2025. január 29., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Soós Tibor - ("(...) az olvasóim a jövőben számíthatnak tőlem egymástól homlokegyenest eltérő, de mindenképpen szórakoztató történetekre.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Soós Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Soós Tibor írónak, eddig két kötete jelent meg az Eleven Kiadó gondozásában, a sorozat címe A Nílus könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredeti szakmámat tekintve magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, de egy ideje már csak részmunkaidőben tanítok, mert sok időmet kitölti az írás. A Galaktika Magazin állandó, a WMN magazin vendégszerzője vagyok, de írok több folyóiratba is rövid történeteket, cikkeket. Az írás mellett szerkesztéssel is foglalkozom, és több, ma nagyon sikeres szerzőt segítettem hozzá a hírnévhez.

Az istennő amulettje és A rejtőzködő isten c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ezek az első történelmi regényeim, bár történelmi zsánerbán már korábban is írtam, de főleg novellákat. Mivel a korral (az ókori Egyiptom és Ehnaton fáraó időszaka) azelőtt nem foglalkoztam behatóbban, nagy mennyiségű szakirodalmat kellett átolvasnom. Ebből válogattam végül le azt, ami a sztori élvezhetőségéhez, átélhetőségéhez alapvetően szükséges volt, tehát nem törekedtem egyfajta „rekonstrukcióra”. Egy könyv megírása egyébként nagyjából egy évet vett igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel alapvetően szórakoztató történeteket írok, a valóság, a történelmi múlt ezekben csak háttér. A szerepelőim (főleg a főszereplők) is fiktív személyek. Ezért ezek nem történelmi, hanem történelmi hátterű regények, un. historical fantasyk vagy historical fictionök. Persze nem dolgozom át a történelmet, megmaradok a valóban megtörtént és leellenőrizhető dolgok körében. De amire nincs sem írásos, sem régészeti forrás, ott szabadon engedem a fantáziámat. Ez nagy szabadságot is ad egyben, hogy szabadon formáljam a történetem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

13-14 éves koromtól. Óriási hatást gyakorolt rám, hogy a moziban láttam a Star Wars IV-V. részét (akkoriban Csillagok háborúja néven futott Magyarországon), és egyfajta fan-fictionben tovább gondoltam a történetet. Később Nemere István és Lőrincz L. László hatására kezdtem el saját történeteket is írni. Ezek aztán egyetemei lapokban jelentek meg, majd 2011-ben boltokba került a Bellum Atlantis című sorozatom első kötete.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Már a kezdetektől sokzsáneres alkotó voltam. Írtam sci-fit, történelmi témát, akciósztorit, tényirodalmat. Általában a történeteimhez keresem meg a zsánert, és nem okoz gondot a közöttük történő váltás. Az irodalomban szeretek kilépni a komfortzónából, szeretem az érdekes, változatos dolgokat, és nem tudnék folyamatosan ugyanabban a zsánerben írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mint amikor a szülő útjára bocsátja gyermekét. Nagyon fájdalmas, és egy darabig kísért a hiány érzése. De ez csak a következő történet elkezdéséig tart. Viszont utána kezdődik minden elölről.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

A történelmi témákat saját nevemen írom, más zsánereknél viszont használok álnevet. A sci-fijeim T.R. Salty név alatt jelentek-jelennek meg.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint említettem, én sokzsáneres alkotó vagyok. A történelmi (hátterű) regény olyan kihívás volt, amit eddig még nem csináltam, ezért is vágtam bele. Azért is jó volt még ezzel foglalkozni, mivel a Történelmi regény-írók Társaságának egyetlen olyan tagja voltam mostanáig, aki nem írt még történelmi regényt, csak történelmi témájú novellákat. De azóta ezt többszörösen is bepótoltam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. El sem hittem, hogy a kezembe foghatom. Nagyon sok pozitív és támogató kritikát kaptam, és az is nagyon inspiráló volt, hogy 2012-ben a Zsoldos Péter-díj döntőjében második helyezett lettem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Nagyon rapszodikusan írok és nincs napi munkarendem. Ha elkapom a fonalat, írok és sokat, de ha megakadok, van, hogy hetekig nem ütök le egy betűt sem. Nem látom értelmét csak azért odaülni, hogy valamit írjak, majd utána kitöröljem. De ez a módszer eddig remekül működött.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A mozgalmas jelenetek leírását szeretem és a váratlan fordulatokat. Amit néha nehéz megírni, az a szereplők érzelmi világa. Azokkal van, hogy sokat foglalkozom, és van, hogy írás közben ezek jó részét kitörlöm, átalakítom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történet csak úgy jön a semmiből. Vagy látok egy filmet, egy szituációt, vagy olvasok valami érdekeset, akár a történelemhez kapcsolódóan is. Soha életemben nem agyaltam azon, hogy történeteket találjak ki. Jöttek mindig maguktól. Ahogy a karaktereim is azonnal életre kelnek a fejemben, nem kell külön leírásokat készítenem hozzájuk. Látom őket magam előtt, és ez pont elég.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratot elsőként a párom szokta elolvasni, illetve három íróbarátommal konzultálok a cselekményszövéssel kapcsolatban. A kész történet végső változatát pedig a szerkesztőmmel alakítjuk ki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem okozott nekik nagy meglepetést vagy különlegességet. Inkább azon csodálkoztak, hogy olyan sokáig tartott, míg a sokadik, a „fióknak” megírt történetem után a nyilvánosság elé mertem állni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Nílus könyve-sorozat befejező kötete érkezik, illetve egy meglepetés. Ahogy minden további munkám meglepetés lesz az olvasók számára, mert, ahogy mondtam, nem szeretem belekényszeríteni magam egyetlen skatulyába sem. Úgyhogy az olvasóim a jövőben számíthatnak tőlem egymástól homlokegyenest eltérő, de mindenképpen szórakoztató történetekre.


T.R.Salty/Soós Tibor hivatalos oldala

Az istennő amulettje

A rejtőzködő isten

Hamisítatlan déli noir a rasszizmus és a vallási fanatizmus brutális világából Pék Zoltán fordításában

 S. A. Cosby: 

Bűnösök vére folyjon

„Vér és könny. Erőszak és zűrzavar. Szerelem és gyűlölet. A Dél ezekre a sziklákra épült..”

Hamisítatlan déli noir a rasszizmus és a vallási fanatizmus brutális világából Pék Zoltán fordításában

Megjelenés: február 18.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

Számos helyen lehetett olvasni, hogy a tavaly a gondozásunkban megjelent Dennis Lehane-kötet, az Apró irgalmak vélhetően a szerző utolsó regénye (hollywoodi elfoglaltságai nem engedik, hogy elegendő időt fordítson a prózaírásra). Az amerikai kritikusok szerint nem kérdés, hogyha ez igaz, ki lesz az, aki átveszi a stafétát Lehane-tól, és e nézetet még maga a Viharsziget és a Titokzatos folyó szerzője is osztja. S. A. Cosby 2020-ban robbant be a krimiirodalomba, és titkát többek közt Stephen King is igyekezett megfejteni egy New York Times publikációban.

Részünkről tulajdonképpen nincs nagy titok: Cosby Lehane munkásságának egyenes ági leszármazottja és követője, mind témái, mind feszes, kimért, sötét prózája okán, és sikerét annak is köszönheti, hogy a gazdag karakterábrázolás és a morális dilemmák ábrázolása jóval túlmutat választott műfaja kliséin, és mélyebb érzelmi dimenziókat is érint; e témák tökéletes definíciója a Bűnösök vére folyjon című atmoszférikus thriller, mely az amerikai délre kalauzol, főszereplőnek pedig egy afro-amerikai seriffet tesz meg, akinek szeretett kisvárosát egy rasszista indíttatású gyilkosság forgatja fel.

Bár a díjak látszólag ma már nem sokat jelentenek, Cosby nem véletlenül nyerte el eddigi alig ötéves pályafutása során a Los Angeles Times könyvdíját, a Hammett-díjat és kétszer a Barry-díjat, melyet korábban olyanok vittek haza, mint Stieg Larsson, A tetovált lány szerzője, Lee Child vagy épp Carlos Ruiz Zafón.

Fülszöveg

 2023 thrillerszenzációja végre magyarul is!

Titus Crown az első fekete seriff a virginiai Charon megye történetében, ahol az elmúlt évtizedekben mindössze két gyilkosság történt. De miután évekig FBI-ügynökként dolgozott, Titus mindenkinél jobban tudja, hogy bár csendes szülővárosa a pálinka, a kukoricakenyér és a lonc földjének tűnhet, a felszín alatt mindmáig veszedelmes titkok rejlenek.

Napra pontosan egy évvel Titus megválasztása után egy középiskolai tanárral kegyetlenül végez egy volt diákja, a diákot pedig a seriff helyettesei lövik le nem sokkal a helyszínre érkezésük után. A hamarosan megkezdődő nyomozás váratlan dolgok sűrűjébe vezeti Titust: nemcsak a környék eltitkolt, sokkoló bűntényeiről szerez tudomást, de rábukkan egy sorozatgyilkosra is, aki Charon földútjait és tisztásait kísérti.

Kisvártatva lehetséges kapcsolatot vél felfedezni a gyilkos és az egyik helyi egyház között, valamint egy szélsőjobboldali csoporttal is foglalkoznia kell, amely felvonulást akar tartani a város konföderációs múltjának megünneplésére. Titusra élete eddigi legnehezebb döntései várnak, miközben kénytelen szembesülni a szomorú ténnyel, hogy a hit és az erőszak találkozása óhatatlanul véres leszámoláshoz vezet.

S. A. Cosby regényeit a kritikusok előszeretettel látják el a déli noir címkével, és az utóbbi években a krimi műfaj legértékesebbnek tartott díjaiból többet is megkapott. A Bűnösök vére folyjon egyöntetűen a legjobb könyve mind a szakírók, mind a rajongók szerint. Stephen King egyenesen üdvrivalgással fogadta a New York Times hasábjain, Dennis Lehane az amerikai bűnügyi regények jövőbeli csillagának kiáltotta ki Cosbyt, és mellettük lenyűgözött még olyan további sztárszerzőket is, mint Kristin Hannah vagy Michael Connelly.

A szerzőről

Shawn Andre Cosby 1973-ban született a virginiai Newport Newsban. Sokan úgy tartják, hogy déli noir stílusú műveivel megreformálta az amerikai bűnügyi regény műfaját, és mostanra például olyan szerzőket tudhat a legnagyobb rajongói közt, mint Dennis Lehane vagy Stephen King. Az eddig megjelent négy regényéért összesen tizenhárom irodalmi díjat kapott, a legnagyobb elismerései három ITW-, két Barry-, egy Anthony- és egy Los Angeles Times-díj. Több könyvének elkeltek a megfilmesítési jogai.

Mások a kötetről

„Remekbe szabott regény a rendőrség munkájáról… Cosby csodás csúcspontot teremt, aztán a legvégén még odadob egy ínyencséget, ami önmagában megéri az egész utat… Friss és felvillanyozó könyv.” - Stephen King

„Négy regény alapján, melyek mindegyike jobb az előzőnél (és a Bűnösök vére folyjon a legjobb mind közül), kijelenthetjük, hogy az amerikai bűnügyi irodalom megtalálta a jövőjét, akinek neve S. A. Cosby.” - Dennis Lehane

„A Bűnösök vére folyjon egy újabb telitalálat S. A. Cosbytól. Titus Crown az egyik leglenyűgözőbb karakter, akivel hosszú idő óta találkoztam.” - Steve Cavanagh

„Merész, nyers új hang a thriller világában. A Bűnösök vére folyjon sötét, déli gótikus noir, amely könyörtelenül feltárja múltunk sötét helyeit. Nagyon élveztem.” - Kristin Hannah

„S. A. Cosby regényei mindig megütik a krimi grand slamjének színvonalát; megállíthatatlan lendület, sodró párbeszédek és sokrétű karakterek jellemzik. [...] Kétségtelenül Faulkner nyomán járva arra használja a bűnügyi történetet, hogy megmutassa, hol vagyunk és még milyen hosszú út áll előttünk. Titus Crown seriff egyszerre él a lapokon és a szívünkben. Maradandó főszereplő.” - Michael Connelly

Részlet a kötetből

„Charon megyét vérontás és sötétség szülte.

Szó szerint és metaforikusan is.

Már magát a nevet is morbid árnyak övezik. A legenda szerint eredetileg Charlotte vagy Charles megye lett volna, de a városi elöljárók túl sokáig totojáztak, és mire elszánták magukat arra, hogy a szárnybontogató táborukat hivatalossá tegyék, azokat a neveket már elhappolták előlük. Állítólag a vezetők ekkor egyszerűen addig húzták ujjukat a listán, amíg el nem értek a Charonhoz. Azok a férfiak, akiknek bőre cserzett volt, mint a kikészített állatbőr, a kezük pedig erős és nehéz, akár a sulyok, úgy keresztelték el az új települést, hogy nem törődtek a név hátborzongató eredetével.  Vagy talán azért tetszett nekik, mert egy folyó vágott át a megyén és torkollt bele a Chesapeak-öbölbe, akár a mitológiai Sztüx.

Ki tudja? Ki ismerheti azoknak a rég halott embereknek a gondolatait?

Azt tudjuk, hogy az 1805-ös évben fehér földbirtokosok, akik a saját nyilvánvaló végzetük határait feszegették, éjnek évadján felgyújtották az őslakosok utolsó megmaradt faluját is azon a könnycsepp alakú félszigeten, amely majdan Charon megye lesz.

Azokat, akik megmenekültek a lángokból, muskéták terítették le, tekintet nélkül korra, nemre vagy egészségi állapotra. Ez a tragédia pusztán megnyitotta a sort a Charon történetében következő szörnyűséges borzalmak előtt. Az emberevés 1853 telén. A maláriajárvány 1901-ben. A Konföderáció Leányai piknikjén történt tömeges mérgezés 1935-ben. A Danford család gyilkosság-öngyilkossága 1957-ben. A szabadtéri keresztelés közbeni fulladások 1968-ban és így tovább. Charon megye földjét, mint a legtöbb városét és megyéét Délen, nemzedékek könnye áztatta. Egyes helyeken az alapító atyák napján minden évben úgy ünnepelték az erőszakot és a zűrzavart a főtéren, mint az úttörő szellemiség oszlopait.

Vér és könny. Erőszak és zűrzavar. Szerelem és gyűlölet. A Dél ezekre a sziklákra épült. Charon megye ezen az alapzaton állt.

Ha lenne alkalmad megkérdezni Charon néhány lakóját, a legtöbben azt mondanák, hogy ez már mind a múlté. Hogy elmosta az idő folyója, ami mindig csak előre folyik. Talán még hozzátennék, hogy azokat a dolgokat el kell felejteni, meghagyni a múltban.

De ha Titus Crown seriffet kérdezik, azt felelte volna, aki ezt hiszi, az vagy bolond, vagy hazudik. Esetleg mindkettő. És ha lett volna alkalmad az után a hosszú október után beszélni vele, azt mondta volna, hogy Charon megye alapzata rohadt és büdös, és nem csupán a bomlott hústól, de a bomlott lelkektől is. Hogy a sziklák, amelyekre a Dél épült, mozognak és széthasadnak, mint az, amire Mózes rácsapott a botjával. Csak éppen víz helyett vér és genny fakad belőle.

Talán szórakozottan megérintené a heget az arcán vagy a mellén, a szemedbe nézne, és azt mondaná azzal a rekedt suttogással, ami immár a normális beszédhangja:

– A Dél nem változik. Megpróbálhatjuk elrejteni a múltat, de úgyis visszajön, még durvábban, mint korábban. Rettenetesen.

Talán sóhajtana, elfordulna, és azt mondaná:

– A Dél nem változik… csak a nevek meg a dátumok meg az arcok. És néha még azok se változnak, nem ám. Néha ugyanaz a nap és ugyanaz az arc várja az embert, amikor lehunyja a szemét. Ott várja a sötétben…”

Előrendelhető

Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért – Megjelenik február 10-én!

 Radu Vancu

Kaddis Radnóti Miklósért

 

Megjelenik február 10-én!

Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2025

 

Fordította: André Ferenc

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna

 

A kötetről

 

Mi készteti arra a kortárs román irodalom egyik legnépszerűbb alakját, hogy megírja Radnóti Miklós halál utáni verseit? Radu Vancu a Kaddisban a tömegsír törékeny és legyőzhetetlen utópiáját tárja fel, ahol halál, szerelem, szépség, gonosz, vágy, háború, költészet egymásba olvadva hozza létre ezt a kötetet az emberiségért. Ebből kiindulva talál rá az irodalom egyik legpontosabb meghatározására: „Szilárdságvizsgálat a pokol anyagán.” Kegyetlenség és humor, szerelem és tragédia, fény és árnyék: végtelenül emberi témák. A képzeletbeli költői világban Gyarmati Fanni találja meg férje zsebében az elázott noteszt, amit kiszárít a napon. Ahogy előtűnnek a versek, Radnóti visszatér a halálból, és beszélni kezd, hangot adva a számtalan megtöretett, meggyilkolt embernek, és nem engedi, hogy a pusztításé legyen az utolsó szó.

 

A szerzőről


Szerzőfotó: Rareș Helici

 

 

Radu Vancu (1978, Nagyszeben, Románia) költő, író, műfordító, irodalomtudós, szerkesztő, a román PEN Club volt elnöke, a nagyszebeni nemzetközi költészeti fesztivál főszervezője. Verseit több mint tíz nyelvre fordították, munkáját számos díjjal ismerték el. A Kaddis 2023-ban elnyerte az Az év verseskötete-díjat, valamint a Radio România Cultural díját, továbbá jelölték az Observator Cultural folyóirat költészeti díjára is.

 

 

Beleolvasó

 

Kedvesem miután kiemelted testem a tömegsírból

megtaláltad foszlott viharkabátom zsebében a noteszt

 

utolsó verseimmel Teljesen fölszívta a földből a nedvet De rothadó &

nyirkos testemet is magába itta a papír Szárítottad a napon Ültél

 

a notesz mellett & vártad száradjon hátha ki lehet betűzni

még a verseket Arra gondoltam hogy végignézted ahogy testem

 

lassan kipárolog a füzetből Kipárolog a versekből & kissé

különös volt hogy verseim akkor váltak láthatóvá ha testem már

 

elpárolgott belőlük Nyár volt Hamar elpárologtam & előtűntek

sorra a versek & Amíg olvastad őket végig figyeltelek odafönt

 

a lég hullámaiból ahová párologtam & a tömegsírból amiben

hevertem & a versek mögül is Nem sírtál Helyetted is én

 

zokogtam Csodálkozva nézted ahogy ismét elázik a notesz Fújni

kezdted Rám leheltél Minél erősebben fújtál a füzetre annál

 

jobban elázott Zsebre tetted Tested melegétől még sebesebben

párologtam Mint a nap melegétől Ahogy elpárologtatott néha

 

a tünde fény & az édes halál ami egyszerre ragyogta be arcod

amikor elélveztél Amikor alig egy percre rá a zsebedből

 

ismét előhúztad teljesen száraz volt látszott nem is érted a dolgot Én

sem értem kedvesem Nézlek most is téged a tömegsírból Vagy épp

 

a verseim mögül Igazából mindkettő Én vagyok a lég körötted Ha

érzed hogy a levegő & a fény hirtelen nedves sóvá sűrűsödne

 

ne ijedj meg Csak én vagyok Csak költészet

 

 

Dönthetnék úgy hogy nem is emlékszem rád kedves de

egyszerű dolgokkal nem érdemes vacakolni Egyszerű a szív

 

ami ha meghal akkor meghal ténylegesen Egyszerű az agy

ami ha leáll tényleg leáll

 

De a tömegsír sohasem egyszerű Zsong itt minden

a véren túl is Akár a versben Akár a szerelemben Te

 

mindig is a kettőnk közös tömegsírja voltál kedves Mi

már az első pillanattól túl voltunk mindenen ami vér

 

(Az hogy ezeket a verseket írom

még nem jelenti hogy élek)

 

 

Milyen szép ahogy fölragyognak a szívek a tömegsír

fölött mondja Miklós Psszt sziszegik a holtak el ne ijesszük

 

Csak nézzük ahogy a szívek fölénk lebegnek mint

hullámzófényhalak Pattanásig feszített húr kiáltja valaki

 

a széléről Te szerencsétlen elijesztetted őket ordítja a szomszédja

Nem is ijedtek meg te marha Néhány szív még mélyebbre ereszkedett

 

Reszketnek a holtak mint árvák az örökbefogadási látogatáson

Hallom mondja Miklós ez a te a Fannid A szíved mint egy

 

fénylazac alámerül a holtak közé és úszni kezd

felém

 

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó


2025. január 24., péntek

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca – Megjelent!

 Gyimesi Emese

Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca

 

Megjelent!


Bookline


Libri


Líra


Szendrey Júlia-kutatásBudapest, 2024

 

Lektorálta: Margócsy István

Felelős szerkesztő: Gy. Gömöri Ilona Edit

Borítóterv és a kötet grafikai terve: Tóth Tamás


Könyvbemutató a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca - könyvbemutató | Facebook

 

Helyszín: 1053 Budapest, Károlyi utca 16.

Időpont: február 12., szerda 18 óra

 

A szerzővel Owaimer Oliver irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa beszélget.

 

Kovács Kata Milla színész és Svajcsik Kristóf zenész különböző filmes zsánerműfajokban dolgozzák fel a könyv témájához kapcsolódó Petőfi-verseket. 


 

Gyimesi Emese könyvbemutató előadása a H13 Kultpontban

 

Helyszín: Budapest VIII., Horánszky u. 13.

Időpont: február 25., kedd 18 óra

 

Szendrey Júlia írásaiból felolvas: Mészáros Blanka

 

Fülszöveg 


Ez a könyv elsőként vállalkozik arra, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a reformkor grandiózus társadalmi változásainak fényében vizsgálja. Úgy világít rá a főszereplők gondolkodásmódjának újdonságára, döntéseik súlyára és bátorságára, hogy az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságaira helyezi a hangsúlyt, miközben bevezet a korabeli Szatmár vármegye világában kibontakozó szerelem kulisszái közé.

Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint ez a huszonhárom éves fiú és ez a tizennyolc éves lány. Döntéseik, világképük és kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. A könyv középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.


Gyimesi Emese a kötetről


„Egészen más történészként megírni egy szerelem történetét, mint fikciós szerzőként. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja az írók, költők, drámaírók fantáziáját már jó néhányszor megmozgatta, de még soha nem született a kapcsolatukról olyan könyv, amely az eredeti forrásokból kiindulva, hitelességre törekedve, a korabeli társadalmi közegek sajátosságait elemezve mutatta volna be a történetüket. Nekem ez volt a célom.

A szerelemről sokan hajlamosak úgy gondolkodni, mint ami örök érvényű, változatlan, de engem kutatóként elsősorban az érdekelt benne, ami korspecifikus. A szerelem megélését ugyanis mélyen befolyásolja az, hogy miként gondolkodunk róla, hogyan értelmezzük a saját érzéseinket, milyen a világképünk. Ilyen szempontból a szerelem sosem csupán két ember magánügye. Rengeteget elárul egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, hogyan tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének. 

A reformkorban mindez épp változóban volt, és ez tetten is érhető Szendrey Júlia vívódásainak hátterében.

 

(Részlet Both Gabi a WMN.hu-n megjelent interjújából.) 





Ajánlások


„Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról."

(Margócsy István irodalomtörténész, a könyv lektora)

 

A magyar irodalom talán leghíresebb varázslata. Egy irodalomtörténész nem írhat le ilyet. De ő is tudja, hogy mindenki érti, miről beszél.

(Szálinger Balázs költő)

 

A kötetről


Még nem született olyan mű, amely Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét  a kultikus és a pszichologizáló megközelítéseken felülemelkedve a reformkor társadalomtörténetének szempontjából vizsgálja.



Ha belépünk ebbe a világba, megismerhetjük a Károlyi grófok alkalmazásában álló jószágigazgatók családjainak életmódját, a városi leánynevelő intézet után szatmári közegüket szűknek érző úrikisasszonyok világképét, a vidéki társaséletet, az egymást követő bálokat, valamint a korabeli politikai kultúra jellegzetes szereplőit és eseményeit. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor írásai pedig egészen egyedülállóan érzékeltetik, milyen volt átélni a szerelmük kibontakozásának fázisait. Mindez lehetőséget ad arra, hogy – a kultikus megközelítések csapdáit elkerülve, a lezárt, szoborrá merevedett történet helyett – a megismerkedés pillanatától kezdve a házasságkötésig és a nászútig úgy tekintsük végig a szerelmi szabadságharc sodró fordulatait, hogy érzékeljük az egyes helyzetek képlékenységét, a gyötrő kétséget, bizonytalanságot, a várakozás és a vágyakozás feszült izgalmát, a felfokozott érzelmek hullámzását és a döntések tétjét. 

 

Szerelmi szabadságharc(ok)

A küzdelem nem csupán a látványos frontokon, az egymástól különböző karakterrel, de egyaránt erős személyiséggel rendelkező szereplők (a jószágigazgató apa, Szendrey Ignác és az ifjú szerelmesek) között zajlott, a fiataloknak saját belső csatáikat is meg kellett vívniuk. A szerelmi szabadságharc első és leghosszabb szakasza az a belső küzdelem, amely Szendrey Júlia számára még az apjának és a társadalmi elvárásoknak való látványos ellenszegülésnél is nagyobb megpróbáltatást jelentett, hiszen egyszerre volt tépelődő alkat és szenvedélyes személyiség. Júlia naplófeljegyzéseit és leveleit olvasva, a költő 1846 szeptemberében tett, első erdődi látogatásától nyomon követhetjük, a lány hogyan jutott el a dilemmáktól a sorsfordítóan bátor döntésig, a Petőfivel kötött házasságig.


A szerelmi szabadságharc második szakasza a nyílt összecsapás Szendrey Ignáccal, vagyis a leánykérés időszaka, amikor eldőlt, hogy bármilyen nyomást is gyakorolnak rá, Szendrey Júlia gyökeresen más életet választ, mint ami társadalmi helyzete, neveltetése és apja szándékai szerint várna rá. Házasságkötése által nem a vidéki középnemességhez, hanem a pesti polgárság értelmiségi köréhez csatlakozott. Így nem a rendi társadalom logikája szerint lépett előre, hanem a kialakulóban lévő polgári társadalom világképének megfelelően.

 

szerelmi szabadságharc arra az imázsra is utal, amelyet a fiatal házaspár önmagáról felépített a korabeli sajtóban, arra a folyamatra, amelyben lépegetve az olvasóközönség számára jól „fogyasztható” mesévé formálták szerelmi történetüket.

 

A koltói nászút idején Szendrey Júlia nem csupán feleséggé vált, hanem a saját útját kereső alkotóvá is. Az Életképekben és a győri Hazánkban megjelent naplópublikációi miatt hamarosan „szellemdús” írónőként emlegették a korabeli lapok. Két hónappal később megjelent, Ábránd című művében pedig bátran hirdette a szerelmi házasság eszméjét, és büszkén vallotta: „sorsom megáldott boldog szerelemmel.” A könyv a megismerkedés pillanatától a szerelmi házasság eszméjét hirdető publikációk megjelenéséig követi nyomon az eseményeket.

 

Gyimesi Emese gazdag képanyaggal illusztrált kötetében a történetmesélés élményszerűségét a társadalomtörténeti elemzés pontosságával párosítja.

 

A szerzőről



Gyimesi Emese portréját Éberling András készítette.

 

Gyimesi Emese (1990) irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.

Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, valamint a prágai Károly Egyetem és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös mesterképzésén végezte. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtudományból, 2022-ben történelemtudományból szerezte. Feltárta és sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekeinek levelezését és más családi dokumentumait is. Szendrey Júlia pályafutását elemző monográfiájáért Artisjus Irodalmi Díjat kapott. A koltói Teleki-kastély 2023-ban megnyílt állandó kiállításának („Sorsom megáldott boldog szerelemmel" Szendrey Júlia és Petőfi Sándor koltói mézeshetei) kurátora volt.

 

Korábbi kötetei:
Szendrey Júlia összes verse (2018)
Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában (2019)
Szendrey Júlia irodalmi pályafutása. Társadalomtörténeti kontextusok (2021)
Szendrey Júlia elbeszélései és meséi (2021)

 

Részlet a kötetből 


„Ahogyan Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja szoborrá merevedett a magyar kulturális emlékezetben, úgy vált szerelmük története is egyre kevésbé emberléptékű és egyre inkább patetikus, a nemzeti identitásunk egyik építőelemévé formált etalonná. Nemzedékek sora andalodott el azon, hogy Petőfi Zoltán 1848. március 15. után éppen kilenc hónapra született, és nemzedékek sora nem látott egyebet Szendrey Júlia alakjában, mint a szabadságharc viharai által elsodort férjéhez hűtlenné váló, az özvegyi fátyolt eldobó feleséget. Amikor Hatvany Lajos az első világháború utolsó évében megírta Feleségek felesége – Petőfi, mint vőlegény című könyvét, az újdonság erejével hatott az az állítása, hogy Szendrey Júliát nem azért kell elítélni, amit Petőfi halála után tett, hanem sokkal inkább azért, amit még életében: „Az ő vétke marad, hogy kielégületlen érzékiségben remegő idegeivel lebűvölte a poétát, aki az idegek semmitsem jelentő vibrálását, szerelemben elvakult férfiú létére úgy nézte és úgy hallgatta, mint ama mesebeli csodás hárfáét...” Hatvany könyve – amely

egyszerre szakított a szerelmet eszményítő patetikus mázzal és a később újraházasodó

Szendrey Júliát bűnbaknak kikiáltó diskurzussal – a maga korában, 1919-ben meglehetősen merésznek számított: olyan felháborodást váltott ki, hogy a rágalmazással, nagyképűséggel és cinizmussal vádolt szerző védelmében Karinthy Frigyesnek kellett fellépnie.

A reformkor leghíresebb szerelmespárja iránt lázas érdeklődést mutató Nyugatosok saját nőképüket és saját koruk szerelemfelfogását vetítették rá Petőfi Sándor és Szendrey Júlia alakjára. Így vált írásaikban a csábító femme fatale-ként hódító nő alakja és a nemek örök csatájaként aposztrofált szerelem képzete szinte egyeduralkodó vezérfonallá.  Evidensnek tűnhet, mégis érdemes tudatosítani annak jelentőségét, hogy ezek a művek nem történelmi hitelességre törekvő, a források szakszerű elemzésén alapuló megállapításokra épültek, hanem a szerzők egyéni látásmódjából adódó, fiktív képzetekből (olykor pedig bulvárcikkeket megszégyenítő pszichologizálásokból) álltak.

Miközben a 20. századi költők, írók, drámaírók közül a Nyugatosokon túl is sokan éreztek ingerenciát arra, hogy ebben a formában nyilvánítsanak markáns, ám megalapozatlan véleményt Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelméről, az irodalom- és társadalomtörténetírás területén sem folytak olyan kutatások, amelyek nyomán hiteles, árnyalt és részletgazdag kép alakulhatott volna ki a kapcsolatukról. Így csupán a koltói nászút idején születő Szeptember végént misztikusjóslatnak beállító sztereotípiák öröklődtek tovább a közbeszédben és az iskolai oktatásban.

Kerényi Ferenc 1998-as Petőfi-albumában, 2008-as Petőfi-monográfiájában és a költő verseinek kritikai kiadásában is jelentős megállapításokat tett a pár kapcsolatáról, de ezek feltehetően terjedelmi és koncepcionális okokból nem kaphattak kellő hangsúlyt, mivel elsődleges célkitűzése nem a szerelem történetének elemzése, hanem a költő életrajzának és pályafutásának átfogó bemutatása volt. Ennek során pedig nem maradt egészen mentes az olyan régen öröklődő irodalomtörténeti közhelyek átvételétől sem, mint például az, hogy Szendrey Júlia biedermeier stílusban „játszotta azokat az örök szerelmi játékokat”, amelyeket a kifinomult flörtölésbenjáratlan, de kétségbeesett őszinteséggel udvarló Petőfi nem értett, így véresen komolyan vett.

 

Bármily meglepőnek hangzik, mindmáig nem született olyan mű, amely azt tűzte volna ki célul, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a korabeli társadalmi változások fényében vizsgálja. Így ez a könyv elsőként vállalkozik arra, hogy kapcsolatuk esszenciáját, gondolkodásmódjuk újdonságát, döntéseik súlyát és bátorságát az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságain keresztül mutassa be. Szerelmük „forgatókönyvét” alapvetően meghatározta, hogy a késő rendiség tipikus társadalmi tereiben és ikonikus eseményeihez (főispánhelyettesi beiktatás, megyegyűlés, megyebál, tisztújítás) kötődően bontakozott ki. Közös történetük nagy fordulópontjai a megismerkedésüket követően is szorosan kötődtek az ilyen alkalmakhoz. Boldogságuk beteljesedéséhez azonban éppen arra volt szükség, hogy a rendi társadalom világképéhez képest egészen másképp gondolkodjanak az egyénnek a családban és a társadalomban elfoglalt helyéről, küldetéséről, valamint magáról

a szerelemről és a házasságról is.

A reformkor grandiózus változásai nemcsak a történelemkönyvek lapjain tűnnek nagyszabásúnak, erejüket és jelentőségüket a kortársak is felfokozottan érezték, különösen egy-két évtized távlatából. Az 1840-es évek világát a század második felében felidéző visszaemlékezések legfeltűnőbb közös eleme éppen az, hogy az egyes társadalmi rétegeket egymástól elválasztó határvonalak egykori merevségét hangsúlyozzák. A 19. század közepéig ugyanis az egyén sorsát rendkívül mélyen meghatározta rendi hovatartozása, vagyis az, hogy mely társadalmi réteg tagjaként jött a világra. Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Döntéseik, gondolkodásmódjuk, kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. Könyvem középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.”

 

Kapható a kereskedelmi hálózatokban és független könyvesboltokban!



Bookline


A könyv az Írók boltjában és a Fugában, a keszthelyi Pannon Könyvesboltban, múzeumi ajándékboltokban, a PIM ajándékboltjában és a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban is elérhető.