TOP 5 – Legkedvesebb romantikus könyvek ("...számomra kedvesek, kedvenceim voltak.")

Top 5 ajánlóval jöttem, ezúttal olyan romantikus könyvek kerülte Top 5-ös listában, ami számomra kedvesek, kedvenceim voltak. Nem mondanám, hogy tobzódtam a romantikus könyvek olvasása terén, de igyekeztem ezeket s belevetni az olvasásaim közé. Szóval íme azok az romantikus könyvek,ami felkerült TOP 5 – Legkedvesebb romantikus könyvek listájára.

 

1.
Erica Anthony:
Találj rám

Tartalom:

Beleszeretni ​valakibe egyszerű, ám elengedni őt a legnehezebb dolog a világon.
Erin a New York-i, befolyásos Walsh dinasztia legifjabb tagja. Az örökösen lázadó lány múltját sötét és fenyegető titkok uralják, melyek elől egyetlen kiutat lát: menekülni a fullasztó családi kötöttségek elől.
Egy fotózáson összefut az észvesztően jóképű Jake Valentinivel, aki sármjával és vadító tengerkék szemeivel rést talál a lány védőpáncélján. Erin érzi, hogy kockázatos felfednie magát a férfi előtt, akinek bűvköréből nehezen szabadul, de a sors akkor nem ad zöld utat a szenvedélynek: messze sodorja őket egymástól.
Vajon képes lesz elfelejteni őt egy másik férfi oldalán, vagy a tűz, amit a férfi közelében érzett, örökre megperzselte a szívét és nem ereszti a karmai közül?
Jake, az örök lázadó, szexi tűzoltó képes-e elfelejteni azt a lányt, aki egy pillanat alatt megbabonázta őt? Túllép az érzésein, ahogy mindig is tette, vagy megszállottan keresi azt a zöldszemű lányt, aki megigézte azon a bizonyos fotózáson?

Titkok, örök barátság, szenvedély, és egy igaz szerelem kialakulásának kezdete…

 2.
Kopácsi Krisztina:
Fagypont

Tartalom:

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.
Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.
Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.
Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

 3.
Igali Anikó:
One Night Only

Tartalom:

R. ​rajong a szexért. Imádja a nőket, és a nők is imádják őt. Nem hagy ki egyetlen kóbor numerát sem, szakértője a prostituáltaknak, üres perceit pedig szexchattel dobja föl. Szenvedélye tönkreteszi a kapcsolatait és akadályozza a munkájában is, ezért próbál szabadulni tőle. Heti rendszerességgel például csoportterápiára jár, ahol látszólagos sorstársakkal beszéli ki a mindennapok megpróbáltatásait.

Amikor meggyilkolják a csoport egyik tagját, a titokzatos R. komoly slamasztikába kerül. Versenyfutásra kényszerül a saját kollégáival és az idővel a gyilkos kézre kerítéséért, és nem utolsósorban azért, hogy kompromittáló életvitelére ne derüljön fény.
Emma gyönyörű harmincas, akinek az életét váratlanul romba dönti egy súlyos diagnózis. A betegség érzelmi hullámvasútja olyan világba repíti, ahol azelőtt még álmában sem fordult meg.

Két vadidegen találkozik egy arc nélküli dimenzióban, ahol a legvadabb fantáziák is teret nyerhetnek.

 4.
Büksi Zsuzsanna:
Kapcsolat: Bonyolult

Tartalom:

Hannát, ​a kiváló dokumentumfilmest többszörösen megsebezte az élet. Nemrég települt vissza Franciaországból, miután balesetben elveszítette szerelemmel szeretett férjét, Lucas-t. Évekkel ezelőtt egy kettős csalódás űzte őt külföldre. Egyszerre és együtt árulta el akkori szerelme, Gábor, és egykori iskolatársa, szívbéli barátnője, Zsófi. Ők ugyanis Hanna háta mögött összejöttek, majd házasságot kötöttek egymással. Gyerekük született. Igaz, később ők is megtapasztalhatják a szerelem mulandóságát. Gábor váratlanul hazaérve, félreérthetetlen helyzetben, egy férfi ölelő karjában találja Zsófit. Hannát lelkiismeret-furdalás gyötri férje halálával kapcsolatban. Próbálja összerakni darabokra tört élete cserepeit. Eközben összefut a frissen csalódott Gáborral, aki szeretné helyreállítani kapcsolatát az egykor elhagyott Hannával. Vajon sikerül-e neki? Hannának fel van adva a lecke. Feledni fájón? Ölelni újra? Elveszni régi-új szerelemben? Hinni ismét abban, akiben egyszer már csalódnia kellett? Egy elsőkönyves, magyar szerző, friss hang, robogó cselekmény, és éppen annyi romantika, ami megfűszerezi az életet. Büksi Zsuzsa humorral, finoman bánik a szereplőivel, és olyan helyzeteket teremt, amelyekben magunkra is ismerhetünk.

5.
Dee Dumas:
A herceg háremében

Tartalom:

Amira ​vagyok és Szaúd-Arábiában élek a szüleimmel. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy támogassam őket, hiszen édesanyám nagyon beteg.Sokat járok édesapámmal a helyi piacra, ahol tánccal szórakoztatom az embereket. Így ismertem meg egy szaúdi herceget, aki magával vitt a palotájába, hogy segítsen rajtunk. Ám a háremébe kerültem. A herceg sok időt tölt velem és kezdjük megkedvelni egymást, de édesanyám állapota egyre rosszabb, súlyos betegsége gyógyíthatatlan. Fájdalmasan érint, amikor kiderül számomra, hogy Ghaalibnak el kell vennie feleségül a számára kiválasztott nőt. De tudom, hogy nem tehetek ellene semmit, pedig beleszerettem a hercegbe.
Utol ér a fájdalmas igazság, egy hír, ami teljesen megváltoztatja az életemet, és Ghaalibét is.
Amira és a herceg feje fölött összecsapnak a hullámok, mikor a lány édesanyja meghal. A két fiatal útja külön válik. De vajon találkoznak még, hogy boldogok legyenek együtt? S ki tudja milyen titkokat rejthet a jövő számukra…
Ha kíváncsi vagy Amira történtére, akkor tarts velem a forró Szaúd-Arábiába

Beleolvasó: Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról - ("– Hallókészüléke van! – térítettem őket vissza a témához fojtott hangon. Papírszárazzá vált a szám. Zsombor visszadőlt a székkel, és Ábel felé nézett. A fogpiszkáló hangosan reccsent az ujjai között, majd az üres tányérba dobta. – Ja, lehet. Anya mondott valamit, hogy balesete volt tavaly, és megsüketült. Ki is hagyta akkor a tábort, a mázlista! ")

Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról c. könyvéből újabb részletet hoztam nektek. Ezúttal Gina barátaival van ebédelni, és Ábelről kezdenek beszélgetni.

Tiszlavicz Mária:
Madarat tolláról

 

Tartalom:

Gina ​és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály. 
Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni?

Tiszlavicz Mária már sokszor bebizonyította, mennyit jelentenek neki a hétköznapi színes mesék és az emberi lélek titkai. A Madarat tolláról jól bemutatja a fogyatékossággal kapcsolatos félelmeinket, ugyanakkor a nyitottsággal járó feloldozást is. A kisregény egy valódi és érzékeny történet a barátságról, az elfogadásról és a szerelemről.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

A srácok persze semmivel sem törődve lapátolták a kaját. Soma próbálta meggyőzni Zsombort, hogy csalt a kosárban.
– A kosárlabdát dobni kell, nem beletenni a zsákba! – szögezte le, ki tudja, hányadszor.
– Dobtam. Csak kicsit – vont vállat Zsombor. Rápillantott Reni tányérjára, mire a barátnőm szó nélkül elé csúsztatta a saját adagját.
– Hozok még vizet. – Megragadtam a kancsót, és máris indultam a kiadóablakokhoz. A gyerekek zsivaja egyre fokozódott, a tanárok nem győzték túlkiabálni őket.
Mi lesz itt három hétig?
Sokáig kellett folyatnom a vizet, hogy végre hideg legyen. Ahogy ott álltam a csapnál, nyílt az ajtó mögöttem, és belépett a kertészfiú. Még mindig a sáros póló volt rajta. Felkapott egy tálcát, és egy pillanatra megláttam a karja belső oldalát. Jó nagy zúzódás húzódott a könyökénél, a talicskával való találkozás emléke.
– Nem fáj? – kérdeztem.
De a srác arrébb lépett egy szó nélkül, mintha meg sem hallott volna. Nem is nézett rám. Végigcsúsztatta a tálcát a kiadóablakok előtti pulton. Most, hogy közelebb állt, gyorsan végignéztem rajta. Izmos lába és karja volt, széles válla, a bőre lebarnult. A pólója és laza rövidnadrágja elrejtette a fenekét, pedig szívesen tanulmányoztam volna azt a testrészét is. Amennyit a hátából láttam, lejjebb is klassz látvány rejtőzhet.
Figyelmeztetnem kellett magam, hogy ne bámuljam ennyire feltűnően, de úgy tűnt, még mindig nem vett észre. Miközben a vacsorára várt, beletúrt a hajába, egészen hátrasimította a feje tetején. Pislognom kellett, hogy jól látok-e. A srác hallókészüléket viselt, az apró, műanyag dobozka kikandikált a füle mögül.
Visszasiettem az asztalunkhoz, egy kevés víz a kockás terítőre löttyent, ahogy letettem a kancsót.
– Zsombi, ismered őt? – böktem a srác felé.
– Azt, aki elhasalt a labdán? – Amíg a vizet folyattam a csapnál, Zsombor eltűntette a második adag kaját is. Féloldalasan a srácra pillantva kitört belőle a röhögés. Soma vele vihogott. A gyomrom apróra zsugorodott a hangjuktól.
Leültem, és úgy tettem, mintha nem látnám Reni érdeklődő pillantását. A tenyeremet lopva beletöröltem a nadrágomba.
– Ábelnek hívják – vonta meg a vállát Zsombor. Alig értettem, mit mond, mert közben azzal volt elfoglalva, hogy kipiszkálja a kaját a fogai közül. Ráadásul messze is ült tőlem, és a széke két hátsó lábán egyensúlyozott. Kirázott tőle a hideg. – Az állatorvosnő az anyja, minden nyáron itt dekkolt ő is, de idén már nem fog a kölykökre vigyázni, úgyhogy nem tudom, mit keres itt. Tök jó feladatokat szokott kitalálni sorversenyre, szóval megkörnyékezhetnénk, hátha…
– Mi jobbakat fogunk kitalálni! – jelentette be Soma.
– Hallókészüléke van! – térítettem őket vissza a témához fojtott hangon. Papírszárazzá vált a szám. Zsombor visszadőlt a székkel, és Ábel felé nézett. A fogpiszkáló hangosan reccsent az ujjai között, majd az üres tányérba dobta.
– Ja, lehet. Anya mondott valamit, hogy balesete volt tavaly, és megsüketült. Ki is hagyta akkor a tábort, a mázlista!
Hogy mondhat ilyet? Így? Tényleg ennyire érzéketlen? Felnyögtem.
– Ezért nem hallotta, hogy kiabáltok neki a labda miatt! Meg is sérült… – A nyelvem alig bírta megformálni a szavakat.
– És? – nézett rám Reni.
– Köcsögség volt kiröhögni.
Kétségbeesetten néztem rájuk. Mit nem lehet ezen érteni?
– Csak mert süket? – vágott közbe Soma. – Te is röhögtél rajta! Ezzel mélyre szúrt.
Rossz érzés telepedett rám, mintha a pólóm hirtelen három számmal összement volna. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és lassan kortyolgattam, de a kellemetlen szorítás ott maradt a mellkasomon.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Tiszlavicz Mária írói oldala

Ez-Könyvek Kiadó

R.Kelényi Angelika: Róma, Róma (Caroline Wood 2.) - ("Legszívesebb fogtam volna magam, s egyből repülőre ültem volna fel. Látszik, hogy van benne kutatómunka, hiszen valósághűen ábrázolta egyes helyeket a könyvben, óhatatlanul ott érezhette magát az olvasó.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam R. Kelényi Angelikától a Róma, Róma (Caroline Wood 2.) című kötetét. Nem semmi ez a könyv, igen csak magasra tette lécet. Második kötet sokkal élvezetesebb, szórakoztatóbb volt, mint az első rész. Bár sajnáltam, hogy Tom nem volt benne. Nem hiába kedvencem R.Kelényi Angelika. Hiszen számos könyvét olvastam, és mindig tudja, mi kell az olvasónak. Egyre jobb kötetek kerülnek ki a kezei közül.

R.Kelényi Angelika:
Róma, Róma
(Caroline Wood 2.)

 

Tartalom:

LA ​CASA DELL'AMORE

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?

Véleményem

5/5

Az első részhez kicsit kalandosabb, veszélyesebb vizekre evezett Caroline. Vártam, hogy majd később Tom feltűnik, de úgy látszik ennek a kapcsolatnak is kereszt, vethet Caro. Pedig jó kis páros lehettek volna. Ezúttal egy legendának néz utána, mely egy barátnője mesélt róla. Rómába kell utaznia, hogy utána járjon, La Casa Dell’ Amore avagy a Szerelemház történetének. Nem is gondolná az ember mi minden, történhet pár nap alatt. Na, de Caro-tól mit várhat az ember… Ugye? Pont ezt szeretem, hogy nem fél a veszélytől, de a főnökétől berezel. Vicces.

Humor, szórakoztató a történet. Angelika igencsak magasra tette lécet, mert ezek után a többi részt is el kell majd olvasnom, hogy miféle kalandokba fog keveredni Caro.Olvasás közben úgy éreztem magam, mintha én is Rómában jártam volna. Olyan hangulatosak voltak a helyek, ahol Caro járt, na meg Julia amiket megmutatott. Az ételek.. Hm.. Számban éreztem az ízeket. Legszívesebb fogtam volna magam, s egyből repülőre ültem volna fel. Látszik, hogy van benne kutatómunka, hiszen valósághűen ábrázolta egyes helyeket a könyvben, óhatatlanul ott érezhette magát az olvasó. Ezután kíváncsi vagyok a következő regényére, hogy felül múlhatja-e Róma, Rómát.

Történetben voltak vicces helyzetek, ilyen volt pl a vezetés, Nicolával való ismerkedése.. Nem semmi, ahogy egymással beszélgettek. Azt hittem ők ketten talán esetleg… Viszont nyitottá tette a kapcsolatukat, lehetséges folytatásáról. Nem lenne rossz ötlet. Julia volt a kedvencem, Nicola mellett. Bírtam Juliát, annyira humoros volt, na meg a pasija Giorgio. Olyan aranyos, szívesen olvastam volna még róluk… Talán majd egyszer. Az egész történet nagyon tetszett, igazi rejtélyes és minden rejtély a történet végére derül ki. Miden a legendával kezdődött, és aztán érdekes fordulattal lett vége, avagy derült fény valódi titokra.

Mindenesetre ez a kötet is nagyon ott van, tetszett, hangulatos, lendületes és mókás volt. Itt minden volt benne, hogy az embert lekösse. Egy kis szerelem, legenda, nyomozás és humor. Mi kel még? Szívből ajánlom nektek Róma, Róma c. könyvet.

Folytatom a következő kötettel, a Halálos Hollywooddal, itt van mellettem a további kötetek, hogy ne maradjak le Caroline legelképesztőbb kalandjairól.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

 R.Kelényi Angelika írói oldala

 Álomgyár Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Erica Anthony - ("A könyvmegjelenés sosem volt állandó napirendi pont nálunk. Mivel én inkább csak magamnak írtam a regényeket, így csak a szívemben reménykedtem benne, hogy ebből egyszer valamikor lehet valami. Mikor elkészültem a Találj Rám kéziratával a férjem bíztatott, hogy küldjem el egy kiadónak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Erica Anthony írónő, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Találj rám könyve jelent meg eddig, amit NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Nagyon szépen köszönöm a felkérést erre az interjúra. Őszinte leszek veled, most, ebben a pillanatban esek át a tűzkeresztségen, mivel te vagy az első, aki szeretne interjút készíteni velem. Magamról, mindig nehezebben írok, vagy mesélek, mint arról, ami a fantáziámban él, de azért igyekszem összeszedni a gondolataimat. Van 2 gyönyörű fiam, akik már nem is olyan kicsik. 10 és 13 évesek. Velük és a férjemmel egy nagyváros melletti településen élek. Kézápoló és műköröm építőként dolgozom a hétköznapokon egy szépségszalonban, amit nagyon szeretek csinálni. Hiszen ott is a kreativitásomat teszem minden nap próbára. Imádom nézni, és persze lefotózni, az elkészült munkáimat, és az az öröm, ami a vendégeim arcán van, nekem mindennél többet ér. Az írás viszont mindig is nagy szerepet játszott az életemben. Már 16 éves korom óta írok regényeket. Anno inkább ifjúsági és fantasy történet gördült le a „tollamról”, míg most, inkább a romantikus vonalat képviselik az írásaim.

Találj Rám 1. rész című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga a regény 2 hónap alatt elkészült, de akkor még nem ez a változat volt a porondon. Mint utóbb kiderült, én nem tudok keveset írni. Az elkészült regény több mint 900.000 karakter lett, így jött az első dilemma, hogy két részben kell megjelentetni majd a regényt. Így lett az első bemutatkozó könyvem egyből két részes, egy csavaros függővéggel a végén. A kutatómunka nem volt annyira mérvadó nálam, inkább csak a helyszínnek és foglalkozásoknak kellett utána olvasnom, hogy helyesen szerepeljen a történetben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regény teljes mértékben a fantázia szüleménye. Nem merítettem ötletet, sem a saját, sem a környezetem életéből miközben írtam. Az egész sztori egy álommal kezdődött nálam, ami azért is furcsa, mert nagyon ritkán szoktam álmodni, de kb egy éve arra ébredtem, hogy láttam magam előtt egy képet. Ez volt az a bizonyos fotózás jelenet a regény elején. Amit ott leírtam, minden részlete élesen élt a képzeletemben. Először nem vettem róla tudomást, majd mivel nem hagyott nyugodni a történet, leültem a laptop elé és elkezdtem írni. Először abszolút nem figyeltem arra, hogy fejlődjön a karaktereim jelleme, vagy hogy merre halad a történet. Mire felocsúdtam, már elkészült majdnem 40 oldal. Na, itt kezdtem el gondolkodni, hogy ezt most vagy itt abbahagyom, vagy odafigyelek és lehet belőle egy kész regény. Hát igen, tovább írtam…

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írást 16 éves koromban kezdtem, de én úgy mondanám, hogy nálam ez az olvasás szeretetével kezdődött inkább. Tiniként imádtam olvasni. Bármit. Lehetett az romantikus, horror, történelmi, vagy fantázia. Nekem mindegy volt, csak betű legyen benne. Akkor 4 regényt írtam meg, viszonylag rövid idő alatt. Azok mind befejezett művek, amiket még senki sem látott vagy olvasott, csak magamnak írtam őket. Aztán hosszú időre teljesen másfelé terelődött az életem, és az írás csak figyelemelterelő tevékenység volt. Rengeteg elkezdett regény ötlet van a laptopom könyvtárában, de egyikben sem éreztem a kihívást, hogy végigvigyem a történetet a befejezésig. Egészen tavaly nyárig, amikor is megíródott az első kiadott regényem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom, hiszen nálam az írás nem tudatos tevékenység. Ha megszólít egy történet, akkor azt igyekszem leírni. Egyelőre maradok a romantikus/erotikus műfajban, hiszen ebben szeretek alkotni és olvasni is, de nem zárkózom el más zsánertől. Amiben látok még fantáziát, az a történelmi regény és a fantasy, de ott is inkább az érzelmi szálakat előtérbe helyező történet, ami igazán közel állna a szívemhez. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem a regényt, még nem merült fel bennem, hogy ezt alig fél év múlva rajtam kívül más is el fogja olvasni. A férjem bíztatására mertem belevágni a kiadásba. Ő támogatott abban, hogy ez a régóta dédelgetett álmom most megvalósuljon. Az érzés pedig különös volt. Tudtam, hogy kitettem azt a bizonyos pontot a regény végére, és most már el kell engednem, de nehezen ment. Sokszor visszatértem és belejavítottam. Az életben nem vagyok maximalista, de most íróként az írásban azzá váltam. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem, tulajdonképpen a nevem lefordítva angolul. Erica Anthony. Ez a név már szintén a kezetek óta megvan, de akkor még nem íróként gondoltam magamra. Anno érdekelt a divat világa, szerettem volna divattervező lenni, mivel nagyon szeretek rajzolni. Már a márkanevemet is kitaláltam: Anthony’s. Viszont az élet teljesen más pályára sodort akkor, de a nevet nem felejtettem el sosem, így azonnal tudtam, hogy csak ezzel szeretnék kilépni a nagyközönség elé.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ez áll hozzám közel. Ebben érzem otthonosan magam, hiszen én is egy örök álmodozó és romantikus típus vagyok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érzés leírhatatlan. Én azonban ketté választanám ezt a kérdést. Amikor pozitív visszajelzést kaptam első alkalommal a kiadótól, szinte alig mertem elhinni. Többször, újra el kellett olvasnom az e-mailt, mert tartottam tőle, hogy csak a képzeletem tréfál meg, de nem. Igent mondtak a kiadásra. Amikor viszont legelőször a kezembe fogtam a kinyomtatott regényt, hát nem mondom, hogy nem rohantak meg az érzelmek egy pillanat alatt. Fantasztikus volt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Csakis impulzív. Az írásban nagyon szabad szellem vagyok. Nem hagyom, hogy befolyásoljon a környezetem vagy a saját lelki állapotom. Ha kedvet érzek, írok, mert akkor sikerülni fog, de tudatosan sosem tudtam leülni, hogy most, van fél órám, írnom kell valamit.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van a regényben, nehéz kiragadni belőle bármelyiket is. A könyv két szemszögből, E/1 stílusban íródott. Amit néha nehéznek éreztem, férfi aggyal gondolkodni, hiszen váltakozva haladtam a női és a férfi főszereplő szemszögével. Direkt választottam ezt az írási stílust, mert szerettem volna, ha nem lesz egyhangú a történet, hiszen így plusz olyan szálat lehet bevinni a sztoriba, ami izgalmassá teszi az egészet. Ami még nehéznek bizonyult számomra az az erotikus vonal bevezetése volt. Hiszen más olvasni, és más írni róla. Ezért egy köztes megoldáshoz fordultam. Van benne szenvedély, vágy, romantika és erotika is, de inkább árnyaltabb stílusban. Van, akinek ez is soknak bizonyult, de kaptam olyan kritikát is már, hogy túl finoman fogalmaztam. Hát nem is tudom. Mindenki olvassa el, és döntse el, hogy ő melyik táborba tartozik.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez nagyon érdekes kérdés. Mint már említettem, általában azt írom le, amit a fantáziám diktál, de szeretek nagyon képről is írni. Ez azt jelenti, hogy ha szembe jön velem a neten vagy a valóságban egy fot, és látok benne ötletet, akkor azt beleszövöm a történetembe. Mivel én sosem írok vázlatot, nem egy meghatározott séma alapján haladok, hanem a megérzéseimre hagyatkozom. Egyedül a végkifejlet biztos a fejemben, de az, hogy oda hogyan jutok, teljesen a sorsra bízom. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kéziratomat csak én olvastam egyedül. Őszintén megmondva féltem kiadni a kezem közül, mert tartottam tőle, hogyan fogadná bárki a környezetemből, a tényt, hogy én regényt írok. A nyilvános megjelenésig csak és kizárólag a szűk családom tudott róla, hogy valami nagyon készül a háttérben. Volt is nagy meglepődés mindenki részéről a nagy leleplezős napon. Most, hogy megjelent a könyv, már kicsit bánom, hogy az elején bátortalan voltam. Merni kell kiállni mindenkinek magáért és az álmaiért, mert csak így tud fejlődni a jellemünk. Most, hogy készül a második része a regénynek, már jóval tudatosabban álltam neki. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagy segítséget kaptam egy közeli ismerősömtől, aki fantasztikus tanácsaival és meglátásaival csak jobbá tette az írásomat. Ildi olvasóként nézte a regényt, így szerencsére rá tudott világítani olyan hibákra, amik felett én lehet, hogy átsiklottam volna. Nagyon hálás vagyok neki a munkájáért és az ötleteiért.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A könyvmegjelenés sosem volt állandó napirendi pont nálunk. Mivel én inkább csak magamnak írtam a regényeket, így csak a szívemben reménykedtem benne, hogy ebből egyszer valamikor lehet valami. Mikor elkészültem a Találj Rám kéziratával a férjem bíztatott, hogy küldjem el egy kiadónak. Örökké hálás leszek neki, hogy bízott bennem. A környezetem viszont semmit sem sejtett abból, hogy a napi teendőimen kívül, mivel töltöm a szabadidőmet. Nagy volt a meglepődés mindenki részéről, mikor lehullt a lepel májusban rólam. De ami nagyon jólesett, hogy egytől  egyig mindenki támogatott és elismerte, hogy rengeteg munka van egy regény elkészülésében. Büszkének kell lennem arra, hogy a fantáziámmal olyan világba repíthetem az olvasóimat, amit úgy hívunk, hogy olvasás.   

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén még egy regény várható tőlem, ősszel, a most megjelent Találj Rám első részének a folytatása. A címe: Válassz engem lesz! Nagyon sokan várják már, hogy mindkét könyv a kezükben legyen. Van aki, azért, mert már nagyon kíváncsi hogyan folytatódik a történet, valaki pedig azért, mert csak egyben szereti elolvasni a függővéges regényeket. Nekik is üzenem, már nem kell sokat várni rá

A jövőre nézve rengeteg tervem van, amiket mind szeretnék megvalósítani. Már várakozik a laptopomon egy új történet, ami a következő évben fog megjelenni. Itt is garantálhatom a szenvedélyes pillanatokat, a humort, és elárulhatom, hogy nagy szerepe lesz egy vörös cicának is a sztoriban, de kissé elmerülök a keleti kultúrában is….

Az olvasóimnak csak annyit üzennék, hogy köszönöm. Köszönöm azoknak, akik már elolvasták a könyvet és véleményt formáltak róla, mert ezekből tudok fejlődni és egyre jobb lenni, és köszönöm azoknak is, akik most még gondolkodnak, hogy vajon ez a regény nekik íródott-e. Legyenek ők is bátrak és tegyenek egy próbát a könyvvel.

Köszönöm a lehetőséget!

Én köszönöm!

A könyvet itt tudod megvenni:

Erica Anthony írói oldala

NewLine Kiadó

Újraolvasás - R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.) - ("Laza, könnyed olvasmány, nem egy bonyolult romantikus történet, igazi nyári, strandolós könyv. Aki könnyedebb, light-os könyvre vágyik akkor pont, ezt ajánlom. Van itt humor, kaland, vicces és abszurd helyzetek. ")

Továbbra is szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy kiadta R. Kelényi Angelikától a Barcelona, Barcelona című könyvét. Hiszen majd egy év után is, imádtam. Újra olvastam a könyvet, mert nemrég érkezett hozzám a sorozat többi része is. Így elkezdtem, hogy majd folytatni tudjam. Ami nem is olyan hamar hozom is a véleményemet arról is, de most Barcelona,Barcelona (Caroline Wood 1.) sorozattal kezdem.

 

 R.Kelényi Angelika:
Barcelona,Barcelona
(Caroline Wood 1.)

 

Tartalom:

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

  Véleményem
5/5

Uhh, de jó régen olvastam Barcelona, Barcelonát. Már akkor is nagyon szerettem, de most hogy újra olvastam még jobban.
Másodszorra már nem olyan gyorsan olvastam, mint először. De így is szórakoztató volt, miután Tom megjelent.
Néhol vicces, kínosra sikerültek a vacsorái. Nem semmi kalandokba keveredett Caro. Pont ezért szeretem, mert olyan vagány, kalandokra éhező csaj volt. Aki nem fél bolondot csinálni a magából.
Továbbra is Tom a kedvencem, Ben felejtős, Carlos pedig... Hát, Carlos....Kicsit vicces, igazi nőfaló hírében áll.

Nehezen tudtam olvasni, olyan lassan indult be. Azt hittem, hogy rögtön elkap a lendület,mint régebben, nos tévedtem. Eleje lassú, közepétől már lendületes volt illetve, ahogy Tom belépett a Hotel ajtajában. Onnantól kezdve nem volt megállás. Szerettem Tomot bíztam abban, hogy Caro végül őt fogja majd választani.
Laza, könnyed olvasmány, nem egy bonyolult romantikus történet, igazi nyári, strandolós könyv. Aki könnyedebb, light-os könyvre vágyik akkor pont, ezt ajánlom.
Van itt humor, kaland, vicces és abszurd helyzetek.
Most, hogy kiolvastam, itt van mellettem a következő történet Róma, Róma címmel. Nagyon kíváncsi vagyok miféle kalamajkába, keveredik.

Őszintén ezt a Caroline Wood sorozatot érdemes egyben megvenni, én is ezért vártam. Alig, hogy kiolvastam az első részt, már nyomban kezdtem is a második részt, hogy mi lesz a vele, milyen kalandokba fog keveredni. Az első rész nagyon erős kezdés a következő kalandokhoz. Az biztos, aki ezt a könyvet, sorozatot választja egy cseppet sem fog unatkozni. Én tuti, nem fogok.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bookline

Álomgyár Kiadó

R. Kelényi Angelika írói oldala

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete (The Invisible Life of Addie LaRue) - ("„Annyira elmerültem benne, hogy teljesen megfeledkeztem a való világról.” Jodie Picoult ")

 „Tökéletes egyensúly a sötétség és a fény, a mítosz és a valóság között.”
Alix E. Harrow

„Dacos, örömteli lázadás az idő, a sors és maga a halál ellen.”
Peng Shepherd

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
(The Invisible Life of Addie LaRue) 

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni.
Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

V. E. Schwab tavaly ősszel megjelent regénye letarolta az amerikai piacot, több mint 200.000 példányos eladásával az elmúlt évek egyik legnagyobb fantasy sikere lett, ráadásul a mai napig megtalálható az ország nemzeti listájának legjobb húszas mezőnyében.

Több kritikus szerint ő napjaink legjobb fantasy szerzője, tehetségét Neil Gaimanéhez hasonlítják, aki ugyancsak rendkívüli elismeréssel beszélt erről a könyvről.

A filmkészítési jogok már a nemzetközi megjelenés előtt elkeltek.

Megjelenik augusztus 31-én!
Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Ballai Mária

Fülszöveg

 

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredésében fausti alkut köt egy titokzatos szellemalakkal, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. A férfi megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa a titokzatos kísértet, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének. 

 

 Blörbök

“Addie LaRue arra kárhoztatott, hogy mindenki elfelejtse, ennek ellenére ellenállhatatlanul felejthetetlen karakter, és története a valószerűtlen halhatatlanság legélvezetesebb meséje.”
Neil Gaiman

„Az Addie LaRue láthatatlan élete egy olyan könyv, ami tökéletes egyensúlyt teremt a sötétség és a fény, a mítosz és a valóság között. Ironikus, de felejthetetlen.”
Alix E. Harrow

„Victoria Schwab egy évszázadokon átívelő, szédítő, kaleidoszkópszerű kalandra csábít minket, amely tele van szeretettel, veszteséggel, művészettel és háborúval – közben ezernyi apró, varázslatos pillanattal kápráztatja el az érzékszerveinket. Az Addie LaRue láthatatlan élete éppúgy a hatása alá vonja az olvasókat, mint a hősnőt a fausti alkuja. A regényben gyorsan követik egymást a fordulatok, és hol összetörik az olvasó szívét, hol örömmámorban úsztatják az igazán remek és elvetemült fondorlatok miatt.”
Naomi Novik

„Annyira elmerültem benne, hogy teljesen megfeledkeztem a való világról.”
Jodie Picoult

„Az Addie LaRue láthatatlan élete egy olyan könyv, amilyenbe csak egyszer fut bele az ember élete során... Dacos, örömteli lázadás az idő, a sors és maga a halál ellen – hatásosan emlékeztet arra, hogy a szerelem az egyetlen, ami elég varázserővel rendelkezik ahhoz, hogy mindent legyőzzön.”
Peng Shepherd

„Az Addie LaRue láthatatlan élete Schwab egyik korábbi regényéhez sem hasonlít – nagyszabású, mégis bensőséges, elsöprő erejű, de nem terjengős... Ha Addie bizonyít valamit, az az, hogy a tetteink és kapcsolataink hatása sokkal nagyobb és hosszabb életű annál, mint gondolnánk. Az Addie arcán szétszóródó hét szeplőhöz hasonlóan mi is létrehozzuk a saját csillagképünket, és én a mostani sötét időszakot fényesebbnek éltem meg amiatt, hogy az enyémben Addie is szerepelt.”
Slate

„Schwab csodás stílusban boncolgatja, milyen annak, aki olyan sokáig volt egyedül, hogy halálra rémül, amikor végül társra talál... Addie egy önálló és magával ragadó szereplő, akinek minden nehézség ellenére sikerül nyomot hagynia a világban.”
USA Today

„Schwab története szívet melengető és magával ragadó. A múltban játszódó részek azt a benyomást keltik, mintha gyertyafénynél olvasnánk őket... A könyv nem más, mint egy utalás arra, hogy a nőket kitörölték a feljegyzett történelemből. Ez az utalás azonban olyan finom, hogy szinte fel sem tűnik. Addie LaRue egy metafora, egy nő, aki szó szerint azért küzd, hogy észrevegyék, miközben éli a saját életét. Végig szurkoltam neki.”
New York Times Book Review

„Az utóbbi idők egyik legösztönzőbb, legellenállhatatlanabb és legelbűvölőbb regénye.”
Washington Post

„A szépirodalmi fikció eszköztára nem különül el lényegesen a többi fikcióétól, és V. E. Schwab új könyve, az Addie LaRue láthatatlan élete nemcsak a műfajában lenyűgöző könyv, hanem egy lenyűgöző könyv és kész... pompás, magával ragadó történet... Schwab gondos, ambiciózus és igényes író, aki sem a szereplőit, sem az olvasóit nem ereszti a markából... Ez a könyv nem keveri a műfajokat, nem haladja meg őket, hanem egyszerűen lényegtelenné teszi a létezésüket.”
Chicago Review of Books

„Egy életmű csúcsa... Átható, lírai próza, erkölcsi szempontból összetett, elbűvölő szereplők, egyedi mágia teljesen újszerű köntösben. Minden bizonnyal örök kedvenc lesz... Meghazudtolja a műfajokat, keveri a romantikát a történelemmel, a fantasyt a borzalmakkal ez a különböző korokon átívelő történet. Egy fiatal (és valójában nagyon idős) nőről szól, aki hol felülmúlja a halandókat, hol alulmarad velük szemben... romantikus, nagyra törő, kihívóan és határozottan reményteli történet. Egyszerre nagyszabású és bensőséges, olvasása közben felmerül a kérdés, hogy mi a művészet... Schwab a műfaj egyik legtehetségesebb írója... A könyv őszintén szólva bravúros és ámulatba ejtő.”
Tor.com 

V. E. Schwab

 

Részlet a kötetből

És Henry most már tudja, hogy túl sokat ivott.Próbált eljutni arra a pontra, ahol már nem érez semmit, de úgy gondolja, továbbment a kelleténél, és egy rosszabb helyre tévedt. Forog vele a világ, és ez az érzés már rég nem kellemes. Talál pár tablettát a hátsó sebében, még a testvére, Muriel adta neki a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Azt mondta róluk, hogy kis, rózsaszín esernyők. Henry lenyeli őket, miközben a csepergés felhőszakadássá fajul. Csöpög a víz a hajából, kis erekben folyik végig a szemüvegén, és átáztatja az ingét.
Nem érdekli.
Talán az eső majd tisztára mossa.
Talán elmossa őt magát is.
Elér a házig, ahol lakik, egy darabig ácsorog a járdán, bámulja a tetőt és az eget. Valahogy ráveszi magát arra, hogy felmenjen a kapuig vezető hat lépcsőfokon, majd az azt követő huszonnégyen, bár tudja, a lakásában egy olyan múlt várja, amely nem tartogat neki jövőt. Ezért a lépcső tetején leroskad, hátradől, majd feltápászkodik. Egyszer csak a tetőn találja magát. Nem emlékszik, hogy került oda. Azon tűnődik, hány lépést kellene megtennie a széléig. Erőt vesz magán, megszakítja ezt a gondolatmenetet, a szeméhez nyomja a tenyerét, és azt mondja magának, hogy ez csak egy vihar.
Be kell deszkáznia az ablakokat, és ki kell várnia a végét.
Ez csak egy vihar.
Ez csak egy vihar.
Csak egy…
Nem tudja, mikor jelenik meg mellette a férfi.
Az egyik pillanatban még egyedül van, a másikban már nem.
Kattan egyet egy gyújtó, majd Henry látótere szélén megjelenik egy kis, táncoló láng. Aztán megszólal egy hang. Egy másodpercig olyan, mintha mindenhonnan áradna felé, aztán pontosan maga mellől hallja.
– Pokoli este.
Egy kérdés kérdőjel nélkül.
Henry oldalra pillant, és egy férfit pillant meg, aki elegáns, szénfekete öltönyt visel a kigombolt, fekete ballonkabátja alatt. Egy rémes pillanatig azt hiszi, a bátyja, David az. Aki azért jött, hogy emlékeztesse arra, mennyi mindenben csalódást okozott.
Az idegennek ugyanolyan fekete haja és kiugró állkapcsa van, mint a testvérének, de David nem dohányzik, soha életében nem keresné fel Brooklynnak ezt a részét, és korántsem ilyen jóképű. Minél tovább bámulja Henry az ismeretlent, annál kevesebb hasonlóságot fedez fel – és annál inkább tudatosodik benne, hogy a férfi nem lesz vizes.
Holott még most is zuhog az eső, és egyre jobban átáztatja a fiú gyapjúkabátját és pamutingét, hideg kezeket tapasztva a bőréhez. Az elegáns öltönyt viselő idegen semmilyen erőfeszítést nem tesz arra, hogy megóvja a gyújtó kis lángját vagy a cigarettát az esőtől. Szív egy nagy slukkot, és felfelé biccenti a fejét, mintha már várta volna az esőt.
Nem érik testét az esőcseppek.
Mindenhová potyognak körülötte, de ő száraz marad.
Henrynek arra gondol, hogy talán szellem. Vagy varázslat. Vagy ami a legvalószínűbb: hallucináció.
– Mit szeretnél? – kérdezi az idegen, miközben még mindig az eget bámulja.
Henry ösztönösen összerezzen, de a férfi hangja nem dühös, csak kíváncsi, érdeklődő. Feje lassan lefelé billen, majd Henryre néz. A fiú még soha nem látott olyan zöld szempárt. Olyan fényes, hogy csillog a sötétben.
– Most, ebben a pillanatban – pontosít az idegen. – Mit szeretnél?
– Boldog akarok lenni – felel Henry.
– Ah – sóhajt fel az idegen, miközben füst kúszik ki az ajkai közül –, azt senki nem adhatja meg neked!
Te nem.
Henrynek fogalma sincs arról, ki ez a férfi, vagy egyáltalán valóságos-e, de még az alkohol és a kábítószer ködén keresztül is világosan látja, hogy össze kellene végre szednie magát és be kellene mennie a házba. De nem tudja rávenni a lábát arra, hogy megmozduljon, túlságosan ránehezedik a világ, és most előtörnek, áradnak belőle a szavak.
– Nem tudom, mit akarnak tőlem – panaszolja. – Nem tudom, milyennek kellene lennem. Azt mondják, legyek önmagam, de nem gondolják komolyan, és én ebbe belefáradtam… – mondja elbicsakló hangon. – Belefáradtam abba, hogy csalódást okozok. Hogy olyan… nem arról van szó, hogy egyedül vagyok. Azzal nincs bajom. De ez… – Ujjaival az inge elejét markolássza. – Ez fáj.
Egy kéz emelkedik felfelé az álla alatt.
– Nézz rám, Henry! – mondja az idegen, akinek be sem mutatkozott.
Henry felpillant, a ragyogó szempárba néz. Lát benne gomolyogni valamit, mintha füst lenne. Az idegen gyönyörű, de vonásai egy farkast idéznek. Mohó és átható a tekintete, smaragdja rávetül a fiúra.
– Tökéletes vagy – duruzsolja a férfi, és hüvelykujjával végigsimítja Henry arcát.
Hangja olyan, mint a selyem, és Henry elolvad tőle, elolvad az érintésről, már-már az egyensúlyát is elveszti, amikor a férfi keze eltávolodik tőle.
– A fájdalom szép is tud lenni – mondja az idegen füstfellegeket eregetve. – Átalakító, teremtő erővel bír.
– De én nem akarok fájdalmat érezni – siránkozik Henry rekedt hangon. – Azt akarom, hogy…
– Azt akarod, hogy szeressenek.
Erre egy halk, üres hang felel, félig köhögve, félig zokogva.
– Igen.
– Akkor hagyd, hogy szeressenek!
– Úgy beszélsz, mintha az olyan egyszerű lenne.
– Az is. Ha hajlandó vagy megfizetni az árát.
Henryből fuldokló nevetés tör fel.
– Nem a megfizethető szerelemre vágyom.
Az idegen arcán átvillan egy sötét mosoly.
– Én meg nem a pénzről beszélek.
– Hanem?
Az idegen kinyújtja a kezét, és Henry szegycsontjára teszi.
– Az egyetlen olyan dologról, amit minden ember adni tud.
Henry egy pillanatig azt hiszi, az idegen a szívét akarja, még ha az össze is van törve – aztán megvilágosodik. Egy könyvesboltban dolgozik, sok hőskölteménnyel, allegóriával és mitológiai történettel találkozott már. Sőt, az élete első kétharmadát szent iratok tanulmányozásával töltötte, serdülőkorában rendszeresen olvasott Blake-et, Miltont és Goethét. De sok idő telt el azóta, hogy bármelyiket is többnek tartotta volna a mesénél.
– Ki vagy te? – kérdezi.
– Én vagyok az, aki ha gyújtóst lát, tüzet gyújt vele. Aki gondozásba veszi az emberi képességeket.
Henry az idegenre mered, akinek továbbra is száraz maradt a ruhája. Ördögi szépséget fedez fel az ismerős arcban, és hirtelen kígyószerűnek látja a szemét. Tudja, mivel áll szemben: egy éber álommal. Korábban is tapasztalt már hasonlót egy-két alkalommal, amikor kíméletlenül begyógyszerezte magát.
– Nem hiszek az ördögben – jelenti ki. – És nem hiszek a lélekben sem.
Az idegen a nyakát nyújtogatja.
– Akkor nincs mit vesztened.
Ekkor visszaárad a fiúba az a csontig hatoló bánat, amelyet az idegen társasága pár percig csillapított. Mintha még nagyobb nyomás nehezedne a berepedezett üvegre. Henry kicsit meginog, de az idegen elkapja.
A fiú nem emlékszik arra, mikor került elé a férfi, de most szemtől szemben állnak egymással. És amikor az ördög újra megszólal, új mélységet kap a hangja, egyenletes melegség árad belőle, és a fiúnak olyan benyomása támad, mintha egy takarót terítenének a vállára. Hagyja, hogy elmerüljön ebben az érzésben.
– Azt akarod, hogy szeressenek – mondja az idegen –, hogy mindenki szeressen. Azt akarod, hogy mindenkinek elég legyél. Én meg tudom ezt adni neked. És cserébe csak egy olyan dolgot kérek, ami nem is fog hiányozni. – A férfi kinyújtja a kezét. – Nos, Henry? Mit mondasz?
És a fiú kételkedik abban, hogy ebből bármi is valóságos lenne.
Ezért nem számít neki.
Vagy az is lehet, hogy az esőben álló férfinak igaza van.
Egyszerűen már nincs mit veszítenie.
Végül könnyen rászánja magát.
Olyan könnyen, mintha lelépne a szakadék széléről.
És lezuhanna.
Henry megfogja a férfi kezét. Az idegen megszorítja, elég erősen ahhoz, hogy felszakítsa a vágásokat a tenyerén. De a fiú végre már nem érzi a fájdalmat. Nem érez semmit sem. A sötétség elmosolyodik, és kimond három szót.
– Áll az alku.

Előjegyezhető extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène (Code Name Hélène) - ("„Elképesztően olvasmányos beszámoló egy alig ismert, ugyanakkor rendkívüli történelmi alakról. Lawhon eddigi legjobb regénye.” Kirkus Reviews ")

 

„...ez a nő tényleg létezett, és ez az egész tényleg megtörtént...”

(Bookpage)

Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
(Code Name Hélène)

Ariel Lawhon igaz történeten alapuló történelmi regénye a társasági hölgyből kémmé avanzsált Nancy Wake életéről.

Már készül belőle a filmsorozat Elizabeth Debicki (The Crown, Tenet, The Night Manager) főszereplésével!

Megjelenik augusztus 31-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Török Krisztina

 Fülszöveg

Nancy Wake 1936-ban Párizsban él, és a Hearst konglomerátum újságírójaként dolgozik. Itt ismeri meg a dúsgazdag francia iparmágnást, Henri Fioccát, akivel szerelmesek lesznek egymásba, majd össze is házasodnak. Nem sokkal később a németek megszállják Franciaországot, és az újdonsült Mrs. Fiocca kénytelen máris egy újabb nevet felvenni: egy háborús fedőnevet.

A Fedőneve Hélène Nancy Wake második világháborús krónikája, akinek a nevét a világon mindenkinek ismerni kellene. Megtudjuk, hogyan csempészett iratokat a Vichy szabad zónában, hogy az üldözöttek Spanyolországon át menekülhessenek a nácik elől. Végigkövethetjük a saját menekülését a Pireneusokon át, miután a Gestapo ötmillió frankos vérdíjat tűzött ki a fejére. Megismerhetjük az angol SOE (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) soraiba való csatlakozásának körülményeit, és azt, hogyan lett ezután a francia ellenállás egyik legbefolyásosabb vezére.

A Fedőneve Hélène fordulatokban gazdag, izgalmas kémregény a második világháború időszakáról. Ariel Lawhon a történelmi hűséget megőrizve, részben a képzeletére hagyatkozva mutatja be Nancy Wake lebilincselő és mozgalmas történetét a szerelemről, az önfeláldozásról és a megingathatatlan eltökéltségről.

 

Blörbök

”Ariel Lawhon egyformán rabul ejti a történelmi regényeket és a II. világháború korát kedvelő olvasókat, valamint azokat, akik szeretik a vad, szókimondó, független nőalakokat. A Fedőneve Hélène mélységeiben mutatja be, hogy egyetlen, a félelemmel farkasszemet néző ember is milyen jelentős változásokat érhet el a viharos háborús időkben.”
Lisa Wingate, az Elrabolt életek New York Times bestsellerszerzője

„Lebilincselő történelmi regény... Ráadásul ez a nő tényleg létezett, és ez az egész tényleg megtörtént – szól a mantra az olvasó fejében, ahogy oldalról oldalra nem tér magához ámulatából.”
Bookpage

„Elképesztően olvasmányos beszámoló egy alig ismert, ugyanakkor rendkívüli történelmi alakról. Lawhon eddigi legjobb regénye.”
Kirkus Reviews

„Parádés... Lawhon a francia ellenállás legbelső berkeibe repít bennünket, azon belül is egy mindenre elszánt és rendkívüli ösztönökkel megáldott hősnő elméjébe, hogy láthassuk, milyen szokatlan bravúrral szállt szembe a nácikkal és a férfiak arrogáns szexizmusával…”
Booklist

„Lélegzetelállító történet... Lawhon az események kellős közepébe repíti az olvasót, az életteli, lendületes stílus pedig letehetetlenné teszi a könyvet. Ráadásul a részletes utószóból kiderül, hogy a Fedőneve Hélène nagyrészt történelmi tényeken alapul. Ez a regény igazi főhajtás hősnője előtt, aki rendkívüli emberként élte életét.”
Publishers Weekly 

Ariel Lawhon

Ariel Lawhon több történelmi regény szerzője, melyek rendre az amerikai eladási listák élén nyitottak. A 2018-as I Was Anastasia hozta meg az áttörést a pályáján, a kötet New York Times Bestseller lett. Az ezt követő Fedőneve Hélène az eddigi legsikeresebb regénye, sorozat is készül belőle Elizabeth Debicki főszereplésével. Lawhon Nashville mellett él férjével és négy fiával.

 

Részlet a kötetből

 

Bergerac
1942. december 8.

A fogadó emeleti szalonjában ülögélek, várok. Mauzac-ban délután négykor van őrségváltás. A körmömet piszkálgatom. Keresztbe vetem és hintáztatom a lábam. Olvasom A nyomorultakat, vagy egy órán keresztül forgatom a lapokat, de a szavak nem jutnak el az agyamig. Tudom, hogy ezek maradandó szavak, a világirodalom gyöngyszemei. De nem marad meg bennem semmi. Jean Valjean. Gyertyák. Fantine. Betegségek. Cosette. Párizs. Bandák. Gyilkosok. Rablók. Felkelések. Ceruzával alá vannak húzva a sorok, amelyek különösen tetszettek Henrinak. De nem találom a jelentésüket. Ennyi erővel a gombák történetéről is olvashatnék. Vagy a zivatarfelhőkről. A nyomorultak. Én vagyok a nyomorult, hogy csak várok. Mi tart ennyi ideig? Mi történt Garrow-val? Elkapták? Lelőtték? Él egyáltalán, miközben én könyvvel az ölemben ülök egy fotelben? Engem is elkapnak? Mauzac-ba zárnak Garrow-val együtt? Vannak ott egyáltalán női rabok? Vagy egyenesen Ravensbrückbe visznek, ahonnan aztán nincs barát, aki kiszabadíthatna? Jaj, hogy milyen átkozott helyeken kalandozik az elmém, amikor egy egész délutánon át félelemmel tömöm!

4:00
4:13
4:47
5:05
5:15
5:18

Nem vagyok ostoba. Indulnom kell. A bérelt biciklit a fogadó kerítésénél hagyom. Nem megyek vissza Bergerac-ba. Először úgyis ott keresnének. Kelet felé indulok, Lalinde irányába, ott szállok fel a vonatra. Hogy is álcázhatnám magamat? A nevemet nem árultam el Nyúlszájnak, de kétszer is találkoztunk, elég jó személyleírást tud adni rólam. A hajam és a szemem árul el leghamarabb. Váltás ruhát nem hoztam magammal, sok mindent nem tehetek. Nem ártana legalább egy parókát szereznem, ha esetleg élve visszaérek Marseille-be.

Felállok, fogom a táskámat, a fogadó ajtaja felé indulok, három lépést teszek, amikor megszólal a telefon a recepciós pultján. A fogadós lánya helyes, butácska tizenöt éves lány. Ő veszi fel.
– Allô – szól bele, hallgat egy sort, a szeme rám emelkedik. – Mademoiselle Carlier? Oui.
Furcsa, mennyire csak a saját szíve dobogását hallja az ember egy ilyen helyzetben. Négy szapora dobbanást számolok, a fülemben lüktet a vér, miközben a lányka a kagylót nyújtja:
– Magát keresik.
A pultra támaszkodom, a fülemhez emelem a hallgatót. Alig hallhatóan remeg csak a hangom:

– Lucienne Carlier.
– Nancy – hallom a rossz vonalon a távolból Ian Garrow elfúló hangját. Semmi kétség, az ő hangja az. – Köszönöm.
A fogadós lánya engem néz, világosbarna szemében kíváncsiság gyúlik.
– Nincs mit – felelem. – Vigyázzon az úton.
Leteszem a kagylót, megigazítom a táskám vállpántját, és elköszönök a lánytól.
Izzadtan és rémülten érek a lalinde-i vasútállomásra. De legalább időben. Előveszem a papírjaimat, a jegyemet, és leülök az első szabad helyre.
– Késésben, mademoiselle?
Középkorú német tiszt ül velem szemközt, a gyűrűtlen bal kezemet bámulja. A jobb fülcimpája hiányzik, mintha lerágta volna valami hegyes fogú, apró állatka. Igyekszem nem mosolyogni rajta. És erőt veszek magamon, hogy ne akarjam eldugni a kezemet. A gyűrűmet otthon hagytam, Henri vigyáz rá, mert ez a mostani egy olyan út, amin ha elkapnak, semmiképpen sem juthatnak el tőlem hozzá.
Kisodrom az izzadt hajtincset a homlokomból, és zavartan mosolygok a barnaingesre:
– Mindig késésben vagyok.
– Egy ilyen csinos lány és egyedül utazgat – mondja ciccegve. – Hova tart?
– Cannes-ba – hazudom.
– Kár – húzódik mosolyra a szája. – Én csak Marseille-ig megyek.
– És miért kár?
– Mert elvittem volna vacsorázni.
Aki ismer, egyből hallaná, mennyire hazug a nevetésem. De neki nem tűnik fel.
– Nekem nem lenne beleszólásom?
– Mibe?
– Hogy együtt vacsorázom-e magával.
– Talán nem hallotta? – kérdi.
– Mit?
– Elfoglaltuk Vichyt. Mostantól egész Franciaország megszállt terület. Maguknak az ég világon semmibe sincs mostantól beleszólásuk.

Előjegyezhető extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó