Megjelent! Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub! Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg (The Man Who Died Twice)-("A férfi, aki kétszer halt meg című második regénye eladási rekordjaival ismét felrobbantotta az angol könyvpiacot. Az elmúlt öt év legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.")

„Visszatért, és jobb, mint valaha."
– Jeffery Deaver

 

A csütörtöki nyomozóklub című első regényével sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A regény több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása volt Angliában, szerte a világon óriási szakmai és közönségsikert aratott.

2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján.

 

A férfi, aki kétszer halt meg című második regénye eladási rekordjaival ismét felrobbantotta az angol könyvpiacot. Az elmúlt öt év legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Megjelent!
Agave Könyvek Kiadó
 

Fordította: Orosz Anna  

Fülszöveg

 

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.

Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében.

A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás!

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot, hogy eltegyen négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?

Blörbök

"Richardnak vele született képessége van arra, hogy ösztönös humorérzéke a szereplőkben és a párbeszédekben is megmutatkozzon."
Kate Atkinson

"Osman újabb, humorral és érzelmekkel teli remekművet írt. Imádtam."
Harlan Coben

"Osman a bűnügyi regények új nagy reménye."
Daily Mail

"Egyszerűen imádtam a regényt. Osman másodszor is megcsinálta, ráadásul jobban, mint elsőre."
Philippa Perry

 

"Az öregek azért elég nagy csínytevők tudnak lenni” – Interjú Richard Osmannal,
A csütörtöki nyomozóklub írójával
– Fiala Borcsa / WMN.hu

„Nagyon jól megírható figurák az idős emberek, hiszen nagyon sok minden van mögöttük. Már annyit hazudtak nekik, annyiszor estek szerelembe, vagy épp veszítették el a szerelmüket, gyászoltak sokat, gyerekeket neveltek fel, rúgták ki őket a munkahelyükről, találtak új karrierlehetőségeket, tehát túl vannak már rengeteg dolgon, és akkor egyszer csak ott találják magukat egy olyan helyzetben, hogy már nincs rájuk szükség, nem kíváncsi senki a véleményükre, és a munkaerőpiac sem tart rájuk igényt. Mit lehet így kezdeni? Birtokában vannak ennek a temérdek sok tapasztalatnak, úgyhogy csak egy kalandra van szükségük, amiben hasznát tudják venni a bölcsességüknek.

Gyilkosságokat felderítő nyugdíjasok ostromolják Harry Potter rekordjait
– Jankovics Márton, 24.hu

„A bűnügyi irodalomban az a jó, hogy szinte bármire teret ad. Az elején történik egy bűntény, a végén pedig születik egy megoldás. Az olvasó otthonosan mozog ebben a keretben, így közben arról írhatok, amiről csak akarok. Amíg az író nem hanyagolja el a bűnügyi szálat, beleszőhet bármilyen témát, ami érdekli. Számomra pedig a családtörténetek a legérdekesebbek, és persze az apa-fiú kapcsolatok. Így ez nagy hangsúlyt kap a könyvben, de ugyanígy az osztályszármazás kérdése is. A főszereplők közül kettő munkásosztálybeli, a másik kettő pedig inkább az elitből jön. De menet közben mesélhetek a modern Nagy-Britanniáról, a kulturális sokszínűségről, és bármi egyébről, mert az olvasó végig tudja, merre tartunk: a rejtély megoldása felé.”

„A harmadik regényem kulcsfigurája magyar lesz!” – Beszélgetés Richard Osmannel
– Hegedűs Claudia, Élet és Irodalom

„A csütörtöki nyomozóklub humora a szereplők látásmódjából és világszemléletéből táplálkozik. Éppen emiatt döbbenetes számomra a regény világsikere, mert ez egy ízig-vérig angol könyv, kifejezetten brit kulturális hivatkozásokkal. Ugyanakkor azt is gondolom, teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű olvasó veszi a kezébe ezt a könyvet, mert nagymértékben tud kötődni a szereplőkhöz. A figurák, alapvetően az életkoruk miatt, gyakorlatilag bármit megúszhatnak, és ezekből a helyzetekből számos helyzetkomikum adódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez térdcsapkodós, sírva röhögős könyv lenne, sokkal inkább szolidan derűs történet.”

Világhírű lett az író, aki azt gondolta, hogy egy bűntényhez a nyugdíjas otthon eszményi terep
– Ruff Orsolya, Könyves Magazin

 

„Aggódtam, hogy a könyvem túlságosan brit lesz, és hogy a külföldi olvasók majd nem fogadják jól, de azt hiszem, épp az ellenkezője történt, az emberek nagyon szerették a britségét, és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Agatha Christie roppant népszerű szerte a világon. Vannak országok, ahol az emberek jó kombinációnak tekintik a gyilkossági rejtélyt meg Nagy-Britanniát. Szóval, én azt gondolom, hogy ha az emberek bármi olyat találnak A csütörtöki nyomozóklubban, amit megtalálnak Agatha Christie-ben, attól én boldog leszek. Ha van valami a regényemben, ami hasonlít Agatha Christie-hez, akkor pont az lehet, amiről már az elején is beszéltünk. Hogy ott voltam azon a nagyon csendes, nagyon brit helyen és arra gondoltam, hogy ideális lenne egy gyilkossághoz. Angliában igazán senki nem mondja ki, amit gondol, és senki nem hagyja kiáradni az érzelmeit, így mindig van némi visszafojtott feszültség, és sosem lehet tudni, ki tenne el láb alól…”

 

Részlet az új kötetből

Kokaint árulni egyáltalán nem olyan fényűző, mint amilyennek az emberek képzelik, és Connie Johnsonnak az jár a fejében, milyen jó, hogy végre lehetősége nyílik kicsípni magát.
Nem mindennap történik meg, hogy Bogdan Jankowski tizenötezer font értékben akar első osztályú kolumbiai árut venni, szóval Connie majd’ kibújik a bőréből, olyan izgatott. A szomszéd raktárban hamis parfümöt árulnak, és párat közülük magára is fújkált valamivel korábban, de rögtön le is mosta, annyira émelyítő volt az illat. A szempilláját is újra ki kellett spiráloznia, mivel a könnyei elkenték a sminkjét. Connie azt reméli, nagyjából azért sikerült lemosnia magáról azt a szagot.
Minek kell Bogdannak hirtelen kokain? Egyáltalán nem olyan típus. Lehet, hogy rászokott, és ki kell elégítenie a függőségét? Connie reméli, hogy így van, mert akkor biztosan gyakrabban láthatná.
Mi az, ami ennyire ellenállhatatlanná tette Bogdant? Az, hogy egyszerre áradt belőle az extrém veszély és az abszolút biztonság? Vagy csak a külseje?
Valaki bekopogtat a raktár fémajtaján. Connie megigazítja a frizuráját, a rágóját egy régi irattárolóba köpi, és rágyújt egy mentolos cigarettára. Hajrá!
Kinyitja az ajtót, mire beáramlik a napfény Connie sötét világába, és ott áll előtte Bogdan. A feje kopaszra borotválva, mindkét karján tetoválások kígyóznak, és a mélykék szempár most teljesen közönyösen bámul rá. Full extrás felszereltség. Bogdan becsukja az ajtót, és csak ketten vannak a raktárban. Hogy viselkedjen vele? Kedvesen és távolságtartóan? Korábban már próbált flörtölni Bogdannal, de semmire se jutott vele. Bár azt gyanítja, hogy csak kéreti magát. Mit művel? Levetkőzteti a szemével? Connie szerint igen. Biztos, hogy Bogdan valamit csinál a szemével. Connie a sporttáskára pillant, és bólint.
‒ A pénz?
Bogdan is bólint.
‒ Igen.
Connie szív egy slukkot a cigarettájából, kiélvezve az üde mentás ízt.
‒ Tíz rongy?
‒ Igen.
‒ Meg kéne számolnom?
‒ Nem. ‒ Bogdan lerakja a táskát Connie széles íróasztalára.
Amikor Connie régi középiskolája bezárt, és elárverezték a bútorokat, Connie licitált a régi igazgatónője íróasztalára, ami az övé lett. Hányszor állt ennek az íróasztalnak a túloldalán, hallgatva, hogy hol ezért, hol azért korholják. Egy ideig azzal szórakoztatta magát, hogy ezen az íróasztalon mérte ki a kokaint, és szexelt. Vajon mit szólt volna hozzá Mrs. Gilbert? De amióta az üzlet kibővült, Connie leginkább csak adminisztrációra használja. El kell ismernie, hogy remek íróasztal.
‒ Akkor kéred a kokódat?
‒ Igen ‒ válaszolja Bogdan, majd hozzáteszi: ‒ Köszönöm.
Connie úgy érzi, jól alakul a dolog. Mintha szikrázna közöttük a levegő. Édes istenem, csak rá kell nézni Bogdanra.
‒ Hátul van, Bogdan. Egy perc, és hozom. Addig is helyezd magad kényelembe, vannak újságok. Főleg a Harcművész kiadásai.
Connie kinyit egy lelakatolt ajtót, és egy kisebb raktárszobába lép. Nincs bent tükör, ezért egy régi CD-lemez tükröződésében vet magára egy pillantást. És milyen jól teszi, mert így észreveszi, hogy egy kis rúzs van a fogán. Vajon Bogdan is észrevette? A széf elé térdel, egyik kezével beüti a kombinációt, a másikkal pedig a fogát dörzsöli. Mi van, ha Bogdan észrevette a rúzsfoltot, és most azt is észre fogja venni, hogy letörölte? Kivesz a széfből egy kiló kokaint, ami egy TÖRÉKENY pecséttel ellátott barna papírba van csomagolva. Ha Bogdan észreveszi, akkor tudni fogja, hogy Connie megnézte magát a tükörben. Nem fogja szánalmasnak találni? Connie bezárja a széfet, és visszaindul a másik helyiségbe. Mindegy, most már késő. Ha Bogdan észreveszi, akkor így járt. Legalább igyekszik jó benyomást tenni rá.
Visszalakatolja a raktár ajtaját, és az igazgatónő íróasztalára teszi a csomagot, a pénz mellé. Bogdan Connie-ra bámul. Vajon a fogát nézi?
‒ Le akarod ellenőrizni? ‒ kérdezi Connie.
Bogdan azt feleli, hogy nem. Kiveszi a pénzt a sporttáskából, és beteszi a helyére a csomagot.
‒ Rendszeresen számíthatok majd rád? ‒ folytatja Connie. ‒ Csak mert a törzsvendégeknek különleges bánásmód jár.
‒ Nem, egyszeri alkalom volt ‒ válaszolja neki Bogdan.
Connie arra gondol, hogy a „különleges bánásmód”-dal túl messzire ment. Túl merész. Mekkora hülye! Mindegy, ez van.
‒ Nos, te tudod, hogy mit akarsz.
‒ Így van ‒ bólint Bogdan.
‒ Várj, kinyitom neked az ajtót. ‒ Connie odalép, és kinyitja Bogdannak. Megint beárad a napfény. Bogdan kisétál, kissé lehajtja a fejét, nehogy beüsse az ajtófélfába.
‒ Köszönöm, Connie.
Connie még egyszer megrántja a vállát ‒ tökéletes ‒, és becsukja az ajtót. Nekidől, és hatalmasat sóhajt.
Jézusom, ez kemény volt. Mára le is húzhatja a rolót.


Bogdannak nem kell messzire mennie. A mólónál találkozik Ronnal. Egész jól ment a dolog Connie-val, úgy tűnik, nem vette a szívére a múltkorit. Bogdan sajnálta, amiért rúzsos volt a foga. Szólni is akart róla neki, mert úgy nézett ki, mint aki randira készül. De nyilvánvalóan ő is észrevette, mert már nem volt a fogán, amikor visszajött a kokainnal. Szerencse, hogy nem kellett szóba hoznia, mert a jelek szerint Connie nem volt annyira jó hangulatban. Bogdan örül, hogy elszabadult onnan, már csak azért is, mert borzasztó szag terjengett a raktárban.
Bogdan kiszúrja Ront, és odasétál hozzá. Ron vízvezeték-szerelőnek van öltözve.
‒ Minden rendben, Bogdan? ‒ köszön oda neki Ron.
‒ Hello, Ron!
‒ Ez volna az? ‒ Ron a táskára mutat.
‒ Aha.
‒ Ügyes fiú vagy. Gondolom, meglepett, hogy vízvezeték-szerelőnek öltöztem.
Bogdan megrázza a fejét.
‒ Nem igazán. Én már semmin sem lepődök meg maguknál. Jobban meglepődök, ha nem öltözik vízszerelőnek.
Ron bólint. Bogdannak igaza van.
‒ Hogy van Ibrahim? Mikor mehet haza? ‒ kérdezi Bogdan.
‒ Jól van. Hallottad, ugye, hogy egy kissé helybenhagyták? Ronda egy ügy.
‒ Segítsek elintézni srácot, aki tette?
Ron elveszi tőle a táskát.
‒ Már segítettél, fiam.
‒ Gondoltam ‒ mondja erre Bogdan. ‒ Helyes, örülök. Csak szóljanak, és csinálom, amit kell.
‒ Jó gyerek vagy. ‒ Ron orra elfacsarodik. ‒ Jézusom, Bogdan, mi ez a szag?

 

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető.

 

A csütörtöki nyomozóklub az első regénye, mellyel sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A regény több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása volt Angliában, hosszan vezette a sikerlistákat, majd szerte a világon óriási szakmai és közönségsikert aratott.

 

2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján. Jelenleg ez a regény áll a mass market paperback sikerlistájának élén.

 

Osman A férfi, aki kétszer halt meg című második regényével máris a nemzeti sikerlisták élén száguld, a megjelenést követő héten eladott példányszámmal kereskedelmi rekordot döntött. Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Steven Spielberg produkciós cége vásárolta meg a sorozat megfilmesítésének jogait.

 

 

A kötet megvásárolható extra kedvezményekkel! 

Richard Osman: A férfi aki kétszer halt meg (Csütörtöki nyomozóklub 2.)

 

A csütörtöki nyomozóklub továbbra is kedvezménnyel kapható:

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (A csütörtöki nyomozóklub 1.)

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Slihoczki László: Volt egyszer egy kékorrú (Ferihegy trilógia 1.) - (" Valóságalapokon nyugvó, bő 18 évet átölelő, izgalmas kalandregény. A „Volt egyszer egy Kékorrú” pedig egy sztori gyűjtemény a kollégák, és az én írásaimból válogatva. ")"

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Slihoczki László írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Ferihegy trilógiába tartozó történetei, illetve a Volt egyszer egy kékorrú című könyve jelent meg eddig, amiket Könyvmentorok oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Slihoczki László vagyok, 28  évig voltam a világ egyik legszerencsésebb munkavállalója azzal, hogy a Malévnél dolgozhattam. A legalsó szintről indulva, a saját erőmből, tehetségemből jutottam fel arra a csúcsra, pozícióra, ami kiteljesítette az életemet. 

A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Négy könyvem jelent meg eddig. A repülés világában csak meg kell írni a napi kalandokat. Az első három könyvem, a Ferihegy trilógia, egy lektűr. Valóságalapokon nyugvó, bő 18 évet átölelő, izgalmas kalandregény. A „Volt egyszer egy Kékorrú” pedig egy sztori gyűjtemény a kollégák, és az én írásaimból válogatva. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A könyveim írása közben a fantázia már kevés lett volna. A repülés, és az azt körülvevő világ izgalmas valósága felülírt minden más próbálkozást.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egy kihívással kezdődött. Hollywood elkezdte ontani az ostoba repülőteres filmjeit, amikben akkora blődségek voltak, hogy a laikusok is a fejüket fogták. Akkor döntöttem el, hogy ennél azért még én is sokkal különb, és – ami fontos –, hitelesebb történetet tudok írni. Nekiálltam.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Fura. Valahol egy öröm, és megelégedettség, hogy sikerült, alkottam valamit. Másrészről a szomorúság, hogy nincs többé hajnalig tartó ujjpörgetés, izgalom, egy új fordulat, megdöbbentő párbeszéd, sztori beépítése, a történet tovább szövése ravasz, alattomos pókként. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagy sikernek éreztem. Az első könyvem, a Ferihegy 1. kéziratát megvette egy kiadó 2011. őszén. Majd a Malév csőd előtt egy nappal közölték, hogy kivonulnak az országból, mert nem tetszik nekik, amit látnak. Ott álltam, egy kiadatlan könyvvel, egy elvesztett munkahellyel. A családom támogatott, hogy legyen meg a könyv.  Amikor kézbe vettem az elsőt, elsírtam magam.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mint említettem, a kiinduló pont a dac, és a szakmai hiúság volt. Onnantól tudatosság, hitelességre törekvés, és izgalmas légkör, élmény megteremtése, megosztása volt a cél.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van, mert a repülés világában a valóságot megírni nem nehéz. Gondoljunk a Word Trade Center történetére, és arra, hogy ez például mit okozott akkor a Malév életében. Még úton volt két gépünk, mi lett velük? Mit okozott az utána következő kritikus időszak? De ott volt az izlandi rusnya vulkán is. Nehézség? A trilógia 3. része. A második volt annyira jó a saját értékítéletem szerint, hogy a harmadiknál sokszor töröltem oldalakat, mert nem találtam elég jónak a második rész stílusához, fordulatos cselekményszövéséhez viszonyítva.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A repülés, a repülőtér világa maga a misztikum. Akinek olyan szerencséje van, mint nekem, hogy ilyen mélységig belelát a titkokba, izgalmakba, annak már csak meg kell írnia az élményeit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy emberre hallgatok. Mivel kívülálló, csak a történetekre, a stílusra, a logikai bukfencekre, a hibákra, a túlzásokra, meg minden negatív dologra oda tud figyelni. A sors ajándéka, hogy még mindig az ismerősöm.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Maximálisan támogattak. A Malév csőd idején jelent meg a trilógia első kötete. A második részt is a családom nógatására írtam meg, ami terápiás szerzeményként kiváló gyógyszerem volt. A harmadik rész pedig egy kötelező lezárás lett. A siker meg közös.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenném, hogyha szeretnék a repülés világát belülről megismerni, a misztikumot,  és emellett egy izgalmas krimit, szerelemes történeteket, a valóság alapján összegyúrt sztorikat, tragédiákat átélni, akkor nyugodtan kezdjenek bele!

A trilógia hihetetlen nagy siker volt. A második kiadás jelenik meg még karácsony előtt, már inkább a nosztalgia jegyében

. A „Volt egyszer egy Kékorrú” című könyv pedig most fut be éppen. Több száz példány saját körben történt eladása után még csak most fog felkerülni a könyváruházak polcaira.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Könyvmentorok 

Slihoczki László oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sükösd Tünde - ("Kedvenc részeim a vicces, poénos jelenetek. Nem tudnék egyet választani közülük.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sükösd Tünde írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Jamaica című könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen a felkérést, Ági! Még soha sem készítettek velem interjút. Megtisztelő, hogy felkerestél.

29 éves vagyok. Somogygesztiben és Kaposváron nőttem fel. Jelenleg Bolháson élek a férjemmel és családjával. A NewLine kiadónál dolgozom adminisztrátorként. Noémivel korábbi munkahelyemen ismerkedtem meg, munkatársak voltunk. Nagyon örültem neki, mikor felajánlotta nekem ezt az állást. Szeretek vele dolgozni, és azt hiszem, az rettenetesen fontos, hogy reggel nem gyomorideggel, unottan, utálattal indulok munkába, hanem nyugodt, családias környezetben töltöm a hétköznapokat.

 

Jamaica című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem túl sok kutatómunkát igényelt a regény megírása. Az írását már több mint 10 évvel ezelőtt kezdtem. Az alap történet pár nap alatt született, egyszerűen jött és gondolkodás nélkül megírtam. Eredetileg hosszabb novellának szántam, de miután megírtam az első fejezetet, jött a második, majd rögtön utána a harmadik fejezet ötlete is. Így világossá vált, ez bizony egy rövidke regény lesz. Évekig „pihent a fiókban” a kézirat, és eszem ágában sem volt kiadni. Aztán mikor a kiadóhoz kerültem, nem hagyott nyugodni a gondolat. Végül sok-sok munka után a NewLine kiadónak köszönhetően 2021. augusztus végén megjelent nyomtatott könyv formátumban. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első publikált regényem a Jamaica, így egyelőre ennek vonatkozásában tudom megválaszolni a kérdést. Ez a történet teljesen a fantáziám szüleménye, ahogy azt a regényben olvashatjátok is. Leszámítva Copy Con-t, Damian Marley-t, ők valóban létező személyek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Általános iskolás korom vége felé kezdtem írni. Korábban az egyik barátnőmmel történeteket meséltünk egymásnak, ezzel ütöttük el az időt délutánonként.

Akkoriban kezdtem el verseket írni. A versekbe hamar beleszerettem. Míg a történetekben a fantáziámat engedhettem szabadjára, addig a versekbe beleadhattam az érzelmeim. Hamar magával ragadott ez a szenvedély és mára már több száz verset írtam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Még nem tudom. Majd a fantáziám diktálja a zsánert. A versek terén eléggé széles skálán mozgok, úgy érzem. Néhány versemből készült már szavalós videó is Tóth Eszter és Gáspár Viktor jóvoltából. Az élet című versem megzenésítette Copy Con. Mindre nagyon büszke vagyok. YouTube-on megtaláljátok a videókat.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon jó. Kicsit olyan, mintha a gyermekem lenne. Büszke vagyok rá és persze féltem is, hogy milyen lesz majd a fogadtatása.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem a leánykori nevem. A hivatalos nevem Domonkos Tünde. Ez nem éppen ritka név, így a lánykori nevem mellett döntöttem végül. Semmiképpen sem szerettem volna külföldi nevet választani, ahogy a szereplőim is magyarok.  

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, és nem is ragaszkodom hozzá. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Boldog voltam, egy álmom vált valóra, amiről korábban azt hittem, sosem valósulhat meg. Mindenkinek hálás vagyok, aki valamilyen formában hozzájárult a megjelenéshez. Nélkületek nem sikerült volna!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nem tudom elképzelni, hogy rákényszerítsem magam az írásra. Véleményem szerint kell hozzá ihlet, kell nyugalom és csend, vagy zene. De szerintem ez mindenkinél máshogy működik. 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc részeim a vicces, poénos jelenetek. Nem tudnék egyet választani közülük.

Nehezen nem írtam meg egyik jelenetet sem, viszont nehéz volt tíz év után újra hozzányúlni a történethez. Nagyon más volt a lelkivilágom és a gondolkodásom 18 éves korom körül, mint most. Hiába, öregszem. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ihlet van, ami fogalmam sincs, honnan jön.  Inspirálni a zene tud. Beleélem magam a sztoriba és csak írom, és írom.

A versek is hasonlóan születnek. Jön egy érzés, és egyszerűen összeáll a fejemben, egyik sor követi a másikat és már kész is. Sok esetben még ritmusa és dallama is van a verseknek, mikor eszembe jutnak. Ezért is hívom sokszor daloknak őket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként általában a férjem, a családom és a barátaim olvashatják az írásaim. A szava mindenkinek számít, aki elolvassa őket, és van véleménye. Jóleső érzés, ha megdicsérnek, és sokat tanulhatok a kritikákból. Az a legrosszabb érzés, mikor nem kapok visszajelzést. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem és a szüleim tudták, hogy írok, őket nem lepte meg a dolog. Szerencsés vagyok, mert támogatnak a munkámban és egész jól viselik a pillanatnyi idegösszeomlásaim, vagy éppen a semmiből támadó jókedvem. Sok munkát és időt igényel egy-egy kézirat elkészítése, és sajnos bizony ennek a család látja kárát. Mázlim van, hogy ilyen megértőek velem. A regény megjelenésekor mindenki nagyon büszke volt rám, és ez szuper érzés volt számomra! Köszönöm, hogy támogattok!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sokan olvastátok a regényem és hogy követitek a szerzői oldalam, olvasói csoportom! A versek folyamatosan születnek, szinte megállás nélkül. Idén már nem tervezek megjelentetni semmit, de jövőre vannak ötleteim, sőt, már dolgozom az első verseskötetem megjelenésén, de ez még titok! Szándékomban áll befejezni az elkezdett regényeimet, de persze ez még mind a jövő zenéje.

 Köszönöm az interjút Tünde!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Sükösd Tünde Szerzői oldala

Sükösd Tünde olvasói csoportja

 

Megjelent! A negyedik majom és a Szíve helyén sötétség szerzőjének lebilincselő új regénye. J.D. Barker: A hívás - ("„J.D. Barker egyedülálló író. Stephen Kingre, Lee Childra és John Sanfordra emlékeztet. Az összes könyvét el kell olvasni!” – James Patterson")

J.D. Barker: A hívás

(A Caller's Game)

 

„J.D. Barker egyedülálló író. Stephen Kingre, Lee Childra és John Sanfordra emlékeztet. Az összes könyvét el kell olvasni!”

– James Patterson

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Bosnyák Edit

 

 

  Fülszöveg

 

 Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel álltak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van. 

 

Blörbök

„Olyan izgalmas, hogy az ember lerágja a körmét! Tele van megdöbbentő és váratlan fordulatokkal, és szeretettel.”
Lisa Gardner

„A hívás Barker leglenyűgözőbb és legfélelmetesebb regénye, és kiváló nyári sikerfilm lesz belőle!”
Richard Chizmar

„Egy tehetséges író, akinek elragadóan tekervényes az agya.”
Jeffery Deaver

„J.D. Barker egy természeti erő, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
Tosca Lee

„Barker hátborzongató szóképeket alkot, és az olvasók az írógép minden egyes koppanására rémülten fogják felkapni a fejüket.”
Library Journal

„Lehet, hogy Barker kezdetben olyan irodalmi nagyságok nyomdokait követte, mint Stephen King, Thomas Harris és Dean Koontz, de időközben saját ösvényt taposott ki magának.”
Fresh Fiction

„J.D. Barker napjaink egyik legjobb krimiszerzője, akinek a munkásságát mindenkinek nyomon kellene követnie.”
Novel Delights

„Barker nem csupán történeteket mesél, hanem képeket fest a szavaival.”
BookBub

  

 

J.D. Barker

Jonathan Dylan Barker 1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötettel trilógiává bővült. Barker azóta is töretlen kitartással ír, ráadásul több új regényét is James Pattersonnal, a világ egyik legnépszerűbb szerzőjével jegyzi. 

 

 

Részlet a regényből

Jordan megnyomta a gombot.
– Valahol úgy érzem, hogy nem kellene szóba állnom veled, Bernie.
– Az nagyon elszomorítana.
– Betelefonáltál egy országos rádióműsorba, és élő adásban beismerted, hogy gyilkosságokat és terrorcselekményeket követtél el. Vagy őrült vagy, vagy sík hülye, vagy mindkettő, de számomra ez azt jelenti, hogy hamarosan arra kell pazarolnom a drága időmet, hogy tanúvallomást teszek, és meg kell majd indokolnom, miért álltam szóba veled. Azt fogják gondolni, hogy a hallgatottsági adatok miatt csináltam, és mert fel akartam hívni magamra a figyelmet.
– És nem így van?
– Nem.
– Szerintem pontosan ezért nem akartad fogadni a hívásomat, és nem az erkölcsi kötelesség miatt nem akartál beengedni az élő adásba, hanem azért, mert ki kellett találnod a borsónyi agyaddal, hogy a hallgatottsági adatok megérik-e azt a sok kellemetlenséget, amit ezzel okozol magadnak. Senki sem fog hibáztatni ezért.
Jordan felpillantott a plafonon lévő, szemeteszsákkal letakart kamerákra.
– Azért állok szóba veled, mert ha valóban a te kezed van a reggeli eseményekben, akkor tudni akarom, miért csináltad.
– Azt akarod, hogy elmúljon az a viszketés? Ki akarod elégíteni a kíváncsiságodat?
– Pontosan. Magyarázatot szeretnék kapni, mielőtt fülön csíp egy ügyvéd, és megtiltja neked.
– Nem félek attól, hogy elkapnak, és nem érdekel, ha letartóztatnak. Az ügyvédek véleménye pedig végképp nem érdekel. Engem most kizárólag te érdekelsz.
– Ez igazán kedves tőled, Bernie, de nem az a fajta pasi vagy, akit szívesen bemutatnék az anyukámnak.
– Már nagyon régóta nem mutattál be senkit az anyukádnak, és ha jól sejtem, ez lesz a holnapi közös vacsorátok egyik kellemetlen beszédtémája.
Honnan a faszból tudja?
– A magadfajta emberek, akik túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy a hétköznapi dolgokkal törődjenek, olyanok, mint a gyűjtögetők. Telezsúfolod a garázsodat mindenfélével, amit majd holnap fogsz elintézni, és meg sem fordul a fejedben, hogy esetleg nem lesz holnap.
– Ez megint úgy hangzott, mintha kárt akarnál tenni magadban. Talán érzéketlen voltam, amikor őrültnek neveztelek, és inkább azt kellett volna mondanom, hogy beteg.
– Nem vagyok őrült, sem hülye, sem beteg.
– Túl bonyolult vagy egyetlen címkéhez?
– Valami olyasmi.
– Áruld el nekem, hogy miért csináltad!
Bernie nem válaszolt, hanem feltett egy kérdést:
– A szövetségiek lenyomozzák ezt a hívást, vagy még mindig a SiriusXM épületét keresik?
– Valószínűleg megpróbálják lenyomozni. Nekem azt mondták, hogy távolról is meg tudják csinálni.
– Legalább őszinte vagy.
– Sohasem hazudnék neked, Bernie.
– Az majd kiderül.
– Miért taxik?
– Tudod, hogy miért.
– Azért, mert azt mondtam, hogy a taxit választanám az Uber helyett?
– Pontosan.
Jordan kétszer is elolvasta Billy üzenetét, és fontolóra vette, hogy ez mit jelent.
– Ez nevetséges – folytatta végül. – Ezek szerint néhány New York-i Uberben is bomba van?
– Igen, pontosan hétben.
Jordan egy darabig hallgatott.
– És azokat is fel fogod robbantani?
– Ezt szeretnéd?
– Szó sincs róla!
– Akkor nem fogom felrobbantani őket. Már választottál, úgyhogy nincs okom felrobbantani őket. Továbbléptem, és neked is ezt kellene tenned.
– Ilyen könnyedén?
– Ilyen könnyedén – ismételte meg Bernie.
– Borzasztóan higgadtnak tűnsz ahhoz képest, hogy most öltél meg hét embert.
– Tizenkettőt – felelte szárazon Bernie. – Hét taxist, három utast és két járókelőt. Ez összesen tizenkettő. Egyelőre.
– Egyelőre?
– Az egész nap a rendelkezésünkre áll, Ms. Briggs. Be kell fejeznünk, amit elkezdtünk.

 

 

A kötet megvásárolható extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aurora P. Hill - ("Szeretem a csavarokat a történetekben, és kihasználom a fantasy adottságait. A váratlan helyzetek általában abból adódnak, hogy egy teljesen átlagos szituációt megborítok egy nem odaillő történéssel.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Aurora P. Hillt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen (Serbeniai krónikák 1.) könyve jelent meg eddig, amit Aurora P. Hill oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Édesanya vagyok. Van két kicsi gyermekem, akik a napom nagy részében velem vannak, és akiket kétnyelvűen nevelünk a férjemmel. Itt már azt is elmondhatom, hogy Ausztriában élek, de rendszeresen hazalátogatok a családomhoz, a barátokhoz.

Ikrek jegyű vagyok, sok minden érdekel egyszerre: zene, nyelvek, a természet, űrkutatás, a csillagképek, rajzolás, de ebben az időszakban az írás áll az első helyen.

Rengeteget tudok beszélni, és még annál is többet írni.

Aurora P. Hill: Csillagos ösvényen című könyved sok kutatómunkát igényelt? 

Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel az ötlet teljesen saját, nem igazán volt szükség kutatómunkára. Az eddig megírt könyveimben (amik még a fiókban lapulnak) sosem használok nagyon kötött helyszíneket vagy karaktereket, mert jobban szeretem, ha szabadon mozoghatok az általam teremtett világban. Néha utána kell néznem valaminek, de komoly kutatómunka nincs a történet mögött. Azt természetesen megnéztem, hogy léteznek-e az általam kitalált csodálatos lények máshol is, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy még senki nem említett hasonlókat a műveiben.

A történet már majdnem két évtizede létezik, ám a köztes időben elég sok minden közbejött, ami miatt letettem a tollat és félretoltam a kéziratot. 2003-ban keletkezett az ősregény, ha szabad így mondanom, ami 2009-ben harminc fejezetre bővült. Végül 2020 őszén fejeztem be az első kötetet, amit 3 hónapig tartott megírni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Szeretem a csavarokat a történetekben, és kihasználom a fantasy adottságait. A váratlan helyzetek általában abból adódnak, hogy egy teljesen átlagos szituációt megborítok egy nem odaillő történéssel. A Csillagos ösvényen épp egy ilyen körülményre épül: egy hétköznapi lány, Gabriela sodródik csillagokon túli kalandokba.

A valóságból csak ötletet merítek, de senki nem ismerné fel a várost, ahol a történet a kezdetét veszi, vagy mondaná egy karakterre, hogy egy bizonyos személyre emlékeztet. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2002-ben, tizenhat évesen ültem le először azzal a gondolattal, hogy könyvet fogok írni. Akkor természetesen még meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg ki is adom, csupán engedtem a kíváncsiságomnak és a nyomásnak, ami már egy ideje bennem volt. Az egyik akkori televíziós sorozatom vége nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, ezért befejeztem magamnak máshogy. Lényegében fanfictiont írtam.

A vicces az volt az egészben, hogy az első regénnyel nem ért véget a folyamat, mert már írás közben bevillant egy újabb téma, ami kikívánkozott, így amint befejeztem egy könyvet, már kezdtem is a következőt. Percre pontosan ott van a kézirataimban az írás kezdete és vége, így látható, hogy sokszor 1-2 perc eltelte után már írtam is az újabb regényt.

Nyolc kézirat van a fiókomban, amiből az egyik a Csillagos ösvényen alaptörténete. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Inkább azt mondom, ami nem vonz. Horrort, krimit vagy sci-fit nem hiszem, hogy valaha írni fogok. Egyelőre a fantasyban érzem jól magam, de a humorosabb műfajok is szóba jöhetnek a későbbiekben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amíg tinédzserként egymás után születtek a regények, nem igazán volt szívfájdalmam, ha vége lett a történeteknek. A Csillagos ösvényen azonban már két évtizede a fejemben van, a szereplők lényegében hozzám nőttek, és amikor arra gondolok, hogy már a harmadik kötetet írom, elfog a szomorúság és a kétségbeesés. Négy részt tervezek, így lassan tényleg a végére érek majd.

Most értem meg, miért van az, hogy egyes szerzők szinte végtelen sorozatokat írnak: Valószínűleg képtelenek elengedni a történetet vagy a szereplőket, ezért inkább újabb és újabb szituációkba helyezik őket. Talán számomra is követendő példa lenne.

Olyan nincs, hogy befejezett kézirat. Még mielőtt leadtam tördelésre a szöveget, egy kisebb bekezdést fűztem az egyik fejezetbe. Azóta sem olvastam el újra, mert attól félek, hogy találok benne átírnivalót. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokat gondolkoztam rajta, mi legyen. Maradjon a magyar verzió, vagy legyek inkább nemzetközi? Mivel külföldön élek, valahogy adott volt, hogy egy megjegyezhetőbb, kimondhatóbb álnevet választok magamnak. Nem zárkózom el az idegen nyelvű lehetőségektől sem, így egyszerűen lefordítottam angolra a férjezett nevemet. Ki tudja, mi vár rám a jövőben.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. A nyolc kézirat közül van több olyan, ami egyáltalán nem fantasy. Úgy gondolom, egy történet már a születésekor megsúgja, hogy mi akar lenni, és az íróban fel sem merül más lehetőség. A Csillagos ösvényenről például azonnal tudtam, hogy csakis fantasy lehet, mert más műfaj nem bírná el a benne rejtőző potenciált, és nem akartam határt szabni a saját fantáziámnak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elég lassan esett le a tantusz, hogy őszinte legyek. Többnapos csúszásban voltak a könyvek, és már inkább mérgelődtem, hogy pont az utolsó métereken gördül elém az akadály. Így amikor megérkezett a szállítmány a ház elé, kirohantam a zuhogó esőbe, hogy szóljak a sofőrnek, hova álljon. A szomszédhoz sikerült parkolnia egy tízméteres kamionnal, úgyhogy siettem, nehogy ebből gond legyen.

Amikor végre egyedül maradtam a dobozokkal, akkor zúdult rám a felismerés, hogy elsőkönyves szerző lettem. Bevallom, a mai napig emésztem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Elég vegyes. Ha tudom, hogy írni fogok, akkor már előre bennem van, hogy épp melyik jelenet kerül sorra. Napközben, amíg a gyerekekkel vagyok vagy házimunkát végzek, többször lejátszom gondolatban a történéseket, és este több oldalt írok. Vannak olyan helyzetek is, hogy bevillan egy szituáció, egy mondat, amit azonnal le kell írnom, mert bár pillanatnyilag nem illik az éppen írt fejezethez, de később még jó lehet. Van egy ilyen dokumentum a gépemen, ami negyvenöt oldalt tesz ki. Ebből szoktam válogatni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nagyban segít egy jelenet megírásában, hogy épp melyik karakterrel van dolgom.

Aslios az egyik kedvencem. Az ő személyisége nagyon összetett, és mégis könnyen beleilleszkedik a jelenetekbe, amikben szerepel. Ha felbukkan a történetben, általában megnő a motivációm, és egyszerűbben  írok.

Gabriela már kicsit nehezebb, mivel az ő felfogását kell beleszőnöm egy olyan világba, ami nem létezik. Hogy viselkedne? Mit mondana? Kiakadna? Örülne neki? Volt, hogy többször átírtam egy-egy jelenetet, mert nem volt életszerű a hozzáállása az egész szituációhoz. Egy éles szemű bétaolvasóm nagyon kitért erre, és tökéletesen igaza volt.

A jelenetek közül talán a legnehezebbek azok, amiket már most úgy kell megírnom, hogy az olvasó a harmadik kötet fogyasztása közben visszacsatoljon egy korábbi történéshez. Erre majd nagyon kell figyelnem a többi rész íráskor. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy karakter az, ami meghatározza nálam a kiindulópontot. Az egyik regényemben például egy ló adta az ihletet, végül mégsem ő lett a főszereplő. Az állat megmaradt mellékszereplőként, de más irányt vett a történet.

A zenét nagyon szeretem. Sokszor történt már, hogy egy-egy dallam hallgatása közben elevenedett meg előttem a történet egy részlete. Ilyenkor addig hallgatom többször egymás után a dalt, amíg összeáll a fejemben a kép.

A brainstorming is nagyon jó dolog, sokszor alkalmazom, ha elakadok. Többféle módon eljátszom az adott szituációt, és a leginkább nekem tetszőt tartom meg.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Volt, hogy gimis, korszakomban egy barátnő, osztálytárs elolvasott egy-egy regényt, de akkor még nem volt ezzel célom. A családom például egyik kéziratot sem látta. Akkoriban nem voltam kész megmutatni senkinek, hogy mit tudok.

Amikor belevágtam a kiadásba, tudtam, hogy szükség lesz valakire, aki idegen, hideg távolságtartással nézi meg a kéziratot. Így jutottam el nyolc emberhez, akik mind elmondhatták a véleményüket, és onnantól kezdve csak rajtam múlt, hogy mit fogadok meg a tanácsokból, és mit engedek el. És igen, volt, hogy átalakult a jelenetek kimenetele egy-egy vélemény miatt.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az egyik alkalommal úgy mentem haza látogatóba, hogy a táskámban volt az első két kötet kinyomtatott változata. Előhúztam őket, elmondtam, mi a tervem, és anyukám csak annyit mondott, hogy „Na, végre!” Apukám és az öcsém sem voltak nagyon meglepve, mintha már várták volna, hogy mikor lépek ebbe az irányba.

A férjem nem beszél magyarul, de amikor rájött, hogy mit csinálok, azonnal támogatott, és teszi is a mai napig.

A megjelenést izgalommal várták, és velem együtt örültek, amikor végre megjöttek a könyvek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mivel az évnek lassan vége, idén már nem sok mindent tervezek. Egyelőre az első kötet népszerűsítése, terjesztése a célom, szeretnék minél több emberhez eljutni. A harmadik kötet kéziratát szeretném még az ünnepekig befejezni, és utána nekilátok a második rész kiadási munkálatainak. Tavaszra tervezem a megjelenést. Ha minden jól megy, 2022-ben két kötetet is megjelentetek. A negyedik már nem fog beleférni.

Az olvasóimnak csak azt üzenem, hogy köszönöm az eddigi támogatásukat és a türelmüket. Továbbra is számítok rájuk!

 Köszönöm az interjút!

Én köszönöm a lehetőséget!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora P. Hill írói oldala

Aurora P. Hill weboldala

Beleolvasó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Előrendelhetó: Tollas Tímea: Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől!-("A misztikus és a motivációs, lelki témák voltak azok mindig, amelyek igazán közel álltak a szívemhez és a valódi egyéniségemhez. Az életemre kihatással lévő helyzetek, amelyekbe a sors által kerültem, alakították a nézeteimet bizonyos témákkal és meglátásokkal kapcsolatosan. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Tollas Tímeát, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Porcukor: 40 gramm motiváció, Hízz a sikerektől! könyve jelenik meg, amiket Publiboobox Kiadó oldalán lehet megrendelni.  Íme az interjú, fogadjátok szeretettel! 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincsen írói álnevem, régebben a Liluss Green-t használtam pár kis versemhez vagy írásomhoz de ez még kamasz koromban volt. Akkor el akartam rejtőzni a világ elől, féltem megmutatni magamat, az egyéniségemet, mert tudtam hogy csúfolnának. Sosem voltam átlagos, semmilyen téren sem, így mindig nehéz volt a beilleszkedés.

Azonban az elmúlt pár évben rájöttem, hogy büszkén kell hozzáállnom az íráshoz, ugyanúgy ahogyan magamhoz, a személyiségemhez is. Nem lehet mindenki egyforma, a nyáj effektus pedig nem menő. Birka bárki lehet, de különleges, szivárványszínű barika… Ahhoz már elhatározás és kitartás kell. A kérdésre válaszolva: Emelt fejjel és igazán büszkén vállalom a nevemet a könyvem borítóján! Ez is én vagyok. Egy újabb részem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A misztikus és a motivációs, lelki témák voltak azok mindig, amelyek igazán közel álltak a szívemhez és a valódi egyéniségemhez. Az életemre kihatással lévő helyzetek, amelyekbe a sors által kerültem, alakították a nézeteimet bizonyos témákkal és meglátásokkal kapcsolatosan.

Ennek a könyvnek az alapgondolata pedig a motiváció hiányának kiküszöbölése és a pozitívabb, kitartóbb életmódra való törekvés volt. Magamat gyógyítottam a könyv írása által. Lefertőtlenítettem olyan sebeket, amelyeket máshogy nem tudtam volna kezelni. A könyvemnek köszönhetően megtanultam könnyebben elfogadni azt, aki vagyok.

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szavakkal nehezen megfogalmazható az a büszkeség és elégedettség, amely azokban a pillanatokban járt át, amikor kézbe vehettem a könyvemet. Első látásra szerelem volt. Olyan élmény ez, amelyet legalább egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia a munkája során.

Egy könyv érték, de sokszor még annál is több. Maga az író lelke, az egyénisége. Egy darab, amelyet papírra vetett, mert kikívánkozott belőle.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Kiskoromban rengeteget olvastam és már akkor megfogalmazódott bennem az alkotás iránti vágy.

Akkoriban kis regényeket írogattam, amelyet édesanyámmal, a saját kedvtelésünkre szőttünk tovább, amikor éppen időnk volt. Ahogy teltek-múltak az évek, az olvasás sajnos kiveszett a mindennapjaimból és sokszor üresség töltötte csak be a helyét. Aztán volt egy egészségügyi törés az életemben és immár közel 4 éve nincs olyan napom, amikor ne vetnék papírra egy gondolatot vagy érzést.

Az írás számomra gyógyír és egy önkifejezési forma.Eleinte csak pár kis online magazinnak írtam, aztán egyre többen felkerestek különböző reklám cégektől és személyes blogoktól is, hogy nem írnék -e nekik is. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen lehetőségeket kaphattam az évek során és büszkeséggel is tölt el, hogy nem adtam fel azt az álmomat, hogy egyszer egy saját könyvet tehessek le az asztalra.

 A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kiemelt kedvencem nincs, mert mindegyik naphoz írt kis üzenetem nagy jelentőséggel és értékkel bír számomra. Az őszinteség volt sokszor rettentően nehéz a kötetem írása során, ugyanis ebben nem bővelkedik a mai világunk, semmilyen téren. Mindig nehéz beismernünk, ha tévedtünk valamivel vagy valakivel kapcsolatosan, ha előítéletesek voltunk vagy éppen nem adtunk bele 110 %-ot egy fontos dologba. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egész eddigi életem során próbáltam az engem ért behatásokat és lelki tényezőket, fájdalmakat, örömöket egy „csokorba” gyűjteni és inspirációt, motivációt meríteni belőlük. A körülöttem lévő emberek életéből vagy éppen az engem ért sérelemből, lelki fájdalomból, adott esetben katarktikus élményből tudok elsősorban táplálkozni. Észrevettem magamon, hogy akkor a legkönnyebb írnom egy témáról, ha friss az élmény és éppen az alkotás fázisa előtt éltem át.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz ,sőt meg is jelent?

Mindig támogattak, mindenben. Kiskorom óta tudták, hogy ez az én világom és az egyik nagy szerelmem is egyben: az írás. Nagymamám mindig sírva, lenyűgözve olvassa a cikkeimet és a kisebb-nagyobb lélegzetvételű írásaimat. kisebb-nagyobb lélegzetvételű írásaimat. Ő az első számú kritikusom is, hiszen neki van tapasztalata az újságírás terén.

A könyv írása során végig egy ember emléke járt a fejemben és a szívemben: a nagypapámé, aki sajnos már 3 éve nem lehet velem.

Ő mindig arra tanított, hogy mosolygósan, pozitívan próbáljam szemlélni a világot és ne elégedetlenkedjek folyton. Még ma sem sikerült teljesen eleget tennem ennek a kérésének, de mindig igyekszem és remélem, hogy büszke lenne rám!

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még több cikk, kendőzetlen őszinteség és egy új, misztikusabb témájú kötet is készülőben van a jövőben. Célok és tervek mindig lesznek, örök nyughatatlan személyiség vagyok, tehát az alkotói válság tényétől szerencsére nem félek. Ezzel a könyvvel pedig már a kellő motiváció és vidámság is megvan hozzá, hogy a jövőben még több inspiráló tartalmat hozhassak a kedves Olvasóknak!

 

  A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Tollas Tímea írói oldala 

Előrendelhető:

Libri