Egy maradandó regény, melyből eladtak 1 millió példányt, mégsem ismeri a kutya sem.

 Joan Samson: 

A kikiáltó

„Az ilyen városi fickóknak más a beszélőkéje. Motorolajat isznak reggelire.”

Az 1970-es évek legnagyobb, azóta mégis elfeledett horrorsikere, melyet most újabb generációk fedeznek fel maguknak

Leírás

Ha kíváncsi vagy, melyik regényt olvasta Stephen King a világhírű Hasznos holmik megírása előtt, ne keress tovább! A válasz Joan Samson A kikiáltója. Azóta persze Stephen King is többször méltatta nyíltan a kötetet, és lényegében nincs olyan irodalomtörténeti elemzés, mely ne említené meg az összecsengő pontokat. A mű, mely egyértelműen tiszteleg Shirley Jackson művészete előtt is, valójában nem is állhatna távolabb a tipikus horrortoposzoktól, még akkor sem, ha felütése megfelel nekik.

A falusi közegbe érkező városi kikiáltó szép lassan csavarja az ujja köré a teljes közösséget, és veszi át a hatalmat a lehető legártatlanabbnak tűnő módon, mellyel a történet nem csupán a tipikus műfaji kliséket kerüli el, de a teljes történetnek ad egy jóval globálisabb értelmezést is: miként szállja meg a politika az életünket, hogyan szakítja szét az összetartó makro- és mikroközösségeket egy megalomániás kényúr saját kénye-kedve és szándékai szerint, és mit tehet a kisember, hogy megszabaduljon a rabigától.

Samson vélhetően a zsáner új üdvöskéje lehetett volna, története azonban nem is lehetne ennél tragikusabb: mindössze 38 évesen, pár hónappal a regény megjelenése után elhunyt rákban. Bár a regény filmadaptációs jogai elkeltek közben, a szerző váratlan halála megakasztotta az előkészületi munkálatokat, és a könyv promócióját is megakasztotta, így bár minden nagy lap lelkes kritikákkal fogadta a regényt (a Newsday-től a The New York Times-ig), és elkelt belőle egymillió példány, végül a 80-as évek elejére gyakorlatilag a kötet beszerezhetetlenné vált. Csak a 2000-es években fedezték fel ismét, most pedig végre magyarul is olvasható.

Fülszöveg

A ​hetvenes évek egyik legkiválóbb, legnagyobb sikerű, ám mára méltatlanul elfeledett horrorregénye – egyszerre tiszteleg Shirley Jackson A sorsolás című novellája előtt, és előlegezi meg a Hasznos Holmikat Stephen Kingtől.

New Hampshire egy félreeső szegletében, a mezőgazdasággal foglalkozó Harlowe nevű városkában, ahol az élet alig változott az elmúlt néhány évtizedben, John Moore és a felesége, Mim a föld megműveléséből él, amely generációk óta a családjuké. Ám amikor megérkezik a városba a karizmatikus Perly Dunsmore, és elkezd adományokat gyűjteni az árveréseihez, a dolgok lassan baljós fordulatot vesznek. Miközben a kikiáltó véghez viszi borzalmas, kiismerhetetlen tervét, Moore-ékat és Harlowe lakóit fokozatosan, de kérlelhetetlenül megfosztják a szabadságuktól, az anyagi javaiktól, és talán az életük is veszélybe kerül.

Az 1975-ben megjelent A kikiáltó korának egyik legnagyobb horrorszenzációja volt: hátborzongató, rémületes mestermű, amelyben lassan, lapról lapra erősödik a szorongás és az iszonyat. Több mint egymillió példányt adtak el belőle, és szerzőjére alighanem hatalmas karrier vált volna, ha nem hal meg váratlanul agydaganatban egy évvel később, harmincnyolc évesen. A kötet tartalmazza Grady Hendrix bevezetőjét és Samson férjének utószavát.

A szerzőről

Joan Samson 1937-ben született, és tragikusan korai, 1976-ban, mindössze 38 esztendősen bekövetkezett halála miatt a horrorirodalom egyik legnagyobb be nem váltott ígéretévé vált. Életében mindössze két műve jelent meg, a saját terhességét tényirodalmi formában feldolgozó, és egyébként kritikai sikert aratott 1974-es Watching the New Baby, valamint a mindössze pár hónappal agydaganat miatt bekövetkező halála előtt megjelent A kikiáltó. Utóbbi az 1970-es évek egyik legkelendőbb zsánerregénye volt, összesen több, mint egy millió példányban kelt el, és bár az 1980-as években eltűnt a köztudatból, a 2000-es évektől újra generációk fedezik fel maguknak.

 

Mások a kötetről

„A lopakodó borzalom akkor veti ránk magát, amikor a legkevésbé számítunk rá. Igazi gyomros!” - Cleveland Press

„Megrázó olvasmány.” - Denver Post

„Nagy műgonddal formált dinamitrúd… A szerző mintha azt állítaná, hogy bármit is mondanak, az emberek hajlandóak apránként lemondani a lelkükről, hogy elárverezzék annak, aki a legtöbbet ajánlja érte. Samson regénye feszült és magával ragadó, rég nem találkoztam már ennyire letehetetlen és erőszakos befejezéssel.” - Newsday

„Felejthetetlen regény… feszes klasszikus.” - San Diego Tribune

„A borzalom lassan, logikusan és az áldozatok beleegyezésével bontakozik ki. Gyönyörűen működik a történet.” - Newsweek

 

Részlet a kötetből

„Hildie felpattant a kanapéra, és odabújt Mamához. Anélkül, hogy levette volna a szemét Gore-ról, Mama kinyújtotta bütykös kezét, és pár paskolással rendre utasította Hildie-t, mire a kislány elcsitult, és összefűzte ujjait az ölében.

Mim egy egyenes hátú szék szélén ült az ajtó közelében, John pedig a zongoraszéket foglalta el.

– És te, Bobby? – kérdezte Mama. – Mi újság? Meséljél valamit, aminek még máma a végére is érsz.

– Perly Dunsmore az újság, Mrs. Moore – mondta a rendőrfőnök, miközben terebélyes alkatával kényelmesen elhelyezkedett a hintaszékben. – Évek óta a legnagyobb újság Harlowe-ban. – Elvigyorodott, mintha a kikiáltó egy csillogó új holmi lenne, egy különleges felfedezés, egy olyan alkalmi vétel, amelynek értékére az összes szomszéd irigykedhet, ha meglátja.

– Kicsoda? – vonta fel a szemöldökét Mama. – A futóbolond, aki egymaga kőtözött be a Fawkesék házába?

Gore cigarettára gyújtott, talált egy virágcserepet a bal könyökénél, amelybe hamuzhat, és egy kicsit mintha nagyobbra szívta volna magát. Felsóhajtott.

– Ne fárasszál már, Bobby – mondta Mama, de a hangja már egyáltalán nem tűnt megfáradtnak.

– Jól ment? – kérdezte John.

– Csodásan – mondta Gore, miközben nagy levegőt vett. – Elképesztően pazar árverés volt. – Kuncogott. – Nem hinnéd, de Perly Dunsmore mindenből kihozza a legjobbat. Micsoda kikiáltó! Nem láttam még hozzá foghatót. Rá se lehet ismerni, ha felmegy a pódiumra. Mint azok a halak, amik négyszer akkorára tudják felfújni magukat. Vág az esze, akár a borotva. És micsoda beszélőkéje van! Hozzá képest én szűkszavúnak tűnök.

– Az ilyen városi fickóknak más a beszélőkéje – mondta John. – Motorolajat isznak reggelire.”

Agave Könyvek 

Sarah Adams: Csalóka szerelem - ("Egyre jobban szeretem ezt a zsánert romkom könyveket, komolyan egész felüdülést jelent, esetleg egyszerű kis romkönyvet szeretnél, ahol nem kell agyalni, na, ez pont arra jó. Nem is akar több lenni ez a könyv. Simán csak szórakoztatni akarja az olvasót. Sarah Adams pedig ezt meg is adja az olvasóinak, alig várom, hogy további köteteit is elolvashassam. Imádom.

Bookmate appon egy újabb romkönyvet olvastam, Sarah Adams: Csalóka szerelem címmel. Mely ennek a könyvnek is meg van a nyomtatott példánya. Egy szó, mint száz, jól szórakoztam rajta. Azt adott, amit kellett, kikapcsolódást. Jókat nevettem és ennyi.

Sarah Adams

Csalóka szerelem

Tartalom

Barátokból ​lett szerelmesekről szóló TikTok-szenzáció, az év romkomja

Örökre barátok maradunk?

Bree Camden titkolja, hogy reménytelenül szerelmes legjobb barátjába, Nathan Donelsonba, aki mellesleg az NFL, az észak-amerikai futball liga legendás játékosa.

De ez Bree legkisebb problémája. Egy autóbaleset következtében már soha nem lehet belőle balerina, úgyhogy táncstúdiót nyitott – és továbbra is nyitva tartaná, ha sikerül kiköhögnie a bérleti díjat.

Amikor Nathan a segítségére siet, és megvásárolja az egész épületet, Bree örülhetne, de ő még mindig nem boldog. Felhajt egy-két tequilát – jó, talán többet, mint kettő –, és legmélyebb, legsötétebb titkait elkotyogja egy TMZ riporternek.

Miután a videó virális lett, az egész világ azt hiszi, Nathan és Bree egy párt alkotnak. Ők a tökéletes pár. És Nathan sajtósának támad egy ötlete, ami Bree-nek is anyagi biztonságot jelenthet.

Mi a bökkenő? Úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének egymásba. Három. Teljes. Hétig.

Most van itt a pillanat, hogy Bree végre előálljon titkolt érzelmeivel?

Lehetséges, hogy Nathan is palástolt valamit?

Véleményem

5/5

Egyre jobban szeretem ezt a zsánert romkom könyveket, komolyan egész felüdülést jelent, esetleg egyszerű kis romkönyvet szeretnél, ahol nem kell agyalni, na, ez pont arra jó.  Nem is akar több lenni ez a könyv. Simán csak szórakoztatni akarja az olvasót. Sarah Adams pedig ezt meg is adja az olvasóinak, alig várom, hogy további köteteit is elolvashassam. Imádom.

Barátságból, szerelem? Naná.. Imádom az ilyen történeket, mindig vicces sztorik jönnek ki belőle. Bree és Nathan páros pedig a kedvencem, zseniálisak, viccesek, aranyosak. Szerettem, hogy ahogy ráébrednek, hogy mit is éreznek egymás iránt. Tetszett, hogy Nathan végre veszi a lapot és próbálja meghódítani. A randipuskával. Srácok, ez nagyon jó ötlet.

Nathan focis társait imádtam, nem bánnám, ha kapnának külön történetet, bírnám. Jókat nevettem, egyes beszólásaikon. Ahogy Bree szövegein is. Lökött egy csaj. Jó hosszú út áll előttük, mire egy párként kell gondolni rájuk.  

Nem is tudnék mit mondani, csak annyit, hogy kedvencem lett. Alig pár nap alatt olvastam ki. Jól esett a lelkemnek, hogy egy ilyen romantikus könyvet olvashattam. Igazi nyár esti könyv, ami tényleg nem akar több lenni.

Ajánlom azoknak, akik csak könnyedebb olvasásra vágynak, amin lehet nevetni, szórakozni, de legfőképp kiszakít a hétköznapi gondokból.

Orosz Krisztián: Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.) - ("Orosz Krisztián tagadhatatlanul tehetséges. Ha ezt, vonalat, irányt tovább viszi sok maradandó alkotás kerül ki a kezéből.

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Orosz Krisztián írónak, hogy elolvashattam a Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.) című könyvét. Tudom, elég rendesen lemaradtam vele az olvasással, de meg volt rá az okom. Bővebben a lent véleménynél olvasható.

Orosz Krisztián

Sodródás

(Sodródó lelkek trilógia 1.)

Tartalom

Lehetséges-e ​egy elveszített múltat, vagy egy sohasem létezett jövőt visszakapni a lehetőségekkel teli jelenben? Vajon a halál és az élet határai elmosódhatnak-e a modern technológia segítségével? Mit találunk az űrben a látóhatáron túl? Vajon képesek lehetünk-e a szeszélyes univerzum szabályai szerint játszani? Képesek vagyunk-e megváltozni, vagy pontosan ugyanazok maradunk, akik mindig is voltunk?

Négy főszereplő, négy egyedi életút, amelyek mégiscsak szoros összefüggésekkel keresztezik egymást. Az űr sötét mélységeiben a megválaszolandó kérdésekre keresik a megnyugvást jelentő válaszokat, de vajon akkor is szeretnék-e tudni őket, ha a megoldás keserédes és fakó árnyalatban tetszeleg?

Egy igencsak egyedi útra invitállak téged, kedves olvasó, amiben a kozmosz végtelensége, a múlt lélekölő tragédiái és a megtépázott, szívbe maró, múlhatatlan szerelem egyedisége mind-mind megjelenik, tökéletes harmóniát alkotva. A sodródás téged is vár. Feni rád a fogát, hogy megkaparintson a lelked húrjainál fogva. Ki tudja hol kötsz ki végül, ha engedsz hívó szavának…

„Csupán az a tragédia, amit annak tekintünk,

Rajtunk múlik, mekkora hatalma van felettünk.”

Véleményem

5/5

Nos, ahogy fentebb írtam igencsak lemaradtam vele. Őszintén megmondom, néha félretettem a könyvet, mert nem éreztem, hogy el kellene olvasnom. Nem találtam meg a hangot a történet és én köztem. Tudom, furcsa, de ez így van. Ha nem érzem, hogy ez engem megszólít, nem erőltettem az olvasást. Így félre raktam. Vártam vele. Aztán nemrég éreztem, hogy akkor el kellene olvasnom. Most megszólított.

Hát elkezdtem. Jól is tettem, hogy vártam vele. Mert ez a történet nagyon komoly dolgokról íródott. Szinte filozofikus utalásokat találtam benne, amit nagyon szeretek. Elgondolkodtatott az egész, hogy mennyire etikus, erkölcsös azt tenni, amit tett a negatív karakter.

„Felejtsd el a harcot a mindenkinek megfelelésért,

Felesleges és időrabló foglalatosság az,

Mert ami neked jó, az másnak biztos, hogy rossz,

Minden megítélése csupán egyedi nézőponton kérdése.

A kocka s lehet gömb és a gömb is lehet kocka.”

Jól tettem, hogy vártam vele, mert lehet, hogy nem tudtam") volna kellően jól értékelni ezt a könyvet. Orosz Krisztián tagadhatatlanul tehetséges. Ha ezt, vonalat, irányt tovább viszi sok maradandó alkotás kerül ki a kezéből. Én nem érzem, hogy sok mindent akarna beletenni. Sőt, inkább olvasás közben mindig eszembe jutott egy színész, aki egy érdekes űrbéli filmben játszott. De abszolút nem is ehhez a történethez van köze. Csak simán eszembe jutott.  

Sokszor elcsodálkozom, hogy honnan ez az ismeret a világegyetemről, a történetről az egész, amit leírt. Annyira valós, elgondolkodtató történet ez.

„Elértem-e már ezt a célt, vagy a közelében sem volta? (…) Mi volt az a cél, amit elérhettem ebben a helyzetben? Elegendő lett volna-e nekem annyi, amennyit maximálisan kihozhattam belőle? Mivé is váltam azért, hogy idáig eljuthassak, mit áldoztam fel érte?”

Ez a kérdés/kérdések tökéletesen példázza a történet alakulását. Az író nemcsak a pozitív főhős gondolatait lehet megismerni, hanem a negatív hősét. S ez nagyon jó. Mindkét felet meglehet érteni vagy sem. Mindkét oldalt megismerhetjük a tetteik következményeit.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a sci-fi történeteket, és nem zavar, hogy kissé sok minden történik benne. És kicsit elgondolkodtat is.

Orosz Krisztián írói oldala

E-könyv

Nyomtatott

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! B. J. Alexandra - ("A Kelet madara, nyugat virága alapötlete egy olyan könyvtrilógiából született, amit nem szerettem. Pár dolog eléggé bosszantott benne, ezért megfogadtam, hogyha valaha könyvet írok, ezeknek az ellentétét fogom csinálni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú készítettem B. J. Alexandra  írónővel, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek idén jelent meg első könyve, az Álomgyár Kiadó gondozásában Kelet madara, nyugat virága címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 Amennyire még lehet, szeretnék inkognitóban maradni, ezért ha nem baj, túl sok konkrétumot nem árulnék el. ’90-es évjáratú nő vagyok, pár éve egyetemet végeztem, azóta írás mellett dolgozok. Természetesen szeretek olvasni, C. S. Pacat könyvei nagy kedvenceim, de a fő hobbim az animék és a videó játékok, amik elég nagy hatással vannak rám az írás szempontjából.

Kelet madara, nyugat virága címmel jelent meg, ez sok kutatómunkát igényelt?

A könyv története majdnem 300 évvel a jövőben játszódik és sok természetfeletti elem van benne, ezért valamennyire ki tudtam bújni a kutatómunkák alól. Sok minden változik ennyi idő alatt, főleg, ha az emberiség egyszer majdnem kipusztul és a világrend is megváltozik utána. A legnagyobb kutatómunka, amit végezhettem, az az USA térképének a tanulmányozása, hogy azért el tudjam mondani, hol vannak a Kirendeltségek meg a Hontalan Sivatag, illetve néhány japán szereplő nevének a megalkotására szántam nevetségesen sok időt.

Meddig tartott az írás folyamata?

A rövid válasz az, hogy olyan 1-1,5 évig tartott. Valójában viszont inkább 4-5 év is lehetett. Megvannak még az első vázlatok és az egyiket 2018-ban módosítottam utoljára, tehát abban az évben már biztos foglalkoztam a könyvvel, viszont nagyon lassan haladtam. Nyolc fejezetig jutottam, de túl hosszúak voltak, nem történt bennük semmi és el is akadtam. Nem tudtam, hogyan kellene folytatnom. Idővel rájöttem, hogy így nem fogok haladni, úgyhogy elkezdtem a közepéről írni a könyvet és úgy a végére értem. Utána újraírtam az elejét, összekapcsoltam a kettő vett részt, és újraírtam a második felét is. Ez az újraírási fázis volt az 1-1,5 év, amikor aktívan, napi szinten ezzel foglalkoztam.

Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Úgy vélem, a Kelet madara, nyugat virága pont ennek a kettőnek a keveréke. Egy általunk ismert, valós világban játszódik a történet (még ha a jövőben is, ahol minden nagyon más lett), de sok olyan lény is megjelent ebben a világban, amiről azt gondoltuk, csak a fantáziánkban létezhetnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kiskoromtól kezdve szerettem történeteket kitalálni. Kezdetben a kedvenc mese-, később kedvenc könyv- meg sorozatszereplőimmel találtam ki saját sztorikat, vagy ha olvastam vagy láttam egy olyan művet, ami valamiért megragadott, akkor beleképzeltem ezeket a karaktereket, hogy milyen lenne a történet az ő részvételükkel. Középiskolában meg utána párszor próbálkoztam fanfiction írással, de szerencsére vagy eltűntek már az internetről vagy sosem „publikáltam” őket, csak magamnak írogattam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ez elég hosszútávú terv, még nem merem azt kalkulálgatni, mi lesz a mostani trilógiám után. Persze ötleteim vannak, és mindegyik ezen a természetfeletti/fantasy vonalon mozog, szóval jelenleg úgy áll, hogy nem fogok idegen vizekre hajózni. Aztán ki tudja? Egy nap talán más szelek járnak majd.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ez már közel két éve volt, így sajnos már nem emlékszem, milyen érzés futott akkor keresztül rajtam, de biztos hatalmas megkönnyebbülés volt. A terv első szakasza letudva, jöhet a következő!

Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Mindig is írói álnévvel akartam a könyveimet megjelentetni, de sosem gondolkodtam magán a néven. Aztán ahogy közeledett a kiadás, arra jutottam, hogy annyira mégsem akarnék egy kitalált, idegen névvel „élni”, de továbbra sem akartam felfedni magamat, szóval köztes megoldásként a valódi nevemet rövidítettem le. Így, ha esetleg sosem derülne ki az igazi kilétem, az utókor legalább tudná, hogy egy vérbeli Alexandra írta ezt a könyvet.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, de csak mert sosem gondolkoztam azon, hogy milyen zsánerben akarok alkotni. Inkább azt kötöttem ki magamnak, hogy mit nem akarok írni. A lényeg, hogy a történet elég érdekes legyen ahhoz, hogy a saját figyelmemet fenntartsa, és eljussak a végére. Onnantól nem számít, hogy milyen zsánerbe vagy műfajba fér bele.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Kicsit félve mondom ezt, de nem volt egy katartikus élmény. A megjelenés előtti napon nagyon lázban voltam. Alig akartam elhinni, hogy pár óra és végre teljesül egy régi álmom, csakhogy az utolsó pillanatban szóljanak, hogy el kell tolni pár nappal a megjelenést, amikor pedig megjelent, újabb 3-4 napot kellett várni, mire kikerült a boltokba. Mire végre megláthattam a munkám gyümölcsét, érzelmileg annyira kifáradtam a várakozásba, hogy sajnos elmaradt az a fajta katarzis, amire vágytam. Örültem, de valami hiányzott.

Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is, de főként tervezett. A történetet nagy vonalakban, a fontosabb eseményekkel és fordulatokkal már az alkotás kezdeti stádiumában kitaláltam, azóta is ahhoz tartom magam, az új ötleteket pedig nagy gonddal igyekeztem ráépíteni az alapra. Ettől függetlenül néha mégis egy látszólag semmiből jövő impulzus ötlet adott megoldást valamilyen hiányra vagy logikai bakira a történetben. Ez a jobbik eset. A rosszabb…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kis túlzással az összes, amiben Hibiya benne van, azt hiszem. Alapvetően nem tudok kedvenc jelenetet mondani, de amikor visszaolvasok egy-egy részt, általában arra jutok, hogy Hibiya jelenetei és párbeszédei sikerültek a legszórakoztatóbbakra, főleg a Theóval közösek. Persze elfogult vagyok, mert ő az egyik kedvenc karakterem.

Legtöbbet talán a 22. fejezettel birkóztam. Az abban lévő eseményeket kellett a legtöbbször átírnom, hogy ne legyen túlságosan elhúzva, de logikusak legyenek a szereplők döntései, beleférjen az a pár kulcsfontosságú pillanat, amire később még visszautal, a történet stb. Most sem vagyok teljesen megelégedve vele, de jobb, mint az első változatok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindenképpen kell valamilyen inspiráció, de az bármikor bárhonnan jöhet. A Kelet madara, nyugat virága alapötlete egy olyan könyvtrilógiából született, amit nem szerettem. Pár dolog eléggé bosszantott benne, ezért megfogadtam, hogyha valaha könyvet írok, ezeknek az ellentétét fogom csinálni. Azóta persze jobban kiforrott az én történetem, máshonnan is jöttek új inspirációk, nekem is lettek önálló ötleteim, és megszületett a Kelet madara, nyugat virága.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nincs arra szabályom, hogy ki láthatja először. Édesanyám meg a barátnőim nyugodtan láthatják kiadás előtt, ha kíváncsiak rá. Viszont egyikük sem egy kritikus fajta, maximum a nyelvtani bakikat vagy a magyartalanra sikerült mondatokat jelzik, a történetbe azonban nem akartak sose beleszólni. Az utolsó reményem a szerkesztő volt, mert tényleg nagyon szerettem volna, ha valaki kigyomlálja az olyan fölösleges történetszálakat meg logikai bukfenceket, amiket én nem vettem észre, de végül a szerkesztő sem jelzett semmit. Ezt vehetem jó jelnek, ugye?

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Összességében pozitívan szerintem, de édesanyám az, aki a letöbb lelkesedést mutatta. Ő a legnagyobb rajongóm, a kezdetektől fogva támogatott és tartotta bennem a lelket, szóval oda meg vissza volt örömében, mikor végre megjelent a könyv. Az ő ismeretségi körében többen tudják, hogy kiadtam egy könyvet, mint az enyémben.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Bár azt mondanám, hogy a második kötet, de arra még várni kell. Viszont jó lenne év végéig legalább egy író-olvasó találkozóra eljutni. Idén kettőről már lemaradtam, amit nagyon sajnálok. Remélem, be tudom pótolni.

B. J. Alexandra szerzői oldala

Álomgyár Kiadó

Bookmate ajánlói 3.rész - (" Izgalom, kaland, szerelem.")

Bookmate appból újabb három könyvet ajánlok nektek. E három kötet fantasy, krimi és romantikus történetből áll. Mind a három kötet hazai szerzői alkották. Alyona Crower, Réti László és Anne L. Green.

Most ebben az ajánlóban ezt a három könyvet választottam. Mely bízok benne, hogy tetszeni fog nektek. Bookmate apphoz van nektek promóciós kód, mely a blog felső részén találhatjátok.

Anne L. Green

Remény hajnala

Tartalom

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak?

És a múlt engedi-e a felejtést?

Alyona Crower

Árnyak és csillagok

Tartalom

Snezana többre vágyik az egyszerű mindennapoknál. Azonban nem is sejti, mennyire meg fog változni az élete. Mindaz a rémséges mendemonda, amit gyermekként hallott a faluja határában húzódó Sötét erdőről és a benne élő árnyakról, egycsapásra valósággá válik. Megelevenednek legszörnyűbb félelmei: kénytelen szembenézni megszállott udvarlója bosszújával, egy barát árulásával és a veszteség fájdalmával. Viszont van valami, ami még ezeknél is borzalmasabb: az őrparancsnok hatalomvágya, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa őt és a Medve lányainak erejét.
Snezana vajon szövetségesre lel a titokzatos, varázserejű férfi, Darien személyében, vagy a férfit, akárcsak a parancsnokot, a hatalomvágy hajtja?

Réti László

A kandahári fogoly

Tartalom

Carmine Grimaldi hétköznapi ember. Az életében nincs semmi különös, s ez így is maradna, ám a cége tönkrement, és az állástalan padovai építész a feleségével Pakisztánba tart. Az asszony művészettörténészként dolgozik a pesavari múzeumban – műkincsbecsléssel foglalkozik. Amikor Chiara tudomására jut, hogy a kabuli múzeumból műkincsek tűntek el, expedíciót szervez a felkutatásukra. Carmine elkíséri a feleségét, s a vakmerő vállalkozás a háború dúlta Afganisztán vad hegyei közé vezeti őket. Az út során a kissé puhány Grimaldi csapdába kerül, és választania kell: vagy felveszi a kesztyűt, és küzd, vagy meghal. Az ízig-vérig városi ember az idegen környezetben rettenetes testi-lelki megpróbáltatásokon megy keresztül, és soha nem lehet biztos benne, ki a barát, és ki az ellenség.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Szabó Hetty - ("A jelenetek többségét előre megtervezem, pontosan tudom, hova akarok kilyukadni egy-egy fejezet zárásaként, mint ahogy az egész történet végére is. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Szabó Hetty írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent Helma Kiadó gondozásában Te vagy a sorsom című kötete.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kisiskolás korom óta írok. Sok történet volt a fejemben, amit néhány osztálytársamnak elmeséltem, és ők buzdítottak, hogy írjam le (talán azért, mert nem akartak már hallgatni). Édesanyám elhunyt kilenc éves koromban, azután kezdtem papírra vetni prózákat, verseket, ami éppen kikívánkozott. Ezzel ellensúlyoztam, mennyire nehéznek tűnt a valóság, viszont a történeteimben minden úgy alakult, ahogyan én akartam.

Tizenhat évesen próbálkoztam először pályázaton, de a megjelenéshez való hozzájárulást nem tudtam finanszírozni, így elúszott ez a lehetőség, továbbra is a fióknak írtam.

2010-ben megjelent egy regényem, de annyira kudarcnak éreztem az egész kiadást, ráadásul akkor még fogalmam sem volt, hogyan tudnám marketingelni magam, hogy abbahagytam az írást.

2018-ban egy film adott újra ihletet, így visszatértem a régi hobbimhoz. Elkezdtem komolyabban foglalkozni az írással, írástechnikát tanultam, tanfolyamon vettem részt, rengeteget gyakoroltam, és pályázatokon próbálkoztam. Volt néhány online megjelenésem, pár antológiába is bekerültem. 2023 karácsonykor első helyezést értem el az Irodalmi Rádió pályázatán, és ezt egy jelnek vettem, hogy van helyem az írók között, még akkor is, ha csupán hobbi szinten űzöm tovább.

Te vagy a sorsom című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2021-es NaNoWriMo idején kezdtem el ezt a történetet. Előtte alaposan felkészültem gyógynövényekből, a Wicca boszorkányságból, hiszen a regényben leírt szerelmi kötés menetét abból merítettem. Az átjavítás során is szükségem volt némi kutatómunkára, hogy érdekességeket tudjak belecsempészni a magyar helyszínekről.

A nyers kézirat nyolc hónap alatt készült el. Ezt három javítási kör követte, mielőtt elküldtem a kiadóhoz.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Általában mindkettő jelen van. A Te vagy a sorsom egy romantikus urban fantasy, ahol a boszorkányság mellett hétköznapi problémák is előkerülnek. Mint például, hogy a mennyire fontos a gyermek életében az első két év. A férfi karakter apja és nevelőanyja távolságtartó volt vele, ezért alakult ki benne is az, hogy falakat emeljen maga köré, amit senki sem bonthat le. Bizalmatlan másokkal, és saját magával szemben is emiatt.

Jelenleg egy saját világú fantasyn dolgozom. Ez eléggé elrugaszkodik a jelen világtól minden tekintetben, hiszen képzeletbeli világban játszódik. Ugyanakkor a valóságból merített társadalomkritika kap helyet benne.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kilenc évesen kezdtem el írni, eleinte terápiás jelleggel. Akkoriban nem szerettem olvasni, ezért olyan történeteket vetettem papírra, amelyek az én ízlésemnek megfeleltek. Szerettem elmerülni a saját fantáziámban, mert akkor bármi megtörténhetett, ezzel kiragadva a hétköznapok egyhangúságából.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Novellákban már mindenféle zsánerben kipróbáltam magam, de a sci-fi és horror továbbra is a gyengéim közé tartozik, abban még erősítenem kell.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és lelombozó egyszerre. Amikor kiírom, hogy vége, jó érzés, hogy befejeztem, de szomorúsággal tölt el, hogy el kell engednem a történetet és a karaktereket (kivéve, ha folytatásos). Általában minden projektem végül a szívemhez nő, így nehezen megy ez a fajta búcsú, és általában pár nap melankólia követi.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Írói álnevet használok, habár könnyen beazonosítható, hiszen magyar névnél maradtam, és eredeti nevemből ered. Azért döntöttem így, mert gyakran játszódnak Magyarországon a történeteim.

A vezetéknevemet megtartottam, és Szabó Magda után büszkén viselem. A Hetty egy régi sorozatból származik, a Váratlan utazásból, mert sokszor csúfoltak, hogy olyan vagyok, mint a sorozatban Hetty néni. Mikor komolyabban kezdtem karakteralkotással foglalkozni, rájöttem, hogy mennyi hasonlóság van. Ezután már nem zavart a régi gúnyolódást. Így alakult ki ez a név.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Számomra a fantasy az, amely igazán ki tud ragadni a hétköznapok egyhangúságából. Olvasni is leginkább ilyet szeretek. Ugyanakkor a romantika is állandó nálam, miután romantikus lélek vagyok. A lassan kibontakozó románc a regényeimben szinte minden esetben fellelhető.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos. Nagyon boldog voltam, amikor megjelent, és kézbe foghattam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív volt, most már abszolút tudatos. A jelenetek többségét előre megtervezem, pontosan tudom, hova akarok kilyukadni egy-egy fejezet zárásaként, mint ahogy az egész történet végére is. Mióta komolyabban beleástam magam a történetalkotásban, már nem is menne másképp.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim. Miután eléggé romantikus alkat vagyok, általában a főhősök közeledése ilyen, az első csók. Igyekszem úgy megírni a párbeszédeket is, hogy abból érződjön, mennyire fontosak egymásnak, hogy összetartoznak.

Olyan is volt, amelyeket nehezen tudtam megírni. Van egy ifjúsági romantikus regényem (kivételesen nem fantasy), amelyben az egyik főhős nehéz sorsa miatt keveredtek el a szereplők. Amikor kiderül, mi volt a kiváltó ok – jelen esetben egy családi tragédia –, azt nagyon nehezen tudtam megírni. Néhol meg is könnyeztem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az ötletek egy-egy apró momentumból fakadnak, amelyek lehetnek filmekből, animékből, vagy épp egyetlen, hétköznapi szituációból. Ez az ihlet eléggé megragad, és utána hamar kialakul a többi részlet. Így elég sok történetvázlatom van már a fiókban, ami csupán kidolgozásra vár.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Sajnos nincsenek sok szabadidővel rendelkező írós barátaim, ezért általában Wattpadra szoktam feltölteni a történeteimet. Van néhány követőm, akik elolvassák és véleményezik, ami számomra sokat jelent. Jelenleg már rendelkezem annyi tudással, hogy megvan, kihez mivel fordulhatok, így ha újabb kiadásra szánnám el magam, előtte mindenképp hozzá fogok fordulni szakmai segítségért.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem a legfőbb támogatóm ebben a tekintetben. A testvérem is rájött, mennyire fontos ez nekem, így néha már elolvassa az irományaim, annak ellenére, hogy nem szereti a fantasyt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Wattpadon olvasható az a saját világú fantasym, amin épp dolgozom. Szeretném, ha legalább ebookként megjelenne, de a szabadidőm véges, így az idén kétlem, hogy lesz belőle valami. Gőzerővel dolgozok rajta, és szeretnék majd még feltűnni egy-két történettel, ha megfelelő szintre sikerül hozni őket.

Szabó Hetty írói oldala

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi műve kitaposta az utat Colson Whitehead előtt - ("„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző")

 Octavia E. Butler: 

Rokonok

„Az utolsó hazaúton egy kart vesztettem. A bal karomat. És elvesztettem nagyjából egy évet az életemből.”

Octavia E. Butler egyetlen szépirodalmi művét ma már gimnáziumi és főiskolai kurzusok elemzik, és kitaposta az utat Colson Whitehead előtt

 

Megjelenés: július 23.
Fordító: Kleinheincz Csilla
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

Octavia E. Butlert manapság széleskörben a sci-fi egyik legnagyobb csillagaként tisztelik, aki afféle átmenetet is képez a műfaj klasszikus és a modern felfogása közt. Lenyűgöző ötleteivel egy olyan korban emelkedett a műfaj csúcsára afro-amerikai nőként, amikor a tudományos-fantasztikum leginkább fehér férfiak műveitől volt hangos. És bár legtöbb művében szerephez jut saját származása, a kisebbségekkel szembeni bánásmód, és a rasszizmus, talán sehol sem jelenik meg olyan komplex formában, mint egyetlen szépirodalmi művében, az eredetileg 1979-ben megjelent Rokonokban, mely csupán minimálisan használja fel a sci-fi eszköztárát.

Butler művének érdekessége, hogy a XIX. század közepi rabszolgaság dinamikáját és dilemmáját egy XX. század végén élő nő szemszögéből és megéléséből kutatja, olyan érzékenységgel és összetettséggel, melynek köszönhetően még Butler életében közép- és főiskolai kurzusok tananyagává minősítették. A kritikusok szerint párba állítható többek közt olyan klasszikusokkal, mint William Styrontól a Nat Turner vallomásai, valamint úgy vélik, egyértelműen kikövezte az utat az olyan műveknek, mint Colson Whitehead Pulitzer-díjat nyert A föld alatti vasút című regénye.

Olyan fontos témákat jár körbe, mint az amerikai történelmi emlékezet kritikája, vagy épp egy népcsoport kollektív traumájának kapcsolata e történelmi emlékezettel, vagy ahogy némely elemzés fogalmaz: a történelmi amnéziával. Ezen túl foglalkozik a feminizmussal, a női emancipációval – melyek más műveiben sem idegenek Butlertől – és épp e szerteágazó témák miatt olyan nehéz kategorizálni is a Rokonokat. Akárhogy is, a regény 450 ezer példányban kelt el, és olyanok váltak feltétlen rajongóivá, mint Harlan Ellison vagy Walter Mosley. A Rokonok most először lesz olvasható magyar nyelven.

Fülszöveg

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.

1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az 1979-ben megjelent Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.

A szerzőről

Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért, és ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.

Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt.

Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különféle mutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus. Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.

Mások a kötetről

„Megrázó mű.” - Los Angeles Herald-Examiner

„Octavia E. Butler könyveit olvasva tanultam meg, hogy merjek nagyot álmodni.” - N. K. Jemisin, háromszoros Hugo-díjas szerző

„Butler a spekulatív irodalom egyik legrégibb toposzát tölti fel maradandó mélységgel és erővel, olyan kortárs rabszolga-narratívák számára taposva ki az utat, mint Colson Whitehead A föld alatti vasútja vagy Ta-Nehisi Coates A korsótáncos című regénye. Dana nem csupán a saját bőrén tapasztalja meg a rabszolgaságot, de megtanulja elfogadni jelenkori létezését korlátozó tényezőként is. Míg az amerikai rabszolgaságról szóló történetek gyakorta öncélúak, és a borzalmakat a nyers erőszak és brutalitás képeire szűkítik le, addig a Rokonság szövege visszafogott és pontos.” - The New York Times

Részlet a kötetből

„Ismét rohantam, ezúttal a fák felé. Nem tudtam, hova tartok, de a férfi csapta zajok hallatán tovább cikáztam. Most már vágytam a sötétebb, sűrűbb erdőre, amelyben elveszhetek.

A férfi elkapott és a földre vitt, ami fájt. Először csak kábán feküdtem, képtelen voltam mozogni vagy megvédeni magamat, amikor elkezdett ököllel ütni. Még soha nem vert meg senki így korábban – sosem gondoltam, hogy elbírok ennyi büntetést anélkül, hogy elveszíteném az eszméletemet.

Amikor megpróbáltam eliszkolni, visszarántott. Amikor megpróbáltam ellökni, alig vette észre. Egy alkalommal mégis sikerült megragadnom a figyelmét. Közel hajolt, leszorított, a hátam a földre szorult. Fölemeltem a kezemet az arcához, ujjaim félig takarták a szemét. Abban a pillanatban tudtam, hogy megállíthatnám, megcsonkíthatnám, és ebben a primitív korban ez felérne az elpusztításával.

A szeme.

Csak egy kicsit kellett volna odébb mozdítanom az ujjaimat, és belefúrnom a puha szövetekbe, kikaparhattam volna a szemét, és nagyobb kínt okoztam volna neki, mint ő nekem.

De képtelen voltam rá. A gondolattól is rosszul lettem, a kezem megdermedt. Meg kellett tennem! De nem tudtam…

A férfi ellökte a kezemet az arca elől, és hátrahúzódott tőlem – én pedig átkoztam magam mélységes ostobaságom miatt. A lehetőség elúszott, és nem tettem semmit. A viszolygásom egy másik korba tartozott, de magammal hoztam ide. Most pedig eladnak rabszolgának, mert nem volt gyomrom a leghatékonyabb módon megvédeni magamat. Rabszolgaság! De volt egy közelebbi veszély is.

A férfi nem ütött tovább. Most már csak szorosan fogott és nézett. Láttam, hogy néhány helyen megkarmoltam az arcát. Felületes, jelentéktelen karcolások. A férfi megdörgölte a sebeket, lenézett a vérre, aztán rám.

– Ugye, tudod, hogy ezért meg fogsz fizetni? – kérdezte.”

Agave Könyvek