2024. szeptember 6., péntek

Interjú Kozma Rékával, aki a #szabadirodalmat mozgalmat irányítja (" Jelenleg több mint 100 kiadó, szerző és tartalomgyártó jelentkezett nagykövetnek.")

Réka, köszönöm, hogy beleegyeztél az interjúba. Kozma Réka az Így neveld a regényedet oldal tulajdonosa és egyben irodalmi szerkesztő, írástechnika oktató. Réka nemrégiben indította el a #szabadirodalmat kezdeményezést, amely hazai írók, kiadók és olvasókösszefogása. A Magyar Irodalmat támogatni és nem eltiporni kell.


Kérlek, meséld el, hogy honnan jött ez az ötlet, az összefogás és a #szabadirodalmathashtag? Ha jól emlékszem, Papp Dóra indította el Tiktokon, és te viszed tovább.

 

Igen, Papp Dóra indította útjára a hashtaget azzal, hogy ezt mindenki használhatja, aki ki szeretne állni emellett az ügy mellett. Már akkor is nagyon tetszett ez az ötlet, és később beszéltem Dórával arról, hogy egy kicsit szervezettebb irányba is el lehetne vinni az összefogást. Mivel szerkesztőként írókkal dolgozom, kézenfekvő volt, hogy a Könyvhét alkalmából megkeressek szerzőket, hogy lenne-e kedvük közösen tenni valamit.

Akkor még nem gondoltam arra, hogy ennek lehet folytatása is, de a Könyvhéten többen már felhozták, hogy szervezhetnénk valamit Könyvfesztiválra is, ezért fejlődött tovább a mozgalom.

 

Te, mint Így neveld a regényedet oldal tulajdonosa és irodalmi szerkesztő mit gondolsz a helyzetről?

 

Aki követi az Facebook oldalam, tudja, mit gondolok a helyzetről. Irodalmi szerkesztőként azt láttam, hogy a szerzők nehezen élik meg a bizonytalanságot. Rendkívül nehéz eljutni a kiadásig, sok író évekig vagy évtizedekig ezért dolgozik, és komoly csapás számára, ha egyik nap megtudja, hogy a könyvét több tucat boltból kivonták. Vagy amiatt kell aggódnia, hogy ha az árkötöttség törvény életbe lépése után jön ki a könyve, kevésbé lesz sikeres.

Ráadásul sokan úgy érzik, hogy még csak nem is beszélhetnek nyilvánosan ezekről a félelmekről. Szerkesztőként az isvolt a célom, hogy az összefogás egy olyan támogató közeg legyen, ahol, még ha nem is oldunk meg minden problémát, legalább tudunk róluk egymással beszélni.

 

Mit szeretnél elérni? Kiket szeretnél megszólítani?

Hogyan csatlakozhatnak ehhez a felhíváshoz? Olvasók csatlakozhatnak?

Több kiadó, író csatlakozott/csatlakozik, mit gondolsz, ők hogyan állnak a dolgokhoz.

 

A https://szabadirodalmat.mailerpage.io/ címen elérhető a közös oldalunk, és az ottani űrlap kitöltésével lehet csatlakozni #szabadirodalmat nagykövetnek még 09.06-ig, egyrészt publikáló íróknak, másrészt könyves tartalomgyártóknak.

Viszont az összefogás online része nyilvános, a Könyvfesztiválon is lesznek közös megmozdulások az olvasókkal, úgyhogy mindenki csatlakozhat, és kimondottan örülünk annak, ha szeptemberben további írók és olvasók posztolnak a hashtaggel, és elmondják, számukra miért fontos az irodalom szabadsága.

Úgy láttam, hogy az írók és a kiadók is kimondottan lelkesek az összefogás miatt, és szinte mindenki, akinek említettem, szívesen csatlakozott.


 

Az Ünnepi Könyvhéten 30 szerző és stand csatlakozott az összefogáshoz, Könyvfesztiválra szerinted ennél többen lesznek majd?

 

Jelenleg több mint 100 kiadó, szerző és tartalomgyártó jelentkezett nagykövetnek.

A Könyvhéten kimondottan olyan szerzőket vártunk, akik dedikáltak, viszont a korlátozások sokkal több embert érintenek. Ezért a Könyvfesztiválra kibővítettük, hogy ki jelentkezhet #szabadirodalmat nagykövetnek, és már olyan publikáló írók is csatlakozhatnak, akik nem dedikálnak Könyvfesztiválon. Illetve olyan könyves tartalomgyártók is, akik szeretnének kiállni az ügy mellett.

 

A könyvfóliázás után jön az októberben életben lépő árkötöttség törvény, aminek értelmében 1 évig nem adható 10%-nál nagyobb kedvezmény az új könyvekre.

Mit gondolsz a magyar irodalom helyzetéről? Mennyit romlott az elmúlt években?

 

Mindez csak a probléma egy része, ezek mellé még betehetjük a Covid-járványt, a papírárak növekedését, az inflációt és a kulturális intézmények által igényelhető állami támogatások megszűnését. Akár a rendszeresen olvasók számának csökkenését és a fiatalok szövegértési képességének romlását is.

Erről keveset hallunk, de az elmúlt években több kiadó, könyvterjesztő, kulturális folyóirat is tönkrement, illetve befejezte a működését.

Azért a hazai irodalmat korántsem kell temetnünk, mert globálisan viszont a fiatalok körében is népszerűbbé vált az olvasás, főleg a közösségi médiának köszönhetően. Valamint több új kisebb kiadó is alakult az elmúlt években.

Szóval a helyzet sokat romlott ugyan, de megjelenhetnek olyan új vállalkozások, amik jobban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, erősebb a márkájuk, és erősebb kapcsolatot tudnak kiépíteni az olvasókkal. A #szabadirodalmat összefogás is egy lehetőség arra, hogy a kiadók, szerzők és tartalomgyártók együtt tudjanak tenni azért, hogy a hazai irodalom ne csak túléljen, hanem virágozzon.

 

Az írók mit gondolnak a mai helyzetről?

Mit lehetne még tenni, azonkívül, hogy a felhívást közzéteszünk? Lehet-e egyáltalán tenni bármit is? Van rá megoldás esetleg?

 

Több mindent lehet tenni rövid és hosszú távon is, de amit mi is próbálunk tenni az összefogással, hogy egyáltalán tájékoztatjuk az olvasókat, hogy mi történik a könyvpiacon.

Ha a különböző korlátozásokat nézzük, akik korábban is vettek LMBTQ vagy erotikus regényeket, azokat nem nagyon érdekli, ha a kedvenc sorozatukat fóliában árulják. Viszont amit a korlátozások el tudnak érni azzal, hogy országszerte több tucat boltban nem kaphatók ezek a könyvek, hogy kevesebb fogyjon belőlük, így pedig a kiadóknak ne érje meg gazdaságilag, hogy ilyen tartalmú műveket jelentessenek meg. Ezt egy kiadó némileg képes ellensúlyozni marketinggel, az olvasók pedig azzal, hogy megveszik ezeket a könyveket, és lehetőleg a kiadótól.

Szakértők szerint az árkötöttség törvény fő hatása az lesz, hogy a nagy terjesztők felé irányítja a vásárlókat, ami nem jó a kiadóknak és az íróknak, a nagy terjesztői árrés miatt. Olyan hatása is lehet, hogy a kiadók kevesebb művet tudnak megjelentetni, nem tudnak folytatni sorozatokat.

Hogy a korlátozásoknak milyen hatása lesz a könyvpiacra és a kiadókra, az nagyrészt az olvasókon múlik, azon, hogy mennyire tudatosan vásárolnak.

 

Szerinted a fóliázás, a 10%-oskedvezmény korlátozás ésa többi mennyire lehet káros hatással az olvasókra. Mit sugall szerinted?

 

A fóliázás, az erotikus és LMBTQ tartalommal rendelkező könyvek kitiltása egyes boltokból és az árkötöttség törvény egyaránt akadályozza a könyvekhez, az irodalomhoz és a kultúrához való hozzáférést. Főleg azon olvasók számára, akik vidéken élnek, és/vagy korlátozottak az anyagi lehetőségeik.

A gyermekvédelminek nevezett törvény esetében, ha a fővárosban vagy nagyobb városban él egy olvasó, és a hozzá közelebb lévő boltban nem árulhatják azt a könyvet, amit kinézett magának, találhat egy másik boltot, ahol igen. De kisebb városokban lehet, hogy pont a templom mellett van az egyetlen könyvesbolt, és ha ott nem kapható egy könyv, gyakorlatilag elérhetetlenné válik rengeteg olvasó számára, mivelsokan nem szeretik a netről rendelni a könyveket. Persze az is gond, hogy stigmatizálva lettek az erotikus és LMBTQ tartalmú könyvek, de annak komolyabb hatása lehet, hogy az olvasók számára nehezebb, esetenként drágább is lett, hogy könyvek százaihoz hozzájussanak.

 

A könyvek árkötöttségéről szóló törvény olyan szempontból kicsit hasonló, hogy az árérzékeny, alacsonyabb keresettel rendelkező olvasókat fogja inkább sújtani, akiknek számított az, hogy egy új könyvre a kiadótól kicsit nagyobb kedvezményt kaphattak, és számított, ha a kiadó például 2 könyv megrendelésétől már elengedte a szállítási díjat.

Mivel októbertől ilyen jellegű kedvezményeket nem biztosíthatnak a kiadók, ezért számos olvasó egyszerűen nem tud majd annyi könyvet megengedni magának, mint korábban, összességében is csökkenhet az eladott könyvek száma.

 

Mit gondolsz, mi lesz a jövőben? Lesz ennél durvább dolgok a magyar irodalom terén?

 

Ezt senki sem tudja megjósolni. Azt se sokan gondolták volna, hogy egyszer csak megjelenik egy olyan törvény, ami megszabja minden cégnek, hogy az új könyveket hogyan akciózhatják.

Nem kizárt, hogy lesz még hasonló meglepő szabályozás, ami sok könyvpiaci szereplőnek megnehezíti a dolgát.

Viszont nagyon sok múlik azon, hogy maga a könyvpiac hogyan reagál a változásokra. Amikor elkezdték fóliázni az LMBTQ könyveket, volt olyan kiadó, aki „eldugta” az ilyen tartalmú könyveit, és visszafogta kiadásukat. Más kiadó viszont abban az időszakban még többet posztolt az LMBTQ könyveiről, és ezzel tulajdonképpen megelőzte azt, hogy későbbiekben gazdasági okokból ne tudja ezeket megjelentetni.

Az árkötöttség törvény esetében is vannak olyan kiadók, akik a törvény betartása mellett azt keresik, hogyan tudják megtartani az olvasóikat, és milyen újdonságokat tudnának bevezetni.

A sok kellemetlen fejlemény mellett sokszor elfelejtjük, hogy sok kiadó, író és tartalomgyártó komoly erőfeszítéseket tesz, hogy kiálljon a hazai irodalomért, és nemcsak szavakkal, hanem a munkáságukkal is megmutatják, hogy a beletörődés, az öncenzúra és az önfeladás helyett ők a szabad kultúrában hisznek. A #szabadirodalmat összefogás egy lehetőség arra, hogy őket támogassunk.


Így neveld a regényed (Kozma Réka szerkesztő)


Moly polc a #szabadirodalmat összefogás íróinak


Moly zóna a #szabadirodalmat összefogás szerzői és támogatói

2024. szeptember 5., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kovács Zoltán - ("Eljutni az első szótól az utolsóig, vagy épp megtervezni a borítót külön öröm volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Kovács Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak nemrégiben jelent meg Ad Librum Kiadónál az Éjstötét horizont című kötete.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1981 október 12-én születtem Zalaegerszegen és itt is végeztem tanulmányaimat. Bár huszonévesen elkerültem Zalaegerszegről, mégis ragaszkodom hozzá, elsősorban szüleim, testvéreim és gyerekkori ismerőseim miatt. Testvéreim között én vagyok a legkisebb, s talán a legkreatívabb is. Sok minden tudott és tud érdekelni. Ezek egyrészét bátyámtól vettem át, hiszen ő volt számomra a példakép, ám az örök hobbik, mint az írás, vagy fotózás önmaguktól született kedvtelések voltak mindig. Mindig is hajlottam a művészet irányába, ezek közül az írás, mely legrégebb óta az életem része.

Éjsötét horizont c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem tudom, s nem is akarom azt mondani, hogy jelentős kutatómunkát igényelt volna meg a könyv megírása, merthogy minden, ami valóságos benne, az csupán a helyszínek és néhány apró részlet, ezeknek pedig régóta szerelmesük vagyok. Kiváltképp a Magas Tátrának és Bábel tornyának, melyek a könyv egy igen jelentős elemei. Ami meg ezeken kívül esik, fikciók csupán és nem volt nehéz megszülni őket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem a fantáziát vegyíteni a valóság elemeivel, így az ember valahogy jobban bele tudja magát élni. Ha valóságot írnék, az történelem lenne, viszont, ha adok hozzá kis fikciót, jobban meg tudja mozgatni az emberek képzelőerejét.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizenéves koromban fogtam először tollat azzal a céllal, hogy komplett történeteket írjak le. Hazudnék viszont, ha azt mondanám, hogy pont a könyvek inspiráltak. Az én esetemben az írást, a történetalkotást a filmesadaptációk hozták ki belőlem, merthogy gyerekkoromban megnéztem minden horrorfilmet, ami fellelhető volt a videótékákban. Vitathatatlan viszont, hogy a Stephen King filmek és a nagy klasszikusok tettem rám a legnagyobb hatást, mint például a Hellraiser és a Halloween.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A horror, főként a klasszikus horror áll hozzám a legközelebb, így nehéz lenne elszakadni ettől a műfajtól, viszont megfordult a fejemben, hogy írok egy mesekönyvet is, csak úgy próbaként. A romantikus, szerelmi irányzattal viszont ennél tovább jutottam, merthogy pár hónapja megírtam egy vázlatot. A kérdés csak az, hogy leszek-e olyan érzelmiszinten, hogy meg is valósítsam, merthogy minden író arról ír, amit ismer.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés nagyon jó volt, mégse éreztem teljesnek. Úgy érzem a mai napig, hogy valami hiányzik belőle, de bizonyára ez így lesz majd 10 év múlva is. Mindezek ellenére igyekszem valahogy ezt a hiányt csillapítani, s megírni a könyv előzményét, ami számos választ megad az Éjsötét Horizonttal kapcsolatos kérdésekre.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nagyon sokáig gondolkodtam rajta. Úgy gondoltam, s gondolom ma is, hogy az emberek szívesebben vesznek le a könyvespolcról egy angol nevű szerző könyvét, végül aztán mégis elvetettem ezt az ötletet. Szerettem volna nyomatékosítani, hogy igen is, ez az én alkotásom. Erre ösztönöznék más írótársamat, hogy vállalják fel nyíltan önmagukat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, főként, mert ez a világ vett körbe mindig is. Számtalan horror, fantasy film és könyv lakja be a szobámat, s korai éveimben igencsak beleástam magamat az okkult világba, melyek tartópillére minden írásomnak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő volt, főként, mert számos dicséretet kapok. Még olyan emberektől is, akikkel évek óta nem beszéltem. Viszont még teljesebb örömöt az fog okozni, ha elismert könyv lesz és lesz, aki az Éjsötét Horizont után azonosít be.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az a fajta ember vagyok, akinek folyamatosan jár az agya, nem tudom kikapcsolni. Sokszor van, hogy a fürdőkádban is jegyzetelek a telefonomba és felhasználom később. Ilyenkor a legkönnyebb írni. A tudatos írás valahol nehezebb. Kijelölni az időt, hogy mikor, s mit írok, számomra megvalósíthatatlan, merthogy többnyire csak egyhelyben toporgok. Szóval igen, impulzív vagyok. Van, hogy csak egy mondatért előveszem a számítógépemet, majd miután leírtam a gondolatom, le is csukom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Mr. Végzet egyik kedvenc jelenetem. Főként, mert könnyen megírtam, s szerintem tükrözi a könyv egész hangulatát. Szomorúság, bizonytalanság és egy kis vér. Ami nagy nehézséget okozott, hogy miként gyúrjam egybe a különböző idősávokat és helyeket.  Könyvem végén, több helyszínen is végig kalauzolja a főszereplő az olvasót.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez lehet, egy kicsit furán hangzik, de sokszor elég egyetlen filmkocka az életemből, s máris megindul a történet a fejemben. Az alap történetek, történések maguktól születnek, a többit már csak később toldom hozzá. Az Éjsötét Horizont csupán egyetlen történésből, mégpedig a természeti katasztrófából született meg.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Párom volt az egyetlen, akinek engedtem, hogy az egészbe beletekintsen, viszont az elfogultsága miatt lehet jobb lett volna másokat is megkérni, hogy olvassák el az egészet az elejétől a végéig.

A történetek alakulásába senki nem szólt bele, nem is engedném. Ez olyan, mintha feladnám önmagam. Viszont meghallgatom azokat, akik véleményt formálnak róla.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig tudták, hogy írogatok, így nem lepődtek meg. Viszont, hogy meg is jelent, hozzám hasonlóan örültek neki. Súlyát és értékét azonban csak érezheti meg, aki már megélte. Eljutni az első szótól az utolsóig, vagy épp megtervezni a borítót külön öröm volt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még az Éjsötét Horizont megjelenése elött bele fogtam egy új könyv megírásába, mely valójában egy novelláskötet lesz. Ennek kiadását viszont csak jövőre tervezem, merthogy szeretném, ha lenne ideje kiforrnia az első művemnek. Azoknak pedig, akik elolvasták első könyvemet, csak annyit hagynék itt végezetül, hogy az előzményére sajnos még várni kell, mert a korábban említett novelláskötet következik.

Kovács Zoltán írói csoport

Kovács Zoltán írói oldala



Borítólelepzés: Lana V. Asol:A folyó túloldalán

 Borítóleleplezés a blogomon, Lana V. Asol írónő kötetének a borítóját fogom most bemutatni nektek, ami szeptemberben fog megjelenni. 


A folyó túloldalán című regény második kiadása jelenik nyomtatott illetve ebook formában is, mely a Helma Kiadó oldalán lesz beszerezhető. A linkeket és további infókat hamarosan megosztom veletek.

 Lana V. Asol


Lana V. Asol
A folyó túl oldalán 1. rész

Tartalom 

Stella, tündöklő neve ellenére, majd a fél életét az utcán, a tolvajok között élte. Csupán két dologban különbözött társaitól: hogy lány volt, és hogy különös módon vonzotta a folyó.

Az a hely, amitől világ életében óvták, amiről mindenki azt tartotta, hogy veszélyes, bűvös lények birodalmát határolja. Ezért több ezer éve senki sem látta a túlpartját. Leszámítva őt, akit egy keserű véletlen, a mesék démonjainak világába sodort.

A Négy varázs birodalom komor urának palotájába kerül, könyörületből rejtegetik, ám bezárva, titokban kell élnie – halandó lévén, egy percig sem tartózkodhatna az elvinek földjén.

A palotában Stella rájön, hogy nem csupán az őt körülvevő világot nem ismeri, de saját magáról is sokkal kevesebbet tud, mint hitte.

Te félnél egyedül egy idegen birodalomban? Lenne erőd mindent feladni, hogy új életet kezdj? Volna merszed harcolni a szerelemért?



Lana V. Asol
A folyó túl oldalán 2. rész

Tartalom

Miután Stella elhagyja a Palotát és vele együtt Razelt, újrakezdés reményében Rivellbe – a kerubok égi városába – költözik. Miközben próbálja előcsalogatni a rejtett képességeit és igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez, a nyugati negyed törvényen kívüli ura szembe állítja a múltbéli tolvaj önmagával is.

Stella úgy érzi, hogy az elvinek között egyre több titokba bonyolódik, mígnem arra eszmél, hogyha meg akarja védeni a szerelmét, versenyt kell futnia az idővel.

Vajon sikerülhet a küldetése?


2024. szeptember 2., hétfő

Két héttel a világpremier előtt érkezik itthon Paula Hawkins, a Lány a vonaton szerzőjének új regénye

 Paula Hawkins:

Kéksötét

„Amikor ​egy világhírű képzőművész egyik alkotásáról kiderül, hogy emberi csontot is tartalmaz, három ember élete végzetesen összefonódik a titkok és hazugságok hálójában.”

Két héttel a világpremier előtt érkezik itthon Paula Hawkins, a Lány a vonaton szerzőjének várva várt új regénye



Megjelenés: szeptember 26.

Fordító: Török Krisztina
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 352 oldal

Leírás

Lány a vonaton világhírű szerzője sötét és lebilincselő történettel tér vissza a hosszúpróza terepére. Klausztrofób pszichológiai thriller az emberi elme végtelen kreativitásáról, bűntudat és megbocsátás, szerelem és megszállottság viszonyáról, és azon múltbéli bűneinkről, melyek nem hagyják, hogy feledébe merüljenek.

Paula Hawkins új regényét óriási nemzetközi várakozás előzi meg, és egy fantasztikus hír ezzel kapcsolatban a szerző magyar rajongóinak: a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra való tekintettel, a Kéksötétet egyedülálló módon két héttel a világpremier előtt már kezükbe vehetik a hazai olvasók. Minden másról beszéljen a fülszöveg alább, és az olyanok véleménye, mint Lee Child vagy Liz Moore.

Fülszöveg

Eris aprócska szigetén egyetlen ház áll, benne egyetlen lakóval. A szigetre egyetlen úton lehet be- és kimenni, ám a dagály érkezte mindennap tizenkét órára elvágja a skót szárazföldtől.

Ezt a parányi szigetet vette meg, és itt alkotott valaha Vanessa, a híres művész. A lenyűgöző, páratlan tehetségű Vanessa, akinek hírhedten csalfa férje húsz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. A ház most Grace otthona. Egy magányos, idős nőé, aki az árapályra hangolta életét, és a világtól háborítatlanul szeretne élni.

Most azonban egy váratlan látogató tart felé, kinek érkeztével nem csak Eris titkai bukhatnak a felszínre, hanem valami sokkal borzalmasabb is.

Paula Hawkins új regénye a hatalom és művészet összefüggéseit feszegeti lassan adagolt, egyre növekvő feszültségben. Kifinomult stílusával és erőteljes megoldásaival a Kéksötét napjaink egyik legemlékezetesebb thrillere.

A szerzőről

Paula Hawkins 1972-ben született Zimbabwében. 1989-ben költözött Londonba, és a tanulmányai befejeztével újságíróként dolgozott tizenöt éven át. Első pszichothrillere, a Lány a vonaton összesen 23 millió példányban kelt el, több mint ötven nyelvre lefordították, és Emily Blunt főszereplésével filmet forgattak belőle. A Kéksötét a legújabb regénye.

A könyvről mondták

„A Kéksötét oldalain éppolyan kíméletlen és leküzdhetetlen áradat ragadott magával, mint az Eris partjainál kavargó tenger.” - Val McDermid

„Félelmetes és feszes. Paula Hawkins eddigi legjobb regénye, toronymagasan.” - Lee Child

„Micsoda rabul ejtő, felvillanyozó könyv! Csodásan felépített, zseniálisan megírt.” - Donal Ryan

„A művészi alkotóerő és elhivatottság feszesen kibontott, alapos részletességgel feltárt világa.” - Charlotte Wood

„A Kéksötét egyedi hangulatú, elegáns titokdoboz jellegű pszichothriller különösen kifinomult és eredeti alapfelvetéssel. Egyébként is élek-halok a szabadulószoba-rejtélyekért – jelen esetben nevezzük szabadulósziget-rejtélynek –, és Paula Hawkins különösen zseniálisan hozta ezt össze most nekünk.” - Liz Moore

„Azt a mindenét! Paula Hawkins ismét előállt egy meghökkentő, határozottan komor és feszülten lélekboncoló thrillerrel. Teljességgel beleszédültem a Kéksötét olvasásába, egy nap alatt kivégeztem. Sokkal több egy fordulatos, izgalmakkal teli kriminél: mesterien tárja fel a megszállottság természetét, lenyűgözően írja le a művészi alkotói folyamatot és annak hagyatékát. Imádtam.” - Angie Kim

„Du Maurier utóérzés: művészet, szigetek, eltűnt házastársak… Lenyűgöző mű, letehetetlen.” - Mick Herron

„Paula Hawkins ezúttal egy művészeti hagyatékot tár fel, és azt boncolgatja, milyen hegyeket vagyunk képesek megmozgatni, csak hogy érezzük, tartozunk valakihez. A Kéksötét váratlan meglepetések útvesztőjében kanyarog velünk, ahonnan csak az utolsó pillanatban bukkanunk elő.” - Danya Kukafka

Részlet a kötetből


„Ahogy benyit az irodájába, megcsörren a vonalas készülék.
– Halló – ékeli a kagylót az álla alá, elindítja a számítógépét, oldalra fordul, átnyúl a kisasztalon álló kávéfőzőhöz, és azt is bekapcsolja.
A telefonban csend, majd tiszta, kimért hang:
– Jó reggelt! James Beckerrel beszélek?
– Igen. – Bepötyögi a jelszavát, és kibújik kabátjából.
– Remek. – Újabb csend. – Goodwin vagyok, a Tate Modernből.
A kagyló kicsúszik az álla alól, estében elkapja, és a füléhez szorítja.
– Elnézést, milyen nevet mondott?
A vonal másik végén a férfi hangosan kifújja a levegőt.
– Will Goodwin – artikulálja túl metszetten tiszta magánhangzóit. – A londoni Tate Modernből. Azért telefonálok, mert probléma adódott a Fairburn gyűjteményének részét képező egyik kiállítási darabbal.
Becker kihúzza magát, megmarkolja a telefonkagylót.
– Ó, Jézusom, csak nem esett kár benne?
– Nem, Mr. Becker – feleli tartózkodóan Goodwin. – Rendkívül elővigyázatosan bánunk a Fairburntől kölcsönzött mindhárom alkotással. Ugyanakkor kénytelenek voltunk kiemelni a kiállítás tárgyai közül az egyik szobrot. Az Egység II-t.
– Ezt hogy érti? – ül le Becker a homlokát ráncolva.
– Egy köztiszteletben álló törvényszéki antropológus a hétvégén ellátogatott a kiállításra, és e-mailben tájékoztatott bennünket, hogy az Egység II-ben egy emberi csont látható.
Becker kitörő hahotájára mélységes csend a válasz.
– Elragadtattam magamat – mondja még mindig kuncogva Becker –, csak annyira…
– Helyénvalóbb lenne elnézést kérnie – feleli indulatosan Goodwin –, ugyanis attól tartok, nem osztom a jókedvét. A maga szakmaiatlan kurátori ténykedésének eredményként váratlanul abba a kínos helyzetbe keveredtünk, a világjárványt követően és egyben az én igazgatói kinevezésem első kiállítása apropóján, hogy tudtunkon kívül emberi maradványokat teszünk közszemlére. Fel tudja mérni, milyen károkat okozhat ez intézményünknek? Az ilyen ügyek miatt törlik az embert a kultúrából.
Miután végre leteszik, Becker a monitorra mered, és várja, hogy megérkezzen az e-mail, amelyet az igazgató továbbított neki. Nyilvánvalóan badarság a reklamáció – már ha lehet így nevezni. Talán vicc? Vagy egyszerű tévedés?”


2024. augusztus 30., péntek

Boritóleleplezés: Lana V. Asol: A folyó túloldalán

Borítóleleplezés újra a blogomon, ezúttal Lana V. Asol írónő kötetének a borítóját fogom majd bemutatni szeptemberben.

A folyó túloldalán című regény második kiadása jelenik nyomtatott illetve ebook formában is, mely a Helma Kiadó oldalán lesz beszerezhető. A linkeket és további infókat hamarosan megosztom veletek.

 Lana V. Asol


Lana V. Asol
A folyó túl oldalán 1. rész

Tartalom 

Stella, tündöklő neve ellenére, majd a fél életét az utcán, a tolvajok között élte. Csupán két dologban különbözött társaitól: hogy lány volt, és hogy különös módon vonzotta a folyó.

Az a hely, amitől világ életében óvták, amiről mindenki azt tartotta, hogy veszélyes, bűvös lények birodalmát határolja. Ezért több ezer éve senki sem látta a túlpartját. Leszámítva őt, akit egy keserű véletlen, a mesék démonjainak világába sodort.

A Négy varázs birodalom komor urának palotájába kerül, könyörületből rejtegetik, ám bezárva, titokban kell élnie – halandó lévén, egy percig sem tartózkodhatna az elvinek földjén.

A palotában Stella rájön, hogy nem csupán az őt körülvevő világot nem ismeri, de saját magáról is sokkal kevesebbet tud, mint hitte.

Te félnél egyedül egy idegen birodalomban? Lenne erőd mindent feladni, hogy új életet kezdj? Volna merszed harcolni a szerelemért?

Lana V. Asol
A folyó túl oldalán 2. rész

Tartalom

Miután Stella elhagyja a Palotát és vele együtt Razelt, újrakezdés reményében Rivellbe – a kerubok égi városába – költözik. Miközben próbálja előcsalogatni a rejtett képességeit és igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez, a nyugati negyed törvényen kívüli ura szembe állítja a múltbéli tolvaj önmagával is.

Stella úgy érzi, hogy az elvinek között egyre több titokba bonyolódik, mígnem arra eszmél, hogyha meg akarja védeni a szerelmét, versenyt kell futnia az idővel.

Vajon sikerülhet a küldetése?

2024. augusztus 29., csütörtök

Demszky Gábor: A visszakapcsolt diktafon - Életútinterjú. Megjelenik szeptember 20-án!



Demszky GáborA visszakapcsolt diktafon
Életútinterjú

Megjelenik szeptember 20-án!



Multiverzum Kiadó, 2024

Az interjúkat készítették: Maróti Zsolt és Dr. Szőts Zoltán Oszkár

Fotók:Csalavári László, Jávor István, Müller László és Demszky Gábor

A kötetet szerkesztette: Péczely Dóra, Tarcsa Zoltán



Fülszöveg

Kiadónknál szeptember végén megjelenik Demszky Gábor legújabb kötete, A visszakapcsolt diktafon. Életútinterjú a szerzővel, Budapest egykori főpolgármesterével, az SZDSZ volt elnökével, a ma is aktív liberális politikussal. A könyvben felmenőiről is mesél, apai nagyapja és nagybátyja történetén keresztül bemutatva a XX. század eleji baloldali illúziók szertefoszlását. Részletesen taglalja és összegzi a Kádár-rendszer ellenzékeként „belső disszidensként” megélt ifjúkori éveinek eseményeit, a későbbi politikusi pályáját meghatározó eszméinek és motivációinak kialakulását. A történet végigkíséri polgármesteri éveit, de kitér a 2010 óta eltelt időszak politikai és személyes eseményeire is. Új munkájával kiegészíti a több mint egy évtizede megjelent könyveit, írásait, az eltelt idő távlatából újraértékelve a korábban publikáltakat, valamint reagál a magyar politikai élet legfrissebb változásaira is.

A gazdag képanyaggal ellátott kötetet – az ifjabb olvasókra is gondolva – az egyes történelmi eseményeket röviden bemutató „szövegdobozok” és a „főbb szereplőkről” tájékoztatást nyújtó névmutató egészíti ki.


Könyvbemutató és dedikálás a Magvető
Caféban
(Budapest VII., Dohány u. 13.)
Október 2-án, szerdán 18-20 óráig
Demszky Gáborral Betlen János újságíró beszélget.
Trombitán játszik Hargitay Péter.
A kötet a helyszínen kedvezménnyel megvásárolható.

Könyvbemutató és dedikálás az őszi Margó
Irodalmi Fesztiválon
Október 13-án, vasárnap 14.00–14.45-ig a Nemzeti
Táncszínház (Millenáris Park) Kávézó Színpadán.
Résztvevők:
Demszky Gábor, a kötet szerzője
Iványi Gábor, a A Magyarországi  Evangéliumi
Testvérközösség vezető lelkésze
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere
Moderátor: Mink András történész, archivista, Blinken OSA
Archivum, Közép-európai Egyetem

Dedikálás a Láng Tékában
(Budapest XIII., Pozsonyi út 5.)
Október 15-én, kedden 16.30-tól

Ajánlások

„Demszky Gábor egész életútja a szabadság gyakorlatias
szeretetéről és a szolidaritás érvényesítéséről szólt. Budapest, ha
akarna sem tudna nem szabad vagy nem szolidáris lenni, mert
akkor megszűnne Budapestnek lenni. A szabadság és a
szolidaritás egyik legfontosabb záloga pedig a szabad fővárosi
önkormányzat, amelynek megteremtése és két évtizedes
működtetése miatt Budapest örökké hálás lesz Demszky
Gábornak.”
Karácsony Gergely
 
„Jancsó Miklós megkérte Demszky Gábort, beszéljen az életéről.
A filmrendező rákérdezett a családra, a nagyszülőkre,
dédszülőkre, akik a soknemzetiségű Magyarországon éltek.
Jancsó jó kapcsolatban volt Nyikita Mihalkovval, és javasolta
neki, hogy filmesítse meg ezt a történetet. Sajnos a film nem
készült el, de a magnóra vett elbeszélés megmaradt, könyv lett
belőle, amelyet csak azért nem lehet kalandregénynek nevezni,
mert a történet minden részlete igaz.”
Kőszeg Ferenc
 
„Demszky Gábor a XX. század második felétől napjainkig terjedő
időszak egyik kiemelkedő magyar közéleti szereplője, gyorsan
elfutott szépséges életünk egyik fontos, megkerülhetetlen
egyénisége. Jó szívvel ajánlom kötetét, amelyben személyes
emlékeit szedte csokorba. Hálásak vagyunk azért, hogy nemcsak
politikusként, hanem élete föltárásával is nekünk szentelte
magát.”
Iványi Gábor

A szerzőről

Demszky Gábor portréját Magyar Bálint készítette.

Félelem és üdvözülés


Egy korábbi posztomban írtam arról, hogy nem ismerem a félelmet. Ellenzéki tevékenységem radikalizmusának magyarázatául írtam le ezt a mintegy általános magyarázatul szolgáló mondatot. Röviden: el mertem menni a falig. Egy évtizeden át rendszeresen elmentem a falig, vállaltam a házkutatást, verést, elzárást, utazási korlátozásokat, hisz még a szocialista országokba szóló útlevelemet is bevonták. Annál rosszabb nekik, gondoltam, és még keményebben folytattam. Ám most mással szeretném folytatni.

Az egzisztenciális félelmet sem ismertem soha. Akkor sem féltem, amikor elvesztettem a hivatalos megélhetési forrásaimat, mert minden honnan kirúgtak. Nem azért, mert fatalista lettem volna, hanem azért, mert hittem magamban, és hittem a piac, akkoriban a „feketepiac" hatékonyságában, tudtam, hogy jogosítványommal vagy egyszerűen a kétkezi munkámból meg tudok élni, és ez sikerült is. Amikor kirúgtak az egyetemről, taxisofőrként kerestem a kenyeremet. Amikor publikációs tilalom alá kerültünk, megcsináltuk barátaimmal a szamizdatot. (Nem tettem meg azt a szívességet a rezsim általam lenézett és semmibe vett nacsalnyikjainak, hogy féljek tőlük.) Amikor 2010 után itthon nem jutottam munkalehetőséghez, öt éven át pályáztam külföldön ösztöndíjakra. Sikerrel jártam, s ezekből még két gyermekem továbbtanulásának költségeit is elő tudtam teremteni.(Hollandiában,majd egy éven át Amerikában.) Amúgy azoknak, akiknek egzisztenciális vagy egyéb félelmeik vannak, a jelenlegi autokratikus rendszer keretei között azt tanácsolom, hogy inkább ne menjenek a politikába, keressenek más megélhetést, mert ha nem mernek állásukat, képviselőségüket kockáztatva elmenni a falig és ezáltal radikálisan ütközni a rezsimmel, soha nem lehet belőlük hatékony, eredményes, változást generáló vezető. Ám nem erről akarok igazán írni, hanem a félelem és a halál témaköréről.
Három éven át éltem Amerikában, ahol azt tapasztaltam, hogy az amerikaiak többség képtelen szembenézni a halál és az elmúlás gondolatával, egyszerűen azzal a ténnyel, hogy halandóak vagyunk. Ennek enyhébb megfogalmazása az, hogy gondolkodásukat bizonyos apátia jellemzi. Pedig a halál, minden élő szervezet számára olyan természetes vég, amit egyszerűen el kell fogadni. Pedig fel kell tennünk a kérdést: félelem, hol és miben rejlik a te hatalmad?Halál, honnan a te fullánkod, mely félelem eszközével teszi tönkre az ember életét? Mert a halál teljesen normális, emberi bizonyosság. És ha még hozzá kívánunk tenni valamit, akkor azt is el kell mondanunk, hogy az egész euroatlanti civilizációban folyamatosan nő a várható emberi élettartam. Ezzel pedig megnő a teljes emberi élet megélésének lehetősége is. Ráadásul azok a nagy gondolkodók, mint Kant, Marx, Freud, Einstein vagy Kepler, akik egész életüket a munkának szentelve utódaikra és az emberiségre, életünk és az univerzum értelmezésére alkalmas, hatalmas tudást hagytak, az élet minőségén is javítottak, mert tágították a megértett és megélt univerzum kereteit. Számomra is így van ez, rengeteget tanultam tőlük és általuk. A reneszánsz ember az ideálom, az az archetípus, aki kilépett a kereszténység nagy mítoszának keretei közül, és nem hisz az üdvözülésben, mennyben és pokolban, túlvilági létben. Itt és most, a földi valóság korlátait feszegetve keresi és keresem én is a közjó megvalósításának lehetőségeit.

Demszky Gábor

Részlet a kötetből

2006–2010

Ördögikörben

- Hogyan látod főpolgármesteri tevékenységed utolsó ciklusát? Tudtad, hogy az lesz az utolsó?
- Az utolsó ciklus ördögi körré vált: bárhol igyekeztem kitörni belőle, újabb problémahalmaz, konfliktusok újabb darázsfészke várt. Az öt ciklus közül ez volt önkormányzati szempontból is a legkomplikáltabb, a leginkább átpolitizált; az utolsó évben pedig egyenesen kriminalizált vált. Ami a kérdés másik felét illeti: húsz év bőven elég a főpolgármesteri szerepből - két évtized nagyon hosszú idő. Leköszönő liberális városvezetőként nyugodt szívvel hagytam el a posztomat. Elkészült Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a csepeli szennyvíztisztító, megépült a 4-es metró első szakasza. Budapest kapuinál hatalmas raktárbázisok, hipermarketek épültek, amelyeket lehet szidni, nem szeretni, de nélkülözni alig. Ugyancsak nélkülözhetetlen az M0-s északi Duna-hídja, amelyet egy magazin, különleges látványa miatt, a modern világ katedrálisának nevezett, miközben az internetes szavazók azt vitatták, kiről legyen elnevezve: Chuck Norrisról, Stephen Colbertről, netán Zrínyi Miklósról; végül aztán a Földrajzinév-bízott a Megyeri híd elnevezést fogadta el.
Ezt a húsz évet, amelyet magam mögött hagytam, egyelőre csak a publicisták és a politikusok nevezik Demszky-korszaknak. Hogy történelmi viszonylatban pozitív jelentéstartalmat kap-e később ez a kifejezés, mint Örkény híres egyperces novellájában a "magyar" szó, amely igévé változva jelentette mindazt, amire vágyunk, az talán majd csak újabb húsz szabad év múltán dől el.
- 2006 őszét Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde tette emlékezetessé. Rád hogyan hatott? Egyáltalán hogyan szereztél tudomást róla?
- Emlékeim szerint Molnár Gyulával karikáztunk egy tandemen az Andrássy úton, közben megállítottak kamerákkal, hogy mit szólok hozzá, hogyan kommentálnám. Akkor hallottam róla először. Abban a helyzetben még nem lát világosan, de azt tudtam, azonnal éreztem, hogy itt valami alapvetőfordulat lesz, hogy ezután nem lehet ugyanúgy politizálni, ugyanúgy kormányozni, mint addig. Ez volt számomra az a pillanat, amikor megértettem, hogy most egy új korszak jön.
- Milyen értelemben?
- Tudtam, hogy ez mindent meg fog változtatni: elszabadulnak az indulatok, a szélsőjobboldal teret nyer, az ellenzék kezébe olyan fegyver kerül, amihez fogható nem lesz a másik oldalon. Gyurcsány beszédét én magam is ambivalensen ítéltem meg: saját tapasztalatomból tudtam, mekkora feladat egy reformidegen frakcióval elfogadtatni a megszorításokat, csak nagyon kemény kiállással lehet - ha szemléletüket nem is – legalább pillanatnyi érdekviszonyaikat befolyásolni. Miniszterelnök azonban nyilvánosság előtt így nem beszélhet - még egy korlátozott nyilvánosság előtt sem, akkor sem, ha meg sem fordul a fejében, hogy a zárt ülésről szavai (talán épp saját ellenlábasai révén) kikerülnek. Volt egy tucatnyi olyan kijelentése, amely - bármennyire is világos szándékkal hangzott el, s bármennyire is jól mérte fel Gyurcsány, hogy a szocialista frakcióval csak annak saját nyelvén lehet beszélni - a nyilvános beszéd politikai és erkölcsi normáinak gyökeresen ellentmondott. Őszödön Gyurcsány brutális őszinteséggel beszélt a reformok elmaradásáról azzal a szándékkal, hogy előkészítse a fájdalmas megszorításokat. Valójában az őszödi helyzetértékelés, a politikában abszolút megengedhetetlen szófordulataival, csak arra világított rá, ami addig tabunak számított A túlköltekezés következményeire és az addigi retorika és a valóság közötti félelmetes távolságra. Ha Gyurcsány következetes lett volna, akkor a "hazudtunk reggel, éjjel meg este" elhangzása pillanatában azonnal visszaadja mandátumát a frakciójával együtt. Ezt azonban nyilvánvalóan nem tehette meg, hiszen ez a választók kétszeres becsapása, a felelősség kétszeres elhárítása lett volna. Bár azt is hozzátenném, hogy véleményem szerint már az is őrültség, hogy valaki azt gondolja, ha 170 ember előtt elmond egy beszédet, az titokban marad. Így nem lehet titkot tartani. Én konspiráltam, és volt egy alapelvem: ha két ember tud valamit, az már nem titok.
-Úgy érezted, ez végzetes hatással lesz az önkormányzati választásokra?
-Azt sejtettem, hogy az őszödi beszéd a helyhatósági választásokon Budapestet nem rendíti meg, de a "billegő" körzeteket a szocialisták is, a liberálisok is elveszíthetik. Arra az erőszakhullámra azonban, amelyet a beszéd elindított, illetve amely a beszéd ürügyén felszínre tört, nem számítottam. A tévéostrom még csak megdöbbentett az értelmetlen agresszióval, az október 23-ai brutalitás azonban már arról győzött meg, hogy az elszabadult indulatok olyan megrendült politikai bizalmat jeleznek, ami ellenkezőjére fordítja az addigi folyamatokat.
- Ezt elmondtad párton belül vagy valamilyen fórumon valakinek, aki döntéshozó helyzetben van, megosztottad az aggályaidat?
- Igen, és nem voltam ezzel egyedül. Szerintem annak, hogy az SZDSZ kiszállt két év múlva, köze volt ehhez, az egy folyamat része volt.
- És miért csak két év múlva szállt vajon ki az SZDSZ?
- Hát ez jó kérdés. Talán addigra vált tarthatatlanná a helyzet.
- Nem célunk részletesen felidézni az eseményeket, de nem kerülhetjük meg az MTV-székház ostromát. Szeptember 18-án egy tízezer fős tömeg vonult a székházhoz, amelynek tagjai közül egy kemény mag összecsapott a székház védelmére kirendelt rendőrökkel. A kialakult csetepaté nem nyújtott hízelgő képet a kivezényelt rendőrökről és az irányításukról.
A Magyar Televízió ostromának másnapján
- Gyalázat, ami ott történt. A televízió épületét egy konszolidált rezsim,
amelyik rendelkezik megfelelő roham-, készenléti rendőrséggel és minden egyébbel, meg kell tudja védeni. Itt olyan közrendőröket vetett be, akik, nem voltak erre felkészítve, nem erre valók, nem erre voltak kiképezve. Gyakorlatilag nekem úgy tűnt, hogy mintha nem akarnák megvédeni a
televíziót. A tévét elfoglalták, és méghozzá úgy, hogy brutálisan megvertek rendőröket. Ez azon múlott, hogy nem volt ott, a helyszínen megfelelő rendőri készültség. Nem vezényelték oda azonnal őket, mert akkor 10 perc alatt odaértek volna. A tévészékházat meg kellett volna védeni. Nincs
hiteles válasz mindmáig arra, miért nem sikerült megvédeni az MTV székházát.


A kötet előrendelhető a kiadó webáruházában és a kereskedelmi hálózatokban:

Beleolvasó: Haffner Orsolya:Tükörtó - ("Arcán jeges rémület látszott, amint az ablakon keresztül figyelte a szürke és fekete ruhába öltözött alakokat. Megfordult, szeme a szobát pásztázta. ")

Újabb részletet hoztam nektek Haffner Orsolya: Tükörtó című könyvből. A könyvet Smaragd Kiadó illetve webshop oldalán.  Jó olvasást!


Haffner Orsolya
Tükörtó

Tartalom

„Elza ​elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.
Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.
Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?


A TÜKÖRTÓ
RÉSZLETEK

1. Fejezet
West Stratford, 1950

  Megint azt képzelte, hogy ez csak játék. Karen, az anyja sokszor tanácsolta ezt neki, amikor időnként megjelentek náluk ezek a furcsa emberek. Ne féljen, tegyen úgy, mintha mesejáték lenne, akkor hamarabb véget ér. Ezúttal azonban Anya szokatlanul viselkedett. Arcán jeges rémület látszott, amint az ablakon keresztül figyelte a szürke és fekete ruhába öltözött alakokat. Megfordult, szeme a szobát pásztázta. Tekintete végül az egyszerű nappali túlsó sarkában álló, ruhákkal teli szennyeskosáron állapodott meg.
– Szívecském, játssz bújócskát! Bújj be a ruhák közé, és ne gyere elő! – suttogta sürgetően.
   Megérezve a közelgő veszedelmet, a kislány félénken bólintott, és a kosár felé szaladt. A puha pulóverek és nadrágok átölelték kis alakját, miközben befurakodott, szíve pedig úgy vert, mint egy csapdába esett madárnak. Anya sietve elrendezte a ruhákat, hogy elrejtse a lányát, majd lecsukta a szennyesláda tetejét. Az oldalán lévő nyílások épp akkorák voltak, hogy a kislány kiláthasson, mégis észrevétlen maradjon. A kopogás egyre hangosabbá és erősebbé vált. Mielőtt Anya elfordult a kosártól, pillantása elidőzött egy alig észrevehető mozdulaton, amint a lány a ruhája ujját a szeme elé húzza. Ekkorra Trevis, az apja is előkerült, és kinyitotta az ajtót.
   A sötét ruhás férfiak ijesztőbbek voltak, mint máskor, hangosan beszéltek, és füstszagot árasztottak. Egyikük kiabált. Erős, nyers hangja bántotta a fülét, ezért a kislány kissé összébb húzódott. Nagyon mérges, de kire haragszik?
   Ahogy jobban kilesett, kis híján felsikoltott. Rémülten vette észre, hogy Apa felemeli a kezét. Meg akarta ütni az egyik férfit, ez azonban nem sikerült neki, mert az éberebb volt, és gyorsabban mozdult. Mire a kislány észrevehette volna, a két másik fekete ruhás egy szempillantás alatt odaugrott, és lefogta Apát. Egyikük hátrafeszítette a kezét, mialatt a másik gyakorlott mozdulattal összekötözte a csuklóját.
– Gyerünk, most velünk jöttök! – mondta egyikük.
    Várni fog, mert hamarosan jön érte valaki.
  Hogy ki, arról fogalma sem volt. Remélte, hogy nem tart sokáig, mert nagyon régóta kucorog a szennyeskosárban, és a lába is elgémberedett. Úgy tűnt, az ijesztő alakok látogatása véget ért, Anyát és Apát magukkal vitték. Az imént még tele volt a szoba emberekkel, most pedig már üres. Csak ő maradt itt, a ruhák között gubbasztva. Ahogy a szülei kifelé tartottak, hallotta, hogy Anya Apa nevét kiáltja. Anya sírt, csúnya szavakat mondott, de a fekete ruhások nem törődtek vele. Miért nem mehetett oda hozzájuk? Nem merte megkérdezni, az a magas férfi nagyon sietett. Apa ordítani kezdett, majd amikor ráeszmélt, hogy hasztalan, abbahagyta. A kislány felemelte a kosár fedelét, hogy jobban kikukucskálhasson, és kedveszegetten nézett a szülei után. Előfordult ilyen máskor is, erre nagyon jól emlékezett, igaz, még sohasem vitték el Anyát és Apát egyszerre.
  A kislány eltűnődött a maga gyerekes módján, hová mehettek. Lehet, hogy egyenesen a börtönbe, vagy talán szólnak a rendőrségnek. Még csak ötéves volt, csakhogy ezek a szavak már ismerősen csengtek a számára. Bár tudná, mikor jönnek vissza! Az is lehet, hogy valaki más jön érte. Halvány sejtelme sem volt, ki fog róla gondoskodni, mert nem ismert senkit az anyján és az apján kívül.
  Nem bírt tovább a rejtekhelyén kuporogni.

Folyt.Köv.