Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Boltsek Erik írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Párhuzamos létezés c. könyve jelenik meg, amit a Publio Kiadó oldalán lehet majd megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni, hogy felkértél erre az
interjúra, és lehetőséget teremtettél arra, hogy kezdőként
bemutatkozhassak egy számomra új közösségnek.
Komárom-Esztergom megyéből, Tatabányáról származom, de már több, mint tíz
éve Budapesten élek és dolgozom. Az új közösséget azért is emeltem ki, mert
világéletemben logisztikai pályára készültem, utána pedig ezen a területen is
helyezkedtem el. A művészet különböző formákban és módokon mindig jelen volt az
életemben, de csupán hobbiként. Persze megvolt a „rocksztár leszek” korszakom
is 18 éves korom tájékán, amikor még zenekari szinten basszusgitároztam és koncerteztünk,
de ugyebár nem lesz mindenkiből rocksztár.
Párhuzamos létezés c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Ha röviden szeretném ezt megválaszolni, azt mondanám, hogy az írás 20-30%
volt a teljes folyamatból, a kutatás pedig 70-80%. Minden egyes évszám,
helyszín, tárgy, személy, bizonyos esetekben komplett családfák
áttanulmányozása, népszámlálási adatok átbogarászása, korabeli térképek
átnézése, és így tovább. Annak ellenére, hogy ez mennyi időt vett igénybe,
kifejezetten élveztem, hiszen így az én tudásom is bővült, és hasznos
ismeretekre is szert tettem. A hitelesség jegyében a szereplők neveit is
aszerint válogattam össze, hogy az adott államban, évben és környezetben
mennyire volt valószínű, hogy valakit Richardnak, Antonionak vagy éppenséggel
Jeremiásnak neveztek el a szülei. Amennyiben kiemelt jelentőségű tárgyakról
volt szó, azt is felkutattam, hogy ha – példának okáért – egy 150 éves tárgyról
beszélünk, akkor azt miből és hogyan készítették el akkoriban.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A kettő kéz a kézben jár egymással. Felhasználtam valódi eseményeket,
melyeket vagy így vagy úgy beépítettem a történet folyásába. Ez nem feltétlenül
azt jelenti, hogy az adott esemény kiemelten fontos vagy hogy egyáltalán fontos
a történetre nézve, viszont autentikusabbnak éreztem, ha valamely szereplőm egy
valódi esemény körül bukkan fel, vagy éppenséggel részese annak, ami formálja
valahogy a személyiségét. Továbbá ilyen események felhasználásával szándékoztam
mélységet adni az adott jelenetnek, és visszaadni valamit az adott évből vagy
korszakból.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Történetmeséléssel már egészen korán próbálkoztam, még Általános Iskolában,
bár az inkább egy nagyon gagyi, South Park ihlette képregény próbálkozás volt,
nem túl sok történettel, amiről mesélhettem volna. Az igazi próbálkozások a már
említett dalszövegek voltak, amiket Középiskolában firkálgattam, amikor éppen
eltalált egy érzés, vagy valamilyen behatás ért, amire így akartam reagálni. Az
igazi szenvedély pedig 2022 januárjában indult, amikor elhatároztam, hogy
befejezem azt a könyvet, amit 2014 és 2016 között írtam – szintén azért, hogy
egy engem ért behatást lereagáljak vele.
Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad?
Vannak elképzeléseim rá, és van is már 2-3 új
regényötletem, melyek eltérőek a Párhuzamos Létezés stílusától, de az még a
jövő zenéje, hogy miként futják ki magukat. Az első regényem eleve több zsánert
vonultat fel, melyek úgy gondolom, hogy szépen illenek egymáshoz, és jól harmonizálnak,
de természetesen ezt majd az olvasók állapítják meg, hogy valóban megvan-e a
kémia.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Annyit elárulhatok, hogy nem egy könnyed, vasárnap délutáni kávé mellett
letudható, egy szálon futó történetről beszélünk, így roppant nehéz volt
meghatározni, hogy hol is kellene hogy legyen a vége. Még mielőtt elküldtem
volna a kiadónak, voltak fejezetek melyek kikerültek, voltak fejezetek melyek
bekerültek, és volt néhány átrendeződés is a sorrendben, hogy az időrend és a
történet folyása lineáris(abb) legyen. Azt mondjuk meg kell említsem, hogy az
első néhány fejezettel az egyik részem elégedett, a másik pedig addig
javítgatná, amíg el nem kopik a billentyűzet, de azt hiszem, hogy ez az
elsőkönyves írók népbetegsége lehet.
Nem
gondolkodtál még írói álnéven?
Gondolkodtam rajta,
de úgy voltam vele, hogy a saját nevemet szeretném látni a borítón. Szép és
hatásos misztikumot lehet felépíteni egy írói álnév köré, és a két keresztnevem
miatt egy esetleges rövidítéses elrendezés is felmerült, de végül úgy
döntöttem, hogy a vezetéknevem egyedisége miatt „megtartom”.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Valahogy úgy érzem, hogy az eddig bejárt életutam és tapasztalataim miatt
konstans jelen van egy amolyan küzdelem az élet bizonyos erőivel szemben. Sokat
elárul az is, hogy a dalszövegeim többsége fájdalom feldolgozásáról és annak
megértéséről szóltak, vagy éppenséggel egy csalódást mesélnek el. Talán
bizonyos metál irányzatokhoz ezek a témák passzoltak akkoriban, de ebből
kiindulva egy drámai színtér felépítése könnyebb volt, mintha egy vidám
történettel kezdtem volna. Egy posztomban említettem, hogy 2006-2007 környékén
az RPGMaker 2000 programmal is próbálkoztam, és emlékeim szerint az egyik első
játékom címe „Halál Közelben” volt, ami szintén beszédes.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Itt inkább azt említeném meg,
hogy milyen volt, amikor a Publio igent mondott. Konkrétan megmondva három
kiadót kerestem meg, közülük ketten jeleztek vissza pozitívan, és noha
mindkettőnek nagyon örültem, a Publio-t választottam. Hogy milyen érzés volt?
Felfoghatatlan. Az az igazság, hogy nem is nagyon akartam elhinni, hogy az,
amit „összehordtam” méltó lehet arra, hogy bármilyen formában felkerüljön neves
könyvesboltok polcaira, és valahol még most sem hiszem el. De talán majd akkor,
amikor látom is, hogy ott vannak, akkor elkezdem majd elfogadni.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Azt kell mondjam, hogy is-is. Van, amikor pontosan tudom, hogy mit
szeretnék elmesélni a következő bekezdésben vagy fejezetben, és ennek
felállítom a nyers kereteit, amit az esetek többségében egy-egy impulzív
gondolattal töltök meg, hogy egyedi legyen, remélhetőleg a lehető legközhelymentesebb
eredményt elérve ezzel. Van, amikor egy pillantás, egy tárgy, egy érzés vagy
illat beindít valamit, amiről tudom, hogy felhasználhatom egy jelenethez, hogy
jobbá és hitelesebbé tegyem, vagy éppenséggel eljuttat valami teljesen máshoz,
amire nem is gondoltam volna az elején.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Kedvenc jeleneteim, kedvenc fejezeteim és karaktereim is vannak, bár
ezutóbbiban voltak meglepő fordulatok számomra is, amikor képes voltam
megszeretni egy karaktert, akit az elején magam sem kedveltem. Reményeim
szerint a fontosabb szereplők karakterfejlődései érezhetőek és jól felépítettek
az olvasók szempontjából is, ugyanis itt-ott valódi érzelmi hullámvasutat
tartogatok számukra.
A nehezen megírható részeket illetően… volt olyan romantikus szál, amivel
meggyűlt a bajom, és vissza kellett menjek bizonyos fejezetekhez, hogy
organikusak legyenek, és ne azt vegye észre az olvasó, hogy egyszer csak valaki
vonzódik valakihez, és nincs előzménye. A másik, a nehezebb, amikor egy
szereplőtől meg kell válni. Úgy gondolom, hogy ezt nem lehet csak úgy egyik
oldalról a másikra megvalósítani – legalábbis fontosabb szereplők esetében, -ugyanis
ha sikerül azonosulni az adott személlyel, az olvasó is jobban átérzi a
fájdalmat, amit ő átél.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
A legkülönbözőbb dolgok adhatnak ihletet a következő gondolathoz.
Példának okáért egyszer a csupaszív mudim (Cole) mellkasán lévő fehér pamacsból
„merítettem”, és ez az apró részlet egy kulcsfontosságú tényezővé vált egy
igazán fontos jelenetben.
Arra jutottam, hogy kardinális kérdés, hogy pontosan hol írok, és mire
írok. Bizonyos nehéz fejezetek kidolgozásánál azzal játszottam, hogy egyszer a
számítógépen írtam, egyszer telefonon, egyszer post-itekre rövidke mondatok
formájában, hol pedig komplett A/4es oldalakat töltöttem meg részletgazdag
leírásokkal, amiből vagy ennyit vagy annyit használtam fel a végén.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Legelsőként a feleségem, Ani
látta és mondott róla véleményt, és mivel az első néhány fejezet… hagy(ott)
némi kívánnivalót maga után, így sok terelgetés kellett, mire olyan formát
öltött, ami vállalható a nagyobb közönségek előtt is. Őt követte egy nagyon
kedves krimi rajongó kollégám, Andi (Szöszi). Az ő véleményükön felbátorodva
engedtem betekintést másoknak is, és jelenleg négy olyan ember van, akiknek
adok a szavára, és olykor kikérem a véleményüket erről-arról.
Kísérleteztem is a szerencsével
és a sorssal, ugyanis amikor egy válaszúthoz jutottam, ahol mindkét
végkifejletet szívesen kidolgoztam volna, rábíztam azt Anira és a kollégáimra.
Biztosan hülyének gondoltak, amikor odaléptem hozzájuk azzal, hogy „Kontextus
nélkül; igen vagy nem?”. Ez egy nagyon jó ötletnek és kihívásnak bizonyult, ami
által megmentettem szereplőket, és volt, aki közel főhősi rangra emelkedett
azután, hogy néhányszáz oldal alatt kiírtam volna a történetből.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Meglepődve fogadták a dolgot. Nyílt titok, hogy a családban inkább én
vagyok a kreatív, míg édesapám és bátyám a szakmaibb személyiségek. Meg is kérdezték,
hogy mégis hogy van nekem agyam ahhoz, hogy egy ilyen sok szereplős és oldalas
történetet felépítsek. A válasz? Magam sem tudom pontosan, de így, hogy lassan
két éve minden egyes nap foglalkozom a Párhuzamos Létezés univerzumával, az
egyik énem már ott él abban a világban, és harmadik személyként valahol részese
is a történéseknek, ami fantasztikus érzés.
A megjelenésnek nagyon örülnek. Nem hibáztatom őket, hogy nem gondolták
volna, hogy rábólintanak a művemre, ugyanis nekem is voltak bőven kételyeim, de
összességében nagyon büszkék és örülnek neki.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az idei év a Párhuzamos Létezésé, de a FB oldal elindulásával nem csak a
bemutatóról és a megjelenés dátumával tervezem traktálni a követőimet, hanem
betekintést nyújtok az írói folyamatba, inspirációkba, ötletekbe, és természetesen
magamról is elárulok néhány dolgot, ami talán magyarázatot adhat bizonyos
dolgokra a történetben.
Azt pedig majdnem kifelejtettem, hogy a jövőbeni tervekről és regényekről
is elhintek majd apró részleteket alkalomadtán.
Előrendeléssel kapcsolatos infókat az író fb oldalán olvasható majd.
Boltsek Erik írói oldala
