Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Soie - ("Ezt a munkát több százan olvasták naponta, a kommentek között akadt egy-két negatív, de építő kritikaként fogadtam, viszont többségében olyanok érkeztek, hogy „várom a kövit, imádom a munkád” „jaj, de jó rész volt, mikor tudom meg mi lett a főszereplővel?” ez adta a lendületet, hogy minden nap tegyek fel epizódot.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Soie írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Ikerháború c. könyve jelent meg, amit az Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is szeretném megköszönni a felkérést. Minden ilyen egy külön mérföldkő a „karrieremben”. Hogy mit kell tudni rólam? 1994.12.14.-én születtem Veszprémben katonagyerekként majd később Pápára költöztünk és itt kezdtem meg tanulmányaimat is mely nem volt éppen leányálom. Nem titok, hogy diszlexiám van, ami eléggé megnehezítette a diákéveimet, hiszen lassabban és nehezebben tanultam a társaimnál ráadásul a tanáraim közt is akadtak olyanok, akik nem akartak foglalkozni velem. Mivel a felolvasások lassan mentek és dadogva, az írásom pedig olvashatatlan volt nem szerettem az irodalmat, könyveket olvasni pedig egyenesen utáltam, mert annyira koncentráltam arra, hogy jól olvassak, hogy nem maradt kapacitás a tartalom megértésére. Később szerencsére rengeteget javult a problémám és szavalóversenyeken vettem részt, jobbára első vagy második helyen végeztem, habár írásnál a mai napig megvan, hogy felcserélem a betűket az olvasással már nincs gondom.

Ikerháború c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Ikerháború valóban igényelt valamilyen szinten kutató munkát, azonban ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a google-ba mindent beírtam vagy, hogy bevetettem magam egy könyvtárba, hanem rengeteg hasonló témájú filmet néztem meg, illetve mivel ez egy akció jeleneteket is tartalmazó mű megkérdeztem néhány ismerősömet, akik jártasok a verekedésben, mármint sport szinten. Tőlük kértem tanácsot egy-egy jelenetet illetően, valamint az elképzeléseimet a mozdulatok leírásához megmutattam nekik és kikértem a véleményüket, hogy mennyire reális, amit írok, mennyire kivitelezhető egy igazi utcai bunyóban. Maga az írás talán félévig tartott és az igazat megvallva, ha nem kínálkozik a Helma kiadó lehetősége talán még tovább írtam volna, hogy tökéletesítsem.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben éppen annyira van fantázia, mint valóság és fordítva. Az Ikerháború c. munkám azon része, hogy egy fiú és lány ikerpár annyira hasonlítanak egymásra, hogy a környezetük nem tudja őket megkülönböztetni inkább fantázia, hisz bár ebben az esetben az ikrek hasonlóak egyértelmű különbségek vannak már csak a testi adottságokból kiindulva is. Azonban a történet további szála valós társadalmi problémákkal foglalkozik. Voltak olvasók, akik megkérdezték, miért éppen lány a fő főszereplő? Nos, erre a válasz egyszerű. Mindig is annak a híve voltam, hogy az esetek többségében szerintem egy lány is képes arra, amire egy fiú. Régen elhanyagolták a nőket és csak a háztartás vezetése, illetve utód biztosítása miatt jöttek jól a férfiaknak, azonban később belátták törvényileg is, hogy a nők bár gyengébb nemnek vannak titulálva igenis képesek rossz fiúk elfogására, fegyverhasználatra vagy az úgynevezett női logika és női megérzés miatt akár nyomozónak se lennének utolsók. Tény, hogy egy átlagos lány/nő nem fog egy kétajtós szekrényt kiütni az alsónadrágból, de nem kizárt, hogy megfelelő edzéssel képes lenne rá. Nyilván nem egy ütéssel, de megteheti, hisz átlagban kisebbek vagyunk és mozgékonyabbak, ami egy ökölharc esetében nem egy utolsó szempont. Viszont, sok mindent nem tudnánk megtenni férfiak nélkül, hisz a lányok nem járnak naponta konditerembe súlyzózni, hogy izmosak legyenek és erősek ezért férfi a többi főszereplő. Ezzel is szemléltetni szeretném azon nézetemet, hogy egy bandaháborúban a lányok is lehetnek hasznosak a fiúknak és fordítva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás szenvedélye gyerekkoromra nyúlik vissza, mivel, mint mondtam, nehéz diákéveim voltak rendre elvonultam a fejemben egy másik világba, ahol az lehettem, amihez éppen kedvem volt. Hercegnő, énekes, Pokemon mester (Haha). Valójában ezeket a világokat az aktuális problémáim alkották meg. Nem voltak barátaim, de a fejemben igen. Nem tudok énekelni a botfülem miatt, de a fejemben én lehettem a színpad sztárja és persze volt szőkehercegem fehér lovon. Emlékszem az első éppen Ferenc herceg volt a Sissi kalandjai c. Disney meséből. Mondjuk, ha jól emlékszem neki barna haja volt és Károly herceg volt szőke. Lényeg a lényeg, hogy a gimnáziumi éveim alatt annyi történet született meg a fejemben, hogy egy élet is kevés lenne ennek megszámolására. Aztán egy szép napon felkerestem egy olyan oldalt, ahol meglehet osztani az efféléket, hisz akkoriban a facebook még nem volt annyira elterjedt, mint manapság. Így akadtam a blogger.hu oldalra, ahova naponta posztoltam a The Dreams című történetem fejezeteit. Ez a sztori egy fanfiction volt és igen, saját vágyaim megírása. Egy amerikai rockbandáért nagyon oda voltam és megírtam a történetben a képzeletbeli találkozásunkat. Ezt a munkát több százan olvasták naponta, a kommentek között akadt egy-két negatív, de építő kritikaként fogadtam, viszont többségében olyanok érkeztek, hogy „várom a kövit, imádom a munkád” „jaj, de jó rész volt, mikor tudom meg mi lett a főszereplővel?” ez adta a lendületet, hogy minden nap tegyek fel epizódot. Plusz a szobatársam, akinek minden este felolvastam az aktuális részt. Nem tudom azért aludt-e el mert szépen olvastam vagy mert unalmasnak találta, de a mai napig emlegeti, hogy a legszebb része volt a napjainak. Ezután ahogy befejeztem a sulit dolgozni kezdtem és már nem foglalkoztam a blogommal. Több történetbe is belekezdtem, de sosem írtam végig őket. Ennek ma már nyolc éve. Később újra fellángolt az írás utáni vágyam a történetek pedig ott voltak a fejemben, de arra gondoltam, hogy ennyi év után feléleszteni a blogomat nagyon nehéz lenne, az olvasóimat már elveszítettem talán nem is emlékeznek rá így maradt a laptopom. Megírtam az Ikerháborút aztán édesapám elhunyt. Tudni kell róla, hogy apukámnak mellettem a könyvek voltak a mindene, imádott olvasni és ez a munkám volt az utolsó könyv, amit elolvasott. Ez akkor annyira megtört, hogy képtelen voltam egy betűt is leírni így végleg felhagytam az írással. Viszont a barátaim minden nap azt szajkózták, hogy folytassam, próbáljam folytatni, mert jól csinálom, de úgy éreztem mi értelme, ha apukám nem tudja már elolvasni őket. Sok száz, ezer könyv csak az enyém nem. Szép, lassan ahogy a gyász elült a szívemben elkezdtem könyveket olvasni melyek újabb és újabb ihletet adtak és fokozatosan visszatértek a történetek a fejembe viszont még mindig nem tudtam merre menjek ezzel. Írni a laptopnak nem sok értelmét láttam, még ha jól eső hobbi is. Ekkor botlottam bele a Legyél te is író! pályázatba két héttel a határidő vége előtt. Gondoltam próba szerencse, de nem volt használható kéziratom. Az Ikerháború kész volt bár – hogy egy kicsit nagyot mondjak – csiszolatlan gyémántnak tekintettem, hisz az alap megvolt, de tudtam, hogy rengeteg javítás kell neki viszont az idő szorított így elküldtem a pályázatra. Két opció volt: vagy visszadobják, vagy azt mondják nem rossz. Mindkettő megtörtént, visszadobták, mert a pályázati kiírásnak nem felelt meg (igen, apróbetűs rész) azonban tetszett nekik így megegyeztünk a kiadásban. Mostanra lelkileg is mondhatjuk, hogy felépültem így írok, amikor csak tehetem.

Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában add ki?

Persze, hisz minden író, aki kiakarja adni a munkáját, szeretné, ha az ott lenne minden polcon bárhová is megy, azonban a Helmánál eleinte csak e-bookra és hangoskönyvre volt lehetőség. Nem bántam, mert egyetértem az okokkal. Az e-bookot praktikusnak találtam, hisz modern korokat élünk és az emberek a telefont mindenhova viszik, azonban annak, aki imád olvasni néha külön táska kell a könyveknek, ha nyaralásra megy, ráadásul a mi házunkban annyi könyv van, hogy külön kamion kéne, ha költöznénk. Az e-book pedig ott van a telefonon, a hangoskönyvek pedig valóban nagyszerű ötlet a látáskorlátozottaknak, hiszen nekik is kijár a könyvek adta élmény, de nem mindegyik tudná elolvasni azokat. Viszont most, hogy a Helma kiadó is megkezdte a nyomtatott könyvek forgalmazását így az eredeti kívánsága is teljesül azoknak, akik a boltokban szeretnének belefutni a saját könyvükbe.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Valójában nincs, kifejezett zsánerem csupán azt írom le, ami eszembe jut, és a végén átgondolom, hogy melyik műfajba sorolnám igazán. Nem volt másképp ez az Ikerháborúval sem. Nem tudtam, hogy minek is nevezzem igazán, végül rájöttem, hogy akció és krimi. Nem mindig egyértelmű még számomra sem. Azt hiszem én is mindenes leszek, hisz az első munkám tini fanfiction volt az Ikerháború krimi és vannak a kis mappámban fantasytől elkezdve a horroron át minden.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nos erről még elég nehéz egyértelmű választ adnom, hiszen a blogom bár kész mű nem hivatalos kézirat. Azonban mikor elkészült és lezártam a történetet egy hatalmas élmény volt. Az Ikerháború esetében, pedig mint mondtam, a kézirata volt az utolsó, amit édesapám olvasott így keserédes érzés, azonban mikor a kiadó visszajelzett, hogy tetszik nekik az egy meglepetés. Nem gondoltam, hogy az a nyersanyag tetszeni fog bárkinek is abban a formában, de mégis így lett.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Annak idején akár a többi kamasz én is rengeteg felhasználó néven szerepeltem már különféle platformokon. MSN, MYVIP, IWIW stb. Úristen, a mai fiatalok tudják egyáltalán mik ezek? Lehet, most úgy érzik magukat, mintha nem magyarul beszélnék. Nos, habár nekem nem voltak XYVOKCSŐ neveim, de szerettem olyan neveket kitalálni, amik nem, vagy csak részben hasonlítanak a sajátomra. 2015-ben Vicy néven kezdtem blogolni, ami azért lett így mert a Viktória név marhán tetszik a mai napig így végül ez lett a nevem nagyon sokáig sok felületen. Persze ez is csak átmeneti volt és lassan el nőttem, főként mivel abbahagytam a blogolást mikor kikerültem az iskolapadból. Mivel nem akartam, hogy az olvasóim hol egybe kapjanak, mindent hol hetekig várakozzanak egy egy posztra, úgy voltam vele, hogy így nem tudom jól csinálni, de írni viszont szeretek így magamnak irkáltam itthon. Van, aki a zuhany

Alatt énekel, van, aki a fióknak ír. Viszont ezeket kézirat formátumban készítettem és Sophia Fei néven. Az ismerőseimnek is meséltem, hogy egyszer én leszek Sophie Fei írónő. Ez azért lett így, mert imádom keletet és ott a Fei repülést/szárnyalást jelent kínaiul, meg, mert tetszett a hangzása, na. Később rájöttem, hogy sokaknak nehéz lehet megjegyezni így mikor arra került a sor Soie lettem. Beletelt pár napba kigondolni valami épkézláb használható nevet, de arra gondoltam, hogy mivel elég nagy trend lett mostanában a felhasználó nevek esetében a magánhangzók vagy a mássalhangzók kivétele a névből én is eljátszottam az enyémmel így lett Sophie névből Soie. Mindenképpen olyat akartam, ami sem a magyaroknak, sem a külföldieknek nem okoz, nagy nehézséget mivel rengeteg külföldi ismerősöm van. A Soie bevált, ráadásul utólag megtudtam, hogy ez egy francia szó és selymet jelent, ami mondjuk vicces, de rendben. Tehát a lényeg, hogy így lettem Vicy bloggerből Soie írónő.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint mondtam, nincs zsánerem. Írom, ami szembe jut, és a végén meglátjuk mi lesz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas öröm és büszkeség. A barátaimnak viccelődtem is, hogy: Úton vagyok afelé, hogy sztáríró legyek. Persze Ők figyelmeztettek, hogy ha nagy sikerem lesz, se felejtsem el, hogy ki vagyok, honnan jöttem és, hogy a szívemmel írjak ne haszonlesésből, mert a hírességek többsége hajlamos rá ha a karrierje eljut egy bizonyos pontra.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?  

Helma kiadóhoz a Legyél Te is Író! pályázaton keresztül küldtem el az Ikerháború nyers változatát, ami megtetszett nekik és felajánlottak egy lehetőséget, amit elfogadtam. Akik szeretnének bejutni, azoknak azt javaslom, küldjék el Ők is bátran a munkájukat, ha nem elég magabiztosak, akkor is nyugodtan elvégre egy kiadónál azért dolgozik annyi ember, hogy segítsen javítani az esetleges hibákat. Ha pedig úgy érzik nem elég jó a munkájuk ehhez, akkor se féljenek. Minden könyv egy érték függetlenül a minőségtől, mert benne van valakinek a szíve, az elméje, az érzései, a vágyai és a munkája. Ne féljenek ezt megmutatni. A Helma kiadó nem hinném, hogy annyira szigorú lenne, hogy visszadobja, mert nem elég jó, de ha ez meg is történik akár nálunk, akár máshol ne úgy érezze, hogy akkor Ő, mint írójelölt alkalmatlan erre a pályára, hanem inkább próbáljon fejlődni. Olvassa el újra és újra a munkáját, kérjen meg ismerősöket, akikre számíthat, hogy segítsenek és próbálja meg újra. Egy pofára esés még nem a világ vége, fel kell tudnunk állni a földről különben nem, tudjuk meg mi lesz az út végén.

Milyen Helma kiadónál lenni, illetve támogató íróként jelen lenni?

Itt lenni a Helma kiadónál egyedülálló élmény. Azt gondolom akármelyik kiadó, aki vállalt volna, mindegyik más érzéseket keltett volna bennem. A nagy nevek nyilván azért, mert „nem akárki” azonban a Helma még új, és nem rossz valaminek az elejétől kezdve a tagja lenni és velük együtt végig menni azon az úton, hogy a legnagyobb kiadók közé tartozzon. Ráadásul a Helma olyan nézeteket képvisel, melyek egyedülállóak ezen a területen és ennek a része lenni kivételes élmény. Bízom benne, hogy több és több író jelölt csatlakozik ehhez a folyamathoz, mert ez tényleg egy kivételes dolog, valamint csatlakoznak az MKMT mozgalomhoz akár írók, akár nem mert tényleg egy olyan dologról van szó, mely rengeteg embert érint.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív, hiszen a fejem tele van ötletekkel, a korábban megkezdett műveimről nem is beszélve. Egyszerűen muszáj leírnom őket plusz kiváló terápia is.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenet? Persze! A blogomat illetően (mivel kamasz vágyaim tükre) találkozni a crushommal. Bevallom felnőtt létemre is vannak „kedvenc hírességeim” és a mai napig elgondolkodom, milyen lenne találkozni velük. Habár lehet, kicsit bízom benne, hogy ha ez megtörténik nem olyan vicces módon fog, mint a főszereplőmnek. Az Ikerháborúban pedig mondjuk, hogy kb. minden, amit Zoey csinál. Szeretnék én is ilyen kalandos, akciódús életet, mint ami neki van. Lássuk be a lapokon vagy a filmvásznon az ilyenek elég csábítóak tudnak lenni, akkor is tudja az ember, hogy ott abban a világban bármelyik sarkon lelőhetnek vagy ilyesmi.  A nehezen megírható jelenet közé inkább az Ikerháború befejezését sorolnám, de mivel nem akarok spoilerezni nem mondok róla többet. Aki viszont olvasta már, sejtheti miért volt igazán nehéz jól megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Inspirálódni a kedvenc sorozataimból és könyveimből szoktam meg persze az életemből. Hogy ebből, hogy lesz történet? Beleképzelem magam egy bizonyos szituációba és elképzelek több lehetőséget a történet mozgatására. Például elképzelem, hogy nézem a lottósorsolást. Van pár lehetőség, például nyerek pár ezer vagy pár százezer forintos vagy akár a főnyereményt, de az is lehet, hogy semmit. Ha megnyerném, a főnyereményt gazdag lennék ez magától értetődő, de vajon mivel járna ez? Illetve, ha nem nyertem, akkor megint mehetek vissza dolgozni és reménykedem, hogy egyszer megtalál a szerencse, de vajon milyen szerencse? Találok egy lottószelvényt, ami nyertes, vagy valakit, aki jóképű és gazdag? Szóval kábé így néz ki nálam egy-egy történet megszületése.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nos, ez egy picit érdekes válasz lesz ugyanis a kéziratom teljes egészét a mentorom. Azonban fokozatosan nézve a dolgot, mivel egy történet több típusú jelentből áll ezért a szakértő barátaim. Mint említettem, van két ismerősöm, akik küzdő sportolnak így az ilyen jeleneteket mindig elküldöm nekik, hogy segítsenek benne és így a többivel is. Ezeket persze történetbe építem és a mentrommal részről részre nézünk át mindent, hogy szerkezetileg is tökéletes legyen, illetve a fogalmazás is jó legyen. Sajnálom, hogy az Ikerháború írásakor még nem ismertem Halász Emese írónőt, általa sokkal profibb munka lett volna, viszont soha nem késő így most két projekten dolgozom egyszerre, melyben az egyik a Kiscsillag című mű a másik pedig a Hajts! melyet, Emesével közösen készítünk, hogy igazán átütő élmény legyen az olvasónak.  

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gratuláltak és sok sikert kívántak a későbbi munkáimhoz is. Édesapám még tudott adni tanácsokat az írásra nézve és ezeket a tanácsait betartva készítem a többit. Bízom benne, hogy mindenkinek tetszeni fognak a munkáim. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Kiscsillag c. könyvem várható, amely a blogom remake-je. Mivel az a munka volt az első és egyben az, mely ráébresztett az írás szeretetére úgy döntöttem, hogy felélesztem poraiból és felújítom. Akkor a The Dreams volt a címe, ami most is helytálló lenne, hisz az álmommá vált az írás azonban úgy érzem meg akarom hagyni az önállóságát. Ha úgy nézzük, amikor egy sorozatot Remake-el egy stúdió akkor nem írják át az eredeti verziót semmilyen formában sem, ahogy én sem teszem a The Dreamssel. Azonban azoknak, akik akkor olvasták talán nosztalgikus élmény lesz a Kiscsillag, illetve önálló műként talán azoknak is tetszeni fog, akik a The Dreams-et nem olvasták. Ennyi év után Instagramon megtaláltam az egyik régi olvasómat, aki emlékezett a munkámra, neki és a többieknek ajánlom ezt a könyvet és bízom is benne, hogy eljut majd hozzájuk és újra napról napra fogják olvasni a fejezeteket. A Kiscsillag azonban tartogatni fog meglepetéseket a The Dreams-hez képest így biztosan nem lesz számukra „jó ezt már tudom” érzés.  Az új olvasóknak pedig szívből remélem, hogy tetszeni fog, és Ők is épp úgy lelkesen fogják majd várni az újabb és újabb munkámat, ahogy a blogom olvasói régen.

Mindemellett pedig Halász Emesével, gőzerővel dolgozunk, a Hajts! című könyvön, mely valamikor 2024-ben fog megjelenni, a pontos dátumot pedig mindenképp látni fogja mindenki a social media platformjaimon, sok más érdekesség mellett is.

A könyvet itt lehet megrendelni.

Helma Kiadó

Soie írói oldala

Mi a marketing? Mit is jelent? - ("A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.")

Az előző témám Mi a különbség az előolvasás és a béta között? volt, mely itt olvashatjátok el. Most pedig a Marketingről fogok írni, a témában felkértem Gombos László írót, hogy válaszoljon néhány kérdésemre. Gombos Lászlónak, akinek A hidegháború és még 30 év című könyve jelent meg Smaragd Kiadónál, beszélt a marketingről és annak hatásairól.

De mi is a marketing? Mire jó? Marketing mindenkinek kell, ha ki akar tűnni a tömegből. Bloggerként, kézművesként fontosnak tartom, ha meg akarok mutatni valamit, kell a marketing, reklám. Ebben az a szép, hogy sok lehetőség van.Ilyen pl: Fizetett reklám/hirdetés, bloggerek felkérése, csoportokba való bemutatkozása, csoportot/oldalt  hozhatsz létre, Insta, Tiktok, Twitter, Youtube többek között.  Szervezhetsz író-olvasó találkozót.  Sok mindent lehet, igazából a pénztárca szabhat határt. Lehet rosszul és jól csinálni. Lehet túltolni a marketinget is. De lehet lassan is.

Jó magam több platformon fent vagyok. Insta, Tiktok, Fb és csoportok. Érdemes valamelyiket kipróbálni, megtalálni a megfelelőt. Saját maguknak kell kipróbálni melyik áll közel hozzánk, mi hozza elvárt eredményt. Nem szabad túlzásba esni sem a ezeken a platformokon, mert előfordulhat, tiltanak vagy nem hozza azt az eredményt,amit szeretnénk.

Érdemes utánanézni, hogy az egyes platformoknak mik a szabályai. Sajnos én belefutottam abba, hogy az insta törölte a képeket, amiket megosztottam. Sejtéseim vannak, de tiltás helyett töröltem és teljesen új fiókot hoztam létre. Mindent nulláról küzdöm fel. Ha olyan fotót osztasz, kell a forrás megjelölés, ha nem tudsz, engedélyt kérni.

Számomra Tiktok és az Insta a jobb, bár az instát nulláról kezdem, sajnos. Tiktoknál lehet naponta háromszor videót feltölteni. Ennél többet és gyorsan nem érdemes. Mivel a téma elég tág fogalom és minden benne van, amiről érdemes beszélni legközelebb Social Media lesz a téma. Ez a bejegyzés bevezető volt a téma folytatáshoz, szerintem érdemes beszélni róla.

Köszönöm Lászlónak, hogy időt szánt a témának.

Mi a véleményed a marketingről, mind íróként, mind magánemberként?

Néztem YouTube-on egy sorozatot, amiben megszólaltatták a régi kiadók rendszerváltás utáni vezetőit. Egybehangzóan állították a kiadóvezetők, hogy a rendszerváltás után egy hatalmas könyv-bumm alakult ki. Egyrészt rengeteg új író tűnt fel, új könyves műfajok jelentek meg, és rengetegen olvasták a könyveket. Több sikerkönyv 100-200 ezer példányt is megélt. Pedig már akkor is volt rádió és televízió. Utána a könyvpiac árai elkezdtek emelkedni, 2005-2010 között tömegessé vált a számítógépek és egyre inkább az internet használata is. Ami nem egyoldalúan, de ártott a könyvpiacnak. Ma már, ha egy könyvből 2-5 ezer fogy el, az már sikersztori. 10 ezer fölött Te vagy a könyvpiac ura és parancsolója. De legfőképpen bankot robbantottál (a mai viszonylatban, főleg átvitt értelemben).

Én a Smaragd Kiadónál vagyok, Kitti, a kiadó vezetője szokott olyanokat sztorizgatni, hogy amikor meglátják az írók, hogy a könyv megírása a feladatuknak az 50%-a, és 50% lesz a marketing, akkor rengetegen hátrahőkölnek. Én is úgy látom, hogy még mindig sokakban él az a kép az „íróságról”, hogy rágyújtasz egy pipára, megírod a könyvedet, és ha jó, akkor a tehetség majd utat tör. Ilyenkor jönnek a meglepetések: a dohányzás nagyban elősegíti a rák kialakulását, nincs otthon pipád, nem te vagy Popeye, és a tehetség önmagában fura irányban tör utat. Ha nem marketingezed a könyvedet, akkor a kinyomtatott példányok a nagyáruházakból a lakásod irányába törik az utat, mert visszaküldik azzal, hogy: „bocs, de nem tudtuk eladni”.

Mik a jó utak? Egyértelmű, hogy íróként másképp kell gondolkodni. Az ember egyszerre lesz insta sztár, facebooker, pinterest mester, twitter-huszár, sajátkönyv blogger, a saját könyvemet ettem reggelire ön-youtuber, tik-tokon próbál harminc másodpercben figyelemfelkeltő/szexi/okos és egyéb lenni. Együtt kell működnie a kiadóval, ami normális kiadó esetében tartós kapcsolat, nem normális kiadó esetében rémálom a book utcában. Vannak kiadók, amik állami támogatásokból élnek, tapasztalatom szerint ezek a legrosszabbak, mert nulla százalékban vannak kiszolgáltatva a pénzt befizető íróknak, inkább állami/politikai vezetőkkel haverkodnak, ott keresik a barátokat. Ez az írókkal nagyon csúnya konfliktusokat tud generálni. Főleg, amikor kiderül, hogy nagyon nem törik magukat a marketing terén (mert nekik úgyis az államból jön a pénz). Úgyhogy könnyű rossz kiadót választani, nehéz igazán törődő kiadót találni. Én Smaragdnál tökéletes biztonságban érzem tizenöt éves munkám könyves gyümölcsét A hidegháború és még 30 év című könyvet.

Emellett vannak olyanok, akik nem saját könyvet reklámoznak, hanem külső segítői az íróknak abban, hogy az előző bekezdés elején leírt marketing káosz ne egy agyatlan önreklámozás legyen. Így külsős/semleges, de segítőszándékú emberek rendszerbe foglalják a hazai könyvpiacot. Erre a Te blogod egyébként látványos példa, mert a bal oldalán valóban témák szerint fel vannak osztva az írások: írók megszólaltatásától, a könyvajánlókon át minden egyébig. Vannak úgymond semleges youtuberek, akik videókat készítenek és/vagy elmondják a könyvek szűk tartalmi részét vagy kritizálják (pozitívan is) a könyveket. Bár az én történelmi, tényirodalmi műfajom nagyon távol áll tőlük, ahogy látom, de legalább a romantikus, fantasy, krimi és egyéb műfajok videós bemutatása megtörténik, és kritika alá kerülnek a könyvek. Ez segít az íróknak, a kiadóknak és az olvasóknak is.

Könyves nagyáruházak szerepe a reklámozásban óriási jelentőségű, mert nekik bőven van pénzük fizetett reklámokra. Volt, hogy rákerestem a könyvemre, hogy éppen hol található meg, rákattintottam több nagy könyveladó honlapjára és onnantól kezdve hónapokig minden létező reklámfelületen ajánlották nekem a saját könyvemet (kedves tőlük). – Úgyhogy minden szép volt, amíg a kormányzat nem vette meg az egyik nagy könyveladó vállalatot. Ha volt valami, ami nem hiányzott a könyvpiacnak, az ez. Persze égre-földre esküdöztek, hogy nem fognak politikai pusztítást véghezvinni, de anno az M1 esetében is esküdöztek, hogy nem fogják a szakembereket kirúgni. Amikor már biztosan ültek a székükben, kirúgtak mindenkit, és a kormányzat megkezdte az agymosást. Úgyhogy, jobb időben alternatívák után nézni, mint akkor csodálkozni, amikor elkezdik az önálló gondolatokat is lefóliázni.

Link Napi.hu oldal

Jót tesz-e a marketing kényszer a könyvpiacnak?

A rendszerváltás nagy könyveladási hulláma idején rengeteg szemét került a piacra, amit utána tízezer számra vásároltak fel, így nem tekinteném az 1990 utáni éveket valamiféle aranykornak, mert nem volt az. Anno, ha egy egyetemi tanárnak vagy egy neves kritikusnak tetszett a könyv máris vitték, mint a cukrot, úgy kellett kivenni az emberek kezéből, hogy ne vegyék meg egyszerre az összes példányt, hagyjanak másnak is. Ma viszont rengeteg kritikusnak kell megfelelnie a könyvnek, hogy azt mondhassuk, jó a reputációja. Így kevésbé korrumpálható a rendszer, mint anno.

Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra?

Egy jó kiadó előre tisztázza a marketing lehetőségeket és marketing költségeket. Továbbá a kiadó figyelmezteti az írókat a különböző marketing szabályokra, többek között azokra, amikről a cikk bevezetője is szólt. Lehet egyedül is ügyeskedni íróként, de ahhoz, hogy valaki jól csinálja, egész ember kell, be kell vállalnod, hogy csak a könyvvel foglalkozol, érteni is kell a reklámozáshoz és rengeteg pénzt kell befektetni - mert mindennel egyedül erőlködsz - ennek az alternatívája a jó kiadó.

Mennyivel jobb két nyelvet használni? Mit gondolsz íróként, mennyire kell támaszkodni a kiadóra? Kiadó is besegít?

 Mivel a könyvem angol nyelven e-könyvként is megjelent, így nekem kell az angol nyelv, ez számomra része a reklámozásnak. Egyébként lehet jó országimázs is, hogy ha angolul is felkerül egy pár szó a hazai könyvekről, nehogy a külvilág azt gondolja, hogy Magyarországon csak a sötétség tenyészik (lásd fent). Nemzetközi szinten a magyar nyelv egy közepes méretű piac, mutatni kell magunkat kifelé is.

Hogy mennyire kell íróként támaszkodni a kiadóra? Ha a kiadó egy jó csapatot hoz össze az íróiból, ha segítik egymás könyveinek reklámozását, ha mi írók és a kiadók is összezárunk, akkor nagyon szép eredményeket érhetünk el közösen. Az ellenségeskedésnek haszna nincs, nem is jellemző a könyvpiacon belül, ilyenre pénze senkinek nincs (mármint negatív fizetett reklámozásra). A magyar könyvpiac folyamatosan változik, igyekszik igazodni a vásárlói igényekhez és új igényeket teremteni a vásárlókban.

Íróként, ha valaki egyedül marad, elbukik. Ez ennyire egyszerű. Ahhoz milliárdosnak vagy megfontolatlannak kell lenni, hogy valaki azt mondhassa, hogy íróként nem érdeklik a kiadók. Arról nem is beszélve, mennyire jó buli tud lenni az együttműködés, ha a kiadó nem a pénzre fókuszál, hanem az íróinak a személyiségére (hogy együtt lehet-e velük működni). A marketingkényszer újradefiniálta az író-kiadó kapcsolatot is.

A könyvet itt lehet beszerezni:

Smaragd Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Markovics Botond, akinek idén jelent meg saját nevén Felfalt kozmosz címmel. - ("Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Markovics Botond írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről.  Az író Brandon Hackett-ként ismerhetitek, akinek számos nagyszerű könyvek jelentek meg az Agave Könyveknél. Idén saját nevén jelentette meg Felfalt kozmosz címmel. Markovics Botond Zsoldos Péter díjjal tüntették ki.

Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. 

A Felfalt kozmosz sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Történettől függően viszonylag sok kutatást végzek a regény jegyzetelése alatt is, és az írás közben is, részben azért is, mert az adott témákhoz kapcsolódó ismeretterjesztő könyvek, tudományos cikkek egyben újabb és újabb ötleteket, irányokat is tudnak adni. Viszont ami talán az egyik legnehezebb része is számomra az írásnak, hogy mindez nem mehet a történet, megértés kárára, ezért arra törekszem, hogy bármilyen tudományos részlet is kerül elő, azt mindig le tudjam képezni irodalmilag, érthető, befogadható formában. Ha ez sikerül, akkor többnyire azok számára is érthető, akik még sosem találkoztak az adott témával, miközben, aki mélyebben ismer egy adott tudományterületet, az pedig megtalálja azokat az apró morzsákat, ami alapján esetleg látja a mélyebb összefüggéseket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Is-is. A regényeim alapvetően a jövőben játszódnak, kitalált vagy valószínűleg idővel majd megjelenő technológiák, meglévő vagy tovább gondolt, néha fiktív tudományos elméletek, jelenségek közepette. Azonban minden a jelenből indul ki, és a szöveg többnyire reagál, visszahat is jelenünkre a spekulatív fikció eszközei segítségével.

Pl. a Xeno című regényemben több idegen civilizáció és kultúra keveredik egymással, ami lehetőséget adott arra, hogy körüljárjam a rasszizmus, idegengyűlölet témakörét, és közben próbáltam egyedi idegen fajokat bemutatni, eljátszani a nyelvek és a megértés nehézségeivel, valamint azzal, hogy létezhet-e értelmes élet rajtunk kívül, és ha igen, miért nem találkoztunk még velük.

Míg a most megjelenő Felfalt kozmoszban egy más fizikai törvényeknek engedelmeskedő környezetet akartam megteremteni, ami részben fantázia, részben viszont az ismert fizikai törvények egy-egy elemének megváltoztatásából ered. Eközben pedig egy nem létező, fantáziámból táplálkozó fizikai jelenség kapcsán pl. a szabad akarat létezésének kérdését tudtam boncolgatni a történet és a szereplők sorsán keresztül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nyolc éves koromban írtam le az első történeteimet, szóval, hosszú út vezetett idáig. Akkortájt már aktívan olvastam, képregényeket, és könyveket is, és rájöttem, hogy én is szeretek történeteket kitalálni, bármilyen formában. Próbálkoztam képregényrajzolással is, de aztán az írás mellett döntöttem, így tudtam a legjobban elmondani azokat a történeteket, amelyeket szerettem volna.

Eddig Brandon Hackett-ként ismertek az olvasók, idén saját neveden adod ki a Felfalt kozmosz könyved. Miért változtattad meg?

Amikor elkezdtem publikálni (2002-ben), a spekulatív fikciós zsánerekben (science fiction, fantasy, weird, horror) még mélyen élt az angolszász álnév használata, még az olvasók is szinte igényelték, és egy álneves könyv sokkal jobban fogyott még évekig, mint egy magyar írói névvel fémjelzett kötet. Ez még a 90-es évek eleji rendszerváltásból eredt, amikor betört hazánkba az angolszász zsánerirodalom, és a magyar íróknak muszáj volt angol álnevek mögé rejtőzniük, mert erre volt igény.

Ez mostanra már teljesen megváltozott. Régóta gondolkodtam már a váltáson, de egy időben úgy voltam vele, hogy talán már késő, az írói álnév túlságosan hozzám nőtt. Az utóbbi 4-5 évben viszont egyre többször kaptam olyan beszélgetésbe meghívást, vagy novella felkérést, ahol zavarni kezdett az álnév, több helyen el is hagytam inkább. Most pedig, ennél a regénynél már megszületett bennem a döntés, hogy ezt saját néven szeretném, és szerencsére az Agave kiadó is pont ugyanígy gondolkodott, kb. egyszerre dobtuk be az ötletet, szóval, ez egy gyors, közös elhatározás volt.

Persze, a Brandon Hackettet egyelőre még azért ott hagytuk a borítón, de idővel, néhány év múlva majd az is eltűnik.

A Felfalt kozmosz könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, van egy sor jelenet, amit nagyon szerettem, rögtön például az első két fejezet, amely felvezeti a regény fő konfliktusát, fenyegetését, ami egyúttal oda vezet, hogy a három főszereplő testvér egy komoly személyes drámába csöppen. Szerettem a másik univerzumban játszódó részeket is, amelyeket azonban nehéz is volt megírni, és szerettem az apró karakterpillanatokat is, amikor a főhősök éppen nem a világ problémáinak megoldásán dolgoztak, hanem csak úgy éltek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a páromnak adom oda, aki szintén író, és vele aktívan beszélgetünk egymás szövegeiről írás közben is. Aztán van pár barát, ismerős, akinek adok a véleményére, és szerencsére meg is mondják kendőzetlenül, ha kell. És mivel a regényem első változatai még nem az igaziak, kellenek ezek a visszajelzések, hogy a lehető legjobbra csiszoljam a szöveget.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Alapvetően regényíró vagyok, és már javában a következő regényen dolgozom, így másra nagyon nem volt időm idén. Azonban azért az év első felében írtam két novellát, az egyik a Hévízben jelent meg, és Neumann Jánosról és mesterséges intelligenciákról szól egy alternatív múltban, a másik pedig a Continental Magazine-ban olvasható, de az egyelőre csak angolul.

De akár még az is elképzelhető, hogy jövőre érkezik valami, novellánál hosszabb lélegzetű írás.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Dörgő Sándor - ("A múzsa mindig akkor csókol homlokon, amikor a legkevésbé várnám. Volt már, hogy az M7-es autópályán kellett megállnom egy benzinkúton, hogy gyorsan felskicceljek egy novellaötletet.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Dörgő Sándor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig antológiákban vett részt, de jövőre egy regénnyel fog megjelenni.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Dörgő Sándornak hívnak, Szegeden születtem, de jelenleg Budapesten élek, kedves feleségem, egy tacskó és egy mentett cica társaságában. Jogi végzettségem van és az elmúlt öt évben javarészt tudományos munkákat publikáltam, de aztán a koronavírus járvány alatt visszatértem a fikciós irodalomhoz, amiben már általános iskolás korom óta próbálgattam a szárnyaimat. Imádom a sci-fit, a fantasyt, a videójátékokat és a társasjátékokat és az ezek iránt tanúsított rajongás alapjaiban határozza meg a munkásságomat a mai napig. Ahogy a bevezetőben is írtad az elmúlt két év kifejezetten termékeny volt, hat novellám jelent meg/jelenik meg különböző antológiákban és jelenleg első regényem befejező munkálatait végzem, remélem 2024 első hónapjaiban ezt is kézbe vehetik majd az olvasók.

Több antológiában is jelentek meg a történeteid, meddig tartott az írás folyamata?

Ez nagyon változó. Úgy gondolom, hogy gyorsan írok, persze ez relatív. Magammal szemben nagyon szigorú határidőket szoktam támasztani, amiket rendszerint megszegek, de mégis adnak egy keretet az alkotó folyamatnak. A tudományos publikációkhoz sokszor elég szűkös határidők kapcsolódtak – egy időben újságíróként is kipróbáltam magam, ott ez az állítás hatványozottan volt igaz – így megtanultam, hogy lehet sokat írni egy nap alatt. Persze ez nem mindig sikerül. Konkrét számokról beszélve, első nyomtatásban megjelent novellámat, ami a Marysol Könyvkiadó Vérmesék c. antológiájában jelent meg körülbelül két este alatt írtam. Nagyon rövid történet volt, de szerintem még így is viszonylag gyorsnak tekinthető. A Marsbook Kiadó Hallhatatlanok c. pályázatának fődíját elnyerő Kegyes hazugság című novellám, habár hosszabb volt szintén két délután alatt állt össze. Úgy érzem, ahogy fejlődök az írásom is egyre gyorsabb lesz. Persze külső tényezők is bejátszanak, de az esetek többségében azt tudom mondani, hogy napi 1500-2000 szót meg tudok írni különösebb gond nélkül.

Az antológiában is részt veszel, milyen érzés, amikor bekerül az egyik történeted?

Fantasztikus. A nyomtatott szóhoz való hozzáállásom talán kicsit ódivatúnak hathat, de számomra ez az emberiség kollektív emlékezetének fő megőrzési formája. Ennek megfelelően szavakba nehezen önthető érzés volt, amikor megkaptam az e-mailt az első novellám elfogadásáról. Az ÉN gondolataimat is meg akarták őrizni és ez iszonyú boldoggá és büszkévé tett. Ez az érzés az ezt követő megjelenéseknél is fennmaradt, ha nem erősödött. Persze ennek a gondolkodásmódnak megvannak a hátulütői is. Iszonyatosan maximalista vagyok, így amikor a megjelenésről jön a hír, akkor mindig kicsit összeszorul a gyomrom, hogy: „Vajon nem rontottam el valamit? Nem maradt benne egy elgépelés? Nekem akarták egyáltalán küldeni ezt a levelet?” Ilyenkor általában megnézem a címsort, hogy biztos én szerepelek-e ott és utána ez az érzés elmúlik. *nevet*

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteim jelentős része sci-fi, így természetesen van egy erős fantasztikus elem bennük. Abban a tekintetben azonban valóság is keveredik a fantasztikumra, hogy ezen tudományos-fantasztikus elemeket mindig igyekszem valós tudományos utánajárással megalapozni. Talán ezt nevezhetnénk hard- sci-fi-nek is. Jogász vagyok, így persze ezt egy laikus szemével tudom csak végezni, de úgy gondolom, hogy ez segít abban, hogy át tudjak adni komplex, absztrakt fizikai vagy matematikai jelenségeket az olvasónak úgy, hogy tényleg bárki megértse. Egy szakmabeli valószínűleg túlzó egyszerűsítésnek tartaná a megoldásaimat, de úgy vagyok vele, hogy a szórakoztató irodalomban ezt az áldozatot meg lehet és meg kell hozni. A valóságból azonban nem engedek, értem ezalatt a szereplők érzelemvilágát és döntéseit. Ha az nem valódi, az olvasó nem fog tudni kapcsolódni. Azt mondanám tehát, hogy írásaimban mindig a fantázia és a valóság szintézise a cél.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Általános iskolában, a napköziben annyira unatkoztam, hogy elkezdtem történeteket firkálgatni a füzetem hátuljába. Akkoriban néztük meg sutyiban a srácokkal a Pearl Harbor című filmet és teljesen lenyűgözött. Én is akartam ilyen történeteket írni, bajtársiasságról, önfeláldozásról, bátorságról. Aztán egy beadandó fogalmazást kellett írnunk szabadon választott témában, és akkor úgy éreztem: „Na most eljött az én időm!” *nevet* Emlékszem mindenki arról írt, hogy elment Szilvásváradra a szünetben és milyen jó volt, vagy milyen jót játszott a játszótéren a barátaival én pedig beadtam egy tizenkét oldalas kis novellát egy űrhajósról, aki lezuhan egy mentőkapszulában egy dzsungellel borított bolygóra, ahol megküzd hatalmas pókszerű lényekkel, akik végül felfalják. Mondanom se kell nem kis meglepetést okoztam az osztályfőnökömnek, aki ettől a ponttól kezdve mindig pontosan meghatározta miről is kell írni fogalmazást. *nevet* 2010-ben jelent meg először nyomtatásban, magánkiadásban egy novellám a családomnak karácsonyi ajándék gyanánt. Ez a történet az 1914-es ypres-i békéről szólt, a mai napig jó emlék ez az írás, lehet hogy egyszer újraírom. A lényeg, hogy azóta az alkotás iránt érzett szenvedélyem szinte folyamatos.

Úgy tudom, 2024-ben jelenik a regényed, mesélnél róla?

Természetesen. Egy sci-fi regényről van szó, amit BEVITEL-nek kereszteltem el. A történet középpontjában egy szöveges alapú kalandjáték áll, ami gyökeresen másként viselkedik, mint kellene neki. A főhős egy videójátékfejlesztő, aki egy szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán rátalál erre a játékra és onnantól egy hajsza veszi kezdetét, ami a főhős életéről és az univerzum sorsáról is dönthet. A Facebook oldalamon már sok apróságot elhintettem a regényről, nagy hatással volt rám Ernest Cline „Ready Player One” című könyve és Cixin Liu „Háromtest trilógiája”. Első gondolatra úgy határoztam meg a könyvet, hogy egy olyan elméleti fizikával és hard sci-fi elemekkel terhelt regény ez, amelyet Steven Spielberg rendezett. A téma alapvetően könnyed és mindenki számára hozzáférhető és megvan benne szerintem a Spielbergre jellemző „rácsodálkozás” érzés, de aki el akar majd mélyedni a motívumrendszerben és a regényben említett tudományos megoldásokban, azok is megkapják majd, amit akarnak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nagyon szeretnék egyszer írni egy nagyszabású történelmi regényt. Vannak is a fiókban már ötleteim hozzá, pontosabban egy történelmi-fikciós regényhez, de ez nagyon távlati terv még. Jelenleg a következő két regény vázlata már startra készen áll a gépemen, így el leszek látva munkával, de egyszer rászánom magam a történelmi regényre biztosan. A másik nagy szerelmem a weird, pontosabban a klasszikus, múlt század közepére jellemző weird. H.P. Lovecraft, Weird Tales stb. Az olvasóim talán hamarabb kaphatnak ilyen történetet tőlem – talán még idén – mint gondolnák, és remélem ugyanolyan jó visszajelzéseket fogok kapni erre is, mint kaptam a sci-fi történeteimre.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fellélegzek. *nevet* Viccet félretéve, nem vagyok annyira érzelgős típus. Izgulok persze, hogy minden úgy alakult-e, ahogy terveztem, de nem nehéz búcsút vennem egy kézirattól. Ahogy bezárom a szövegszerkesztőt, azonnal elkezdek agyalni a következő íráson és a szerkesztésig vagy megjelenésig vissza sem nézek. Megjelenés után azonban szinte soha sem olvasom el az írásaimat. Olvasom én eleget őket szerkesztéskor. *nevet* Mindig félek, hogy találok valamit, amit másként csináltam volna, így inkább meghagyom őket, úgy ahogy az én emlékeimben élnek. Lehet kicsit szemellenzős ez a mentalitás, de úgy érzem így tudok gyorsan haladni a projektekkel. Minden történet egyszer véget ér és sosem szabad megrekedni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincsen írói álnevem, a polgári nevemen írok. Talán annyiban álnév ez is, hogy a dr. előtagot semmilyen írásomban és felületen nem használom, mert az nem erről szól. Van dr. Dörgő Sándor, a jogász és Dörgő Sándor, az író. Ez két külön dolog. Az egyetlen közös, hogy minkét hivatás iránt végtelen alázatot érzek. Szerintem ezt csak így lehet csinálni. Nem tartok attól, hogy ez a két oldalam bármilyen lehetőségtől is megfosztana, hiszen hagyományosan jogász-író nemzet vagyunk, sok neves irodalmi alakunk praktizált akár ügyvédként, akár más hivatásnemben. Számos kollégát ismerek a kortárs irodalomban is, akik fantasztikusak a polgári hivatásukban és mellette remek írásokat publikálnak. Korábban divatos volt az angolszász csengésű írói álnév, de nekem valahogy sosem tetszett. Magyar szerző vagyok, magyar nyelven írok és erre büszke is vagyok. Ha esetleg egyszer sikerülne kilépni a nemzetközi porondra, akkor szeretném az országom hírnevét a saját nevemmel öregbíteni. Persze én könnyebb helyzetben vagyok, a nevem egyszerűen kiejthető más nyelveken is, de az írói álnév elvetése sokkal inkább elvi megfontolásból történt, semmint praktikus okokból.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Első sci-fi olvasmányélményem „A kupolaváros titka” volt Nemerétől. Teljesen lenyűgözött. Nagyszüleimnél olvastam nyári szünetben és szinte együltő helyemben végeztem vele. Korábban már említettem, a legelső „proto-novellám” is sci-fi volt, így igen elmondható, hogy ez volt a terv a legelejétől. Voltak sci-fi elemekkel tarkított horror próbálkozásaim is, de azt kell mondjam, hogy a fő erősségem és szerelmem az a sci-fi.

Milyen érzés volt, amikor az antológia könyved meg jelent?

Az első megjelenésem leírhatatlan élmény volt. Emlékszem egy Atipikus szerződések joga zárthelyi dolgozatra készültem Szegeden az egyetemi könyvtárban – sokat elmond arról az időszakról, hogy a csomagomat is oda címeztem – amikor jött az SMS, hogy megérkeztek a kötetek. Lélekszakadva rohantam az automatához, és ahogy kezembe vettem és megláttam a nevemet a tartalomjegyzékben, azonnal tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Úgy éreztem része lettem valami időtlennek, amit irodalomnak hívunk. Persze naiv elképzelés volt, de ott és abban a pillanatban fantasztikus érzés volt. Annyira elmerültem az örömben, hogy másnap sikeresen meg is buktam a zárthelyin, de még ez sem vette el a kedvemet. Kinyílt egy ajtószámomra, amit soha többé nem akartam bezárni.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?

A Helma Kiadóval egyelőre a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalom kapcsán kerültem kapcsolatba, habár a kiadványaikat korábban is ismertem. A közösségi médiás felületeken találkoztam a megjelenéseikkel és a mozgalommal és azonnal egyetértettem a törekvéseikkel. A mozgalom honlapján és a Helma Kiadó weboldalán úgy gondolom minden érdeklődő megtalálja a szükséges információkat. További együttműködés köztem és a Helma Kiadó jelenleg nincsen, ugyanakkor én nyitott vagyok egy esetleges jövőbeli közös projektre, nagyra tartom a Kiadónál megjelenő kiadványokat.

Milyen Helma kiadónál lenni, illetve támogató íróként jelen lenni?

Jelenleg támogató író vagyok a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalomban és ezzel egy szuper közösséghez tartozom. Remek írók tartoznak ehhez a kis kollektívához és mindannyian ugyanazt a célt tartjuk a szemünk előtt: a hazai irodalom előremozdítását. Az ilyen protekcionista szemléletű eszmék úgy gondolom, kiemelt fontossággal bírhatnak az egyre jobban globalizálódó világban, mondom ezt úgy, hogy kedvenc szerzőim nem kizárólag magyarok. Meg kell találni a hazai olvasóknak az arany középutat, hiszen itthon is vannak remek írók és a külföldi név sem garancia a minőségi írásra. Véleményem szerint ebben segít a mozgalom. Támogató íróként továbbá jogosultak vagyunk használni a mozgalom logóját a kiadványokon, amit szeretnék is elhelyezni a jövőre érkező új könyvem hátoldalán.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nem vagyok annyira tehetséges, hogy kizárólag impulzívan tudjak írni. Nekem szükséges a minimális tervezés vagy mondjuk úgy, vázlatkészítés. Vannak írók, akik leülnek és a zsebükből előhúznak egy fantasztikus regényt. Én nem ilyen vagyok. Talán a tudományos írásaimból fakad az a mentalitás, hogy minden írásom előtt megalkotom a világot, a karakterek jellemrajzait, bizonyos fontos jeleneteket stb. Persze nagyon sok olyan elem van, ami írás közben jön és szerintem ettől válik valóságossá az egész. A karakterek reakciói sosem tervezettek, néhány váratlan fordulat írás közben ugrik be, a dialógusok mindig az adott pillanatban születnek. De mindenképpen tudatos íróként jellemezném magam, bár ez az életem egyéb területére is igaz. Kivéve, ha könyv- vagy társasjáték-vásárlásról van szó. Akkor impulzív vagyok. *nevet*

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig az a kedvenc jelenetem, amit éppen írok. És mindig az a legnehezebb, amit éppen írok. Ez nálam mindig így van. Maximalista vagyok, de imádok írni, így ez a kettősség Damoklész kardjaként lebeg minden alkotási folyamat felett. De, ha egy abszolút kedvenc jelenetet kéne említenem, akkor talán a Kegyes hazugság című írásom zárójelenetét említeném, ahogy a főhős a Himalája felett átbukó napot nézi. Az valahogy a szokásosnál is jobban velem maradt és szinte érzem a hideg hegyi levegőt az arcomon minden alkalommal, amikor eszembe jut. Arra a jelenetre büszke vagyok. Hatásos lett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A múzsa mindig akkor csókol homlokon, amikor a legkevésbé várnám. Volt már, hogy az M7-es autópályán kellett megállnom egy benzinkúton, hogy gyorsan felskicceljek egy novellaötletet. A legutóbb megjelent Atlanti Rezervátum című novellám alapötlete egy Afrika felett repülő utasszállító gép rettenetesen szűk ülésében született. Szóval nem tudnék mondani egy konkrét forrást, ahonnan az ötleteimet merítem. Az viszont minden novellámra elmondható, hogy a magva mindegyiknek egy szó vagy jelenség. Ez megjelenik a gondolataimban, belekapaszkodom és építek köré egy világot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert folyamatosan támadnak jobb-rosszabb regény, illetve novellaötleteim, így külön megerőltetésre nincsen szükségem. Reméljük ez sokáig így marad még. Az viszont elmondható, hogy az eredeti ötlet és az elkészült mű rettenetesen különböző. A lelke ugyanaz, de a történetalkotás sokszor dinamikus folyamat, sok újratervezéssel és át huzalozással.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Minden alkalommal a feleségem az első, aki elolvassa, korrektúrázza, szerkeszti és véleményezi. Ő ismer a legjobban és az ő véleményére adok legfőképpen. Sok esetben javasolta egy-egy kicsit meredekebb történet kapcsán elmeorvosi segítség igénybevételét, de szerintem igazából minden történetemet szerette. Még az is, aminek a végén pókok ették meg a főszereplő arcát. *nevet* Ő az egyetlen, aki aktívan beleszól a történet alakulásába. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem neki a rengeteg szeretetet és segítséget. Nélküle sehol sem lennék.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először kicsit óvatosan álltak a dologhoz. Támogatóak voltak, de nem gondolták, hogy ilyen „komolyra” fordulhat a dolog, hogy két év alatt 5-6 megjelenésig jussak. Mostanra azonban normalizálódott a dolog. Látom, hogy büszkék rám, megosztják az írói oldalam posztjait, olvassák a novellákat. Ez nagyon nagy erőt ad, hogy folytassam ezt az egészet. Nagymamámnál ott állnak a vitrinben a megjelent írásaim. Ez csodálatos érzés.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Hálásan köszönöm nekik azt, hogy az idejüket arra fordítják, hogy a történeteimet elolvassák. Köszönöm nekik azt a sok kedves szót, amit a különböző platformokon kapok. Megígérem nekik, hogy az eddigi minőségből nem fogok engedni és a továbbiakban is olyan írásokkal fogok szolgálni, amelyek elgondolkodtatnak és szórakoztatnak is egyben. Idén még kettő novellát tervezek, ebből egyet ingyen olvashatnak majd el az olvasók. Ez lesz a Rettegés a sikátorban és ez egy klasszikus rémtörténet lesz. Az írói felületemen ezzel kapcsolatban heteken belül minden információt meg fognak találni az olvasók. A regényem, a BEVITEL pedig reményeim szerint jövő év elején fog a boltok polcaira kerülni. Ezen kívül van pár olyan projektem, amit még szeretnék a következő hónapokban megvalósítani, de nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, maradjon valami meglepetésfaktor is.

Dörgő Sándor írói oldala

Cs. Szabó Sándor Kálvin c.könyvbemutatón voltam Budapesten, a Bibliamúzeumban.

Nagyon köszönöm Dénes Hajnalkának, hogy meghívott a könyvbemutatóra. Egy élmény volt ott lenni, egy kicsit le vagyok maradva a könyv ügyileg. Mert most nézem, Luther után a harmadik, de maga a történet az első rész a Reformáció sorozatának. Időszerű lesz egyszer beszereznem a másik kettőt.

De hadd meséljek, kicsit a könyvbemutatóról. 

Az eseményt, a Bibliamúzeumban lett megtartva okt.17-én, Budapesten, Harmat és Kálvin kiadóval közösen mutatták be Cs. Szabó Sándor: Kálvin c. életrajzi regényét. A könyvbemutatón egy kis beszélgetés és felolvasásra került sorra. Mely számomra nagy élmény volt. Főleg a felolvasás, először voltam ilyen bemutatón.

A műsort Bagdán Zsuzsanna vezette a kerekasztal beszélgetést, mely maga a szerző, Naszádi Krisztina szerkesztő és Lányi Gábor egyháztörténész voltak jelen. A felolvasást Csákai László lelkipásztor olvasott, a Kálvin c. könyvből részleteket. Ahogy hallgattam, igencsak kedvet kaptam, hogy elolvashassam a könyvet. A könyvbemutatót, aki megnyitotta Herjeczki Kornél a Harmat Kiadó igazgatója.

A műsor alatt igyekeztem néhány fotót készíteni, így azt úgy nézzétek, hogy nem profi géppel készítettem, és ráadásul nem a legjobb helyen fotóztam. Nem igazán merek még, annyira kimenni és úgy fotózni, mint Magyar Szerzők Könyvei Blog bloggereként. Szoknom kell lassan, mert fogok több ilyen bemutatóra menni.

Íme, néhány fotó. Még egyszer nagyon köszönöm Dénes Hajnalkának ezt a remek estét, hogy elhívott erre az eseményre. Ráadásul plusz meglepetést okozott számomra, est végére egy dedikált példánnyal lettem gazdagabb. Nem is számítottam erre, igazi meglepetés volt.

Közös fotó
Balról én vagyok,mellettem Cs. Szabó Sándor

Herjeczki Kornél, Helma Kiadó igazgatója

Cs.Szabó Sándor, mellette Naszádi Krisztina szerkesztő

Bagdán Zsuzsanna műsort vezette

Lányi Gábor egyháztörténész

Csákai László, lelkipásztor

A meglepetés könyv, mely dedikáltan kaptam. Innen is köszönöm Dénes Hajnalkának és Cs. Szabó Sándor írónak.

A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

Harmat Kiadó

Mit olvassak? - ( "Romantika mindenkorban is divat, ahogy most is 21.században. ")

Mit olvassak? következő rovatát olvashatjátok. Most két könyvet ajánlok nektek, ha szeretitek a romantikus könyveket, akkor ez nektek való. Ezek azok a kötetek, amiket olvastam, és szívből ajánlom.

Steven Ricks

Hogyan nem lettünk sztárok

Tartalom:

Zack és Lisa életében egy közös van. Mindketten gyerekként elhatározták, hogy egyszer híres zenészek lesznek. Tehetségük ellenére egyikük élete sem úgy alakul, ahogy szeretnék, viszont váratlan találkozásuk új reményt ad nekik.

A zene közelebb hozza őket egymáshoz, mint gondolnák. Mire új barátaikkal zenekart alapítanak, már rajtuk kívül mindenki látja, hogy kapcsolatuk rég több, mint barátság. A siker elérése érdekében viszont hoznak egy szabályt, tilos a szerelmi viszony csapaton belül! De vajon barátaik is egyet értenek velük?

Fontosabb-e a hírnév a szerelemnél? Működhet-e egy zenekar barátság nélkül, és működhet-e egy barátság bizalom nélkül? De a legfőbb kérdés, működhet-e a kapcsolatuk szerelem nélkül? Mikor az élet váratlan akadályokat gördít eléjük, melyik utat választják majd, és a múltjuk mennyire nehezítheti meg életüket?

Lana Millan

Egy angyal az élet küszöbén és Egy angyal a szerelem küszöbén

( Raziel sorozat )

Tartalom

Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.

Tudtad-e? Buótyik Dorina

 Tudtad-e? rovatomban Buótyik Dorina írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig Grace Simpson történetei sorozataként jelentek meg.