Új horrorantológia, Dick-felújítás és Stephen King kedvenc krimije az Agave Könyvek év eleji újdonságai közt

 Új horrorantológia, Dick-felújítás és Stephen King kedvenc krimije az Agave Könyvek év eleji újdonságai közt

Elkezdtük hát 2025-öt egy jó adag pihenő után, és igyekszünk idén is izgalmasabbnál izgalmasabb könyveket hozni! Ahogy minden évet, úgy a mostanit is egy Dick-felújítással indítjuk, mellyel már régóta adósok voltunk, de érkezik az itthon is nagy sikert aratott A sötétség szavai horrorantológia folytatása fekete élfestéssel; bemutatkozik egy elsőkönyves sci-fi szerző egy grandiózus regénnyel, és színre lép az a krimiíró, akit maga Stephen King méltatott hosszan a The New York Times hasábjain.

Philip K. Dick: Az Alfa Hold klánjai

Közel 20 év után felújított kiadásban újra kapható lesz ez a Dick-klasszikus

Megjelenés: február 4.

Az Alfa III M2 holdon elmegyógyintézetből kiengedett telepesek élnek klánokba szerveződve, és mivel az égitest senkit nem érdekel, az emberek skizofrén, paranoiás, mániákus, hebefrén, rögeszmés-kényszeres, depresszív vagy polimorf élete viszonylagos nyugalomban telik. De a látomások most valami kívülről érkező, szörnyű veszély eljövetelét jelzik.

Chuck Rittersdorf a CIA ügynökeként dolgozik a Földön. A házassága darabokra hullott, pszichiáter felesége pedig az Alfa III M2 holdra készül utazni. Chuck azonban nem törődik bele ilyen könnyen a helyzetbe, és a saját kezébe próbálja venni az események alakítását. Az eddig békés hold hamarosan pedig nemcsak kettejük ádáz harcának, hanem egy galaktikus összecsapásnak is a helyszínévé válik.

Philip K. Dick ezen klasszikusában épelméjűség és őrület feszül egymásnak olyan lebilincselő módon, amire csak a 20. század sci-fi-zsenije volt képes.

Yume Kitasei: Vándorló csillagok

Az emberi faj jövőjének kulcsa egy maroknyi bátor nő kiállása

Megjelenés: február 11.

A ​Phoenix űrhajó tizenegy éve távolodik a Földtől: egy nemrég felfedezett bolygó felé tart, mely az emberiség új jövőjét jelentheti. A fedélzetén nyolcvan fiatal nő tartózkodik, akiket együtt készítettek fel arra a küldetésre, hogy a hajón mesterséges megtermékenyítéssel fogant gyermekeknek adjanak életet. Miután azonban egy különös robbanásnak hárman esnek áldozatul, a legénység kénytelen megkérdőjelezni egymásba vetett feltétlen bizalmukat.

Asuka Hoshino-Silva, a félig amerikai, félig japán lány már a kiképzés során is kívülállónak érezte magát, ráadásul ő az egyetlen, aki sokadik próbálkozás után is képtelen teherbe esni. A tragédia egyetlen szerencsés túlélőjeként ő kapja a feladatot, hogy kiderítse, szabotázs történt-e, miközben egyesek épp benne látják a lehetséges elkövetőt.

Asuka felelőssége nem is lehetne nagyobb: meg kell akadályoznia, hogy a feszült helyzetben a legénység tagjai egymás ellen forduljanak, segítenie kell őket, hogy megőrizzék a küldetésbe vetett hitüket, valamint saját múltja traumáival is meg kell küzdenie. Az idő pedig fogy, hisz a robbanás nem csupán a társai közt szított feszültséget, de egymás ellen fordította azon földi nemzeteket, melyek összefogása tette lehetővé a küldetés elindítását.

Yume Kitasei regénye vérbeli sci-fi thriller maroknyi vakmerő nő bátor küldetéséről, akiknek az emberiség megmentéséhez előbb önmagukat kell megmenteniük.

Christopher Buehlman: Hollólovagok

A szerző visszatér A fekete nyelvű tolvaj világába ebben az önállóan is olvasható történetben

Megjelenés: február 11.

A ​goblinok kiirtották a lovainkat és a legtöbb férfit. Rabláncra verték a városainkat, felégették a földjeinket, és rémálomba taszították az ismert világ minden szegletét. Most a lányainknak kell fegyvert ragadniuk. Minden rendelkezésükre álló eszköz felhasználásával, félelmetes istenek szolgálatában, kegyetlen szörnyek oldalán.

Galva, akit három fivére csak Galvichának szólít, szembeszállt családja akaratával, és beállt a sereg kipróbálatlan, új egységébe, a hollólovagok közé. Ez az alakulat azon nőknek kínál helyet, akik a hitvesi ágy helyett a harctéren akarnak szolgálni. A társakként melléjük rendelt, félelmetes, sötét mágia által kitenyésztett fekete madarak rejthetik a kulcsát annak, hogy megfékezzék a goblinokat, akik egyszerű haszonállatokká akarják tenni az embereket.

Véres út vezet a dicsőséghez, a goblinok pedig agyafúrtak és kegyetlenek. A hollólovagok semmit sem vehetnek biztosra – sem a családi kötelékeket, sem a vezetőik bölcsességét, sem a saját biztonságukat a mellettük álló, veszélyes harci madarakkal szemben.

De van olyan remény, amely bármekkora kockázatot megér.

S. A. Cosby: Bűnösök vére folyjon

Stephen King és Dennis Lehane új, kedvenc krimi szerzője

Megjelenés: február 18.

Titus Crown az első fekete seriff a virginiai Charon megye történetében, ahol az elmúlt évtizedekben mindössze két gyilkosság történt. De miután évekig FBI-ügynökként dolgozott, Titus mindenkinél jobban tudja, hogy bár csendes szülővárosa a pálinka, a kukoricakenyér és a lonc földjének tűnhet, a felszín alatt mindmáig veszedelmes titkok rejlenek.

Napra pontosan egy évvel Titus megválasztása után egy középiskolai tanárral kegyetlenül végez egy volt diákja, a diákot pedig a seriff helyettesei lövik le nem sokkal a helyszínre érkezésük után. A hamarosan megkezdődő nyomozás váratlan dolgok sűrűjébe vezeti Titust: nemcsak a környék eltitkolt, sokkoló bűntényeiről szerez tudomást, de rábukkan egy sorozatgyilkosra is, aki Charon földútjait és tisztásait kísérti.

Kisvártatva lehetséges kapcsolatot vél felfedezni a gyilkos és az egyik helyi egyház között, valamint egy szélsőjobboldali csoporttal is foglalkoznia kell, amely felvonulást akar tartani a város konföderációs múltjának megünneplésére. Titusra élete eddigi legnehezebb döntései várnak, miközben kénytelen szembesülni a szomorú ténnyel, hogy a hit és az erőszak találkozása óhatatlanul véres leszámoláshoz vezet.

S. A. Cosby regényeit a kritikusok előszeretettel látják el a déli noir címkével, és az utóbbi években a krimi műfaj legértékesebbnek tartott díjaiból többet is megkapott. A Bűnösök vére folyjon egyöntetűen a legjobb könyve mind a szakírók, mind a rajongók szerint. Stephen King egyenesen üdvrivalgással fogadta a New York Times hasábjain, Dennis Lehane az amerikai bűnügyi regények jövőbeli csillagának kiáltotta ki Cosbyt, és mellettük lenyűgözött még olyan további sztárszerzőket is, mint Kristin Hannah vagy Michael Connelly.

James D. Jenkins (szerk.), Ryan Cagle (szerk.): A​borzalmak hívása – Rémtörténetek a világ minden tájáról

A nagy sikerű A sötétség szavai antológia folytatása

Megjelenés: február 25.

A World Fantasy- és Shirley Jackson-díjakra jelölt antológia második kötete ismét széles körű és különleges horrorválogatás, mely országok határait átlépve feszegeti a zsáner kereteit.

Egy befolyásos görög család hátborzongató hagyományokat őriz; egy észt falu gabonaszárítója rettenetesebb tragédiát rejt a vártnál; egy francia kislány megégeti magát, majd megszállottja lesz annak, amit a lángokban látott; egy haiti politikus, aki a hatalomért bármit és bárkit hajlandó feláldozni. A Valancourt Books szerkesztői újra világkörüli felfedezőútra indultak, hogy felkutassák különböző országok legkiválóbb írásait.

A kötetben helyet kapott a horror iránti rajongásáról hagyományosan híres Japán és Dél-Korea, valamint olyan, számunkra kevésbé ismert országok irodalma, mint Puerto Rico és India, illetve Indrek Hargla és Steinar Bragi személyében már itthon is komolyabb népszerűségnek örvendő szerzők műveit is olvashatjuk.

Olivia Ford: Mrs. Quinn híres lesz

Egy igazán szívmelengető történet az év elejére

Megjelenés: február 18.

A ​77 éves Jenny Quinnt nem vezérelték nagy célok az életben. Boldog házasságára a legbüszkébb, férjével hamarosan a gyémántlakodalmukat ünneplik; minden más apróbb sikerét pedig a sütés iránti szeretetének köszönheti. Ezért saját magát is meglepi, amikor jelentkezik a nagy népszerűségnek örvendő Ki mit süt? nevű televíziós műsorba, ugyanis ez az első dolog, amit hosszú idő után csak magáért tesz. Még nagyobb meglepetésére beválogatják az új évad nyolc versenyzője közé.

A kamerák és az időre teljesítendő feladatok ismeretlen világában Jenny rettentően élvezi újdonsült függetlenségét. Ám e függetlenség és a versengéssel járó stressz hatására réges-régen eltemetett emlékek bukkannak elő. Egy bizonyos csokoládés csók miatt egyszer jegygyűrű került az ujjára; a cukros fánk egy vadidegen kedvességére emlékezteti; egy különös alakú kenyér pedig ahhoz a pillanathoz kapcsolódik, amikor örökre megváltozott az élete.

Van azonban egy titok, amit Jenny évtizedek óta őriz, még a férje sem tud róla, és alapjaiban rengetheti meg a házasságát. Ám most, ahogy a csillaga mind magasabbra emelkedik, és egyre többet kell megosztania magából a nézőknek, ő annál nehezebben tudja cipelni a múlt terhét. Vajon a rávetülő reflektorfény egy korábban ismeretlennek hitt boldogságot hoz el a számára, vagy nagyravágyása a vesztét okozza?

Olivia Ford regénye óda a mennyei süteményekhez, miközben egy szívmelengető, keserédes történetet mesél el megöregedésről, szeretetről, és arról, hogy nem csak a fiataloknak lehetnek álmaik.

A könyveket itt tudjátok előrendelni:

Agave Könyvek

Az art deco királynője, Tamara Lempicka képei Budapesten / Grzegorz Musiał: Én, Tamara

 Az art deco királynője, Tamara Lempicka képei Budapesten

 

Megnyitó: 2025. január 21., kedd, 18 óra

Helyszín: Lengyel Intézet (Budapest VI., Nagymező u. 15.)

 

A kiállítást megnyitja: Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, az ELTE SEK Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezetője

 

Megtekinthető: 2025. február 21-ig

(20+) Az art deco királynője, Tamara Łempicka - kiállítás | Facebook

 

Az Én, Tamara című regény 2024-es megjelenése után a képek is eljutnak Magyarországra, ezúttal a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara de Lempicka Estate jóvoltából.

 

„Csodák nincsenek, csak az van, amit te magad létrehozol” – mondogatta Tamara Łempicka, az 1920-as, ’30-as évek fordulójának leghíresebb portréfestője, akinek art deco stílusú festményei több mint 20 millió dolláros áron kelnek el az árveréseken napjainkban. Gazdagok és híresek: gyárosok, mágnások és feleségeik, királynők és hétköznapi asszonyok portréit alkotta meg. Saját márkát épített. „Én voltam az első nő, akinek a festményein megjelent ez a letisztultság, ez volt a sikerem alapja. Az én képeim száz közül is kitűnnek” – állította.

 

Világos, élénk színeikkel, a modellek eleganciájával és érzékiségével munkái valóban kiemelkednek. Elsőként mutatta be a független, erős, elragadó – sőt, provokatív nőt. Legismertebb festményei közé tartozik az Önarckép vagy Tamara a zöld Bugattiban (1929) és a Fiatal lány kesztyűben (1930). Munkáit magángyűjteményekben éppúgy megtaláljuk, ahogy a világ legnagyobb múzeumaiban, mint amilyen a párizsi Centre Pompidou. Művészetének leghíresebb rajongója Madonna: több Łempicka-kép tulajdonosa, melyeket felhasznált a videoklipjeiben is.

 

A kiállítást a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara de Lempicka Estate készítette.

 

Grzegorz Musiał

Én, Tamara

 

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu)

 

Prae Kiadó, 2024

Fordította: Mihályi Zsuzsa

Szerkesztette: Németh Gábor Dávid

Borítóterv: Imagine Creative Consulting Kft. és Szalay Miklós

 

Fülszöveg

 

Tamara Łempickát mindenki ismerte, aki az 1920-as és ’30-as évek Párizsában alkotott: Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel, Marlene Dietrich. Az első női világsztár volt a művészek közt, akinek élete egy regény lapjaira kívánkozott: ezt a kötetet tartja kezében az olvasó.

 

Extravagáns, zseniális festő volt, és az egyik legbátrabb nő a korban. Nem tagadott meg magától semmit, az alkotást inspiráló szerelmi hódításokat, sőt a bódítószereket sem, és könnyen oldozta fel magát a bűnök alól. Függetlenségével számos sebet ejtett szerettein, művészetéért gyakorta komoly áldozatot hozott, ami olykor őt is összetörte.

 

Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom megkerülhetetlen figurája végigkövette Tamara életútját. Łempicka Mexikóban, a Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavaca településen töltötte élete utolsó évtizedét. A szerző itt kötött szoros barátságot Victor Contreras mexikói szobrásszal, aki Tamara társa volt az életben, és alkotói hagyatékának örököse. Azt is lehetővé tette, hogy Musiał a festő házában, kedves tárgyai között lakjon.

 

Az 1920-as, ’30-as évek Párizsa betekintést enged az ellenállhatatlan, dekadens, pezsgő művészvilágba, hogy rajta keresztül jobban megismerjük a kubista és art deco művek, valamint alkotóik belső vívódásait, vágyait és a művészetek iránti rajongásunk eredetét.

 

Idézet a regényből:

 

„...hogyan győzzem meg ezt a züllésben és luxusban tobzódó tömeget, amely elözönli a bulvárokat a hiúság világának fővárosában, hogy éppen nekem, a járda szélén lépkedő, mindenki számára ismeretlen lengyel nőnek, akit tizenvalahány hónapja képen törölt egy csekista, aztán megerőszakolt egy alkoholista kokainfüggő, és aki lótetemszeletet evett reggelire egy olyan városban, amelyet feldúltak a bolsevikok, akiket itt imádtak – éppen nekem van olyan tehetségem, amilyen korábban senkinek sem volt, hmmm… Artemisia Gentileschi óta?... És véghez viszem azt, amit megígértem a szép Antoniónak Firenzében: megváltoztatom ezt a kort.

 

Nem ők diktálják nekem a ritmust, hanem én nekik.”

 

Grzegorz Musiał:

 

 

A szerző portréját Fundacja Clarté készítette.

 

Részlet a kötetből

Az első nap Párizsban

TAMARA HANGJA: Elszöktem Oroszországból, aztán egy évig rostokoltam Stockholmban és Koppenhágában, míg végül eljutottam Párizsba. Szép tavaszi délelőtt volt, a húszas évek legeleje. A lengyelek – a világ nagy örömére – seggbe rúgták a bolsevikokat Varsónál, a bolsevikok viszont felégették Grúziát, és nem sokkal később két rémség: Benito és Adolf megkezdte a menetelést, hogy átvegye a hatalmat. Vonattal mentem Londonból Párizsba, megérkeztünk a Gare du Nord peronjára, és kiszálltunk mi ketten: egy négyéves forma kislány, és a másik is fiatal még, de lélekben már öreg, Tamara, akit meggyötört az élet, és erősebbnek bizonyult nála.

Két évig tartott az utam Európán át, amely a tűz ölelte Szentpétervárról indult, és legszívesebben kitörölném az életrajzomból. Olyan volt ez a két év, mint egy kopott hanglemez, amely szinte már nem is szól, mert elakadt egy barázdában, és csak egyetlen nevet hajtogat: Tadeusz, Tadeusz… Minden gondolatom, minden lélegzetem, minden szívdobbanásom: vele, róla, érte. Az arca: szemből, félprofilból, profilból. A szeme – amikor nevet, amikor szikrát vet a fény a szempillája hegyén, vagy amikor szomorú, és a görög szobrok tekintetére emlékeztet, akik a Tirrén-tenger fölött röpködő sirályokat figyelik. A világ összes többi része csak megfakult dagerrotípia volt, vázlatos formák és hangok a múltból.

Elsőként Stockholm tűnt fel, csodaszép volt a ködben, úgy vibrált a szórt fényben és a vízben tükröződve, mint egy érzékeny Ruisdael-tájkép. Sziklákon magasodó vörös templomtornyokat láttam, nagy, masszív kőházakat, ahol vikingek laknak a marcona feleségeikkel. Ott, abban a városban, amelyhez a családomból – Maurycy bácsit leszámítva – senkit sem kötött semmi, zajlott le a családi „könny- és zsebkendőkomédia”, ahogy az ilyen fogadtatásokat nevezte Saint-Simon. Aztán amikor Malwina már jól kisírta magát a nyakamba csimpaszkodva és megcsipkedve Kizette arcocskáját, kijelentette, hogy most ideje összepakolni, és „minél gyorsabban útnak indulni Varsóba”. Izgatott volt és boldog, már bebútorozta nekünk a konstancini házat, ahol Tadeusz és én végre „megteremthetjük magunknak” (értsd: neki) „a többnemzedékes házasságot, ahogy illik”. Nem hatottak az érvek, hogy Lengyelországban véres háború dúl az éppen Varsó mellett hadakozó bolsevikok ellen, és ha ebben a csatában nem a lengyelek győznek, márpedig nincs nagy esély a győzelemre, akkor nagyon hamar olyanok lesznek Varsó és a többi lengyel város utcái, mint a szentpéterváriak. De Malwina csak ezt hajtogatta: „Nem, nem és nem! Nem akarok semmiféle Párizst, semmiféle Koppenhágát!” Döbbenten néztem rá, mert ez a bámulatos makacsság nagyobb volt mindennél, amire én ebben a pillanatban képes voltam. Csak az józanította ki, amikor ebédnél Maurycy kelletlenül odavetett néhány szót: akik most vissza akarnak térni Varsóba, ne számítsanak arra, hogy támogatni fogja őket Párizsból, ahová Stefával együtt átköltöznek… De Malwina ne aggódjon… mindig lehet pirogot sütni és pultról árulni, ahogy azt a legtöbb társaságbeli hölgy teszi Varsóban. Biztos jövedelmező lesz, mert Lengyelországban nagyra értékelik a jó konyhát.

Malwina egész napra bezárkózott, hogy kisírja magát a Gamla Stanban, Stockholm óvárosában lévő lakásunk kis szalonjában, ahol természetesen megint csak Maurycynek köszönhetően volt tető a fejünk fölött, aki a Crédit Lyonnais svéd fiókjának vendégei számára tartotta fenn ezt a szállást. Reggel Malwina komoran, némán került elő, és elkezdett csomagolni, hogy Stifterékkel tarthasson. Én úgy döntöttem, itt várok tovább, mint egy koppenhágai szirén, nézem a tengeren a kikötőbe tartó vitorlásokat és gőzhajókat, amelyekkel még mindig nem érkezett meg az én Odüsszeuszom… És imádkozom, hogy kibírjam, ne vegyek be végül valami arzénfélét. Égette az ujjaimat a svéd útlevél, gyűlöltem a nyelvet, amit itt az utcán beszéltek, és amelyen a pincérrel érintkezett a Konzul aznap este. Tudtam, hogy bélyeget égetett a szívembe az az éjszaka, ugyanolyat, amilyet rossz emberek vassal égetnek a borjak oldalába. Meg vagyok bélyegezve… a szégyennel? Így kell nevezni. Milyen lesz most az életem? A férjem oldalán? Hazudnom kell neki? Tegyek úgy, mintha hűséges feleség lennék? Vagy szembesítsem inkább a tényekkel – amit viszont nem áll ki a szerelmünk. Egyelőre semmi hírem felőle. A Konzul biztosította Maurycyt arról, hogy Oroszországban „folyik a nyomozás”, és „minden jó úton halad”, és a férjemet biztosan nem küldik valamilyen szolovki pokolba, és nem is lövik agyon. Nem hittem a Konzulnak, még kevésbé azoknak, akik őt Oroszországban „biztosították” arról, hogy „dolgoznak az ügyön”. Mennyi ideig lehet „dolgozni” az „ügyön”? Még mindig égetett a csekista összehúzott szemének pillantása, aki ott állt hosszú bőrkabátjában nyomorúságos kis szobánk közepén – szerelmünk utolsó menedékében, ahonnan úgy űztek ki minket, mint a vérző kismadarakat, hogy tébolyultan repüljünk az ismeretlenbe. A durva szívű, hazug szemű Oroszország emléke, amely a karmai között tartja a férjemet, kioltott minden reményt, és csak a rózsafüzért szorongattam azokban a pillanatokban, amikor már legszívesebben a Balti-tenger csattogó, szürke hullámokat vető mélyébe vetettem volna magam. Mert nem imádkozhattam. Mert az égiek segíthettek volna megtalálni a férjemet, de nyilván nem akartak. Istent hibáztattam, amiért csúfot űz belőlem, bár azt is be kellett vallanom, hogy sok-sok évig én sem tettem a kedvéért semmit… Akkor miért kellene törődnie velem?

És most – Párizs, egy tavaszi délelőtt.

 

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

 

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu)

 

 

Ingyen könyvek? Naná! Tudok ajánlani. 2.rész Jud Meyrin blogregénye

Ingyen könyvek? Naná! Tudok ajánlani rovatomat tovább, folytatom.
Ezt a rovatot igyekszem folyamatosan frissíteni. Ezúttal Jud Meyrin blogregényét szeretném nektek bemutatni.

Eddig megjelent kötetei

Írónőt, legelső könyvével ismerkedtem meg A múlt bűneivel, ami  sajnos nincs meg nyomtatottan, de e-könyvben igen.
Viszont ingyen blogregény formájában elolvasható, sőt vannak novellás történetei is a blogján.

Ráadásul egyik könyvéből éppen megoszt fejezeteket a Boldogságra kényszerítve címmel, ami szintén ez is meg van nyomtatottan.  Jud Meyrin könyveit, megjelenés előtt van lehetőségem  elolvasni, és felkerül a véleményem a blogomra. Szinte mindegyik meg van, egyik legjobb romantikus krimi írónőnek tartom. Számos könyve jelent meg két sorozata is van, mely egyiket tavaly befejezte, másikat idén fogja lezárni. Amiért nagyon sajnálom, de bizakodó vagyok, hogy újabb érdekes, izgalmas és szenvedélyes történettel fog előrukkolni.

Felföldi rejtélyek és Rózsakői rejtélyek, mindkettőt imádom. Van egy harmadik sorozata Itáliai rejtélyek is, ami remélhetőleg több rész is lesz belőle.

Blogregény oldala

Jud Meyrin weboldala

Olvasható történetei:

Boldogságra kényszerítve

A múlt bűnei

A sorozatokat itt tudjátok megvenni a Felföldi és Rózsakői rejtélyeket.

FairBooks Kiadó

Viszont a könyvei megtalálhatóak számos más könyves boltokban, Lira, Libri.

Borítóleleplezés - Varga Orsolya: A szabadság virágai

Nemrégiben láttam Varga Orsolya szerzői oldalánál ezt a csodálatos borítót, gondoltam megosztom veletek.

A könyv NewLine Kiadó gondozásában jelenik meg 2025.március.15-én.

A történet nagyon megfogott, kíváncsian várom a megjelenését. Tiktokon  láttam egy – két videót róla, így érdemes bekövetni.

A tiktok csatornáját itt találjátok illetve azt instagram oldalát is.

Varga Orsolya

A szabadság virágai

NewLine Kiadó

Fülszöveg

Szerelem az 1848–1849-es szabadságharc árnyékában…

Demes Ilka árva lány a zabolai Mikes-kastély falai között talál menedéket, ahol

megismerkedik a szemtelen és megkerülhetetlen személyiségű fiatal huszárral, Császár Mihállyal. Két öntörvényű lélek találkozása, de talán mégsem különböznek annyira, mint elsőre gondolnák…

Két fájdalmas életút. Két sors, amit a kirobbanó forradalom fűz egybe. Ilka szabadságra vágyik, ahogy Erdély is. Nemcsak a múlt és az elfojtott érzések törnek utat maguknak, hanem a véres harcok is.

De vajon meddig lehet elmenni a szabadságért? A szerelem túlélheti a háborút?

Az írónő feszültséggel teli történelmi-romantikus regénye varázslatos háromszéki tájakra kalauzolja az olvasókat, és hiteles történelmi, hadi eseményeken keresztül ismerteti meg velünk az 1848–1849. évi erdélyi szabadságharc főbb eseményeit.

A könyv előrendelésével kapcsolatban később fogok írni nektek, addig is kövessétek be Varga Orsolya szerzői oldalát az fb-n. A borítót Coverst Studio készítette. 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gál B. Betti - ("(...) Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Gál B. Betti írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent meg Karácsony imádom-utálom című könyve az Eleven Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm a lehetőséget, hogy egy kicsit jobban megmutathatom magamat.

Fiatalabb koromban a kézilabda játszotta a főszerepet az életemben. Szülővárosom, Veszprém női NBI és NBI B – ben szereplő csapatában játszottam. Sajnos ez a korszak a húszas éveim közepén egy betegség miatt megszakadt, de rengeteget adott nekem ez időszak. Jelenleg a férjemmel és a kislányunkkal Németországban élünk, itt lettem négy évvel ezelőtt, harmincnégy éves koromban sclerosis multiplex betegséggel diagnosztizálva. A nehézségek ellenére megpróbálom mindennek a pozitív oldalát nézni.

Karácsony imádom-utálom c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kutatómunkát nem kifejezettem igényelt. A helyszínt az én kedvenc alpesi településeimből gyúrtam össze. A történet pedig számomra egyfajta gyászfeldolgozás volt. Néhány hónappal előtte veszítettem el édesanyámat, és úgy éreztem számomra ez a kifejezési mód az, ami a legtöbbet tud segíteni. A könyv megírása egy-másfél hónapot vett igénybe. Azért tudtam vele ilyen gyorsan haladni, mert a betegségemből kifolyólag sajnos abban az időben rengeteget voltam itthon.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első könyvemben (A felhők felett mindig süt a nap) kevésbé van jelen a valóság. Egy kitalált történet, viszont a sclerosis multiplex betegség megjelenik benne. Az ezzel kapcsolatos történések, mind az én tapasztalataim. A másik könyvemben a Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egészen pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem el írni. Már gyerekkorom óta foglalkoztatott a gondolat, de tavaly éreztem úgy, hogy igen, eljött a pillanat. Édesanyámnak is jelentek meg könyvei, ő adta át nekem az írás és az olvasás szeretetét.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Hozzám a romantikus könyvek állnak közel, de szeretem, ha az írásaim egy kicsit komolyabb mondanivalót is tartalmaznak. Ezért kapott helyet az első könyvemben a betegség, a másodikban a gyász, a harmadikban pedig a barátság témaköre.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A kézirat befejezése nyugalommal és megkönnyebbültséggel tölt el, habár az, hogy befejeztem nem jelenti azt, hogy készen van. Utána jön csak az igazi munka a szerkesztéssel.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Írói álnéven nem gondoltam. Szeretem a nevemet, úgyhogy egyértelmű volt, hogy Magyarországon, a saját nevemet szeretném a megjelenő könyveimen viszont látni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert ez áll hozzám a legközelebb, de úgy érzem kezdek nyitott lenni a fantasyk világára is, habár ez nagyon gyerekcipőben jár még nálam. Ami érdekes, mert a Harry Pottert imádom, de ezen kívül, eddig nem sok ilyen témában íródott könyvet olvastam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elképesztően jó érzés volt, mikor először a kezemben foghattam. Nagyon hamar sikerült elérnem az általam kitűzött lépcsőfokok közül az elsőt, ez adott erőt a folytatáshoz.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel nem túl sok gyakorlatom van eddig benne, ezért én olyan témákról tudok első sorban írni, amik engem érdekelnek. Tudatosnak mondanám magam olyan szempontból, hogy vannak terveim és kitőzött céljaim az írásban ugyanúgy, mint a való életben. Amikor kitalálok egy történetet, akkor egy váz meg van, ami keretet ad, de ezen belül az éppen eszembe jutó ötletek közül szemezgetek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van több kedvencem is, viszont ezek személyes történetek. Egy-egy mondat, amit egy számomra fontos személy mondott, vagy egy esemény, ami velem történt meg. Ezekről nem nagyon mesélek, mert szeretném, ha megmaradnának nekem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt az élet adja. Rengeteg téma foglalkoztat, amiket külön-külön történetbe szeretnék foglalni, éppen ezért a gépemen rövid sztorik tömkelege található, amiket majd egyszer szeretnék kézirattá formálni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A sógornőm az első olvasóm. Néhány fejezetenként átküldöm neki az írásaimat, és mindig összeszedek egy-két dolgot, amire megkérem, hogy figyeljen az olvasás közben. A történet alakulása, az események sorozata, az csak az én döntésem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, és büszkék voltak rám. Előtte és azóta is a folyamatos támogatásukról biztosítanak, amiért nagyon hálás vagyok. Az egyetlen, ami ezt az örömöt beárnyékolja számomra az, hogy sajnos Anyukám már csak fentről figyelhet. De remélem büszke rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Reményeim szerint hamarosan elkezdjük a szerkesztését a harmadik regényemnek, ami egy sorozat első része lesz. Egy vicces történet, ami elkalauzol minket a randizás világába, és megmutatja a barátság egy olyan oldalát, amit véleményem szerint rengetegen tapasztaltunk már, de nem sokat beszélünk róla.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Eleven Kiadó

Gál B. Betti szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Csoma-Lőrincz Tamara - ("Általában a saját életemben történik valami, amit elkezdek tovább gondolni. A Hádész applikáció ötlete például onnan jött, hogy én is nagyon sok applikációt használok, és eszembe jutott, vajon milyen lenne, ha ezek átvennék az irányítást az életem felett? ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Csoma-Lőrincz Tamara írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent meg Hádész, az alvilág tini kalandora című könyve az Eleven Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Én voltam az a kislány, aki mindig komfortosabban érezte magát a könyvek társaságában, mint az emberek között. Az iskolában rendszerint a könyvtárban töltöttem a szabadidőmet, ez volt számomra a biztos menedék.

A könyvek iránti szeretet felnőtt koromra is megmaradt. A családomban is olyan emberek vesznek körül, akik szenvedélyes könyvmolyok: a férjem gótikus rémtörténeteket, képregényeket és mangákat gyűjt, az egyéves kislányomnak pedig szinte egész nap olvasni kell, a Kisvakond például nagy kedvence.

Hádész, az alvilág tini kalandora c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy évig írtam a Hádészt, akkoriban még Így urald az alvilágot volt a címe. A nagy része a terhességem alatt született, az utolsó fejezeteket pedig úgy írtam meg, hogy a kislányom rám volt kötve egy hurcikendőben, és békésen szunyókált.

Sok mindennek utána kellett olvasnom a görög mitológiával kapcsolatban, és borzasztóan szerettem ezt a részét a munkámnak. Nagyon szívesen írok olyan történeteket, amikhez kutatni kell. Ma délelőtt például egy olyan műsort néztem, ahol lefőzték Kleopátra kedvenc ételeit, és kerestem egy idővonalat, amiből megtudhattam, melyik ételt mikor ismerték meg az egyiptomiak, például mikor jelent meg a füge, a méz vagy milyen fajta hagymával ízesítették az ételeiket. A következő regényemben, a Perszephonéban szerepelni fog Kleopátra is: elviszem őt egy budapesti étterembe, és szerettem volna mindent megtudni róla, amit csak lehet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyon szeretem összemosni a fantáziát a valósággal, megszüntetni a kettő közti határokat. Érdekes látni, mihez kezdenek a mitológiai alakok a huszonegyedik században. Például az Alvilág úgy választ magának új uralkodót, hogy a Hádész applikáció feltelepül az illető telefonjára. De felmerült a regényben az a kérdés is, vajon milyen szakmát választanak maguknak a Delphoi jósok leszármazottai.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizennégy évesen kezdtem el írni, és a legelső írásaim Harry Potter fanfiction-ök voltak. J.K. Rowling szerintem minden idők legzseniálisabb írója, hatalmas inspirációt jelent számomra. A fanfiction világához egyébként nemrég visszakanyarodtam: most írom a Hádész folytatását, a Perszephonét, amiben Perszephoné hatalmas könyvrajongó, és az ideje nagy részében fanfiction-öket ír.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nagyon szeretek fiataloknak szóló fantasy történeteket írni, és amíg ilyen jól érzem magam, szívesen maradok ezen a területen.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Addigra általában már nagyon szeretnék pihenni… Egy kézirat befejezése nagyon intenzív folyamat, rengetegszer kell hozzá átolvasni a regényt, nehogy hibák maradjanak benne, teljesen természetes, hogy az író a végére kimerül, és semmi másra nem vágyik, mint hogy alhasson egy jót, és utána elkezdhessen egy vadonatúj kéziratot.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem, én szeretek a saját nevemen írni, és így az online térben is könnyebben megtalálnak az olvasók: például YouTube-on is Csoma Tamara könyvei néven vagyok fent, és TikTok-on is Csoma Tamara néven teszek ki videókat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban több más zsánerben is kipróbáltam magam, írtam például egy Covid idején játszódó romantikus novellát, a címe Hány fokos a tökéletes Neo Citran? A Könyvmolyképző Kiadó Szerelem a Corona idején című kötetében jelent meg.

Egy másik romantikus novellám, a Teaszertartás szintén a Könyvmolyképző kiadónál jelent meg, az Aranymosás Irodalmi Magazin nevű online magazinjukban, ahol ingyenesen elolvasható. Ez a novella különösen közel áll a szívemhez.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem akartam elhinni. Nagyon furcsa érzés volt. Akkor láttam meg először a könyvet, amikor megérkeztünk a könyvbemutatóra, és a Libri Könyvpalotában felmentünk a mozgólépcsőn… A felső emelet tele volt a Hádész példányaival, és nagyon sok ember eljött azért, hogy beszélgessünk a történetről. Ez egy nagyon szép nap volt, és különösen széppé tette, hogy a férjem és a kislányom is ott voltak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nagyon tudatosan dolgozom. Aprólékosan megtervezek mindent előre, van egy fejezetekre lebontott vázlatom, amin általában 2-3 hónapig dolgozom. Ez ad egy biztonságérzetet, hiszen mindig tudom, mi fog következni, és mire a vázlattal elkészülök, már a karaktereket is egészen jól megismerem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legnehezebbek azok a jelenetek voltak, ahol megjelenik Alex otthoni környezete, és ezzel együtt a családon belüli bántalmazás.

Alapvetően abból indultam ki, hogy ha egy fiatal a családon belül bántalmazottá válik, akkor az egy nagyon magányos élethelyzet, mert maga a bántalmazás a négy fal között zajlik, és a bántalmazó nyilván úgy intézi, hogy ne legyenek szemtanúk. Nagyon nehéz segítséget kérni, nagyon nehéz beszélni erről bárkinek, mert ezek a családok sokszor úgy működnek, mint egy szekta. A bántalmazónak fontos, hogy minden információt bent tartson a négy fal között, hogy ne derüljön ki, mit csinál, mert nyilván nem akar börtönbe kerülni. Emiatt hermetikusan lezárja a családot, és nem mehet ki információ. Illetve az elkövető sokszor magát a bántalmazott fiatalt már előre hitelteleníti a külső emberek számára. Például, ha van egy nagymama vagy egy tanár, aki vélhetően segítene a gyereknek, ha tudná, hogy mi zajlik otthon, akkor a bántalmazó már előre elhint olyan megjegyzéseket ezeknek a külső embereknek, hogy „hát, igen, a mi kislányunk vagy kisfiunk ilyen gyenge idegzetű, pszichés problémái vannak, nem lehet neki elhinni, amit mond, hát, sajnos sokszor hazudik...” Tehát van egy előzetes hiteltelenítés a külvilág felé, hogy majd amikor a bántalmazott elmondaná, hogy mi történik vele, és segítséget kérne, akkor már ne higgyen neki senki.

Én ezt a folyamatot szerettem volna megmutatni: hogy mennyire egyedül van egy ilyen helyzetben lévő fiatal, és hogy mennyire nehéz ebből kitörni. De azt is szerettem volna megmutatni a Hádészban, hogy ki lehet belőle törni. Léteznek szörnyek, nagyon sokféle szörny létezik, de ezek legyőzhetők.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában a saját életemben történik valami, amit elkezdek tovább gondolni. A Hádész applikáció ötlete például onnan jött, hogy én is nagyon sok applikációt használok, és eszembe jutott, vajon milyen lenne, ha ezek átvennék az irányítást az életem felett? Ebből a gondolatmenetből született meg a jelenet, amikor a Hádész applikáció önhatalmúlag letöltődik Alex telefonjára, és onnantól kezdve Alex lesz az alvilág uralkodója, akár szeretné, akár nem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként mindig a férjemnek mutatom meg a kéziratot, de nagyon várom azt az időszakot is, amikor a kislányom elég idős lesz hozzá, hogy olvassa a könyveimet. Nagyon kíváncsi leszek, mit szól hozzájuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem volt a legnagyobb támogatóm. Számtalan alkalommal átolvasta a kéziratot, elszántan vadászott az elgépelésekre, és órákon keresztül beszélgettünk a cselekményvezetésről, a karakterekről és a kedvenc görög mitológiai történeteimről. Az ő rendületlen hite nélkül soha nem jutottam volna el a kiadásig.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A Hádész folytatásán dolgozom, ami Perszephonéról szól, és amiben megismerhetjük a Perszephoné applikációt is, illetve megtudjuk, mi történik akkor, ha egy isteni applikáció vírusos lesz.

 Eleven Kiadó

Csoma-Lőrincz Tamara szerzői oldala