2024. június 4., kedd

Nyerges Gábor Ádám: Vasgyúrók – Az Ünnepi Könyvhétre megjelenik!

 „Felkínálkozunk a pusztulásra, és ez feneketlenül mulattat.”

Nyerges Gábor Ádám

Vasgyúrók

 

Megjelenik az Ünnepi Könyvhétre!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Benedek Anna

A borítót Tarcsay Zoltán tervezte Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye, valamint a Fortepan 94864-es képszámú fotójának felhasználásával.


Könyvbemutató és dedikálás a Kis Présházban június 13-án, csütörtökön 20 órától

Esemény

A szerzővel és a kötet szerkesztőjével, Benedek Annával Halmi Tibor költő, kritikus, szerkesztő beszélget.

Vasgyúrók a helyszínen is megvásárolható, és átvehetők az előrendelt példányai.

 


Dedikálás az Ünnepi Könyvhéten a Prae Kiadó 70-es  standjánál, a Vörösmarty téren

Időpont: Június 15., szombat 14–15 óráig

„Ha találós kérdés lenne, így tehetnénk fel: hol és hogyan találkozhat a második világháború olasz frontja, a magyar űrprogram furcsán ismerős sci-fije, Micimackó és Soros György, tűzkárosultak, özvegyek, irodai dolgozók, sorozatgyilkosok és egyetemi professzorok, utolsó vérig rivalizáló traumacsoportok, kamaszos szerelembe eső középkorúak, elhagyni készülők és elhagyottak vagy a játszóterek indián szellemei?”

Fülszöveg

Egy kisiskolás gyereket – talán egy vasgyúrót – reggel halva talál az anyja, aki ezt hogyan is élheti túl. A külügyi szakértőnő szakmai hibát követ el, majd a metró alá akar ugrani, de véletlenül mást sikerül belöknie. Két régi barátnő addig átkozza egymás politikai táborát, míg kékülni nem kezd a fejük. A szerelmes fiút a nagybátyja részegen akarja kifaggatni a barátnőjéről.

Nyerges Gábor Ádám novelláinak ismerős környezetében köznapi emberek abszurd helyzetek részesei lesznek. Miközben szorongásaikat a groteszk félelmetessége is fokozza, történeteik mögött egymással való küzdelmeik sorstragédiája áll.

Egy férfi és egy nő megkésve találnak egymásra, amikor a hátralévő kis darab időben már nemcsak a szív dobog. Valaki a papjának meséli, hogy kiket ismert föl a migránsok vérengzéséről szóló rémálmaiban. A békés, kicsit rozzant faluban csak a plakáthely látszik, odavezető út nincsen. De hogyan készülnek a meg nem erősített hírek, vagyis mivel foglalkoznak a Hírbástyánál – mármint ténylegesen?

Ezek az elbeszélések a szatirikus próza hazai alkotóival és tárcaíróival vállalják a rokonságot. A szerző sokoldalúan tárja föl napjaink morális és egzisztenciális csapdahelyzeteit, mégsem ítélkezően ábrázolja figurái determinált észjárását, kiszolgáltatottságba ágyazott élethazugságát.

 

Závada Pál

A szerzőről

Nyerges Gábor Ádám másfél évtizede, a 2000-es évek végén kezdte pályáját. Bár elsősorban versek és regények szerzőjeként ismerjük, valójában ez idő alatt folyamatosan jelentette meg novelláit, elbeszéléseit, tárcáit, többek között a 2000, az Élet és Irodalom, a Kalligram, a Népszava, a Prae és a Tiszatáj hasábjain. E több mint évtizednyi anyagból válogatta a szerző első novelláskötetét, melyet 2024 Ünnepi Könyvhetére várhatnak az olvasók.

 

Részlet a kötetből

Vasgyúrók

1.

Amikor a Károly elhagyott, hallgattam a Fonográfot. Jöjj, kedvesem, odáig jutottam, sírtam, kikapcsoltam. Hallgattam a Zoránt. Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Idáig jutottam, sírtam, kikap­csoltam. Hallgattam a Sebőt. Rejtelmek, ha zengenek, csak idáig jutottam, olyan szomorú volt, sírtam, kikapcsoltam. Ha én szél lehetnék, egy lányt megkereshetnék, engem nem keresnek, kikapcsoltam és sírtam, egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt, egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett. Én is így lettem néma víztükör, mikor tőlem elmentél, kikapcsol­tam, két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság, s mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát. Kikapcsoltam, kikapcsoltam, mindent kikap­csoltam, magamat is kikapcsoltam, és csak akkor kapcsoltam újra be, amikor a Jankó elment az iskolába, én meg beértem az állomásra, és sírtam az irodá­ban, amikor nem jött vevő. Megtanultam ki- és bekapcsolni a sírást, ott tanul­tam meg, két vevő közt, ami jól jött a Jankóval, nyolcéves volt, és elment az apja, el se búcsúzott tőle, nem sírhat az anyja. És nem hallgattam már sem­mit, pedig sok szép zenénk volt otthon. Neki néha fölraktam, amitől nem sír­tam, nem volt sok olyan, a Régi csibészeket, de aztán attól is sírnom kellett, azt se raktam föl többet. Mert akkor már minden zene fájt. Tizenkét év házas­ság volt mögöttünk, ennyi idő alatt minden hangba belekerül a másik, abba is, amit sose hallgattunk együtt, minden róla szólt, a Hajnali óceán, de még a Léna is, ő volt a Gyöngyhajú lány, a Lökd ide a sört, de a Ha én zászló vol­nék is. Elvesztettem minden zenét, pedig a szüleimtől kaptam őket, sok más nem is maradt utánuk. De ott volt a Jankó. Sokáig féltettem, hogy mi lesz belőle a megbolondult, elhagyott anyja mellett, meg úgy egyébként is, ne legyen belőle valami vidéki tuskó, mint az a DISZNÓ apja. Értem én, meg­értettem. Fiatalabb volt az a másik, ahogy az lenni szokott, a nevét se tudom, sosem beszéltünk utána, csak a következő karácsonykor, akkor is csak rövi­den, felhívott, felvettem, hát beszéltünk, keményen tartottam magam, rideg voltam, de udvarias, nem sírtam, csak a gyereknek nem adtam oda a telefont, azt mondtam, már alszik. Ha akar vele beszélni, jöjjön el, nézzen a szemébe, mondtam. Jó, azt mondta, tudtam, sosem fog jönni, ilyen volt egyszerűen. Szóval fiatalabb volt, az is a benzinkútnál dolgozott, azt tudtam még. Nem csalt meg, azt mondta, mert ő olyan, hogy így tisztességes, azt mondta, tud­tam, megcsalt akkor már rég, ilyen volt egyszerűen. A gyereket nem értettem a dologban, engem nem szeretett akkor már rég, ezt utólag összeraktam, de a Jankót, azt elvben nagyon. Szeme fénye volt, játszott vele, vitte mindenhová, amikor már semmi pénzünk nem volt, akkor is vett neki minden héten valami kis játékot, nem is tudom, miből. Becézte, cirógatta, puszilgatta, nem is értem. Hogy aztán semmi, mintha elvágták volna, úgy hagyta el, ahogy engem, de hát az egy gyerek, még nyolc se volt, hát azt is megunta, abból is fiatalabb kellett? Az is lejárt, az sem jelentett semmit? Nem tudtam, hogy van az ilyen, nekem akkor nem nagyon voltak barátaim, nem volt időm barátkozni, munka, gyerek, háztartás, mikor barátkoztam volna, aki régről volt, az is mind elma­radozott, vagy hát én maradoztam el tőlük, mert hát mikor? Hogyan? Nem volt akkor nekem már senkim a Jankón kívül, csak a hallgathatatlan, régi lemezeim a halott szüleimtől, meg az a pindúr kis félárva, vagy mi, hát nem is tudom, hogy hívjam az ilyet, akit elhagy az apja, mint egy megunt felesé­get. Még nyolc se volt, még fel se fogta eleinte rendesen, csak aztán értette meg, pedig én nem mondtam neki, mert megfogadtam, hogy nem lesz bolond, síró anyja, még az kellett volna neki, aki elmondja fűnek-fának az apját, hogy abban nőjön fel, van meg lesz elég baja, de aztán valahogy utólag összerakta, mert okos volt és nagyon érzékeny, olyan csendben megértette a dolgokat, hogy az ember ránézett kedden, és semmi, és szerdán is ránézett, és már ott volt a szemében minden, hogy összerakta, hogy megértette, hogy tudja pon­tosan, akkor is, ha nem érti, de tudja, érzi, hogy mi történt, hogy neki nem lesz apja többet, mert az ilyen, ilyen volt egyszerűen. Hogy ránéz kedden, és szeretlek, kis picúr vasgyúró, kis lovag, te leszel, meglátod, az új Messi, te TRÓNÖRÖKÖS, ordította, és fölkapta, és forgott vele a szobában, én nem is láttam még embert, mármint férfit így szeretni a gyerekét, vagy hát így kimu­tatni, hogy ránézett kedden, és szeretlek, kis picúr vasgyúró, és ránéz szerdán is… És már nincs ott, nincs apja, elment köszönés nélkül, és azt se mondja, azt se hazudja, hogy hazajön, mert ilyen volt egyszerűen. És ezt a Jankó csendben és hiszti nélkül megértette, utólag egyszerűen összerakta, keddről szerdára ez mind ott lett a kis szemében, a nézésében, hogy ez így van, ez így történt, ezt ő felfogta, megérezte, tudomásul vette, bár nyilván nem értette. Én meg megtanultam ezt mind kikapcsolni, aztán a zenét már bekapcsoltam újra, meg vettem ki könyvet, mindig mást, valami régit, szépet, József Attilát, Szabó Lőrincet, miatta kezdtem olvasni, amíg volt még pénzem olvasójegyre, aztán kértem kölcsön könyvet, mindig valami szépet, mert már lettek újra barátaim, hogy halljon ilyen szépeket, legyen műveltebb, mint a szülei, és hallja, amiket a sosem ismert nagyszüleitől kapott, hogy ne legyen ilyen falusi tirpák bunkó, akinek többet ér a feleségénél és a kisfiánál egy ilyen névtelen KURVA, és csak olvastam neki, főleg az Altatót, azt nagyon szerette, meg én is, én talán még jobban is, lefekvés előtt olvastam neki a verseket, aztán adtam egy puszit, mindig úgy aludt el, hogy aludj el szépen, kis Jankó, picúr kis lovagom, és már aludt is, vagy ha nem is, úgy tudott tenni, talán öntudatlanul is, tapintatból, sosem tudtam. És aztán én még sokáig fennmaradtam sírni, mert aztán már csak olyankor tudtam, aztán már azt is – kikapcsoltam.

A kötet megvásárolható a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

2024. május 31., péntek

Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés (Spanyol szerelmi átverés 1.) - ("Nem tudom ki, hogy van ezzel a könyvvel, de engem nagyon megfogott. Vicces, szórakoztató volt. ")

Nemrégiben mutattam be nektek a Bookmate appot, és volt egy könyv, ami megszólított engem. Olvass! Így hát elolvastam Elena Armas könyvét a  Spanyol szerelmi átverést. Egyúttal ki is próbáltam Bookmate-t, amiért vagyok elégedve. Így nem is volt kérdés, hogy előfizessek-e.

Elena Armas
Spanyol szerelmi átverés
(Spanyol szerelmi átverés 1.)


Tartalom
Az ​esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.
Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.
Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.
Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.
De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.


Véleményem
5/5

Nem tudom ki, hogy van ezzel a könyvvel, de engem nagyon megfogott. Vicces, szórakoztató volt. Igaz Lina kicsit túlzásba vitte a bizalmatlanságot, de érthető is. Ki tudja miként szakított az exével.

Rég olvastam már ilyen romkom könyveket. Eddig mindig csak romantikus erotikus könyvek kerültek a kezembe. De ez! Igazán nekem való volt. Jó volt úgy olvasni, hogy nem kell attól tartanom, mikor lesz az ágy jelenet, ami nem is lenne gond. Szeretem párbeszédeket, a csipkelődéseket, és azt hogy nem rögtön azzal kezdődik, hogy máris ágyban kötnek ki.

Olvastam a molyon, hogy páran embernek nem tetszett a könyv, sokaknak Catalinát okolták. Én bírtam, tetszett, az egész jelleme. Igaz bizonytalan, az önértékelése béka feneke alatt van, de elég szerethető, vicces volt.

Aaronnak birka türelme volt Linával szemben, azt vártam, hogy mikor fogja feladni. Kész röhej, hogy Lina, nem vette észre. S pont ettől volt izgalmas az egész.  Ezért volt szórakoztató. Letehetetlen, kikapcsolódó történet,

Új zsáner lesz a kedvencem Romkom. Fogok még olvasni ebben a zsánerben, mert annyira jó. Egyébként eszméletlen mennyi jó idézetet tudtam kiszedni belőle. Imádom.

„(…) élet azonban nem könnyű. Kanyargós és hepehupás. Az egyik percben sima az út, a következőben zötyögős.”)

(…) élet nem fogja megvárni, hogy megbékélj. Az élet senkire sem vár.”)

(„Aki azt állítja, hogy semmilyen ok nem vezérli, az nyilvánvalóan hazudik.”)

2024. május 29., szerda

Rupa Zoltán: James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése - ("Bár rég kinőttem, de még mindig szeretem varázslatos mitikus lényekről olvasni, rejtélyekkel és titkokkal átszőtt történeteket. Ez a könyv pedig adva van, egy jó kis kikapcsolódásra.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Rupa Zoltán írónak, hogy felajánlott egy recenziós példányt. Elég ritkán van lehetőségem ifjúsági regényt olvasnom, James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése című kötet igencsak szórakoztató és kalandos. S mellesleg kicsit Harry Potter hangulata érződött. Aki esetleg rajong, Harry Potter történetekért annak ajánlom a könyvet. 


Rupa Zoltán
James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése


Tartalom

De ki is az a James Walley és miről is szól?

James Walley kalandos története a csodák világába kalauzolja az olvasót, ahol a jó és a rossz ádáz küzdelmet vív az élet felett. Az izgalmas fantasy egy árván maradt fiú öntudatra ébredésének története. Rajta a sor, hogy helyreállítsa a világ kibillent egyensúlyát, miközben felismeri és megtanulja használni emberfeletti erejét, és egyre mélyebb kapcsolatot alakít ki a környezetével. A különös események a természetfeletti világ segítőinek és ellenséges erőinek részvételével zajlanak, hiszen a tét a lelkek sorsa.



Véleményem
4,5/5

Nos... Kicsit zavarban is vagyok, hiszen ritkán adom meg 4,5 csillagot egy könyvre. Noha tetszett, kalandos történet, de sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett.

A 4,5 csillag a történetnek szól. A fél csillag annak szól, hogy igencsak ráfért volna még egy ellenőrzés szerkesztő/lektornak, eléggé akad szó/mondat ismétlés benne, kicsit zavart. Meg egy kis szöveggondozás is, mert  sokkal, de sokkal jobb is lenne.

A történet viszont eléggé hajaz Harry Potterhez. Nagyon közelít a Potter világához. Aki látta a filmet, vagy olvasta ezt a könyvet, az szeretni fogja. Hisz itt ebben is tele van varázslatos, kalandos részekkel. Titkokkal és rejtélyekkel, mely három fiatalnak kell kibogoznia. Van itt minden, amitől le lehet kötni egy fiatalt. Imádtam Pottert, így nem volt kérdés, hogy kedveljem-e vagy sem Jamest.

Bírtam a fiatalokat, Jamest, Jessicát és Lionelt. Volt egy rész a könyvben, kuncogtam is, amikor James és Lionel összekaptak a lányon. Aranyosak. Bár rég kinőttem, de még mindig szeretem varázslatos mitikus lényekről olvasni, rejtélyekkel és titkokkal átszőtt történeteket. Ez a könyv pedig adva van, egy jó kis kikapcsolódásra.

A könyv elég rövid, így aki nálam is gyorsabban tudd olvasni, annak meg sem kottyan. Hamar kiolvasható, könnyedebb történet. 

Rövidsége ellenére és a hibák miatt, igazán jó történet. Harry Potter rajongóknak kötelező elolvasni, hálás vagyok, hogy elolvashattam ezt a történetet. Halkan megsúgom kedvencem, a sárkány. Bizony.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni.

Rupa Zoltán webshop

2024. május 28., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koch Beatrix - ("Éreztem, hogy ebben a történetben sokkal több rejtőzik, olyannyira feszes volt a cselekmény, és elkezdtem kibontani a szálakat, egyre több és több ötletem lett, a szereplőket is jobban meg akartam ismerni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Koch Beatrix írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Picasso- legenda 2050 című kötete a napokban jelent meg, de a Könyvhéten is beszerezhető lesz

 


 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

 

Pécsi születésű építész vagyok, 2013 óta a családommal együtt Svájcban élek, ott dolgozok. A svájci emigrációs tapasztalataimról írtam egy könyvet 2021-ben,  ‘Végállomás: Svájc’ címmel jelent meg. Angol változata, a ‘Final Stop: Switzerland’ tavaly készült el. 

 

 

Picasso legenda 2050 című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Néha magam sem hiszem el, hogy milyen sokáig tartott megírni ezt a könyvet! Ez részben persze annak is köszönhető, hogy az írás - bármennyire is szeretem- nem a főtevékenységem. Egy száz százalékos munka mellett az írásra esténként és hétvégenként szakítottam időt - ez az ‘énidőm’. 2019-ben a Péterfy Akadémia prózaíró kurzusán kaptunk egy feladatot: ‘írjatok egy történelmi krimit!’ hangzott a felhívás és először azt gondoltam, bajban leszek. Nem igazán az a krimi-író típus vagyok, így elkezdtem agyalni, mit is írhatnék? Ekkor jött a mentő ötlet, hogy valami műkincslopásos sztorit írhatnék, és így született meg a ‘Picasso múzsája’ című novellám, amely a mostani regény alapja (2023-ban Galaktika Magazinban nyomtatásban is megjelent ez a novella). Éreztem, hogy ebben a történetben sokkal több rejtőzik, olyannyira feszes volt a cselekmény, és elkezdtem kibontani a szálakat, egyre több és több ötletem lett, a szereplőket is jobban meg akartam ismerni. Itt jött el a kutatómunka fontossága: az egyik főszereplő Pablo Picasso, az ő életéről, művészetéről, a tudománnyal való kapcsolatáról olvastam sok kapcsolódó könyvet. Az 1920-as évek és a várható jövő, az elképzelt 2050-es évek is a kutatás tárgyai voltak, valamint az emlékezetről, a digitális művészetről is alapos háttérinformációra volt szükségem. Szeretem ezt a részét az írási folyamatnak, hiszen a források olvasása közben rengeteg inspirációt kapok.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

 

Ebben a könyvben tudatosan mosom össze a valóság és a fikció határait, olyannyira, hogy az olvasóim elkezdenek a Wikipédiában utánaolvasni mindannak, ami még nem is létezik. 

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

 

Már gyerekkoromban sokat olvastam, tinédzserként verseket írtam. Prózát nagyjából 12 éve kezdtem el írni, eleinte rövidebb novellákat. A Péterfy Akadémia több kurzusát is elvégeztem, ahol nem csupán az írásról magáról tudhattam meg fontos dolgokat, de egy rendkívül támogató közegbe is kerültem, ahol barátságok, ismeretségek alakultak ki.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

 

Igen, mindenképpen szeretném. Már írtam non-fictiont, és folyamatban van egy klasszikus családregény írása is. 

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

 

Nehezen engedem el a szavakat. Amíg csak az enyém, egy rendkívül intim, személyes kapcsolatom van a szöveggel, a szereplőkkel, az egész történettel. Amikor kiadom a kezem közül, akkor születik meg igazán és attól kezdve már nem csak az enyém.


Forrás: Könyvmentorok program

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

 

A Picasso-legenda 2050 egy zsánerek közötti mű. Van benne science-fiction, thriller, de alapvetően egy művészeti témájú regény.  

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

 

 Hihetetlen. Most is az lesz. 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

 

Mindkettő.

Vannak ihletett pillanataim, ilyenkor még verseket is írok. De tudok precíz és következetes módon is írni. A legjobb azonban, amikor jön a flow és én csak haladok vele. Írok, írok és írok. Aztán magam is meglepődök, hogy ezt tényleg én írtam?!


Forrás: Könyvmentorok program

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

 

Kedvenc jeleneteim, amikor a főszereplők, Marilyn és Borisz találkoznak Picassóval a tengerparton. Ott valahogy megáll az idő. Ami nehéz volt, az idősíkok váltakozása és közben figyelni arra, hogy ne legyenek logikátlan vagy érthetetlen részek az egyes fejezetekben.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

 

Mindig van inspiráció, ami bármilyen helyzetből jöhet. Mindent megfigyelek magam körül és a legváratlanabb helyzetben jut újra eszembe. 

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 

Ezt a könyvet kezdetekben Péterfy Gergely mentorálása mellett írtam, egy idő után azonban már csak egyedül voltam az alkotási folyamatban. Nagy Kriszta Léna, író barátnőm volt az egyik első kéziratolvasóm, tőle sok jó, a szöveget érintő ötletet is kaptam, amiért hálás vagyok. A férjem kétszer is látta a kéziratot, ő az elejétől kezdve nagy rajongója volt a történetnek.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

 

 Tudják, milyen sokat jelent nekem az írás és velem együtt örülnek.

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

 

Köszönöm, hogy olvassák a könyvemet, ez a legjobb dolog, ami egy könyvvel történhet. Idén szeretném még a könyvet angolra lefordítani és egy kiadót keresni az angol változat számára. 

Könyyvimádók

Beatrix Koch - Books & Art

Könyvmentorok Program

2024. május 23., csütörtök

Bookmate ajánlói 1.ész M. G. Brown Rózsaszirmok sorozata

Bookmate -ről nemrég írtam blogbejegyzést nektek. Egy olyan appról, ami fix havidíjjal lehet előfizetni. Hasonlóan, mint a Disney+, vagy épp MAX. Egy fix havi dijért hangos könyvet, képregényt vagy regényt olvashatsz, vagy éppen hallgathatsz. 

Még új, fejlődik, céljuk minél több könyv a platformon. Engem meggyőzött, nagyon megéri. Jelenleg több, mint 300 magyar nyelvű hazai és külföldi írók könyveit találtam. Nagyon megéri egy könyv áráért előfizetni.

Most olyan három könyv ajánlóját hozok nektek, mely évekkel ezelőtt már olvastam, és meg van nyomtatott példányban. Örültem, hogy megtaláltam, mert így újra olvashatom majd.

Bookmate 1.részeként vagyis Bookmate ajánlói sorozatként indítom el a blogomon. Remélem tetszen fog az ajánló és igyekszem több ajánlót hozni nektek.

A kötet M. G. Brown Rózsaszírmok sorozatát hozom. Jó olvasást.



M.G.Brown
Kavargó Rózsaszírmok
(Rózsaszírmok 1.)


Tartalom
Mi történik velem? Feladom a legbecsesebb kincsemet azért, hogy egy rejtélyes idegen pofátlan módon belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám – mesterien szőtt hazugságokkal – egész életemben próbált távol tartani. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok, felrúgva ezzel az egész korábbi életemet, még menekülnöm is kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, melyek az életemet vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. De vajon ki lesz az igazi? Az, aki megszerezte a testem vagy az, aki fogva tartja a lelkem? A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos.

Vérvörös Rózsaszirmok
(Rózsaszirmok 2.)


Tartalom
Épphogy visszacsöppenek abba a titokzatos világba, ahová mindig is tartoznom kellett volna, máris egy kibontakozó félben lévő csetepaté kellős közepén találom magamat, ami nem sok jóval kecsegtet, tekintve, hogy egyértelműen én vagyok a világ legbénább boszorkánya. Hogy az életem még véletlenül se legyen egyszerű, még Daniel volt barátnője is kipécéz magának, nem beszélve Davidről, aki villámcsapásszerűen robban be újra az életembe, hogy megkeserítse a mindennapjaimat. Ráadásként a családom is újra összeáll, kiegészülve olyan családtagokkal, akiknek még a létezéséről sem tudtam. De, legalább életem szerelme mellettem van, és immár kétségem sincs afelől, hogy minket az égiek szántak egymásnak. Csak ne kapnánk azt a borzalmas jóslatot…

Lángoló Rózsaszirmok
(Rózsaszirmok  3.)


Tartalom
Meg kell tanulnom egyedül küzdeni, azért a két személyért, akiket a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretek. De ahhoz, hogy visszakapjam az egyiket, meg kell mentenem a másikat; akkor is, ha ő nagyon nem kér a segítségemből. Ez lesz életem legnehezebb csatája, mert dacára annak, hogy erős boszorkánnyá váltam, az erőmet nem hívhatom segítségül. Ezt a háborút ugyanis nem boszorkányerővel és nem is kardokkal vívják, ez a szívek csatája…


Bookmate - Kezedben a világ (Az én tapasztalaim)

 Bookmate 

Jó pár napja volt lehetőségem kipróbálni 7 napos verziót a Bookmate-t. Eddig egyelőre nagyon meg vagyok elégedve. Valahol azt olvastam, hogy nagyon kevés magyar nyelvű könyv van. Én pl több, mint 300 darab magyar nyelvű könyvet találtam. Bővülni fognak a magyar nyelvű könyvek, mint hazai és külföldi szerző kötetek közül.

Az appot nekem mobilon van, androidon megy. Eddig semmi problémát nem fedeztem fel, tökéletes működik. Lehet idézetet kigyűjteni, világítást lehet változtatni pl. Szépia, sötét és fehér. Betűket is lehet változtatni, méretet is. Lehet a könyveket listába tenni, polcokat készíteni. Nekem ez nincs, nem jöttem még rá, hogy tudom betenni.




Elképesztő mennyi jó, érdekes és izgalmas könyveket találtam. Ilyen pl Sarah Adams, Elena Armas, Réti László, Szaszkó Gabriella, Dean Koontz (Jane Hawk sorozat).



Aki esetleg angol nyelven szeretne olvasni, az nem fog csalódni, mert rengeteg ilyen van az appon.


Van hangos könyv is, sajnos azt nem próbáltam ki. Nyilvánvaló okokból, gondolom, tökéletes lehet, nem tudom.Én mobilon,Yettel-el fizettem elő. Nekem abszolút megéri a havi díj. Egy könyv ára több száz könyvet lehet itt megtalálni. Érdemes megpróbálni


 Bookmate weboldala

Azt ismered, amikor Kim Stanley Robinson és William Gibson bemegy egy könyvesboltba?

 Ray Nayler: 

Az óceán szeme

„Időnként, amikor egy lábasfejű pihen, a bőrén akaratlannak tűnő színek és mintázatok kavarognak: mintha gondolatainak elektrokémiai keringése vetülne ki a kültakarójára. Ebben az állapotában tényleg olyan, akár egy elme, amely hústakaró nélkül sodródik a nyílt óceánban.”

Ray ​Nayler közeljövőben játszódó, sci-fi thrillere az öntudat természetéről szól, miközben elképesztő alámerülésre invitálja az olvasót az emberiség örökségének kincsei és roncsai közé.

Megjelenés: június 11.
Fordító: Sepsi László
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 384 oldal

Leírás

Azt ismered, amikor Kim Stanley Robinson és William Gibson bemegy egy könyvesboltba? És megkérdezik az eladót, tud-e ajánlani valamit, amin egyértelműen érződik az ő életművük hatása. Erre az eladó gondolkodás nélkül elsétál a sci-fi szekcióhoz, és leemeli Ray Nayler óriási sikert aratott első regényét, Az óceán szemét. Az ábrázolt szituáció persze merő fikció, az ugyanakkor tény, hogy nem véletlenül emlegetik Naylert a régóta saját kálváriáját járó sci-fi műfaj megmentőjeként.

Világépítése, stílusa és történetvezetése, ábrázolt képei, és bátor kiállása az állatvilág és a bolygó megvédése mellett, mindez nyakon öntve egy a közelmúltban tudományosan is igazolt etológiai tézis fiktív kiterjesztésével végre újra értelmet ad a tudományos-fantasztikum valóban tudományos oldalának, megközelítőleg azzal a mély elkötelezettséggel, mely a műfaj hőskorában többek közt Arthur C. Clarke-ot is jellemezte.

Nikolaus Rajewsky, a Max Delbrück Központ munkatársa által vezetett csapat 2022-ben bizonyította be, hogy a polipok intelligenciája bizonyos tekintetben kizárólag az emberéhez mérhető, összetett fejlődése pedig mikroRNS-készletük (rövid, nem kódoló RNS-ek) bővülésével magyarázható. Ez a kutatás volt az, mely először kimondta, hogy az embernek és a polipoknak lehet egy közös ősük, Nayler pedig erre az elméletre építette nagy sikert aratott bemutatkozó regényét, mely reményeink szerint valóban új nívót kölcsönöz majd az egy ideje már tetszhalott állapotban leledző sci-fi műfajnak. Az Egyesült Államokban mindenesetre már megtette, reméljük, idehaza sem marad el a visszhang.

Fülszöveg

Pletykák terjednek egy hiperintelligens, veszélyes polipfajról, amelynek talán saját nyelve és kultúrája is kifejlődött. A tengerbiológus dr. Ha Nguyen, aki egész életében a puhatestűek intelligenciáját kutatta, bármit megtenne, hogy tanulmányozhassa őket.

A DIANIMA nevű, nemzetek felett álló techvállalat elszigetelte a külvilágtól a félreeső Con Dao-szigetvilágot, ahol a polipokat felfedezték. Dr. Nguyen csatlakozik a cég csapatához a szigeten: egy háborús veterán biztonsági ügynökhöz és a világ első androidjához.

A polipok jelenthetik a kulcsot a példátlan áttöréshez az emberen kívüli intelligencia kutatásában. Magasak a tétek: óriási vagyont kereshet, aki képes előnyére fordítani a polipok fejlettségét, és miközben dr. Nguyen kommunikálni próbál az újonnan felfedezett fajjal, a DIANIMA-nál is nagyobb hatalmak lépnek színre, hogy megszerezzék maguknak az állatokat.

Ám a polipok véleményét senki nem kérdezte. És azt sem, hogyan szándékoznak reagálni a kialakult helyzetre.

Az óceán szemében William Gibson cyberpunk világépítése találkozik Kim Stanley Robinson látomásaival a klímaváltozásról. A kötet 2023-ban elnyerte a Locus-díjat legjobb első regény kategóriában, illetve jelölték a Nebulára és a Los Angeles Times Ray Bradbury-díjára is.

A szerzőről

Ray Nayler élete csaknem felét az Egyesült Államokon kívül töltötte a külügyminisztérium és a Békehadtest szolgálatában, ideértve egy időszakot az USA Ho Si Minh-városi konzulátusának környezetvédelemmel, tudománnyal, technológiával és egészségüggyel foglalkozó hivatalában. Jelenleg nemzetközi tanácsadóként tevékenykedik a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal tengeri rezervátumokkal foglalkozó részlegénél.

Írással a szabadidejében foglalkozik: kritikai elismerésben részesült novelláit számos folyóirat és antológia közölte, többek közt a Gardner Dozois szerkesztette A legjobbak legjobbjai. Első regénye Az óceán szeme címmel jelent meg 2022 végén, és viharos kritikai sikert aratott. Nayler azóta egy kisregénnyel jelentkezett 2024 elején (Mamutrezervátum), és jelenleg a második regényén dolgozik, melyet az egész SFF-közösség tűkön ülve vár.

A könyvről mondták

„Az óceán szeme elsőrangú spekulatív thriller, egyszerre káprázatos, könyörtelen, lehengerlő és megrázó. Nagyívű kérdéseket tesz fel a mesterséges és a nem-emberi intelligenciákról, amelyekre izgalmas és provokatív válaszokat kínál.” - Jeff VanderMeer, az Expedíció szerzője

„Imádtam a regény okosságát és szívét, rejtett csapdáit, nyers lendületét, zseniális világépítését és tiszta elköteleződését a ragyogó ötletek mellett.” - David Mitchell, a Felhőatlasz szerzője

„A lábasfejűek miatt kezdtem el olvasni Az óceán szemét (odáig vagyok a lábasfejűekért!), de a bámulatos elmélkedés ragadt magával a tudat és a személyiség mibenlétéről. Imádom ezt a könyvet.” - Ann Leckie, a Mellékes igazság szerzője

„Thriller szívével és sci-fi agyával Az óceán szeme hátborzongató, elmés olvasmány. Mesterséges intelligencia, születőben lévő állati öntudat, repülő gyilkos drónok: mint Gibson vagy Atwood legjobb szövegei, hibátlanul bonyolítja a cselekményt, de a tudat, a természetrombolás és a tudományos fejlődés nagyobb kérdéseiről sem feledkezik meg. Tényleg páratlan történet.” - Kawai Strong Washburn, a Sharks In The Time Of Saviors szerzője

„Ray Nayler vállalta a minden korábbinál bizonytalanabb közeljövőből fakadó kihívásokat, és ragyogóan megoldotta a feladatot. Regénye az egész bolygón átívelő science fiction és mélyen szántó, új típusú kalandtörténet, amelyben számtalan csodálatos dolog mellett feltűnik a legjobb főgonosz, akiről az elmúlt években olvastam. Végül a regény világában rejlő hatalmas lehetőségtől eleredtek a könnyeim. Micsoda utazás, micsoda érzelemgazdagság, micsoda jövő!” - Robin Sloan, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja szerzője

„Az óceán szeme zabolátlanul eredeti, gyönyörűen megírt, letehetetlen és ragyogó regény. Ray Nayler az egyik legizgalmasabb új hang, akit az utóbbi években olvastam.” - Blake Crouch, a Sötét anyag és a Géncsapda szerzője

Idézetek a kötetből

„Olyan szintű eszközhasználatot láthatunk a polipoknál, amely az ember kivételével túltesz az összes madár- és emlősfajén. Vegyük az indonéz polipok összetett eszközhasználatát: ők két eldobott kókuszhéjat hordanak magukkal a tengerfenéken, a testük alá húzva gólyalábnak használják, aztán újra összeillesztik a héj két felét páncél gyanánt a ragadozók ellen. A polipok határozott céllal gyűjtik össze az emberek által eldobott kókuszhéjakat. Más állatok menedéknek használják a talált tárgyakat, esetleg összetett objektumokat készítenek (például fészkeket), de az állatvilágban sehol máshol nem találkozunk ilyen szintű kifinomult eszközhasználattal. Ezt nem írhatjuk le annyival, hogy ösztönös cselekvés. Ez tanult viselkedés. Ha vissza akarjuk követni az idáig vezető gondolatmenetet, kénytelenek vagyunk belátni, hogy egy olyan élőlénnyel állunk szemben, amelynek kíváncsisága, kalandvágya és kifinomultsága szinte páratlan az állatvilágban.”

„Nem a kommunikáció teszi különlegessé az embert. Az életben maradásához szükséges szinten minden életforma kommunikál. Az állatok, de még a növények kommunikációja is felettébb kifinomult. Az embereket a szimbólumaik különböztetik meg tőlük – betűk és szavak, amelyeket elrendezhetünk a nyelvnek nevezett önreferenciális halmazokban. A szimbólumhasználattal le tudjuk választani a kommunikációt a közvetlen kapcsolatról, ami a környezetünkben jelen lévő dolgokhoz köti. Tudunk beszélni dolgokról, amelyek ott és akkor nincsenek jelen. Tudunk történeteket mesélni. Hagyomány, mítoszok, történelem, kultúra – ezek a tudás tárolórendszerei, és mind a szimbólumok eredményei. És a szimbólumhasználat olyasmi, amivel a fajunkon kívül nem találkozunk máshol.”

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek