Amiket el szeretnék olvasni! 7.részét hozom. Ezúttal mindenféle könyvet vadászgattam és ezeket választottam. Nem tudom mikor fogom beszerezni, de hátha nektek tetszeni fog. Vegyes felhozatal, igencsak változatos zsánerek.
Rémálomba illő jelenség kavarja fel Budapest szokványos hétköznapjait. Emberek vadulnak meg és támadnak meg bárkit, aki a közelükbe kerül.
Nem kérdeznek, nem válogatnak élő emberi húsra vadásznak! A huszonhárom éves Olivér a nyugati pályaudvar forgalmas aluljárójában szembesül a vérfürdővel. Sokkos állapotából egy idegen rázza fel, akivel közösen menekülnek el a borzalom elöl.
De vajon a növekvö káoszban képes lesz-e Olivér sorsfordító döntéseket hozni az életben maradásért?
Cage egész életében Jackie-t szerette. Már hatévesen elhatározta, hogy mindig mellette lesz. A középiskola előtt azonban egy váratlan költözés miatt elválnak útjaik, és csak évekkel később veszik fel ismét a kapcsolatot.
Jackie két dolgot tud biztosan az életről: akikhez közel kerül, azok idővel elhagyják, és ha nem küzd az apja szeretetéért, őt is elveszíti. Amikor azonban egy cserediákprogram keretében fél évre kikerül a szülői befolyás alól, életében először lehetősége nyílik arra, hogy igazán önmaga legyen.
Jackie sosem viszonozta Cage érzéseit, de ahogyan lassan feltárul előtte a fiú eddig ismeretlen oldala, úgy tűnik, kezd kicsúszni a keze közül az irányítás, és már nem ura az érzelmeinek. Ahhoz viszont, hogy lépni tudjon, el kell döntenie, milyen ember szeretne lenni…
Jackie és Cage története egy másik nézőpontból világítja meg A vonzás törvénye és A vonzás szépsége cselekményét, valamint a rajongók betekintést nyerhetnek a sorozat szereplőinek múltjába is.
Négy reneszánsz erény: Igazságosság, Mértékletesség, Erő, Bölcsesség. Mi más kerülhetne egy vászonra, egy templom mennyezetére, egy főpap studiolójába, mint a hibátlan, tökéletes szépség?
A konyhalány és az apáca. A feleség és a mostohalánya. Négy nő, négy teljesen eltérő életút, amelyek metszéspontjában Esztergom városa, és egy különleges tehetségű férfi, Sandro Botticelli áll.
Vágyak, vonzalmak, plátói és testi szerelmek, a reneszánsz Esztergom pezsgő lüktetése – Schmöltz Margit finom ecsetvonásokkal megfestett története egyedi élményt ígér.
2007-ben világszenzációt keltett a Vitéz János érsek esztergomi dolgozószobáját restauráló művészettörténészek – Wierdl Zsuzsa és Prokopp Mária – azon megalapozott hipotézisének bejelentése, hogy a falakat díszítő, a négy reneszánsz erényt ábrázoló freskók egyikét Sandro Botticelli, a firenzei iskola talán legjelentősebb festője készítette.
Schmöltz Margit regénye Botticelli esztergomi tartózkodásának és a freskó születésének állít emléket, magával ragadó mesét szőve mindabból, amit biztosan tudhatunk a mű keletkezéséről.
~~~ Recenzió ~~~
Szeretné megköszönni Jaffa Kiadónak és Mörk Leonóra írónőnek, hogy lehetőséget adtak, hogy elolvashassam Szentjánosfű című gyönyörű romantikus könyvét. Számomra ez a könyv nagy meglepetése volt, hiszen az írónőtől abszolút semmit se olvastam.
Tartalom
1634, Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?
MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.
Őszintén
meg mondom nektek, hogy sokáig kerülgettem a könyvet. Volt, hogy kezembe
vettem, de lettem. Aztán megint újra, újra letettem.
De aztán pár napja végül úgy éreztem, igen el szeretném olvasni, annyi szépet, jót olvastam erről a könyvről. Ráadásul egy olyan történetet olvastam, mely egyik főszereplő hallássérült. Számomra ez nagyon fontos, hisz jó magam is hallássérült vagyok.
Így nagyon örültem, hogy elolvashattam, végre úgy érezhettem, hogy igen ezt muszáj elkezdeni. Ez a történet gyönyörűen lett megírva. Annyira szép, olvasásélményem egyenesen fantasztikus volt. Könnyed, haladós, sodródó történet volt. Látszik, hogy sok sok kutatás előzte meg e regény elkészítését. A könyv végén ott az Utószó, mely elmeséli hogyan készült el ez a regény.
A történet varázslatos, izgalmas és olyan filmszerűen hatott rám. Mintha nem is könyvet, hanem filmet néznék Matthew Macfadyen és Keira Knightley főszereplésével.
Valaki filmesítse meg…. !!!
Szeretem táj leírásokat, korhű történeteket, történelem nagy alakja is szerepet kapott e lapokon keresztül. Egyszerre éreztem Aelke érzéseit, a csalódottságot, fájdalmat, lelki küzdelmeit, mind éreztem végig, hogy aztán vajon boldog befejezést fog-e kapni? Megtalálhatja-e egymást a két szerelmes szív a történet végére? Jan-ról szívesebben olvastam volna még többet, és persze hű társáról Jorri-ról is. Szerettem volna kicsit többet olvasni, mit gondol a világról és azzal kapcsolatban, hogy hallássérült.
Épp most olvasom a könyv hátulját, hogy az írónőnek ez a 14. könyve. Hupsz, nagyon lemaradtam, szóval igyekszem bepótolni. Mindenesetre ez a könyv Szentjánosfűvet bátran merem ajánlani, minden olyan romantikus léleknek, akik oda meg vissza Büszkeség és balítélet és a Jane Austin féle filmekért.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Radics Renáta meseírónő és költő, gyermekverseket ír. Renáta is megosztott hét érdekességet a Tudtad-e? rovatomban. Fogadjátok szeretettel!
Folytatom tovább a Tudtad-e? rovatomat, ezúttal Jenei András 7 érdekességét hozom nektek. Azt hiszem kedvem támadt az íróval interjút készíteni. Nagyon érdekes dolgokat osztott meg nekünk.
 |
| unsplash.com |
Szeretném megkérdezni, mint olyan írónőt, aki melegregényeket ír, mit
gondolsz a fóliázásról?
A fóliázást nem csak azért
tartom felháborítónak, mert első sorban melegregényeket írok, hanem amiatt,
mert ez nem más, mint cenzúra. Alapjáraton nem lenne probléma azzal, hogy
könyveket fóliázunk, hiszen eddig volt rá példa. Nagy értékű könyvek esetén
szolgálhatja akár a könyv védelmét is, vagy hosszú könyveket, amiket két
kötetre szednek, de egybe tartoznak, szoktak fóliázni. Ezzel nincsen semmi
problémám, de sajnos jelenleg nem erről van szó.
Hanem egy hazugságról, hogy a gyerekeket védi. Csakhogy őket akkor védené, ha mondjuk valami olyasmi rendszer lenne itthon is, mint például Japánban, ahol az erotikus/pornográf képregényeket (mangákat) válogatás nélkül és főszereplőktől, témaválasztós függetlenül fóliázzák, hogy kiskorúak ne tudjanak beleolvasni. Sőt, ott a felnőtteknek szánt könyvekben nincsnek olvasást segítő feliratok a főszöveg mellett, ezzel is biztosítják azt, hogy a fiatalok ne tudják elolvasni, hiszen még nem tanultak meg annyi írásjegyet, hogy boldogulni tudjanak a szöveggel. Náluk a hangsúly azon van, hogy mindegyik érintett könyvvel kapcsolatban egyformán járnak el, nem pécéznek ki csak egy fajtát, és arra is ügyelnek, hogy ne feledkeznek meg kifejezetten kényelmesen és szándékosan a többiről.
Még nem kaptam olyan fotót,
hogy le lettek volna fóliázva a könyveim. Egészen biztosan lesújtó érzésként
élném meg. De ha jól értelmeztem a szabályokat, csak azokat a könyveket kell
fóliázni, amik kiskorúaknak szólnak (elég furcsán van megfogalmazva a
szabályozás, mindenki a maga módján próbálja értelmezni, ami csak
nevetségesebbé és elszomorítóbbá teszi az egészet). Illetve ezek a könyvek nem
kerülhetnek kihelyezésre ifjúsági/gyerekeknek szóló polcokon, még fóliázva sem,
sőt nem kerülhetnek kirakatokba sem. Az én könyveim közül egyedül az Éjfekete
szól fiataloknak, hiszen az egy YA regény, a főszereplője is egy tizenhat éves
fiú. A Gyufaláng és az Edinburgh kék fényei eleve felnőtt közönségnek íródtak,
ezek maradhatnak a polcokon. Viszont, ha a könyvesbolt 200 méteres közelében vallási
vagy oktatási intézmény van, akkor a felnőtteknek szóló könyvek sem
forgalmazhatók az adott üzletben. De hogy ennek mi értelme van, azt szerintem
még ők sem tudják... Mert most akkor felnőtteket is védjük, vagy mi a szösz?
Mire számítasz ezután? Mi lesz a hazai melegregény írókkal? Hogyan
tovább?
Beszéltem több íróval is,
voltak köztük olyanok, akik azt fontolgatták, hogy kiveszik az LMBTQ+
szereplőket a könyveikből, de a legtöbbjük az eddigi mederben akarja folytatni
az írást ennek ellenére is. Én is. Az én elmesélésre vágyó történeteimnek ilyen
főszereplői vannak. Nem népszerűsítenek semmit, senkit sem akarnak meggyőzni
arról, hogy hagyjanak fel az eddigi életmódjukkal, vagy szeressenek mást, mint
eddig. Az én szereplőim csak megmutatnak egy szeletet a világukból, amiben nekik
is megvannak a traumáik, jó vagy rossz élményeik, mint bárki másnak. Ők csak
élni szeretnének, épp ahogy bárki más. És ezt nem adhatják fel, ezért én sem
fogom. Ha rosszabbodik a helyzet, akkor mennek Wattpadra, vagy a blogomra. De
nem maradnak sem némák, sem láthatatlanok.
Smaragd Kiadó mit gondol erről, hogyan reagálja le a történteket?
A kiadó továbbra is az írói
mellett áll, nem korlátozza azt, hogy miről írjanak. Illetve ők is amellett
foglalnak állást, hogy az alkotás szabadsága mindenkié, ahogy a döntés is
mindig az emberé, hogy ki mit olvas, milyen filmet néz meg. A Smaragd kiadó
emellett a sokszínűség mellett áll ki, hogy a könyveik a valós, színes világot
tükrözzék.
Mit gondolsz, a Libri, Líra után mi lesz? A bloggerek biztonságba
érezhetik magukat? Hisz ők is viszik a hírét az adott regényeknek. Mennyire
kell nekik félniük? Én személy szerint kivárom.
Szerintem a bloggereknek
egyelőre nincs félni valója. Különösen, ha valami olyan oldalon van a blogjuk,
amit külföldről üzemeltetnek. A magyar törvények nem vonatkoznak rájuk.
Jelenteni lehet az adott blogot, ami természetesen kellemetlenséggel jár, de szerintem
sok esetben nem foglalkoznak majd ezekkel a dolgokkal. Illetve nem hiszem, hogy
lesz kapacitás minden bloggert egyenként amiatt zaklatni, hogy milyen
könyvekről írnak. Ennek ellenére szerintem érdemes jelezni az ilyen tartalmak
előtt, hogy mire számítson az olvasó, és vissza tudjon fordulni az, aki akar. Nekem
az egész blogomon van jelzés, úgyhogy bízom benne, hogy csak az kezdi
böngészni, akit tényleg érdekel.
Most nem íróként kérdezlek, hanem olvasóként. Mit gondolsz? Tényleg
szükséges, kit vagy mitől véd a fólia? Mennyire fogja ezt befolyásolni az
olvasókat, hogy leveszik-e a könyvet vagy sem.
Nekem az a véleményem, hogy ez
az egész csak uszítás, aminek sajnos ártatlan emberek esnek áldozatul. Érdemi
haszna szerintem semmi sincs, hiszen, amit tiltanak, az csak még kelendőbb
lesz. Az emberek pedig megtalálják majd a módját, hogy olvashassanak ilyen
könyveket. Ami szerintem igazán aggasztó ebben az egészben az az, hogy most egy
folyamat első lépését látjuk. És itt nem fognak megállni a dolgok. Fokozatosan
szigorodni fognak a szabályok, de mindig csak annyira, hogy az emberek torkán
még lemenjen. Pont mint a béka a fazékban. Ha fokozatosan melegítik a vizet,
mire észbe kap, hogy baj van, már megfőtt.
Környezeted mit szól ehhez? Nekik mi a véleményük?
Elég megosztó kérdés ez az
ismerőseim között is. Vannak, akik úgy látják a dolgokat, ahogy én, hogy ez
uszítás és cenzúra, de vannak olyanok, akik tényleg elhiszik, hogy ez fogja
megmenteni a gyerekeiket bármitől is. Őket általában azzal szoktam
elkeseríteni, hogy a gyerekeik ezerszer jobban az értenek az internethez náluk,
és amihez nem jutnak hozzá a könyvekben, vagy a boltokban, azt megtalálják
neten. Például angol nyelvű melegregény e-bookokat nem tudnak lefóliázva
árulni. De persze ezeket az embereket nem igazán lehet meggyőzni, ha a
zöldségektől kellene félteni a gyerekeket, akkor azt tiltanák nekik.
Fiatal olvasókat mennyire érinti ezt? Már olyat is olvastam, hogy
esetleg tinik fellázadhatnak a kedvenc könyvük fóliázása miatt. Tudnak ők tenni
valamit?
Ha kiállnak a cenzúra ellen, az
már önmagában eredmény. Ha ezek a fiatalok összefognak, hogy megvédjék az érintett
társaikat, barátaikat, akkor már tettek valamit. És én úgy látom, hogy a
mostani fiatalok sokkal empatikusabbak, amint például a szüleink, nagyszüleink
generációja – természetesen tisztelet a kivételnek –, és ők nem is hagyják
befolyásolni magukat. Nekik nem lehet megmondani, hogy mi árt nekik, mert nem
hiszik el, és utána járnak a dolgoknak. Ha csak ezt az elszántságot,
megbizonyosodást megerősíti bennük a könyvfóliázás, és még kevésbé fogadják el
a „készen kapott, előírt valóságot”, akkor már van okunk reménykedni.
Szerinted csökkeni fog a vásárlás, és esetleg emiatt növekedni fog majd
az illegális letöltések?
Szerintem a vásárlás nem fog
csökkenni. Ahogy korábban már mondtam, amit tiltanak, ráadásul ennyire ész
nélkül és logikátlan módon, az csak még vonzóbb lesz. Ameddig az írók
megválogathatják, hogy kik értékesítsék a könyveiket, addig lesznek olyan
helyek, akik fogják árulni ezeket a köteteket, és lesznek olyanok, kik nem. Szerintem
az illegális letöltések száma csak akkor ugrik majd meg kiemelkedően, ha ezeket
a könyveket egyáltalán nem lehet majd legálisan értékesíteni.
Eddig Rácz-Stefán Tibor és Papp Dóra beszéltek a történtekről Tiktokon,
te fogsz erről beszélni az oldaladon?
Igen, tervezek majd erről is írni legalább egy bejegyzést. Egyelőre még a gondolataimat gyűjtöm, mert nem egyszerű nyomdafestéket tűrő hangnemben megfogalmazni a mondandómat. Egyébként a Facebook csoportomban már érintőlegesen írtam erről egy posztot, de ott sem mentem még bele igazán mélységeiben, inkább csak az érzéseimet fogalmaztam meg erről a kérdésről. Egyébként, ha bárki szeretne ilyen témákról beszélgetni, vagy csak egy megértő, biztonságos helyre vágyik, várom szívesen az S.A. Locryn olvasóikerekasztal csoportomban.
Én köszönöm, hogy elkészülhetett az interjú!
„Emily Schroeder még évtizedekkel később is élesen emlékezett az Univerzum haldoklásának elsőként észlelt pillanatára.”
Az apokalipszis megállításához kénytelenek leszünk megkérdőjelezni, amit az Univerzumról tudunk.
Megjelenés: szeptember 5.
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 496 oldal
Leírás
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a kortárs magyar sci-fi irodalomban Markovics Botond egyedülálló jelenség. Idestova több mint húsz éve jelennek meg regényei néhány évente, azóta van jelen folyamatosan a hazai könyvpiacon; mindig megbízható magas minőséget képvisel, témái közt csupa olyan fontos epizódot találunk, melyek meghatározzák a társadalmi vagy épp tudományos közbeszédet, és ezeket mindig sikerül olyan formába transzformálnia, melyből egy magával ragadó, epikus – leginkább talán Peter F. Hamiltont és Alastair Reynolds-ot idéző – történet születik.
Botond regényeit 2012 óta az Agave Könyvek gondozza. A szerző jelenleg – szintén egyedülálló módon – öt Zsoldos Péter-díj tulajdonosa, legutóbbi regénye, a 2020-ban megjelent Eldobható testek pedig a Zsoldos mellett elnyerte az Avana Egyesület Monolit-díját is. Legújabb regénye, a Felfalt kozmosz ismét bővelkedik örült ötletekben, végletekig kifacsart tudományos elméletekben, miközben emlékezetes karakterein ad választ a társadalmi fejlődés előmozdítása, a civilizáció védelme, a vallási fundamentalizmus és a szabad akarat kapcsolatának égető kérdéseire.
Fülszöveg
A távoli Tanzer bolygón a tudományos pályára készülő Emily Schroeder és két kistestvére, a csillagközi felfedezésekről álmodó Kaito és a táncművészetért lelkesedő Diali az elsők közt észlelik az égbolton szupernóvaként felragyogó kozmikus jelenséget, amely ahelyett, hogy elhalványulna, egyre csak növekszik, és mintha az egész világmindenséget akarná felfalni.
Egyesek szerint ez az Univerzum haldoklásának elsőként észlelt pillanata. Az elmélet sokakat rettegéssel tölt el, míg másokat vallásos fanatizmusba kerget, mert senki nem tudja, mi történik, amikor a vakító fényár eléri a Földet. Emily, Kaito és Diali a maguk módján próbálnak szembeszállni a fenyegető apokalipszissel, és kénytelenek megkérdőjelezni mindazt, amit Univerzumról, létezésről és szabad akaratról gondolnak.
Markovics Botond (Brandon Hackett) évszázadokon és fényéveken átívelő regényében meghökkentő kozmológiai elméletek, nagyszabású szupertechnológiák és felfoghatatlan világokba tartó űrexpedíciók sorakoznak fel a civilizáció védelmében, miközben briliáns elméjű tudósok, halhatatlan diktátorok és elszánt vallási vezetők küzdenek vélt igazukért.
A szerzőről
Markovics Botond 1975-ben született közgazdász, többszörös Zsoldos Péter- és Monolit-díjas író. Az első írásai és az azokat követő regényei Brandon Hackett álnéven jelentek meg több mint húsz éven át, elválasztandó az írást a hivatalos munkájától. A 2023-as Felfalt kozmosz óta viszont polgári nevén publikál.
Botond regényeit 2012 óta az Agave Könyvek jelenteti meg.
A szerző korábbi regényeiről írták
„Különösebb ajnározás nélkül, Hackett olyan a magyar sci-fi számára, mint éhezőnek egy falat kenyér.” – 444.hu a Xeno-ról
„Az akciódús jelenetek és igazi karakterek megléte miatt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ez a kötet maximálisan olvasókompatibilis és nem csak a zsáner szerelmesei találhatnak benne érdekességeket.” – Smoking Barrels az Eldobható testekről
„Izgalmas kérdések, izgalmas válaszokkal. Azonban nem kell megijedni, hiszen az író nem képletek segítségével tárja elénk a problémákat és a megoldásokat, hanem elméleti fejtegetésekkel és azok bemutatásával.” – Mandiner.hu Az időutazás napjáról
„Hackett felvázol egy fejlődési útvonalat (sőt, egy idő után nem is csupán egyet), elmélkedik következményeken, próbálja megjósolni a lehetséges folytatásokat, miközben mi emellett még a nagy rejtélyeken is izgulunk egy kicsit.” – ekultura.hu az Isten gépeiről
Részlet a kötetből
