Sokan voltak kíváncsiak a Budapest Nagyregényre a 94. Ünnepi Könyvhéten /Fotók: Pelikán János/

Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel.

Budapest mindannyiunké, a személyes élményeink teszik olyanná, amilyennek látjuk, szeretjük.

A Budapest Nagyregény a 94. Ünnepi Könyvhéten

Több száz ember látogatott ki az Ünnepi Könyvhéten a Vörösmarty térre, hogy találkozzon a Budapest Nagyregény szerzőivel.

Most először a nagyközönség előtt is bemutatkozhattak a kötet alkotói. Gáspár Máté, a Budapest Nagyregény projekt vezetője és Vincze Bence projektmenedzser 30 perces kerekasztal-beszélgetésekben mutatták be a fejezeteken dolgozó kortárs írók többségét a nagyszínpadon.

Nagy Gabriellával, Szvoren Edinával és Tóth Krisztinával indult el a Budapest Nagyregény beszélgetéssorozata péntek délelőtt, délután pedig Szabó T. Anna és Dragomán György voltak Vincze Bence beszélgetőtársai.

Szombat délelőtt Fehér Renátó, Kemény István és Simon Márton lépett a színpadra, hogy elmeséljék, milyen élmény lírikusként részt venni egy ilyen nagyszabású prózai mű megalkotásában.

Délután Mán-Várhegyi Rékát, Bartók Imrét és Vámos Miklóst faggatta Gáspár Máté arról, hogyan válhatnak a kerületekről és azok születéséről szóló fejezetek regénnyé, amelynek életképeiben és rétegeiben felvillannak Budapest elmúlt 150 évének legfontosabb állomásai.

Személyes történeteket meséltek a fővároshoz és a kerületükhöz fűződő kapcsolatukról, arról, mióta élnek itt, s aki nem ide született, mikor és hogyan vált budapesti polgárrá. A látogatók érdeklődve hallgatták, milyen élmény, írói kaland részt venni a különleges irodalmi vállalkozás alkotói folyamatában.

Vasárnap délelőtt Kiss Noémit és Németh Gábort látta vendégül Gáspár Máté a színpadon. Délután Karafiáth Orsolyával, Tompa Andreával és Kemény Zsófival beszélgetett a Nagyregény dramaturgiai szerkezetének kialakulásáról: a visszatérő szereplők, helyzetek, motívumok (ízek, színek, zenék és egyéb életmozzanatok) felkutatása hogyan inspirálja a szerzőket, a közös munkájukat koordináló dramaturgot, Tasnádi Istvánt és a szerkesztőt, Péczely Dórát abban, hogy összeöltsék a 23 szerző írói világából kibontakozó kerületi történeteket.

Pódiumbeszélgetések és a meghívott szerzők:

 

Június 9. 10:30 | Szvoren Edina, Tóth Krisztina, Nagy Gabriella

Június 9. 15:30 | Szabó T. Anna, Dragomán György

Június 10. 10:30 | Kemény István, Fehér Renátó, Simon Márton

Június 10. 16:30 | Vámos Miklós, Mán-Várhegyi Réka, Bartók Imre

Június 11. 10:30 | Kiss Noémi, Németh Gábor

Június 11. 15:30 | Karafiáth Orsolya, Tompa Andrea, Kemény Zsófi

Esemény

A Budapest Nagyregényről

 

Budapest fővárosa nagyszabású irodalmi alkotást hoz létre Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára. 23 kortárs magyar író és a fővárosi kerületek közös alkotófolyamata vette kezdetét tavaly novemberben, amelynek eredményeként 2023 novemberében megjelenik a 23 fejezetből álló Budapest Nagyregény.

 

A szerzők és a kerületek

 

I. kerület: Cserna-Szabó András

II. kerület: Krusovszky Dénes

III. kerület: Vámos Miklós

IV. kerület: Tompa Andrea

V. kerület: Bartók Imre

VI. kerület: Fehér Renátó

VII. kerület: Kemény Zsófi

VIII. kerület: Szvoren Edina

IX. kerület: Simon Márton

X. kerület: Mán-Várhegyi Réka

XI. kerület: Nagy Gabriella

XII. kerület: Háy János

XIII. kerület: Németh Gábor

XIV. kerület: Tóth Krisztina

XV. kerület: Karafiáth Orsolya

XVI. kerület: Kiss Noémi

XVII. kerület: Grecsó Krisztián

XVIII. kerület: Dunajcsik Mátyás

XIX. kerület: Závada Péter

XX. kerület: Szabó T. Anna

XXI. kerület: Szécsi Noémi

XXII. kerület: Kemény István

XXIII. kerület: Dragomán György

 

Írói workshopok

 

A kerületi fejezeteinek megírására felkért 23 kortárs író a februári workshopon Tasnádi István dramaturgi iránymutatása mellett kidolgozta az alkotói folyamat játékszabályait. Márciusban elkészítették a kerületekről szóló történeteik szinopszisát.

A készülő mű szerkezetéről, az alkotási folyamat következő lépéseiről egyeztettek április 12-én a Tompa17 kávézóban egy újabb workshopon: a szövegek kapcsolódási lehetőségei és motívumkincse alapján hogyan illeszthető össze a 23 szöveg.

A Budapest Nagyregény a tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon

Egy asztalhoz ülhetett a város. Kultúrtörténeti ebéddel mutatkozott be a Budapest Nagyregény a margitszigeti Kristályban.

A Budapest Nagyregény első nyilvános eseményén, a Kultúrkombinát és a Budapest Brand közös rendezvényén a történetmesélés és

-megosztás mindannyiunk számára ismerős hangulatait, ízeket és emlékeket idézve bontogattuk művészek és városkutatók segítségével a város rétegeit.

A Margó Irodalmi Fesztiválra érkező olvasók és szerzők kedvenc találkozóhelyévé vált a Budapest Nagyregény zöld szobája, ahol beszélgettek és történeteket meséltek egymásnak a látogatók. Kezükbe vehették a budapesti helytörténeti kutatások néhány fontosabb forrását, polaroid képekkel örökíthetik meg a találkozásokat, vagy belehallgathatnak telefonon a Budapest Nagyregény szerzőinek kerületi bevezetőjébe.

Esemény

Látogass el a Budapest Nagyregény weboldalára!

Az új honlapon kalandozva nyomon követhetjük a kötet születését, megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzi a szerzőket a kerületükhöz, és izgalmas híreket és beszámolókat olvashatunk az alkotófolyamat lépéseiről. Belepillanthatunk a civil történetgyűjtés és a helytörténeti kutatások anyagaiba.

A Budapest Nagyregény projekt Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából a Könyvfőváros program keretében, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral együttműködésben, a Kreatív Európa Alap támogatásával és a Margó Irodalmi Fesztivál szervezőinek szakmai közreműködésével valósul meg. A kötet kiadója a Budapest Brand.

Weboldal

Facebook

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hári Tamás - ("Többé-kevésbé valóságos alapokon nyugvó, de kitalált történetek. A leírt borzalmak egytől-egyig megtörténtek, csak nem ott és nem úgy. Egy archív felvételen látott események során nem éljük át, hogy mi jár az áldozat fejében.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Hári Tamás írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Véres torkú angyalok c. novelláskönyve jelent meg, amit a Helma oldalán lehet megrendelni, e-könyvként. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredetileg zenész vagyok, de sok mindennel foglalkoztam az évek során. Rengeteg emberrel volt dolgom, ez nagyon jó táptalaja a karakterépítésemnek. Egyébként mostanában egy internetes szakmai folyóirat főszerkesztője vagyok és mellette mentális és önismereti tréningeket tartok online. Azért a zenélést sem hagytam abba, ma is része a mindennapjaimnak, de nem hivatásszerűen űzöm. A magánéletemben egyébként három gyerek apja vagyok és egy második boldog párkapcsolatban élek.

Véres torkú angyalok c. novellás könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyon sokáig több generációs családban éltem. Még volt szerencsém élőben beszélgetni holokauszt túlélőkkel, illetve olyan emberekkel, akik már aktív felnőttként élték át a II. világháborút. Ezért ez a téma időről időre felbukkan az életemben, így a kutatásaim eredményeinek nagy része hosszú évek alatt gyűlt össze és autentikus forrásokból származik. A könyv körülbelül 10 hónap alatt készült el, mert két történet írása között meg kellett várnom, míg kikerülök az előző hatása alól.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többé-kevésbé valóságos alapokon nyugvó, de kitalált történetek. A leírt borzalmak egytől-egyig megtörténtek, csak nem ott és nem úgy. Egy archív felvételen látott események során nem éljük át, hogy mi jár az áldozat fejében. Nem tudjuk igazán átélni, hogy kiből milyen viselkedést hoz elő az életösztön. A karaktereim személyiségét egyébként több ember jellegzetes karakterjegyeiből gyúrtam össze.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Először kamaszkoromban, a húgom ballagásán a tanárok búcsúztatására elmondott verseket például egytől-egyig én írtam. Aztán hosszú szünet következett, mert másfelé sodort az élet. Ma olyan kapcsolatban élek, ahol jelen van az igazán támogató közeg. Lehetőségem van a teljes önkifejezésre, és úgy érzem, hogy a gondolataim talán másokat is edukálhatnak. Nem hagyhatjuk kihalni a mindennapokból az empátiát. Az első könyvem, a Lépcsőház, szintén egy zaklatott érzelmi helyzetben íródott, csak akkor nem a háború kavart föl, hanem az a számomra érthetetlen viselkedés, hogy miért bántják sokszor egymást ok nélkül az emberek.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A krimi és a fantasy is érdekel, de nem tudok igazán jól kitalált történetekkel dolgozni, ha az valamiért nem érint meg. Tele van a piac izzadságszagú írásokkal, de én csak azért nem írok, hogy azt kiabálhassam a világ felé, hogy „író vagyok”! Ugyanakkor nem nyugszik a kreativitásom és, ha elkap egy történet, ami tovább íródik a fejemben, akkor nem átallok leülni a számítógép elé.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Maximalista vagyok, sohasem vagyok tökéletesen elégedett. Ugyanakkor, ha kifejezésre jut az az intuitív mondanivaló, amit le akartam írni, akkor befejezettnek tekintek egy könyvet, vagy történetet. Sokan esnek abba a hibába, hogy addig javítgatják az egyébként jól sikerült írásukat, amíg túlírják az egészet. A szöveg meg kell, hogy maradjon életszagúnak, ahhoz, hogy elhiggye az olvasó és ne tegye le olvasatlanul. Amikor kész borítóval egy általam teljesnek ítélt anyag megjelenik a könyváruházakban, akkor szoktam először elégedetten mosolyogni.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem tartom ezt fontosnak, ez inkább a 80-as, 90-es években volt fontos szempont a kiadóknál. Ma már ugyanúgy lehet sikeres egy író a saját nevével és álnévvel egyaránt. Azért ez egy kényes kérdés, mert egy esetleg rosszul megválasztott álnévvel könnyen mellé is lehet nyúlni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Sosem gondolkodtam ezen előre. Az ember nekiül, és kifolynak belőle a mondatok. Még címet is utólag szoktam adni valaminek, akkor, ha már megszületett. Ha karaktere és egyénisége van, ismerem a dinamikáját, akkor lehet róla véleményt alkotni. Nem görcsölök rajta előre, hogy megfeleljek bármilyen műfaji korlátnak. Megírtam és ez lett belőle.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Pszichotikus! Egy civil ember nem is gondolná, hogy micsoda eszeveszett kupeckedés a könyvkiadás. Sok művészlelkű ember van, aki létrehoz valamit, de már nem tudja utána jól menedzselni, amikor a piacra kerül. Ez is egy szakma. Persze, amikor minden készen volt, és végre kifújhattam magam, akkor titkon azért büszke voltam egy kicsit. Aztán hamar rajtakaptam magam a „nagyképűségemen” és elhessegettem az ilyen tejben-vajban fürdető gondolatokat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tervezett az írás, tudatosak a módszerek, és nagyon impulzívak a történetek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs olyan, aminél az ember elégedettebben ne csettintene a nyelvével. Ez csak visszagondolva fogalmazódik meg bennem, mert amikor írok, akkor csak az adott történettel foglalkozom. Élnek a fejemben a szereplőim és néha mintha nem is én irányítanám a sorsukat. Nagyon nehéz volt megírni azokat a sztorikat, amik érzelmileg teljesen letaroltak. Remélem azért sikerült úgy megírni őket, hogy más is átélje, amiket én, hol sírva, hol mosolyogva.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Elér egy impulzus, amikhez hasonló múltbeli érzelmeket kötök és akkor alakot kezd ölteni néhány szereplő személyisége, akiket felruházok olyan tulajdonságokkal, amikkel, ha megfelelő helyzetbe írom őket, visszaadják, amit én átéltem. Talán kicsit bonyolultnak tűnik, de nálam ez egy önálló életre kelt folyamat. Aztán, mikor ez megszületett, addig lüktet és nyugtalanít, míg betűkké nem válik, vagy zenei hangokká nem alakul egy-egy érzelmekhez kötött jelenet. Megélem az egészet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Alapvetően senki nem szólhat bele, a szabadságjogaimhoz ragaszkodom. Mégis a párom az első, akinek megmutatom, mert rendes férfiként én is lusta vagyok, és Ő javítja a kézirataimat. A tanácsok, amiket megfogadok inkább mondatszerkezeti, vagy nyelvtani jellegűek. A szóismétlések esetén szoktam elfogadni javaslatokat szinonímákra, amik jobban illenek a szövegbe. Ugyanakkor ez a mondanivaló lényegét semmilyen módon se befolyásolja. A második minőségi ellenőrzést anyám végzi, akinek szakmája, hogy szövegekkel dolgozzon, Ő alakítja a külalakját, de már egy betűn sem változtat. A teljes szöveg a nyelvtani javítások után úgy megy ki, ahogy megírtam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon büszkék rám, és nagyon támogatnak. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy higgyek magamban eléggé a folytatáshoz.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Hogy mi várható tőlem, az nagyban függ a kiadóktól is. Telített a piac, van miből válogatni. Mindenki az emailre vár, amiben értesítik, hogy kiadják az írását. Hál Istennek nem köt határidő, hacsak tavaszra készülök el, akkor sem történik semmi. Ez garantálja az írói szabadságomat. Dolgozom egy anyagon, ami nem az eddigi zsánerben íródik, de erről babonából még nem beszélnék. De amint elkészültem vele, nagyon szívesen hírt adok róla. Az olvasóimnak pedig üzenem, hogy vegyék meg a könyveimet, talán nem bánják meg.

Helma kiadó

Hári Tamás Szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! W. L. Know - ("A regény írás is olyan, mint a fordítás. Mindig lehet egy picit jobb. És a megoldás is ugyanaz mindkettőnél: az elengedés.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a W. L. Know írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Gourmet című könyve május 16-án jelent meg a Könyv Guru oldalán. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sok mindent lehet tudni rólam, a kérdés inkább, hogy mit érdemes. Egy 32 éves szegedi srác vagyok, aki fordítóként végzett az egyetemen és szenvedélyesen szereti a történetek minden formáját. Bár van rendes foglalkozásom is, a kérdés számomra nem az volt, hogy adok-e ki könyvet, hanem az, hogy mikor. Hiszem, hogy mindenkiben van legalább egy regény, de belőlem ez már nagyon kikívánkozott. Nagyon szeretem a kreatív feladatokat, ezért is léptem be egy helyi zenekarba, a covid előtt sajnos feloszló Future Rhapsodyba, ahol dalszövegeket fordítottam. Nagyon élveztem azt is, bár be kell látnom, hogy nekem inkább a próza a műfajom, mint a líra. Szóval ha valaha lesz olyan regényem, amelyben vers betétek vannak, azokat valaki más írta. A Gourmet egyetlen egyet tartalmaz, azt még én csináltam. De az is fordítás. Azt hiszem ez minden, ami releváns lehet. Esetleg még az, hogy egy jó teával le lehet venni a lábamról.

Gourmet c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem annyira, mintha egy számomra teljesen idegen korszakban játszódott volna, de igen, sok útánajárást igényelt. Még így is azt érzem, hogy vannak olyan részletei a könyvnek, melyeket jobban kibonthattam volna. És volt, hogy terveztem egy fejezetet, de később nem használtam fel. Az is kutatómunkát igyényelt. A színek érzékelésének néztem utána jó hosszan, de végül ennek nem lett nyoma a könyvben. Ez is egy jó tanulság lehet írni vágyóknak. Van bőven olyan, amit kigondolunk, kikutatunk, megírunk, de végül nem használjuk fel. Ami meg az írás hosszát illeti, nem tudom napra pontosan, de én három évvel számolok.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Én azt vettem észre, hogy meglehetősen markánsan. Ez nem mindig tudatos, de túlnyomórészt a valóság és a fantázia között egyensúlyozik, és gyakran vannak jelenetek, ahol a szereplőknek és az olvasóknak sem egyértelmű, hogy mennyire igaz, amit látnak. A Gourmet ebből a szempontból még az egyszerűbbek közé tartozik, mert a vámpírok létezését tényként kezeli. Egy valamit elárulhatok, azt hiszem. Bár tudjuk, hogy egy szivar néha tényleg csak egy szivar, és azt is, hogy a függöny csak simán kék volt, mondjon bármit az irodalom tanár. De ha az én írásomban megjelenik egy vonat, az sosem csak egy vonat.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Harmadikos koromban kezdődött. Akkor már mindenki tudott összefüggő mondatokban írni, és akkor indult a Fogalmazás óra. Itt mindig a megadott témában kellett rövid kis meséket írni. Persze kezdők voltunk minimális olvasmányélményekkel, szóval a végeredmény is ezt tükrözte, de én hallatlanul élveztem. Messze ez volt a kedvencem az össze tanóra közül. Azt hiszem, külső szemlélő számára már akkor is világos volt, hogy én bizony regényt fogok írni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen. Kísérletezni inkább novellákban, hogy lássam, mi megy jól és mi nem. De a regények terén is tervezek elmozdulni jobban a fantasy irányba. Ez egy nagy lépés lesz jó sokára, amikor úgy érzem, hogy képes leszek a nulláról felépíteni egy teljesen új világot. Egy Lovecraft ihlette novellám elérhető online annak, akit érdekel.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nincs ilyen. Egy kézirat szerintem sosincs készen. Többször is a végére értem, de mindig volt olyan, amit javíthatnék. A regényírás is olyan, mint a fordítás. Mindig lehet egy picit jobb. És a megoldás is ugyanaz mindkettőnél: az elengedés. Képesnek kell lennünk azt mondani, hogy “Rendben, ez már elég jó így.” Ebben persze nagy szerepe van a tesztolvasóknak. Maga az elengedés egy keserédes pillanat. Büszke is a szerző, de furcsán magányos érzés nem írni tovább a karakterek sorsát.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Óh, dehogynem. Elvégre nem a W. L. Know az igazi nevem. De ha széles olvasó közönséget akarok szórakoztatni, akkor nem korlátozhatom azokra, akik számára kimondható a Szűcs Balázs. Maga a W. L. Know név egyébként régebbi, mint a Gourmet ötlete.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt hiszem, a lelkem mélyén, igen. Voltak más bölcsőhalált halt regény ötleteim, de végül csak az urban fantasynál és a vámpíroknál kötöttem ki. Ezek előtte is vonzottak, szóval van valami sorsszerű abban, hogy ilyen lett a legelső kiadott regényem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén? Még fel se fogtam igazán. Eltelt már egy hónap is, de még mindig szürreális. Nagyon régen vártam már erre és hihetetlen, hogy tényleg sikerült. A leghosszabb és legkeményebb menet volt, amiben valaha részem volt. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Vegyes. Azt előre kiterveltem, hogy honnan hova akarok eljutni a regényben, ahogy a főbb állomásokat is. De sokat bíztam a megérzéseimre. Egyébként a könyv írása alatt nagyon sok mindenre jöttem rá a sztorival és önmagammal kapcsolatban. Volt karakter, akit rövid ideig szerepeltettem volna csak, végül az egyik kulcsfigura lett. És bár nem így terveztem, végül nem tudtam ellenállni a Kelet csábításának se. Magát a vámpírságot is sokkal több szemszögből jártam körbe, mint azt eleinte terveztem. De ezektől szerintem csak javult a könyv.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ez egy nagyon jó kérdés. Most el kell gondolkozzak. Egyébként sokszor van átfedés a kettő között. Amiket nehéz megírni, azzal sokat kell dolgoznom, de a sok csiszolás miatt végül nagyon büszke leszek rá. Ezek rendszerint a romantikusabb illetve erotikusabb jelenetek, mivel a saját magánéletem nem igazán szolgáltat felhasználható ihletet ezen a téren. Ha ez meglepetésként éri az olvasót, akkor jól végeztem a munkámat.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Természetesen van. Úgy nem lehet regényt írni, hogy “Oké, szeretnék kiadni egy regényt.” Ennél sokkal több mondanivalóra van szükség. Ha nem akarunk semmit közölni, abból csak egy halom betű lesz. És ez magára az írásra is igaz. Volt, hogy napokig nem nyúltam a kézirathoz. Nem az volt a kérdés, hogy mikor van időm írni, hanem mikor vagyok abban a tudatállapotban. Néha egy-egy esemény, érzés vagy személy csak rövid szakaszokat ihletett, de az egész művet is ihlette valami. A novellák esetében más a helyzet, mert azok nem csak terjedelemben különböznek a művektől. Egy kevésbé komplex műhöz elég egy esti séta. De valaminek kell lennie.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként azok, akiken a segítségére szükségem van. Egy írónak sokféle karaktert vagy helyzetet kell ábrázolnia, és nem mindenki elég sokoldalú hozzá, hogy erre képes legyen. Ilyenkor jönnek a rokonok és barátok, akik többet tudnak nálam, és velük elolvastatom a releváns részeket. Aztán persze jönnek a tényleges előolvasók, akiknek csak a véleményalkotás a dolga. Ezek jellemzően olyan emberek, akikben megbízok, hogy őszintén megmondják, ha valami nem tetszik nekik. Igazán hasznos véleményre csak tőlük számíthatok. Persze a lényeges dolgokon nem változtattam. Ez a történet ki akart jönni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Maga az, hogy írok, nem lepte meg őket. Ismernek már elég régóta. Sokkal jobban is, mint én saját magamat. De az, hogy sikerült és kész van és ki lett adva és kézbe vehető, az már igen. Nagyon büszkék rám és egyetértenek velem abban, hogy akár sikeres lesz a könyv akár nem, ez mindenképp egy elismerésre méltó teljesítmény.  Ettől függetlenül én örülnék a széles olvasótárbornak. Ki tudja? Talán ez veszi rá őket, hogy megírják a saját regényüket. Mindenkiben van egy könyv. Az interjú összes olvasójának. És én szeretném elolvasni azokat a könyveket.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az idén? Hűha, ez nehéz kérdés. Dolgozok újabb regényeken, de kétlem, hogy ezekből bármi kikerülne még az idén. Nagyon kezdeti stádiumban vannak még csak. Az biztos, hogy a könyv promotálásával nem szándékozok leállni. Nagyon boldog lennék, ha egy angol fordítást bejelenthetnék, de ez elsőkönyves íróknál nem jellemző. Arra talán van esély, hogy novellát olvashassanak tőlem, de azt, hogy milyen platformon, még nem tudom. Ha lesznek konkrétumok, azt azonnal jelzem a facebookon.

Még egyszer köszönöm, hogy beszélgethettünk a könyvről! Olvasás után örömmel rendelkezésre állok egy esetleges második körre.

 W. L. Know: Gourmet írói oldala

Könyv Guru 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Orosz Krisztián- ("Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Orosz Krisztián írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Sodródás c. könyve jelent meg, amit a Marsbook kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Orosz Krisztián vagyok, 30 éves. Mosonmagyaróvár közelében élek. Két diplomám van, egy gépészmérnöki és egy közgazdász. Jelenleg az előbbiben dolgozom.

Az írás mellett az olvasás is fontos szerepet játszik a mindennapjaimban. Kedvenceim között van: Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 trilógia; Josh Malerman: Madarak a dobozban; Nick Cutter: A falka; Brandon Hackett: Xeno.

Ha épp nem írok, vagy olvasok, akkor a filmek és a zenék témaköre is előtérbe kerül, vagy csak egyszerűen kirándulok egyet. Ahogy az időm engedi.

A végletekig precíznek tartom magam, aki mindig odafigyel a részletekre.

A Sodródás c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez volt a legelső regényem, így első körben „fel kellett nőni” a feladathoz. Gondolok itt arra, hogy egy ekkora kiterjedésű történet koherenciáját, dinamikáját megtartani sok energiát és odafigyelést igényel, így az első lépések még bizonytalanabbak voltak.

A regényben szerepelnek olyan tudományos tények, amiknek utána kellett olvasnom. Próbáltam betartani a „valóság szabályait”.

Összességében gördülékenyen ment az alkotás és az első ötletfoszlány megfogalmazása után 8 hónappal, már a fizikai példányt tarthattam a kezemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Jobban szeretem a földhözragadtabb történeteket, magam is inkább ebben alkotom. Mérnöki szemmel állok a dolgokhoz, így ha elrugaszkodottabb elem kerül az írásaimba, akkor is próbálom nem „túltolni” a dolgokat, hanem megmaradni a még elképzelhető/hihető kategóriában.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is élénken érdekelt mind az irodalom, mind pedig a történelem. Füzethegyeket írtam tele, mindenféle történetekkel, aztán ez idővel abbamaradt. Sok év telt el, jöttek az egyetemek, egyéb tennivalók.

Végül Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 regénye vezetett vissza a könyvek szeretetéhez. Ennél a regénynél tudatosult bennem, hogy lehet élvezetből is olvasni. Majd 2020 elején kezdtem el különböző témájú verseket írni, amiket röviddel később novellák követtek, majd tavaly a regényírás is megjelent, így mondhatni meg volt nálam a fokozatosság, a kicsitől a nagy felé haladás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A sci-fi mellett szintén közel állnak hozzám a horror, a posztapokaliptikus és a drámai témák is, így ezekben is szívesen alkotok. Jelentek már meg ilyen témájú verseim, novelláim különböző antológiákban. Horror témában már regényötletem is van, ám az jelenleg talonban van tartva, mert most a Sodródás világában „ténykedem”.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Némiképp szokatlan. Mármint nap, mint nap alkotója vagyok az adott történetnek, egy darabig szervesen része a mindennapjaimnak, aztán egyszer csak „képszakadás” és leadásra kész a kézirat. Egy kicsit „furcsa” utána új projektbe kezdeni.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Soha. Megértem azokat, akik élnek ezzel a lehetőséggel, ám én nem érezném magaménak a kitalált álnevet. Az olyan volna számomra, mintha nem is én lennék az adott írás alkotója.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsőként igen. Mindig is érdekelt a világűr témaköre, az a tudat, hogy akár egy homokszem a tengerparton, annyira jelentéktelen benne, nemcsak az emberiség, de maga a Föld is. Olyan elképzelhetetlenül nagy a kozmosz, hogy az számunkra megérthetetlen jelenségek egész tárházát is magában hordozhatja, amibe igen rémisztő belegondolni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.  Maga a tudat, hogy a hónapok munkája, az éjszakákba nyúló ötletelések, a folyamatos finomítások végül meghozták a kívánt eredményt. Persze kellett hozzá egy remek borítóterv és egy precíz kiadó is, hogy a SODRÓDÁS a jelenlegi formájában tündökölhessen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szerintem egy kicsit mindkettő. Nagy szerencsémre elég ügyes vagyok a hosszú, koherens szövegek, rövid időn belüli megalkotásában. Ezért sem okozott gondot annak idején sem a szakdolgozat, sem pedig a diplomamunka. Ha elhatározom, hogy most írni fogok, akkor ott valóban lesz előrehaladás.

Ha csak spontán jön egy ötlet, azt azonnal lejegyzem, már amennyire a szituáció engedi. Néha a legkülönfélébb helyzetekben fogalmazódik meg, valami igen egyedi elképzelés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ennyire nem szoktam lebontani a műveimet. Nem tudnék kedvenc jelenetet, vagy eseményt kiválasztani. Számomra az a leginkább fontos, hogy a műveim mély mondanivalót tartalmazzanak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nálam ez egy kósza ötlettel indul, amit kiválthat szinte bármi. Aztán ez a gondolatfoszlány kinövi magát egy novellává, vagy regénnyé, főként azokban a témákban, amik érdekelnek, vagy fontosnak tartom beszélni róluk.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a szűk család elé tárom a művemet. Persze ők elfogultak az irányomba, de ennek ellenére kendőzetlenül megfogalmazzák a véleményüket. Aztán a szűk baráti kör következik.

A történet nagyrészének alakulásába nemigazán van beleszólása másnak. Van egy elképzelésem, amit tűzön-vízen keresztülviszek. Az apróságok esetében, egy-egy karakter motivációjának, jellemének formálásában természetesen meghallgatom a megkérdezetteket. Nem egy esetben kaptam már olyan ötletet, amit érdemesnek láttam valamiképp beépíteni a történetbe. Természetesen figyelembe veszem a megjelentetéssel megbízott kiadó közös munkánk során alkotott véleményét is, hiszen ők mégiscsak szakemberei a témának.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Végig támogattak, izgalommal várták a folyamatok alakulását. Öröm volt látni a büszkeségüket, hogy egy ilyen nagyvolumenű dolgot is sikerült megvalósítanom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A fő projektem jelenleg a Sodródás második része. Újfent egy összetett és részletekbe menő történettel készülök, ami egyrészt tovább viszi az első könyvben megismert szálakat, reagál azok történéseire, de közben egy teljesen új történetet és karaktereket is megmozgat. Azonban ez várhatóan csak jövő nyárra készül el.

Idén „csupán” számomra érdekes vers, vagy novella antológia pályázatokon próbálkozom majd megjelenéssel.

 Orosz Krisztián írói oldala

Marsbooks  Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gent Leman - ("Célom, hogy megmentsük a nyomtatott könyvek varázsát. Célom, hogy ne legyen anyagi megterhelés a könyv megvásárlása. Célom, hogy ne a pénzem múljon, hogy mindenkihez eljuthasson a MONDANIVALÓ!")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Gent Leman írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A helytartó sorozat első kötete Az Ébredés címmel, melyet Gentbooks írói weboldalon és az ott feltüntetett személyes átvevőpontokon lehet megvásárolni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Köszönöm a kérdésedet. Egész életem egy tanulóút volt, megtapasztalhattam minden jót és rosszat. Nem értettem, hogy miért történik mindez velem, amíg el nem jött az idő és írni kezdtem. Megfogalmazódott bennem a történet, A Helytartó regénysorozaté és elkészült az első kötete, már 2021 februárjában. Ekkor levédtem író álnevemet, a történetet és az első kötetet Az Ébredést. Ezt amiatt tartom fontosnak, mert több, mint 2 évvel később jelent meg a könyv és tartalmaz olyan történéseket, amikkel 2021 februárjában még nem találkozhattunk.

Az Ébredés ( A helytartó 1.)  c.  könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kérdésedre a válaszom az, hogy a kutatómunkát megelőzte az életem megtapasztalásai. 2020 márciusában, amikor a COVID miatt elveszítettem a munkámat, leültem végre és elkezdtem írni és írni. Szememet bármikor lecsukom, látom a történetet és lényegében, írom, amit látok. A múlt elemzéseinél nagyon sok kutató munkám volt, hogy mindent, amit állítok, azok alátámaszthatóak leegyenek, hivatalos tényekkel is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mint azt, előző kérdésedre adott válaszomban sugallottam, a múltban szinte minden alátámasztható és ami nem, arról utalás is olvasható, mint például „erről konkrétabb információkat nem leltem fel”. A jelen a valóság, a jövő misztikum, fantázia, de hiszem, hogy a múlt-jelen fonódásainak következtetései valóságosak. Itt idézném magamat, „ami nem bizonyított, nem biztos, hogy nem létezik”.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint azt már próbáltam felvázolni korábban is, konkrétan 2020 márciusában kezdtem el a bennem zajló és élő történet megírását. Ez a szenvedély tovább nőtte magát bennem és életem része lett, mint a történet, mint annak a papírra vetése.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mivel nincsen zsánerem, kifejezett „skatulyázható” stílusom, válaszom ez lenne kérdésedre, „vagyok, aki vagyok, adom, amit adok, soha meg nem változok”.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egy örömteli borsózás és lelki megnyugvás. Átjár az érzés, hogy ELKÉSZÜLTEM és végre átadhatom gondolataimat, segítő és útmutató szándékomat mindenkinek, aki elolvassa és átéli velem együtt a soraimat.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nevem, azaz Gent Leman az írói álnevem. Engem Vass Gábornak hívnak és életfelfogásom okán választottam ezt az írói álnevet. Miért? A mai világban teljesen kihalófélben van az odafigyelés, tisztelet, udvariasság a másik személy irányában. Egy gentleman mindezeket az értékeket alapelvének tartja. Engem a neveltetésem és az élettapasztalatom tanított meg erre. Szeretném, ha írásaimmal hozzájárulhatnék az emberiség értékrendjeinek "újraépítéséhez", ha elindulna végre egy folyamat, ami eltávolodik a virtuális világtól és megtaláljuk egymásban az igazi emberi értékeket végre.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A kérdésre egy költői kérdéssel válaszolnék, ha megengeded.

„Én döntöm le, hogy mit és hogyan

vagy

a Lelkem diktál és én írom, amit üzen mindenkinek?”

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos és felemelő érzés, amiatt is, hogy több, mint 2 évet vártam rá, attól fogva, hogy a készen voltam vele teljesen. A következő érzés egy izgalom, hogy lehetőség nyíljon minél több emberhez eljuttathassam. Emiatt is került magánkiadásba és lett nagyon olcsó. Célom, hogy ne a pénz döntse el, hogy az üzenet célba ér vagy sem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Úgy fogalmaznám meg, hogy vele élek a történettel, és amikor lecsukom, a szemeimet látom az eseményeket. Annyira életszerű, hogy miközben leírom és átélem újra és újra. Emiatt is van, hogy beleélem magamat Gabriel egyéniségébe és az Ő szemszögéből mutatok be mindent. És most elárulok valami nagyon fontosat. Rengeteg esemény valójában megtörtén velem a múltamban, s azok által erősödött meg bennem, hogy az irracionális egy másik szemszögből racionális és nagyon fontos, hogy mindezeket átadhassam az emberiségnek, hiszen most éppen ott tartunk, amiről a regénysorozat is szól, AZ EMBERISÉG MEGMENTHETŐ saját hibáitól?

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Számomra minden jelenet ugyanolyan „súllyal” bír és fontos a számomra. Nehezen megírni nem azt volt, ami megtörtént velem, hanem ami fájdalmas a múltunkban, jelenünkben és jövőképünkben. De éppen ez a felemelő is benne, hogy végre valaki vállalja fel, vesse papírra és ébressze fel az emberiséget. Emiatt is Az Ébredés az első kötet címe és remélem olvasóim tovább is adják a tanulságot és izgatottan várják a folytatást.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Erre a kérdésedre ugyanazt tudom válaszolni, amit korábban már fejtegettem, hogy az életem történéseinek megtapasztalásaihoz kapcsolódik lelkem és egy filmsorozat formájában jelenik meg előttem minden történet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Külső befolyásolásnak nem engedek, hiszen a cél, hogy átadjam azt, amit látok és úgy, ahogyan látom. Ennek okán a kéziratot kizárólag azok láthatták, akik lektorálást végeztek és engedd meg, hogy névtelenül is köszönetet mondjak nekik, hiszen a helyesírási hibák elkerülhetetlenek. De itt van egy jó hírem még.

A második kötet (aminek címe A FÉLELEM) megjelenése (idén, 2023 július vége) után meghirdetek weboldalamon egy pályázatot, részleteit még nem mesélem el, de annyit lehet tudni, hogy az olvasóknak lehetősége lesz "befolyásolni" a folytatást, "beleszólni" a főszereplők sorsába és interaktív módon részeseivé válni a történetnek, A Végítélet kihirdetését talán megakadályozhatják a regénysorozatban.

Izgi ugye? Érdemes folyamatosan figyelni a weboldalt GentBooks-t.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Sajnos nincsen családom, pontosabban szüleim nincsennek közöttünk. Az életem úgy hozta, hogy elveszítettem mindenkit, aki családtag volt, de van néhány nagyon jó barátom, akik végig szurkolták a történéseket és elsőként olvasták, gratuláltak számomra.

Lehet furán hangzik, amit mondok, de hiszem hogy olvasóimmal egy „nagy család” leszünk és együtt harcolunk az ellen, hogy A Helytartó kihirdesse a Végítéletét az Emberiség felett.

A regénysorozat történetének a lényege, hogy megérkezik közénk, az emberek közé a Helytartó, a teremtésünk nagykövete, hogy meghozza a Testamentumot, azaz a Végítéletet az Emberiség felett. Teljesen független minden emberi vallásról, hittől, spiritualitástól, egy 100%-ban emberi érzelemmentes lény, akinek a feladata a Lelkeink megmentése, s kizárólag emiatt érkezett, számára, szavait idézve "Az emberi Test, Ego és Érzelmek Érdektelenek a Számomra!" Mindeközben az első kötetben megjelennek már főszereplőink, akikkel meg nem szűnő izgalmak, kalandok, akciók, fájdalmak és szerelmek közepette megjelennek a múlt eddig ismeretlen, de bizonyított tényei, a jelen hibái és a jövő félelmei. Ők harcolnak az emberiségért, hogy bebizonyítsák, alkalmas az ember arra, hogy tisztelje, becsülje, szeresse a saját és mások Lelkét.

Hamarosan megjelenik angol és német nyelven is regényed? Igaz ez az információ? 

Igen, ez így igaz. Szeretném, ha az egész világon megismernék a történetet és mondanivalóját. Emiatt, már most olvasható a weboldal angol és német nyelven is.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mit üzenek? Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa regényeimet és köszönöm, ha minél több embernek át tudom adni az egyik legfontosabb mondanivalóját, amit nagyon korán elhunyt Édesanyám bízott rám, egy szóban: "BECSÜLET". Igen, ez a szó választ adott minden rossz okára és erőt adott minden jó megtartására. Itt idézném a regény bevezető sorait az olvasók számára:

„Aki a kezével érint, nem érintheti a lényeget!

Érints a Lelkeddel!

Aki a szemével lát, nem láthatja a lényeget!

Láss a Lelkeddel!

Aki a szívével szeret, nem szeretheti a lényeget!

Szeress a Lelkeddel!”

Idén júliusban várható A FÉLEM című 2. kötet, majd még további 2 kötet.

Mindeközben évente legalább egy külön, de mégis a regénysorozat elválaszthatatlan részét képező könyvet szeretnék kiadni, ami ugyanabban, stílusban, mint a sorozat kötetei, de kizárólag egy kiemelt tartalomra fókuszál, taglal, kiveséz minél jobban érthetőbben.

És végezetül kérnék valami nagyon fontosat olvasóimtól:

Mivel nincsen konkrét könyvesbolt, ahol értékesítem a könyveimet, várom azok jelentkezését, segítségét, akik egy üzletben vagy csoportos rendelésben segítik könyveim fogyását. Ezt nem ingyen kérem, de a gentbooks@gmail.com email címemen a részletek megbeszélése. A csoportos vásárlás azt jelentené, hogy a csomagküldő automatából, automatába díja így, például már 5 könyv felett már minimális és egy rendeléssel 5-50 emberhez eljuthatnak regényeim. Az ára így megmarad alacsonynak, mindenki számára elérhetőnek.

1790ft végára van, ami rendkívül olcsó. Miért?

Célom, hogy megmentsük a nyomtatott könyvek varázsát.

Célom, hogy ne legyen anyagi megterhelés a könyv megvásárlása.

Célom, hogy ne a pénzem múljon, hogy mindenkihez eljuthasson a MONDANIVALÓ!

GentBooks weboldal

Instagram