Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Brett O’Conor - ("Szeretem a fantasy világát, de az akció-utópia/disztópia amiben igazán kibontakozom, viszont a misztikus kalandtörténetekben tudok a leginkább elmerülni. A thrillerek jelentik számomra a kikapcsolódást, a szusszanást két másik könyv között.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! A rovatomban felkértem Brett O’Conor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig 4 kötete jelent meg, és e közül egy nyomtatottan, a Könyv Guru Kiadó gondozásában, Az üreg címmel. A további kötetei pedig e-könyvként szerezhetőek be A tizenharmadik smaragdtábla, A vérengző és Azután címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az Egyesült Királyságban élek, ha lehet úgy mondani, teljesen hétköznapi életet. Jelen pillanatban az írás hobbi, szabadidős tevékenység és szórakoztató kikapcsolódás a számomra, bár az igazsághoz tartozik, hogy az olvasótáborom növekedésével egyenes arányban növekszik az írásba és a háttérmunkákba fektetett energia is. Ez a növekedés kihívást teremt, ugyanakkor motivál is. 

A négy könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igyekszem követni a világban zajló napi eseményeket, így a könyvekhez mindig tudok találni valami alapot.
A fantasy regényeim semmilyen háttérkutatást nem igényelnek, azok valóban a fantázia szüleményei, bár az azokban felbukkanó bizonyos rítusok, szertartások és szokások valóságos alapokon nyugszanak. Fantasy regényemmel a magyar olvasók nem nagyon találkozhattak, mert ebben a műfajban egyelőre csak angolul publikáltam könyvet. Az még majd eldől, hogy megjelentetem-e őket magyarul is.  
A thrillerjeim szinte alig kívánnak kutatómunkát, csak a helyszínek földrajzi, történelmi adottságainak és egy-két szakmai kérdésnek kell utánajárnom.

Minden más témakör, főként a misztikus-kalandregényeim sokkal több háttérkutatást igényelnek, leginkább azért, mert ezek a történetek mindig belesimulnak az elfogadott történelmi vagy társadalmi tények réseibe és a köztük lévő hézagokba. A legtöbb háttérkutatást A tizenharmadik smaragdtábla című könyvem igényelte, mert ott Atlantisztól, az egyiptomi és Dél-amerikai szupercivilizációkon át, a jelen korig végig kellett kutatnom mind a történelmi, földrajzi és társadalmi tényeket, illetve legendákat és téziseket.
A téma összetettségétől és a ráérő időmtől függően egy könyv megírása, három-nyolc hónap. A tizenharmadik smaragdtábla öt hónap alatt készült el de talán kézzelfoghatóbb példa az Azután című regényem, ami - most már nem titok, hiszen a második rész bemutatója elindult - több kötetes. Az első rész közel másfélmillió karakter, hozzávetőlegesen 600 oldal, ennek megírása pontosan hat hónap volt. A második részé, hasonló terjedelemben hét. A thrillerjeim átlagosan három és fél hónap alatt készülnek el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez mindig az adott könyvtől függ. Egy fantasy-ban teljesen szabadon ereszthetem magam, ott nincs határ. Minden más stílusban, thriller, akció, misztikus, kaland kellő valóságalapot szoktam biztosítani. Például ezekben a könyvekben a helyszínek, szinte 100%-ig valósak. Elég nagy részben valóságosak bizonyos eljárások, politikai, társadalmi, történelmi események vagy azok valamilyen szintű összefüggései, amik aztán a regényeimben is megjelennek valamilyen formában. Sokszor írok le vagy említek olyan helyeket, amik kevéssé népszerűek, de érdemes felkeresni őket, ha valaki ott jár. Egy jópofa történet is kikerekedett már ebből a szokásomból. Tavaly nyáron egy kedves barátunk elkísért bennünket egy kirándulásra. Soha nem járt még ott, így nagy élmény volt számára a rengeteg látnivaló és érdekesség. A túra egy pontján felismert egy teljes városrészt, amiről előtte az egyik könyvemben olvasott és ez az ő elmondása szerint nagyobb élmény volt a számára, mint minden más együtt, amit aznap látott. A könyv címét és a helyet direkt nem nevezem most meg, mert a magyar közönséghez az idén jut majd el a regény.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is szerettem az írást, később ez az időtöltés kisebb, kézzel írt novellákkal folytatódott, majd a „modern-kori” írási szenvedély 2021-ben indult útjára. Azóta nyolc regényt fejeztem be, a kilencedik pár napon belül elkészül és tervben van még néhány. Az üreg című tudományos-fantasztikus/misztikus-kalandregényem készült el negyedikként és jelent meg elsőként, ez nagy lökést adott az inspirációnak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Sokat gondolkodom ezen és azt hiszem, másba már nem vetem bele magam. Az eddigi műfajok kitöltik az ambícióimat. Próbálok a már előbb felsorolt stílusokban írni és ezekben fejlődni. Többen javasolták, hogy írjak hagyományos sci-fi-ket is, de egyelőre nem tervezek ilyesmit. Annál is inkább, mert a már bevett műfajokban is épp elég ellátni az olvasókat olvasmányokkal.

A másik ok, amiért nem tervezek ilyen bővülést, az az olvasóközönség. A már bevett stílusokban kiadott könyveim után várják a hasonlókat és folytatásokat, így elsősorban ezeknek az elvárásoknak szeretnék eleget tenni. Példaként említhetném az Obscured Moon (Homályos Hold) című fantasy-t, amit a Kindle Book Marketing az őszi megjelenése után kilenc nappal beválogatott 2025 ajánlott olvasmányai közé vagy a Magyarországon A Vérengző címen megjelent thrillert, aminek angol kiadása (The Bloodthirsty) hasonló elismerést kapott Indiában. Egyszóval, amíg ezekre a témákra, könyvekre és folytatásaira, további részeire van igény, addig nem gondolkodom a váltásban, bővülésben.

 

A könyveid egy része e-könyvként lehet beszerezni illetve Bookmate appon is lehet olvasni. Mesélnél róla, hogyan lehet oda egy írónak felkerülni?

Az üreg megjelenése után, sokat gondolkodtam a folytatáson és végül úgy döntöttem, hogy saját kezembe eszem a könyveim sorsát és kiadás folyamatát. Már eldőlt a kérdés, hogy az Amazonnal fogok együtt dolgozni, amikor A Vérengző publikálása előtti hajnalon találtam egy olyan kiadót, ami sokkal több lehetőséget kínált, mint az Amazon. Mivel a könyveim megfelelnek a velük kapcsolatban álló 52 terjesztő elvárásainak, így azok a világon mindenhová eljutnak. Hatalmas elismerésként és élményként élem meg, hogy minden könyvem megtalálható többek között a Barnes and Noble-nél, a Kobo-nál, a Google- és Apple Books kínálatában. Így kerültek fel a könyveim többek között a Bookmate oldalra is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nyugodt, megkönnyebbült, kicsit kimerítő. Olyan, mint amikor az ember egy régi vagy fontos célja teljesül, esetleg elvégez egy hosszú, bonyolult feladatot. Szinte erőtlenné válok, mert egy pillanatra nincs előttem cél. Aztán teljes nyugalomban meghallgatok egy már előre kiválasztott zenét és amikor lecsengett az utolsó taktus, elindul egy új „nap”!  

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Egyáltalán nem, mert valójában sokáig úgy gondoltam, a fantasy lesz az „én” stílusom, rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Szeretem a fantasy világát, de az akció-utópia/disztópia amiben igazán kibontakozom, viszont a misztikus kalandtörténetekben tudok a leginkább elmerülni. A thrillerek jelentik számomra a kikapcsolódást, a szusszanást két másik könyv között. A Vérengzőt csak azért írtam meg, mert feszegetni akartam a határaimat, arra nem gondoltam, hogy ekkora sikert arat majd és ennyire népszerű lesz. Ha valaki végignézi a könyveim listáját, számára tűnhet úgy, hogy még keresem az igazi stílust, de valójában nem így van. Ezekben a műfajokban tudom igazán átadni a történeteimet a szórakozni, kikapcsolódni vágyó olvasóknak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Előszőr olyan volt, mintha nem is velem történne, aztán el kellett hinnem, hogy ott van a könyvem a polcokon. Eufórikus volt először a kezembe venni a saját könyvem. Kicsit talán ahhoz hasonlít, amikor valaki először futja le a maratonit. Nem a díj, nem az első hely, hanem a kitartás, az erőpróba és az önismeret kedvéért.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Bizonyos témákban, epizódokban, részletekben szükséges a tervezés és a tudatosság, de legnagyobb részben impulzív a folyamat. Leülök a számítógépem elé, bekapcsolom az adott könyvhöz összeállított zenei listámat és máris „benne vagyok” a történetben, születnek a sorok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, minden könyvemben vannak kedvenc jelenetek. Hogy ez éppen humoros vagy komoly, esetleg valamiért nagy örömet okozott a kitalálása-megírása, az az adott könyvtől, történettől, részlettől függ. Érdekes élmény volt, egy alakalommal, egy számomra teljesen „közömbös” jelenetről egy olvasóm mély átéléssel beszélt, mert nagyon megérintette. Amíg el nem mondta, hogy milyen hatással volt rá, addig nem is gondoltam végig de onnantól más szemmel néztem arra a részletre én is.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában egy-egy élethelyzetben kialakult hangulat hoz el egy történetet. Mondjuk egy gyönyörű táj látványa vagy teszem azt, látok egy hajót, ahogy úszik a tengeren, ilyesmik. Ha a hangulat után azonnal megjelenik előttem egy lehetséges történet vége, akkor jó eséllyel kézirat-terv lesz a hangulatból. A vége után kialakul a fejemben a sztori eleje majd a főbb részletek. Ha aztán leülök megírni, akkor onnantól a szokásos mederben megy a folyamat. Néha a párom sugallatára születik meg egy regény, így készült el a A tizenharmadik smaragdtábla.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nem nagyon hagyok beleszólást a történeteimbe, bár írás-módhoz kapcsolódó ötleteket meg- vagy elfogadok, bár az is igaz, hogy ezek leginkább már csak a következő regényben érvényesülnek. Előfordul, főként humoros részletek kapcsán, hogy kissé átdolgozva, valós élethelyzeteket is beleszövök a történetbe.

A párom mindig naprakész az ötleteimből és a terveimből, illetve arról a nem elhanyagolható kérdésről, hogy éppen hogy haladok. Amíg a kézirat készül, azt senki nem olvashatja, amikor elkészült akkor a párom, a szüleim, illetve négy kedves barátom nézheti meg vagy olvashatja el. Az ő véleményük fontos nekem és számít de a kéziraton nem változtatok, csak ha hibát vagy egyértelmű elírást találnak benne.

A könyvtervekről sokat beszélgetek/egyeztetek a grafikus barátommal, aki a borítóimat készíti. Ez részint munka, részint inspiráció, mert rengeteg kreatív ötlete van és ha „elő-gondolkodunk”, akkor mindig kitalál valami újdonságot. Példaként említeném újra az Obscured Moon-t, amihez a kiadás előtti pillanatokban készített egy gyönyörű, impozáns térképet. Neki köszönhető az is, hogy A Vérengző és A tizenharmadik smaragdtábla magyar és angol nyelvű kiadása is megújult borítóval került újrakiadásra tavaly év végén.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az íráson meglepődtek, aztán a témákon is, végül a megjelenésnek nagyon örültek és rendkívül büszkén újságolták, akinek csak tudták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Akik követnek a különböző közösségi oldalakon, már tudják, hogy érkezik az Azután második része, Dupla vagy Semmi alcímmel. Ezért is említettem meg egy előző kérdésednél, hiszen már nem „titok”.

Megjelenik a thriller-sorozat következő része is, A Mészáros címmel. Azért nem folytatást mondok, mert valójában nem A Vérengző következő részéről van szó, hanem a főszereplő egy újabb esetéről. Bár a történet a főszereplő, néhány szereplő és egy-egy esemény visszacsatolása miatt összefügg az előzővel, mégis különálló történet. Egyébként a tervek szerint, évente kijön egy újabb rész a sorozatból, a borzongani vágyók kedvéért.

Végül, az év végén kijön egy meglepetés-kiadás. Annyit talán elárulhatok, hogy az akció műfaj kedvelői fognak örülni leginkább. Amint megvan a megjelenés időpontja, terülnek a lapok és kiderül, hogy pontosan milyen/melyik könyvről van szó.

A magyar kiadásokon kívül három angol nyelvű könyv is megjelenik majd, ami lehet, hogy valójában négy lesz. Ez még majd kiderül az év közepéig.

Érkezik angolul az Azután első része (Afterwards - Heads or Tails címen), illetve A Mészáros (The Butcher címen). Ez a könyv A Vérengzőhöz hasonlóan, egy időben jelenik majd meg mindkét nyelven.

Ehhez a könyvhöz tartozó hír, hogy az Obscured Moon mellé megjelent zenei összeállítás és az Azutánhoz kapcsolódó videoklip sikere kapcsán döntöttem úgy, hogy A Mészáros/The Butcher is kap egy teljes videoklipet, ami mind zeneileg, mind a filmjével egy kis betekintést enged a thriller hangulatába és eseményeibe. Aki kíváncsi rá, a YouTube csatornámon megtekintheti majd. Nagyjából a könyv megjelenése előtt egy hónappal kerül majd fel.   

Érkezik egy csak angol nyelvű akcióregény is, Dark Metropolis címen.

Számomra is meglepő módon kiderült, hogy Indiában rendkívül népszerűek a könyveim. Az ottani olvasóim már most kérdezgetik, hogy mikor érkeznek az új megjelenések, csak annyit ígértem nekik, mint a magyar olvasóimnak: igyekszünk minél gyorsabban kiadni a már kész könyveket. A grafikai munkák készülnek, a könyvek célegyenesben vannak a kiadáshoz. Minden jelentősebb eseményt, illetve megjelenést közzéteszek a közösségi oldalaimon. Arra kérek mindenkit, aki szeretne naprakész lenni a legfrissebb hírekből, ha még nem tette meg, iratkozzon fel bármelyik oldalamra és akkor biztosan nem marad le semmiről.

Brett O'Conor Author

Brett O'Conor instragram oldala

Angol és magyar nyelven beszerezhető e-könyvei

A Prae Kiadó téli és tavaszi újdonságai 2025-ben

A Prae Kiadó téli és tavaszi újdonságai 2025-ben

Széppróza, krimi, költészet, filozófia és irodalomtudomány

A Prae Kiadó 2025 első felében számos izgalmas kötettel jelentkezik, amelyek közt kortárs magyar szépirodalom és világirodalom éppúgy megtalálható, mint filozófia, művészettudomány és irodalomtudomány.

Február első felében két kiváló verseskötet érkezik: a kortárs román líra egyik legfontosabb alakja, Radu Vancu nem mindennapi művét Radnóti Miklós ihlette. A Kaddis Radnóti Miklósért a tömegsír törékeny és legyőzhetetlen utópiáját tárja fel, ahol halál, szerelem, szépség, gonosz, vágy, háború, költészet egymásba olvadva hozza létre e kötetet az emberiségért. A képzeletbeli költői világban Gyarmati Fanni találja meg férje zsebében az elázott noteszt, amit kiszárít a napon. Ahogy előtűnnek a versek, Radnóti visszatér a halálból, és beszélni kezd, hangot adva a számtalan megtöretett, meggyilkolt embernek, és nem engedi, hogy a pusztításé legyen az utolsó szó.

Csordás Kata pécsi költő verseiben finom, de mindvégig határozott erővel bontakozik ki előttünk az élet törékeny, állandóan ingó egyensúlya – írja Kállay Eszter A tékozlás öröme című debütáló kötet fülszövegében. Csordás Kata kötetében helyet kap a gyerekvállalás és annak testi valósága, a gyerekkor újrafelfedezése, valamint a felelősség és az elmúlás kérdései. A kötet az apró, de meghatározó folyamatok ünneplése – azé a költői figyelemé, amely az egyébként észrevétlent is láthatóvá teszi.

Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért. Versek.

Fordította André Ferenc.

Szerkesztette Péczely Dóra

Csordás Kata: A tékozlás öröme. Versek.

Szerkesztette: Péczely Dóra

Februárban jelenik meg a kortárs lett irodalom egyik gyöngyszeme, Andris Kalnozols regénye, a Szólíts Naptárnak. Az érzelmekkel teli, finoman szőtt történet az emberi kapcsolatok mélységeit és az élet apró csodáit tárja fel különös főhőse, Oskar elbeszélésén keresztül. Az egyszerű és kissé különc férfi a maga megszokott módján és ritmusában szeret élni, mindennapjait egyensúlyban tartja a pontosság és a megszokások ereje, azonban belső világa jóval gazdagabb, mint elsőre hinnénk. Oskar naplója révén olyan életekbe nyerünk betekintést, amelyeket a magány, ugyanakkor a feltétlen emberszeretet sző át. A lett kisvárost keresztbe-kasul bejáró főhős mindennapjaiban valamennyi történésnek – egy új, különös barátságnak, egy szerelemnek, a tudás gyarapításának és a veszteségnek – egyaránt rendkívül nagy jelentősége van: elindítja a főszereplőt az önismeret és a megértés útján, megmutatva, hogy még a legzárkózottabb ember is vágyik a kapcsolódásra.

A Kotányi Attila munkásságát, filozófiai és művészeti, várostervezési és társadalmi kérdéseket egyszerre megmozgató gondolatait és ezek hatását bemutató Éberen kutató élet című kötetet Tillman J. A. közreadásában jelentetjük meg. Az esszékből a Szituacionista Mozgalom, az avantgárd, a spektákulum társadalmának dilemmái, Kotányi Guy Debord-hoz fűződő viszonya, valamint az 1968-hoz vezető út egyes lépései és megkerülhetetlen filozófiai-művészeti háttere egyaránt kirajzolódik. 

Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak. Regény

Fordította: Kis Orsolya 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Kotányi Attila: Éberen kutató élet. Esszék
Szerkesztette: Tillman J. A. 

Márciusi megjelenéseink közt két verseskötet, egy művészettudományi-filozófiai értekezés, illetve egy drámakötet szerepel. Szeles Judit Világatlasz című műve a szerző Ibsen a konyhában című novelláskötetét követi a Prae Kiadó gondozásában. Ungár Péter debütáló verseskötete az eddigi folyóiratközlések alapján nagy érdeklődésre tart számot, megjelenése egy formálódó lírai életmű első jelentős állomása. Győrfffy László képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa Poszthumán stratégiák – Transzgresszív etika és esztétika a kortárs testábrázolásban című értekezése a Prae kultúratudomány sorozat legújabb darabja. A Magács László által szerkesztett Shakespeare/37-sorozat második darabja – a második évad – újabb csokor kortárs Shakespeare-átirattal jelentkezik. "33 kortárs magyar író – regényírók, drámaírók, költők és dramaturgok – értelmezi újra William Shakespeare műveit egyfelvonásosokban, elsősorban nem a cselekményre, hanem a művek alapgondolatára, egy-egy emberi sorsra, egy kiemelt pillanatra koncentrálva. Ha az utódaink száz év múlva újraolvassák ezeket a drámákat, pontos képet kapnak majd a 2020-as évek Magyarországáról."

Szeles Judit: Világatlasz. Versek

Szerkesztette: Péczely Dóra

Ungár Péter: Versek
Szerkesztette: Péczely Dóra

Győrffy László: Poszthumán stratégiák. Transzgresszív etika és esztétika a kortárs testábrázolásban
Szerkesztette: L. Varga Péter

Shakespeare37 – A második évad
Szerkesztette: Magács László

Áprilisban visszatér nagy sikerű Krimi Ma sorozatunk, méghozzá rögtön két darabbal. Gráczer L. Tamás Budai hóhér-trilógiájának harmadik darabja, a Szentháromság a kiváló nyomozói kvalitásokkal rendelkező hóhér, Marcus újabb kalandjainak lehetünk részesei, amelyben állandó társa, Regina mellett felbukkan egy másik hölgy is a múltból. Lichter Péter filmrendező, filmtörténész neve prózaíróként sem ismeretlen az olvasóközönség számára. A detektív, aki tintahalakkal álmodott című regénye krimisorozatunkban debütál. Lapis József irodalomkritikus, az Alföld folyóirat kritikarovatának szerkesztője új könyvében kortárs gyerekirodalomról szóló írásait adja közre. A Túl a fedélen. Kalandok a gyerek(b)irodalomban a gyerekirodalom-kutatás és a -kritika hiánypótló műve. 

Gráczer L. Tamás: Szentháromság. A budai hóhér-sorozat harmadik darabja

Szerkesztette: Péczely Dóra

Lichter Péter: A detektív, aki tintahalakkal álmodott. Krimi
Szerkesztette: Péczely Dóra

Lapis József: Túl a fedélen. Kalandok a gyerek(b)irodalomban
Szerkesztette: L. Varga Péter

A következő hónapok megjelenéseiről közösségimédia-felületeinken osztunk majd meg friss információkat. Kövessenek bennünket a Facebookon, az Instagramon, illetve böngésszenek webshopunkban, ahol új és korábbi köteteinket is megtalálják. 

Facebook
Instagram
Webshop

Új horrorantológia, Dick-felújítás és Stephen King kedvenc krimije az Agave Könyvek év eleji újdonságai közt

 Új horrorantológia, Dick-felújítás és Stephen King kedvenc krimije az Agave Könyvek év eleji újdonságai közt

Elkezdtük hát 2025-öt egy jó adag pihenő után, és igyekszünk idén is izgalmasabbnál izgalmasabb könyveket hozni! Ahogy minden évet, úgy a mostanit is egy Dick-felújítással indítjuk, mellyel már régóta adósok voltunk, de érkezik az itthon is nagy sikert aratott A sötétség szavai horrorantológia folytatása fekete élfestéssel; bemutatkozik egy elsőkönyves sci-fi szerző egy grandiózus regénnyel, és színre lép az a krimiíró, akit maga Stephen King méltatott hosszan a The New York Times hasábjain.

Philip K. Dick: Az Alfa Hold klánjai

Közel 20 év után felújított kiadásban újra kapható lesz ez a Dick-klasszikus

Megjelenés: február 4.

Az Alfa III M2 holdon elmegyógyintézetből kiengedett telepesek élnek klánokba szerveződve, és mivel az égitest senkit nem érdekel, az emberek skizofrén, paranoiás, mániákus, hebefrén, rögeszmés-kényszeres, depresszív vagy polimorf élete viszonylagos nyugalomban telik. De a látomások most valami kívülről érkező, szörnyű veszély eljövetelét jelzik.

Chuck Rittersdorf a CIA ügynökeként dolgozik a Földön. A házassága darabokra hullott, pszichiáter felesége pedig az Alfa III M2 holdra készül utazni. Chuck azonban nem törődik bele ilyen könnyen a helyzetbe, és a saját kezébe próbálja venni az események alakítását. Az eddig békés hold hamarosan pedig nemcsak kettejük ádáz harcának, hanem egy galaktikus összecsapásnak is a helyszínévé válik.

Philip K. Dick ezen klasszikusában épelméjűség és őrület feszül egymásnak olyan lebilincselő módon, amire csak a 20. század sci-fi-zsenije volt képes.

Yume Kitasei: Vándorló csillagok

Az emberi faj jövőjének kulcsa egy maroknyi bátor nő kiállása

Megjelenés: február 11.

A ​Phoenix űrhajó tizenegy éve távolodik a Földtől: egy nemrég felfedezett bolygó felé tart, mely az emberiség új jövőjét jelentheti. A fedélzetén nyolcvan fiatal nő tartózkodik, akiket együtt készítettek fel arra a küldetésre, hogy a hajón mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknek adjanak életet. Miután azonban egy különös robbanásnak hárman esnek áldozatul, a legénység kénytelen megkérdőjelezni egymásba vetett feltétlen bizalmukat.

Asuka Hoshino-Silva, a félig amerikai, félig japán lány már a kiképzés során is kívülállónak érezte magát, ráadásul ő az egyetlen, aki sokadik próbálkozás után is képtelen teherbe esni. A tragédia egyetlen szerencsés túlélőjeként ő kapja a feladatot, hogy kiderítse, szabotázs történt-e, miközben egyesek épp benne látják a lehetséges elkövetőt.

Asuka felelőssége nem is lehetne nagyobb: meg kell akadályoznia, hogy a feszült helyzetben a legénység tagjai egymás ellen forduljanak, segítenie kell őket, hogy megőrizzék a küldetésbe vetett hitüket, valamint saját múltja traumáival is meg kell küzdenie. Az idő pedig fogy, hisz a robbanás nem csupán a társai közt szított feszültséget, de egymás ellen fordította azon földi nemzeteket, melyek összefogása tette lehetővé a küldetés elindítását.

Yume Kitasei regénye vérbeli sci-fi thriller maroknyi vakmerő nő bátor küldetéséről, akiknek az emberiség megmentéséhez előbb önmagukat kell megmenteniük.

Christopher Buehlman: Hollólovagok

A szerző visszatér A fekete nyelvű tolvaj világába ebben az önállóan is olvasható történetben

Megjelenés: február 11.

A ​goblinok kiirtották a lovainkat és a legtöbb férfit. Rabláncra verték a városainkat, felégették a földjeinket, és rémálomba taszították az ismert világ minden szegletét. Most a lányainknak kell fegyvert ragadniuk. Minden rendelkezésükre álló eszköz felhasználásával, félelmetes istenek szolgálatában, kegyetlen szörnyek oldalán.

Galva, akit három fivére csak Galvichának szólít, szembeszállt családja akaratával, és beállt a sereg kipróbálatlan, új egységébe, a hollólovagok közé. Ez az alakulat azon nőknek kínál helyet, akik a hitvesi ágy helyett a harctéren akarnak szolgálni. A társakként melléjük rendelt, félelmetes, sötét mágia által kitenyésztett fekete madarak rejthetik a kulcsát annak, hogy megfékezzék a goblinokat, akik egyszerű haszonállatokká akarják tenni az embereket.

Véres út vezet a dicsőséghez, a goblinok pedig agyafúrtak és kegyetlenek. A hollólovagok semmit sem vehetnek biztosra – sem a családi kötelékeket, sem a vezetőik bölcsességét, sem a saját biztonságukat a mellettük álló, veszélyes harci madarakkal szemben.

De van olyan remény, amely bármekkora kockázatot megér.

S. A. Cosby: Bűnösök vére folyjon

Stephen King és Dennis Lehane új, kedvenc krimi szerzője

Megjelenés: február 18.

Titus Crown az első fekete seriff a virginiai Charon megye történetében, ahol az elmúlt évtizedekben mindössze két gyilkosság történt. De miután évekig FBI-ügynökként dolgozott, Titus mindenkinél jobban tudja, hogy bár csendes szülővárosa a pálinka, a kukoricakenyér és a lonc földjének tűnhet, a felszín alatt mindmáig veszedelmes titkok rejlenek.

Napra pontosan egy évvel Titus megválasztása után egy középiskolai tanárral kegyetlenül végez egy volt diákja, a diákot pedig a seriff helyettesei lövik le nem sokkal a helyszínre érkezésük után. A hamarosan megkezdődő nyomozás váratlan dolgok sűrűjébe vezeti Titust: nemcsak a környék eltitkolt, sokkoló bűntényeiről szerez tudomást, de rábukkan egy sorozatgyilkosra is, aki Charon földútjait és tisztásait kísérti.

Kisvártatva lehetséges kapcsolatot vél felfedezni a gyilkos és az egyik helyi egyház között, valamint egy szélsőjobboldali csoporttal is foglalkoznia kell, amely felvonulást akar tartani a város konföderációs múltjának megünneplésére. Titusra élete eddigi legnehezebb döntései várnak, miközben kénytelen szembesülni a szomorú ténnyel, hogy a hit és az erőszak találkozása óhatatlanul véres leszámoláshoz vezet.

S. A. Cosby regényeit a kritikusok előszeretettel látják el a déli noir címkével, és az utóbbi években a krimi műfaj legértékesebbnek tartott díjaiból többet is megkapott. A Bűnösök vére folyjon egyöntetűen a legjobb könyve mind a szakírók, mind a rajongók szerint. Stephen King egyenesen üdvrivalgással fogadta a New York Times hasábjain, Dennis Lehane az amerikai bűnügyi regények jövőbeli csillagának kiáltotta ki Cosbyt, és mellettük lenyűgözött még olyan további sztárszerzőket is, mint Kristin Hannah vagy Michael Connelly.

James D. Jenkins (szerk.), Ryan Cagle (szerk.): A​borzalmak hívása – Rémtörténetek a világ minden tájáról

A nagy sikerű A sötétség szavai antológia folytatása

Megjelenés: február 25.

A World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia második kötete ismét széles körű és különleges horrorválogatás, mely országok határait átlépve feszegeti a zsáner kereteit.

Egy befolyásos görög család hátborzongató hagyományokat őriz; egy észt falu gabonaszárítója rettenetesebb tragédiát rejt a vártnál; egy francia kislány megégeti magát, majd megszállottja lesz annak, amit a lángokban látott; egy haiti politikus, aki a hatalomért bármit és bárkit hajlandó feláldozni. A Valancourt Books szerkesztői újra világkörüli felfedezőútra indultak, hogy felkutassák különböző országok legkiválóbb írásait.

A kötetben helyet kapott a horror iránti rajongásáról hagyományosan híres Japán és Dél-Korea, valamint olyan, számunkra kevésbé ismert országok irodalma, mint Puerto Rico és India, illetve Indrek Hargla és Steinar Bragi személyében már itthon is komolyabb népszerűségnek örvendő szerzők műveit is olvashatjuk.

Olivia Ford: Mrs. Quinn híres lesz

Egy igazán szívmelengető történet az év elejére

Megjelenés: február 18.

A ​77 éves Jenny Quinnt nem vezérelték nagy célok az életben. Boldog házasságára a legbüszkébb, férjével hamarosan a gyémántlakodalmukat ünneplik; minden más apróbb sikerét pedig a sütés iránti szeretetének köszönheti. Ezért saját magát is meglepi, amikor jelentkezik a nagy népszerűségnek örvendő Ki mit süt? nevű televíziós műsorba, ugyanis ez az első dolog, amit hosszú idő után csak magáért tesz. Még nagyobb meglepetésére beválogatják az új évad nyolc versenyzője közé.

A kamerák és az időre teljesítendő feladatok ismeretlen világában Jenny rettentően élvezi újdonsült függetlenségét. Ám e függetlenség és a versengéssel járó stressz hatására réges-régen eltemetett emlékek bukkannak elő. Egy bizonyos csokoládés csók miatt egyszer jegygyűrű került az ujjára; a cukros fánk egy vadidegen kedvességére emlékezteti; egy különös alakú kenyér pedig ahhoz a pillanathoz kapcsolódik, amikor örökre megváltozott az élete.

Van azonban egy titok, amit Jenny évtizedek óta őriz, még a férje sem tud róla, és alapjaiban rengetheti meg a házasságát. Ám most, ahogy a csillaga mind magasabbra emelkedik, és egyre többet kell megosztania magából a nézőknek, ő annál nehezebben tudja cipelni a múlt terhét. Vajon a rávetülő reflektorfény egy korábban ismeretlennek hitt boldogságot hoz el a számára, vagy nagyravágyása a vesztét okozza?

Olivia Ford regénye óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik.

A könyveket itt tudjátok előrendelni:

Agave Könyvek

Az art deco királynője, Tamara Lempicka képei Budapesten / Grzegorz Musiał: Én, Tamara

 Az art deco királynője, Tamara Lempicka képei Budapesten

 

Megnyitó: 2025. január 21., kedd, 18 óra

Helyszín: Lengyel Intézet (Budapest VI., Nagymező u. 15.)

 

A kiállítást megnyitja: Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezetője

 

Megtekinthető: 2025. február 21-ig

(20+) Az art deco királynője, Tamara Łempicka - kiállítás | Facebook

 

Az Én, Tamara című regény 2024-es megjelenése után a képek is eljutnak Magyarországra, ezúttal a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara de Lempicka Estate jóvoltából.

 

„Csodák nincsenek, csak az van, amit te magad létrehozol” – mondogatta Tamara Łempicka, az 1920-as, ’30-as évek fordulójának leghíresebb portréfestője, akinek art deco stílusú festményei több mint 20 millió dolláros áron kelnek el az árveréseken napjainkban. Gazdagok és híresek: gyárosok, mágnások és feleségeik, királynők és hétköznapi asszonyok portréit alkotta meg. Saját márkát épített. „Én voltam az első nő, akinek a festményein megjelent ez a letisztultság, ez volt a sikerem alapja. Az én képeim száz közül is kitűnnek” – állította.

 

Világos, élénk színeikkel, a modellek eleganciájával és érzékiségével munkái valóban kiemelkednek. Elsőként mutatta be a független, erős, elragadó – sőt, provokatív nőt. Legismertebb festményei közé tartozik az Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929) és a Fiatal lány kesztyűben (1930). Munkáit magángyűjteményekben éppúgy megtaláljuk, ahogy a világ legnagyobb múzeumaiban, mint amilyen a párizsi Centre Pompidou. Művészetének leghíresebb rajongója Madonna: több Łempicka-kép tulajdonosa, melyeket felhasznált a videoklipjeiben is.

 

A kiállítást a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara de Lempicka Estate készítette.

 

Grzegorz Musiał

Én, Tamara

 

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu)

 

Prae Kiadó, 2024

Fordította: Mihályi Zsuzsa

Szerkesztette: Németh Gábor Dávid

Borítóterv: Imagine Creative Consulting Kft. és Szalay Miklós

 

Fülszöveg

 

Tamara Łempickát mindenki ismerte, aki az 1920-as és ’30-as évek Párizsában alkotott: Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel, Marlene Dietrich. Az első női világsztár volt a művészek közt, akinek élete egy regény lapjaira kívánkozott: ezt a kötetet tartja kezében az olvasó.

 

Extravagáns, zseniális festő volt, és az egyik legbátrabb nő a korban. Nem tagadott meg magától semmit, az alkotást inspiráló szerelmi hódításokat, sőt a bódítószereket sem, és könnyen oldozta fel magát a bűnök alól. Függetlenségével számos sebet ejtett szerettein, művészetéért gyakorta komoly áldozatot hozott, ami olykor őt is összetörte.

 

Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom megkerülhetetlen figurája végigkövette Tamara életútját. Łempicka Mexikóban, a Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavaca településen töltötte élete utolsó évtizedét. A szerző itt kötött szoros barátságot Victor Contreras mexikói szobrásszal, aki Tamara társa volt az életben, és alkotói hagyatékának örököse. Azt is lehetővé tette, hogy Musiał a festő házában, kedves tárgyai között lakjon.

 

Az 1920-as, ’30-as évek Párizsa betekintést enged az ellenállhatatlan, dekadens, pezsgő művészvilágba, hogy rajta keresztül jobban megismerjük a kubista és art deco művek, valamint alkotóik belső vívódásait, vágyait és a művészetek iránti rajongásunk eredetét.

 

Idézet a regényből:

 

„...hogyan győzzem meg ezt a züllésben és luxusban tobzódó tömeget, amely elözönli a bulvárokat a hiúság világának fővárosában, hogy éppen nekem, a járda szélén lépkedő, mindenki számára ismeretlen lengyel nőnek, akit tizenvalahány hónapja képen törölt egy csekista, aztán megerőszakolt egy alkoholista kokainfüggő, és aki lótetemszeletet evett reggelire egy olyan városban, amelyet feldúltak a bolsevikok, akiket itt imádtak – éppen nekem van olyan tehetségem, amilyen korábban senkinek sem volt, hmmm… Artemisia Gentileschi óta?... És véghez viszem azt, amit megígértem a szép Antoniónak Firenzében: megváltoztatom ezt a kort.

 

Nem ők diktálják nekem a ritmust, hanem én nekik.”

 

Grzegorz Musiał:

 

 

A szerző portréját Fundacja Clarté készítette.

 

Részlet a kötetből

Az első nap Párizsban

TAMARA HANGJA: Elszöktem Oroszországból, aztán egy évig rostokoltam Stockholmban és Koppenhágában, míg végül eljutottam Párizsba. Szép tavaszi délelőtt volt, a húszas évek legeleje. A lengyelek – a világ nagy örömére – seggbe rúgták a bolsevikokat Varsónál, a bolsevikok viszont felégették Grúziát, és nem sokkal később két rémség: Benito és Adolf megkezdte a menetelést, hogy átvegye a hatalmat. Vonattal mentem Londonból Párizsba, megérkeztünk a Gare du Nord peronjára, és kiszálltunk mi ketten: egy négyéves forma kislány, és a másik is fiatal még, de lélekben már öreg, Tamara, akit meggyötört az élet, és erősebbnek bizonyult nála.

Két évig tartott az utam Európán át, amely a tűz ölelte Szentpétervárról indult, és legszívesebben kitörölném az életrajzomból. Olyan volt ez a két év, mint egy kopott hanglemez, amely szinte már nem is szól, mert elakadt egy barázdában, és csak egyetlen nevet hajtogat: Tadeusz, Tadeusz… Minden gondolatom, minden lélegzetem, minden szívdobbanásom: vele, róla, érte. Az arca: szemből, félprofilból, profilból. A szeme – amikor nevet, amikor szikrát vet a fény a szempillája hegyén, vagy amikor szomorú, és a görög szobrok tekintetére emlékeztet, akik a Tirrén-tenger fölött röpködő sirályokat figyelik. A világ összes többi része csak megfakult dagerrotípia volt, vázlatos formák és hangok a múltból.

Elsőként Stockholm tűnt fel, csodaszép volt a ködben, úgy vibrált a szórt fényben és a vízben tükröződve, mint egy érzékeny Ruisdael-tájkép. Sziklákon magasodó vörös templomtornyokat láttam, nagy, masszív kőházakat, ahol vikingek laknak a marcona feleségeikkel. Ott, abban a városban, amelyhez a családomból – Maurycy bácsit leszámítva – senkit sem kötött semmi, zajlott le a családi „könny- és zsebkendőkomédia”, ahogy az ilyen fogadtatásokat nevezte Saint-Simon. Aztán amikor Malwina már jól kisírta magát a nyakamba csimpaszkodva és megcsipkedve Kizette arcocskáját, kijelentette, hogy most ideje összepakolni, és „minél gyorsabban útnak indulni Varsóba”. Izgatott volt és boldog, már bebútorozta nekünk a konstancini házat, ahol Tadeusz és én végre „megteremthetjük magunknak” (értsd: neki) „a többnemzedékes házasságot, ahogy illik”. Nem hatottak az érvek, hogy Lengyelországban véres háború dúl az éppen Varsó mellett hadakozó bolsevikok ellen, és ha ebben a csatában nem a lengyelek győznek, márpedig nincs nagy esély a győzelemre, akkor nagyon hamar olyanok lesznek Varsó és a többi lengyel város utcái, mint a szentpéterváriak. De Malwina csak ezt hajtogatta: „Nem, nem és nem! Nem akarok semmiféle Párizst, semmiféle Koppenhágát!” Döbbenten néztem rá, mert ez a bámulatos makacsság nagyobb volt mindennél, amire én ebben a pillanatban képes voltam. Csak az józanította ki, amikor ebédnél Maurycy kelletlenül odavetett néhány szót: akik most vissza akarnak térni Varsóba, ne számítsanak arra, hogy támogatni fogja őket Párizsból, ahová Stefával együtt átköltöznek… De Malwina ne aggódjon… mindig lehet pirogot sütni és pultról árulni, ahogy azt a legtöbb társaságbeli hölgy teszi Varsóban. Biztos jövedelmező lesz, mert Lengyelországban nagyra értékelik a jó konyhát.

Malwina egész napra bezárkózott, hogy kisírja magát a Gamla Stanban, Stockholm óvárosában lévő lakásunk kis szalonjában, ahol természetesen megint csak Maurycynek köszönhetően volt tető a fejünk fölött, aki a Crédit Lyonnais svéd fiókjának vendégei számára tartotta fenn ezt a szállást. Reggel Malwina komoran, némán került elő, és elkezdett csomagolni, hogy Stifterékkel tarthasson. Én úgy döntöttem, itt várok tovább, mint egy koppenhágai szirén, nézem a tengeren a kikötőbe tartó vitorlásokat és gőzhajókat, amelyekkel még mindig nem érkezett meg az én Odüsszeuszom… És imádkozom, hogy kibírjam, ne vegyek be végül valami arzénfélét. Égette az ujjaimat a svéd útlevél, gyűlöltem a nyelvet, amit itt az utcán beszéltek, és amelyen a pincérrel érintkezett a Konzul aznap este. Tudtam, hogy bélyeget égetett a szívembe az az éjszaka, ugyanolyat, amilyet rossz emberek vassal égetnek a borjak oldalába. Meg vagyok bélyegezve… a szégyennel? Így kell nevezni. Milyen lesz most az életem? A férjem oldalán? Hazudnom kell neki? Tegyek úgy, mintha hűséges feleség lennék? Vagy szembesítsem inkább a tényekkel – amit viszont nem áll ki a szerelmünk. Egyelőre semmi hírem felőle. A Konzul biztosította Maurycyt arról, hogy Oroszországban „folyik a nyomozás”, és „minden jó úton halad”, és a férjemet biztosan nem küldik valamilyen szolovki pokolba, és nem is lövik agyon. Nem hittem a Konzulnak, még kevésbé azoknak, akik őt Oroszországban „biztosították” arról, hogy „dolgoznak az ügyön”. Mennyi ideig lehet „dolgozni” az „ügyön”? Még mindig égetett a csekista összehúzott szemének pillantása, aki ott állt hosszú bőrkabátjában nyomorúságos kis szobánk közepén – szerelmünk utolsó menedékében, ahonnan úgy űztek ki minket, mint a vérző kismadarakat, hogy tébolyultan repüljünk az ismeretlenbe. A durva szívű, hazug szemű Oroszország emléke, amely a karmai között tartja a férjemet, kioltott minden reményt, és csak a rózsafüzért szorongattam azokban a pillanatokban, amikor már legszívesebben a Balti-tenger csattogó, szürke hullámokat vető mélyébe vetettem volna magam. Mert nem imádkozhattam. Mert az égiek segíthettek volna megtalálni a férjemet, de nyilván nem akartak. Istent hibáztattam, amiért csúfot űz belőlem, bár azt is be kellett vallanom, hogy sok-sok évig én sem tettem a kedvéért semmit… Akkor miért kellene törődnie velem?

És most – Párizs, egy tavaszi délelőtt.

 

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

 

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu)