A következő cikksorozatom a Smaragd Kiadóval, Zsiros-Petróczki Kitti írónővel készült, és megszólaltattam a szerzőiket is, hogy mondják el ők is, mit gondolnak erről.
A kiadó 2020-ban jött létre, és kínálatában szintén megtalálhatóak nyomtatott és e-könyvek is. Megkértem a kiadó egyik vezetőjét, Kittit, hogy mesélje el, mit gondol az illegális letöltésekről. És egyúttal a szerzőitől is szeretném megkérdezni a véleményüket erről a témáról. Köszönöm a lehetőséget, és hogy elfogadták a felkérésemet.
Mit gondoltok az illegális e-könyv
terjesztéséről?
Zsiros-Petróczki Kitti: Azt gondolom, hogy akik élnek ezzel a lehetőséggel és letöltik ezeket a könyveket, ők bele sem gondolnak, vagy ha mégis, akkor elképzelésük sincs róla mennyi munka van egy-egy könyvvel, mire kiadásra kerül. Sok érintett szakember és szerző véleményébe belefutottam már, és olvastam olyanokat, akik azt fejtegették, hogy ez mekkora tiszteletlenség illegálisan letölteni a történeteiket. Valóban az, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy aki nem ebben a szakmában tevékenykedik, nincs rálátása a folyamatra.
Marosi Nikolett: Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen. Hogy, aki így tölt fel bármely tartalmat - jelen kérdésre válaszolva -, könyvet, annak a célját nem ismerem, azonban lassan megbékélve a gondolattal, ami lehetséges (ha jó, ha rossz), az megtörténik. Él vele a feltöltő, akit véd egy kitalált nickname és mossa kezeit az oldal üzemeltető, és él vele a letöltő, az olvasó is. A könyvek drágák, ahogy a mozi vagy egy kiadós buli, koncert is, így a "felhasználó" kihasználja a kiskapukat, mint mondjuk a YouTube esetében is, ahonnan elvileg nem tudsz sem videót, sem hanganyagot letölteni ingyen. Elvileg. Mert ugye mégis.
Mint író úgy gondolom, elkerülhetetlen az irány. Egyébként nem is újkeletű. Idejét nem tudom, mikor vette kezdetét a könyvek illegális feltöltési, letöltési lehetősége. Már az "őskori" DC (online film, zene, könyv, stb. fel- letöltő oldal) megjelenésekor találkoztam a problémával - lehet, korábbra visszavezethető -, már ha nevezhetjük problémának. Majd a torrentezéskor már fénykorát éli. Engem személy szerint nem zavar. Ha zavar is, létezik.
Németh Balázs: Az illegális könyvterjesztés elég negatívan a könyviparra, mert akárhogyan is vesszük a letöltő, aki ezáltal ingyen és bérmentve jut hozzá az olvasnivalóhoz megkárosítja ezzel az írót mind a kiadót. Az más, amikor maga az író teszi elérhetővé a művét ezzel jó szándékát bizonyítva, hogy akinek akár nincs pénze megvenni ilyen formában legalább elérje. De az aki szándékosan okoz ezzel kárt többeknek nem becsüli sem az írót sem a művébe bele fektetett időt.
Gombos László: Az illegális letöltés lehetősége miatt nem is vagyok hajlandó e-könyvet kiadni magyar nyelven. Aki e-könyvet ad ki, számolnia kell vele (ha tetszik, ha nem), öt percen belül az illegális letöltő oldalakon lesz és a munkája után nulla forintot fog keresni. Sőt nem csak az ő munkája a probléma, hanem vannak más költségek is. Mivel e-könyvet írt, ezért a nyomtatás, szállítás, raktározás költségeit megúszta, de ott vannak a tördelés, szerkesztés, lektorálás, online borítótervezés és a reklámozás költségei. Szóval az e-könyvek írói rendkívül súlyos pénzügyi veszteséggel számoljanak.
Ez maximum azoknak jó, akik brahiból írnak pár versikét vagy olyan közszolgálati témában írnak, aminek minden emberhez, vagy minden betegséggel küzdő, vagy egyéb bajban lévő emberhez el kell jutnia. Vagy esetleg annak lehet ez jó, aki csak a szakmai hírnevét akarja feljebb tornázni és meg akarja mutatni a szakmájának / vevőinek, hogy ő milyen okos szakember. Vagy például céges tájékoztatóanyagok vagy kormányzati, önkormányzati tájékoztatóanyagok jók e-könyv célra.
Én A hidegháború és még 30 év című könyv írójaként azt tettem meg, hogy az angol verziót e-könyvben adtam ki, mert az angol verziónál nem tudtam mást csinálni, ott a nyomtatás soha nem térült volna meg, csak egy globális marketingkampány esetén, amit Magyarországon senki nem fog finanszírozni, főleg én nem. Így bevállalható volt az angol e-book.
Cseni András: Egy szerzőt szerintem nagyon kellemetlenül érinthet – engem legalábbis biztosan, hiába nem e-könyv formátumban jelent meg első regényem. Úgy gondolom, azok az olvasók, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy könyvet vásároljanak, a könyvtárak révén lehetőséget kapnak a szinte ingyenes irodalmi élményekért. S a XXI. században nem tűnik számomra elérhetetlennek egy e-könyvtár létrehozása se, ahol az ilyen formátumú művek elérhetők az érdeklődők számára. Röviden: létezik legális, olvasóknak és szerzőknek egyaránt kedvező lehetőség, az illegális e-könyv terjesztés mellett tehát nehezen hozható fel releváns érv.
Eddig hány könyvetek jelent meg, és mennyi található meg valamelyik illegális letöltő oldalon?
Zsiros-Petróczki Kitti: Jelenleg 40 nyomtatott és 8 elektronikus kiadvány található a kínálatunkban. Ezek között akadnak magánkiadásban megjelent művek, amelyek kapcsán csak a terjesztéssel bízott meg minket a szerző, és természetesen olyan kiadványok is, amelyek estében a teljes kiadási folyamat nálunk ment végbe. Én személy szerint nem vadászom és böngészem ezeket a letöltő oldalakat, ezért arra a kérdésre, hogy hány kiadványunk található meg ezeken az oldalakon, nem tudok válaszolni.
Marosi Nikolett: 1 könyvem jelent meg, nincs tudomásom arról, hogy illegális letöltő oldalon megtalálható lenne. Ha mégis, köszönöm! Legalább több olvasóhoz eljut.
Németh Balázs: Eddig nekem két könyvem jelent meg 2020-ban Félelem rezidense novellás kötet 2021-ben pedig az Élet alkonya úgyszintén több történetet magába foglaló kötet. A könyveim nem jelentek meg ezeken a különböző platformokon és őszinte legyen nem is szeretném. Kizárólag csak a Smaragd kiadó webshopjában érhetők el.
Gombos László: Eddig egy magyar nyelvű nyomtatott könyv és egy angol nyelvű e-könyv jelent meg. Tudtommal nem található meg illegális letöltő oldalon.
Cserni András: Eddig egy regényem jelent meg hagyományos, nyomtatott formában (Sötét sorsok 1.: A farkasfalka), illetve ennek további részei, valamint egy verseskötetem kerül kiadásra tervek szerint az elkövetkező években – utóbbi szinte biztosan e-könyv formában, s könnyen lehet, hogy regénytrilógiám is „felköltözik az e-könyvespolcra.” Tehát jelenleg nem található meg művem illegális letöltő oldalon, ám a jövőben elképzelhető, hogy bekövetkezik ilyesmi.
Mit gondoltok, minek kellene változnia ahhoz, hogy ne kerüljenek fel illegálisan a könyvek?
Zsíros-Petróczki Kitti: Nem vagyok biztos benne, hogy bármi gátat tudna szabni ennek. Talán a letöltések és az ilyen oldalak üzemeltetésének szankcionálása visszaszorítaná az „illegális olvasást”, de valljuk be őszintén, ennek lebonyolítására sem ember, sem idő nincs. Lehetőség sem, hiszen a legtöbb ilyen megosztó oldal külföldi szervereken tárolja a kínálatát, és hacsak nem működik együtt a magyar rendőrség a külföldi hatóságokkal, akkor az oldal üzemeltetői utolérhetetlenek.
Marosi Nikolett: Ez nem fog megtörténni. Mellékesen programozást tanulok. Elárulok egy titkot. Kicsit a hacker technikákba is betekintést nyertem. Lehetetlen már régen nem létezik. Lehetetlen csak az, hogy az illegalitás megszüntethető.
Illetve egy esetben megtörténhet. Ha az internetet szünteted meg. Ezen pedig el lehet gondolkodni, jó lenne-e. Ja, hogy nem?
Van még kérdés?
Németh Balázs: Ez jó kérdés, hogy minek kellene változnia. Nekem van egy ötletem. Talán a világnak, mert akárhogyan is vesszük, a mai világ tele van olyan emberekkel, akik a bűnözésnek élnek, és ha belegondolunk a könyvletöltés is illegális ezzel is bűnt követ el az ember. Persze ha csak ez lenne a legnagyobb bűn talán elnézőek is tudnánk lenni ezzel kapcsolatban. De tudjuk, hogy sajnos nem így van. Talán azzal változtatna a világ egy kicsit ezen a dolgon a könyvletöltések terén, hogy a letöltő oldalakra nem engednék feltölteni semmilyen formában az írásokat.
Gombos László: Egyrészt, ha mindenki tudná, hogy az íróknak mennyi költsége van még egy e-könyv esetében is (ha minőségi az e-könyv), akkor kevesebben tennék fel illegális oldalakra.
Másrészt, ha már felkerült, akkor csak ügyvéddel lehet leszedetni. Ügyvédet egy író nem tud egy az egyben megfizetni, sőt még a nagyobb kiadók se tudnak kifizetni egy nemzetközi szerzői jogi ügyvédi irodát, pedig erre lenne szükség. Azért nemzetközi jogi ügyvédi irodára, mert az illegális letöltést üzemeltető oldal szervere szinte biztos, hogy nem Magyarországon van, hanem mondjuk az USA-ban, vagy Ukrajnában, vagy Franciaországban, vagy máshol. A szerver elhelyezkedése fontos, mert ezen múlik, melyik ország hatóságához kell fordulni.
Cserni András: A legtöbben valószínűleg egyből azt mondanák, hogy komolyabb technikai védelemmel kellene ellátni az e-könyveket. Ugyan nem vagyok jártas az informatikában, ám véleményem szerint ez egyfelől nem költséghatékony, másrészt amolyan macska-egér játékot indítana el az illegális és jogos terjesztők közt.
Mint korábban is említettem, szerintem egyfajta e-könyvtár létrehozása, népszerűsítése jelenthetne megoldást. Ebben az esetben az olvasó töredékéért juthatna hozzá a művekhez (hisz egy könyvtári tagság díja eltörpül a könyvek ára mellett), a szerző pedig ugyanúgy részesülne a neki járó juttatásokból, mint a hagyományos eladás keretein belül.
Az írótársaitok mit szóltak az ingyen beszerezhető könyvekhez? Mennyire foglalkoznak a problémával?
Zsiros-Petróczki Kitti: Valakiben fel sem merül ennek a lehetősége, mi szoktuk rá felhívni a figyelmet, például amikor egy már megjelent könyv e-bookban történő kiadásáról tárgyalunk. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a nyomtatott könyveket is be lehet scannelni és ugyanúgy fel lehet tölteni, de azzal azért meg kell küzdenie a feltöltőnek.
Marosi Nikolett: Idegesek, frusztráltak. Meg is érteném. Tényleg gáz, hogy te időt, energiát, pénzt fektetsz valamibe, aztán nem kapsz cserébe semmit.
Ez baromság. Igenis kapsz. Nézzük csak!
Miért is írunk?
Én elsősorban magamért kezdtem, szóval nem vártam cserébe semmit. Aztán láttam, hogy az emberek nagy részének tetszenek a gondolataim. Ezt a közösségi oldalakon "teszteltem". Lájk, komment, korunk betegsége, bevallom, magam is kicsit függője vagyok. Tehát én biztosan nem szeretnék, nehezen tudnék egy internet nélküli világot elképzelni, pláne megélni. Van nekünk elég bajunk enélkül is…
Visszatérve a "miért írunk?" kérdésre. Örömöt okoz nekem, nekik, az olvasók bizonyos körének.
Furcsa lehet, de már a kezdetekkor ez volt a célom, és hogy a nevem fennmaradjon.
A következő kérdés ebből következne: hogyan lelhetek több örömre, juthatnak el írásaim tágabb közönséghez, hogyan lelhetnek többen írásaimban maguk is örömet, találhatnak megértést?
Persze, klassz dolog, ha megvásárlásaikkal finanszírozzák a hobbidat, az életedet, de lássuk be, a ma emberéhez bizony akkor jutsz el tágabb körben, ha minden csatornát kiaknázól. A kalóz csatorna is csatorna.
Az írótársaim néhány kivételtől eltekintve - meglátásom szerint - nem így gondolkodik. Igazából a megváltoztathatatlanon bosszankodik. Ezt meghagyom nekik.
Németh Balázs: Őszintén szólva nem igazán beszélgettem erről egyik író- írónő ismerősömmel,sem de akit személyesen ismerek, vagy csak online az bizton állíthatom, hogy ellene van.
Gombos László: Aki már benne van a könyvírásban és több könyve is megjelent, rendszerint őket dühíti az illegális letöltés, mert az olvasóik ezzel meglopják őket.
Cserni András: Ha ingyen beszerezhető könyvek alatt az illegális oldalak ténykedését értjük, határozottan elítélem. Hiába jut el így is az olvasóhoz, a szerző belefektetett munkája nem térül meg, s ez akár későbbi kötetek ki nem adásának is okává válhat, ami végső soron az olvasónak se érdeke.
Mit gondoltok, esetleg összefogással lehetne valahogyan enyhíteni a problémát?
Zsiros-Petróczki Kitti: Itt egy kicsit visszacsatolnék arra, hogy sem idő, sem ember nincs arra, hogy ezeket az oldalakat listázzuk, ellenőrizzük és jelentsük. Ráadásul, ha lenne is, akkor sincs olyan szerv, aki ezzel érdemben foglalkozna. Az összefogás a felderítésben segíthet, de érdemi változást nem tudna alkalmazni.
Marosi Nikolett: Nem.
Németh Balázs: Erre sajnos nincs ötletem, mint ahogy ezt az előbb is elmondtam ez jelen van ebben a mesterséges intelligenciával ellátott világban.
Gombos László: Mivel sem az írók, sem egy-egy kiadó nem tud nemzetközi szerzői jogi ügyvédi irodát kifizetni, így az összefogás országos szinten, kell létrejöjjön. Magyarország minden (e-könyvekkel is foglalkozó) kiadója bevételarányosan beletesz az ügyvédi iroda folyamatos felbérlésébe pénzt, és amikor pereskedni, kell vagy figyelmeztető levelet kell küldeni, akkor egy ügyvéd az addigi közös befizetésekből megoldja. Így amikor X kiadónak van ilyen baja, akkor X kiadó kap szolgáltatást, amit kifizetett a könyvszakma, ha Y kiadónak van éppen baja, akkor Y kiadó kap ilyen közösen fizetett szolgáltatást.
Cserni András: Úgy vélem, igen. Egységben az erő, ez mindenre igaz. Összehangoltan, csapatként hatékonyabb stratégia dolgozható ki, mint külön-külön.
Törvényileg, hogyan lehet fellépni az online terjesztéssel kapcsolatban? Van esetleg bármi ötletetek, vagy tippetek?
Zsiros-Petrócki Kitti: A szerzői jogi törvény alapján azzal a személlyel szemben, aki az ebook-ok védelmét feltöri, vízjelezését eltávolítja, szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni. Mindemellett a Büntető Törvénykönyv szerint két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetheti a hatóság azt, aki a fentebbieket haszonszerzési célból teszi. Ez utóbbi a legtöbb ilyen oldalnál nem áll fenn, hiszen ingyenesen teszi lehetővé a könyvek letöltését. A törvényi szabályozás tehát adott, azonban a legtöbb esetben nem tudni, kivel szemben kell fellépni.
Marosi Nikolett: A törvény egyrészt alkalmatlan bármire is, a törvényhozókról nem is beszélve, másrészt, mint említettem, programozónak készülök. Nem, nem a becsületes programozókban rejlik a "probléma" gyökere. A másik oldal viszont veszélyes mindenkire nézve. És nem az illegális könyvletöltés egy oldalon a legkomolyabb bűntett. Ezt nagyon hosszan lehetne taglalni. A cikk viszont nem erről szól.
A törvény csak azokat tántorítja el, akik elvből egyébként sem töltenének fel semmit illegálisan. Amíg viszont vannak kiskapuk, ezek mindig lesznek is, addig lesznek bátor kis bűnözők is. Ezen persze mosolygok.
Bizonyos értelemben mindenki bűnös.
Becsületes ember vagyok, na de mégis. Nem kell sokáig magamba néznem, hopp, máris találok valami stiklit. Neked nincs? Ügyes vagy.
Szóval miért is, mi ellen is fogjunk össze? Kicsiben csak beszélgethetünk, beszélünk róla - ahogy most is tesszük -, nagyban pedig, lássuk be, a magyar nem tud.
Vagyunk elegen?
Vagyunk.
És?
Jaa, semmi.
Németh Balázs: Nem tudom, hogy lenne –e egyáltalán értelme összefogást kezdeményezni, mert sajnos ebben az online (okos világban) a könyvek elérhetőek a net rengetegében amivel nem is lenne probléma ha csak úgy lennének fent hogy csak elolvasnák de nem tudnák letölteni. Talán ezzel vissza lehetne fogni az úgy mond online könyvlopást.
Gombos László: A törvény egyértelműen elítéli az illegális kereskedelmet. Állami oldalról polgári perek finanszírozásával lehet ez ellen fellépni, szóval hogy ne csak a kiadók fizessenek a nemzetközi szerzői jogi perekért és a hazai szerzői jogi perekbe is beszállhat a magyar állam finanszírozóként.
Cserni András: Nehéz kérdés. Bizonyos, hogy nem olyan egyszerű az illegális letöltőt nyakon csípni, mint egy bolti lopás elkövetőjét. Ám szerintem nem is ezen van a hangsúly, hanem a megelőzésen: olyan törvényi szabályozás a megfelelő, ami mellett nem éri meg senkinek illegális könyvterjesztésbe fogni, mert túl nagy a kockázat.
Meséljetek el, kérlek, mennyibe kerül átlagosan egy könyvkiadása? Vagy, hogy az írónak mennyi munkája van még azon kívül, hogy befejezte az írást? Mit gondoltok az olyan kifogásokról, hogy manapság drága a könyv? Mihez képest drága?
Zsiros-Petróczki Kitti:Nem rég jelent meg egy blogcikk az oldalunkon, ahol kicsit bővebben írtunk a folyamatról és a költségekről.
Sok minden befolyásolja a bekerülési költséget, de egyértelműen nem kis befektetés. És akkor azzal még nem is számoltunk, hogy a szerzőnek mennyi idejét emészti fel az írás és a kézirat javítása, majd a megjelenést követően a marketing és a különböző programokon, eseményeken való megjelenés.
Amióta tudom, hogy mennyi költség, idő és energia egy-egy könyv kiadása, azt gondolom, hogy a könyvek olcsók. Egy könyv terjedelemtől, nyelvezettől és a téma nehézségétől függően 4-30 órányi kikapcsolódást nyújt. Egy átlagos mozifilm hossza 1,5 óra. Egy közép hosszú, átlagos árazású könyv 3.990-4.290 Ft. Egy mozijegy átlagosan 2.000 Ft.
Marosi Nikolett: Hogy a könyvkiadás jelenleg mennyibe kerül, nem tudom. 2019-ben a legolcsóbb lehetőséget kerestem és találtam is meg. Ma már nem érdemes elmondanom, hogy akkor mennyiért sikerült. Az a múlt nem jön vissza.
Mennyi munka volt megírni, bejuttatni, eljuttatni ide-oda, marketingelni stb.? Bizonyos terhektől jobb szabadulni, ha nem akarsz éhen halni. Megírtam, magánkiadásban kiadtam, amit munka mellett is megoldottam akkoriban. Ma már ezt sem tudnám magam kivitelezni, illetve több lemondással járna. A kiadói segítség esetemben elengedhetetlen. Kittivel való találkozásom okkal történt. Talán mindkettőnkre nézve csak pozitív hozadéka volt, van. Ebben szerintem egyezik a véleményünk. Ha megkérdezitek tőle és nemet mond, kérlek, ne mondjátok el!
Minthogy - a fentiekből talán kiderült -, a könyvírásban, -kiadásban abszolút nem a pénz motivál, így a megszámlálhatatlan időt, energiát, a munka - számomra - piszkos részét a Smaragd végzi, amiért hálás vagyok, én pedig szabadon írhatok, alkothatok, ráadásul aggodalom nélkül tehetem, hiszen az illegális letöltést - bár nem preferálom - korunkban elkerülhetetlennek gondolom.
Az utolsó kérdésekre válaszolva. A könyvek drágák, lassan megfizethetetlenné válnak. Hogy mihez képest drágák? A fizetésünkhöz biztosan.
Amikor élelmiszert vásárolok, kétszer, nem, inkább háromszor átgondolom, mit teszek a kosaramba. Amikor könyvet vásárolok, ahogy korábban, most is 30-40 könyv is bekerül az online kosaramba, de míg néhány hónappal ezelőtt ezt a kosarat a maximális 15 könyvig határoltam be, ma bizony 3-4 könyvnél többet nem tudnék megfizetni. Havonta egyszer ugyan mindenképp vásárolok könyveket, mert az internet használata mellett ez is komoly függőségem, ráadásul kizárólag a papír alapú könyveket preferálom, de a pénztárcám rendesen megsínyli. Kárpótol az élmény, de duzzad a haragom. Szomorú vagyok.
Teljes mértékben megértem az illegálisan letöltők szegényebb rétegét. A gazdagok ellen pedig nem tehetek semmit. Sem módomban nem áll, sem nem izgat különösképp. Szerintem, a már az életünk részét képező dolgok ellen kívánunk küzdeni.
Ahogy lassan abba is bele kellene törődnünk, hogy politikai vonatkozásban a magyarok történelmére visszanyúló, és a jelenünkben is fokozódó sorsunk ellen próbálunk felszólalni.
Szándékosan nem a "harcolni" kifejezéssel éltem. Mi nem harcolunk. Amikor utcára vonulunk, vonulnak "néhányan", az nem harc. Vagy az, csak miniben.
Ugyanez a történet, amikor illegális könyvletöltéssel vagy bármi mással szemben mini csatát vívunk. Mini összefogássak mini csatát nem lehet nyerni.
Az internet korában nagyobb harcok folynak virtuálisan, mint ténylegesen.
Ha a legnagyobb közösségi oldalak megszűnnének, talán igazi harcok kezdődnének. Vagy valaki, valakik új, más, a közösségi oldalakhoz hasonlót hoznának létre, és minden maradna a régiben. Mi nem tudunk előre menni. A magyarnak jó az állóképessége. Bizonyítottan a tűrőképessége is.
Arról nem is beszélve, hogy illegális online felületet nem csak magyarok üzemeltetnek…
Tudnál internet nélkül élni?
Igen?
És szeretnél is?
Németh Balázs: A könyvkiadás anyagilag nagyon változó több összetevő szükséges egy könyv előállításához. Gondolok itt a terjedelemre, az író által vétett hibák kiküszöbölésére, amire a későbbiekben felhívja a kiadó a figyelmét. Számomra, amikor befejezek egy könyvet és azt mondom ez kész az akkor még egyáltalán nincs kész csak maguk a történetek öltöttek formát a fejemben és a papíron egyaránt. Ezután kezdődik a második felvonás, a szerkesztő által javasolt dolgok javítása. Ezeket én nagyon szeretem, mert minél többet ír az ember és több segítséget kap mindig egy lépéssel előrébb kerül és ez viszi előre a közös munkát is .
Gombos László: A könyvek kiadásának alapelemei: a tördelés (és 27% Áfa), szerkesztés (és 27% Áfa), lektorálás (és 27% Áfa), borítótervezés (és 27% Áfa), nyomda (és 5% Áfa), a reklámozás költségei (és 27% Áfa). A könyv eladásánál 5% Áfa és utána az SZJA, amit az író fizet. A magyar állam gyakorlatilag kinyírja a könyvpiacot. Ezért van az, hogy a legtöbben csak az első könyvükig jutnak el, aztán nem mennek tovább, mert ez kész pénzügyi katasztrófa.
Ráadásul az agyonadóztatás miatt a könyvpiacon jelentős részt állami finanszírozású könyvek jelennek meg. Az állami finanszírozásról pedig nem a művészeti ágazat dönt, hanem a Magyar Nemzeti Bank (Matolcsy György irányítása alatt). Ez kőkemény politikai cenzúrát jelent az állami könyvfinanszírozásban. A hidegháborús időszakról legutóbb megjelent egy könyv GUPVI, GULÁG címmel, összesen négy fideszes politikus beszédét nyomtatták bele a könyvbe. Úgyhogy nem csak cenzúrázzák az állami finanszírozású könyveket, de még propagandaeszközként is felhasználják, ha tudják (ha olyan a téma).
Plusz költség még a kiadó bevételaránya és a nagy könyvcégek bevételaránya (amit a szerződés tartalmaz a kiadásnál). De a kiadó legalább reklámozza a könyvemet (Smaragd Kiadónál vagyok) és a nagy könyvcégek (Líra, Libri stb.) szintén reklámozzák a könyvemet. Szóval ez azért nem kukába dobott pénz. Ráadásul a kiadó megjelenteti fesztiválokon, szerez könyvkritikusokat a könyvemhez stb. Itt a fölösleges szereplő a magyar állam, ami legalább a nyomtatás (5%) és eladás (5%) Áfáját elhagyhatná, mert ez egyszerre veri agyon az írókat, odavág az olvasóknak és pénztelenné teszi a kulturális életet. Ma nyolc ponton adózunk íróként, ezután csak hat ponton adóznánk. (De a magyar állam nem ettől káros szereplő, hanem mert az adónkért cserébe elnyomást kapunk.)
A nyomtatás esetében a költségek így is nagyon magasak: ha gagyi papírra nyomtatod a könyvedet, elrongyolódik az olvasó kezében már az első olvasásnál. Ha a legolcsóbb ragasztót választod, a könyved széthullik az olvasó kezében már az első olvasásnál. Ha színes borítót akarsz, az könyvenként több száz forinttal növeli a költségeket, ha az egész könyvet színesnek akarod, az több ezer forinttal növeli a könyv darabjának az árát. Ha csúcs minőségű papírt akarsz, az is dob rajta legalább egy ezrest/db. Ha keménytáblást akarsz, az könyvenként legalább plusz ezer Ft vagy annál is több. Ha nem ragasztottat akarsz, hanem varrottat, az könyvenként ezerötszáz Ft simán megvan. Ha képeket akarsz bele, az is szokta drágítani. Plusz, értelemszerűen, az is fontos, hogy mekkora terjedelmű a könyv, de olyan 200 oldal alatt már nincs igazi gerince a könyvnek és 200 példány alatt pedig nem szoktak könyvet nyomtatni (ha csak nem akarod, hogy egy könyv 40 ezer Ft legyen).
Van egy új irányzat, amit én is képviselek. Még vannak olyan kiadók, amik 2000 Ft-ért akarnak könyveket kiadni. Ezeknél a könyveknél az író egy láncra vert szolga (nagyjából). Az új irányzat, hogy bőséggel megkérjük a könyvek árát. Nem úgy értve, hogy 4000 Ft, hanem úgy, hogy 6000 Ft. Így olvasóként biztos lehetsz abban, hogy nem szemetet veszel, amit két hét alatt összecsapott az író (különben nem éri meg 2000 Ft-ért adni). Másrészt maga a könyv se porlad el vagy hullik szét az első olvasás alkalmával (sőt a tízedik olvasás alkalmával sem). Másrészt a fenti felsorolásban látható, hogy nekem íróként milyen költségeim vannak. Hozzá kell tenni, hogy még ilyen árak mellett is 800-1000 példányt kell eladnom a könyvemből, hogy egyáltalán nullszaldós legyen a végösszeg. De mondjuk a 15 évnyi kutatómunka ára nem pont 0 Ft. Szóval még így is rendkívül súlyosan alulértékelt a hazai könyvpiac árazása. Ahhoz, hogy például egy kutatáson alapuló könyvet (állami pénz/cenzúra nélkül) kiadhasson az ember és legalább egy kevés visszajöjjön a befektetett időből, ahhoz a nyugati árszínvonalra kell emelni a könyvek árát, tehát 15,000 Ft-ra. A „sima” könyvek esetében, tehát ami nem kutatáson alapul, ott például Szlovéniában már a lezárások előtt is 8000 Ft volt egy átlagos könyv. A lezárások óta (és az olajválság óta) jelentősen drágult minden pl.: a papír ára kilőtt. Úgyhogy most 10,000 Ft kellene, hogy legyen egy könyv (amiből ha 3500-4500 el is megy a kiadó és a könyvvállalatok költségeire, akkor is olyan összeget keres az író, ami visszahozza a befektetett időt (is).
A kutatásokon alapuló könyvnél számolni kell azzal, hogy ezek mindig nehéz témák, amiket nehéz eladni, tehát ott rengeteg pénz megy el reklámköltségekre. Úgyhogy ott könyvenként simán elmegy 1000-2000 Ft reklámozásra, ha nem akarja a kiadó és az író, hogy csak 10 év alatt fogyjon el a könyv. Ráadásul egy regény megírása 1-2 év, addig pl.: az én kutatáson alapuló könyvem esetében a megírás 15 év volt. Nem véletlen az, hogy 15,000 Ft-ba kellene kerüljön (ahogy nyugaton és délnyugaton Szlovéniában). (Múltkor néztem egy könyvet Svédország történetéről: 30,000 Ft.)
Sokan állítják, hogy a magyar társadalom nem szegény. Dehogynem…
Cserni András: A könyvkiadás sose volt olcsó, de most kifejezetten drága. Az én regényem bő fél éve, július elsején jelent meg 200 példányban, ami igen alacsonynak számít, s körülbelül félmillió forintot emésztett fel – és ez csak a nyomdaköltség! A szerkesztés, tördelés, borítótervezés barátok jóvoltából készült el, és az ilyen szerencsés helyzet kivételes. Tehát nyugodtan kijelenthetem: a könyvkiadás nem olcsó mulatság. Ha drágának találják egyesek a könyveket, ez az oka. Nem lehet olcsóbban adni, különben ráfizetés lenne a szerzőnek. Persze valaminek az ára nem csak forintban fejezhető ki. Aki egy irodalmi alkotás hatására változik meg, s lesz ezáltal boldog, magabiztos ember, meg tudná-e mondani, mennyit ért neki az a mű, mennyit tett érte, mennyit kapott? S ne feledjük azt se, hogy különbözőek vagyunk: van, akinek egy Ady-kötet mély bölcsessége felbecsülhetetlen értékű kincs, más ugyanarra egy kósza pillantást se szánna.
Azzal, hogy egy kézirat elkészül, az író feladata korántsem ér véget. Mint egy szülő a cseperedő gyermeke fölött, úgy áll minden munkafolyamatnál, féltő gonddal figyeli, hogy válik egy Word-dokumentumból kész könyv; a szerkesztés folyamán akár éjszakába nyúlóan fontolgatja a szerkesztői javaslatokat, röviden-hosszan futtat eszmecserét a borítóról, egyeztet a nyomdával, számol, oszt szoroz, hogy mennyi példány készülhet, majd jön a legnehezebb játszma: ismertté tenni a művet, rávenni az embereket, hogy elolvassák, s ennek érdekében napi szinten jelen lenni érdekes és egyedi tartalmakkal a közösségi médián vagy épp marketingkampányba fektetni. Nem egy nyolcórás, heti ötnapos munkáról van szó, ami annyiból áll, hogy megfogalmazunk pár frappáns sort minden nap, s a többi lesz, ahogy lesz. Ez egy életen át tartó, komoly feladat. Írónak lenni épp ezért hivatás.
