Tudtad-e? Hatala Csenge

Tudtad-e? rovatomban Hatala Csenge írónő hét érdekességet osztott meg velünk. Írónőnek eddig három regénye jelent meg. Új könyve, ami nemrég az Úton címmel jelent meg, Tarandus Kiadó gondozásában.

Íme a hét érdekesség az írónőtől.

Sorstársak a könyvekben, avagy hallássérült karakterek a történetekben. - ("Mindig is fontosnak tartottam számomra, hogy hallássérültek is kaphassanak figyelmet. Hisz a blogolást is emiatt kezdtem el.")

Mindig is fontosnak tartottam számomra, hogy hallássérültek is kaphassanak figyelmet. Hisz a blogolást is emiatt kezdtem el. Azóta néhány sorstársam is elkezdett blogolni. Mindig arra vágytam, álmodtam, hogy lesz olyan író, szerző, aki ír egy olyan történetet, mely hallássérült karakter lesz benne. Hisz, annyi fogyatékkal élő karakter van egyes történetekben, miért ne lehetne egy hallássérült is. Nem?

Nagyon megörültem amikor Hayden Moore megírta a Csendkirályt Jamie és Alex, majd később Tiszlavicz Mária  a kisregényt írt Madarat tolláról címmel, Gina és Ábel. Idén pedig Mörk Leonóra: Szentjánosfű könyvet Aelke és Jan. Mind három kötet egyedi, különleges történet volt számomra.

Ezért ezt a három könyvet osztom meg veletek, és nagyon bízom benne, hogy később más szerző/író is kedvet kap, hogy hallássérült karakterekről írjon. Hisz számos ötlet, potenciál ebben.

Tiszlavicz Mária

Madarat tolláról

(Kisregény, e-könyv)

Tartalom:

Gina ​és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály.

Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni?

Mörk Leonóra

Szentjánosfű

Tartalom

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.

A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.

Hayden Moore

Csendkirály

Tartalom

Alex ​Seeley sikeres fotós, aki már régen rájött, hogy a pénz nem teszi boldoggá. Keresi a kihívásokat, és állandóan úton van. De nem csak a kalandvágy hajtja, sokkal inkább menekül a múlt árnyai elől. Édesanyja halálát sosem tudta feldolgozni, ezért inkább messzire elkerül mindent, ami felidézheti az emlékeket.

Jamie Cameron nem teheti meg, hogy elmenekül a démonjai elől. Ő a saját elméje foglya, ahol a belső hangokon kívül soha, semmi sem töri meg a csendet.

Autóbaleset következtében vesztette el a hallását, és azzal együtt a korábbi életét is.

Nincs zene, nincsenek kedves szavak, csak az örök némaság.

Ebbe a hangtalan magányba robban bele Alex, és bár a kapcsolat hatalmas zökkenőkkel indul, fáradhatatlanul küzd kettejükért.

Csakhogy Jamie nem elégszik meg a szerelemmel. Ő vissza akarja kapni a hallását, és véget akar vetni a fájdalmas némaságnak.

Kockázatos beavatkozásra szánja el magát, amiért akár az életével is fizethet.

Vajon mit választ? A lemondással teli, mégis boldog életet, vagy mindent egy lapra tesz fel?

Mörk Leonóra Szerzői oldala

Hayden Moore Hivatalos oldala

Tiszlavicz Mária Szerzői oldala

Tudtad-e? Lengyel Dávid és Kuba Richárd

Tudtad-e? rovatomban két szerzőpáros küldött hét érdekességet a rovatomban, a két szerzőpáros elsőként írt magyar helyszíneken zombis horror regényt, a szerzőpáros pedig

 Lengyel Dávid és Kuba Richárd– Holtak világa sorozat

Tudtad-e? Dömötör László

Tudtad-e? következő rovatomba Dömötör László író kerül. Írónak eddig kettő megjelent kötet A vörös kereszt rejtélye és A lámpás hölgy, a kötet A Hold hősei sorozatához tartoznak. Író 7 érdekességet küldött be nekem, és ezt blogomon fogom nektek bemutatni.

Jó olvasást!

Spira Eszter Mirjam: Találkozzunk a csillagok völgyében! - (" Őszintén ezt a könyvet minden terapeuta kezébe adnám, hogy amikor hozzá mennek párok, oda adhassa ezt a könyvet. Mirjam csodálatos történetet írt, nem tudom Szamira és Gábor házassága, próbálkozásai mennyire valósak, de úgy érzem, ez bárkivel megtörténhet.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy lehetőséget adott elolvasni Spira Eszter Mirjam második kötetét, Találkozzunk a csillagok völgyében! címmel. Mely számomra nagyon nagy élményt adott, és elgondolkodtatott. Az első olvasásom az írónőtől, de remélem nem az utolsó.

Spira Eszter Mirjam

Találkozzunk a csillagok völgyében!

Tartalom:

Együtt, ​egy új út kezdetén

Szamira és Gábor kapcsolata irigylésre méltó. Húsz éve, a gimnázium óta tartó szerelem, házasság, gyerekek, szép közös otthon egy csodás Soós Nóra-festménnyel a nappali falán. A biztonságos burok azonban egy ártatlannak tűnő estén megreped, amikor Szamira kezébe veszi férje tabletjét, és azon egy ismeretlen nőtől talál félreérthetetlen üzenetet…

A legtöbb nő ilyenkor magából kikelve, magyarázatot követelve esne neki a házastársának, és válással fenyegetőzne, Szamira azonban elszámol magában háromig, és egészen más elhatározásra jut: meg akarja menteni a házasságát, amelyben hisz, és amelynél értékesebbet nem is tudna elképzelni.

Spira Eszter Mirjam, a Milyen anya az ilyen?! szerzőjének második könyvében a részleteken van a hangsúly, és egy olyan páron, amelynek tagjai szembe mernek menni a modern trendekkel. Nem akarják egyből elhajítani azt, ami elromlott, hanem épp ellenkezőleg: jobbá akarják tenni. És eközben újra felfedezik egymást testileg-lelkileg, hogy a szenvedély is visszatérjen a mindennapjaikba.

A történet szereplői eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek: míg Gábor budapesti, Szamirának perzsa gyökerei vannak, ez pedig nem egyszer okoz megmosolyogtató helyzeteket. A közös úton, amelyen elindulnak jobban megismerni egymást és saját magukat, ez a mesebeli világ is feltárul.

Vélemény

5/5

Lehet, nem leszek jó mások szemében, ha azt mondom, nem hiszek a házasság szentségében, az, hogy egy darab papír tartja össze a két embert. De ez a kötet ráébresztett arra, hogy a házasság lehet jó is. Igazi, szenvedélyes és maradandó, viszont lehet rossz is egyszerre, amikor monotonitás, unalmas szürke napok kerülnek előtérben. Ez a könyv, történet sokat adott, elgondolkodtató volt számomra. Más szemszögből kezdtem nézni a dolgokat.

Spira Eszter Mirjamtól ez az első kötet volt számomra, s megmondom őszintén talán egy vagy két hírt hallottam felőle. Azt tudom, hogy van első kötete Milyen  anya az ilyen? címmel, és azt hiszem listára is tettem. S pont! Ennyi! Aztán kaptam emailt a kiadótól, nem-e lenne kedvem elolvasni az új könyvét. Kicsit hezitáltam, de aztán igent mondtam.  

Ez a kötet Szamira és Gábor házasságuk egy-egy szeletét mutatja be, mely közben Szamira édesanyja múltjáról is kapunk betekintést. Őszintén ezt a könyvet minden terapeuta kezébe adnám, hogy amikor hozzá mennek párok, oda adhassa ezt a könyvet. Mirjam csodálatos történetet írt, nem tudom Szamira és Gábor házassága, próbálkozásai mennyire valósak, de úgy érzem, ez bárkivel megtörténhet.

Én nem vagyok házas, de még így is külső szemlélőként olvasva ez egy nagyon jó megírt romantikus történet. Tetszett az, hogy Szamira nem menekült el a problémák elől, ahogy Gábor elé állt és elmondta mit szeretne… Történetüket olvasva követhetjük, hogyan, miként lábalnak ki a válságból.

Vajon időben vannak? Sikerül megoldaniuk a gondjukat? Felébredt a szenvedély, a tűz a megismerkedésük elején? Szamira végre megérti, hogy nemcsak anyaként tudd boldogulni? Gábor pedig őszinte lesz valaha Szamirával?

S még több ilyen kérdéseim vannak a gondolataimban. Hálás vagyok a kiadónak, hogy elolvashattam. Minden párnak oda adnám, hogy olvassák el, hátha még nem késő megmenteni a szerelmet, házasságot. Kötelező olvasmánnyá váltanám a felnőttek világában. Kellenek az ilyen történetek, mely gondolkodásra kényszeríti az olvasót, hogy másként is lehet gondolkodni.

Egy szóval egy élmény volt számomra, szívesen olvasnék még az írónőtől, ilyen romantikus könyvet.  Megismertem magam, ezzel együtt a gondolkodás módomat is megváltoztatta a házassággal kapcsolatban, hisz ahogy írtam fentebb lehet jó is, de lehet rossz is. Viszont Szamira és Gábor nem hagyták, hogy rossz felé billenjen a házasságuk, hisz mindketten akarták, ezt a 20 évet nem lehet csak úgy eldobni. Ilyen párok kellene a világban, nem eldobni, hanem próbálkozni kell, tudni mi az ami hiányzik magunkban és másikban, Mirjam ezt írta meg ebben a történtben.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Spira Eszter Mirjam írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! K.Kormos Noémi - ("büszke vagyok erre az eredményre, arra meg különösen, hogy a „kutyás sztorikkal” sikerült egy összetartó, egymásra odafigyelő kis társaságot összehozni. Az oldalnak köszönhetően barátságok születtek, sőt a tagságnak köszönhetően nem egyszer anyagi támogatást is kaptak tőlünk arra rászorulók.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem K. Kormos Noémi írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő igencsak sok oldalú, útikönyvet ír, szakácskönyvet. Nemrégiben Helma Kiadónál megjelent Roxy kutya naplója című könyve. Mely követte a második kötet is a Roxy kutya naplója-második neki futásra.

Emellett egy 12 ezres oldal tulajdonosa is egyben Roxi kutya naplója melyen vicces, kalandos életrevaló kutyusokról szólnak a bejegyzések.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kicsit már öregecske menyecskének számító pedagógus vagyok. Pontosabban logopédus. Három saját és egy „lízingelt”, ma már felnőtt gyerek (+ a párjaik) és a férjem, édesapám képviselik a legszűkebb családomat. De nővéremmel és az ő népes családjával is nagyon szoros a kapocs. Az ő unokáira is úgy nézek, mintha a sajátom lennének. Az olvasás – írás szeretetét a szüleimtől, sőt már a nagyszüleimtől is örökölhettem. Vagy eltanulhattam a nővéremtől, aki éjjel, a takaró alatt elemlámpával is képes volt olvasni. Mikor én is rákaptam az olvasás ízére, magam is követtem a példáját. Az első könyv, amit elolvastam „A két Lotti” volt. Ettől kezdve nem volt megállás. A kedvenc könyveimet annyiszor elolvastam, hogy a végén, szó szerint, kívülről fújtam őket. Elég szépen mondtam verseket, így aztán igen korán versenyeken találtam magam, ahonnan az esetek többségében el is hoztam az első három hely egyikét. Grafomániám már kiskoromban megmutatkozott. Ha üres füzet és toll került a kezembe, nekem írni kellett. Mindegy volt mit, csak nyomot hagyjak a papíron.

Az állatok és az erdő – mező szeretetét anyai nagyapámtól kaptam örökségül. Ő maga mezőőr (erdőkerülő) volt, és még tévedésből sem a járt úton „kerülte” az erdőt, akárcsak napjainkban én. A különbség mindössze annyi közöttünk, hogy nagyapám pontosan tudta, hol, merre jár, míg nálam igen gyakran már az ország, sőt a földrész sem biztos, ha beveszem magam az erdő (lehetőleg legsusnyásabb) mélyére.

A Roxy kutya naplója sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kutatómunkát egyáltalán nem igényelt, hiszen a napi kalandokat készen kapom az ebektől. Az írás pedig a mai napig tart, hiszen a könyv befejezésével az élet nem áll meg, és a Facebook-on az olvasóink, követőink igényt tartanak a napi beszámolókra. Csínytevésből pedig, ott, ahol három kutya van, mindig akad bőven.

Roxi kutya naplója blogod mióta vezeted? Miért hoztad létre? Mi célból?

Eredetileg egy gyerekeknek szóló könyvet akartam írni (erről azért még nem mondtam le végleg) a felelős állattartásról, humorosan, és egy kutya szemével nézve a dolgokat. Ezt előkészítendő hoztam létre a Facebook-on a Roxi kutya naplója oldalt, ami úgy körülbelül a 128.563. volt a sorban az állatos, kutyás, macskás oldalak között. Ebből kifolyólag azonnal hatalmas sikert arattam, úgy nagyjából ketten olvasták is a bejegyzéseimet. Ebből egy az édesanyám volt. Aztán egyszer csak, nagy nehezen megtört a jég. Emlékszem, amikor először 40 olvasót jelzett a magasba tartott hüvelykujj szimbólum, madarat lehetett volna velem fogatni. Mára már tizenkét és fél ezren követnek bennünket az oldalon, az oldalhoz kapcsolt csoportunkban pedig már túl léptünk a 44 ezres taglétszámon. Nem tagadom: büszke vagyok erre az eredményre, arra meg különösen, hogy a „kutyás sztorikkal” sikerült egy összetartó, egymásra odafigyelő kis társaságot összehozni. Az oldalnak köszönhetően barátságok születtek, sőt a tagságnak köszönhetően nem egyszer anyagi támogatást is kaptak tőlünk arra rászorulók. Lányom, és Mogyi segítségével pedig a Bátor Tábornak és a Nyíregyházi Állatvédőknek gyűjtöttünk. Bár az eredeti céltól jó messzire kerültem, de azt hiszem, mégis jó irányba tartok. Meg is fogalmaztam egy új célt: Nevess, hogy segíthess! Segíts, hogy nevethess! Ez a mottó arra is utal, hogy a könyveimből származó jogdíjat én magam is mindig felajánlom valamilyen jótékonysági célra. A Roxi kötetekkel a vakvezetőkutya kiképzést és az ARGOS Állatvédelmi Egyesületet támogatom. Így a könyveket megvásárlók maguk is jót tesznek pusztán azzal, hogy ők maguk is jól szórakoznak a történeteken.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történetek 98%-ban valóságon alapulnak. Kicsit felturbózva, kicsit átalakítva, de valóban megtörténtek velünk amikről Roxi beszámol. Nem tagadom, egyszer-kétszer, azért elragad a fantáziám is, de szerencsére, az olvasók eddig még sosem jöttek rá a turpisságra. Április elsején viszont rendszeresen megtréfáljuk az olvasókat, és bizony sokan áldozatul esnek az ugartásnak.

A könyveid Helma Kiadónál jelentek meg? Milyen velük dolgozni? Hogyan tudd egy szerző/író csatlakozni hozzájuk?

Első pillanattól kezdve élveztem a közös munkát. Amellett, hogy minden segítséget megkaptam, tökéletesen megmaradt az alkotói szabadságom, sőt, ha „messzire gurult a gyógyszerem”, még akkor is próbáltak nekem kedvezni. Arra meg végképp nagyon büszke vagyok, és egyúttal végtelenül hálás is, hogy a „Roxi kutya naplója” volt a Kiadó első nyomtatásban megjelent kötete.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint említettem, már gyerekkoromban kiütközött rajtam a grafománia. Ám az akkori írásaimmal kizárólag a családomat szórakoztattam. Később verseket is írtam, de ezeknek az irodalmi értéke úgy nagyjából a nullával volt egyenlő. De arra jók voltak, hogy felköszöntsem velük a családtagokat, vagy éppen a lányom házi feladatát megoldjam…

Később, szakácskönyvet írtam a lányomnak. De nem ám hagyományosat! Inkább szórakozásra volt jó, mintsem főzésre. De ezt hamarosan az olvasóim is megtapasztalhatják, mert hamarosan annak az átdolgozott kéziratát is leadom a Kiadónak. Az első nyomtatásban megjelent könyvem a „Tizenkét keréken Európán át” volt. (Ennek folytatása, átdolgozása a „Gesta fuvarórum”, avagy ketten egy fülkében, amely hamarosan napvilágot lát a Helma Kiadó gondozásában) A könyv tulajdonképpen egy kamionos útinapló. A férjemet kísértem el az egyik egy teljes hónapon át tartó útjára. Ennek az eredménye lett a napló. Aztán egy évvel később megjelent a „Nem is olyan egyszerű? Beszélni tudni kell!” című könyvem, ami kifejezetten szakmai jellegű. Szülőknek, rokonoknak mesélek a logopédiáról közérthető, és remélem „emészthető” formában. Egyfajta kérdezz – felelek a könyv. Azokra a gyakori kérdésekre adok választ, amelyekkel a munkám során gyakran találkoztam.

Közben a gyerekeimnek összeállítottam egy versekből, mondókákból, dalokból álló kis könyvecskét „Édes álmot hozzon az éj” címmel. Azokat a dalocskákat tartalmazza a könyv, amiket anno a gyerekeim nagyon szerettek, és amelyekkel álomba ringattam őket. Ez valószínűleg sosem fog kiadásra kerülni. Ez csak a gyerekeimé!

Aztán jött az igazi nagy szerelem, és egyben első igazi siker: a Roxi kutya naplója. Azt gondolom, írhatok én még akár száz könyvet is, a szívem csücske akkor is ez marad. Nem titkolom: a főszereplő miatt! Amikor az első, nyomtatott példányt a kezembe vettem, sírva borultam Roxi nyakába, és csak annyit tudtam mondani: „Megcsináltuk, Roxos! Megcsináltuk!” Hiába, na! Szentimentális vagyok. Vállalom.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ha itt arra gondolsz, hogy fogok-e valaha, komoly, mélyen szántó gondolatokat, emberi tragédiákat feldolgozó írásokat a világra szabadítani: hát, aligha! Ettől megkímélem az emberiséget. Bár, azt hiszem, vallom, attól, hogy valami mulatságos, szórakoztató, még igenis taníthat. Sőt!

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan „kár, hogy vége” érzés. Mert még annyi minden lenne, amit el szeretnék mondani. Nyilván, ez a napló jellegű művekre vonatkozik. A többinél jön a „Na, végre! Ez is megvan!” (Még sincs este) Regényt még nem írtam, lehet az egy harmadik érzelmet hozna elő belőlem.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy,ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Nem igazán. Ez vagyok én. Minden hülyeségemmel, bolondosságommal, érzelgősségemmel, alkalmanként túlcsorduló szeretetemmel, aggodalmaimmal együtt. Ilyen vagyok és kész. Ha azt vesszük, a K. Kormos „álnév”, bár én szimplán rövidítésnek szántam. Ha a teljes nevem kiírom -  némi túlzással -,  hosszabb lenne, mint a mű.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Semmilyen zsánerben nem szerettem volna írni. Egyszerűen, jött a múzsa, cuppantott egyet, aztán írtam. Egyik könyvem előtt sem volt tervezés, átgondolt szereplőformálás, cselekményvázlat… Jelzem, azért a blogírás nem is hasonlítható a regényíráshoz! Teljesen más műfaj. Itt a mindennapos történések adják a „sztorit”. A Roxi kutya pedig egyértelműen a blogbejegyzésekre épül.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon jó. Tényleg. Mégis akkor voltam három méterrel a föld fölött, amikor a Roxi jelent meg. Mondom, ez az igazi szerelem! Az érzés is ahhoz fogható: a semmihez sem hasonlítható, első, igazi és mégis ártatlan, tiszta szerelemhez. Szóval, olyan szuper, „lebegek a föld felett, és minden csodálatos” érzés.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Abszolút impluziv. Mondom, jön az isteni szikraa, és akkor írni kell. De ha nem jön, akkor hiába tervezgetek, meg akarok írni, mert esetleg már nagyon kellene, vagy épp határidős munka, egy betű nem sok, annyit se vagyok képes. Csak „nyígek”, nyafogok, húzom, halasztom az időt. Aztán egyszer csak jön a „na, most!” érzés, és csak írok, írok, írok. Akkor meg már abbahagyni nehéz. Mit csináljak? Ilyen vagyok. Valószínűleg, anno fordítva szereltek össze a „gyártósoron”. De a garanciális idő meg már régen lejárt, nem vagyok csereszavatos se, szóval, ezzel kell együtt élnem. Másoknak meg velem. Ha nem bírják, panaszt lehet tenni a Teremtőnél…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkettő igaz. Kedvenc jelenetem sok van. De paradox módon, pont azokat nehéz megírni. Mert vagy a helyzet abszurditása, vagy az átélt események miatt, leírva nem úgy jönnek át a dolgok, ahogy én azt szeretném.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Engem abszolút az élet inspirál, hiszen nagyrészt valós történéseket vetek papírra. Most elárulok egy titkot! Készülök írni a jószomszédi (v)iszonyról. Mondanom sem kell, ehhez is a való élet adta az ötletet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak olyan barátaim, akiknek a véleményében megbízok, akik nem fognak udvariaskodni, közlik, hogy mi az, ami jó, és mi az, amit jobb lenne felejtősre venni. Az egyik ilyen barátnőmet, pontosan a Roxi kutya blognak köszönhetem. Ismeretlenből, egyszerű blogolvasóból lépett elő az egyik legjobb barátommá, akivel azóta már számtalan túrán, személyes találkozáson vagyunk túl. A fizikai távolság ellenére is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Természetesen, büszkék rám, biztatnak, hogy „vén fejjel”, már épp itt az ideje, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek. A technikai háttér, a managelés terén pedig nélkülük igencsak nagy bajban lennék.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha minden igaz, még karácsony előtt kijön a „Gesta fuvarórum”, a rendhagyó kamionos napló, ha sikerül, akkor befejezem a „Szakácskönyv Kitti lányomnak” átdolgozását is. Ha jön a múzsa, és cuppant, akkor nekikezdek a „Jószomszédi (v)iszony”-nak. És már szerkesztem a „Roxi kutya naplója” harmadik, egyben befejező részét.

Olvasóimnak szeretettel ajánlom figyelmébe a  honlapom nevét:

„Nevetni kell, ennyi az egész!”

…és az élet máris sokkal elviselhetőbb

K.Kormos Noémi írói oldala

Roxy kutya naplója

Roxy kutya naplója-második nekifutásra

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon – Vendégünk Kayla Czaga augusztus 25-én

Kayla Czaga

Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon

Megjelent!

Prae Kiadó

Fordította: Kis Orsolya

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Prae Kiadó, 2023

 

A fordítás a Canada Council for the Arts támogatásával készült.

Könyvbemutató és dedikálás a Kis Présházban augusztus 25-én, pénteken 19 órától

(Budapest XI., Bartók Béla út 44.)

 

A könyvbemutatóra Budapestre érkező szerzőt a kötet fordítója, Kis Orsolya kérdezi költészetről, a kanadai és észak-amerikai líráról, magyar gyökereiről és sok másról.

Az esten angolul és magyarul is elhangzanak versek.

 

Fülszöveg

 

A Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon versei egy lány életútját követik nyomon. A gyerekkortól a felnőttkorig terjedő, izgalmakkal teli, egyúttal ijesztő időszakban a világhoz, a léthez fűződő viszony és a személyes kapcsolatok érzékeny átalakulásokon mennek keresztül. Az apa, az anya, a nagyszülők alakja, a közeli-távoli rokonok ugyanúgy ott kavarognak, szót kérnek, jelen vannak, majd eltűnnek ebben a kiszámíthatatlan világban, mint a barátok és ismerősök, vagy éppen a szűkebb és a tágabb környezet jellegzetes helyszínei: az otthon, a kisvárosi miliő, a végtelen kanadai országutak, a nagyvárosi kávézók. És persze a legbensőbb tapasztalatok: az emlékek, szorongások, félelmek és örömök.

A versek Czaga élénk, friss és összetéveszthetetlen hangján szólalnak meg. Szellemes, zsigerekig hatoló, ugyanakkor játékos költészete őszintén és humorral vizsgálja a személyiség legbonyolultabb rezdüléseit és azokat a titokzatos hajtóerőket, amelyek az élet sötét pillanataiban is továbblendítenek bennünket.

 

A szerző fotóját Erin Flegg készítette.

Kayla Czaga 

A szerzőről

 

Kayla Czaga Lethbridge-ben, Albertában született 1989-ben, és Kitimatban, British Columbiában nőtt fel. Jelenleg Victoriában, Vancouver közelében él. Édesapja 1956-ban menekült Magyarországról Kanadába. Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon című első verseskötete 2014-ben látott napvilágot, mellyel rögtön elnyerte a rangos Gerald Lampert-díjat. Jelölték többek közt az Angol Költészet Governor General’s-díjára, valamint a Dorothy Livesay Irodalmi Díjra. Versei önállóan is számos elismerésben részesültek.

Versek a kötetből

APÁM ÉLETRAJZA

Anya veséi cserben hagynak minket.

Miután a helikopter elindul vele Prince George-ba, apám

megkér, hogy csomagoljak szendvicseket és csendet.

Apám fekete pickuptruckjávalutánaindulunk. Égve hagyjuk

a villanyt a nappaliban.

Egyszer egy sebész bennfelejtett egy kis tükröt apám belsejében.

Benzinkúti alma, feketekávé.

A többi átutazó fáradt és gyanakvó.

Apámat nem zavarja a meztelenség.

Az 1970-es évet a Stanley Parkban töltötte, fogatlanul.

Úgy nézett ki, mint ez a pihenőhely Topley-től délre, ahol

varjak kárognak az áthaladó lakókocsikra. Pottyantós vécék

papír nélkül, de ő hozzá van szokva. Saját monogramját

tetoválta a kezére.

A sávelválasztó vonal, mint egy migrén, egész reggel.

Kávé papírpohárban. Rádióállomások

a városokban ‒ dalok szerelemről

vagy arról, hogy kevesebbért is ölnek embert.

Vett anyámnak két kitömött baglyot.

Vett egy fogsort is, mert feleségül akarta venni.

Egy lepke fennakadt az ablaktörlőn. Szarvas

a leállósávban. Tizenhét rendszámtábla

különböző tartományokból, mióta elhagytuk

Kitimatet. Apám semmit nem vesz félvállról. Tízéves

korom előtt nem beszélt. A bőre lefelé húzza, a föld felé.

Újabb kisváros, még egy kávé

a helyi egységben egy Ruth nevű pincérnővel.

Apám találta fel a krokodilokat. Az országa

fedezte fel a bánatot.

Mielőtt megszülettem, zálogba adta

az árnyékát. Mást nem tudott eladni,

hogy megszerezze anyámat.

A fenyők lilák a fenyőszútól.

Egy tarajos sült a hátára fordított egy piros teherautó.

Az ég a Burns Lake felett úgy néz ki, mintha

betörték volna. Eső veri a vizet.

Késő van. Apám keze nem tudta megtartani

a napot. A nap lemegy, figyelmen kívül hagyja az erőfeszítését.

Kivesz nekem egy szobát, de ő a kocsiban alszik

a Skeena mellett. Gyerekkorában egy Eaton’s

katalógusból tanult meg angolul ‒

hálózsák és horgászcsali ‒, és azért beszél,

hogy egyben tartsa a világot.

Jön a reggel, mint az influenza,

nem mentegetőzik ‒

utálom a nappali fény ízét

utazáskor.

Láb a műszerfalon. Alvás a műszerfalon.

Van egy emlékem apámról, amikor leborotválta a szakállát.

Van egy emlékem apámról, amikor egy gumicsirkét fog.

Azon az éjszakán, amikor megszülettem, megnyert egy bowling bajnokságot.

Van egy emlékem apámról ‒

mindkét vállán oltási hegek vannak,

és alumínium égette sebek mindkét karján.

Mielőtt a mentők elvitték anyámat,

apám megcsókolta a kicsi fülkagylóit.

Vanderhoof után úgy vezet,

mint egy olyan férfi, akinek tele van vérrel a szája.

A szemüvege komikusan nagy.

A haja ősz, és csendben szereti anyámat

az összes építési területen keresztül,

végig a 16-os Highway vonalán.

APÁM NYERT NEKEM 242 $-T A KITIMATI GOLF & COUNTRY CLUBBAN TAVALY KARÁCSONYKOR

Rendelj bármit, amit akarsz. Mondd nekik, hogy

Johnnak lesz. Ez George Chow, a kórház

igazgatója. Láttad, hogy elárulta magát? Két királya van.

Danny az osztó – igazi nagyágyú, nagy fejes valahol.

Anyád nem kedveli túlságosan. Tartja.

Tartom. Egy club sodát jéggel, szívószál nélkül. Ez Pooga. Komolyan.

Ez az igazi neve. Ez pedig Ken, Gus fia. Minden évben játszunk

a Gus emlékére rendezett tornán. Ken

valószínűleg az egyetlen az asztalnál, aki nem játszott

az apjával. Vannak esték, amikor én érek ide először,

és csak nézem a golfozókat ott lent. Meséltem már, hogy

az első munkám az volt, hogy golflabdákat szedtem ki a tóból? – Lethbrigde-ben volt.

Eladtam őket, a golfozók visszavásárolták. All in – ma csak

szórakozásból játszom, mert itt vagy a városban. Szóval

semmi gond, már vagy tucatszor, százszor elvesztettem az ingem. Először akkor,

amikor Kanadába jöttem, miután elszöktünk Magyarországról. ʼ56-ban,

a forradalomkor. Éjszaka utaztunk. Az oroszok

kiabáltak. Gyertek elő, nem lövünk. Szóval a nagybátyám

azt mondta, Add a kezed, John! – és én úgy is tettem –

Gyerekre nem lőnek. Aztán lőni kezdtek.

Bár csak ötéves lehettem, de emlékszem a puskagolyókra,

ahogy a hajamhoz értek, a nagybátyám elbújt mögöttem. Aztán nagyanyád

visszahúzott a bokrok közé, és futottunk – a nagybátyám

vére a hátamon, Kanadáig nem váltottam inget.

MEGFIGYELÉSEK

A tévé villogott, meginterjúvolta

saját magát. Keresztülbámultam apám szemüvegén. A szemei olyanok voltak,

mint a sporthírek. Só a dohányzóasztalon, só

a szódájában, a chipsben. Három altató éjszaka.

A macskája, hamvakká gömbölyödve, egy urnában a kandallópárkányon.

Nehéz elhinni, hogy ezért az életért

szökött Kanadába, ezért a virágos kanapéért egy olyan házban, ami túl nagy

három embernek. Az egész fiatalkoromat azzal töltöttem, hogy

Magyarországról kérdezgettem, egy padon a házunk előtti udvaron,

miközben a szomszéd nő a beton kocsifelhajtóján

napozott. Minden beszélgetésünk elfért volna

a hamutartóban. Az élete helyett apám

pénzügyi beszámolókról, az NDP-ről, a világ más részein zajló

háborúkról beszélt – a jelenlegi helyzetről,

ahogy nevezte. Egy olyan nyelven, amit nem ismertem,

apám a száján át kifújt füstadagokban beszélt.

MÉG EGY VERS APÁMRÓL

Nekem se jönnek át a versek. A barátaim jönnek át,

vagy a macska a szomszédból. Egyszer átjött apám,

és hozott ajándékba ezeregyszáz dollárt apróban.

Azt mondta: Meg kell dolgoznod a pénzedért ‒

azaz el kell cipelnem a bankba

a kétméteres hóban, Hajrá, itt a zacskó.

Az apám sokkal inkább vers, mint amennyire ez a legtöbb versről

elmondható. Egyszer a kabátja alá tömködött egy élő búvármadarat

és hazahozta, hogy elkápráztassa anyámat, aki imádja

a madarakat, főleg a meglepett hangú madarakat,

főleg a baglyokat. Nosztalgiareceptoraim őrült cikázásba

kezdenek, amikor apámra gondolok, ahogy tolja maga előtt a fémdetektorát,

keresztül csodás nemzetünk parkjain, iskolaudvarain,

folyópartjain, előre-hátra mozgatva ‒ mint valami

hobó, mondaná anyám ‒, amíg az el nem kezd ünnepélyesen pittyegni

egy ötcentes felett. Vajazókéssel

légiesen vékony metaforákat vág ki a világból.

A kötet megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó