Emberek, a borítók mögött! Ofra Dóra - ("Amikor először kértek fel borítótervezésre, nem tudtam elhinni, hogy ez igaz lehet.")

Köszönöm Ofra Dórának, hogy vállalta az interjút az Emberek, a borítók mögött! rovatomban. Ofra Dórára egy nemrégiben megjelenő könyv borítójánál kaptam fel a figyelmem, egy ifjúsági regénynél, mely nekem is meg van. Ami pedig, Csoma-Lőrincz Tamara: Hádész az alvilág tini kalandora. De számos gyönyörű borító található az insta oldalán, ilyen pl (kedvencem) Gál B.Betti első kötete Karácsony imádom-utálom címmel.

Bal oldal Ofra Dóra

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

Először is szeretném megköszönni a felkérést! Mindig vonzott a színek világa és a kreativitás, már óvodás koromban naponta tucatnyi rajzot vittem haza.  A grafikus képzés elvégzése közben kezdtem el borítókkal kísérletezgetni, különböző pályázatok keretein belül. Hatalmas könyvmoly vagyok, így ez a terület igazán közel áll hozzám. A legelső borítóm még 2020-ban jelent meg. Ezt követte az eddigi talán legismertebb borítóm, melyet Róbert Katalin – A Hold vonzása című művéhez készítettem, miután a tervem a Könyvmolyképző Kiadó által meghirdetett pályázat győztese lett. Némi kihagyást követően összehozott a sors az Eleven Kiadóval, akik egy elsőkönyves írónő, Csoma-Lőrincz Tamara ifjúsági könyve borítójának megrajzolásához kértek fel. Erzsó és Peti mind szakmailag, mind emberileg csodálatosak és öröm velük együtt dolgozni.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzumban/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

A legkedveltebb témám a rajzolt, színes mesés vagy fantasy világhoz való borító, de bármilyen témához imádok tervezni és a szívem-lelkem beleteszem az alkotásba. A kiadók kedvelik a digitálisan, de kézzel rajzolt munkáimat.

Igen, mindig alig várom, hogy elolvashassam a borítóimmal megjelent könyveket. Minimum 2 példányban vannak meg, az egyik a könyvespolc éke, míg a másik példányt a rokonok és barátok olvassák, forgatják.

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?

Valahol a kettő között van. Az utóbbi időben szerencsére sok felkérésem lett borító tervezésre, így munkaidőben foglalkozhatok velük. Viszont imádom tervezés folyamatát az elejétől a végéig, így sosem érződik munkának. Van, hogy hajnalban jut eszembe egy ötlet, amit azonnal ki kell próbálnom. Nem tudom, hányan vannak, akik elmondhatják magukról, hogy hajnalban szívesen felkelnek „dolgozni”.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Amikor először kértek fel borítótervezésre, nem tudtam elhinni, hogy ez igaz lehet. Természetesen egy jó adag pánikkal is társult, hogy „Meg tudom én ezt csinálni?” Aztán, ahogy lépésről lépésre haladt a folyamat, úgy születtek meg a megoldások, míg végül a nyomdába került a kész borítóm. Rengeteget tanultam ezalatt, mind a grafikai szerkesztések kivitelezéséről, mind önmagamról.

Mikor megláttam a könyvbemutatón a boltban a borítómat, percekig csak nézegettem, minden oldalról megcsodáltam, aztán úgy vittem haza, mint egy hímes tojást.

Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Tapasztalataim alapján a legelső elképzeléstől a nyomdai fájl utolsó módosításáig kb. 1-1,5 hónap telik el, folyamatos kommunikáció mellett az íróval/írónővel és a kiadóval.

A színek és a kivitelezés a könyv tartalmától valamint az író/írónő elképzelésétől függően változik.

Igen, van, amikor egy egyszerű vázlatot kapok, amiből kiindulhatok, de nagyrészt rám van bízva, hogy mi alakul belőle, máskor elképzelés sincs a borítóról és én készítek többféle stílusiránnyal terveket, és van, amikor a szerzőnek teljesen konkrét elképzelése van a borítóról, amit hasonló képekkel és leírásokkal együtt küld el nekem.

A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van abba, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?

Az a célom, hogy a könyv megálmodója imádja az általam létrehozott borítót, és szerencsére a kiadók is partnerek abban, hogy az író/írónő elképzelését támogassák. Eddig csodálatos embereket ismerhettem meg mind a kiadók munkatársai, mind az írók személyében. Azonnal megvolt az összhang és öröm volt mindnyájukkal együtt dolgozni.

Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb? Van kedvenced?

Kezdjük a legnehezebbel. Technikailag a Hádész az alvilág tini kalandora volt a legbonyolultabb, hisz a részletes karakterek mellett a háttér és a hátlap is teljes egészében digitálisan, kézzel van rajzolva. Ezenfelül a borító belső oldalai és a fejezetek címei mellett is megjelennek az illusztrációim. Ilyenkor egy-egy apróbb módosítás is egy bonyolult folyamatot vont maga után.

Két, a Fairbooks Kiadó-nál mostanában megjelenő borítómra talán mondhatom, hogy könnyebb volt, mindkettő más okból.

Az egyik Hajnal Kitti legújabb könyve, melynek Kötelék a címe. Kittinél szinte elsőre sikerült az elképzelését megrajzolnom, csak kisebb módosításokra volt szükség.

A másik Tira Nael Igézet című könyve, ahol nem volt konkrét elképzelése a szerzőnek. Elkapott az ihlet és rövid idő alatt számos tervet készítettem. Itt végül a sok tervből a végleges kiválasztása adta a nehézséget és nem a tervezés.

Lehetetlen kedvencet választani, mert minden munka más és minden koncepciót más miatt szeretek, de a közös bennük az, hogy a munka során sok csodálatos embert ismerhettem meg.

A kiadó mennyire szól bele a munkádba? Jobb, ha pontos instrukciókat kapsz, vagy szereted, ha rád bízzák a feladat részlettel?

Ez is változó, de nem is kiadó, hanem inkább író függő, hogy kinek mennyire pontos elképzelése van a borítójáról. Szeretem, ha van pár instrukció, amiből megálmodhatom a végleges változatot. Természetesen több körös módosítás és megbeszélés előzi meg a végső borító elkészülését.

Hogyan látod, magad mondjuk, 5 év múlva fogsz borítókat tervezni?

A közeljövőben több könyv is meg fog jelenni az általam tervezett borítóval a Fairbooks Kiadónál, az Eleven Kiadónál, a Pitypang Kiadónál és remélhetőleg a Könyvmolyképző kiadónál is, így érdemes követni az oldalaikat. Bízom benne, hogy kevesebb, mint 5 év alatt már annyi megkeresésem lesz, hogy kizárólag a kreatív tervezéssel foglalkozhatok és lesz egy könyvespolcom tele a borítóimmal megjelent könyvekkel.

Elérhetőségeim:

Email

Instagram

Interjú velem, Barth Attila készített velem interjút a napokban. - ("Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.")

Szeretném, megköszöni Barth Attilának, hogy felkért az interjúra. Nagyon megtisztelő számomra. Hét éve vezetem a blogom, eddig háromszor és kétszer szerepeltem a tv-ben. Számomra mindig is különleges élmény.

Jó olvasást kívánok az interjúhoz!

(Barth) Szia, Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?

(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget!

Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt. Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!

(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?

(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak, akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen.

Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.

(Barth) Azoknak, akik most hallanának először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?

(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni is szoktam. 

Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep. 

Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak, vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.

(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?

(Ági) Elég hosszú idő. Van címke a blogomon kint, baloldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó.

Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.

(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok! 

(Ági) Pedig semmi olyat nem teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni,  lekötöm az időmet, ennyi.

Köszönöm!

(Barth) Ahogyan az elején említetted az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?

Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne... Ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó!

(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.

(Ági) Nem, nem is sikerülne. Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek.

(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?

Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.

Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók, bár nem profi, de igyekszem szép képet hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel.  Idézeteket imádom, van egy rakással.

Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is.  Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!

(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?

(Ági) Így van!  Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok. 

A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült, hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó szerint. 

Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani.  Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!

(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?

(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a fülemmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak. 

Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.

A jobbnál 110%, a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be. 

Kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok. Én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos.  Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.

(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?

(Ági) Szívem mellett volt egy érszűkölet. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.

(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiatoknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?

(Ági) Ne adják fel, tartsanak ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!

Szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván ott az egész udvar, kert rengeteg fával, virágokkal. Kész komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem. Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!

(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!

(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel.  Egy élmény volt számomra.

Barth Attila oldala

Barth Attila blogja

Országos Könyvtári napok Abonyban, könyvbemutató Király B. Izabella: Szkíta ethosz című könyv.

Nemrégiben voltam helyben, Abonyban egy könyvbemutatón, Király B. Izabella könyve Szkíta ethosz bemutatóján. Engem mindig is érdekelt a magyar történelem, az ősmagyarság. Csak sajnos nagyon-nagyon kevés ilyen dolog jön velem szembe. Ezért is örültem, mikor meg láttam e felhívást az eseményre. Így hát elmentem, meghallgattam, amit Izabella mesélt.

Érdekes dolgokat mondott és nagyon sok olyan volt, amiről halvány fogalmam nem volt. Ez jó löket volt számomra, hogy tovább érdeklődjek e téma iránt.

Ha esetleg valaki bővebben szeretné tudni előadáson elhangzott mondanivalóra itt elolvashatja bárki.

A könyvbemutatót, Pusztainé Erika nyitotta meg, majd Király B. Izabella tartott beszédet, és mutatta be könyvét a Szkíta ethosz címmel. Az előadás végeztével, finomságokkal, és itallal kínálták a megjelent résztvevőket.

Pusztainé Erika nyitotta meg a könyvbemutatót.

Király B. Izabella, kezében
 a megjelent könyvével.

Egy élmény volt ott lenni, hallgatni az előadást. Elgondolkodtatott, hogy mi mindenről nem tudhatunk még, és mi van, amit tudunk?

Az biztos, hogy érdekes előadás volt számomra. Hálásan köszönöm, hogy jelen lehettem és fotózhattam is.

Pusztainé Erika virággal köszönte Izabellát, a bemutató után lehetőség nyílt könyvet vásárolni és dedikáltatni. Sajnos nem tudtam élni a lehetőséggel, de egyszer majd lesz alkalmam rá.

Könyvjelzők 1. (Ingyen letölthető könyvjelzők)

Könyvjelzők sorozatot fogok indítani a blogomban. A könyvjelzőket #szabadirodalmat mozgalomnak és mindenki másnak ingyen ajánlom fel.

Bízom benne, hogy mindenkinek nagyon tetszik fog az ingyen könyvjelzők.

A Könyvjelzők sorozatban sok félét fogok készíteni, lesznek olyanok is, ami más témában, eseményhez lesz kötve.

Csak annyi kérésem lenne, hogy jelöljétek a forrást. Mást nem kérek.

Használjátok egészséggel!

Elsőként a #szabadirodalmat jelzésű könyvjelzőket hozom.

Ha tetszett, vagy igény van rá, akkor jelezzétek e poszt alatt.  Kérlek forrást jelöljétek, hogy honnan van, ha viszitek. 

Oto Horvat: Éjszakai vetítés – Megjelent!

 Oto Horvat

Éjszakai vetítés

Megjelent!

Éjszakai vetítés – Prae Kiadó (praekiado.hu)

Prae Kiadó (Magyarország), Akademska Knjiga (Szerbia), 2024

Fordította: Beszédes István

Szerkesztette: Ladányi István

A borítóterv Oto Horvat alkotásának felhasználásával készült.

Könyvbemutató a Nyitott Műhelyben

Időpont: november 2-án 19 órakor

Helyszín: Budapest XII., Ráth György u. 4.

A bemutatón vendégünk a szerző.

Fülszöveg

Mint mikor egy lelkes archeológus töredékekből rekonstruál egy korszakot, Oto Horvat szuggesztíven és meggyőzően, visszafogott prózai eszközökkel építi fel az Éjszakai vetítés Firenzéből Újvidékre hazalátogató hősének személyes történetét és privát szféráját, ami nem csupán az övé, mert közösen birtokolják a várossal. A főhős múltbeli életének rekonstrukciója, annak megbízható tényekkel való alátámasztása az Éjszakai vetítés című regényben fokozatosan fordul át a származásról, a családról, az egyes szereplők sorsáról és történelmi viszontagságok közötti megpróbáltatásairól, az elvándorlásról és az otthon maradásról szóló elbeszélésbe, egy olyan családtörténetbe, ami magába foglalja a nyomasztó felnőtté válás, a másság és a különbözőség, az elhallgatott családi mesék és rejtélyek témáit is, miközben társadalmi és történelmi kalauzunk marad Újvidék megéléséhez, a város traumáinak, fényes és sötét korszakainak jobb értéséhez is.

Franja Petrinović

 

A szerzőről

Horváth Ottó (szerzői nevén Oto Horvat) 1967-ben szü letett Újvidéken. A gimnáziumot Karlócán, egyetemi tanulmányait Újvidéken, Erlangenben és Berlinben végezte. Firenzében él és alkot.

Verseskötetei: Gde nestaje šuma (1987), Gorki lis to vi (1990), Zgrušavanje (1990), Fotografije (1996), Dozvola za boravak (2002), Putovati u Olmo (2008, magyar fordítása 2010-ben jelent meg Olmóba menet címmel), Izabrane & nove pesme (2009). Regénye: Sabo je stao (2014, magyar fordításban 2023-ban jelent meg, Szabó megállt címmel). Elbeszélések: Kao Celanovi ljubavnici (2016). Fordítások: Pilinszky János, Krater (1992); Fenyvesi Ottó, Anđeo haosa (2009); Hans Magnus Enzensberger, Poslednji pozdrav astronautima (2010).

A fordító, Beszédes István 1961-ben született Zentán, ahol most is él. Költő, műfordító, a zEtna internetes irodalmi folyóirat alapító-szerkesztője. Önálló fordításkötetei: Citadella.doc – Három négykezes (Zenta, 2003); Boško Krstić: A vadgesztenyék utcájának nyomában (Szabadka, 2007); Oto Horvat: Olmóba menet (Zenta, 2010); Boško Krstić: Az azúr őrzőinek legendája (Pécs, 2012); Oto Horvat: Szabó megállt (Újvidék, 2023).

Részlet a kötetből

Késő tavasz tombolt a hosszú fasorban.

Pár pillanatig lenyűgözve szemléltem a sötétített üvegű ablak mögül, majd sietős léptekkel a repülőtér épületének kijárata felé vettem az irányt. Kinn váratlanul ért, hogy a déli verőfény milyen erős és brutális. Akár egy pöröly. Hátizsákom elülső zsebéből elővettem a napszemüveget, s amint a látásomat visszanyertem, a nevemet kezdtem keresni az autójuknak támaszkodó taxisofőrök kezében lévő papír- és kartonlapokon. Egy alacsonyabb, kissé köpcös, krémszínű zakót és farmernadrágot viselő fiatalembernél találtam meg, aki a kocsisor végén parkoló, fényesre suvickolt, fekete autója előtt állt. Jó érzéssel töltött el, hogy az utazás a tervek szerint halad. Késés és várakozás nélkül. Minden nehézség nélkül. A rend kedvéért intettem neki. Amikor felé indultam, megfordult a fejemben, akadhat esetleg másvalaki is az utasok között, akinek szintén ez a vezetékneve. És hogy az a valaki is tarthatna éppen Újvidékre. Lassítottam, és elbizonytalanodva néztem körül. De senki nem igyekezett, és senki se tekintett abba az irányba. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt nem sajnáltam kicsit.

A szél erőteljesen szította a zöld tüzet a lombok között. Egyre melegebb lett. A hátizsák meg vágta a vállam. Megkönnyebbüléssel adtam át a taxisnak. A hátsó ülésre helyezte, hogy a kezem ügyében legyen, bár amikor erre kértem, egy pillanatig habozott. A gépkocsi, amibe beültem, új Mercedes volt, C osztály. Meglepett, hogy hosszabb útra ilyen modellt alkalmaznak, mert már hozzászoktam a jóval szerényebb típusokhoz. Belül  még minden patyolattiszta volt, a korábbi utasok és az élettörténetük még nem hagyott szagot. Szerencsémre légfrissítő sem volt a kocsiban, mert attól hányingert és fejfájást kapok.

Ezeket az olcsó parfümöket ugyanolyan nehezem viselem, mint az áporodott víz szagát a fonnyadt (a nagyapa kertjében szedett) orgonával teli vázában, vagy a lepusztult balkáni metropoliszokat összekötő autópályák vendéglátóhelyein a mosdók mindig egyforma bűzét, illetve a katonai hálótermek áporodott levegőjét, amelyekben valamikor régen, szakaszvezetőként, nem minden szadista hajlam nélkül ordítoztam a méltóságukat vesztett és koszos újoncok fülébe: Ébresztő, bakák! És valamivel ritkábban, hogy Riadó, kopaszok! A frissen nyírt és számomra, az egykori hippi számára túlzottan is rövid hajú taxisofőr, nyakán fehér, napot nem látott bőrsávval, szótlanul tette a dolgát. Átfutott az agyamon, hogy minden apropó nélkül, csak úgy, megszokásból vagy kíváncsiságból beszélgetést próbál majd kezdeményezni, de legnagyobb örömömre nem tette.

Így, csöndben, gondoltam, sokkal kellemesebb utazni. Csöndben, miközben, ha akarom, hallgathatom a motor zúgását és a papírcsörgést a sofőr keze nyomán, miközben zakója zsebében cukorkák után kutat. Az, hogy nem vettek körül idegen szagok és idegen élettörténetek, és elmaradt a sofőr udvarias érdeklődése is, valamiféle gyermeki izgalommal töltött el. Ígéretes előjele ez, gondoltam, az előttem álló újvidéki hétnek.

Azon tűnődtem, hogy a tudatosan vagy öntudatlanul identitásomba szőtt családi történetek és gyermekkori legendák között minden bizonnyal vannak hamisak, eltúlzottak és elferdítettek is. Már hónapok óta azt éreztem, elérkezett a nagytakarítás és a történetek rekonstrukciójának a pillanata. Hogy ez eddig váratott magára, nem csupán a lustaságnak tudható be, hanem a félelemnek is, hogy mindez lelki kellemetlenségekkel és váratlan következményekkel járhat. Kétségem sem volt afelől, hogy sem Firenzében, sem bármelyik másik városban sem tudom elvégezni ezt a szembesítést és önvizsgálatot. Igaz, ezek a helyek valami módon óvnának az igazsággal való közvetlen szembesüléstől, de vajon sikerülhet-e az igazság egyetlen kis szilánkját is megtalálni és megragadni kívül azon a városon, ahol a történések megestek. Csakis Újvidéken győződhettem meg mindazoknak az örömteli vagy tragikus eseményeknek a hiteléről, amelyekről hallottam, vagy amelyeket közvetlenül vagy közvetetten megéltem.

Firenzében, az utazásra való készülődés során jutott eszembe, hogy mint egy banális és átlátszó krimiben, én magam vagyok a nyomozásom tárgya, és a családra vonatkozó kérdésekkel csak áltatom magam. Az igazi indítékot nem lehetne-e az ismert imperatívusszal leírni: Tudd meg, értsd meg és ne feledd, ki voltál és mit akartál!?

A felszállás előtt, a becsekkolók sorában állva még ebben sem voltam biztos, a repülés előtti idegesség és pánik teljesen leblokkolt és összezavart, az ítélőképességem nullára csökkent.

Amikor felhajtottunk az autópályára, felriadtam gondolataimból. A sietve gyülekező, mogorva felhőket néztem. Erőteljesen magasodtak a síkság fölé; legyőzhetetlen és kímáletlen lovashadsereg.

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

Éjszakai vetítés – Prae Kiadó (praekiado.hu)

Interjú Anne L. Green írónővel, akinek 31 könyve és 17 novellája jelent meg, Álomgyár egyik legsikeresebb írónője.

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Anne L. Green írónőnek, hogy elkészülhetett ez az interjú. Anne L. Green írónőtől számos romantikus könyvet olvastam már és vannak kedvenceim is. Jelenleg 31 könyve jelent meg és 17 novellája az Álomgyár Kiadó gondozásában, nekem jelenleg 13 van összesen, de ami késik… Tudjátok... Illetve, nemrég ékezett hozzám új kiadásban, új borítóként az Eltitkolt múlt és Toszkán sorozatból a Toszkán borbáró címmel.

Már régóta szerettem volna interjút készíteni Anne-vel, hálásan köszönöm lehetőségéért.

Forrás :Anne L. Green oldala

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Líbor Erzsébet vagyok, de az olvasóim Anne L. Green néven ismernek. Egy Szolnok megyei kis faluból érkeztem a fővárosba, ahol a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán gazdálkodási szakon logisztika szakirányon diplomáztam, majd az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig dolgoztam különböző cégeknél követeléskezelőként, azaz behajtóként.

Ezt követően terelt az élet az írás felé. Íróvá válni azonban nem könnyű feladat. A hosszú évek alatt, amit ezen a pályán töltöttem, megtanultam, hogy ebből a hivatásból karriert építeni nem egy magányos feladat, sokkal inkább csapatmunka. 

Sokat gondoltam arra, mennyivel könnyebb és gyorsabb egy olyan felfelé ívelő írói karrier, amelynél ott áll mellettünk egy tapasztalt ember, fogja a kezünket, biztat minket és tanácsokkal lát el, ha elbizonytalanodnánk vagy kibillennénk az egyensúlyból. Ezért is hoztuk létre a párommal az Eleven Kiadót, amelyen belül küldetésemnek tekintem, hogy felkutassam az értékteremtő kéziratokat és segítsek nekik megelevenedni, a tehetséges íróknak pedig kibontakozni.

Eddig 31 könyved jelent meg és 17 novella, illetve hamarosan megjelenik Lapokba zárt titkok címmel, sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata? Milyen érzés, hogy ennyi könyved, novella jelent meg?

Amikor az írói pályára léptem, még nem is sejtettem milyen kemény feladat lesz ott is maradni. Az emberek többsége úgy gondolja: egy könyvet megírni nem lehet olyan nehéz, hisz az ember csak ül egy laptop felett és klimpírozik. Ám ez közel sem ilyen egyszerű. Úgy felépíteni egy történetet, megteremteni annak karraktereit, hogy azok életre keljenek a lapokon, munkás és minél több könyvem jelenik meg, annál több energiát kell belefektetni, mert nem akarom ismételni magam.

Ha az olvasók követik a munkásságom, láthatják, hogy egy évben 4 új könyvem jelenik meg, így kiszámolva 3 hónap jut egy könyv megírására. Ebből legalább egy hónap (témától függően,) a kutatómunka. A téma, a háttér történet, a helyszín feltárása... előfordul, hogy egy bekezdésnyi részhez két napig csak olvasok, hogy az helyénvaló legyen. A legnehezebb ebben a szakmában talán a munkafegyelem és munkatempó, amit évek óta diktálok magamnak. A párom gyakran mondja: ne légy ilyen szigorú főnöke önmagadnak. Ezen próbálok a következő években változtatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A fantáziát és a valóságot olykor csak egy hajszál választja el. Amikor elkezdek írni egy történetet, sokszor mosolygok, mert belegondolok, az olvasóim nem fogják még csak sejteni sem, hol bújik a sorok között a valóság... ami minden könyvemben jelen van.

Az őszi könyvem, a Lapokba zárt titkok megírását is átélt események ihlették.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már középiskoláskoromban szerettem a könyveket bújni és írtam is kisebb novellákat, de csak 28 éves koromban, a lányom megszületése után kanyarodtam újra az irodalom irányába. De addig is rengeteget olvastam. Olyan csoportok tagja voltam, ahol kezdő írók osztották meg a regényeiket véleményezésre. Akkor jöttem rá, hogy nem alkothatok úgy véleményt, ha jómagam nem próbáltam megírni egy könyvet, mert gőzöm sincs róla, mennyi munka van egy történet megalkotásában. Akkor láttam neki A remény hajnala megírásának.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A zsánerek aránya folyamatosan csúszkál a könyveimben. Vannak olyanok, amelyek erotikusabbak vagy romantikusabbak, de akad köztük krimisebb, akciódúsabb is. A Lapokba zárt titkok viszont rendhagyó lesz. Akik eddig véleményezték, azt mondták egy teljesen új hangomat hallatom, és nekik ez a vonal sokkal jobban tetszik. Kíváncsi leszek, az olvasóim mit szólnak hozzá.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem olyan régen beszélgettem valakiről, erről, aki most fejezte be az első regényét. Megállapítottuk, hogy szörnyű, amikor el kell engedni egy történetet. Hogy miért? Mert feléptettél egy világot, személyeket, akik hónapokon keresztül a részeddé válnak, szinte baráti kapcsolatot ápoltok, hisz minden gondolatukat ismered, majd egyszer csak vége. Kilépnek az életedből. Ám valójában nem a lezárás a nehéz, hanem az újrakezdés. Újra egy üres fehérlap előtt találod magad, ahol ott villog a kurzor arra várva, hogy elölről kezd az egészet.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevemet az Anne a zöldoromból sorozat ihlette. Minden évben ősszel megnéztük a nagymamámmal. Egyfajta rituálé volt. És mivel ő adta az első könyvet a kezembe, melyet követően a könyvek világa az életem szerves része lett, így tisztelegtem az emléke előtt. Az „L” betű a közepén pedig a saját vezetéknevem kezdő betűje. Így öleli körbe a fantázia a valóságot.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ami kecsegtető, hogy kipróbáljam az a krimi, thriller és talán a fantasy műfaja.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az érzés minden író életében különleges, semmivel sem összehasonlítható. Nem hiába mondják azt az írók, hogy megszületett a gyermekük. Hónapokig dolgoznak rajta és néha mire a munkafázisoknak vége, ki is jelenthetik: nehéz szülés volt.

A remény hajnalát a kezemben tartani olyan volt, mit amikora valaki kitűz maga elé egy szinte elérhetetlen célt, de végül mégis révbe ér. Ám ez azóta is elmondható. Vannak történetek, melyek megjelenését követően elsírtam magam. Ilyen például a Toszkána vére.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valójában mindkettő. Habár szívből írok és hagyom élni a szereplőimet, minden esetben fontos a tudatos tervezés, felépítés is. Anélkül nem állna össze a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvben megvan a kedvenc jelenet és az is, amit nehezebben vetettem papírra. A Lapokba zárt titkokban nagyobb arányban volt a keményebb rész, de azért ott sem maradhatott el a könnyedebb romantika és a humor. Igyekeztem ezt a történetet úgy megírni, hogy beleviszem a tapasztalataimat (több évnyi tudást halmoztam fel egy bántalmazott kapcsolatban), amely által remélem, hogy másokon is segíteni tudok.  

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig van ilyen, de mindig más. Hol egy gondolat, hol egy újságcikk, hol pedig egy környezetemben lévő aktuális probléma. Széles tárházból válogathatok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a szerkesztőm olvassa elsőként a történeteimet, és mindig hálás vagyok a meglátásaiért, mert így válhat az adott történet kerek egésszé. A novemberben megjelenő Lapokba zárt titkokat viszont többen is elolvasták/előolvassák a megjelenés előtt. Ennek oka, hogy minél kidogozottabb történetet szeretnék az olvasóim kezébe adni, minél több kérdésükre szerettem volna, ha válaszokat ad a történet, mert hiszem, hogy ez a könyv segítőnek születik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hogy miként? Szerintem elég árulkodó, hogy elváltam. Nem titok, hogy az író hivatás és a siker nem mindenkinek emészthető.

Amikor megszületett az első regényem, a családom tagjai azt mondták, amikor megtudták mennyi az egy könyvre jutó jutalékom, hogy ők ki sem nyitnák ennyiért a laptopot.

Mára viszont olyan családom van, akik támogatnak ebben, és időnként részt is vesznek az alkotói folyamatokban. Nekik hála végre meg tudom élni az alkotással járó pillanatokat.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez az év igen termékeny volt. A Smaragd sziget-sorozat két része jelent meg, melyet követett az Eltitkolt múlt újrakiadása, és alig egy hónapja a Toszkán borbáró.

Az évnek azonban még nincs vége. November 04-én két könyvem is egyszerre debütál.

Az Elvarratlan szálak élfestett kiadása és a Lapokba zárt titkok.

 Anne L. Green írói oldala

Álomgyár Kiadó