Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Alyona Crower - ("Mi a fantázia és mi a valóság? Vagy kérdezhetném úgy is, mi számít valóságnak? Dolgozom valós helyszínekkel, kitalált karakterekkel, de soha nem használok valós karaktereket, nem írok a szomszéd néniről, nem jelenik meg a pék bácsi a regényemben, nem igazán inspirál egy körülöttem lévő személy se.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Alyona Crower írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek több kötete jelent meg, többek között Bárcsak igaz volnál, A parasztleány aranya, Álomjárók, és nyomtatottan Árnyak és csillagok címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Már gyerekként is kacérkodtam az írás gondolatával, ha jól emlékszem, egy Harry Potter fanfiction volt az első művem, aztán jöttek a novellák, majd pár év szünet után a regények. Két zsánert preferálok, az a fantasy és a romantikus, vagy ezek elegye. Ezért ebben a kettőben alkotok.

A családom szinte minden tagja imád olvasni, rengeteg könyv sorakozott a nagyszülők szekrényében, édesanyám polcán, amik közül párat a mai napig őrzők és újra olvasok.

Jelenleg Pakson élek a családommal, és itt is dolgozok, viszont gyakran hazajárok Bonyhádra, hiszen ott éltem le 27 évet.

Az eddig megjelent könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első regényem, a Szerelem receptjének megírása 2-3 hónap alatt végbement. Itt egyáltalán nem figyeltem a túlírásra, írástechnikára, ami a fejemben volt, lepötyögtem. Ahogy egyre tudatosabban kezdtem írni, ez az idő kitolódott, és beállt 10 hónap, max 1 évre. A kutatómunka jóval tovább tart a megírásnál, főleg, ha olyan témát érintek, ami számomra kevésbé ismert. A Földön ragadt imák című fantasy regény erősen kötődik a Bibliai témákhoz és Énok könyvéhez, a legutóbb megjelent Árnyak és csillagok pedig a szláv folklórhoz és a középkorhoz.

Mi különbség számodra az e-könyv és a nyomtatott könyv? Te melyiket preferálod?

 Mindkettőt. Van, hogy nincs időm elmenni a könyvesboltba, esetleg nem kapható már az adott regény, csak e-könyvben, ezért úgy veszem meg. Van számtalan itthon az utóbbiból, helytakarékos, hamar hozzáférhető, viszont a formátumával nem vagyok kibékülve. Szeretem ha egy könyvnek könyv jellege van. Tördelt sorok, oldalszámozás, különböző betűtípusok. Ezt csak a pdf és a nyomtatott könyv képes visszaadni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mi a fantázia és mi a valóság? Vagy kérdezhetném úgy is, mi számít valóságnak? Dolgozom valós helyszínekkel, kitalált karakterekkel, de soha nem használok valós karaktereket, nem írok a szomszéd néniről, nem jelenik meg a pék bácsi a regényemben, nem igazán inspirál egy körülöttem lévő személy se. Sokszor felteszik a kérdést, hogy akkor most minket is bele fogsz írni a regénybe, vagy ezt meg azt a valós történetet/életutat írd meg. Nem. Nem írok ilyesmit. Úgy érzem, elég nagy fantáziával rendelkezem „külső” segítség nélkül is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekként túl sok történet volt a fejemben. Csak feküdtem az ágyban, és álmodoztam. Úgy voltam vele, miért ne írhatnám le? Így születtek meg a novellák, regények és pár vers.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre maradok a jól bevált romantikus-fantasy vonalon. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom a krimivel, de előbb érdemes lenne mélyebben beleássam magam a témába.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A legutóbbi romantikus történetemet, Az érted a világ végére is-t elég könnyen elengedtem. Talán meg is könnyebbültem, de viszont izgatott is vagyok, mert tudom, hogy mikkel szeretném kiegészíteni a regényt. Az Árnyak és csillagok befejezésénél ürességet éreztem. Mint mikor valami véget ér. Egy szerettünk meghal, valakit elvesztünk. Nehéz elbúcsúzni a karakterektől, a felépített világtól, de muszáj visszatérni a valóságba.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy,ha igen miért pont azt a nevet választottad?

A legelső regényemet, a Szerelem receptjét évekkel ezelőtt publikáltam egy közösségi oldalon. Ekkor az egyik családtagom megkérdezte, hogy ugye minden rendben? Ugye nincs semmi baj? Ő konklúziót vont a történetbéli, elvált, gyerekét egyedül nevelő Eva karaktere és az én valós életem között, holott nem a saját életemből merítettem ihletet. Nem vagyok se házas, se gyereket egyedül nevelő nő. Na, ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy nem akarom a saját nevemet használni. Nem hiányzik, hogy az olvasó párhuzamot keressen. Az író nem azonos azzal, amit leír. Ez nem kivetülés, ahogy sokan tévesen hiszik. Ha valaki horrorsztorikat ír, az nem gyilkos, nincs meg a hajlama.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Az elején keresgéltam, végül rájöttem, a fantasy és a romantikus zsáner áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Volt egy nagyobb lendület, ahol felfokozott lelkiállapotban voltam, már küldtem volna az anyagot a nyomdába, amikor jött a hír, hogy egy pályázaton továbbjutott a regény. (Erről a pályázatról már letettem időközben, mert vagy fél évet csúszott az eredményhirdetés) Aztán jött a közönségszavazós rész. Itt már elszállt a lelkesedésem, mert nem mindig az a legjobb történet, amire a legtöbb haver szavaz.

Az a pár nap, amíg a nyomdára vártam, idegtépő volt. Végül megkönnyebbültem, mikor megláttam az elkészült könyveket.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatossá vált. Apránként építem fel a fejezeteket, a plotpontokat, a szereplők jellemét, egyszóval mindent. Viszont egy az új történet születése mindig impulzív. Kell hozzá egy zene, egy érzés, látványvilág, benyomás. Ha ez nincs meg, nincs új történet se.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindegyik történetemben vannak olyan jelenetek, mondatok amiket kifejezetten szeretek. Eleinte az erotikus részek megírása okozott nehézséget, vagy ha olyan kort, helyszínt akartam megjeleníteni, amiben/ahol nem éltem. Ilyenkor jött a kutatómunka, streetview, útikönyvek fellapozása.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy dal, egy helyszín, illat, film. Mindig kell valami, ami inspirál.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak előolvasók/barátok, akikkel kölcsönösen segítjük egymást, illetve a legutóbbi történetemen együtt dolgoztam egy lektorral, ő igazán jó meglátásokkal szolgált. A középkori világban pedig egy kifejezetten jártas személyt ismerhettem meg Andrew Jonathan O’Brien személyében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Pozitívan fogadták a törekvésemet, és szerencsére az Árnyak és csillagok megjelenéskor is velem együtt örültek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az Árnyak és csillagok augusztus elsején jelent meg, előreláthatóan országos terjesztésben is kapható lesz, jövőre, ha minden úgy alakul, várható a folytatás, és talán még egy romantikus regény is, ami maga mögött hagyja a fiktív világot, és elrepíti az olvasót egészen Angliáig, majd onnan Dél-Koreába, hogy megismerjük Amelia és Jin-sung koránsem egyszerű szerelmi történetét.

Alyona Crower írói oldala

Alyona Crower weboldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kozári Bálint - ("Ha olvastátok a művemet, nagyon hálás vagyok érte, ha pedig még véleményetek is van róla, ne habozzatok megosztani azt velem! ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kozári Bálint írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Ami a sötétben rejtőzködik novellás könyve jelent meg, amit a Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

            Kozári Bálint vagyok, 26 éves. Jelenleg Pesten élek és dolgozom, mint szoftverfejlesztő mérnök. Az írás egészen fiatal korom óta foglalkoztatott, és régen gyakran gondolkodtam azon, hogy ebből szeretnék megélni. Mostanra pont fordítva gondolom, mindenképpen azt szeretném, ha az írás mindig egyfajta hobbi és kikapcsolódás lenne számomra. A munkám mellett rendszeresen tartok foglalkozásokat a Codecool programozóiskola diákjainak is, szerintem ez a leghálásabb feladataim egyike.

Ami a sötétben rejtőzködik című novellakönyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

            Ha visszagondolok, az az érzésem, hogy nagyjából egy évig írtam, viszont ez meglepően távol áll a valóságtól. 2022 márciusában kezdtem el az első novellát, és október-november táján fejeztem be az utolsót, szóval nagyjából fél év volt. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy terjedelemtől függetlenül bármit ír az ember, az kutatómunkát igényel. Azt mondanám, hogy a novellák közül mindössze a harmadik – az Összetört szívek – igényelt a hosszához képest relatíve sok kutatómunkát. Sok fizikai jelenségnek mélyebben utána kellett néznem, amiket nagyjából ismertem, de nem voltam elég biztos a tudásomban.

Ez a könyv egy sorozat része, hány részesre tervezed?

            Szerintem a novellák világának többségében lenne még mit elmesélni, én pedig szeretem ezeket bontogatni. A Mélység c. novellában például rengeteg olyan szereplő volt, akik a főhős történetében csupán mellékszereplők voltak, azonban nekik is megvan a maguk múltja, jelene és jövője, amik megérnének egy saját írást. Az Evergreen hőse, Lucas is érdemelne egy folytatást, bár előreláthatólag sosem fogja megkapni. Ami az utolsó novella – Aaron Hunter, az újságíró – egyik szereplőjét, Clarissát illeti, az ő eredettörténetét kibontó íráson jelenleg is nagy erőkkel dolgozom. Persze rengeteg, a novelláktól független ötletem is van, szóval nehéz megmondani, mi fog ténylegesen megvalósulni, és mi nem.

Gondolt-e már arra, hogy nyomtatott formában adod ki?

Annyira nem foglalkoztat a téma, az én véleményem az, hogy a nyomtatott forma olyan, mint a szivárvány, aminek nincs egy arannyal teli üst a tövében. Túl a nyomtatási költségen és a kivágott fákon egyéb olyan dolgokat is felvet, amikkel nem szívesen foglalkoznék. Régebben jelent meg egy könyvem nyomtatott formában, és nem meglepő módon minden ismerősöm dedikált példányt szeretett volna. Nem szeretek dedikálni. Ha lehetek teljesen őszinte, engem boldoggá tesz, hogy egyelőre csak e-book és hangoskönyv formájában érhető el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

            Szeretem azt hinni, hogy nagyjából fele-fele arányban. Ha valamilyen fantasztikus elem be is kerül valamely írásomba, azért szeretem, ha az attól független részek továbbra is a valóság, a természet, a fizika törvényeinek megfelelően működnek. Fontosnak tartom a koherens világalkotást is. A helyszínek sokszor kitaláltak, leginkább azért, hogy ne kelljen térkép előtt ülve írnom. Ez nekem is ad némi szabadságot, és közben nem kell azon aggódnom, hogy egy létező település lakói egy napon panasszal élnek, amiért valótlanul mutattam be az otthonukat. A legutóbbi novelláskötetem során kifejezetten sokat kísérleteztem a valóságot és képzeletet elválasztó határvonallal, és megkockáztatnám, hogy az arányok tekintetében nem lett két egyforma mű benne. Amit még a valóság szempontjából fontosnak tartok, hogy nagyon sok olyan helyzet vagy interakció van egy-egy történetben, amit szinte változtatás nélkül a saját életemből emelek át. Szerintem ezek a beszélgetések, szituációk valóságossá teszik a tetőpontok közti „intermezzo”-kat.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

            Egészen kiskoromtól kezdve szerettem történeteket elmesélni, akár sajátot, akár már létező hősök történeteit másképpen. Ez utóbbi valamennyire meg is maradt a mai napig, szeretek közismert témákat viszonylag egyedi nézőpontból bemutatni. A Mélység c. novellában például a vallás és az ember kapcsolatát vizsgáltam, az Összetört szívekben a tudomány határain elmélkedtem.

            A valódi írást, azt mondanám, kamaszkoromban kezdtem. Hogy miért, azt nehezen tudnám megmondani, számomra valahogy van egy szépsége annak, ha egy kerek, egész történet összeáll a fejemben, és sikerül megörökítenem. Ha tudnék rajzolni, biztos inkább lerajzolnám őket, mert az gyorsabban menne. Ennek hiányában kénytelen voltam azzal főzni, ami a rendelkezésemre állt.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

            Egyelőre nem. Így is elég sok minden keveredik szerintem egy-egy írásomban, ha nem figyelek oda. Horror, thriller, fantasy, sci-fi… Szerintem az egyik legtisztább érzés a világon a félelem. Általában, amikor írok, ennek valamilyen formáját igyekszem átadni az olvasónak. Főleg olyan formáit, amiről tudom, hogy már mindenki szembesült vele élete során. Pattanásig feszült idegek, mielőtt kinyitunk egy ajtót vagy egy szekrényt. Sűrű szívdobogás, miközben végigsétálunk egy sötét folyosón. Vagy az a kellemetlen érzés, mikor látszólag minden rendben van, de mégis tudod, hogy valami rossz fog történni. Szerintem ilyen érzések átadására ezek a zsánerek a legmegfelelőbbek, ezért egyelőre nem tervezek szakítani velük.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

            Itt fontos elkülöníteni, mit értünk befejezés alatt. Számomra ugyanis a folyamat legnehezebb része az utólagos átolvasásokat végigcsinálni. Az elütések, esetleges helyesírási hibák kijavítása gyors és könnyű folyamat, a probléma mindig akkor kezdődik, ha stilisztikailag kezdem el javítgatni. Tudom, hogy akárhányszor olvasom át, mindig lesznek olyan részek, ahol elégedetlen vagyok a megfogalmazással, a kifejezésmóddal. Gyakran átírom, és következő átolvasásra rájövök, hogy sokkal rosszabb lett. Azt szoktam mondani, ez a része a könyvnek sosincs befejezve, csak abba van hagyva. Tehát a kérdésre a válasz: az utolsó karaktert leütni kellemes, felszabadító érzés. Az utolsó átolvasás végére érni inkább olyan „végre szabad vagyok”, de közben mindig ott marad egy kis szorongás is bennem. Tudom, hogyha még egyszer átolvasnám, biztos lenne még valami, amit megint át akarnék írni.

Hogyan jutottál Helma kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni mit, kell tenni?

            Ebben sajnos keveset tudok segíteni, valójában a Helma kiadó, azon belül Pregh Balázs keresett meg 2022 elején. Korábban elértem egy előkelő második helyezést az évente megrendezésre kerülő Preyer Hugo novellapályázaton, ezért a pályázat weboldalán azóta is szerepelek a díjazottak között. Balázs ez alapján talált meg, és kötött össze a kiadó ügyvezető igazgatójával, Dvariecki Bálinttal. Éppen abban az időben kezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, szóval cseppet sem terveztem komolyabban visszatérni az íráshoz, a napjaimat kitöltötte a munka. Viszont mikor Bálint ismertette a Helma kiadó célkitűzéseit, szóba került az is, hogy igyekeznek látássérültek és vakok számára „fogyasztható” tartalmat gyártani – ezért főként e-book és hangoskönyv formában adnak ki műveket. Mivel a menyasszonyom szintén látássérült, azonnal szimpatikus lett a kiadó, és – ha jól emlékszem – azon melegében rábólintottam a lehetőségre. Vicces tény, hogy akkoriban nem is volt semmiféle kész mű a kezemben, ezután kezdtem csak el írni a kötet első novelláját.

            Ezt természetesen azóta sem bántam meg, rendkívül kedves és korrekt emberek dolgoznak a kiadónál, öröm velük együttműködve haladni. Ami a bejutást illeti, a Helma kiadó honlapján van egy külön rész új szerzőknek, ahol egy egyszerű internetes űrlap segítségével lehet jelentkezni.  

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha esetleg írói álneved van, miért választottad?

            Sokat gondolkodom rajta, leginkább azért, mert írás közben olyan gondolatokat osztok meg, amiket a mindennapi életben jellemzően nem. Ezért nem is vagyok oda érte, ha az ismerőseim által ismert Kozári Bálint keveredik az íróval. Viszont ezen egy álnév aligha segítene, inkább igyekszem a nagy egészre figyelni, és megpróbálom a saját nevemet írói névvé tenni. Ha eljönne az a pillanat, hogy többen ismernék a nevemet az írásaim miatt, mint bármi más okból, akkor az megoldaná a problémát. Persze ha ez valaha be is fog következni, akkor nem mostanában.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

            Nem, tizenöt évesen még biztosan nem, akkoriban a fantasyt imádtam a legjobban. Szerintem valamikor tizenhét-tizennyolc éves koromban kezdődött a szerelmem a félelem érzésével, azóta viszont szinte mindig azon dolgoztam, hogy ezt valamilyen formában átadhassam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

            Nagyszerű. Én nagyon szeretek tartalmat gyártani, és mindig úgy vagyok vele, ha mindössze néhány embernek tetszik vagy okoz pár jó pillanatot, akkor már megérte dolgozni vele.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

            Ha impulzívan írok valamit, akkor tudom, hogy azt sosem fogom megjelentetni sehol. Most már tudom, de az eddig vezető út sok csalódással volt kikövezve. Az a probléma, hogyha egy adott érzelmi állapotban megszáll az ihlet, és írok valamit, ami abban a pillanatban egyébként nagyon jónak tűnik, az pár nap múlva már egyedül azért fog vállalhatónak érződni, mert én emlékszem arra az állapotra, amiben írtam. Felelevenít bennem kellemes emlékeket. Más viszont nem élte azt át, szóval ők simán csak nem fogják élvezni.

            Ha pályázatra írok – vagy bármilyen más formában azzal a céllal, hogy megjelenjen valahol –, akkor száz százalékban mindent szeretek megtervezni, akár hagyom is magamban érni heteken át, hogy biztosra menjek: amit ma kitaláltam, az két hónap múlva is tetszeni fog, nem kell letagadnom.

            Nemrég egy fiatal írópalánta kikérte a véleményemet az írásai kapcsán, nekem pedig nagy gyengeségem, hogy imádok tanácsot adni. Ő kifejezetten impulzív író, minden egyes írása egyfajta felfokozott érzelmi állapotban történik, és azt próbálja megörökíteni. Tetszettek a művei, némelyik annyira, hogy arra biztattam, foglalkozzon még vele, mert simán lehetne belőle egy novella vagy regény, ami önmagában is megállja a helyét. A válaszaiból viszont úgy vettem ki, már nem szeretne tovább foglalkozni ezekkel, nem szeretne változtatni rajtuk. Sajnos ez jól összefoglalja, miért nem lehet csak impulzívan írni: azok nem olyan művek, amikkel később szeretnénk foglalkozni. Vagy már nekünk sem tetszik annyira, vagy pedig nem akarunk rajta változtatni, mert számunkra az egy adott érzelmi pillanat hiteles megörökítése. Akárhogyan is, általában a fiókban marad. Ezzel persze semmi gond nincsen, én magam is szoktam hirtelen felindulásból írni, de mindig előbb tisztázom magamban: ez nem lesz kiadva, nem fog megjelenni, nem megy pályázatra. Ez csak az enyém.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

            Szeretem azokat a jeleneteket, ahol egy olyan érzést próbálok leírni egy cselekménysorral, amit egyébként nehéz lenne szavakba önteni. A novelláskötetnél maradva jó példa erre, amikor Lucas a hangok forrását kutatja, vagy amikor Dick az ágyneműs ládát pakolja ki. Ha azt mondanám, hogy „éreztél már olyat, hogy keresel valamit, és aztán egyre közelebb és közelebb érsz, amikor pedig azt hiszed, már nem juthatsz közelebb, akkor még közelebb jutsz?”, az olyan bugyután hangzik, és szerintem a legtöbb ember nem értené, mire gondolok. Viszont a cselekménybe ágyazva lehetséges, hogy olyan kellemes, bizsergető érzést vált ki: „ilyen már velem is volt”.

            A lezárások mindig nehezen mennek. Főleg azért, mert ha rajtam múlna, én sosem zárnék le semmit, a végtelen folytatásokban hiszek. Ennek ellenére néha erőt veszek magamon, és úgy fejezek be egy történetet, hogy minden szálat elvarrok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

            Az örök kérdés, amire mindenki kíváncsi – én is. Azt mondanám, az ideális folyamat a következő lenne: találok egy múzsát, egy inspiráló személyt, aki megihlet. Elgondolkodom rajta, hogy ő milyen helyzetben tudna kiteljesedni. Elhelyezem térben és időben, és ha úgy érzem, ez kevés, akkor köré álmodok egy világot. Ez a világ eleinte tökéletesen szinkronban van az illetővel, és adok pár napot az elképzelésnek: ha bármilyen bonyodalom eszembe jut, ami egy érdekes történetet eredményezve, akkor elkezdem kidolgozni, egyébként újragondolom a világot.

            A valóságban persze ez ritkán történik meg, sok történetemben egyáltalán nincs olyan szereplő, akit egy valódi emberről mintáztam, vagy csak egy-egy mellékszereplő. Ezek a történetek általában egy kisebb fajsúlyú inspirációból erednek, ez szinte bármi lehet: egy kép, egy kifejezés, egy beszélgetés, amit hallottam az utcán sétálva… A kötet utolsó novellája esetében például az egyetlen kiindulási alapom az volt, hogy milyen lenne, ha egy nárcisztikus személy olyan hatalomhoz jutna, amellyel kiélheti a legvadabb vágyait is. Emellett tudtam, hogy a maffiáról is szeretnék írni, és szerettem volna egy Clarissához hasonló karaktert. Mindent ebből raktam össze a tervezés stádiumában.

            Persze ez még mindig nem a vége, mert előfordul az is, hogy menet közben döntök úgy, hogy a cselekmény túlzottan lapos, banális, nincsenek benne valódi fordulatok. Így történt az Összetört szívek esetében is, kénytelen voltam a történet második felét teljesen átírni. Ha pedig nincs kedvem átírni, akkor egyszerűen megy a kukába, és az egész folyamat újrakezdődik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

            Jelenleg senki, de ezen egyébként változtatni szeretnék. A folyamat úgy nézett ki a legutóbbi kötet esetében, hogy megálmodtam, megírtam a novellát, addig csiszolgattam, hogy én már valamennyire elégedett legyek vele, ekkor küldtem el Bálintnak, és ő, mint a kiadó hangja, adott visszajelzést. Mostanság viszont egyre többet gondolkodom azon, hogy jó lenne néhány olyan ember, akik menet közben is hozzászólnak, akár fejezetről fejezetre – vagy tartalmi egységről tartalmi egységre –, és ezáltal már menet közben is formálódhatna a történet a visszajelzéseik alapján. Persze sok minden máson is szeretnék változtatni a folyamat kapcsán, de nincs rá garancia, hogy valóban fogok is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

            Nemrég töltöttem pár napot a szüleimmel, amikor már a kezemben voltak a kérdések, szóval édesanyámtól megkérdeztem ezt. Azt válaszolta, hogy nagyon örült, és mindenkinek dicsekszik vele azóta is. Szerintem ez a családom többségére igaz. A menyasszonyommal, Rékával már jó néhány éve együtt élünk, szóval talán őt érintette legközelebbről az írás folyamata. Általában este vonultam el írni a dolgozószobámba, de ezt sosem nehezményezte, mindig mindenben támogatott, és szinte napi szinten jelezte, mennyire büszke rám – pedig akkor még csupán az írás stádiumában voltunk, nem is lehettünk benne biztosak, hogy valóban ki lesz adva. Nyáron a nagy melegben kifejezetten nehezen tudok bármire koncentrálni, még este is nagyon nyögvenyelősen megy az írás, napi 2-3 oldal helyett már az is csoda, ha háromnegyed oldalt megírok két-három óra alatt. Emiatt sokat nyavalyogtam, mert kellemetlennek éreztem, hogy már egy hónapnál is több eltelt, de még semmit nem tudtam felmutatni a kiadónak az új novellával kapcsolatban. Réka szerencsére ilyenkor is mindig mellettem volt, és megnyugtatott.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

            Ez a kérdés kifejezetten érzékeny pontra tapintott. Sajnos az idei projektek nem úgy alakultak, mint év elején terveztem. Korábban egy Helmás podcast során nyilatkoztam ezekről a tervekről, az új regényötletemről, amelyet meg szeretnék valósítani. Nem sokkal később bele is vágtam, de az első két-három fejezet után több okból is kénytelen voltam pihenőpályára tenni ezt a könyvet. Ezután belevágtam abba a regénybe, amiről már korábban írtam, amely Clarissa háttértörténetét hivatott kibontani. Ennek már több, mint a fele kész, szóval nincs kizárva, hogy még az idén lesz belőle egy kész kézirat, amit bemutathatok a kiadónak. Ha így is lesz, idén már biztos nem lesz belőle kész e-book, szóval azt mondanám, idén már ne nagyon várjatok tőlem semmit.

            Ezt leszámítva azt tudom üzenni az olvasóimnak, amit általában szoktam ilyen helyzetben: tartsuk a kapcsolatot! Ha olvastátok a művemet, nagyon hálás vagyok érte, ha pedig még véleményetek is van róla, ne habozzatok megosztani azt velem! Az olvasói vélemények alapján tudom felmérni, hogy Titeket mi érdekel, és nem kevesebbet állítok, minthogy ez befolyásolhatja, hogy bizonyos történetek milyen sorrendben készülnek el, vagy elkészülnek-e egyáltalán.

Helma Kiadó

Amiket el szeretnék olvasni! 9.rész - ("Krimi mindennapokban.")

Ezúttal General Press Könyvkiadó oldalán szemlézgettem, és csupa jó könyveket találtam. Nemcsak romantikusokat szeretem, de krimiket is nagyon. Csak sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány hazai szerzőtől olvastam már jó krimit. Nemcsak hazait, de szívesen olvasok külföldi írók könyveit. Így őket választottam a kiadó oldalán.

Patkó Ágnes

Halálos rozé

(Szekszárdi vörös 1.)

Tartalom

Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.

A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott. Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes.

Hidas Bence

És mindent betemet a hó

Tartalom

A fekete hófelhő morogva bukott át a János-hegyen, és megállíthatatlanul bekebelezett mindent, ami az útjába került. A hideg levegő sivítva menekült előle, a szúrós februári széltől megborzongtak a Kálvária mentén álló vörösfenyők.

1924 fogvacogtató telén az öreg Wimmer Marika néni felfelé baktat a budakeszi Kálvária-domb meredek oldalán. A kápolnába igyekszik, ám a felszentelt épületben biztonság helyett félelem vár rá. Zsigeri félelem. Egy oldalsó ablakon betekintve ugyanis szörnyű látvány fogadja: egy fiatal lány holtteste fekszik kiterítve a templom padlóján.

A falu összezár. A lakosok közé bizalmatlanság kúszik, ami nem könnyíti meg a fővárosból küldött két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó dolgát. A kutatásukat nem csupán a helyiek gyanakvása nehezíti, hanem a mindent elfedő havazás is. És ahogy a hó egyre inkább betemeti a nyomokat, úgy bukkannak elő újabb és újabb holttestek – a sorozatgyilkost pedig mindenáron meg kell állítani.

Zajácz D. Zoltán

Gyilkos Balaton

(Véres Balaton 0,5)

Tartalom

1972, Balatonakarattya. Egy nyári reggelen két kamasz egy fiatal nő holttestére bukkan a strand melletti nádasban. A rendőrség tanácstalan: a lánynál nincsenek iratok, és első ránézésre semmi sem utal idegenkezű­ségre. Valaki azonban egyértelműen meg akart szabadulni a holttesttől.

Az ügy hamar átkerül az Országos Rendőr­főkapitányság életvédelmi osztályához, amelynek a vezetője Lendvay István őrnagy. A nyomozásban pedig nemcsak a tehetséges újonc, Adorján Máté alhadnagy van a segítségére, de a lánya, Lendvay Laura is, aki váratlan érdeklődést mutat a rendőrségi munka iránt…

A méltán népszerű Balaton-trilógia előzménykötetében az olvasó bepillantást nyerhet az ifjú Adorján Máté egyik első nyomázásába, megismerkedhet a profilozás terén szárnyait bontogató Lendvay Laurával, és végigkövetheti az első közös ügyüket.

Chris Carter

A nyomozó

(Robert Hunter 0,5)

Tartalom

Robert Huntert, minden idők legfiatalabb gyilkossági nyomozóját a Los Angeles-i rendőrségnél első napján egy egyszerűnek tűnő öngyilkossági üggyel bízzák meg. Amikor a nyomozó megérkezik a helyszénre, azonnal gyorsan gyanítani kezdi, hogy valami nincs rendben, annak ellenére, hogy az ajtó belülről volt bezárva, és a lakásból nem lehet máshol kijutni…

Chris Carter

A gonosz nyomában

(Robert Hunter 10.)

Tartalom

Hogyan pusztítasz el valakit, anélkül hogy ténylegesen megölnéd az illetőt? […] Kiüríted a lelkét, aztán megtöltöd fájdalommal… elveszed tőle azt, amit a legjobban szeret.

A főiskolán találkoztak először. A Stanford Egyetem pszichológus hallgatói közül ők bizonyultak a két legragyogóbb elmének. Aztán már ellenségként keresztezték egymás útját a Virgina állambeli Quanticóban.

Amíg Robert Hunter a Los Angeles-i rendőrség legsúlyosabb bűnügyeivel foglalkozó egységének a vezetője lett, addig Lucien Folterből az FBI által legkeresettebb, legveszélyesebb és legtöbb áldozatot ejtő sorozatgyilkos vált.

Miután Lucien három és fél évet töltött magánzárkában, egy nap végre sikerül kiszabadulnia. És sosem tapasztalt indulat forrong benne. Az elmúlt években semmi más nem járt a fejében, csakis a bosszú. Meg kell bűnhődnie és meg kell fizetnie annak, aki elvette a szabadságát.

Robert Hunter élete tehát veszélyben forog.

Mészáros Dorka

Mimézis

Tartalom

ELTŰNT KOVÁCS BENCE

A VI. kerületi rendőrök a lakosság segítségét kérik. A harminckét éves férfi március 25-én az esti órákban a munkahelyéről távozott, azóta ismeretlen helyen tartózkodik, életjelet nem ad magáról.

Amikor a veszélyeztetett terhessége miatt szabadságolt rendőrnyomozó, Wass Réka szomszédja nyomtalanul eltűnik, a nő önhatalmúlag visszahelyezi magát a szolgálatba, hogy megkeresse a fiút. Titkos akciójában egyedül a rendőrség fiatal gyakornokára számíthat.

Varga Gergő már több mint egy éve áll a Budapesti Rendőr-főkapitányság szolgálatában, pszichológus szakértő gyakornokként segíti a nyomozók munkáját. Amellett, hogy az emberi elme és viselkedés kiváló ismerője, a kriminológia területén szerzett tudása révén olyan összefüggéseket lát meg, amelyek mások figyelmét elkerülnék. Most pedig különösen nagy szükség van a segítségére, hiszen a városban megszaporodtak a furcsa halálesetek.

Réka és Gergő kénytelen együttműködni, hogy a nem mindennapi sorozatgyilkos nyomára bukkanjanak. Az elkövető, akit keresnek, olyan pontosan gyilkol, mintha könyvből olvasná.

General Press Kiadó

Amiket el szeretnék olvasni! 8.rész ("Igazi nyári kikapcsolódást nyújtó könyvek.")

Ezúttal most a Kossuth Kiadónál szemezgettem, nézelődtem mely könyvek azok, amiket olvasnék. Nem mondom, nehéz volt a választás. Csupa jó, érdekes könyvek voltak, de csak sikerült valamelyiket kiválasztani. Így belekerült ez lista is az Amiket el szeretnék olvasni! rovatomba 8.részéhez. 

Devney Perry

Indigo Ridge

(Az Eden család 1.)

(E)

Tartalom:

Winslow ​Covington az élet, a szabadság és a törvények híve. A Montana-beli Quincy új rendőrfőnökeként mindenáron bizonyítani szeretné a helyi közösségnek, hogy az állását nem nagyapja, a polgármester befolyásának köszönheti.

A nagypapája szerint csak egyetlen dolga van: jóban lenni a város alapítóival, az Eden családdal. De nem könnyíti meg a helyzetét, hogy egyéjszakás kalandja volt a legidősebb Eden fiúval. Mentségére szóljon, hogy nem is sejtette, hogy a jóképű és megnyerő idegen, aki elcsavarta a fejét a városban töltött legelső estén, Quincy első számú családjának tagja.

Óriási hiba volt a liezon Griffin Edennel, és próbál megfeledkezni róla. A férfi elviselhetetlen, öntelt és rendszeresen emlékezteti, hogy nem közülük való. Winslow próbálja elkerülni Griffint, de amikor holtan találnak egy nőt az Eden-birtokon, kénytelenek együttműködni.

A nyomok arra utalnak, hogy a tettes a város egyik lakója, és Griffin rájön, hogy nagyon alábecsülte Winslow-t. A gyönyörű és intelligens nő ellenállhatatlannak bizonyul. Számára. És a gyilkos számára is.

Lynn Painter

Jobb, mint a filmeken

(Jobb, mint a filmeken 1.)

Tartalom

Az ​örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.

Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.

Sarah Hogle

Megérdemlitek egymást

(E)

Tartalom

Amikor ​az ősellenséged történetesen egyben a vőlegényed is…

A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” sokkal bonyolultabbá válik ebben az elvetemülten vicces, romantikus komédiában, ahol szerelmesekből ellenségek, majd valódi szerelmesek lesznek.

Naomi Westfieldnek tökéletes vőlegénye van: Nicholas Rose tartja neki az ajtókat, megjegyzi az éttermi rendeléseit, ráadásul olyan előkelő családból származik, amilyenbe bármelyik menyasszony szívesen bekerülne. Sohasem veszekednek, és éppen a három hónap múlva esedékes fényűző esküvőjükre készülnek. Naominak azonban rettenetesen és totálisan elege van a férfiból…

Naomi ki akar szállni, de van egy bökkenő: amelyik fél felbontja az eljegyzést, annak kell állnia a vissza nem térítendő esküvői költségeket. Amikor Naomi rájön, hogy Nicholas is csak színleli az elégedettséget, harcba szállnak egymással csínytevések, szabotázsok és teljes érzelmi hadviselés formájában.

Ám ahogy egyre közeleg a visszaszámlálás az esküvőig – ami vagy megvalósul, vagy nem –, Naomi azon kapja magát, hogy az elszántsága meginog. Mert most, hogy már nincs vesztenivalójuk, végre önmaguk lehetnek, és jól érzik magukat azzal, akire a legkevésbé számítanának: egymással.

Rachel Lynn Solomon

Ex Talk

Tartalom

Shay ​Goldstein közel egy évtizede Seattle egyik rádiós csatornájának a producere, és nem is tudja elképzelni, hogy máshol dolgozzon. Csakhogy az utóbbi időben állandósultak a konfliktusok közte és Dominic Yun, a fiatal riporter, a rádió új munkatársa között. Dominic mesterfokozatú újságírói végzettséggel érkezett a csatornához, és meg van róla győződve, hogy mindent tud a rádiós szakmáról.

Miközben a csatorna a fennmaradásért küzd, Shay új műsorötlettel áll elő, amit a főnöke lelkesen és azonnal jóvá is hagy. Az Ex Talk című új műsorban két egykori partner adna élő adásban kapcsolati tanácsokat a hallgatóknak, és Shay főnöke úgy dönt, Shay és Dominic kiváló műsorvezetők lesznek, mivel amúgy is elég feszült a kapcsolatuk. Shay és Dominic eleinte nem örülnek sem annak, hogy hazudniuk kell a hallgatóknak, sem egymás társaságának, de nincs választásuk: vagy elvállalják, vagy elveszítik a munkájukat.

Az új műsor váratlanul nagy sikert arat a hallgatóság körében, és előbb Seattle-ben, majd szélesebb körben, podcast formában is növekvő népszerűségre tesz szert, amit nem mindenki néz jó szemmel. A helyzetet bonyolítja, hogy Shay és Dominic közben egymásba szeretnek, és ezzel egyre több hazugságra kényszerülnek, ami ebben az igazságra épülő szakmában azzal fenyeget, hogy ha lelepleződnek, nemcsak a karrierjüknek lehet vége, de ennél jóval többet is veszíthetnek…

Mia Sosa

Legrosszabb esküvői tanú

Tartalom

OLTÁRI ​SZÍVEK

Egy oltár előtt elhagyott esküvőszervező? Ja, persze, az iróniát Carolina Santos is érzékeli. De múltjának e kellemetlen mozzanata ellenére Lina olyan lehetőséget kap, amely megváltoztathatja az életét. Csak egyetlen bökkenő van: együtt kell működnie a világ legrosszabb esküvői tanújával a saját kudarcba fulladt menyegzőjéről.

Max Hartley marketingszakértő eltökélt szándéka, hogy letegye a névjegyét egy áhított szállodai ügyfélnél, aki az arculata kiterjesztését tervezi. Aztán megtudja, hogy a bátyja eszes, lenyűgöző és abszolút tabu exmenyasszonyával kell dolgoznia, aki ráadásul ki nem állhatja őt…

Ha sikerül egymás kinyírása nélkül összehozniuk a prezentációjukat, mindketten jól járnak. Csakhogy Max az első számú közellenség, mióta arra biztatta a bátyját, hogy hagyja faképnél a menyasszonyt, és Lina a maga részéről kész megfizetni érte.

Lina és Max hamar felfedezik, hogy nem az ellenszenv az egyetlen érzelem, amitől szikrázik közöttük a levegő. Ám ez a rossz csillagzat alatt született páros mégsem lehet több ideiglenes játszópajtásnál, mert Lina nem vágyik szerelemre, Max pedig soha többé nem hajlandó a bátyja mellett másodhegedűst alakítani…

Ruth Cardello

A megtört szívű

(Milliárdos Corisik sorozat)

Tartalom

A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

Ruth Cardello

A vad

Tartalom

Wren Heath, miután évekig a nyugodt, megfontolt életet részesítette előnyben a futó kalandokkal szemben, úgy gondolja, hogy egy egyhetes tüzes viszony pontosan az lesz, amit igazán kíván. És ki mással lehetne jobb, mint Mauricio Romanóval, a milliomossal, aki első osztályú szívtipró és szoknyavadász hírében áll? Csak néhány könnyű nap, kötöttségek nélkül, aztán viszlát. Ami pedig a nyaralás alatt történik, az ott is marad…

Párizs Mauricio kedvelt játszótere, ám szerelemről szó sem lehet. Heves vágy? Az igen. Toujours. Aztán találkozik ezzel a gyönyörű nővel, aki a testi örömöknél nem akar semmi többet. Mauricio nagyon jól tudja, hogyan részesítse Wrent élete legőrültebb, legvadabb ötéjszakás kalandjában, de persze semmi komoly. Csakhogy minél hevesebben lángol kettejük közt a tűz, annál nehezebb Mauriciónak eszébe idézni a saját szabályait.

Vajon kettejük sorsa arra rendeltetett, hogy szeressék egymást, vagy hogy örökre összetörjenek?

Ruth Cardello

A titokzatos

Tartalom

A ​Milliárdos Corisik befejező kötete egy hirtelenjében induló kapcsolatról szól, amely akár örökké is tarthat – de csak akkor, ha fény derül mindenre, ami eddig rejtve maradt.

Amikor Christof az országút mentén találkozik egy gyönyörű autószerelő-lánnyal, rögtön érzi, hogy őket egymásnak teremtette a sors. Azonban a családjának szüksége van rá és különleges képességeire Olaszországban, ahol az évtizedek óta takargatott titkok és árulás következtében mindenüket elveszíthetik. Az édesanyja úgy véli, egy menyasszony jelenléte segíthet elsimítani a dolgokat. De Christof nem akarja a nemrég megismert lányt rögtön belekényszeríteni a családi bonyodalmakba.

A férfiak mindig találnak valamit McKenna személyében, amit meg akarnak változtatni – a függetlenségét, a sikereit, vagy éppen az illatot, amely a műhelyben töltött napja után érezhető rajta. Ezért aztán, amikor belezúg egy jóképű milliomos srácba, nem hiszi, hogy a kapcsolatuk sokáig tarthat. Az eljegyzésük hamis, ám a közöttük minduntalan fellobbanó tűz nagyon is valóságos – egyszerűen lehetetlen neki ellenállni.

Ha Christof és McKenna képesek megbízni magukban és egymásban, akkor Olaszország megajándékozhatja őket egy szerelemmel, ami éppoly bensőséges, mint amilyen tüzes. Ha mégsem, akkor nem a kapcsolatuk az egyetlen, amit komoly veszély fenyeget…

Pippa Grand

Jock Blocked-Elkapás

(Copper Valley-i tűzgolyó 1.)

Tartalom

Nem ​hagyhatom, hogy levegyen a lábamról…

Hívjuk babonának, de ha egy ütő srác annyira szexi, mint Brooks Elliott, nem szabad azon változtatni, ami bevált – ez pedig az, hogy ő magán tartja a nadrágját, és a skalpokat a pályán gyűjti.

Így amikor megtudom, hogy feladni készül az önmegtartóztatását most, hogy a baseball-liga veszteseihez, vagyis a városi csapatunkhoz igazolt – amiért én márciustól októberig élek –, azt teszem, amit minden értelmes, elkötelezett és megszállott rajongó tenne: kitalálom, hogyan akadályozzam meg, hogy elcsábítson.

De ez azt jeleneti, hogy sok időt kell együtt töltenünk.

Nagyon sok időt.

És minél többet vagyok vele, annál jobban kedvelem. De nem azt a srácot, aki segít megmenteni a kedvenc csapatomat, és végre hazahozni a bajnoki gyűrűt, hanem aki segít elérni, hogy újra a régi kabalánkat használjuk. Aki ugyanúgy szeret palacsintát sütni, szalonnás szendvicset készíteni, és szinte bármit megtenne a szeretett sportjáért.

De ennyi akadályozás után egyáltalán van esélyem…?

És ha igen, a győzelem érdekében mindketten egy életre cölibátusra vagyunk ítélve?

Jewel E. Ann

Tudom ki vagy

Tartalom

Flint ​Hopkinsnak sikerül megtalálnia a tökéletes bérlőt abba a helyiségbe, amely minneapolisi ügyvédi irodája fölött állt üresen. Ellen anyagában nincs semmi kivetnivaló, az ajánlásai jók. És hát nagyon is csinos. Mígnem… Flint rájön, hogy Ellen Rodgers, a hivatásos zeneterepeuta – zenél. Van ott bongó, gitár, éneklés – és nem Beethoven szól zajszűrős fejhallgatón keresztül. Az ügyvéd nem kíméli az életvidám, folyton dúdolgató, és amúgy nagyon is szexi vörös démont, és felmondja az albérletet.

A szerencse azonban Ellen mellé szegődik, ugyanis Flint autista fia, Harrison azonnal megkedveli őt. A fiát egyedül nevelő apa nem tud versenyre kelni a gitárral – és a patkányokkal. Ellen ugyanis patkányokat tart. Ez a nő… Bosszantóan vidám, muszáj mindig Flinthez érnie – megigazgatni a nyakkendőjét, begombolni az ingét, behatolni a személyes terébe, és összezavarni őt. Akkor is… Mennie kell. Se veled, se nélküled kapcsolatukból szép és egyszerre tragikus történet bontakozik ki.

Ez a szexin romantikus vígjáték feltárja, mit akarunk, mire van szükségünk, és milyen döntéseket kell meghozniuk szülőknek és gyerekeknek a túlélés érdekében.

Egy tinédzser boszorkány felnövéstörténete V.E. Schwab rajongóinak - Megjelenés: szeptember 5. - ("Melissa Albert regénye titkokkal, hazugságokkal, rossz döntésekkel és veszélyes mágiával szőtt paranormális fantasy, ami a horror eszköztárából sem rest válogatni.")

Melissa Albert:

Bűnös szívünk mélyén

„Marion kétszer tűnt el. Először miattam. Másodszor a világ temette el.”

Egy tinédzser boszorkány felnövéstörténete V.E. Schwab rajongóinak

Megjelenés: szeptember 5.
Fordító: Rusznyák Csaba
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

Leírás

Malissa Albert regénye bár a felszínen egy tinédzser boszorkány ébredés- és felnövéstörténete, valójában igencsak ékesen és játékosan mesél az anya-lánya kapcsolatok olykor ellentmondásos metodikájáról, a tinédzserek közti érzékeny kémiáról, de még a döcögős családdinamikáról is, mely rendszerben az igazság meglehetősen szubjektív, és melyben olykor azzal ártjuk a legtöbbet a szeretteinknek, amivel meg akarjuk őket védeni.

Nem hiába V. E. Schwab dicsérő szavai: Albert regényében a mágia és a bűbájgyakorlás a fantasy legnagyobbjait idézi; észrevétlen, mégis konzisztens egész a történettel, megismerése és elsajátítása pedig találó szimbolikája annak a folyamatnak, ahogy a fiatal lélek felkészül a nagybetűs életre, érzékeli és vállalja tettei felelősségét, miközben hajlandó teret engedni a baráti kötelékek és az első igazi szerelem erejének is.

 

Fülszöveg

Egy buliból hazafelé tartva a tizenhét éves Ivy és jövendőbeli expasija majdnem elgázolnak egy meztelen, fiatal nőt egy fákkal övezett út közepén. És ez csak a kezdete az egyre hátborzongatóbb eseményeknek. Ivy hamarosan meghökkentő dolgokra figyel fel otthon is: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd anyja bizarr főzetét a kertben elásva, de kisvártatva előkerül egy gyermekkori kincses doboza is a szülei gardróbszéfjéből.

Hamarosan a felszínre bugyognak Ivy titkolózó anyja múltbeli titkai. Mit követett el annak idején? És mi van, ha a természetfeletti erők, amelyekkel tinédzserkorában dacolt, most visszatérnek, hogy mindkettejüket kísértsék? Ivynak válaszokra lesz szüksége, ha el akarja kerülni a vészesen közelgő sötétséget. A részben Ivy jelenkori, külvárosi otthonában, részben pedig anyja mágiával átitatott, 1990-es évekbeli Chicagójában játszódó történet boszorkányos lendülettel, letehetetlenül száguld izgalmas befejezése felé.

Melissa Albert regénye titkokkal, hazugságokkal, rossz döntésekkel és veszélyes mágiával szőtt paranormális fantasy, ami a horror eszköztárából sem rest válogatni.

A szerzőről

Melissa Albert a Hazel Wood-sorozat (The Hazel Wood, The Night Country, Tales from the Hinterland) New York Times és indie bestsellerszerzője, valamint egykori könyvkereskedő és YA-irodalmi blogger. Műveit több mint húsz nyelvre fordították le, és szerepelt a New York Times Figyelemreméltó gyerekkönyvek listáján. Családjával Brooklynban él.

 

Mások a kötetről

“Mintha minden sora titkos varázsigéket rejtene. Csak úgy lüktet a mágiától, és bűvkörébe vonja az olvasót is.” - V. E. Schwab

„Senki nem képes úgy szőni a történetébe mágiát, sötétséget és a női lét valóságát, ahogy Albert teszi.” – Kristine Cashore

Idézetek a kötetből

 „Túl gyorsan mentünk. Túl közel rohantak a fák, mellettünk az ágak egybemosódva suhantak tova a fényszórónk csóvájában. – Nate! – Megragadtam az ülést. – Nate! – Negyedórája még az évzáró bulin voltunk, egymás nyakába borulva ugrabugráltunk, nekem pedig végig az járt a fejemben, hogy szakítanom kellene vele. Méghozzá itt és most. Szakítanom kellene vele rögtön. De akkor a tenyerébe simította az arcomat, és azt mondta, szeret, én meg annyira leblokkoltam, hogy még egy félhazugságot sem tudtam kinyögni viszonzásul.”

„Ötéves koromban apám elveszítette a kulcsait a sötétben, valahol a kocsma és a lakásunk között. A kezében cipelt az oldalán, lélegzete sörgőzös felhőket rajzolt a fagyos levegőbe. Közel egy kilométert sétáltunk a tó felől fújó hideg szélben, ő a nyitott munkáskabátjában, mert kimelegedett, én meg a szivárványocskás  széldzsekimben dideregtem, mert apám hajlamos volt elfelejteni, hogy a gyerekek nőnek és időnként új kabátra van szükségük. Általában novemberre járt, mire kaptam egy megfelelő méretű télikabátot. Apám jókedve gyorsan elpárolgott, amikor megérkeztünk a bejárati ajtóhoz, és nem tudta kinyitni. Miközben ő a főbérlő csengőjét nyomkodta, én kicsusszantam a karjából, és sétálni kezdtem. Félúton vissza a Green Man Tavern felé egyszer csak rákanyarodtam a tök sötétben a koromfekete fűre, lenyúltam és felkaptam a kulcsait egy kis üregből, ahová beejtette.”

„A kitörni készülő vihar minden ablaknak statikus, gonosz sötétséggel feszült neki. A Marionban dúló vihar ellenben elcsitult. Mint kiderült, a halál az egyetlen, ami elég nagy és elég éhes, hogy minden szorongását magába nyelje, és csak nyugalmat hagyjon maga után. Fent, a saját külön olvasósarkában Marion átfutotta azt a fejezetet, amelyet a halott kutató olvasott. Egy összefoglaló volt a könyvtár első lakójáról – John Howlettről, egy különc hadianyaggyártó-örökösről, aki szédítő lázálomházat épített, majd harmincéves korában meghalt – és a cselédlányról, akire mindenét ráhagyta. A cselédlány csak rövid ideig élvezhette pozícióját a ház úrnőjeként, ugyanis meggyilkolták. A tettes valószínűleg az elhunyt gazdag úr unokatestvére lehetett, a nő halála után ugyanis rá szállt az örökség. A könyvben arra jutottak, hogy a nő valószínűleg megérdemelte a sorsát: az általános vélekedés szerint ő ölte meg a munkaadóját, és ő írta át a végrendeletét is. A tulajdonos egykori cselédei szerint szeretők voltak, vagy ami még megbotránkoztatóbb: egy okkultista és tanítványa. A teljes igazság a történész szerint még különösebben festett: Howlett volt a tanítvány, a nő pedig egy bujkáló okkultista, aki a halálbüntetés elől menekült el Baltimore-ból, és egy hírhedt bőrkötésű mágikus könyvön dolgozott. Ha ez az istentelen könyv létezett is valaha – ami a történész szerint valószínűtlen –, bizonyára rég elégették. Egyesek szerint azonban az okkultista elrejtette a házban. A személyzet, más történészek és a Howlett House vendégei is eredménytelenül keresték éveken át.”

Agave Könyvek

Exkluzív hír! Borítóleleplezés Holy Evans új romantikus könyv jelenik meg.

Holy Evans:Ahol az elefántok sírnak című könyve októberben jelenik meg. Marysol Könyvkiadó gondozásában jelenik meg.

De már most megmutatom nektek a könyv csodaszép borítóját. Szerencsésnek mondhatom, hogy én már láttam, és szerelmes lettem.

Holy Evans

Ahol az elefántok sírnak

Tartalma

Hayley Davisnek, a híres újságírónőnek megvolt mindene: szerelem, karrier, boldogság, tervek…

Ám egy nap mindent elveszít. Amikor azt hiszi, már nem lehet rosszabb, újabb kegyetlen

pofont kap az élettől.

Hogy magára találjon egészen Afrikáig menekül. Egy elefántrezervátumban keres menedéket a

gondolatai, a lelkiismerete és sajgó szíve elől.

Liam tökéletes úriember; egy túlhajszolt milliomos, aki gyógyszerfüggőségén próbál túllépni és új

életet kezdeni.

Hayley és Liam, a két megtört szív mágnesként vonzza egymást. De vajon sikerül boldogságra

lelniük? Megsebzett lelkük tiszta kapcsolatot ígér, vagy egy újabb függőségbe menekülnek egymás

karjaiban?

Holy Evans szívszorongató története a szerelemről, a megaláztatásról, a múlt démonjairól, az

újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről.

A könyv 2023.októberében jelenik meg. A könyvet Marysol Könyvkiadó oldalán lehet előjegyezni.

Link.

Itt tudjátok 

Előolvasás: Holy Evans: Ahol az elefántok sírnak - ("Ez év egyik legszebb romantikus könyve. Imádom. ")

Szeretném megköszönni Holly Evans írónőnek és Marysol Könyvkiadónak, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam megjelenés előtt álló könyvet Ahol az elefántok sírnak címmel. Számomra ez a könyv sokat adott, ez a történet nem mindennapi, az egyszer biztos.

Holy Evans

Ahol az elefántok sírnak

Tartalom

Hayley Davisnek, a híres újságírónőnek megvolt mindene: szerelem, karrier, boldogság, tervek…

Ám egy nap mindent elveszített. Amikor azt hitte, már nem lehet rosszabb, újabb kegyetlen pofont kap az élettől.

Hogy magára találjon egészen Afrikáig menekül. Egy elefántrezervátumban keres menedéket a gondolatai, a lelkiismerete és sajgó szíve elől.

Liam tökéletes úriember; egy túlhajszolt milliomos, aki gyógyszerfüggőségén próbál túllépni és új életet kezdeni.

Holy Evans szívszorongató története a szerelemről, a megaláztatásról, a múlt démonjairól, az újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről.

Véleményem

5/5

Amikor elkezdtem olvasni nem gondoltam, hogy ez a történet mennyit fog adni számomra. Hogy elgondolkodtat, mély érzéseket ad nekem. Hayley a történet főszereplője szerelmes lesz, hogy aztán végén megtapasztalja szerelme halálát, elvesztését, majd a sötét titkai felszínre kerülnek. Ebben történeten az írónő nagyszerűen írta meg a gyász folyamatát. Milyen amikor pokol aljára kerül az ember, milyen amikor a titkok felszínre kerülnek és még mélyebbre nyomja az embert.

Szinte éreztem Hayley érzéseit, annyira elevenek voltak számomra. Azt mondják, hogy gyásznak 5 fázisa van. Hayley ezeken mind keresztül ment, míg egyszer csak telefonálni nem kezd egy lelki segély szolgálatnak. S talán megtalálta az alagút végén fényt, Liam személyében.

Ahogy Hayley, Liam is szenved és ez a két ember különbözőbb már nem is lehetnének, s talán emiatt kerülnek közel egymáshoz. Ezt a történetet nagyon szerettem olvasni, igazi mély érzelmekkel teli mese a talpra állásról, egy új élet kezdésről, új szerelemről, és arról, hogy hogyan lehet szembe nézni a veszteséggel és a fájdalommal.

Liam élete sem könnyű, de talán Hayley lesz igazi, aki segíteni tud neki, aki mellette tud lenni. És esetleg boldogságot tud csempészni a fakó, megfáradt lelkének.

Holy Evans-től szívesen olvasnék még ilyen hasonló történeteket. Igazából nem is lehetne úgy elolvasni ezt, hogy ne legyen érzelmeink a történet főszereplői iránt. S egyébként is mostanában, teljesen oda vagyok, hogy egy-egy történetet meg lehetne filmesíteni. Szóval szívből ajánlom, akik szeretnének olyan romantikus könyvet olvasni, ahol az érzelem a fő szempont, hogy hogyan tudunk talpra állni, milyen nehézségekbe kerül az új élet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holy Evans Author

Marysol Könyvkiadó