2023. szeptember 6., szerda

Bánhidi Lilla Sorsod Borsod című regénye a Margó-díj döntősei között! - ("A Prae kiadó Krimi Ma sorozata a Sorsod Borsod megjelenésével újabb remekművel gazdagodott, amely a hagyományokhoz híven körömrágósan izgalmas, mellbevágóan fordulatos, és úgy minden ízében hazai, hogy a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő regény.")

Bánhidi Lilla Sorsod Borsod című regénye a Margó-díj döntősei között!

 

További információ a Margó-díjról


A kötetről

Prae Kiadó

Prae Kiadó, Krimi ma sorozat, 2023

Szerkesztette: Péczely Dóra

A borítót Kőszegi Judit grafikájának felhasználásával
Szabó Imola Julianna tervezte.

 

Mészöly Ágnes ajánlója

 

Vannak helyek, ahonnan sosem szabadulsz. Ahonnan elköltözni talán, de távozni nem lehet. A spirituális vonzás a galaxis túlvégén is megtart, ahol a Föld gravitációja már érzékelhetetlen.

Alexa – sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója –, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent.

Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből – melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét –, egyre személyesebbé válik számára az ügy.

A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.

Bánhidi Lilla első krimijének hőse versenyfutásba kezd az idővel és a titokzatos, tökéletesnek tűnő gyilkossal, ám hogy a célszalagnál mi vár rá, mindenki számára rejtély.

A Prae kiadó Krimi Ma sorozata a Sorsod Borsod megjelenésével újabb remekművel gazdagodott, amely a hagyományokhoz híven körömrágósan izgalmas, mellbevágóan fordulatos, és úgy minden ízében hazai, hogy a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő regény.


Részlet a regényből


Részlet a regényből

November 15. csütörtök
Miskolc, Népkert

– Rexi! Hozzám!Rekedt férfihang hasít a Népkert nyirkos levegőjébe. Az ösvény a szokásosnál is sötétebb, a köztéri lámpák fényét lefogja a köd, a körvonalak csak tompán látszódnak. A feléjük tornyosuló több százéves platánfák mint a hegyek festik még feketébbre az estét.
– Hozzám!
Háromsaroknyira, a park közepén foltos, hosszúszőrű kutya csóválja a farkát izgatottan. Mohón szívja magába a térkövek mellett, a fűszálakon maradt szagokat. Hallja az ismerős hangot, felismeri a nevét, de ügyet sem vet rá. Kevésnek érzi a póráz és a nyakörv szétválasztása óta eltelt időt. Tovább szaglászik. Ismeretlen, intenzív aroma csapja meg az orrát, édeskés és fanyar. Követni kezdi. Jobbra fordul, a szökőkútnál még erőteljesebben érzi. Gyorsabban szedi a lábát, belefeledkezik a szimatolásba. Az új szag a kisösvény felé csábítja. Rákanyarodik, érzi, már nagyon közel a forrása. Futásnak ered.
A Vigadó felől szél támad. Végigsüvít az üres járdaköveken, körbefújja a szökőkutat, a pad alatt felkap egy csikket és a rekortán futópálya felé söpri. Tovább kavarog a játszótér felé, befúj a hattornyú vár fedett csúszdájába, megmozgatja a rozsdás hintát. A nyikorgás éles hangja végigfut a sötét parkon.
A kisösvény eldugott végén, az országúthoz közel, a kutya egy háromtörzsű fa tövéhez rohan. Belegázol a gondosan összehordott avarkupacba. A színes levelek magasra röppennek. Mélyről, a halom aljából gyémánt hideg fénye csillan.
– Rexi! Vissza! – kiált erőteljesen. Fütyülni is próbál, de vacog a foga. – Hol az istenbe vagy már?
Összegyűrődött cigit vesz elő a kabátja zsebéből, idegesen kattogtatja az öngyújtót. A cigi izzani kezd, mélyen beleszív, és gyors léptekkel a kutya után indul.
Átlagosan tizennégy és tizenhat fok közötti hőmérséklet, országszerte több órás napsütéssel, ezt ígérték mára a meteorológusok a kereskedelmi csatorna reggeli híreiben. A miskolciak meleg kabátot vettek. Miskolcra nem érvényes sem az átlagos, sem az országszerte. A Búza téri mérőállomáson a hőmérő higanyszála kilenc foknál megállt. A nap csak délelőtt sütött ki, és tíz perc után el is tűnt.
Rexi a levelek közé fúrja az orrát, a farka gyors ritmusban csapkod jobbra és balra, az egész hátsó fele vele tekeredik, mindjárt eléri a célt. Mindent beterít az új szag, elnyomja a jelölések maradékát és addigi kedvence, a rothadó fű aromáját is. Egy pillanatra felnéz, füle figyelőállásba hegyesedik, maga elé mered. Valami kilóg a levelek alól. Valami oda nem illő, amilyet még soha nem talált a szokásos esti népkerti sétákon. Érzi, onnan jön a frissen felfedezett szag. Lendületet vesz, elrugaszkodik. Az egyik platán takarásában egy alak feszülten figyeli. Rexi lába már a levegőben, mikor szorítást érez. Határozott szorítást a hátán, közvetlenül a nyaka alatt. Fájdalmasan felvakkant.
– Végre megvagy! – kiáltja a gazdája, és visszarántja a járdára. – Rossz kutya!
Rexi kétségbeesetten ugat, nyüszít, lába a fa felé kapálózik. Teljes erővel próbálja a gazdáját visszahúzni. A nyakörvén élesen csattan a póráz fémcsatja. A férfi a kezére tekeri a szíjat és erővel a járdán tartja a kutyát. Közel húzza magához. A platán mögötti alak hátát a fának veti.
– Gyere szépen, mindjárt vacsora! Pörkölt lesz. Te is szereted. Ha jó leszel, kaphatsz belőle!
A pórázt a Jégcsarnok irányába húzza, eltűnnek a sötét park fái között.
Az éjszakára ígért szélvihar a vártnál hamarabb érkezik. A Népkertet a hármas út felől éri. Belekap a háromtörzsű platán hatalmas lombjába, erőteljesen tépázza. Az ágak reccsennek, a levelek egymás után hullnak a földre, rá a maradék avarkupacra. Mindent betemetnek a fa körül.
„Köszönjük a tudósítást Radványi Alexának, és most időjárás. Hétvégén lehűlés várható, majd hétfő reggel enyhe melegfronti hatás érvényesül hazánkban, amely többfelé okoz havazást.” A pörkölttel terített vacsoraasztalhoz átszűrődik az esti híradó vége. „A legnagyobb mennyiségű hó az északkeleti területeken, főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében várható. Oda a szokásosnál hamarabb érkezik idén a tél.”

 

A szerzőről

A szerző portréját Norigami Works készítette.


Bánhidi Lilla író, újságíró, tv-riporter.

Pályáját szociális munkásként kezdte Miskolcon, a hajléktalan ellátásban dolgozott.  Egy helyi rádió, az Európa Rádió riportere, hírszerkesztője, majd műsorvezetője.

Dolgozott a Miskolc Városi Televízió, a Pulzus Info Tv szerkesztőjeként, a Sztár FM műsorvezetőjeként és a Reform hetilap külsős újságírójaként, majd Budapesten az MTV, az ATV, azután 14 évig az RTL riportereként.

Három éve foglalkozik tudatosan az írással. A Centrál Média Akadémián Totth Benedek és Szurovecz Kitti, majd a Magyar Íróképzőben Zsiga Henrik tanítványa. A Péterfy Akadémia képzésein és magánóráin Péterfy Gergelytől tanult kreatív írást, részt vett Tallér Edina több írói workshopján, két éve állandó tagja az írói műhelyének. Emellett Kukorelly Endre workshopjaira jár.

Sorsod Borsod az első regénye. Regionális krimi. A Prae Kiadó 2020-as krimi pályázatán a legjobbak közé válogatták.


Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó


2023. szeptember 3., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hatala Csenge - ("Ha egyet kellene kiemelnem, folyamatosan mosolyogtam, amikor a Treat Williamsről szóló részt írtam, mert az a találkozás hihetetlenül felemelő és álomszerű volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Hatala Csenge írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Hírzárlat, Requiem és Úton c. könyvei jelentek meg. Mivel én először olvastam írónőtől, az Úton című könyve jelent meg a Tarandus Kiadónál.  Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Fotó: Széles Laura

Úton c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Egyesült Államokba jegyzetfüzetekkel érkeztem. Mivel nem tudtam, mi vár rám, nem vittem a laptopomat, kézzel jegyzeteltem le minden éjjel a nap történéseit. Az anyag alapját 45 nap utazás, majdnem ugyanennyi város és 10 ezer megtett kilométer jelentette – autóval. Ez a sodrás, a minden percben valami más történik, szinte csak kapkodom a fejem érzése megjelenik a regényben is. Miután visszatértem Magyarországra, begépeltem a szöveget, először vázlatként, majd mondatokká formáltam ezeket a vázlatokat és az írási folyamat csak ezután kezdődhetett. Kutatómunkára is szükség volt, még akkor is, ha a történetek nagy részét odakint hallottam.

Hatala Csenge weboldal  (amit itt látsz kép, itt valóban az USA-regény jegyzetei között fekszem) 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően a dokumentumregények és dokumentumfilmek világából jövök. Ezeknél kötelező jelleggel az igazságot tárjuk fel. Igaz történeten alapuló játékfilmeknél vagy regényeknél azonban megesik, hogy különféle okok miatt fikciós elemekkel is dolgozunk. Az Úton című könyvem rengeteg ponton hasonlít a korábbi munkáimhoz, hiszen útinaplóról, korrajzról, valamilyen szinten az amerikai élmények dokumentációjáról van szó, de ahogy azt a bevezetőben is jelzem, „Ez egy igaz történet. Kivéve a kitalált részeket.”

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolában írogattam, az első könyvem (Hírzárlat) anyagát 14 évesen kezdtem el összerakni. A magyartanáraim folyamatos támogatását élveztem, amiért nem győzök elég hálás lenni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Azt hiszem, az alkotók tipikus problémája engem is elkísér, azaz, hogy nem fejezek be kéziratot, csak abbahagyok. Van az a megmagyarázhatatlan belső fék, amikor úgy érzem, ha most tovább írok, akkor nem építem, hanem elrontom a szöveget. Ilyenkor szoktam abbahagyni. Aztán leteszem hetekre, hónapokra, hogy más perspektívából tudjak utána ránézni az adott írásra, de attól tartok, ha nem lennének ezek a belső fékek, (vagy a határidők) a végtelenségig írnék.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyszerre tűnt nem eviláginak és nagyon ismerősnek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettőre volt már példa, de azt hiszem az impulzív alkotás egy kicsit közelebb áll hozzám, olyankor más mélységei tárulnak fel a léleknek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Hírzárlat és a Requiem írása közben végig valamiféle súly nehezedett rám. Ha először hoz nyilvánosságra valamit az ember, főleg, ha egy tragédiáról van szó, az azért sok szempontból megterhelő tud lenni.

A kedvenc jeleneteim kérdéskör kicsit más, mert az Útonnál saját élményeket vettem alapul, és azokat újraélni mindig boldogsággal töltött el. Ha egyet kellene kiemelnem, folyamatosan mosolyogtam, amikor a Treat Williamsről szóló részt írtam, mert az a találkozás hihetetlenül felemelő és álomszerű volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Olyan témákról írok, amik magukkal ragadnak. Mindig azt mondom, hogy vagy szerelemmel dolgozom, vagy sehogy. Ez a regényeimre is igaz. A Hírzárlatnál szinte adott volt a téma. Balassagyarmatiként az ottani túszdráma története elég mélyen hatott rám. A Requiemnél már évtizedek óta jártam Karthago koncertekre. Az Úton pedig személyes ihletésű volt.

Minden alkotófolyamatomnál elmondható, hogy rengeteget inspirálódom más művészeti ágakból, mint a zene vagy a színház. Az Útonnál a fő sodor a Red Hot Chili Peppers zenéje és Orbán Józsi (100 Folk Celsius) volt, de rengeteg más művészt is megemlítek, Bródytól kezdve a P. Mobilon át Molnár Tomiig, de a teljesség igénye nélkül, idézek például ifj. Vidnyánszky Attilától is.  

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak mentoraim, akik a legtöbb írásomat ismerik, akár olyanokat is, amik végül a fiókban maradtak. Ők kíméletlenül őszinték velem, sokszor kemény kritikát is megfogalmaznak, így rengeteget tanulhatok tőlük és fejlődhetek általuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelentek?

Szerencsés vagyok, hogy egy támogató családból származom, így nemcsak együtt örültek velem, hanem fuvarral és biztatással is segítettek, mikor melyiket kívánta meg az adott helyzet.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az Útonnal szeretnék minél több olvasót elérni, és minél több rendezvényen találkozni is velük, személyesen. Az érdeklődőket kérem, hogy figyeljék az oldalaimat, mert rengeteg meglepetéssel készülök. 

Hatala Csenge írói oldala

Bessenyei Gábor:A Hang - ("Minden írónak ez a vágya, hogy az olvasó gondolatait elterelje, a szürke hétköznapokból kirángassa!Ez a könyv, ez a történet pedig elérte a célját. Nemcsak felnőttek, de a gyerekek is kellemesen tudnak borzongani. Hisz nekik íródott ez a történet.")

~~~ Recenzió~~~

Szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak és Bessenyei Gábor írónak, hogy elolvashattam a harmadik kötetét A Hang címmel. Hálás vagyok, hogy továbbra is bemutathatom a hazai írókat a Könyvmolyképző kiadó által. 

Bessenyei Gábor
A Hang

Tartalom

Ha a félelem sötétségbe borítja a világodat, csak egy bátor döntéssel tudod megváltani.

Egy különös barátság lenyűgöző története.

Hugó előtt pocsék nyár áll. A szülei házassága veszélyben, ezért néhány hétre a nagymamájához küldik, ahol semmi másra nem számíthat, csak unalomra. De már az első éjszaka riadtan ébred, és érzi, nincs egyedül.

Aztán megszólal a sötét hang. A hang, ami mindenhol ott van. Hugó hibája, hogy ez a valami elszabadult? És mit tehet ellene? Lilja magányos és unatkozó kísértetként éli a mindennapjait, egészen addig, amíg egy sötét erő be nem tör az otthonába. De mit akar tőle a hang? És mi köze ehhez a nemrég érkezett fiúnak? Hugónak és Liljának csak összefogva van esélyük legyőzni az ellenséget. De mire elég, ha ők ketten összefognak?
És ki mit veszíthet a küzdelemben? Borzongató kaland veszi kezdetét, amiben a tét már nem csak az otthonuk békéje.

Tarts velük a bátor kalandon!

Véleményem
4/5

Amikor megtudtam, hogy érkezik a harmadik kötete Gábortól, tudtam, hogy kell az a könyv. Bár a második is meg van, mégis a harmadikkal folytattam. Tiszta szerencse, hogy önálló kötetek, nem pedig folytatásosak.

A kötetre 12 év felülieknek ajánlott, nos én jócskán elmúltam 12, sőt tini se vagyok már, sem 20 éves se... De mégis vén, öreg fejjel neki álltam olvasni, amit cseppet sem bánok. Szeretem a borzongatós könyveket, filmszerű, pörgős eseményekkel tarkítva. Viszont kiváncsi lettem volna a ház történetére. A szellem elég keveset beszélt róla.

Fentebb írtam, hogy Gábortól nem az első könyv amit olvastam, az első kötete is elég borzongatóra sikeredett,olyannyira, hogy a lámpám villogott is...

Ahogy olvastam, haladtam a történettel, megelevenedett bennem a jelenetek, eltudnám képzelni filmben ezeket.
Ráadásul egy két része eléggé rémisztően hatott, főleg mikor a szomszédom kutyája elkezdted vonyítani. Hatásos elem volt.

Az tuti, hogy ha lesz házam pincét nem építek, vagy nem veszek olyat aminek van. Mondanám, hogy padlásnak tűnő házat se...

Olvastam a molyon, hogy nem kell rémisztgetni az embereket a könyvben, hisz való életben is van elég. Jogos! De!
Gábor szórakoztat, mesél. Ez a lényege, hogy kikapcsolódjunk. És ezt jól is teszi. Minden írónak ez a vágya, hogy az olvasó gondolatait elterelje, a szürke hétköznapokból kirángassa!Ez a könyv, ez a történet pedig elérte a célját. Nemcsak felnőttek, de a gyerekek is kellemesen tudnak borzongani. Hisz nekik íródott ez a történet.

Ajánlom olyan fiataloknak, felnőttek számára akik szeretik a borzongást, nem ijedősek. Akik már olvasták Bessenyei Gábortól könyveket, ez sem fog csalódást okozni számukra.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Emma ZR írónő csatornái

Emma ZR írónő csatornái, ahol elérhetitek őt.

Ezeken a platformokon tudjátok elérni, bekövetni az írónő munkásságát. Sok helyen, sok mindent megoszt a Hurrikánból, Megszállottakból.

Van csoportja, tiktokja, instája, weboldala, moly is. Szóval, érdemes mindegyiket követni, hogy friss infókhoz jussatok a könyvekkel kapcsolatban. 

Beleolvasó lehetőséget is kínál a weboldalán. 

Megszállottak weboldal Beleolvasó

Hurrikán online regény

Facebook

Élvezd az érzéki feszültséget fb csoport

Tiktok

Insta

Moly profil

Moly alkotó profilja


2023. augusztus 31., csütörtök

Tudtad-e? Urbán Erika

 Tudtad-e? rovatomban Urbán Erika írónő hét érdekességet osztott meg velünk.  Írónőnek Helma kiadó gondozásában jelent meg Jegyzőkönyvezve novellás kötet.

Íme a hét érdekesség az írónőtől.











Ughy Szabina: Az átlátszó nő – Megjelenik szeptember 6-án!

Ughy Szabina: Az átlátszó nő

– novellák –

 

Megjelenik szeptember 6-án!

Prae Kiadó



Prae Kiadó, 2023

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna

 

 

Dedikálás a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Prae Kiadó standjánál

Szeptember 30., szombat 17-18 óráig.


Könyvbemutató a Margó Irodalmi Fesztiválon


Október 15-én 19.30-tól a Millenáris Kamaratermében.

A szerzővel Terék Anna beszélget.

 

Fülszöveg


 

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön – hogy láthatóvá váljon? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Életük fordulóponthoz érkezik, igényeik lassan nemcsak a környezetük, de saját maguk számára is alig érzékelhetők. A gyermekét elengedni nem tudó rózsadombi anya, a tinderező egyetemista, a depressziós felsővezető, a vidéki pincérlány, a Dubajban szerencsét próbáló zongoratanárnő vagy épp a kiégett szerkesztő ugyan más-más élethelyzetben van, egyvalami mégis közös bennük: már rég nem szabadok. Az átlátszó nő novelláiban krízis nélkül nincs változás. Ahhoz, hogy újra láthatóvá váljanak, hogy ismét ők legyenek saját életük főszereplői, át kell élniük, ki kell hordaniuk szenvedésüket. A jelentéktelenség érzését hátrahagyva erőt kell gyűjteniük életük új fejezetéhez. Ahogy az egyik novella hőse megfogalmazza: „…mozdulataim szépnek és egészen idegennek tűnnek, mintha hosszú idő után újra látnék egy régi ismerőst”.

Ughy Szabina érzékeny, a lélek rezdüléseit anatómiai pontossággal feltáró írásait a jól adagolt irónia és finom humor oldja.

 

 

Rövid idézet a könyvből:

 

„Életem nehéz vagy épp legszebb perceiben szeretem magamat leírni, mintha egy regény vagy egy film szereplője volnék, aki egy megrendezett jelenetben van, pont úgy, ahogy a rendező vagy az író megálmodta őt. ’Én vagyok az a nő, aki együltő helyében képes felzabálni négy doboz Pringles chipset.’ ’Én vagyok az a nő, aki a reggeli fénybe tartja az arcát, miközben a villamost várja.’ ’Én vagyok az a nő, akinek formás bokáját megbámulják a férfiak.’ De akkor elszállt minden szavam. Nemhogy valamilyen nő, de még nő sem voltam. Se jelző, se főnév, de még ige is alig, alig.”

 

 

A szerzőről

 

Ughy Szabina (1985) Bella István-díjas író, szerkesztő, irodalomteraputa. Korábban két versesköte (Külső protézis, 2014, Séták peremvidéken, 2015) és egy regénye (A gránátalma íze, 2018) jelent meg.

2008-tól kezdve rendszeresen publikál verseket, prózai szövegeket, recenziókat, beszámolókat, interjúkat különféle folyóiratokban, hetilapokban. Verseit évek óta beválogatják Az év versei és a Szép versek antológiákba. Műveit angol, bolgár, orosz, olasz, spanyol nyelvekre fordították le.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott magyar-újságírás szakon, de emellett elvégezte a Lacfi János és Vörös István vezette Kreatív írás speciálizát is. 2011-ben egy évet Erasmus-ösztöndíjjal Szicíliában, Cataniában töltött, ahol film- és irodalomtörténeti kurzusokat hallgatott.

2013-ban Bach Máté fotóssal közösen létrehozta A pesti nő oldalt, ahová Budapesten élő nőkkel készítetett interjúkat több mint két éven keresztül.

2018 óta a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője. Emellett közel öt éve vezet irodalomterápiás önismereti csoportokat Budapesten és Brüsszelben.



A szerző portréját Bach Máté készítette.

 

Részlet a kötetből

Csucsó


– Anyád volt a legszebb lány akkoriban a faluban. Tizenhat éves korára ő lett a rút kiskacsából a gyönyörű hattyú. Korábban mindig csak olvasott, de hirtelen elkezdték érdekelni a fiúk. Sokszor kiszöktünk bulizni, rettegtünk, hogy anyu észreveszi, képzelheted.

– „Csend, rend, fegyelem.” Tudom. Azt hiszem, ő volt az egyetlen általam ismert ember, aki tényleg betartotta a Tízparancsolatot – nevetgélek magam elé, és látom magam előtt nagyi kezét, ahogy mutatja, hogy kell imádkozni. „Én Istenem, jó Istenem…”

– Aztán, ahogy kijártuk a szakmunkást és dolgozni kezdtünk, már nem volt velünk olyan szigorú. Persze így is mindig meg kellett mondani, hogy hova megyünk, meg éjfélre haza kellett érni. Folyton azt mondogatta, hogy disznó minden férfi, de mi még azt nem is tudjuk. Nem értettük, mitől félt minket, hiszen a faluban mindenki ismert mindenkit. A búcsúba vagy a házibulikba, ha egy idegen csapat jött, a helyi banda srácai mindig figyeltek ránk.

– A Csucsó is?

– Csucsó a szomszéd falu nagymenője volt. Ismertük látásból, tudtuk, hogy régóta fűzi anyád, de ő mindig csak játszott vele. Szűz volt még, én tudtam, még ha mindenkivel flörtölt is. Ráadásul azt a hírt terjesztette magáról, hogy van egy pesti pasija. Aztán egy Szent Iván napi búcsúban egyszer csak eltűnt anyád. Gondoltam, valahol smárol valakivel. Hajnal felé már aggódtam. Szóltam a többieknek is. Jött föl a nap, de nem találtuk sehol. Elindultam hazafelé, hogy hátha valamiért megsértődött, és már rég az ágyban alszik. Aztán alig fordultam ki az utcából, az árokban, egy nagy bodzabokor alól valami nyöszörgést hallottam. Sosem felejtem el azt a hangot, ahogy kimondta a nevem. „Kati.” Teljesen meztelen volt, véres és sáros volt a combja és a keze. Segítettem neki felállni, és ráterítettem a kardigánom. Együtt kezdtük keresni a ruháit, de közben a többiek, akik még ott cigiztek a sarkon, észrevettek minket. Nem jöttek oda, látták, hogy mi a helyzet. Kocsiba ültek, hogy megkeressék Csucsót. „Megölöm!”, ordított a srác, aki halálosan szerelmes volt anyádba. De nem találták meg, és őszintén szólva nem tudom, hogy mi lett vele. Soha többé nem beszéltünk aztán erről az estéről anyáddal. Két év múlva megismerte apád, és férjhez ment. Aztán megszülettél te, és végleg elfelejtettük azt az estét.

Rozi békésen alszik a babakocsiban, szerencsére nem ért még semmit az egészből. Megnyugszom, hogy nem lát, nem hall, mintha ettől megkímélhetném az érzéseimtől. Üvölteni szeretnék, de ehelyett rázni kezd a sírás.

Kati ad egy papír zsebkendőt, aztán sokáig néz kifelé az ablakon. Végül hoz egy bögre citromfűteát, és könnyekkel a szemében mosolyog rám.

– Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom. Anyádnak mindenestre ne szólj erről.

– Hány éves volt anyám akkor?

– Tizenkilenc.

A döbbenettől megszólalni sem bírok. Mintha leforráztak volna.

Nem tudom, hogy jutok haza. „Még jó, hogy gyalog vagyok, és nem kocsival.” Erre még emlékszem, hogy ezt gondolom, aztán a következő pillanatban, amikor újra feleszmélek, már az étkezőasztalnál ülünk. Bár a faluban is harangoznak, csak távolról hallatszik, mert apám most is, mint mindig, bekacsolja a rádiót, és recsegve szól onnan is a harangszó. Anyám konyharuha nélkül hozza a levesestányért, alig teszi le az asztalra, a füléhez kapja az ujját.

– Nem fáj, azbesztből vagyok – mondja mosolyogva.

Apám pedig hangos szürcsöléssel enni kezdi a forró levest. Hányadszorra élem át újra ezt a jelenetet? Háromszáz, ötszáz, ezer ilyen ebéd van már mögöttünk? És mi még mindig nem tudunk egymással beszélni, ehelyett komótosan kavargatom a levest, és nem nézek egyikük szemébe sem.

Este nem bírok elaludni. Imádkozni próbálok, úgy, ahogy a mamitól és anyutól tanultam: „…lecsukódik már a szemem…” De most újra és újra csak azt látom, ahogy a marseille-i salsa klubban a vécé fölött öklendezek, aztán amikor kimegyek, hogy megmossam az arcom, a tükörben meglátom azt a két csávót vigyorogni, akikkel az előbb felváltva táncoltam, kezükben a mosdó kulcsával.

Pontosan tudom, hogy anyám miért döntött úgy, hogy az egészet elfelejti, hogy miért nem tett feljelentést. A végén még ő lett volna a hibás. Az egyetemi szobatársam is pont ezt mondta. C’est ta faute! Ő volt az egyetlen, akinek kénytelen voltam elmondani, mert az apja nőgyógyász volt, muszáj volt valahonnét hetvenkétórás tablettát szerezni. Iszonyúan leszidott, szerinte meg is érdemeltem volna, hogy kihordjam azt a gyereket. Mert drogoztam, meg túl kurvásan voltam felöltözve. Végül másnap nagy kegyesen az asztalra dobta a tablettát. Aztán befejeztem a kinti gyakornokoskodást, és soha többé nem beszéltem senkinek róla. Egy ilyen hír a faluban, a hetvenes években még kínosabb lett volna. Ha a nagyi megtudja, elsüllyed szégyenében.

Másnap reggel anyám megkér, hogy menjünk ki kocsival a temetőbe. Hamarosan emlékmisét tartanak nagyi halálának ötödik évfordulója alkalmából. A faluban egyfajta szentként emlegetik. Elment a pünkösdi misére, az első sorban volt a helye, mindig ő csengetett szertartás közben, aztán egyszer csak úrfelmutatásnál nem szólalt meg a csengő. Nagyi ott térdelt, arccal előreesve az imapadon. Embólia. Szép halál.

Rozit a hordozóban a hátamra kötöm. Így én is tudok segíteni, bár sok dolog nincsen, hiszen nagyi már nagyapa halálakor olyan sírt választott, ami neki is tetszett. Büszkén mutogatta mindenkinek, hogy fekete gránit sírköve lesz. Nem kell majd vele sokat foglalkozni a rokonoknak. A kárpótlási pénzét erre tartogatta, meg a tizenharmadik havi nyugdíjából is mindig félretett rá.

A két oldalsó betonvázában van csak kövirózsa, amúgy tényleg tiszta kő az egész. Nézem nagyanyám születési és halálozási dátuma között a vonást. Olyan, mint anyám szája. Egy nagy, összeszorított hallgatás.

 

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó


2023. augusztus 30., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hanna J. Nagy - ("Tudod, az egész élet egy fantázia. Először beleszületünk mások fantáziájába, majd ebből kiindulva alakul a miénk. Nekem az a mottóm, ha a szeretet burkolja be a fantáziádat, akkor a rosszal nem lehet dolgod.")

Ismerjük meg a szerzőket! rovatomban felkértem Hanna J. Nagy írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.

Az írónőnek eddig novellás/antológia kötetei, versekötetei és társírós regényei irásai jelentek meg. Biztos találkoztatok már a Megérzés, Angyalok lángja, Véletlen, Megbocsátás és Véletlen extra antológiákkal, de az “1001 pillanat” verses antológia most jelent meg....

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sok író szeretne maga köré egy bemutatkozással egyfajta misztériumot teremteni. Nem szándékom. Jó érzésű, kedves embernek tartom magam. Lehet, ez látszik az írásaimban is.  Semmi extra küldetéstudat és semmi megváltásérzés. Csak egy a sok közül, aki leírja a gondolatait.

Novellás könyveid közül sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írásfolyamata?

Az előző kérdésből indulva folytatom a mondanivalóm. Az egész élet egy kutatómunka. Keresi mindenki a helyét. Olyan helyeket, ahol kiteljesedhet s élhet az örömeinek. Nekem az is örömöt okoz, ha segítek másoknak. Így van az, hogy nem elsősorban a saját novelláskötetemre koncentráltam, hanem mások megjelenését segítettem szerkesztő munkával. Eddig hat antológia került ki a kezeim alól. Persze van saját novellás könyvem is, amely nemrég jelent meg.

Hanna J. Nagy
Kicsit magadra hagylak

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Tudod, az egész élet egy fantázia. Először beleszületünk mások fantáziájába, majd ebből kiindulva alakul a miénk. Nekem az a mottóm, ha a szeretet burkolja be a fantáziádat, akkor a rosszal nem lehet dolgod. Más dolog a mottó s más dolog az, amikor ütköznek a világképek s konfliktusok lehetnek emiatt.A történeteim a realitás mentén megvalósuló álmaim.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azaz igazság, ha ezzel kezdek egy mondatot, hogy „azaz igazság”, mások arra gondolnak, hogy mért is igaz.... Az én igazságom benne van az életemben. Az irodalom szeretetétől az emberszeretetig terjedve. Benne az apró kis történetek, amelyek megfogalmazódtak bennem. Először olvasva, majd magam is írtam gondolatokat, verseket.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ha lenne olyan zsáner, hogy angyal, akkor az lenne a zsánerem. A valóságot a jóérzések miatt érdemes színezni a fantáziával, amelyek elgondolkodtatóvá teszik a történeteket, verseket. Itt bármely kitalált zsáner elfér, mégha angyal zsánernek nevezem is....

Hanna J. Nagy
Hanna

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egyfajta sikerélmény. Olyan sikerélmény, amely visz tovább az utadon s keresed már a következő kereszteződést vagy irányt.

Hogyan jutottál Helma kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?

A Facebookon találkoztam vele. Írótársaim már bent voltak a kiadóban. Megfogott az elv, amely mentén szerveződik s gondoltam, nekem is itt a helyem.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha esetleg írói álneved van, miért választottad?

Egy író sokszor a történeteiben él és azonosul szereplőivel. Néha elég, ha a szereplők viselik azt az álnevet, amely épp adódna.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nincs az a kifejezett zsáner. Minden lapot az élet s az álmok osztanak. Ha ez egy kontrollkérdés, akkor csak meg tudom erősíteni az, amit az előbb:

“Ha lenne olyan zsáner, hogy angyal, akkor az lenne a zsánerem.

A valóságot a jóérzések miatt érdemes színezni a fantáziával, amelyek elgondolkodtatóvá teszik a történeteket, verseket. Itt bármely kitalált zsáner elfér, mégha angyal zsánernek nevezem is...”

Hannan J. Nagy

Mennyire nehéz novellát írni? Jobb, mint a regényírás?

Minden idő kérdése. Ha elkezdődik az írás, csak abban élek addig, míg be nem fejezem.

Úgy tudom, Kanadában, Torontóba laksz. Ott ismerik a műveid? Mennyire nehéz onnan, itt Magyarországon érvényesülni novellaíróként?

A neten sok minden elterjedt. Vélhetően igen. Az írói oldalam elérhető mindenkinek. Eddig 7 művem jelent meg s a hat antológia is ott van, mert mint szerkesztője, fel tudtam tenni az oldalamra. Most is folyamatban van egy verses könyvem s egy társszerzős írásom. Nem keresem az érvényesülést úgy direktbe, csak adom magam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyrészt büszkeség, másrészt meg az, hogy ez itt nem fog megállni, mert már bennem van a következő írás.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív. Sokszor mikor már végeztem az írással, utána kell még szerkeszteni, ha túl impulzív.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Igen van, amikor elakadok, de egy jó alvás, majd séta után folytatom, A természet szerelmeseként feltölt egy tóparti séta. Az Ontario-tó itt van az életterünkben s rengeteg színes madár s mókusok hada visszahozza a kedvem az íráshoz.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hát igen, volt olyan, amelyet megálmodtam. Egyik mondat megszületik a másikból. Jó, ez nagyon könnyen hangzik, de van, amikor egy-egy mondatot könny kísér, akkor kicsit ez eltérít a melankólia világába.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem segít sokat. Ő is író és szerkesztő. Meghallgatjuk egymás véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerény a család s nem hordozunk olyan attitűdöket, amelyek elbizakodottá tehetnének bármelyikünket.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Magam is olvasóként kezdtem. Most se értem célba.... de még idén lesznek megjelenéseim... Szeretettel köszönöm, hogyha belenéznek a lelkembe az írásaim által.

Illiryan Monastery

Hanna J. Nagy weboldal