2025. február 22., szombat

Caitlin Doughty: Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok? – És más fontos kérdések a holttestekről

New York Times bestseller, a Goodreads Choice Award tudományos és technológiai díjának 2019-es nyertese





Caitlin Doughty

Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok?

És más fontos kérdések a holttestekről

 

Megjelenik március 10-én!

Lira

Libri

Bookline


Figura Könyvkiadó, 2025

 

Fordította: Fejérvári Boldizsár

Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

Borító-és kötésterv: Kiss Barnabás és Meszlényi Péter


Fülszöveg  


Igaz, hogy van egy titkos rekesz a repülőgépeken azoknak, akik az utazás során halnak meg?

Minden halállal kapcsolatos kérdés jó kérdés. A világ leghíresebb temetkezési vállalkozójának a könyvében a gyerekek nyíltan és őszintén kérdeznek a halálról. Caitlin Doughty szerint így is kell beszélni róla. De utánozhatatlanul laza stílusában, ám mindig tiszteletteljesen nem csak a gyerekeknek enged bepillantást a tabuk és gátlások fekete függönye mögé. Szakmai hozzáértéssel és humorral oszlat el sok mítoszt és kétséget a haldoklásról, a test bomlásáról és az azt kísérő jelenségekről. A szerző szerint az élet végét nem tehetjük kellemessé, de megismerhetjük, hogy ne féljünk a haláltól. Végül is a halál fontos eleme valóságunknak. Enélkül nincs élet, és előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténik.

És nem, ha meghalsz, a macskád nem eszi meg a szemedet. Vagy legalábbis nem azonnal.

 

Mi is ez a könyv? 

 

Összegyűjtöttem a legérdekesebb kérdéseket, amelyeket a halál kapcsán valaha feltettek nekem, majd megválaszoltam őket.

A halállal kapcsolatban nincs rossz kérdés, de a legegyenesebben és legkihívóbban a gyerekek kérdeznek. (Ezt különösen a szülőknek mondom.) Mielőtt először vállalkoztam erre a „kérdezz-felelek” játékra, azt hittem, a kiskölykök naivan ártatlan és éteri kérdéseket tesznek majd fel.

Hmm… távolról sem!

 

A fiatalok bátrabbnak és nemritkán fürgébb észjárásúnak bizonyultak a felnőtteknél. És nem riadtak vissza a véres belsőségektől sem. Habár foglalkoztatta őket néhai papagájuk halhatatlan lelke, inkább azt akarták tudni, hogy a kis kedvenc milyen gyorsan indul rothadásnak a juharfa alá temetett cipősdobozban.

 

A jelen kötet összes kérdése tehát 100%-ban etikus forrásból, szabadon tartott biogyermekektől származik.

A halál iránti érdeklődés teljesen normális dolog. Ahogy azonban az ember öregszik, magáévá teszi azt az elképzelést, hogy a halálról gondolkodni „morbid”, de legalábbis „fura”. Növekszik bennünk a félelem, és rossz szemmel nézzük azokat, akik szóba hozzák ezt a témát, csak hogy ne kelljen szembenéznünk a halállal.

 

Ez viszont probléma. A mi kultúrkörünkben a többségnem foglalkozik a halál témájával, és ettől csak még jobban félnek.

A halál kétségkívül kemény ügy. Szeretünk valakit, aztán fogja magát, és meghal. Ez olyan igazságtalan! És persze vannak erőszakos, hirtelen vagy elviselhetetlenül szomorú halálesetek is. De ez is realitás, ami nem feltétlen igazodik az elképzeléseinkhez.

 

A halál nem tréfadolog, de a halálról igenis sok mindent megtanulhatunk szórakoztató módon. A halál tudomány és történelem – művészet és irodalom. Átível minden koron és kultúrán, és egyesíti az egész emberiséget.

Sokan, s köztük én is, azt valljuk, hogy félelmeink egy részén úrrá lehetünk, ha megbarátkozunk a halállal, kiderítünk róla dolgokat, és a lehető legtöbb kérdést tesszük fel vele kapcsolatban.

 

(Caitlin Marie Doughty)

 

A szerzőről



Kezdőlap - Caitlin Doughty

 

Caitlin Marie Doughty (1984. augusztus 19.) amerikai temetkezési szakember, író, bloggerYouTubera halotti elfogadás és a nyugati temetkezési ágazat reformjának szószólója . A Los Angeles-i Clarity Funerals and Cremation tulajdonosa, az Ask a Mortician című websorozat alkotója, The Order of the Good Death (A Jó Halál Rendje) alapítója, és három bestseller könyv szerzője.

 

Doughty a hawaii Oahu állambeli Kaneohe-ban nőtt fel, ahol 8 évesen tanúja volt egy halálesetnek: egy gyerek lezuhant a bevásárlóközpont erkélyéről. Gyorsan elvitték a baleset helyszínéről, és soha többé nem esett szó róla. Több éven át megszállottja lett a saját vagy családtagjai halálától való félelemnek. Doughty szerint jobban felépülhetett volna az esetből, ha lehetőséget kapott volna, hogy szembenézzen a gyermek halálának valóságával.

 

Chicagói Egyetemen középkori történelem szakon végzett. A halálra és annak kultúrája volt a fő témája, 2006-ban diplomázott.  Ezt követően  San Franciscóba költözött, 22 évesen temetkezési irodákban keresett munkát. A Pacific Interment krematóriumábaalkalmazták. Felettese és munkatársai gyakran próbára tették: már az első munkanapján le kellett borotválnia egy holttestet, Doughty pedig bármilyen feladatot elvállalt. 

 

Doughty azt mondta, hogy munkája kezdete óta tudta, meg akarja változtatni a halállal kapcsolatos hozzáállását és meg szeretné találni a módját, hogy alternatív temetési megoldásokat kínáljon. A krematóriumban eltöltött egy év után Doughty részt vett a Cypress College Mortuary Science programjában, majd okleveles temetkezési szakemberként végzett. Megalapította a halállal foglalkozó, hasonló gondolkodású szakemberek egyesületét (The Order of the Good Death) olyan művészekkel, írókkal és akadémikusokkal, akiknek közös céljuk a halállal, a temetéssel és a gyászszal kapcsolatos nyugati attitűdök megreformálása.

 

Doughty fő inspirációja az a tapasztalat volt, hogy az elhunytak családjai gyakran nem voltak jelen a folyamatban, amit a nyugati kultúrákban megfigyelt halálszorongásnak és halálfóbiának tulajdonított. Ösztönözni akarta a halál elfogadását, valamint mozgalmat akart indítani a temetkezési ipar kiszélesítése érdekében.

 

Doughty meg akarja fordítani azt a hozzáállást, amely szerint „a halálról beszélni deviáns”. Dolgozik azon, hogy legyőzze azt a hiedelmet, hogy a holttestek veszélyesek és csak képzett szakemberek kezelhetik őket műszaki berendezések és speciális eszközök segítségével.

 

Doughty 2011-ben indult YouTube-sorozata, az Ask a Mortician, amelyben humoros módon morbid és olykor tabunak számító haláltémákat dolgoz fel. 2012-re 12 epizód után az Ask a Morticiant 434 ezren nézték meg, 2022 januárjában pedig 258 klipje volt a csatornának, összesen 215 milliós nézettséggel. Doughty tiszteletlen, szokatlan és szürreális hangvételével hatalmas közönséget teremtett annak a témának, amely sok potenciális néző számára elrettentő és lehangoló. Doughty ezt vallja: „Hihetetlenül komolyan veszem a munkámat és ezt az egész mozgalmat. Humorral csinálom a videókat, ez az életem, nagyon fontos számomra, hogy a halál pozitív üzenete eljusson az emberekhez." 

 

Részlet a kötetből

 

Eltemethetjük a nagymamát viking módra?

 

Á, szóval a Nagyi viking temetést akart? Tényleg? Mennyire menő már! Szinte sajnálom, hogy nem ismerhettem.

Attól tartok azonban, hogy szörnyű híreim vannak számo­tokra. Egyből kettő is: a Nagyi halott, ráadásul a „viking temetés” – legalábbis annak hollywoodi formájában – nem valóságos. Elképzelhetjük a véres csatában hős harcosként elesett Nagyi lepelbe borított holttestét, amint fahajóján ring a tengeren. A nemes járművet nénikéid lökték a habok közé. Anyukád felajzza íját, hogy lángoló nyílvesszője ragyogó ívet írjon az alkonyati égre, beleálljon a Nagyiba, és fellobbantsa őt. Halálában is olyan hőfokon lobog, ahogy életében tette.

Ez már nem is akármilyen kamu, hanem kamuvári kamufake.

Az meg hogy lehet!? Azért nevezik viking temetésnek, tadám, mert a vikingek így temetkeztek. Sajna, nem. A vikingek, e közkedvelt középkori rabló-kereskedő harcosok sok, érdekesebbnél izgalmasabb rituáléval búcsúztak a halottaiktól, de a lángoló hamvasztás nem tartozott közéjük. Nézzük inkább, miket csináltak valójában! A vikingek hamvasztottak – de csakis a szárazföldön. A máglyát esetenként hajó alakban eligazított és egymásra rakott kövek között építették fel (talán innen ered a fent vázolt elképzelés). Ha a halott különleges pozíciót töltött be, az egész hajóját a szárazföldre vonhatták, hogy egyfajta koporsóul szolgáljon neki, ezt nevezhetjük csónaktemetésnek. De tüzes nyilas tengeri hamvasztás nem volt.

Előre szólok, hogy bármennyire tapintatosan próbálod is helyreigazítani a lángoló hajós sztori történelmi hiteltelenségét, egyből jön majd a tromf: „az Ahmad ibn Fadlán-os csávó mondta”. Az Ahmad ibn Fadlán-os csávó az az internetes vitéz, aki váltig állítja, hogy az égő hajós kremálás hollywoodi verziója kőkemény valóság volt. Lépten-nyomon terjeszti, hogy színigaz minden, amit Ahmad ibn Fadlán, a tizedik századi arab utazó és útleírásszerző állít, akit egyébként úgy ismerünk, mint a „ruszok”, vagyis az északi germán viking kereskedők krónikását. Történeti forrásként azonban Ibn Fadlán problémás, többek között nem tekinthetjük egyáltalán elfogulatlannak. Úgy vélekedett például, hogy a vikingek „tökéletes fizikumúak”, higiéniai szokásaikkal szemben viszont nyíltan ellenséges volt. Krónikája leír egy igen kifinomult hamvasztási rítust, amelyben a ruszok egyik törzsfője részesült.

Ibn Fadlán szerint a ruszok tíz napig ideiglenes sírban tárolták a törzsfőt, akinek fontossága indokolta, hogy népe partra vontassa, majd faemelvényre állítsa a hosszúhajóját. A rituálét egy idősebb, a Halál Angyalaként ismert nő végezte (Ibn Fadlán, a fenébe is, róla miért nem írtál részletesebben!?). Ő ágyazott meg a törzsfőnek a hajón. A holttestet ezután kiemelték a sírból, átöltöztették, és összes fegyverétől övezve belefektették az ágyba. Rokonai égő fáklyákkal állták körül, majd lángra lobbantották a hajót, így a jármű és a faemelvény a törzsfő holttestével együtt a tűz martalékává vált. Ne feledjük: még mindig a szárazföldön vagyunk!

Ki tudja, honnan származik ez az egész mendemonda? A vikingek kifinomult hamvasztási eljárást alkalmaztak. Voltak hajóik. Ennyi? Kit érdekel, hogy hamvasztóhajóik nem voltak?

Tudom, most mire gondolsz. „Oké, belátom, a temetési tervem történelmileg nem teljesen hiteles. Egyébként se érdekel ennyire a viking történelem. Fókuszáljunk inkább a lángoló hajóra!” Hátrébb az agarakkal, drága piromániás barátom! Az égő hajós temetési rítust azért nem tette magáévá egyetlen kultúra sem, mert… nem működik!

Láttam én már szabadtéri halotti máglyát. A tűzgyújtást kö­vető első negyedórától tényleg leesik az ember álla. A holttest körül füst gomolyog, a testből vörösen izzó lángnyelvek csapnak fel. Érthető, hogy Hollywood lecsapott erre a látványvilágra: „Nagyon menő ez a tüzes máglya cucc, de mi lenne, ha átraknánk az egészet egy hajóra?” És itt van a bibi. A ragyogó lángolás tizenöt perce után még további sok-sok óra és rengeteg tűzifa kell ahhoz, hogy a holttest elhamvadjon. Egy átlagos kenu hossza öt méter körül van. Ahhoz elég fát lehet ráhalmozni, hogy a máglya fellobbanjon, de szakértő véleményre támaszkodva írom (a halottimáglya-rakók mondták el nekem), hogy a teljes hamvasztáshoz több mint egy köbméter fára lenne szükség. A tűznek nemcsak el kell érnie, de két-három órán keresztül meg is kell tartania a 650 °C-os hőmérsékletet. A folyamat során mindvégig újabb és újabb farönkökkel kell táplálnunk a holttest közvetlen közelében égő tüzet. Egy ötméteres viking csónak megközelítőleg sem tartalmazhatna elég tűzifát, még akkor sem, ha jól megraknánk fával. Ráadásul a tűz minden valószínűség szerint lyukat égetne a hajótestbe, mielőtt még elérhetné a holttest elégetéséhez szükséges hőfokot, úgyhogy ez a felállás egyáltalán nem hatékony. Ha a halotti csónak ilyen hamar kiég, mi marad utána? Az öbölben békésen ringatózó, félig elszenesedett hulla. Történelmi románc ide vagy oda, elég lelombozó lenne, ha Nagyi holttestét épp egy családi összeröffenés közepén vetné partra a víz.

Tudom, ez most talán rosszulesik, és nem örülök, hogy temetkezőként állandóan én vagyok a rossz hír hozója. De hadd ajánljak néhány másik megoldást!

Első: hamvasszátok el a Nagyit hagyományos krematóriumban, úgynevezett retortás kemencében. Végignézhetitek, ahogy Nagyi testét betolják a gépbe, és amikor megnyomjátok a tüzet fellobbantó gombot, énekeljetek viking harci indulókat! Lehetőség van rá, hogy a hamvasztás családi körben történjen. Ez­után a hamvakat foghatjátok, és rátehetitek egy aprócska viking csónakra, amit ha meggyújtotok, a hamvak bele fognak szóródni a vízbe. (Fontos: senkit sem biztatok arra, hogy gyújtogasson a városi csatornarendszerben. Merőben hipotetikus töltettel mondom, hogy ez menőn hangzik.)

Második: gondoskodjatok róla, hogy a Nagyi körmét tövig levágjátok a hamvasztás előtt. Az északi mitológia szerint előbb-utóbb bekövetkezik a Ragnarök gyűjtőnévvel leírt homályos, de komor világvége, melyet az istenek halálát és a világ megsemmi­sülését elhozó csata zár le. E csata során a bosszúszomjas sereg egy Naglfar, vagyis „Körömhajó” nevű óriási bárka fedélzetén érkezik majd. Nem tévedés, ez a hadihajó teljes egészében a holtak körméből épül majd fel. Úgyhogy ha nem szeretnétek, hogy a Nagyi körme is felelős legyen az univerzum pusztulásáért, elő a körömcsipeszekkel, és nyissz-nyassz! Ha ezeket a tanácsokat megfogadjátok, akkor oké, hogy nem lesz szó igazi „viking temetésről”, de legalább a lángoló hajóval és egy hősi manikűrrel vigasztalódhattok.

 

Előrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:


Lira

Libri

Bookline

Győrffy László: Poszthumán stratégiák – Transzgresszív etika és esztétika a kortárs testábrázolásban

 Győrffy László

Poszthumán stratégiák

Transzgresszív etika és esztétika a kortárs testábrázolásban

 

A Prae Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik Győrffy László kötete.


A könyv előrendelésével támogatható mielőbbi elkészítése:

Prae Kiadó



Prae Kiadó, Kultúratudományi sorozat, 2025

 

Szerkesztette: L. Varga Péter

A borítótervet a szerző alkotásának felhasználásával Szabó Imola Julianna, a szerző fotóját Bera Viktor készítette.

 

A kötetről

 

Győrffy László kötete a poszthumán testképek kortárs képzőművészetben betöltött szerepét vizsgálja nemzetközi és hazai művészek praxisán keresztül. A felvilágosodás utópiáját, a teleologikus gondolkodást tagadó vagy mellőző poszthumán művek az utóbbi években mindinkább a filozófia, az esztétika és a kultúratudományok érdeklődésének homlokterébe kerültek. A poszthumánnak tekintett alkotások elsősorban a transzgresszió, azaz a határsértés aktusa révén artikulálódnak a kortárs művészeti térben: ennek lényeges vonása, hogy a teljes határátlépés lehetetlen, vagyis a jelen kötetben is tárgyalt határsértő művek tulajdonképpen folyamatosan a lehetetlent kísértik. Győrffy interpretációinak másik lényeges kulcsszava az abject, azaz a taszító objektumok filozófiája. A biztonságot jelentő szimbolikus rend áthágása által megkérdőjelezhetővé válik a test egysége és a lélek transzcendenciája, ami új értelmezői hozzáállást követel meg.

 

A képzőművészeti munkák elemzése filozófiai, irodalmi, filmes és zenei példákat is mozgósító intertextuális burjánzás, amely a hibrid test tematikáját Jake & Dinos Chapman mellett olyan művészeken keresztül közelíti meg, mint Cindy Sherman, Joel-Peter Witkin, Paul McCarthy, Patricia Piccinini, Wim Delvoye, Marc Quinn, Glenn Brown, Szöllősi Géza vagy Kis Róka Csaba. Bár a kötet alapvetően a nemzetközi szintér képviselőire fókuszál, a Budapest Horror jelenségének áttekintésével, valamint a szerző saját képzőművészeti munkáival is foglalkozik.

 

A Poszthumán stratégiák a Prae Kiadó kultúratudományi sorozatának legújabb darabja, az antropocentrikus szemléletet kritizáló poszthumanista gondolkodást ismertető monográfiák (Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai, 2019; Horváth Márk: Az antropocén, 2021) folytatásának is tekinthető. 

 

A szerzőről



Győrffy László (1976) képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa.

 

A könyv előrendelésével támogatható mielőbbi elkészítése

Prae Kiadó


2025. február 18., kedd

A világpremierrel azonos napon érkezik magyarul Az éhezők viadala vadonatúj előzményregénye

 Suzanne Collins: 

Az aratás hajnala

A világpremierrel azonos napon érkezik magyarul Az éhezők viadala vadonatúj előzményregénye

Megjelenés: március 18.
Fordító: Farkas Veronika
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 400 oldal

Leírás

Suzanne Collins legújabb regénye, Az aratás hajnala négy évvel az Énekesmadarak és kígyók balladája után újabb fejezettel bővíti a kultikus Az Éhezők Viadala-ciklus előzményeit, és visszarepít minket Panem világába, 24 évvel az eredeti trilógia eseményei elé, hogy feltárja az 50. Éhezők Viadala, más néven a második Nagy Mészárlás történetét az egyik leginkább kedvelt karakter, Haymitch Abernathy szemszögéből.

Amikor Suzanne Collins 2008-ban megalkotta Az Éhezők Viadalát, nemcsak egy izgalmas disztópikus világot hozott létre, hanem egy olyan történetet is, amely mély társadalmi és politikai kérdéseket feszegetett. Új könyve nem csupán egy újabb történet ebben a legendás világban, hanem egy lehetőség arra, hogy megértsük, hogyan formálódik az ellenállás, mit jelent a hatalom árnyékában élni, és hogyan alakul ki az a lázadó szellem, amely később Katniss Everdeen forradalmát is megalapozza.

Az aratás hajnala különösen aktuális olvasmány napjainkban, temérdek kérdést vet fel a hatalom természetéről, a média manipulációjáról és az igazság végzetes eltorzításáról. Collins mindig is mestere volt annak, hogy ifjúsági regényekbe ágyazva mutasson rá égető társadalmi problémákra, és ez most sincs másként. A regény rávilágít arra, hogy milyen könnyen válhatunk eszközzé egy elnyomó rendszer kezében, és milyen nehéz – de korántsem lehetetlen – szembeszállni vele. Sőt, ez nem csak lehetőség: kötelesség. 

Fülszöveg

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

A szerzőről

Suzanne Collins könyveit eddig ötvenhárom nyelven adták ki világszerte. Nagy sikerű ifjúsági regényei, Az Éhezők Viadala, a FutótűzA kiválasztott és az Énekesmadarak és kígyók balladája több mint 100 millió példányban keltek el, a New York Times bestsellerei voltak és több népszerű film alapjául szolgáltak.

Mások a kötetekről

"Collins akkor ragyog a legfényesebben, mikor kidolgozza azokat a csábító részleteket, amelyek valódi mélységet adnak az általa teremtett kegyetlen világnak." – Time

"A könyv egyszerre feszült, karakterközpontú alkotás és intő példa az emberiség számára." – Kirkus Review

Egy disztópikus világ, ahol a bátorság és a remény szikrája lobbantja lángra a változást." – The Washington Post

"Suzanne Collins lenyűgöző világépítése és karakterábrázolása új szintre emeli a disztópikus irodalmat." – USA Today

"Suzanne Collins történetei rávilágítanak a hatalom és az elnyomás természetére, miközben az emberi kitartás erejét ünneplik." – The Philadelphia Inquirer

"Suzanne Collins mesterien gyúrja egybe a túlélés, a politika és az emberi érzelmek szálait egy felejthetetlen történetben." – The New York Times

 Előrendelhető

Szerelmi szabadságharcok – Gyimesi Emese könyvbemutató előadása a H13 Kultpontban február 25-én

 Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca

 

Gyimesi Emese könyvbemutató előadása a H13 Kultpontban

 

Helyszín: Budapest VIII., Horánszky u. 13.

Időpont: február 25., kedd 18 óra



Hogyan lehet történészként megírni egy szerelem történetét? Milyen lehetőségek és milyen korlátok rejlenek az olyan típusú forrásokban, mint a napló, a visszaemlékezés, a levél vagy éppen a vers? Hogyan árulkodik egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, miként tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének? Miért lehetnek fontosak a „forgatókönyvírói" szempontok egy kutató számára?

 

Gyimesi Emese előadásában Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című könyvének kulisszatitkairól mesél.

Az eredeti forrásokból felolvas: Mészáros Blanka színművész

 

A kötetről

Szendrey Júlia-kutatás, Budapest, 2024

Lektorálta: Margócsy István

Felelős szerkesztő: Gy. Gömöri Ilona Edit

Borítóterv és a kötet grafikai terve: Tóth Tamás




A tudományos és a népszerű ismeretterjesztés határán


Ez a könyv elsőként vállalkozik arra, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a reformkor grandiózus társadalmi változásainak fényében vizsgálja. Úgy világít rá a főszereplők gondolkodásmódjának újdonságára, döntéseik súlyára és bátorságára, hogy az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságaira helyezi a hangsúlyt, miközben bevezet a korabeli Szatmár vármegye világában kibontakozó szerelem kulisszái közé.

Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint ez a huszonhárom éves fiú és ez a tizennyolc éves lány. Döntéseik, világképük és kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. A könyv középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban.

 

Gyönyörű képekkel illusztrált kötet naplóbejegyzésekkel, sok szép verssel, kortársak visszaemlékezéseivel – a tudományos és a népszerű ismeretterjesztés határán.




Gyimesi Emese a kötetről


„Egészen más történészként megírni egy szerelem történetét, mint fikciós szerzőként. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja az írók, költők, drámaírók fantáziáját már jó néhányszor megmozgatta, de még soha nem született a kapcsolatukról olyan könyv, amely az eredeti forrásokból kiindulva, hitelességre törekedve, a korabeli társadalmi közegek sajátosságait elemezve mutatta volna be a történetüket. Nekem ez volt a célom.

A szerelemről sokan hajlamosak úgy gondolkodni, mint ami örök érvényű, változatlan, de engem kutatóként elsősorban az érdekelt benne, ami korspecifikus. A szerelem megélését ugyanis mélyen befolyásolja az, hogy miként gondolkodunk róla, hogyan értelmezzük a saját érzéseinket, milyen a világképünk. Ilyen szempontból a szerelem sosem csupán két ember magánügye. Rengeteget elárul egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, hogyan tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének. 

A reformkorban mindez épp változóban volt, és ez tetten is érhető Szendrey Júlia vívódásainak hátterében.

(Részlet Both Gabi a WMN.hu-n megjelent interjújából.)


Ajánlások


„Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról."

 

(Margócsy István irodalomtörténész, a könyv lektora)

 

A magyar irodalom talán leghíresebb varázslata. Egy irodalomtörténész nem írhat le ilyet. De ő is tudja, hogy mindenki érti, miről beszél.

 

(Szálinger Balázs költő)


Korrajz és szerelem



Még nem született olyan mű, amely Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét  a kultikus és a pszichologizáló megközelítéseken felülemelkedve a reformkor társadalomtörténetének szempontjából vizsgálja.


Ha belépünk ebbe a világba, megismerhetjük a Károlyi grófok alkalmazásában álló jószágigazgatók családjainak életmódját, a városi leánynevelő intézet után szatmári közegüket szűknek érző úrikisasszonyok világképét, a vidéki társaséletet, az egymást követő bálokat, valamint a korabeli politikai kultúra jellegzetes szereplőit és eseményeit. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor írásai pedig egészen egyedülállóan érzékeltetik, milyen volt átélni a szerelmük kibontakozásának fázisait. Mindez lehetőséget ad arra, hogy – a kultikus megközelítések csapdáit elkerülve, a lezárt, szoborrá merevedett történet helyett – a megismerkedés pillanatától kezdve a házasságkötésig és a nászútig úgy tekintsük végig a szerelmi szabadságharc sodró fordulatait, hogy érzékeljük az egyes helyzetek képlékenységét, a gyötrő kétséget, bizonytalanságot, a várakozás és a vágyakozás feszült izgalmát, a felfokozott érzelmek hullámzását és a döntések tétjét. 

 

Szerelmi szabadságharc(ok)

A küzdelem nem csupán a látványos frontokon, az egymástól különböző karakterrel, de egyaránt erős személyiséggel rendelkező szereplők (a jószágigazgató apa, Szendrey Ignác és az ifjú szerelmesek) között zajlott, a fiataloknak saját belső csatáikat is meg kellett vívniuk. A szerelmi szabadságharc első és leghosszabb szakasza az a belső küzdelem, amely Szendrey Júlia számára még az apjának és a társadalmi elvárásoknak való látványos ellenszegülésnél is nagyobb megpróbáltatást jelentett, hiszen egyszerre volt tépelődő alkat és szenvedélyes személyiség. Júlia naplófeljegyzéseit és leveleit olvasva, a költő 1846 szeptemberében tett, első erdődi látogatásától nyomon követhetjük, a lány hogyan jutott el a dilemmáktól a sorsfordítóan bátor döntésig, a Petőfivel kötött házasságig.


A szerelmi szabadságharc második szakasza a nyílt összecsapás Szendrey Ignáccal, vagyis a leánykérés időszaka, amikor eldőlt, hogy bármilyen nyomást is gyakorolnak rá, Szendrey Júlia gyökeresen más életet választ, mint ami társadalmi helyzete, neveltetése és apja szándékai szerint várna rá. Házasságkötése által nem a vidéki középnemességhez, hanem a pesti polgárság értelmiségi köréhez csatlakozott. Így nem a rendi társadalom logikája szerint lépett előre, hanem a kialakulóban lévő polgári társadalom világképének megfelelően.

 

szerelmi szabadságharc arra az imázsra is utal, amelyet a fiatal házaspár önmagáról felépített a korabeli sajtóban, arra a folyamatra, amelyben lépegetve az olvasóközönség számára jól „fogyasztható” mesévé formálták szerelmi történetüket.

 

A koltói nászút idején Szendrey Júlia nem csupán feleséggé vált, hanem a saját útját kereső alkotóvá is. Az Életképekben és a győri Hazánkban megjelent naplópublikációi miatt hamarosan „szellemdús” írónőként emlegették a korabeli lapok. Két hónappal később megjelent, Ábránd című művében pedig bátran hirdette a szerelmi házasság eszméjét, és büszkén vallotta: „sorsom megáldott boldog szerelemmel.” A könyv a megismerkedés pillanatától a szerelmi házasság eszméjét hirdető publikációk megjelenéséig követi nyomon az eseményeket.

 

Gyimesi Emese gazdag képanyaggal illusztrált kötetében a történetmesélés élményszerűségét a társadalomtörténeti elemzés pontosságával párosítja.

 

A szerzőről


Gyimesi Emese (1990) irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.

Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán, valamint a prágai Károly Egyetem és a szicíliai Universitá degli Studi di Catania közös mesterképzésén végezte. Doktori fokozatát 2019-ben irodalomtudományból, 2022-ben történelemtudományból szerezte. Feltárta és sajtó alá rendezte Szendrey Júlia összes versét, elbeszélését és meséjét, valamint gyermekeinek levelezését és más családi dokumentumait is. Szendrey Júlia pályafutását elemző monográfiájáért Artisjus Irodalmi Díjat kapott. A koltói Teleki-kastély 2023-ban megnyílt állandó kiállításának („Sorsom megáldott boldog szerelemmel" Szendrey Júlia és Petőfi Sándor koltói mézeshetei) kurátora volt.



Gyimesi Emese portréját Éberling András készítette.


Korábbi kötetei:
Szendrey Júlia összes verse (2018)
Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában (2019)
Szendrey Júlia irodalmi pályafutása. Társadalomtörténeti kontextusok (2021)
Szendrey Júlia elbeszélései és meséi (2021)

 

Részlet a kötetből


Petőfi csüggedtségét az okozhatta, hogy Szendrey Júlia nem adott egyértelmű visszajelzést arra vonatkozóan, viszonozza-e az érzelmeit. Az előző találkozásuk alkalmával írt Kinn a kertben voltunk… még nem lokalizálta pontosan, hol üldögélt egymás mellett a két fiatal a hatalmas kerten belül. Ezúttal azonban a tó közepén található kicsiny sziget vált a második találkozás után születő vers központi terévé, amelynek egyetlen szomorúfűzfája „elégséges volt, lehajló ágaival sátort képezni az egész hely fölé s még legvégső ágait a karfán túl le a vízbe mártani”.

A napra pontosan két évvel később, 1848. szeptember 27-én született Tudod, midőn először ültünk… így idézte fel a találkozás emlékét:

 

„Tudod, midőn először ültünk

E tó fölött e fák alatt?

Röpűl a gyors idő fölöttünk,

Azóta két év elhaladt.

 

Ily ősz volt akkor is, ilyen szép

Mosolygó őszi délután,

Szelíd fuvalmak így rezgették

A sárga lombokat a fán.

 

Igy tükrözé vissza a tónak

Vize a tiszta kék eget,

Igy ringatózott ama csónak

Ábrándosan a víz felett.

 

De akkor még csak gondolatban

Élveztem mennyországomat,

Mert akkor még nem csókolhattam,

Mint mostan, édes ajkadat.”

 

Kerényi Ferenc a költemény alapján azt feltételezte, hogy Szendrey Júlia még nem az első, csak a második találkozás alkalmával vitte el Petőfit kedvenc rejtekhelyére, a tó magas töltéspartján elhelyezkedő, évszázados tölgyfákhoz és az ezek egyike alatt megbúvó, vadrózsabokrokkal körülvett falócához. A versből csak akkor lehet ezt a következtetést levonni, ha egyben azt is feltételezzük, hogy a költő nem csupán hónapra, hanem valóban napra pontosan utalt vissza a két évvel korábbi eseményekre. Erre a Septemb. 27. 1846. címmel megjelentetett Költői ábránd volt, mit eddig érzék… alapján komoly esély van, amely a dátumot helyezte a figyelem középpontjába, így Petőfi feltehetően később is kitüntetett jelentőséget tulajdonított neki.

A Homoród patak által táplált tó partján zajló találkozás során emlékezetes eszmecsere

folyhatott, amely feltehetően még az udvarló gesztusokkal teli bemutatkozó látogatásnál is elmélyültebb volt. Petőfi egyre szomjasabban sóvárogta a viszonzást, Szendrey Júlia azonban ekkor még kételkedett a költő érzelmeinek mélységében. A külső szemlélők mindebből csak a lány tartózkodását és a fiú hiábavalónak tűnő küzdelmét látták. Sass Károly így idézte fel a találkozások hangulatát:

 

„…Szathmárban több helyeken tett utazgatásai közben idönként meg-megjelent Erdődön. De magával Juliával is még ebben az időben nem volt sehogy. A leánynak Petőfi jelenléte kellemesnek látszott, társaságában jól érezte magát, de sem erősebb hajlamot nem árult el a költő iránt, sem olyan magaviseletet nem mutatott, mi Petőfit határozott reményekre jogositotta volna.”

 

A kortársak visszaemlékezései mellett a 20. századi írók, költők és újságírók, a Nyugatosok művei, de még a Petőfi-kutató irodalomtörténészek is előszeretettel rótták fel Szendrey Júliának, hogy bizonytalanságban tartotta a hevesen udvarló, őszinte érzelmű Petőfit. Hatvany Lajos 1919-ben egyenesen ambiciózus femme fatale-ként tüntette őt fel, aki a nagykárolyi megyebál előtt „néhány tökéletes technikával lövelt” pillantással elintézte, hogy a szegény költő „sose térjen többé magához”, utána pedig egy pillanatig sem vette komolyan: „Petőfi szeretett, Júlia flirtölt; ami Petőfinek kín volt, Juliának mulatság.” Szendrey Júlia naplófeljegyzései azonban korántsem egy ravasz és hódítani vágyó nő portréját rajzolják elénk, hanem egy önmagát mélyen elemző, sokat gyötrődő, a szerelmi csalódástól szinte végletesen rettegő fiatal lány képét. 1846 júniusában – vagyis három hónappal Petőfivel való megismerkedése előtt – a „sziv életét és történetét”, valamint a „külső felületes életet” állította egymással szembe naplójában egy képzeletbeli lány példáján keresztül, aki súlyos szerelmi csalódása után rendkívüli fájdalmat él át, de egyszersmind könnyelműnek is tűnik a külvilág szemében, mivel sorra fogadja a széptevő udvarlók bókoló szavait, amelyeknek már úgysem tud hinni:

 

„De ő szeretni kezd, szeretni igazán és lángolón; ábrándozva csügg egész valója az ifjun,

ki szerelmét tán csak időtöltésbül, vagy más mellékes érdekekből éleszti, mig ráúnván,

könnyelmüen elhagyja, midőn képe és e szerelem már olly erős gyökeret vert a szegény lány szívében, mellyet, midőn szerelme kijátszását látja, vérezve szakit ki belőle […] Mi csoda, ha midőn látja, hogy belső tiszta boldogsága tán örökre elenyészett, erővel dönti magát a világ zajába, s mohón és kapkodva kutat fel és élvez minden gyönyört, mit csak helyzetében a világ képes adni, s könnyelmüen hallgatja a csapodár ifjakat szerelmet regélni…” voltunk… még nem lokalizálta pontosan, hol üldögélt egymás mellett a két fiatal a hatalmas kerten belül. Ezúttal azonban a tó közepén található kicsiny sziget vált a második találkozásután születő vers központi terévé, amelynek egyetlen szomorúfűzfája „elégséges volt, lehajló ágaival sátort képezni az egész hely fölé s még legvégső ágait a karfán túl le a vízbe mártani”.

 

Kapható a kereskedelmi hálózatokban és bizonyos független könyvesboltokban!



A könyv az Írók boltjában és a Fugában, a keszthelyi Pannon Könyvesboltban, múzeumi ajándékboltokban, a PIM ajándékboltjában és a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban is elérhető.

2025. február 16., vasárnap

P.C.Harris: Árnyoldal - ("Mit is mondhatnék, még mindig nagyon ütős tudott lenni ez a történet. Tele titkokkal, rejtélyekkel és szenvedéllyel. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és P. C. Harris írónőnek, hogy elolvashattam bővített kiadásban az Árnyoldalt. Mikor meg láttam, hogy lesz Árnyoldal először azt hittem, hogy utánnyomás lesz. De nem! Hanem bővített és csodás élfestést kapott a könyv, és bővített történetet. Nem semmi! Álmomban nem gondoltam, hogy megkaphatom. 

Köszönöm!

P. C. Harris
Árnyoldal
(bővített kiadás)

Tartalom

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Véleményem
5/5

Mit is mondhatnék, még mindig nagyon ütős tudott lenni ez a történet. Tele titkokkal, rejtélyekkel és szenvedéllyel. Újrajátszás óta vártam, hogy klassz regénnyel lepjen meg az írónő. De nem gondoltam volna, hogy új köntösbe bújtatva jelenik meg Árnyoldal. Mostanában a kiadó nagyon erre hajlik némelyik könyveknél, új, bővített és élfestett köteteket adnak ki. Ami nem baj, az olvasók bolondulni fognak érte, ahogy én is.

Tudom, hogy ünnepek környékén fogok neki kezdeni olvasni, sajnos valahogy nem nagyon volt kedvem olvasni. Így januárra elkezdem, és most befejeztem a könyvet.. A borító és az élfestett lapjai gyönyörűek. Ha valaki pár hónapja azt mondja, hogy lesz nekem élfestett könyveim, el sem hiszem.

Félve fogtam neki olvasni, mert nagyon vigyázni akarok. Annyira szép.David és Rachelle története vicces, erotikus, szenvedélyes kapcsolattá alakul át. Ahogy lapozgatom, hogy rakódik össze a történet szálai, úgy derülnek ki a titkok. Hisz, elég jól ismerem a történetet, még évekkel ezelőtt olvastam.Nagyon örültem, hogy újra lesz ez a könyv. Ráadásul bővítve.. Igazándiból nem sokat változott, csak bővítette a történetet  itt-ott. Személy szerint az ilyen bővítésekkel nincs bajom. Sőt, nagyon is jó. Még izgalmasabbá teszi történetet. Egyébként Shane továbbra is a kedvencem, ahogy régebben is.

Jó volt újra kézben venni az Árnyoldalt, és elolvasni. Hiányzott ez a könyv. S most döbbentem rá, hogy milyen rég olvastam. Ahogy akkor, most is ez a könyv az egyik kedvencem lett. Ahogy régebben, úgy most is azt tudom mondani, hogy nagyon jó, imádtam olvasni, egy élmény volt olvasni.

Hálásan köszönöm még egyszer a lehetőséget! Szívből ajánlom nektek ezt a könyvet, érdemes elkezdeni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni