Előolvasás: Jud Meyrin: Gyilkosság krimifesztiválon ( Felföldi rejtélyek 2.) - ("Jud Meyrinnél sosem félek, mert tudom mit fog adni, mit tartogat számomra, hiszen olvastam már tőle kisebb nagyobb történeteket. S tudom, hogy nem egy zsákbamacskát vettem kezemben. ")

~~~Előolvasás~~~

Szeretném megköszönni Fairbooks Kiadó és Írói Műhelynek és Jud Meyrin írónőnek, hogy elolvashattam a Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.) c. könyvet, Tristan és Lottie, nem mindennapi történetét. Meyrin, a második kötettel szinte bebetonozta nálam a kedvenceim listáján, még hozzá első helyen. Nem hiába ajánlom őt több helyen, ha megkérdezik melyik krimi írót, mondanám. Mindig ő jut eszembe elsőként

 

 Jud Meyrin:
Gyilkosság a krimifesztiválon
(Felföldi rejtélyek 2.)

Tartalom:

A minden lében kanál újságírónő és a mogorva nyomozó visszatér egy újabb, még halálosabb nyomozásra.
Montrose békés, skót kisváros. Egészen addig, amíg Lottie Kelsey, a helyi újság újdonsült riportere hullára nem bukkan a tengerparton. A halott férfi egy irodalmi kritikus, aki előszeretettel írt gúnytól csöpögő véleményt a kezébe kerülő könyvekről. Sok a gyanúsított, és jó részük a városban tartózkodik az épp zajló krimifesztiválon, ráadásul a gyilkosság titokzatos módon kapcsolódik egy másik ügyhöz. Ahhoz, amin Tristan Hunter, a kiugrott zsaru hónapok óta dolgozik.
Egymásnak feszülő írók
Egy felbolydult város
Egy kilátástalan szerelem
Egy veszedelmes ellenfél
Lottie-nak és Tristannek túl kell lépnie a múlton, hogy élve megússzák az újabb közös nyomozást, és elkapják a gyilkost, akinek egyetlen célja van: a végső bosszú. De vajon zárulhat happy enddel a történetük?

Véleményem
5/5

Azta, nemjóját neki. Hát ez nem semmi volt. Az első részhez képest sokat fejlődött az írónő, még több izgalmat, rejtélyeket, csavarokat varázsolt bele. Sajnáltam, hogy minap befejeződött a történet, de bízom, hogy lesz folytatása. Annyira szeretem olvasni Lottie kotnyeleskedését, Tristan idegrohamait. Egészen jól elszórakozom rajtuk. Van is egy találó mondat, mely Tony szájából hangzik el, ezen jót nevettem.

„ Az kurva biztos, hogy őrületbe fogjátok kergetni egymást Tristannel.”

Tudjátok mindig féltem, hogy második részek nem fognak tetszeni, nem lesz olyan jó, mint az első. Jud Meyrinnél sosem félek, mert tudom mit fog adni, mit tartogat számomra, hiszen olvastam már tőle kisebb nagyobb történeteket. S tudom, hogy nem egy zsákbamacskát vettem kezemben. Ő azaz írónő, aki tudd fejlődni, elfogad tanácsokat, és nem fél a negatív véleményektől sem.

Gyilkosság krimifesztiválon kötet olvasása közben nem győztem ingatni a fejem, hogy micsoda fordulatok vannak benne. Egy perc nyugalom nem volt, sem üresjárat, felesleges szócséplés. Egyébként azt hittem a könyvtáros lesz a gyilkos. Ejj, Jud Meyrin… Megtévesztettél…

Szeretem az olyan krimiket, amiken lehet gondolkodni, agyalni, teóriákat felvetni, s nem rögtön az elején derül ki a tettes. Váltson ki bennem izgalmat, döbbenetet… Jud Meyrin ezt adja meg a történetein keresztül.

„Ó, a póktetkós pasinál, aki olyan, mintha hegylakót keresztezték volna egy szexi vikingge?”

Nem mondom itt aztán bőven, gondolkodhattam, egyik csavarból, másikba estem. Két szálon fut a történet, és mégis hihetetlenül záródott le. Nem erre számítottam végén. Örültem, hogy egy-két titokról fény derült. Viszont a „A nagy beszélgetést” hiányoltam. A másik nagy kedvenc Tony, Tristan társa. Róla szívesen olvasnék külön történetet, hátha van mit mesélni nekünk olvasóknak, és szerintem is van.

Van egy karakter, akit nagyon nem bírtam. Annyira irritáló, unszimpatikus volt. Nem tudom, hogy Meyrin, hogyan tudta megírni, hogy hajam is égnek álljon tőle.Mindenesetre nem volt kedvencem, ahogy a helyi zsaru sem. Ez van!

Összességégen egy izgalmas, szuper történettel folytatta Lowdeni boszorkányhajszát. Ez a kötet méltán lehet egyik legjobb írása Jud Meyrinnek. Szívből ajánlom minden krimi kedvelő olvasóimnak. 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Megyeri Judit-Jud Meyrin
Fairbooks Kiadó és Írói Műhely

Eve Rigel: Kelepce - ("Izgalmas, humoros és belevaló krimi. Ezek után szívesen olvasnék további krimi könyveket az írónőtől, ezzel a könyvvel, a kedvencemmé vált.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Trivium Egyesületnek és Eve Rigel írónőnek, hogy lehetőséget adtak elolvasni Kelepce c. könyvet. Igazán meghozta a kedvemet, hogy más krimiket is olvassak. Izgalmas, humoros és belevaló krimi. Ezek után szívesen olvasnék további krimi könyveket az írónőtől, ezzel a könyvvel, a kedvencemmé vált.

 Eve Rigel:
Kelepce

 

Tartalom:

Miranda Foster, a milliárdos örökösnő, a férjével nyomozóirodát működtet San Franciscóban. Egyik nap a húga azzal hívja fel, hogy az apjukat meggyilkolták, és ő a gyanúsított. Miranda, bár tizenöt évvel ezelőtt úgy hagyta ott az Eagle-szigeten lévő szülői házat, hogy soha többé nem tér vissza, a húga kérésére mégis odarepül a férjével, és a rendőrségi tiltás ellenére nyomozásba kezd. Az első gyilkosságot később még több követi, és Mirandáék egyre mélyebbre merülnek egy régmúltba visszanyúló, de a jelenre is kiható, szerteágazó játszmába. Versenyt futnak az idővel, hogy még azelőtt elkapják a gyilkost, mielőtt rájuk kerülne a sor.
A történet a megtagadott múlt, elfojtott érzelmek és meghasonult lelkek nyomában vezeti az olvasót Alaszka varázslatos földjére.

Eve Rigel (Czinkos Éva) tíz év után először jelentkezik új regénnyel, egy filmszerűen pergő, páratlan atmoszférájú környezetben játszódó, szövevényes krimivel.

Vélemény:
5/5

Számomra ez a könyv év egyik legjobbja. Nagyon szeretem a krimi könyveket, főleg azokat ahol jelen van humor is. Ebben a könyvben minden meg van, amivel az olvasót székhez kötözze. A történetben senki sem az aki, s pont ettől volt jó. Lehet agyalni ki is a gyilkos, a gyilkos kilétére sokáig nem derült fény, pedig felsorakoztattam ki kinek, van indítéka. Pechemre egyik se az volt. Jól megcsavarta a történetet az írónő. Nem semmi krimi!

"- A családod története olyan, mint egy szappanopera – jegyezte meg Eric.
- Ugye? – csapott le Miranda.
- Inkább olyan, mint egy Shakespeare dráma – javította ki Tania.
- Mondom én – tromfolt rá Daniel elégedetten.”

A másik, amit nagyon bírtam, hogy  voltak benne beszólások, pikírt megjegyzések, amiken jókat kuncogtam. Kedvencem Daniel volt, imádom ezt a palit. Másik két kedvencem Eric és Tania. Szívesen olvasnék róluk külön történetet, biztosan izgalmas életük lehet. 

Miranda... Fura egy nő, az egyszer biztos. Mindenesetre erős személyiség, imponáló. Olvasás közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha sorozatként folytatódna Miranda és Daniel nyomozásai. Sokszor úgy éreztem, mintha egy sorozatot néznék, filmszerűen pörögtek az események a szemem előtt. Amikor véget ért, egészen elszontyolodtam. Olyan hamar véget ért, egy élmény volt olvasni. Viszont nem tudok elmenni az utolsó oldalon olvasott résznél, a Háromszázhatvanhatodik napnál, az valahogy összecsapottnak érzem. Lehetett volna hosszabb, részletesebb. Többre is kíváncsi lettem volna, de nem írom le mi, mert az spoileres lenne.

Nem tudom mikor fog írónő újabb könyvet írni, de én mindenképp figyelemmel kísérem, mert megéri. Ez a kötet nem volt unalmas, végig fenntartotta a figyelmemet, nem kalandoztak el a gondolataim. Folyton azon agyaltam ki lehet a gyilkos. Legeslegvégén derült ki, hát pont rá nem gondoltam, ráadásul egy döbbenetes csavart is tedd bele. Bravó! Így kell ezt! Áhh, imádom.

Szívből ajánlom minden olyan olvasómnak, aki szereti a krimit pont, mint én. Ez a te könyved, ha szereted a rejtélyeket, a titkokat, izgalmakat, a humort. Mindenképp olvasd el!

Ha kíváncsi lettél a történetre, itt tudod beszerezni:

Trivium Egyesület

Trivium Egyesület oldala 

Eve Rigel írói oldala

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! H. Fajth Evelin - ("Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket nemcsak biztatnak, de támogatnak is, hogy írok! ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a H. Fajth Evelin írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A pokol édenkertje c. könyve jelent meg eddig, amit  Trivium Egyesület oldalán lehet megrendelni. Illetve a könyv kapható Líránál és az írónő saját weboldalán is H.Fajth Evelin

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

31 éves, kétgyermekes családanya vagyok, Budapest mellett, egy nagyvárosban élünk. Jelenleg gyeden vagyok a legkisebbik lányommal, de szövegírással és honlap szerkesztéssel foglalkozom. Szabadidőmben olvasok, kirándulok, kalligráfiát tanulok és kísérletezem a konyhában a sütiket illetően.

A pokol édenkertje című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A pokol édenkertje című regényem két idősíkon játszódik, az egyik napjainkban, míg a másik történet a XIX. századi Magyarországon. Éppen ezért nagyon sok kutatómunkát igényelt, hiszen az 1800-as évek végét kellett korhűen bemutatnom. A történetet egy regényíró pályázaton írtam, ami fél évig tartott. Hétről hétre új fejezeteket kellett beküldenem, majd az utolsó fordulóban óriási örömmel fogadtam, hogy kiválasztásra került a könyvem, így megjelenhetett.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Egyenlő arányban van jelen a fantázia és a valóság a történeteimben, azonban ezek a megoszlások változhatnak a különböző szakaszokban, helyzetekben. A pokol édenkertje című regényben a múlthoz nyúlok vissza egy krimi erejéig, ahol valósnak vélt szereplőkkel, leírásokkal találkozhatnak az olvasók, ám teljes egészében a saját kitalációm a történet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tanulmányaim befejezését követően szövegíróként kezdtem el dolgozni, így az írás már elég korán közel került hozzám. Miután megszületett a nagyobbik lányom, elkezdtem blogolni: az anyaságról, szülői létről írtam és posztoltam különböző témákban. Majd 2020-ban három különböző pályázatra is benyújtottam egy-egy művemet, és ezek mindhárom esetben pozitív végkifejlettel zárult: megjelenhettek a műveim. Az írás a szenvedélyem, ebben tudok abszolút kiteljesedni.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, szeretnék egyszer a fantasy világba is belekóstolni, mert nagyon közel áll hozzám, ám a közeljövőben a továbbiakban is krimi vonalon áll szándékomban mozogni. Aztán meglátjuk, hogy hova sodor tovább az élet, nem vetem el annak a lehetőségét sem, hogy egyszer meseírásra adom a fejem, mert a lányaimnak előszeretettel találok ki különböző történeteket, amivel egy-egy fontosabb szituációt megoldunk.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hatalmas kettősség volt bennem minden alkalommal, hiszen ez azt is jelentette, hogy valamit lezártam. Örültem, amikor leütöttem az utolsó betűket, és mérhetetlenül szomorú lettem, amikor rájöttem, hogy többet nem kell a szereplőimmel az izgalmak után kutatni, hiszen megfejtettük együtt a rejtélyt.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nem mondanám álnévnek, pusztán rövidítettem a férjezett nevemet. Nagyon különleges, közel áll hozzám, kimondottan szeretem a nevemet, de mivel elég nehéz leírni, ezért jobbnak láttam, ha kicsit lecsapok az elejéből, így lettem H. Fajth Evelin. Álnéven pedig nem gondolkodtam egy percig sem, a történeteim Magyarországon játszódnak, így nem láttam értelmét külföldi névnek. A jövőben pedig szintén ezen a területen szeretnék maradni, továbbra sem tartom fontosnak.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A családom, barátaim meglepődtek, amikor elmondtam nekik, hogy hamarosan megjelenik a könyvem, ám az igazi döbbenetet az okozta, amikor elmondtam, hogy krimit írtam. Hiszen a legtöbb női író romantikus, erotikus, mese vonalon mozog, én pedig gyerektémában blogoltam, a legtöbb esetben azt hitték, hogy egy mesével fogok előrukkolni. Ám a rejtélyes, csavaros történetek sokkal jobban érdekeltek, így fejest ugrottam ebbe a világba.

  Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felbecsülhetetlen! Amikor házhoz hozták a saját példányaimat, vagy amikor a nagyobb webshopokban megláttam a regényemet, óriási boldogság fogott el! Az ember mindig csak álmodozik róla, hogy egyszer neki is megjelenhet a könyve, de amikor ez megvalósul, felemelő érzésben lesz része!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Előre elterveztem, hogy mikor ülök le írni, de maga a történet impulzív volt. Sokszor úgy éreztem, hogy maguk a szereplők átvették felettem a hatalmat és megpróbálnak irányítani, és bizony volt olyan, hogy egy teljes oldalt ki kellett törölnöm, mert teljesen más irányba vitték a történetet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, mindkét esetre tudnék példát hozni. Nagyon szerettem írni az 1800-as években játszódó történetet, amiben volt egy nagyon finom, romantikus szál. Johanna és Gabriel kapcsolata nagyon közel áll hozzám, kifejezetten figyeltem a szópárbajukra és igyekeztem a kettejük között létrejött kapcsolatot is nagyon alaposan megírni. És sajnos volt olyan rész is, amit nagyon nehezen írtam meg, mert nekem is fájt. Régi emlékekből táplálkoztam, az ott megtapasztalt érzelmekhez nyúltam, amit bele ültettem a regényem szereplőibe és sokszor fájt feltépni a sebeket.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A legtöbb történet teljesen véletlenül pattan ki a fejemből átlagos cselekvés közben. Emlékszem, hogy A pokol édenkertjének az ötlete a kislányom öltöztetése közben ugrott be, egy illat hatására, és megkértem a férjemet, hogy öltöztesse fel a kislányt, mert eszembe jutott egy nagyon jó alap sztori. A férjem már megszokta az ilyen hóbortjaimat, és akkor is csak mosolyogva utamra bocsájtott. Miután papírra vetem ezeket az ötleteket, napról napra több dolgot tudok hozzáfűzni, a gondolataim között egyre gyakrabban szerepelnek, így könnyebben tudom felépíteni a világot és a karaktereket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A pokol édenkertjének a kéziratát először a mentorom olvasta el, hiszen egy regényíró pályázaton vettem részt. Kiválasztás után pedig a szerkesztők dolgoztak rajta, a jövőben is hasonló elvek mentén szeretnék menni, a kéziratot csak a szerkesztőnek szeretném átadni. Nagyon fontos számomra a családom, barátaim véleménye, egy-egy résznél kértem segítséget a férjemtől, miképp lehetne egy cselekményt megoldani, de elolvasásra senkinek sem küldtem el.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket nemcsak biztatnak, de támogatnak is, hogy írok! Nagyon sokat köszönhetek nekik, igazán hálás vagyok, amiért ennyire mellettem állnak és segítenek! Mind a férjem, gyerekeim, szüleim, anyósomék remek emberek, és őszintén boldog vagyok, hogy kiállnak emellett a szenvedélyem mellett!

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mivel szövegíróként is dolgozom, ezért nemrégiben igent mondtam egy nagyon kedves felkérésnek, amit most fogunk befejezni. Ebben a projektben íróként szerepelek, de szellemíróként: kalandregényt írtam az ügyfelem emlékeiből. Már csak egy utolsó átolvasásra vár, majd mehet a szerkesztőhöz. Szívesen mozognék a későbbiekben is ezen a vonalon, nagyon érdekesnek találtam az életútját, történetét, és igazi kihívás volt számomra, hogy az emlékeit összegyúrhattam a kreatív énemmel, és létre hozhattam egy olyan könyvet, amit ha a későbbiekben fellapoz, elmereng a múltján, és remélem, jóleső érzés fogja majd el. A későbbiekben pedig szeretnék nekiállni a harmadik regényemnek is, ami szintén krimi lesz. 

 A kép forrás: H.Fajth Evelin írónő oldala

A könyvet itt tudjátok megvenni:

H.Fajth Evelin írónő oldala 

Weboldala 

Simon Jimenez: Elveszett madarak (The Vanished Birds) - ("„Az Elveszett madarak egy minden tekintetben gyönyörű utazás, tele a szeretet és az otthon pillanataival, és mindennel, ami e kettő között létezik.” Seattle Book Review")

Egy hajó kapitánya, akit nem béklyóz az idő.
Egy néma gyermek, akire elképzelhetetlen hatalom ró terhet.
Egy ezeréves asszony, akit emberöltőnyi tévedések kísértenek.
Közös történetük az elmúlt évek egyik legjobb sci-fi regénye.

Az 1990-es, 2000-es évek klasszikus sci-fijeit idéző, remek próza. Gyönyörű szöveg, amelyet egyes kritikusok egyenesen Gabriel García Márquez műveihez hasonlítanak. Feszes és emlékezetes történet. A viszonylag hosszabb nyitófejezete, amely akár külön novellaként is megállná a helyét, méltó tisztelgés Ray Bradbury előtt. A regény más fejezeteinek hangulata Dan Simmons-t juttatja eszünkbe, vagy Ursula K. Le Guint.

„Az Elveszett madarak egy minden tekintetben gyönyörű utazás, tele a szeretet és az otthon pillanataival, és mindennel, ami e kettő között létezik.”
Seattle Book Review

„Nagyon hasonlít Justin Cronin A szabadulására, maga az utazás mégis inkább Bryce Courtenay The Power of One című könyvét idézi, így vonzónak találhatják azok az olvasók, akik érzelmileg kötődnek az időutazáshoz…
A történet hangvétele és mélysége N. K. Jemisin regényeire emlékeztet.”
Library Journal

Megjelenik június 7-én!

Agave Könyvek Kiadó

 Fülszöveg

Nia Imani hajókapitány élete sokban különbözik másokétól. Míg az ismert világokban ugyanúgy telnek az évek, számára a több évtizedet felölelő utazások nem többek néhány hónapnál. Mindenhol várja egy megöregedett barát vagy szerető, ő azonban a legtöbbször csak magányosan sodródik a hajóján, és a következő fizetést várja. Ám egy nap találkozik egy rejtélyes fiúval, aki a megtalálói szerint az égből hullott a földre.

A gyermek nem beszél, egyedül régi fafuvoláján játszott gyönyörű, keserédes zenéjén keresztül kommunikál. Niát megragadják a dalai, és a kettejük között kibomló különös kapcsolat hatására úgy dönt, magával viszi a fiút. A csillagfényes utazás évei alatt pedig a két kívülálló felfedezi a másikban azokat a dolgokat, amelyek saját magukból hiányoznak. A fiú számára ez az otthont, a szeretetet és a biztonságot jelenti. Nia számára pedig a saját világán kívüli, stabil pontot.

Csakhogy nem Nia az egyetlen, akinek felkeltette a figyelmét a fiú. Sóvárog utána a múlt, és amikor utoléri őket, azzal fenyeget, hogy mindketten elveszíthetik azt, ami a legfontosabb: egymást.

 

Fordította: Sárpátki Ádám

Blörbök

 „Az Elveszett madarak igazán lenyűgöző debütáló regény. Simon Jimenezre óriási hatást gyakorolt Gabriel García Márquez prózája és David Mitchell Felhőatlaszának szertelensége. Olyan szerző, akinek a pályáját mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni.”
The Nerd Daily

„A közelmúlt egyik legjobb science fiction regénye.”
Locus

„Ha őszintén szereted a science fictiont, és szereted a történeteket a jövőről és azokról a dolgokról, amelyeket azért teszünk, hogy legyen közös jövőnk, olvasd el az Elveszett madarakat! Komolyan mondjuk, ezt nem éri meg kihagyni.”
Tor.com

„Ez az erőteljes, feszültséggel teli történet arra kér minket, hogy gondoljuk át, mi mindent lennénk hajlandóak feláldozni a haladásért – vagy azokért, akiket szeretünk.”
Kirkus Reviews

 A szerzőről 

Simon Jimenez diplomáját az Emerson College-ben szerezte. Rövidprózája megjelent a Canyon Voices magazinban és a 100 Word Story Nothing Short Of című villámpróza-antológiájában. Az elveszett madarak az első regénye.

 

Kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó

Megjelenik június 7-én Alexander Weinstein: Az Új Világ gyermekei és más történetek (Children Of The New World) - („Fekete humorral átszőtt vízió arról, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek azokhoz eszközökhöz, amelyek az emberi élményt helyettesítik.” The Washington Post")"

Alexander Weinstein első novelláskötete komoly sikert aratott a megjelenésekor: a New York Times beválogatta 2016 legjobb száz könyve közé, a Búcsú Yangtól című novellájából pedig Colin Farrell főszereplésével film is készült.

A szépirodalom és a sci-fi eszköztárából építkező, sokszor komor hangulatú gyűjtemény, amiben lépten-nyomon felvillan a remény szikrája, emlékeztetve minket arra, hogy miért vagyunk itt és miért harcolunk.

Ajánljuk Ted Chiang kedvelőinek, és azoknak, akik szeretnek a világunk közeljövőben várható kihívásairól informálódni és érdekes gondolatmeneteket olvasni.

„Fekete humorral átszőtt vízió arról, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek azokhoz eszközökhöz, amelyek az emberi élményt helyettesítik.”

The Washington Post

„A történetek egy részletesen kidolgozott, zavarba ejtő és provokatív jövőképpé állnak össze, amelytől pezsegni kezd bennünk az élet. Weinstein briliáns, gúnyos és vakmerő; valószínűnek tartom, hogy hosszú éveken keresztül az olvasója leszek.”

Charles Yu

„Weinstein legjobb történeteiből abszurd és ijesztő intelligencia árad. A szerző nem riad vissza a provokációtól… A novellák esetenként bonyolult erkölcsi kérdéseket feszegetnek, kihívóan és megindítóan elegánsak.”

The New York Times

Megjelenik június 7-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Felkai Ádám, Pék Zoltán, Török Krisztina

Fülszöveg

Alexander Weinstein elgondolkodtató történeteiben a jövő már megérkezett, olyan technológiai forradalmat és konflikusokat hozva magával, amelyek jó eséllyel mindannyiunk életében jelen lehetnek majd. A kötetben található tizenhárom novella az embert vizsgálja hétköznapi helyzetekben: az embert, aki látszólag mindig küzd az új világ változásaival és a folyamatosan érkező technológiai csodákkal, de közben a legnagyobb ellensége folyton saját maga lesz. Családok mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást egy újabb és minden eddiginél keményebb gazdasági válságban (Hátország), vagy megnézhetjük, hogy egyáltalán mit jelenthet a család fogalma a jövőben (Búcsú Yangtól, Az Új Világ gyermekei), és mit tehetnek az egyénnel a virtuális valóságok (A térképészek, Móksa). Ezek mellett olvashatunk arról is, hogy milyen hatással lehet egész országok életére a menekültkérdés (Vándorlás), illetve több történet foglalkozik a küszöbön álló klímakatasztrófával (Jégkorszak, Zuhanóív).

Az Új Világ gyermekei és más történetek a szépirodalom és a sci-fi eszköztárából építkező, sokszor komor hangulatú gyűjtemény, amiben lépten-nyomon felvillan a remény szikrája, emlékeztetve minket arra, hogy miért vagyunk itt és miért harcolunk. 

Blörbök

„Az Alexander Weinstein bemutatkozó novelláskötetében ábrázolt jövő egyszerre ismerős és rémisztő. Weinstein megragadja a technológiával kötött, törékeny fegyverszünetünket, felfújja, és elénk tárja a gyerekrobotokat, a jégvilágokat és a levert forradalmak komor utóéletét. A kötet olyan, mint egy új és lenyűgöző hidegháború. Szembesít bennünket a tudomány jó és rossz oldalával, amely napról napra azzal fenyeget, hogy nincs köze a fantasztikumhoz.”
Amber Sparks


„Weinstein történetei ránézésre sci-fi-nek tűnnek – vegyük például azt a párt, amely egy virtuális valóság közösségben él, és a gyermeküket kitörli egy számítógépes vírus –, olvasásra viszont szépirodalmi művek. Margaret Atwood és Emily St. John Mandel rajongóinak a figyelmébe ajánlom.”
Library Journal


„Hiányolják azt a burkolt, futurisztikus fenyegetést, amelyet a Black Mirror közben éreztek a tévé előtt? Weinstein hátborzongató sci-fi-gyűjteménye, amelyben örökbe fogadott robotgyerek és függőséget okozó, mesterségesen létrehozott emlékek szerepelnek, remekül kitölti ezt az űrt.”
Entertainment Weekly


„Weinstein bemutatkozó kötetében a digitális korszak sci-fi történetei szerepelnek többek között virtuális családokkal, klímaváltozással és beépített emlékekkel. Ijesztő, jellegzetes, elmés és végtelenül emberi… Megdöbbentő alkotás. Weinstein novellái tele vannak tökéletes prózával, csípős humorral és szívvel.”
Publishers Weekly


„Egyre helytállóbb az a megállapítás, hogy azoknak a sci-fi rajongóknak, akik új és érdekes írásokra vágynak, a hagyományos forrásokon túl kell keresgélniük. Alexander Weinstein bemutatkozó kötete, Az Új Világ gyermekei és más történetek, kiváló példa erre… Nagyszerű, fantáziadús alkotás, valódi science fiction, amely a technológiai és a társadalmi változások közeljövőbeni hatásaival foglalkozik. Ismerős ötletekből építkezik, de új szemszögből vizsgálja, és rendkívül kortárs összefüggésben tálalja őket. A remekül megírt történetek szereplői hitelesek és szerethetőek, a hangnem a szórakoztatótól a szomorún át, egészen a dühösig terjed… Régen találkoztam utoljára ilyen kiváló bemutatkozó kötettel. Ez a könyv megérdemli, hogy olvassák és ünnepeljék.”
Locus Magazine

A szerzőről

Alexander Weinstein a Siena Heights Egyetem docense, ahol kreatív írást tanít, emellett pedig a szintén kreatív írást oktató The Martha’s Vineyard Intézet igazgatója. 

Az Új Világ gyermekei és más történetek című novelláskötetét 2016-ban a New York Times az év száz legjobb könyve közé választotta, és több magazin év végi best of listájára is felkerült vele.

Kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Dömötör László - ("Az érdeklődőknek azt üzenem, hogy kukkantsanak be a Hold hősei instagram oldalára, és ha szívesen átélnének egy különleges humanitárius kalandot, akkor utazzanak velem a Holdra!")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Dömötör László írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A Hold hősei (A vörös kereszt rejtélye) c. könyve jelent meg eddig, a Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezetnél lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nem is egyszerű ez a kérdés. Elképzelésem sincs, mi érdekelheti az olvasót egy első könyves, ismeretlen szerző személyéről. Szívesen mesélnék az akcióktól hemzsegő titkosügynök életemről, de nem vagyok titkosügynök. Ha az lennék, akkor meg azért nem mesélhetnék róla. Na de, komolyra fordítva, jogász végzettséggel rendelkezem, dolgoztam már közigazgatásban, jelenleg – immár 15 éve – a Magyar Vöröskereszt főállású munkatársa vagyok. Mindig vonzottak az olyan feladatok, amelyek az emberek sorsának, ügyeinek előremozdítását szolgálták, és a világ legnagyobb humanitárius szervezetének kötelékében igazán sok lehetőségem van tenni a közösségért.

Az első regényem ötlete is innen ered. Mielőtt elkezdtem dolgozni a Vöröskeresztnél, a szervezetről én is csak annyit tudtam, mint az átlagemberek (véradás, adományozás). Később megismertem a Vöröskereszt történetét is, és ez a sztori olyan izgalmas és megrendítő, hogy – bevallom – mélyen megérintett. Elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy ezt a kivételes történetet hogyan lehetne minél több emberhez eljuttatni. Mivel az én legfőbb fegyvereim a szavak, adódott a gondolat, hogy írok erről egy olyan könyvet, ami egy izgalmas regény cselekményébe csomagolva, szórakoztató módon meséli el azt, hogy valójában mi rejtőzik a vörös kereszt embléma mögött.

 

A Hold hősei c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bár ez egy fantasztikus kalandregény, nem titkolt szándéka az ismeretterjesztés. Így természetesen minden történeti résznek utánajártam. Talán még ennél is több időt vett igénybe a huszonkettedik századi holdbéli világ megalkotása, és az, hogy a sci-fi regényem „science” lába is biztosan álljon, az elképzelt technikai megoldások többé-kevésbé realisztikusak legyenek. Egyes fejezetekben szinte soronként meg kellett állnom, hogy utánajárjak a gravitációs erő fizikájának, vagy éppen a fenntartható étkezés lehetőségeinek.

S hogy mindez mennyi időt vett igénybe az ötlet megszületésétől? Ehhez tudni kell, hogy sajátos írói módszerhez folyamodtam. A fő mondanivalón túl nem készítettem előre cselekményvázlatokat, így sokszor én magam is együtt izgultam a szereplőimmel, vajon hogyan fognak kimászni abból a kalamajkából, amibe én magam kevertem őket. Azért választottam ezt az utat, mert reméltem, hogy ha én nem tudom előre, mi lesz a sztori vége, talán az olvasó számára sem lesz kiszámítható. Így, a rövidebb pihenőkkel együtt 3-4 hónap alatt készült el a kézirat első változata. A lektorálás után újabb egy hónap munka következett a kézirat átdolgozásával.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Említettem, hogy egy 260 éves igaz történetet szerettem volna bemutatni: hogyan született meg a Vöröskereszt? Aztán vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy még jobban megcsavarom ezt az egész ötletet, a történetet „kilövöm” az űrbe, és egy fantasztikus kalandregény formájában mesélem el. Így aztán a regényben keverednek a fikciós elemek és a valóságos információk. Ez egy külön kihívás volt, hogy ezek megfelelő olvasmányossággal simuljanak össze, az olvasó mégis kétségek nélkül tudja, mikor olvas a hiteles ismeretekről. 

Ez a „cselszövés” kezdettől fogva tudatos volt részemről, mert gondolnom kellett a fiatalokra is, hiszen fontos számomra, hogy a humanitárius gondolatot minél fiatalabb korosztályok felé közvetítsük. Így született meg egy olyan regény, ami a kamasz főhősök és a rejtélyes nyomozás miatt az egészen ifjú olvasóknak is izgalmas és vonzó lehet, ugyanakkor a történelmi háttér és sci-fi világ a felnőttek számára is érdekessé teheti. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A szenvedély az olvasással kezdődött, és ezen közel negyven évig nem is léptem túl. Persze számtalan alkalommal megfordult a fejemben, miután becsuktam egy könyvet, hogy „hát ilyet én is tudnék írni”. Mostanra lett azonban olyan mondanivalóm, ami miatt arra vetemedtem, hogy megírtam a regényt. Könnyen meglehet, hogy ezzel viszont egy új szenvedély született.

 Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A Hold hőseiben felépített jövőbeli világban én nagyon jól éreztem magam, és a karakterek is a szívemhez nőttek. A kötetet szándékosan nem terveztem túl terjedelmesre, hogy a kevésbé gyakorlott olvasók is szívesen kézbe vegyék. Emiatt fájó szívvel rengeteg ötletet ki kellett hagynom belőle. Így viszont adja magát a folytatás. Szívesen térek vissza ebbe a világba, és még mondanivalóm is van ebben a témakörben. Annyit elárulhatok, hogy a folytatásban egy krimi szálat is kipróbálok, ha ez jól működik, akkor máris megnyílik az út egy új zsáner felé.   

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sajnáltam, hogy vége. Imádtam elmerülni a megalkotott világban, kezdtem megkedvelni a karaktereimet, még a rosszfiúkat is. A mondandóm és a célom alapján azonban a történet végére értem. Magamban megünnepeltem a mű megszületését, és elkezdtem agyalni a folytatáson.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem, fel sem merült. Büszke vagyok rá, hogy képviselhetek egy világméretű humanitárius eszmét, és talán én is hozzájárulhatok a népszerűsítéséhez. Kötelességemnek is éreztem, hogy adjam ehhez a nevemet. Ha majd olyan zsánerben vagy témaválasztással dolgozom, ami megkívánja, akkor megalkotok egy alteregót.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Gyermekkoromtól kezdve vonzottak a sci-fik. Persze eleinte csak a fantasztikus kalandok miatt, később már a könyvekben felépített világok és elképzelt technológiák is lenyűgöztek. Volt egy egészen konkrét élményem is. A nyolcvanas években, a Magyar Rádióban minden nyári szünetben leadtak egy évadot a Szíriusz kapitány kalandjai című rádiójáték sorozatból. Hétről hétre tűkön ülve vártam az újabb részt, aztán az epizódokat szanaszét hallgattam kazettáról. Az ott megismert holdbéli világ olyan hatással volt rám, hogy nem is volt kérdés, az én első történetem is a Holdon fog játszódni.

  Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Mint amikor az ember elhozza a nyomdából a szakdolgozatát. Ki sem mertem nyitni, féltem attól, hogy rögtön hibát találok benne. És amikor megláttam a sok kötetet becsomagolva, beindult egy kis para, hogy vajon érdekelni fog-e ennyi olvasót. És persze az öröm, ahogy egy új, friss illatú kiadványon megláttam a nevemet. Száz és száz könyv ment át a kezemen életem során, és amikor kézbe vettem a sajátomat, attól azért elakadt a lélegzetem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Javarészt impulzív. A végkifejletet nagyjából felvázolom előre, aztán, hogy oda hogyan jutnak el szegény szereplőim, azt velük együtt élem meg írás közben. Ha később adódik egy ötletem, vagy a formálódó cselekmény megkíván egy újabb fordulatot, nem habozok belenyúlni a már megírt fejezetekbe sem, hogy megteremtsem az előzményeket és összekössem a szálakat. A saját világomban bármit megtehetek, és élvezem is a „mindenható” szerepét.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Törekszem a cselekmény mellett a háttérre is odafigyelni. Az nem elég, ha én magam előtt látom, hogy a szereplőim éppen milyen környezetben tevékenykednek. Szeretném, ha az olvasó is minél többet megtapasztalna a helyszínek hangulatából, színekből, szagokból, ízekből. Ha visszaolvasva a saját bőrömön érzem ezeket, akkor azt a jelenetet különösen kedvelem.

Amivel nehézségeim adódtak, azok a szerelmi szálak. Olyan érzésről beszélünk, amiket az ember még saját magában sem tud tisztán látni. Tudom, hogy százmillió regény szól a szerelemről, számomra mégis talán az volt a legnehezebb, hogy az érintett hősömnek ezek az érzései hitelesek legyenek, és ne sziruposak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Minden eddig megírt történetemnek van valóságos alapja, magja. Egy igaz történet, egy valóban megtörtént esemény. Még a legvadabb, fantasztikus kalandok mögött is ott áll a valóság egy darabja. A történet megalkotása során ezt a valóság-darabot rakom ki az elképzelt helyszínek és események mozaikdarabkáival egy egységes képpé.

Az inspirációt a már említett Szíriusz kapitányon kívül az öt érzékszervem adja. Igyekszem minél több élményt befogadni a körülöttem lévő világból, és ezekből valamit visszaadni. És persze hatnak rám a könyvek is, de ez inkább technikai kérdés: cselekményvezetés, karakterábrázolás, melyik szerző hogyan csinálja, mi áll hozzám közel és mi távol. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Én nyilvánvalóan elfogult vagyok a történetemmel, de általában fogalmam sincs, működik-e a sztori másoknál is. Ennek elbírálására van egy-két hozzám közel álló személy, ők az áldozataim, akiket a kézirataimmal megbombázok. Minden javaslatot, ötletet elfogadok, sőt, az első megjelent könyvem végén az olvasókat is arra kértem, bármilyen benyomásuk, véleményük van, bátran osszák meg velem. Végül is a regényírás nem öncélú tevékenység, és én nem tudok minden olvasó fejével gondolkodni. Persze van a szerzői autonómiának egy határa, de az alkotás folyamata miért ne lehetne bizonyos mértékig interaktív is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel menet közben nem vertem nagydobra, meglehetős meglepődéssel. Próbáltam is kiélvezni a hitetlenkedés és ájuldozás mámorító pillanatait, mert az első könyve bemutatását az ember csak egyszer élheti át életében, kivéve, ha időutazó.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Említettem, hogy a Hold hőseire újabb kalandok várnak. Elkészültem a folytatással, és már a harmadik részen is dolgozom. Hogy ezek eljutnak-e az olvasóhoz, és mikor, az attól függ, hogy az első részt mennyien olvassák, és mennyien szeretik. Az érdeklődőknek azt üzenem, hogy kukkantsanak be a Hold hősei instagram oldalára, és ha szívesen átélnének egy különleges humanitárius kalandot, akkor utazzanak velem a Holdra!

 

A könyv megvásárlásával támogatod az

Magyar Vöröskereszt Zala Megyei Szervezete munkáját

A hold hősei instagram

 

Borítóleleplezés – Lione Stanislav: Csillagom – („Mert szembesít minket azzal, milyen aprók is vagyunk valójában, és a problémáink csak nevetséges bohóckodásnak tűnnek a világegyetem méretéhez képest! „)

Lione Stanislav írónőnek hamarosan megjelenik első kötete a Csillagom címmel. A könyvet Vision Spring Kiadó gondozásában fog megjelenni. Megtiszteltetés számomra, hogy blogomon leleplezhetem a borítóját. Mely számomra nagyon tetszik. Tükrözi a borító a címet, és a történetet is. Gyönyörű, szép és letisztult borítólapot ábrázol. Az előrendeléssel kapcsolatban a blogomon fogok tájékoztatni mindenkit. Illetve az írónő Lione Stanislav oldalát. is érdemes bekövetni minden lényeges információt megfog adni nektek.

Lione Stanislav:
Csillagom

Fülszöveg:

Egy titokzatos térkép

Egy félig megírt könyv

És egy halaszthatatlan utazás

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:

„A könyv maga a kapu a világok között.”

 

Lione Stanislav

    Szakmámat tekintve web-programozó vagyok, de kicsi korom óta hódolok a művészeteknek. A színház, a zene és a rajz állandó kísérői az életemnek, ahogy a könyvek és az írás is. Jelenlegi blogomat Megvalósítás alatt címmel 2013 óta vezetem, pár éve viszont összeszedtem a bátorságomat, hogy papírra vessem az eddig csak elképzelt történeteimet. Írásaimban rendszerint visszatérő elem valamiféle lélektani téma, trauma megélése, illetve a válaszok és a boldogság keresése. Megrögzött és szentimentalista eszképistaként talán nem csoda, hogy az első megjelenő regényem rögtön egy romantikus portal fantasy. :)

Érdekesség: A kiadót a barátnőm művészeti alapítványán keresztül hoztuk létre, a kiadó fantázianeve Vision Spring, a logóját én rajzoltam, és a kiadó keresztanyja is én vagyok. Illetve a borítót szintén én rajzoltam.

Idézetek:

„ – Nos, az írtvarázs, amely a kaput működteti, eléggé hasonlít a számítógépes programozásra.
– Ne már! Komolyan? – nevettem fel elképedve. – Azt mondod, a programozás valójában varázslás?
– Végül is, a varázslat, mondhatni, a valóság programozása.”

„ – Félelmetes belegondolni is…
– Miért?
– Mert szembesít minket azzal, milyen aprók is vagyunk valójában, és a problémáink csak nevetséges bohóckodásnak tűnnek a világegyetem méretéhez képest!
– Így igaz – mondta Salim áhítattal. – A csillagok képesek eszünkbe juttatni, mik vagyunk valójában, és hol a helyünk a világban. Hogy mi az, ami minket alkot és megsemmisít. Hogy az életünk mindössze csak egy apró pillanat az univerzum mérhetetlen korához képest.
– Tudod mit, Salim? Ez valójában nem is félelmetes, hanem inkább felszabadító!”

„Behunytam a szemem, és megpróbáltam felidézni a történteket. Kifejezetten a jelenést kerestem az emlékeimben. Úgy éreztem, ezzel mindenképp kezdenem kell valamit. Igyekeztem kiüríteni az elmémből az érzelmeket, hogy elfogulatlanul összpontosíthassak a tényekre.
Léptem. Kapaszkodtam. Léptem. Megragadott. Megcsúsztam. Zuhanni kezdtem. És amikor bevertem a fejem, megjelent Salim.
– Gyakorolj! – szólt, és köddé vált.
Elmosolyodtam.
Igen, ez tényleg ő, még a halálba is úgy küld, hogy gyakoroljak!”

A szerző elérhetősége:

 
Szerzői weboldalam
Fb
Insta