Áprilisi újdonságok az Agave Könyvek Kiadónál - ("Lehet akár szeszélyes az április, ha szuper jó könyvek érkeznek a kiadótól.")

Az Agave Könyvek Kiadónál megint csupa jó könyveket hoz nektek áprilisban. Ki is néztem egy-két könyvet, ti melyike várjátok nagyon?

Antológia a Sötét anyag és a Wayward Pines szerzőjétől!

 Blake Crouch, N. K. Jemisin, Veronica Roth, Amor Towles, Paul Tremblay, Andy Weir:

Elhagyott part – Hat sci-fi történet 

Fülszöveg

Egy ​VR-játékfejlesztő egy kódolási hiba következtében létrehoz egy szuperintelligenciát. A távoli jövőben emberek kis kolóniája visszaküld a Földre egy katonát, ám a küldetés nem várt fordulatot vesz. Egy megtermékenyítéssel foglalkozó cég a főbb tulajdonságok befolyásolása mellett már különböző projekciókat is készít a szülőknek, hogy születendő gyermekük milyen életre számíthat.

2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Stories-sorozatuk keretében. Crouch ennek alkalmából írta meg Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett bemutat egy-egy izgalmas novellát a műfaj elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. A történetek közt egyaránt található klasszikusabb hangvételű, Philip K. Dicket felidéző írás és olyan realistább gondolatmenet is, ami akár már holnap megvalósulhat.

N. K. Jemisin Szükségbőr című novelláját Hugo-díjjal tüntették ki 2020-ban, míg az Elhagyott partot várhatóan Neil Burger fogja filmre adaptálni.

Megjelenik április 5-én!

Agave Könyvek Kiadó

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj

Fülszöveg

Tízezer ​fiunk mind ellened szegül
Fekete nyelvükön esküszó hevül
Bosszújuk elér, hiába menekülsz

Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanás tompításra, hazugság szövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat.

Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.

Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.

Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

„A káosz és kaland letehetetlen keveréke; nem akartam, hogy véget érjen.”

Fantasy Book Review

Megjelenik április 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Az ókori történelmi regények kedvelőinek

Steven Saylor: Dominus
(Róma 3.) 

Fülszöveg 

Kr. ​u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az egyetemes béke – a Pax Romana – korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg.

Az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A birodalomban kitör a káosz.

Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének.

Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket, mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot.

Saylor százhatvan évet és hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.

 „Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.”

Daily Express

 

Megjelenik április 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Georges Simenon: A mérgezés   

Fülszöveg

Idilli vasárnap délután a vidéki Donge-villa napsütötte teraszán. Egy kecses kéz arzént perget François Donge kávéjába. A férfi életben marad, de élete legnehezebb kérdésére kell választ találnia: miért akarta megmérgezni őt a felesége, Bébé, akinek mindent megadott?

Ebben a regényben nem a tettes kiléte a kérdés, hanem a tett miértje. Folyik ugyan nyomozás, de leginkább a lelkekben és a múltban. Hogyan történhet meg, hogy két ember élete, akik boldoggá tehették volna egymást, vakvágányra fut?

Georges Simenon ismét bizonyítja, hogy egy lélektani regény is lehet éppen olyan izgalmas, mint a legfordulatosabb detektívtörténet.

 

„Simenon lélektani regényei súlyosak, tömörek, hihetetlenül változatosak, és olyan frappánsak, mint a jó popdalok.”

Luc Sante

 

 Megjelenik április 26-án!

Agave Könyvek Kiadó

Az ókori történelmi regények kedvelőinek Steven Saylor: Dominus (Dominus) - ("Steven Saylor harmadik Róma-nagyregénye az ókori Róma történetét mesélik el a Pinarius család szemszögén keresztül.")

Az ókori történelmi regények kedvelőinek

Steven Saylor: Dominus
(Dominus)

Steven Saylor harmadik Róma-nagyregénye az ókori Róma történetét mesélik el a Pinarius család szemszögén keresztül.

A történelem legfontosabb pillanatait mutatja be rendkívül izgalmas cselekményvezetéssel.

„Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.”
Daily Express

 

Megjelenik április 12-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fülszöveg

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az egyetemes béke – a Pax Romana – korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg.

Az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A birodalomban kitör a káosz.

Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének.

Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket, mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot. 

Saylor százhatvan évet és hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.

Blörbök

„Elbűvölő, magával ragadó… gazdagon és mesterien megalkotott történelmi háttér és szereplők… lenyűgöző elbeszélés.”
Historical Novel Society

„Az ókori Róma bukásának eposza több időszakon keresztül elmesélve… Nyugodt lélegzetvételű olvasmány az elején, amíg Róma tündököl, ám ahogy a császárok egyre fokozódó gyakorisággal és vérontással kezdenek jönni és menni, a birodalom sorsát pedig egyre inkább a katonaság és a feldühödött nép dönti el, a tempó is magasabb sebességre vált… A történelmi regények rajongói imádni fogják.”
Booklist

„Saylor mesterien szövi egybe az ókori Róma igaz történelmét kitalált polgárainak életével és szerelmeivel.”
Daily Express

„Egy hollywoodi rendező ügyességével tapint rá az ókori Róma szellemiségére.”
Times Literary Supplement

„Saylor csodálatra méltó, minden részletre kiterjedő kutatómunkája elsőosztályú szórakozást nyújt minden olvasónak.”
Washington Post

Steven Saylor

Texasban született 1956-ban; gyermekkorában gyakran járt autósmoziba, ahol egy életre beleszeretett az ókori tárgyú filmekbe (Ben Hur, Kleopátra, Spartacus). A Texasi Egyetemen szerzett történész diplomáját a History Channel ókori Rómával foglalkozó műsorainak szakértőjeként is kamatoztatta. Gordianus, a Nyomozó főszereplésével eddig tizenhat kötete jelent meg, mellettük Róma, Birodalom és Dominus címmel az ókori Róma történetét feldolgozó, évszázadokat átívelő műveket is írt.

Saylor 2007-ben járt először a Könyvhéten a Róma magyar nyelvű megjelenése alkalmából, majd négy évvel később ismét meglátogatta rajongóit. Amikor éppen nem a római levéltárakat bújja, a kaliforniai Berkeley-ben és a texasi Austinban él.

 

Előrendelhető kedvezménnyel:

Agave Könyvek Kiadó

 

Georges Simenon: A mérgezés (La vérité sur Bébé Donge) A Romans durs-sorozat legújabb kötete. - ("„Picasso előtt máshogy festettek. Trenet előtt máshogy énekeltek. És Simenon előtt máshogy írtak.” Frédéric Dard ")

Georges Simenon: A mérgezés
(La vérité sur Bébé Donge)
A Romans durs-sorozat legújabb kötete.

 

„Simenon lélektani regényei súlyosak, tömörek, hihetetlenül változatosak, és olyan frappánsak, mint a jó popdalok.”

Luc Sante

 

„Mint egy Balzac-regény, amely nélkülöz minden terjengősséget.”

Marcel Aymé

 

„Picasso előtt máshogy festettek. Trenet előtt máshogy énekeltek. És Simenon előtt máshogy írtak.”

Frédéric Dard

 

Megjelenik április 26-án!

 Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Ertl István

 Fülszöveg

Idilli vasárnap délután a vidéki Donge-villa napsütötte teraszán. Egy kecses kéz arzént perget François Donge kávéjába. A férfi életben marad, de élete legnehezebb kérdésére kell választ találnia: miért akarta megmérgezni őt a felesége, Bébé, akinek mindent megadott?

 

Ebben a regényben nem a tettes kiléte a kérdés, hanem a tett miértje. Folyik ugyan nyomozás, de leginkább a lelkekben és a múltban. Hogyan történhet meg, hogy két ember élete, akik boldoggá tehették volna egymást, vakvágányra fut?

 

Georges Simenon ismét bizonyítja, hogy egy lélektani regény is lehet éppen olyan izgalmas, mint a legfordulatosabb detektívtörténet.

 

Blörbök

„Simenon regényei súlyosak, tömörek, hihetetlenül változatosak, és olyan frappánsak, mint a jó popdalok.”
Luc Sante

„Mint egy Balzac-regény, amely nélkülöz minden terjengősséget.”
Marcel Aymé

„Könyvet tartott a kezében, ferdén az olvasólámpa felé döntve. Láttam, hogy egy Simenon-regény, s ez némileg felbátorított – talán annak a jele, hogy van benne emberi érdeklődés.”
Graham Greene

„Egy nagyon szép Simenon-regényt kezdtem olvasni. Félek, hogy nem lesz elég bátorságom leereszkedni a lidércnyomás legmélyéig, amit Simenon oly elviselhetetlen művészettel ír le.”
François Mauriac

„Picasso előtt máshogy festettek. Trenet előtt máshogy énekeltek. És Simenon előtt máshogy írtak.”
Frédéric Dard

„Az ember legszívesebben állandóan megtapsolná, hogy volt!-ot kiáltana, aztán még egyszer hogy volt!-ot. Micsoda egészség ez a Tiéd, kedves Simenon, sohase fogy el, mindig megbízhatsz benne, azért vagy egyre pontosabb, egyre bölcsebb, ezért nem téveszted soha szem elől, mi is a lényeg, és ezért írod sorozatban a remekműveket, egyiket a másik után.”
Federico Fellini

„Mintegy tíz nappal ezelőtt mindannyiunkat súlyos simenonitis támadott meg, és minden bizonnyal nevetett volna, ha ott lát bennünket, ugyanabban a szobában, amint Richard Heyd a Levél a vizsgálóbíróhozt, Jacqueline Heyd a Fekete esőt, Jean Lambert, a vejem az Epilepsziás rohamot, Catherine lányom A furnes-i polgármestert olvassa belefeledkezve, jómagam pedig tizenkét korábbi regényét olvastam újra tizenegy nap alatt.”
André Gide

A szerzőről

 

A belga születésű Georges Simenon (1903-1989) a francia nyelvű regényirodalom világszerte ismert alakja, műveit eddig ötvenöt nyelvre fordították le. A hatalmas siker Simenon legismertebb regényszereplőjének, Maigret főfelügyelőnek köszönhető. A világméretű sikerhez az is hozzájárult, hogy a regényekből számtalan filmadaptáció, majd pedig televíziós sorozat is készült. A bűnügyi regények némileg elhomályosítják az életmű más szeleteit. Simenon – saját szavaival élve – „kemény” regényeket is írt, amelyekkel az irodalmi körök elismerésére számított. Ha ez akkor nem is sikerült, az idő neki dolgozott: ma már biztosan kijelenthető, hogy Simenon a 20. századi francia regény egyik klasszikus szerzőjévé vált.

Előrendelhető kedvezménnyel

Agave Könyvek Kiadó

Márciusi megelenések az Agave Könyvek Kiadónál- ("Újdonságok az Agave Kiadónál, le ne maradj.")

„Napjaink legélvezetesebb sci-fi szerzője.”

– Joe Hill

 John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
(The Kaiju Preservation Society)

 A nemzetközi megjelenés után alig pár nappal magyarul is megérkezett John Scalzi új regénye. Tematikájában eltér a tőle megszokottaktól, de ezúttal sem lesz hiány jó párbeszédekben és remek humorban.

„A Kaidzsú Állatvédő Társaság olyan, mintha a Jurassic Park egy erkölcsösebb formája találkozna a Városfejlesztési osztály bajtársiasságával. Végtelenül szellemes és üdítően megfontolt hangvételű könyv.

– Publishers Weekly

Elkeltek a regény televíziós jogai.

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fülszöveg

Amikor a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.

Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel a mi Földünkön.

 

Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?

A.K. Larkwood: A Kimondatlan Név
(The ​Unspoken Name)

„A klasszikus orkos-kardos fantasy váratlanul újszerű, modern értelmezése. Menő, dögös és időtlen… Nem lehet eléggé imádni.”
Tamsyn Muir, a Gideon, a Kilencedik szerzője

„Részletgazdag és lebilincselő történet, zseniális főhajtás olyan nagyságok előtt, mint Ursula K. Le Guin és Diana Wynne Jones.”
Jenn Lyons, a Királyok Veszte szerzője

„Lélegzetelállító utazás. Epikus fantasy, amelyben kísért a bőrünk alá kúszó iszonyat, ugyanakkor elvarázsol a rendületlen, elragadóan szépséges szerelem.”
K. A. Doore, a The Perfect Assassin szerzője

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

 

Fülszöveg

Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.

Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.

Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…

 

 

„Finlay Donovan az élet újrakezdésének nagymestere.”

 – Lisa Gardner

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
(Finlay Donovan Is Killing It)

 

Regény az anyaság örömeiről és megpróbáltatásairól.
Pergő stílusú és őrülten szellemes, szórakoztató történet.

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fülszöveg

Finlay Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz.

Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Varga Gy. Brian - ("Igyekszem olyan cselekményt teremteni, ami a fantáziámból születik, de mégis életszerű, és valóságosnak tűnhet. Maga a téma is kicsit más lesz, mint az előző könyvé.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Varga Gy. Brian írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Két nap az élet c. könyve jelent meg eddig, amit a NewLine  Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget a bemutatkozásra!

Számomra mindig egy kicsit nehéz mesélni magamról, mert sosem tudom, mi az, ami érdekelhet másokat. Magyarország északnyugati csücskében, Várbalogon élek. Könyvelőként dolgozom, mellette pedig, ha az időm és az energiám még engedi, írok. Az írás számomra mindig kikapcsolódást jelent, még ha ugyanúgy dolgoztatni is kell az agyam, mint munka közben. Jól esik ezáltal egy kicsit kiszakadni a valóságból.

Két nap az élet című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Alapvetően nem igényelt sok kutatómunkát. A történet helyszínéül a saját lakóhelyemet választottam, hiszen miről lehet a legjobban és a leghitelesebben írni annál, amit az ember ismer? Annak azonban, hogy a regény cselekményének időszakában mondjuk milyen zene volt nagy sláger, vagy egy film pontosan mikor is került bemutatásra, utána kellett néznem, mert bár akkor voltam én is általános iskolás, mint a szereplőim egy része, az ilyen részletekre nem tudtam pontosan év szerint visszaemlékezni.

Az írás folyamata nálam mindig attól függ, mennyire érek rá, és mennyire vagyok fáradt ahhoz, hogy kinyissam a szövegszerkesztőt, és folytassam a történetet. A munkámból adódóan mindig inkább az év második fele az, ami kicsit lazább, olyankor jobban haladok. De még így is egy ilyen hosszúságú regényt, mint a Két nap az élet (430 oldal) legalább másfél-két évembe telik megírni. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regényem cselekménye jórészt kitalált, azonban tartalmaz valós, megtörtént eseményeket is. Ezeket azért szőttem bele a történetbe, hogy egy kicsit bemutassam, milyen volt akkor az élet a faluban, ezzel pedig számos olvasóban sikerült emlékeket ébresztenem. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mennyire jó volt ez a kis időutazás a kilencvenes évekbe, és bevallom, saját magamnak is jól esett erről az időszakról írni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolás koromban elkezdtem írni. Szerettem a fogalmazásokat, nyertem pályázaton is, és az a gondolat, hogy egyszer regényt fogok írni, 12-13 éves koromtól kezdve ott motoszkált a fejemben. Talán emiatt is tanultam tovább a gimnázium után újságíró szakon, hogy egy kicsit közelebb kerülhessek ehhez a területhez. Az élet persze másfelé sodort, de kitartottam amellett, hogy ezt megcsinálom, és tavaly meg is született az eredménye.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem, de nem mondom azt, hogy soha nem fog erre sor kerülni. Régebben eljátszottam a gondolattal, sőt a vázlatát is leírtam már két teljesen más jellegű történetnek, de hogy milyen zsánerben, azt most nem árulom el, mert ha egyszer megvalósítom, legyen egy akkori meglepetés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Furcsa. Olyan, mintha egy hosszú hónapokig tartó barátságnak vagy ismeretségnek szakadna vége. A szereplőim addigra mindig hozzám nőnek, és olyankor el kell búcsúznom tőlük, magukra kell hagynom őket, és ettől ürességet érzek magamban. Ugyanakkor örülök, hogy egy újabb történetet sikerült elmesélnem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Brian nevet még akkor találtam ki magamnak, amikor gyerekként kezdtem el írni. Akkor csupán szórakozásból, most azonban két dolog miatt került ez a név a borítóra: egyrészt az igazi nevem nagyon gyakori, másrészt, amikor eldöntöttem, hogy mégis ezt választom, az jutott eszembe, hogy innen indultam, kezdetben Brian voltam, akkor miért ne lehetnék most is az? Azt vallom, az ember soha ne felejtse el, hogy honnan indult. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert alapvetően ez áll hozzám a legközelebb. Szeretem a vidéki életet, szeretem azokat a könyveket, amelyek faluban, kisvárosban játszódnak, amelyekben egyszerű, hétköznapi emberek a szereplők, a cselekmény pedig akár valóság is lehetne. Szerintem helytől függetlenül mindig történik valami az emberekkel vagy az emberek között, amit el lehet mesélni, és itt sem annyira unalmas az élet, mint az sokan gondolják.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor a kiadó rábólintott a kéziratra, elég hihetetlen volt, mert korábban már próbálkoztam több kiadónál és pályázatokon is. Ment át előszűrőkön a mű, de a kiadásig sosem jutott még el. Most azonban végigjárni egy könyv születésének az útját a kézirattól a kész könyvig csodálatos élmény volt, nem beszélve arról, hogy a környezetem mennyire büszke volt rám.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tervezettnek mondanám. Régebben szabályosan beépült a napirendembe, megvolt, hogy a nap mely órájában ülök le, és írok. Vagy ha nem írok, akkor is valamiképpen foglalkozom a regénnyel, átolvasom mondjuk az előző fejezetet, javítok benne. Egy ismert író egyszer azt mondta, hogy olyan, hogy ihlet, nincs. Eleinte nem értettem, miért mondja ezt, de az írás igenis lehet tudatos tevékenység, és most már én is elértem arra a szintre, hogy ha nem vagyok hozzá túl fáradt, akkor bármikor képes vagyok folytatni a cselekményt.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkettőből van. Ráadásul sokszor képes vagyok annyira átélni mindazt, amit írok, hogy magam is nevetek vagy sírok a szereplőkkel együtt. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ember megreked, és olyankor elég nehéz kilábalni a mocsárból, amiben benne ragadt. Nemrég éppen megint így jártam: egy olyan élethelyzetről írok, és olyan közegbe helyeztem az egyik szereplőmet, amiben annyira nem vagyok otthon, és ez számomra nagy kihívást jelent most. Bízom viszont abban, hogy sikerül úgy megírnom ezeket a fejezeteket, hogy az nekem és az olvasóknak is tetsszen majd.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igyekszem leírni az olyan ötleteket, amelyeket első gondolatra ki lehet bontani, ami köré lehet cselekményt építeni. Ezek az ötletek spontán jönnek, de később is ott motoszkálnak a fejemben. Ami biztos, hogy egy történetnek nálam mindig megvan az eleje és a befejezése, hogy honnan hová szeretnék eljutni. Ami a kettő között van, az az írás folyamata alatt fejlődik ki, és sokszor az egyik esemény hozza magával a másikat, és olyan irányba visz, amilyenre először nem is számítottam. Ennek ellenére még sosem történt olyan, hogy egy történetnek másféle befejezése lett, mint amit elsőre terveztem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kollégáim azok, akik elsőként elolvassák a műveimet, és véleményt alkotnak róluk. Ha valami hiányos, ott kérdéseket tesznek fel, és rávilágítanak olyan dolgokra, ami valóban kimaradt, és pótolnom vagy éppen módosítanom kell. Rajtuk kívül van egy kedves barátom, akinek megmutattam az egyik kézirat első felét (a teljes akkor még nem készült el), ám neki mostanság elég sok a dolga, a munkája mellett tanul, és más egyéb is akad, így nem várom el tőle, hogy még ezzel is foglalkozzon, hiszen mindenkinek szüksége van a pihenésre. Amióta pedig az első regényem megjelenése környékén megismerkedtem Hugyec Anikó íróval, a szakmai dolgokat és kérdéseket is van kivel megbeszélnem. Előolvasói vagyunk egymás műveinek, észrevételt teszünk vagy éppen elismeréssel jutalmazzuk egymás munkáját. Anikóval nagyon jó viszony alakult ki közöttünk, és remélem, hogy ez még nagyon sokáig így marad.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Eleinte nem mindegyikük vette komolyan, és végig abban a hitben voltak, hogy ez számomra csak egy hobbi, egy időtöltés. Részben igaz is, mivel a munkám mellett csinálom, de ugyanakkor mégis megvolt bennem a kitartás és a bizonyítási vágy, hogy az, amiről gyerekként álmodoztam, megvalósuljon. Akkor vált számukra valósággá az egész, amikor a kezükbe vették a kész könyvet. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tavaszra tervezem a második regény megjelenését, amely A kék orchidea címet viseli. Ennek a történetnek szintén Várbalog a helyszíne, de nem kapcsolódik a Két nap az élethez, korban sokkal később játszódik. Ebben már nem nagyon kaptak helyet valós események, egy-egy rendezvény kivételével, amelyek a falu életéhez hozzátartoznak. Igyekszem olyan cselekményt teremteni, ami a fantáziámból születik, de mégis életszerű, és valóságosnak tűnhet. Maga a téma is kicsit más lesz, mint az előző könyvé. Emellett év végére szeretnék még egy karácsonyi kötettel hozzájárulni az ünnepre való hangolódáshoz. 

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Varga Gy. Brian írói oldala

Megjelenik áprilisban: Poptechnikák Komplexitás a népszerű kultúrában (Tanulmányok a popkultúráról) - ("Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport a megalakulását (2013) követő években úgy határozta meg a tevékenységi körét, hogy a műhelymunkára és az együttműködésre helyezve a hangsúlyt, a tagok különböző tudományos érdeklődéséből fakadó előnyöket kihasználva, a popkultúra kapcsolatrendszereivel kíván foglalkozni. ")

 MA Populáris Kultúra Kutatócsoport monográfiák 3.

Szerkesztette: H. Nagy Péter – L. Varga Péter

A kötet szerzői: H. Nagy Péter, Keserű József, Lapis József, L. Varga Péter, Nemes Z. Márió, O. Réti Zsófia

Megjelenik áprilisban!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2022
270 oldal, 3290 Ft

Fülszöveg

Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport monográfiák harmadik kötete hat szerző tanulmányait tartalmazza, melyeket a komplexitás iránti érzékenység köt össze. A hat hosszabb gondolatmenet hatféle útvonalon közelíti meg a népszerű kultúra egy-egy területét, a választott jelenségrendszer komplex értelmezését nyújtva. Az összetettség tehát nemcsak a tárgykörök tulajdonsága ebben a közös vállalkozásban, hanem az interpretációk jellemzője is. H. Nagy Péter a popkultúra-kutatás lehetőségeiről, majd Lady Gaga Dance In The Dark című produkciójáról ír. Nemes Z. Márió esszéje a hibridizációval foglalkozik, miközben Dan Simmons és China Miéville műveit olvassa. Réti O. Zsófia a retro jelenségét járja körül, és a Ready Player One-t elemzi. Keserű József a fantasy eljárásait a világépítés felől tárja fel, Középfölde és Westeros térképén tájékozódva. L. Varga Péter fejezete a posztpandémiás kórképre koncentrál Stephen King Végítélet című regényeposzában. Lapis József pedig átfogó képet nyújt a kortárs magyar irodalom disztópikus–(ellen)–utópisztikus vonulatáról. 

A Poptechnikák című könyv a populáris kultúrával foglalkozó szakemberek mellett azoknak is ajánlható, akik elmélyültebben szeretnék tanulmányozni a népszerű kultúra speciális rétegein túl azt a hálózatot is, amelyet az itt szóba kerülő, továbbgondolásra ösztönző komplex jelenségek alkotnak.

Idézet a kötetből:

„... a kapcsolatrendszerekre irányuló figyelem, illetve annak feltételezése, hogy bár minden tudományágnak mások a céljai, a világunk leírásakor mégis több tudományterület sikeresen kommunikálhat egymással, szükségszerűen vezetett el a popkultúra komplex szemléletéhez. A hálózatkutatás 21. századi eredményeiből tudjuk, hogy minden komplex rendszer mögött egy bonyolult hálózat áll, és az határozza meg az adott rendszer elemei közötti kapcsolatokat. Ezek a bonyolult kölcsönhatások többféle elemből tevődnek össze, és az adott jelenséget a komponensek egymást feltételező dinamikája alakítja ki. A popkultúra kutatóit általában a teljes tájkép nyűgözi le, de annak megpillantásához a különféle szinteken végzett vizsgálatok is szükségesek. Ahogy a kortárs kultúrakutatást meghatározó kérdésirányok lényegében különböző elméletek kombinációját és szelekcióját feltételezik egyszerre, úgy a populáris kultúra kutatása is a különböző megközelítési útvonalak problémacentrumainak egymáshoz illesztésével kutatható korszerű módon.”

Tartalom

Előszó

A popkultúra rétegei. Dance In The Dark
H. Nagy Péter

Boldog Bábel és digitális Pompeji. A hibridizáció alakzatai
a posztmodern popkultúrában
Nemes Z. Márió

Replikánsok és replikátorok. Az elhúzódó
nyolcvanasévek-nosztalgiáról a popkultúrában
O. Réti Zsófia

A világépítés komplexitása a fantasyben
Keserű József

 
Lázálmok után. Posztpandémiás kórkép
Stephen King The Standjében
L. Varga Péter

Szenvedő szerkezetek. (Ellen-)utópisztikus hagyomány
a kortárs irodalomban
Lapis József

Előszó

Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport a megalakulását (2013) követő években úgy határozta meg a tevékenységi körét, hogy a műhelymunkára és az együttműködésre helyezve a hangsúlyt, a tagok különböző tudományos érdeklődéséből fakadó előnyöket kihasználva, a popkultúra kapcsolatrendszereivel kíván foglalkozni. Kiindulópontként először is azt tudatosította tehát, hogy a team munka nem a szakterületi zártság erősítésével, hanem ellenkezőleg, a többféle speciális nézőpont egymás melletti alkalmazásával lehet eredményes. Mintha egy kirakós darabjai lennének szétszórva közöttünk, a képet pedig ezek összeillesztésével tudnánk kirakni. Ki-ki a maga részével járul hozzá a végeredményhez, de ahhoz, hogy elhelyezhesse ezt a darabot, látnia kell a többi részletet is, amely meghatározza az övét. A csapatmunkának éppen ebben van az egyik előnye, hiszen – a kultúra kutatására alkalmazva ezt a hasonlatot – senki sem teheti meg, hogy ne vegye figyelembe a hálózat többi elemét, mert egyetlen részlet önmagában félrevezető lehet, túlértelmezéseket és improduktív hierarchiákat generálhat, és ennek felismerése sem lehetséges a kontextus nélkül. Az egyénhez képest viszont a kutatócsoport hatékonysága/teljesítménye megsokszorozódik.

Másrészt a kapcsolatrendszerekre irányuló figyelem, illetve annak feltételezése, hogy bár minden tudományágnak mások a céljai, a világunk leírásakor mégis több tudományterület sikeresen kommunikálhat egymással, szükségszerűen vezetett el a popkultúra komplex szemléletéhez. A hálózatkutatás 21. századi eredményeiből tudjuk, hogy minden komplex rendszer mögött egy bonyolult hálózat áll, és az határozza meg az adott rendszer elemei közötti kapcsolatokat. Ezek a bonyolult kölcsönhatások többféle elemből tevődnek össze, és az adott jelenséget a komponensek egymást feltételező dinamikája alakítja ki. A popkultúra kutatóit általában a teljes tájkép nyűgözi le, de annak megpillantásához a különféle szinteken végzett vizsgálatok is szükségesek. Ahogy a kortárs kultúrakutatást meghatározó kérdésirányok lényegében különböző elméletek kombinációját és szelekcióját feltételezik egyszerre, úgy a populáris kultúra kutatása is a különböző megközelítési útvonalak problémacentrumainak egymáshoz illesztésével kutatható korszerű módon. A vizsgálati szintek és az elméleti előfeltevések reflexiójával is összefügg, de magából a tárgyból is következik, hogy különbséget kell tennünk komplexitás és összetettség között.

A kultúrakutatásban rendre megfigyelhető, hogy az elemzők komplexitás alatt bonyolultságot értenek, és vagy leegyszerűsítésre, vagy pedig a tapasztalt összetettség növelésére törekszenek. A komplex rendszereknek azonban van egy nagyon lényeges sajátosságuk a bonyolult viszonyokhoz képest. Ez abban ragadható meg, hogy a komplex rendszer viselkedése túlmutat a részek puszta összegén. Tipikus példája ennek a természetből az esőerdő, melyben fajok milliói élik életüket külön-külön, de együtt alakítva ki az ökoszisztémát; vagy a hangyaváros, melyben minden egyed teszi a maga dolgát, de a boly képes emlékezni, és társadalomként működni. John H. Hollandnek, a Complexity című könyv szerzőjének van minderre egy még hétköznapibb példája, mely ugyanakkor fogas kérdéssel szembesít. Vegyünk egy egyszerű homokkupacot, amely idővel elkezd szétesni. Ahogy a folyamat zajlik, a kupac elveszti körvonalait, majd szétszórt homokszemcsék halmazává válik. A kiindulópontot és a végeredményt nem nehéz azonosítani, viszont azt a pontot valószínűleg nem lehet kijelölni, ahol a homokkupac már nem kupac. Valahol a folyamat közepe táján van egy nehezen behatárolható terület, ahol a komplexitás elveszik, vagy ha a folyamat fordított irányú, létrejön.

Ha mindezt a kultúrára, pontosabban a populáris kultúrára vonatkoztatjuk, máris látszik, hogy milyen szemlélet vezet általában olyan leegyszerűsített képhez, mely nem veszi figyelembe az imént jelzett tulajdonságokat. A populáris tájkép bonyolultságát sok esetben érzékelik a kutatók, de már jóval kevesebben merészkednek a komplexitás területére. Az utóbbihoz ugyanis arra lenne szükség, hogy ne csak az elemeket, de az elemekből összeálló praxisokat, műfajspektrumokat, mintázatokat és rendszerszintű mozgásokat is tanulmányozzák. Ez nem kis feladat, de nem is lehetetlen vállalkozás, mert amint a komplexitás megjelenik, az elemek végtelen halmazát már nem kell külön-külön számításba vennünk. Nagyon leegyszerűsítve, ennek a programnak és megközelítési útvonalnak a kutatás-módszertani lehetőségei és kultúraszemléleti vonatkozásai érdeklik az MA PKK-t, és ennek a kiadványnak is ez lehet az elméleti elrugaszkodási pontja. Talán fölösleges külön hangsúlyozni, hogy a hat tanulmány szerzői önállóan építették fel gondolatmeneteiket, de a komplexitáshoz való eljutás szempontjából ez a hat tanulmány egy hetedik szintet hozott létre, melyet szintén leírhatunk a címben jelölt fogalommal. Vegyük sorra, hogy az egyes fejezetek mivel járulnak hozzá a téma komplexitásának leírásához és a populáris kultúra komplex megközelítéséhez.

H. Nagy Péter A popkultúra rétegei című tanulmányában olyan dinamikus popkultúra-fogalom megragadására törekszik, amely reflektál népszerű kultúra és tömegkultúra különbségére, és az ebből a differenciából következő műfaji, befogadásbeli és mediális meghatározottságra. Ugyanakkor a popkultúrán belül lezajló klasszikusképződés eseményeire szintén kitekintve, a popkultúrára mint saját jogán előálló és ily módon önreflexív, a kutatásmódszertant egyaránt kijelölő jelenségegyüttesre fókuszál, amely révén a popkultúra-kutatás metapraxisai markánsan kirajzolódnak. Ez a szemlélet és a vizsgálódás gyakorlata már nem annyira a popkultúra és a magaskultúra szembenállásából, majd a népszerű kultúra magaskultúra általi idézéséből, átlényegítéséből vagy bekebelezéséből indul ki, hanem olyan rendszerként tekint a népszerű kultúrára, mint ami maga jeleníti meg és fokozza saját komplexitását. Mindezt a tanulmány nemcsak teoretikus szinten veti fel, de alkalmazhatóságát be is mutatja egy értelmezési sorozatban Lady Gaga Dance In The Dark című produkcióját elemezve.

Hasonló kiindulópontból tekint a hibridizáció jelenségére Nemes Z. Márió Boldog Bábel és digitális Pompeji című tanulmányában, amely – a hibrid elevenség történeti, műfaji és poétikai jegyeiből kiindulva, a magaskultúra purifikációs eljárásaitól a kortárs populáris kultúra ezen eljárásokat fölülíró, átkódoló, burjánzó vitalitásáig – rétegzett képet ad a populáris kultúra hibridizáló esztétikájáról. A spekulatív fikció néhány példáján, Dan Simmons Ílion-duológiájának, illetve China Miéville Bas-Lag-trilógiájának az elemzése révén összetett kép bontakozik ki arról a hibriditásról, amely hol eufóriaként, hol fóbiaként beíródva a popkultúra történetébe és esztétikájába, viszonylagosítja a hierarchikus kultúrafelfogás rögzült sémáit.

A populáris kultúra történetiségének, valamint e történetiség előállásának, sőt előállításának egyik konkrétan is megragadható mozzanata a nosztalgiafaktor és a retró-esztétika, amely a nyolcvanas évek popkulturális világának archiválására és újraszituálására irányul. Réti Zsófia Replikánsok és replikátorok. Az elhúzódó nyolcvanasévek-nosztalgiáról a popkultúrában című tanulmányának kiindulópontja az a tapasztalat, mely szerint a (pop)kultúra nagyjából harmincévenként rendszerezi és esztétizálja saját, ebben a távlatban mindig három évtizedre visszanyúló eredetét. Így tekintve a 2010-es évek egyik jól tetten érhető, izgalmas trendje volt a nyolcvanas évek popkultúra-jelenségcsoportjainak újrakódolása, és ez a folyamat annak is megteremtette a lehetőségét, hogy a változó technomediális feltételeket figyelembe véve, az archiváció és az aktivizálás kettős dinamikáját érzékeljük a populáris kultúrában. Ez a kérdezőhorizont új szempontokkal gazdagítja a kultúra progressziójának értelmezhetőségét is, és a popkultúra esztétizáltságát az átörökíthetőséggel és a történetiséggel hozza összefüggésbe. A népszerű kultúra jelenségeinek poétikai, retorikai, esztétikai teljesítménye továbbvezet a korszakretorikákhoz, amelyek pedig az említett technomediális lehetőségfeltételek változásának összefüggésében határozzák meg a korszakokhoz való viszonyunkat.

A popkultúra egyes zsánereinek belső fejlődése, az említett klasszikusképződés mozzanatai a jelenségek komplexitását villantják föl. A fantasy világépítő stratégiái és technikái például egyszerre mutatnak rá e stratégiák és technikák belső jegyeire – az alkotóktól és befogadóktól is részben függetlenedő epikus világok összetettségére –, valamint külső jegyeire, amelyeket legjobban talán a transzmedialitás fogalma foglal össze. Keserű József A világépítés komplexitása a fantasyben címet viselő tanulmánya ez utóbbi alapján, valamint a térkép világokat leíró és konstruáló szerepe, a hatalmi viszonyokat is érzékeltető jellege révén, példák segítségével – mint amilyen A Gyűrűk Ura vagy a Trónok harca – érzékelteti, hogy a szóban forgó zsáner a belemerülésnek és a részvételnek azokat az izgalmas lehetőségeit teremti meg, amely a popkultúrát mint nyílt, befogadói kultúrát teszi láthatóvá. A világépítés transzmediális és belső mozzanatai egyúttal a fiktív világok önazonosságáért is felelősek, azért, hogy az adott fantáziavilág saját – idő- és térbeli – kiterjedése hitelessé válhasson.

L. Varga Péter Lázálmok után? Posztpandémiás kórkép Stephen King The Standjében című dolgozata a szóban forgó King-regény politikai vetületeit veszi számba. A 2020 kora tavaszán kitört koronavírus-járvány újra az érdeklődés homlokterébe helyezte e terjedelmes művet (a CBS ettől függetlenül, ez év végén tette elérhetővé a regény új sorozatadaptációját). A tanulmány a pandémiák popkulturális kontextusának rövid, jelzésszerű felvillantását követően a történet és a szereplők térhez és mozgáshoz (vándorláshoz, zarándoklathoz) való viszonyát taglalja, amely nem marad érintetlen történelem, politika és technológia kérdéseitől sem. Sőt politika és technológia modern kori összefonódása az egyik kitüntetett szempontjává válik a posztpandémiás világ értelmezésének, ami a szereplők – jók és rosszak – életét ugyanúgy meghatározza. A bevett sémákkal szemben viszont az interpretáció nem „jó és gonosz párharcát” tekinti mérvadónak a regényben, hanem a történeti-politikai szituáltságot, ami viselkedésminták, politikai eszmék és hatalomtechnikák újragondolására sarkallják a szereplőket és az olvasót egyaránt. Mindezek együttesen dinamizálják a The Stand politikai vízióját, és megengedik a következtetést, hogy King regénye a post-truth világban tudományos, erkölcsi és politikai kiállásként is olvashatóvá váljék.

Nincs ez másképp a disztópiák és ellen-utópiák esetében sem, ahol arra figyelhetünk föl, hogy a többnyire a jövőbe helyezett cselekmény környezetéül szolgáló világok saját világunkra vonatkozóan válnak beszédessé. Lapis József Szenvedő szerkezetek. (Ellen-)utópisztikus hagyomány a kortárs irodalomban című tanulmánya átfogó képet nyújt elsősorban a kortárs magyar irodalom disztópikus-(ellen-)utópisztikus, népszerű és szerteágazó poétikai megnyilvánulásokat magába foglaló trendjéről, kitekintve a nemzetközi példákra, valamint a zsáner időbeli előzményeire. Ez a hatástörténeti összefüggésekre is rámutató konstrukció egymástól eltérő művek sokaságát lépteti párbeszédbe, miközben műfaji és poétikai mikroelemzések révén hangsúlyozza nem csupán a zsánerben lévő potenciált, hanem egyúttal azt is, hogy a popkultúra és magaskultúra ebben a rendszerben nem annyira differenciálható rendszerekként, mint inkább együtt, heterogén halmazt alkotva hoznak létre – irodalomtörténeti tekintetben is számba vehető – komplexitást.

Könyvünket a populáris kultúrával foglalkozó szakembereknek és mindazoknak ajánljuk, akik elmélyültebben szeretnék tanulmányozni a népszerű kultúrának nem csupán az egyes speciális jelenségeit, szűkebb témaköreit, de azt a hálózatot is, amelyet e jelenségek alkotnak, valamint e komplex rendszernek a működésmódját, természetét. Bízunk benne, hogy az itt következő írások a megközelítési lehetőségek, illetve a kutatásmódszertan tekintetében is hasznossá válnak, és továbbgondolásra ösztönöznek.

A szerkesztők

Előrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó