Jön J. D. Barker, és az új Paula Hawkins-regény – Íme az Agave Könyvek Fesztiválos újdonságai

Jön J. D. Barker, és az új Paula Hawkins-regény – Íme az Agave Könyvek Fesztiválos újdonságai

Ismét eljött az idő, jön a hazai könyvpiac legnagyobb rendezvénye, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol az Agave Könyvek és a Magnólia ezúttal is hihetetlenül izgalmas címekkel készül: jön Emily Wilde új kalandja élgrafikás kivitelben; nem csak J. D. Barker jön személyesen, de az új könyve is; jön egy Lovecraftot is idéző Bram Stoker-díjas horror; érkezik egy Dennis Lehane-t idéző thriller a szexuális zaklatásról; ezúttal nem a családban, hanem egy vonaton válik mindenki gyilkossá, végül, de nem utolsósorban pedig Paula Hawkins megmutatja a művészet és egy toxikus női barátság lélektanát. Ráadásul két szerzőnkkel személyesen is találkozhatsz majd, érdemes lesz tehát ellátogatni a standunkhoz ezúttal is!

J. D. Barker: Zárt ajtók mögött

J. D. Barkerrel szeptember 27-én, pénteken, 18 órától találkozhatsz a Marczibányi téri Művelődési Házban egy pódiumbeszélgetésen, és az azt követő dedikáláson

Képes lennél megölni valakit, hogy megmentsd, akit szeretsz?

Egy új app, az Édes vagy Pikáns őrült sebességgel hódítja meg a világot. Válságba jutott pároknak nyújt segítséget: eleinte romantikus jellegű, majd később tabunak számító kihívások elé állítja a feleket, melyek teljesítésével ismét visszatalálhatnak egymáshoz. Abby és Brendan Hollander számára azonban az alkalmazás letöltése életre-halálra menő, veszélyes játékot eredményez. Elérkezik ugyanis a pillanat, amikor az elvégzendő feladatok mindennél kockázatosabbá és baljósabbá válnak, végül pedig a csábítás és erőszak szövevényes hálójába vezetnek.

J.D. Barker legújabb regénye fülledt légkörű, sötét thriller, melyben az Elemi ösztön találkozik David Fincher Játsz/májával.

Paula Hawkins: Kéksötét

A Lány a vonaton szerzőjének új regénye művészetről és a toxikus női barátságokról

Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.

Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől. Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt.

A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni. Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

Benjamin Stevenson: Ezen a vonaton mindenki gyanús

Folytatódik A családomban mindenki gyilkos története Agatha Christie nyomdokain

Amikor ​meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni ‒ elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog.

A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók ‒ velem az élen ‒ azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is.

De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot?

Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.

John Langan: Horgok

2016 Bram Stoker-díjas horrorja tiszteleg a lovecrafti hangulat előtt

New ​York állam északi részén található a Dutchman’s Creek, amely az Ashokan-víztározóból ered. A meredek partú, gyors sodrású folyó a remek horgászat mellett azonban ígér valami mást is, ami túl fantasztikus ahhoz, hogy igaz legyen.

Amikor Abe és Dan, két özvegyember, akik egymás társaságában és a horgászat iránti közös szenvedélyükben találtak vigaszt, hallják a pletykákat a vízről, és arról, hogy lehet benne valami, ami gyógyír mindkettőjük veszteségére, csak legyintenek rá, mint egy újabb horgászmesére.

A férfiak azonban hamarosan egy olyan mély és régi történetbe keverednek, mint maga a víztározó. Ez a történet sötét paktumokról, rég eltemetett titkokról és egy titokzatos alakról szól, akit úgy ismernek: a Horgász. Abe és Dan szembesülni fog mindazzal, amit elvesztettek, és azzal az árral, amit meg kell fizetniük, hogy visszaszerezzék.

John Langan különös hangulatú regénye a gótika és a horror, a mítosz és a valóság keveréke, mely 2016-os megjelenését követően méltán kapta meg a Bram Stoker-díjat.

Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről

Folytatódik Emily Wilde története, ezúttal is limitált, élgrafikás kiadásban

Emily ​Wilde nagyszerű tudós, aki nemrég írta meg a világ első átfogó tündérenciklopédiáját. Kalandjai során a rejtettek számos titkára fényt derített, mint ahogy tudóstársát és korábbi riválisát, Wendell Bamblebyt is leleplezte.

Mert Bambleby nemcsak őrjítően megnyerő férfi, hanem száműzött tündérkirály is egyben, aki mostohaanyja elől menekülve a birodalmába visszavezető ajtót keresi. S amíg nem jár sikerrel, Emily nem áll készen arra, hogy elfogadja a házassági ajánlatát – gyengéd érzései ellenére jól tudja, hogy egy tündért szeretni veszélyes dolog.

Mindeközben Emily új célt is kitűz maga elé: meg szeretné rajzolni a különböző tündérbirodalmak térképeit. A kutatásai előkészítése közben pedig Bambleby ismét bajba sodorja, amikor Cambridge-t megszállják a mostohaanyja által küldött orgyilkosok. Kettejükre új kalandok várnak az osztrák Alpok festői vidékén, ahol Emily szerint Bambleby birodalmának ajtaja is rejtőzhet, melynek megtalálása segíthetne a férfinak megmenekülni családja gyilkos cselszövései elől.

Heather Fawcett nagy sikerű trilógiájának második részében Emilyre ismét nagy veszély vár. Minden erdőben és hasadékban veszedelmes szerzetek leselkednek rá, miközben nemcsak a tündérajtók, de szívének rejtélyes működését is meg kell fejtenie, mielőtt kifut az időből.

Fiona McPhillips: A hallgatás sebei

Találkozz Stephen King egyik kedvenc, új szerzőjével személyesen szeptember 28-án, 18 órától a Három Hollóban

A ​nem nemet jelent.

Írország az 1980-as évek második felében. A lakosságot recesszió sújtja, az egyre növekvő munkanélküliség következtében sokan elhagyják a hazájukat. A tinédzserek egy része a sportban látja a kitörési lehetőséget, és többen is próbálnak bekerülni a jónevű Highfield gimnáziumba, melynek legendás úszótanára, Maurice McQueen egyenesen a legnagyobb világversenyekre neveli ki a tehetségeket. A nemzetközi sikerek mellett arról viszont már mindenki mélyen hallgat, hogy McQueen az edzések után nem egy lányt szexuális együttlétre kényszerít.

Amikor egyikük öngyilkosságot követ el, és a boncolás során kiderül, hogy terhes volt, az események végzetesen felgyorsulnak. Az áldozat legjobb barátnője, Louise Manson az igazság kiderítésének reményében győzi meg anyját, hogy iskolát váltson és a Highfieldbe kerüljön, ahol bár először nehezen illeszkedik be a többiek közé, de jó sporteredményei miatt idővel befogadják. És hamarosan felfigyel rá McQueen is. Ami pedig ezután történik, az nemcsak a lány és társai tanulással töltött éveit határozzák meg, hanem végigkísérik az egész életüket.

Fiona McPhillips bemutatkozó regényében semmi sem hangosabb a bosszúvágynál és az igazság követelésénél. A hallgatás sebei tragikus látlelet egy olyan jelenségről, mely mindmáig sok fiatalt érint, miközben a prózája a Dennis Lehane-i neonoir legjobb elemeiből táplálkozik.

Találkozz szerzőinkkel a Könyvfesztiválon!

Akárcsak tavaly, idén is két külföldi vendéggel készülünk kedveskedni az olvasóknak a Könyvfesztiválon. J. D. Barkert vélhetően keveseknek kell bemutatni, a modern krimi és thriller fenegyereke első alkalommal érkezik Magyarországra, ahol szeptember 27-én, pénteken, 18 órától pódiumbeszélgetésen vesz részt a Marczibányi téri Művelődési Házban, majd ezt követően dedikál, másnap, szombaton pedig a sajtó képviselőivel találkozik. A meghívást, a PesText Fesztivállal közösen szervezi az Agave Könyvek.

Szintén a PesText együttműködés keretében érkezik hozzánk a kortárs ír irodalom egyik legizgalmasabb új hangja, Fiona McPhillips, akivel szeptember 28-án, szombaton, 18 órától lehet találkozni a Három Hollóban egy pódiumbeszélgetésen, és az azt követő dedikáláson. Fiona természetesen előző nap, szeptember 27-én, a sajtó képviselőivel is találkozik majd.

Kedvenc idézeteim - Cora Reilly: Becsület ( A maffia végzete 1.)

 Kedvenc idézetem rovatomban,  Cora Reilly: Becsület című könyvből mazsolázgattam. A könyvet, az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg A maffia végzete sorozatának első részeként

Cora Reilly

Becsület

(A maffia végzete 1.)

Tartalom

Modern ​maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Mit olvassak? 2.rész (Ismeretlen zsánerek felfedezése.) - (" Ismerkedés a zsánerekkel.")

Ezúttal most három olyan könyvet ajánlok, amit most kivételesen nemcsak hazai szerzőktől olvastam.

Két olyan könyvet olvastam a napokban, amit ismerkedek a maffia románccal, és kedvenc lett. Harmadik kötet pedig ingyen lehet letölteni a Skarlát Kiadónál. Ez pedig olyan könyv, ami ellenségekből szerelmesek lesznek. Ezt a fajta zsánert sem olvastam, mely ellenségekből szerelmesek lesznek. 

Cora Reilly

Becsület

( A maffia végzete 1. )

Tartalom

Modern ​maffiarománc

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Cora Reilly

Kötelék

( A maffia végzete 2.)

Tartalom

Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?

Monos Anett

Szenvedélyes hadviselés

(Gyűlöllek szeretni 1.)

/E-könyv/

Tartalom

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.

Egy közös lakás.

Régen osztálytársak.

Most lakótársak.

Fojtó múlt.

Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

#szabadirodalmat Mit jelent számomra ez a mozgalom? Mit jelent az olvasás? - ("A fólia, törvény, tiltás, az ár ezzel, együttes erejével megöli az irodalmat, a szabad választást, szabad olvasást, szabad döntést.")

 #szabadirodalmat kihívás 2024

E felhívásra kétség sem fért ahhoz, hogy csatlakozzak-e vagy sem. Hisz 7 éve töretlenül támogatom a hazai írókat. Legyen az romantikus erotikus regény, vagy BL regény. Megilleti a figyelmet az összes könyv,  a szabad írást, szabad olvasást, hisz ez alapjog. Semmilyen formában nem lehet gúzsba kötni. Az irodalom szabad! Irodalmat nem lehet tiltani, hisz akkor miért értelme van?

Olvasni édesanyámtól örököltem, mindig meséket olvasott fel nekem gyerekként. Aztán megtanultam olvasni, könyvtárba jártam, majd 18 éves korom után szabadon választhattam könyveket. Édesanyám soha nem szabályozta be, hogy mit olvashassak és mit ne. Soha nem vette ki a kezemből, hogy ezt nem olvashatom. Soha nem szólt meg érte, hogy ezt nem szabad. Sosem volt az, hogy egy erotikus könyvet vagy meleg regényt kivette volna a kezembe. Mindig meghagyta nekem a szabad választást. Én olvashassak.

Ha jól emlékszem Hayden Moore és Rácz-Stefán Tibor köteteivel kezdtem el, aztán jöttek sorban több ilyen szerző/író aki írt. Többek közt S. A. Locryn, Sam Willbery, Hajnal Kitti, Tira Neal és még sokan mások. Mindig tudtam miket olvasok, miket szeretek. Ezekről a könyvekről is tudott, hisz sosem titkoltam el.

Téged kérlek karácsonyra című könyvet kötelezővé tenném. Annyira szép, szomorú, és nagyon is valóságos történet. Egy fiú aki coming oult. Ez a könyv megtanított arra, hogy hogyan fogadjuk el egymást. Ezt minden fiatalnak, és szülőnek odaadnám.

Hayden Moore Csendkirály, egy fiúról szól, aki balesetben vesztette el a hallását és meleg. Még több ilyen regény kellene. Elfogadásra tanít mindkettő! Hogy mindenki egyenlő. Egy fiú, aki a fogyatékosságával is meg kell küzdenie a melegsége mellett is.

Szabadnak kell, hogy legyen az irodalomnak, zsánerektől függetlenül. Szabadon kell az olvasónak eldönteni, hogy mit olvasson. Ezért csatlakoztam. Fontosnak, kiemeltnek tartom, hogy ezeket a könyveket ne tiltó listán legyenek, ne zavarjon senkit sem. Ne legyen ciki, hogy ezt olvassuk. Ne nevessen ki senki, ha épp olyan könyvet olvas, ami másiknak nem tetszik.

Ma 2024-ben megtörtént, amit nem szabadna megtörténnie. Gúzsba kötik az irodalmat, gúzsba kötik a törvény, az árak, a fólia és minden, ami vele jár. A gyűlölet, az ostobaság és az, hogy egyszerűen képtelen megérteni, hogy nem eredendő bűn az olvasás. Az olvasástól nem lesz rossz az ember, nem lesz meleg egy ilyen regénytől. Ehelyett, megtanul olvasni, érteni a világot. Használhatja a fantáziáját, a tv helyett.

A fólia, törvény, tiltás, az ár ezzel, együttes erejével megöli az irodalmat, a szabad választást, szabad olvasást, szabad döntést. Tarts velünk, gyere és csatlakozz.

Támogasd a hazai írókat azzal, hogy a kiadójuktól vásárolsz, közvetlenük az írótól veszel könyvet. Ezzel sokat segítesz,hogy talpon maradhassanak.

Itt tudsz csatlakozni a felhívásra.

Így neveld a regényed oldal

#szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói

#szabadirodalmat írói összefogás könyves polca

Haley Campbell: Minden élők és holtak - A balzsamozóktól a hóhérokig - Mindazokról, akiknek mestersége a halál

Haley Campbell

Minden élők és  holtak

A balzsamozóktól a hóhérokig – Mindazokról, akiknek mestersége a halál

(All the Living and the Dead)

Megjelenik szeptember 23-án!

Lira

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Novák Gábor

Szerkesztette: Péczely Dóra

 

Fülszöveg

Ebben a mélyen megindító és figyelemre méltó könyvben Hayley Campbell újságíró a társadalom halálhoz való viszonyát, és azok életére gyakorolt hatását vizsgálja, akiknek munkája a halálhoz kapcsolódik. Ha rájuk ruházzuk át ezt a terhet, mert nekünk túl sok lenne – teszi fel a kérdést a szerző –, ők hogyan birkóznak meg vele? Vajon a halállal való közvetlen szembenézés csökkentené a félelmünket?

 

A szerző gyerekkori kíváncsiságából merítve találkozik balzsamozókkal és egy egykor a halálsoron dolgozó hóhérral, tömeges halálesetekkel foglalkozó nyomozóval és egy gyászkezelő bábával. Beszél sírásókkal, akik már saját sírjukat is megásták, és interjút készít egy férfival, akinek a munkája megtisztítani a bűnügyi helyszíneket.

Campbell éleslátó és őszinte interjúiban olyan dolgozóknak teszi fel a kérdést, akiknek mestersége a halál: vajon megváltoztatja az embert a halállal való napi kapcsolat? És vajon nem veszítünk-e el valami létfontosságút azáltal, hogy a halált rejtve hagyjuk?

 

Ajánlások

„Érdekfeszítő, őszinte és gyakran megrendítő könyv, amely azt a kérdést feszegeti, mire taníthat meg minket a halál üzletága. Az olvasók olyan intim kapcsolatba kerülnek Campbell meglátásaival, mint ő maga a halandósággal.”

– Lindsey Fitzharris, a The Facemaker írója

„Hayley Campbell a Halál Világának egyik legfontosabb szószólója. Az élők és a holtak iránti szenvedélye kiemeli őt a számos szerző közül, akik mostanában a halálról és a haldoklásról írnak. A Minden élők és holtak nagyon fontos mű mindenki számára, akit érdekel, mi történik egy emberrel a halála után. Komolyan hiszem, mindenkinek el kellene olvasnia, hogy meg tudja becsülni azt a tiszteletet, amit a halottakkal dolgozó láthatatlan munkások tanúsítanak nap mint nap.”

– Dr. John Troyer

„Hayley Campbell definiálta a halál filozófiáját azzal, hogy közel került hozzá, megragadta, és érdekes kérdéseket tett fel olyan embereknek, akik egész életükben a halál közelében voltak. Alapvető, érzékletes, őszinte elemzés arról, hogyan viszonyulunk a halálhoz, és a halál hogyan változtatja meg az élőket.”

– Audrey Niffenegger

„Campbell csodálatos író, képes megragadni azoknak az embereknek a rendkívüli hevületét és akasztófahumorát, akik egész életükben halottakkal dolgoztak.”

– Caitlin Doughty, a New York Times sikerlistás írója, a Smoke Gets in Your Eyes és a From Here to Eternity szerzője

„Megható, vicces, és váratlanul csalt könnyeket a szemembe.”

– Neil Gaiman

„A könyv legerősebb része az a fejezet, amelyik a londoni St. Thomas Kórház technikusairól szól, akik boncolásra készítik fel a holttesteket. Briliáns írás, az egyik legjobb esszé, amit az utóbbi időbe olvastam; provokatív, szeretetteljes és őszinte.”

– Helen Rumbelow, The Times

„Érdekfeszítő, őszinte és gyakran megrendítő könyv, amely azt a kérdést feszegeti, mire taníthat meg minket a halál üzletága életünk közepén. Az olvasók olyan intim kapcsolatba kerülnek Campbell mondanivalójával, mint ő maga a halandósággal.”

– Lindsey Fitzharris, a The Facemaker írója

„Campbell a halál iparágának filozófiájával és történetével kapcsolatos, okos meglátásokat sző bele riportkönyvébe… Egy pillanatig sem hátborzongató… Ugyanakkor megrendítő és személyiségformáló…”

– Financial Times

„Campbell csodálatos író, képes megragadni azoknak az embereknek a rendkívüli hevületét és akasztófahumorát, akik egész életükben halottakkal dolgoztak.”

– Caitlin Doughty, a New York Times sikerlistás írója, a Smoke Gets in Your Eyes és a From Here to Eternity szerzője

„Az újévet ennek a könyvnek szenteltem. Alapvető írásmű, amennyiben életet birtokló emberi lény vagy. Lenyűgöző, perzselően őszinte és meglepően tapintatos rálátást nyújt azokra az emberekre, akik halálunkban foglalkoznak velünk. Nagy szükségem volt rá, hogy elolvassam.”

– Tuppence Middleton

„Bátor utazás az árnyak völgyén keresztül. Örömmel üdvözlöm Hayley Campbellt a Halál közösségében.”

– Catharine Arnold, a Necropolis: London and Its Dead szerzője

„Campbell elmerülése a halálban mentes a traumától… meglepő és megindító, őszinte, együttérző.”

– London Review of Books

„Együttérző és magával ragadó könyv. Egyformán lenyűgöző és megrázó.”

– Charlie Gilmour, a Featherhood szerzője

 

Részlet a kötet bevezetőjéből

Az első valódi halott, akit ismertem, Harriet barátnőm volt, aki tizenkét éves korában fulladt bele egy elárasztott vízmosásba, amikor a kutyáját akarta kimenteni. A temetésből szinte semmire sem emlék­szem, sem a gyászbeszédre, sem a jelen lévő tanárokra, vagy hogy sírt-e valamelyikük. Nem emlékszem, hol ült Belle, az életben maradt fekete labrador, vagy hogy egyáltalán ott volt-e, netán otthon hagyták. Csak arra emlékszem, hogy ott ültem a padban, és a lezárt, fehér ko­porsóra meredtem, mert tudni akartam, mi van benne. Minden bűvész tudja, hogy egy lezárt doboz egy csapatnyi ember között a fenntartott feszültség biztos receptje – így én csak bámultam. A barátnőm ott volt, alig néhány lépésnyire tőlem, de elrejtették előlem. Frusztrált a dolog, és nem igazán tudtam értelmezni, hogy valaki ott van, aztán már nem, és nincs semmi, ami ezt határozottan igazolná. Látni akartam őt. Hiányoltam valamit amellett, hogy hiányzott egy barát. Úgy éreztem, valamit titkolnak előlem. Látni akartam, és ismerni a tényeket, de nem volt rá módom, valami blokkolta a gyászomat. Vajon úgy néz ki, mint a barátom, vagy megváltozott? Olyan szaga lehet, mint a szarkának?

Nem féltem a haláltól, egyszerűen megbabonázott. Tudni akartam, mi történt a macskákkal, amikor elástuk őket a földbe. Tudni akar­tam, miért bűzlenek a madarak, és miért esnek le a fáról. Tele voltam emberi, állati, dinoszaurusz-csontvázakat ábrázoló könyvekkel, és mindenáron megpróbáltam elképzelni a sajátomat. Otthon sután, de őszintén válaszoltak a kérdéseimre. Megdicsértek, amikor lerajzoltam, és a macskák szívszaggató sorsa megmutatta, hogy a halál elkerülhe­tetlen, és néha nagyon mocskos, máskor pedig nem az. Az iskolában azt mondták, fordítsam el a tekintetem – a madarakról, a rajzokról, a halott barátnőmről –, és minden órán, meg a templomban is más képe­ket mutogattak nekem, amelyek azt mondták, a halál csupán átmeneti dolog. Számomra több igazságot hordoztak a Hasfelmetsző áldozatairól készített fényképek: róluk senki sem mondta, hogy vissza fognak jönni, az iskola viszont azt állította, Jézus megtette, és újra meg fogja tenni. A kezembe adtak egy előre elkészített felfogást, hogy helyettesítsék vele azt, amit felépítettem magamnak, amit saját tapasztalatomból állítottam össze. A válaszok megkerülésével, az általam egyszerű té­nyeknek tekintett dolgokra adott reakciókkal arra tanítottak, hogy a halál tabu, olyasvalami, amitől félni kell.

Körülvesz minket a halál. Ott van a hírekben, a regényekben, a vi­deójátékokban és ott a szuperhősös képregényekben, ahol akár vissza is fordíthatják havi rendszerességgel, ha úgy tartja kedvük. Ott van az egész internetet átszövő, megtörtént bűnügyeket feldolgozó pod­castekben. Ott van a gyermekmondókákban, a meggyilkolt, gyönyörű nőkről szóló mozifilmekben. A felvételeket azonban megszerkesztik, az újságíró levágott fejét kitakarják, a régi dalok szavait kilúgozzák a modern ifjúság számára. Hallunk emberekről, akik halálra égtek a lakásukban, a tenger felett eltűnő repülőgépekről, gyalogosokat elgá­zoló kamionokról, de az egészet nagyon nehéz felfogni. A valóság és a képzelet összemosódik, háttérzajjá válik. A halál ott van mindenhol, de elfátyolozva vagy fikcióként. A holttestek eltűnnek, akárcsak a vi­deójátékokban.

De a testeknek kerülniük kell valahová. Ahogy ott ültem a templom­ban, barátnőm fehér koporsójára meredve, tisztában voltam vele, hogy valakik, más emberek kihúzták őt a vízből, megszárították, idehozták; törődtek vele ott, ahol mi nem tudtunk.

A világon átlagosan 6324 ember hal meg óránként – ez 151 776 naponta, körülbelül 55,4 millió évente. Vagyis hathavonta több ember tűnik el a bolygóról, mint amennyi Ausztrália lakossága. A nyugati világban megtörtént haláleseteknél általában van egy telefonhívás. Valaki egy hordággyal begyűjti a testet, és elviszi a halottasházba. Ha szükséges, egy másik személyt is felhívnak, hogy takarítsa ki a helyet, ahol a test csendesen oszlásnak indult, amíg a szomszédok panaszt nem tettek, miután a körvonala beégett a matracba, akár Pompeji cseppfolyó­sodott áldozataié. Ha nincs család, megfizetnek valakit, hogy tüntessen el a lakásból mindent, egy egykori magányos élet kellékeit: a cipőket, az előfizetett újságokat a lábtörlőn, a könyveket, amelyek már sosem lesznek elolvasva, a tulajdonosuk szavatossági idejét túlélő élelmisze­reket a hűtőszekrényből, mindent, amit árverésre lehet bocsátani vagy kidobni. A ravatalozóban egy balzsamozó megpróbálja elérni, hogy a test ne tűnjön annyira halottnak, inkább csak alvónak. Olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyekre mi ránézni sem bírnánk, vagy legalábbis ezt feltételezzük. Ami számunkra szörnyűség, az nekik a napi rutin része.

A legtöbbünknek nincs kapcsolatunk azokkal az átlagemberek­kel, akik ezeket a szükséges feladatokat elvégzik. Távol tartjuk őket magunktól, elrejtve, mint magát a halált. Halljuk a híreket a gyilkossá­gokról, de azokról soha, akik kitisztítják a szőnyeget és letörlik a falra fröccsent artériás vért. Elhajtunk a torlódás mellett, de nem hallunk azokról az emberekről, akik az autópálya melletti árokban kutatnak a roncsokból kirepült testrészek után. Amikor gyászolunk a Twitteren, nem gondolunk azokra, akik leszedték hőseinket az ajtókilincsről, ahová felakasztották magukat. Ők szürkék, elfeledettek, ismeretlenek maradnak.

A halál, illetve a halállal foglalkozó emberek váltak az időtölté­semmé a pókhálóként elnyúló évek során. Ők naponta találkoznak az igazsággal, amit én csak elképzelni tudok. A szörnyeteg mindig félelmetesebb, amikor csak a motozását hallani a szellőzőrendszerben, de ez minden, amit tudunk, nem kapunk valós információkat. Én tud­ni akartam, hogyan néz ki egy átlagos, emberi halál – nem a fotók, a filmek, a madarak és a macskák érdekeltek.

Ha te magad nem is vagy olyan ember, mint én, valószínűleg is­mersz valaki hasonlót. Aki elvisz sétálni a régi, borostyánnal átszőtt temetőkbe, és elmondja, hogy ez itt egy olyan nő sírja, aki túl közel állt a tűzhöz, és élve elégett könnyen meggyulladó ruhájában; aki orvo­si kiállításokra invitál, hogy olyan, rég halott emberek fehér, sápadt testrészeit nézegessétek, akiknek a szeme mereven bámul vissza rátok a tartályból. Bizonyára elgondolkodtál rajta, mi vonzza őket az ilyen helyekre. Ők – mint Alvy Singer, aki az Annie Hallban Ernest Becker A halál tagadása című könyvével ajándékozza meg barátnőjét – köz­ben azon gondolkodnak, hogyan lehetséges, hogy te nem vagy ilyen. Hiszem, hogy a halál iránti érdeklődés nem holmi morbid dolog, hanem semmi máshoz sem hasonlítható mentális gravitációs vonzás. Becker a halált egyszerre tekintette a világ végső fázisának és hajtóerejének.

Amikor az emberek válaszokat akarnak, a templomban, a terá­piás szobában, a hegyekben vagy a tengereken találják meg őket. Én azonban újságíró vagyok, és amikor a munkád a kérdések feltevése, elkezdesz hinni – vagy reménykedni – benne, hogy a válaszokat más emberek rejtik. Azt terveztem, hogy felkutatok olyan embereket, akik napi szinten kapcsolatban állnak a halállal, és megkérem őket, mutassák meg, milyen munkát végeznek, és hogyan – hogy ne csak egy iparág működéséről tájékozódjak, de arról is, hogy a halálhoz való viszonyu­lásunk milyen szerepet kap a folyamataikban, hogyan képez alapot mindahhoz, amivel foglalkoznak. A nyugati világban a halált övező gondolkodás azt az elméletet követi, hogy nekünk nem kell vagy nem szabad ott lennünk. De ha a teherkiszervezések oka az, hogy túl sok lenne számunkra, akkor ők hogyan birkóznak meg vele? Elvégre ők is emberek. Nincs olyan, hogy mi és ők. Csak mi vagyunk.

Tudni akartam, hogy ez az eljárás vajon önbecsapás-e, hogy ezál­tal megfosztjuk-e magunkat valami alapvető emberi tudástól. Azzal, hogy a tagadásnak ebben a gyárilag előállított formájában élünk, az ártatlanság és a tudatlanság határmezsgyéjén, olyan félelmet dédel­getünk, amit a valóság nem igazol? Ha tudjuk, pontosan mi történik, az gyógyszer lehet a haláltól való félelemre? A halál nem romanti­kus, nem költői, nem fertőtlenített látásmódjára vágytam. A meztelen, banális valóságot akartam erről a dologról, ami egyszer mindannyiun­kért eljön. Nem eufemizmusokat szerettem volna hallani, vagy hogy kedves emberek tea és sütemény felett beszéljenek nekem a gyászról. Le akartam hatolni a gyökerekig, és saját meglátást növeszteni belőlük. „Honnan tudod, hogy tényleg a haláltól félsz? – kérdezi Don DeLillo Fehér zaj című könyvében. – Hiszen a halál olyan homályos dolog! Senki sem tudja, mi is az valójában, sem azt, milyen érzés meghalni, és azt sem, hogyan néz ki a halál. Én elképzelhetőnek tartom, hogy neked valójában valami egészen közönséges, személyes problémád van, csak éppen az emberiség egyik nagy, általános kérdésében nyer kifejezést.” Le akartam csökkenteni a halál méretét, kézbe fogható, kezelhető, emberi nagyságúra.

De minél több emberrel beszéltem, annál több kérdésem támadt: mit gondolsz, mit fogsz találni ezen a helyen, ahol nem is kéne lenned? Miért zaklatnád fel magad ilyen módon?

Van egy hamis biztonságérzet abban a meggyőződésben, hogy újságíróként kiállhatsz oda, tudósíthatsz, betolakodhatsz minden szi­tuációba, és külső szemlélőként nem hat rád semmi. Sebezhetetlennek hittem magam, pedig nem voltam az. Abban igazam volt, hogy valami hiányzik, de naivan nem láttam át, milyen mélyre hatol a sérülés, hogy a halálhoz való viszonyulásunk mennyire kihat a mindennapi életünkre – mennyire korlátozza azt a képességünket, hogy ne csak megértsük, de mély fájdalommal át is éljük, amikor minden a darabjaira hullik. Végül megláttam, milyen az igazi halál, és a felismerés átalakító erejét szinte lehetetlen szavakkal kifejezni. De ott, a sötétben rátaláltam valami másra is. Akárcsak a búvárórákon és a gyermekszobák csillagokkal telefestett mennyezete esetében, le kell kapcsolnod a villanyt, hogy meglásd a ragyogást.

 

A szerzőről

Hayley Campbell író, tudósító, újságíró. Munkái megjelentek a BuzzFeeden, a WIRED-ben, a The Guardianben, a New Statesmanben, az Empire-ben és sok más helyen.  2014-ben a Harper Design publikálta a The Art of Neil Gaiman című könyvét – Gaiman és munkásságának illusztrált életrajzát. Campbell a BBC Unpopped podcastjának házigazdája. A londoni Highgate-ben él macskájával, Neddel, a temető közelében.

A szerző portréját Ellen Rogers készítette.

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Multiverzum Kiadó

Interjú Kozma Rékával, aki a #szabadirodalmat mozgalmat irányítja (" Jelenleg több mint 100 kiadó, szerző és tartalomgyártó jelentkezett nagykövetnek.")

Réka, köszönöm, hogy beleegyeztél az interjúba. Kozma Réka az Így neveld a regényedet oldal tulajdonosa és egyben irodalmi szerkesztő, írástechnika oktató. Réka nemrégiben indította el a #szabadirodalmat kezdeményezést, amely hazai írók, kiadók és olvasókösszefogása. A Magyar Irodalmat támogatni és nem eltiporni kell.

Kérlek, meséld el, hogy honnan jött ez az ötlet, az összefogás és a #szabadirodalmathashtag? Ha jól emlékszem, Papp Dóra indította el Tiktokon, és te viszed tovább.

 

Igen, Papp Dóra indította útjára a hashtaget azzal, hogy ezt mindenki használhatja, aki ki szeretne állni emellett az ügy mellett. Már akkor is nagyon tetszett ez az ötlet, és később beszéltem Dórával arról, hogy egy kicsit szervezettebb irányba is el lehetne vinni az összefogást. Mivel szerkesztőként írókkal dolgozom, kézenfekvő volt, hogy a Könyvhét alkalmából megkeressek szerzőket, hogy lenne-e kedvük közösen tenni valamit.

Akkor még nem gondoltam arra, hogy ennek lehet folytatása is, de a Könyvhéten többen már felhozták, hogy szervezhetnénk valamit Könyvfesztiválra is, ezért fejlődött tovább a mozgalom.

 

Te, mint Így neveld a regényedet oldal tulajdonosa és irodalmi szerkesztő mit gondolsz a helyzetről?

 

Aki követi az Facebook oldalam, tudja, mit gondolok a helyzetről. Irodalmi szerkesztőként azt láttam, hogy a szerzők nehezen élik meg a bizonytalanságot. Rendkívül nehéz eljutni a kiadásig, sok író évekig vagy évtizedekig ezért dolgozik, és komoly csapás számára, ha egyik nap megtudja, hogy a könyvét több tucat boltból kivonták. Vagy amiatt kell aggódnia, hogy ha az árkötöttség törvény életbe lépése után jön ki a könyve, kevésbé lesz sikeres.

Ráadásul sokan úgy érzik, hogy még csak nem is beszélhetnek nyilvánosan ezekről a félelmekről. Szerkesztőként az isvolt a célom, hogy az összefogás egy olyan támogató közeg legyen, ahol, még ha nem is oldunk meg minden problémát, legalább tudunk róluk egymással beszélni.

 

Mit szeretnél elérni? Kiket szeretnél megszólítani?

Hogyan csatlakozhatnak ehhez a felhíváshoz? Olvasók csatlakozhatnak?

Több kiadó, író csatlakozott/csatlakozik, mit gondolsz, ők hogyan állnak a dolgokhoz.

 

A https://szabadirodalmat.mailerpage.io/ címen elérhető a közös oldalunk, és az ottani űrlap kitöltésével lehet csatlakozni #szabadirodalmat nagykövetnek még 09.06-ig, egyrészt publikáló íróknak, másrészt könyves tartalomgyártóknak.

Viszont az összefogás online része nyilvános, a Könyvfesztiválon is lesznek közös megmozdulások az olvasókkal, úgyhogy mindenki csatlakozhat, és kimondottan örülünk annak, ha szeptemberben további írók és olvasók posztolnak a hashtaggel, és elmondják, számukra miért fontos az irodalom szabadsága.

Úgy láttam, hogy az írók és a kiadók is kimondottan lelkesek az összefogás miatt, és szinte mindenki, akinek említettem, szívesen csatlakozott.

 

Az Ünnepi Könyvhéten 30 szerző és stand csatlakozott az összefogáshoz, Könyvfesztiválra szerinted ennél többen lesznek majd?

 

Jelenleg több mint 100 kiadó, szerző és tartalomgyártó jelentkezett nagykövetnek.

A Könyvhéten kimondottan olyan szerzőket vártunk, akik dedikáltak, viszont a korlátozások sokkal több embert érintenek. Ezért a Könyvfesztiválra kibővítettük, hogy ki jelentkezhet #szabadirodalmat nagykövetnek, és már olyan publikáló írók is csatlakozhatnak, akik nem dedikálnak Könyvfesztiválon. Illetve olyan könyves tartalomgyártók is, akik szeretnének kiállni az ügy mellett.

 

A könyvfóliázás után jön az októberben életben lépő árkötöttség törvény, aminek értelmében 1 évig nem adható 10%-nál nagyobb kedvezmény az új könyvekre.

Mit gondolsz a magyar irodalom helyzetéről? Mennyit romlott az elmúlt években?

 

Mindez csak a probléma egy része, ezek mellé még betehetjük a Covid-járványt, a papírárak növekedését, az inflációt és a kulturális intézmények által igényelhető állami támogatások megszűnését. Akár a rendszeresen olvasók számának csökkenését és a fiatalok szövegértési képességének romlását is.

Erről keveset hallunk, de az elmúlt években több kiadó, könyvterjesztő, kulturális folyóirat is tönkrement, illetve befejezte a működését.

Azért a hazai irodalmat korántsem kell temetnünk, mert globálisan viszont a fiatalok körében is népszerűbbé vált az olvasás, főleg a közösségi médiának köszönhetően. Valamint több új kisebb kiadó is alakult az elmúlt években.

Szóval a helyzet sokat romlott ugyan, de megjelenhetnek olyan új vállalkozások, amik jobban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, erősebb a márkájuk, és erősebb kapcsolatot tudnak kiépíteni az olvasókkal. A #szabadirodalmat összefogás is egy lehetőség arra, hogy a kiadók, szerzők és tartalomgyártók együtt tudjanak tenni azért, hogy a hazai irodalom ne csak túléljen, hanem virágozzon.

 

Az írók mit gondolnak a mai helyzetről?

Mit lehetne még tenni, azonkívül, hogy a felhívást közzéteszünk? Lehet-e egyáltalán tenni bármit is? Van rá megoldás esetleg?

 

Több mindent lehet tenni rövid és hosszú távon is, de amit mi is próbálunk tenni az összefogással, hogy egyáltalán tájékoztatjuk az olvasókat, hogy mi történik a könyvpiacon.

Ha a különböző korlátozásokat nézzük, akik korábban is vettek LMBTQ vagy erotikus regényeket, azokat nem nagyon érdekli, ha a kedvenc sorozatukat fóliában árulják. Viszont amit a korlátozások el tudnak érni azzal, hogy országszerte több tucat boltban nem kaphatók ezek a könyvek, hogy kevesebb fogyjon belőlük, így pedig a kiadóknak ne érje meg gazdaságilag, hogy ilyen tartalmú műveket jelentessenek meg. Ezt egy kiadó némileg képes ellensúlyozni marketinggel, az olvasók pedig azzal, hogy megveszik ezeket a könyveket, és lehetőleg a kiadótól.

Szakértők szerint az árkötöttség törvény fő hatása az lesz, hogy a nagy terjesztők felé irányítja a vásárlókat, ami nem jó a kiadóknak és az íróknak, a nagy terjesztői árrés miatt. Olyan hatása is lehet, hogy a kiadók kevesebb művet tudnak megjelentetni, nem tudnak folytatni sorozatokat.

Hogy a korlátozásoknak milyen hatása lesz a könyvpiacra és a kiadókra, az nagyrészt az olvasókon múlik, azon, hogy mennyire tudatosan vásárolnak.

 

Szerinted a fóliázás, a 10%-oskedvezmény korlátozás ésa többi mennyire lehet káros hatással az olvasókra. Mit sugall szerinted?

 

A fóliázás, az erotikus és LMBTQ tartalommal rendelkező könyvek kitiltása egyes boltokból és az árkötöttség törvény egyaránt akadályozza a könyvekhez, az irodalomhoz és a kultúrához való hozzáférést. Főleg azon olvasók számára, akik vidéken élnek, és/vagy korlátozottak az anyagi lehetőségeik.

A gyermekvédelminek nevezett törvény esetében, ha a fővárosban vagy nagyobb városban él egy olvasó, és a hozzá közelebb lévő boltban nem árulhatják azt a könyvet, amit kinézett magának, találhat egy másik boltot, ahol igen. De kisebb városokban lehet, hogy pont a templom mellett van az egyetlen könyvesbolt, és ha ott nem kapható egy könyv, gyakorlatilag elérhetetlenné válik rengeteg olvasó számára, mivelsokan nem szeretik a netről rendelni a könyveket. Persze az is gond, hogy stigmatizálva lettek az erotikus és LMBTQ tartalmú könyvek, de annak komolyabb hatása lehet, hogy az olvasók számára nehezebb, esetenként drágább is lett, hogy könyvek százaihoz hozzájussanak.

 

A könyvek árkötöttségéről szóló törvény olyan szempontból kicsit hasonló, hogy az árérzékeny, alacsonyabb keresettel rendelkező olvasókat fogja inkább sújtani, akiknek számított az, hogy egy új könyvre a kiadótól kicsit nagyobb kedvezményt kaphattak, és számított, ha a kiadó például 2 könyv megrendelésétől már elengedte a szállítási díjat.

Mivel októbertől ilyen jellegű kedvezményeket nem biztosíthatnak a kiadók, ezért számos olvasó egyszerűen nem tud majd annyi könyvet megengedni magának, mint korábban, összességében is csökkenhet az eladott könyvek száma.

 

Mit gondolsz, mi lesz a jövőben? Lesz ennél durvább dolgok a magyar irodalom terén?

 

Ezt senki sem tudja megjósolni. Azt se sokan gondolták volna, hogy egyszer csak megjelenik egy olyan törvény, ami megszabja minden cégnek, hogy az új könyveket hogyan akciózhatják.

Nem kizárt, hogy lesz még hasonló meglepő szabályozás, ami sok könyvpiaci szereplőnek megnehezíti a dolgát.

Viszont nagyon sok múlik azon, hogy maga a könyvpiac hogyan reagál a változásokra. Amikor elkezdték fóliázni az LMBTQ könyveket, volt olyan kiadó, aki „eldugta” az ilyen tartalmú könyveit, és visszafogta kiadásukat. Más kiadó viszont abban az időszakban még többet posztolt az LMBTQ könyveiről, és ezzel tulajdonképpen megelőzte azt, hogy későbbiekben gazdasági okokból ne tudja ezeket megjelentetni.

Az árkötöttség törvény esetében is vannak olyan kiadók, akik a törvény betartása mellett azt keresik, hogyan tudják megtartani az olvasóikat, és milyen újdonságokat tudnának bevezetni.

A sok kellemetlen fejlemény mellett sokszor elfelejtjük, hogy sok kiadó, író és tartalomgyártó komoly erőfeszítéseket tesz, hogy kiálljon a hazai irodalomért, és nemcsak szavakkal, hanem a munkáságukkal is megmutatják, hogy a beletörődés, az öncenzúra és az önfeladás helyett ők a szabad kultúrában hisznek. A #szabadirodalmat összefogás egy lehetőség arra, hogy őket támogassunk.

Így neveld a regényed (Kozma Réka szerkesztő)

Moly polc a #szabadirodalmat összefogás íróinak

Moly zóna a #szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kovács Zoltán - ("Eljutni az első szótól az utolsóig, vagy épp megtervezni a borítót külön öröm volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Kovács Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrégiben jelent meg Ad Librum Kiadónál az Éjstötét horizont című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1981 október 12-én születtem Zalaegerszegen és itt is végeztem tanulmányaimat. Bár huszonévesen elkerültem Zalaegerszegről, mégis ragaszkodom hozzá, elsősorban szüleim, testvéreim és gyerekkori ismerőseim miatt. Testvéreim között én vagyok a legkisebb, s talán a legkreatívabb is. Sok minden tudott és tud érdekelni. Ezek egyrészét bátyámtól vettem át, hiszen ő volt számomra a példakép, ám az örök hobbik, mint az írás, vagy fotózás önmaguktól született kedvtelések voltak mindig. Mindig is hajlottam a művészet irányába, ezek közül az írás, mely legrégebb óta az életem része.

Éjsötét horizont c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem tudom, s nem is akarom azt mondani, hogy jelentős kutatómunkát igényelt volna meg a könyv megírása, merthogy minden, ami valóságos benne, az csupán a helyszínek és néhány apró részlet, ezeknek pedig régóta szerelmesük vagyok. Kiváltképp a Magas Tátrának és Bábel tornyának, melyek a könyv egy igen jelentős elemei. Ami meg ezeken kívül esik, fikciók csupán és nem volt nehéz megszülni őket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem a fantáziát vegyíteni a valóság elemeivel, így az ember valahogy jobban bele tudja magát élni. Ha valóságot írnék, az történelem lenne, viszont, ha adok hozzá kis fikciót, jobban meg tudja mozgatni az emberek képzelőerejét.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenéves koromban fogtam először tollat azzal a céllal, hogy komplett történeteket írjak le. Hazudnék viszont, ha azt mondanám, hogy pont a könyvek inspiráltak. Az én esetemben az írást, a történetalkotást a filmesadaptációk hozták ki belőlem, merthogy gyerekkoromban megnéztem minden horrorfilmet, ami fellelhető volt a videótékákban. Vitathatatlan viszont, hogy a Stephen King filmek és a nagy klasszikusok tettem rám a legnagyobb hatást, mint például a Hellraiser és a Halloween.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A horror, főként a klasszikus horror áll hozzám a legközelebb, így nehéz lenne elszakadni ettől a műfajtól, viszont megfordult a fejemben, hogy írok egy mesekönyvet is, csak úgy próbaként. A romantikus, szerelmi irányzattal viszont ennél tovább jutottam, merthogy pár hónapja megírtam egy vázlatot. A kérdés csak az, hogy leszek-e olyan érzelmiszinten, hogy meg is valósítsam, merthogy minden író arról ír, amit ismer.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés nagyon jó volt, mégse éreztem teljesnek. Úgy érzem a mai napig, hogy valami hiányzik belőle, de bizonyára ez így lesz majd 10 év múlva is. Mindezek ellenére igyekszem valahogy ezt a hiányt csillapítani, s megírni a könyv előzményét, ami számos választ megad az Éjsötét Horizonttal kapcsolatos kérdésekre.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nagyon sokáig gondolkodtam rajta. Úgy gondoltam, s gondolom ma is, hogy az emberek szívesebben vesznek le a könyvespolcról egy angol nevű szerző könyvét, végül aztán mégis elvetettem ezt az ötletet. Szerettem volna nyomatékosítani, hogy igen is, ez az én alkotásom. Erre ösztönöznék más írótársamat, hogy vállalják fel nyíltan önmagukat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, főként, mert ez a világ vett körbe mindig is. Számtalan horror, fantasy film és könyv lakja be a szobámat, s korai éveimben igencsak beleástam magamat az okkult világba, melyek tartópillére minden írásomnak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő volt, főként, mert számos dicséretet kapok. Még olyan emberektől is, akikkel évek óta nem beszéltem. Viszont még teljesebb örömöt az fog okozni, ha elismert könyv lesz és lesz, aki az Éjsötét Horizont után azonosít be.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az a fajta ember vagyok, akinek folyamatosan jár az agya, nem tudom kikapcsolni. Sokszor van, hogy a fürdőkádban is jegyzetelek a telefonomba és felhasználom később. Ilyenkor a legkönnyebb írni. A tudatos írás valahol nehezebb. Kijelölni az időt, hogy mikor, s mit írok, számomra megvalósíthatatlan, merthogy többnyire csak egyhelyben toporgok. Szóval igen, impulzív vagyok. Van, hogy csak egy mondatért előveszem a számítógépemet, majd miután leírtam a gondolatom, le is csukom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Mr. Végzet egyik kedvenc jelenetem. Főként, mert könnyen megírtam, s szerintem tükrözi a könyv egész hangulatát. Szomorúság, bizonytalanság és egy kis vér. Ami nagy nehézséget okozott, hogy miként gyúrjam egybe a különböző idősávokat és helyeket.  Könyvem végén, több helyszínen is végig kalauzolja a főszereplő az olvasót.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez lehet, egy kicsit furán hangzik, de sokszor elég egyetlen filmkocka az életemből, s máris megindul a történet a fejemben. Az alap történetek, történések maguktól születnek, a többit már csak később toldom hozzá. Az Éjsötét Horizont csupán egyetlen történésből, mégpedig a természeti katasztrófából született meg.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Párom volt az egyetlen, akinek engedtem, hogy az egészbe beletekintsen, viszont az elfogultsága miatt lehet jobb lett volna másokat is megkérni, hogy olvassák el az egészet az elejétől a végéig.

A történetek alakulásába senki nem szólt bele, nem is engedném. Ez olyan, mintha feladnám önmagam. Viszont meghallgatom azokat, akik véleményt formálnak róla.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig tudták, hogy írogatok, így nem lepődtek meg. Viszont, hogy meg is jelent, hozzám hasonlóan örültek neki. Súlyát és értékét azonban csak érezheti meg, aki már megélte. Eljutni az első szótól az utolsóig, vagy épp megtervezni a borítót külön öröm volt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még az Éjsötét Horizont megjelenése elött bele fogtam egy új könyv megírásába, mely valójában egy novelláskötet lesz. Ennek kiadását viszont csak jövőre tervezem, merthogy szeretném, ha lenne ideje kiforrnia az első művemnek. Azoknak pedig, akik elolvasták első könyvemet, csak annyit hagynék itt végezetül, hogy az előzményére sajnos még várni kell, mert a korábban említett novelláskötet következik.

Kovács Zoltán írói csoport

Kovács Zoltán írói oldala