Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Majd húsz éves médiakarriert hagytam ott a regényírásért. Dolgoztam rádiós és tévés műsorvezetőként, riporterként, újságíróként, előbb a szülővárosom, Miskolc médiumainál, majd az országos csatornáknál. Legutóbb az RTL Híradó riportere voltam tizennégy évig. Mellette 2019-ben elindítottuk a lakásszínházunkat, TeátRoom Lakásszínház a neve, ahol fő profilunk a kísérleti irodalmi estek. Ezek mellé jött az írás.
Sorsod Borsod c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A vágy egy
regionális krimire már motoszkált a fejemben, de a Prae Kiadó 2020-as krimiíró
pályázata kellett hozzá, hogy ténylegesen elkezdjek ezzel foglalkozni. A
versenyre írtam meg a szinopszist és az első nagyjából 20 oldalt. Nem folytattam
rögtön, egyrészt, mert akkor kezdett tombolni a Covid és egészségügyi híradó
riporterként elárasztott a munka, másrészt esélytelennek gondoltam magam. Mikor
kiderült, hogy egyetlen amatőrként bekerültem a döntőbe, akkor kezdtem komolyan
venni, kértem két hónap fizetés nélküli szabadságot, és neki álltam. Mire
elkészült a kézirat, eltelt három év. Mindig bővítgettem, átdolgoztam. A
szerkezete alapvetően nem sokat változott, a terjedelme nagyon. Rengeteg
kutatómunka kellett hozzá, volt, hogy napok teltek el úgy, hogy alig írtam,
mert annyi mindennek kellett utánajárni. Hat nyomozóval készítettem interjút,
volt, akivel többször is, különböző területekről, hogy minden információ,
körülmény hiteles legyen. Emellett pszichológussal, kutyakiképzővel, informatikusokkal,
háziorvossal és onkológussal is beszéltem.
A történet fiktív, de a helyszínek, rendezvények valódiak, így mindent alaposan meg kellett nézni. Sok újat tanultam közben Miskolc és a környék történelméről, múltjáról is. De egészen apró dolgokat is folyamatosan ellenőrizni kellett. Végig lehet-e menni egy bizonyos utcán, hány perc elérni egyik pontból másikba, csak néhány példa.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Sok valós elem van a regényben azon túl is, hogy a környezet az. Például a nyomozók karaktereit is valós, miskolci nyomozók inspirálták, többen közülük még mindig a városban élnek és dolgoznak. A szereplők vezetékneve is, három kivétellel, létező borsodi helységnévre utal. A cselekmény azonban száz százalékban kitalált.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Mindig is fontos volt számomra az önkifejezés, a teremtő, kreatív tevékenységek. Gyerekként ezt színészkedésben, éneklésben, versmondásban éltem meg, illetve akkor is állítottam már össze kisebb műsorokat. Később a tánc volt a vezető ezen a téren. De mindig is írogattam. Ha több volt bennem a feszültség, vagy érzelmi túltengésem volt, kiírtam magamból egy-egy novella, vers formájában. Hat éve kezdtem tudatosabban foglalkozni írással. Tanfolyamokra, workshopokra jártam és műhelyekre. A regény előtt is, és a jövőben is folytatom. Szeretek tanulni és fontosnak is tartom.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Egyelőre a Sorsod Borsod folytatásait szeretném megírni. A következő két rész ötlete már megvan, egyikkel már el is kezdtem a munkát.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Őszintén? Nem volt olyan pont, amikor úgy éreztem, befejeztem és kész. Csak olyan pillanat volt, amikor úgy éreztem, tudom még jobbá tenni. Mindig örültem, ha valamiért visszakaptam, és volt lehetőségem csiszolgatni picit.
Nem gondolkodtál még írói álnéven?
Nem, egyáltalán,
sosem fordult meg a fejemben. Tudom, hogy sokaknál működik, és hallottam, hogy
külföldi álnévvel jobban el lehet adni egy-egy könyvet, de szerintem itt az
ideje, hogy szembesüljenek az olvasók azzal, a magyar írók tudnak jó könyveket
írni. Nem csak szépirodalmat, krimit, romantikus regényt, sci-fit is.
Egy Miskolcról szóló regionális krimi esetében szerintem furán is venné ki magát, ha a szerző helyén például Amanda Smith állna. Én legalábbis nem tudnám neki elhinni, hogy hitelesen be tudja mutatni Miskolcot.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mindig is imádtam a krimiket, és amikor kijött a pályázat, úgy tekintettem rá, mint egy lehetőségre. A krimi nagyon jó műfaj, elbírja a romantikát, történelmet, társadalomkritikát és széles réteghez eljut.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Azt hiszem, erre akkor fogok tudni válaszolni, ha túl leszek a bemutatókon, dedikálásokon és visszatekintek. Most nagy a pörgés, mióta befejeztem a kéziratot, nem volt szabadnapom, mindig dolgozom valamin, intézkedek, egyeztetek, szervezek, interjúkérdésekre válaszolok, és ez így van jól. Most még fel sem fogtam, hogy a könyv elkészült.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Eddig impulzív volt, de a jövőben tudatosabban szeretném csinálni. Bármennyire nem szeretek tervezni, eldöntöttem, a következő regényt, még ha nehéz is lesz, alaposan meg fogom tervezni. Persze, ez csak a vázra igaz, a karakterek, a szöveg nagy része ihletként jön, még csak ötletelgetni sem kell hozzá, hallok egy zenét, sétálok az utcán és elkezdem érezni az egyik szereplőt és beszélni kezd bennem. Először nem értem jól, amit mond, csak a hangulatát tudom elkapni, de aztán leülök a gép elé és jönnek a kulcsmondatai.
A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Kedvenc figuráim vannak, mellékszereplők. Egy bűnöző banda három tagja. Nagyon szeretem őket, imádtam írni róluk minden jelenetet. A főszereplő bizonyos részeinél adódtak nehézségeim. Bár könnyen bele tudom élni magam mások érzéseibe, amikor ő nagyon szenvedett, csak úgy tudtam hitelesen megírni, ha én is szenvedtem. Megfelelő zene kellett hozzá, le kellett vinni magam a mélybe, hogy megtaláljam az ő érzéseit magamban. Sikerült, de azért nem volt könnyű.
Hogyan születik meg egy-egy történet? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A keretek gyorsan kialakulnak bennem. Látom a közeget magam előtt, a számomra fontosabb karakterek gyorsan megtalálják a hangjukat és megszólalnak bennem. Persze, nem szó szerint kell érteni, de tényleg nem érzek erőlködést ilyenkor. Hagyom egy kicsit, hogy az elképzelt karakter hangulata vigyen. Ehhez nekem a legjobb eszköz a zene.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Van egy szuper online műhely, sok részletet vittem a regényből és rövid prózákat is oda, Tallér Edina író, szerkesztő tartja. Építő jelleggel, de szétszedjük egymás szövegét, ha kell szavakra. Nagyon jót tesz, garantált a fejlődés és inspiráló. Természetesen az ötleteim először a hozzám legközelebb állókkal beszélem meg, a férjem, a testvérem és néhány barát van ebben a körben. De olyan nincs, aki mindent tud, ahogy olyan sem, aki szava szent. Nyitott vagyok mások véleményére, de azt az újságírói munkámból tudom, hogy nem tetszhet minden mindenkinek, így inkább abban számít mások véleménye, hogy valami életszerű-e, helyén való-e.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Megszokták, hogy mindig valami új dologba kezdek, így mondhatni, nem lepődtek meg. Apukám biztos fogta a fejét és azt mondta, jaj, már megint mit csinál ez a gyerek, és ezt most már biztos le is tagadja, miután elkészült a könyv. A férjem épp ezt szereti bennem, hogy spontán és lelkesedő típus vagyok, új dolgokba kezdek, nem hiszem, hogy bármin meg tudna még lepődni velem kapcsolatban. De mindig támogat.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
