Beleolvasó: Németh Balázs: Az élet alkonya novelláskötet - A teniszoktató- ("– Jó napot, Mrs. Perkins. Rég láttam. Remélem, jól szolgál az egészsége. – Szervusz, Owen. Ház ezt én is elmondhatnám rólad. Hú, az egészségem, azt inkább hagyjuk. Néha a szívem rakoncátlankodik azóta, amióta megkaptam azt a rohadt szívinfarktust. De semmi komoly.")

 

Németh Balázs írónak megjelent novelláskötetéből hozok részletet nektek, A teniszoktató címmel. A novellás történet az Az élet alkonya című kötetéből hoztam.

Németh Balázs

Az élet alkonya

Tartalom:

Az emberi elme furcsa jószág… képeket tárol, figyel és álmokat kever a valósággal. Néha ébredés után zavartan pislogva próbáljuk helyre tenni az eseményeket, szétválasztva a valóságot a fantázia szülte filmkockák boldog, vagy éppen bénító pillanataitól.
A félelmek, életünk során felhalmozódott sérelmek gyűlnek a memória rejtett zugaiban, éles karmokkal kaparászva az értelem falát. Ha elég erősek vagyunk féken tudjuk tartani, de ha nem, akkor kiszabadul és minden, ami addig megszokott volt számunkra, a múlt ködébe veszve távolodik tőlünk és hétköznapjainkba beletapos a rémület…
Németh Balázs második kötetében elkísér minket egy olyan sötét világba, ahol az elnyomott elme démonjai utat törnek maguknak és elkezdődik „Az élet alkonya…”

ENGEDÉLLYEL

A teniszoktató

Mivel Owen a szülői támogatásra nem számíthatott, és elég kevés törődést kapott az anyjától, aki éreztette vele, hogy ő csak egy kolonc a nyakán, így szépen lassan kialakult benne ez az érzés, és magányos farkasként kell neki boldogulni az élet rengetegében. Zárkózott lett, és olyan érzés kezdte hatalmába keríteni, mintha egy másik én akarna a felszínre törni, ami ellen ő hevesen tiltakozik. A gondolatai sokszor messzire kalandoztak olyan dolgokról, amikre nem igazán szoktak normális helyzetben gondolni az emberek. A szeretet és a törődés hiánya olyan dolgot szabadított fel benne, hogy a másik ember szenvedése okozott neki örömet és kielégültséget. Kezdődött ez gyerekkorában azzal, hogy a szomszédok fojtogatta meg éjszakánként, amíg ők aludtak, és amikor felfedezték a tetemeket rajta, semmi más nem látszott, mint az hogy elégedett a tettével, és belső késztetést érzett arra, hogy ezt folytassa, mert ez boldoggá tette. Nagyon érdekelte az emberi lélek rejtelme, és ezzel kapcsolatban rengeteget olvasott, amikor kis nyugalomra vágyott és el akart menekülni a valóság elől, ezt az utat választotta, ahol még önmaga szórakoztatásán kívül tanulhat is valamit. Az olvasás mellett még nagyon szeretett rajzolni, és azokon jelenítette meg a későbbiekben fantáziájának szülötteit. Általában a rajzok lefejezett holttesteket, ábrázoltak különböző pozitúrákban, de Owen azt tartotta, hogy az olvasás az elme művészete, a rajzolás pedig egyfajta kifejezése a gondolatok összességének. Ahogy egyre idősebb lett, énjének ez a sötét része nem akarta elhagyni, és nem hogy szűnni próbált volna, egyre jobban biztossá tette abban, hogy ha más már nem barátkozik vele a természete miatt, így ez az én lesz a hűséges társa, olyan másik énként, akivel azonosulni tud minden fáradozás nélkül. Mivel az ember léte és mi volta érdekelte, így azzal is tisztában volt, hogy ez egy betegség, amit skizofréniának neveznek. Önmagában elfogadta, de ha más mondta neki, heves tiltakozásban tört ki. Ilyen alkalom volt az is, amikor a munkahelyén egy faipari cégnél beszélgetni kezdett az egyik munkatársával a szabadidős tevékenységéről és a benne rejtőző énről, akkor mondták neki, hogy ez betegség. S attól a naptól fogva nem közelít senki felé. Jobban szerette a saját világát, mert akkor biztosan tudta, hogy ott nem bántják és a könyvek és a rajzolás mindig megnyugtatta. De a tudatalattijában ott motoszkált, amit John Gibson mondott és ez nyugtalanította, sőt határozottan idegesítette. Elhatározta, hogy minél előbb felkeres egy könyvtárat, és utánanéz, mit is jelent valójában ez a skizofrénia kifejezés. Addig is őrlődött, gondolkodott magában, és megint elő–előbújt agyának rejtett zugaiból az a másik én, amiért a könyvtárat felszeretné keresni. ez a másik én olyan dolgokat követelt tőle amit máskor biztos nem tenne meg. A gondolataiba beférkőzött az emberek végtelen és fájdalmas sikolya ahogy megkínozza őket és örömmel nyugtázta hogy ez igenis jó dolog és boldoggá teszi. Ilyenkor érezte, hogy az elméje egy másik világban jár, ami a rendes lét világa és egy olyan, ami minden sötét képzeletet felülmúl. Lehet azt mondani, hogy a normalitás és az őrület határának vékony mezsgyéjén egyensúlyozott, ahol a normális emberi lét és a sötét én megjelenésével küzdött szüntelen. S amikor ezek megjelentek az elméjében, tudjuk, hogy melyik nyert. A világ, amit magában a másik én sötét világának nevezett így jellemezte. „Sötét hely, ahol fáklyák égnek és emberi lélek kövezi útját. A fáklyákon úgy világítanak a lángcsóvák, mintha szemek néznék azokat, kik az útra lépnek. Minden gonoszság otthona, amit isten nem képes elfogadni, de az ördög cinkosává fogadja az embert, kit rabszolgává nevel és bűnre sarkall.” Ez volt az a hely, ahol az a másik én lakott, és embertelen gondolatokat fecskendezett Owen agyába. Először nem akarta beismerni magának, hogy két énje van, de mivel több gondolatot ébresztett benne énjének sötétebb fele, így már ő is hajlott arra, hogy beteg és kezelésre szorulna. De előbb a könyvtárat keresi fel, hogy meggyőződjön róla.

Elment a városi könyvtárba, ahol Mrs. Perkins volt a könyvtáros már időtlen idők óta, aki még gyerekként ismerte meg Owent, és azóta sem felejtette el. Ő volt az, aki Owen számára mindig vigaszt nyújtott, egyfajta menedéket, ha mások bántották vagy éppen otthon voltak zűrök.

– Jó napot, Mrs. Perkins. Rég láttam. Remélem, jól szolgál az egészsége.

– Szervusz, Owen. Ház ezt én is elmondhatnám rólad. Hú, az egészségem, azt inkább hagyjuk. Néha a szívem rakoncátlankodik azóta, amióta megkaptam azt a rohadt szívinfarktust. De semmi komoly.

 A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

Smaragd Kiadó

Németh Balázs hivatalos szerzői oldala

Előolvasás: Németh Balázs: Sötétben élsz novelláskötet - ("Szerintem Balázsnak horrort kellene írni és nem ilyMeg van hozzá minden, hogy egy jó hazai horror regény szerző lehesen.")en rövideket.

Szeretném megköszönni Németh Balázs írónak, hogy elolvashattam megjelenés előtt álló Sötétben élsz novelláskötetét, mely Smaragd Kiadó gondozásában jelenik meg. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány novellás kötetet olvastam eddig. Nem mondom, hogy nem szeretem, csak jobban kedvelem kész regényeket. Ez a kötet viszont változatos történetekkel van tele.

Németh Balázs:

Sötétben élsz

Tartalom:

A történetek zöme életszerű eseményeket dolgozz fel. A közös pont a novellákban a félelem. Félelem a zárt ajtók mögött történő bántalmazásról, a természetfelettitől, a múltbéli tettek súlyától, emlékektől. A történeteken keresztül az író elkalauzolja az olvasó egy-egy szituációba, ahol a szereplőknek le kell győzniük a saját félelmüket, bűntudatukat, a szerelem beteljesülésének érdekében felidézni és elmesélni rég eltemetett emlékeit. Megjelenik a családon belüli erőszak, ősi legendák egy elátkozott barlangról, egy fehér ruhás nő szelleme. Vajon van-e kiút a barlang mélyéről? Vajon ébren tud-e maradni az ember, ha egy kísértet erre kéri? A kérdésekre a választ a könyv rejti.

Véleményem

4/5

Mint ahogy fentebb írtam, egy kezemen megtudom számolni mennyi novellát, olvasta. Mivel elég rövidek egyes novellák és én, ugye szeretem elképzelni, hogyan is folytatódhatna a történet. Miként lenne folytatása az egésznek. Bár némelyik történet szépen le vannak zárva, én mégis tovább gondolnám, sőt egy egész regénnyé tudnám elképzelni. Ilyen pl a Sötétben élsz, vámpíros történet, ez nagyon tetszett. Aztán Az alagút történet, az is nagyon bejött, érdekes volt olvasni, miként keveredik a félelem, misztikum és egy kis horror egyvelege. Szerintem Balázsnak horrort kellene írni és nem ilyen rövideket. Meg van hozzá minden, hogy egy jó hazai horror regény szerző lehesen.

Szívesen olvasnék még tőle hosszabb történeteket, regény formájában, mert szerintem meg van hozzá, hogy meg is tegye. Mivel novelláról van szó, én most rövid véleményt tudok írni. Novelláról sosem tudtam hosszabbat írni, de ha írok is róla csak jókat tudok. Hiszen minden történet más és más. Ahogy a Maradj ébren rész, nekem olyan Odaátos feelingem volt. Aki látta a sorozatot tudja, miről beszélek, aki nem rögvest nézze meg. Minden történetnek meg van a maga mondanivalója, félelme.

Szóval még egyszer köszönöm a lehetőséget. Remélem, folytatja tovább az írást, ha lehet, legközelebb regényt kérek. 

Németh Balázs hivatalos szerzői oldala

Beleolvasó: Ria Anne Donovan: Aline & David - ("Mindannyian próbálják elkerülni azt, amit egyikük sem akar. Felnőni az élethez, önmagukhoz, és rettegnek attól, hogy az élet elszakítja őket egymástól. Megpróbáltatásaik néha fájóak, de épp ettől lesznek ők olyanok, amilyenné válni szerettek volna.")

Újabb beleolvasót hoztam nektek, ezúttal Ria Anne Donovan írónő küldött be részletet a nemrég megjelenő könyvéből, mely Helma Kiadó gondozásában jelent meg.

Ria Anne Donovan:

Aline & David

Tartalom:

A romantikus regény egy fiatal lányokból álló baráti társaság mindennapjairól, a tinédzserekkel megtörtént eseményekről, és az átélt történetek lélektani feldolgozásáról szól. Alina felismeri, hogy az érettségi után gyökeresen megváltozik az élete. A főszereplő természetesen kíváncsi az újra, a jövő kihívásaira, ugyanakkor lelkében aggódik a régi, majdhogynem gondtalan gyermekkora elvesztése, és a baráti társaság – iskolaváltás miatt törvényszerűen bekövetkező – felbomlása miatt. Alina megtalálja a szerelmet Davidben, de a lány még nem tudja bizonyosan, hogy vajon az egyetemi évek alatt is kitart-e a szerelmük ereje?

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

Prológus

Ki ne álmodna parányi sorházakról egy amerikai városban, ahol az emberek szinte soha nem alszanak. Alina és három barátnője tinédzser éveibe pillanthatunk bele. Életüket az iskolai nehézségek töltik ki, mígnem eljön a nap, amikor néhány főiskolás fiú felforgatja az életüket.

Alina Losas az édesanyjával él egy piciny házban, parányi kis kerttel. Ő az, aki soha nincs tisztában azzal, hogy mit akar, és mindenre fejet hajt, amit kitalálnak a barátnői. Pola az, aki hűvös egyszerűséggel mindenkit visszarángat a földre. Katherine, aki mindig tudja, mit szeretne, és mindent meg is tesz, hogy elérje azt. Mia mind közül a legszeleburdibb, ő az, aki mindenáron imponálni akar, még ha nem is sül ki belőle semmi jó.

Mindannyian próbálják elkerülni azt, amit egyikük sem akar. Felnőni az élethez, önmagukhoz, és rettegnek attól, hogy az élet elszakítja őket egymástól. Megpróbáltatásaik néha fájóak, de épp ettől lesznek ők olyanok, amilyenné válni szerettek volna.

 

1. fejezet

Kedves Naplóm!

Ma van a születésnapom, és anyukámtól kaptalak, mert szerinte a kamaszkorra emlékezni kell. Alina Losas vagyok, és Bostonban élek. Ma új tanév kezdődik, és megfogadtam, hogy az idei évben nem az leszek, aki egész életemben voltam, aki alig mer megszólalni, aki átesik a saját lábán, és akinek még nincs fiúja.

– Alina, elkésel a suliból – hangzott fel egy kiáltás a konyhából.

–Megyek anya – kiáltottam vissza. – Mennem kell, különben tényleg el fogok késni.

– Alina, itt van Pola, Katherine, és Mia is – szólt újra anya.

– Megyek – vetettem oda, és leszaladtam a konyhába. A barátnőimre szinte rá sem ismertem: úgy látszik, idén ők is ki akarnak tűnni.

– Sziasztok – öleltem meg őket.

– Szia! Boldog Születésnapot kívánunk! – köszöntöttek kórusban.

Pola így is kitűnt a vörös hajával, de most fekete vékony blúzt, és hozzá feszes farmert viselt, kiegészítésként pedig egy magas sarkú cipőt húzott. Mia is változott, mert már nem viselte a kinyúlt kardigánjait, hanem lecserélte azokat blézerekre, és a hosszú szoknyáit pedig rövidebbekre. Hát, Katherine túltett rajtunk, mert fekete egyrészes ruha volt rajta, fekete szandállal és hozzá feltűnő sminkkel.

– Csak ügyesen – vetette oda anya, mikor indulni készültünk.

– Igen, anya – hagytam rá.

– Oh, Alina, majd elfelejtettem. Apáddal együtt szerettünk volna adni egy kis ajándékot– ezzel elővett egy díszes fehér dobozt, kék masnival. A dobozban két könyv lapult. Az egyik Jane Austen volt: A meggyőző érvek. A másik Thomas Hardy Egy tiszta nő című könyve.

Boldogan ugrottam anyám nyakába.

– Köszönöm, anya. De, hogy értetted, hogy te és apa? – néztem rá meglepetten.

– Pár évvel ezelőtt apáddal beleírtunk ebbe a két könyvbe – motyogta anya meghatottan.

Remegő kezekkel lapoztam fel az első oldalt. „Drága kislányunknak, hogy találja meg a neki  kirendelt utat. Szerető szüleid, apa és anya.” Apa írta bele. Anyámat könnyes szemmel öleltem újra magamhoz. Mind intettünk felé, és elindultunk Pola autójához, ami egy Volkswagen volt. A tanulmányi eredményeiért kapta.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Helma Kiadó

Beleolvasó: Lana V. Asol:A folyó túloldalán - ("– Hát igen, abból van elég – mosolyodott el. – Mivel foglalkoztál Tibordban? Bólintottam, majd mosolyogva felhúztam a szemöldökömet. Ez biztosan nem lesz ínyére az öreg elvinnek. – Zsebes voltam.")

Lana V.Asol következő beleolvasó részét kérlek hozom nektek. Ezúttal is hosszabb részlet kerül fel a blogomra. Ha tetszett nektek a részlet,hagyj nyomott. Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok róla.

Lana V. Asol:

A folyó túloldalán

Tartalom:

Az ​Urvi-folyóról – amely a másvilágot választja el tőlünk – azt tartják, hogy bűvös, veszélyes dolgok ólálkodnak a sűrű köd mögött, ami a folyó vízén ül. Több ezer éve senki nem látta a túloldalt, a halhatatlan démonokat, akikről a gyerekmesék születtek. Csupán Stella, a fiatal és ügyes tolvaj, akit világéletében vonzott a különös víz.
Stella, aki azt gondolta, ismeri a múltját. Egy lány, aki átjutott az Urvin túlra, pedig ott – emberként – egy percig sem tartózkodhatna. Egy lány, aki az Urvi-folyó túlpartján, az elvinek világában rádöbbent arra, hogy eddig semmit sem tudott magáról és a képességeiről. Sosem gondolta volna, mekkora ösztönös erő lakozik benne. Már csak az a kérdés, hogy vajon a búvópatakként elrejtett képességeit időben előhívhatja-e magából? Ugyanis az idő, és az elvinek tanácsa ellene dolgozik. Stellának versenyt kell futnia az életben maradásáért. De nemcsak a saját maga, hanem a szerettei életéért is meg kell küzdenie, egy számára teljesen idegen környezetben. Vajon sikerül-e a küldetése? Vajon egy keserű véletlennek köszönheti, hogy a démonok legfelsőbb uralkodójának fogságába került, vagy az elkerülhetetlen végzet sodorta ebbe a varázslatos világba? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv, amely egy képzeletbeli mindenségbe kalauzol minket, Olvasókat.

Részlet

Engedéllyel

– Mit beszélnek az emberek? – kérdezett vissza.

Tétováztam, mielőtt válaszoltam volna.

– Gyilkosoknak tartanak, veszélyesnek az emberekre.

– Lám, rád a te fajtád is veszélyes. Nemde? – bökött a vállam felé.

– Nem válaszolt – emlékeztettem.

– Mi igyekszünk távolságot tartani, nem véletlenül húztuk meg a határt. A legtöbb, amit hallhatsz, csak mese, de persze a meséknek is van valami igazság alapja. Megvédjük magunkat, ha szükséges.

– Az emberek ellen? Gondolom nem a szabás-varrásban merül ki a mágiájuk. Miért az elvineknek kellene megvédeni magukat?

– Az embereknek épp úgy van fegyverük ellenünk. Csak így működik az egyensúly. Ezért határolódtunk el.

– Mire jó a határ? – tettem fel az újabb kérdésemet, mert muszáj volt, hogy minél tisztábban lássam a helyzetemet.

– Kívül tartja a betolakodókat.

– Én mégis itt vagyok. Ezt, hogy magyarázza?

Emerald elgondolkozott, de nem tűnt tanácstalannak.

– Úgy tűnik, te nem vagy az – a szavai egészen könnyedek voltak, én mégsem találtam bennük megnyugvást.

– Ezt nem értem – szögeztem le. Minden olyan zavaros volt.

– Teljesen még én sem. Most pihenj! Később visszajövök.

– Elmehetek innen?

– A palotából? Igen. De én, a te helyedben még várnék vele.

– Ha elmegyek, veszélyben leszek?

– Razel oltalma alatt állsz, senki nem fog bántani. Nem mernék megkockáztatni a haragját.

– Razel veszélyes? – faggatóztam tovább szemérmetlenül, nem törődve vele, hogy kínos-e a kérdés.

– Nagyon is az, de, ha nem adsz rá alapos okot, nem fog bántani.

Az már nem derült ki, hogy mi számított alapos oknak, mert az elvin ágyba parancsolt.

– Nagyon fázom... – mondtam, mielőtt elment volna.

– Küldetek fel még fát a kandallóba. Kaphatsz több takarót is – mondta, azután magamra hagyott.

Próbáltam ráncba szedni a gondolataimat, de nagyon nehezen ment. Elvinek, mágia, a folyó, nem térhetek vissza... Ez túl sok volt egyszerre. Mielőtt álomba zuhantam volna, megelégedtem annyival, hogy többé-kevésbé biztonságban vagyok.

*

Emerald többször is rám nézett, a kötést nem bolygatta, de hozott fel ételt. A kis asztalhoz ültem a tűz mellé, ott fogyasztottam a vacsorámat. Fogolysült volt gyümölcsökkel, sosem láttam még ennyire szép ételt. Szinte nehezemre esett megenni. Nem is igazán voltam éhes, de azért nekiláttam. Az idős elvin elborzadva nézte, hogyan eszem, pedig használtam evőeszközt. Elképzelni se tudtam, mi baja lehet.

– Azt hiszem, holnap néhány dolgot elkezdek oktatni neked. Többek között az illemet – morogta.

Beleegyezve bólintottam. Szerettem tanulni, mert minden új tudás a pajzsom lehet. Most pedig igazán rászorulok, hiszen semmit sem tudok róluk, és nagyon úgy tűnik, hogy még jó darabig maradok.

– Láttam pár könyvet a polcon, elolvashatom?

– Megtehetnéd, de attól tartok, nem fog menni. Előbb a nyelvünket is el kell sajátítanod.

– Megtanulom! – mondtam elszántan.

Emerald ajka gyenge mosolyra húzódott. Most először.

– Csak szépen sorjában. Lesz időd mindenre. Mondhatni végtelen idő áll a rendelkezésedre.

– Ezt meg, hogy érti?

– Úgy Stella, hogy itt a te óráid is másképp peregnek.

– Mit jelent az, hogy másképp? – ráncoltam a homlokomat.

– Azt, hogy sokkalta lassabban.

– Értem – feleltem elmélázva a hallottakon.

– Azt erősen kétlem, leányom, de majd megérted.

– Mesélne nekem a birodalomról?

– Úgy érted, a négy birodalomról?

Bólintottam, de ezt sem egészen értettem. Emerald az ujjával vonalakat kezdett húzni az asztal lapjára, ami után izzó fény maradt vissza. Először egy nagyjából kör alakú vonalat.

– Ez az Urvi, a mágia, ami elzárja tőlünk a halandó világot. – Majd húzott még két vonalat, ami a kört többé-kevésbé azonos négy szeletre vágta. – Ez a négy birodalom – ujjával a szeletekre bökött. Ez Midha, Gloroth, Daen és Fiedal.

– Mi hol vagyunk most?

– Midhában.

– És ez mekkora terület? Mondjuk a mi birodalmunkhoz képest? – feltételeztem, ha a nyelvünket ismeri, a területeinket is.

– Midha nagyjából akkora, mint az Alsó és Felső Birodalom együtt véve.

– Egek... Akkor az elvinek birodalma hatalmas... – gondoltam.– És... Akkor Razel, Midha uralkodója? – kérdeztem zavarodottan.

– Nem figyelsz, te leány! Razel a négy birodalom uralkodója.

– Mind a négyé? De, akkor miért van felosztva? Miért nem egy birodalom az egész?

– Azért Stella, mert ahogy ti, emberek mások vagytok, úgy az elvinek is különbözőek. Glorothban élnek a kerubok, Daenben az alakváltók, Fiedalban a természeti lények.

– Mik azok a természeti lények?

– Fa, és más növény, vagy kő tündérek.

Bólintottam, de nehezen tudtam elképzelni.

– És Midhában?

– Itt a mágiát használó elvinek élnek.

– A többiek nem tudnak használni varázslatot?

– Ez így nem teljesen igaz, inkább azt mondanám, hogy nem úgy, ahogyan mi. De, ha majd kicsit több időt eltöltesz itt, te is meglátod. Az emberi világban volt gyermeked vagy családod, vagy akit szerettél?

– Istenekre! Dehogy! – nevettem fel. Az én életemben ez egy viccnek hangzott. De eszembe juttatta Bent, és a szívem összeszorult. – Csak barátaim – tettem hozzá szomorúan. – Jó barátaim.

– Sajnálom, de még így is ez a könnyebb út. Barátokat könnyebb hátrahagyni, mintha a gyermekedet, vagy a szerelmedet kellett volna.

– Akinek csak ez van, annak ezt is nehéz! – mondtam halkan.

Emerald megérintette a kezemet, reméltem tőle egy kis melegséget, de az ujjai épp olyan hidegek voltak, mint a sajátjaim.

– Tudom, de idővel majd jobb lesz.

– Úgy látom, itt mindenre az időt kínálják megoldásként.

– Hát igen, abból van elég – mosolyodott el. – Mivel foglalkoztál Tibordban?

Bólintottam, majd mosolyogva felhúztam a szemöldökömet. Ez biztosan nem lesz ínyére az öreg elvinnek.

– Zsebes voltam.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Helma Kiadó

Megjelent Légrádi Gergely: Alkalomadtán című regénye - ("Légrádi Gergely új regénye egy feszültséggel teli családtörténet, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.")

Alkalomadtán

Szöveg és zene: Légrádi Gergely és Zsoldos Dávid beszélgetése a Spinoza Színházban

Időpont:január 26., csütörtök 18.00–19.30

Helyszín: Spinoza Színház (Budapest VII., Dob u. 15.)

Esemény

Az Alkalomadtán című családregényből kiindulva Dávid és Gergő kötetlenül beszélgetnek egy pianínó mellett, érdekes, izgalmas történeteket mesélve az irodalom és a zene kapcsolatáról.

– Generációk, a családi titkok és az előre meghatározottság – áldás vagy átok?

– A csend és a hiány szerepe az irodalomban és a zenében.

– Befejezésről és befejezettlenségről – az átdolgozás, a parafrázis előnyei és hátulütői.

– Az alkotás folyamatai és kihívásai az irodalomban és a zeneszerzésben.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött Email

A helyszínen kedvezménnyel megvásárolható Légrádi Gergely Alkalomadtán című kötete.

Légrádi Gergely

Alkalomadtán

Légrádi Gergely új regénye egy feszültséggel teli családtörténet, amelyben a család legfiatalabb tagjának kell szembenéznie a feldolgozatlanul hagyott múlt örökségével.

 Libri

Pesti Kalligram

Műfaj: regény

Terjedelem: 272 oldal

Kötészet: Keménytábla, védőborító

A kötetről

Az Alkalomadtána mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. A regény négy szólamban, a fiú, az apa, az anya és a nagyapa hangján szólal meg, ahol ki-ki a saját történetét meséli – míg észre nem vesszük, hogy mind ugyanarról beszélnek. Szereplői együtt- és egyet álmodnak, együtt-hallgatnak, együtt-olvasnak és nem utolsó sorban végérvényesen együtt kovászolódnak egy lezárt csatosüvegben.

Felolvasások

Részlet a kötetből Rudolf Péter tolmácsolásában.

Részlet a kötetből Máté Gábortól.

Részlet a kötetből Fullajtár Andrea tolmácsolásában.

Részlet a kötetből Schmied Zoltán előadásában.

Részletek a kötetből

„Soha nem láttam egyetlen tárgyiasult bizonyítékot sem, amely igazolná a nagyszüleim kilétét. Se egy fénykép, se egy gyűrű, se egy irat. Nincs egy ábrázat, egy tekintet, amely előtt elmerenghetnék. Csupán néhány kurta mondat. Az is csak akkor, ha megfogalmazom és kimondom. Ezek az emlékek, emlékeknek képzelt foszlányok belőlem jönnek elő. Belőlem táplálkoznak és belőlem állnak össze. Önmagukba fordulnak. Nincs viszonyítási pont. A felmenőimet csend veszi körül. Csend és arctalanság.”

„Elindultam a lépcsőn, felfelé. A fordulóban hátrasandítottam. Ott jött mögöttem. Nem nézett fel, a lépcsőfokokra koncentrált. Mintha számolta volna. Akárcsak én. Mindig, ha felszaladtam vagy lementem, számoltam a fokokat. Nekem úgy tűnt, hogy egy idő után már nem is a lábammal veszem a lépcsőket, hanem a számokkal. Ahogy eljutok tizenhatig, benne a fordulóval, megteszek egy emeletet. Ha tizenhatig számolok, lejutok, ha újra tizenhatig, a szobám előtt állok. Ha az anyám leküld valamiért, hogy hozzam fel, az egyenlő harminckettővel.”

„Azt mondják, a legfontosabb dolgok csendben történnek. Nem a pillanat művei. Csend és idő kell, hogy létrejöjjenek, megfoganjanak. Ez talán szép és igaz. De azok, akik ezt mondják, elfeledkeznek arról (vagy magától értetődőnek tartják), hogy csak valamihez képest lehet csendről beszélni. Ráadásul ez a valami teszi a csendet értékessé és értékteremtővé. De ha ez a valami nem vagy csak alig létezik a csend ellenpontjaként, akkor a csend üres, süket és fénytelen tér-idő, amely rátelepszik az emberre. Rátelepszik és rágja, mint egy ostoba, kitartó féreg.”

A szerzőről

Légrádi Gergely ügyvéd, író.

Rövidprózáit antológiákban, irodalmi folyóiratokban, napilapokban publikálja. MestereiRadnóti Zsuzsa és Háy János.

Légrády Gergely oldala

Korábbi kötetei:

Titokfa (Partvonal, 2007)

Szemben (Napkút, 2016)

Nélkülem (Napkút, 2018)

Napfénytető (Jaffa, 2019)

Nélkülem – Nélküled (Jaffa, 2020)

Emberek, a borítók mögött! WBM Book Cover Design - ("A Kossuth Kiadó egészen meglepő módon nagy alkotói szabadságot adott. Persze kaptam instrukciókat, de egyébként rám bízták a tervezést és általában csak kisebb módosításokat kértek.")

Következő interjúm az Emberek a borítók mögött! rovatomban, egy csodálatos, tehetséges borítótervezőt mutatnék be nektek. Véletlenül bukkantam rá a Facebookon, az már csak hab volt a tortán, hogy Jud Meyrin könyveit ő készíti. A borítói egyedi és modern. Így számomra külön öröm, hogy elfogadta, hogy interjút készíthessek WBM Book Cover Design-el.

Nagyon köszönöm még egyszer a fantasztikus lehetőséget!

Egy borító, egy egész világ!

Jó olvasást kívánok!

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

A könyvek szeretete nálam már elég korán kezdődött. Óvodás voltam, amikor a bátyám megtanított olvasni és azóta imádok mindent, ami könyvekkel kapcsolatos. Mindig is kreatív ember voltam, sokszor érzem a sürgetést, hogy alkotnom kell, ez tesz boldoggá. Először az írás terén próbáltam ki magam, 2015-ben jelent is meg könyvem, aztán 2017-ben elvégeztem egy grafikus tanfolyamot, mert érdekelt a „másik” oldal is, hogy hogyan készülnek a borítók. Már ekkor indultam külföldi borítótervező pályázatokon, de még rengeteget kellett tanulnom, ahhoz, hogy ott tartsak, ahol ma tartok. 2019-ben egy webdesign tanfolyamot is elvégeztem, hogy tovább bővítsem a tudásom, hiszen a tanulással nem lehet leállni, így lehet fejlődni.

A neved WBM Book Cover Design.  Miért pont ezt választottad, honnan jött az ihlet?

Ez igazán egyszerű, semmi varázslat nincs mögötte: a nevem kezdőbetűiből áll, a Book Cover Design-nal pedig a tevékenységemre szerettem volna utalni.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzumban/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

Azt hiszem a fantasy áll hozzám a legközelebb, de igazából szeretek mindenféle stílusban alkotni, nem válogatok. Nem akarom magam beskatulyázni, hogy csak ilyen és ilyen borítókat készítek, szeretem a kihívásokat. Éppen ezért volt izgalmas, amikor szakácskönyv vagy éppen művészettörténeti könyv borítójának a megtervezéséhez kértek fel.

Igen, nagyon szeretem elolvasni azokat a könyveket, amikhez én készítettem borítót, bár nem mindegyiket volt lehetőségem még olvasni. Szeretem jobban megismerni a könyvet, aminek én készítettem a „ruháját”.

Kossuth Kiadó

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?

Mindig is érdekelt a könyvkiadás folyamata és így, hogy én is a részese lehetek, teljes mértékben munkaként gondolok rá. Az új évben igazából még csak egyetlen szabadnapot tartottam, ennyire komolyan gondolom.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Mivel sokáig külföldön éltem, ezért külföldi íróknak kezdtem el először borítókat készíteni, ami legtöbbször ekönyvként jelent meg. Természetesen boldog voltam, hogy az én munkám is benne van, de azért az teljesen más, amikor itthon jelenik meg egy könyv, aminek én terveztem a borítóját. A legelső itthoni munkákra az általános iskolai legjobb barátnőm kért fel, akinek két mesekönyve jelent meg és mindegyikhez én terveztem a borítót. Remek tapasztalat volt, hogy milyen valakivel közösen együtt dolgozni a borítón, hogy milyen megalkotni az elképzeléseit.

A következő nagyobb munkám aztán a FairBooks Kiadónál volt. Az a megtiszteltetés ért, hogy Jud Meyrin: Itáliai rejtélyek című e-könyv sorozatához én készíthettem el a borítókat, sőt ezután Alba Ferro első kisregényéhez, a Gyémánt szívhúrhoz is én terveztem borítót.

Egészen elképesztő, leírhatatlan érzés, amikor a kész könyvet a kezemben tarthattam vagy az ekönyveket megnyitottam és elolvastam! És ez az érzés azóta is elkap minden egyes könyvnél, aminek én készítettem a borítóját.

FairBooks Kiadó

Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Nem szoktam kapkodni, sietni, de ha elkap a gépszíj és beindul a fantáziám, akkor elég gyorsan el szoktak készülni az első tervek, amikkel aztán tovább szoktunk dolgozni. Meg szoktam kérdezni, hogy mi az elképzelés, hiszen úgy nekem is könnyebb dolgom van, ha tudom, hogy milyen irányba induljak el.

Kossuth Kiadó

A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van abba, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?

Eddig szerencsére sikerült mindenkivel megtalálni a közös hangot, hiszen az a célom, hogy a lehető legtökéletesebb borítók kerüljenek ki a kezeim közül. Nekem az a legfontosabb, hogy az írók elégedettek legyenek a végeredménnyel, ezért mindig szem előtt tartom az elképzelésiket, a véleményüket. Ha kell, napokon át keresem a képeket, amíg meg nem találjuk a megfelelőt, sőt van, hogy éjszaka is azon jár az agyam, hogy melyik kép vagy koncepció lenne a legjobb. Az biztos, hogy addig nem állok le, amíg nem szeret bele a szerző a borítóba. Pont a napokban számolta össze az egyik kedvenc íróm, hogy 31 tervet küldtem neki, mire meglett az igazi.

Lexie King írónő

Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb? Van kedvenced?

Nem tudnék legkönnyebb vagy legnehezebb munkát mondani. Mindegyik borító odafigyelést igényel. Szeretek mindig egy borítóra koncentrálni, mindig csak akkor kezdek bele a következőbe, ha az előzőnek legalább az alap terve elkészült. Hogy van-e kedvencem? Mindegyik munka más és mindegyik borítót szeretem. A legutóbb Balatonyi Lilla – Világokon át című regényéhez terveztem borítót, amit nagyon élveztem készíteni. Ezen kívül pedig vannak olyanok, amiket még nem árulhatok el, mert még nem lettek leleplezve.

A kiadó mennyire szól bele a munkádba? Jobb, ha pontos instrukciókat kapsz, vagy szereted, ha rád bízzák a feladat részlettel?

A Kossuth Kiadó egészen meglepő módon nagy alkotói szabadságot adott. Persze kaptam instrukciókat, de egyébként rám bízták a tervezést és általában csak kisebb módosításokat kértek. Ez is élvezetes munkafolyamat, mert így aztán tényleg szabadjára engedhetem a fantáziámat.

Balatonyi Lilla írónő

Hogyan látod,magad mondjuk, 5 év múlva fogsz borítókat tervezni?

Mindenféleképp! Nekem ez szerelem, ez az álom munka! Remélem, hogy 5 év múlva, ha besétálok egy könyvesboltba, akkor sok-sok ismerős borító jön majd velem szembe.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra!

Én köszönöm!

Elérhetőségei:

 W.B.M.Book Cover Design FB oldala

W.B.M. Book Cover Design Insta oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Steven Ricks - ("Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Steven Ricks írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Az írónak a „Hogyan nem lettünk sztárok”című kötete jelent meg, mely a LittleFox Kiadónál jegyezhető elő. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nyíregyházán születtem, és mindig is itt éltem. Gyerekként informatikus szerettem volna lenni, Több szakmát is szereztem, és jelenleg informatikával is foglalkozom. Tizennégy éves koromban kezdtem gitározni, és bár már aktívan nem zenélek, ez azóta is fontos része az életemnek. Az első regényem, a „Hogyan nem lettünk sztárok” is egy zenekar történetét meséli el.

Soha nem terveztem, hogy író leszek, az egész egy váratlan elhatározásból indult. Egyik éjjel megálmodtam egy történetet, ami annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem leírom. Azóta az írás a legkedvesebb hobbim.

Hogyan nem lettünk sztárok? sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első változat megírása öt hónapig tartott, utána még négy hónapig javítgattam a kéziratot, mire késznek éreztem arra, hogy megmutassam egy kiadónak. Kutatómunkát a helyszín igényelt. Miután eldőlt, hogy hol fog játszódni a történet, a lehető legjobban meg szerettem volna ismerni a várost, hogy minél élethűbben tudjam bemutatni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes egészében a fantázia szüleménye. Kitalált történet, kitalált szereplőkkel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021 májusában megálmodtam ezt a történetet, és akkor döntöttem úgy, hogy leírom. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha eljutok odáig, hogy meg is jelenjen, de annyira megszerettem az írást, hogy azóta folyamatosan képzem magam, és célommá vált, hogy megosszam a műveim másokkal.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyenlőre nem, de nem zárkózom el a dologtól. Még bármit hozhat a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre kész van, ezt is megcsináltam! Aztán jön a felismerés, hogy úristen vége van! Hónapokig élsz egy másik világban, aminek minden percét élvezed, és most ki kell lépned belőle. Mint, mikor hazajössz egy fantasztikus vakációról, és másnap újra be kell menned a munkahelyedre. Legszívesebben visszaszöknél, és soha nem jönnél haza, de aztán rájössz, hogy most jön a legjobb rész: meg kell osztanod másokkal, hogy ők is átélhessék.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Szerettem volna egy olyan regényt írni, ami a világ bármely pontján megállja a helyét, ehhez viszont elengedhetetlen egy „nemzetközibb” név. A kiadó is egyet értett ezzel, és az eredeti nevem is szerettem volna kicsit titokban tartani.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem én választottam zsánert, az választott engem. Én csak írtam egy történetet, amit ide kategorizáltak be.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szerintem ez minden író egyik legemlékezetesebb napja, én biztos, hogy sosem felejtem el.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A Hogyan nem lettünk sztárok, egyik napról a másikra született meg bennem, és írás közben végig olyan volt, mintha valaki diktálta volna. Sokszor éreztem úgy, mikor elkezdtem egy fejezetet, hogy nem tudom miről szól majd a következő, de mire eljutottam odáig, már tudtam, mintha valaki súgott volna.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Olyan kedvenc, amit kiemelnék nincs. Én imádtam az egészet. Talán az utolsó fejezetet volt a legjobb írni, mert akkor már láttam a végét, és az első perctől tudtam, mi lesz az utolsó mondat, és öt hónapot vártam rá, hogy leírhassam. Elkezdeni volt nehéz, az első fejezetet legalább tízszer átírtam, de ahogy haladtam előre, úgy volt egyre könnyebb.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Hogy a következő regényem hogyan fog megszületni, azt még nem tudom. A Hogyan nem lettünk sztárok egy álomból született.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első könyvemet titokban írtam, senki sem tudott róla. Párom olvasta el először, de nem tudta, hogy én írtam, szerettem volna, ha elfogulatlan véleményt mond. Ezt egyszer lehetett eljátszani, de ezek után is ő lesz az első aki elolvassa majd a kéziratokat, és csak utána láthatja más. Az ő véleménye a legfontosabb számomra, és az ötleteit mindig fontolóra veszem. A Hogyan nem lettünk sztárokban is sokat segített az utómunkáknál. Az ő bíztatására döntöttem úgy, hogy megmutatom másoknak is. Néhány közeli barátom olvashatta eddig, de mindenki bíztatott, hogy keressek egy kiadót.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenkit meglepett a hír, nemcsak a családomat, a barátaimat is. Aki még nem olvasta, az most türelmetlenül várja, hogy végre elolvashassa, akik pedig olvasták, mind bíztatnak, hogy ne hagyjam abba az írást.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Idén elkezdtem a második regényem írását, de a Hogyan nem lettünk sztárok kiadásának és népszerűsítésének munkálatai rengeteg időt igényelnek, így most kicsit lassabban haladok a tervezettnél, de jövő nyárig mindenképp szeretném befejezni. Aki pedig szeretne időben értesülni mindenről, az kövesse a facebook oldalam.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Steven Ricks írói oldala

LittleFox Kiadó