Ray Nayler:
Az óceán szeme
„Időnként, amikor egy lábasfejű pihen, a bőrén akaratlannak tűnő színek és mintázatok kavarognak: mintha gondolatainak elektrokémiai keringése vetülne ki a kültakarójára. Ebben az állapotában tényleg olyan, akár egy elme, amely hústakaró nélkül sodródik a nyílt óceánban.”
Ray Nayler közeljövőben játszódó, sci-fi thrillere az öntudat természetéről szól, miközben elképesztő alámerülésre invitálja az olvasót az emberiség örökségének kincsei és roncsai közé.
Megjelenés: június 11.
Fordító: Sepsi László
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 384 oldal
Leírás
Azt ismered, amikor Kim Stanley Robinson és William Gibson bemegy egy könyvesboltba? És megkérdezik az eladót, tud-e ajánlani valamit, amin egyértelműen érződik az ő életművük hatása. Erre az eladó gondolkodás nélkül elsétál a sci-fi szekcióhoz, és leemeli Ray Nayler óriási sikert aratott első regényét, Az óceán szemét. Az ábrázolt szituáció persze merő fikció, az ugyanakkor tény, hogy nem véletlenül emlegetik Naylert a régóta saját kálváriáját járó sci-fi műfaj megmentőjeként.
Világépítése, stílusa és történetvezetése, ábrázolt képei, és bátor kiállása az állatvilág és a bolygó megvédése mellett, mindez nyakon öntve egy a közelmúltban tudományosan is igazolt etológiai tézis fiktív kiterjesztésével végre újra értelmet ad a tudományos-fantasztikum valóban tudományos oldalának, megközelítőleg azzal a mély elkötelezettséggel, mely a műfaj hőskorában többek közt Arthur C. Clarke-ot is jellemezte.
Nikolaus Rajewsky, a Max Delbrück Központ munkatársa által vezetett csapat 2022-ben bizonyította be, hogy a polipok intelligenciája bizonyos tekintetben kizárólag az emberéhez mérhető, összetett fejlődése pedig mikroRNS-készletük (rövid, nem kódoló RNS-ek) bővülésével magyarázható. Ez a kutatás volt az, mely először kimondta, hogy az embernek és a polipoknak lehet egy közös ősük, Nayler pedig erre az elméletre építette nagy sikert aratott bemutatkozó regényét, mely reményeink szerint valóban új nívót kölcsönöz majd az egy ideje már tetszhalott állapotban leledző sci-fi műfajnak. Az Egyesült Államokban mindenesetre már megtette, reméljük, idehaza sem marad el a visszhang.
Fülszöveg
Pletykák terjednek egy hiperintelligens, veszélyes polipfajról, amelynek talán saját nyelve és kultúrája is kifejlődött. A tengerbiológus dr. Ha Nguyen, aki egész életében a puhatestűek intelligenciáját kutatta, bármit megtenne, hogy tanulmányozhassa őket.
A DIANIMA nevű, nemzetek felett álló techvállalat elszigetelte a külvilágtól a félreeső Con Dao-szigetvilágot, ahol a polipokat felfedezték. Dr. Nguyen csatlakozik a cég csapatához a szigeten: egy háborús veterán biztonsági ügynökhöz és a világ első androidjához.
A polipok jelenthetik a kulcsot a példátlan áttöréshez az emberen kívüli intelligencia kutatásában. Magasak a tétek: óriási vagyont kereshet, aki képes előnyére fordítani a polipok fejlettségét, és miközben dr. Nguyen kommunikálni próbál az újonnan felfedezett fajjal, a DIANIMA-nál is nagyobb hatalmak lépnek színre, hogy megszerezzék maguknak az állatokat.
Ám a polipok véleményét senki nem kérdezte. És azt sem, hogyan szándékoznak reagálni a kialakult helyzetre.
Az óceán szemében William Gibson cyberpunk világépítése találkozik Kim Stanley Robinson látomásaival a klímaváltozásról. A kötet 2023-ban elnyerte a Locus-díjat legjobb első regény kategóriában, illetve jelölték a Nebulára és a Los Angeles Times Ray Bradbury-díjára is.
A szerzőről
Ray Nayler élete csaknem felét az Egyesült Államokon kívül töltötte a külügyminisztérium és a Békehadtest szolgálatában, ideértve egy időszakot az USA Ho Si Minh-városi konzulátusának környezetvédelemmel, tudománnyal, technológiával és egészségüggyel foglalkozó hivatalában. Jelenleg nemzetközi tanácsadóként tevékenykedik a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal tengeri rezervátumokkal foglalkozó részlegénél.
Írással a szabadidejében foglalkozik: kritikai elismerésben részesült novelláit számos folyóirat és antológia közölte, többek közt a Gardner Dozois szerkesztette A legjobbak legjobbjai. Első regénye Az óceán szeme címmel jelent meg 2022 végén, és viharos kritikai sikert aratott. Nayler azóta egy kisregénnyel jelentkezett 2024 elején (Mamutrezervátum), és jelenleg a második regényén dolgozik, melyet az egész SFF-közösség tűkön ülve vár.
A könyvről mondták
„Az óceán szeme elsőrangú spekulatív thriller, egyszerre káprázatos, könyörtelen, lehengerlő és megrázó. Nagyívű kérdéseket tesz fel a mesterséges és a nem-emberi intelligenciákról, amelyekre izgalmas és provokatív válaszokat kínál.” - Jeff VanderMeer, az Expedíció szerzője
„Imádtam a regény okosságát és szívét, rejtett csapdáit, nyers lendületét, zseniális világépítését és tiszta elköteleződését a ragyogó ötletek mellett.” - David Mitchell, a Felhőatlasz szerzője
„A lábasfejűek miatt kezdtem el olvasni Az óceán szemét (odáig vagyok a lábasfejűekért!), de a bámulatos elmélkedés ragadt magával a tudat és a személyiség mibenlétéről. Imádom ezt a könyvet.” - Ann Leckie, a Mellékes igazság szerzője
„Thriller szívével és sci-fi agyával Az óceán szeme hátborzongató, elmés olvasmány. Mesterséges intelligencia, születőben lévő állati öntudat, repülő gyilkos drónok: mint Gibson vagy Atwood legjobb szövegei, hibátlanul bonyolítja a cselekményt, de a tudat, a természetrombolás és a tudományos fejlődés nagyobb kérdéseiről sem feledkezik meg. Tényleg páratlan történet.” - Kawai Strong Washburn, a Sharks In The Time Of Saviors szerzője
„Ray Nayler vállalta a minden korábbinál bizonytalanabb közeljövőből fakadó kihívásokat, és ragyogóan megoldotta a feladatot. Regénye az egész bolygón átívelő science fiction és mélyen szántó, új típusú kalandtörténet, amelyben számtalan csodálatos dolog mellett feltűnik a legjobb főgonosz, akiről az elmúlt években olvastam. Végül a regény világában rejlő hatalmas lehetőségtől eleredtek a könnyeim. Micsoda utazás, micsoda érzelemgazdagság, micsoda jövő!” - Robin Sloan, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja szerzője
„Az óceán szeme zabolátlanul eredeti, gyönyörűen megírt, letehetetlen és ragyogó regény. Ray Nayler az egyik legizgalmasabb új hang, akit az utóbbi években olvastam.” - Blake Crouch, a Sötét anyag és a Géncsapda szerzője
Idézetek a kötetből
„Olyan szintű eszközhasználatot láthatunk a polipoknál, amely az ember kivételével túltesz az összes madár- és emlősfajén. Vegyük az indonéz polipok összetett eszközhasználatát: ők két eldobott kókuszhéjat hordanak magukkal a tengerfenéken, a testük alá húzva gólyalábnak használják, aztán újra összeillesztik a héj két felét páncél gyanánt a ragadozók ellen. A polipok határozott céllal gyűjtik össze az emberek által eldobott kókuszhéjakat. Más állatok menedéknek használják a talált tárgyakat, esetleg összetett objektumokat készítenek (például fészkeket), de az állatvilágban sehol máshol nem találkozunk ilyen szintű kifinomult eszközhasználattal. Ezt nem írhatjuk le annyival, hogy ösztönös cselekvés. Ez tanult viselkedés. Ha vissza akarjuk követni az idáig vezető gondolatmenetet, kénytelenek vagyunk belátni, hogy egy olyan élőlénnyel állunk szemben, amelynek kíváncsisága, kalandvágya és kifinomultsága szinte páratlan az állatvilágban.”
„Nem a kommunikáció teszi különlegessé az embert. Az életben maradásához szükséges szinten minden életforma kommunikál. Az állatok, de még a növények kommunikációja is felettébb kifinomult. Az embereket a szimbólumaik különböztetik meg tőlük – betűk és szavak, amelyeket elrendezhetünk a nyelvnek nevezett önreferenciális halmazokban. A szimbólumhasználattal le tudjuk választani a kommunikációt a közvetlen kapcsolatról, ami a környezetünkben jelen lévő dolgokhoz köti. Tudunk beszélni dolgokról, amelyek ott és akkor nincsenek jelen. Tudunk történeteket mesélni. Hagyomány, mítoszok, történelem, kultúra – ezek a tudás tárolórendszerei, és mind a szimbólumok eredményei. És a szimbólumhasználat olyasmi, amivel a fajunkon kívül nem találkozunk máshol.”
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
