Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka - ("– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve. – Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka című könyvéből újabb részletet hozok nektek. Bízom benne, hogy tetszett nektek. Nekem biztosan. Jó olvasást kívánok nektek. Majd hagyjatok nyomot, hogy tetszett ez a történet. Jó olvasást kívánok!

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

 

 

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

***

 

Hunter Robin nyomát kereste. Nem szeretett kényes témáról beszélni, viszont el kellett ismernie, hogy maga vállalta a főnökséget, így viselnie kellett annak minden terhét.

Épp vissza akart fordulni a tábor felé, amikor megjelent a szőke férfi. Nyugodtnak tűnt, még halvány mosolya is végigszáguldott arcán, amint meglátta az istent.

– Hunter? – kérdezte.

– Jól vagy, haver? – jött a kérdés.

– Igen – bólintott Robin, de lesütötte tekintetét. – Csak, tudod… azt hittem egy percre, hogy nem vagyok ura a testemnek, de már minden rendben.

– Nem szégyen, ami veled történt – veregette őt hátba Hunter óvatosan. – Hamarosan elkezd „normálisan” működni a testetek. 

Robin ezekre a szavakra elgondolkodott, de nem kérdezett rá. Ehelyett Hunterrel együtt ballagott vissza a rögtönzött táborba. Amire odaértek, összekészült a csapat.

– Mehetünk – jelentette ki Luna, majd tett néhány lépést nyugat felé.

– Azt majd én döntöm el, kislány – állította meg őt szavaival Hunter. – Én vagyok a főnök, emlékszel?

– Talán maradnál még egy olyan tónak a partján, ami nem is olyan rég megpróbált megölni engem? – kérdezte a lány, mire Hunter a hátára vette táskáját.

– Na, most van indulás! – ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem ismerte el Luna igazát. 

 

***

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

Beleolvasó: Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) - ("Én is egyike vagyok a másolatoknak: az utolsó túlélő, úgy hiszem. Molly létrehozott engem, behódolásra kényszerített, leláncolt, elmesélte nekem a történetét, majd odaadta a kulcsokat, hogy kiszabadíthassam magam, és nem érdekelte tovább, hogy élek vagy halok-e, hogy felveszem-e a személyiségét, vagy sem.")

Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) című kötetéből hozok újabb részt. Hogy tetszett az előző rész? Hamarosan kézhez kapom az első kötetet, és el fogom olvasni. Ez a kis részlet kíváncsivá tett nagyon. Bízom benne, hogy titeket is.

Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása
(Molly Southbourne 2.)

Tartalom:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

 

ENGEDÉLLYEL

Molly egész életét azzal töltötte, hogy a klónjait öldöste pusztán a túlélésért, de érzelmileg már nem bírta ezt elviselni, ezért megtervezte a saját halálát. Én is egyike vagyok a másolatoknak: az utolsó túlélő, úgy hiszem. Molly létrehozott engem, behódolásra kényszerített, leláncolt, elmesélte nekem a történetét, majd odaadta a kulcsokat, hogy kiszabadíthassam magam, és nem érdekelte tovább, hogy élek vagy halok-e, hogy felveszem-e a személyiségét, vagy sem. Felgyújtotta a házat, és az általa teremtett másaival harcolva halt meg a lángok között. Én elmenekültem, és most itt vagyok. Hogy ezek az emberek most eltakarítják a romokat, egy megállapodás része, amelyet még Molly anyja kötött a halála előtt. Egyetlen telefon, és bármekkora zűrzavart okozott is Molly, ezek az emberek elrendeznek mindent. Általában akkor hívták ki őket, amikor Mollyt elárasztották a másolatok, és egyedül képtelen volt úrrá lenni a véres káoszon, ami a legyilkolásuk után hátramaradt. Ezért gondolja úgy Mr. Öltöny meg a többi alak, hogy itt vannak.
Vegyszerekkel öntik le kifolyt véremet, mert azt hiszik, hogy belőlem is mollyk születnek majd. Nem fognak. A másolatok sterilek.
Fejembe lassan visszatérnek Molly emlékei. A tört netek, amiket Molly mesélt nekem csupán néhány órával
ezelőtt, most sztereóban szólnak a fejemben. Nagyon furcsa kettős kép, kettős érzés ez. Remélem, nem visznek el Londonból.

V

Actonban találnak nekem egy két hálószobás lakást egy csendes utcában. Hozzáférést adnak egy lakásépítő szövetkezet számlájához azzal a figyelmeztetéssel, hogy „ne használjam túl sokat”.
– Soha, semmilyen körülmények között ne menjen vissza a Hogarth sugárútra! Sok sikert, és legyen óvatosabb, amikor vérzik. – Ezzel távozik.
Molly szabályai már szigorúbbak:
Ne vérezz!
Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Felmos, felgyújt, fertőtlenít.
Ezek egyike sem jelent kockázatot a számomra, így figyelmen kívül hagyom a szabályokat, és nem foglalkozom az állóképességemmel és a közelharci kiképzésemmel sem, amire Mollynak gyerekkora óta szüksége volt a túléléshez.
A drónoknak nem kell attól tartaniuk, hogy tojásokat raknak.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Amira Stone - ("A könyvek és a történetírás mindig is az életem része volt, elsősorban a fióknak szeretek írni. Egy hirtelen ötlet vezérelt a pályázatok felé, és igazából még most sem fogtam fel, hogy már két regényem is megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Amira Stone írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 2 könyve jelent meg eddig, amiket a Könyvmolyképző Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Ez egy nehéz kérdés. Sose tudom, mit is kéne mondanom, mi az, ami érdekelhet másokat, ami nem száraz vagy unalmas. Civilben dolgozó  családanya vagyok, ha akad egy kis szabadidőm, akkor írok, olvasok vagy horrorfilmeket nézek. A könyvek és a történetírás mindig is az életem része volt, elsősorban a fióknak szeretek írni. Egy hirtelen ötlet vezérelt a pályázatok felé, és igazából még most sem fogtam fel, hogy már két regényem is megjelent.

 A mágia rabjai című sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Fantasy történet, sem a karakterek, sem a helyszínek nem valósak, így túl sok kutatómunkát nem igényelt. Az alapokat nagyon régen kezdtem el írni, felnőtt fantasynak indult rengeteg feljegyzéssel, szereplővel, helyszínnel és töménytelen sok gazdasági és politikai infóval telezsúfolva. Nyújtottam, mint a rétestésztát, aztán egyszer csak félretettem az írást. Évekkel később az Aranymosás pályázatra kerestem elő, és a szöveg meg a nézőpont karakterek nagy részét kikukázva  átdolgoztam ifjúsági történetté. A pályázat határideje miatt ez már egy rövidebb folyamat volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljes mértékben a fantáziára épül a regény, karakterek terén sem szeretek valós személyekkel dolgozni. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem tudom, helytálló kifejezés-e a szenvedély. Egyszerűen már gyerekként is könnyebb volt írásban kifejeznem magam, és megnyugtatott, ha leírhattam, lejegyzetelhettem az ötleteimet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, számos ötletem lapul a fiókban, de a fantasyról is bőven van még mit tanulnom, így nem csoda, hogy más zsánerhez szükséges technikáknak híján vagyok, pusztán a lelkesedés adott.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Örömmel tölt el. A történetekhez általában úgy kezdek neki, hogy a vége már adott, ezért alig várom, hogy eljussak az utolsó fejezethez, mert az igazi munka csak azután következik. Az újraolvasások és javítások sokszor több időt vesznek igénybe, mint maga az írás. Ilyenkor próbálom külső szemmel, néha kissé szarkasztikusan vizsgálni a saját írásom, és jókat nevetek a hibákon.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az álnév egy részét az Ördögi út a boldogsághoz c. film főszereplője adta, aki egy kezdő író, és a miután eladta a lelkét az ördögnek, sikeressé válik. Ellenben ő férfi író, ezért kellett hozzá egy női keresztnév, aminek viszont nincs története, csak ez tetszett meg.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsősorban igen, mert ez az a zsáner, ahol a leginkább szabadjára lehet engedni a fantáziát. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Elsősorban impulzív, és miután összeállt a történet, az első visszaolvasás során jön a tudatosság és a tervezés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig akadnak kedvenc jelenetek, és olyanok is, amikkel szörnyen sokat szenvedek. A romantikát például sosem érzem elég erősnek, és képes vagyok órákig ülni egy-egy bekezdés felett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Konkrétan nincs olyan tevékenység, ami inspirálna, néha csak úgy jönnek az ötletek, és vagy lesz belőlük valami, vagy nem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy nagyon kedves írónő az, aki támogat és segít, ő olvashatja elsőként az írásaimat, beleszólhat a cselekménybe, a szövegbe, a javaslatai mindig hasznosak. Az elmúlt években nem akadt olyan írásom vagy kéziratom, amit ne olvasott volna, és úgy vélem, az Aranymosás pályázattal nemcsak kiadást, hanem egy nagyon jó barátot is nyertem, ugyanis a pályázat hozott össze minket.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Kevesen tudják, hogy írok, akik igen, azok először meglepődtek, utána büszkék lettek rám, és biztatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az utóbbi idők elég zavarosan alakultak, nemcsak  az íróknak, hanem a kiadóknak is sok akadállyal  kellett szembenézniük, így csak azt tudom megígérni, hogy készül a sorozat befejező kötete.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző  Kiadó

Amira Stone írói oldala

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka - ("A táborban maradt összes pillantás Lunára siklott, aki a legnagyobb érzelemmentességgel mesélte el a tóbéli kalandot. A többiek hüledezve, álmélkodva hallgatták őt. Amire a végére ért, már mind meg is reggeliztek. ")

Mai naptól Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka c. kötetéből fogok hozni részletet, mely minden héten fog kikerülni belőle. Bízom benne, hogy tetszeni fog, és kedveteket meghozza, hogy még több részt olvashassatok. Én mindenesetre beszerzem a könyvet. Mert nagyon kíváncsi vagyok Aurora könyvére.

Jó olvasást kívánok!

 Aurora Lewis Turner:
Az istenek játéka

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

ENGEDÉLLYEL
BELEOLVASÓ

 

Luna elmerült a vízben. Tüdejéből kiszökött az oxigén, amint a mélybe rántották, és elengedték őt. Tehetetlen volt. Megpróbált visszajutni a tó felszínére, de nem járt sikerrel. A sötétben csak egy szempár világított zölden, meredten bámult rá. A lény óriási halra hasonlított a páncélszerű bőre, és több sorban ülő fogai miatt. Viszont úgy mozgatta a rajta lévő, hínárszerű kitüremkedéseket, mint polip a csápjait.

Luna felkészült arra, hogy gyors harapás után mindennek vége, amikor belemarkoltak a karjába, s elhúzták a szörnyalak tátott szája elől. Nem telt bele sok időbe, és a vízfelszínre ért. Tekintete az őket ölelő sötétség ellenére találkozott Hunter kék-arany pillantásával.

A férfi újra alámerült, Luna egyedül maradt. Kétségbeesetten pásztázta a vizet, de nem látott semmi szokatlant. A víz tükrén játszó fehér fény is eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Ismét megjelent Hunter alakja.

– Mi volt ez? – kérdezte a lány.

– Valaha egy egyszerű ragadozó, mára már mutáns szörnyeteg – jött a rövid válasz.

– És a fények a vízen? – kérdezte, de Hunter összevonta szemöldökét.

– Miféle fények?

– Láttam... – Luna persze nem volt biztos abban, amit látott, ezért az ajkába harapott. – Nem fontos. A szörny már nem jön vissza, ugye?

– Nem – mosolyodott el a férfi. A lány mozgását látva elbizonytalanodott.

– Tudsz úszni egyáltalán? –Luna csak a fejét csóválta. A férfi ezért közelebb vonta magához.

 

Hunter a karjába zárva vitte ki Lunát a vízből. A lány egy ideig még belecsimpaszkodott a férfi nyakába, de – amint leért a lába –, azonnal lekecmergett a biztonságot nyújtó ölelésből. Zavarba hozta őt az isten forró érintése, ami átsütött ruháján. Amikor már a puha homokon egyensúlyozott, túlságosan közel került hozzá.

Hunter eltűrt Luna arcából egy rátapadt hajtincset, amitől a lány ösztönösen hátrált. Az isten csak a fejét csóválta.

– Nagyon szívesen.

– Senki nem kérte, hogy segíts – vetette oda a lány. Lefeküdt a homokra, a békésen alvó társaság közé, mintha mi se történt volna. Hunter óvatosan megrugdosta Luna bakancsának talpát.

– Öltözz át! Így meg fogsz fázni.

– Jól vagyok – ellenkezett, de az isten addig nem hagyta őt békén, amíg el nem vonult a környező fák közé, hogy átvegye ruháit. Vizes haját párnaként gyűrve maga alá lefeküdt, és újra álomba merült.

 

***

 

Napos reggel fogadta a csapatot. Robin arra ébredt, hogy cserbenhagyta őt a teste, és olyasmit érzett, amit előtte még soha. Maya közelsége felébresztette benne a szunnyadó férfit. Először megijedt, felpattant, majd – amilyen gyorsan csak tudott –, a fák közé veszett. A többiek értetlenül bámultak utána. Maya felállt a homokról, hogy Robin után induljon, de Hunter szavai megállították őt.

– Hagyd most kicsit!

– Mi történt vele? Talán baja esett? – kérdezte aggodalmaskodva.

– Minden a legnagyobb rendben. Csak egy kis magányra van szüksége – vonta meg a vállát.

– Talán nem ártana megbizonyosodni… – kezdett volna vitatkozni vele Maya, mire Hunter felsóhajtott.

– Jól van! Utánamegyek. – Erre kék-arany tekintete megtalálta Luna arcát. A lány a homokban ült, és látványosan nem törődött az eseményekkel.

– Addig meséld el a többieknek az éjszakai akciódat, tökmag! – szólította fel. Luna zöld pillantása az isten felé siklott. Hunter mintha egy csipetnyi dühöt érzett volna benne, amitől elmosolyodott. De ez nem tartott soká, ezért újabb utasítást adott, a maradék halra mutatva:

– Reggelizzetek meg!

A táborban maradt összes pillantás Lunára siklott, aki a legnagyobb érzelemmentességgel mesélte el a tóbéli kalandot. A többiek hüledezve, álmélkodva hallgatták őt. Amire a végére ért, már mind meg is reggeliztek.

A bokorban egyszer csak megmozdult valami. Feszült csend telepedett a társaságra. Csak akkor enyhültek meg, amikor felismerték a mosómedvét. Luna elmosolyodott a furcsa, szőrös lény láttán, letette a maradék halat, és ellépett onnan. Az állat kirohant a bokorból, megszimatolta a halat, majd apró mancsába vette, megforgatta benne, és meg is ízlelte. A társaság tagjai csodálkozva bámulták a jelenetet. Lunának is vissza kellett fognia magát, nehogy elmosolyodjon.

Itt szerezheted be:

Aurora Lewis Turner írói oldala

Libri

Líra

A military scifi nagymesterének legújabb kötete Marko Kloos: Mentőakciók Frontvonalak 6. (Points of Impact) - ("Megjelenik február 22-én! az Agave Könyvek Kiadónál.)

A military scifi nagymesterének legújabb kötete 

Marko Kloos: Mentőakciók
Frontvonalak 6.
(Points of Impact)

Az emberiség megnyerte a csatát a Marson, de minden eddiginél nagyobb veszéllyel néz szembe.

Megjelenik február 22-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Farkas István

Fülszöveg

A nyurgák invázióját visszaverték, hajóik elhagyták a Naprendszert. Andrew Grayson a Marson teljesít szolgálatot, bevetésein a bolygón még megbúvó, kisebb-nagyobb nyurgafészkeket számolja fel. A Naprendszeren kívüli helyőrségeken azonban továbbra sem nyugodhatnak meg az egységek, az idegen faj jelenléte állandó a közelükben.

Graysonra és deszantgép-pilóta feleségére, Halley-re egy új küldetés vár. Olyan, amilyenben eddig nem volt részük. Ráadásul mindkettejükre parancsnoki feladatot ruháznak, így már nem csak a saját életükért felelnek. A nyurgák pedig készülnek valamire, és úgy tűnik, hogy ismét sikerül alaposan meglepniük mindenkit.

Grayson hamarosan a káosz és pusztítás kellős közepében találja magát. És ezúttal már nem csak a túlélésért fizetendő súlyos árat kell mérlegelnie, hanem szembe kell néznie a végtelen háború pszichés hatásaival is.

 

Idézet a kötetből

„Felnőtt életem legnagyobb részét háborúzással töltöttem. Amikor még gyerek voltam, a szociális lakóövezetekben nemigen lehetett mást csinálni, mint bajba kerülni, vagy a tévét bámulni. Mivel abban nem voltam elég jó, hogy kimásszam a csávából, az utcákon csatangolás helyett inkább olvastam, és vadul néztem a sorozatokat.

A kedvenceim a háborús sorozatok voltak, amelyek évekig mentek. Ugyanaz az állandó szereplőgárda, akiket közelebb éreztél magadhoz, mint a saját családodat, akik összeszorított szájú altiszteket és tiszteket játszottak, és akik folyamatosan az Ellenséggel csatáztak, minden évadban másikkal. Néhány sorozat, ma már tudom, hiperhazafias maszlag volt, mások viszont nyersebbek, sőt néha akár kritikusak is a háborús gépezettel szemben, de volt egy közös vonásuk: mind győzelemmel végződött. Lehet, hogy elképesztő áron vívták ki azt a győzelmet, rengeteg áldozattal, de soha nem férhetett hozzá kétség, hogy az Ellenséget térdre kényszerítették.
Amint az kiderült, lószar volt az egész.

A valódi háború, na, az piszokul nem ilyen. A valódi háborúban a legtöbbször nem ennyire egyértelmű, hogy ki nyert. Néha összeméritek a fegyvereiteket az Ellenséggel, és mindketten elcsigázva, kimerülve, mentálisan összeverve vonultok vissza a harcból anélkül, hogy a tiszta győzelmet bármelyikőtök is felmutathatná. Nem lesz egy földdarab, egy célkitűzés, amire rá lehetne mutatni, hogy „ez az, amit katonák és tengerészek tízezreinek életét feláldozva kiérdemeltünk”. Néha mindkét oldalnak egyszerűen csak le kell már állnia, mert nem képesek folytatni a harcot – annyira kivéreztették ugyanis a másikat, hogy egyszerűen nincs tovább, de túl sok áldozatot hoztak, hogy elismerjék a vereséget. Így aztán mindkét fél visszavonul a szorítóban a saját sarkába, épp csak annyi időre, hogy összeszedje magát egy következő menetre.” 

A szerzőről 

Az eredetileg német származású, de egy ideje már az USA-ban élő Marko Kloos korunk egyik legnépszerűbb military sci-fi-írója. Fiatalon hosszú ideig szolgált katonaként a hazájában, de miután leszerelt és a tengerentúlra költözött, egyre több időt szentelt a könyveknek és az írásnak. 2008-ban elvégezte a Viable Paradise nevű workshopot, ahol többek közt John Scalzi is tanította az írás fortélyaira. 

A Frontvonalak című első regénye először magánkiadásban jelent meg 2013-ban, és váratlan sikerének köszönhetően a folytatásokra már lecsapott az Amazon imprintje, az SF regényekkel foglalkozó 47North. A sorozat jelenleg hét részből áll, a szerző a hatalmas sikerére tekintettel folytatja az eredetileg hatkötetesre tervezett sorozatát. Már a nyolcadik köteten dolgozik.Kloos New Hampshire-ben él a feleségével és két gyerekével.

BELEOLVASÓ
 1.
AZ OLYMPUSI JÁRŐR

– Kontaktus relatív negyven foknál, százados.
A pilóta udvarias figyelmeztetése kizökkentett a félálomból, amiben az elmúlt negyedórát töltöttem. Felegyenesedtem a lehajtható ülésben, és szemügyre vettem az előttem lévő konzolkijelzőt. A deszantgépet dobálta kicsit az erős szél, de három hónapnyi végtelen atmoszferikus járőrözés után a Mars felett bármit képes voltam átszundikálni, ami kisebb volt, mint egy négyes fokozatú hurrikán.
– Pillanat – feleltem. – Nézem az optikán.
Ez a gép is egy Dragonfly volt, de nem a szabványos „harcitaxi”- változat. Egy Dragonfly-SR volt: módosított modell, amelyet kifejezetten erre a feladatra optimalizáltak. Az SR külső páncélzatát telepakolták nagy nagyítású optikai szenzortömbökkel. A nyurgák nem látszanak sem a radaron, sem az infrakeresőkön, de a kamerák lencséi elől nem tudnak elbújni. A dolog hátránya, hogy mivel a Marson folyamatosan pocsék az időjárás, hosszú és dögunalmas járőrküldetéseket kellett repülnünk az alacsony felhőtakaró alatt, hogy kiszúrjuk a kószáló nyurgákat. Nyolc- órás szolgálatok kijelzőket bámulva egy alacsonyan repülő, szél dobál- ta deszantgépen. Az SR-ek rakéták helyett póttartályokat hordoztak a szárnypilonokon, így aztán majdnem tizenkét órát lettek volna képesek a levegőben tölteni, de az emberi személyzet állóképessége korlátozta a lehetőségeket.

– Nocsak, nocsak, Nyurga úr – dünnyögtem, amikor megláttam az ismerősen hórihorgas sziluettet pár kilométerre előttünk, kicsit balra elvonulni. Pillanatokkal később az optikai szenzortömb szoftvere is fel- ismerte, és kiemelte körvonalait. Egy második nyurga is felbukkant az első után a ködből.
– Célpont! – igazoltam vissza a pilótának. – Két nagy ellenséges organizmus, irányuk nulla-öt-nulla, távolságuk négyezer-ötszáz, sebességük ötven kilométer per óra.
– Igencsak sietnek valahova – jegyezte meg a pilóta. – Mintha kicsit ijedősek lennének.
– Maga is az lenne, ha minden egyes alkalommal irányított rakétákat kapna az arcába, valahányszor kidugja az orrát egy kis sétára.
– Mi a terv, parancsnok? – kérdezte a pilóta.
Egy pillanatra elgondolkodtam. A felszínjáró nyurgákra általában kérdezés nélkül lövünk, de ez a kettő nem úgy mozgott, mintha csak megijedtek volna a hajtóműveink zajától, hanem mint akiknek valami céljuk van. A Dragonfly csöndes gép, de azok a nyurgák, akik mostanáig életben maradtak, minden bizonnyal a legóvatosabbak és legijedősebbek az összes közül, és ki tudja, észrevettek-e bennünket, miközben több mint négy kilométerre voltunk tőlük, kilencszáz méter magasan.
– Csináljunk szűken egy teljes jobb fordulót, aztán meg egy nagyívű balos hurkot – adtam ki az utasítást a pilótának. – Tartsuk a négy kilométeres távolságot. Látni akarom, hogy hová mennek.
– Parancs értettem.
A deszantgép jobbra dőlt a fordulóhoz, ami pillanatnyilag növelni kezdte a távolságot a nyurgák és közöttünk, de a kameratömböket számítógépes precizitás irányozta továbbra is az ellenségeinkre. Elképesztően unalmas és munkaigényes dolog kizárólag az optikára hagyatkozva levakarni a nyurgákat a bolygófelszínről, így viszont az aktív elektromágneses sugárzás nem árulja el nekik, hogy jövünk.
Három évvel ezelőtt, a Második Marsi Csatában alaposan megszórtuk a bolygót nukleáris töltetekkel. Minden egyes nyurga település gyakorlatilag egy épülő maghajót rejtett a marsi sziklába ágyazva, mi pedig minden ilyen hajóépítő településre bunkerromboló atombombákat dobtunk.

 

Előrendelhető kedvezménnyel

Agave Könyvek Kiadó

A szerző és a sorozat korábbi kötetei az Agave Kiadónál

Marko Kloos kötetei

Beleolvasó:Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) - ("– Egy csapat ott lesz magánál 15 perc múlva. Ne jöjjön ki a fülkéből, és ne beszéljen senkivel! – Mi a helyzet a rendőrökkel? – Főleg a rendőrökkel ne, Molly. Ne aggódjon! Helyre hozzuk, bármi történt is.")

Néhány napja osztottam meg veletek Tade Thompson második regényéből egy kis részletet, most újra hozom nektek. Hogy tetszett az előbbi? Ma dupla részt fogok hozni nektek. Molly Southbourne feltámadása című könyvből szemlézek nektek. Jó hír, hogy most már nekem is meg van is. Így már csak az első részét kell beszereznem, de aki olvasta érdemes beszerezni a másodikat, de ha nem vagy biztos benne, kövesd a blogomat az újabb részletek miatt.

Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása

(Molly Southbourne 2.) 

 

Tartalom:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

 

 

BELEOLVASÓ

 

 – Halló! – felelem. Nem hiszem, hogy olyan erős a hangom, mint szeretném.
– Mondja a nevét, kérem!
– Már megtettem.
– Ismételje meg, kérem!
– Molly Southbourne.
– Köszönöm. Megsebesült?
– Igen, de azt hiszem, nem súlyosan.
– Vérzik?
– Igen.
– Volt eszméletlen?
– Igen.
– Hányan voltak?
– Hogy mondja?
– Hány volt belőlük? Ó. Belőlük.
– Öt vagy hat.
– Rendben. Kérem, maradjon, ahol van. El kell tüntetnünk a vért, mint azt bizonyára tudja.
– Igen.
– Egy csapat ott lesz magánál 15 perc múlva. Ne jöjjön ki a fülkéből, és ne beszéljen senkivel!
– Mi a helyzet a rendőrökkel?
– Főleg a rendőrökkel ne, Molly. Ne aggódjon! Helyre hozzuk, bármi történt is.

V

Tíz perc múlva hatan érkeznek; az egyikük öltönyt visel, és hivatalos papírokkal és igazolványokkal szerelkezett fel, amelyektől a rendőrök és a tűzoltóság szétszéled. A többieken vegyvédelmi ruha. Ott, ahol vagyok, lefújnak valamivel, még mielőtt ellenőriznék az egészségi állapotomat. Visszafelé követik a nyomaimat a Hogarth sugárúton, és ahol vért találnak, lelocsolják a kövezetet. Elégetik a ruháimat, miközben egy orvos ellátja a kezemen és a testemen lévő sebeket, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy már semmilyen létfontosságú folyadék nem szivárog belőlem. Amikor kialszik a tűz, a leégett ház fölé fertőtlenítősátrat borítanak, és teszik, amit kell. Egy autóban ülve várakozom. Emlékek és benyomások közt keresgélek.
Szomszédok gyűlnek össze és bámészkodnak. Ismerem őket, mert Molly ismerte őket. Soha nem lépett velük kapcsolatba, csak csendben megfigyelte az életüket. A magányos öregember a neki címzett gyanús videóberendezés szállítmányokkal. A gyermeküket váró friss házasok. A tizenötös szám alatt lakó felvágós kölyök. A nyolcban lakó halálos tortás nő, akiről azt gyanítják, hogy megölte a férjét, de soha nem ült emiatt, karácsonykor pedig szeret sütni.

Az öltönyös odajön hozzám, hogy beszéljünk, vagy inkább hogy tájékoztatás címén kihallgasson. Elmondom neki a történtek egy változatát, amivel eloszlatom a gyanúját, de nem leplezem le magam.
Mikor végzünk, így szól:
– Rendben, Molly, összepakolunk, aztán pár perc múlva elvisszük magát az új lakhelyére. Maradjon itt!
– Rendben. – Lehunyom a szemem, és a hideg üvegnek támasztom a homlokom.
Az az igazság, hogy én nem Molly Southbourne vagyok.

V

Rendben, Molly vagyok, de nem az, akinek ők hisznek engem.
A kívülállók huszonhat-huszonhét évesnek néznek.
Én alig tizennyolc órája születtem.
Az a Molly Southbourne, akinek hisznek, halott, teste elégett a tűzben. Nem én öltem meg.
Molly Southbourne egy szörnyszülött volt, akinek a véréből genetikailag tökéletes másolatai születtek. Elég volt egyetlen csepp vér, és máris egy új molly pattant elő, de ez nem olyan jópofa, amilyennek tűnik: a másolatok ugyanis meg akarták őt ölni.

A könyv itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek Kiadó

A Hogyan ne érezd magad sz*rul szerzőjének új sikerkönyve - ("Agave Könyvek Kiadónál megjelenik február 15-én!")

Andrea Owen: Hogyan állj ki magadért
(Make Some Noise)

Mondd ki, amit gondolsz, és teljesedj ki!

Merész és szókimondó kézikönyv azoknak, akik a hangjukat keresik a vágyaik kifejezéséhez és ahhoz, hogy olyan életet éljenek, amilyenre a szívük mélyén vágynak.

Rengeteg hasznos tanácsot nyújt minden nőnek, aki komoly változásokat szeretne az életében.

– Lori Harder

Megjelenik február 15-én!

Agave Könyvek Kiadó 

 

Fordította: Török Krisztina

Fülszöveg

Nőként eléggé unalmas már állandóan azt hallgatnunk, hogy “túl ilyenek meg olyanok” vagyunk. Csak mert végre kinyitjuk a szánkat, és kiállunk önmagukért és azokért a dolgokért, amikben hiszünk, amikre vágyunk vagy amikre szükségünk van.

Eljött az idő, hogy kiteljesedjünk, hogy megmutassuk, itt vagyunk mi is! Andrea Owennek, a Hogyan ne érezd magad sz*rul szerzőjének, életmód-tanácsadónak és coachnak mélységes meggyőződése, hogy mindez elérhető.

Jelen korunk egyik alapvetése, hogy a nőknek a partvonalon illik leélni az életüket, saját igényeiket és szükségleteiket mindig a háttérbe szorítva. Ezt a társadalmi kondicionálást kérdőjelezi meg és töri darabokra ez a közvetlen hangnemben megírt könyv. Megmutatja, hogyan vehetjük kezünkbe az életünk irányítását, hogyan lehetünk végre a magunk urai.

A Hogyan állj ki magadért azokat a beidegződéseket elemzi, amelyek a nők erejét roncsolják és ássák alá, helyettük pedig új viselkedési formákat kínál, melyek segítségével kiteljesíthetjük a vágyainkat és saját szükségleteinket. Owen nyers és őszinte iránymutatást ad a tudatos felejtés módszeréhez, mellyel leszokhatunk végre arról, hogy mindig apróra összehúzzuk magunkat, és rákényszeríthetjük magunkat, hogy bízzunk az ösztöneinkben és a belső bölcsességünkben. Hallassuk végre a hangunkat! Ne csak önmagunkért, hanem minden előttünk járó és utánunk jövő nőtársunkért. 

Idézet a kötet előszavából

Ez a könyv részben fegyverbe szólító, lelkesítő beszéd, részben útmutató ahhoz, hogy kitörhessünk abból, amiről a legtöbben azt tanultuk: az igazság. Ígérem, hogy ezekben a fejezetekben magadra ismersz majd – itt is, ott is megpillantod az életed egy-egy morzsáját, amiről eddig azt hitted, senki sem tud róla (ez azért van, mert szemmel tartalak). 

Hadd emlékeztesselek rá, hogy ez a lényeg. Eljött az idő. Nincs főpróba, nincs hadd-fussak-neki-még-egyszer. Ma és minden következő nap az életed kezdete, és csakis rajtad áll, hogy kiélvezd minden percét. Csak annyit kell tenned, hogy felismerd az éhségedet, hogy ha csak egy pillanatra is, de elhidd, hogy képes vagy megteremteni, amit csak akarsz, képes vagy cselekedni. Itt kerül képbe a könyv és én, mi leszünk az útmutató fény előtted a remek, mindent felülmúló életedhez

Ölelés, seggbe rúgás és lárma
Andrea”

A szerzőről

Andrea Owen először a saját étkezési zavarát, alkoholizmusát és válás utáni problémáit oldotta meg, majd ezután lett belőle nemzetközi hírű életmód-coach és segítő. Mára két bestseller könyv szerzője, melyeket tizennyolc nyelvre fordítottak le, és huszonkét ország könyvpiacán adtak ki. A Your Kick-Ass Life projektjének és weboldalának több mint 1 millió követője van, a workshopjait pedig hosszú ideig szponzorálta a Dove a Valódi szépség kampányának keretében.

 

Beleolvasó

 1
Töltsd már ki azt az átkozott teret!

2009-ben a kaliforniai San Marcosban jártam a California State Universityre, és a BA diplomámat csináltam a második terhességem sokadik hónapjában.
Az egyik órán előjött egy képlet, amit a hallgatók nagy része nem értett. Csoportokba osztottak bennünket, hogy úgy oldjunk meg egy feladatot, és én elkezdtem a társaimat kérdezgetni, érti-e valaki a képletet, de senkit sem találtam, aki értette volna. Arra jutottunk, hogy segítségre lenne szükségünk, de senkinek sem akaródzott ezzel előhozakodni. A professzor már többször is elmagyarázta, és nyilvánvalóan senki sem óhajtott a maga vagy a csoport nevében újabb kérdéssel fordulni hozzá a témában.
Amikor a prof bejelentette, hogy másnap dolgozatot írunk, én azért csak jelentkeztem.
– Tanár úr – mondtam –, ezt a képletet sajnos nem egészen értjük, és amennyire én látom, még senkinek sem világos az anyag. Átvehetnénk még egyszer?
– Már kétszer átvettük, Andrea – jött a prof válasza.
Nem tudom, pontosan mi kerekedett bennem felül, és miért kapott el a kényszer, hogy kiálljak magamért ott és akkor, ta- lán hogy az összes résztvevő képviseletében beszéltem, talán csak a dagadt bokám miatt esett jól felállni, mindenesetre

fogtam a hatalmas terhes pocakomat, felemelkedtem a székemből, nagy levegőt vettem, és kiböktem:
– Az elmúlt húsz percben próbáltam keresni valakit, aki elmagyarázná nekem az anyagot, tanár úr, de senkit sem találtam. Mert senki sem érti. Szerintem ez azért lehet, mert ön eddig még nem magyarázta el megfelelően, hiszen nem egyedül én nem értem. Mindenki nevében kérem, hogy vegyük át még egyszer.
Soha nem felejtem el azt a néma csendet, ami a kérdésem után beállt. Láttam, ahogy sokan leszegik a fejüket, és elmélyülten merednek az asztalukra, mint aki képtelen belenézni a szemembe vagy a tanáréba. Tapintható volt a kényelmetlen, kínos érzés. A professzor hosszú másodpercekig bámult rám, nem tudtam megtippelni, mi következik. Kezdtem megbánni, hogy jártattam a számat.
Mielőtt még kimenekültem volna a tanteremből, hogy soha vissza se menjek, és a diplomámat se szerezzem meg, megszólalt:
– Kemény kis nő maga. Legyen. A következő órán még egy- szer átvesszük az anyagot, és csak azután írjuk meg a zárthelyit.
Messzemenőkig kétlem, hogy ha egy fiú állt volna fel a kéréssel, őt „kemény kis fiatalember”-nek nevezte volna. Mondjuk, akár tévedhetek is, és mégis úgy tett volna, de a lényeg, hogy ebből a válaszból nekem az jött le, a professzor soha ki nem nézte volna belőlem, hogy képes lennék kiállni magamért és elmondani a diákként érzett problémáimat plusz még egy ilyen merész kéréssel is előhozakodni.
Pedig nem voltam vakmerő, pontosan tisztában voltam vele, mekkora kockázatot vállalok, amikor kitöltöm a teret, és a hangomat hallatom.
Talán te is voltál már hasonló helyzetben, kikívánkozott belőled valami, és hallattad is a hangodat.

 

Előrendelhető kedvezménnyel 

Agave Könyvek Kiadó

A szerző előző kötete a kiadónál

Andrea Owen: Hogyan ne érezd magad sz*rul