Tudtad-e? rovatomban Makai Bálint író hét érdekességet osztott meg velünk. Assziszin angyalok I. címmel, Publio gondozásában jelent meg .
2023. október 21., szombat
Tudtad-e? Aurora P. Hill
Tudtad-e? rovatomban Aurora P. Hill írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek, eddig három kötete jelent meg, mely Serbeniai Krónikák sorozatához tartozik
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Julia RedHood - (" Ami mostanság motivál a hátborzongató témák, természetfeletti, a jövőben ezekre fókuszálok majd. Sose voltam romantikus író, ez többször is bebizonyosodott számomra, egyszerűen képtelen vagyok boldog szerelemről történetet írni.")
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Julia RedHood írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek 12 könyve jelent meg eddig és kettő antológiában is részt vett. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Jelenleg kisgyerekes anyuka vagyok, egy a szlovák határhoz közeli településen élek, és hobbiként írok, ha időm engedi. Hat éven át ingyenes e-könyveket töltöttem fel Google Playre, de most is tervezek ilyet. Szeretem megajándékozni az embereket. Mivel az írás a szórakozásom, nem érzem szükségét annak, hogy minden könyvemért pénzt kérjek.
Tizenkét könyved jelent meg, ezsok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
12 könyvem közül jelenleg hét érhető el. Egy megjelenése napokon belül megtörténik, először e-könyv formában. Hét évig tartott a könyvek megírása, azután kezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal, hogy sikert értem el egy pályázaton. A nagyon régi írásaim közül hármat tartok a fiókomban, szerkesztésre várnak, tehát újra meg fognak jelenni valamikor. A legtöbb kutatómunkát Védtelenül-sorozatom igényelte, mert két betegség szerepel benne. Két évig tanulmányoztam az Osteogenesis Imperfectát (csonttörékenység), és egy évig az alsóvégtag bénulást. Ennek a sorozatomnak az első kötete fog megjelenni nemsokára, a másodikat novemberben tervezem beküldeni a kiadómnak.
Az antológiában is részt vettél, milyen érzés volt, hogy bekerült az egyik történeted?
Az első volt számomra meglepetés (Stigma). A második antológiának nemcsak szerzője voltam, hanem a kiadás folyamatában is segítettem, a KIC alapítója adott nekem lehetőséget arra, hogy tagja legyek a szerkesztőségnek. Most is készülőben van két kötetünk, egy verseskötet és egy fantasy antológia.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Mindkettő ugyanannyira jelen van. Fantasy zsánerű írásaimban is keverem a valóságot a kitalált világgal. Épp egy misztikus thrilleren dolgozom, amire szintén jellemző két világ összemosódása.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
14 évesen, amikor megnéztem egy dokumentumfilmet egy gyilkosról, ez nagyon inspirált. Akkoriban Anne Rice rajongó voltam, és nyilván imádtam a vért, gyilkolást, vámpírokat. Azóta 13 év telt el, de a depresszív, sötét hangulat megmaradt, romantikus könyveimre is gyakran jellemző.
Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában add ki?
Ebben az évben három könyvem jelent meg nyomtatásban. El is adtam a legtöbbet, párat őrzök magamnál, hogy teljesen azért ne fogyjon el.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Két zsánerben írok (romantikus dráma, thriller), és ez így is marad, újat egyelőre nem szeretnék. Ami mostanság motivál a hátborzongató témák, természetfeletti, a jövőben ezekre fókuszálok majd. Sose voltam romantikus író, ez többször is bebizonyosodott számomra, egyszerűen képtelen vagyok boldog szerelemről történetet írni. Ezért van az, hogy olyan elemekkel rakom tele a regényeimet, ami feszültséggel tölti meg. Leginkább a depresszió és a félelem ábrázolása megy jól.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Elégedettség érzése tölt el, mintha befejeztem volna egy feladatot.
Utálom az eredeti nevemet. Nem látnám szívesen a könyveimen. Stephen King egyik könyvéből vettem a keresztnevet, mert olyan sokszor olvastam, és megtetszett. A vezetéknév az eredeti nevemre utal.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Rossz. Mert elrontottam. Mivel nyomtatás volt csak egyszerűen felgyújtottam. Ezen még ma is nagyon jót nevetek. (Nem tudom, van-e még egy ilyen elvetemült ember, mint én.) Mentségemre szóljon, húszéves voltam.
Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?
Én külsős író vagyok, és az Ágenda a kiadóm.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Ez is-is. Történettől függ.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
A legutóbb megjelent könyvem minden egyes fejezete nehéz volt, de ez az egyetlen, amiben egy teljes fejezet vált a kedvencemmé.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Csak úgy megszületnek. Ülök és eszembe jut. Ha kicsit eltávolodok a könyvtől, zene szokott inspirálni.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Jelenleg senki se szól bele. Az írás folyamata számomra egyéni élmény, csak akkor javíttatom ki, ha teljesen kész.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Férjem mindenben támogat. Ott volt velem az első dedikálásomon is és büszkén állt mellettem. Ez szerintem mindent elárul.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Mi várható? Védtelenül-sorozatom
első két kötete e-könyvként. Illetve Wattpadon is írok, mert nagyon szeretek,
ott egy thriller könyvem fejeződik be hamarosan, illetve egy sötétebb,
romantikus fantasyt kezdek el utána.
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koronczi Zsolt - ("Nem is a megjelenés döbbentett meg, hanem, hogy viszik. Az embereket érdekli és tetszik nekik. ")
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Koronczi Zsolt írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig két könyve jelent meg, Szénpor és szerelem, Az elveszett emberség címmel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Budapesten születtem a nyolcvanas években. Vendéglátó ipari iskolát végeztem, majd szakirányú érettségit szereztem, valamint egy üzletvezetői képesítést. Elkezdtem a főiskolát is, de egy ponton el kellett döntenem, hogy tanulok vagy dolgozom, mert a kettő együtt nem ment. Nyitott személyiség vagyok. Szeretek új dolgokat megismerni, kipróbálni, felfedezni.
Szénpor és szerelem, Az elveszett emberség c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Kezdjük a Szénporral. A kutatómunka mondhatni 1995 óta tart. Ebben az évben jártam először Görögországban, és nagyon megfogott. Az évek során sok arcát megismertem a hellén kultúrának. Lenyűgözött a történelme, a mitológiája, a zene és a nyelv egyaránt. Senki nem értette, hogy mit szeretek a görögökben. Mivel nem tudtam elmondani, gondoltam megírom. Az egyik nyaralás alkalmával annyi új impulzus ért, hogy jó táptalaj volt egy történethez. Persze voltak fejezetek, amikhez több kellett, mint a megfakult emlékek és a fotók. A Meteora kolostorokról szóló fejezethez két könyvet használtam, amit ott vettünk a kolostorok lábánál 1996-ban. Akkoriban sok magyar fedezte fel ez az országot, és rengeteg volt a magyar nyelvű könyv, amit ott fordítottak. Van benne pár nyelvtani hiba, de így autentikus. Valamit, régi felvételeket és drón videókat néztem a kolostorról. Így született a Szénpor és szerelem. Maga az írás kb. 3 évig tartott.
Az elveszett emberség ötlete 2006-2117 körül fogalmazódott meg bennem. Persze akkor még jóval kezdetlegesebb volt, és a koncepció ugyanez volt, de egy kihalt szállodában játszódott volna. Az évek alatt többször belekezdtem, de a történet nem akart összeállni. Szerettem volna egy kalandregényt írni, amihez tanácsot kértem Leslie L. Lawrence-től. Ő azt mondta, hogy írjam meg, és ő elolvassa. Maga az egész, hogy egy hóborította bolygón játszódjon, Ausztriában fogalmazódott meg bennem, ahol olyan volt a tél, mint a mesekönyvekben. Gyűltek az ötletek, és az impulzusok, de nem sikerült összerakni a történetet. Egy nap úgy gondoltam nekiállok és megírom, mert ha nem teszem meg, soha nem készül el. A Covid sok mindent elvett, de adott időt arra, hogy megírjam, így 6 hét alatt elkészültem vele. A javítás kicsit váratott magára.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Minden történetem más. A Szénpor sokkal inkább áll a valóság talaján, mint Az elveszett emberség. A Szénpor napjainkban játszódik, valód helyen, helyszíneken, amit rengeteg magyar ismer. Olyan embereket is említek benne, akikkel mások is találkozhattak, vagy csak láttak a patikában, vagy hallottak róluk. A karaktereim és a történet persze fikció, de a környezet az valós, és élettel teli. Ezt úgy rekonstruálni, hogy mindenkinek ismerős legyen az a Sarti, amit én ismerek, de összhangban legyen azokkal, amik változtak az évek során, nem volt könnyű, de nagyon érdekes volt felidézni az utcákat, a kukoricás nénit, Eleni pékségét.
Az elveszett emberség viszont egy teljesen fiktív világban játszódik. Egy elképzelt jövőképben, ami talán nem is az, aminek látszik. A sci-fi műfajnak egyik sarokköve a világépítés, hogy a fiktív kor hitelesen legyen tálalva az olvasó előtt. A helyszínek megalkotása, a benne szereplő népek és kultúra megalkotása komoly feladat volt. Megalkotni egy teljesen új népet, kultúrával, hagyományokkal, harcmodorral, vallással pályám egyik legnagyobb kihívása volt, ugyanakkor a legszórakoztatóbb is. Bevallom, bajban vagyok, mert nem szeretnék spoilerezni, de biztos vagyok benne, hogy az olvasóknak tetszeni fog a történet.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Gyerekkoromban imádtam a képregényeket, és szerettem rajzolni. Akkoriban nem volt akkora Marvel és DC dömping, mint manapság. Ha jól emlékszem Superman és Batman, Pókember, X-Men, Transformers volt, amiben kimerült a repertoár. Volt egy Marvel Extra nevű kiadvány, ami egyfajta összekötő kapocs volt. Ebbe kerültek a folytatásos történetek részei, valamint más szuperhős történetek. Először ezeket rajzoltam, mixeltem, majd később megalkottam az első saját karaktereimet. A rajzolást felváltotta az írás. Megszületett egy Csillagszövetség című történetem, ami hemzsegett a befejezetlen mondatoktól, elnagyolt karakterektől. Ez a történet már rég elveszett. Talán egyszer újra írom. De az tény, ha ez a történet nincs, ma nem létezne a Szénpor és szerelem, és Az elveszett emberség.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Igen. Több éve írtam egy krimit, Teátrális gyilkosságok címmel, amit csak szerkesztenem kell. Szívesen kipróbálnám magam a horror műfajban. Ebben a tekintetben a Szénpor álomjelenetei elég jóra sikerültek. De mindenképp szeretnék egy kalandregényt írni. Számomra az a megfejthetetlen misztikum.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Nagyon jó. Hihetetlen, hogy ennyi oldalt meg tudtam tölteni, és sose értem, hogyan sikerült.
Sokan írói álnevet használnak. Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?
Úgy gondolom, ha már alkotok, Szeretném, ha Koronczi Zsolt kapná mind az elismerést és a kritikát, nem pedig Pete Jones. Gondoltam rá, hogy a következő regényt Cilian Jones néven írom, de nem vitt rá a lélek. Bár, most így belegondolva, ha egy olyan történetet akarok írni, ami kiesik a komfortzónámból, majd előveszem az alteregómat.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
A romantikus zsánert szerintem sokan alábecsülik. Mindenkinek a csöpögős ponyvák ugranak be, ahol a férfinak olyan izmai vannak, amilyen nem létezik, vagy Danielle Steele. Az utóbbi sok olyan regényt írt, ami maradandó. Viszont az elmúlt két évtizedben számos író publikált ebben a zsánerben, férfi és nő egyaránt. Talán Nicholas Sparks az egyik legismertebb férfi a műfajban. De ott van például Jojo Moyes, az angol írónő, akinek a romantikus regényeit mindkét nem élvezettel olvashatja, mert olyan témákhoz nyúl, amik mindenkit megérintenek (pl. Mielőtt megismertelek, Miután elvesztettelek). Mikor belekezdtem a szénporba, egy olyan könyvet akartam írni, mint a Napsütötte Toszkána, és az volt a szándékom, hogy férfi és nő is olvassa. Mivel a könyvfesztiválon két férfi is magának dedikáltatta a Szénport, szerintem elértem a célom. Valószínű, hogy visszatérek még ehhez a zsánerhez, mert sok jó történetet lehet benne elmesélni.
A sci-fi mindig érdekelt. Valójában én ebben a műfajban akartam írni, de Az elveszett emberségig ez nem sikerült. Számomra mindig űrállomásokat, technikai fejlődést, idegen fajokat jelentett. Aztán később megismertem a sci-fi másik oldalát, ami tudományos alapokon nyugszik. Asimov a favorit ebben a zsánerben. Vannak még ötleteim, csak győzzem megalkotni őket.
Érdekel a történelmi regény, valamint a Dickens által papírra vetett emberi sorsok ábrázolása. Talán kipróbálom magam egy ilyen törtétben is.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Nem is a megjelenés döbbentett meg, hanem, hogy viszik. Az embereket érdekli és tetszik nekik. Mikor belekezdek egy történetbe, mindig tartok attól, hogy milyen lesz. Hiába van jó vázlatom, remek kutatómunkám, a sztori bármikor vehet egy olyan irányt, amitől az élvezhetetlen és pocsék lesz. Az elveszett emberségnél túl sok minden volt, amin elcsúszhatott volna a dolog, de szerencsére sikerült egy izgalmas történetet írni, ami biztosra veszem, hogy tetszeni fog mindenkinek.
Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz, mint támogató íróként? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?
A Magyar Könyv is Magyar Termék, tetszett a mozgalom, hogy a magyar írók könyveit szeretnék népszerűsíteni. Egy kezdő írónak elég rögös út vezet a kiadókhoz, és az olvasókhoz egyaránt. Sajnos nálunk nincsenek irodalmi ügynökök, mint Amerikában, akik segítik az írókat az érvényesülésben. Örülök, hogy egyre több ilyen szervezet van, aki próbálja visszahozni a régi irodalmi életet.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Tudatosnak mondanám, de ugyanakkor kellenek az impulzusok egy történet kezdéséhez. Vázlat alapján megyek, de egy ponton mindig félre rakom. De a mindennapokban sok impulzus és, és bármilyen apróság elindíthat egy változást, ami más irányt mutat.
Az impulzivitás is sokrétű dolog. Írás közben van, hogy annyira magával ragad a sztori, hogy folytatni kell, még akkor is, ha már elalszom. Németországban volt, hogy hajnalba felkeltem, befejeztem egy fejezetet, majd visszaaludtam.
De az impulzivitás a kezdésnél is fontos. Ha egy Viktoriánus korban játszódó történetbe kezdenék, először is mindenképp ráhangolódnék, megismerve a kort, a szellemiséget. Keresek egy olyan videojátékot, ahol be tudom járni a terepet. Amikor úgy érzem, hogy szívesen élnék abban a világban, nekilátok a történetnek. Persze vázlat nélkül nem állok neki semminek. Az kell.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Sok kedvenc jelenetem van. A szénporban szinte mindet szeretem. Sokat jártam ott, és nekem ezek inkább emlékek, mint sem leírt fejezetek. Sok helyszín hordoz kellemes emlékeket, akár a lovaglás, akár a Meteora kolostorok. Talán a Meteorás fejezet volt a legnagyobb kihívás, meg persze a vacsoraest, mert ott hangulatot kellett teremteni. Hányszor néztem vissza a régi videókat, és hallgattam azokat a zenéket. Eleni a történetben sok mitológiai történetet mesél. Ezek kiválasztása sem volt egyszerű, adagolása még nehezebb, de annál nagyobb élvezet.
Az elveszett emberség sokkal nehezebb volt. Valahogy úgy éreztem magam, mint George Lucas, mikor a Csillagok Háborúját forgatta 1977-ben. Nem ismerte a trükköket, meg a vizuális effekteket, csak azt tudta, hogyan kell filmet csinálni. Én tudtam, hogyan kell írni, jól vezetni ezt a történetet, és bár szeretem a sci-fit, nehéz volt neki kezdeni. Főként a szimbolika, és világépítés volt kihívás, a törzsek bemutatása, a harci jelenetek érdekes ábrázolása és még sorolhatnám. Bár nem tudtam, hogy fogom ezeket összefésülni, de minden részét szeretem.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Ez nehéz kérdés. Van, hogy csak egy kósza gondolat. Lehet, hogy látok valamit és jó lenne mesélni róla. Ilyen volt India és Marokkó. Folyamatosan naplót írtam, fotóztam mindent, amit tudtam. Olyan élményeim voltak, amiket szívesen beleszőnék egy történetbe. Marokkónál ugyanez. De megihletett már egy karneváli álarc, egy dal, vagy csak épp, hogy láttam egy kiselefántot. Ehhez még nincs teljes történet, de fejben már alakul.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A bétaolvasást mindig másra hagyom. Az elveszett emberséget Leslie L. Lawrence bétázta, ami nagy megtiszteltetést volt. A Pannonius Irodalmi Kör Észak-Pesti ágazatának, melynek egy rövid ideig alapító elnöke voltam, szoktam megmutatni, tanácsot kérni. Jó olyan embernek megmutatni, aki nem ismert minket, mert elfogulatlan és rávilágít azokra a hibákra, amiket nem vennénk észre. Két kéziratomat a Magyar Íróképző egyik volt hallgatója olvasta és látott el javítási tanácsokkal.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Anyukám gondolta, hogy ez lesz a képregény rajzolás miatt. Édesapám megkönnyezte az elsőt, Az elveszett emberséget szintén, főleg mert azt neki ajánlottam. A dedikálásaimon, bemutatóimon mindig ott vannak. Az unokatestvéreim meglepődtek, de nagyon várták. Kell majd vidéken is dedikálnom, hogy ott lehessenek ők is.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Először is szeretném nekik megköszönni, hogy a boltban az én könyveimet választották, és remélem ajánlották a barátaiknak, ismerőseiknek. Az idén új publikációm már nem lesz, viszont tervezek dedikálásokat, író-olvasó találkozókat, amikről mindig tájékoztatni az olvasóimat a Facebook-on, a Instagram-on, és a Tiktok-on, ahol mindenkit várok sok szeretettel. Ha tetszettek a történetek, kérem, osszák meg velem az élményeiket.
Jövőre szeretnék új regénnyel jelentkezni. De erről majd később mesélek.
Köszönöm a bizalmat az olvasóközönségemnek.
Őszinte tisztelettel.
Koronczi Zsolt
2023. október 20., péntek
Margaret Atwood társadalomkritikája, Stephen King borzalmai - Noah Hawley lerombolja az amerikai kultúrát
Noah Hawley:
Himnusz
„Az emberek rászoktak, hogy keresztet vessenek, akárhányszor a gyerekük kiment a szobából.”
Margaret Atwood társadalomkritikája, Stephen King borzalmai, avagy a regény, melyben Noah Hawley lerombolja az amerikai kultúrát
Megjelenés: október 31.
Fordító: Sepsi László
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 464 oldal
Leírás
Aki kedveli Hawley televíziós munkásságát, az pontosan fel tudja idézni lelki szemei előtt a történeteket meghatározó melankolikus, baljós hangulatot, a nagyszerű, élő-lélegző karaktereket, és nem utolsósorban a maró társadalomkritikát: a szerző szemén át a világ legtöbbször gonosznak, kicsinyesnek, és kizsákmányolónak tűnik. Mindazonáltal talán még sosem merészkedett olyan messzire, mint legújabb regényében, a Himnuszban.
Itt ugyanis fogja jelenkorunk egzisztenciális szorongásait, nyakon önti napjaink gazdasági, politikai eseményeinek hatásaival, amiből aztán egy meglehetősen erőszakos, apokaliptikus disztópiát teremt, mely esetében a legborzalmasabb, hogy olvasás közben úgy érezzük, csupán egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy mindez valósággá váljon.
Hawley új regénye egyfajta segélykiáltás az egyszerű ember felé: tégy valamit! Tedd jobbá! Vagy álld útját a rossznak! Hogy miért van erre szükség? A gyermekeink kedvéért, akikre örökül hagyjuk az általunk tönkretett világot. A Himnusz orwelli világa nem csupán előremutató olvasmány, de mintegy tökéletes lenyomata annak a szürreális kornak, amelyben élünk.
Fülszöveg
Az opioid-válság idején, a klímakatasztrófa egyre fenyegetőbb árnyékában egyszer csak megszűnik a táborok közti politikai konszenzus, és Amerika-szerte eluralkodik a káosz. A viták heves erőszakba csapnak át, felfegyverkezett, a vélt igazság nevében cselekvő csőcselék járja az utcákat. Eközben a tinédzserek előbb csak Amerikában, majd a világ többi részén is sorra öngyilkosok lesznek, és olyan mém-üzeneteket hagynak hátra, amelyeket csak ők képesek értelmezni.
A piacokat nem érintik a vérengzések: az olyan szupergazdagok, mint Ty Oliver, továbbra is élvezik az életüket magángépeiken a lángok felett. Miután elveszíti a lányát, Ty beadja a fiát, Simont, a Lebegj Szorongáskezelő Központba, hogy ott dolgozza fel nővére tragikus halálát. Simon itt találkozik a Próféta nevű fiúval, aki halaszthatatlan, rejtélyes küldetésre hívja: egy fiatal lány megmentésére, akit egy milliárdos tart fogva. Simon hamarosan fura bajtársakkal körülvéve találja magát, és lehetetlent nem ismerő útjuk az egész nemzetre hatással lehet.
Noah Hawley regénye nagyívű szépirodalmi thriller korunk Amerikájáról, ami a legsötétebb zugokban is rátalál a kiolthatatlan fényre. Felejthetetlen, életteli szereplői és szélesvásznú mozifilmként pörgő, vonneguti cselekménye időtlen művé teszi a Himnuszt.
A szerzőről
A díjnyertes Noah Hawley sikeres és sokoldalú szerző, aki a regényírás mellett televíziós sorozatokon és mozifilmeken is dolgozik, nevéhez köthető többek közt a Dr. Csont, vagy épp a több Emmy-díjjal kitüntetett Fargo, jelenleg pedig az Alien-franchise számára fejleszt televíziós szériát. Több mint húszéves pályája során számtalan elismerést begyűjtött regényíróként, forgatókönyvíróként, tévésorozatok alkotójaként, producereként és rendezőként, mint például az Emmy-, a Golden Globe-, az Edgar-, a PEN-, a Kritikusok Díja és a Peabody-díj. Sikerszerzőként Hawley-nak öt korábbi regénye jelent meg: az A Conspiracy of Tall Men, az Other People’s Weddings, a The Punch, a The Good Father és a magyarul is olvasható Zuhanás előtt.
Mások a kötetről
„Hawley egy hátborzongatóan valószerű disztópiát teremtett, amelyet csak még hihetőbbé tesz tárgyilagos fogalmazásmódja. Vállalkozását azáltal viszi sikerre, hogy Margaret Atwood regényeinek társadalomkritikáját vegyíti a Stephen Kingtől megszokott borzalmakkal.” - Publishers Weekly
„A Himnusz viharos korunk nagy amerikai regénye – provokatív mű, amely a dolgok mélyére ás, kiszűri a zajt, és felteszi a kérdést: „Hogyan változtathatunk, mielőtt túl késő lenne?” - Esquire
„Hawley az egzisztenciális szorongásainkból merít ihletet, és vaskos, de letehetetlen regényében ad formát nekik, műve egyszerre rémisztő, apokaliptikus és olykor furcsamód szórakoztató.” - New York Times Book Review
Részlet a kötetből
„A wisconsini Madisonban élő Carpenter család esete keltett először feltűnést. Május 15-én a tizenhat éves Brad Carpenter hurkot kötött egy hosszabbítókábelből, és felakasztotta magát a háromszintes Edward korabeli ház padlásán, amelyet szülei hat évvel korábban újítottak fel. Az anyja talált rá a kötélen himbálózva, a nő kezében egy halom alsónemű, kimosva és összehajtogatva. Két nappal később a tizenhét éves Todd Billings, a sícsapat kapitánya nejlonzacskót húzott a fejére pontosan abban a pillanatban, amikor a tizenöt éves Tim O’Malley, matematikaversenyek állandó résztvevője, felvágta az egyik vénáját, majd még egyet, és elvérzett a fürdőszobai mosdókagyló felett. Mind elsőszülött fiúk. Mind saját használt kocsival jártak. Todd fogszabályzóban halt meg. Brad végül azt bánta, hogy nem érheti meg pattanásainak elmúlását.
Valahol a haláluk helyszínének közelében mind felírták a szimbólumot: S.
Mit jelent? Mire véljük ezt a betűt?
Madisonban az ezt követő nyolc napban még három tizenéves vetett véget önkezével az életének – a környékbeli szülők aggodalma pánikká fajult. A wisconsiniak rászoktak, hogy figyeljék alvó gyermekeiket. A kisebbeknek azt tanácsolták, bilizzenek nyitott ajtónál. Három megyével arrébb az iskolai bálkirálynő bevett egy üveg gyógyszert, majd vodkával és Red Bull-lal öblítette le. Az állam délnyugati csücskében öt lány az úszócsapatból megegyezett, hogy öngyilkosok lesznek, majd leugrottak a városháza óratornyából.
A CNN figyelmet szentelt a témának. A New York Times tényfeltáró cikket közölt. Mentálhigiénés szakemberek tartottak sebtében összehívott gyűléseket a városházán, és válaszoltak az összeterelt tizenévesek és szüleik kérdéseire. Az emberek rászoktak, hogy keresztet vessenek, akárhányszor a gyerekük kiment a szobából.”
A könyvet itt szerezhetitek be
2023. október 19., csütörtök
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bacsa Zsófia - ("Idén télen a Jillian Rosedale című regényem kapható lesz a New Line kiadónál, illetve Merítés díj jelölést kapott ifjúsági kategóriában a moly.hu oldalán, amire nagyon büszke vagyok. ")
Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Bacsa Zsófia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Jillian Rosedale ifjúsági c. könyve jelent meg. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról,mit lehet tudni rólad?
31 éves, egy gyermekes anyuka vagyok, diplomás agrármérnök, aki Mindszenten nőtt fel és él mai napig. Nagyon szeretem ezt a kis várost, nagyon csendes és ez az alkotáshoz számomra nélkülözhetetlen a nyugalom és a jó, vidékies levegő. Már 2015 óta bontogatom a szárnyaimat az írás terén, de az igazi utam 2020-ban a covid beköszöntével indult el és azóta nincs megállás. Elkezdtem itthon dolgozni illusztrátorként. Sok megkeresésem volt mesekönyvek illusztrálására, valamint verseskötetekhez is készítettem már szép alkotásokat. Az élet mindig is a művészet felé sodort, és úgy hiszem, hogy ezen az úton is fogok maradni még nagyon sokáig.
Jillian Rosedale c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A regényemet még gimnazista koromban kezdtem el írni, de közel sem hasonlít már az első verzióhoz a történet. a kézirat több, mint tíz éves. Amikor elkezdtem írni, akkor még nem nagyon gondoltam abban, hogy megjelenik nyomtatott formában. Kutatómunkát nem igényelt a történet. Két évvel ezelőtt rajzoltam meg a karaktereket, és úgy voltam vele, hogy „jók lesznek azok valamire”, de még akkor sem gondoltam, hogy újra előveszem a kéziratot, pedig minden évben elvettem és hozzátettem egy kicsit. Végül a tavalyi évben jött az elhatározás, hogy megírom és Jillian története élni fog. Megérte rá várni.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Szeretek párhuzamot vonni a valóság és a fantázia szülte világaim között. Így dolgoztam fel sok traumáimat, hogy ezekbe a csepp kis történetekbe írtam bele azokat a dolgokat, amik megtörténtek velem. Nagyon ritkán írok olyan történeteket, amely nem a fantázia világában zajlik, amiben nincsenek esetleg varázslények, vagy vérszívó vámpírok. Hogy miért? Talán abban érzem magam otthon és kényelmesen.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Az első kis novellámat, még 2010 környékén írtam meg, de akkor még nem fogott el a késztetés, hogy mindenáron tollat ragadjak és folytassam az alkotásnak ezt a műfaját. A szenvedély érzése sokkal később érkezett az életemben, 2017-ben. Simeonov Todor Apeva pályázatával indult el a szenvedély. Onnantól minden évben megjelent egy-egy apevám az ő köteteibe és nem volt megállás. Az ajtók kitárultak.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Igen. Szeretnék horror történeteket is írni, és már készülőben is van egy kézirat, amelynek címe „Amikor a felhők leszállnak”. A fantasy regényeimben is jelen vannak horror elemek, és most szeretném magam elmélyíteni a témában és a műfajban.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Elégedett voltam, de ez tartott egy napig, mert a következő lépésen járt az eszem, hogy még mennyi munka lesz vele, mielőtt még könyv formájában kézbe vehetem. Egy alkotó mindig talál hibát saját munkájában és én nem szégyellem mondani, hogy még mindig lehetne tökélesebb az írásom. De ezt a történetet nem magamnak írtam, hanem nektek, és eljött az ideje annak, hogy befejezzem, máskülönben sosem adtam volna ki.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Nem gondolkodtam egyáltalán. Szeretem a nevemet, és vállalom a munkáimat (ha jók, ha rosszak).
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
A határozott válaszom igen. Szeretem ezt a zsánert. Határ a csillagos ég.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Remek érzés volt, de ugyanakkor frusztráló is, hiszen az emberek elé tettem valamit, amibe belepillanthatnak. Egy darabot belőlem. Az első könyvemnél az összes létező hibát elkövettem, amit lehetett, de nem bánom, hogy ez így történt, mert máskülönben nem tartanék itt. Odafigyelek, hogy ne történjen meg ugyanaz a hiba.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Többnyire impulzív. Ritkán tervezek meg egy történetet. Ha tervezéshez nyúlok, akkor ott rövid határidővel kell dolgozzak.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Kifejezetten kedvenc jelenetem nincs, én egészében szeretem a történetet. Viszont van egy jelenet, ami 1,5 hónapig tartott a megírása, és alig van 3 oldalnyi az egész. Az első erotikus jelenet. Nem olyan könnyű megírni, mint ahogy tűnik.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Sokat olvasok, és néha elég egy meghatározó gondolat egy könyvből, ami elindít bennem egy különálló történetet. Vagy egy zene, ami kivált egy érzést és úgy érzem, történetbe kell foglalnom.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Sok olyan író ismerősöm van, akiknek már 1-2 tucat könyvük megjelent, és vannak köztük olyanok, akiknek bátran odaadom a nyers művet és adok a szavukra, mert bízom a saját tapasztalataikban. Van 2-3 béta olvasóm, akik olvassák, és friss szemmel próbálják kiszűrni a hibákat.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Elfogadták, hogy írok. Nagy figyelmet nem kaptam tőlük. Igazából most kezd beérni munkám gyümölcse, mert már a családom is elismeri, amit csinálok.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Idén télen a Jillian Rosedale című regényem kapható lesz a New Line kiadónál, illetve Merítés díj jelölést kapott ifjúsági kategóriában a moly.hu oldalán, amire nagyon büszke vagyok. De új regény, vagyis a folytatása, amelynek címe „Duncan, egy démon emlékei”, majd csak a jövő évben lesz kapható. Az „Amikor a felhők leszállnak” című regényemet idén be szeretném fejezni és pályázatokra szeretném beadni.
2023. október 14., szombat
Novemberi megjelenések FairBooks Kiadónál - ("Előrendelés október 15.")
Íme azok a könyvek, amik novemberben fognak megjelenni, plusz ráadásként egyiket el is olvastam megjelenés előtt.
FairBooks Kiadó három kötete jelenik meg, kettő folytatása, egy pedig önálló kötetként érkezik.
Jud Meyrin, Büksi Zsuzsanna és a Ludvig Dóra.
Íme a három kötet, mely november 15-ére érkezik.
Előrendelést október 15-től lehet leadni.
Jud Meyrin
A kastély réme
(Felföldi rejtélyek 3.)
Tartalom
Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt
Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.
Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.
Mert kísértetek nincsenek.
Vagy talán mégis?
És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?
Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?
Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről.
Büksi Zsuzsanna
Csodakert
Tartalom
Márk mindent elvesztett, amit csak lehetett. Kerékbetört profi futballkarrierje és tönkrement házassága elől a kisvárosi magányba menekül, azonban egy váratlan örökség révén betoppan az életébe Dóri és nyolcéves kisfia, Lackó.
Dóri abban reménykedik, hogy újra egymásra találnak a gyermeke apjával. Nincs szüksége arra, hogy összeköltözzön egy idegen férfival, sem arra, hogy Márk megnehezítse egyébként sem könnyű életét. De vajon hová vezet a kényszerű együttélés?
Egy átmeneti állomás lesz csupán, vagy Dóri és Márk olyasmire bukkannak együtt a mesés vidéki házban, amiért érdemes megváltoztatni a terveiket?
Ludvig Dóra
Küzdelem önmagammal
(Szilánkok 2.)
Tartalom
Volt már olyan érzésed, hogy a múltad árnyékot vet a jelenedre, és legszívesebben kitörölnéd?
Amanda próbál túllépni a fájdalmán, és begyógyítani a sebeit. Igyekszik a jövőbe tekinteni, és nem visszaemlékezni az utóbbi éveire, mégis akaratlanul is vissza-visszazuhan a fájdalomba. A terapeutája tanácsára próbál nyitni a férfiak felé, de hol a körülmények nem megfelelőek, hol ő maga nincs abban a lelki állapotban, hogy ismerkedjen.
Aztán mégiscsak akad valaki, aki úgy tűnik, képes áttörni a falat, amit Amanda maga köré épített.
Vajon lehet újra szerelmes az ember, ha nemrég elvesztette élete nagy szerelmét?
Vajon a sors ezúttal Amanda mellé áll vagy ismét keresztbe tesz neki?
Vajon Amanda megtalálja a boldogságát?
A könyveket itt tudjátok beszerezni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)