Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban interjú
készítettem B. J. Alexandra írónővel, hogy meséljen kicsit magáról és
a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az
írónőnek idén jelent meg első könyve, az Álomgyár
Kiadó gondozásában Kelet madara,
nyugat virága címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Amennyire még lehet, szeretnék inkognitóban
maradni, ezért ha nem baj, túl sok konkrétumot nem árulnék el. ’90-es évjáratú
nő vagyok, pár éve egyetemet végeztem, azóta írás mellett dolgozok. Természetesen
szeretek olvasni, C. S. Pacat könyvei nagy kedvenceim, de a fő hobbim az animék
és a videó játékok, amik elég nagy hatással vannak rám az írás szempontjából.
Kelet madara, nyugat virága címmel jelent meg, ez sok kutatómunkát igényelt?
A könyv története majdnem 300 évvel a jövőben játszódik és sok
természetfeletti elem van benne, ezért valamennyire ki tudtam bújni a
kutatómunkák alól. Sok minden változik ennyi idő alatt, főleg, ha az emberiség
egyszer majdnem kipusztul és a világrend is megváltozik utána. A legnagyobb
kutatómunka, amit végezhettem, az az USA térképének a tanulmányozása, hogy
azért el tudjam mondani, hol vannak a Kirendeltségek meg a Hontalan Sivatag, illetve
néhány japán szereplő nevének a megalkotására szántam nevetségesen sok időt.
Meddig tartott az írás folyamata?
A rövid válasz az, hogy olyan 1-1,5 évig tartott. Valójában viszont inkább
4-5 év is lehetett. Megvannak még az első vázlatok és az egyiket 2018-ban
módosítottam utoljára, tehát abban az évben már biztos foglalkoztam a könyvvel,
viszont nagyon lassan haladtam. Nyolc fejezetig jutottam, de túl hosszúak
voltak, nem történt bennük semmi és el is akadtam. Nem tudtam, hogyan kellene
folytatnom. Idővel rájöttem, hogy így nem fogok haladni, úgyhogy elkezdtem a
közepéről írni a könyvet és úgy a végére értem. Utána újraírtam az elejét, összekapcsoltam
a kettő vett részt, és újraírtam a második felét is. Ez az újraírási fázis volt
az 1-1,5 év, amikor aktívan, napi szinten ezzel foglalkoztam.
|
Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala |
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Úgy vélem, a Kelet madara, nyugat virága pont ennek a kettőnek a
keveréke. Egy általunk ismert, valós világban játszódik a történet (még ha a
jövőben is, ahol minden nagyon más lett), de sok olyan lény is megjelent ebben
a világban, amiről azt gondoltuk, csak a fantáziánkban létezhetnek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Kiskoromtól kezdve szerettem történeteket kitalálni. Kezdetben a kedvenc
mese-, később kedvenc könyv- meg sorozatszereplőimmel találtam ki saját
sztorikat, vagy ha olvastam vagy láttam egy olyan művet, ami valamiért
megragadott, akkor beleképzeltem ezeket a karaktereket, hogy milyen lenne a
történet az ő részvételükkel. Középiskolában meg utána párszor próbálkoztam
fanfiction írással, de szerencsére vagy eltűntek már az internetről vagy sosem „publikáltam”
őket, csak magamnak írogattam.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Ez elég hosszútávú terv, még nem merem azt kalkulálgatni, mi lesz a
mostani trilógiám után. Persze ötleteim vannak, és mindegyik ezen a
természetfeletti/fantasy vonalon mozog, szóval jelenleg úgy áll, hogy nem fogok
idegen vizekre hajózni. Aztán ki tudja? Egy nap talán más szelek járnak majd.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Ez már közel két éve volt, így sajnos már nem emlékszem, milyen érzés
futott akkor keresztül rajtam, de biztos hatalmas megkönnyebbülés volt. A terv
első szakasza letudva, jöhet a következő!
Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala |
|
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
Mindig is írói álnévvel akartam a könyveimet megjelentetni, de sosem
gondolkodtam magán a néven. Aztán ahogy közeledett a kiadás, arra jutottam,
hogy annyira mégsem akarnék egy kitalált, idegen névvel „élni”, de továbbra sem
akartam felfedni magamat, szóval köztes megoldásként a valódi nevemet
rövidítettem le. Így, ha esetleg sosem derülne ki az igazi kilétem, az utókor
legalább tudná, hogy egy vérbeli Alexandra írta ezt a könyvet.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Nem, de csak mert sosem gondolkoztam azon, hogy milyen zsánerben akarok
alkotni. Inkább azt kötöttem ki magamnak, hogy mit nem akarok írni. A
lényeg, hogy a történet elég érdekes legyen ahhoz, hogy a saját figyelmemet
fenntartsa, és eljussak a végére. Onnantól nem számít, hogy milyen zsánerbe
vagy műfajba fér bele.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Kicsit félve mondom ezt, de nem volt egy katartikus élmény. A megjelenés
előtti napon nagyon lázban voltam. Alig akartam elhinni, hogy pár óra és végre
teljesül egy régi álmom, csakhogy az utolsó pillanatban szóljanak, hogy el kell
tolni pár nappal a megjelenést, amikor pedig megjelent, újabb 3-4 napot kellett
várni, mire kikerült a boltokba. Mire végre megláthattam a munkám gyümölcsét,
érzelmileg annyira kifáradtam a várakozásba, hogy sajnos elmaradt az a fajta
katarzis, amire vágytam. Örültem, de valami hiányzott.
Forrás: B. J. Alexandra szerzői oldala |
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Is-is, de főként tervezett. A történetet nagy vonalakban, a fontosabb
eseményekkel és fordulatokkal már az alkotás kezdeti stádiumában kitaláltam,
azóta is ahhoz tartom magam, az új ötleteket pedig nagy gonddal igyekeztem
ráépíteni az alapra. Ettől függetlenül néha mégis egy látszólag semmiből jövő impulzus
ötlet adott megoldást valamilyen hiányra vagy logikai bakira a történetben. Ez
a jobbik eset. A rosszabb…
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Kis túlzással az összes, amiben Hibiya benne van, azt hiszem. Alapvetően
nem tudok kedvenc jelenetet mondani, de amikor visszaolvasok egy-egy részt,
általában arra jutok, hogy Hibiya jelenetei és párbeszédei sikerültek a
legszórakoztatóbbakra, főleg a Theóval közösek. Persze elfogult vagyok, mert ő
az egyik kedvenc karakterem.
Legtöbbet talán a 22. fejezettel birkóztam. Az abban lévő eseményeket
kellett a legtöbbször átírnom, hogy ne legyen túlságosan elhúzva, de logikusak
legyenek a szereplők döntései, beleférjen az a pár kulcsfontosságú pillanat,
amire később még visszautal, a történet stb. Most sem vagyok teljesen
megelégedve vele, de jobb, mint az első változatok.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Mindenképpen kell valamilyen inspiráció, de az bármikor bárhonnan jöhet.
A Kelet madara, nyugat virága alapötlete egy olyan könyvtrilógiából
született, amit nem szerettem. Pár dolog eléggé bosszantott benne, ezért
megfogadtam, hogyha valaha könyvet írok, ezeknek az ellentétét fogom csinálni.
Azóta persze jobban kiforrott az én történetem, máshonnan is jöttek új
inspirációk, nekem is lettek önálló ötleteim, és megszületett a Kelet
madara, nyugat virága.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Nincs arra szabályom, hogy ki láthatja először. Édesanyám meg a barátnőim
nyugodtan láthatják kiadás előtt, ha kíváncsiak rá. Viszont egyikük sem egy
kritikus fajta, maximum a nyelvtani bakikat vagy a magyartalanra sikerült
mondatokat jelzik, a történetbe azonban nem akartak sose beleszólni. Az utolsó
reményem a szerkesztő volt, mert tényleg nagyon szerettem volna, ha valaki
kigyomlálja az olyan fölösleges történetszálakat meg logikai bukfenceket,
amiket én nem vettem észre, de végül a szerkesztő sem jelzett semmit. Ezt
vehetem jó jelnek, ugye?
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Összességében pozitívan szerintem, de édesanyám az, aki a letöbb
lelkesedést mutatta. Ő a legnagyobb rajongóm, a kezdetektől fogva támogatott és
tartotta bennem a lelket, szóval oda meg vissza volt örömében, mikor végre
megjelent a könyv. Az ő ismeretségi körében többen tudják, hogy kiadtam egy
könyvet, mint az enyémben.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Bár azt mondanám, hogy a második kötet, de arra még várni kell. Viszont
jó lenne év végéig legalább egy író-olvasó találkozóra eljutni. Idén kettőről
már lemaradtam, amit nagyon sajnálok. Remélem, be tudom pótolni.