2024. október 8., kedd

A visszakapcsolt diktafon - Demszky Gábor az őszi Margón október 13-án!

 „Mindenki polgármestere akartam lenni."

Demszky Gábor

A visszakapcsolt diktafon

Életútinterjú

Megjelent!

Multiverzum Kiadó 

Könyvbemutató és dedikálás az őszi Margón

Október 13-án, vasárnap 14.00–14.45-ig a Nemzeti Táncszínház (Millenáris Park) Kávézószínpadán.

Résztvevők:

Demszky Gábor, a kötet szerzője

Iványi Gábor, a A Magyarországi  Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere

Moderátor: Mink András történész, archivista, Blinken OSA Archivum, Közép-európai Egyetem

Dedikálás a Láng Tékában

https://www.facebook.com/events/548436450979007

Október 15-én, kedden 16.30-tól

(Budapest XIII., Pozsonyi út 5.)

Fülszöveg

Kiadónknál szeptember végén jelent meg Demszky Gábor legújabb kötete, A visszakapcsolt diktafon. Életútinterjú a szerzővel, Budapest egykori főpolgármesterével, az SZDSZ volt elnökével, a ma is aktív liberális politikussal. A könyvben felmenőiről is mesél, apai nagyapja és nagybátyja történetén keresztül bemutatva a XX. század eleji baloldali illúziók szertefoszlását. Részletesen taglalja és összegzi a Kádár-rendszer ellenzékeként „belső disszidensként” megélt ifjúkori éveinek eseményeit, a későbbi politikusi pályáját meghatározó eszméinek és motivációinak kialakulását. A történet végigkíséri polgármesteri éveit, de kitér a 2010 óta eltelt időszak politikai és személyes eseményeire is. Új munkájával kiegészíti a több mint egy évtizede megjelent könyveit, írásait, az eltelt idő távlatából újraértékelve a korábban publikáltakat, valamint reagál a magyar politikai élet legfrissebb változásaira is.

A gazdag képanyaggal ellátott kötetet – az ifjabb olvasókra is gondolva – az egyes történelmi eseményeket röviden bemutató „szövegdobozok” és a „főbb szereplőkről” tájékoztatást nyújtó névmutató egészíti ki.

Multiverzum Kiadó, 2024

Az interjúkat készítették: Maróti Zsolt és Dr. Szőts Zoltán Oszkár

Fotók: Csalavári László, Jávor István, Müller László és Demszky Gábor

A kötetet szerkesztette: Péczely Dóra, Tarcsa Zoltán


 Ajánlások

„Demszky Gábor egész életútja a szabadság gyakorlatias szeretetéről és a szolidaritás érvényesítéséről szólt. Budapest, ha akarna sem tudna nem szabad vagy nem szolidáris lenni, mert akkor megszűnne Budapestnek lenni. A szabadság és a szolidaritás egyik legfontosabb záloga pedig a szabad fővárosi önkormányzat, amelynek megteremtése és két évtizedes működtetése miatt Budapest örökké hálás lesz Demszky Gábornak.”

Karácsony Gergely

 

„Jancsó Miklós megkérte Demszky Gábort, beszéljen az életéről. A filmrendező rákérdezett a családra, a nagyszülőkre, dédszülőkre, akik a soknemzetiségű Magyarországon éltek. Jancsó jó kapcsolatban volt Nyikita Mihalkovval, és javasolta neki, hogy filmesítse meg ezt a történetet. Sajnos a film nem készült el, de a magnóra vett elbeszélés megmaradt, könyv lett belőle, amelyet csak azért nem lehet kalandregénynek nevezni, mert a történet minden részlete igaz.”

Kőszeg Ferenc

 

„Demszky Gábor a XX. század második felétől napjainkig terjedő időszak egyik kiemelkedő magyar közéleti szereplője, gyorsan elfutott szépséges életünk egyik fontos, megkerülhetetlen egyénisége. Jó szívvel ajánlom kötetét, amelyben személyes emlékeit szedte csokorba. Hálásak vagyunk azért, hogy nemcsak politikusként, hanem élete föltárásával is nekünk szentelte magát.”

Iványi Gábor

 

A szerzőről

Demszky Gábor portréját Magyar Bálint készítette.

 

Félelem és üdvözülés

Egy korábbi posztomban írtam arról, hogy nem ismerem a félelmet. Ellenzéki tevékenységem radikalizmusának magyarázatául írtam le ezt a mintegy általános magyarázatul szolgáló mondatot.
Röviden: el mertem menni a falig.
Egy évtizeden át rendszeresen elmentem a falig, vállaltam a házkutatást, verést, elzárást, utazási korlátozásokat, hisz még a szocialista országokba szóló útlevelemet is bevonták.
Annál rosszabb nekik, gondoltam, és még keményebben folytattam.

Ám most mással szeretném folytatni.
Az egzisztenciális félelmet sem ismertem soha.
Akkor sem féltem, amikor elvesztettem a hivatalos megélhetési forrásaimat, mert mindenhonnan kirúgtak.
Nem azért, mert fatalista lettem volna, hanem azért, mert hittem magamban, és hittem a piac, akkoriban a „feketepiac" hatékonyságában, tudtam, hogy jogosítványommal vagy egyszerűen a kétkezi munkámból meg tudok élni, és ez sikerült is.
Amikor kirúgtak az egyetemről, taxisofőrként kerestem a kenyeremet.
Amikor publikációs tilalom alá kerültünk, megcsináltuk barátaimmal a szamizdatot. (Nem tettem meg azt a szívességet a rezsim általam lenézett és semmibe vett nacsalnyikjainak, hogy féljek tőlük.)
Amikor 2010 után itthon nem jutottam munkalehetőséghez, öt éven át pályáztam külföldön ösztöndíjakra.
Sikerrel jártam, s ezekből még két gyermekem továbbtanulásának költségeit is elő tudtam teremteni. (Hollandiában, majd egy éven át Amerikában.)
Amúgy azoknak, akiknek egzisztenciális vagy egyéb félelmeik vannak, a jelenlegi autokratikus rendszer keretei között azt tanácsolom, hogy inkább ne menjenek a politikába, keressenek más megélhetést, mert ha nem mernek állásukat, képviselőségüket kockáztatva elmenni a falig és ezáltal radikálisan ütközni a rezsimmel, soha nem lehet belőlük hatékony, eredményes, változást generáló vezető.
Ám nem erről akarok igazán írni, hanem a félelem és a halál témaköréről.

Három éven át éltem Amerikában, ahol azt tapasztaltam, hogy az amerikaiak többség képtelen szembenézni a halál és az elmúlás gondolatával, egyszerűen azzal a ténnyel, hogy halandóak vagyunk.
Ennek enyhébb megfogalmazása az, hogy gondolkodásukat bizonyos apátia jellemzi. Pedig a halál, minden élő szervezet számára olyan természetes vég, amit egyszerűen el kell fogadni.
Pedig fel kell tennünk a kérdést: félelem, hol és miben rejlik a te hatalmad? Halál, honnan a te fullánkod, mely félelem eszközével teszi tönkre az ember életét? Mert a halál teljesen normális, emberi bizonyosság.
És ha még hozzá kívánunk tenni valamit, akkor azt is el kell mondanunk, hogy az egész euroatlanti civilizációban folyamatosan nő a várható emberi élettartam.
Ezzel pedig megnő a teljes emberi élet megélésének lehetősége is.
Ráadásul azok a nagy gondolkodók, mint Kant, Marx, Freud, Einstein vagy Kepler, akik egész életüket a munkának szentelve utódaikra és az emberiségre, életünk és az univerzum értelmezésére alkalmas, hatalmas tudást hagytak, az élet minőségén is javítottak, mert tágították a megértett és megélt univerzum kereteit.
Számomra is így van ez, rengeteget tanultam tőlük és általuk.
A reneszánsz ember az ideálom, az az archetípus, aki kilépett a kereszténység nagy mítoszának keretei közül, és nem hisz az üdvözülésben, mennyben és pokolban, túlvilági létben.
Itt és most, a földi valóság korlátait feszegetve keresi és keresem én is a közjó megvalósításának lehetőségeit.

Demszky Gábor


Részlet a kötetből

2006–2010 Ördögi körben

- Hogyan látod főpolgármesteri tevékenységed utolsó ciklusát? Tudtad, hogy az lesz az utolsó?
- Az utolsó ciklus ördögi körré vált: bárhol igyekeztem kitörni belőle, újabb problémahalmaz, konfliktusok újabb darázsfészke várt. Az öt ciklus közül ez volt önkormányzati szempontból is a legkomplikáltabb, a leginkább átpolitizált; az utolsó évben pedig egyenesen kriminalizált vált. Ami a kérdés másik felét illeti: húsz év bőven elég a főpolgármesteri szerepből - két évtized nagyon hosszú idő. Leköszönő liberális városvezetőként nyugodt szívvel hagytam el a posztomat. Elkészült Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a csepeli szennyvíztisztító, megépült a 4-es metró első szakasza. Budapest kapuinál hatalmas raktárbázisok, hipermarketek épültek, amelyeket lehet szidni, nem szeretni, de nélkülözni alig. Ugyancsak nélkülözhetetlen az M0-s északi Duna-hídja, amelyet egy magazin, különleges látványa miatt, a modern világ katedrálisának nevezett, miközben az internetes szavazók azt vitatták, kiről legyen elnevezve: Chuck Norrisról, Stephen Colbertről, netán Zrínyi Miklósról; végül aztán a Földrajzinév-bízott a Megyeri híd elnevezést fogadta el.
Ezt a húsz évet, amelyet magam mögött hagytam, egyelőre csak a publicisták és a politikusok nevezik Demszky-korszaknak. Hogy történelmi viszonylatban pozitív jelentéstartalmat kap-e később ez a kifejezés, mint Örkény híres egyperces novellájában a "magyar" szó, amely igévé változva jelentette mindazt, amire vágyunk, az talán majd csak újabb húsz szabad év múltán dől el.
2006 őszét Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde tette emlékezetessé. Rád hogyan hatott? Egyáltalán hogyan szereztél tudomást róla?
– Emlékeim szerint Molnár Gyulával karikáztunk egy tandemen az Andrássy úton, közben megállítottak kamerákkal, hogy mit szólok hozzá, hogyan kommentálnám. Akkor hallottam róla először. Abban a helyzetben még nem látott világosan, de azt tudtam, azonnal éreztem, hogy itt valami alapvető fordulat lesz, hogy ezután nem lehet ugyanúgy politizálni, ugyan- úgy kormányozni, mint addig. Ez volt számomra az a pillanat, ami- kor megértettem, hogy most egy új korszak jön.
Milyen értelemben?
–Tudtam, hogy ez mindent meg fog változtatni: elszabadulnak az indulatok, a szélsőjobboldal teret nyer, az ellenzék kezébe olyan fegyver kerül, amihez fogható nem lesz a másik oldalon. Gyurcsány beszédét én magam is ambivalensen ítéltem meg: saját tapasztalatomból tudtam, mekkora feladat egy reformidegen frakcióval elfogadtatni a megszorításokat, csak nagyon kemény kiállással lehet – ha szemléletüket nem is – legalább pillanatnyi érdekviszonyaikat befolyásolni. Miniszterelnök azonban nyilvánosság előtt így nem beszélhet – még egy korlátozott nyilvánosság előtt sem, akkor sem, ha meg sem fordul a fejében, hogy a zárt ülésről szavai (talán épp saját ellenlábasai révén) kikerülnek. Volt egy tucatnyi olyan kijelentése, amely – bármennyire is világos szándékkal hangzott el, s bármennyire is jól mérte fel Gyurcsány, hogy a szocialista frakcióval csak annak saját nyelvén lehet beszélni – a nyilvános beszéd politikai és erkölcsi normáinak gyökeresen ellentmondott. Őszödön Gyurcsány brutális őszinteséggel beszélt a reformok elmaradásáról azzal a szándékkal, hogy előkészítse a fájdalmas megszorításokat. Valójában az őszödi helyzetértékelés, a politikában abszolút megengedhetetlen szófordulataival, csak arra világított rá, ami addig tabunak számított A túlköltekezés következményeire és az addigi retorika és a valóság közötti félelmetes távolságra. Ha Gyurcsány következetes lett volna, akkor a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” elhangzása pillanatában azonnal visszaadja mandátumát a frakciójával együtt. Ezt azonban nyilvánvalóan nem tehette meg, hiszen ez a választók kétszeres becsa- pása, a felelősség kétszeres elhárítása lett volna. Bár azt is hozzátenném, hogy véleményem szerint már az is őrültség, hogy valaki azt gondolja, ha 170 ember előtt elmond egy beszédet, az titokban marad. Így nem lehet titkot tartani. Én konspiráltam, és volt egy alapelvem: ha két ember tud valamit, az már nem titok.
Úgy érezted, ez végzetes hatással lesz az önkormányzati választásokra?
– Azt sejtettem, hogy az őszödi beszéd a helyhatósági választásokon Budapestet nem rendíti meg, de a „billegő” körzeteket a szocialisták is, a liberálisok is elveszíthetik. Arra az erőszakhullámra azonban, amelyet a beszéd elindított, illetve amely a beszéd ürügyén felszínre tört, nem számí- tottam. A tévéostrom még csak megdöbbentett az értelmetlen agresszióval, az október 23-ai brutalitás azonban már arról győzött meg, hogy az el- szabadult indulatok olyan megrendült politikai bizalmat jeleznek, ami ellenkezőjére fordítja az addigi folyamatokat.
Ezt elmondtad párton belül vagy valamilyen fórumon valakinek, aki döntéshozó helyzetben van, megosztottad az aggályaidat?
– Igen, és nem voltam ezzel egyedül. Szerintem annak, hogy az SZDSZ kiszállt két év múlva, köze volt ehhez, az egy folyamat része volt.
És miért csak két év múlva szállt vajon ki az SZDSZ?
– Hát ez jó kérdés. Talán addigra vált tarthatatlanná a helyzet.
Nem célunk részletesen felidézni az eseményeket, de nem kerülhetjük meg az MTV-székház ostromát. Szeptember 18-án egy tízezer fős tömeg vonult a szék- házhoz, amelynek tagjai közül egy kemény mag összecsapott a székház védelmére kirendelt rendőrökkel. A kialakult csetepaté nem nyújtott hízelgő képet a kivezényelt rendőrökről és az irányításukról.

A Magyar Televízió ostromának másnapján

– Gyalázat, ami ott történt. A televízió épületét egy konszolidált rezsim, amelyik rendelkezik megfelelő roham-, készenléti rendőrséggel és minden egyébbel, meg kell tudja védeni. Itt olyan közrendőröket vetett be, akik, nem voltak erre felkészítve, nem erre valók, nem erre voltak kiképezve. Gyakorlatilag nekem úgy tűnt, hogy mintha nem akarnák megvédeni a televíziót. A tévét elfoglalták, és méghozzá úgy, hogy brutálisan megvertek rendőröket. Ez azon múlott, hogy nem volt ott, a helyszínen megfelelő rendőri készültség. Nem vezényelték oda azonnal őket, mert akkor 10 perc alatt odaértek volna. A tévészékházat meg kellett volna védeni. Nincs hiteles válasz mindmáig arra, miért nem sikerült megvédeni az MTV székházát.

A kötet megvásárolható a kiadó webáruházában és a kereskedelmi hálózatokban:


2024. október 6., vasárnap

Emberek, a borítók mögött! Ofra Dóra - ("Amikor először kértek fel borítótervezésre, nem tudtam elhinni, hogy ez igaz lehet.")

Köszönöm Ofra Dórának, hogy vállalta az interjút az Emberek, a borítók mögött! rovatomban. Ofra Dórára egy nemrégiben megjelenő könyv borítójánál kaptam fel a figyelmem, egy ifjúsági regénynél, mely nekem is meg van. Ami pedig, Csoma-Lőrincz Tamara: Hádész az alvilág tini kalandora. De számos gyönyörű borító található az insta oldalán, ilyen pl (kedvencem) Gál B.Betti első kötete Karácsony imádom-utálom címmel.

Bal oldal Ofra Dóra

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

Először is szeretném megköszönni a felkérést! Mindig vonzott a színek világa és a kreativitás, már óvodás koromban naponta tucatnyi rajzot vittem haza.  A grafikus képzés elvégzése közben kezdtem el borítókkal kísérletezgetni, különböző pályázatok keretein belül. Hatalmas könyvmoly vagyok, így ez a terület igazán közel áll hozzám. A legelső borítóm még 2020-ban jelent meg. Ezt követte az eddigi talán legismertebb borítóm, melyet Róbert Katalin – A Hold vonzása című művéhez készítettem, miután a tervem a Könyvmolyképző Kiadó által meghirdetett pályázat győztese lett. Némi kihagyást követően összehozott a sors az Eleven Kiadóval, akik egy elsőkönyves írónő, Csoma-Lőrincz Tamara ifjúsági könyve borítójának megrajzolásához kértek fel. Erzsó és Peti mind szakmailag, mind emberileg csodálatosak és öröm velük együtt dolgozni.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzumban/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

A legkedveltebb témám a rajzolt, színes mesés vagy fantasy világhoz való borító, de bármilyen témához imádok tervezni és a szívem-lelkem beleteszem az alkotásba. A kiadók kedvelik a digitálisan, de kézzel rajzolt munkáimat.

Igen, mindig alig várom, hogy elolvashassam a borítóimmal megjelent könyveket. Minimum 2 példányban vannak meg, az egyik a könyvespolc éke, míg a másik példányt a rokonok és barátok olvassák, forgatják.

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?

Valahol a kettő között van. Az utóbbi időben szerencsére sok felkérésem lett borító tervezésre, így munkaidőben foglalkozhatok velük. Viszont imádom tervezés folyamatát az elejétől a végéig, így sosem érződik munkának. Van, hogy hajnalban jut eszembe egy ötlet, amit azonnal ki kell próbálnom. Nem tudom, hányan vannak, akik elmondhatják magukról, hogy hajnalban szívesen felkelnek „dolgozni”.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Amikor először kértek fel borítótervezésre, nem tudtam elhinni, hogy ez igaz lehet. Természetesen egy jó adag pánikkal is társult, hogy „Meg tudom én ezt csinálni?” Aztán, ahogy lépésről lépésre haladt a folyamat, úgy születtek meg a megoldások, míg végül a nyomdába került a kész borítóm. Rengeteget tanultam ezalatt, mind a grafikai szerkesztések kivitelezéséről, mind önmagamról.

Mikor megláttam a könyvbemutatón a boltban a borítómat, percekig csak nézegettem, minden oldalról megcsodáltam, aztán úgy vittem haza, mint egy hímes tojást.


Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Tapasztalataim alapján a legelső elképzeléstől a nyomdai fájl utolsó módosításáig kb. 1-1,5 hónap telik el, folyamatos kommunikáció mellett az íróval/írónővel és a kiadóval.

A színek és a kivitelezés a könyv tartalmától valamint az író/írónő elképzelésétől függően változik.

Igen, van, amikor egy egyszerű vázlatot kapok, amiből kiindulhatok, de nagyrészt rám van bízva, hogy mi alakul belőle, máskor elképzelés sincs a borítóról és én készítek többféle stílusiránnyal terveket, és van, amikor a szerzőnek teljesen konkrét elképzelése van a borítóról, amit hasonló képekkel és leírásokkal együtt küld el nekem.

A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van abba, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?

Az a célom, hogy a könyv megálmodója imádja az általam létrehozott borítót, és szerencsére a kiadók is partnerek abban, hogy az író/írónő elképzelését támogassák. Eddig csodálatos embereket ismerhettem meg mind a kiadók munkatársai, mind az írók személyében. Azonnal megvolt az összhang és öröm volt mindnyájukkal együtt dolgozni.

Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb? Van kedvenced?

Kezdjük a legnehezebbel. Technikailag a Hádész az alvilág tini kalandora volt a legbonyolultabb, hisz a részletes karakterek mellett a háttér és a hátlap is teljes egészében digitálisan, kézzel van rajzolva. Ezenfelül a borító belső oldalai és a fejezetek címei mellett is megjelennek az illusztrációim. Ilyenkor egy-egy apróbb módosítás is egy bonyolult folyamatot vont maga után.

Két, a Fairbooks Kiadó-nál mostanában megjelenő borítómra talán mondhatom, hogy könnyebb volt, mindkettő más okból.

Az egyik Hajnal Kitti legújabb könyve, melynek Kötelék a címe. Kittinél szinte elsőre sikerült az elképzelését megrajzolnom, csak kisebb módosításokra volt szükség.

A másik Tira Nael Igézet című könyve, ahol nem volt konkrét elképzelése a szerzőnek. Elkapott az ihlet és rövid idő alatt számos tervet készítettem. Itt végül a sok tervből a végleges kiválasztása adta a nehézséget és nem a tervezés.

Lehetetlen kedvencet választani, mert minden munka más és minden koncepciót más miatt szeretek, de a közös bennük az, hogy a munka során sok csodálatos embert ismerhettem meg.

A kiadó mennyire szól bele a munkádba? Jobb, ha pontos instrukciókat kapsz, vagy szereted, ha rád bízzák a feladat részlettel?

Ez is változó, de nem is kiadó, hanem inkább író függő, hogy kinek mennyire pontos elképzelése van a borítójáról. Szeretem, ha van pár instrukció, amiből megálmodhatom a végleges változatot. Természetesen több körös módosítás és megbeszélés előzi meg a végső borító elkészülését.

Hogyan látod, magad mondjuk, 5 év múlva fogsz borítókat tervezni?

A közeljövőben több könyv is meg fog jelenni az általam tervezett borítóval a Fairbooks Kiadónál, az Eleven Kiadónál, a Pitypang Kiadónál és remélhetőleg a Könyvmolyképző kiadónál is, így érdemes követni az oldalaikat. Bízom benne, hogy kevesebb, mint 5 év alatt már annyi megkeresésem lesz, hogy kizárólag a kreatív tervezéssel foglalkozhatok és lesz egy könyvespolcom tele a borítóimmal megjelent könyvekkel.

Elérhetőségeim:

Email

Instagram

2024. október 5., szombat

Interjú velem, Barth Attila készített velem interjút a napokban. - ("Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.")

Szeretném, megköszöni Barth Attilának, hogy felkért az interjúra. Nagyon megtisztelő számomra. Hét éve vezetem a blogom, eddig háromszor és kétszer szerepeltem a tv-ben. Számomra mindig is különleges élmény.

Jó olvasást kívánok az interjúhoz!

(Barth) Szia, Ági! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Évek óta készítesz már hasonló interjúkat. Milyen érzés most ennek az alanyává válni?

(Ági) Szia! Én köszönöm ezt a lehetőséget!

Volt már ilyen, azt hiszem, 3-szor is. Kétszer szerepeltem a tv-ben, az Esély című műsorban, ami a fogyatékkal élőkről szólt. Mindig izgulok, hogy nehogy hülyeséget mondjak. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, vajon mit tettem, hogy interjúznak velem. Tény és való, nagyon örülök, és megtisztelve érzem magam. Szóval, Attila, hálás vagyok, hogy gondoltál rám!

(Barth) Ez természetes! Évek óta támogatod az írókat ajánlásaiddal. Többek között a hungarybooks.hu weboldal szerkesztője vagy. Úgy gondolom, ezt a legtöbben ismerik, akik szeretnek olvasni. Mióta működik ez az oldal?

(Ági) 2017 óta működik weboldalként, de előtte már Facebookon volt nagyjából fél évig. Akkortájt gondolkodtam el, mi lenne, ha weboldalt csinálnék. Megpróbálnám hallássérültként vinni. Nem mondom, hogy nagyon könnyen ment volna. Bár kaptam segítséget, de voltak, akiknek nem igazán tetszett. Sebaj! Van ilyen.

Most már itt vagyok, 7 év után. Hosszú, küzdelemmel teli időszakon vagyok túl. Voltak kisebb, nagyobb hullámok. De igyekeztem mindent megtenni, hogy közelebb hozzam az olvasókat a hazai írókhoz.


(Barth) Azoknak, akik most hallanának először erről az oldalról, mit érdemes tudniuk róla?

(Ági) Az oldalon többek között hazai szerzők interjúi, ajánlói találhatóak. Vannak különböző témák, személyesebb hangvételű bejegyzéseim. Könyvekről írt értékelések is találhatóak, bár idén elég kevés, sajnos. Vannak recenzióim, előolvasásaim, Bookmate app ajánlóim, és azok is felkerülnek, amiket vásárolni is szoktam. 

Ezen az oldalon előfordulhatnak külföldi szerzők is, de nem olyan sok. Többségben hazai íróké a főszerep. 

Igyekszem több témát, bejegyzést hozni az olvasóimnak, vannak reklám bejegyzések, mint például a megjelenések, kiadói anyagok is. Több rovatot is indítottam az évek alatt a blogomon.

(Barth) 7 év az azért nem kevés. Számon tartod, ez idő alatt miből mennyi készült?

(Ági) Elég hosszú idő. Van címke a blogomon kint, baloldalon, valahol lejjebb. Ott van zárójelben mennyi interjú, ajánlás került ki. Direkt így csináltam már az elején, lehetőleg úgy, hogy ne keljen külön számon tartani. Kizárt, hogy fejben, vagy máshol számon tartsam. Címke erre jó.

Most direkt megnéztem. Interjúból 230, vélemény/ajánlás 387, amiben benne van az előolvasás is, recenzióból pedig 262 készült.

(Barth) Ez rengeteg! És még azt mondod, nem érted, miért interjúztatnak. Ez mindenképp elismerésre és tiszteletre méltó, gratulálok! 

(Ági) Pedig semmi olyat nem teszek, amit mások ne tennének. Szeretem csinálni,  lekötöm az időmet, ennyi.

Köszönöm!

(Barth) Ahogyan az elején említetted az egész a Facebookon kezdődött. Az az oldal is aktív még?

Igen, az oldal aktív. Vagyis lehetne... Ha nem lennék akadályozva. Sajnos az évek alatt irigyeimet is összeszedegettem. Az oldalam: Egy Hallássérült Lány Blogja, ami mára egyben van a blogom nevével. Arra gondoltam, miért ne lehetne egy helyen minden. Innen indult az egész a könyves blogom kapcsán. Ez az oldal személyesebb bejegyzéseket is tartalmaz, már ha nem jelentenének mindig. Meg díjaznám, ha nem lopnák a bejegyzéseimet, és nem másolnának. De ez vele jár. Ami jó, az jó!


(Barth) Igen, az internet világa sajnos ilyen. Ettől függetlenül nem tántorított el téged annyira.

(Ági) Nem, nem is sikerülne. Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtam el, hogy abbahagyom. De valahogy nem visz rá a lélek.

(Barth) Ha jól tudom, több, különböző témájú oldalad is van. Melyek ezek pontosan?

Igen, vannak. Instagram és Tiktok a könyveseknek és idézeteknek. Ezenkívül van alkotós oldalam, az Ági Alkotásai oldal/csoport. Kézműves munkákkal egészítem ki a jövedelmemet, és ebből is tudok néha venni könyveket.


Instán a Magyar Szerzők Könyvei Blog. Ezen videók, idézetek vannak fent. Meg fotók, bár nem profi, de igyekszem szép képet hozni. Videó is hasonló, viszont már nem szabadban készítem, hanem tesóm szobájában veszem fel.  Idézeteket imádom, van egy rakással.

Tiktokon csak videó van fent. Idézeteknek is van külön csatornája is.  Threads-en is próbálkozom, de kevesebb sikerrel. Igyekszem minél több platformon bemutatni a hazai szerzők könyveit. Ne csak Facebookon legyenek, máshol is!

(Barth) Akárhogyan is, neked a könyv a mindened. Mikor kezdődött az olvasás iránti szenvedélyed?

(Ági) Így van!  Mikor is? Arra már nem emlékszem. Viszont arra igen, hogy anyukám mindig mesét olvasott nekem. Szerettem azokat a pillanatokat, amikor mesélt. Itt kezdődött minden. Belém ívódott. Anyukám is szeretett olvasni. Mindig láttam, ahogy a konyhában leült egy könyvvel a kezében. Én is azt akartam. Tőle örököltem, neki köszönhetem, hogy olvashatok. 

A történet másik fele viszont, akkor olvastam még többet, amikor kiderült, hogy miért nem figyelek az órán, miért kaptam mindig nyaklevest. Szó szerint. 

Nem hallottam, mit mondott a tanár. Olvasni ezért is szeretek, hogy jól, érthetően beszéljek és írjak. Bár előfordulhat, hogy például a ragozások nem mennek, egy-egy szót nem tudok kimondani.  Az olvasás nem csak kikapcsol, tanulni is kiváló!

(Barth) Ez így biztosan nem egyszerű. Ezek szerint az iskolás éveid alatt derült ki, hogy hallássérült vagy. Mit jelent ez pontosan, és mennyire korlátoz ez téged az életben?

(Ági) A szívműtétem után 1 évvel derült ki, hogy gond van a fülemmel. Akkor már az elsőt jártam. A mai napig nem tudják az okát, de mindenki egyetértett abban, hogy a hallóidegek elhaltak. 

Mostanra, hát nem is tudom. Gyerekként nem teljesen fogtam fel. Bár csúfoltak, kirekesztettek és bántottak. Emiatt is menekültem az olvasás felé.

A jobbnál 110%, a balnál 90%-os halláscsökkenés van. Mindkét fülre hallókészüléket hordok. Sok esetben vissza kell kérdeznem, mit mondanak. Volt, hogy rossz vonatra szálltam fel, mert nem hallottam, mit mondtak be. 

Kommunikáció az, ami igazán zavar. Igaz, sokan azt mondják, értik, amit mondok. Én nem érzem annak. Szájról olvasok, de nem mindenki tud felém fordulni, sajnos.  Zajos helyeket igyekszem elkerülni, csak a könyves eseményekre megyek, ha tudok.

(Barth) Miért kellett megműteni a szívedet?

(Ági) Szívem mellett volt egy érszűkölet. Elsőként 16 hónaposan műtöttek, másodikra olyan 5-6 évesen. Azért volt rá szükség, hogy ma élhessek.

(Barth) Nagyon sajnálom! Rengeteg olyan dolgon mentél keresztül, amire én szülőként csak azt tudom mondani, hogy szörnyűség. Mit üzennél azoknak a fiatoknak, akik most léptek abba a cipőbe, amelyet te már kitapostál?

(Ági) Ne adják fel, tartsanak ki! Másképpen nem is lehetne végigcsinálni. Keressenek okot, amiért érdemes!

Szüleim kitartottak mellettem, pedig azt mondták nekik, hogy jobb lenne egy szanatóriumba beadni. Nem mentek bele. Mondván ott az egész udvar, kert rengeteg fával, virágokkal. Kész komplett dzsungel volt. Mai napig is, csak kevesebb. Csodájára járt a dolog, hogy felépültem. Mert friss levegő kellett nekem. Nem tették meg a szüleim. Kitartottak! S itt vagyok. Pedig összeomolhattak volna. Én voltam a negyedik gyerek. Tesóm előtt anyámnak két vetélése volt. Ők a legerősebb szülők a világon!

(Barth) Minden tiszteletem az övéké és a tiéd is! Még egyszer köszönöm, hogy ezt elvállaltad! Azt kívánom, hogy ilyen erővel és kitartással folytasd még nagyon sokáig! És köszönöm minden írni és olvasni szerető ember nevében!

(Ági) Én köszönöm a lehetőséget! Ez egy nagyon szuper interjú volt, szuper kérdésekkel.  Egy élmény volt számomra.

Barth Attila oldala

Barth Attila blogja

Országos Könyvtári napok Abonyban, könyvbemutató Király B. Izabella: Szkíta ethosz című könyv.


Nemrégiben voltam helyben, Abonyban egy könyvbemutatón, Király B. Izabella könyve Szkíta ethosz bemutatóján. Engem mindig is érdekelt a magyar történelem, az ősmagyarság. Csak sajnos nagyon-nagyon kevés ilyen dolog jön velem szembe. Ezért is örültem, mikor meg láttam e felhívást az eseményre. Így hát elmentem, meghallgattam, amit Izabella mesélt.

Érdekes dolgokat mondott és nagyon sok olyan volt, amiről halvány fogalmam nem volt. Ez jó löket volt számomra, hogy tovább érdeklődjek e téma iránt.

Ha esetleg valaki bővebben szeretné tudni előadáson elhangzott mondanivalóra itt elolvashatja bárki.

A könyvbemutatót, Pusztainé Erika nyitotta meg, majd Király B. Izabella tartott beszédet, és mutatta be könyvét a Szkíta ethosz címmel. Az előadás végeztével, finomságokkal, és itallal kínálták a megjelent résztvevőket.

Pusztainé Erika nyitotta meg a könyvbemutatót.

Király B. Izabella, kezében
 a megjelent könyvével.

Egy élmény volt ott lenni, hallgatni az előadást. Elgondolkodtatott, hogy mi mindenről nem tudhatunk még, és mi van, amit tudunk?

Az biztos, hogy érdekes előadás volt számomra. Hálásan köszönöm, hogy jelen lehettem és fotózhattam is.







Pusztainé Erika virággal köszönte Izabellát, a bemutató után lehetőség nyílt könyvet vásárolni és dedikáltatni. Sajnos nem tudtam élni a lehetőséggel, de egyszer majd lesz alkalmam rá.


2024. szeptember 30., hétfő

Könyvjelzők 1. (Ingyen letölthető könyvjelzők)

Könyvjelzők sorozatot fogok indítani a blogomban. A könyvjelzőket #szabadirodalmat mozgalomnak és mindenki másnak ingyen ajánlom fel.

Bízom benne, hogy mindenkinek nagyon tetszik fog az ingyen könyvjelzők.
A Könyvjelzők sorozatban sok félét fogok készíteni, lesznek olyanok is, ami más témában, eseményhez lesz kötve.
Csak annyi kérésem lenne, hogy jelöljétek a forrást. Mást nem kérek.

Használjátok egészséggel!

Elsőként a #szabadirodalmat jelzésű könyvjelzőket hozom.










Ha tetszett, vagy igény van rá, akkor jelezzétek e poszt alatt.  Kérlek forrást jelöljétek, hogy honnan van, ha viszitek.