A Prae Kiadó 2024-es tervei, megjelenései

 csillag2 csillag1.5 csillag1 csillag0.5 

A  Prae Kiadó évek óta kultúrateremtő központként dolgozik, kortárs magyar és világirodalmi megjelenéseivel, irodalom- és kultúratudományos, értekező prózai munkáival, illetve Krimi ma elnevezésű, igényes kortárs magyar krimikínálatával a magyar könyvkiadás fontos szereplőjévé vált. A kiadó 2024-ben nehéz helyzetbe került, nem részesült a közpénzből gazdálkodó Nemzeti Kulturális Alap támogatásában. Számunkra ugyanakkor nagyon fontos, hogy az olvasók szeretik a könyveinket, a szépirodalmi kiadványainkat ugyanúgy, mint a kultúratudományos munkákat. Az alábbiakban azokat a műveket mutatjuk be, amelyek megjelenése idén biztosnak tűnik. Számos kézirat sorsa egyelőre bizonytalan, és majdnem ugyanennyi kiváló kötetet tervezünk, amelyek kizárólag pénzhiány miatt nem kerülhetnek ebben az évben az olvasók kezébe.

Költészet

A versolvasás komolyságot, odafordulást, elmélyülést igényel, ami által úgy láthatjuk a világ dolgait, ahogyan korábban sohasem. Célunk, hogy a Prae Kiadó kortárs magyar és világirodalmi lírakínálata megtalálja az érdeklődő olvasókat.

Idén tavasszal Láng Orsolya új kötete, a Ház, délután érkezik Lapis József szerkesztésében, ismét a marosvásárhelyi Lector Kiadóval közös gondozásban. A Személyes okok sikere után sokan várják már ezt az újat is.

Oda-vissza

Amikor azt kérdik tőle, hogy tud ott élni,

abban a kiábrándultságnak és gyanakvásnak

megágyazó fojtott közhangulatban,

arra gondol: máshol se tud.

Pedig most is éppen máshol van,

és most is éppen él, ráadásul jól.

„Érezze jól magát, használja ki”,

mondták búcsúzáskor, mint valakinek,

aki ritka lehetőséghez jutott.

És valóban. Ritkán utazik, mintha

lehetséges útiterveit lefedné, hogy

eleve idegenben él – onnan nézvést

külföldre távozik akkor is, amikor hazamegy.

Egy kisebbségi mindig kisebbségi marad,

de az ismerős diszkomfortérzettel

az otthona nem körülírható,

kapcsolataira nem terjed át.

A színes faházak tövében éri utol

az eddig ismeretlen hiányérzet.

A gyakorlati és szépérzékről

tanúskodó házsorok között, a virágba borult

vadgesztenyesoron uralkodik el rajta

a nem ide tartozás felismerése,

megérkezés valami jóba, ami nem az övé.

A tenger felől érkező rothadt algaszag,

a hajókürtök hangja, az ellenszélben

lebegő sirályok felkavarják,

ilyesmit érezhetnek az árva lányok, akik

a módos alapítványi árvaházakból

hálátlanul visszaszöknek a putriba,

kiállnak strichelni az utcára, mint egykor

csupán rossz hírből ismert anyjuk.

Nem, nem a fásultság, az elgyötört

arcok, a görcsös szemérmességgel

takargatott testek, palástolt érzékenység

hiányzik neki. Nem az előítéletekre épülő

nevelés, a gátlásokból kovácsolt elvek,

ítélkezéssel gyakorolt vallás, nacionalizmussá

gyúrt hagyomány. Nem a 

feloldódástól való félelem.

Itt az otthonost jót láthatja maga körül

magától értetődő természetességgel,

megtapasztalhatja, milyen, amikor

okafogyottá válik a belső emigráció.

Kiszolgáltatottnak érzi magát így,

kifordítva, mintha lelepleződtek volna

képzelgései, haza akar menni valahová,

ahol újra magába zárkózhat, titkos közösséget

teremtve a nehezen felkutatható hasonlókkal.

Kénytelen beismerni, hogy honvágya van.

Kognitív disszonanciába keveredett,

„visszatérek”, nyugtat mindenkit, aki marasztalja.

De magában már visszaszámol.

Locker Dávid az új költőnemzedék meghatározó figurája, a fiatalabb nemzedéket megmozgatja, érzi a korhangulatot. Rengeteg folyóirat-publikációja látott már napvilágot, a szerző Péczely Dóra szerkesztővel pedig Beszédkényszer című első kötetén dolgozik.

Beszédkényszer

Mondani kéne valamit.

Valamit, ami nem csak széljártatta nyelv,

de nem is az igazmondás otrombasága.

Valamit, ami nem állítás,

de nem is a doktoranduszok játszótere,

ahol intertextusok után kotorásznak.

Olyat, ami mégiscsak mond valamit, de nem úgy,

mint egy mozifilm,

aminek tanulságát az anyukák hazafelé

az anyósülésről magyarázzák.

Hanem úgy, mint egy tóparti emlék,

ami séta közben váratlan megszólal bennünk,

vagy mint egy ablaküveg,

amiben, a bentieket figyelve, egy pillanatra

meglátjuk magunk.

Szóval mégiscsak az igazságról kéne mondani valamit.

De nem úgy, mint a kamaszok,

olyan megingathatlanul.

Hanem szilárdan, mégis átjárhatón,

mint, mondjuk, egy reggeli pályaudvar.

Úgy, hogy a vers az legyen, mi legtöbb lehet:

mélységek szerkesztett látszata.

Vagy, ha más nem, csak félelemből mondani valamit.

Hogy nincs mit mondanunk.

A félelemből, hogy ha elhallgatunk,

épp úgy pergünk szét a szélben,

mint a szavaink, amiket eddig hajtogattunk:

nyomtalanul, és, mint egy kényszeres,

nagyotmondó első kötet,

nevetségesen visszhangtalanul.

 

Nagy veszteség a hozzátartozóknak, barátoknak, de az egész irodalmi életnek is Kabai Lóránt korai távozása. Idén a Prae Kiadó társkiadóként vállalta a költő-szerkesztő posztumusz verseskötetének megjelentetését.

Szergej Tyimofejev Lettországban élő orosz költő, író, médiaművész. Rendszeres résztvevője nemzetközi költészeti fesztiváloknak, műveit mások mellett angol, német, olasz, svéd és ukrán nyelvre fordították. A Replika a harmadik, Lettországban megjelent verseskötete, amely Vass Annamária fordításában január végén jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

Kayla Czaga magyar származású kanadai költő első verseskötete, a Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon tavaly nyáron került a könyvesboltokba. Második kötete, a Dunk Tank az idei év második felében érkezik, fordítója újfent Kis Orsolya.

Dalszöveg

A Platon Karataev 2024-ben Napkötöző címmel új lemezzel készül, mely a Partért kiáltó méltó folytatásának ígérkezik. Dalszövegíró-énekesük, Balla Gergely ezúttal is Dobos Emőke grafikussal készíti a lemezhez tartozó, de önálló kötetként is forgatható dalszövegkönyvet, amelynek elődje a Prae Kiadó egyik sikerkiadványa volt 2022-ben.

Próza

Szkárosi Endre költő-performer, egyetemi tanár, a Szépírók Társasága egykori elnöke 2022-ben hunyt el. Hagyatékában izgalmas önéletrajzi próza lapult, ami Kerber Balázs szerkesztésében lát napvilágot idén.

Folytatjuk közkedvelt Krimi ma sorozatunkat, amelyben ismét új szerző, Kocsis Gergely mutatkozik be történelmi krimi-thrillerével. Az első világháború után vagyunk, egy volt katona, aki a könyv jelenében egy poszttraumás stressz-szindrómában szenvedő nyomozó, munkája közben az emberi bűnök hihetetlen mocskát ismeri meg. A kötetet Péczely Dóra szerkeszti.

Közös kiadásban jelenik meg a 16:9 Könyvműhellyel Lichter Péter Doktor Horror című thrillere, mely a közeljövőben játszódik, és főszereplője Heller Miklós, a T.-i Egyetem filmtudományi tanszékének oktatója.

Kultúratudomány

Kultúratudományi portfóliónk több munkával is gyarapszik idén, ezek közül két irodalomtudományos és két filmes könyvet emelünk ki.

Az élet lármája – Biopoétika a 20-21. századi magyar prózában című tanulmánykötet azt vizsgálja, a 20. századi és a jelenkori elbeszélő próza miként jeleníti meg élő és élettelen, kulturális és természeti, vagy épp a különböző organikus létezők (ember, állat és növény) relációját. A könyvet Balajthy Ágnes, Fodor Péter és L. Varga Péter szerkesztette.

Szirák Péter irodalomtörténész nagyszabású tanulmánykötetében irodalomtörténeti, történelemelméleti és interpretációs-újraolvasó tanulmányok egyaránt helyet kapnak, ahogyan az Esterházy-életmű kiemelkedő darabjait értelmező blokk is. A könyv az év második felében érkezik.

Dombai Dóra tíz kortárs magyar fiatal, a pályája elején járó filmrendezőnőről ír, akiknek már legalább egy nagyjátékfilmjük van, és várhatóan az elkövetkező időszak meghatározó rendezői közt lesznek. Szerkeszti Forgács Nóra Kinga.

Pólik József Vetített démon címmel kismonográfiát írt Najmányi Lászlónak egy Kafka-novella alapján készített filmjéről, A császár üzenetéről. A Prae Kiadóban nem ez lesz az első, a szocializmus utolsó évtizedeinek kultúráját kutató könyv.

Lichter Péter új filmes könyve a Frankenstein eksztázisa címet viseli. A kötet vizsgálatának középpontjában a found footage – talált nyersanyag – film és a kísérteties áll.

Képzőművészet

Kis kötetet tervez kiadni a Prae Kiadó keresztes zoltán underdogimagestől a lefelé tekintés időszakából, zömmel pocsolyákról készített és gondolkodásra serkentő fotóiból.

Prae Kiadó

Öt év után eposzi történettel folytatódik Pierce Brown Vörös lázadás-sorozata - megjelenés: február 27.

 Pierce Brown: 

Fényhozó I-II.

„A nap 4,6 milliárd éve dühöng. Én tizenhatot töltöttem ezzel.”

Öt év után eposzi történettel folytatódik Pierce Brown Vörös lázadás-sorozata

Megjelenés: február 27.

Fordító: Török Krisztina

Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 832 oldal

Leírás

2022. július 22-én történt San Diegóban, a ComicCon rendezvény keretén belül, hogy Pierce Brown bejelentette, készül a Vörös lázadás-sorozat hatodik, vagyis a második trilógia harmadik kötete. A hír komoly visszhangot váltott ki a spekulatív irodalmat kedvelők körében, hisz a széria korábbi műveinek jelentőségét olyan lapok, mint a Kirkus Review, vagy a Publishers Weekly, egyenesen Orson Scott Card Végjátékához, vagy Az éhezők viadalához hasonlították, ami annak maradandóságot illeti.

És valóban: bár akadtak meglepő sci-fi sikerek a 2010-es években is (Andy Weir vagy Ernest Cline) Brown gyönyörű prózával megírt, monumentális története regényről-regényre, évről-évre fejlődött, és hozta ugyanazt a magas minőséget, amitől hamar a műfaj rajongóinak kultikus kedvence vált belőle, ami óriási diadalmenet, tekintve, hogy az első kötetre több, mint száz visszautasítás érkezett, köztük 32 ügynöktől, miközben Brown a szülei garázsa feletti kis szobában csiszolta a kéziratot Seattle külvárosában.

Mikor 2018-ban Brown itt járt Magyarországon, az SFmag egy interjúban megkérdezte tőle, mi okozhatta a széria kimagasló sikerét. A szerző így válaszolt: „Vegyíti az ismerőst az újjal, és elkeni a zsánerhatárokat. Nem science fiction, hanem science fantasy, sok tekintetben mitologikus. Például az, ahogy Darrow meséli a történetet nagyon drámai, szinte már operára hajaz. Közben pedig olyan témákat érint, mint a terrorizmus, az elnyomó kormány, a propaganda, a manipuláció, a romantika abban az értelemben, hogy mit vagy hajlandó feláldozni a szerelemért, mi fontosabb a szerelemnél, és a Vörös lázadásban van, ami fontosabb a szerelemnél.” Mi sem fogalmazhattuk volna meg jobban, az pedig külön öröm, hogy Brown tervez még egy hetedik kötetet is, amivel pontot tesz majd a teljes történet végére. Addig viszont itt van nekünk a Fényhozó, hogy közel 900 oldalon engedjen elmerülni ebben a fantasztikus világban.

Fülszöveg

Arató ​legendává vált, emberből mítosszá nőtte ki magát. A hívei világok megmentőjét, a Lázadás vezérét látják benne. Ő az, aki mindenkit megszabadít a láncoktól. E mellett viszont ő Darrow is, a Mars vörös földjének szülötte. Férj, apa és barát.

Most a világtól távol, a naprendszer egy kietlen szegletében, az otthonától és a Merkúr csatamezőin elszenvedett megsemmisítő vereségtől messze tengődik egy aprócska szemét-szatelliten, és vágyódik haza feleségéhez és uralkodójához, Virginiához, hogy együtt szálljanak szembe a vérszomjas trónkövetelő-hódító Lysanderrel és seregeivel. Lysander viszont egyébre sem tud gondolni, mint hogy a Lázadást elsöpörve visszaállítsa az Aranyak uralmát. Azt sem bánja, ha világok pusztulnak, csak beteljesíthesse saját hatalomvágyát.

Nem olyan rég még az Aratóért kiáltott a világ, hogy a rabság igáját lerázza. A mostani küzdelmekben azonban már Darrowra volna szükség, akinek viszont kell a szerettei – Virginia, Sevro vagy Cassius – támogatása, hogy megvédje a Köztársaságot. Innen indul Darrow hosszú hazautazása, ez a bolygók közötti kalandos vándorlás a végtelen űrben, ahol régi barátok találnak egymásra, új szövetségek kovácsolódnak, miközben a régi, nagy vetélytársak csatamezőkön vagy éppen földalatti folyosókon, űrhajók gyomrában feszülnek egymásnak. Hiszen Eo álma él és örök, és a sötétség korát egy új kor váltja fel: a fény, a győzelem és a remény ideje.

 

A szerzőről

Pierce Brown hajlandó volt elvállalni bármit, mielőtt megélhetett az írásból: közösségi médiával foglalkozott egy startup vállalkozásnál, kulimunkákat végzett az ABC Studios Disney részlegében, kifutófiú volt az NBC-nél, és még egy szenátusi választásban is segédkezett az amerikai kormánynak.

A Vörös lázadás című első regényére már a megjelenése előtti hónapokban sokan felfigyeltek, így aztán nem volt meglepő a robbanásszerű sikere. 2014 végén az olvasók szavazatai alapján Brown elnyerte vele a legnagyobb nemzetközi könyves közösségi oldal, a Goodreads díját a legjobb elsőkönyves szerző kategóriában. Ezt követte az Arany háború című folytatás, ami megismételte az első rész sikerét, sőt, jócskán túl is szárnyalta. Brown ismét elnyert érte egy Goodreads-díjat, ezúttal a legjobb sci-fi kategóriában. A trilógia befejező része Hajnalcsillag címmel jelent meg, ami újabb Goodreads-díjat nyert a legjobb sci-fi kategóriában.

Miközben az egész világ arra kíváncsi, hogy fognak-e filmet forgatni a könyvekből, Brown új ciklusba kezdett: A káosz évei és A sötétség kora című regényekben tovább meséli Darrow küzdelmét, ráadásul ezúttal több új szereplő nézőpontján keresztül is követhetjük a történetet.

 

A sorozat korábbi köteteiről írták

„Emlékezetes történet bosszúról, hadviselésről és hatalomvágyról, mely a Trónok harca és Az éhezők viadala legjobb pillanatait idézi.” – Kirkus Reviews

„Pompás bemutatkozó regény… A Vörös lázadás túlmutat korunk disztópia regényein.” - USA Today

„Elképesztő fordulatokban bővelkedő, letehetetlen regény… egyaránt kötelező a klasszikus sci-fit és az új iskola epikus disztópiáit kedvelőknek.” - Examiner.com

„Csavarokban és fordulatokban rendkívül gazdag, letehetetlen könyv. Brown trilógiája csillagos ötös.” – Booklist

„Pierce Brown lenyűgöző… Ütős regénye minden olvasójában sokáig megmarad.” - The Huffington Post

„Elképesztő kaland, nagyívű, izgalmas utazás… Pierce Brown szédítően jó első regénye egyszerre idézi Az éhezők vidalát, a Legyek urát és a Végjátékot… Megvan benne minden, amitől nagy és szárnyaló sikerre kaphat.” - Entertainment Weekly

A Michael Bay filmjeire jellemző akciójeleneteket senki nem találja ki és írja meg annyira jól, mint Pierce Brown. Kivétel nélkül mindegyik őrülten véres, lehengerlő és lélegzetelállító. Minden és mindenki folyton száztíz százalékon pörög.” - NPR

 

Részlet a kötetből

„A Napunk szemétholdak gyűrűjében lebeg a sötétségben. Réges-régen, amikor az ember átformálta a bolygókat, a terraformálással lenyesett törmeléket holdnyi tömbökbe olvasztotta az orbitális tömörítőgépekben, és utána a Napba lőtte őket. A Sol gravitációs ereje megragadta a hatalmas tömböket, és majdnem mindig a nukleáris tűzhalál vetett véget a több évszázados halotti meneteknek. Ám a mai napig akad számos bolyongó szeméthold, amely egyre csak kering lomhán a rá váró végső megsemmisülés körül.

A valaha Határvidék-1632-esként nyilvántartásba vett, rég elfeledett szeméthold kietlen felszínéhez horgonyozva, egy kilométer magas hulladékszakadék árnyékában lapul az Archimédész nevű korvett. A hajótesten marsi rabszolgákból katonákká lett száműzöttek nyüzsögnek. Hegesztőfáklyáink izzítják a burkolatot. Űrruháink bűzhödt mocsarak. Az otthonunktól kétmillió kilométernyire ragadtunk, és én izzadságban, undorban és elégedetlenségben fortyogok.

Az a szarveretes Bellona. Az a tenyérbemászó Páratlan szar.

Ha még egyszer találkozom vele, eltöröm a térdét. Neki kellene ezt a hajót kurkásznia, és ezt a képébe is vágnám, ha nem nyúlta volna le a bázis egyetlen röpképes ereklyéjét, és Rózsaszín tettestársával, a tetves Auraével nem lépett volna olajra, amíg én aludtam. Még egy kis üzenetecskét is hagyott, hogy nyalogassam a sebeimet, és a nyamvadt ócskavasát, a lerobbant hajóját a nyakunkba varrva dobbantott, hogy kezdjünk vele valamit, ha tudunk. A mocsok.

Cassius veleszületett lekezelő géniuszát még az a több mint tíz év sem tudta megfakítani, amelyet Olümpia tágas sírhalmaitól távol tengetett. És ami a legrémesebb, és egyben tökéletesen rá vall, hogy átkozottul ráérősre vette a tempót. Hat hete elhúzott a Csillagerődbe – a Merkúr és a Vénusz bolygópályái közötti nappályás kereskedelmi állomásra –, hogy az Archimédészhez szükséges héliumot beszerezze. Én pedig eközben vagy a szemétholdunk bugyraiban kialakított ótvaros Arész Fiai bázisunkon aszalódom, vagy az ő hajójára tapadva szorgos algaként hegesztgetek végig hosszú napokat, miközben fájdalmasan futunk ki az időnkből.

Hádészre, talán ki is futottunk belőle végleg.

Minthogy a külvilággal minden kapcsolatunk megszakadt, fogalmam sincs, hogyan alakult a háború, amit én robbantottam ki. Nem tudhatom, hogy Virginia és Victra vajon legyűrte-e a Perem és a Mag Aranyainak egyesített haderejét. Azt sem tudhatom, hogy vajon végül Sefi visszatért-e a Köztársasághoz, vagy hogy Lysander a Merkúron felettem aratott diadalát kihasználva nem foglalta-e el a Hajnaltrónt.

Nem tudhatom, hogy az ellenség felperzselte-e a Marsot, feldúlta-e az otthonomat, a családomat. 

Eszembe jut a Mars és a felföldi mocsarak és a susogó rengetegek…

Nem. Virginia arra kért, hogy tartsak ki.

Nem először ülök börtönben, tudom, hogy ki kell űznöm a fejemből az otthon minden gondolatát, mielőtt még felőrölnek. A haragba próbálok menekülni, ahogy máskor is. Harcolni akarok. Muszáj harcolnom. Ilyen vagyok, a sorsom a végtelen, hiábavaló küzdelem. Itt azonban harc helyett, a nyughatatlan természetemet csitító haladás helyett csak a generátorok monoton zúgását és az összefolyó napok parttalan zsolozsmáját kapom.

Én kezdtem ezt a háborút, és mások zárják le. El kell innen szabadulnom. Hogy Atalantia pusztuljon. És vele Atlas. Lysander. Elképzelem, ahogy a lábam előtt vergődnek, de a fülem süket a rimánkodásukra, kezem kiszorítja belőlük az életet, vérerek pattannak szét a szemeikben.

Heves vágyálmaim sem vigasztalnak, hiszen a valaha bolygókat megrendítő dühöm kicsorbult. Legendás híremet megtépázta a vereségem, a seregemet megtizedelte számtalan hibám, barátaimat és családomat elidegenítették tőlem az elvárásaim. A gyűlölet nem hozza vissza, amit elveszítettem, nem támasztja fel azt, amit elpusztítottam.

A nap 4,6 milliárd éve dühöng. Én tizenhatot töltöttem ezzel. Nem csoda, hogy a nap jobban bírja nálam. Még a Cassius iránti haragom is csak szalmaláng, folyton kihuny bennem, képtelen vagyok táplálni a saját indulataimat, nem tudok tovább lobogni a világra, önmagamra. Már nem, azok után, amiket elkövettem, már nem.

Eliszkoltam a Merkúrról, a puszta életemet mentettem, a Szabad Légióimat és az önbecsülésemet hátrahagyva. Elhoztam a Mars fiait arra a távoli bolygóra, szavakkal csábítottam magammal őket, hogy bevégezhetjük ezt a háborút, és aztán elhagytam őket, kiszolgáltattam őket az ellenségnek, hogy a saját bőrömet mentsem. A szívem a Merkúr sivatagában pihen a katonáimmal, csak a testem tombol tovább, mit se törődve a pusztítással, amit maga mögött hagy. 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.:

Agave Könyvek 

Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Claudia Collins - ("A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Claudia Collins írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Underground Kiadónál, az Alíz - Ha van jó, van rossz címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsőként szeretném, megköszönni a lehetőséget, hiszen ez életem első interjúja. Szerettem volna rendőr, katona, színésznő lenni, ekkor tudatosult bennem ebben a világban nem lehetek minden egyszerre. Így saját világot hoztam létre, ami nekem az írás.

Örök álmodozó művészlélek vagyok, aki csak szabad akar lenni.

Szeretek önfeledten táncolni, zenét hallgatni, könyveken-filmeken elmélkedni.

Talán leginkább ezzel a mondattal tudnám kifejezni magam:

„Akkor élek igazán, ha írok, ha nem írok, legbelül haldoklom.”

Alíz c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.

Közel három év volt mire a végleges változat összeállt.

Miért pont e-könyv? Nem gondolkodtál, hogy nyomtatottan is kiad? 

Úgy gondolom a jövő az e-könyv! Természetesen lehetséges, hogy nyomtatott formátumban is megtalálható lesz majd mindenki számára.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az akkori minden rémálmomat beírtam, a valóságot olykor fájdalmas volt beilleszteni, a fantáziámat hagytam szárnyalni, úgy gondolom szárnyra kapott, száz százalékban csak én érethetem meg.

A könyv horror elemeket is tartalmaz, te magad is szereted a horrort? Van kedvenc horror filmed/sorozatod? 

Szerintem a horror részek az egész könyvnek a mozgatórugója!

Aki még nem olvasta, szól még a barátságról, családról, szerelemről és a hitről.   

A horror maga a félelem, mindenkinek az lesz a legjobb horror film-könyv, amitől ő maga a legjobban fél. Az én félelem érzetemet szinte kizárólag a szellemvilág mozgatja meg. 

Számomra akkor jó egy könyv, film sorozat, ha napokra magával tud ragadni.

Rengeteg filmet, sorozatot, könyvet szeretek.

Filmek: Fűrész, A bárányok hallgatnak, Démonok között, Álom doktor

Könyvek: A rítus, Az, Kedvencek temetője

Sorozat - a netfixen megtalálható: Marianne

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Maga az írás folyamata csupán pár éve köszöntött be hozzám, úgysem hittem volna akkor még el, hogy képes lehetek rá. A testvéremmel folyton kitalált játékokat játszottunk, ahol saját világunk volt, talán ott indult el bennem mélyen a saját történnetek létrehozása egészen kiskoromban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Igen, bár arra sokat kell még várni, egy romantikus történetet, majd szép koromban.

Addig viszont szeretnék a horror világában maradni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szomorú, hiszen tényleg rengeteget sírtam Aliz miatt! Egyben persze csodálatos, végre létrehoztam valamit, amit egyes egyedül én alkottam meg. Azóta is rengeteget gondolok Alizra, Bekára, Adamre, Robinra, hiszen egy életre a barátaimmá váltak.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Ez a kedvenc kérdésem! 

Claudia valóban az igazi nevem, nagy bánatomra a Collins nevet nem vehettem fel. 

Az Éjsötét árnyék vígjáték/horrorfilmből választottam az írói vezetéknevem.

Óriási hatással volt rám az egész film, pláne Johnny Deep aki a fő vámpír-t játssza. 

Barnabas Collins 18. századbeli vámpír, aki a 20. században kiszabadul a sírjából.

Aki még nem látta volna, kötelező megnéznie! 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, igen, igen! 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Óriási szabadságot éreztem a lelkemben.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Elsőként ösztönös, mostanra már tudatos is, hiszen végre magamra találtam. Szerencsére folyamatosan úgy gondolom, jobbnál jobb ötleteim támadnak. Akár éjjelente is kirúgnak a gondolataim a melegágyból, olyankor azonnal papírt és tollad ragadok.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az első oldal a kedvencem, ahol a Pokoljárás verset megismerhetik az olvasók!

Legnehezebb rész: 

„Aliz őszinte hittel mondta végig az imát és szeméből örökre kihunyt a fény. ”

Rengeteg kedvenc részem van még, a könyv nagy része vallásomból adódóan nehéz volt, nyomasztó számomra. Azt hiszem, soha többet nem mennék bele ördögűzős történetbe.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Folyamatosan jár az agyam, nem tudom kikapcsolni. A horror filmek nézése inspirál a legjobban, hatalmas energiát ad, hogy valami egészesen újat alkossak.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába

A családom egy része, a történet kezdetekor már mesélek belőle. 

Igazából csak saját magamra hagyatkozom, úgy gondolom, tudom, mi kell az olvasóimnak. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gondolom örültek! 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez egy jó felület, hogy bejelentsem, Február 3-án jelenik első versem, egy antológiában. 

Több versel, biztosan készülök még, remélhetőleg egy újabb horror-thriller regény érkezik, bár teljesen más köntösben. Ezen felül közeli tervem egy gyermekeknek szóló horror mesekönyv létrehozása. A Social média felületin megtaláltok! 

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bookline

DiBook

Tudtad-e? P. R. Reena

Tudtad-e? rovatomban P. R. Reena írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig két regénye Hogy a könyvborítoimat saját magam tervezem és készítem. Azért használtam többesszámot, mert a következő két regényem borítója is már készen van. meg, Megmenteni Viktóriát és Visszakapni Viktóriát címmel.

Tudtad-e? Sáfrán Judit

 Tudtad-e? rovatomban Sáfrán Judit írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig az Örökölt királyság sorozata jelent meg NewLine Kiadónál.

Borítóleleplezés a FairBooks Kiadónál - Jud Meyrin legújabb kötete 2024-ben.

Most egy olyan könyv borítóját hoztam nektek, mely nem olyan régen volt leleplezés a kiadó oldalán. Ez pedig Jud Meyrin idei év első könyve jelenik meg, mely Vérbeli detektívek címet viseli. Még hozzá márciusban. Előrendelési linket később fogom hozni vagy kövessétek be a Kiadó oldalát, Fairbooks Kiadó vagy a csoportjába lépjetek be FairBooks olvasók csoportja. Érdemes, mert egy sor izgalmas könyvek jelennek meg, mint nyomtatottan, mint e-könyvként.

Plusz adalék, hogy exkluzív box is készül a könyvhez, mely február 10-től indul az előrendelése.

Jud Meyrin

Vérbeli detektívek

(Felföldi rejtélyek3,5) (Rózsakő rejtélyek2,5)

Tartalom:

Benjamin Burke azt hitte, tökéletes a terve. Elviszi a barátnőjét, Flórát egy régóta esedékes romantikus utazásra Skóciába, közben szimatol egy kicsit az ügyben, ami hónapok óta ébren tartja éjszakánként. Persze Ben életében soha semmi nem ilyen egyszerű, a tervei pedig hajlamosak gajra menni. Ezúttal a szokásosnál is jobban. Köszönhetően egy holttestnek, egy eltűnt lánynak, na meg Tristan Hunternek, az edinburghi zsarunak, akivel – mindkettőjük pechjére – kereszteződnek az útjaik.

Ben és Tristan azon kapják magukat, hogy őrült balhéba keverednek, ahol minden sarkon veszély les rájuk, miközben legszívesebben egymásnak is bemosnának.

Vajon sikerül összedolgozniuk és túlélniük a közös kalandot?

Jud Meyrin Rózsakői rejtélyek és Felföldi rejtélyek sorozata fonódik össze ebben a fergetegesen adrenalindús bromance-ban

Megjelenés:

2024.március. 20.

Előrendelés

2024.február 10.

Ha bírtad Cujo ámokfutását, Ken Greenhall szociapata bullterrierjét imádni fogod - megjelenés: február 20.

Ken Greenhall:

Pokolfajzat

„Szerintem csak azért váltak uralkodó fajjá, mert olyan sok van belőlük. Nincs más magyarázat.”

Ha bírtad Cujo ámokfutását, Ken Greenhall szociapata bullterrierjét imádni fogod

Megjelenés: február 21.
Fordító: Uram Tamás
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 208 oldal

Leírás

Amikor 1983-ban megjelent Stephen King új regénye, a Cujo, mindenki elhűlt a megveszett bernáthegyi borzalmas ámokfutását látva, a szerző pedig megkezdte elképesztő sikerszériáját, mely a ’80-as években végképp a legnagyobb élő horroríróvá emelte.  Üdvözölték újszerű és merész témaválasztását, holott a megvadult kutya alakja nem számított újdonságnak a zsáner piacán.

A ponyvahorrorokkal zsúfolt 70-es években, egész pontosan 1977-ben jelent meg először Ken Greenhall Pokolfajzat című regénye, azonban sajnos gyorsan el is tűnt a köztudatból.  1989-ben Baxter címen megfilmesítették ugyan az ördögi történetet, de a XXI. század fanatikus horrorkedvelőin kívül sajnos így is igen kevesen ismerik.

Ezen felbuzdulva Grady Hendrix 2017-ben célul tűzte ki maga elé, hogy az előző század kultikus horrorklasszikusait visszaépíti az irodalmi világba. Kiadta tehát a több száz címet magába foglaló Paperbacks from Hell (Ponyvák a pokolból) című ajánló jellegű könyvet. A megjelenés kapcsán azt nyilatkozta, hogy sikernek könyveli el, ha valaki miatta elolvassa a Pokolfajzatot. Egy műfajban, amit az olcsó és könnyen elérhető könyvek jellemeznek, Greenhall képes volt valami kiemelkedőt alkotni.

A Pokolfajzat egy Baxter nevű bullterrier sátáni útját meséli el a tökéletes gazdáig. Az ártatlannak tűnő blökit veszett ambíció hajtja. Betekintést kaphatunk egy szociopata házikedvenc gondolataiba, aki mindent megtesz, hogy a számára megfelelő háztartásába kerülhessen. A The Guardian egyenesen úgy fogalmazott Greenhall kapcsán, hogy ő „Shirley Jackson jéghideg és precíz prózájának örököse”

Fülszöveg

Milyen lehetőségek rejlenek a testi erőmben?

Mi lenne, ha az öregasszony egyik reggel, ahogy ott áll a lépcső tetején, hirtelen azt érezné, hogy valami meglöki a lábát hátulról? Mi lenne, ha a levegőbe markolva előreesne, és az egyik lépcsőfok peremébe verné vékony falú koponyáját? Hogyan alakulna a sorsom, miután rátalálnak mozdulatlan testére a lépcső aljában?

Ilyen gondolatok járnak a tökéletes gazdira vadászó Baxter, a szociopata bullterrier fejében, miközben első áldozata végzetét tervezgeti. Ken Greenhall idegborzoló regénye a horrorirodalom egyik elveszett klasszikusa, melyből 1989-ben Baxter címmel nagy sikerű filmadaptáció készült, nemrég pedig a Valancourt Books mutatta be ismét a műfaj mai rajongóinak.

A szerzőről

Ken Greenhall Detroitban született angol bevándorlók gyermekeként 1928-ban. Már nagyon fiatalon munkát vállalt egy lemezboltban, aztán hamar besorozták katonának, és szolgált Németországban is. Később a Wayne Állami Egyetemen szerzett diplomát, és New Yorkba költözött, ahol kézikönyveket szerkesztett, többek közt az Encyclopedia Americana és New Columbia Encyclopedia számos kiadását.

Greenhall mindig nagy rajongója volt a természetfelettinek, és idővel felhagyott a munkájával, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. Az első regényeit álnéven írta anyja lánykori nevét használva (Jessica Hamilton), így jelent meg 1977-ben a Pokolfajzat, ami a leghíresebb műve lett, a nyolcvanas években kultusz övezte a horror rajongói közt, és 1989-ben Baxter címmel filmet is forgattak belőle.

Greenhall 2014-ben hunyt el. Azóta több könyvét is újra kiadta a horror egyik legjelesebb amerikai kiadója, a Valancourt Books, melynek eredményeként Greenhall rajongótábora mára nagyobb, mint bármikor korábban.

 

Mások a kötetről

„A bizarr történetek mellőzött klasszikusa; ugyanaz a súlycsoport, mint a Karambol vagy A darázsgyár.” - Fright.com

„Sokkal inkább ott volna a helye a köztudatban, és nem csak „kult-klasszikus” alapműként…” - Too Much Horror Fiction

„Egy szerző, akit bűnös módon elhanyagol a mai olvasóközönség… Legfőbb ideje, hogy ünnepelni kezdjük Ken Greenhallt.” - Jonathan Janz

 

Részlet a kötetből

„Éjszakánként sokat nyugtalankodom. Néha irigylem az öregasszonyt, amiért olyan gondtalanul alszik. Észre se veszi az engem zavaró sietős lépteket, a kiáltásokat és a több tucat megmagyarázhatatlan eredetű zajt.

Először nehezemre esett elhinni, hogyan lehet egy élőlény olyan közönyös, mint ő. Csakis a legnyilvánvalóbb hangokat és szagokat érzékeli. De rengeteg időt tölt azzal, hogy mindent megbámul, és teljesen értelmetlenül és szinte folyamatosan motyog hozzám és azokhoz az emberekhez, akikkel találkozunk.

Az éjszakával viszont nem foglalkozik. Nem zavarja a sötétségben olyan magabiztosan és nesztelenül surranó, portyázó macskák gondolata. Láthatóan fogalma sincs róla, mennyire megbízhatatlanok az éjszaka teremtményei, és időnként muszáj csaholással figyelmeztetnem a körülöttünk ólálkodó idegenek veszélyes közelségére.

Lehet, hogy nyugtalanabbul aludna, ha ez a zegzugos ház nem védelmezné. Lenyűgözőnek és kényelmesnek tartom a házat, de nem tölt el biztonságérzettel. Rengeteg nyomot őriz a korábbi lakók után – olyan emberek után, akik már soha nem térnek vissza ide. Nyilvánvaló, hogy a biztonság és az állandóság a házra vonatkozik, nem a lakóira.

Esténként, mielőtt lefeküdne aludni, az öregasszony kinyitja a hátsó ajtót, és kienged az éjszakába. Feszülő húgyhólyaggal, kitágult orrlyukakkal rohangászom a szagokkal teli, gyomos udvaron. A sötétségben nem vonják el vizuális ingerek a figyelmemet. Az orromat a földhöz nyomva teljesen az illatokra összpontosítok, a gazdag sokféleségre a ház levegőjének áporodottsága után.

Először azt a helyet keresem fel, ahol gyakran találok patkányürüléket. A lábamat éppen csak megemelve otthagyom a saját illatomat. Hatalmas területet kell átvizsgálnom, és az öregasszony nagyon kevés időt hagy nekem. Bizonyos estéken, különösen, amikor valami azonosíthatatlan élőlény nyomaira bukkanok, úgy kell erőszakkal visszavinnie a házba, a nyakörvemet rángatja, és türelmetlenül sipítozik rám.

Odabent felmegyünk az emeletre. Ő bezárkózik a fürdőszobába, és elvégzi azokat a teendőit, melyeknek nem lehetek tanúja. Én közben fekszem az ágyon, és felidézem magamban a friss élményeket. Volt idő, amikor egész éjjel ezeken az emlékeken gondolkodtam. Mostanában viszont, miután az öregasszony ágyba bújik, és horkolni kezd, távozom a hálószobából. Lemegyek a földszintre, a karmom hangosan kopog a lépcső csillogó, csupasz fafelületén. Lent odamegyek az ablakhoz, és az utca túloldalán álló házat figyelem, amíg el nem sötétedik.

Utána fekszem a szófán, és a fiatal párra gondolok. Várom, hogy meghalljam a halk, fura hangokat, amiket a sötétben adnak ki magukból. Ha velük élnék, azt hiszem, nem volna olyan része a napjaiknak, amit nem láthatnék.

Visszamegyek a lépcsőn az emeletre, és leülök az öregasszony ágya mellé. Homályos alakját figyelem. Hallgatom hangos lélegzését. És várom a reggelt.”

Előrendelhető

Agave Könyvek