2024. április 7., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Daniella Deutsch - ("(...) mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Daniella Deutsch írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Nick (A tükör másik oldalán 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felkérést, és hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra. Elsőkönyves íróként hatalmas megtiszteltetés számomra.

Hogy mit lehet tudni rólam? Őszintén szólva, eddig akárhányszor feltették nekem ezt a kérdést, sosem tudtam igazán hiteles választ adni rá. Egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy semmi olyat nem tudok mesélni magamról, ami érdekelhet idegen embereket, mostanában viszont inkább az ügyben bizonytalanodom el, hogy melyik oldalamra kíváncsiak, hiszen van egy pár. Úgy gondolom, néhány mondatban sajnos lehetetlen összefoglalni azt a sok mindent, amit csinálok, mivel elég szerteágazó az érdeklődési köröm, sok, különféle dolog érdekel. Jelenleg elsősorban az írói pályafutásomra koncentrálok, emellett pedig a cosplay világában szeretnék kibontakozni, de szerkesztőként és modellként is tevékenykedem, illetve a filmes szakma sem áll tőlem távol.

Nick (A tükör másik oldalán 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor elkezdtem dolgozni Nick történetén, még nem volt pontos időpontja annak, hogy mikor szeretném könyvként viszontlátni a polcomon. Úgy voltam vele, hogy annyiszor dolgozom át, ahányszor kell, hogy egy olyan regényt kapjak, amivel meg vagyok elégedve, ezért nem is siettem a sztori megírásával, sőt. Mondhatni csak akkor írtam, amikor úgy éreztem magához szólít a történet, ezért jó sok évembe telt, mire végre megszületett. Rengeteget tanultam általa íróként és emberként is egyébként, úgyhogy nem bántam meg, hogy ennyi ideig tartott a folyamat. Számomra így lett tökéletes. Ennél többet viszont tényleg nem tudtam volna hozzáadni, úgyhogy végül ezért is döntöttem amellett, hogy most már a kiadás felé kacsingatok. 

A kutatómunkával kapcsolatban pedig a rövid válaszom: igen, a regényírás előtt végeztem kutatómunkát, viszonylag sokat. Az nem titok, hogy a Nick című regényem egy ikertörténet egyik fele, aminek a cselekményszálával párhuzamosan zajlik Nick hasonmásának, Adamnek a története is, ezért gyakorlatilag egyszerre kutattam mindkét fiú esetében, ami bevallom néha elég komplikálttá tette a napjaimat. Főleg a fiúk családi háttere miatt kellett kiderítenem ezt-azt, nem is feltétlenül olyan információra volt szükségem, ami megjelenik a regényekben, de mivel szerettem volna alapos lenni, ezért mindennek utánajártam, amit meg kellett tudnom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően romantikus történeteket írok, amikben nincsenek sárkányok, mágusok vagy egyéb misztikus elemek, ettől függetlenül egyik történetemnek sem valóság az alapja. Persze ihletnek meg különböző szituációk a való életből, olykor még idegen emberek buszon elkapott reakciója, viselkedése is alakíthat a fejemben egy-egy jeleneten, de amikor alkotok, szeretek a fantáziámon belül mozogni.

A könyved tabu elemeket is tartalmaz, te magad is szereted az ilyen könyveket? Van kedvenc könyved?

Valóban nem állnak tőlem távol az olyan történetek, amikben valamiféle tabutémát feszegetnek az írók, bár mivel ezen belül is elég sokféle verzióval találkoztam már, azt ki merem jelenteni, hogy nem minden tabuelemeket tartalmazó történetnek vagyok én a célközönsége.  Amikor a fejemben megszületett a regényem, nem az volt a célom, hogy valami polgárpukkasztó sztorit alkossak, sőt, valójában ez a tabu dolog sem volt tudatos. Én csupán arra vágytam, hogy egy olyan történetet hozzak össze, ahol a karakterek viselkedése megalapozott, az érzéseik hitelesek, meg hogy olyan sztori legyen, amivel az olvasók nem sűrűn találkoztak eddig. Illetve azt tudtam még, hogy nem egy szokványos romantikus szálat szeretnék… aztán végül ez lett belőle.

Olvasóként egyre több „kedvenc” könyvem van, amiknek az olvasása pozitív élményt hagyott bennem, de mégis van egy, ami átformálta az életemet és elindított az utamon, ezért, ha kérdeznek, én mindig amellett fogom letenni a voksomat. Nem egy hatalmas történet óriási cselekménnyel, sőt, egyes embereknek kifejezetten irritáló lehet benne a karakterek viselkedése, de nekem valamiért nagyon eltalálta az ízlésvilágomat, amikor először a kezembe vettem a könyvet, úgyhogy amolyan örök kedvencemet avattam. Szándékosan nem nevezem meg a regényt, mert nem az a lényeg, hogy milyen könyvről van szó, de engem íróként például gyakran az hajt, hogy csináljam tovább, hogy ha csak egy emberből hasonló érzést vált ki az én regényem, mint belőlem egykor az a történet, már megérte elkezdeni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el ráébredni, hogy létezik olyan, hogy szórakoztató irodalom, és akkortájt alakult ki a fejemben Nick karaktere is. Már ott eldöntöttem, hogy ebből a sztoriból egyszer könyv lesz, de aztán jó pár évig félretettem az ötletet és úgymond hagytam „ülepedni”, mert szinte semmit sem tudtam volna megírni belőle. Addig más történetek írásával foglaltam le magam, meg sokat olvastam, hiszen ekkor jöttem rá, hogy milyen sokat adhat nekem maga az olvasás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elsősorban a romantikus vonal az én világom, ezért mindenképpen a romantikus írók közé kategorizálnám magam, de mivel szeretem feszegetni a határaimat, tervben van a jövőben egy fantasy trilógia megalkotása is. Abba viszont több szempontból sem mernék belevágni egyedül, úgyhogy az egy többemberes projekt lesz, egészen pontosan kettő, mert egy társszerzővel fogok dolgozni rajta. Már most zajlanak a háttérmunkálatok, de mivel ez még egy viszonylag távolabbi cél, egyelőre nem szeretnék semmi konkrétat ígérni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem feltétlenül azt a szót használnám, hogy kétségbeestem, amikor nyomdakész állapotba került a kéziratom, de mindenképp elvesztem valahol. Mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben Nick története, ezért hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, amikor „elvették” tőlem, és már nem tudtam többet alakítani rajta. Szerencsére ez az érzés egy pár héten belül elmúlt és ráébredtem, hogy még messze nincs itt a vége, de azért különös volt ezt megtapasztalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel egy elég empatikus, érzelmes embernek tartom magam, valahogy adta magát, hogy leginkább olyan történeteket szeretek/tudok alkotni, amikben az érzelmek alakulásán és a karakterek személyiségfejlődésén van a fókusz. Ettől függetlenül pont azért, mert rengeteg különféle ötletem van, nem merném kijelenteni, hogy mindig csak romantikus regényeket fogok írni, de az tény, hogy ezen a vonalon sokkal kreatívabb vagyok, mint bármely más zsánerben, ezért valószínűleg ez lesz a fő irány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra nem az a nap volt sokkoló, amikor a regényem végleges változata kijött a nyomdából és a kezemben tarthattam, de persze azt sem fogom soha elfelejteni. Valójában inkább az a pillanat rengetett meg érzelmileg, amikor először megláttam a könyvemhez készült próbanyomatot. Talán ott éreztem igazán, hogy innen már nincs visszaút, és egy álmom valóban teljesül, nem tudom. Mindenesetre abszolút pozitív emlékként gondolok vissza rá, szerettem azt az érzést.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatosabbá vált, mint régen. Azaz már gyakrabban nyüstölöm magam és próbálok hangulatba jönni az íráshoz, még ha nincs is ihletem, hiszen bizonyos felelősség nyomja a vállamat az olvasóim miatt, de azért igyekszem követni a saját elveimet. Valójában akkor tudok hiteleset alkotni, amikor átjár az adott történet „esszenciája”, amiről írni szeretnék, ezért arra törekszem, hogy ezeket az átszellemült időszakokat kihasználjam és akkor esek neki. Az ötleteim nagy része egyébként nem is a gép előtt születik. Általában olyan szituációkban kap el egy-egy fontosabb gondolat, amikor sehová sem tudom lefirkantani, vagy épp aludni szeretnék. De már ezek kijegyzeteléséhez is megvan a módszerem, és megtanultam legalább egy rövid időre bemagolni a dolgokat, meg persze a jegyzetfüzet és a toll időközben állandó tartozékává vált az ágyam melletti kisasztalomnak.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Klisésen azt mondanám, hogy minden jelenet a kedvencem, mert ez valahol így is van, de amiket igazán imádtam megírni, azok azok a jelenetek, amikben a fiúk egyszerre szerepeltek a másik totális hasonmásaként. Mivel a regényem alapja a hasonmás-helycsere koncepció, én végig nagyon jól szórakoztam, mialatt írtam a történetet, ugyanis világéletemben imádtam az ilyen helyzetekből adódó bonyodalmakat. A romantikus tabu vonal persze közben megbuherálja a sztorit, és valahol kicsit én is meghasonlottam írás közben, de ritka különleges élmény volt végigkísérni Nicket az útján, úgyhogy én örökké hálás leszek ezért.

Általában akkor akadt gondom egy jelenet megírásával, amikor a történetet nem éreztem át kellőképpen és nem hallottam Nick hangját a fejemben, de idővel az ilyen helyzeteket is megtanultam orvosolni. Vagy újraolvastam a már megírt fejezeteket, vagy teljesen másfelé tereltem a gondolataimat, éppen melyik segített, de mindig sikerült áthidalnunk a problémát, úgyhogy végülis bevált a módszer.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A jelenlegi sorozatomon kívül legalább négy regényötlet vár arra, hogy egyszer megírjam. Ezek mindegyike „csak úgy” kipattant a fejemből, nem ültem le sosem tudatosan a gép elé, hogy na most majd én kitalálok valamit. Először a kis ötletmorzsa születik meg, aztán szépen lassan kibontom a cselekményszálat is, és amikor már azt érzem, van annyi mondanivalóm,  hogy életre tudok kelteni egy új világot, akkor nekiülök. Persze írás közben is ihletődöm, de sokszor én inkább előtte gyűjtöm be a regényemhez szükséges információkat, és szép lassan építem fel magamban a karaktereket és a történetüket, mert szeretek úgy elkezdeni írni, hogy nagyrészt tudom, mit csinálok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nick sztorijának az első nyers verzióját (amikor még nem került szakmai kezekbe) két ember olvashatta – a húgom és egy barátnőm –, mert mindketten elég kritikusak ahhoz, hogy adjak a véleményükre, de igazság szerint nem szívesen mutatom meg senkinek a kéziratot, amíg van mit alakítani rajta. Persze, tudom, hogy ez egy oda-vissza játék, mert sosem derül ki, hogy mit kell rajta alakítani, ha nem mutatom meg senkinek, de mivel időközben szakmabeliektől is kaptam tanácsokat, valamivel könnyebben engedek ki egy félkész sztorit a kezeim közül. Illetve amióta az Írómentor Program tagja vagyok és a szerkesztőmmel együtt dolgozunk a kéziraton, ő mindig felhívja a figyelmemet, ha félrecsúszik valami, úgyhogy a következőt rajta kívül biztosan nem látja más, amíg nyomdakész állapotú nem lesz. Később persze jönnek a tesztolvasók, akiknek rengeteget számít a véleménye, de mivel ők már úgymond a kész könyvet látják, egy fokkal talán nyugodtabb vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ahogy egy korábbi válaszomban említettem, igencsak elnyújtottam a könyvírás folyamatát, ezért az évek alatt voltak olyan periódusok, amikor nem feltétlenül hittek abban, hogy Nickből valaha könyv lesz. Habár én akkor is szilárdan kitartottam az elképzeléseim mellett. Sosem hibáztattam őket, hiszen az írás egy magányos biznisz és kívülről tényleg nem túl izgalmas a dolog, ráadásul csak én tudtam mi is zajlik a színfalak mögött. Alapvetően egy fantasztikus, támogató családom van, akik még akkor is mellettem állnak, amikor a legnehezebb időszakaimon megyek keresztül, úgyhogy sosem cserélném le őket. Arról nem is beszélve, hogy mióta olvasták a könyvemet, még inkább támogatnak. Meg is lepett, hogy mennyi mindenkit érdekel a regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ígérem, dolgozom Adamen! Akik már olvasták a sorozat első részét, nem feltétlenül szerettek a lezárás miatt, ezért mindenképp törekszem arra, hogy még idén megjelenhessen a folytatás. Erős nyomás van rajtam emiatt, mert sosem voltam jó a határidők betartásában, főleg úgy, hogy közben rengeteg más dologgal is kell foglalkoznom, amiket bár szeretek csinálni, könnyen elterelik a figyelmemet. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy a második rész megjelenéséig is van bőven meglepetés a tarsolyomban, amiket szépen lassan megosztok majd a közösségi médiában, úgyhogy remélem addig sem fogtok unatkozni!

Lezárásképp pedig mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét. Mérhetetlenül jólesik és nem is lehetnék hálásabb érte. Fantasztikusak vagytok!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Daniella Deustch írói oldala

Bookline

Libri

Daniella Deustch írói oldala

2024. április 5., péntek

Borítóleleplezés-Jud Meyrin írónőnek nyáron jelenik meg a következő kötete.

Jud Meyrin írónő leleplezte a nyáron érkező következő új regényének a borítóját. A könyvet Felföldi rejtélyek sorozatának harmadik része jön, mely A Kristály Villa titka címét rejti. Én már nagyon várom, hogy elolvashassam, hiszen volt szerencsém az első két részét is megjelenés előtt elolvasni. Borítót Chris Covers készítette, ami számomra gyönyörű lett.

Plusz egy jelölés is került a borítóra, Smaragd szívvel jelölik a romantikus krimiket, FairBooks Kiadónál.


Jud Meyrin
A Kristály Villa titka
(Felföldi rejtélyek 3.)

Tartalom

Hacsak attól a férfitól számíthatsz segítségre, aki gyűlöl, a következmények beláthatatlanok

Rády Emma tíz évvel korábban bosszút akart, ami azonban halállal végződött. Ugyan a börtönt megúszta, és új életet kezdett Rózsakőn, de a múltja továbbra is kísérti. Aztán egy éjjel bántalmazás hangjait hallja a szomszédból, és elhatározza, hogy nem hagyja annyiban. Hisz a saját bőrén tapasztalta, milyen az, amikor mindenki hátat fordít a családon belüli erőszak áldozatainak. Ám aki a segítségére lehetne, teljes szívéből gyűlöli.

Újvári Péter főhadnagy élete tönkrement. Megkeseredett és magányos Emmának köszönhetően. Amikor a nő felbukkan, minden erejével el akarja utasítani a kérését, és messzire akarja kergetni magától, nem csupán azért, amit Emma egykor vele tett. Hanem a mocskos és teljesen helytelen vágy miatt is, amit a nő iránt érez. De túl mélyen gyökerezik az ösztöne, hogy segítsen a bajba jutottakon.

Péter kénytelen-kelletlen nyomozni kezd, és Emmával olyasmire bukkannak, amire egyáltalán nem számítottak: Rózsakő eddigi legelborultabb gyilkosára. De vajon lehet esélyük ellene? És a gyűlölet tényleg átalakulhat szerelemmé, vagy ők ketten együtt még a gyilkosnál is nagyobb káoszba fullasztják Rózsakőt?

 

A kötet június 10-én jelenik meg. Előrendelés április 15-én a FairBooks Kiadó oldalán.

2024. április 4., csütörtök

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak

Heather Fawcett:

Emily Wilde tündérenciklopédiája

„Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza!”

Varázslatos izlandi tündérmese Sarah J. Maas és R. F. Kuang rajongóinak


Megjelenés: április 23.
Fordító: Ballai Mária
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, élgrafikás, 336 oldal

Leírás

Heather Fawcett már lassan tíz éve egyengeti írói pályáját a nemzetközi piacon, eddigi legnagyobb sikerét talán a 2017-es Even The Darkest Stars című könyvével aratta, azonban Emily Wilde-történetei voltak az első, valóban felnőtt olvasókat célzó művei. E trilógia kiadását indítjuk most útjára az első kötettel. Fawcett itt is ragaszkodik korábbi történeteiből ismert visszatérő elemeihez, ám a tündérek és mesebeli lények világát most egy magasabb szintre emelte, amitől a sorozat hamar a modern fantasy kincsestárának részévé vált, különösen amiatt, amilyen eleganciával ötvözi az északi folklór olykor rémítő meseelemeit az általunk ismert világ sajátosságaival.

Az Emily Wilde tündérenciklopédiája tehát egy skandináv ihletésű fantasy, egy magának való egyetemi professzor lenyűgöző kalandja Ljsoland fiktív országába. Emily egyébként köszöni szépen, nagyon jól megvan a saját szűkös komfortzónájában – akárcsak Fawcett maga –, ahhoz viszont, hogy elkészíthesse élete főművét, a tündérek enciklopédiáját, ezúttal igazi mesebeli hősnővé kell válnia. Ebben lesz „segítségére” lesz Wendell Bambleby, a lány tudományos riválisa, akiről talán az is kiderül, hogy nem is olyan kiállhatatlan, mint azt Emily elsőre gondolta róla. Kalandra fel!

Fülszöveg

Jóllehet Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja.

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

A szerzőről

Heather Fawcett kanadai származású író. A mesterdiplomáját angol irodalomból szerezte, mellette régészetből végzett alapszakon. Leghíresebb regénye az Emily Wilde tündérenciklopédiája, melynek a jogai több mint tíz országban keltek el, és a rajongói tűkön ülve várják a folytatását. Fawcett e mellett gyermekkönyveket is ír, melyekkel ugyancsak szerepelt a jelentősebb nemzetközi sikerlistákon. Jelenleg Vancouver-szigeten él.

A könyvről mondták

„Vibráló és végtelenül elbűvölő könyv… Ugyanúgy félresöpri a valós világot, mint az összes igazán nagyszerű fantasy. Irigylek mindenkit, aki először olvassa.” - Melissa Albert

„Egy borongósan pompás fantasy, ami ragyog a hótól és a varázslattól. Teljesen elbűvölt.” - Sangu Mandanna

„Felejtsük el a dark academiát, nekem ez a téli napsütéses, szarkasztikus és lábjegyzetes academia kell, tele terepmunkával, morcos évődéssel és rosszindulatú tündérekkel. Emily Wilde-ot nem fogom egyhamar elfelejteni. Ez a könyv élénkítő gyógyír a léleknek és a szellemnek egyaránt.” - Freya Marske

„Az Emily Wilde tündérenciklopédiája jobban elbűvölt, mint ahogy arra egy tündérkirály képes lenne. Képzeletbeli világa tökéletesen egyensúlyoz a hétköznapi és a káprázatos között. Bájosan esetlen és intelligens hősnőjét utánozhatatlan hang jellemzi, a léhűtő, de imádni való riválisát pedig hátsó szándék vezérli. Nem is kell ennél több egy hideg, téli estékre való könyvhöz, ami teljességgel elvarázsol.” - Megan Bannen

„Elbűvölő a szó minden értelmében. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája havas erdők és elcserélt gyerekek, tündérkirályok és népi hiedelmek, gondos lábjegyzetek, tudományos versengés és kalandok magával ragadó egyvelege. Maga a varázslat.” - H. G. Parry

„Fawcett azzal ragadja meg az olvasók figyelmét, hogy hagyja őket elmerülni a folklórban és a környező világában. Kitűnő olvasmány Sarah J. Maas és Erin Morgenstern rajongóinak.” - Library Journal

 

Részlet a kötetből

„Árnyék most a legkevésbé sincs jó véleménnyel rólam. Hideg szél zörgeti az ajtót, ő pedig a tűz mellett fekszik, nem csóválja a farkát, csak az üstöke bozontja alól bámul fel rám olyan szemrehányón, mégis beletörődötten, ahogy csak a kutyák tudnak. Mintha csak ezt vágná a fejemhez: Annyi ostoba felfedezőútra magaddal rángattál már, de ez most biztos a vesztünket okozza! Attól tartok, egyet kell értenem vele, bár továbbra is ugyanolyan izgatottan várom, hogy hozzáláthassak a kutatáshoz.

Ennek a naplónak a lapjain kívánom megörökíteni a terepmunka mindennapjait, miközben a tündérek egy titokzatos faját, a „rejtetteket” tanulmányozom. A beszámolóm két célt szolgál: segít feleleveníteni a történteket, amikor eljön az ideje annak, hogy összerendezzem a munkám során készített feljegyzéseket, továbbá támpontot ad azoknak a tudósoknak, akik a nyomdokaimba lépnek, ha a szerzetek fogságába esem. Verba volant, scripta manent. Mint a korábbi naplók esetében, most is abból indulok ki, hogy az olvasó rendelkezik alapvető drüadológiai ismeretekkel, ugyanakkor magyarázatot fogok fűzni néhány olyan dologhoz, amik ismeretlenek lehetnek azoknak, akik még újak ezen a területen.

Korábban nem volt miért felkeresnem Ljoslandot, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem csillapodott a lelkesedésem, amikor ma reggel először szemügyre vehettem. Ljosland ötnapi útra van Londontól, és csak egyetlen teherhajóval lehet eljutni ide, amely heti rendszerességgel szállítja a megannyi portékát és a csekély számú látogatót. Szünet nélkül haladtunk észak felé, a jéghegyeket kerülgetve. Fel s alá járkáltam a fedélzeten, hogy elejét vegyem a tengeribetegségnek. Az elsők között voltam, akik megpillantották a tengerből kiemelkedő hólepte hegyeket és Hrafnsvik piros tetős házait, amelyek úgy kuporogtak a hegyoldalban, mint Piroska a farkas árnyékában.

Óvatosan araszoltunk a móló felé, egyszer hozzá is csapódtunk a szürke hullámok tajtékzása miatt. A csörlős hajóhidat egy öregember eresztette le, akinek égő cigaretta fityegett a fogai között. Elképzelni sem tudtam, hogy sikerült elérnie, hogy ne aludjon ki a tűz a viharos szélben, és még órákkal később is magam előtt láttam a vízpermetben ragyogó parázst.

Tudatosodott bennem, hogy egyedül én szállok le a hajóról. A kapitány a jeges mólóra lökte az utazóládámat, és a tőle megszokott módon úgy mosolygott rám, mintha mulattatnám, mintha egy olyan vicc lennék, amelyet csak félig ért. Úgy tűnt, a többi utas, az a pár ember, aki velem utazott, Ljosland egyetlen városa, Loabær felé tartott, amely a hajó következő állomása volt. Én nem szándékoztam felkeresni Loabært, mert a városokban nem, csak a világ félreeső, elfeledett sarkaiban lehet szerzetek nyomára bukkanni.”


A könyvet itt tudjátok előrendelni

2024. április 3., szerda

Kocsis Gergely: A varjúszellem – Újabb regény a Krimi Ma sorozatunkban!

 Kocsis Gergely

A varjúszellem

Krimi Ma sorozat

Megjelenik április 10-én!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató Budapesten a Nyitott Műhelyben április 12-én 19 órától

Esemény

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Rácz I. Péter beszélget.

A kötetből Mics Ildikó színművész olvas fel részleteket.


A regényről

 

„A fővárosi detektívet, akit háborús traumák kísértenek, a nagy magyar Alföld egy unalmas kisvárosába küldik felderíteni egy hétköznapinak tűnő gyilkosságot. Persze hamar kiderül, hogy a dolgok messze nem olyan egyszerűek, ahogy első pillantásra tűntek… A varjúszellem a krimi és a misztika, a történelmi regény és a fantasy finom iróniával megírt, különleges ötvözete, amely a két világháború közötti, mágiával és legendákkal teli magyar vidék sötét titkaiba kalauzolja az olvasót.”

 

Péterfy Gergely

 

Fülszöveg

 

Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.

A detektívet poszttraumás stressz szindróma gyötri, emlékképei túlnőnek tudatán, és beférkőznek a mindennapok eseményei közé. Valóság és képzelet összemosódik, az egyre aggasztóbb történések mellett pedig meg kell küzdenie azzal, ahogyan próbára teszi a saját tudata. Vajon képes-e kellőképpen nyitott lenni elméje, amikor minden kapaszkodó kicsúszik a kezéből? Kocsis Gergely regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva.


A szerzőről

 

Kocsis Gergely 1974-ben született Budapesten. Mérnöki és közgazdász diplomával rendelkezik, és jelenleg egy adatokkal és mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vezetője. 2013 óta aktív a blogvilágban, majd 2020-tól kezdve szépirodalmi kisprózákat publikál. Írásai szerepeltek különböző irodalmi lapokban, többek között a Kalligram online, a Szófa, a Halszájoptika és a Népszava Nyitott Mondat mellékletében. Két novellája Patrick Mullowney fordításában angolul is megjelent, a New York-i Liszt Ferenc Intézet publikálásában. Első regénye, A varjúszellem, 2024 áprilisában jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

 

A szerző portréját Raffay Zsófia készítette

Részlet a kötetből

A detektív Borovitz főügyész előszobájában ült, négy óra múlt tíz perccel. Várakoztatták – biztos volt benne, hogy szándékosan. Előtte már vagy öt perce kijött egy hatalmas tokájú, harcsabajuszú úr. Arra gondolt, hogy a pálinkáját sem tudta meginni, amit a tárgyalóban kikészítettek, olyan gyorsan terelte be Tivadar. Éppen kérni akart még egyet, amikor megjelent egy hivatali szolga, és intett, hogy fáradjon beljebb, mert a méltóságos úr fogadja. Süppedős vörös szőnyegen vezetett az út, a falon egy ízléstelen paraszti csendélet, mindenütt aranyozott stukkók, a polcokon iratok, az asztaloknál serénykedő titkárnők.
Az alacsony, kedélyes főügyész szinte eltörpült a detektív mellett. Kerek pocakján óralánc csillogott, ősz, gondosan nyírt körszakálla felett monoklit viselt. Kicsi, puha tenyerét lagymatag kézfogásra nyújtotta.
– Borovitz Aurél. Hmm… hogy is hívják… pedig mondták, de már nem az igazi a memóriám… Ez a sok név és arc…
– Adler Vilmos, méltóságos uram, a pesti rendőrkapitányságról jöttem.
Adler egy pillanat alatt felmérte az irodát. Díszes, kerek asztalhoz ültek, rajta aprósütemények, többféle pálinka, pezsgő, Dreher konyak. A szoba közepén egy roppant íróasztal terpeszkedett, meglehetett vagy három bécsi öl. Katonás rendben akták magasodtak az egyik szélén, a kibontott posta a másikon. Alapos ember, aki szereti a rendet és a hatalmat, vonta le a következtetést a detektív.
– Á, igen, igen. Vértesy Erzsó ügyében, ugye? Sajnálatos eset, és pont a mi szeretett Karattyánunkban! Pedig milyen kedves teremtés volt ez az Erzsó, mindenkihez volt egypár kedves szava, ismeri az ilyet, nem? Igazi jelenség. Nagyon fog hiányozni, mondtam is a méltóságos államtitkár úrnak. De a méltóságos úr csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy rendes nyomozást akar, hogy a csendőrségnek nincsenek megfelelő eszközei és tapasztalata. – Közben leültek a hatalmas irodában a vörös kárpitú, súlyos karosszékekbe. – Nem értek egyet, évszázados tapasztalat van itt, és rátermett emberek.
Adler elengedte a füle mellett a főügyész szavait, nem kapott sok időt, ki kell használnia.
– Úgy tudom, maga szignálta a csendőrök nyomozati anyagát.
– Á – húzta el a száját Borovitz –, hivatalból ez a dolgom.
A főügyész kényelmetlenül fészkelődött a fotelben. Adler elővette a kopottas, zsíros tapintású fekete noteszét, és ráérősen lapozgatta.
– Nem értett talán egyet vele? – nézett fel a füzetből, Borovitznak szegezve a kérdést. A kérdezett csak meredt maga elé, és olyan arcot vágott, mintha citromba harapott volna az imént.
– Nem erről van szó – kezdte lassan. – Nem akartam, hogy a nevemet összefüggésbe hozzák ezzel a szomorú üggyel. Megérti, nem? – A főügyész idegesen töltött magának egy pálinkát. Csak miután tele volt a pohara, jutott eszébe az illem: – Bocsánat, pálinkát? Saját főzés a legjobb szilvából. Tudja, családi recept. Apáról fiúra száll. Nekem sajnos nem született gyermekem… A receptet velem temetik majd a sírba. Jöjjön, kóstolja meg! Ilyet még biztosan nem ivott.
– Csak egy keveset.
– Mi keveset nem adunk, nem veszünk semmiből itt Karatytyánban. Érti, nem? – kacagott fel vékony hangon, idegesen a főügyész. – Na, jöjjön, öcsém, ne kéresse magát!”

 Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

2024. április 1., hétfő

Borítólelepzés: Monos Anett: Szenvedélyes hadviselés

 ~~~ Borítólelepzés ~~~

Köszönöm Skarlát Kiadónak, hogy lehetőséget kaptam, hogy blogomon leleplezzem Monos Anett: A szenvedélyes hadviselés új könyvének a borítóját. Nekem nagyon tetszik a borító, remélem nektek is ugyannyira tetszik. Ráadásul a történet is megfogott, kíváncsian várom.


Monos Anett
Szenvedélyes hadviselés


A borítót Abeth J. Stepanova készítette. 

Tartalom

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt is.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? Garantált az apokalipszis.

Regénymegjelenés dátuma: 2024. június!

 

A könyvet Skarlát Kiadó oldalán  és Monos Anett írói oldalán lesz előrendelhető.

2024. március 29., péntek

Eurotrash - Miért kell Amerikának elutasítania egy hanyatló kontinens elavult eszméit - Megjelent!

 David Harsanyi

Eurotrash

Miért kell Amerikának elutasítania egy hanyatló kontinens elavult eszméit

 

Megjelent!

Multiverzum Kiadó



Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Békési József

Szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Borítóterv: Bukodi Attila

 

Fülszöveg

 

Példaértékű-e Európa? Európa korszerűtlen intézményrendszerének, gazdasági növekedése megtorpanásának, erkölcsi irányvesztésének és kulturális önfeladásának terhe alatt nyög. Mégis szép számmal akadnak olyan „eurofil” amerikai politikusok, tudósok és újságírók, akik arra biztatják Amerikát, hogy vegyen példát az Atlanti-óceán túloldalán található országok egészségügyéről, jóléti intézkedéseiről, bevándorláspolitikájáról és még sok minden másról.

Miközben a szerző arról kívánja meggyőzni amerikai olvasóit, hogy rossz helyen keresik a megoldást, akik erre buzdítanak, tükröt tartva európai olvasóinak vitatkozik az „euroblabla” jól ismert állításaival is.

Mit jelent a föderális és a szuperállam közötti különbség? Több vagy kevesebb szabályozásra van-e szüksége a gazdaságnak? Milyen mértékben támogassa az állam az egészségügyet? Segítségnyújtás vagy orvos által támogatott öngyilkosság-e az eutanázia? Eltűnik-e a modern társadalmakból a vallásos hit? S legfőképpen: az Atlanti-óceán melyik oldalán találhatunk problémáinkra jobb megoldásokat?

David Harsanyi provokatív stílusban bontja le az európai felsőbbrendűség mítoszait, és igyekszik választ találni ezekre a hazai és Európa-szerte zajló vitákból  ismerős, nyugtalanító kérdésekre is.


Részlet a kötetből

 

1.

Európaizáció

A XX. században történtek után Isten elhagyta Európát, s erre minden oka megvolt.

P. J. O’Rourke

 

Háromszor annyi európai polgár dönt úgy minden évben, hogy el­hagyja otthonát, s az Egyesült Államokba költözik, mint fordítva.Ezen senkinek sem kellene meglepődnie. Bár Európa még ma is az egyik leggazdagabb hely a Földön, mára roskadozni kezdett fejnehéz intéz­ményei, gazdasági nehézségei, valamint morális vaksága és kulturális önfeladása súlya alatt. A mai Európa legfőbb jellemzői a szabályozatlan és pusztító tömeges migráció, a túlszabályozottságtól fojtogatott gaz­dasági élet, a magas munkanélküliség, a vállalkozószellem hiánya, a szétmálló civil társadalom, az alacsony termékenységi ráta, a lopakodó önkényuralom és ami a leginkább elkeserítő, az eszméikbe vetett hit teljes hiánya.

És mégis, annak ellenére, hogy Európa ábrándjai és hagyományai a szemünk előtt foszlanak szét, az amerikai elit jeles képviselői – többek között politikusok, akadémikusok, tudósok, újságírók – egyre nagyobb népszerűségre téve szert amellett érvelnek, hogy nyomasztó problé­máinkra az Atlanti-óceán túloldalán kell keresnünk a válaszainkat. Ezek az eurofilek a modern európai intézményeket, etikai megközelí­téseket, szakpolitikákat többre becsülik az itthoniaknál. Gúnyolódnak az amerikai élet gyermekes és közönséges természetén. Úgy tekinte­nek Amerikára, mint egy olyan helyre, amely tömve van tanulatlan, elhízott, fegyvermániás, televíziófüggő, nagy tételben vásárló, tátott szájú tuskókkal, akiknek minden vágya, hogy az állam gondoskodjon róluk. Számukra Európa lakossága jelenti a felvilágosodott, kiművelt, önzetlen embereket, akik önérdeküket feláldozzák a „közös jó” oltárán. Kibékíthetetlen ellenszenvvel viseltetnek azon társadalmi jellemzők iránt, amelyek oly markánsan vannak jelen az amerikai pszichében: a kockázatvállalásra való hajlandóságot, az egyéni szabadságot és a zsidó-keresztény gyökereket olyan dolgoknak tekintik, amelyek gátolják a modern európai eszmék terjedését.

És csakugyan, az európai kormányzati intézmények leghangosabb éltetői az Egyesült Államokban kivétel nélkül azok közül kerülnek ki, akik a legszenvedélyesebb kritikusai társadalmunk dinamizmusának és csodálatra méltó rendezetlenségének. Azok a tényezők, amelyek gazdaságunk világelsőségéhez vezettek – a nem tervgazdálkodás alapján működő, szabályozatlan, individualista és látszólag kaotikus szabadpiacok – sértik ezen emberek technokrata érzékenységét. Az eurofil megközelítés elveti az individualizmust, az önellátásra törekvést és leginkább az átlagos polgártársai zabolátlan magabiztosságát. Az eurofilek szerint az amerikai kivételesség, vagyis az az eszme, hogy az Egyesült Államok különleges szerepet játszik a világtörténelemben, visszatetsző és téves gondolat.

Nem csupán az amerikai baloldal képviselői keresik Európára te­kintve a válaszaikat. Bár való igaz, hogy az európai minták követése nagyobbrészt a politikai baloldal jellemzője, hiszen számukra a közpon­tosított irányítás eszméje előrébb való az egyéni döntések jelentőségének elismerésénél, az amerikai nacionalisták és a teokratikus értelmiségiek is egyre inkább hajlanak arra, hogy olyan aggasztó problémákra, mint a csökkenő születésszám, a templomba járók számának drasztikus zuhanása, illetve országunk általuk vélt morális hanyatlása, olyan or­szágokban keressenek választ, mint Magyarország, Oroszország vagy más kelet-európai államok. Könyvemben azonban túlnyomórészt csak azokkal a felvetésekkel foglalkozom, amelyeket az amerikai baloldal  

fogalmaz meg a Nyugat-Európa vagy az Európai Unió tagországai iránt érzett elvakult szerelmi vágyódásában. Ugyanis amikor ezek az eurofilek elismerő pillantásokat vetnek az Atlanti-óceán túlfelére, vi­gyázó tekintetük nem Törökországra, Bulgáriára vagy Albániára esik, még akkor sem, ha ezen országok politikai rendszerei sokat átvettek az általuk annyira csodált szocialisztikus megoldásokból. Nem, az ő epekedésük tárgya inkább Franciaország, Németország és a skandináv államok. Elég baj ez nekünk.”

 

Megrendelhető kedvezménnyel a kiadó webáruházában:  

Multiverzum Kiadó