Tudtad-e? Haffner Orsolya

Tudtad-e? rovatomban Haffner Orsolya  írónő hét érdekességet osztott meg, mely a könyvéről mesél nektek. Írónőnek Tükörtó című regénye jelent meg Smaragd Kiadó gondozásában. 

Jó olvasást! 

 

Tudtad-e? Mezőföldi Pitypang

Tudtad-e? rovatomban Mezőföldi Pitypang  írónő hét érdekességet osztott meg, mely a könyvéről mesél nektek. Írónőnek eddig egy regénye jelent meg Neriah címmel.

Jó olvasást! 

Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek - ("Ez a könyv év egyik legjobbja. Imádom.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasom év egyik legjobb könyvét Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek. Utoljára Barátnak tartalak sorozatot olvastam az írónőtől. Nagyon megörültem, hogy elolvashatom. Ezúton is köszönöm még egyszer és remélem nem utoljára olvasok tőle.

Abby Jimenez

Átkozottul szeretlek

Tartalom

Justint átok sújtja, és egy Reddit-posztnak köszönhetően már az egész internet tud róla. Minden nő, akivel randizik, azonnal megtalálja élete párját, miután szakítanak egymással. Amikor Emma üzenetet ír neki, hogy vele is ugyanez történik, kitalálnak egy tervet: egymással randiznak egy ideig, aztán szakítanak. Így a kettőjüket sújtó átok semlegesíti egymást, és végül mindketten megtalálják életük szerelmét. Képtelen ötlet… de talán működhet.

A kapcsolat csupán egy könnyű, nyári kalandnak indul. Amikor azonban felbukkan Emma toxikus anyja, Justinnak pedig gyámságot kell vállalnia három fiatalabb testvére fölött, hirtelen sokkal komolyabbra fordul a helyzet, mint amire számítottak. Ráadásul valódi érzéseket kezdenek táplálni egymás iránt.

Vajon a sors ezúttal a tökéletes párt hozta össze?

 

Vélemény

5/5

Pár napja fejeztem be a könyvet, de most tudok írni róla. Ez a történet nagyon nehéz, mint nekem, mint Justinnak és Emmának. Két sebzett lélek, kik egymásra találnak. S vajon elég-e ez nekik? De azt tudom, hogy sokat pityeregtem olvasás közben, könnyeimet nyeltem, ahogy egyre fogytak a betűk. Nem hiába a kedvencem Abby Jimenez. Érzelem egész skáláját képes előhozni az emberből. 

Egyszerre nevettem, bánkódtam, voltam szomorú és mérges. S végén még sírtam is, annyira elérzékenyültem. Ennyi sok mindent hozott ki belőlem ez a könyv.

A téma, amit előhozott, oly ritkán van szó róla, pedig nagyon kellene erről beszélni. Mentális egészségügyi probléma világszerte méreteket öl. Nagyon sajnáltam Emmát, amiken keresztül kellett mennie az életben. 

Viszont Maddy, jaj istenem, hogy mennyire utáltam. Iszonyatosan mérges voltam. Ahogy Emma, én is ilyen vagyok, végletekig bízik a másikban és mindig csak a jót látja. Bár tudja, nem kellene, de mégis. Ez a szeretet, de néha a szeretet sem elég.

Aztán végére kezdtem megérteni a viselkedését, a tetteit és az érzéseit. Így a végére nem volt annyira vészes, Maddy végig tudta mi lesz a vége, sajnos.

Ez a könyv év egyik legjobbja. Imádom. Amikor emailt kaptam, hogy lenne-e kedvem olvasni (természetesen nem ennyiből állt a levél), egyből le is csaptam. Abby Jimenez neve nem volt számomra ismeretlen. Tudtam milyen stílusban ír és miféle könyvet ad ki. Így biztosra vehettem, hogy kedvencem lesz, így is lett. 

Nemcsak romantikát helyezte előtérben, hanem a mentális egészséget is. Olvashatunk,  Justin és Emma lelki vívódásait, az események, ami körülöttük zajlik. Ajánlom azoknak, akik nemcsak vicces, szórakozató könyvet keresnek, hanem elgondolkodtató történetet keresnek, ahol a szereplők is küszködnek.

Álomgyár Kiadó

Borítóleleplezés a Skarlát Kiadónál augusztus 19-én.

 A regény exkluzív beleolvasóját a Bookaholic Könyvnapon szerezheted be tőlünk ingyen! Élőben is megcsodálhatod a borítót.

Dátum: 2024.08.24

Helyszín: 1072. Budapest, Klauzál utca 10. (Doboz bár )

Kapunyitás: 10:00

Fülszöveg:

Tizenkét csillagkép és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb csatája az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberek világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzedelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.

Veszély és varázslat.

Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik.

Regénymegjelenés dátuma:

 2024. november!

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Virág Gábor - ("Azt üzenem, hogy ne hallgassanak a hazug mítoszokra, amiket terjeszteni próbálnak, és bátran vegyék a kezükbe a könyvem, vagy bármely más hasonló témájú könyvet. Garantálom, hogy semmi bajuk nem lesz tőle, legfeljebb annyi, hogy ezentúl nem csak fekete-fehérben látják majd a világot.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Virág Gábor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak napokban jelent meg első kötete a Könyv Guru gondozásában Bukásra ítélve című melegregénye.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az embernek magáról mesélni a legnehezebb, de megpróbálom tömören összefoglalni. Hamarosan betöltöm a harminchatot, és ez idő alatt annyi mindenben próbáltam már ki magam, hogy képtelenség lenne itt és most felsorolni. Az egyetlen állandó dolog az életemben mindig is a könyvek iránti olthatatlan szenvedélyem volt. Mások utazgatnak, kirándulnak szabadidejükben, én a könyveket bújom, és mellette történeteket írok. Én ezt élvezem, ettől vagyok önmagam.

Amit még tudni érdemes rólam, hogy elég szabadgondolkodású ember vagyok, aki nagy ívben kerüli a felesleges konvenciókat. Nem szeretem túlgondolni az életet és a világban betöltött szerepünket. Úgy vélem, sokan nem hagynak elég teret a számukra valóban fontos dolgoknak, és hajlamosak lemondani az álmainkról pusztán azért, hogy másoknak megfeleljenek. Én pont az ellenkezője vagyok, és próbálom úgy élni az életem, ahogy az nekem jó.

Bukásra ítélve c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Hihetetlennek tűnhet, de annak ellenére, hogy „hazai pályán” mozogtam, nem volt olyan könnyű hitelesen megírni. Főleg a tanárok munkája, napi feladatai, egy iskola mindennapjai igényeltek sok kutatómunkát. A KRÉTA-rendszerről például halvány fogalmam se volt, ami a regényem egyik kulcsfontosságú eleme.

Sokat kutattam még a transzneműségről, a nemi megerősítő műtétekről, valamint számtalan beszámolót olvastam más emberek coming out-élményéről, és hogy rajtam kívül ki hogyan éli meg ma Magyarországon a másságát, milyen tapasztalatai vannak, hogyan viszonyul hozzájuk a környezetük. Bár voltak köztük kedves, szívmelengető történetek is, de a többségüket sajnos még olvasni is elkeserítő volt.

Nem tudom konkrétan behatárolni, meddig tartott az írás. Elsőként a szereplőket alkottam meg, utána következett a cselekményvázlat. Az első kézirat megszületéséig szerintem több, mint egy félév is eltelt. Aztán jött a sok javítás, átdolgozás, ami talán plusz 2-3 hónapot jelentett.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Próbálom egyensúlyban tartani a kettőt, de nem nagyon elrugaszkodni a valóságtól. Épp csak annyira, amennyire a történet megkívánja. Természetesen a Bukásra ítélve teljes mértékben kitalált történet, de a helyszíneket és társadalmi közeget szándékosan meghagytam olyannak, amilyenek valójában – pontosabban amilyennek én látom.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Természetesen minden az olvasással kezdődött. Mint már mondtam, világéletemben imádtam olvasni és szenvedélyes könyvgyűjtő is vagyok. Késő kamaszkoromban írtam az első novellámat, és úgy emlékszem vissza rá, hogy borzalmas volt. Hiába mondták sokan, hogy jó, nem hittem nekik. Volt régen egy Karcolat.hu nevű oldal, oda raktam fel őket. Úgy tudom, azóta már megszűnt. Aztán ahogy felnőttem, dolgozni kezdtem, egyre jobban háttérbe szorult ez a tevékenység, és csak unalmamban írogattam magamnak kis szösszeneteket, ami épp eszembe jutott. Regényekbe is sokszor belefogtam az évek során, de sosem sikerült befejezni egyiket sem. Folyton megrekedtem egy résznél, és elkezdtem egyhelyben topogni, egyre jobban folyt ki a kezeim közül az irányítás. Részletesebb, tudatosabb tervezésre volt szükség, több előkészületre, és persze gyakorlásra.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Természetesen. A könyv, amelyen most dolgozom, egyáltalán nem LMBTQ+ témájú, és nem is igazán krimi, hanem egy női thriller. De erről most nem szeretnék többet elárulni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez nem álnév. Ez a saját nevem. Soha egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy álnevet használjak. Valamiért ez most trenddé vált a magyar íróknál, mert a kiadójuk vagy ők maguk úgy gondolják, hogy ettől eladhatóbbak. Sajnos azt kell, mondjam, hogy ez igaz, és egyben elég szomorú is, hogy az olvasók nagy része amint magyar nevet lát egy borítón, rögtön elfordítja a fejét. Pedig nekem is sok hazai kedvencem van, és némelyikük akár nemzetközi viszonylatban is simán megállná a helyét, ha megfelelő támogatást kapnának. Kár, hogy erre nálunk egyáltalán nincs törekvés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egy kézirat sosincs kész. Ebbe már az elején bele kellett törődnöm. Még most, a megjelenés után is bele-bele lapozgatva a könyvembe azon agyalok néha, hogy egy-egy mondatot, jelenetet talán jobb lett volna így vagy úgy megírni. De szerintem nem én vagyok az egyetlen író, aki így van ezzel. Ilyenkor be kell csukni, el kell engedni, és bízni a szerkesztőben, hogy jól van az úgy.

Hogyan jött az ötlet, hogy könyvet írj? Főleg melegregényt?

Először is szeretnék pontosítani: én nem tartom a könyvemet szó szoros értelmében „melegregénynek”. Mert azon túl, hogy a főszereplők melegek, és vívják a napi harcaikat a társadalommal szemben, számtalan olyan témát is súrol, melyek sokakat ugyancsak érintenek. Ilyen például az iskolai bántalmazás problémája, a családon belüli erőszak, és végül, de nem utolsó sorban az oktatási rendszer hanyatlása. Az, hogy nem voltam hajlandó belesimulni a politikailag elvárt sémákba, az szinte magától értetőden jött. Sosem szégyelltem azt, aki vagyok, és nem állt szándékomban semmilyen elvárásnak megfelelni. Charles Bukowskit idézve: „Ha azon aggódnék, hogy az embereket mi érdekli, soha nem írnék semmit.”

Szóval számomra a szereplőim ugyanolyan normális, átlagos emberek, mint amilyennek magamat is tartom. Az más kérdés, hogy a környezetük miként viszonyul hozzájuk. Ez a könyv központi témája, és ezt sugallja a borító és a cím is: Bukásra ítélve.

Mit gondolsz a jelenlegi helyzetről? Fólia-törvény, a könyvek nem kerülnek ki a könyvesboltok polcaira.

Ez a kérdés pont telibe talált, mert az időzítésből és a témából adódóan sokan azt hihetik, hogy direkt bosszantásból írtam egy olyan könyvet, amivel majd jól megmondom a magamét a világnak. Nem ez volt az eredeti szándék, de végül nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, hogy ne emeljem át a regényembe az aktuális történéseket is.

Hogy mit szólok? Az ember azt gondolná, hogy a saját hazája büszke rá, ha bárki bármi maradandót alkot. De jelenleg ez csak akkor igaz, ha az olyasmi, amit elvárnak. Ami belefér egy bizonyos keretbe.

El kellene már végre fogadni, hogy nem minden mű szól mindenkinek, viszont mindenkinek joga van tudni róluk, és hozzájutni ahhoz, ami érdekli, és amiben önmagára lel. Szándékosan hátrányba helyezni bármilyen szerző, művész fáradtságos munkáját csak azért, mert valakik kitalálták, hogy az ártalmas (ami persze nem igaz, és ezt ők is tudják jól), szerintem igazságtalan és megalázó. Emiatt nem álltak szóba velem kiadók, ezért nem lehet ott a könyvem az újdonságok közt a kirakatban, holott más íróké igen. Ez is egy a sok megkülönböztető dolog közül, ami másnak jár, nekem nem.

Megmondom őszintén, hogy senkinek ilyen kínkeserves debütálást nem kívánok. Ilyen érzés lehet, amikor az esküvőd napján hal meg valakid.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem feltétlenül. De a lélektani thriller mindig is nagy favoritom volt. Durva csavarok, óriási csattanók, meghökkentő befejezések, és persze pszichológia minden mennyiségben. Csak hogy pár szerzőt említsek: Farkas Anett, Ludányi Bettina, Sienna Cole, Paula Hawkins, Sarah Pinborough, Lucy Foley, John Marrs, J. P. Delaney. Imádom őket! Sosem tudom, mire számítsak tőlük, és én is valami ilyesmit akartam. Valami egyedit, újszerűt, ami mást nyújt, mint amire elsőre gondolsz. Szívből remélem, hogy valamelyest sikerült.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felfoghatatlan. Egész életemben csak álmodtam erről, és még mindig alig hiszem el, hogy valóban megtörtént, dacára a már említett körülményeknek. És ami a legszebb benne, hogy akkora szeretet és támogatás vett körül hirtelen mindenhol, amire egyáltalán nem számítottam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Aki ismer, az tudja, hogy én egy nagyon tudatos ember vagyok, szeretek mindent megtervezni. Ez a regényemmel sem volt másképp, de ezúttal több teret hagytam magamnak. Szóval a válaszom az, hogy kicsit mindkettő. Tudatosan megterveztem a történet minden részletét, de amikor szárnyalni akart magától, én engedtem.

Persze sok olyan pillanatom volt, amikor legszívesebben azt mondtam volna, hogy francba az egésszel. De szerencsére valahogy mindig sikerült átbillennem rajta és folytatnom. A végén már úgy voltam vele, hogy nem is érdekel, ha nem tökéletes, mert olyan úgysem létezik. Szívem-lelkem benne van, és csak ez számít.

A kötetedből vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Imádom azt a jelenetet, amikor Patrik meglepi Milánt a szerelemlakattal, és együtt felteszik a korlátra a Csónakázó-tónál. Az eredetileg nem volt benne a vázlatomban, azt teljesen maguktól csinálták. Van egy korábbi jelenet is, amikor Patrik meglátogatja otthon a betegen fekvő Milánt. Imádtam azt a csendes vonzalmat, ami ott kialakult közöttük.

A legnehezebben Alex visszaemlékezését írtam meg, amikor Patriknak mesél az apja haláláról. Az még nekem is sokkoló volt, és ugyanígy voltam a Milán apjával játszódó jelenetekkel. Attól az embertől még most is a frász jön rám, ha csak rágondolok.

Van még egy kedvenc részem, ami nem túl vidám, de elég ütős. Nem akarom elárulni melyik, mert az spoiler lenne, de ha valaki olvasta már, és utána alaposan megnézi a borítót, rá fog jönni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az élményeim, tapasztalataim, emberismeretem. Szeretek mindenben tájékozott lenni és nyitott szemmel járni. Van egy jelenet a könyvben, amikor Alex kifelé nézelődik a HÉV ablakán, és figyeli az utasokat, járókelőket, és próbálja elképzelni a történetüket. Én pontosan ugyanilyen vagyok. Munkába menet ülök a volán mögött a piros lámpánál, átmegy előttem valaki a zebrán, és a külsejéből, mozgásából leszűrve már mögé is képzelek egy sztorit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Kizárólag a párom tudott róla, hogy könyvet írok. Ő is olvasta először. Róla azt kell tudni, hogy nem sokat olvas, és ha unja, rögtön félreteszi. Nem érdekli az sem, hogy én írtam. Viszont a Bukásra ítélve első kéziratát (akkor még nem ez volt a címe), egy hétvége alatt kiolvasta, és azonnal sorolta az észrevételeit. Ebből már sejtettem, hogy valamit csak jól csináltam, és hallgattam is rá mindenben. Ő azon kevesek egyike, akinek a véleménye nagyon fontos nekem.

Persze később szakértő szemek is átnézték, de az már nem volt ugyanaz. Az már inkább a munka része volt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? Ráadásul egy LMBTQ-regény.

Mivel a főhőseimmel ellentétben én sosem titkolóztam magamról, a téma senkinek sem okozott nagy meglepetést. De mikor édesanyám megtudta, hogy könyvem jelenik meg, még a szava is elállt, pedig őróla azt kell tudni, hogy hozzám hasonlóan imád sokat beszélni.

Egyébként nagyon büszkék rám mindannyian, és nekem ez a legfontosabb.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Azt üzenem, hogy ne hallgassanak a hazug mítoszokra, amiket terjeszteni próbálnak, és bátran vegyék a kezükbe a könyvem, vagy bármely más hasonló témájú könyvet. Garantálom, hogy semmi bajuk nem lesz tőle, legfeljebb annyi, hogy ezentúl nem csak fekete-fehérben látják majd a világot.

Idén belekezdtem egy új könyvbe, és most azzal is foglalatoskodom. Emellett szeretném most egy kicsit élvezni a munkám gyümölcsét, és minél több olvasóhoz eljuttatni az írásomat. Ez egy igen kemény feladat, és sok időmet, energiámat elveszi. Sajnos nálunk nem divat utcai plakáton könyvet reklámozni, úgyhogy jobb híján marad a közösségi média, ami őszintén szólva, nem a szívem csücske.

Viszont aki szeretne, személyesen találkozhat velem nemsokára a Millenárison, a Nemzetközi Könyvfesztiválon. Egészen pontosan szeptember 28-án, 14 órakor várok mindenkit szeretettel a Könyv Guru standjánál. Remélem sok elégedett és leendő olvasóval találkozom majd. Furcsa lesz most az asztal másik oldalán ülni, de én izgatottan várom. Gyertek el minél többen!

Virág Gábor szerzői oldala

Bookline

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Monos Anett - ("Jobban izgultam az előolvasók véleményétől, és mire megjelent már nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam szerencsére.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Monos Anett írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg Szenvedélyes hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.) című romantikus e-könyv a Skarlát kiadó gondozásában. Érdekessége az, hogy ingyen lehet letölteni a könyvet a kiadó oldalán.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nyolcéves korom óta írok, és tíz éve vetettem bele magam az írástechnikába, amikor blogolni kezdtem. Néhány éve több kurzust is elvégeztem, amiket akkor még a Könyvmolyképző Kiadó szervezett. Sok íróval és szerkesztővel ismerkedtem meg, és a C&H Projects által elkezdtem szerkeszteni is a novellákat, nem csak írni. Részt vettem több antológia megszületésében, de sajnos magánéleti okokból kiváltam a csapatból. Ezután ötlött fel bennünk egy kiadó alapítása Sárközi Nillával.

Szenvedélyes hadviselés c. könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez egy trükkös kérdés, mert az első változatot 2016-ban írtam meg, sőt, a többi részét is, de aztán évekig rá sem néztem, bár mindig foglalkoztattak, hiába zártam le. Aztán 2019-ben elhatároztam, hogy újra előveszem, és kiadáséretté dolgozom át. Ezzel kezdődött el egy több éves folyamatos átírás hullám. Több kurzusra vittem őket magammal, szakemberek segítségét kértem, és így is négy év volt, mire eljutottunk a szerkesztésig.

Annak ellenére, hogy realista történet, végeztem hozzá kutatómunkát, sőt, el is mentem a helyszínekre, amik megjelennek a történetben. Sok bokszvideót néztem, utána olvastam szakkifejezéseknek, technikáknak, és az önvédelmi fogásoknak is.

 

Hány részesre tervezed, a Gyűlöllek szeretni sorozatot? Visszatérő karakterek lesznek majd a könyvekben? Mesélnél, erről kicsit mikre számítsunk?

A trilógia az biztos, bár már van ötletem a negyedik részhez is, aztán meglátjuk, hogy alakul. Igen, ugyanazokkal a karakterekkel tervezem, ugyanúgy Adri és Bálint lesznek a főszereplők, de a mellékszereplők bővülni fognak. Akik az első kötetben csupán említés szintjén jelennek meg, ők most nagyobb szerepet kapnak majd, ennyit elárulhatok.

Olvastam, hogy jövőre lesz nyomtatott könyv/könyvek, miért döntöttél, hogy ingyen e-könyvként adod/adjátok ki?

Több oka is volt ennek. Az egyik a pénz, hiszen a nyomtatás irdatlanul sokba kerül, és így is tetemes összeget folyattunk az ebookba, hiszen a szakembereink nem ingyen dolgoztak rajta. A másik ok, hogy ez nekünk a tesztévünk, kitapasztaljuk, hogyan gyúrjuk bele a mindennapokba a kiadót a munkánk és magánéletünk mellé. Konkrétan olyan, mintha még egy teljes állásunk lenne. A munkánkból is a kiadóval foglalkozunk. Nem akartunk fejest ugrani azonnal az ismeretlenbe a fizikai könyvekkel. Harmadik oka logisztikai, ugyanis csomagolni kell, postázni, fogadni a rendeléseket, erre majd ki kell találnunk egy rendszert. A negyedik ok az, hogy még nem vagyunk számlaképesek, legálisan nem tudnánk értékesíteni. És az ötödik: így sokkal több emberhez elérünk, ami egy induló vállalkozás esetében kulcsfontosságú, hogy kialakíthassa a vevőkörét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Egészséges mértékben kiegészítik egymást. Saját élményekből is táplálkozom, amit a fantáziával keverek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nyolcévesen, a Harry Potter hatására. Tízévesen elkészült az első regényem, de természetesen vállalhatatlan.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Novellákat rendszeresen írok más zsánerekben. A C&H Projects antológiáiban megjelent már horror, sci-fi, misztikus írásom is. És jelenleg is pihen egy urban fantasy kézirat a fiókban, ami ki tudja, mikor fog napvilágot látni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Elégedett vagyok általában, hogy sikerült, de ez még korántsem az út vége, hanem az eleje, hiszen innentől kezdődik a munka nagyja.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondoltam soha álnévre, mert nincs okom titkolni az írást. A környezetemben tudják, ismerik, olvassák.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem. Annyira nem, hogy én sokáig hadilábon álltam a romantikus zsánerrel. Felnőtt urban fantasyt írtam mindig, amíg Bálinték el nem rabolták a szívem. Egy poénból indult, aztán mégis általuk találtam meg az utamat. Ebben a zsánerben teljesedhetek ki. A realista romantikában, ami komoly témákat boncolgat mellette. A továbbiakban is ilyen regényeket tervezek.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Stresszes.  Jobban izgultam az előolvasók véleményétől, és mire megjelent már nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam szerencsére. Izgatott voltam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kettő keveréke. Megtervezem a dramaturgiai ívet, kijelölöm a célokat, és magamban végigviszem az érzelmi ívet, hogy honnan hova akarom eljuttatni a szereplőimet. A többi viszont impulzív, hagyom őket kalandozni, hogy maguktól mozogjanak, cselekedjenek, és ha másfelé akarják vinni a történetet, akkor én idomulok hozzájuk. Többször újratervezek, elemzek írás közben. Sokáig tartott, amíg kikísérleteztem, hogy nekem milyen módszer válik be. Mert a teljesen vakrepülés nem, akkor szétcsúszik, és jönnek az átírások. Nekem kell egy keret, amin belül tudom tartani, fókuszálni a történetet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, vannak! Több is, és rendszeresen vissza szoktam fejben játszani, lubickolok bennük. Olyan is volt, amiket nehezen írtam. A bántalmazó jelenetekre van, amikor ráfeszültem, szorongtam, mivel én is pánikbeteg vagyok. Adri traumája a sajátom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindenhonnan merítek ihletet. A környezetemből, a hírekből, rádióból, sorozatokból, filmekből, bármiből. Állandóan jár az agyam, ötleteket keres, történeteket sző akkor is, ha nem írok le mindent.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A barátaim, akik ugyanúgy értenek hozzá. Tudom, hogy ki miben erős, karakterek, világ, atmoszféra, és aszerint kérek tanácsot, ha kell. A barátaim olvassák először. Van olyan kéziratom, amit még én sem olvastam azóta, hogy leírtam, de a barátaimnak megmutattam úgy, ahogy van, hibásan, elírásokkal tűzdelve.  A legeslegelső olvasóm anyu.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig támogattak szerencsére. Anyu nagyon büszke rám, apu már sajnos nem él, de biztosan ő is büszke lenne, bár őt annyira nem mozgatták meg soha a könyvek. Anyu családja „tanárcsalád”, ő is sokat olvasott, és olvas a mai napig, tőle örököltem a könyvek szeretetét.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén egy misztikus, alternatív valóságos novellám fog megjelenni (ha lesz időnk szerkeszteni…) a C&H Projects gondozásában, ami a szociális problémák témához kapcsolódik. Az is ingyenesen elérhető lesz! Közben pedig nagyon dolgozom a regényem folytatásán, hogy jövőre megjelenhessen.

Monos Anett írói oldala

Skarlát Kiadó webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Haffner Orsolya - ("Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Haffner Orsolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg A Tükörtó című könyve, amely a Smaragd Kiadó oldalán és a nagy könyváruházakban szerezhető be.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Civil életemben – amikor nem az írással foglalkozom – egy nemzetközi cégnél dolgozom Humán Erőforrás és Kommunikációs területen. Közgazdaságtant, Humán Erőforrást tanultam, pszichológiából eljutottam a doktori fokozatig. Belekóstoltam a rendezvényszervezésbe és az egyetemi tanításba is. Budapesten élek, három gyermekem van.

Bármerre is vetett a sors, az írás szeretete mindig velem volt. Eddig kiadott könyveim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a fiatal korosztálynak szól, Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz.

A Tükörtó az első önálló regényem, amely 2024 júniusában jelent meg. Jelenleg ennek folytatásán dolgozom, miközben rövidebb írásaimat a honlapomon teszem közzé. Történeteimmel szórakoztatni szeretnék, és nem bánom, ha időnként elgondolkodtatom az olvasót.

Szabadidőmben heti kétszer úszom, minden nap olvasok, esténként meditációs gyakorlatokat végzek, ha pedig tehetem, a családommal utazom. Bár egészen másképpen, de ezek mindegyike inspirációként szolgál a történeteimhez.

A legnagyobb izgalmat mégis az okozza, amikor szembe találom magam egy üres oldallal. Valódi jutalom az élet hétköznapjaiban, ha a képzeletem segítségével olyan világokat teremthetek, amelyek addig nem léteztek.

Számomra ebben rejlik az igazi varázslat.

A Tükörtó című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a könyvemben szereplő helyszínek és szereplők kitaláltak, a kutatásaimat inkább az érzelmi és pszichológiai szempontok hitelességének biztosítására irányítottam, nem pedig a történelmi pontosságra. Arra törekedtem, hogy belemélyedjek a szóban forgó családi dinamika bonyolultságába, és valósan tudjam ábrázolni a személyes traumák hatásait. Mindezt oly módon, hogy izgalmas, magával ragadó narratívát alkossak.

A Tükörtó megírása egészen rövid ideig tartott. Először elkészítettem a regény vázlatát, megalkottam a szereplőim jellemrajzát, elképzeltem a helyszíneket, valamint kidolgoztam a főbb eseményeket. Csak ezután álltam neki a tényleges írásnak. Az első betű leütésétől az utolsóig egészen pontosan 4 hónap telt el. A napi nyolc órás munkám mellett ezt csak úgy tudtam megvalósítani, hogy minden szabadidőmet az írásra szántam. Nem vettem részt programokon, nem utaztam, csupán az edzést tartottam meg a szokásos tevékenységeim közül. Ami különösen nehéz volt, hogy még az olvasást is háttérbe szorítottam emiatt, de azt gondolom, megérte ez az átmeneti áldozat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Tükörtó története egy krimibe ágyazott családregény, amely akár meg is történhetett volna a való életben. A helyszínek, a szereplők és a központi rejtély az én fantáziámban születtek, de a karakterek érzelmei, átélt élményei, valamint az igazság keresése valóságosnak tűnnek, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még csak nyolc éves voltam, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni, amelyet felnőtt koromig folytattam. Az események felsorolását idővel felváltották a gondolatok, és rájöttem, egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. Olyan érzés fogott el, mintha átkerültem volna egy másik világba, és ez a mai napig tart, amikor egy üres oldalt megpillantva írni kezdek.

Tizenhárom évesen belekezdtem életem első regényébe, ám ez nem készült el. Lefoglalt az iskola, később pedig a családra fordítottam a szabadidőmet. Amikor a gyermekeim nagyobbak lettek, akkor fordultam újra a régi szenvedélyem, az írás felé.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ezen még nem gondolkoztam, de egyelőre úgy érzem, maradok annál a zsánernél, amely A Tükörtó c. regénynél is bevált: izgalmas nyomozás, családi dráma egy kis krimivel fűszerezve. Ez az a műfaj, amiben leginkább használni tudom a képzelőerőmet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Semmihez sem fogható! Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy művész felteszi az utolsó ecsetvonást a festményére, vagy amikor egy olimpiai bajnok feláll a dobogó tetejére. Sok hét és hónap munkáját látni egyben fantasztikus érzés, de a legnagyobb elégedettséget az okozza, hogy elmondhatom: alkottam valamit, ami addig nem létezett.  

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Egyszer régen valahol azt olvastam, hogy az álnevet használók többsége később megbánja, hogy nem a saját nevét használta, ezért soha nem is merült fel bennem, hogy ne saját néven publikáljak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az első könyvem ifjúsági regény (Ahogy a felnőttek mondanák), később tértem rá a rejtélyes, izgalmas krimi-szerű történetekre. Úgy érzem, ebben tudom a leginkább kiteljesíteni a fantáziámat. A túlzottan romantikus vagy a fantasyra hajazó regények nem az én világom.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyszerű! Két nagy vágy vezérelt eddig, amelyeket afféle életcélként határoztam meg: megszerezni a doktori fokozatot, valamint könyvet írni és kiadni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkettő sikerült. A könyvírással természetesen nem állok le, már készül A Tükörtó folytatása.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A regény alapvető vázát, szerkezetét tudatosan tervezem meg, de írás közben gyakran hagyatkozom a megérzéseimre és intuitív ötleteimre. Több olyan jelenet született, amelynek első sorainál még nem tudtam, hogyan is alakul majd a vége – aztán valahogy minden összeállt és a helyére került. Ahogy szoktam mondani: „hagyom, hogy a szereplőim súgjanak és vezessenek” – meglepő, de ez valóban működik!

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, van néhány fejezet, illetve jelenet, amelyeket különösen kedvelek. Néhány közülük már a könyv elkezdése előtt összeállt a fejemben – ezek leginkább olyanok, amelyek fordulópontot jelentenek a cselekményben. Ilyenek például az elején és a végén lévő jelenetek. Legnehezebben azokat a részeket írtam meg, amelyek több párbeszédet igényeltek, mivel leírást könnyebben és gyorsabban tudok írni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Furcsának tűnhet, de a legjobb inspiráció számomra az, ha kinyitom a gépemet, és farkasszemet nézek az üres oldallal. Leütöm az első betűket, elkezdenek alakulni a mondatok, bekezdések, és egyre jobban hízik, dagad a történet. Amióta sokat írok, már nem hiszek az átütő ihletben, amire várni kell – hiszen ez igen illékony, és ritkán szállja meg az embert úgy, hogy abból rövid időn belül oldalak születhetnek. Számomra az a módszer vált be legjobban, hogy egyszerűen nekikezdek, akárcsak a szokásos fogmosásnak vagy a reggeli öltözésnek. Az első pár sort kell csak megalkotni ahhoz, hogy kibontakozzon a következő jelenet. Hívhatjuk ezt ihletnek, vagy bármi másnak – a legfontosabb, hogy működik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A közvetlen családtagjaim. Hálás vagyok nekik, hogy kitartóan támogatnak, és hisznek bennem. Nem csupán a pozitívumokat emelik ki, hanem felhívják a figyelmemet azokra a részekre is, ahol szerintük érdemes lenne javítani vagy változtatni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkén fogadták, és természetesen ők voltak az elsők, akik a kész könyvből kaptak egy-egy példányt. Nagyon örültem annak, hogy azonnal elolvasták, sőt, ajánlották az ő ismerőseiknek is. Jelenleg a 14 éves unokahúgom olvassa, akinek a dicsérő szavai minden elismerésnél többet érnek!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A weboldalamon rendszeresen publikálom a rövidebb történeteimet, írásaimat. Ezen kívül ajánlom az írói oldalaimat Facebook-on és Instagramon:

Haffner Orsolya írói oldala

Instagram

Ha A Tükörtó tetszett az olvasóimnak, jó hírrel szolgálhatok: már készül a folytatás, amely várhatóan 2025-ben jelenik meg. Ebben folytatódik Elza és Hector izgalmas története, akik egy újabb rejtélyes nyomozással próbálják a családi titkokat felfedni.