Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Vidó Kinga - ("Általában fejben az első és az utolsó jelenetek vannak meg először, a történet kerete. Onnantól, hogy a karaktereket nagyon alaposan mind belső és külső tulajdonságukban, mind személyiségi fejlődésükben kidolgoztam, szinte magától íródtak a könyvek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Vidó Kinga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Akarom-e tudni? és a Where’s the Love? sorozathoz tartozó És… felvétel!, illetve És… ennyi! című könyvei jelentek meg eddig. A két utóbbit nyomtatott változatban a vidokinga.hu oldalon lehet megvásárolni, ebook formában a könyvek minden nagyobb online könyváruházban elérhetők.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Gyermekkorom óta nagyon sokat olvasok, szinte falom a könyveket. Ez a jó szokásom később is megmaradt. Leginkább romantikus és a történelmi témájú, romantikát sem nélkülöző könyveket szeretem, illetve a krimiket. 2019-ben jelent meg az első regényem és azóta minden évben egy új romantikus könyvem vált elérhetővé az olvasók számára.

Az Akarom-e tudni? című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor az írás mellett döntöttem, akkor két történet kavargott bennem. Az Akarom-e tudni? volt talán a könnyebben megírható, de az írás mellett ekkor is folyamatosan kutattam. Igyekeztem mindent a valósághoz leginkább közelítő módon visszaadni. A helyszíneken túl ez ebben a könyvben szereplő történések, események leírására is igaz. Ha kellett, számtalan videót néztem meg és tanulmányokat, élménybeszámolókat olvastam el ahhoz, hogy pontos képem legyen arról, hogy milyen behatások érhetik a karaktereket egy-egy jelenetben, a hiányzó részek tekintetében pedig a fantáziámra hagyatkoztam. Az igazán nagy kutatómunka az Where’s the Love? sorozathoz kapcsolódott. Megismerni a forgatások világát oly mélységben, hogy az olvasó számára szinte oldalanként izgalmas újdonságot tudjon nyújtani a könyv és ez szórakoztató formában történjen, na ez kihívás volt. Egy könyv megírása nálam nagyjából egy évig tartott. A könyvírás nálam hobbi, munka mellett, kizárólag hétvégén van lehetőségem elmerülni és alkotni ebben a világban.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

A karakterek és a történetek teljes mértékben az én fantáziám szüleményei, azonban a helyszínek jellemzően létezők. Létezik például Watsonville, léteznek az Akarom-e tudni? című regényben említésre kerülő városi parkok, éttermek, vagy éppen a Salinas Rodeó rendezvénye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

2018-ban kezdődött minden. Általános elégedetlenségből származott az első próbálkozásom. Egymás után három-négy csapnivalóan rossz romantikus kategóriában jegyzett regényt olvastam. Nem lehet romantikusnak beállítani egy olyan történetet, ahol a női főszereplő végig teljesen alárendelt, kiszolgáltatott szerepben van és tulajdonképpen semmilyen ráhatással nincs az őt érintő eseményekre, történésekre. A regényeimben talán emiatt is ragaszkodtam az egyenrangú szerepekhez, a független, erős női és férfi karakterekhez, akik döntési helyzetben vannak a saját életükkel kapcsolatosan.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Továbbra is a romantikus kategóriában szeretnék írni, nem tervezem még a változtatást. Jól érzem magamat ebben a stílusban.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

Az első regény befejezése fantasztikus érzés volt. Mivel a saját nevemen jelentettem meg a könyveimet, így az alkotási folyamat lezáráshoz kapcsolódó különleges érzéshez még egy nagyfokú izgalom is társult, hiszen először léptem a közönség elé íróként. Az első könyv megjelenését követően türelmetlenül vártam az olvasói kritikákat és nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ilyen pozitív volt mindhárom könyvem fogadtatása.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Saját nevem alatt jelentettem meg könyveimet. Fel sem merült bennem más megoldás. Én írtam a könyveket és a regényeimet nemcsak, hogy vállalom, de nagyon büszke vagyok mindegyikre.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szeretem a romantikus regényeket, romantikus filmeket. Könyvvásárláskor magam is e kategóriából választottam leginkább. Így talán nem meglepő, hogy ebben a kategóriában próbálkoztam íróként is elsőként.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas boldogság töltött el, amikor az első regényemet befejeztem. Kézbe venni a saját regényemet nagyszerű érzés. A regény megjelenésével összefüggő feszült várakozás mellé nagyfokú kiüresedés is társult. A történet megírása során a karakterek egy kicsit önálló életre keltek, és amikor befejeztem a könyvet, akkor hiányzott a velük való napi foglalkozás. De jött a következő megírásra váró történet…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Általában, amikor leülök megírni egy jelenetet, akkor már szinte teljesen összeállt bennem és úgy látom magam előtt, mintha filmet néznék, csak éppen le kell írni. Vannak hétvégék, amikor sokat tudok írni, vannak hétvégék, amikor egyáltalán nem haladok, olyankor elvégzem a kutatómunkát. Nagyon változatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden regényemben vannak kedvenc jeleneteim. Az Akarom-e tudni? című regényben az egyik kedvencem a bálnalesre induló hajón a főszereplők közötti szócsata, az És… felvétel! történetéből egyértelműen a moszkvai erkélyjelenet, az És…ennyi! könyvből pedig Aiden születésnapi meglepetése. Néhány szituáció szinte az első betű leütésétől a szemem előtt lebeg, csak papírra kell vetni. Általában fejben az első és az utolsó jelenetek vannak meg először, a történet kerete. Onnantól, hogy a karaktereket nagyon alaposan mind belső és külső tulajdonságukban, mind személyiségi fejlődésükben kidolgoztam, szinte magától íródtak a könyvek. Voltak jelenetek, amelyeknek többször estem neki és volt olyan, amelyet töröltem és másik jelenettel váltottam fel.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az Akarom-e tudni? című könyvnek konkrét célja volt. Meg szerettem volna mutatni, hogy én mit értek a romantika, a szerelem, a hűség fogalmak alatt. Mitől tartok értékesnek egy kapcsolatot? Az első regényem a saját értékrendem mentén íródott.

Az És… felvétel!, illetve az És… ennyi! regényeimet már teljesen más inspirálta. Szeretem a romantikus sorozatokat és vannak közöttük olyanok is, ahol várakozva a következő évadra a kapcsolódó interjúkat, a közönségtalálkozókon, fotózásokon, filmforgatáson vagy premieren készült profi és amatőr felvételt is megnéztem, így egyre teljesebb képet kaptam a színészek és a stáb színfalak mögötti életéről és az adott sorozathoz kapcsolódó marketing fogásokról.  

Inspirációként használom a zenét is. Írás közben mindig saját lejátszási listámat hallgatom. A zene segít csak az írásra koncentrálni, elszakít a jelentől és megkönnyíti az átlépést a fantázia birodalmába.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

A kéziratomat a családtagok és néhány nagyon közeli barátom olvassa el kiadás előtt. Örülök, hogy kendőzetlenül osztják meg velem a véleményüket. Nagyon sok segítséget kapok tőlük. A hagyományos szerkesztői funkciót a nagyobbik lányom, Menta tölti be mellettem, de a lektorálásban is nagy részt vállal. Az ő véleményét a regényírás alatt sűrűn kérem ki, de Apukám is mindig nagyon jó ötleteket adott.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A könyvírás természetesen megváltoztatta a családon belüli munkamegosztást, ilyenformán mindenképpen csapatmunka. A férjem, a gyermekeim, a szüleim, a testvérem mindenben támogattak és nagyon büszkék a regényeimre. A nagyobbik lányom sok kifejezetten hasznos tanácsot adott, amellyel a fiatalabb generáció számára is élvezhetőbbé tudtam varázsolni a történeteket. A férjem a könyvek promotálásában nyújtott hatalmas segítséget. Nem egyedi a családomban az írás. Apukám családfákat ír részletes korrajzzal. A testvérem több romantikus novellát írt és most is dolgozik egy regényen.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ezúton szeretném megköszönni az olvasók támogatását, a közösségi oldalakon a moly.hu oldalon megjelent fantasztikus olvasói értékeléseket.

Jelenleg két könyv vázlatán is dolgozom. Kutatómunkát végzek, anyaggyűjtés fázisában vagyok, karaktereket építek fel. Mindkét történet nagyon tetszik, közel áll hozzám. Még nem döntöttem el, hogy melyik lesz a következő regényem alapja. Lehet, hogy végül mindkettőt papírra vetem.

Köszönöm a felkérést az interjúra!

 

Én köszönöm a lehetőséget!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Vidó Kinga írói oldala

Vidó Kinga weboldala

 

R.Kelényi Angelika: Róma, Róma ( Caroline Wood 2.) - ("Hatalmas kedvenc, mindig megtudd lepni az írónő.")

Nemrég pár napja olvastam ki R.Kelényi Angelika: Róma, Róma ( Caroline Wood 2.) című könyvét. S ebből a kötetből is mazsolázgattam ki néhány idézetet. Többit az insta oldalamnál tudjátok követni. Nagyon imádtam olvasni, és hamarosan érkezik Halálos Hollywood (Caroline Wood 3.) című könyvről a véleményem és az idézetek is.

R. Kelényi Angelika:
Róma, Róma
(Caroline Wood 2.)

Tartalom:

 LA ​CASA DELL'AMORE

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?

 

Kedvenc idézeteim:

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

R. Kelényi Angelika írói oldala

Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról - ("Nagyon tetszett, ahogy ezt megírta. Gina amint rájött Ábel titkára, másképpen kezded ránézni, és saját magát is más színben látni. Érdekelte Ábelt, hogy ki ő, miért ilyen tüskés. S szép lassan rájönnek, hogy igencsak közelebb kerültek egymáshoz, de ehhez meg kellet ismerni a másikat.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném, megköszöni Tiszlavicz Mária írónőnek, hogy lehetőségem volt elolvasni Madarat tolláról c. novellás történetet. Nem egy mindennapi ifjúsági történetet olvashattam. Gina és Ábel kapcsolatáról ír, hogy milyen egy tininek, hogy hallássérült lett. Mondjuk úgy, hogy számomra legkedvesebb, személyes kedvencem.

Tiszlavicz Mária:
Madarat tolláról

Tartalom:

Gina ​és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály.

Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni? 

Véleményem
5/5

Amikor felkeresett az írónő nem-e elolvasnám a novellát, hiszen régebben beszélgettünk a siketségről, hallássérülésről, s én rögvest igent mondtam. Hiszen mindig öröm számomra,ha van erről szó egy kötetben, a hallássérülés... Azt vallom, hogy igenis kell róla beszélni, elmondani, hogy ki hogyan megy keresztül ezen, miként dolgozza fel a hallása elveszését vagy a károsodását. Ez a történet, novella erről szól, Ábel történetét dolgozza fel. Hogy hogyan viseli egy tini, hogy hallássérült.

Nagyon tetszett, ahogy ezt megírta. Gina amint rájött Ábel titkára, másképpen kezded ránézni, és saját magát is más színben látni. Érdekelte Ábelt, hogy ki ő, miért ilyen tüskés. S szép lassan rájönnek, hogy igencsak közelebb kerültek egymáshoz, de ehhez meg kellet ismerni a másikat.

Ábelben magamat láttam meg, az érzést, azt én is átéltem. Szégyent, haragot, dühöt, csalódottságot és miért pont én. Tudom milyen érzés. Gina lassan, de biztosan megismerte közelebbről Ábelt, s rájött, hogy semmiben sem különb a halló társaitól. Igazság szerint Gina az, aki megtanítja, lehet másképp élni, elfogadtatta Ábellel, hogy ugyanolyan értékes ember, mint bárki más.

Tiszlavicz Mária ezúttal is egy nagyszerű történetet írt, ami esetleg valós személyről is mintázhatta volna. Hiszen mai világban nem könnyű másnak lenni, pláne ha hallássérült is az ember. Mária teljesen hűen írt a meg Ábel karakterét.Az volt a lényeg, hogy mennyire tudják elfogadni a másikat, hogy fiatalon sérültté vált. Van-e jövője egy barátságnak vagy netán szerelemnek egy hallássérült fiatalnak? Mária ezeket, és sok más kérdést körbe járta a novella megírása közben. Igazságszerint egy regényt is eltudnék képzelni belőle.

Nagyon örültem, és természetesen óriási megtisztelő, hogy megjelenés előtt elolvashattam. Őszintén megmondom, én még olvastam volna pár oldalt róluk. Nagyon megszerettem Gina és Ábelt. Remélem lesz még alkalmam olvasni. Szívből ajánlom minden ifjúságnak és felnőttnek ezt a novellás kötetet.

 

Az ekönyvet itt tudjátok beszerezni:

Ez-Könyvek Kiadó

Tiszlavicz Mária írói oldala

Rácz Csaba: Bosszú egy ellopott életért - ("Későbbiekben szívesen olvasnék Rácz Csaba írótól további köteteket, mert bízom benne, hogy nem ez lesz az utolsó. Érdemes tovább írni. Meg van hozzá a tehetség, írói vénája. ")

~~~~ Recenzió ~~~

 

Szeretném megköszönni Rácz Csaba írónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni a könyvét Bosszú egy ellopott életért. A könyvet az Atlantic Press Kiadó gondozásában jelent meg. Igazából már néhány hete végeztem a könyvvel, csak most jutottam, hogy meg is írjam a véleményemet.

Rácz Csaba:
Bosszú egy ellopott életért

Tartalom:

Az ​akciókrimi főszereplője egy nemzetközi hírű idegsebész. Az ő elképesztően eseménydús hétköznapjait izguljuk végig, amint ráterelődik egy súlyos bűncselekmény gyanúja, majd kibontakozik egy szörnyű gyilkosságsorozat, mellyel kapcsolatban újra és újra tisztáznia kell magát. A gyilkos ugyanis mindig ott sújt le áldozataira, ahol a doktor tartózkodik, ami persze nem véletlen. Dr. Barryman azonban sikeresen veszi az egyre nehezebb akadályokat. Még a rendőrségnek is sokat tud segíteni az igazi tettes felderítésében, bár az egymást követő gyilkosságok sorozata még akkor sem fejeződik be, amikor fény derül a titokra, mely az elkövető rettenetes bosszúvágyát fűtötte.
Ennek a lelkiismeretes, nagy tudású orvosnak valóságos kálváriát kell bejárnia, hogy bizonyítsa ártatlanságát, de az éles elme, a fizikai rátermettség és a kitartás végül győzedelmeskedik a beteges erőszakkal szemben. Ám amikor a doktor kalandjai végre befejeződnek, legjobb barátainak egyikét is utoléri egy mindenre elszánt bűnbanda, mely ellen újabb hajtóvadászat indul.
Minden fejezetben történik valami, és az egymást filmszerűen követő vérfagyasztó epizódok közben az olvasó előtt sorra megelevenednek a modern nagyvárosi élet visszásságai és félelmei. Csak egyvalami van, amitől nem kell tartania, ez pedig az unalom.

Véleményem
4/5

 

Gondolkodom azon, hogy hogyan írjam meg a véleményemet. Alapvetően jó volt a könyv, könnyen beszippantott ez a történet.
Néha azon gondolkodtam, hogy vajon dokinak nem kellett volna nyomozónak mennie? De őszintén, amikor olvastam az volt az érzésem, hogy a rendőrök tök alkalmatlanok. Szinte minden ügyben a doki segítségét kérték vaagy, neki volt valamilyen szinten köze egyes bűnesetekhez. Mindig ő adott utasítást, és nem fordítva. Szóval ez kicsit fura volt számomra.
Nem mondom, nem volt jó. Hiszen minden fejezetben nyílt, és rögtön záródott is az adott történet. Elképesztő mik nem történnek a dokival. Világ legpechesebb ember... Nagyon jó lett felépítve a történet, minden fejezet külön izgalom. Bár voltak furcsaságok, összefonódások egyes szálak közt… Már, már hihetetlen volt. De mintsem változtat azon, hogy nekem tetszett.

Miért is adok mégis négy csillagot?

Bár tetszett a történet, azért akadtak némi gondok, hihetetlen fejezetek, amire azt gondoltam, hogy „Na ne, ilyen nincs”, és mégis van.
Végével nem vagyok elégedett, sőt inkább bele sem kellett volna kezdeni új történetben. Inkább hagyta volna a következő kötetbe, és bele szőhette volna Matthew-t, mint mellékszereplő vagy főszereplőként. Az a lezárás Matthew történetének pont elég kellett volna lennie, ami vele és feleségével történt. Abszolút nem kellett az a pár oldalnyi rész.

Összességében ez nagyon jó kötet. Figyelmemet fenntartotta, nem volt unalmas, bár voltak, amikor fejem csóváltam.

Későbbiekben szívesen olvasnék Rácz Csaba írótól további köteteket, mert bízom benne, hogy nem ez lesz az utolsó. Érdemes tovább írni. Meg van hozzá a tehetség, írói vénája. 

 

A könyvet itt lehet beszerezni:

Atlantic Press Kiadó

Farkas Andrea: A Főnök ajánlata (Smaragd Wellnes Klinika 1.) - ( Nagy kedvenc! Kihagyhatatlan ez a könyv!")

Szégyen ide, szégyen oda nagyon lemaradtam a Kedvenc idézetekkel. Elképesztő mennyi van készen, és egyik sem került fel blogomra. Ezentúl nem fogom parlagon hagyni, így folyamatosan kerülnek fel a kedvenceim különböző könyvekből, Farkas Andrea: A Főnök ajánlata című könyvből válogattam párat.

 

Farkas Andrea:
A Főnök ajánlata
(Smaragd Wellnes Klinika 1.)

Tartalom:

Egy ​24 éves szerző első, szexi, humoros és pimasz regénye – megőrülsz majd a folytatásért!

Vasvári Iván torkig van az anyja által szervezett ostoba vakrandikkal, ezért hirtelen felindulásból azt hazudja neki, hogy együtt van valakivel.
Már csak keresnie kell egy nőt, aki eljátssza a barátnőjét egy délután erejéig.
A bökkenő csupán az, hogy véletlenül Kornéliaként mutatta be a lányt, és sajnos nem ismer más Kornéliát a romantikus ábrándokat kergető, ügyetlen asszisztensén kívül.

Darai Kornélia utálja a munkáját, a zsarnokoskodó és öntelt főnökével együtt. Ha lenne elég bátorsága, valószínűleg kiszúrná a férfi újonnan vásárolt autójának kerekeit, vagy mosogatószert csorgatna a kávéjára.
Amikor végre talál valakit, aki igazán megdobogtatja a szívét, be kell látnia, a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy végre észrevegyék… még ha ezért álbarátnőt is kell játszania.
Egy ajánlat, egy családi nyaralás és egy színjáték viszont teljesen megváltoztatja mindkettőjük életét.

 

Kedvenc idézeteim:

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Erawan Kiadó

Farkas Andrea írói oldala

Benyák Zoltán: A nagy illúzió - (" Egy nagyon érdekes könyvet olvastam pár éve, ebből hoztam egy kis idézetet.")

Következő kedvenc idézetem Benyák Zoltántól hozom a Nagy illúzió című könyvéből. Számomra érdekes volt elolvasni ezt a könyvet, nem is számítottam, hogy lesz majd kedvenc részek belőle. Néhányat megosztok veletek, ajánlom annak, aki még csak szemezik a könyvvel. Az idézetek nem sorrendben kerülnek fel.

 Benyák Zoltán:
A nagy illúzió

 Tartalom:

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Kedvencem idézetek

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Benyák Zoltán írói oldala

Athenaeum Kiadó

Carol McLogan: A túra - (" Lebilincselően izgalmas, romantikus kalandregényt foghattam a kezembe. Minden a túrával kezdődik. Kikapcsolt, izgalmas volt. Olvastatta magát, gördülékeny, olyan Carol McLogan-es. Carol hozta azt a formát, amit eddig olvastam tőle, izgalmat, letehetetlen könyvet. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném, megköszöni Carol McLogan írónőnek, hogy elolvashattam ezt a kalandregényt, mely A túra címet kapta. Bőven volt izgalom, kaland ebben a könyvben. Egy este alatt olvastam ki, annyira nem tudtam letenni. Kíváncsi voltam mi lesz velük továbbiakban.

 
Carol McLogan:
A túra

Tartalom:

Ashley ​és Jonathan minden vágya, hogy egyszer eljussanak egy Brazíl őserdei túrára. Amikor végre valóra válik, még nem tudják, hogy ez mindenben megváltoztatja az életüket. A túra nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelték. Már az első napon baleset történik, ahol a tizenhárom főből álló csapat kettészakad, egy ember meghal, Jonathan megsérül és ráadásul az ellenszenves Jack veszi át az irányítást. Tudni való, hogy a baj nem jár egyedül. Fegyveres támadás, drog, börtön, és még ennil több minden teszi próbára a főhősöket. Egymásra vannak utalva, Ashley-nek minden bátorságára szüksége van, hogy helyt tudjon állni, megmenteni bajtársát, s közben folyamatosan lelkiismeretével küszködik. Jack nagymamája lép színre, hogy a háttérből minden téren kisegítse unokáját, nem kis derültséget és megrökönyödést okozva.
Utazz te is a szereplőkkel!
Részlet:
– Nézz a lábad elé! – figyelmeztette Jack.
Ashley csak ránézett, de nem válaszolt. Most ez végig engem fog figyelni? Miért nem foglalkozik mással? Különben is, azért jöttünk, mert ezt látni akartuk. Mi az, hogy nézzek a lábam elé? Nem nézhetek fel a fák lombjai közé? Ez szándékosan piszkál engem.
Most jutott csak eszébe, hogy el sem mondta neki, mi a véleménye a hotelban tett szemtelen megjegyzéséről. Ezt nem tudja neki elfelejteni, majd alkalomadtán a fejére olvassa. Egy meredekebb részhez érve kissé hangosabb lett a csapat: ebből is látszott, hogy nehezebb a felkapaszkodás. Csúszós volt a talaj a vizes avar miatt. Ashley-nek azonnal a felszakadt heréjű férfi jutott az eszébe, és már látni vélte Jonathant, ahogy a Tina nevű nő a lába közt matat. Te jó ég! Elhessegette a képet, felegyenesedett, hogy egy pillanatra megpihenjen. Maga mögé nézett, hol jár Jack, és azt vette észre, hogy őt nézi.
– Ügye nem a fenekemet nézted?
– Én mindig az orrom elé nézek. Ha az volt ott, akkor azt.
– Hát ez baromi jó! – méltatlankodott Ashley és előre fordult. Nem vette észre, hogy Jack alig észrevehetően mosolyra húzta a száját.

Véleményem
5/5

Lebilincselően izgalmas, romantikus kalandregényt foghattam a kezembe. Minden a túrával kezdődik. Kikapcsolt, izgalmas volt. Olvastatta magát, gördülékeny, olyan Carol McLogan-es. Carol hozta azt a formát, amit eddig olvastam tőle, izgalmat, letehetetlen könyvet. Csak annyiban tért el, hogy tudtam nagyjából mi lesz a vége, csak az oda vezető út nem volt világos. Tetszett az egész történet, a dzsungel, a veszély, stb mind érezhető volt. Számomra olyan volt, mintha egy filmet néznék. Szinte adott volt, hogy egy jó könyv lehessen.
A könyvben kétfelé oszlik a történet, az egyik fele a túléléséért harcoltak, míg a másik fele a szívükért, az egymásra találás volt a cél. A köztes részekben picikét olvashatunk Jonathanról, Tináról, Brunoról és a többiekről.

El tudnék képzelni egy külön történeter Katarina és Almeida között. Mert láthatóan van múltjuk és remélhetőleg jövőjük is van. Szerettem a párost, sajnáltam Almeidát, ami vele történt.

Viszont Jonathan egy nagyon irritáló, unszimpatikus egy pasas. Carol nagyon jól megírta a karakter, jól sikerült, hogy eleve megutáljam. De azt nagyon. Nem bírom elviselni, ha egy pasas picsog öszevissza, jó nem mondom, hogy ne sírjon, de akkor is legyen már férfi.
Tina egy butácska, naiv nőnek gondolom, azt hiszem. Tina és Jonathan megérdemli egymást.

Na,de Jack anyja és nagymamája... Főleg a nagymama, eszméletlen egy figura. Jókat vigyorogtam egy-egy beszólásain, ő lett a kedvencem. Imádtam, amikor kezébe vette az ügyeket és kedvére alakíthatta. Ha ő nem lenne, nem jöttek volna össze párosunk. 

 

Összességében ez egy izgalmas, szórakoztató, letehetetlen romantikus kalandregényt olvashattam. Ez is nagyon jól meg volt írva, mint ahogy az előző könyvei. Ha szereted a kalandregényeket, szívből ajánlom nektek A túrát. Érdemes elolvasni. Azt hiszem egy ilyen kalandregényt, szívesen olvasnék még az írónőtől legközelebb.
Itt van egyébként mellettem a másik kötete is, mely hamarosan elolvasom majd a címe Mondd, meg ki vagy!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Carol McLogan írói oldala