Megjelenés március 8-án Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna c. kötet Agave Könyvek Kiadónál. - ("Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna.")

„Finlay Donovan az élet újrakezdésének nagymestere.”
–Lisa Gardner

Elle Cosimano:
Finlay Donovan ölni tudna
(Finlay Donovan Is Killing It)  

Regény az anyaság örömeiről és megpróbáltatásairól.
Pergő stílusú és őrülten szellemes, szórakoztató történet.

 

Megjelenik március 8-án!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Török Krisztina

Fülszöveg

Finlay Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz.

Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

 

Blörbök

„Egy éjszaka alatt végigolvastam, méghozzá ujjongó elismerések közepette. Finlay Donovan az élet újrakezdésének nagymestere. A korábban mindent elbaltázó anyuka egyszeriben sikert sikerre halmoz, és ő az élő bizonyíték, hogy minden gondra orvosság lehet, ha az ember lányát legalább egyszer bérgyilkosnak nézik.”
Lisa Gardner

„Finlay Donovannek nem lehet nem drukkolni. Rengeteget nevettem ezen a feszültségekkel teli, néha körömrágósan izgalmas, fordulatos regényen.”
Megan Miranda

„Okos, tökéletesen kigondolt, ráadásul térdcsapkodósan megnevettető könyv, abból a típusból, amelyre még akkor is sokszor gondolsz vissza mosolyogva, amikor már rég végigolvastad. A Janet Evanovich-rajongók imádni fogják. Cosimano ezt telibe találta!”
Wendy Walker

„Az Edgarra jelölt Elle Cosimano első, felnőtteknek szóló regényében megvan minden, amit imádok – mindenre elszánt hősnő, remekbe szabott, eseménydús cselekmény és a Panera! Finlay Donovanért én is ölni tudnék: könnyen lehet, hogy immár ő a kedvenc regényhősöm. Senki se fog csalódni benne.”
Kellye Garrett

 

A szerzőről

Elle Cosimano első regényét, a Nearly Gone-t Edgar-díjra jelölték, és megnyerte az International Thriller-díjat. A Holding Smoke-ot szintén jelölték az utóbbira, és a Bram Stoker-díjra is esélyes volt. A Finlay Donovan ölni tudna az első felnőtteknek szóló regénye.

A virginiai Blue Ridge-hegységben él férjével, két fiával és a kutyájukkal.

 

 

Előrendelhető kedvezménnyel!

Agave Könyvek Kiadó

Előolvasás: Darvas Petra: Mágusok kelyhe ( Hópelyhek májusban 2.) -("(...) egy élmény volt újra Navatlonban lenni, sok mindenre fény derült, de ugyanakkor sok kérdés is felmerült. Hol elzárt egy szálat, hol megnyitott egyet, hogy véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Petra egyedi, varázslatos világot nyitott meg nekünk olvasóknak. Egyszerű, könnyű, olvasmányos történet. Sehol üresjárat, sehol egy unalmas rész.")

Szeretném megköszönni Darvas Petrának, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a második regényét a Mágusok kelyhe (Hópelyhek májusban 2.) c. kötetét. Ahogy az első kötetét is, ezt is nagyon imádtam olvasni. Már most hiányoznak a srácok, Navatlon. Első részt szerettem olvasni, de a második részt imádtam. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a harmadik kötetben. 

 Darvas Petra:
Mágusok kelyhe
(Hópelyhek májusban 2.)

Tartalom:

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

 Véleményem
5/5

Hűha! Nem is tudom, mit mondjak. Azt mondják, hogy nem mindig lehet überelni az első részt. Igaz ez filmre, sorozatokra és könyvekre. Bár a sorozatoknál évadok érvényes.

Mágusok kelyhe, több mint egy regény, történet. Az ember óhatatlanul úgy érzi legszívesebben Navatlanonban menne, és segítene a hercegnek és többieknek. A második rész tökéletes, abszolút nagyon ott van. lé már sajnáltam, hogy nem olvashattam tovább. Már most hiányzik ez a szeleburdi csapat. Itt már komolyabb dolgok történnek, rémisztő, veszélyes dolgok. Nehéz úgy elmondanom, hogy se semmit se kotyogjam ki a regényből. Így inkább azt mondom, hogy imádtam olvasni, vége fe

Hálás vagyok Darvas Petrának, hogy megalkotta ezt a csodát. Ezt a történetet. Lehetőséget adott, hogy elolvashassam a folytatást. Mindig félek, hogy vajon a folytatás milyen lesz.. Unalmas lesz? Vagy netán lapos történetté válik? Mennyire fogja az író felkelteni az olvasót másodjára?

Szerencsére nem így történt. Sőt, sokkal jobb, mint az első. Voltak humoros részek, szívfájdító történések és csavarok ráadásul.

Borrao egy kész rejtvény, komolyan, nem tudom, mikor mit higgyek...Lora egy dilis csaj, de pont ezért imádom, Emma egy komoly leányzó. Gary, hát Gary.... Ármin, hát nem is tudom. Olyan semmilyen fazon. Viszont van egy fickó, akit laposra verném egy serpenyővel. Vazil... nagyon irritáló...

Kedvenc jelenetem, amikor Lora és Borrao együtt vannak,  és később Emma Borraóval. Picit csalóka volt Lorával a kettejük kapcsolata, mert azt gondoltam, hogy ők ketten esetleg... De kit tudja.

Mindenesetre egy élmény volt újra Navatlonban lenni, sok mindenre fény derült, de ugyanakkor sok kérdés is felmerült. Hol elzárt egy szálat, hol megnyitott egyet, hogy véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Petra egyedi, varázslatos világot nyitott meg nekünk olvasóknak. Egyszerű, könnyű, olvasmányos történet. Sehol üresjárat, sehol egy unalmas rész.

Igyekeztem lehető leglassabban kiolvasni, hogy kiélvezhessem minden pillanatát. Már most nagyon várom a következő regényt.

Ha fantasy rajongó vagy, és szeretet a titkokat, kalandokat és a humort, akkor ezt neked találták ki. Lépj be te is Navatlonban. Garantáltan imádni fogod. 

 

A könyvet itt tudod előjegyezni:

NewLine Kiadó

Darvas Petra Szerzői Oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Pertik László - ("Nagyon jó kérdés! Mert bizony az írás nem úgy néz ki ám, hogy a szerző leül és nyomogatja is a gombokat... Sokszor bizony megakadok és bár tudom, hová kellene eljusson a történet szála, merre kellene folytatni, csak nem tudom, hogyan. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót, Pertik Lászlót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Eddig két könyve jelent meg, (de készül a harmadik) amiket a GARBO Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1972 -ben születtem Budapesten, teljesen hagyományos módon... (Anyám bennszülött, apám kint várt. )  Évvesztesként 7 éves koromban már nagyon zavart az írástudatlanságom, így suliba mentem. Azóta már megvan a 8 osztályom (6 első és 2 második. Na jó, azért a többi is...  ) Középsuliban a kémia volt a kedvenc... Felejthetetlen perceket töltöttem a levegőben... Aztán a reáltárgyakat egyre inkább sikerült megutálni, itt kezdtem inkább az irodalom és történelem felé fordulni.

Érettségi után szinte csak akasztott ember nem voltam, sokféle munkahelyen kipróbáltam magam. Mellette már aktívan ment az írogatás meg a nevettetés. Humoromat a főnököm is elismerte, szerinte kész röhej volt, amit munkaidőben csináltam. Pedig a vége felé már nem is volt sok dolgom: Műszak elején bekapcsoltam a gépeket, műszak végén meg felmértem a kárt.  Először rímeket farigcsáltam, verseket írtam, később jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a prózával is megpróbálkoznék. Az első könyv egyfajta kísérlet volt csupán, magam is meglepődtem, hogy szinte csak pozitív kritikákat kaptam. Természetesen ettől még éreztem, hogy rengeteget kell fejlődnöm. Igyekeztem minden jó tanácsot megszívlelni, de nem letérni a saját utamról. A kiadóm sokat segített, amiért örök hála nekik. Az első regényemben sajnos így is maradt 7-8 elütés, ami mai napig bosszant. (Magammal szemben mindig maximalista voltam.) A második könyvvel igyekeztem magasabbra tenni a lécet, (már csak 1 betűnyi hiba maradt benne ) de ezt csak a kedves olvasó tudja megmondani, sikerült vagy sem.

A veszélyes autogram és Megvetett kincs sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel következetesen ragaszkodom hozzá, hogy a regényeim valós környezetben játszódjanak, (ország, természet, utca, stb.) így minden könyvemet alapos kutatómunka előzi meg. Csak így érhetem el, hogy tényleg ott érezze magát az olvasó, ahol a történet zajlik. Utána pedig ha akar, rákeres neten és akár szét is nézhet az adott környéken.  A szereplőim és a történetük kitaláltak, de a sztorik valódi, létező környezetben játszódnak. Így egy könyv általában egy év alatt készül el. Ehhez persze tudni kell, hogy nem az írásból élek, van mellett egy hétköznapi munkám, munkahelyem is. (Manapság 10 íróból 9 "másodállásban ír" (is)...)

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteim teljesen kitaláltak, ugyanakkor valós alapúak. Létező problémákkal találja szembe magát a főhős, valós környezetben, a jelenben. Egy morzsányi "megmagyarázhatatlan" van a regényeimben, de semmi olyasmi, ami szembe menne a tudomány jelenlegi állásával. Inkább csak "még nem tud mit kezdeni vele a tudomány". Ettől függetlenül távol áll tőlem, hogy sci-fi  -t írjak, nem érzem magam alkalmasnak rá. Így minden regényem 98% valóságon nyugvó (kitalált) történetet tartalmaz és 2% olyasmit, ami a későbbiekben akár valóság is lehet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint említettem, rímeket már elég régen farigcsálok, a versírás kb. 18 éves múltra tekint vissza. Regényeket csak később, kb. 7 éve kezdtem el írni. Részben azért, mert egy vers, egy gondolatsor rímekben kevesebb emberhez jut(hat) el, részben pedig a rövidsége folytán korlátozott tartalommal bírhat csupán. Részben viszont annyiféle ötletem, tervem gyűlt össze, hogy úgy éreztem, ezekből már lehetne valamit csinálni. Hátha nem csak én tartom értelmesnek, érdekesnek, izgalmasnak, humorosnak, romantikusnak (stb.) ezeket a történeteket és így más is örömét lelheti benne.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Gondoltam rá, de (ahogyan a régi mondás tartja) "a cipész maradjon a kaptafánál". Egyértelműen a "romantikus krimi egy csipet humorral" -témában vagyok otthon, nem tartom valószínűnek, hogy más egyébbel próbálkozzak. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy-egy könyvemben némi "kikacsintás" más stílusok felé, de összességében nem tervezek változtatni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Uhh...  Nagyon vegyes.  Egyik oldalról természetesen egy hatalmas sikerélmény, hiszen (mint fentebb is említettem) kb. egy éves munkára teszem fel ilyenkor az utolsó pontot. Másik oldalról viszont ilyenkor még komoly teendők vannak egy kézirattal. Az olvasó hajlamos azt gondolni talán, hogy megírtam, leadom, megjelenik, de a valóság ettől elég távol áll.  Miután elkészültem vele, újból nekiállok az elejéről elolvasni az egészet, majd következik a szerkesztővel való közös munka. Neki a tartalomba nincs beleszólása, de tehet itt-ott nyelvtani, avagy szófordulati javaslatokat, (amiket vagy elfogadok, vagy nem) az esetleges helyesírási bakikat, elütéseket is korrigálja. (Ez utóbbi az első regényemnél sajnos nem sikerült tökéletesre, mint fentebb meséltem. A másodiknál viszont már 99,9% -ig igen. ) Aztán következik a tördelés, nyomdakész állapot elérése, a nyomtatás maga és a könyvesboltokba eljutás, ott a polcokra kerülés... Összességében az utolsó pont leütése és a boltokban megjelenés között gyakran fél év is eltelik! De mindenképpen egy pozitív érzés persze, amikor elkészülök egy regénnyel, ugyanakkor picit rossz is, bármilyen hihetetlen. Ilyenkor "el kell engednem" az adott történetet, hiszen következik egy másik. Mintha az embernek egy gyereke felnőne és „kirepülne”. De hát minden vég egy új kezdet is egyben. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sosem gondolkodtam írói álnéven. Nem kell mi vagy ki elől "álcáznom magam", én inkább büszke vagyok a regényeimre. Ez akkor is így van, ha pl. a második egy kissé megosztó témát is érint. De ez meg nagyon "én vagyok", hiszen az interneten a blogom is csupa ilyesmiről szól. Szeretek azokkal a témákkal foglalkozni, amiket az emberek alapból inkább kerülnek. Önmagam egy nyílt, egyenes embernek tartom, ami szívemen, a számon. (Volt is ebből bajom épp elég.) Nem szeretem a sunnyogást, a kitérő vagy kétértelmű válaszokat. Az emberi butasággal pedig ki lehet kergetni a világból. Így szeretek olyan dolgokról beszélgetni, olyasmikről írni, amikről az emberek egy része azt gondolja, "ciki", kerülendő, problémás kérdés. A regényeim csak részben érintik az ilyesmit, de a blogom 100% -ban ennek szentelem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Sosem gondoltam rá, hogy másképp próbálkozzam. Az még tervben van, hogy egyszer kipróbálom az egyes szám első személyben lévő történetmesélés lehetőségét is, (tehát amikor a főhős által ismerjük meg a történetet) de más egyéb változtatást nem tervezek sem a zsáneren, sem a stíluson, sem a műfajon belül.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan... Valahogy úgy voltam vele anno, hogy "már pedig ez sikerülni fog". (Szerintem lottószelvényt is csak így érdemes kitölteni.) Tehát fel sem merült bennem, amikor az első regényen dolgoztam, hogy ezt csak a fióknak írom és soha nem sikerül kiadni. Tudtam, hogy előbb-utóbb meglesz valahogy... De az is tény, hogy őrületesen sok kézirat készül el egy évben az országon belül és tengernyi vár kiadásra. Nagyon megnézik a kiadók, mi jelenhet meg a nevük alatt, így nehéz bekerülni a körforgásba. Nekem is volt az első regényemben, amit "el kellett engednem" és teljességgel beláttam, hogy kezdő lévén a profik biztosan jobban tudják, mit miért, hogyan... Így amikor a kéziratom úgy fogadták el, hogy "jó, de...", akkor nem tiltakoztam, hanem meghallgattam a javaslatokat és a szerkesztőm segítségével jött létre a végleges változat. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy "írtunk egy másikat". Csak finomhangoltuk, ami elkészült. Mint egy fa megmetszése... (A második regényemnél már biztosabb kézzel írtam és nem, ill. kevésbé hagyatkoztam a szerkesztőm utólagos javaslataira. Kompaktabb, "készebb" anyagot adtam le és nem hagytam belenyúlni sem annyira már. Az ember idővel jobban ráérez, mit tud, mire képes, mit szeretne látni és legfőképp: Az olvasó mit szeretne látni.)

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is.  Amikor elkezdek egy regényt, tudom, miről fog szólni, ismerem néhány jelenetét, amit előre elterveztem. Tudom, hogy fog kezdődni, merre halad és hol, milyen lesz a végkifejlet. De ezt úgy képzeld el, mint egy kirakóst, egy "puzzle -t", amikor ki tudod rakni a széleit, a "keretét". Aztán elkezded a nehezebb részét és meg kell tölteni a keretet tartalommal. Tehát tervezett, tudatos, ugyanakkor (mint szerintem minden írónak) vannak hirtelen ötleteim, érzelmi "kitöréseim", amikor hirtelen ihlettől vezérelve jön egy-egy ötlet és azokat ilyenkor vagy be kell illeszteni a történetbe, vagy le kell jegyezni és "eltenni", hogy majd részese lehessen a sztorinak.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyon jó kérdés! Mert az írás nem úgy néz ki ám, hogy a szerző leül és nyomogatja is a gombokat... Sokszor bizony megakadok és bár tudom, hová kellene eljusson a történet szála, merre kellene folytatni, csak nem tudom, hogyan. Az ilyesmi "írói  / alkotói válságot" szerintem minden kollégám ismeri. Ugyanakkor írni nagyon jó dolog és természetesen szeretem csinálni. Vannak jeleneteim, amikre kifejezetten büszke vagyok, "úgy külön is".  Utólag visszaolvasva némelyiket én is nevetek, elgondolkodom vagy elérzékenyülök, attól függően, épp milyen hangulatú az a rész... Ezen kívül akármilyen furcsa is, de bizony vannak olyan jeleneteim, amit szörnyű nehezen írtam meg. Szó szerint "utálva magam" közben. De a negatív szereplőt és esetleges gonoszságait, kegyetlenségeit is ugyanúgy meg kell írni. Még akkor is, ha ez az írótól iszonyatosan távol áll!

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az első regényemnél egy konkrét személy volt az, aki inspirálta a történet megszületését. Bár nem "róla" szól, de általa született meg a főhős képe bennem. Aztán rájöttem, hogy ez nem mindig lesz így jó, így a 2 regény már teljességgel kitalált személyekről szól, és a (reményeim szerint nemsokára megjelenő) 3. könyvnél is így jártam el. Önmagamból merítek, illetve a megélt, tapasztalt témákból. Nincs egy bizonyos "múzsám", nem valakiről vagy valakikről szólnak a történeteim. Az írás szeretete adja az inspirációt és természetesen az olvasásé is. Hiszen az író olvasni is szeret. Sokat, sokfélét. Így mások remekművei is arra inspirálnak, hogy én is kövessek el valami értékelhetőt, szerethetőt.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ez egy érdekesen alakuló dolog lett nálam, mert... Édesanyám az egyik legjobb barátom is egyben. A lelkivilágát kincsnek tartom, így tudom, hogy egy friss sztori nem is lehetne Őnála jobb kezekben. Ráadásul tanítónő volt, mielőtt nyugdíjba ment, tehát általában kiszúrja, ha itt-ott melléütök.  Így először Ő látja minden regényem kéziratát. Utána egy barátom, akinek az ízlésében, értékrendjében, lelkivilágában szintén maximálisan megbízom. A harmadik ember már a szerkesztőm, tehát a kiadó alkalmazottja, akinek a kezeibe kerül. Ők, hárman tehetnek (néha tesznek is) javaslatokat, amiket megfontolok, de... "Beleszólni" senkinek nem hagyok a történeteimbe. Ilyen egyszerűen nem létezhet, akkor az már nem az én munkám volna, nem "az én gyerekem". Tehát ami a kedves olvasó kézbe vesz, az 98,5-99,5% -ban "Pertik Laci". Nem is tudnám ezt másképp elképzelni, avagy csinálni... 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

– "Te, kisfiam! Nem kellene mégiscsak valami értelmes szakmát...?"
– NEM!
– Akkor egyél még sütit...

De összességében csodásan mögém álltak, drukkoltak és velem együtt örültek a sikernek! Mára belátták, hogy sajnos Közép-Európában manapság egy író (kivéve a "nagy neveket") nem írásból él meg, de ezzel együtt büszkék rám és szeretik, értékelik, elismerik, amit csinálok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

 Reményeim szerint idén nyáron (legrosszabb esetben ősz elején) jelenik meg a 3. regényem, "A magyar piramis" címmel. Akit esetleg érdekel, mikorra várható pontosabban, miről fog szólni, milyen stílusban, az a honlapomon tájékozódhat.

 

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Garbo Kiadó

www.pertik.hu

Beleolvasó: Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southburne 2.) - ("Csak annyi a dolgom, hogy csendben meghúzzam magam; visszafogott, nyugodt élet, jöjjön, aminek jönnie kell. ")

Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) c. könyvébőlegy utolsó részt hozok és pénteken egy új résszel érkezem Philip K. Dick: Vulcanos kalapácsa c. könyvéből.

A többi részeket itt olvashatjátok a számra kattintva érthetitek el.

 

1.

2.

3.

4. 

 

 Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása
(Molly Southbourne 2.)

Tartalom:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

 

    ENGEDÉLLYEL

Csak annyi a dolgom, hogy csendben meghúzzam magam; visszafogott, nyugodt élet, jöjjön, aminek jönnie kell.
Ez a túlélés kulcsa.

 

 Átirat

 [A képen először nem látszik senki, csak egy jellegtelen bútorokkal berendezett előszoba, a polcokon és a polcok mellett is tucatnyi könyvvel. Down professzor (DP) belép a képbe, és leül egy sámlira.]
DP: Üdv, Down professzor vagyok, ez az első felvétel. Úgy határoztam, hogy ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnám a sorsomat, kipróbálok valami radikálisat. Nem biztos, hogy működni fog, de nincs más lehetőségem, így meg kell próbálnom.
Egy központi vénán keresztül közvetlenül a véráramba juttatom a tápanyagokat, ahogyan a rákbetegeknél csinálják a teljes parenterális táplálásnál, de ehhez kell valaki, aki elindítja és felügyeli a folyamatot. Senkit nem fogok találni, aki észszerű magyarázat nélkül megcsinálná ezt nekem, ilyesmivel azonban nem szolgálhatok.

Fizethetnék egy orvostanhallgatónak, de amikor ajánlatot tettem nekik, úgy néztek rám, mintha kriptodrogfüggő lennék.
Sokat kell majd ennem, a túlélés érdekében fel kell hizlalnom magam. Csökkentem az energiafelhasználásomat, fegyverem a lustaság.
Ez valahogy furcsa izgatottsággal tölt el részben, mert egy életen át tartó egészséges étkezési szokásnak vetek ezzel véget.
Megteszem, amit tudok.
Permitte divis cetera.
A többit hagyd az istenekre. [vágás] 

Ha kíváncsi vagy a történetre, itt megtudod rendelni:

Agave Könyvek Könyvesbolt

Beleolvasó Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) - ("Molly szabályai már szigorúbbak: Ne vérezz! Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Felmos, felgyújt, fertőtlenít. ")

Folytatom tovább Tade Thompson beleolvasóját. Jövő héten még két részt hozok, aztán hozok az Agave Könyvek Kiadótól egy újabb részletet nektek. Jó olvasást a mai részhez.

Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása
(Molly Southbourne 2.)

Tartalom:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

 

BELEOLVASÓ

Molly egész életét azzal töltötte, hogy a klónjait öldöste pusztán a túlélésért, de érzelmileg már nem bírta ezt elviselni, ezért megtervezte a saját halálát. Én is egyike vagyok a másolatoknak: az utolsó túlélő, úgy hiszem. Molly létrehozott engem, behódolásra kényszerített, leláncolt, elmesélte nekem a történetét, majd odaadta a kulcsokat, hogy kiszabadíthassam magam, és nem érdekelte tovább, hogy élek vagy halok-e, hogy felveszem-e a személyiségét, vagy sem. Felgyújtotta a házat, és az általa teremtett másaival harcolva halt meg a lángok között.
Én elmenekültem, és most itt vagyok.
Hogy ezek az emberek most eltakarítják a romokat, egy megállapodás része, amelyet még Molly anyja kötött a halála előtt. Egyetlen telefon, és bármekkora zűrzavart okozott is Molly, ezek az emberek elrendeznek mindent. Általában akkor hívták ki őket, amikor Mollyt elárasztották a másolatok, és egyedül képtelen volt úrrá lenni a véres káoszon, ami a legyilkolásuk után hátramaradt. Ezért gondolja úgy Mr. Öltöny meg a többi alak, hogy itt vannak.
Vegyszerekkel öntik le kifolyt véremet, mert azt hiszik, hogy belőlem is mollyk születnek majd. Nem fognak. A másolatok sterilek.
Fejembe lassan visszatérnek Molly emlékei. A történetek, amiket Molly mesélt nekem csupán néhány órával ezelőtt, most sztereóban szólnak a fejemben. Nagyon furcsa kettős kép, kettős érzés ez.
Remélem, nem visznek el Londonból.

V

Actonban találnak nekem egy két hálószobás lakást egy csendes utcában. Hozzáférést adnak egy lakásépítő szövetkezet számlájához azzal a figyelmeztetéssel, hogy „ne használjam túl sokat”.
– Soha, semmilyen körülmények között ne menjen vissza a Hogarth sugárútra! Sok sikert, és legyen óvatosabb, amikor vérzik. – Ezzel távozik.
Molly szabályai már szigorúbbak:
Ne vérezz!
Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Felmos, felgyújt, fertőtlenít.
Ezek egyike sem jelent kockázatot a számomra, így figyelmen kívül hagyom a szabályokat, és nem foglalkozom az állóképességemmel és a közelharci kiképzésemmel sem, amire Mollynak gyerekkora óta szüksége volt a túléléshez.
A drónoknak nem kell attól tartaniuk, hogy tojásokat raknak.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Victoria Miller - ("Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Victoria Miller írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A hibrid című könyve jelent meg eddig, a Könyvmentorok  oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy másképp gondolkodó útkereső vagyok, aki most - az írás által - kezdi megtalálni önmagát. Nagyon fontos számomra a föld, a természet és az állatok. Imádom a művészeteket, kreatív emberként az íráson kívül ékszereket készítek és festek. Ezen kívül állatvédő  is vagyok, jelenleg is egy cicamentő egyesület aktív önkénteseként háttérmunkát végzek, és amikor tudok, kiscicákat nevelek néhány hetes koruktól gazdihoz kerülésükig.

A hibrid című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. Sokszor volt, hogy nem ismertem behatóbban azt, amiről mesélni szerettem volna, és akkor különösen sokat kutattam. A hibrid esete azért volt kicsit más, mert ez ismerős terep. Régóta foglalkoztatnak az idegenek, az elhallgatott történelem és az ember pusztító tevékenysége a bolygón, így ezekről többet tudtam. Ettől függetlenül természetesen itt is szükség volt kutatómunkára, mivel sok konkrét történelmi és egyéb esemény szerepel a könyvben. De mivel imádom a folyamatnak ezt a részét is, így nem okozott gondot. Csodálatos, hogy ilyenkor az ember mennyi újat tanul, olyasmiket, amiknek egyébként sosem nézne utána. Ez a történet úgy egy évig készült, aminek minden pillanatát imádtam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Van, amelyikben több a valóság, de történeteim alapja általában kapcsolódik valahogy a túlvilági, titokzatos és megmagyarázhatatlan dolgokhoz. Annyi minden van, amit nem tudunk, és hogy mi lehet ezek mögött, nagyon izgalmas kérdéseket vet fel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Négy éve kezdtem írni, miután álmodtam valamit. Az egész azért volt érdekes, mert azelőtt sosem érdekelt az ilyesmi. Max cikkeket írtam annak az állatvédő szervezetnek a honlapjára, ahol akkoriban önkéntesként dolgoztam. De egy történet lejegyzése teljesen más dolog. Azonban a késztetés, hogy írjam le, amit álmodtam, mintha a lelkem legmélyéről jött volna. Magam sem értettem és próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem sikerült. Így elkezdtem tanulni, hogyan is kellene ezt csinálni. Persze az első történetem szörnyű lett :) de ez nem is lehetett volna másképp. Viszont az ember minden egyes írásával fejlődik, és bár ez a folyamat sosem ér véget, remélhetőleg már sikerül átadnom, amit szeretnék. Szóval mondhatom, hogy a sors keze volt, mert hamar rájöttem, hogy a történetmesélés az életem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, mert az a helyzet, hogy én mindig arról írok, ami megfog, ami érdekel. Több kész és készhez közeli kéziratom is van, melyek közt van még sci-fi, romantikus, de thriller is. Persze, hogy melyikből lesz esetleg kiadott könyv, az még a jövő zenéje.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hihetetlen. Igazság szerint maximalista vagyok, és azt hiszem, sosem lesz elég jó számomra, bármennyit is javítok rajta. Viszont van egy pont, ahol meg kell állni, különben sosem készül el. Ezért ilyenkor igyekszem a szerkesztőmre, Böbére hallgatni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a név, mondjuk úgy, a választott nevem. Sok éve használom a közösségi oldalakon, és nem volt kérdés, hogy akkor ez lesz az írói álnevem is. Szeretem, ez igazán én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt előre eltervezve, hogy mi lesz a műfaj. De az biztos, hogy a sci-fi nagy szabadságot ad. Az író itt igazán elengedheti a képzeletét, és elképzelése szerint mutathatja meg a világ egy alternatív változatát megkötések nélkül. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Szürreális, de csodálatos. Mintha nem is velem történt volna. Még most is alig hiszem el. Azt hiszem, nincs annál különlegesebb érzés, mint amikor valami, ami ennyit jelent neked, fizikai formát ölt. Te pedig lehetőséget kapsz arra, hogy másokkal is megoszthasd a gondolataidat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor egy dolog felkelti a figyelmemet, akkor rákattanok  A történet logikai felépítése tudatos, mert meg kell lennie az ívnek, ami izgalmassá teszi, de maga a sztori mondjuk úgy, jön. Amikor pedig ez kész és benne vagyok az írásban, akkor már képtelen vagyok mással foglalkozni. Csak arra tudok gondolni, hogy le kell írnom az adott jelenetet, amit elképzeltem. Ez ilyenkor jó értelemben véve, amolyan kényszer. Úgyhogy akkor leülök, írok, és minden más megszűnik körülöttem. Nem veszem észre az idő múlását, sem azt, hogy éhes vagyok. Mintha egy más, különleges tudatállapotban lennék. Imádom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A hibrid különleges számomra, mert sok minden volt, amit ki akartam mondani, elmesélni, így nehéznek nem mondanám. Igen, vannak kedvenc jeleneteim, amik általában Rodhoz kapcsolódnak. Ő elég pofátlan, de én épp ezért szeretem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában álmomban látok egy jelenetet, ami felébredve is élénk marad és van benne valami, ami megfog. Ilyenkor érzem, hogy ezzel dolgom van, és elkezdek agyalni, mit kezdjek vele. Ez addig megy így, amíg ki nem alakul a történet váza, a szereplők és a teljes sztori. Majd jönnek a jelenetek, közben persze az imádott kutatómunka is beindul, amit nagyon élvezek. Emellett pedig képeket is gyűjtök, általában Pinteresten, amik sokszor adnak ötletet. Majd amikor megvannak a jelenetek, jöhet a legjobb rész, maga az írás.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kézirat mindig szörnyű, ezt minden író tudja. Ami kijön az ember fejéből, az nem is hasonlít a későbbi végeredményre, ezért ezt senkinek sem szoktam megmutatni. Aztán amikor eljutok oda, hogy ráncba szedtem az egészet, akkor édesanyám az első, akinek megmutatom. Tudom, sokak szerint az ismerősök véleménye nem túl objektív, de az övé az. Elmondja, mi jó, mi nem, mi érthető és mi az, ami zavaros. Amikor az általa javasolt és elfogadott változtatásokat megcsináltam, akkor szoktam Evelinhez fordulni, aki a béták bétája. Ő szuperül rá tud világítani azokra a dolgokra, amiken még érdemes dolgozni. Ezek után jönnek a Könyvmentorok, Marika és Böbe, akiknek a véleménye még nagyon sokat nyom a latba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Ők az elejétől fogva tudták, hogy írok, és támogattak benne. Amikor pedig kiderült, hogy kiadják A hibridet, az hatalmas öröm volt, mivel eddigi életem nem igen bővelkedett sikerekben. Ráadásul a történetmesélés az életem, így még csodásabb volt, hogy ez vált valóra.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is köszönöm a támogatásukat és bizalmukat, hogy esélyt adtak/adnak a hibridnek. Idén tavasszal pedig - hála a Könyvmentoroknak - megjelenik új könyvem, melynek címe: Aurora. Ez egy részben történelmi, némileg spirituális, de ízig-vérig romantikus történet, ami két idősíkon játszódik, kapcsolatba hozva egymással egy mai és egy tizennyolcadik században élt szerelmes párt. Hogy hogyan, az majd kiderül. Örülök, hogy a sci-fi után most más műfajjal jelentkezhetek, mert szeretném, ha az olvasók más oldalamat is megismerhetnék.

 

Neked pedig nagyon köszönöm a lehetőséget, Ági!

Én köszönöm az interjút!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvimádók webshop

Victoria Miller írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Drasko Olívia - ("Eddig az összes történetem a véletlenek alapján született. Legtöbbször csak úgy kipattan a fejemből, sőt már volt olyan is, hogy egy-egy történetet, vagy jelenetet megálmodtam. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Drasko Olívia  írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Beteg szerelem című könyve jelent meg eddig, amit  a Publioobox  Kiadó lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen az interjúfelkérést!
Drasko Olivia a nevem. 2019-ben adtam ki az első könyvem a  Beteg Szerelem - Gyilkos az erdőben című pszichothrillert. Jelenleg az első gyermekemet várom, aki tavasszal fog megszületni, így háztartásbeli írónőként tevékenykedem a mindennapokban, emellett pedig van egy másik vállalkozásom is. Emellett pedig rengeteg megírásra váró történet van a tarsolyomban, amiből egyen már dolgozom is. Nagyon szeretek olvasni, ezzel is kezdődött az íráshoz való viszonyulásom, szenvedélyem. Idén fog megjelenni a könyvem folytatása - Gyilkos New Yorkban - címmel, amit már nagyon várok.

A Beteg szerelem című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mind az első és második részhez nagyon alapos munkát, utánajárást szerettem volna csatolni. Hogy úgy írjam le a helyszíneket, mintha ismerném őket, és mintha jártam volna már ott. A második részben sokkal nagyobb figyelmet szenteltem a skizofrénia orvosi hátterének, illetve New York felfedezésének, úgyhogy némileg több időt vett igénybe a második rész kutatómunkája.Az első írása viszont hosszabb idő volt, mivel ott elég sokáig csak “írogatásnak/hobbinak” vettem a történetet. Kellett egy-két év, mire rájöttem, hogy többet kell vele foglalkoznom, mert valójában szeretem is ezt csinálni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljes mértékben a fantázia világában élek akkor, amikor írok. Sem a szereplőkben, sem a cselekményben nincs valóság.Erre szerettem volna odafigyelni, nehogy olyan jellemzőket írjak a szereplőkhöz, amiről bárki is azt gondolhatná a közelemben, hogy róla formáltam. A helyszínek természetesen valóságosak, de sajnos még egyik helyen sem jártam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A szenvedély akkor kezdődött el, amikor “össze találkoztam” egy könyvesboltban az Ördögi kozmetika című pszichothrillerrel. Aztán pedig középiskolában kezdtem el írogatni. Először csak párbeszédeket, aztán jeleneteket, végül pedig megszületett a Beteg Szerelem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Mindenképp szeretnék a közeljövőben írni egy sci-fit. Szerintem nagyon izgalmas történetet találtam ki és alig várom, hogy hamarosan annak is nekiálljak.Ezen kívül lesz egy líraibb hangvételű könyvem is, amin éppen dolgozom az egy drámaibb hangvételű, teljesen más stílusú könyv lesz, mint a mostani és annak folytatása

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő. Amikor nem olyan rég befejeztem a Beteg szerelem második részét, akkor is azt éreztem, hogy tudom, még nincs vége. Hosszú az út a kiadásig, de még egy könyvem kész, amit nagyon szerettem írni, annak ellenére, hogy voltak benne nehezebb részek. Ilyenkor tudom, hogy bezárul egy ajtó, de kinyílik előttem egy másik, ami egy új történethez fog vezetni. Ez pedig még jobb érzés, mint befejezni egy kéziratot.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez valójában nem az álnevem, hanem a vezetéknevem rövidítése, mivel az túl hosszú lett volna a kiadó szerint a könyvkiadáshoz. Persze ezt nem bántam meg, megszerettem az írói nevemet is.Teljes álnevet nem szerettem volna felvenni

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen!

Általános iskola 7-8. osztályos lehettem, amikor egy antikvár könyvesboltban rátaláltam Amelie Nothomb - Ördögi kozmetika című könyvére, mint ahogy azt már említettem. Akkor, miután azt elolvastam teljesen szerelmese lettem a pszichothriller-thriller műfajnak. Utána kezdtem el rohamosan sokat olvasni. Amikor a középiskolai évek alatt a Beteg Szerelem ”kipattant” a fejemből, már úgy kezdtem bele a történetbe, hogy tudtam, ennek pszichonak kell lennie. Most már kacsintgatok a krimi/sci-fi/lírai könyvek és műfaj felé is, de ami biztosan a munkásságomban mindig megtalálható lesz, az a pszichothriller és a thriller-vonal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen. Emlékszem, hogy az első példányok, amik a könyvesboltokba is kikerültek, a könyvbemutatóm előtt egy nappal érkeztek meg hozzám. És tényleg el sem hittem, hogy ezt én írtam, az én fantáziámból született. Nagyon izgalmas napok voltak azok.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Legtöbbször nem tervezem meg, mikor és mennyit írok. Ritkán van, hogy úgy fekszem le, hogy na, „holnap biztosan írni fogok”. Én eleve csak este/éjszaka szeretek írni, ezt pedig nem tervezem előre. Szóval tízből kilencszer impulzív-

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenetem egyelőre nincs. Viszont az összes közül a Beteg Szerelem a kedvencem, már csak azért is, mert első regényem.Sok olyan jelenet és pillanat volt, amit nehezen írtam, főleg a második részben. Rengeteg orvosi magyarázat és jelentés került bele, így a sokadik megkezdett óra, amit ezeknek az írásába fektettem, egy idő után megkívánta a pihenést. Volt egy-két olyan fejezet, aminek már nagyon vártam a végét.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig az összes történetem a véletlenek alapján született. Legtöbbször csak úgy kipattan a fejemből, sőt már volt olyan is, hogy egy-egy történetet, vagy jelenetet megálmodtam. Szerencsére nagy a fantáziám, így akár egy kirándulás, vagy utazás során is rengeteg ihletet szoktam meríteni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem az egyetlen, aki az első könyvemnél is jelen volt és folyamatosan megosztottam vele, mikor hol tartok és arról éppen mi a véleménye. Amikor pedig úgy érzem, hogy kész vagyok, akkor ő az első, aki elolvassa és véleményezi. Rá mindig hallgatok, és megfogadom a tanácsait.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom először nagyon meglepődött, amikor középiskolában közöltem velük, hogy írtam egy történetet és terveim szerint egyszer könyv lesz belőle. Aztán amikor már kezdett összeállni minden, és úgy döntöttem, hogy ki szeretném adni, akkor mindenben támogattak, és alig várták, hogy elolvassák. Végül, amikor megjelent, és megtartottuk a könyvbemutatómat is, láttam rajtuk, hogy büszkék rám, ami számomra mindennél fontosabb.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is köszönöm, hogy ennyien követik a munkásságomat és olvassák/olvasták a könyvemet. Szuperek vagytok mindannyian! Amit biztosan ígérhetek, hogy hamarosan végre kézzel fogható lesz a Beteg Szerelem folytatása. Ezt idénre tervezem.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Drasko Olívia FB oldala 

Drasko Olívia Books 

Drasko Olívia insta oldala

Líra 

Libri