Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lisabeth Tale -("Már gyerekként is szerettem olvasni, élveztem, ahogy magával ragadott a képzeletem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Lisabeth Tale írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak egy könyve jelent meg eddig, amit kizárólag az írónő weboldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Először is köszönöm a felkérést, aminek szívesen teszek eleget.
Röviden magamról: házasságban élek, két kamasz fiút nevelek, háztartást vezetek, dolgozok, edzésre járok. Próbálok nyitott szemmel, nyitott szívvel létezni, bár az egyre növekvő „zajban” egyre nehezebb eligazodni. Annak ellenére (vagy inkább pont azért), hogy küzdő sportot űzök, a békére, toleranciára, megértésre törekszem. Nehéz kibillenteni a lelki egyensúlyomból.

A Léleksuttogás című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyv megírása nem igényelt klasszikus kutatómunkát, hiszen hétköznapi dolgokról szól. Nagyon sokáig dédelgettem magamban a történetet, leírni nem tartott sokáig, hiszen minden részletét ismertem már, mint egy többször végig nézett filmet. Pár hónap volt csupán a legépelése.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

50-50% a fantázia és a valóság. A szereplők és a történet fikció, a barátság, szerelem, család, hit, remény pedig a valóság.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekként is szerettem olvasni, élveztem, ahogy magával ragadott a képzeletem. Egy idő után már nem elégedtem meg az olvasással, hanem saját történeteket kezdetem kreálni, amiket aztán lejegyeztem és megosztottam az osztálytársaimmal.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem, nem tervezem. Nem mondom, hogy soha nem próbálok ki más zsánert, de jelenleg nincs tervben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mintha kiürültem volna. Ijesztő, hogy vége van.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ismét az iskolás évekre kell visszapillantanom, hiszen már azóta használom ezt a nevet. Nagyon banális, anno a Mese Bözske „gúny” nevet fordítottam le, kezdetleges angolossággal. Így lettem Lisabeth Tale.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Úgy gondolom, hogy mindenki életében központi téma a szerelem, a párkeresés, a párválasztás. Hölgyek és urak esetében is, bizony! Ezért is írtam meg úgy a könyvet, hogy férfi és női szemmel is mesélem a történetet E/1-ben.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Eufórikus! Felejthetetlen az a pillanat, mikor kézbe vehettem az első nyomtatott példányt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen impulzív. Számomra az ihlet az impulzus, ami életre kelti a történetet. Nem tervezem meg, hogy kik legyenek a szereplők, milyen személyiségük legyen, hogyan nézzenek ki, mi legyen a történetük. Minden egyszerűen csak megszületik, lesz. Szerintem ez a mese és a történetírás lényege ebben a zsánerben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak kedvenc jeleneteim! Például nagyon szerettem megírni az első kórházi jelenetet vagy a családlátogatás nyitó pillanatait is. Szerencsére egy jelenet megírása sem okozott gondot.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A zene az, ami segít szárnyra kapni, álmodni. A heavy metaltól a komolyzenéig bármi, ami megérinti a szívemet, inspirálhat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kész kéziratot három, teljesen különböző habitusú barátnőmnek adtam oda olvasásra. Mindegyik más-más hibára mutatott rá, más dolgokat szerettek, és más dolgokat nem szerettek a könyvben. Volt észrevétel, amit megfogadtam, volt, amit nem. A javítások elvégzése után küldtem el a könyvet korrektúrára, lektorálásra Palaics Eszter szerkesztőmnek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hitetlenek voltak és furcsállották, hogy könyvírásba kezdtem. Volt olyan családtagom, aki csak akkor hitte el, amikor a kezébe adtam a tiszteletpéldányt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Fogalmazódik bennem egy új történet, de az idén nem várható a megjelenése. Jelenleg a népszerűsítés elviszi minden energiámat és konokul a realitás talaján tart. Ez a magánkiadás nagyon nagy hátul ütője, sajnos. Ám egy történet, ha meg akar születni, akkor meg is fog. Már ismerem a főhősöket, már megéltem egy-egy jelenetet. Kitartás, hamarosan jön az Álomnaplók című könyvem.

 

Lisabeth Tale írói oldala 

Lisabeth Tale webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Császár Eszti A Lélek tánca kötet szerzője - (" Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Császár Esztit, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Császár Esztinek A lélek tánca című könyve megjelent  szeptemberben, amelyet a Császár Eszti: Lélek tánca oldalon lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

HR-esből, képzés-fejlesztési szakértőből, a (nagyvállalati) tehetségek támogatójából lettem megoldásfókuszú coach, ahol mosolygó szívvel figyelem és bátorítom az egyéni erősségek kibontakozását, a saját út szárba szökkenését, a mindenkiben ott élő belső ragyogás újjászületését. Gyermekkori álmom volt, hogy könyvet írjak. Olyan könyvet, ami elhozza olvasójának a régóta vágyott változást. Elindítja arra, amerre a szíve hívja. Meghallja a belső hangját. Rátalál az erejére és megerősödik a saját képességeibe vetett hite. Lélekébresztő és lélektáncoltató minőségemben szeretnék teret nyitni olyan lélekemelő beszélgetéseknek is – intuitív konzultációknak – ahol holisztikus és intuitív tudást és támogatást is választhat, aki velem táncol. Elindulhat önmaga és egy tartós életminőségváltozás felé. Itt ötvözöm mindazt, amit utam során eddig a Theta Healingből, Source Memory Healingből, a pszichodrámából, az illóolajok, a meditációk által és a női jóga tanfolyamokon tanultam, megtapasztaltam és a saját életembe átültettem. 

A lélek tánca című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez egy izgalmas kérdés. Ez a könyv nem olyan módon íródott, mint a szakdolgozatom. De akkor hogyan is?  Olyan könyvet írni, amely hat az emberek lelkére, amely emeli őket, ez egy nagyon mély hívás a lelkemben, és gyermekkorom óta hallgattam, ahogy duruzsolt. Hol erősebben, hol csendesebben, de mindvégig kitartóan. Ilyen módon igen, sok kutatómunkát igényelt. Találkozásokat, valódi szembenézéseket önmagammal. A másik oldalról nézve, amikor megérett rá az idő, egyik pillanatról a másikra megérkezett egy mondat a gondolataimba, amit ha papírra vetettem, követte egy következő, majd ismét egy következő. Figyeltem egy belső képet, leírtam a hallott gondolatokat és összefüggő történetté, magyarázattá vagy verssé avanzsáltak. Mindössze néhány hónap alatt megérkezett mindaz az üzenet, amelyet az olvasó A lélek tánca című könyvként tarthat majd kezében az olvasó. Maga a megjelenés folyamata viszont kicsit több mint két évet ölelt fel, de megérte. Boldoggá tesz, hogy elindult az útjára. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Lesz, akinek mindez fantázia, másoknak ez a valósága. Hiszel abban, hogy nem csak egy életünk van? Hogy magunk választjuk az életünket, az útitársainkat, édesanyánkat, édesapánkat és igen, a körülményeinket és életeseményeinket? Akkor számodra ez egy varázslatos, valóságos történet arról, hogy kik vagyunk és miért jöttünk. Ha szeretnéd, olvashatod úgy is, hogy ez az én látásmódom a világról, ahová kíváncsian belépsz, és én köszönettel fogadom, hogyha bizalmat szavazol.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkoromban is imádtam írni. Volt egy piros naplóm, amibe mindent leírhattam. A legtitkosabb vágyaimat, a bennem születő verseket, az örömeim mellett a szomorúságomat is. Az egyik legjobb dolog volt, amikor fogalmazást kellett írni a suliban. Nagyon nehezen vettem rá magamat, a szüleim a megmondhatói, olykor könnyek árán… Aztán az eredmény mindenért kárpótolt. Az a boldogság, ahogy felolvashattam az írásaimat, elkísért a középiskolába is. Később az írás az önismeret eszköze lett. Bár szuper jól megtanultam tíz ujjal gépelni, egy szép toll és egy hívogató füzet, ma is megdobogtatja a szívemet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A stílus marad, a műfaj változhat. Ebben a könyvben vannak hosszabb-rövidebb történetek és versek. Örömmel írnék regényt, de olyan #lélektánca stílusban.

Milyen érzés volt számodra, amikor befejezted a kéziratod?

2021. szept.22-én jelent meg és azóta napról napra jobban megérkezik hozzám. Vagy inkább olvasóról olvasóra, amikor csillognak a szemek a felolvasáskor, amikor reggel kapok egy üzenetet, hogy mennyire betalált a könyv egyik írása, "pont ott nyílt ki".. Amikor megölelnek olyan olvasók, akik egy órája ismertek meg, de mintha a lelkünk ismerné egymást. Csodálatos embereket ismerek meg a könyv által. A lélek tánca hétről hétre újabb ajtókat nyit ki nekem a világra. Végtelenül hálás vagyok érte. Amikor ránézek, az jut eszembe: amikor a lehetetlen lehetségessé válik.. Megéri önmagunknak lenni, megéri útkeresőből úton járóvá válni, megéri bízni, hinni és elfogadni a társakat az úton. Nagyon sokan hozzájárultak, hogy ez a könyv eljuthatott az olvasókhoz. Szeretettel gondolok rájuk.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Nincs írói álnevem. Az elején egy nagyon rövid időre eljátszottam a gondolattal. Aztán nagyon egyértelmű volt, hogy saját nevem alatt jelenik majd meg a könyvem. Örömmel megmutatom, hogy ez született meg a lelkemben, és szeretettel adom tovább annak, akinek nyitott rá a lelke. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindig arra vágytam, hogy a saját stílusomban írhassak. Hogy megismerjem, mennyire sokfélék vagyunk, és mindannyian másképp vagyunk önmagunk. És a legszebb, amit magunknak és másoknak adhatunk: az őszinteség, hitelesség, önazonosság.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szívesen küldök majd róla néhány sort. Most azt gondolom, hogy mélyen megérint majd, hálát és teljességet érzek majd a szívemben, és jó szokásomhoz híven könnyekkel, a felszabadultság könnyeivel pecsételem meg az emlékezetes pillanatot.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor érkezik egy gondolat, sugallat, érzés, mondat, akkor gyorsan le kell írnom. Azt is kipróbáltam, hogy tollat és papírt ragadok és figyelem, hogy mi szeretne megmutatkozni rajtam keresztül. És általában olyankor is megindul az áramlás (ha ez tervezettnek számít). Amit nem tudok, az az, amikor kell-e írni. Olyankor elengedem először ezt a kell-t, járok egyet, beszélgetek valakivel, nézem a Dunát, mélyet szippantok az éppen számomra kedves illóolajból. És ebben a megváltozott állapotban, amikor ismét tudok kapcsolódni a szívemmel és a lelkemmel a kellek helyett, na akkor írok. Tehát tudatosan tudok hatni arra, hogy meginduljon a gondolatok szabad áramlása.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

De jó kérdés! A hangulatomtól függ, hogy melyik a kedvencem. Kicsit talán ilyen könyv is lesz A lélek tánca, más élethelyzetre, más lelkiállapotra majd másik írás vagy éppen egy vers hozhat majd gyógyírt az olvasójának. Ugyanígy vagyok vele én is. Az élő felolvasásokra mindig olyan írást választok, amire jól rá tudok hangolódni.

Olyan nem volt, hogy valamelyiket nehezen tudtam megírni, olyan viszont igen, hogy mondjuk hetekig vagy hónapokig nem írtam. (Az írás nem maradt ki teljesen az életemből ilyenkor sem, csak akkor a kedves, szívhez szóló leveleket a munkában vagy a barátaimnak írtam, vagy éppen esti mesébe szőttem bele a kislányomnak).

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Leggyakrabban úgy született meg egy-egy történet, hogy a házban mindenki elcsendesedett. Már én is majdnem elaludtam. Vagy el is aludtam, és ez már a hajnal négy körüli ébredés (az ihlet előszeretettel választja ezt a nyugodt pillanatot), félálomban hallottam egy mondatot, felkeltem, leírtam egy félóra alatt, ami érkezett, lecsuktam a laptopot és aludtam még egy kicsit reggelig. Számomra a legjobb inspirációforrás önmagammal lenni, befelé figyelni. Legyen ez egy séta az erdőben vagy éppen a Duna-parton. Amikor meg tudom teremteni ezt a belső csendet, akkor kiélesedik a figyelmem és a hallásom, és a legtisztábban tudom csatornázni azokat az információkat, üzeneteket, amelyek érkeznek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A barátaim láthatták elsőként. Biztattak arra, hogy adjam ki, mert ezt másoknak is olvasni kell. Azoknak a szava számít, akik igazán ismerik a lelkemet. A szövegbe és a történetek alakulásába nem szólnak bele, mert tudják, ez úgy kerek egész, ahogyan megérkezett.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örülnek, nagyon büszkék rám, és mindig minden egyes lépésemnél támogattak és támogatnak. Nagyon hálás vagyok érte, hogy kíváncsi érdeklődéssel és őszinte segítőkészséggel kísérik az utamat, amikor olyanokat mondok: nekem most ez a dolgom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Karácsonyra pedig reményeim szerint igazi lélekemelő dolgokkal kombinálva csomagban is ajándékozható lesz. (Talán addigra már tudod, kinek a lelkét táncoltatnád meg vele az ünnepek körül)

Könyvmentorok könyvbemutató

Író-olvasó találkozó Szadán

Császár Eszti írói oldala 

Videó

 

Képek forrása : Császár Eszti oldala

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér (The Eighth Sister) - ("„A nyolcadik nővérben a kémkedés mestersége csodás ötvözetet alkot a klasszikus kalandregény műfajával, miközben az olvasó Moszkva térképét tartja a kezében.” – Martin Cruz Smith")

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér
(The Eighth Sister)

 

Megjelenik november 2-án!

Agave Könyvek Kiadó

„A nyolcadik nővérben a kémkedés mestersége csodás ötvözetet alkot a klasszikus kalandregény műfajával, miközben az olvasó Moszkva térképét tartja a kezében.”

– Martin Cruz Smith

Fordította: Ipacs Tibor

 

Charles Jenkins, a CIA volt tartótisztje válaszút előtt áll: családja van, úton a második gyereke – a biztonsági tanácsadó cége pedig a csőd szélére került. Egy nap felkeresi az otthonában a volt rezidentúravezetője, és egy kockázatos megbízást ajánl neki: egy fedőtörténettel utazzon el Oroszországba, és keresse meg azt az orosz ügynököt, akiről azt feltételezik, hogy sorban végez a „Hét nővér” néven ismert amerikai kémsejt tagjaival.

Mivel égetően szüksége van a pénzre, Jenkins elfogadja a megbízást, és elindul Moszkvába. Ám amikor megtalálja a gyilkosságok értelmi szerzőjének tartott ügynököt – az úgynevezett nyolcadik nővért – kiderül, hogy a nő nem az, akinek és aminek mondták.

Hiszen ebben a halálos macska-egér játszmában senki sem az.

Egy makacs orosz elhárítótiszttel a nyomában Jenkins vakmerően megszökik a Fekete- tengeren át, de azzal szembesül, hogy az ügynöksége magára hagyta. Miközben veszélyben forog a családja és a szabadsága, Jenkinsnek élete küzdelmét kell megvívnia – a hazája ellen.

Blörbök

„Annyira friss és hiteles, hogy szinte látjuk magunk előtt a holnapi szalagcímeket.”
Mark Sullivan

„A nyolcadik nővér tökéletes tempója és remek cselszövései az utolsó oldalig lekötik az olvasót. A kémkedés, a történelem és a gyors észjárású szereplők tökéletes kombinációja.”
New York Journal of Books

„Lebilincselő thriller… A nyolcadik nővér minden bizonnyal a műfaj egyik klasszikusa lesz majd, Dugoni pedig vitathatatlanul az egyik legjobb író a mezőnyben.”
Associated Press

„Szikár próza, tökéletes helyi színezet: ez a cselekményközpontú thriller lüktet a feszültségtől és a veszélyes menekülésektől. A történetét egy tárgyalótermi dráma koronázza meg, ami ugyanolyan jó, mint John Grisham művei. Ez a könyv kötelező olvasmány a jogi thrillerek és a kémregények kedvelőinek.”
Library Journal 

„Dugoni kémthrillere olyan hihetetlenül lebilincselő, hogy teljesen beszippantja az olvasót.”
Publishers Weekly

„Dugoni most még önmagát is túlszárnyalta: az eddigi talán leglebilincselőbb thrillerében viharos gyorsasággal követik egymást a kémkedéssel átszőtt akciójelentek… Árulás, vakondok, számtalan félrevezetés… Robert Dugoni regényében nagyon kockázatos játszma zajlik a kémek között, és a szerző egy pillanatra sem veszi le a lábát a gázpedálról.”
The Real Book Spy

 

Robert Dugoni 

1961-ben született, az írás mellett több mint harminc évig védőügyvédként dolgozott. Számos nagy sikerű sorozat szerzője, a New York Times, a Wall Street Journal és az Amazon bestsellerlistáinak gyakori szereplője. A könyveit több mint huszonöt országban adták ki eddig.

Részlet a kötetből 

 

  „A prospektusban közölt térképet követve Jenkins átkelt a hídon, majd elhaladt a látszólag a lejtős pázsitba vájt, gömbölyded épületek mellett, amíg meg nem érkezett a Média Centerhez. Megvette a jegyet, majd megkereste azt a helyiséget, melyben az 1812-es moszkvai tűzvészről szóló filmet vetítették.
Jenkins gyanította, hogy Fjodorov szándékosan választotta ezt a filmet. A kiképzése során tanult Oroszország történelméről, és tudta, hogy az 1812-es tüzet a visszavonuló orosz seregek gyújtották, így Napóleon megszálló seregeinek nem maradt étel, és nem volt hol meghúzniuk magukat – és nem volt ki fölött uralkodniuk. Napóleon győztesként lovagolt be Moszkvába, de nem volt más választása, mint elmenekülni a városból, ha nem akart éhen halni vagy megfagyni.
Oroszországot nem lehet leigázni.
A nézőtéren kevesen voltak, a kapott utasításnak megfelelően Jenkins az utolsó előtti sorban ült le.
Negyed tizenkettőkor Fjodorovnak még mindig se híre, se hamva, így Jenkins arra a következtetésre jutott, hogy ez is csak egy újabb FSZB-féle próba volt. Fogta a kabátját és a többi holmiját, és már épp indulni készült, amikor észrevette, hogy két férfi lép be a sötét moziterembe, és egyenesen felé indulnak – az egyik Fjodorov volt. Az FSZB-tiszt a Jenkins melletti székre ült le, tagbaszakadt társa pedig közvetlenül mögéjük telepedett le. Jenkinsnek eszébe jutott Peter Clemenza a Keresztapa című filmből, különösen az a jelenet, amikor Clemenza egy autó hátsó ülésére ül, hogy megfojthassa Talia Shire-nek az anyósülésen ülő férjét.
– Szeretne beszélni? – kérdezte Fjodorov angolul.
Jenkins bólintott.
– Igen.
– Rendben van. De ha azt akarja, hogy együttműködjünk, akkor el kell jönnie a Ljubljankába – mondta Fjodorov, és próbált úgy tenni, mintha nem igazán érdekelné az egész. – Maga az, aki ajánlatot tesz. Hajlandóak vagyunk meghallgatni, de ha beszélni akar velünk, akkor el kell jönnie.
– Ja dumaju, sto ja dosztatocsno blizko. Krome togo korotkaja progulka po russzkomu holodu horosa dlja zdorovja, nyet? – felelte Jenkins, szándékosan oroszul. Normális esetben nem árulta volna el, hogy mennyire beszél vagy ért oroszul, de azt akarta, hogy Fjodorov azt higgye: ő irányítja a találkozót. Azt hiszem, épp elég közel vagyok. Ráadásul egy rövid séta az orosz hidegben jót tesz az egészségnek, nem?
Fjodorov rápillantott, és a két férfi farkasszemet nézett. Az orosz férfiaknak mindennél többet jelent a méltóság megőrzése, az erő, a hatalom sugárzása. Jenkins szándékosan elsőként kapta el a tekintetét.
– Mert itt a zaj miatt szinte lehetetlen, hogy bárki is kihallgasson bennünket vagy rögzítse a beszélgetésünket – mondta Jenkins angolul. – Azt hiszem, ma reggel ez felel meg leginkább a céljainknak. Feltételezem, hogy ön is így gondolja, hiszen ezért van itt.
Fjodorov a mozivásznat nézte.
– Talán kezdhetnék azzal, hogy mi a célja – mondta.
– Rendben. Ahogy a telefonban is mondtam, amerikai üzletember vagyok, és olyan információ van a birtokomban, amiért szerintem nagyon hálás lenne az orosz kormány.
– Milyen területen dolgozik?
– A biztonsági szférában.
Fjodorov lassan elmosolyodott.
– Nálunk Oroszországban egyesek azt mondják, hogy elég nagy a biztonság. Talán már túl nagy is.
– És nálunk, az Egyesült Államokban pedig egyesek szerint nem vagyunk elég biztonságban azoktól, akik ártani akarnak. – Jenkins felsóhajtott. – Kényelmes munkám van, hiszen itt lehetek az önök országában.
– Miért nem mondja meg, hogy miért van itt?
– Járt már valaha Mexikóvárosban? – kérdezte Jenkins.
Fjodorov összevonta a szemöldökét.
– Nem, még nem.
– Maga túl fiatal. – Jenkins úgy becsülte, Fjodorov a negyvenes évei közepén járhat. – Az én időmben egy követ nem lehetett eldobni anélkül Mexikóvárosban, hogy el ne találjon egy orosz KGB-tisztet.
– És mi dolga volt ott?
Jenkins elmosolyodott.
– Köveket vágtam az orosz KGB-tisztekhez.
Fjodorov egy pillanatra Jenkinsre nézett, majd elnevette magát.
– Yo era un turista estadounidense en México – mondta Jenkins spanyolul. Amerikai turista voltam Mexikóban.
– Értem. Mondja, milyen jellegű az információja?
– Azon orosz KGB-tisztek neve, akiket eltaláltam azokkal a kövekkel.
– Nem értem.
– Kövek, melyek célba találtak.
– Orosz KGB-tisztek, akik átszöktek?
– Nem, azok, akik maradtak.
– Értem. – Fjodorov nyilvánvalóan érdeklődött, de nem mutatta. Vállat vont. – Ez sok évvel ezelőtt történt. A Szovjetunió már nem létezik. Miből gondolja, hogy mindez még érdekel bennünket?
– Igen, olvastam a glasznosztyról és a peresztrojkáról. Talán tévedtem, amikor azt feltételeztem, hogy egy hozzám hasonló ember valami értékeset ajánlhat ennek az új Oroszországnak.
– Talán nem – mondta Fjodorov, majd hozzátette: – Azért meg lehet próbálni.
Jenkins bólintott. Ideje volt behúzni a halat.
– Alekszej Szukurov. Úgy hiszem, hogy korábban a KGB ezredese volt, és negyven éven keresztül értékes adatokat adott át az Egyesült Államoknak a szovjet haditechnikáról. A művelet fedőneve „Graystone” volt.
– Nem hallottam erről az emberről.
Jenkins elmosolyodott.
– Persze hogy nem, hiszen kínos lenne a hazájának. Nézzen utána, Mr. Fjodorov. Ha érdekli, szóljon.
– Meddig marad Moszkvában, Mr. Jenkins?
– Azt sosem lehet tudni – felelte Jenkins. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Fjodorov nem kérdezte meg, hol szállt meg.
– És ha ez az ember érdekel bennünket, mit kér cserébe?
– Azt, amit minden amerikai – felelte Jenkins. – Amit minden orosz akar, legalábbis a rövid reggeli sétámon látottak alapján. Most már mindannyian kapitalisták vagyunk, nem?”

 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó

Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub! Osman új eladási rekordjaival ismét felrobbantotta a könyvpiacot. - ("Második regénye Angliában 114.202 példányban fogyott az első héten, a nemzeti könyvlista élén száguld.")

 Folytatódik A csütörtöki nyomozóklub!

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
(The Man Who Died Twice)

„Visszatért, és jobb, mint valaha."
– Jeffery Deaver

Osman új eladási rekordjaival ismét felrobbantotta a könyvpiacot.
Második regénye Angliában 114.202 példányban fogyott az első héten, a nemzeti könyvlista élén száguld.
Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Megjelenik november 16-án!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

 

Fülszöveg

A következő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub.
Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében.
A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.
Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás!
Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot, hogy eltegyen négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket?

Blörbök

 

"Richardnak vele született képessége van arra, hogy ösztönös humorérzéke a szereplőkben és a párbeszédekben is megmutatkozzon."
Kate Atkinson

"Osman újabb, humorral és érzelmekkel teli remekművet írt. Imádtam."
Harlan Coben

"Osman a bűnügyi regények új nagy reménye."
Daily Mail

"Egyszerűen imádtam a regényt. Osman másodszor is megcsinálta, ráadásul jobban, mint elsőre."
Philippa Perry

 

Richard Osman magyarul megjelent interjúiból

 

"Az öregek azért elég nagy csínytevők tudnak lenni” – Interjú Richard Osmannal,
A csütörtöki nyomozóklub írójával
– Fiala Borcsa / WMN.hu

„Nagyon jól megírható figurák az idős emberek, hiszen nagyon sok minden van mögöttük. Már annyit hazudtak nekik, annyiszor estek szerelembe, vagy épp veszítették el a szerelmüket, gyászoltak sokat, gyerekeket neveltek fel, rúgták ki őket a munkahelyükről, találtak új karrierlehetőségeket, tehát túl vannak már rengeteg dolgon, és akkor egyszer csak ott találják magukat egy olyan helyzetben, hogy már nincs rájuk szükség, nem kíváncsi senki a véleményükre, és a munkaerőpiac sem tart rájuk igényt. Mit lehet így kezdeni? Birtokában vannak ennek a temérdek sok tapasztalatnak, úgyhogy csak egy kalandra van szükségük, amiben hasznát tudják venni a bölcsességüknek.”

Gyilkosságokat felderítő nyugdíjasok ostromolják Harry Potter rekordjait
– Jankovics Márton, 24.hu

„A bűnügyi irodalomban az a jó, hogy szinte bármire teret ad. Az elején történik egy bűntény, a végén pedig születik egy megoldás. Az olvasó otthonosan mozog ebben a keretben, így közben arról írhatok, amiről csak akarok. Amíg az író nem hanyagolja el a bűnügyi szálat, beleszőhet bármilyen témát, ami érdekli. Számomra pedig a családtörténetek a legérdekesebbek, és persze az apa-fiú kapcsolatok. Így ez nagy hangsúlyt kap a könyvben, de ugyanígy az osztályszármazás kérdése is. A főszereplők közül kettő munkásosztálybeli, a másik kettő pedig inkább az elitből jön. De menet közben mesélhetek a modern Nagy-Britanniáról, a kulturális sokszínűségről, és bármi egyébről, mert az olvasó végig tudja, merre tartunk: a rejtély megoldása felé.”

„A harmadik regényem kulcsfigurája magyar lesz!” – Beszélgetés Richard Osmannel
– Hegedűs Claudia, Élet és Irodalom

„A csütörtöki nyomozóklub humora a szereplők látásmódjából és világszemléletéből táplálkozik. Éppen emiatt döbbenetes számomra a regény világsikere, mert ez egy ízig-vérig angol könyv, kifejezetten brit kulturális hivatkozásokkal. Ugyanakkor azt is gondolom, teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű olvasó veszi a kezébe ezt a könyvet, mert nagymértékben tud kötődni a szereplőkhöz. A figurák, alapvetően az életkoruk miatt, gyakorlatilag bármit megúszhatnak, és ezekből a helyzetekből számos helyzetkomikum adódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez térdcsapkodós, sírva röhögős könyv lenne, sokkal inkább szolidan derűs történet.”

Világhírű lett az író, aki azt gondolta, hogy egy bűntényhez a nyugdíjas otthon eszményi terep

–        Ruff Orsolya, Könyves Magazin

„Aggódtam, hogy a könyvem túlságosan brit lesz, és hogy a külföldi olvasók majd nem fogadják jól, de azt hiszem, épp az ellenkezője történt, az emberek nagyon szerették a britségét, és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy Agatha Christie roppant népszerű szerte a világon. Vannak országok, ahol az emberek jó kombinációnak tekintik a gyilkossági rejtélyt meg Nagy-Britanniát. Szóval, én azt gondolom, hogy ha az emberek bármi olyat találnak A csütörtöki nyomozóklubban, amit megtalálnak Agatha Christie-ben, attól én boldog leszek. Ha van valami a regényemben, ami hasonlít Agatha Christie-hez, akkor pont az lehet, amiről már az elején is beszéltünk. Hogy ott voltam azon a nagyon csendes, nagyon brit helyen és arra gondoltam, hogy ideális lenne egy gyilkossághoz. Angliában igazán senki nem mondja ki, amit gondol, és senki nem hagyja kiáradni az érzelmeit, így mindig van némi visszafojtott feszültség, és sosem lehet tudni, ki tenne el láb alól…”

Részlet az új kötetből

Kokaint árulni egyáltalán nem olyan fényűző, mint amilyennek az emberek képzelik, és Connie Johnsonnak az jár a fejében, milyen jó, hogy végre lehetősége nyílik kicsípni magát.
Nem mindennap történik meg, hogy Bogdan Jankowski tizenötezer font értékben akar első osztályú kolumbiai árut venni, szóval Connie majd’ kibújik a bőréből, olyan izgatott. A szomszéd raktárban hamis parfümöt árulnak, és párat közülük magára is fújkált valamivel korábban, de rögtön le is mosta, annyira émelyítő volt az illat. A szempilláját is újra ki kellett spiráloznia, mivel a könnyei elkenték a sminkjét. Connie azt reméli, nagyjából azért sikerült lemosnia magáról azt a szagot.
Minek kell Bogdannak hirtelen kokain? Egyáltalán nem olyan típus. Lehet, hogy rászokott, és ki kell elégítenie a függőségét? Connie reméli, hogy így van, mert akkor biztosan gyakrabban láthatná.
Mi az, ami ennyire ellenállhatatlanná tette Bogdant? Az, hogy egyszerre áradt belőle az extrém veszély és az abszolút biztonság? Vagy csak a külseje?
Valaki bekopogtat a raktár fémajtaján. Connie megigazítja a frizuráját, a rágóját egy régi irattárolóba köpi, és rágyújt egy mentolos cigarettára. Hajrá!
Kinyitja az ajtót, mire beáramlik a napfény Connie sötét világába, és ott áll előtte Bogdan. A feje kopaszra borotválva, mindkét karján tetoválások kígyóznak, és a mélykék szempár most teljesen közönyösen bámul rá. Full extrás felszereltség. Bogdan becsukja az ajtót, és csak ketten vannak a raktárban. Hogy viselkedjen vele? Kedvesen és távolságtartóan? Korábban már próbált flörtölni Bogdannal, de semmire se jutott vele. Bár azt gyanítja, hogy csak kéreti magát. Mit művel? Levetkőzteti a szemével? Connie szerint igen. Biztos, hogy Bogdan valamit csinál a szemével. Connie a sporttáskára pillant, és bólint.
‒ A pénz?
Bogdan is bólint.
‒ Igen.
Connie szív egy slukkot a cigarettájából, kiélvezve az üde mentás ízt.
‒ Tíz rongy?
‒ Igen.
‒ Meg kéne számolnom?
‒ Nem. ‒ Bogdan lerakja a táskát Connie széles íróasztalára.
Amikor Connie régi középiskolája bezárt, és elárverezték a bútorokat, Connie licitált a régi igazgatónője íróasztalára, ami az övé lett. Hányszor állt ennek az íróasztalnak a túloldalán, hallgatva, hogy hol ezért, hol azért korholják. Egy ideig azzal szórakoztatta magát, hogy ezen az íróasztalon mérte ki a kokaint, és szexelt. Vajon mit szólt volna hozzá Mrs. Gilbert? De amióta az üzlet kibővült, Connie leginkább csak adminisztrációra használja. El kell ismernie, hogy remek íróasztal.
‒ Akkor kéred a kokódat?
‒ Igen ‒ válaszolja Bogdan, majd hozzáteszi: ‒ Köszönöm.
Connie úgy érzi, jól alakul a dolog. Mintha szikrázna közöttük a levegő. Édes istenem, csak rá kell nézni Bogdanra.
‒ Hátul van, Bogdan. Egy perc, és hozom. Addig is helyezd magad kényelembe, vannak újságok. Főleg a Harcművész kiadásai.
Connie kinyit egy lelakatolt ajtót, és egy kisebb raktárszobába lép. Nincs bent tükör, ezért egy régi CD-lemez tükröződésében vet magára egy pillantást. És milyen jól teszi, mert így észreveszi, hogy egy kis rúzs van a fogán. Vajon Bogdan is észrevette? A széf elé térdel, egyik kezével beüti a kombinációt, a másikkal pedig a fogát dörzsöli. Mi van, ha Bogdan észrevette a rúzsfoltot, és most azt is észre fogja venni, hogy letörölte? Kivesz a széfből egy kiló kokaint, ami egy TÖRÉKENY pecséttel ellátott barna papírba van csomagolva. Ha Bogdan észreveszi, akkor tudni fogja, hogy Connie megnézte magát a tükörben. Nem fogja szánalmasnak találni? Connie bezárja a széfet, és visszaindul a másik helyiségbe. Mindegy, most már késő. Ha Bogdan észreveszi, akkor így járt. Legalább igyekszik jó benyomást tenni rá.
Visszalakatolja a raktár ajtaját, és az igazgatónő íróasztalára teszi a csomagot, a pénz mellé. Bogdan Connie-ra bámul. Vajon a fogát nézi?
‒ Le akarod ellenőrizni? ‒ kérdezi Connie.
Bogdan azt feleli, hogy nem. Kiveszi a pénzt a sporttáskából, és beteszi a helyére a csomagot.
‒ Rendszeresen számíthatok majd rád? ‒ folytatja Connie. ‒ Csak mert a törzsvendégeknek különleges bánásmód jár.
‒ Nem, egyszeri alkalom volt ‒ válaszolja neki Bogdan.
Connie arra gondol, hogy a „különleges bánásmód”-dal túl messzire ment. Túl merész. Mekkora hülye! Mindegy, ez van.
‒ Nos, te tudod, hogy mit akarsz.
‒ Így van ‒ bólint Bogdan.
‒ Várj, kinyitom neked az ajtót. ‒ Connie odalép, és kinyitja Bogdannak. Megint beárad a napfény. Bogdan kisétál, kissé lehajtja a fejét, nehogy beüsse az ajtófélfába.
‒ Köszönöm, Connie.
Connie még egyszer megrántja a vállát ‒ tökéletes ‒, és becsukja az ajtót. Nekidől, és hatalmasat sóhajt.
Jézusom, ez kemény volt. Mára le is húzhatja a rolót.


Bogdannak nem kell messzire mennie. A mólónál találkozik Ronnal. Egész jól ment a dolog Connie-val, úgy tűnik, nem vette a szívére a múltkorit. Bogdan sajnálta, amiért rúzsos volt a foga. Szólni is akart róla neki, mert úgy nézett ki, mint aki randira készül. De nyilvánvalóan ő is észrevette, mert már nem volt a fogán, amikor visszajött a kokainnal. Szerencse, hogy nem kellett szóba hoznia, mert a jelek szerint Connie nem volt annyira jó hangulatban.
Bogdan örül, hogy elszabadult onnan, már csak azért is, mert borzasztó szag terjengett a raktárban.
Bogdan kiszúrja Ront, és odasétál hozzá. Ron vízvezeték-szerelőnek van öltözve.
‒ Minden rendben, Bogdan? ‒ köszön oda neki Ron.
‒ Hello, Ron!
‒ Ez volna az? ‒ Ron a táskára mutat.
‒ Aha.
‒ Ügyes fiú vagy. Gondolom, meglepett, hogy vízvezeték-szerelőnek öltöztem.
Bogdan megrázza a fejét.
‒ Nem igazán. Én már semmin sem lepődök meg maguknál. Jobban meglepődök, ha nem öltözik vízszerelőnek.
Ron bólint. Bogdannak igaza van.
‒ Hogy van Ibrahim? Mikor mehet haza? ‒ kérdezi Bogdan.
‒ Jól van. Hallottad, ugye, hogy egy kissé helybenhagyták? Ronda egy ügy.
‒ Segítsek elintézni srácot, aki tette?
Ron elveszi tőle a táskát.
‒ Már segítettél, fiam.
‒ Gondoltam ‒ mondja erre Bogdan. ‒ Helyes, örülök. Csak szóljanak, és csinálom, amit kell.
‒ Jó gyerek vagy. ‒ Ron orra elfacsarodik. ‒ Jézusom, Bogdan, mi ez a szag?

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető.

 

A csütörtöki nyomozóklub az első regénye, mellyel sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A regény több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása volt Angliában, hosszan vezette a sikerlistákat, majd szerte a világon óriási szakmai és közönségsikert aratott.

 

2021-ben Richard Osman kapta az év írójának járó elismerést a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján. Jelenleg ez a regény áll a mass market paperback sikerlistájának élén.

 

Osman A férfi, aki kétszer halt meg című második regényével máris a nemzeti sikerlisták élén száguld, a megjelenést követő héten eladott példányszámmal kereskedelmi rekordot döntött. Az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó fogyását jegyzi.

 

Steven Spielberg produkciós cége vásárolta meg a sorozat megfilmesítésének jogait.

 

 

A kötet máris előrendelhető, november 9-étől megvásárolható extra kedvezményekkel! 

Agave Könyvek Kiadó

 

A csütörtöki nyomozóklub továbbra is kedvezménnyel kapható:

Agave Könyvek Kiadó 

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kozma Ani - ("Bármi lehet inspiráló számomra. A legjobb ötleteim utazás, kirándulás során születnek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kozma Ani írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 5 könyve jelent meg eddig, amiket a saját weboldalán: Varázslatos életérzés  illetve a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni, de megtalálható a Líránál és a Book24, Álomgyár könyvesboltokban, és néhány ajándékboltban.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Kozma Ani vagyok, egy kisfiú boldog édesanyja, akinek rengeteg mesét, mondókát szoktam olvasni, ami ráadásul egy tökéletes, minőségi időtöltés a gyerekemmel. Egy igazán varázslatos helyen élek, Tatán. Szerintem a legszebb város Magyarországon. Ilyen gyönyörű helyen készülnek a műveim. Banki területen dolgoztam ez idáig. Eljött az idő az életemben, amikor valami maradandót szerettem volna alkotni. Az írásaim Kozma Ani néven jelennek meg. Eddig, 4 könyvem és egy mondókás füzetem jelent meg.

Könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első regényemet körülbelül 3 hónap alatt írtam meg. Kerestem a megoldást egy problémára, de nem igazán találtam tökéleteset. Elkezdtem írni magamnak. Ahogy haladtam a történet megírásával utánanéztem néhány dolognak. A könyv írása során sok mindenre saját maga jöttem rá, és azt vettem észre, hogy mindenben segített, amiben kerestem a választ a miértekre. Amikor elkészültem vele, úgy éreztem, másnak is segíthet hasonló élethelyzetek megoldásában.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindegyik történetemnek van valóság alapja, de vannak benne kitalált részek is. A szereplők, a helyszínek a fantázia szüleményei, de bárki tud velük azonosulni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Izgalmas dolognak tartom az írást. Kiteljesedhetek benne, ami kikapcsol és feltölt. 2019 őszén kezdtem el írni, először egy regényt, amit 2020 januárjában fejeztem be. Azért kezdtem el írni, mert szerintem jó érzés, ha látják és megértik az embert. Az írás jó hatással volt rám, és jött egy ötlet, hogy ha legalább egy embernek segíteni tudok, a történeteimmel, akkor már megérte. Elküldtem több szakembernek és sok jó véleményt kaptam a készülő művemről. Fél évet kellett várnom a lektorálásra, közben pedig rengeteg új ötletem volt. A regényírás közben írtam néhány mondókát és mesét. Az első mesekönyvemet a kisfiam ihlette. Kitaláltam neki történeteket, amiket újból kért, hogy meséljek el. Ekkor kezdtem leírni őket. Neki akartam valami maradandót alkotni. Amikor megmutattam másoknak is a műveket, kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam. Arra gondoltam, hogy más gyerekeknek is érdekes történetek lehetnek. Egyre több és több mesét írtam. Nyolc mesét alkottam pár héten belül. Utánajártam, hogyan lehetne ezekből a mesékből könyv és belevágtam az ismeretlenbe. Kisfiamnak folyamatosan mutattam, hol tart a történet, amikor a képekhez értünk különösen tetszett neki a választott mesefigura. Beszélni kezdtem a barátaimnak, ismerőseimnek a többi mese tervemről, akik onnantól kezdve várták a megjelenést. Marcipán kutya kalandjai volt az első, aztán jött a tatai mese Jakabbal, a lúddal, majd az Eszik, iszik, játszik, alszik mondókás füzet. Úgy alakult, hogy a három könyv hamarabb készült el, mint a regény, és végül együtt jelentek meg 2020. novemberében. Utána 2021. májusában érkezett a Kezdet és vég című regényem. A legújabb pedig Lujza, a füredi hattyú kalandos nyara című mesés útikönyvem, ami Július 26-án jelent meg.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

 Más zsánerekben is szeretnék írni. Rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban, és hatalmas lelkesedésem, hogy végig vigyem a terveimet. Szeretném magam kipróbálni kalandregényben, ifjúsági regényben és thrillerben. Ezek közül kettőt megírtam egy-egy pályázatra és a harmadik zsánerben pedig nagyon ütős történeteim vannak, aminek a vázlata már elkészült.

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Egyrészről tudtam, hogy egyedi, megdöbbentő és érzelmekkel teli a történetem, másrészről tartottam tőle, hogy milyen lesz a fogadtatása. Talán a legjobb lektorral dolgozhattam együtt, bíztam az ő szakértelmében. A visszajelzések alapján tetszik az olvasóknak, és hasonló véleménnyel vannak róla.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Szerintem, ötletes, jól cseng és könnyen megjegyezhető még sem idegen tőlem teljesen.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ezt a történetet úgy éreztem, hogy mindenképpen meg írnom. A többi zsáner meg csak úgy jött. Nem terveztem.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus érzés volt az első könyvemet kezembe fogni. Úgy éreztem, hogy jó lett és elégedett vagyok a végeredménnyel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív számomra az írás. Az ötletek folyamatosan jönnek, de vannak olyan részek a történések folyamán, amik alapos kutatómunkát igényelnek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Marcipánnál a cukrászdás jelenet tetszik a legjobban. Jakabnál a kívánság szigetes rész. A Lujzánál a balatonfüredi Anna-bálos rész. A Kezdet és vég regénynél több kedvenc jelenetem is van. Az egyik kedvenc, amikor Nemes Panni felfedi a titkát, az nagyon megható és fordulatos jelenet. Az írás könnyen ment.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Bármi lehet inspiráló számomra. A legjobb ötleteim utazás, kirándulás során születnek.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Néhány ismerősömnek, barátomnak és írónak a véleményét szoktam kikérni. Érdekel, hogy mit gondolnak a tervemről, ötletemről. Ezenkívül van néhány előolvasó, akik javaslatokkal segítették a regényt és a mesekönyveket, hogy jó legyen a végeredmény.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődtek, nem számítottak rá. Nem vették komolyan, azt hitték csak viccelek. Amikor megjelent örültek, és most már tudják, hogy nem csak illúzió.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén már nem tervezek újabb könyvet megjelentetni. Folyamatosan dolgozok a következő könyveimen.Kívánom, hogy mindenki aki, olvassa a könyveimet, legyen részese a varázslatnak. A varázslat körülöttünk van, csak észre kell vennünk!

 

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Varázslatos életérzés  

NewLine Kiadó 

Kozma Ani írói oldala