Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Amira Stone írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 2 könyve jelent meg eddig, amiket a Könyvmolyképző Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok
szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Ez egy nehéz kérdés. Sose tudom,
mit is kéne mondanom, mi az, ami érdekelhet másokat, ami nem száraz vagy
unalmas. Civilben dolgozó
családanya vagyok, ha akad egy kis szabadidőm, akkor írok, olvasok vagy
horrorfilmeket nézek. A könyvek és a történetírás mindig is az életem része
volt, elsősorban a fióknak szeretek írni. Egy hirtelen ötlet vezérelt a
pályázatok felé, és igazából még most sem fogtam fel, hogy már két regényem is
megjelent.
A mágia rabjai című sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott
az írás folyamata?
Fantasy történet, sem a
karakterek, sem a helyszínek nem valósak, így túl sok kutatómunkát nem
igényelt. Az alapokat nagyon régen kezdtem el írni, felnőtt fantasynak indult
rengeteg feljegyzéssel, szereplővel, helyszínnel és töménytelen sok gazdasági
és politikai infóval telezsúfolva. Nyújtottam, mint a rétestésztát, aztán
egyszer csak félretettem az írást. Évekkel később az Aranymosás pályázatra
kerestem elő, és a szöveg meg a nézőpont karakterek nagy részét kikukázva átdolgoztam
ifjúsági történetté. A pályázat határideje miatt ez már egy rövidebb folyamat
volt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Teljes mértékben a fantáziára
épül a regény, karakterek terén sem szeretek valós személyekkel dolgozni.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nem tudom, helytálló kifejezés-e
a szenvedély. Egyszerűen már gyerekként is könnyebb volt írásban kifejeznem
magam, és megnyugtatott, ha leírhattam, lejegyzetelhettem az ötleteimet.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Igen, számos ötletem lapul a
fiókban, de a fantasyról is bőven van még mit tanulnom, így nem csoda, hogy más
zsánerhez szükséges technikáknak híján vagyok, pusztán a lelkesedés adott.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Örömmel tölt el. A történetekhez
általában úgy kezdek neki, hogy a vége már adott, ezért alig várom, hogy
eljussak az utolsó fejezethez, mert az igazi munka csak azután következik. Az
újraolvasások és javítások sokszor több időt vesznek igénybe, mint maga az
írás. Ilyenkor próbálom külső szemmel, néha kissé szarkasztikusan vizsgálni a
saját írásom, és jókat nevetek a hibákon.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem
gondolkodtál még ezen?
Az álnév egy részét az Ördögi út
a boldogsághoz c. film főszereplője adta, aki egy kezdő író, és a miután eladta
a lelkét az ördögnek, sikeressé válik. Ellenben ő férfi író, ezért kellett
hozzá egy női keresztnév, aminek viszont nincs története, csak ez tetszett meg.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Elsősorban igen, mert ez az a
zsáner, ahol a leginkább szabadjára lehet engedni a fantáziát.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Is-is. Elsősorban impulzív, és
miután összeállt a történet, az első visszaolvasás során jön a tudatosság és a
tervezés.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Mindig akadnak kedvenc jelenetek,
és olyanok is, amikkel szörnyen sokat szenvedek. A romantikát például sosem
érzem elég erősnek, és képes vagyok órákig ülni egy-egy bekezdés felett.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Konkrétan nincs olyan
tevékenység, ami inspirálna, néha csak úgy jönnek az ötletek, és vagy lesz
belőlük valami, vagy nem.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Egy nagyon kedves írónő az, aki
támogat és segít, ő olvashatja elsőként az írásaimat, beleszólhat a
cselekménybe, a szövegbe, a javaslatai mindig hasznosak. Az elmúlt években nem
akadt olyan írásom vagy kéziratom, amit ne olvasott volna, és úgy vélem, az
Aranymosás pályázattal nemcsak kiadást,
hanem egy nagyon jó barátot is nyertem, ugyanis a pályázat hozott össze minket.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Kevesen tudják, hogy írok, akik
igen, azok először meglepődtek, utána büszkék lettek rám, és biztatnak.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az utóbbi idők elég zavarosan
alakultak, nemcsak az
íróknak, hanem a kiadóknak is sok akadállyal kellett
szembenézniük, így csak azt tudom megígérni, hogy készül a sorozat befejező
kötete.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Könyvmolyképző Kiadó
Amira Stone írói oldala