Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak – Megjelenik márciusban!

 „Egyedi humorral megírt mű.”

Madara Melberga

 Andris Kalnozols

Szólíts Naptárnak

Megjelenik márciusban!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Fülszöveg

Oskar fejből tudja a naptárt, és bárkinek megmondja, mikor van a névnapja. Napközben a városka utcáit rója, figyel, fürkész, ott segít, ahol tud. Oskarnak van édesanyja, vannak barátai, plátói szerelme, mégsem mindennapi figura. Oskar nem a valósághoz tartozik. Nem szeret beszélni, de arról, ami vele történik, kendőzetlen őszinteséggel számol be naplójában. Egy nap úgy dönt, színdarabot ír a szomorúságról, amely akkor éri az embereket, amikor az örömről kiderül, hogy az csupán üres rutin. Ám ahhoz, hogy jó színielőadást alkosson, Oskarnak össze kell szednie a bátorságát, és el kell mesélnie a történetét

Andris Kalnozols letehetetlen, életigenlő regénye a zárkózott, ám annál jóságosabb és tettre kész fiatalember naplóján keresztül mutatja be egy lett kisváros különc, esendő figuráit, ismerős és rejtett zugait, ahol a legegyszerűbb dolgokból is csoda fakadhat.

A Szólíts Naptárnak humoros, lírai története a köztünk járó hősökről és a másokhoz való kapcsolódás erejéről szól. Arról, hogy időnként közülük is a legcsendesebb figurák hordozzák a legnagyobb történeteket.

Az utóbbi évek legsikeresebb lett regénye. Számos nyelvre lefordították, népszerű színdarab és film is készült belőle Juris Poškus rendezésében.

Rövid idézet a regényből:

„Ma vasárnap van, és kezdődik a tavasz első hónapja, de nem maga a tavasz. Általában a tavasz a születésnapomon kezdődik, ám ez egy szökőév, és nagyon valószínű, hogy a tavasz egy naptári nappal később lesz. Ezt még nem tudom, de majd megtudom. Ma sétálok egyet, és átgondolom a következő lépéseket. Megfontoltan és óvatosan kell eljárni, hogy rendbe tudjam tenni az életemet, és kapcsolatba lépjek azokkal az emberekkel, akik jót akarnak nekem. Azt hiszem, ez az, amiből a hétköznapoknak állni kell. Rendbe rakni a szobádat és a gondolataidat, megköszönni az embereknek, akik adtak neked valamit anélkül, hogy cserébe bármit is elvárnának.”

A szerzőről

Andris Kalnozols (1983) lett író, színpadi szerző. Darabjait többek közt a Lett Nemzeti Színház, a Dirty Deal Teatro és a Ģertrūdes Ielas Teātris játssza. A Szólíts Naptárnak az első regénye, amely hatalmas sikert aratott Lettországban.

Andris Kalnozols a régi talsi kórházban.

Beleolvasó

április 6.

Elaludtam, és arra ébredtem, hogy egy láncfűrész dübörög az udvaron, amiről kiderült, hogy egy szürkésfehér Stella moped. Régi. Emlékszem, amikor gyerek voltam, a nagyfiúk jártak ilyennel a házak és a tavak körül. A Stella semmi volt Lenin ordításához képest. Kiderült, hogy Janīna már régen elrendezett mindent. Stella egy igazi kis motorbicikli. És ő egy hölgy, nem férfi vagy semleges nemű. Az én Stellám. Régen Lenin bátyjáé volt, de miután ő a halála után már nem motorozott vele, évek óta csak a szomszéd garázsában állt. Stella ápolt és jó állapotban van. Lenin általában elég pedáns. Ez egy pluszpont neki. Lenin szerint Stella akár 60 km/h sebességre is képes, és azt akarja, hogy én vezessem.

Visszatértem a földre. Minden rendben ment, és csak egyszer estem el, de az a végén volt, és szinte nem is számított. Egészen a Jövőig vezettem, mert az mindig útba esik. És rendszeresen oda kell járnom majd. Egyszer sem okoztam balesetet. Közel sem. A körforgalomnál megálltam, körülnéztem, hogy jön-e valaki, aztán gázt adtam. Egyszer még 20 kilométer/órás sebességig is elmentem, ezt mutatta a sebességmérő. De aztán már nem voltam vakmerő, és normálisan mentem 10 km/h-val. Ha lehet szeretni a gépeket, akkor én szeretem az én Stellámat. Most már december 25-e is ünnep.

április 7.

Zina, Zinaīda, Helmuts. Tudjátok, mit fogok csinálni? Stella és én üzleti útra megyünk a Jövőbe, és utána motorozni fogunk az országúton. Lógunk egy kicsit, ahogy a felnőtt gyerekek mondják.

április 8.

Furcsa ez a kisfiú. Már minden házban jártam a környéken, de úgy tűnik, csak öregemberek laknak ott. Bár nem jártam az összesben. De a Krikai, Bezdibeni és Blanki házakban nincs semmi jele annak, hogy egy iskolás gyerek lakna bennük. Csak nagymamák és nagypapák. Igaz, hogy nem beszéltem senkivel. Itt jön egy másik probléma – tulajdonképpen nekem a színház dolgait kéne intézni és a Jövő helyiségeiről tárgyalni, de ezt nem tudom megtenni. Az, hogy nem beszélgetek, zavaró kezd lenni. Ez még soha nem történt meg korábban. A hallgatás sokszor megszabadított a felesleges emberektől. De most szükségem van rájuk. Nem vagyok hozzászokva.

április 9.

Amikor a nap lenyugodott, a fák teteje vörösen izzott. A nap ezen a bolygón már szörnyen régóta és gyakran lemegy. Aztán újra felkel. De melyik volt előbb – a naplemente vagy a hajnal?

április 10.

Joszif nagyon kedves, és persze idős. És nem beszél sokat, úgyhogy jól kijövünk egymással. Nem számítottam rá, hogy a Jövőben találkozom valakivel, de kiderült, hogy Joszifé a Jövő földterülete és a gyárépületek, amik senkinek sem kellettek. Ott egy kis asztalosműhelyt rendezett be saját használatra, ahol fusizik. Az épületek szétkorhadtak, csinálj csak, amit akarsz, mondta nekem. Csak legyél nagyon óvatos. Azt válaszoltam, hogy mi többnyire idősek vagyunk. Nem tudom, nincs sok tapasztalatom a beszélgetésben. Aztán kérdeztem az itteni kisfiúról, de Joszif azt mondta, hogy itt nincsenek gyerekek. Hacsak a legközelebbi faluból, Mundigciemsből nem ugranak át ide.

Így hát megkaptam a helyiségeket, és Stellával elmentünk, hogy közöljük a jó hírt Janīnával és a színtársulattal.

Anita, Anitra, Annika, Agraphena, azaz Körte. Anitra volt az egyik menyasszony Ibsen Peer Gyntjében. Annika az én osztályomba járt. A körte ősszel lóg a fákról. Anita a kedvencem.

április 11.

 Ma Janīnával millió cukkinimagot ültettünk el. Mindenféle üvegekbe, tejfölösüvegekbe, csíráztató dobozokba. Mindenhova, ahova földet lehet önteni és magot tenni. Janīna maga csíráztatja a cukkinit. Mondtam neki, hogy elmehetsz a piacra és megveheted az öregasszonyoktól. Azt is mondtam, hogy uborkát, paradicsomot és ilyesmit is lehet kapni. A változatosság nagy érték, mondtam Janīnának, mert nemrég hallottam a tévében. De Janīna sokáig hallgatott, aztán azt mondta, hogy nem kell. Mégsem kellene annyit beszélnem. Így hát csendben folytattuk a cukkini vetését. Egész nap. És késő este, amikor elvetettük az utolsó napsugarakkal az utolsó cukkinimagokat is, Janīna azt mondta, hogy oké, akkor most elmondom neked.

április 12.

Janīna tegnap mindent elmondott. Nem tudom, mit mondjak. Dióhéjban annyi, hogy kiderült, hogy az összes a cukkini, amit termeszt, az első szerelme. Háborús idők voltak és éhínség, és a kedvese, Juris K., akinek a vezetéknevét még nem árulom el, titokban zöldségeket ültetett a város összes ágyásába, hogy ősszel az emberek idejöhessenek enni. Egyébként csak a tisztek jártak oda, hogy megnézzék a virágokat. Valaki kiszagolta, és elkezdte keresni a tettest. És megtalálták Janīna Jurisát a magok nyomán a házban. Börtönbe csukták, és ott megverték. Nagyon csúnyán megverték, a fejét is. És amikor Juris majdnem meghalt, kórházba vitték. Nem emlékezett semmire. Csak Janīnára. Az időérzéke is elveszett. Minden egy örökkévalóságnak tűnt neki. Janīna például kiment, hogy hívja a nővért, és két perccel később visszatért, de Juris ez idő alatt hangosan sírt, és a nevét kiabálta. Nagyon izgatott lett, és azt kérdezte: Hol voltál ilyen sokáig? Évek óta várok rád. Janīna elhatározta, hogy a kórházban marad, és egy pillanatra sem mozdul Juris mellől, de aztán, amikor több orvos sem tudta rávenni, hogy távozzon, katonák jöttek és elvezették. Másnap reggel, amikor újra bement, kiderült, hogy Juris az éjszaka folyamán meghalt. Janīna egy cukkinimagot talált az inge zsebében. Ez volt az utolsó dolog, ami élete szerelméből megmaradt. Egy magszem.

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Nicholas Mazza: Irodalomterápia – Megjelenik április elején!

 Nicholas Mazza

Irodalomterápia

Elmélet és gyakorlat

 

Megjelenik április elején!

Multiverzum Kiadó

 Multiverzum Kiadó, 2025

Fordította: Béres Judit

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Fülszöveg

Az irodalomterápia évtizedek óta hivatalosan elismert, világszerte bizonyítottan hatékony terápiás forma, amely a nyelv és az irodalom erejével, és a bennük rejlő terápiás potenciál révén hat. Dr. Nicholas Mazza Irodalomterápia című könyve e csodálatos módszer alapműve, amelynek harmadik, 2022-ben bővített és átdolgozott, magyar nyelvű kiadását tartja kezében az olvasó.

Nicholas Mazza olyan nemzetközi hírnevű mesternek számít az irodalomterápia területén, mint Irvin D. Yalom a pszichológiában és a pszichoterápiában. A könyv többek között a metafora, a narratíva, a naplóírás, a történetmesélés, az irodalom- és biblioterápia, a költészet és a kapcsolódó művészetek terápiás vonatkozásaival és klinikai alkalmazásával foglalkozik. A kötet a szerző életművének szintézisét is adja, összefoglalva Mazza közel negyvenéves munkásságát, ami nemcsak a különféle célcsoportok irodalomterápiájának gazdag tapasztalati anyagába enged betekintést, hanem az irodalomterápia elméletének és alkalmazásának legtöbbet hivatkozott modelljét (RES-modell) is kidolgozza, és számos konkrét példán keresztül bemutatja.

Mazza műve alapos, sokrétű és izgalmas, így az irodalom terápiás alkalmazása iránt érdeklődők, a módszert éppen tanulók vagy a már terapeutaként dolgozók is kimeríthetetlen és hasznos kézikönyvként használhatják.

 

Ajánlások

„Ez a könyv, amely az irodalomterápia területén a legátfogóbb mű, a szerző elkötelezett, odaadó munkáját tükrözi. Az Irodalomterápia című könyvet írójának széles körű tudása, tapasztalata és mély meggyőződése itatja át, és valódi kincsesbányája a pszichológiai elméleteknek, kutatásoknak, oktatási és gyakorlati alkalmazásoknak egyéni, páros, családi, csoportos és közösségi szinten. A mostani, jelentősen átdolgozott harmadik kiadásban Nicholas Mazza tovább szélesíti a látókört a legfrissebb kutatási eredményekkel, esettanulmányokkal és versekkel. Emellett három fontos új fejezet szól a Covid-19 pandémiáról, a spiritualitásról, valamint a futás és az írás inspiráló, a mentális jóllétet előmozdító élményeiről. A fejezetek végén a szerző kérdésekkel arra ösztönzi az olvasót, hogy reflektáljon a bemutatott anyagra.”

Geri Giebel Chavis PhD, professor emerita, St. Catherine University, St. Paul (Minnesota), okleveles irodalomterapeuta és pszichológus

„Az Irodalomterápia harmadik kiadásában Mazza jelentősen bővítette a kutatási beszámolókat, valamint szélesített és elmélyítette a klinikai anyagot, ezáltal korszerű és valóban átfogó leírást ad az irodalomterápia területéről. Új fejezetek kerültek a kötetbe az irodalomterápiáról a pandémia, a spiritualitás és a futás nézőpontjából, kiterjesztve az irodalomterápia alkalmazhatóságát a hétköznapi létünkben is fontos szerepet betöltő, speciális területekre. A szerző szakmai tapasztalatai mellett személyes élményeket is megoszt az olvasóval, jelentősen gazdagítva a könyvet, és mélyen tanulságos és inspiráló bizonyítékát nyújtva az irodalomterápia erejének és szépségének.”

Alma M. Rolfs LICSW, PTR, okleveles irodalomterapeuta, pszichoterapeuta, oklevele irodalompszichoterapeuta, a National Association for Poetry Therapy (NAPT) korábbi elnöke

„Az Irodalomterápia harmadik kiadásában Nick Mazza, a szavak erejének világszínvonalú, vezető szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember életében micsoda változást képes előidézni az írás és az olvasás. A szavaknak jelentőségük van! Gazdagítják életünket, elősegítik a belátást és a változást. Mazza jól érthető, olykor rendkívül megható példákkal, egyebek között személyes történetekkel is szemlélteti ezt a hatásmechanizmust. A költészet és a metaforák tudatosítják bennünk emberi mivoltunkat, és azt is, amit segítségükkel megosztottunk a múltban és a jelenben. A mélyen beágyazott szavak segítenek abban, hogy átvészeljünk akadályokat és bánatot, de abban is, hogy felülemelkedjünk az izoláció és a fájdalom nehéz időszakain, és megoldást találjunk a problémáinkra. Amikor kisebb-nagyobb sikereinket ünnepeljük, akkor is a szavak révén éljük át az öröm, a boldogság és a hála érzését. A pandémia, a spiritualitás és a személyes fejlődésről szóló új fejezetek ebben a legújabb kiadásban újabb mélységet adnak a már eleve mély és a terület klasszikusának számító szövegnek. A különböző hátterű mentális egészségügyi szakemberek, de az élet bármely területén tevékenykedő egyének egyaránt és több szempontból is hasznosnak találhatják ezt a könyvet, függetlenül attól, hogy hol és merrefelé tartanak az életben.”

Samuel T. Gladding PhD, a tanácsadás professzora, Wake Forest University, a The Creative Arts in Counseling 6. kiadásának szerzője

„Ez a sokrétű kötet közérthetően tárja az olvasó elé az irodalomterápia történetét és céljait. Az olvasó közvetlen képet kap a szakterületről, és megismeri a módszerben rejlő potenciált. Klinikai példák, versek és életszerű esetleírások világítanak rá, hogy az irodalomterápia milyen erőt fejt ki a személyes fejlődésben és az emberi kapcsolatokban. Az Irodalomterápiát a szakma eddig is nagyszabású, enciklopédikus műnek tekintette, amely bemutatja az irodalomterápia történetét, elméletét, filozófiáját, a kapcsolódó kutatásokat, klinikai tapasztalatokat és gyakorlati alkalmazását is a különböző korosztályok és csoportok körében. A szerző e gazdag terápiás terület minden elképzelhető alkalmazásához tudományos áttekintést, számos klinikai példát és irodalmi forrást is felvonultat. A könyv hihetetlen információgazdagságát a megértés mélységével ötvözi. Idézi Søren Kierkegaard-t és Tupac Shakurt. Ez a könyv az irodalomterápia bibliája.”

Beth Jacobs PhD, a Writing for Emotional Balance szerzője

„Amikor felmerült a kérdés, hogy melyik nemzetközi irodalomterápiás szakirodalmat lenne érdemes magyarra fordítani, a választás hamar Nicholas Mazza könyvére esett. Ha már fordítunk, fordítsuk le a terület jelenleg legfontosabb szakkönyvét! Mazza olyan nemzetközi hírnevű mesternek számít az irodalomterápia területén, mint Yalom a pszichológiában és a pszichoterápiában. Munkássága eddig sem volt ismeretlen a hazai szakemberek előtt, neve több mint egy évtizede rendszeresen felbukkan cikkek és könyvek hivatkozásaiban, leginkább a Poetry Therapy. Theory and Practice 2003-as első és 2017-es második kiadása kapcsán. E nagyszabású mű az első megjelenése óta eltelt több mint húsz évben három javított, bővített kiadást ért meg, és most a harmadik, a 2022-es alapján készített magyar fordítást tartja kezében az olvasó.”

– Dr. Béres Judit, a kötet magyar fordítója

A szerzőről

Nicholas Mazza 

PhD, a Florida State University College of Social Work (Tallahassee) professzora és dékán emeritusa. Jelenleg független kutató és klinikai/oktatási tanácsadó. Florida állam működési engedélyével pszichológus, klinikai szociális munkás, család- és párterapeuta. Több mint 40 éve foglalkozik az irodalomterápia gyakorlatával, kutatásával és oktatásával. A Journal of Poetry Therapy: The Interdisciplinary Journal of Practice, Theory, Research and Education alapítója (1987) és máig főszerkesztője. A National Association for Poetry Therapy korábbi elnöke és jelenlegi elnökségi tagja. 1997-ben megkapta az irodalomterápia úttörőinek járó Pioneer Award díjat az NAPT-től.

Számos publikációt jegyez tudósként és költőként. Az irodalomterápia mellett a krízisin-tervenció, a halál és a traumák, a családterápia, a csoportmunka, a klinikai elméletek és modellek, valamint a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazásának területén is jelen volt mint gyakorló szakember és oktató, illetve ezekben a témákban is publikált. A négykötetes Expressive Therapies sorozat szerkesztője, Charles Figley és Brian Bridemellett a Death and Trauma: The Traumatology of Grieving (1997, Taylor & Francis) című kötet társszerkesztője.

Dr. Mazza 2011-ben megalapította a Florida State University (FSU) College of Social Work Arts and Athletics Community Outreach Programot, amely a veszélyeztetett fiataloknak nyújt támogatást. Szintén az FSU-n indította el az Arts and Community Practice Specialized Studies Programot.

Tagja az NAPT, az American Psychological Association (APA) és a National Association of Social Workers (NASW) szervezetnek. Szerkesztőbizottsági tagja volt a The Arts in Psychotherapy, a Journal of Family Social Work, a Journal for Specialists in Group Work, a Social Work és a Journal of Sociology and Social Welfare folyóiratnak.

A szerző bevezetője

Az Irodalomterápia: Elmélet és gyakorlat harmadik kiadása nehéz időkben jelenik meg: itt van velünk a Covid-19, a belföldi terrorizmus (lásd Capitol Hill), a tömeges lövöldözések, erősödik a rasszizmus és még lehetne sorolni. A magány, a szorongás és a kétségbeesés állandóan jelen van.

Az irodalomterápia különösen alkalmas a magány kezelésére, habár a magány nem szerepel Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM), merta társadalmi elszigeteltséghez van köze és nagyon szubjektív. Az írás lehetővéteszi a nagyon személyes önkifejezést és/vagy a magányosság érzésének érvényesítését. Az írás csoportban vagy közösségi formában segíthet az interperszonális kapcsolatok előmozdításában. A költészet hangot, konstruktív cselekvést és reményt ad. Gondoljunk csak a fi afroamerikai költőre, Amanda Gormanra, aki fellépett Biden elnök beiktatásán, majd később a futball Super Bowl félidejében. Ezáltal a költészet igenis elismerést és megerősítést nyer. A költészet hangot ad a problémáinknak és az erősségeinknek is. A költészet személyiségfejlesztő és gyógyító képessége iránti széles körű érdeklődést mutatják azok a cikkek, amelyek népszerű magazinokban, például a National Geographicban (Pelley 2021) és a Business Insiderben (Kalter–Santner 2021) jelennek meg.

Könyvem új kiadása tovább bővíti az irodalomterápia alkalmazási területeit és tech- nikáit. A kutatási bázis is növekedett különösen az írás/költészet és az agyi aktivitás tekintetében. Figyelmet kapnak olyan új témakörök is, mint az LMBTQ+ populáció, a nemi identitás, a fogyatékkal élők, a veteránok, a természet és a sokféleség. Az újonnan írt fejezetekben szó esik spiritualitásról, világjárványról, valamint egy személyes beszámoló formájában költészetről és futásról is. Valójában szoros a kapcsolat a szakmai és a személyes fejlődés között Minden fejezet végén három elmélkedésre ösztönző kérdés szerepel.

Ezt a könyvet unokáim, Cole és Hadley cseperedése ideje alatt írtam. Sokat tanultam szerető lányomtól, Nicole-tól mindabból, amit anyaként és óvónőként tesz.

Amint azt az Irodalomterápia: Elmélet és gyakorlat első kiadásában is megjegyeztem, ez a mű „elsődleges szöveg azok számára, akik érdeklődnek az irodalomterápia, az írás és a költészet, a gyógyítás, a biblioterápia és a narratív terápia iránt. Ez a könyv ugyanakkor szándékom szerint kiegészítő szöveg is azok számára, akik a művészetterápiák és a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazása iránt érdeklődnek.” A második folytatta a munkát, hogy „megalapozza a gyakorló segítő szakemberek, az oktatók és/vagy kutatók számára az irodalomterápia alapvető elveit és technikáit”.

A mostani, harmadik kiadás bőségesen kínál új szakirodalmat és korszerű gyakorlati alkalmazásokat megannyi módszerhez és célcsoporthoz. Befejezésül egy Robert F. Kennedytől származó idézettel vetnék egy pillantást a kezdetekre:

„Keveseknek adatik meg az a nagyság, hogy befolyásolni tudják a történelmet, de mindannyian befolyásolhatunk kisebb eseményeket, amikből összességében összeáll a jelen generáció történelme.”

Remélem, hogy szerény munkám az irodalomterápia további fejlődéséhez vezet, és hatással lesz a klinikusok, az oktatók és a humán szolgáltatásokban dolgozók szakmai közösségeire.

Nicholas Mazza

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzum Kiadó

Brett O'Conor: A Vérengző - ("Ahogy olvastam, olyan filmszerűen pörgött a fejemben a cselekmény. Egyébként olyan Gyilkos elmék sorozat féle érzésem volt… Mindig történt valami, egy perc üres járat nem volt.")

Pár hónapja készítettem az íróval egy interjút, és kaptam tőle egy könyvet Az üreg címmel, eközben Bookmate appon is találtam pár könyvet. Mely egyiknek el is kezdtem, és most róla fogok írni véleményt. Ezúton is köszönöm az írónak, hogy elolvashattam az A Vérengző című krimi thriller könyvet, abszolút nagy kedvenc lett.

Brett O’Conor

A Vérengző

Tartalom

Idaho ​retteg és a környező államokban sem tanácsos sötétedés után az utcákra lépni. De már az otthonokban sincsenek biztonságban az állampolgárok. Kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait és a helyi, illetve állami rendőrök is tehetetlenek. Lenny Maraccio, az FBI vezető különleges ügynöke évek óta a könyörtelen hóhér nyomában van, de a gyilkos mindig egy lépéssel előtte jár. Az államban egyre többen gondolják úgy, hogy jót tenne a vérfrissítés nyomozásnak és Maraccionak félre kellene állnia. Ő azonban nem akar félreállni. Személyes küldetésének tekinti a gyilkos elfogását.
Maraccio egyedül dolgozik az ügyön, társai már rég kikoptak mellőle. Mert a vezető ügynök egy kissé nyers. Egy kissé karcos. És egy kissé már ki is égett.
A közvélemény nyomására az FBI Maraccio mellé rendeli Jim Donaghue különleges ügynököt, aki nemrég oldott meg egy hasonló ügyet a távoli Delawareben. Eddig Donaghue is egyedül dolgozott. Mert egy kissé nyers. Egy kissé karcos. És egy kissé már ki is égett.
A két veterán ügynöknek össze kell csiszolódnia, hogy elkapják a sorozatgyilkost. Amíg a siker érdekében próbálnak egymáshoz idomulni, meg kell vívniuk a szenzációéhes sajtóval, akiket alig érdekelnek az érdemek, ellenben jól felfújnak minden kudarcot. És mindezt úgy tálalják, mintha titokban a Vérengzőnek drukkolnának. Az ügynököknek ki kell kerülniük a gáncsoskodó bürokratákat és politikusokat is, akik egyre hangosabban követelik az eredményeket.
Maraccio és Donaghue belevetik magukat a munkába. Éjt nappallá téve dolgoznak, államokon keresztül üldözve láthatatlan ellenfelüket, aki közben sorra szedi áldozatait. A két ügynököt nem érdekli a szenzáció és nem érdeklik a babérkoszorúk. Az öldöklésnek akarnak véget vetni és a gyilkosságok nyomában járó rettegésnek. Egy nem várt fordulat talán a kezükre játszik, hogy elkaphassák hírhedt ellenfelüket.
Vajon sikerül nekik? Vagy a Vérengző ismét kicsúszik a kezeik közül?

Véleményem

5/5

Hol is kezdjem. Először is nagyon szeretem az ilyen könyveket, ahol véres, izgalmas és nem derül ki rögtön ki a gyilkos. Nagyon örülök, hogy Bookmate-n rábukkantam, több könyvvel egyetemben. Sokat nem gondolkodtam, hogy melyikkel is kezdjem, hiszen a borító adott hozzá. Na, meg a fülszöveg is, és két FBI ügynökről szól a könyv.

Maraccio és Donaghue kedvenc páros, bírtam, ahogy ugratták egymást és egyikük sem kedvelte a főnököt. Ahogy olvastam, olyan filmszerűen pörgött a fejemben a cselekmény. Egyébként olyan Gyilkos elmék sorozat féle érzésem volt… Mindig történt valami, egy perc üres járat nem volt.

De aztán a történet felénél kezdett kissé felpörögni az események. Író nagyon jól tudja keverni a lapokat, Mindenki gyanús volt és mégis… Egy icipici sejtésem sem volt, hogy ki lehetett a Vérengző, aki évek óta szedi az áldozatokat. S pont ettől volt izgalmas, hogy mindenki gyanús lehet. Sőt, akár a Philip, a főnök.

De, amikor kiderült az utolsó oldalakon, hát majdnem dobtam egy hátast. Emelem a kalapom. Pont ő rá nem gondoltam, tátva maradt a szám. Vissza kellett lapoznom, hogy hol sikkadt el a figyelmem.

Újabb kedvencet avatok, Brett O’Conor elképesztő vagy! Szóval, írj még többet. Én vevő lennék a többi történetedre.

Szívesen olvasnék  Jim Donaghue ügyeiről is. Mondtam, hogy szeretem a thriller könyveket? Ritkán találok jó könyvet és ritka, hogy merem is ajánlani. De ezt a könyvet nagyon merem ajánlani, akik izgalmas könyvet keresnek. Nagyon megéri elolvasni.

A könyvet itt tudjátok megvenni:

Brett O'Conor: A Vérengző

John Scalzi őrült új regényében sajttá változik a Hold, és felborítja az életet a Földön - Világpremier

 John Scalzi: 

Csak a Hold az égen

„A Föld legközelebbi szomszédja az űrben, és a legfényesebb dolog az éjszakai égbolton… de van ám még más érdekesség is a Holddal kapcsolatban.”

John Scalzi őrült új regényében sajttá változik a Hold, és felborítja az életet a Földön - Világpremier

Megjelenés: március 25.
Fordító: Sárpátki Ádám, Farkas István, Pék Zoltán, Tót Barbara
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

John Scalzi már 2019-es első magyarországi látogatása idején szívébe zárta a magyar olvasóit, de mióta őt választották a 2023-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének, rajongva szereti az országunkat, minden könyve megjelenésekor személyes üzenetet kapunk tőle, ami egy az ő státuszában álló nemzetközi hírű szerzőtől meglehetős ritkaságnak számít.

Persze, mi magyarok is szeretjük Scalzit, és rettenetesen szórakoztató regényeit, őrült és bizarr ötleteit, melyeket legújabb regényében új szintre emel. A Csak a Hold az égen az eddigi talán legképtelenebb alapötletéből indul – bizony, sajttá változik a Hold – ellenben a következményeket egy csipetnyi humorral fűszerezve, de mégis komolyan véve, átfogó képet rajzol a társadalom különböző rétegeinek reakcióiról.

Scalzi rajongva írt saját blogján a magyar címválasztásról is, számunkra pedig óriási öröm, hogy miután tavaly októberben kizárólag Magyarországon jelent meg nyomtatásban Az irányító című kisregénytrilógiája, idén új kötetét a világpremierrel azonos napon hozhatjuk el az olvasóknak. És ez még semmi, hiszen Scalzi közben visszatért a kultikus Vének háborúja-világába, melynek új kötetét ősszel a kezünkbe vehetjük majd. Addig is azonban itt van nekünk a Hold, és az általa okozott földi bonyodalmak.

Fülszöveg

A ​Hold sajttá változott.

Az emberiségnek pedig ezt most fel kéne dolgoznia.

Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.

Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.

John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!

A szerzőről

John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi-írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. Több stílusban és médiában kipróbálta magát, írt filmrecenziókat, ismeretterjesztő könyveket és esszéket is. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, az univerzuma a későbbiekben öt további kötettel bővült. A 2012-es Vörösingesek című regényéért elnyerte a Hugo-díjat, Az összeomló birodalom pedig Locus-díjat kapott 2019-ben. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.

Mások a szerzőről

"Scalzi stílusa könnyed és szórakoztató, miközben mély társadalmi kérdéseket feszeget." – The Washington Post

"Scalzi írásai frissességet és új perspektívát hoznak a sci-fi világába." – The Independent

"Scalzi a modern sci-fi mestere, aki lenyűgöző világokat és karaktereket teremt." – The Guardian

Részlet a kötetből

„– Majd én válaszolok – szólt dr. Miriam Golden a Nemzeti Tudományos Alaptól. Mindenki ránézett. – A Hold átmérője tegnaphoz képest kilencszázhatvan kilométerrel szélesebb, ám a tömege legjobb tudomásunk szerint nem változott. Ha nem így lenne, máris tapasztalnánk a hatását. Például magasabb lenne a tengerjárás. Ha a Hold nagyobb, de a tömege ugyanakkora, akkor akármiből áll is, az kevésbé sűrű, mint az általunk ismert Holdat alkotó bazalt és egyéb anyagok.

– Jól van – mondta Heffernan. – És mi volna ez az új, rejtélyes anyag, ami most a Holdat alkotja?

Dixon alig hallhatóan ismét felnyikkant.

– Hagyja abba! – csattant fel Heffernan. Visszanézett Goldenre. – Tudja a választ?

– Jelenleg még vizsgáljuk ezt is – felelte a nő. – Egyelőre semmit sem tudunk megerősíteni. De tegnap, nagyjából ugyanakkor, amikor eltűntek a holdfelszíni tükrök, a Houstoni Űrközpont jelentette, hogy gondjuk adódott a holdanyagmintáikkal. Először lopásra gondoltunk, de aztán az Egyesült Államok többi holdkőzetet tároló helye is ugyanezt a gondot jelentette. A minták minden esetben eltűntek, a helyükre pedig olyan tárgyak kerültek, amelyeket valami egészen más alkot.

– Miféle anyag? – kérdezte Heffernan.

Golden a Fehér Ház kabinetfőnökének szemébe nézett, és higgadtan, rezzenéstelen arccal azt mondta:

– Sajt.

Dixon ismét felnyikkant.

Heffernan hangos hahotában tört ki, ami jó sok ideig tartott, aztán abbahagyta, amikor észrevette, hogy az asztalnál ülők még csak nem is mosolyognak.

– Ez csak valami vicc – mondta. – Más nem is lehet.

Senki sem reagált.

– Maguk csak szórakoznak velem, ugye? – kérdezte tőlük Heffernan. – A tudományos és hírszerzői közösségünk képviselőinek társaságában ülök, és maguk mind azt állítják, hogy a Holdat, az egész kibaszott Holdat sajttá változtatta valami.

– Így van – felelte Golden. Egy pillanatra sem vette le a pillantását a kabinetfőnökről.

– Baromság! – vágta rá Heffernan. – Nem lehetséges.

– Nem lehetséges – bólintott Axel. – Jelenleg mégis ez a legjobb tippünk.”

Előrendelhető

Caitlin Doughty: Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok? – És más fontos kérdések a holttestekről

New York Times bestseller, a Goodreads Choice Award tudományos és technológiai díjának 2019-es nyertese

Caitlin Doughty

Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok?

És más fontos kérdések a holttestekről

 

Megjelenik március 10-én!

Lira

Libri

Bookline

Figura Könyvkiadó, 2025

 

Fordította: Fejérvári Boldizsár

Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

Borító-és kötésterv: Kiss Barnabás és Meszlényi Péter

Fülszöveg  

Igaz, hogy van egy titkos rekesz a repülőgépeken azoknak, akik az utazás során halnak meg?

Minden halállal kapcsolatos kérdés jó kérdés. A világ leghíresebb temetkezési vállalkozójának a könyvében a gyerekek nyíltan és őszintén kérdeznek a halálról. Caitlin Doughty szerint így is kell beszélni róla. De utánozhatatlanul laza stílusában, ám mindig tiszteletteljesen nem csak a gyerekeknek enged bepillantást a tabuk és gátlások fekete függönye mögé. Szakmai hozzáértéssel és humorral oszlat el sok mítoszt és kétséget a haldoklásról, a test bomlásáról és az azt kísérő jelenségekről. A szerző szerint az élet végét nem tehetjük kellemessé, de megismerhetjük, hogy ne féljünk a haláltól. Végül is a halál fontos eleme valóságunknak. Enélkül nincs élet, és előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténik.

És nem, ha meghalsz, a macskád nem eszi meg a szemedet. Vagy legalábbis nem azonnal.

 

Mi is ez a könyv? 

 

Összegyűjtöttem a legérdekesebb kérdéseket, amelyeket a halál kapcsán valaha feltettek nekem, majd megválaszoltam őket.

A halállal kapcsolatban nincs rossz kérdés, de a legegyenesebben és legkihívóbban a gyerekek kérdeznek. (Ezt különösen a szülőknek mondom.) Mielőtt először vállalkoztam erre a „kérdezz-felelek” játékra, azt hittem, a kiskölykök naivan ártatlan és éteri kérdéseket tesznek majd fel.

Hmm… távolról sem!

 

A fiatalok bátrabbnak és nemritkán fürgébb észjárásúnak bizonyultak a felnőtteknél. És nem riadtak vissza a véres belsőségektől sem. Habár foglalkoztatta őket néhai papagájuk halhatatlan lelke, inkább azt akarták tudni, hogy a kis kedvenc milyen gyorsan indul rothadásnak a juharfa alá temetett cipősdobozban.

 

A jelen kötet összes kérdése tehát 100%-ban etikus forrásból, szabadon tartott biogyermekektől származik.

A halál iránti érdeklődés teljesen normális dolog. Ahogy azonban az ember öregszik, magáévá teszi azt az elképzelést, hogy a halálról gondolkodni „morbid”, de legalábbis „fura”. Növekszik bennünk a félelem, és rossz szemmel nézzük azokat, akik szóba hozzák ezt a témát, csak hogy ne kelljen szembenéznünk a halállal.

 

Ez viszont probléma. A mi kultúrkörünkben a többségnem foglalkozik a halál témájával, és ettől csak még jobban félnek.

A halál kétségkívül kemény ügy. Szeretünk valakit, aztán fogja magát, és meghal. Ez olyan igazságtalan! És persze vannak erőszakos, hirtelen vagy elviselhetetlenül szomorú halálesetek is. De ez is realitás, ami nem feltétlen igazodik az elképzeléseinkhez.

 

A halál nem tréfadolog, de a halálról igenis sok mindent megtanulhatunk szórakoztató módon. A halál tudomány és történelem – művészet és irodalom. Átível minden koron és kultúrán, és egyesíti az egész emberiséget.

Sokan, s köztük én is, azt valljuk, hogy félelmeink egy részén úrrá lehetünk, ha megbarátkozunk a halállal, kiderítünk róla dolgokat, és a lehető legtöbb kérdést tesszük fel vele kapcsolatban.

 

(Caitlin Marie Doughty)

 

A szerzőről

Kezdőlap - Caitlin Doughty

 

Caitlin Marie Doughty (1984. augusztus 19.) amerikai temetkezési szakember, író, blogger, YouTuber, a halotti elfogadás és a nyugati temetkezési ágazat reformjának szószólója . A Los Angeles-i Clarity Funerals and Cremation tulajdonosa, az Ask a Mortician című websorozat alkotója, a The Order of the Good Death (A Jó Halál Rendje) alapítója, és három bestseller könyv szerzője.

 

Doughty a hawaii Oahu állambeli Kaneohe-ban nőtt fel, ahol 8 évesen tanúja volt egy halálesetnek: egy gyerek lezuhant a bevásárlóközpont erkélyéről. Gyorsan elvitték a baleset helyszínéről, és soha többé nem esett szó róla. Több éven át megszállottja lett a saját vagy családtagjai halálától való félelemnek. Doughty szerint jobban felépülhetett volna az esetből, ha lehetőséget kapott volna, hogy szembenézzen a gyermek halálának valóságával.

 

A Chicagói Egyetemen középkori történelem szakon végzett. A halálra és annak kultúrája volt a fő témája, 2006-ban diplomázott.  Ezt követően  San Franciscóba költözött, 22 évesen temetkezési irodákban keresett munkát. A Pacific Interment krematóriumában alkalmazták. Felettese és munkatársai gyakran próbára tették: már az első munkanapján le kellett borotválnia egy holttestet, Doughty pedig bármilyen feladatot elvállalt. 

 

Doughty azt mondta, hogy munkája kezdete óta tudta, meg akarja változtatni a halállal kapcsolatos hozzáállását és meg szeretné találni a módját, hogy alternatív temetési megoldásokat kínáljon. A krematóriumban eltöltött egy év után Doughty részt vett a Cypress College Mortuary Science programjában, majd okleveles temetkezési szakemberként végzett. Megalapította a halállal foglalkozó, hasonló gondolkodású szakemberek egyesületét (The Order of the Good Death) olyan művészekkel, írókkal és akadémikusokkal, akiknek közös céljuk a halállal, a temetéssel és a gyászszal kapcsolatos nyugati attitűdök megreformálása.

 

Doughty fő inspirációja az a tapasztalat volt, hogy az elhunytak családjai gyakran nem voltak jelen a folyamatban, amit a nyugati kultúrákban megfigyelt halálszorongásnak és halálfóbiának tulajdonított. Ösztönözni akarta a halál elfogadását, valamint mozgalmat akart indítani a temetkezési ipar kiszélesítése érdekében.

 

Doughty meg akarja fordítani azt a hozzáállást, amely szerint „a halálról beszélni deviáns”. Dolgozik azon, hogy legyőzze azt a hiedelmet, hogy a holttestek veszélyesek és csak képzett szakemberek kezelhetik őket műszaki berendezések és speciális eszközök segítségével.

 

Doughty 2011-ben indult YouTube-sorozata, az Ask a Mortician, amelyben humoros módon morbid és olykor tabunak számító haláltémákat dolgoz fel. 2012-re 12 epizód után az Ask a Morticiant 434 ezren nézték meg, 2022 januárjában pedig 258 klipje volt a csatornának, összesen 215 milliós nézettséggel. Doughty tiszteletlen, szokatlan és szürreális hangvételével hatalmas közönséget teremtett annak a témának, amely sok potenciális néző számára elrettentő és lehangoló. Doughty ezt vallja: „Hihetetlenül komolyan veszem a munkámat és ezt az egész mozgalmat. Humorral csinálom a videókat, ez az életem, nagyon fontos számomra, hogy a halál pozitív üzenete eljusson az emberekhez." 

 

Részlet a kötetből

 

Eltemethetjük a nagymamát viking módra?

 

Á, szóval a Nagyi viking temetést akart? Tényleg? Mennyire menő már! Szinte sajnálom, hogy nem ismerhettem.

Attól tartok azonban, hogy szörnyű híreim vannak számo­tokra. Egyből kettő is: a Nagyi halott, ráadásul a „viking temetés” – legalábbis annak hollywoodi formájában – nem valóságos. Elképzelhetjük a véres csatában hős harcosként elesett Nagyi lepelbe borított holttestét, amint fahajóján ring a tengeren. A nemes járművet nénikéid lökték a habok közé. Anyukád felajzza íját, hogy lángoló nyílvesszője ragyogó ívet írjon az alkonyati égre, beleálljon a Nagyiba, és fellobbantsa őt. Halálában is olyan hőfokon lobog, ahogy életében tette.

Ez már nem is akármilyen kamu, hanem kamuvári kamufake.

Az meg hogy lehet!? Azért nevezik viking temetésnek, tadám, mert a vikingek így temetkeztek. Sajna, nem. A vikingek, e közkedvelt középkori rabló-kereskedő harcosok sok, érdekesebbnél izgalmasabb rituáléval búcsúztak a halottaiktól, de a lángoló hamvasztás nem tartozott közéjük. Nézzük inkább, miket csináltak valójában! A vikingek hamvasztottak – de csakis a szárazföldön. A máglyát esetenként hajó alakban eligazított és egymásra rakott kövek között építették fel (talán innen ered a fent vázolt elképzelés). Ha a halott különleges pozíciót töltött be, az egész hajóját a szárazföldre vonhatták, hogy egyfajta koporsóul szolgáljon neki, ezt nevezhetjük csónaktemetésnek. De tüzes nyilas tengeri hamvasztás nem volt.

Előre szólok, hogy bármennyire tapintatosan próbálod is helyreigazítani a lángoló hajós sztori történelmi hiteltelenségét, egyből jön majd a tromf: „az Ahmad ibn Fadlán-os csávó mondta”. Az Ahmad ibn Fadlán-os csávó az az internetes vitéz, aki váltig állítja, hogy az égő hajós kremálás hollywoodi verziója kőkemény valóság volt. Lépten-nyomon terjeszti, hogy színigaz minden, amit Ahmad ibn Fadlán, a tizedik századi arab utazó és útleírásszerző állít, akit egyébként úgy ismerünk, mint a „ruszok”, vagyis az északi germán viking kereskedők krónikását. Történeti forrásként azonban Ibn Fadlán problémás, többek között nem tekinthetjük egyáltalán elfogulatlannak. Úgy vélekedett például, hogy a vikingek „tökéletes fizikumúak”, higiéniai szokásaikkal szemben viszont nyíltan ellenséges volt. Krónikája leír egy igen kifinomult hamvasztási rítust, amelyben a ruszok egyik törzsfője részesült.

Ibn Fadlán szerint a ruszok tíz napig ideiglenes sírban tárolták a törzsfőt, akinek fontossága indokolta, hogy népe partra vontassa, majd faemelvényre állítsa a hosszúhajóját. A rituálét egy idősebb, a Halál Angyalaként ismert nő végezte (Ibn Fadlán, a fenébe is, róla miért nem írtál részletesebben!?). Ő ágyazott meg a törzsfőnek a hajón. A holttestet ezután kiemelték a sírból, átöltöztették, és összes fegyverétől övezve belefektették az ágyba. Rokonai égő fáklyákkal állták körül, majd lángra lobbantották a hajót, így a jármű és a faemelvény a törzsfő holttestével együtt a tűz martalékává vált. Ne feledjük: még mindig a szárazföldön vagyunk!

Ki tudja, honnan származik ez az egész mendemonda? A vikingek kifinomult hamvasztási eljárást alkalmaztak. Voltak hajóik. Ennyi? Kit érdekel, hogy hamvasztóhajóik nem voltak?

Tudom, most mire gondolsz. „Oké, belátom, a temetési tervem történelmileg nem teljesen hiteles. Egyébként se érdekel ennyire a viking történelem. Fókuszáljunk inkább a lángoló hajóra!” Hátrébb az agarakkal, drága piromániás barátom! Az égő hajós temetési rítust azért nem tette magáévá egyetlen kultúra sem, mert… nem működik!

Láttam én már szabadtéri halotti máglyát. A tűzgyújtást kö­vető első negyedórától tényleg leesik az ember álla. A holttest körül füst gomolyog, a testből vörösen izzó lángnyelvek csapnak fel. Érthető, hogy Hollywood lecsapott erre a látványvilágra: „Nagyon menő ez a tüzes máglya cucc, de mi lenne, ha átraknánk az egészet egy hajóra?” És itt van a bibi. A ragyogó lángolás tizenöt perce után még további sok-sok óra és rengeteg tűzifa kell ahhoz, hogy a holttest elhamvadjon. Egy átlagos kenu hossza öt méter körül van. Ahhoz elég fát lehet ráhalmozni, hogy a máglya fellobbanjon, de szakértő véleményre támaszkodva írom (a halottimáglya-rakók mondták el nekem), hogy a teljes hamvasztáshoz több mint egy köbméter fára lenne szükség. A tűznek nemcsak el kell érnie, de két-három órán keresztül meg is kell tartania a 650 °C-os hőmérsékletet. A folyamat során mindvégig újabb és újabb farönkökkel kell táplálnunk a holttest közvetlen közelében égő tüzet. Egy ötméteres viking csónak megközelítőleg sem tartalmazhatna elég tűzifát, még akkor sem, ha jól megraknánk fával. Ráadásul a tűz minden valószínűség szerint lyukat égetne a hajótestbe, mielőtt még elérhetné a holttest elégetéséhez szükséges hőfokot, úgyhogy ez a felállás egyáltalán nem hatékony. Ha a halotti csónak ilyen hamar kiég, mi marad utána? Az öbölben békésen ringatózó, félig elszenesedett hulla. Történelmi románc ide vagy oda, elég lelombozó lenne, ha Nagyi holttestét épp egy családi összeröffenés közepén vetné partra a víz.

Tudom, ez most talán rosszulesik, és nem örülök, hogy temetkezőként állandóan én vagyok a rossz hír hozója. De hadd ajánljak néhány másik megoldást!

Első: hamvasszátok el a Nagyit hagyományos krematóriumban, úgynevezett retortás kemencében. Végignézhetitek, ahogy Nagyi testét betolják a gépbe, és amikor megnyomjátok a tüzet fellobbantó gombot, énekeljetek viking harci indulókat! Lehetőség van rá, hogy a hamvasztás családi körben történjen. Ez­után a hamvakat foghatjátok, és rátehetitek egy aprócska viking csónakra, amit ha meggyújtotok, a hamvak bele fognak szóródni a vízbe. (Fontos: senkit sem biztatok arra, hogy gyújtogasson a városi csatornarendszerben. Merőben hipotetikus töltettel mondom, hogy ez menőn hangzik.)

Második: gondoskodjatok róla, hogy a Nagyi körmét tövig levágjátok a hamvasztás előtt. Az északi mitológia szerint előbb-utóbb bekövetkezik a Ragnarök gyűjtőnévvel leírt homályos, de komor világvége, melyet az istenek halálát és a világ megsemmi­sülését elhozó csata zár le. E csata során a bosszúszomjas sereg egy Naglfar, vagyis „Körömhajó” nevű óriási bárka fedélzetén érkezik majd. Nem tévedés, ez a hadihajó teljes egészében a holtak körméből épül majd fel. Úgyhogy ha nem szeretnétek, hogy a Nagyi körme is felelős legyen az univerzum pusztulásáért, elő a körömcsipeszekkel, és nyissz-nyassz! Ha ezeket a tanácsokat megfogadjátok, akkor oké, hogy nem lesz szó igazi „viking temetésről”, de legalább a lángoló hajóval és egy hősi manikűrrel vigasztalódhattok.

 

Előrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:

Lira

Libri

Bookline