Apának lenni - "A legnagyobb kaland, amit férfi átélhet" - Tillmann Prüfer könyve február 28-tól a könyvesboltokban!

„A legnagyobb kaland, amit férfi átélhet”

Tillmann Prüfer

Apának lenni

Miért van égetően szükség új apákra

A népszerű ismeretterjesztés gyöngyszeme Prüfer az apa-gyermek kapcsolatról, a modern apa új szerepalternatíváiról írt humoros könyve.

Megjelenik február 28-án!

Líra

Libri

Multiverzum Kiadó, 2024

Fordította: Tallai Gábor

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Bukodi Attila

A szerző személyes élményeit feldolgozva mesél a szülői szerepek és a családi élet mai dilemmáiról és új perspektíváiról – a hagyományos apaszerep mellett felvázolva az apák mai új lehetőségeit, bemutatva azt a szülői szerepegyüttest, amelyben a férfiak is aktív résztvevői gyermekeik életének.

Könyvbemutató

március 25-én, hétfőn 18 órától a Hadik Kávéház Galériáján.

A belépés díjtalan.

Fülszöveg

Apának lenni az élet egyik legnagyobb kalandja, és nem mindegy, hogyan vágunk bele. Tillmann Prüfer, aki aZEITmagazin főszerkesztő-helyettese,olyan apa, aki ágyba viszi a reggelita lányainak,és aki elfogadja, hogy a kamaszok „rendetlensége” afféle egészséges lázadás. Prüfer Apának lenni című könyvében végiggondolja a hagyományos apaszerepeket, hogy felmutasson helyettükújakat, melyek mindegyike egyetlen célra irányul: légy része gyermeked életének, ne csak érzelmileg nehezen elérhető, a távolból gondoskodó apaként élj! Az a„szerszámosláda”, aminek eszközeit minden apának kínálja, meggyőző és inspiráló. A szerszámok használatának végeredménye, hogy gyermekeink önállóvá válnak, miközben egy életen át képesek kötődni az apjukhoz. Az új apák nemzedéke itt kopogtat az ajtón. Ők már nem csupán arra vannak rendelve, hogy megteremtsék a család anyagi hátterét, hanem teljes szívvel és lélekkel vesznek részt gyermekeik nevelésében. Persze ahhoz, hogy előlépjen az apák új nemzedéke, szükség van a nők támogatására. Nélkülük nincsen új apa.

Ajánlások

„Ennek a könyvnek az elolvasása után legszívesebben újrakezdeném apaként.”

Jan Weiler író, színész

„Tillmann Prüfer Németország legismertebb apukája.”

Perspective Daily

„Tillmann Prüfer szerint, akinek négy lánya van, itt az ideje, hogy megteremtsük az apaság pozitív képét.”

perlentaucher.de

A szerzőről

A szerző portréját Max Zerrahn készítette.

Tillmann Prüfer (1974) a ZEITmagazin főszerkesztő-helyettese, író, négy lány édesapja. A magazin hasábjain 2018 óta heti rendszerességgel jelenteti meg nagy népszerűségnek örvendő cikksorozatát, a Prüfer lányait. Két korábbi könyve, azEz apáé, vagy dobjuk ki? és a Tedd már le végre azt a kütyüt!hamarosan a sajtó és az olvasóközönség kedvence lett. Tillmann Prüfer Berlinben él családjával. Az Apának lenni című könyve a híres Rowohlt Kiadónál jelent meg 2022-ben.

Idézetek a könyvből

„Miképp találjuk meg saját utunkat a sokféle apamodell között?”

„Hogy férfiként az apa mit képvisel a társadalom és a gyermek számára, nagyon különböző dolgok.”

„Végre magunk írhatjuk meg az apa szerepét az élet nagy forgatókönyvében!”

„Képtelenség annyi ostobaságot elkövetni, amit egy apa ne tudna helyrehozni.”

„Az ifjú apa gyakran magányos vándor a babakocsi mögött.”

„Lemondunk mindenről, szexről, alvásról, étvágyról, de cserébe értelmet nyer az életünk.”

„Ugyanúgy végződik a gyerekekkel való foglalkozás, mint ahogy kezdődött: kevés alvással.”

„A legnagyobb büntetés minden férfi számára, ha saját tükörképével kell elboldogulnia.”

„Soha nem érezzük magunkat annyira erősnek, mint amikor gyermeket nevelő apák vagyunk.”

Részletek a kötetből

„Csak egyvalaki létezik a világon, aki megtaníthat, milyen is a jó apaság. A saját gyereked.”

„Arra rábírni a gyerekeket, hogy azt tegyék, amit mi szeretnénk, amúgy is hosszadalmas folyamat. Például jómagam nagyon örültem volna, ha lányaim a következőképpen eszik a spagettit: végy egy villát, majd annak forgatásával legföljebb három vagy négy tésztát tekerj fel! Ezután vezesd a villát a szádba! Ezen a projekten, mondjuk, tizenöt éve dolgozom. Ezzel szemben gyerekeim spagetti evéskor bal könyökükre támaszkodva fejüket a tányér magasságáig eresztik le, majd az evőeszközt egy trágyavillához hasonlóan használva a szájukba lapátolják a tésztát, amilyen gyorsan csak lehet. Elég gyakran főzünk tésztát.”

„Minderről lemondani csak azért, mert apák lettünk, hát ez elsőre elég szörnyen hangzik, és lássuk be, igenis vannak rettenetes pillanatai. Ami mégis megdöbbentő, hogy ez az egész ijesztően boldoggá tesz. Semmink nincsen, és mégsem érezzük a hiányt. Olyan ez, mintha egy másik országba költöznénk, ahol a boldogság pénzneme valami egészen új dolog. Ami korábban még feltétlenül szükségesnek tűnt, semmivé foszlott, és hirtelen olyasvalakivel vagyunk együtt, akiért minden erőfeszítés kész nyeremény. Lemondunk mindenről, szexről, alvásról, étvágyról, de cserébe értelmet nyer az életünk.”

„Ha azonban a férfiak apák lesznek, elmagányosodnak. Jól mutatja ez, milyen mélyen határoznak meg bennünket a társadalmi szerepek. A bélyeggyűjtés, a fociszenvedély vagy a hétvégi kertmánia mind identitások, melyek egy tevékeny férfira jellemzőek, aki más férfiakkal (és nőkkel) ugyanazon szenvedélyben osztozik. Ezzel szemben az apaság nem tűnik olyan tulajdonságnak, olyan jellemző sajátságnak, amelyről másokkal beszélgethetünk. Egy bébi apja ezért egyúttal mindig magányos apa is. Hacsak valami meg nem változik végre!”

A fordító utószava

Tillmann Prüfer szívből apa. Mindent tud, amit egy apának tudnia kell. Hogy csak egyet mondjak: aki mindennap reggelit visz kamasz lányainak az ágyba, az a szeretetnek, a gondoskodásnak és az alázatnak kivételes magasságaiban mozog. Bár e könyv témája az új típusú apa, szögezzük le, ilyen apák mindig is voltak, ha nem is oly sokan. A megszólítható, mindig jelen lévő, figyelmes és szelíd, szerető apa típusa nem új keletű. Legfeljebb ritka. Tillmann Prüfer megküzdött azért, hogy közéjük tartozhasson. Ebben, mint megvallja, felesége volt tanítómestere, ahogy jómagam sem lehetnék feleségem nélkül olyan apa, amilyen vagyok. Ez a könyv sok apának segíthet. Megértővé, rugalmassá, beszédképessé tehet bennünket. És nekünk szükségünk van erre.

            Apám a régi iskolához tartozott. Keveset beszélt, jelenlétével szeretett. Most is érzem a hiányát, azt, hogy milyen csodás lett volna, ha többet mond el vívódásaiból, tapasztalataiból. Jobb lett volna. Neki is, nekem is. De a tanulás, a felismerés csodákat hoz. Ahogy jómagam felismertem, min kell változtatni, hogy „elég jó apa” lehessek, úgy teheti meg ezt minden apa, aki közel engedi magához ezt a könyvet. Elsőre könnyűnek tűnik, hiszen a könyv fő üzenete, hogy legyünk jelen a gyermek életében, figyeljünk rá, töltsünk vele annyi időt, amennyit csak tudunk. De a régi minták bizony makacsok, tipikusnak és ideálisnak vélt apai és anyai feladatokat közvetítenek, melyeket jól ismerünk, hiszen mi magunk is megélhettük őket gyerekként. Hazudnék, ha azt mondanám, rám nem voltak hatással ezek a régi beidegződések. Évtizedeken át kora reggel mentem dolgozni és későn értem haza. Az, hogy a gyerekeket sokáig én vittem oviba vagy az iskolába, nem számít, mert reggel fél nyolc körül szinte aludtunk útközben. Prüfer könyvét olvasva sok mindent másképp csinálnék ma. Egy dologra azonban büszke vagyok: rengeteget meséltem nekik este, fejből kitalált történeteket, sőt, néha azt kértem, adják meg a szereplőket, én meg történetet faragok köréjük.

            Fontos könyv ez. Igazság szerint minden leendő apának (és anyának) jó volna elolvasnia. Őszinte, szívet melengető vallomás. Prüfernek igaza van, számomra sincs nagyobb örömforrás, mint a gyerek. A gyereknevelés pedig élethosszig tartó feladat. Ha a nebulók megkezdik felnőtt életüket, mi akkor is a szüleik maradunk, mint szülők pedig valahogy úgy működünk, mint egy biztonságos kikötő. Ha a tenger viharos, ha a hullámok átcsapnak a vitorlán, ott vagyunk mi, akik megmutathatjuk gyerekeinknek, mit és hogyan kell tenni ilyenkor. Például egymással szemközt leülni egy fotelbe és beszélgetni.

Tallai Gábor

Előrendelhető a kereskedelmi hálózatokban:

Líra

Libri

Zombik hada nemcsak filmekben, sorozatokban vannak, hanem könyvekben is. - ("Olvass hazait!")

Zombik? Naná… Gondolom láttatok már sorozatként és filmként is a zombikat. The Walking Dead és The Last of Us sorozatok, ami manapság mennek streaming szolgáltatón. Mindkettőt láttam, de könyvben csak egyet, Kupa Richárd és Lengyel Dávid Holtak világa sorozat első részét olvastam. Érdekes volt hazai helyszínként, magyar névként olvasni zombis könyvet. Ha esetleg te nem olvastál zombis könyvet, akkor ajánlok neked kapásból három olyan magyar szerzőt, aki írt zombis könyvet. Érdemes zombis könyveket olvasni, mert azok is van olyan jók, mint filmek,sorozatok.

Lengyel Dávid és Kupa Richárd

Holtak világa  sorozat

Tartalom

Egy csapat katona érkezik a Kiskőrös mellett lévő egykori katonai laktanyához. A létesítmény területéről segélykérést észleltek. Azonban, mire odaérnek, nem találnak mást, csupán egy maroknyi túlélőt, hatalmas pusztítást, és élőholtak tömegét.

Egy katona, Andrássy Bálint tizedes az egyik szobában rábukkan egy kis könyvre, Kozma András naplójára. Miközben olvassa, egyre inkább bepillantást nyer ennek a húszas évei elején járó fiatalnak a küzdelmekkel teli életébe. Ez idő alatt arra is rájön, hogy egy nostradamusi jóslatnak köszönhetően ez a fiú már régóta számított rá, hogy egy napon a holtak életre kelnek…

Csák Viktor

Silent Zone

Tartalom

Cassius és Abigail hét éve járja a pusztaságot, ahol valaha Észak-Amerika virágzó városai álltak. A sokat látott férfi még a járvány elején vette szárnyai alá a fiatal lányt, akinek próbált mindent megtanítani a túlélésről. Feladata azonban nehéz: egyaránt meg kell küzdenie a veszett vadakká változott fertőzöttekkel és a fosztogatókkal, sőt, néha még Abigaillel is, aki egyre többször gondol mást a túlélésről, mint Cassius.
Vajon mi a kötelességük? Segíteni, akin csak tudnak, vagy a legjobb, ha csak magukkal és a saját életükkel törődnek?
Amikor találkoznak egy elpusztult telep két túlélőjével, Daviddel és Megannal, úgy döntenek, hogy segítenek nekik eljutni az egyik kolóniába, ahol Megan biztonságban megszülheti gyermekét. Csakhogy a megpróbáltatások java még hátravan, és a hosszú út során nemcsak a veszettektől kell tartaniuk.

Selena B. Lowell

Az árnyékfalu

Tartalom

Jenna vagyok.

Az életem egyik napról a másikra megváltozott, amikor felbukkantak az eszement teremtményekké vált emberek. Még abban a pillanatban sem hittem el, hogy a túlélés lesz a tét számomra nemcsak az Árnyékfalu kerítésein belül, hanem kívül is, egy jóval nagyobb apokalipszisben. Ám akkor váratlanul megérkezett az életembe Derek, aki reményt nyújtott nekem ebben a borzalmas világban, amit Liam tett pokollá. Vagy mégsem?

„A mi életünk most olyan, mint egy időzített bomba: bármikor robbanhat, bármikor szétmarcangolhat, bármikor elpusztíthat.”

Interjú Gréger Csabával, akinek tavaly jelent meg a mesekönyve, Mozaikvándorok és Varázslatos utazás címMind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal.")mel. - ("

Köszönöm Gréger Csabának, hogy újra interjút adott a blogomnak. Ezúttal egy gyerekeknek, ifjúságnak szóló mesekönyvéről beszélgetünk. A könyv címe Mozaikvándorok és a Varázslatos utazás (Mozaikvándorok 1.) címmel. A könyvet Marysol Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kötet gyönyörű illusztrált kép van, mint belsőleg, mint külsőleg.

Kérlek, mesélj magadról? Tudom, egyszer egy másik interjú során beszéltél magadról. Pár sort, ha lehet. 

Autodidakta írónak tartom magam, hiszen sosem tanultam írást, de mindig is csináltam. Gyerekkorom óta élek-halok a fantasy könyvekért, így nem csoda, hogy felnőttként pont ebbe az irányba indult el az írói karrierem. Hiszek benne, hogy a mese örökérvényű, és nem csak a gyerekeké, hanem a felnőtteké is. És hát mi a felnőtteknek szóló mese? A fantasy…

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Írtam már hagyományos gyerekmesét is, de a Mozaikvándorok szerintem nem az. Sokkal inkább egy olyan minden korosztályhoz szóló kalandregény, ami az izgalmas történetet, szereplőket és fordulatokat éppenséggel a gyerekek számára is fogyasztható nyelvezetben tálalja. Én magam hiányoltam egy olyan komolyan vehető ifjúsági fantasy-t a piacról, ami átmenetet képez a klasszikus mesekönyvek és a nagyobbaknak szóló, már jóval félelmetesebb regények között. És mivel nekem is kisiskolás korú gyerekeim vannak, akiknek rendszeresen olvasok fel esténként, úgy döntöttem, hogy magam írok egyet. 

Van egy mottód: „Nagy küldetésem, hogy a gyerekek rávegyék az olvasásra”. Honnan ez a mottó, lelkesedés? Mit gondolsz, ma olvasnak eleget a gyerekek?

Úgy gondolom, hogy ma van egy átalakulás ebben a kérdésben. Volt egy generáció, aki szerintem nem, vagy alig olvasott, és akik esetében a tv és a videójátékok teljesen átvették a könyvek szerepét. Azt veszem észre azonban, hogy van egy olyan szülői korosztály – amibe én is tartozom -, aki kifejezetten fontosnak tartja, hogy a gyerek ne csak passzív, hanem aktív fogyasztója is legyen a történeteknek. Ez alatt azt értem, hogy egy animációs filmet nézve sokszor azt vehetjük észre a gyermekünkön, hogy csak bambul a képernyőre, ami nem meglepő, hiszen készre tálalva kap meg mindent. Ezzel szemben az olvasás gondolkozásra készteti a gyereket, szárnyal a képzelete, és nem utolsó sorban bővül a szókincse, ami a digitális kommunikáció túlsúlyos korunkban úgy gondolom, hogy alulértékelt dolog. A könyvemmel szerettem volna olyan eszközt adni a hozzám hasonlóan gondolkozó szülők kezébe, amivel le tudják ültetni a kanapéra a gyereket, mert a történet annyira varázslatos és izgalmas, hogy fel tudja venni a versenyt a képernyőn vibráló képekkel.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

Hagyományos értelemben vett mese nem annyira, bár én magam is nagyon szerettem a különböző klasszikusokat, amiket sokszor diafilmként ismertem meg. Viszont nyolc éves voltam, amikor a bátyám hazahozta a Gyűrűk Urát, és bár sokat nem értettem belőle, de megfertőzött a világa.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben?

Szerencsésnek tartom magam, mert a felnőtteknek írt fantasy könyveim révén kiváló illusztrátorokkal ismerkedhettem meg. Közéjük tartozik Nagy Gergely festőművész is, aki rég óta dolgozik fantasztikus témájú műveken. Hamar kiderült, hogy remekül rá tudunk hangolódni a másik gondolataira, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát. Amikor elkezdtem írni az első Mozaikvándorok könyvet, rögtön megkerestem Gergőt, hogy van-e kedve részt venni a projektben, és szerencsémre igent mondott, habár neki is az újdonság erejével hatott ez a könnyedebb, gyerekbarát stílus. Ráadásul ez esetben a szokásosnál is nagyobb kreatív szabadsággal dolgozhatott, hiszen rá bíztam, hogy melyik jelenetet és hogyan akarja megrajzolni, én már csak az első tervek elkészülte után kapcsolódtam be a munkába. Kivételt képet a borító festmény, amiről nagyon konkrét elképzelésem volt. Szerencsére pont olyanra – vagy inkább még jobbra – sikerült, mint ahogy azt gondoltam.  

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Ahogy említettem, én inkább regényként tekintek a Varázslatos Utazásra, mint mesekönyvként. Ezt egyébként a hossza is alátámasztja, hiszen körülbelül 280 oldal. Ennek fényében a megírása is inkább hasonlított egy felnőtteknek szóló könyvhöz, mint egy klasszikus meséhez. Az első draft megírására jó pár hónap elment, de ehhez hozzájárul, hogy munka és család mellett nem annyira könnyű időt találni az írásra, mint ahogy szeretném. 

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Azt gondolom, hogy ma minden írónak nehéz a helyzete Magyarországon, függetlenül attól, hogy milyen zsánerben alkot. A magánkiadás térnyerésének köszönhetően rengeteg új könyv jelenik meg, ami egyrészt remek dolog, mert lehetőséget ad a hozzám hasonló friss nevek számára, de egyúttal túlterheli a piacot. És sajnos a könyv megírása a könnyebbik része az egyenletnek – hiszen a könyv önmagában nem sokat ér, ha nem tud eljutni az emberekhez. Ez pedig – főként hagyományos kiadói hátszél nélkül – hatalmas energiát és tőkét igényel, amit magánemberként nem sokan képesek beletenni. Nem lehetetlen érvényesülni, de nagyon nehéz, és csak akkor lehet az ember sikeres, ha nem csak íróként, hanem marketinges szakemberként, sőt mi több szinte influenszerként is jelen van. Ez is izgalmas munka, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki képes ezt a felét önmaga is menedzselni. Én szerencsére a végzettségemből kifolyólag egyelőre még bírom a strapát.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Lekopogom: szerencsére kizárólag jó dolgokat kaptam vissza. Mind a gyerekek, mind a szülők nagyon szeretik a könyvet. A gyerekek azért, mert valóban elvarázsolja őket, a szülők pedig azért, mert örülnek, hogy végre van egy izgalmas regény, amit a gyerekük olvashat, és nincs tele borzalommal. Folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mikor jön már a második rész, és bevallom ez adja a legnagyobb motivációt ahhoz, hogy valóban el is készítsem. 

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

Mindenképpen szeretném, ha még 2024-ben megjelenhetne a második rész, de ez sok dolog függvénye. Egy ilyen könyvnek a finanszírozása nem kis tétel, tehát ezért is örülök minden egyes vásárlónak, hiszen általuk válik lehetővé, hogy kifizessem a pompás illusztrációkat például. Emellett írtam egy ténylegesen a legkisebbeknek és az óvodásoknak szóló klasszikusabb mesekönyvet is, aminek a megjelenése szintén egyeztetés alatt van. Ezt is nagyon várom, ugyanis egy újabb nagyon tehetséges illusztrátorral dolgozhatok együtt ebben a projektben. Emellett a terveim szerint idén visszatérek a felnőtt közönséghez is, és új megjelenésekkel tovább építem a „Halhatatlanok” brand alatt futó fantasy könyv sorozatomat. Szerencsére ez utóbbiban már kiváló szerzőtársaim is akadnak, így nem csak tőlem olvashatnak majd történeteket az olvasók. Illetve van egy még titkos projekt is a fejemben, ami kicsit eltér a tőlem megszokottól, de ha összejön, pont ezért lesz nagyon izgalmas. Ezt is nagyon várom, csak legyen időm mindenhez…

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Azt, hogy legyenek nyitottak, és adjanak esélyt a könyveimnek. Azt gondolom, hogy hatalmas szükség van minőségi magyar fantasy könyvekre, mert bár ma már nyelvi korlátok nélkül elérhető szinte minden nagy külföldi „név”, az mégsem ugyanaz, mintha valaki a saját anyanyelvünkön, a saját kulturális gyökereinkre építve ír egy fantasztikus regényt. Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut majd a híre annak, amit csinálok, és remélhetőleg a legtöbbeknek tetszeni is fog. És ha egy emberrel több – legyen az gyerek, vagy felnőtt – fordul általam a magyar fantasy irodalom felé, már megérte az egész. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Marysol Könyvkiadó

Gréger Csaba írói oldala

Monumentális sci-fi, kultikus horror, modernista noir az Agave Könyvek februári újdonságai közt

Monumentális sci-fi, kultikus horror, modernista noir az Agave Könyvek februári újdonságai közt

Februárban két nagy visszatérőt is köszönhetünk: hét évvel az előző kötete után végre új Dennis Lehane-regényt – állítólag az utolsót – adhatunk a kezetekbe, az Apró irgalmak ráadásul véleményünk szerint bőven odatehető a Titokzatos folyó mellé, 2023-ban az Amazon az év legjobb krimi/thriller regényének választotta, miközben az Éles tárgyak és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn, valamint maga a horror koronázatlan királya, Stephen King is az év legjobb regényének nevezte. És ugyancsak visszatér öt év után Pierce Brown is, aki eposzi regényt alkotott a Vörös lázadás-széria rajongóinak, akik közel 900 oldalon izgulhatnak majd Darrow kalandjain. A hónapban egy igazi kuriózumot is hozunk, az 1970-es évek horror reneszánszának egyik mára elfeledett klasszikusát támasztjuk fel Ken Greenhall Pokolfajzat című regényének képében, mely már alapötletében és narrációjában is igazi gyöngyszem lehet a műfaj rajongói számára.

Dennis Lehane: Apró irgalmak

Utolsó regényével jelentkezik a Viharsziget és a Titokzatos folyó írója, Dennis Lehane

A Viharsziget​és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben. 1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.

A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése. Az Apró irgalmak szenzációs thriller, a bűnözés és hatalom brutális tablója, valamint az amerikai rasszizmus sötét szívének bátor portréja. Olyan delejező és kíméletlen könyv, amilyet csak Dennis Lehane tud írni.

Ken Greenhall: Pokolfajzat

Ha bírtad Cujo ámokfutását, Ken Greenhall szociapata bullterrierjét imádni fogod

Milyen lehetőségek rejlenek a testi erőmben?

Mi lenne, ha az öregasszony egyik reggel, ahogy ott áll a lépcső tetején, hirtelen azt érezné, hogy valami meglöki a lábát hátulról? Mi lenne, ha a levegőbe markolva előreesne, és az egyik lépcsőfok peremébe verné vékony falú koponyáját? Hogyan alakulna a sorsom, miután rátalálnak mozdulatlan testére a lépcső aljában?

Ilyen gondolatok járnak a tökéletes gazdira vadászó Baxter, a szociopata bullterrier fejében, miközben első áldozata végzetét tervezgeti. Ken Greenhall idegborzoló regénye a horrorirodalom egyik elveszett klasszikusa, melyből 1989-ben Baxter címmel nagy sikerű filmadaptáció készült, nemrég pedig a Valancourt Books mutatta be ismét a műfaj mai rajongóinak.

Pierce Brown: Fényhozó I-II.

Öt év után eposzi regénnyel folytatódik Pierce Brown Vörös lázadás-sorozata

Arató ​legendává vált, emberből mítosszá nőtte ki magát. A hívei világok megmentőjét, a Lázadás vezérét látják benne. Ő az, aki mindenkit megszabadít a láncoktól. E mellett viszont ő Darrow is, a Mars vörös földjének szülötte. Férj, apa és barát.

Most a világtól távol, a naprendszer egy kietlen szegletében, az otthonától és a Merkúr csatamezőin elszenvedett megsemmisítő vereségtől messze tengődik egy aprócska szemét-szatelliten, és vágyódik haza feleségéhez és uralkodójához, Virginiához, hogy együtt szálljanak szembe a vérszomjas trónkövetelő-hódító Lysanderrel és seregeivel. Lysander viszont egyébre sem tud gondolni, mint hogy a Lázadást elsöpörve visszaállítsa az Aranyak uralmát. Azt sem bánja, ha világok pusztulnak, csak beteljesíthesse saját hatalomvágyát.

Nem olyan rég még az Aratóért kiáltott a világ, hogy a rabság igáját lerázza. A mostani küzdelmekben azonban már Darrowra volna szükség, akinek viszont kell a szerettei – Virginia, Sevro vagy Cassius – támogatása, hogy megvédje a Köztársaságot. Innen indul Darrow hosszú hazautazása, ez a bolygók közötti kalandos vándorlás a végtelen űrben, ahol régi barátok találnak egymásra, új szövetségek kovácsolódnak, miközben a régi, nagy vetélytársak csatamezőkön vagy éppen földalatti folyosókon, űrhajók gyomrában feszülnek egymásnak. Hiszen Eo álma él és örök, és a sötétség korát egy új kor váltja fel: a fény, a győzelem és a remény ideje.

Javában készülünk a tavaszi megjelenéseinkkel is, jön majd Bob Mortimer bemutatkozó kötete a Csütörtöki nyomozóklub rajongóinak, Alix. E. Harrow új regénye, mely Reese Witherspoon könyvklubjának is közös könyve volt, de folytatódik Edward Ashton Mickey7 című regénye is, míg a Magnólia imprintünkben érkezik Amber Smith Amilyen akkor voltam című regénye, mely 2016-os első megjelenése óta hivatkozási alap lett a nők ellen elkövetett erőszak és az abúzus tematikájában.

Agave Könyvek

Könyvek a Multiverzum Kiadónál 2024-ben

 A Multiverzum Kiadó tervei 2024-ben

A népszerű ismeretterjesztés gyöngyszeme februári újdonságunk, Tillmann Prüfer az apa-gyermek kapcsolatról, a modern apa új szerepalternatíváiról írt, humoros könyve. A szerző újságíró, a ZEIT magazin főszerkesztő-helyettese. Négy lány édesapja, Berlinben él családjával. A magazin hasábjain 2018 óta heti rendszerességgel jelenteti meg nagy népszerűségnek örvendő cikk-sorozatát, a Prüfer lányait.

Apának lenni – Miért van égetően szükség új apákra című kötetét a híres Rowohlt Kiadó publikálta 2022-ben. Prüfer személyes élményeit feldolgozva mesél a szülői szerepek és a családi élet mai dilemmáiról és új perspektíváiról – a hagyományos apaszerep mellett felvázolva az apák mai új lehetőségeit, bemutatva azt a szülői szerepegyüttest, amelyben a férfiak is aktív résztvevői gyermekeik életének.

Líra

Libri

Provokatív könyv az amerikai újságíró, David Harsanyi Eurotrash című, komoly társadalmi vitákat generáló munkája. Miközben a szerző páratlan ékesszólással bontja le az európai felsőbbrendűség mítoszait, igyekszik választ találni e nyugtalanító kérdésekre is: Mit jelent a föderális és a szuperállam közötti különbség? Hol ér véget egy nemzet szuverenitása? Több vagy kevesebb szabályozásra van-e szüksége a gazdaságnak? Eltűnik-e a modern társadalmakból a vallásos hit? S legfőképpen: az Atlanti-óceán melyik oldalán találhatunk problémáinkra jobb megoldásokat? A kötet tervezetten március végén kerül a könyvesboltokba.

Retrofuturista sorozatunk (H. G. Wells: A felszabadult világ, Arnould Galopin: Doktor Omega; 2023) egyedülálló darabbal gazdagodik ebben az évben. Liang Qichao 1908-ban megjelent Új korszak című regénye egyike a legkorábbi kínai tudományos–fantasztikus műveknek. Igazi különlegessége, hogy az elképzelt távoli jövőben, 1999-ben játszódó háborús történetben Magyarország is kiemelt szerepet kap! Ennek a sokáig Kínában is elfeledett regénynek ez az első idegen nyelvű változata, amely Tokaji Zsolt sinológus, műfordító munkáját dicséri.

2024-ben szeretnénk megjelentetni Demszky Gáborral készített életinterjú-kötetünket. A szerző Budapest egykori főpolgármestere, az SZDSZ volt elnöke, ismert liberális politikus. Nem csupán politikai karrierjéről, de több generációra visszatekintve felmenőiről is mesél. A kötetet olvasva megismerhetjük az életét és politikusi tevékenységét meghatározó eszméit és motivációit. Új munkájával kiegészíti a több mint egy évtizede megjelent könyveit, írásait, az eltelt idő távlatából újraértékelve a korábban publikáltakat.

A Cthulhu hívása sikerén felbuzdulva folytatjuk H. P. Lovecraft Baranger illusztrációival kiadott albumainak sorozatát. Az őrület hegyei első kötetét az első félévben, a másodikat ősszel jelentetjük meg.

Őszi újdonságunk Hayley Campbell amerikai újságíró könyve, amelyben megrázóan tárja fel a halálozási iparág szakmai motívumait, a benne dolgozó emberek és a hozzá kapcsolódó foglalkozások jellemzőit. Izgalmas elemzés a halál pszichológiájáról.

Az irodalomterápia, más néven biblioterápia a művészetterápia egyik formája, melynek segítségével mélyíthetjük önismeretünket, óvhatjuk mentális egészségünket. Az év második felében  kiadjuk a szakterület egyik nagyágyújának, dr. Nicholas Mazzának „nagykönyvét”, a Poetry Therapyt. Ajánljuk a módszer iránt érdeklődőknek, a terapeutáknak és mindenkinek, aki már részt vett, vagy szeretne részt venni egy ilyen folyamatban, esetleg kíváncsi az írás, az irodalmi művek és az önismeret kapcsolatára. A kötet fordítója dr. Béres Judit, a Magyar Irodalomterápiás Társaság vezetője.

Multiverzum Kiadó

A Prae Kiadó 2024-es tervei, megjelenései

 csillag2 csillag1.5 csillag1 csillag0.5 

A  Prae Kiadó évek óta kultúrateremtő központként dolgozik, kortárs magyar és világirodalmi megjelenéseivel, irodalom- és kultúratudományos, értekező prózai munkáival, illetve Krimi ma elnevezésű, igényes kortárs magyar krimikínálatával a magyar könyvkiadás fontos szereplőjévé vált. A kiadó 2024-ben nehéz helyzetbe került, nem részesült a közpénzből gazdálkodó Nemzeti Kulturális Alap támogatásában. Számunkra ugyanakkor nagyon fontos, hogy az olvasók szeretik a könyveinket, a szépirodalmi kiadványainkat ugyanúgy, mint a kultúratudományos munkákat. Az alábbiakban azokat a műveket mutatjuk be, amelyek megjelenése idén biztosnak tűnik. Számos kézirat sorsa egyelőre bizonytalan, és majdnem ugyanennyi kiváló kötetet tervezünk, amelyek kizárólag pénzhiány miatt nem kerülhetnek ebben az évben az olvasók kezébe.

Költészet

A versolvasás komolyságot, odafordulást, elmélyülést igényel, ami által úgy láthatjuk a világ dolgait, ahogyan korábban sohasem. Célunk, hogy a Prae Kiadó kortárs magyar és világirodalmi lírakínálata megtalálja az érdeklődő olvasókat.

Idén tavasszal Láng Orsolya új kötete, a Ház, délután érkezik Lapis József szerkesztésében, ismét a marosvásárhelyi Lector Kiadóval közös gondozásban. A Személyes okok sikere után sokan várják már ezt az újat is.

Oda-vissza

Amikor azt kérdik tőle, hogy tud ott élni,

abban a kiábrándultságnak és gyanakvásnak

megágyazó fojtott közhangulatban,

arra gondol: máshol se tud.

Pedig most is éppen máshol van,

és most is éppen él, ráadásul jól.

„Érezze jól magát, használja ki”,

mondták búcsúzáskor, mint valakinek,

aki ritka lehetőséghez jutott.

És valóban. Ritkán utazik, mintha

lehetséges útiterveit lefedné, hogy

eleve idegenben él – onnan nézvést

külföldre távozik akkor is, amikor hazamegy.

Egy kisebbségi mindig kisebbségi marad,

de az ismerős diszkomfortérzettel

az otthona nem körülírható,

kapcsolataira nem terjed át.

A színes faházak tövében éri utol

az eddig ismeretlen hiányérzet.

A gyakorlati és szépérzékről

tanúskodó házsorok között, a virágba borult

vadgesztenyesoron uralkodik el rajta

a nem ide tartozás felismerése,

megérkezés valami jóba, ami nem az övé.

A tenger felől érkező rothadt algaszag,

a hajókürtök hangja, az ellenszélben

lebegő sirályok felkavarják,

ilyesmit érezhetnek az árva lányok, akik

a módos alapítványi árvaházakból

hálátlanul visszaszöknek a putriba,

kiállnak strichelni az utcára, mint egykor

csupán rossz hírből ismert anyjuk.

Nem, nem a fásultság, az elgyötört

arcok, a görcsös szemérmességgel

takargatott testek, palástolt érzékenység

hiányzik neki. Nem az előítéletekre épülő

nevelés, a gátlásokból kovácsolt elvek,

ítélkezéssel gyakorolt vallás, nacionalizmussá

gyúrt hagyomány. Nem a 

feloldódástól való félelem.

Itt az otthonost jót láthatja maga körül

magától értetődő természetességgel,

megtapasztalhatja, milyen, amikor

okafogyottá válik a belső emigráció.

Kiszolgáltatottnak érzi magát így,

kifordítva, mintha lelepleződtek volna

képzelgései, haza akar menni valahová,

ahol újra magába zárkózhat, titkos közösséget

teremtve a nehezen felkutatható hasonlókkal.

Kénytelen beismerni, hogy honvágya van.

Kognitív disszonanciába keveredett,

„visszatérek”, nyugtat mindenkit, aki marasztalja.

De magában már visszaszámol.

Locker Dávid az új költőnemzedék meghatározó figurája, a fiatalabb nemzedéket megmozgatja, érzi a korhangulatot. Rengeteg folyóirat-publikációja látott már napvilágot, a szerző Péczely Dóra szerkesztővel pedig Beszédkényszer című első kötetén dolgozik.

Beszédkényszer

Mondani kéne valamit.

Valamit, ami nem csak széljártatta nyelv,

de nem is az igazmondás otrombasága.

Valamit, ami nem állítás,

de nem is a doktoranduszok játszótere,

ahol intertextusok után kotorásznak.

Olyat, ami mégiscsak mond valamit, de nem úgy,

mint egy mozifilm,

aminek tanulságát az anyukák hazafelé

az anyósülésről magyarázzák.

Hanem úgy, mint egy tóparti emlék,

ami séta közben váratlan megszólal bennünk,

vagy mint egy ablaküveg,

amiben, a bentieket figyelve, egy pillanatra

meglátjuk magunk.

Szóval mégiscsak az igazságról kéne mondani valamit.

De nem úgy, mint a kamaszok,

olyan megingathatlanul.

Hanem szilárdan, mégis átjárhatón,

mint, mondjuk, egy reggeli pályaudvar.

Úgy, hogy a vers az legyen, mi legtöbb lehet:

mélységek szerkesztett látszata.

Vagy, ha más nem, csak félelemből mondani valamit.

Hogy nincs mit mondanunk.

A félelemből, hogy ha elhallgatunk,

épp úgy pergünk szét a szélben,

mint a szavaink, amiket eddig hajtogattunk:

nyomtalanul, és, mint egy kényszeres,

nagyotmondó első kötet,

nevetségesen visszhangtalanul.

 

Nagy veszteség a hozzátartozóknak, barátoknak, de az egész irodalmi életnek is Kabai Lóránt korai távozása. Idén a Prae Kiadó társkiadóként vállalta a költő-szerkesztő posztumusz verseskötetének megjelentetését.

Szergej Tyimofejev Lettországban élő orosz költő, író, médiaművész. Rendszeres résztvevője nemzetközi költészeti fesztiváloknak, műveit mások mellett angol, német, olasz, svéd és ukrán nyelvre fordították. A Replika a harmadik, Lettországban megjelent verseskötete, amely Vass Annamária fordításában január végén jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

Kayla Czaga magyar származású kanadai költő első verseskötete, a Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon tavaly nyáron került a könyvesboltokba. Második kötete, a Dunk Tank az idei év második felében érkezik, fordítója újfent Kis Orsolya.

Dalszöveg

A Platon Karataev 2024-ben Napkötöző címmel új lemezzel készül, mely a Partért kiáltó méltó folytatásának ígérkezik. Dalszövegíró-énekesük, Balla Gergely ezúttal is Dobos Emőke grafikussal készíti a lemezhez tartozó, de önálló kötetként is forgatható dalszövegkönyvet, amelynek elődje a Prae Kiadó egyik sikerkiadványa volt 2022-ben.

Próza

Szkárosi Endre költő-performer, egyetemi tanár, a Szépírók Társasága egykori elnöke 2022-ben hunyt el. Hagyatékában izgalmas önéletrajzi próza lapult, ami Kerber Balázs szerkesztésében lát napvilágot idén.

Folytatjuk közkedvelt Krimi ma sorozatunkat, amelyben ismét új szerző, Kocsis Gergely mutatkozik be történelmi krimi-thrillerével. Az első világháború után vagyunk, egy volt katona, aki a könyv jelenében egy poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő nyomozó, munkája közben az emberi bűnök hihetetlen mocskát ismeri meg. A kötetet Péczely Dóra szerkeszti.

Közös kiadásban jelenik meg a 16:9 Könyvműhellyel Lichter Péter Doktor Horror című thrillere, mely a közeljövőben játszódik, és főszereplője Heller Miklós, a T.-i Egyetem filmtudományi tanszékének oktatója.

Kultúratudomány

Kultúratudományi portfóliónk több munkával is gyarapszik idén, ezek közül két irodalomtudományos és két filmes könyvet emelünk ki.

Az élet lármája – Biopoétika a 20-21. századi magyar prózában című tanulmánykötet azt vizsgálja, a 20. századi és a jelenkori elbeszélő próza miként jeleníti meg élő és élettelen, kulturális és természeti, vagy épp a különböző organikus létezők (ember, állat és növény) relációját. A könyvet Balajthy Ágnes, Fodor Péter és L. Varga Péter szerkesztette.

Szirák Péter irodalomtörténész nagyszabású tanulmánykötetében irodalomtörténeti, történelemelméleti és interpretációs-újraolvasó tanulmányok egyaránt helyet kapnak, ahogyan az Esterházy-életmű kiemelkedő darabjait értelmező blokk is. A könyv az év második felében érkezik.

Dombai Dóra tíz kortárs magyar fiatal, a pályája elején járó filmrendezőnőről ír, akiknek már legalább egy nagyjátékfilmjük van, és várhatóan az elkövetkező időszak meghatározó rendezői közt lesznek. Szerkeszti Forgács Nóra Kinga.

Pólik József Vetített démon címmel kismonográfiát írt Najmányi Lászlónak egy Kafka-novella alapján készített filmjéről, A császár üzenetéről. A Prae Kiadóban nem ez lesz az első, a szocializmus utolsó évtizedeinek kultúráját kutató könyv.

Lichter Péter új filmes könyve a Frankenstein eksztázisa címet viseli. A kötet vizsgálatának középpontjában a found footage – talált nyersanyag – film és a kísérteties áll.

Képzőművészet

Kis kötetet tervez kiadni a Prae Kiadó keresztes zoltán underdogimagestől a lefelé tekintés időszakából, zömmel pocsolyákról készített és gondolkodásra serkentő fotóiból.

Prae Kiadó

Öt év után eposzi történettel folytatódik Pierce Brown Vörös lázadás-sorozata - megjelenés: február 27.

 Pierce Brown: 

Fényhozó I-II.

„A nap 4,6 milliárd éve dühöng. Én tizenhatot töltöttem ezzel.”

Öt év után eposzi történettel folytatódik Pierce Brown Vörös lázadás-sorozata

Megjelenés: február 27.

Fordító: Török Krisztina

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 832 oldal

Leírás

2022. július 22-én történt San Diegóban, a ComicCon rendezvény keretén belül, hogy Pierce Brown bejelentette, készül a Vörös lázadás-sorozat hatodik, vagyis a második trilógia harmadik kötete. A hír komoly visszhangot váltott ki a spekulatív irodalmat kedvelők körében, hisz a széria korábbi műveinek jelentőségét olyan lapok, mint a Kirkus Review, vagy a Publishers Weekly, egyenesen Orson Scott Card Végjátékához, vagy Az éhezők viadalához hasonlították, ami annak maradandóságot illeti.

És valóban: bár akadtak meglepő sci-fi sikerek a 2010-es években is (Andy Weir vagy Ernest Cline) Brown gyönyörű prózával megírt, monumentális története regényről-regényre, évről-évre fejlődött, és hozta ugyanazt a magas minőséget, amitől hamar a műfaj rajongóinak kultikus kedvence vált belőle, ami óriási diadalmenet, tekintve, hogy az első kötetre több, mint száz visszautasítás érkezett, köztük 32 ügynöktől, miközben Brown a szülei garázsa feletti kis szobában csiszolta a kéziratot Seattle külvárosában.

Mikor 2018-ban Brown itt járt Magyarországon, az SFmag egy interjúban megkérdezte tőle, mi okozhatta a széria kimagasló sikerét. A szerző így válaszolt: „Vegyíti az ismerőst az újjal, és elkeni a zsánerhatárokat. Nem science fiction, hanem science fantasy, sok tekintetben mitologikus. Például az, ahogy Darrow meséli a történetet nagyon drámai, szinte már operára hajaz. Közben pedig olyan témákat érint, mint a terrorizmus, az elnyomó kormány, a propaganda, a manipuláció, a romantika abban az értelemben, hogy mit vagy hajlandó feláldozni a szerelemért, mi fontosabb a szerelemnél, és a Vörös lázadásban van, ami fontosabb a szerelemnél.” Mi sem fogalmazhattuk volna meg jobban, az pedig külön öröm, hogy Brown tervez még egy hetedik kötetet is, amivel pontot tesz majd a teljes történet végére. Addig viszont itt van nekünk a Fényhozó, hogy közel 900 oldalon engedjen elmerülni ebben a fantasztikus világban.

Fülszöveg

Arató ​legendává vált, emberből mítosszá nőtte ki magát. A hívei világok megmentőjét, a Lázadás vezérét látják benne. Ő az, aki mindenkit megszabadít a láncoktól. E mellett viszont ő Darrow is, a Mars vörös földjének szülötte. Férj, apa és barát.

Most a világtól távol, a naprendszer egy kietlen szegletében, az otthonától és a Merkúr csatamezőin elszenvedett megsemmisítő vereségtől messze tengődik egy aprócska szemét-szatelliten, és vágyódik haza feleségéhez és uralkodójához, Virginiához, hogy együtt szálljanak szembe a vérszomjas trónkövetelő-hódító Lysanderrel és seregeivel. Lysander viszont egyébre sem tud gondolni, mint hogy a Lázadást elsöpörve visszaállítsa az Aranyak uralmát. Azt sem bánja, ha világok pusztulnak, csak beteljesíthesse saját hatalomvágyát.

Nem olyan rég még az Aratóért kiáltott a világ, hogy a rabság igáját lerázza. A mostani küzdelmekben azonban már Darrowra volna szükség, akinek viszont kell a szerettei – Virginia, Sevro vagy Cassius – támogatása, hogy megvédje a Köztársaságot. Innen indul Darrow hosszú hazautazása, ez a bolygók közötti kalandos vándorlás a végtelen űrben, ahol régi barátok találnak egymásra, új szövetségek kovácsolódnak, miközben a régi, nagy vetélytársak csatamezőkön vagy éppen földalatti folyosókon, űrhajók gyomrában feszülnek egymásnak. Hiszen Eo álma él és örök, és a sötétség korát egy új kor váltja fel: a fény, a győzelem és a remény ideje.

 

A szerzőről

Pierce Brown hajlandó volt elvállalni bármit, mielőtt megélhetett az írásból: közösségi médiával foglalkozott egy startup vállalkozásnál, kulimunkákat végzett az ABC Studios Disney részlegében, kifutófiú volt az NBC-nél, és még egy szenátusi választásban is segédkezett az amerikai kormánynak.

A Vörös lázadás című első regényére már a megjelenése előtti hónapokban sokan felfigyeltek, így aztán nem volt meglepő a robbanásszerű sikere. 2014 végén az olvasók szavazatai alapján Brown elnyerte vele a legnagyobb nemzetközi könyves közösségi oldal, a Goodreads díját a legjobb elsőkönyves szerző kategóriában. Ezt követte az Arany háború című folytatás, ami megismételte az első rész sikerét, sőt, jócskán túl is szárnyalta. Brown ismét elnyert érte egy Goodreads-díjat, ezúttal a legjobb sci-fi kategóriában. A trilógia befejező része Hajnalcsillag címmel jelent meg, ami újabb Goodreads-díjat nyert a legjobb sci-fi kategóriában.

Miközben az egész világ arra kíváncsi, hogy fognak-e filmet forgatni a könyvekből, Brown új ciklusba kezdett: A káosz évei és A sötétség kora című regényekben tovább meséli Darrow küzdelmét, ráadásul ezúttal több új szereplő nézőpontján keresztül is követhetjük a történetet.

 

A sorozat korábbi köteteiről írták

„Emlékezetes történet bosszúról, hadviselésről és hatalomvágyról, mely a Trónok harca és Az éhezők viadala legjobb pillanatait idézi.” – Kirkus Reviews

„Pompás bemutatkozó regény… A Vörös lázadás túlmutat korunk disztópia regényein.” - USA Today

„Elképesztő fordulatokban bővelkedő, letehetetlen regény… egyaránt kötelező a klasszikus sci-fit és az új iskola epikus disztópiáit kedvelőknek.” - Examiner.com

„Csavarokban és fordulatokban rendkívül gazdag, letehetetlen könyv. Brown trilógiája csillagos ötös.” – Booklist

„Pierce Brown lenyűgöző… Ütős regénye minden olvasójában sokáig megmarad.” - The Huffington Post

„Elképesztő kaland, nagyívű, izgalmas utazás… Pierce Brown szédítően jó első regénye egyszerre idézi Az éhezők vidalát, a Legyek urát és a Végjátékot… Megvan benne minden, amitől nagy és szárnyaló sikerre kaphat.” - Entertainment Weekly

A Michael Bay filmjeire jellemző akciójeleneteket senki nem találja ki és írja meg annyira jól, mint Pierce Brown. Kivétel nélkül mindegyik őrülten véres, lehengerlő és lélegzetelállító. Minden és mindenki folyton száztíz százalékon pörög.” - NPR

 

Részlet a kötetből

„A Napunk szemétholdak gyűrűjében lebeg a sötétségben. Réges-régen, amikor az ember átformálta a bolygókat, a terraformálással lenyesett törmeléket holdnyi tömbökbe olvasztotta az orbitális tömörítőgépekben, és utána a Napba lőtte őket. A Sol gravitációs ereje megragadta a hatalmas tömböket, és majdnem mindig a nukleáris tűzhalál vetett véget a több évszázados halotti meneteknek. Ám a mai napig akad számos bolyongó szeméthold, amely egyre csak kering lomhán a rá váró végső megsemmisülés körül.

A valaha Határvidék-1632-esként nyilvántartásba vett, rég elfeledett szeméthold kietlen felszínéhez horgonyozva, egy kilométer magas hulladékszakadék árnyékában lapul az Archimédész nevű korvett. A hajótesten marsi rabszolgákból katonákká lett száműzöttek nyüzsögnek. Hegesztőfáklyáink izzítják a burkolatot. Űrruháink bűzhödt mocsarak. Az otthonunktól kétmillió kilométernyire ragadtunk, és én izzadságban, undorban és elégedetlenségben fortyogok.

Az a szarveretes Bellona. Az a tenyérbemászó Páratlan szar.

Ha még egyszer találkozom vele, eltöröm a térdét. Neki kellene ezt a hajót kurkásznia, és ezt a képébe is vágnám, ha nem nyúlta volna le a bázis egyetlen röpképes ereklyéjét, és Rózsaszín tettestársával, a tetves Auraével nem lépett volna olajra, amíg én aludtam. Még egy kis üzenetecskét is hagyott, hogy nyalogassam a sebeimet, és a nyamvadt ócskavasát, a lerobbant hajóját a nyakunkba varrva dobbantott, hogy kezdjünk vele valamit, ha tudunk. A mocsok.

Cassius veleszületett lekezelő géniuszát még az a több mint tíz év sem tudta megfakítani, amelyet Olümpia tágas sírhalmaitól távol tengetett. És ami a legrémesebb, és egyben tökéletesen rá vall, hogy átkozottul ráérősre vette a tempót. Hat hete elhúzott a Csillagerődbe – a Merkúr és a Vénusz bolygópályái közötti nappályás kereskedelmi állomásra –, hogy az Archimédészhez szükséges héliumot beszerezze. Én pedig eközben vagy a szemétholdunk bugyraiban kialakított ótvaros Arész Fiai bázisunkon aszalódom, vagy az ő hajójára tapadva szorgos algaként hegesztgetek végig hosszú napokat, miközben fájdalmasan futunk ki az időnkből.

Hádészre, talán ki is futottunk belőle végleg.

Minthogy a külvilággal minden kapcsolatunk megszakadt, fogalmam sincs, hogyan alakult a háború, amit én robbantottam ki. Nem tudhatom, hogy Virginia és Victra vajon legyűrte-e a Perem és a Mag Aranyainak egyesített haderejét. Azt sem tudhatom, hogy vajon végül Sefi visszatért-e a Köztársasághoz, vagy hogy Lysander a Merkúron felettem aratott diadalát kihasználva nem foglalta-e el a Hajnaltrónt.

Nem tudhatom, hogy az ellenség felperzselte-e a Marsot, feldúlta-e az otthonomat, a családomat. 

Eszembe jut a Mars és a felföldi mocsarak és a susogó rengetegek…

Nem. Virginia arra kért, hogy tartsak ki.

Nem először ülök börtönben, tudom, hogy ki kell űznöm a fejemből az otthon minden gondolatát, mielőtt még felőrölnek. A haragba próbálok menekülni, ahogy máskor is. Harcolni akarok. Muszáj harcolnom. Ilyen vagyok, a sorsom a végtelen, hiábavaló küzdelem. Itt azonban harc helyett, a nyughatatlan természetemet csitító haladás helyett csak a generátorok monoton zúgását és az összefolyó napok parttalan zsolozsmáját kapom.

Én kezdtem ezt a háborút, és mások zárják le. El kell innen szabadulnom. Hogy Atalantia pusztuljon. És vele Atlas. Lysander. Elképzelem, ahogy a lábam előtt vergődnek, de a fülem süket a rimánkodásukra, kezem kiszorítja belőlük az életet, vérerek pattannak szét a szemeikben.

Heves vágyálmaim sem vigasztalnak, hiszen a valaha bolygókat megrendítő dühöm kicsorbult. Legendás híremet megtépázta a vereségem, a seregemet megtizedelte számtalan hibám, barátaimat és családomat elidegenítették tőlem az elvárásaim. A gyűlölet nem hozza vissza, amit elveszítettem, nem támasztja fel azt, amit elpusztítottam.

A nap 4,6 milliárd éve dühöng. Én tizenhatot töltöttem ezzel. Nem csoda, hogy a nap jobban bírja nálam. Még a Cassius iránti haragom is csak szalmaláng, folyton kihuny bennem, képtelen vagyok táplálni a saját indulataimat, nem tudok tovább lobogni a világra, önmagamra. Már nem, azok után, amiket elkövettem, már nem.

Eliszkoltam a Merkúrról, a puszta életemet mentettem, a Szabad Légióimat és az önbecsülésemet hátrahagyva. Elhoztam a Mars fiait arra a távoli bolygóra, szavakkal csábítottam magammal őket, hogy bevégezhetjük ezt a háborút, és aztán elhagytam őket, kiszolgáltattam őket az ellenségnek, hogy a saját bőrömet mentsem. A szívem a Merkúr sivatagában pihen a katonáimmal, csak a testem tombol tovább, mit se törődve a pusztítással, amit maga mögött hagy. 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.:

Agave Könyvek