Eurotrash - Miért kell Amerikának elutasítania egy hanyatló kontinens elavult eszméit - Megjelenik március 25-én!

 David Harsanyi

Eurotrash

Miért kell Amerikának elutasítania egy hanyatló kontinens elavult eszméit

 

Megjelenik március 25-én!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2024

 

Fordította: Békési József

Szerkesztette: Tarcsa Zoltán

Borítóterv: Bukodi Attila

 

Fülszöveg

 

Példaértékű-e Európa? Európa korszerűtlen intézményrendszerének, gazdasági növekedése megtorpanásának, erkölcsi irányvesztésének és kulturális önfeladásának terhe alatt nyög. Mégis szép számmal akadnak olyan „eurofil” amerikai politikusok, tudósok és újságírók, akik arra biztatják Amerikát, hogy vegyen példát az Atlanti-óceán túloldalán található országok egészségügyéről, jóléti intézkedéseiről, bevándorláspolitikájáról és még sok minden másról.

Miközben a szerző arról kívánja meggyőzni amerikai olvasóit, hogy rossz helyen keresik a megoldást, akik erre buzdítanak, tükröt tartva európai olvasóinak vitatkozik az „euroblabla” jól ismert állításaival is.

Mit jelent a föderális és a szuperállam közötti különbség? Több vagy kevesebb szabályozásra van-e szüksége a gazdaságnak? Milyen mértékben támogassa az állam az egészségügyet? Segítségnyújtás vagy orvos által támogatott öngyilkosság-e az eutanázia? Eltűnik-e a modern társadalmakból a vallásos hit? S legfőképpen: az Atlanti-óceán melyik oldalán találhatunk problémáinkra jobb megoldásokat?

David Harsanyi provokatív stílusban bontja le az európai felsőbbrendűség mítoszait, és igyekszik választ találni ezekre a hazai és Európa-szerte zajló vitákból  ismerős, nyugtalanító kérdésekre is.

A szerzőről

 

David Harsanyi a National Review vezető publicistája, országos hírügynökségi rovatvezető és öt könyv szerzője. Gyakori munkatársa a New York Postnak, és számos más kiadvány mellett a Wall Street Journal, a Washington Post, a Reason és a USA Today is közölte munkáit. Megjelent a Fox News, a CNN, az MSNBC, az NPR, az ABC World News Tonight, az NBC Nightly News műsoraiban és több tucat rádióműsorban országszerte.

 

Idézetek a kötetből

 

„Ha Európa jogilag próbálja meg szabályozni a sértő

beszédet, akkor oda a szólásszabadság eszméje. Ilyen alapon akár ennek a könyvnek a címe is gyűlöletkeltőnek minősülhet Európában. A hatalmon lévők érzékenysége mindig győzni fog.”

„A mai Európa legfőbb jellemzői a szabályozatlan és pusztító tömeges migráció, a túlszabályozottságtól fojtogatott gazdasági élet, a magas munkanélküliség, a vállalkozószellem hiánya, a szétmálló civil társadalom, az alacsony termékenységi ráta, a lopakodó önkényuralom és ami a leginkább elkeserítő, az eszméikbe vetett hit teljes hiánya.”

„Franciaországban vagy Magyarországon a gazdasági rendszerek és a kulturális attitűdök nem úgy támogatják és értékelik az egyéni teljesítményt, mint az Egyesült Államokban. Inkább az a hagyomány, hogy az állam úgy bánik az állampolgárokkal, mint egy nagylelkű szülő – és ez a hozzáállás a monarchia alatt élt generációktól kezdve a fasizmust és a kommunizmust átélő nemzedékeken át egészen a mai Európában létező bürokratikus szuperállam polgáraiig tetten érhető.”

„Az amerikaiak többsége számára fontosabb, hogy mindenki az állam beavatkozása nélkül valósíthassa meg életcéljait, mint annak biztosítása, hogy minden ember jól éljen. Ezzel szemben minden egyes európai nemzet szerint fontosabb, hogy az állam garantálja, hogy senki sem szenved szükséget, mint az, hogy megvédje minden egyén jogait – ez a szemlélet nem összeegyeztethető az amerikai köztársaság eszméjével.”

Részlet a kötetből

 

„1.

Európaizáció

A XX. században történtek után Isten elhagyta Európát, s erre minden oka megvolt.

P. J. O’Rourke

 

Háromszor annyi európai polgár dönt úgy minden évben, hogy el­hagyja otthonát, s az Egyesült Államokba költözik, mint fordítva.1 Ezen senkinek sem kellene meglepődnie. Bár Európa még ma is az egyik leggazdagabb hely a Földön, mára roskadozni kezdett fejnehéz intéz­ményei, gazdasági nehézségei, valamint morális vaksága és kulturális önfeladása súlya alatt. A mai Európa legfőbb jellemzői a szabályozatlan és pusztító tömeges migráció, a túlszabályozottságtól fojtogatott gaz­dasági élet, a magas munkanélküliség, a vállalkozószellem hiánya, a szétmálló civil társadalom, az alacsony termékenységi ráta, a lopakodó önkényuralom és ami a leginkább elkeserítő, az eszméikbe vetett hit teljes hiánya.

És mégis, annak ellenére, hogy Európa ábrándjai és hagyományai a szemünk előtt foszlanak szét, az amerikai elit jeles képviselői – többek között politikusok, akadémikusok, tudósok, újságírók – egyre nagyobb népszerűségre téve szert amellett érvelnek, hogy nyomasztó problé­máinkra az Atlanti-óceán túloldalán kell keresnünk a válaszainkat. Ezek az eurofilek a modern európai intézményeket, etikai megközelí­téseket, szakpolitikákat többre becsülik az itthoniaknál. Gúnyolódnak az amerikai élet gyermekes és közönséges természetén. Úgy tekinte­nek Amerikára, mint egy olyan helyre, amely tömve van tanulatlan, elhízott, fegyvermániás, televíziófüggő, nagy tételben vásárló, tátott szájú tuskókkal, akiknek minden vágya, hogy az állam gondoskodjon róluk. Számukra Európa lakossága jelenti a felvilágosodott, kiművelt, önzetlen embereket, akik önérdeküket feláldozzák a „közös jó” oltárán. Kibékíthetetlen ellenszenvvel viseltetnek azon társadalmi jellemzők iránt, amelyek oly markánsan vannak jelen az amerikai pszichében: a kockázatvállalásra való hajlandóságot, az egyéni szabadságot és a zsidó-keresztény gyökereket olyan dolgoknak tekintik, amelyek gátolják a modern európai eszmék terjedését.

És csakugyan, az európai kormányzati intézmények leghangosabb éltetői az Egyesült Államokban kivétel nélkül azok közül kerülnek ki, akik a legszenvedélyesebb kritikusai társadalmunk dinamizmusának és csodálatra méltó rendezetlenségének. Azok a tényezők, amelyek gazdaságunk világelsőségéhez vezettek – a nem tervgazdálkodás alapján működő, szabályozatlan, individualista és látszólag kaotikus szabadpiacok – sértik ezen emberek technokrata érzékenységét. Az eurofil megközelítés elveti az individualizmust, az önellátásra törekvést és leginkább az átlagos polgártársai zabolátlan magabiztosságát. Az eurofilek szerint az amerikai kivételesség, vagyis az az eszme, hogy az Egyesült Államok különleges szerepet játszik a világtörténelemben, visszatetsző és téves gondolat.

Nem csupán az amerikai baloldal képviselői keresik Európára te­kintve a válaszaikat. Bár való igaz, hogy az európai minták követése nagyobbrészt a politikai baloldal jellemzője, hiszen számukra a közpon­tosított irányítás eszméje előrébb való az egyéni döntések jelentőségének elismerésénél, az amerikai nacionalisták és a teokratikus értelmiségiek is egyre inkább hajlanak arra, hogy olyan aggasztó problémákra, mint a csökkenő születésszám, a templomba járók számának drasztikus zuhanása, illetve országunk általuk vélt morális hanyatlása, olyan or­szágokban keressenek választ, mint Magyarország, Oroszország vagy más kelet-európai államok. Könyvemben azonban túlnyomórészt csak azokkal a felvetésekkel foglalkozom, amelyeket az amerikai baloldal  

fogalmaz meg a Nyugat-Európa vagy az Európai Unió tagországai iránt érzett elvakult szerelmi vágyódásában. Ugyanis amikor ezek az eurofilek elismerő pillantásokat vetnek az Atlanti-óceán túlfelére, vi­gyázó tekintetük nem Törökországra, Bulgáriára vagy Albániára esik, még akkor sem, ha ezen országok politikai rendszerei sokat átvettek az általuk annyira csodált szocialisztikus megoldásokból. Nem, az ő epekedésük tárgya inkább Franciaország, Németország és a skandináv államok. Elég baj ez nekünk.”

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában.

Előolvasás: Boltsek Erik: Párhuzamos létezés - ("Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget.")

Erről a könyvről egyszer már írtam blogomban, de akkor még nem tudtam befejezni. Így most hozom a véleményemet, ezúttal befejezve. Ezúton is köszönöm Boltsek Erik írótól a hatalmas türelmét. Sajnos, nem sajnos eléggé elfoglalt voltam mostanában. Most, hogy sikerült befejeznem a Párhuzamos létezés című könyvét, igyekszem nem spoileresen megosztani az olvasási élményemet. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Kiadom a könyvemet-nek. 

Boltsek Erik

Párhuzamos létezés

Tartalom

 A Cloquet-völgy tökéletes úticél a nyaralni, vagy éppenséggel a békülni vágyóknak. Az utóbbi reményében utazott el Gary és Natalie eme erdős vidékre, hogy újra egymásra találjanak. Küldetésük azonban hamar megfeneklett, Gary pedig kétségbeesetten igyekezett menteni a menthetőt, köztük saját életét is. Amíg ő pszichiátriai terápiára jár és visszavedlik gyermekké, a balesetüket firtató húga, Agnes és a rendőrség is gyanús összefüggésekre bukkan a háttérben, melyekről úgy hiszik, akár egy nagyobb kirakós apró elemei is lehetnek. Egyre több a gyanús eset, és egyre sűrűbben bukkan fel a rejtélyes Mr. Ollenburger neve, akiről a vezetéknevén kívül a rendőrség mindössze két dolgot tud: hogy kék öltönyt visel, és hogy a felmenőit mind egy szálig lemészárolta néhány vallási fanatikus. A fájdalom és nyomorúság szülte Álomkör keze messzire nyúlik, de vajon elér akár Xilveas-ig is, hogy beteljesítse a sorsát?

Véleményem

5/5

Nos, ahogy legelőször is írtam, iszonyat jó ez a könyv. Gary pont, mint én. Mintha magam láttam volna. Jókat vigyorogtam, ahogy viselkedett, beszélt meg úgy általában, szerencsétlenkedett. Kíváncsi voltam hova lyukadt majd ki az egész, mert úgy éreztem kissé zizi, nem értettem mi lesz vele.

Azt kell, hogy mondjam, sok minden történik ebben a könyvben. Fordulatos, pörgős. Nem hiszem az olvasó rémesen unatkozna közben. Legalábbis én nem unatkoztam, sőt! Boltsek Erik egy tehetséges író, akinek igencsak gazdag fantáziája van. S remélem folytatni fogja az írását,mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetséget. Holt biztos, hogy újraolvasós lesz számomra ez a könyv.

Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott kiolvasnom. Tudom az előolvasásnak a lényege, hogy megjelenés előtt olvassuk el. Nem is szeretnék kifogásokat keresni, de megérte.

A vége!? Döbbenetes. Alig hiszem el, hogy ez lett a vége, ekkora csavart tett bele. Hát nem erre a végre számítottam. Egyébként nem számítottam arra, hogy függővéges lesz. De hát az író, azért van, hogy arcon csapjon egy adag csavarokkal, pluszban. Nemde?

Akadt ebben a könyvben jó adag krimi, csavarok, kérdések, kesze-kusza történetek, fantasy elemek is, amitől aztán nem unatkozhat az ember.Aki izgalmas könyvet keres, annak ezt nagyon ajánlom. Szerezzétek be! Érdemes elolvasni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Boltsek Erik írói oldala

Libri

Jónás könyve parafrázis, apa-fiú regény, és kiállás a környezetvédelemért az Oscar-díjas A víz érintése írójának új könyve

 Daniel Kraus: 

Bálnahullás

"Az istenek hajója ez ősi szurokból, méterről méterre haladó ráncos fekete tömeg, akkora monstrum, hogy a teljes óceánt képes lenne kiszorítani a medréből."

Jónás könyve parafrázis, apa-fiú regény, és kiállás a környezetvédelemért az Oscar-díjas A víz érintése írójának új könyve

Megjelenés: április 16.
Fordító: Szaszkó Gabriella
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 352 oldal

Leírás

A Bálnahullás okozta az utóbbi évek legnagyobb meglepetését számunkra. Semmi nem rántotta így ki alólunk a szőnyeget, mint ez. Daniel Kraus története tényleg az, aminek látszik – egy huszonnégy méteres, hatvan tonnás ámbráscet nyel magába egy búvárt, akinek csupán egyetlen órája marad a menekülésre, mielőtt elfogyna az oxigénje.

Ugyanakkor ez a történet rengeteg minden más is. Egy apa és fiú keserű kapcsolata a legerőteljesebb tűzpróbával, amely csak elképzelhető. A természet csodálata, középpontban az egyik legősibb rémálmunkkal. Jónás történetének feszültséggel teli újraalkotása. És az egészet a páratlan prózája emeli a magasba; mind a leírások, mind a párbeszédek sokáig velünk maradnak. Erre a sajtóanyag végefelé konkrét példát is mutatunk Nektek! Részünkről egész biztos, hogy a Bálnahullás az a könyv, amire biztosan emlékezni fogunk később is.

Fülszöveg

A marsi és a 127 óra találkozik ebben az erőteljesen emberi és tudományos precizitással megalkotott thrillerben, melyben egy huszonnégy méteres, hatvan tonnás ámbráscet nyel magába egy búvárt, akinek csupán egyetlen órája marad a menekülésre, mielőtt elfogyna az oxigénje.

Jay Gardiner a lehetetlenre vállalkozik – meg akarja találni apja holttestének maradványait az Atlanti-óceánban Monastery Beach partjainál. Tudja, hogy kevés esély van a sikerre, de Jay azt gondolja, ez az egyetlen járható útja annak, hogy felszabaduljon a bűntudat súlya alól, melyet az apja halála óta cipel magával, aki nemrég öngyilkosságot követett el.

A merülés jól kezdődik, de egy óriáskalmár hirtelen megjelenése Jay-t komoly veszélybe sodorja, melyet aztán a végtelenségig fokoz egy táplálékért érkező ámbráscet feltűnése. Jay hamarosan a kalmár csápjai között találja magát, mely egyenesen magával rántja a bálna szájába, majd pedig a bálna első gyomrába a négy közül. Jay gyorsan ráébred, hogy csupán egyetlen órája maradt, mielőtt az oxigéntartálya kimerülne – egy óra, hogy legyőzze saját belső démonait, és kiszabaduljon a bálna gyomrából.

Daniel Kraus, A víz érintése írójának új regénye filmbe illő, lebilincselő thriller egy fiatal férfiról, aki már letett mindenről… hogy aztán életének értelmét a legveszélyesebb és legszokatlanabb helyen találja meg újra.

A szerzőről

Daniel Kraus több mint egy tucatnyi regény és képregény írója. Eddigi legismertebb műve a Guillermo del Toróval közösen jegyzett A víz érintése, melyet több mint húsz nyelvre fordítottak le, míg az alapjául szolgáló film négy Oscar-díjat nyert. Kraus legutolsó regénye Bálnahullás címmel jelent meg 2023-ban. Jelenleg feleségével Chicagóban él.

A regényről írták

„Csodálatos regény! Felejthetetlen olvasmány a tengerről, a természet csodálatáról, valamint az apák és fiúk sokszor keserű kapcsolatáról.” - Gillian Flynn

„Bizonyára történtek már furcsább dolgok is a világon annál, minthogy valakit lenyeljen egy bálna, de az biztos, hogy még senki sem mesélte el ezt ennyire nagyszerűen.” - Stephen Graham Jones

„A legősibb rémálom áll a Bálnahullás fantasztikusan magával ragadó történetének középpontjában. A szereplők a legerőteljesebb tűzpróba előtt állnak, amely csak elképzelhető.” - Owen King

„Észbontó, lélegzetelállító kaland, egyben gyengéd és érzelmes történet egy apa és fiú kapcsolatáról. Daniel Kraus olyan szerző, akit csodálok. Bármire képes, és soha nem okoz csalódást.” - Dan Chaon

„Mestermű. Nagyon-nagyon régen nem éreztem már magam ennyire élettel telinek olvasás közben.” - Alissa Nutting

„Meglepően érzelmes és rendkívül szórakoztató. A Bálnahullás Jónás történetének feszültséggel teli újraalkotása, amiről nem is gondoltad volna eddig, hogy szívesen elolvasnád.” - Gabino Iglesias

Részlet a kötetből

„Ez a Hold, sápadtkék, foltos, masszív, álom, legenda.

Épp felkel.

Az istenek hajója ez ősi szurokból, méterről méterre haladó ráncos fekete tömeg, akkora monstrum, hogy a teljes óceánt képes lenne kiszorítani a medréből. Jay omega alakú foszforeszkáló fehérséget lát; ámulatában eljut oda, hogy már képes felfogni, hogy a félhold a száj, a hatméternyi száj, és ez az obszidián felhőkarcoló nem az elveszett Atlantisz. Nem összeütköző bolygók halma.

Hanem egy élőlény.”

[…] 

„Minden egyes műalkotáson, amit Jay valaha látott, az ámbráscetek csupán egy bárkányi zsírtömeget alkotnak. De amikor ez a bálna Jay előtt oldalra csavarja a farokuszonyát, az izmai nagyobbak, mint maga Jay; összeszorítja redőit a bálnazsíron át. Bizonyára ez a legerősebb dolog, ami valaha élt a földön, s melynek ereje csak meglepő kecsességével vetekszik.

Kitartja a pózt, és olyasféle hatalmas vesszővé lesz a mondatban, melyet csak az istenek képesek elolvasni.”

A könyvet itt tudjátok előrendelni.:

Agave Könyvek

Apának lenni - Meghívó könyvbemutatóra a Hadik Kávéházba - Március 25-én 18 órára

 „A legnagyobb kaland, amit férfi átélhet” 

Tillmann Prüfer

Apának lenni

Miért van égetően szükség új apákra

Szeretettel várunk könyvbemutatónkon a Hadik Kávéház galériáján

március 25-én, hétfőn 18 órától

Esemény

(Budapest XI., Bartók Béla út 36.).

Tallai Gábor fordító beszélgetőtársa Süveges Gergő újságíró, az Apakulcs alapítója.

A belépés díjtalan.

A kötet a helyszínen 30 % kedvezménnyel megvásárolható.

A népszerű ismeretterjesztés gyöngyszeme Prüfer az apa-gyermek kapcsolatról, a modern apa új szerepalternatíváiról írt humoros könyve.

Líra

Libri

Multiverzium

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Tallai Gábor

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Bukodi Attila

A szerző személyes élményeit feldolgozva mesél a szülői szerepek és a családi élet mai dilemmáiról és új perspektíváiról – a hagyományos apaszerep mellett felvázolva az apák mai új lehetőségeit, bemutatva azt a szülői szerepegyüttest, amelyben a férfiak is aktív résztvevői gyermekeik életének.

Fülszöveg

Apának lenni az élet egyik legnagyobb kalandja, és nem mindegy, hogyan vágunk bele. Tillmann Prüfer, aki a ZEIT magazin főszerkesztő-helyettese, olyan apa, aki ágyba viszi a reggelit a lányainak, és aki elfogadja, hogy a kamaszok „rendetlensége” afféle egészséges lázadás. Prüfer Apának lenni című könyvében végiggondolja a hagyományos apaszerepeket, hogy felmutasson helyettük újakat, melyek mindegyike egyetlen célra irányul: légy része gyermeked életének, ne csak érzelmileg nehezen elérhető, a távolból gondoskodó apaként élj! Az a „szerszámosláda”, aminek eszközeit minden apának kínálja, meggyőző és inspiráló. A szerszámok használatának végeredménye, hogy gyermekeink önállóvá válnak, miközben egy életen át képesek kötődni az apjukhoz. Az új apák nemzedéke itt kopogtat az ajtón. Ők már nem csupán arra vannak rendelve, hogy megteremtsék a család anyagi hátterét, hanem teljes szívvel és lélekkel vesznek részt gyermekeik nevelésében. Persze ahhoz, hogy előlépjen az apák új nemzedéke, szükség van a nők támogatására. Nélkülük nincsen új apa.

Ajánlások 

„Ennek a könyvnek az elolvasása után legszívesebben újrakezdeném apaként.”

Jan Weiler író, színész 

„Tillmann Prüfer Németország legismertebb apukája.”

Perspective Daily 

„Tillmann Prüfer szerint, akinek négy lánya van, itt az ideje, hogy megteremtsük az apaság pozitív képét.”

perlentaucher.de

A szerzőről

Tillmann Prüfer (1974) a ZEIT magazin főszerkesztő-helyettese, író, négy lány édesapja. A magazin hasábjain 2018 óta heti rendszerességgel jelenteti meg nagy népszerűségnek örvendő cikksorozatát, a Prüfer lányait. Két korábbi könyve, az Ez apáé, vagy dobjuk ki? és a Tedd már le végre azt a kütyüt! hamarosan a sajtó és az olvasóközönség kedvence lett. Tillmann Prüfer Berlinben él családjával. Az Apának lenni című könyve a híres Rowohlt Kiadónál jelent meg 2022-ben.

 

A szerző portréját Max Zerrahn készítette.

Idézetek a könyvből

„Miképp találjuk meg saját utunkat a sokféle apamodell között?”

„Hogy férfiként az apa mit képvisel a társadalom és a gyermek számára, nagyon különböző dolgok.”

„Végre magunk írhatjuk meg az apa szerepét az élet nagy forgatókönyvében!”

„Képtelenség annyi ostobaságot elkövetni, amit egy apa ne tudna helyrehozni.”

„Az ifjú apa gyakran magányos vándor a babakocsi mögött.”

„Lemondunk mindenről, szexről, alvásról, étvágyról, de cserébe értelmet nyer az életünk.”

„Ugyanúgy végződik a gyerekekkel való foglalkozás, mint ahogy kezdődött: kevés alvással.”

„A legnagyobb büntetés minden férfi számára, ha saját tükörképével kell elboldogulnia.”

„Soha nem érezzük magunkat annyira erősnek, mint amikor gyermeket nevelő apák vagyunk.”

Részletek a kötetből 

„Csak egyvalaki létezik a világon, aki megtaníthat, milyen is a jó apaság. A saját gyereked.”

„Arra rábírni a gyerekeket, hogy azt tegyék, amit mi szeretnénk, amúgy is hosszadalmas folyamat. Például jómagam nagyon örültem volna, ha lányaim a következőképpen eszik a spagettit: végy egy villát, majd annak forgatásával legföljebb három vagy négy tésztát tekerj fel! Ezután vezesd a villát a szádba! Ezen a projekten, mondjuk, tizenöt éve dolgozom. Ezzel szemben gyerekeim spagetti evéskor bal könyökükre támaszkodva fejüket a tányér magasságáig eresztik le, majd az evőeszközt egy trágyavillához hasonlóan használva a szájukba lapátolják a tésztát, amilyen gyorsan csak lehet. Elég gyakran főzünk tésztát.”

„Minderről lemondani csak azért, mert apák lettünk, hát ez elsőre elég szörnyen hangzik, és lássuk be, igenis vannak rettenetes pillanatai. Ami mégis megdöbbentő, hogy ez az egész ijesztően boldoggá tesz. Semmink nincsen, és mégsem érezzük a hiányt. Olyan ez, mintha egy másik országba költöznénk, ahol a boldogság pénzneme valami egészen új dolog. Ami korábban még feltétlenül szükségesnek tűnt, semmivé foszlott, és hirtelen olyasvalakivel vagyunk együtt, akiért minden erőfeszítés kész nyeremény. Lemondunk mindenről, szexről, alvásról, étvágyról, de cserébe értelmet nyer az életünk.”

„Ha azonban a férfiak apák lesznek, elmagányosodnak. Jól mutatja ez, milyen mélyen határoznak meg bennünket a társadalmi szerepek. A bélyeggyűjtés, a fociszenvedély vagy a hétvégi kertmánia mind identitások, melyek egy tevékeny férfira jellemzőek, aki más férfiakkal (és nőkkel) ugyanazon szenvedélyben osztozik. Ezzel szemben az apaság nem tűnik olyan tulajdonságnak, olyan jellemző sajátságnak, amelyről másokkal beszélgethetünk. Egy bébi apja ezért egyúttal mindig magányos apa is. Hacsak valami meg nem változik végre!"

A fordító utószava 

Tillmann Prüfer szívből apa. Mindent tud, amit egy apának tudnia kell. Hogy csak egyet mondjak: aki mindennap reggelit visz kamasz lányainak az ágyba, az a szeretetnek, a gondoskodásnak és az alázatnak kivételes magasságaiban mozog. Bár e könyv témája az új típusú apa, szögezzük le, ilyen apák mindig is voltak, ha nem is oly sokan. A megszólítható, mindig jelen lévő, figyelmes és szelíd, szerető apa típusa nem új keletű. Legfeljebb ritka. Tillmann Prüfer megküzdött azért, hogy közéjük tartozhasson. Ebben, mint megvallja, felesége volt tanítómestere, ahogy jómagam sem lehetnék feleségem nélkül olyan apa, amilyen vagyok. Ez a könyv sok apának segíthet. Megértővé, rugalmassá, beszédképessé tehet bennünket. És nekünk szükségünk van erre.

            Apám a régi iskolához tartozott. Keveset beszélt, jelenlétével szeretett. Most is érzem a hiányát, azt, hogy milyen csodás lett volna, ha többet mond el vívódásaiból, tapasztalataiból. Jobb lett volna. Neki is, nekem is. De a tanulás, a felismerés csodákat hoz. Ahogy jómagam felismertem, min kell változtatni, hogy „elég jó apa” lehessek, úgy teheti meg ezt minden apa, aki közel engedi magához ezt a könyvet. Elsőre könnyűnek tűnik, hiszen a könyv fő üzenete, hogy legyünk jelen a gyermek életében, figyeljünk rá, töltsünk vele annyi időt, amennyit csak tudunk. De a régi minták bizony makacsok, tipikusnak és ideálisnak vélt apai és anyai feladatokat közvetítenek, melyeket jól ismerünk, hiszen mi magunk is megélhettük őket gyerekként. Hazudnék, ha azt mondanám, rám nem voltak hatással ezek a régi beidegződések. Évtizedeken át kora reggel mentem dolgozni és későn értem haza. Az, hogy a gyerekeket sokáig én vittem oviba vagy az iskolába, nem számít, mert reggel fél nyolc körül szinte aludtunk útközben. Prüfer könyvét olvasva sok mindent másképp csinálnék ma. Egy dologra azonban büszke vagyok: rengeteget meséltem nekik este, fejből kitalált történeteket, sőt, néha azt kértem, adják meg a szereplőket, én meg történetet faragok köréjük.

            Fontos könyv ez. Igazság szerint minden leendő apának (és anyának) jó volna elolvasnia. Őszinte, szívet melengető vallomás. Prüfernek igaza van, számomra sincs nagyobb örömforrás, mint a gyerek. A gyereknevelés pedig élethosszig tartó feladat. Ha a nebulók megkezdik felnőtt életüket, mi akkor is a szüleik maradunk, mint szülők pedig valahogy úgy működünk, mint egy biztonságos kikötő. Ha a tenger viharos, ha a hullámok átcsapnak a vitorlán, ott vagyunk mi, akik megmutathatjuk gyerekeinknek, mit és hogyan kell tenni ilyenkor. Például egymással szemközt leülni egy fotelbe és beszélgetni.

Tallai Gábor

Megvásárolható a kereskedelmi hálózatokban és a kiadó webáruházában:

Líra

Libri

Multiverzum Kiadó

Láng Orsolya: Ház, délután – Megjelenik márciusban!

 Láng Orsolya

Ház, délután

Megjelenik márciusban!

Prae Kiadó

Lector Kiadó – Prae Kiadó, 2024

Szerkesztő: Lapis József

Borítóterv: Láng Orsolya

Fülszöveg

 A délelőtti program után a ház délután elegánsan eklektikus berendezésű, kellemesen fényezett, de ha kell, kellemesen árnyas is. Tehát árnyékolástechnikailag megfelelő. Csendes és élénk. Élénk és nyugodt. A jövevény eleinte zavarban van. Mégiscsak begurult ide a melankólia sötét golyója a folytatásnak hitt irányból. Aztán nagyítólencsén át láthattunk egy ölelkezést egy távoli ház emeleti lakásában. Közben meg elszabadult az ajándékpokol: sorjáznak a jobbnál jobb versek, mégsem árt meg a jóból a sok.

Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez?

Mohácsi Balázs

 

Láng Osolya

A szerző portréját Weber Kristóf készítette.

Versek a kötetből

A siker titka

 Legyen úrrá rajta a fájdalom. Tereljék el

figyelmét figyelmes hozzátartozók. Villanjon

fel még alkalmanként az életkedve, olyankor

legyen pont olyan, mint régen. Vállaljon

munkát, korának megfelelő kihívásokkal. Lelje

benne örömét, töltse el elégtétellel,

hogy képes a megújulásra. Tartogasson

önmaga számára meglepetéseket. Legyen

bölcsebb, mint amilyen okos. Találjon rá

újra a szerelem, hagyja el gyerekeit.

Amikor magányos, nézegessen

fényképeket, olvasson naplót. Őrizzen meg

mindent akkurátusan. Költözzön sokat,

ne legyenek gyökerei, csak a

cetlikkel teli dobozok. Pályája

töretlenül íveljen fölfelé. Legyen

egy-két bizalmasa, akik előtt nem fél

csúnyának és fáradtnak látszani. Erősödjön

önbizalma, amit megtépáztak egy

ellentmondásos kor külső-belső viharai. Legyen

okosabb, mint amilyen ösztönös. Fogja fel

a neki adott utasításokat, fogja fel őket

útmutatásként. Ne vegye olyan komolyan

magát. Tűnjön ki, statisztaként is. Legyen

gyönyörű. Bújjon álarcok mögé, adjon hangot

babáinak, rejtőzzön el az árvaság elől. Írjon

naplót. Imádkozzon apjáért, aki

halálos beteg. Felejtse el anyját. Végül

jusson el a fénykorba, amelyről

soha nem is voltak emlékei.

Melankólia

Honnan érkezett a sötét golyó,

hogy egyszerre csak begurult

a folytatásnak hitt irányból?

Gurult, és lapult alatta minden,

ami törékenyen építkezett addig,

lassan téve egymás után felületének pontjait,

felületének pontjaival pontonként

nyomta el az érintetlen réteget,

hol béke volt pont és pont között.

Fekete lyukként tűnt fel, kivált

a távol síkjából, nőni kezdett,

felületének pontjait

egymás után lerakva egyenes

vonalban, egyenletesen hasította

a nyugalom epidermiszét,

gömbforma sötét volt, gördülékeny,

mintha jóra törne, mintha valaki

várná, hinne benne,

úgy jött, mintha hívnák,

feltartóztathatatlanul

nyomult előre, és nyomot hagyott

a háborítatlanságukban ellazult,

egymásba kapaszkodó részecskék között,

mintha rendet vágna – ellenkezőleg:

káoszt nyírt az önfenntartó rendben.

Nem tett mást: egy vékony sávot hagyott,

egy emléket, a megfélemlítését, hogy

ilyesmi egyáltalán megtörténhetett.

Hogy ahol a végtelenség volt sejthető,

a láthatáron, egyszerre csak feltűnt,

és pontról pontra téve magát egyre

jelenvalóbbá,

védtelenségünkről biztosított.

Mintha hályog

Amikor úgy van, akkor ő is látja, hogy vannak

jobb és fontosabb dolgok, van értelem és tartalom,

de ma még két fekete között is csak a különbséget.

Soha vagy mindig, minden vagy semmi –

ennyi a négy fal, ameddig elmehet.

Hiába ül vele szemközt, nem látja őt sem.

Nem mer ránézni, de érzi, átdereng halántékán,

mint egy obszidián, konkrétan és mélyen.

Restelli látványként magát, teherként ettől

csak súlyosbodik, elnehezül

a közeggel folytatott mérkőzésben, süllyed.

Körülötte légüres térről folyik a szó,

halkan, fojtott hangon, szólj hozzá, biztatják,

miközben olyan témák váltakoznak, amelyek

az ő életében nem tényezők, és olyan tényezőkről

beszélnek, amelyek az ő életére is bénítólag hatnak.

Nem tudja, mennyi van még hátra,

mennyi van még hátra a háborúból,

a békéből, a jólétből, a válságból,

a tartalékokból, a készletekből,

a türelemből, a bizonytalanságból,

hogy mit kellene tenni, egyáltalán hogy mit lehetne,

érte és ellene, rengeteget és semmit.

A megosztás kevés ahhoz, hogy közösséget teremtsen.

Most mindennél jobban kívánja, hogy mellette

legyen, testével és életével is, vagy inkább benne,

a hideg felhő helyett bélelné ki őt.

Arra összpontosít, hogy a köd ne csapolódjon

le belőle a csatornáin át, visszatartja

a bele ereszkedett homályt.

Átveszi, elfogyasztja a feléje nyújtott mandarint,

nyeli az áhított gondoskodást. Kifejezéstelen,

mert a belső változó nem lekövethető.

Hogyan érezheti életmentőnek azt, aminek

a hiányában nem halt volna meg? Honnan

a megélésnek ez a pátosza, átható intenzitása,

amely formátlanná teszi őt a rendezett élek tükrében?

Kijáratot keres, a lehetetlentől alig bír felállni.

Attól fél, hogy a másik nem emlékszik már rá

forró láva korából, de abban bízik, hogy ily módon

hideg keménységét is könnyen elfelejti majd.

Egy félhomályos sarokban állatokra bukkan,

az egyiknek mintha hályog lenne a szemén,

talán emiatt nem menekül az odújába,

amikor kezét a rácshoz közelíti, és

megérinti vele a meleg, puha homlokot.

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Koronczi Zsolt: Az elveszett emberség - ("Nagyon kevés sci-fit olvasok, és ezen szeretnék változtatni. Ez a könyv pedig pont jó, hogy folytassam ezt a zsánert. Koronczi Zsolt felkészült, alapos munkát végzett.")

Köszönöm NewLine Kiadónak és Koronczi Zsolt írónak, hogy lehetőséget kaptam elolvasni az Az elveszett emberség című könyvet.
Az egyszer biztos cseppet sem volt unalmas, noha ez az első könyvem az írótól. Remélem, nem utoljára alkot ebben a zsánerben.

 

Koronczi Zsolt
Az elveszett emberség

Tartalom

Andrew ​Lindsay, az Arisztotelész csillaghajó taktikai tisztje és régi barátja, Kyle, a hajóorvos, űrhajótörést szenvednek egy idegen bolygón. Egy barlangban találnak menedékre, ahol Andrew élet-halál közt lebeg súlyos sérüléseinek köszönhetően, miközben a kilátástalanságukat a kettétört hajótest lángoló roncsainak látványa és a soha véget nem érő hóviharok súlyosbítják. Andrew-nak csupán az ad erőt a halál elleni pokoli küzdelemhez, hogy ha valaha kijut innen, akkor újra láthatja imádott feleségét és gyermekeit. A bajtársak túlélési esélyei azonban lassan teljesen szertefoszlanak.Vagy talán mégsem?

Az űrhajó roncsai közt meglelt kommunikációs egység jelentheti az utolsó reménysugarat a két férfi számára.

Kyle elindul felkutatni a jeladó blokkott, azonban a bolygón uralkodó időjárási viszonyok, az ismeretlen élővilág és a természeti feltételek keresztülhúzzák a számításait.

Andrew gyógyulását eszméletvesztések és különös víziók, távoli hangok vetik vissza. Tiszta pillanatainak egyikében különleges barlangrajzot fedez föl. Egy letűnt civilizáció maradványát, ami attól kezdve nem hagyja nyugodni.

Sötét árnyak és egy idegen nő érkezése döbbenti rá hőseinket arra, hogy olyan rémisztő veszély leselkedik rájuk a hóviharon túl, ami felülmúlja a legszörnyűbb rémálmaikat…

Vélemény
5/5

Ez az első könyv az írótól, bár van egy megjelent romantikus kötete, sajnos nem volt hozzá szerencsém olvasni. Viszont ez  a könyv  Az elveszett emberség nagyon tetszett. Eleinte olyan érzésem volt, mintha a Nyolcadik utas a halált néztem volna meg.
Két űrhajós, idegen bolygón, ráadásul viharos idő kellős közepén vészelik át a furcsábbnál is furcsábbakat.
Aztán nem várt fordulat, esemény történik. Nem szeretnék spoilerezni, így azt mondom, vegyétek meg. Nagyon megéri. Izgalmas olvasmány. Nem ült le a sztori. Mire kényelemben helyeztem volna magam a történetben, eléggé meglepődtem, hogy nem teljesen néptelen az a bolygó.

Nagyon kevés sci-fit olvasok, és ezen szeretnék változtatni. Ez a könyv pedig pont jó, hogy folytassam ezt a zsánert. Koronczi Zsolt felkészült, alapos munkát végzett.

Talán túlontúl is alapos volt. Egy pici negatívumot had említsek, vagyis inkább egy javaslat részemről. A technikai szakzsargonból lehetne, laikus számára érthető kifejezés? Pl: lap alján lábjegyzetként oda írni mi micsoda. Mert néha vakargattam a fejem mi is akart lenni.
Nem rontott semmit az olvasás élményemen. Sőt nem is adnék fél csillagot, ahogy másnál szokás. Hiszen én vagyok, az aki nem érti mi micsoda. Inkább azt mondom, tett egy pluszt ehhez. 

Tetszett ez a történet, ebben a zsánerben máskor olvasnék az írótól. Ajánlom az olyan olvasónak, akik szeretik az űrhajós, idegen bolygóra kerülős történetet, mely még sem annyira lakatlan hely az.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Koronczi Zsolt szerzői oldala