Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ádám Adrienn - ("Cute Bunny Titkos Napló szerzőjeként ismerhettek meg a könyves világban, mely 2021 novemberében jelent meg. Könyvmoly, utazás szerelmese, spirituális, céltudatos, minimalista, ezek a kifejezések jellemeznek a leginkább.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ádám Adrienn írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és könyvéről, Cute Bunny Titkos Naplójáról. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

29 éves, elszánt hobbi naplóírónak titulálnám magam. Cute Bunny Titkos Napló szerzőjeként ismerhettek meg a könyves világban, mely 2021 novemberében jelent meg. Könyvmoly, utazás szerelmese, spirituális, céltudatos, minimalista, ezek a kifejezések jellemeznek a leginkább. Szeretek kipróbálni új dolgokat, legyen az egy új szakma, hobbi, kaland. Nem tudok egyszerre csak egy dolgot csinálni, valamin mindig ügyködnöm kell. Egy ismerősöm úgy fogalmazott: „Nem találod a helyed” – ami, csak annyiban igaz, hogy folyton úton vagyok, 3 nap alatt 3 országban fordulok meg, több otthonom van, általában bőröndből élek. Máskülönben pedig, amikor nem vagyok a helyemen, akkor változtatok[, és sokszor szeretek a komfortzónámon kívül lenni. Az életem színes, izgalmas és nincs benne 1 perc szabadidő sem. Talán ez lennék ÉN – Ádám Adrienn.

Cute Bunny Titkos naplója sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2016 óta foglalkozok gyerekekkel, így láttam, és magam is emlékszem, hogy a csajok mindig jegyzetelnek, titkos papírkákat írnak, naplót vezetnek, kreatív tevékenységeket folytatnak.

Ezért szerettem volna egy olyan naplót létrehozni, ami egy kicsit kiszabadítja őket a napi stresszből és a digitális világból, ahova leírhatják a gondjukat,  bajukat és nem utolsó sorban a boldogságukat.

Cute Bunny Titkos Naplója egy kreatív, szórakoztató ifjúsági napló, 7-14 éves korú lányoknak.

Napló, tehát kitöltendő belívvel lett megalkotva. Feladatok, találós kérdések, szabadidő ötletek, hasznos tájékoztatók, környezetvédelem, illemtudás és sok-sok más jellemzi még az oldalakat, melynek tartalmát a mindennapokból gyűjtöttem össze. Tehát nagyon sok kutatómunkát nem igényelt. Az írás folyamata számomra gyorsan megvan, hiszen akkor írok, amikor ötletem van. Ami viszont nagyon sok időt igényel egy naplónál, az a szerkesztés, fogalmazás, fotók, táblázatok helyes elrendezése.

Kérdésre a válasz: az ötlettől a fizikai könyvig összesen 6 hónap telt el.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2016-ban elkezdtem egy kéziratot, amit azóta ki sem nyitottam, be sem fejeztem, és tudom, hogy nem is fogok. Nagyon jól megfogalmazta egy korábbi interjúban az újságíró, hogy a  Cute Bunny Titkos Naplója egy álmatlan éjszakán született meg. Legalábbis maga a gondolat. Ezt követően másnap egész délelőtt feljegyeztem a laptopomba a gondolataimat, majd megszerkesztettem gondosan az oldalakat; laptopon és egy üres füzetbe is. Fogalmam sem volt, hogyan kell könyvet kiadni, hiszen még nem csináltam ilyet, sőt még hasonlót sem. Ekkor eszembe sem jutott más, mint a magánkiadás. Teltek a napok, amikor is kaptam egy fordító munkát, ahol egy srácnak tolmácsolnom kellett, ő ekkor munkát keresett, és random megkérdeztem tőle, hogy milyet? Abban a pillanatban megláttam a fényt az alagút végén, mivelhogy azt válaszolta: Nyomdai előkészítő vagyok. Ott, akkor tudtam, hogy őt nekem küldték. Továbbiakban is fordítottam neki, és az egész könyvemet, szerkesztést, borítót, mindenféle nyomdai előkészítést, sőt később még fotókat is barterba megoldottuk.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Van ötletem, de nagyon titokzatos vagyok, nem szeretném elárulni. Előre nem szeretek semmit elmondani, mert bármikor bármi közbejöhet, és közbe is jön, más élethelyzet, bármilyen külső, gazdasági, egyéb befolyás.

Csak annyit, hogy egy nagyon izgalmas év vár rám 2023-ban, amikor is 180 fokos fordulatot vesz az életem, és ezzel kapcsolatban tervezek egy újabb kiadványt. Emiatt már most iszonyú izgatott vagyok, és tudom, nagyon sokan szeretni fogják. Remélem, kellőképpen felkeltettem az érdeklődést!

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor a kéziratot készítem, az az alkotás rész, ekkor érzem magam a legjobban. Ahogy befejeztem a kéziratot, akkor jön az igazi munka, amit már kevésbé élvezek teljesen őszintén. A kézirat nyomdai előkészítése, nyomdákkal egyeztetés, marketing, könyvelés, stb.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem passzolna hozzám. Egyáltalán, miért kell az álnév?  Engem minden bizonnyal összezavar.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Én nem szerettem volna írni, egyáltalán nem volt tervben. Nagy tervező vagyok, de ha valaki megkérdezte volna mondjuk 2 évvel ezelőtt, hogy lesznek-e saját kiadványaim, biztosan nemmel válaszolok.

A zsánerem jelenleg, egyénileg találtam ki, hogy naplóíró vagyok.

Iskolás korom óta volt leckefüzetem, naptáram, hol saját magam által készített, vagy boltban vásárolt. Fixen beosztom, mikor milyen teendőim vannak. Nem vagyok halogató típus, ebben szerintem nagy segítség a naplózás. Az ötlet valahogy innen jöhetett.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Külföldön voltam, amikor a nyomdából kijött a könyv, sajnos nem én tudtam érte menni. Épp egyik munkából siettem a másikba, amikor jött a fotó a nővéremtől a frissen nyomott könyvemről, az első saját termékemről. Természetesen elérzékenyültem, iszonyú büszke voltam magamra, hiszen nem mindennapi esemény volt az életemben. Elmondhatatlan érzés. Amikor nincs kiadó mögötted, minden a te felelősséged,[ és a legnagyobb kérdés az, vajon mit fog szólni hozzá a közönség?

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Is-is! De semmiképpen sem erőltetett. Ha jön az ihlet, megy az írás, ha nem, akkor hagyom. Kizárólag ha kedvem van hozzá, hiszen mint említettem, ez egy hobbi, ahol alkothatok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít?Kik szólhatnak bele a szöveg, a történet alakulásába?

A férjem jelen van minden egyes munkafolyamatban, biztosan unja már, semmi másról nem tudok beszélni.

Anyukámnak mutatom meg először, hogy olvassa át, mit gondol!

Mindig ezt a választ adja: -Jó, olyan Adris, olyan, mint te vagy! Nem magadnak írtad véletlenül? Egyébként teljesen egyedül készítem, nincs senkinek rálátása, mit alkotok, csak a kész eredményt látják.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem mindenben motivál, mellettem van, támogat!

Apukám azt mondta: -Tudod mi, a baj? - Írni kell a következőt!

A mamám: -[Amikor az újságban megláttalak, úgy kihúztam magam!

Drágák nagyon, támogatnak mindenben. Amolyan családi vállalkozás, mindenkinek megvan a maga feladata! Van, aki a könyveket szállítja, postáz, személyesen átadja, bankot intéz, stb… Jó kis csapat!

Akkor itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak nekik! Köszönöm és hálás vagyok mindenért, amit közösen létrehoztunk. És ez nem más, mint a 192 oldalas könyvek - ez a név arra utal, hogy mindkét kiadvány 192 oldal.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Cute Bunny Titkos Napló után elkészítettem a Happy Day Inspirációs Munkafüzetet, ez minden könyvvásárló számára ingyenesen letölthető.

Valamint, 2022. novemberében jelent meg második kiadványom, a MY 365 DAYS, mely egy kortól, nemtől független éves tervező.

Illetve,  készültem még egy Könyvkiadás Kurzussal elsőkönyves íróknak, amiben A-tól Z-ig átvesszük a könyvkiadás menetét.

2023-ban viszont valami teljesen mással készülök, részletek később… 

Üzenetem:

Az idő fogy, a napok telnek, hogy hogyan, te döntöd el. A te időd, a te naplód, a te 365 napod!

Ölelés: Adrienn

Köszönöm az interjút Adrienn, további sok sikert kívánok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

192 oldalas könyvek

Bemutatkozik meskete.hu, avagy lehetőségek a meseíróknak. - ("Amatőr és profi meseíróként is nehéz olykor eljutni a közönséghez, márpedig minden meseíró célja, hogy történeteit olvassák. A meseolvasásnak számos pozitív hatása van a gyermek fejlődésére nézve.")

Megjelenési lehetőség meseíróknak

Egyre többen vannak azok, akik álmaiknak élve, valamilyen belső indíttatásból írni kezdenek. Sok esetben azonban a lelkesedés nem elég, és igen kevesen vannak azok, akik az íróasztalfióknak írnak, egy író természetes vágya az, hogy olvassák. Sokszor pedig itt kezdődnek az akadályok. Az olvasókhoz ugyanis valahogy el kell jutni.

Magyar mesék és meseírók egy helyen

Bizonyára tapasztalják ezt azok is, akik mesék írásával foglalkoznak. Amatőr és profi meseíróként is nehéz olykor eljutni a közönséghez, márpedig minden meseíró célja, hogy történeteit olvassák. A meseolvasásnak számos pozitív hatása van a gyermek fejlődésére nézve. Erősíti a képzelőerőt, a figyelmet, javulnak a tanulási képességeik.

Egy kiváló családi, közös tevékenység is, ami a szülő-gyermek kapcsolatot is erősebbé, bizalom telibbé teszi. Olyan erkölcsi értékeket tud a mesék segítségével magáévá tenni a gyerek, amiket más módon talán sokkal nehezebb lenne. A gyerekek így szórakozva jutnak el ahhoz a tudáshoz, aminek későbbi életükben igen nagy hasznát vehetik majd. A mesék erősítik a lelket, az egészséges önbecsülést, a hitet és olyan sok mindent adnak, amire talán nem is gondolnánk.

A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni – írta Bruno Bettelheim osztrák származású amerikai gyermekpszichológus, s valóban, a mese túlmutat önmagában, mélyebb rétegei vannak, mint maga a mese, a történet.

Gutási Gábor projektvezető

Meseíróként ez egy fantasztikus lehetőség!

A meskete.hu olyan meseírókat vár, akik szívesen megosztanák történeteiket az olvasókkal. Pár hónap alatt már több mint 70 ezer meseolvasás történt a felületen és 10 ezer írói profilmegtekintés. Közel ezer mese közül választhatnak a látogatók, melyek közül több, mint 120 hangosmese formájában is elérhető.

Már ezernél is több regisztrált taggal rendelkeznek, és több mint kétszáz magyar meseíró publikál a felületen. Többféle korosztálynak szóló meséikkel hasznos kikapcsolódási és szórakozási lehetőségeket kínálnak, egészen az óvodás korosztálytól a tinikig bárki megtalálhatja az érdeklődési körének és az adott élethelyzetének megfelelő mesét, meséket. Legyen szó akár állatos, tanulságos vagy vicces mesékről, esetleg olyanokról, melyeket kifejezetten egy-egy élethelyzetben lévőknek ajánlanak, a meskete.hu kínálatából bárki csemegézhet.

A blog szekcióban pedig sokféle mesés érdekességet olvashatunk, aki pedig regisztrál a felületre – ami Facebookon keresztül mindössze pár másodperc –, az a meséket pdf-formátumban is letöltheti. És szavazhat is azon a pályázaton a kedvenc meséjére, ami február 28-én éjfélig tart. Ez a meseíró pályázat még nyitott tehát, nevezési díj nincs, a legjobbak jutalma pedig a nyomtatott megjelenés. Ezen felül havonta sorsolnak ki a pályázók között 3000, 5000 és 10.000 forintos vásárlási utalványokat, ez is egy kis bátorítás a még most szárnyaikat bontogatóknak. Akik között bizony gyerekek is vannak, az ő képzeletük szüleményeit sokszor pedagógusaik töltik fel a felületre és csak biztatni lehet a fiatal korosztályt arra, hogy megmutassák magukat.

A meskete.hu egy hobbiprojekt, melyet nem nagy, milliós befektetéssel alapítottak, az alapító maga is mesekönyvíró, aki így szeretne kedveskedni a hazai profi és amatőr meseíróknak. Hamarosan prémium funkciók és webáruház is elérhetők lesznek a felületen, és már tervezik a tabletes és mobilos applikációkat is.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! M.Z. Chapelle - ("Ami biztos, hogy az LMBTQ+ vonal továbbra is része lesz a munkámnak, még sok-sok BL regénnyel szeretném meglepni az olvasókat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem M.Z. Chapelle írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Párizstól keletre (Velünk kezdődött) illetve a Bangok felett a csillagok c. kötete is megjelent az Ulpius kiadó gondozásában, melyek minden nagyobb könyvesboltban kaphatók. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

M. Z. Chapelle írói néven alkotok, tősgyökeres budapesti vagyok, de a történeteim általában távoli, egzotikus helyszíneken játszódnak. Az eddigi két megjelent regénye Thaiföld, most pedig egy Japán helyszínű történeten dolgozok.

Szociális munkát és interkulturális pszichológiát tanultam az egyetemen, ezért a kulturális különbségek, a társadalmi sokszínűség és az érzékenyítés olyan témák, amiket igyekszem megjeleníteni valamilyen módon a történeteimben.

A Párizstól keletre (Velünk kezdődött) sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Volt már némi alapismeretem Thaiföldről, de amikor eldöntöttem, hogy Amphawában játszódjon a regény, akkor természetesen jobban el kellett mélyednem a kutatásban: a Google Mapset bújtam, hogy virtuális sétákat tegyek az utcákon, Thaiföldön honos fákról, növényekről olvastam, helyi szokásokról, szóval próbáltam minél hitelesebb képet festeni, annak ellenére, hogy sajnos még sosem jártam ott.

Forrás: M.Z.Chapelle írói oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A realista történeteim is mind kitaláltak. Előfordul, hogy merítek a valóságból, vagy egy-egy helyszínt, szituációt “kölcsönzök”, de alapvetően mindig fikciót írok.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Kamaszkorom óta része az írás az életemnek, ám az utóbbi pár évben kiemelt fontosságú lett, már nem tudom elképzelni, hogy ne üljek le a gépem elé minden nap. Kezdetben inkább terápiás céllal íródtak a történeteim, idővel azonban valóban szenvedéllyé vált, és egyre több mindent tudtam kifejezni vele. Most már sokkal inkább célom a szórakoztatás, hogy valami értékeset tudjak mutatni az olvasóknak, akik kikapcsoljanak a regényeim mellett.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A novellákat azért szeretem, mert ott bátrabban merek kísérletezni: szívesen írok fantasyt, misztikusat, thrillert és horrort is, ezt a jövőben is szeretném megtartani, és minél több zsánerben kipróbálni magamat. A regényeimben egyelőre maradok a romantikánál és a romantikus-kriminél, de van a tarsolyomban fantasy ötlet is, csak még nem jutottam oda, hogy megírjam. Ami biztos, hogy az LMBTQ+ vonal továbbra is része lesz a munkámnak, még sok-sok BL regénnyel szeretném meglepni az olvasókat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Varázslatos és egyben ijesztő. Mert amikor kiadom a kezem közül, már nemcsak az én kis kéziratom lesz, amin dolgozhatok, amit elővehetek és átolvashatom bizonyos részeit, hanem az már egy félig kész könyv, ami megy a szerkesztő elé, majd később tovább a korrektorhoz, tördelőhöz. Ilyenkor elengedem a kezét a regénynek, mert habár még sok munka van vele, hogy valóban késznek lehessen nevezni, de itt már egy közös munka folyik, közösen alkotunk valamit, nekem is más szemmel kell néznem a történetre. Valamilyenszinten ilyenkor eltávolodom a történettől, igyekszem kritikusak szemlélni, megtalálni benne a hibákat és javítani azokat.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Franciás hangzású nevet szerettem volna, mert imádom a francia nyelvet. Az M. Z. pedig rövidítés: a Ziva Miriam nevekből jön, ami a héber nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, sokáig élt bennem az elgondolás, hogy tőlem nagyon messze áll a romantika, erotikus jeleneteket pedig kifejezetten féltem írni. Aztán rájöttem, hogy ha két férfi szerelméről írok, akkor elmúlik a feszélyezettség érzése, és most már nem is tudnám elképzelni, hogy ne írjak ilyesmiről. Sokat segített nekem a fanfiction írás, hogy ki merjek mozdulni a komfortzónámból.

Forrás: M.Z.Chapelle írói oldala

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Miért, tényleg megjelent? Néha még mindig nehéz elhinni, főleg, hogy egy olyan kiadó, mint a Művelt Nép karolta fel, és adta ki kiadói gondozásban. Hihetetlenül büszke voltam a kitartásomra, a sok beletett munkára, és csak még jobban belelkesedtem a további regényeim kapcsán. Olyan érzés volt, mintha a sok bizonytalanság után kapok egy egyértelmű választ, hogy jól csinálom, és habár tudom, nem lehet elszállni csak azért, mert megjelent egy regényünk, de mindenképp felemelő érzés és egy mérföldkő az életemben.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sokáig színtisztán impulzív volt, amivel aztán egy idő után falnak ütköztem, és rájöttem, muszáj bele tudatosságot is csempészni, meg sok-sok tanulást, mert különben az ember nem fog fejlődni, és csak egy helyben toporog. Ha nem is tervezek meg mindent, de azért igyekszem a fejezeteket és a főbb dramaturgiai pontokat előre kitalálni, amiket aztán szépen összekapcsolok. Intuíciók nélkül nem működik számomra az írás, tanulhatnék akármennyi írástechnikát, ha hiányozna belőle a lélek, így bizonyos “szokásaim” megmaradtak: nem bírok lineárisan írni, inkább, mint egy mozaikot, úgy rakom össze a történetet, és nekem eddig ez tökéletesen bevált.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak olyan humoros vagy éppen drámai párbeszédek, amiket nagyon szerettem írni, és sokadik olvasásra is szeretem fellapozni a könyvet miattuk. Például nagyon szerettem Léo és Than, a két főszereplő kapcsolatát előremozdító  jeleneteket, amikor kicsit mindig közelebb kerülnek egymáshoz. Jó volt építeni a köztük alakuló viszonyt.

Lelkileg egyértelműen azokat a jeleneteket volt a legnehezebb megírnom, amik Léo gyerekkori bántalmazásáról szóltak, ezekkel sokat foglalkoztam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Van, amelyik könnyen rám talál, más esetében pedig sok órányi agyalás és tervezgetés áll a háttérben. A Párizstól keletre megírásának kezdetekor annyit tudtam, hogy egy BL történet lesz, Thaiföldön játszódik majd , és akartam bele egy gyerekkori traumát. Ezenkívül nem sok minden volt meg, ahogy írtam, úgy alakultak ki a további részletek. Pl: hogy az egyik szereplő legyen rendőr, meg hogy a főszereplő az anyukája temetése miatt érkezzen haza.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kiadón és a szerkesztőmön kívül van néhány olyan személy, akik rendszeresen segítenek nekem bétázással, az ő segítségük pótolhatatlan. Nagyon adok a szavukra, szóval ha változtatást javasolnak valamilyen okból kifolyólag, akkor mindig átgondolom, és igyekszem javítani a szövegen és a történeten a megjegyzéseik alapján. Rajtuk kívül nem szoktam senkinek sem megmutatni, még a családomnak sem. A szüleim is akkor olvashatták csak a Párizstól keletre regényt, mikor már könyv formában kijött, előbb nem volt bátorságom megmutatni - így azonban elkerülhetetlenné vált. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsés vagyok, mert mindenben támogatnak és még akkor is hisznek bennem, amikor én kicsit megingok. Már az első novelláimra is nagyon büszkék voltak, a regényemnél meg pláne! Velem együtt járták végig a boltokat és csodálták meg a könyvet a Libri, Líra polcain.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A tavalyi év végén két novellám jelent meg a C&H Projects szárnyai alatt (Lámpások éjszakája, Jégvirágok)., szilveszterkor pedig Kollár Betti és Sam Wilberry írókkal készítettünk egy ingyenes meglepetés ebookot az írásainkkal (Szilveszteri mesék). Idén a Museliere Alkotói csoport következő antológiájában egy urbanfantasy novellám várható, februárban pedig érkezik egy Valentin-naphoz kapcsolódó horror sztorim.

Valamint készül a harmadik regényem, és ha minden jól megy, az év második felében ez a történet is könyv formájában kerülhet a könyvespolcokra! Japán helyszínű, romantikus BL történet lesz, és már alig várom, hogy megmutathassam a borítóját, vagy eláruljam a címét az írói oldalamon!

M.Z.Chapelle írói oldala

Instagram

Moly

Libri

TikTok

Wattpad

Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Horváth F. Dániel - ("A YouTuber szerelmét csak két barátomnak mutattam meg, és már csak azután, hogy elküldtem több kiadónak.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Horváth F. Dániel írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről, A youtuber szerelméről, mely a Gyémántfelhő kiadónál szerezhető be. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az felkérésemet. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Az intejú még 2022-ben készült.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sajnos túl sok mindent nem árulhatok el magamról, mivel a CIA titkosügynöke vagyok, és nem nézné jó szemmel az ügynökség… Na jó, csak vicceltem! Horváth Dánielnek hívnak, 33 éves vagyok, sőt, hónapokon belül 34 leszek. Molekuláris biológusként végeztem, most tudományos munkatársként dolgozom egy cégnél dokumentációs területen. A természettudományos végzettségem ellenére művészléleknek tartom magam. Szeretem a rockzenét, az ázsiai kultúrát, a mézes-sonkás chipset és Adam Sandlar filmjeit. Talán röviden ennyit rólam. Meg esetleg még annyit jegyeznék meg, hogy A YouTuber szerelme, ami idén nyáron jelent meg, az első regényem, szóval az írói pálya legelején járok még csak.

A youtuber szerelme sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regény nem igényelt sok kutatómunkát, bár az is igaz, hogy egy-két dolognak talán jobban is utánajárhattam volna. A cím kicsit csalóka, mert ugyan a történet főhősei valóban YouTuberek, a videózás csak érintőlegesen kerül szóba, alapvetően általános emberi érzésekről, szerelemről, féltékenységről, nagyravágyásról, bűntudatról és irigységről szól a könyv. Aminek külön utánanéztem, az az érdekkapcsolatok világa volt. Ebben a témában több könyvet is elolvastam – pl. Egyetemista lány támogatót keres, Puncsapuk –, mivel a regényemben is egy hasonló alku köttetik: Alex, a sikeres, de félénk videós, akinek még sosem volt senkije, elfogadja Rebeka ajánlatát, aki hajlandó a „barátnője” lenni, ha cserébe a fiú hírnevet biztosít számára.

Ami az írást illeti, az első karakter leütésétől az utolsóig kb. egy év telt el, de a könyv nagyrészét 4 hónap alatt írtam meg. Viszont ezalatt a 4 hónap alatt csak az írással foglalkoztam, nem dolgoztam mellette. Nekem mindenesetre egy örökkévalóságnak tűnt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A könyvben nincsen semmiféle fantasztikus vagy természetfeletti elem, nincsenek benne zombik, vámpírok, tündérek, vérfarkasok, varázslók vagy gyíkemberek, a történet pedig annyira realista, hogy akár a valóságban is megtörténhetne. Azt leszámítva, hogy a humor itt-ott kicsit túlzó és abszurd, de ez csak fűszer gyanánt van.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az első verseimet általános iskolásként írtam, szóval elég régen. Már nem emlékszem, hogyan kezdődött, és akkoriban ez nem is volt szenvedély, az iskolában az irodalom egyáltalán nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Csak időnként írtam egy-egy verset, ha volt ihlet, és valami eszembe jutott.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen. Ez a könyvem fiatal felnőtteknek szóló humoros-romantikus regény, egy viszonylag könnyed lektűr. Viszont nagy álmom, hogy szépirodalmi igényű műveim is legyenek. Terveim szerint a következő alkotásom ezért egy színpadi dráma lesz. Egyébként írtam már korábban politikai témájú forgatókönyvet, egyszer egy verseskötetet is szívesen megjelentetnék, szóval vannak ötleteim.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

A YoutTuber szerelme esetében olyasmi volt, mint amikor a harmadmaraton végén holtfáradtan beértem a célba. Örültem, hogy túl vagyok rajta. Nagyon szenvedtem ennek a regénynek a megírásával, voltak periódusok, amikor tényleg nem értettem, hogy egyáltalán miért csinálom, ha ennyire nincs hozzá kedvem. Talán az volt a baj, hogy minél hamarabb kész szerettem volna lenni vele, ráadásul azt is tudtam, hogy ezt most nem puszta szórakozásból írom, hanem azért, hogy kiadjam. Viszont ezzel hatalmas terhet raktam a vállamra, és csak megnehezítettem a dolgomat. Folyamatosan amiatt nyugtalankodtam, hogy mikor lesz már kész, időnként teljesen kétségbeestem, hogy talán sohasem… Na mindegy, lényeg, hogy végül elkészült.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói nevem egyszerűen úgy állt elő, hogy a család- és az utónevem közé beszúrtam egy F betűt. Szívem szerint egyébként meghagytam volna a polgári nevemet, de amikor elkészültem a regényem kéziratával, anyukám felhívta rá a figyelmemet, hogy Horváth Dániel nevű író már van az országban. Angol álnevet nem akartam, így maradt ez a megoldás. És hogy miért pont F? Gyerekkoromban nagyon szerettem Sipos F. Tamás énekest, innen jött az ötlet.Azt már csak utólag gondoltam hozzá, hogy az F jelenthet flowert, jelezve, hogy az írásaim színesek és változatosak, mint a virágok, vagy F, mint faith (vagyis hit), ami pedig azt jelképezi, hogy hiszek Istenben és magamban.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem. Ebben a zsánerben alapvetően azért írtam, mert be akartam futni íróként, és ebben láttam a legnagyobb potenciált. Egyelőre a befutástól olyan messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől, de még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer felfedezik a regényt. És ez még rímelt is.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem vagyok az az ugrabugrálós fajta, de azért jólesett. Természetesen örültem, hogy megjelent a könyvem, és sikerült megvalósítanom azt, amit elképzeltem. Sajnos vagy nem sajnos, de van egy kritikusabb oldalam is, amelyik nem hagy sokáig örömködni, és egy idő után mindig elégedetlenkedni kezdek amiatt, hogy a következő kitűzött céltól megint milyen messze vagyok. Most például a könyvmarketing okoz nehézséget, és az aggaszt, hogy miért nem veszik az emberek a regényemet, miért csak egy értékelésem van a moly.hu-n, és mikor leszek már én az új Leiner Laura… Mi tagadás, van még mit fejlődnöm a hálaadás és a meg elégedés terén. Mert így, ha egyszer történetesen mégis én lesz az új Leiner Laura, akkor meg majd amiatt fogom emészteni magam, hogy miért nem fedezték még fel a könyvemet az amerikai producerek, és mikor csinálnak már belőle filmet Hollywoodban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Azt hiszem, mindkettő. A történeteim vázát, stílusát, fő mondanivalóját általában jól meg szoktam tervezni.A kereteket előre lefektetem, de aztán a kereteken belül már igyekszem minél szabadabban, spontán módon alkotni. 

A youtuber szerelmében vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvenc részem is van A YouTuber szerelmében, de talán, amit a legjobban szeretek, az két mellékszereplő, Fruzsina és Ricsi randijelenete, ami a debreceni Nagyerdőn játszódik. Szerintem az egész jól sikerült. Amikor írtam, ókori görög szerzőket próbáltam utánozni.

Párbeszédeket viszonylag könnyen írok, viszont amivel meg szokott gyűlni a bajom, azok a „töltelékszövegek”, pl. tájleírások. Ezért is tervezek elmozdulni a dráma irányába, az talán testhezállóbb lesz számomra.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Néha egyszerűen csak úgy jön az ihlet, hogy megyek az utcán, és hirtelen eszembe jut valami. Általában egy-egy érdekes gondolatból vagy erkölcsi kérdésből indulok ki, és aköré építem a történeteimet, melyeket aztán rendszerint sosem fejezek be. Sok ötletem vár még arra, hogy megvalósítsam őket, a gépem tele van műtöredékekkel, jegyzetekkel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít? Kik szólhatnak bele a szöveg, a történet alakulásába?

Na, ez jó kérdés, mert nem igazán szeretem megmutatni a kéziratot senkinek addig, amíg nincs teljesen kész, sőt, még utána se nagyon. A YouTuber szerelmét csak két barátomnak mutattam meg, és már csak azután, hogy elküldtem több kiadónak. Lehet, a későbbiekben bátrabb leszek ezen a téren, ennél az első regénynél még eléggé tartottam attól, hogy vajon a családom és a barátaim mit fognak szólni. Pláne úgy, hogy ez egy romantikus regény, miközben a magánéletben elég zárkózott vagyok, ritkán beszélek az érzéseimről. Sőt, ritkán beszélek akármiről is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsére pozitívan, örültek, támogattak, elolvasták a könyvet, és tetszett is nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőled az idén?

Idén már semmi, de hamarosan elkezdek dolgozni a már említett drámámon, aminek jelen állás szerint „Nászok és szakítások” lesz a címe, de ez még változhat. Jegyzeteim már vannak hozzá, egyelőre tervezési fázisban van a dolog. Ha minden jól megy, jövő tavasszal meg is jelenhet. Aki addig is követni szeretne, az Érdemtelen Művész néven megtalál a Facebookon és az Instagramon. Bár Facebookra már vagy két hónapja nem tettem ki semmit, Instagramon pedig idő- és kreativitáshiány miatt jelenleg trollkodás jelleggel a Paula és Paulina és az Esmeralda című mexikói szappanoperákból osztok meg képes idézeteket (valójában számomra guilty pleasure ezeknek a nézése, csak ciki lenne bevallani). Mint mondottam vala, most épp a könyv- és önmarketinggel szenvedek… Remélem, egyszer majd ehhez is lesz valami értékelhető ötletem.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Gyémántfelhő Kiadó

Instagram

Facebook

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gombos László - ("A könyv írása közben nálam nem az volt a cél, hogy megsimogassam az egómat, ő köszöni, jól van…")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Gombos László írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az felkérésemet. Írónak A hidegháború és még 30 év c. könyve jelent meg , amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Első dolgom az volt, hogy előre elolvastam az összes kérdésedet, hogy rendezett válaszokat adhassak. Ezek iszonyatosan jó kérdések. Végigolvastam őket és WOW. Itt ülök és alig várom, hogy leírjam végre a válaszaimat. Remélem az olvasók is dörzsölik a tenyerüket, hogy mi lesz ebből. Én személy szerint több dolog miatt is imádom a jó kérdéseket. Na de nem húzom tovább az időt… Szóval, óvodás koromban még nem tudtam olvasni, de imádtam a képes történelemkönyveket. Rengeteget nézegettem őket. Otthon egyre több képes történelemkönyvet kaptam, ezeken kívül Richard Scarry humoros képes könyvei voltak nagy kedvencem, amit gyakran előszedtem. Aztán általánosban megtanultam olvasni. Ezek a történelemkönyvek pedig nem csak szaporodtak és sokasodtak, de kategóriákba is kerültek. Mivel a kedvenc képes történelemkönyvem az első világháborúig tartott, így már kisgyerekként ismertem az időrendi sorrendet. Általános iskola alsós koromban az őskor és az ókorral kezdtem, utána jött negyedikes koromban a magyar honfoglalás és ezzel beléptem a középkor világába. Általános iskola felsőben a középkortól és az 1848-as forradalomig tartott a fő érdeklődési köröm (hazai és egyetemes történelemben). A monarchia időszaka már túlzottan szerteágazó fejlődést hozott, úgyhogy annak a feldolgozása középiskolai időszakra esett. De közben már jött az első és a második világháború. Középiskola első két évében nagyjából 25 könyvet olvastam el a második világháborúról, lényegében minden akkoriban könnyen beszerezhető könyvet, amit csak a boltban meg tudtam venni. Aztán 16 évesen kiszemeltem magamnak A hidegháború titokzatos története című művet…

A hidegháború és még 30 év  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Először is a második kérdésedre válaszolnék. (Mert így folytatásos a történet.) 16 évesen egy nyaralás alkalmával kaptam a fent említett könyvet. A legnagyobb döbbenettel olvastam el.  Úgy voltam vele, hogy a kapott könyvben bár nincsenek források megjelölve és elég fura a stílusa, de ha az olvasottaknak csak a fele igaz, akkor a hidegháború nem egy passzív, kémkedős, atombombák üres fenyegetésében eltelt időszak volt, hanem egy rendkívül eseménydús kor, rengeteg hatalmas változással. A szovjetek aktivitása rendezett és tudatos volt, de legfőképpen majdnem teljesen globális. Ráadásul az Egyesült Államok se volt akkora szent, mint amilyennek akkoriban a közbeszéd tartotta. Úgyhogy alig vártam, hogy vége legyen a nyaralásnak, haza mehessek, és végre utána nézhessek az olvasott információknak. Először csak három, szúrópróba szerűen kiválasztott új információnak néztem utána és mind a három stimmelt. Volt nagy megdöbbenés. Addig azért ódzkodtam ettől a témakörtől, mert dög unalmasnak tartottam, hogy ki után kémkedtek, zsibbadtam a kémsztorik álizgalmas egyhangúságától. De a könyv tisztázta, hogy a kémsztorikat inkább a sajtó kergette. És a könyvnek ebben igaza volt. Úgyhogy elkezdtem tüzetesen több forrásból utána nézni a hidegháború eseményeinek, a főbb eseményekre már 2006-ban is találtam több forrást, de a mellékes eseményekről alig volt egy-egy forrás, némelyikről egy sem. De így is dokumentumfilmeket néztem, újságokat olvastam, az akkoriban még gyerekcipőben járó internetet böngésztem. És egyre tisztább lett a kép: a megvett könyv kiegészítésekre és forrásokra szorul, de stimmel...

Így utólag végigolvasva rájöttem, hogy a második kérdésedre végül is nem válaszoltam. 15 évig tartott az írás folyamata.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Logikusan és röviden: semennyire. De egy dologgal mindenképpen ki kell ennek egészülnie. A modernkori történelem témaköre lehetőséget ad jóslatokra. A témában nem sok könyv íródott, főleg nem magyar nyelven, de ami van, amellett a Delphoi Jósda elbújhat. Úgyhogy a könyvemben tudatosan odafigyeltem, hogy ne úgy tűnjön, mintha a Harry Potterben a jóslástanórán ülnénk. Úgyhogy nem jósolgattam se jövőbeni háborúkat, se pénzügyi válságok kitörési időpontjait. Egy-egy jövőbeni veszélyre felhívtam a figyelmet, de ez a több mint 250 oldalból 10 sort se tesz ki.

Hogy miért tart jóslástanórát a témában számos író? Mert ha bejön valamelyik jóslat, akkor majd ettől okosnak érezheti magát. A könyv írása közben nálam nem az volt a cél, hogy megsimogassam az egómat, ő köszöni, jól van…

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írási fejlődésemre visszatérve, általános iskola elején írtam egy rövidebb mesét, pár oldalon, de utána az oktatás annyira kiölte belőlem az írási vágyat, annyira elrabolta az időmet, annyira meggyűlöltette velem az olvasást, hogy sok évre elhallgattak a múzsák. Sokáig gondoltam úgy, hogy életemben nem leszek író. Szó se lehet róla. Csak történelmi könyveket voltam hajlandó előszedni szabadidőmben. Általános iskola ötödik osztályban megkaptam a fent említett könyvet, a Harry Pottert, ami megszerettette velem az olvasást. Enélkül, az olvasás megszeretése nélkül, nem lennék az, aki.

Kedves olvasó! Hogyan folytatódik a művem megírásának története? A könyvemből kiderül…

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Egy társszerzővel közösen írt regényre gondoltam. Persze történelmi témakörben. De regényt teljesen másképp kell írni, arról még sokat kell tanulnom. Remélhetőleg az írótárstól tanulok is eleget. A témaköre olyan rendhagyó lesz, amilyen még nem jelent meg.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagy megnyugvás volt. Mielőtt leadtam a kéziratot a nyomdának, megvolt a lektor, a nyelvi átnézés, a tördelés és én emiatt elolvastam egymás után zsinórban tízszer. És be kell vallani, hogy egyszer elolvasni fantasztikus, kétszer elolvasni zseniális, háromszor elolvasni nagyon király, de tízszer elolvasni fárasztó…

Egyszer 250 oldal, de tízszer, az már 2500 oldal. A tízszeri elolvasás után megnyugvás.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

A történelmi tényirodalom műfajában az álnév egyenlő a megbízhatatlansággal és a komolytalansággal. Úgyhogy számomra szigorúan tilos.

Ha írok is egy másik könyvet, remélem nem lesz olyan ciki, hogy írói álnevet kelljen használnom.

Az írókat megnyugtatom, vicceltem… Értem a logikáját az álneveknek, de ez inkább romantikus/erotikus/kalandregényeknél szokás. Lehet, az van mögötte, hogy az olvasók valami nagyon „kúl” arcot képzeljenek a sikkes név mögé, nem egy fáradt háziasszonyt, aki egyévnyi író-szerkesztő birkózás után végre kiadta a könyvét. Minimum olyat képzeljenek el, aki géppuskával futkorászik Afrikában (vagy a Holdon). Úgyhogy oda kell egy frankó álnév, mint J. J. Tollking, vagy T. B. Colting. Ami még indokolhatja az álnév használatát, hogy ez a divat. Vagy az is lehet indok, hogy az erotikus regények írói nem szeretnék tudatni a környezetükkel, hogy milyen eseményekről fantáziálnak. De az én műfajomban a legerotikusabb terület a szexuális forradalom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Amióta könyvíráson gondolkodok, azóta igen. Ez abból a szempontból egyszerű műfaj, hogy nem kell benne történeteket kitalálni, karaktereket felépíteni, beszélgetéseket összehozni. A történet kitalálásban nem vagyok jó, se párbeszédek írásában. Úgyhogy további könyvet csak társíróval együtt vagyok hajlandó megírni, főleg mivel történelmi regény lesz a következő könyvem műfaja (ha lesz következő könyvem).

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A nyomdában látni a kinyomtatott könyveimet elsőre nagy izgalommal járt. Sokkal szebb volt, mint amilyennek valaha is elképzeltem. Azonnal beleolvastam, a kiadóm (Smaragd Kiadó) kérte, hogy legyen pár előre dedikált példány, ezeket dedikáltam is, remegő kézzel. Amint hazaértem a könyv egy példányával (a többit a kiadóm vitte el rá pár napra eladásra) azonnal elolvastam kinyomtatva is. Nyomtatás után elolvasni teljesen más, számos olyan hibát is felfedez az ember a helyesírásban, a tördelésben, a megfogalmazásban, amiket gépen nem látott. Mert a nyomtatott könyvnek más a hangulata, helyenként más kép vagy szöveg illik hozzá, mint azt bárki is előre gondolná. Ezért is jó, hogy A hidegháború és még 30 év könyvem megélte a második kiadást, mert az elsőt szerencsére gyorsan elkapkodták. Másrészt azért is örültem a második kiadás lehetőségének, mert így 10 oldallal többet tudtam adni az olvasóknak (amit pluszba hozzáírtam 2022-ben a 2021-es első kiadáshoz).

A második kiadásnál már jóval több példányt nyomtattunk, az első kiadás volt számomra a próba, a könyvpiac próbája és a nyomtatás próbája. A második kiadásos könyv esetében a nyomdában már otthonosan mozogtam. A másodikból több példányt vittem magammal a nyomdából, mert sok könyvbemutatót terveztem és tudtam, hogy ott fogy majd tőlem is néhány darab. Másrészt volt több olyan könyvtár, ami személyesen tőlem vásárolta meg a könyvemet.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte tudatos, aztán, amikor belelendülök, impulzív. De egy ilyen műfajú könyvnél nem ennyire egyszerű a dolog. Mert a belelendülés is csak tények alapján történhet meg és a tényeket több forrásból ellenőrzöm. Így a nagy meglendülés rendszerint egy-két mondatig tart. Aztán jöhetnek az újabb dokumentumfilmek, újabb könyvek és igazolásképp újabb újságcikkek. Egy nap alatt, ha írtam fél oldalt, akkor már óriásit haladtam a könyvvel. Gyakrabban volt, hogy csak két mondat jutott egy napra vagy annyi sem. Ha például kételkedtem egy forrás megbízhatóságában, akkor át is ugrottam az adott forrást, de ez mondjuk harminc fölöslegesen elolvasott oldalt jelentett (az adott forrásból).

De sosem úgy ültem neki a könyv írásának, hogy én most támadni fogom a könyvben a szovjeteket, az amerikaiakat vagy bárki mást. Ahogy esett, úgy puffant. Ha a források egybehangzóan állították (dokfilmek, könyvek, fotók, újságcikkek), hogy az amerikaiak Vietnamban vegyszerrel permetezték a dzsungelt (plusz a helyiek településeit) és emiatt a későbbiekben fél millió torzan született vietnami gyermek jött a világra, akkor közöltem az olvasókkal, hogy az Egyesült Államok emberiség elleni bűnt követett el. De nem úgy ültem le, hogy én most jól besározom az amerikaiakat, hagytam, hogy önmagukat sározzák be. Ahol összességében jót cselekedtek, azt is ugyanúgy közöltem az olvasóval. Nem gyártottam nagy értékítéleteket, hogy az egyik fél jó, a másik meg rossz. Végül is elmondható, nem volt előre tervezett, csak azt tudtam, hogy a jelenkorig el szeretném hozni a történelem fonalát…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Most kezembe kellett vennem a könyvemet, hogy megmondjam, mik a kedvenc részeim. De tulajdonképpen a kedvenc részeim mindig a legfrissebb bekezdések, mert számomra mindig az az aktuális újdonság. Együtt tanulok az olvasókkal. De amit kiemelten szeretek, második kiadásból az a rész, ahol bemutatom a világ pozitív irányú változását.

Kéttípusú részt volt nehéz megírni, az egyik, ahol háborút vagy polgárháborút, tömegmészárlást kellett végignéznem egy-egy mondathoz vagy bekezdéshez. Utána le kellett nyugodnom és tényszerűen az olvasó elé tárni anélkül, hogy belementem volna a véres részletekbe, szóval, hogy a könyv olvasható maradjon, de persze úgy, hogy egyben mégse legyen érzéketlen…

A másik típusú rész, amit nehéz volt megírni az 1990 utáni időszak, mert 1989 és 1991 között összesen közel 140 országban volt rendszerváltás szintű változás, vagy forradalom, vagy háború, vagy egyéb alapvető politikai átalakulás. Ráadásul a világ népessége is robbanásszerűen nőtt. Ebből adódóan 1990 után annyi változást kellett egyszerre végigkövetni, hogy az lényegesen nagyobb feladat lett, mint amilyen a hidegháború időszaka volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történelmi eseményeket igyekszem úgy beválogatni a könyvbe, hogy a legnagyobb események, a legjelentősebb változások mindenképp benne legyenek. Továbbá azokat az eseményeket igyekszek beválogatni, amiről tudom, hogy egy távoli térség történetét alapvetően meghatározta. Tudom, hogy sokaknak irrelevánsnak tűnik, mondjuk az angolai szovjet-amerikai csatározás, de meghatározta a térséget és az 1970-es években a Szovjetunió és az USA külpolitikáját is nagyban lekötötte. Ráadásul, ha a későbbiekben Angolának nagyobb jelentősége lesz, akkor jó lesz az olvasóknak, hogy tudnak róla pár mondatot. Másrész, ha valaki nagy világutazó, vagy angolai cserediákkal találkozik és beszélgetni szeretne vele, vagy üzletkötő és afrikai vállalatokkal is foglalkozik, akkor is konkrét haszna van a fejezetnek. De persze mindig odafigyelek, hogy olyan hosszúságban írjak ezekről, hogy a nem érdeklődő olvasók ne unják el magukat. Ezért is van az, hogy egyes országokban lezajlott események csak 3-5 sort kapnak a könyvben. (Így születnek a történetek a könyvben – a kérdésre válaszként.)

Az inspirációt eleinte volt, hogy a véletlen adta. Például volt, hogy Szudánról már nagyon akartam hasznos információkhoz jutni és az akkori kedvenc újságomban pont aznap, amikor ez megfogalmazódott bennem, több oldalas cikk jelent meg Szudánról. Ilyen, amikor az érdeklődés keresi a tudást. Ilyen, amikor valakiben van annyi alázat, hogy kérdéseket tegyen fel, ahelyett, hogy azzal etetné önmagát, hogy ő már mindent tud.

A magyar oktatási rendszer két dologra ösztönzi a gyerekeket, az egyik, hogy maradjanak csöndben az óra 44 percében, és amikor felszólítja őket a tanár, akkor az egy percükben valami óriási bölcsességet mondjanak. Ez két dologtól fosztja meg a gyerekeket: a csoportmunkától (azt nem lehet csöndben végezni) és attól, hogy megtanuljanak kérdezni. Ezért is van az, hogy ennyire örülök a jó kérdéseknek, ez kivételes. Másrészt önmagamon is tudom, hogy csak akkor fejlődtem az élet bármely területén, amikor volt bennem annyi alázat, hogy kérdéseket tegyek fel. Aztán előbb-utóbb meg is találtam rá a választ. Aki nem tesz fel kérdéseket, az választ sem kap soha. A „hülye” szó helyett, használható az is, hogy „nem tesz fel kérdéseket”, ezért nincs szerencséje a gondolkodásban.

Az egyik legnehezebben megválaszolt kérdésem, hogy Japán mitől került válságba az 1990-es évek elején és miért tart a válság máig? Erre a kérdésre több mint fél évet vártam, kerestem a választ, mire meglett. A második kiadásban ez már benne van. (Szóval az inspiráció nálam így jön – a saját kérdéseimmel, de most éppen a Te kérdéseiddel kedves kérdezőm.)

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mivel személyes felelősség nagyon magas a történelmi tényirodalom kategóriájában, így a kéziratot csak 100%-osan kész szakaszban mutatom meg, ami azt jelenti, hogy csak akkor olvashatják el, amikor már megvolt a részemről minden. Utána jön a külső vélemény. Ez természetesen azt jelenti, hogy ilyenkor újra átnézem az egészet, de a tartalom az én személyes felelősségem, ha úgy alakul, akkor a büntetőjogi felelősségem is. Ezt nem is akarom megosztani a szerkesztőmmel vagy bárki mással. Emiatt tartalmilag csak akkor nyúlok bele a kedvükért, ha tudják bizonyítani az adott forrás helytelenségét és az ebből adódó tartalmat helytelennek találjuk. De ilyenre nem került sor egyszer sem. Nyilván a helyesírási hibákat, megfogalmazási hibákat közösen javítgatjuk. A lektor ilyenkor az egyetlen, akinek adok érdemi beleszólást a tartalomba. A lektorom egy ghánai egyetemi tanár, aki Magyarországon végezte a doktori tanulmányait (és ezzel lett ő otthon egyetemi tanár). Angol nyelvre lefordítottam a könyvet, ő pedig átnézte az angol verziót. Igazából, amit kért, hogy lényegesen több forrást tegyek bele és több helyen jobban fejtsem ki az eseményeket (egyébként akkoriban még csak 860 forrás volt benne, most 1400, szóval tettem hozzá). Továbbá, hogy puhítsak a stíluson, helyenként legyen kevésbé ostorozó, ezt is megtettem.

Mint olvasmányt, mindig a barátnőmön tesztelem. Az első kiadásnál olyan barátnőm volt, aki nem tudta, hogy ki az a Kádár János vagy Nagy Imre, én pedig pont olyannal akartam leteszteltetni a könyvem érthetőségét, akinek halvány, lila gőze sincs a történelemről. Ez azért kellett, mert olyanoknak is íródott a könyv, akiknek akkori barátnőmhöz hasonló széleskörű történelmi ismeretei vannak. Persze a szakmai közeg számára is jó egyben átlátni ezt a korszakot, vagyis három korszakot: a hidegháborút (1945-1989), az USA egyeduralmának húsz évét (1989-2009) és a sokpólusú világot (2009-től máig).

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszke volt a csapat. Mivel mindenki nagy menedzselő, úgyhogy rá is álltak a könyvem reklámozására. Kérdezték, hogy megvegyék-e a könyvet, de mondtam, hogy ne. Piaci alapon akartam látni, hogy tényleges olvasók kezében mit jelent, mennyi fogy, milyen következményekkel jár…

Egy-egy könyvbemutatómra is eljöttek. Egyértelműen a könyvírásban voltak eddig a legtámogatóbbak, bármit is tettem. Ez jó irány, de a könyvtárat azért nem én akarom feltölteni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha a cikk még decemberben jelenik meg, akkor karácsonyi mézeskalácsevés várható tőlem ebben az évben. Továbbá két ünnep közötti maradékevés. Utána pedig a már sok éve szokásos elő szilveszteri salsa buli, szilveszteri salsa buli és szilveszter után pár nappal csütörtökön megtartom 2023-as évben az első csoportos salsa órámat. Mert mellékállásban salsa tanár vagyok. Mellék-mellék állásban író.

Írói szempontból, ami várható, hogy ha az olvasóim felfedezik a könyvben az ajándék-potenciált és/vagy rájönnek a nemzetközi piacon működő hazai cégek, hogy jó ötlet ilyen könyvet vásárolni az üzletkötőiknek, mert csak kellene valamit tudniuk a világról, ilyen esetekben elfogy a második kiadás. Ez, helyet csinál a piacon a harmadik kiadásnak. A harmadik kiadás újabb 15 oldallal bővül és benne lesz a 2022-es orosz ukrán háború is. Plusz egy történelmi regényt is tervezek, mert találtam a második világháborúban egy olyan humán aspektust, amit még nem dolgoztak fel, főleg nem magyar nyelven…

A könyvet itt lehet beszerezeni:

Smaragd Kiadó