Jelena Glazova: Naivitás – Megjelenik szeptember közepén!

 Jelena Glazova

Naivitás

 

Megjelenik szeptember 16-án!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2023

 

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Júlia Imola

Jelena Glazova a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

 

Könyvbemutató szeptember 30-án, szombaton 20 órától a Millenárison

A szerzővel a Prae Kiadónál megjelent verseskönyveiről, valamint Szemjon Hanyin költővel a De nem úgy című legújabb kötetéről Vass Annamária beszélget.

 

Dedikálás a Prae Kiadó standjánál

Szeptember 29-én, pénteken 17-18 óráig.

 

 

Fülszöveg

 

Mi a legfontosabb az életben? Mi a pénz? Mi a közös a popzenében és a terrorizmusban? Elment-e Isten zuhanyozni, és azért nem hall minket?

Jelena Glazova új verseskötetében válaszokat keres társadalmunk legégetőbb kérdéseire, miközben merít a popkultúrából, filozófiából, buddhizmusból, s persze vallás és politika éktelen lármájából. Végül mindig ugyanoda jut vissza: az erőszakhoz. Nem elégszik meg látszatválaszokkal: nem kíméli a humanizmust és a feminizmust sem, tömör és erőteljes képeivel kíméletlenül odacsap, hogy megrengesse létezésünk alapzatát, amelyről azt gondoltuk, kikezdhetetlen. Folyamatosan rákérdez az emberi nyelv és kommunikáció ellentmondásos viszonyára, hiszen „a terjengősség és a jelentés hiánya hirtelen belülről öl”.

Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a halál edzőterembe megy és társkereső applikációban küldözget magáról képeket, Isten pedig nem válaszol többé semmire.

 

 

Rövid idézet a kötetből

 

„beástuk magunkat isten fáradhatatlan testébe

de az összeomlott

kitolt minket kívülre

arról álmodoztunk hogy teljesen be leszünk temetve ide

azt hittük eldőlt a jövőnk

nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége

isten egyszerűen hallgatott

mi ezt nem ellenvetésként

hanem hallgatólagos beleegyezésként értelmeztük”

 

 

Részlet a kötetből

 

„isten feldarabolt teste

mindenhol szétszórva

ez a költészet”

a föld és az ég

fáira telepedett és

beszél a drón-orákulum

előtte arcra borul

egy kihidrogénezett hajú srác

söpri hajával a földet

festékkel bekent

szakadt ruhában

túl komolyan veszi a drónt

még akkor is ha az egy elhunyt hangján beszél

túl komolyan kérdezi meg

„fogunk-e örökké élni”

ha az izomszövet

adatfolyammá változik

és a drón az adatfolyam

leereszkedően leereszkedik

átrepül az orákulum porában

elterülő srác felett

orákulum-adatfolyam repül

a srác a porban fekszik

 

 

„a létezésnek abból a rétegéből

ahol minden szó megsemmisül”

hirtelen felbukkant a szó

de emberi volt vajon?

szent köntösben

agonizáló állatok vérére éhezve

„a nyers hús iránti olthatatlan szomjúság szállta meg”

a szertartás alatt a füstölőt rázva

rituális késsel hadonászott

elmormolt bizonyos varázsigéket

burkoltan kiabált

énekelt és köpködött

a magmába gabalyodva

kielégülés iránti szomjúsága miatt

kiszivárogtak a szavak

ragadósan recsegtek

a rituális kés szavai (…)

szavak mint holttestről

felszálló rovarok

szavak élesek mint

az ammónia szaga

egy mesterséges nyelv szavai

amelyek a XIII. századi dialektusok

és számok nyelvének metszéspontján születtek

nyilakkal és nehéz algoritmusokkal nyert

táblázatokba átvíve

ilyen volt a szó

súlyos mesterséges (…)

ez minden amit érdemeltek

 

 

„pszichológiai korlátok

elfojtott érzékenység

ösztönös késztetések

a civilizáció kényszerzubbonya

nagy pszichológiai problémák

passzivitás és függőség

patológiás hatalomvágy

nők elnyomása évszázadokon át

nárcisztikus passzivitás

izoláció zárt térben”

mondja a lány a fedélzetre mászva

észrevételeit

egy jegyzetfüzetbe írja

a fedélzeten kinyújtott lábbal ül

körülötte már elkezdődött a mozgás

különböző színű nők járkálnak körbe-körbe

körbejárják a vezérnőt

csak neki van joga kiemelni valakit

mindenkit aki a zsákmányára pályázik

halálra ítél

a vezérnő széttárt lábbal áll

a fején tükörpiramis

amelyben tükröződik tenger ég és fedélzet

mind abbahagyták amivel foglalkoztak

és hívására azonnal rohantak a hajóra

senki sem tudott ellenállni a kísértésnek

a hajó mozog a nők különböző testtartásokat vesznek fel

nemsokára többségüket

ledönti majd

a kemény kéz

de addig még nyugodtan sétálgatnak egyik oldalról a másikra

valaki azt mondja hogy szükségük van egy vezető figurára

könnyen alárendelődnek

a vezető lehetővé teszi számukra

más hajók meghódítását

rabolnak és gyilkolnak

és amikor a másik hajó elsüllyed

a vezető elveszi tőlük a hatalom jelképét

és megmérgezi saját szolgálóit

a lányok értetlenül zuhannak a lábai elé

a következő kikötőben egy új csapatot talál

akik kalandra éhesen boldogan másznak fel a hajólépcsőn

hiszen most leküzdik a pszichológiai korlátokat

újraélesztik az elfojtott érzékenység

ösztönös késztetéseit

levetik a civilizáció kényszerzubbonyát

megoldják a fő pszichológiai problémákat

megküzdenek a passzivitással és a függőséggel

kielégítik a kóros hatalomvágyat

megtagadják a több évszázados női elnyomást

újraélesztik a nárcisztikus passzivitást

és elkerülik a zárt térben való elszigeteltséget

 

 

A szerzőről

 

A portré a szerző saját képe.

Jelena Glazova (1979) lett költő, hang- és vizuális művész, Rigában él. A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál. Naivitás című verseskötete eredetileg 2021-ben jelent meg Lettországban.

Jelena Glazova korábbi kötete a Prae Kiadónál:

Sóvárgás (2021)

 

Mindkét kötet megrendelhető a kiadó webáruházában:

Sóvárgás

Naivitás

Kovács Krisztián második regényében a családi kapcsolatok és a magyar hétköznapok alig-alig változtak az elmúlt 40 évben.

 Kovács Krisztián:

Minden csendes és nyugtalan 

„Azokban az első hetekben csupán a lángok jártak az eszemben; ott sem voltam, de így is hallottam, ahogy finoman sercegve elemésztik a papírt, és egy hónap is eltelt – meg kellett várjam, míg elpárolog a kezdeti düh és elkeseredettség – amikor a bonyolult ok-okozati viszonyok hálójából valamiféle átlátható rendszer mutatta meg magát.”

Érkezik a Hiányzó történetek szerzőjének új regénye döntésekről, felelősségvállalásról és menekülésről.

Megjelenés: október 10.
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 432 oldal

Leírás

Kovács Krisztián új regénye azt kutatja, vajon miként hatnak egymásra életek, melyek valójában sosem érintkeztek közvetlenül, valamint, hogy az évtizedekkel ezelőtti családi impulzusok és a ma családjának mechanizmusai közt létezik-e bármiféle átfedés, és azt vajon regnáló politikai rendszerek önzése, vagy épp egyének saját döntései okozták?

A két főszereplő, Kende Zalán és Novák Hunor bizonyos szempontból talán testvéreknek is nevezhetők holott évtizedek választják őket egymástól: mindketten nehezen találják önmagukat a világban, és még nehezebben birkóznak meg családjuk árnyékával és környezetük előítéletével.

Zalán, akit anyja csecsemőkorában elhagyott, és apja és nagyanyja nevelt, testi fogyatékkal él egy szerencsétlen gyermekkori baleset következtében; az írói ambíciókat dédelgető Hunor mindig a bátyjához méri magát, zsarnok anyja és rendőrként dolgozó alkoholista apja neveli. Mindketten menekülnének az országból, egyikőjüket azonban a 80-as évek politikai berendezkedése, másikat saját gyávasága és honvágya akadályozza.

Mindketten döntéseket hoznak, egyiket a másik után, melyek befolyással bírnak egymásra. A jelenben alig pár napig, míg a múltban évtizedekig követjük nyomon a sorsukat, hogy azok végül láthatatlanul, tragikus események során át fonódjanak mégis egymásba.

 

Fülszöveg 

1993-ban a budapesti állatkert agg hímtigrise egy éjszakai etetés alkalmával megöli a személyzeti igazgatót. Kende Zalán az éj leple alatt elbujdosik a helyszínről, mert szentül hiszi, hogy ő tehet a tragédiáról. 2017-ben a Boráros téren leég egy könyvesbolt, az elszenesedett romok közt holttest fekszik. Novák Hunor épp csak megmenekül a lángok elől, meggyőződése, hogy miatta lobbant fel a tűz.

Két, egymástól térben és időben is látszólag független esemény, melyek mégis kapcsolatban állnak egymással. A tragédiák valójában nem ott és akkor vették kezdetüket, okaik évtizedekre nyúlnak a két fiatalember múltjába: testszagú kollégiumi szobák, koszos pesterzsébeti műhelyek, dzsungel közepén álló kalyibák, eldugott, dohos antikváriumok színtereire, kusza és olykor kibogozhatatlan családi kapcsolatok mélyére. Zalán és Hunor soha nem találkoztak, mégis hatással vannak a másik életére.

Kovács Krisztián, a Hiányzó történetek szerzője második regényében négy évtized mozaikszerű eseményeiből tárja fel az emberi életeket mozgató és egymáshoz láncoló apró összefüggéseket és törvényszerűségeket, miközben arra keresi a választ, minden döntésünk a sajátunk-e, hogyan tudunk szembenézni a múlt hibáival, és saját kezünkbe venni sorsunk irányítását.

 

A szerzőről

Kovács Krisztián 1987-ben született Zalaegerszegen, főiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte. 2018-ban megalapította az Ectopolis Magazin online kulturális portált, melynek 2022-ig főszerkesztője volt. Jelenleg az Agave Könyvek kommunikációs igazgatójaként dolgozik, első regénye az Európa Könyvkiadónál Hiányzó történetek címmel 2022-ben jelent meg. Feleségével, kislányával és tacskójukkal Gyömrőn él.

 

A Hiányzó történetekről írták

„Kovács Krisztián könyve nem torz ideológiákról vagy kollektív bűnökről mesél, hanem nagyon is emberiekről, amelyeket az egyén követ el másokkal, és legfőképp önmagával szemben.” – Könyves Magazin

„Sokszínű kitekintés a világba ez a könyv, amely egyszerre izgatja, elgondolkoztatja, néha bosszantja, mégis meghatja az olvasót.” – Index.hu

„A Hiányzó történetek egy sokrétegű modern próza, Caracastól Afrikán át Tokióig az egész világon átívelő kitekintés, amely egyszerre megérinti, elgondolkodtatja, sőt, olykor bosszantja is az olvasót, a regény végére azonban úgy érezhetjük, mintha egy kicsit a saját családunkról is szólt volna.” – Libri Magazin

„A Hiányzó történeteket azért is szeretni fogja az olvasó, mert mindenkinek a családjában vannak hiányzó történetek, amelyek talán pontosan Kovács Krisztián regényének köszönhetően kezdik érdekelni.” – Tiszatáj Online

„Olyan történelmi összefüggésekre mutat rá, amik eddig ismeretlenek lehettek az olvasók számára.” – Hamu és Gyémánt

„Kovács Krisztián nagyon beletalált abba, hogyan szóljon egyszerre a máról és a történelemről, arról a világról amelyben élünk és arról, amelyből jövünk.” – Péterfy Gergely

„Korok, generációk, kontinensek között átívelő nagy történet néhány kisemberről.” - Krusovszky Dénes

 

Idézetek az új kötetből

„Azokban az első hetekben csupán a lángok jártak az eszemben; ott sem voltam, de így is hallottam, ahogy finoman sercegve elemésztik a papírt, és egy hónap is eltelt – meg kellett várjam, míg elpárolog a kezdeti düh és elkeseredettség – amikor a bonyolult ok-okozati viszonyok hálójából valamiféle átlátható rendszer mutatta meg magát.”

„Anyám egyszer azt mondta, minden történet körbeér egyszer, de akad, amelyik csomót köt a szereplők cipőfűzőjére, így gáncsolva el őket.”

„Sosem nőtte ki az anyja hiányát, csupán egy idő után már nem kérdezgette folyton az apját arról, mikor jön vissza, és hova ment, és az öregnek sem kellett újra és újra fájdalomtól elcsukló hangon ismételnie ugyanazt. Különös kimondatlan kompromisszum született, és tartotta is magát hosszú éveken át. Oszkárnak nem volt könnyű dolga, ügyelnie kellett rá, hogy ne izzon a hangja a dühtől minden egyes alkalommal, amikor a volt felesége szóba kerül.”

„Zalán csak később ismerte be magának, de érezte a zavart a pillanatban, mintha egy megtört, hűvös légáramlat vágtázott volna keresztül az ablaktalan helyiségen, ami képtelenség. Talán árnyék volt, valami eljövendő rossznak a kísértete, de nem vette észre, átlépett rajta, annyira koncentrált Melinda arcára, és annyira küzdött ellene, hogy kiszúrja vonásain az alig leplezett idegességet. Csupán egy dologban volt biztos: abban, hogy hibázott, és hogy a lányt csak az iránta érzett szeretete akadályozza meg abban, hogy ezt szóvá is tegye, örökre elrontva a pillanatot. Így aztán nem szólalt meg, csak nézegette a lapot, forgatta az ujjai közt a fénylő borítót, és bele-belelapozott a tartalomba. Csak később tépte ki az előzéklapot, mielőtt hazaért – az anyja ismerte a lakás rejtett zugait, nem volt értelme kincskeresőt játszani vele –, aztán úgy rejtette el a Galaktikát, hogy Zalán akkor se vegye észre, ha netán egyszer újra náluk járna.”

„Valójában persze nem csupán Adél hűtlensége volt az egyetlen, ami úgy telepedett rá, mint egy visszatérő rémálom emléke. Elkeserítőbbnek találta a környezetében élők sikerszériáját: a bátyja neves előadó és bestselleríró, Gergő aprócska marketingügynökségét igazgatja, aztán ott voltam én, aki akkoriban a második bolt megnyitásán lamentáltam, és persze Adél, aki bár a pedagógusok nem épp hálás mindennapjait élte, a munkát a legteljesebb szeretettel és szenvedéllyel végezte, ezt a szenvedélyt pedig bármikor felcserélte volna a gyereknevelés fárasztó mindennapjaira. Hunor volt e tengely másik fele, a kívülálló, aki nem tudott elég messzire menekülni ahhoz, hogy bizonytalanságát maga mögött hagyja, pedig azért ment a dzsungelbe, hogy ott veszítse el, mint egy slusszkulcsot, vagy egy tömött pénztárcát.”

„A Bosnyák téri vásárcsarnokban pihentek meg először, a nyugati oldal egyik talponállójánál, apja itt itta meg a napindító vodka-kólát – soha nem naranccsal, mindig kólával, Hunor emlékezett a pezsgő fekete folyadékra –, Zalán pedig elmajszolta az első sportszeletet vagy Kapucínert, és az apjával kötött megállapodás keretében egy almát: minden csoki mellett egy gyümölcs. Árpi csekély szülői ösztönének megnyilvánulása. Így jártak kocsmáról-kocsmára; Hunor minden pultosnak és tulajnak hangosan köszönt: csókolom Jenci bácsi, csókolom Icu néni, csókolom Tata bácsi, csókolom Klári néni; délben egy dohos kricsmiben ebédeltek a Róna utcában, az apja egy körasztalnál ultizott sűrű dohányfüstben, míg Hunor egy oldalsó asztalnál papírtálcáról ketchupos hasábkrumplit evett fogpiszkálóra tűzve a piros trutymóban ázó aranysárga szálakat, és egy műanyag Tini Nindzsával játszott a nikotinfüsttől megsárgult abroszon.”

„Hunor szomorúságot érzett, de ez a szomorúság már nem kapcsolódott személyhez, ennél sokkal általánosabb volt; egyszerre tudott volna sírni és üvölteni, dolgok kiáltottak megoldásért, tettek igazolásért, elhallgatott szavak kimondásért, és ez olyan erő volt, ami felülírta a valós és vélt veszteségeket. Azon a napon Hunor vett egy mély levegőt, és bár ki nem mondta, azt hiszem, lépett egyet előre. Odahaza kivette a polaroidot és a kritikát a tárcájából, beletette a dedikált Axelrod-könyvbe, és feltette a könyvespolcra.”

Európa Kiadó

Kovács Krisztián írói oldala

FairBooks Kiadó égisze alatt, QueerBooks Válogatás indult el, ahol megtalálhatóak lesznek a melegregények.

 Pár hete FairBooks kiadó bemutatta QueerBooks Válogatás, mely olyan szerzők könyveit fogja megjelentetni, mely LMBTQ történetek lesznek jelen.

A kiadót itt tudjátok elérni

QueerBooks Válogatás

A kiadóhoz csatlakozott Hajnal Kitti, Tira Neal, Erdőss Alex és Sophie Anne.

Ha szereted az érzelmes, elgondolkodtató, gyönyörű romantikus könyveket és nem vagy előítéletes vagy épp ilyen könyveket keresel, akkor jó helyen jársz.

QueerBooks Válogatás sorba mutatja be e-bookkokat.  Jelenleg kettő e-könyvet fogok bemutatni, de amint a többi is kijön, elhozom nektek a blogomra.

Az e-könyvek 2023.szeptember 15-én fognak megjelenni. Érdemes bekövetni a QueerBooks Válogatás oldalukat, minden infót megfognak veletek osztani. Egyúttal én is igyekszem hírt adni nektek.

Íme a két könyv.

Erdőss Alex

Várni fogok rád

Tartalom

A tizennyolc éves Ethan erőszak áldozat lesz. A történtek teljesen feldúlják az életét, beleértve a párjával való kapcsolatát is. Hiába veszi körül szerető és támogató közeg a szülei és a párja részéről is, hiába próbálják mindketten Patrickkel megmenteni, ami a kapcsolatukból maradt, Ethan nem találja a helyét. Végül olyan lépésre szánja el magát, ami mindent tönkretehet. Vajon sikerül felgyógyulnia a támadás következményeiből, mielőtt végleg elveszíti azt, aki számára a legfontosabb?

Tira Neal

A tékozló fiú

Tartalom

Scott egyetlen dologra koncentrál: a túlélésre. Nincsenek céljai, nincs munkája, a családja épp csak megtűri a szülői házban. A fiú javarészt az utcán él, alkalmi kalandokból fedezi az egyéb szükségleteit, rég elvesztette a motivációját, hogy változtasson a helyzetén. Aztán találkozik egy férfival, akiről hamarosan két dolog derül ki: az egyik, hogy az apja új főnöke, a másik, hogy nem hajlandó lemondani Scottról, bármennyire is tiltakozik a fiú.

Sok sikert kívánok QueerBooks Válogatásnak, én már nagyon várom, hogy mindkét könyvet megvehessem, elolvashassam őket.

FairBooks webshop

QueerBooks Válogatás facebook oldala

QueerBooks Válogatás Instagram oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Boltsek Erik - ("Arra jutottam, hogy kardinális kérdés, hogy pontosan hol írok, és mire írok. Bizonyos nehéz fejezetek kidolgozásánál azzal játszottam, hogy egyszer a számítógépen írtam, egyszer telefonon, egyszer post-itekre rövidke mondatok formájában, hol pedig komplett A/4es oldalakat töltöttem meg részletgazdag leírásokkal, amiből vagy ennyit vagy annyit használtam fel a végén.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Boltsek Erik írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Párhuzamos létezés c. könyve  jelenik meg, amit a Publio Kiadó oldalán lehet majd megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni, hogy felkértél erre az interjúra, és lehetőséget teremtettél arra, hogy kezdőként bemutatkozhassak egy számomra új közösségnek.

Komárom-Esztergom megyéből, Tatabányáról származom, de már több, mint tíz éve Budapesten élek és dolgozom. Az új közösséget azért is emeltem ki, mert világéletemben logisztikai pályára készültem, utána pedig ezen a területen is helyezkedtem el. A művészet különböző formákban és módokon mindig jelen volt az életemben, de csupán hobbiként. Persze megvolt a „rocksztár leszek” korszakom is 18 éves korom tájékán, amikor még zenekari szinten basszusgitároztam és koncerteztünk, de ugyebár nem lesz mindenkiből rocksztár.

Párhuzamos létezés c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ha röviden szeretném ezt megválaszolni, azt mondanám, hogy az írás 20-30% volt a teljes folyamatból, a kutatás pedig 70-80%. Minden egyes évszám, helyszín, tárgy, személy, bizonyos esetekben komplett családfák áttanulmányozása, népszámlálási adatok átbogarászása, korabeli térképek átnézése, és így tovább. Annak ellenére, hogy ez mennyi időt vett igénybe, kifejezetten élveztem, hiszen így az én tudásom is bővült, és hasznos ismeretekre is szert tettem. A hitelesség jegyében a szereplők neveit is aszerint válogattam össze, hogy az adott államban, évben és környezetben mennyire volt valószínű, hogy valakit Richardnak, Antonionak vagy éppenséggel Jeremiásnak neveztek el a szülei. Amennyiben kiemelt jelentőségű tárgyakról volt szó, azt is felkutattam, hogy ha – példának okáért – egy 150 éves tárgyról beszélünk, akkor azt miből és hogyan készítették el akkoriban.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A kettő kéz a kézben jár egymással. Felhasználtam valódi eseményeket, melyeket vagy így vagy úgy beépítettem a történet folyásába. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az adott esemény kiemelten fontos vagy hogy egyáltalán fontos a történetre nézve, viszont autentikusabbnak éreztem, ha valamely szereplőm egy valódi esemény körül bukkan fel, vagy éppenséggel részese annak, ami formálja valahogy a személyiségét. Továbbá ilyen események felhasználásával szándékoztam mélységet adni az adott jelenetnek, és visszaadni valamit az adott évből vagy korszakból.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Történetmeséléssel már egészen korán próbálkoztam, még Általános Iskolában, bár az inkább egy nagyon gagyi, South Park ihlette képregény próbálkozás volt, nem túl sok történettel, amiről mesélhettem volna. Az igazi próbálkozások a már említett dalszövegek voltak, amiket Középiskolában firkálgattam, amikor éppen eltalált egy érzés, vagy valamilyen behatás ért, amire így akartam reagálni. Az igazi szenvedély pedig 2022 januárjában indult, amikor elhatároztam, hogy befejezem azt a könyvet, amit 2014 és 2016 között írtam – szintén azért, hogy egy engem ért behatást lereagáljak vele.

Más zsánerben is tervezed kipróbálni magad?

Vannak elképzeléseim rá, és van is már 2-3 új regényötletem, melyek eltérőek a Párhuzamos Létezés stílusától, de az még a jövő zenéje, hogy miként futják ki magukat. Az első regényem eleve több zsánert vonultat fel, melyek úgy gondolom, hogy szépen illenek egymáshoz, és jól harmonizálnak, de természetesen ezt majd az olvasók állapítják meg, hogy valóban megvan-e a kémia.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Annyit elárulhatok, hogy nem egy könnyed, vasárnap délutáni kávé mellett letudható, egy szálon futó történetről beszélünk, így roppant nehéz volt meghatározni, hogy hol is kellene hogy legyen a vége. Még mielőtt elküldtem volna a kiadónak, voltak fejezetek melyek kikerültek, voltak fejezetek melyek bekerültek, és volt néhány átrendeződés is a sorrendben, hogy az időrend és a történet folyása lineáris(abb) legyen. Azt mondjuk meg kell említsem, hogy az első néhány fejezettel az egyik részem elégedett, a másik pedig addig javítgatná, amíg el nem kopik a billentyűzet, de azt hiszem, hogy ez az elsőkönyves írók népbetegsége lehet.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Gondolkodtam rajta, de úgy voltam vele, hogy a saját nevemet szeretném látni a borítón. Szép és hatásos misztikumot lehet felépíteni egy írói álnév köré, és a két keresztnevem miatt egy esetleges rövidítéses elrendezés is felmerült, de végül úgy döntöttem, hogy a vezetéknevem egyedisége miatt „megtartom”.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Valahogy úgy érzem, hogy az eddig bejárt életutam és tapasztalataim miatt konstans jelen van egy amolyan küzdelem az élet bizonyos erőivel szemben. Sokat elárul az is, hogy a dalszövegeim többsége fájdalom feldolgozásáról és annak megértéséről szóltak, vagy éppenséggel egy csalódást mesélnek el. Talán bizonyos metál irányzatokhoz ezek a témák passzoltak akkoriban, de ebből kiindulva egy drámai színtér felépítése könnyebb volt, mintha egy vidám történettel kezdtem volna. Egy posztomban említettem, hogy 2006-2007 környékén az RPGMaker 2000 programmal is próbálkoztam, és emlékeim szerint az egyik első játékom címe „Halál Közelben” volt, ami szintén beszédes.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Itt inkább azt említeném meg, hogy milyen volt, amikor a Publio igent mondott. Konkrétan megmondva három kiadót kerestem meg, közülük ketten jeleztek vissza pozitívan, és noha mindkettőnek nagyon örültem, a Publio-t választottam. Hogy milyen érzés volt? Felfoghatatlan. Az az igazság, hogy nem is nagyon akartam elhinni, hogy az, amit „összehordtam” méltó lehet arra, hogy bármilyen formában felkerüljön neves könyvesboltok polcaira, és valahol még most sem hiszem el. De talán majd akkor, amikor látom is, hogy ott vannak, akkor elkezdem majd elfogadni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Azt kell mondjam, hogy is-is. Van, amikor pontosan tudom, hogy mit szeretnék elmesélni a következő bekezdésben vagy fejezetben, és ennek felállítom a nyers kereteit, amit az esetek többségében egy-egy impulzív gondolattal töltök meg, hogy egyedi legyen, remélhetőleg a lehető legközhelymentesebb eredményt elérve ezzel. Van, amikor egy pillantás, egy tárgy, egy érzés vagy illat beindít valamit, amiről tudom, hogy felhasználhatom egy jelenethez, hogy jobbá és hitelesebbé tegyem, vagy éppenséggel eljuttat valami teljesen máshoz, amire nem is gondoltam volna az elején.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jeleneteim, kedvenc fejezeteim és karaktereim is vannak, bár ezutóbbiban voltak meglepő fordulatok számomra is, amikor képes voltam megszeretni egy karaktert, akit az elején magam sem kedveltem. Reményeim szerint a fontosabb szereplők karakterfejlődései érezhetőek és jól felépítettek az olvasók szempontjából is, ugyanis itt-ott valódi érzelmi hullámvasutat tartogatok számukra.

A nehezen megírható részeket illetően… volt olyan romantikus szál, amivel meggyűlt a bajom, és vissza kellett menjek bizonyos fejezetekhez, hogy organikusak legyenek, és ne azt vegye észre az olvasó, hogy egyszer csak valaki vonzódik valakihez, és nincs előzménye. A másik, a nehezebb, amikor egy szereplőtől meg kell válni. Úgy gondolom, hogy ezt nem lehet csak úgy egyik oldalról a másikra megvalósítani – legalábbis fontosabb szereplők esetében, -ugyanis ha sikerül azonosulni az adott személlyel, az olvasó is jobban átérzi a fájdalmat, amit ő átél.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A legkülönbözőbb dolgok adhatnak ihletet a következő gondolathoz. Példának okáért egyszer a csupaszív mudim (Cole) mellkasán lévő fehér pamacsból „merítettem”, és ez az apró részlet egy kulcsfontosságú tényezővé vált egy igazán fontos jelenetben.

Arra jutottam, hogy kardinális kérdés, hogy pontosan hol írok, és mire írok. Bizonyos nehéz fejezetek kidolgozásánál azzal játszottam, hogy egyszer a számítógépen írtam, egyszer telefonon, egyszer post-itekre rövidke mondatok formájában, hol pedig komplett A/4es oldalakat töltöttem meg részletgazdag leírásokkal, amiből vagy ennyit vagy annyit használtam fel a végén.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Legelsőként a feleségem, Ani látta és mondott róla véleményt, és mivel az első néhány fejezet… hagy(ott) némi kívánnivalót maga után, így sok terelgetés kellett, mire olyan formát öltött, ami vállalható a nagyobb közönségek előtt is. Őt követte egy nagyon kedves krimi rajongó kollégám, Andi (Szöszi). Az ő véleményükön felbátorodva engedtem betekintést másoknak is, és jelenleg négy olyan ember van, akiknek adok a szavára, és olykor kikérem a véleményüket erről-arról.

Kísérleteztem is a szerencsével és a sorssal, ugyanis amikor egy válaszúthoz jutottam, ahol mindkét végkifejletet szívesen kidolgoztam volna, rábíztam azt Anira és a kollégáimra. Biztosan hülyének gondoltak, amikor odaléptem hozzájuk azzal, hogy „Kontextus nélkül; igen vagy nem?”. Ez egy nagyon jó ötletnek és kihívásnak bizonyult, ami által megmentettem szereplőket, és volt, aki közel főhősi rangra emelkedett azután, hogy néhányszáz oldal alatt kiírtam volna a történetből.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődve fogadták a dolgot. Nyílt titok, hogy a családban inkább én vagyok a kreatív, míg édesapám és bátyám a szakmaibb személyiségek. Meg is kérdezték, hogy mégis hogy van nekem agyam ahhoz, hogy egy ilyen sok szereplős és oldalas történetet felépítsek. A válasz? Magam sem tudom pontosan, de így, hogy lassan két éve minden egyes nap foglalkozom a Párhuzamos Létezés univerzumával, az egyik énem már ott él abban a világban, és harmadik személyként valahol részese is a történéseknek, ami fantasztikus érzés.

A megjelenésnek nagyon örülnek. Nem hibáztatom őket, hogy nem gondolták volna, hogy rábólintanak a művemre, ugyanis nekem is voltak bőven kételyeim, de összességében nagyon büszkék és örülnek neki.

Mit üzensz az olvasóidnak,  mi várható még tőled az idén?

Az idei év a Párhuzamos Létezésé, de a FB oldal elindulásával nem csak a bemutatóról és a megjelenés dátumával tervezem traktálni a követőimet, hanem betekintést nyújtok az írói folyamatba, inspirációkba, ötletekbe, és természetesen magamról is elárulok néhány dolgot, ami talán magyarázatot adhat bizonyos dolgokra a történetben.

Azt pedig majdnem kifelejtettem, hogy a jövőbeni tervekről és regényekről is elhintek majd apró részleteket alkalomadtán.

Előrendeléssel kapcsolatos infókat az író fb oldalán olvasható majd.

Boltsek Erik írói oldala

R. F. Kuang sokszoros díjnyertes Bábeljében akié a nyelv, azé a politikai hatalom

R. F. Kuang:

Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

„A fordítás az idők kezdete óta a béke előremozdítója. A fordítás teszi lehetővé a kommunikációt, ami cserébe mindenféle diplomáciai, kereskedelmi együttműködést eredményez idegenek között, és ez vagyont és haladást hoz mindenki számára.”

R. F. Kuang sokszoros díjnyertes regényében akié a nyelv, azé a politikai hatalom

Megjelenés: szeptember 26.
Fordító: Horváth Vivien
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 640 oldal

Leírás

Rebecca F. Kuang a Mákháború-trilógiával már a húszas évei elején beírta magát a modern fantasy legnagyobb szerzői közé, Bábel című kötete ugyanakkor még ezeknél is nagyratörőbb vállalkozás. Nem csupán egy elképzelt, viktoriánus korabeli világba vezeti be az olvasót, de tökéletesen és részleteiben tárja fel annak politikai és gazdasági működését egy lenyűgöző gondolatkísérletbe ágyazva. Mert mi történik, ha valójában azé a legnagyobb hatalom, aki birtokolja a világ nyelveit? Mi történik, ha a nyelv már nem csupán kommunikációs forrás, de mintegy legerősebb eszközbe és előmozdítója az egyre terjeszkedő és a világot kizsákmányoló Brit Birodalom gyarmatpolitikájának? Vajon kinek lehet joga kisajátítani az egzotikus nyelveket és nyelvhasználókat – akik számára nyelvük az identitásuk elengedhetetlen része – hogy azt fegyverként állítsa önös érdekei szolgálatába?

A szerző grandiózus regényében lenyűgöző képi és nyelvi eszközökkel bontja le a fantasy műfaját övező sztereotípiákat, és épít hidat szép- és szórakoztatóirodalom közé. Nem véletlenül, a Bábel megjelenése óta nem csupán a zsánerirodalom leghangosabb bestsellere, de elnyerte a Locus-, a Nebula- és a British Book-díjakat is.

Fülszöveg

 Traduttore, traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.

Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

A szerzőről

Rebecca F. Kuang 1996-ban született Kantonban, a szüleivel 2000-ben telepedtek le az USA-ban. A Georgetown Egyetemen nemzetközi történelemből diplomázott, a Cambridge-i Egyetemen Kína hadászatáról, háborúiról és történelmi traumáiról végezte tanulmányait, majd a Yale-en vett részt PhD-képzésben kelet-ázsiai nyelvekből. Az első, Mákháború című fantasyje a megjelenését követően elnyerte a Crawford- és Compton Crook-díjakat, valamint jelölték a Nebula-, World Fantasy-, British Fantasy- és Locus-díjakra. Egy évvel később, 2020-ban Kuang elnyerte a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjat, a trilógiának pedig elkeltek a megfilmesítési jogai. Az ezt követő, Bábel című regénye az amerikai nemzeti eladási lista és a New York Times sikerlista első helyén nyitott, mellyel felülmúlta minden korábbi sikerét, és végleg elfoglalta helyét a kortárs fantasyszerzők legjobbjai közt. 

Mások a kötetről

„A Bábel számtalan dicséretet kapott, és mindet megérdemli. Philip Pullman Az arany iránytűje N. K. Jemisin Az ötödik évszakával vegyítve: újszerű és megkapó, szenvedélyes és precíz. Kuang akkor is elszántan fegyelmezett, amikor játékos és kísérletező… Ahogy a szívét alkotó ezüstrudak – mint a birodalmak és az akadémiai intézmények –, a Bábel is az ellentmondások fenntartásából nyeri erejét, abból, hogy egyszerre próbálja táplálni a szeretetet és a gyűlöletet az iránt az elbűvölő dolog iránt, amely az elemésztésedből táplálja magát.” - New York Times Book Review

„Fantasztikus rátekintés a 19. századi imperializmusra, amely pont olyan ígéretes, mint a címe. R. F. Kuang bizonyította érzékét a történelem és mágia ötvözéséhez debütáló sorozatával, a Mákháborúval, és ezt újra megtette ezzel az elsöprő erejű regénnyel, amely a történelmi fantasyt és a dark academiát keresztezi… Ha, ahogy azt a Bábel is sugallja, a szavak varázserővel bírnak, akkor Kuang valami mágikusat írt.” - Oprah Daily

„Kuang a díjnyertes Mákháború-trilógiáját egy lenyűgöző, a nyelv varázslatáról szóló fantasyvel folytatja. Részletgazdag, önálló regénye folyton bővülő, alternatív, világméretű birodalom, amit mágikus úton hajtanak előre ezüsttalizmánok, és a nyelvészetet, a történelmet, a politikát, valamint a viktoriánus kori Nagy-Britannia társadalmi szokásait vizsgálja.” - Booklist

„Ambiciózus és erőteljes, miközben kimutatja a nyelv és az irodalom iránt érzett mély szeretetét… Dark academia, amilyennek lennie kell.” - Kirkus Reviews

„Kuang túlszárnyalta önmagát. A Bábel ragyogó, ádáz, érzékeny, epikus és testközeli; egyszerre szerelmeslevél és hadüzenet. Tökéletes könyv.” - Alix E. Harrow

„Lehengerlő ötvözete a műveltségnek és az érzelmeknek. Irodalomban sosem láttam még olyat, amit Kuang hajtott végre itt.” - Tochi Onyebuchi 

Részlet a kötetből

„1829-ben a járvány, amely később ázsiai koleraként vált ismertté, Kalkuttából indult a Bengáli-öblön keresztül a Távol-Keletre – először Sziám, aztán Manila, végül Kína partvidékeinek kereskedői száradtak ki a hajókon. A beesett szemű tengerészek a Gyöngy-folyóba engedték a szemetüket, ezzel beszennyezve a vizet, amelyet ezrek használtak ivásra, mosásra, úszásra és fürdésre. Hullámként kapta oldalba Kantont, sebesen haladt a kikötőktől a belső lakott területek felé. A fiú szomszédságát pár hét alatt emésztette fel, egész családok vesztek oda tehetetlenül az otthonaikban. Amikor Lovell professzor kivitte Kanton sikátoraiból a fiút, az utcában mindenki más halott volt.

A fiú mindezt akkor tudta meg, amikor az Angol Kereskedelmi Állomás egy tiszta, jól megvilágított helyiségében felébredt, olyan takaróba bugyolálva, amely puhábbnak és fehérebbnek bizonyult, mint bármi, amit addig valaha érintett. Mindez csak részben enyhítette a kényelmetlenségét. Borzasztóan melege volt, a nyelve úgy ült a szájában, mint egy kemény, száraz kő. Olyan érzése támadt, mintha jóval a teste felett lebegne. Amikor a professzor beszélt, mindig élesen lüktetett a halántéka, amit vörös villanások kísértek.

– Nagyon szerencsés vagy – mondta Lovell professzor. – Ez a betegség szinte mindent megöl, amivel csak kapcsolatba kerül.

A fiú csak bámulta az idegent; lenyűgözte hosszúkás arca és világosszürke szeme. Ha elengedte magát és nem fókuszált, a férfi hatalmas madárrá alakult. Varjúvá. Nem is: ragadozó madárrá. Valami vaddá és erőssé.

– Érted, amit mondok?

A fiú megnyalta kicserepesedett száját, és válaszolt.

Lovell professzor megrázta a fejét.

– Angol. Angolt használj!

A fiúnak égett a torka. Köhögött.

– Tudom, hogy tudsz angolul. – Lovell professzor a hangja alapján ezt figyelmeztetésnek szánta. – Használd.

– Az anyám – lehelte a fiú. – Otthagyta az anyámat.

Lovell professzor nem felelt. Hirtelen felállt, és lesöpörte a térdét, mielőtt távozott volna, bár a fiú nem látta, honnan gyűlhetett oda annyi por az alatt a pár perc alatt, míg a férfi ült.”

Agave Könyvek

John Scalzi és Nicholas Binge lesznek az Agave Könyvek vendégei a Könyvfesztiválon

 John Scalzi és Nicholas Binge lesznek az Agave Könyvek vendégei a Könyvfesztiválon

Közeleg az év leginkább várt eseménye, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, melyre első ízben érkezik díszvendégként szórakoztatóirodalmi szerző John Scalzi személyében, akinek idestova több mint tíz éve mi gondozzuk a hazai életművét. John Scalzi ott lesz a csütörtöki megnyitón, ahol átveszi Karácsony Gergely főpolgármestertől a Budapest Nagydíjat, szombaton 16 órától pedig pódiumbeszélgetésen vesz részt a Táncszínház főszínpadán, melyet természetesen dedikálás is követ, aminek helyszíne a B83-as Agave stand. John természetesen a sajtó rendelkezésére is áll, ez ügyben egyeztetni velem tudtok.

Nem John lesz azonban az egyetlen külföldi vendégünk, hiszen a Könyvfesztivállal párhuzamosan zajló PesText Fesztiválra érkezik az angol Nicholas Binge, akinek pár hónappal ezelőtt megjelent debütáló regénye az idei év egyik leghangosabb nemzetközi sci-fi sikere, melyet maga Stephen King is méltatott, és egyenesen Dan Simmons-hoz hasonlított. Nickkel szintén szombaton találkozhattok majd 12 órától az Európa Pont előadóteremben rendezett pódiumbeszélgetésen, melyet 13 órától dedikálás követ a B83-as Agave standnál. Nick természetesen Johnhoz hasonlóan ugyanígy elérhető a sajtó képviselői számára.

Nicholas Binge Felemelkedés című regénye már kapható magyarul, John Scalzi legújabb műve pedig alig két héttel az amerikai megjelenés után a Fesztiválon kerül először kereskedelmi forgalomba Állati gonosz címmel.

John Scalzi: Állati gonosz

John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt – az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel –, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják.

És képes-e megbírkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.

Nicholas Binge: Felemelkedés

A Felemelkedés az utóbbi évek egyik legeredetibb ötleteket felvonultató sci-fi regénye, ami lendületes cselekménye mellett a tudomány és a hit határait feszegeti, nagyító alá helyezve az emberi természet gyönyörű és nyugtalanító jellemvonásait.

1991-ben ​Harold Tunmore, az egykori ragyogó tehetségű orvos, aki később elvonult a világtól, és rejtélyes, megmagyarázhatatlan jelenségek kutatására szakosodott, végleg eltűnt. A testvére három évtizeddel később, egy szerencsés véletlennek köszönhetően talál rá egy magánkórház pszichiátriai osztályán: Harolddal nehéz kommunikálni, több paranoid téveszmés betegség tüneteit is produkálja, gyakran elfogja a nyugtalanság, és alkalmanként erőszakossá válik. És nem sokkal az egymásra találás után végez magával. Egyedül egy köteg feladatlan levél marad hátra az életéből, amik viszont olyan rettenetes dolgokat rejtenek, melyekre sem a testvére, sem az emberiség nincs felkészülve…

A levelek egy titkos expedíció eseményeiről számolnak be: egy mindennél magasabb hegy megmászásáról, ami valahol a Csendes-óceán közepén található. A hegy bizonyos részei mintha maguktól mozognának, és ami ennél is furcsább: három hónappal ezelőtt még egyáltalán nem létezett, nem észlelték a radarok.

Egy ismeretlen katonai szervezet kíséretével Haroldék csapata a második expedíció, ami útnak indul felfelé, hogy megfejtse a hegy titkait. Az első csapat tagjai mind meghaltak, leszámítva Harold egykori, mára elhidegült feleségét, aki a túlélése óta komoly mentális traumáktól szenved.

Miközben Harold egyre magasabbra kapaszkodik, egyre kevésbé érti, hogy mi történik körülötte. A csapat tagjait pedig hatalmába keríti a rettegés, ami hamarosan erőszakba csap át. De a veszélyek dacára a hegy rejtélye a csúcs felé hajtja őket. Vajon az emberiség történetének legjelentősebb felfedezésébe botlottak bele, vagy egyenesen a saját pusztulásuk felé kapaszkodnak?

Agave Könyv