Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomat Bali Brighton írónővel folytatom. Köszönöm, hogy újra készíthetek veled interjút Bali Brighton, egyszer már készült, akkor még a sorozat első része jelent meg az Arronia-Az elveszett bölcs címmel. Mostanra már a második kötet is megjelent az Arronia - És az elveszett esszenciárium titka, amit ezúton is szeretnék megköszönni a könyved.
Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan
kezdődött az írás?
Szia, Ági! Én is szeretném
megköszönni az ismételt megkeresést. Debrecenben nőttem fel, és a szüleim
nyitottságának köszönhetően gyerekkoromban mindenféle hobbit kipróbálhattam,
ami csak eszembe jutott. Évekig jégkorcsolyáztam, rajzoltam és gitároztam. Végül
szakmámat tekintve biológus lettem, és most folytatom a tanulmányaimat a
Gyógyszerésztudományi karon, ahol onkológiai kutatással fogok foglalkozni az
elkövetkezendő években. Messze áll az írástól, tudom, de nálam a kreativitás és
a tudomány az elválaszthatatlan két felemet képezi. Írni tizenkétéves koromban
kezdtem, akkor legalább három évig foglalkoztam ilyen-olyan történetek
megírásával, de a rengeteg hobbim mellett végül háttérbe szorult. Néhanapján
ismét felbukkant az életemben, de abban a tudatban tettem mindig félre, hogy ha
elég érettnek érzem majd magam az írástechnikák megértéséhez, illetve lesz elég
időm, akkor majd belefogok valami nagyobb volumenű dologba. Ez lett az Arronia,
aminek az első gondolata már közel tíz éve, hogy megszületett a fejemben, de
2021. január óta foglalkozom igazán az írással.
Miért pont fantasy?
Mindig is érdekelt, hogy mi található
az érzékelhető és ismert világon túl, és hogy milyen lehetséges elméletek
léteznek. A fantasy-történeteket amolyan szórakoztató elméleteknek tekintem, és
lehet, hogy nem feltétlen tudományos, de mindenképp kreatív és természetesen
nem evilági. Leegyszerűsítve: szeretem megismerni az ismeretlent.
Ebből fakadóan egyébként a sci-fi is nagy kedvencem.
Valahol olvastam, hogy négy részes lesz a könyved, jól
tudom? Mesélnél róla?
Eredetileg háromkötetes trilógiát
terveztem, de amikor először küldtem kéziratot a szerkesztőimnek, akkor ők
olyan hosszúnak találták, hogy javasolták a szétszedését. Igazából ez az oka,
amiért a második kötet az elsőhöz képest egy éven belül megjelent.
Természetesen rengeteg kiegészíteni való és átszerkesztendő dolog akadt még
benne, de a kétharmad kézirat már megvolt. Örülök, hogy így alakult, hiszen a
négy elem használata a történetem alappillére, így passzolni fog hozzá a négy
kötet.
Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?
Én azt a tábort erősítem, akik
szeretik a főszereplőjüket, de hiába kedvelem Ronit, néha sokkal izgalmasabb
más karakterekről írni. Például Daemien jeleneteit pszichológiailag érdekesnek
találom. Benne rengeteg feszültség gyűlt fel, és mivel szembemenő a
motivációja, így néha még én sem tudom, hogyan fog reagálni egyes helyzetekre.
Magát a karaktert viszont nem szeretem. Amikor pedig azt kérdezik, kit
játszanék el szívesen, akkor azt felelem, hogy Moirát. Ő egy kívülálló, aki
elszigetelve él, és titokban tartja a múltját és a származását. Amikor az ő
jeleneteit írom, kicsit én is azt érzem, hogy nem ismerem.
Két kedvenc jelenetem a második kötetből született: az egyik, amikor Roni és
Evon a yanusbogarakat nézi; a másik, amikor a végén Daemien megfenyegeti Ronit.
Az egyik egy lélekmelengető, a másik egy lélekszorító jelenet, de a kettősség –
ahogy a kreatív és a tudományos oldalam is mutatja - mindig is jellemző volt
rám.
Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi
szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar
fogni.
Attól függ. Mivel létezik low fantasy és high fantasy is, így az előbbibe az is könnyedén belefoghat, aki nem
szeretne egy teljes világot felépíteni. A fantasy történetekre jellemző szabályokat
viszont mindkettő esetén be kell tartani. Elsősorban ügyelni kell, hogy
következetesen kezeld a saját világodra jellemző szabályokat, és ne lépd át
ilyen-olyan megmagyarázásokkal. Ettől nem fordulatos lesz a könyv, hanem illogikus.
Például, ha a történet elején kijelented, hogy egy bizonyos karakternek nem
szabad egy erőt használnia, mert belehal, akkor a végén ne legyen az, hogy
valami csoda folytán mégis túlélte.
Személy szerint azt is fontosnak tartom, hogy ne legyen tele mindenféle fantasy
lénnyel a világ. Például elég népszerű volt egy időben, hogy előszeretettel
pakoltak bele vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkányokat, de ha még
ehhez bele írsz tündéreket, elfeket, törpéket, óriásokat, stb. az elveszi a
fókuszt a lényegről, és egyszerűen túlzsúfolttá teszi a történetet. Abban az
esetben működik, ha kifejezetten minél több lény bemutatása a cél. Illetve ha a
legnépszerűbb Harry Potter esetet
nézzük, akkor ott a fő szemszög a varázslókon van, és minden más csak
mellékszál. Habár ez a mesés jellege miatt jobban elbírja a sokféle lényt. Vagy
akár említhetném a Supernatural
sorozatot is, ahol a vadászokon van a hangsúly az angyalok és démonok
kapcsolatának bemutatása közben, minden más lény démoni jellegű és irtandónak
tekintendő. Negatív példát nem szeretnék hozni, hogy ne húzzam le, és szerintem
így is érthető a dolog.
Szerintem első sorban ezeket érdemes észben tartani a világépítésnél, ami a
legelső dolog, amikor valaki fantasy történetbe kezd.
Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Mennyire
nehéz?
Itt mind a low fantasynek és a high fantasynek megvannak az előnyei és a hátrányai. Az előbbi
esetében félig-meddig a való világban játszódnak az események, vagyis
számításba kell venni a földi szabályokat a sajátjaid mellett, cserébe legalább
már van kiindulópontod. Az utóbbi esetében nincs ilyen, ellenben nagyobb teret
kapsz az alkotáshoz. Szerintem a legjobb példa erre, hogy a low fantasyegy színező, a high fantasy pedig egy üres papírlap.
A nehézsége nekem a képzelőerőn múlik, de ez fejleszthető.
Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz
hozzá?
A főbb karakterekhez eleinte
készítettem vázlatot, leírtam a jellemzőjüket, a mottójukat, hogy miket
szeretnek, mihez értenek és mihez nem, de hamar elhagytam. Amikor nekem
megszületik egy karakter a fejemben, tudom egyből mindenkiről, hogy milyen.
Interjút sosem írtam egy szereplőmmel sem, ezt legfeljebb szórakozásból tenném
meg, nem azért, hogy megismerjem.
Hogy miként találom ki? Kinyitok a fejemben egy specifikus tulajdonságokkal
felcímkézett kinder tojást, és meglátom, mi van benne.
Van kedvenc fantasy könyved?
A Percy
Jackson könyvek szerettették meg velem az olvasást, ez is maradt a
kedvencem. Pont Percy miatt szerettem volna, hogy Roni néhol humoros karakter
legyen. De nagyon szeretem a Marsit is, amiben Mark szintén szeret viccelődni.
Kedvelem az ilyen embereket/karaktereket.
Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit
tanácsolsz? Hogyan induljon el?
Először döntsd el,
hogy low, vagy high fantasyt szeretnél, és építsd fel a világot a szabályrendszerével.
Ez csontvázként fog szolgálni egész végig.
Ha nem érzed magad kreatívnak, ajánlom, hogy egy hangulatkeltő zene mellett
nézegess a világodba illő képeket az interneten. Javaslom a biztonságos helyen
történő fel-alá járkálást is (lényegében a mozgást). Én válságos helyzetekben
mindig így agyalom ki a cselekményt.
Olyan dolgokat is érdemes számításba venni, amiket először elvetnél, mert
lehet, hogy később beillik majd valahova. Illetve vizsgálj meg már létező
történeteket, hogy mit hogyan oldanak meg bennük. Bónuszként a klisének számító
dolgok is felhasználhatók, amennyiben egyedi hozzá a körítés. Bárki bármit
mond, szeretjük a kliséket, nem hiába jön össze a dráma után a szerelmespár,
nem hiába küzd a jó a gonosz ellen, nem hiába derül ki, hogy egy halott
szereplő mégis él, stb. Ezek nagyon alap példák, de lényegében itt is az egyedi
körítés szabja meg, hogy mennyire lesz érdekes egy fordulat. Ez utóbbi bekezdés
mondjuk minden zsánerre igaz, de én a fantasy történetem során hasznát vettem.
Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is
kipróbáld?
Igen, de még nem érzem rá késznek
magamat. Egy horrortörténet nagyon izgalmas lenne, de mivel nem olvastam sok
horrorsztorit, így nem tudom, hogyan foghatnék hozzá. Mivel a thrillert is
nagyon szeretem, egy battle royale történetben is kipróbálnám magamat, pedig
abszolút békepárti ember vagyok.
Illetve a krimi, de ebbe mindenképp csempésznék egy pici mágiát. A történet
nincs meg, de egy alapkoncepció már felvetődött bennem. Talán az elkövetkezendő
tíz évben a többi tervem után megvalósítom.
A borító gyönyörűek. Ki álmodta meg? Hogyan jött létre
ez a csodálatos borítók?
Köszönöm. Valójába a grafikusommal,
Vajda Attilával közösen hoztuk össze, nagyrészt neki köszönhetően. Nem volt
egyszerű menet, mert nem tudtam pontosan, mit akarok. Elküldtem a cselekményt
Attilának, és ő visszaküldött néhány borítótervet. Elmondtam, mi tetszik, és mi
nem, aztán végeláthatatlan újabb tervek, ötletek, és változtatások születtek,
amiket ezen túl már nem részleteznék. Attila maximális türelemmel állt hozzám,
javaslatokat is tett, közben kikértem az ismerőseim véleményét is, hogy ők
melyiket vennék le szívesebben a polcról, és melyik mit sugall nekik. A
végeredmény szerintem egyedi lett, és illik is a történethez.
Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más
a többi zsánertől?
Ez a legkreatívabb zsáner. Ennél
fogva szélesíti az ember látókörét, és mozgásban tartja az agyat azáltal, hogy
olyanokat láttat az olvasóval, amivel eddig még nem találkozott. Mindezt egy
szórakoztató köntösbe burkolva.
Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet
szeretne írni?
Hogy legyen valami olyan egyediség a
történetben, ami másra nem jellemző, és tartsd be a saját világod szabályait.
Lehetsz fantáziadús, de ne ess túlzásba, nem kell mindent egy történetbe
belezsúfolni. Mivel olyan dolgokat mutatunk be, amiket még nem feltétlen látott
mindenki, ezért érzékeltesd is a dolgokat, ne csak láttasd. Az olvasó így
könnyebben megérti, és általánosan igaz, hogy minden érzékszervre érdemes
hatni. Ezt egyébként én is folyamatosan gyakorlom még.
Végezetül: ne sajnáld a szereplőidet, ettől lesz plasztikus a személyisége. Egy
tökéletes karakter, akinek nincs semmi külső és belső hibája, és nem történik
vele soha semmi rossz unalmas, és egyáltalán nem hiteles. Ezt sajnos én is a
saját káromon tanultam meg, de így lehetőségem nyílt, hogy az Arronia harmadik
kötetében megváltoztassak egy szereplőt, aki eredetileg túl tökéletes volt.
Most már nem az, ellenben különösképpen érdekes lesz.
Ági, köszönöm
az interjút, és hogy ilyen lelkesen támogatod a magyar íróközösséget!
Én köszönöm, hogy vállaltad. További sok sikert kívánok!
Bali Brighton írói oldala
