Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Erica Anthony - ("A könyvmegjelenés sosem volt állandó napirendi pont nálunk. Mivel én inkább csak magamnak írtam a regényeket, így csak a szívemben reménykedtem benne, hogy ebből egyszer valamikor lehet valami. Mikor elkészültem a Találj Rám kéziratával a férjem bíztatott, hogy küldjem el egy kiadónak. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Erica Anthony írónő, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Találj rám könyve jelent meg eddig, amit NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Nagyon szépen köszönöm a felkérést erre az interjúra. Őszinte leszek veled, most, ebben a pillanatban esek át a tűzkeresztségen, mivel te vagy az első, aki szeretne interjút készíteni velem. Magamról, mindig nehezebben írok, vagy mesélek, mint arról, ami a fantáziámban él, de azért igyekszem összeszedni a gondolataimat. Van 2 gyönyörű fiam, akik már nem is olyan kicsik. 10 és 13 évesek. Velük és a férjemmel egy nagyváros melletti településen élek. Kézápoló és műköröm építőként dolgozom a hétköznapokon egy szépségszalonban, amit nagyon szeretek csinálni. Hiszen ott is a kreativitásomat teszem minden nap próbára. Imádom nézni, és persze lefotózni, az elkészült munkáimat, és az az öröm, ami a vendégeim arcán van, nekem mindennél többet ér. Az írás viszont mindig is nagy szerepet játszott az életemben. Már 16 éves korom óta írok regényeket. Anno inkább ifjúsági és fantasy történet gördült le a „tollamról”, míg most, inkább a romantikus vonalat képviselik az írásaim.

Találj Rám 1. rész című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga a regény 2 hónap alatt elkészült, de akkor még nem ez a változat volt a porondon. Mint utóbb kiderült, én nem tudok keveset írni. Az elkészült regény több mint 900.000 karakter lett, így jött az első dilemma, hogy két részben kell megjelentetni majd a regényt. Így lett az első bemutatkozó könyvem egyből két részes, egy csavaros függővéggel a végén. A kutatómunka nem volt annyira mérvadó nálam, inkább csak a helyszínnek és foglalkozásoknak kellett utána olvasnom, hogy helyesen szerepeljen a történetben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regény teljes mértékben a fantázia szüleménye. Nem merítettem ötletet, sem a saját, sem a környezetem életéből miközben írtam. Az egész sztori egy álommal kezdődött nálam, ami azért is furcsa, mert nagyon ritkán szoktam álmodni, de kb egy éve arra ébredtem, hogy láttam magam előtt egy képet. Ez volt az a bizonyos fotózás jelenet a regény elején. Amit ott leírtam, minden részlete élesen élt a képzeletemben. Először nem vettem róla tudomást, majd mivel nem hagyott nyugodni a történet, leültem a laptop elé és elkezdtem írni. Először abszolút nem figyeltem arra, hogy fejlődjön a karaktereim jelleme, vagy hogy merre halad a történet. Mire felocsúdtam, már elkészült majdnem 40 oldal. Na, itt kezdtem el gondolkodni, hogy ezt most vagy itt abbahagyom, vagy odafigyelek és lehet belőle egy kész regény. Hát igen, tovább írtam…

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írást 16 éves koromban kezdtem, de én úgy mondanám, hogy nálam ez az olvasás szeretetével kezdődött inkább. Tiniként imádtam olvasni. Bármit. Lehetett az romantikus, horror, történelmi, vagy fantázia. Nekem mindegy volt, csak betű legyen benne. Akkor 4 regényt írtam meg, viszonylag rövid idő alatt. Azok mind befejezett művek, amiket még senki sem látott vagy olvasott, csak magamnak írtam őket. Aztán hosszú időre teljesen másfelé terelődött az életem, és az írás csak figyelemelterelő tevékenység volt. Rengeteg elkezdett regény ötlet van a laptopom könyvtárában, de egyikben sem éreztem a kihívást, hogy végigvigyem a történetet a befejezésig. Egészen tavaly nyárig, amikor is megíródott az első kiadott regényem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom, hiszen nálam az írás nem tudatos tevékenység. Ha megszólít egy történet, akkor azt igyekszem leírni. Egyelőre maradok a romantikus/erotikus műfajban, hiszen ebben szeretek alkotni és olvasni is, de nem zárkózom el más zsánertől. Amiben látok még fantáziát, az a történelmi regény és a fantasy, de ott is inkább az érzelmi szálakat előtérbe helyező történet, ami igazán közel állna a szívemhez. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem a regényt, még nem merült fel bennem, hogy ezt alig fél év múlva rajtam kívül más is el fogja olvasni. A férjem bíztatására mertem belevágni a kiadásba. Ő támogatott abban, hogy ez a régóta dédelgetett álmom most megvalósuljon. Az érzés pedig különös volt. Tudtam, hogy kitettem azt a bizonyos pontot a regény végére, és most már el kell engednem, de nehezen ment. Sokszor visszatértem és belejavítottam. Az életben nem vagyok maximalista, de most íróként az írásban azzá váltam. 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az írói álnevem, tulajdonképpen a nevem lefordítva angolul. Erica Anthony. Ez a név már szintén a kezetek óta megvan, de akkor még nem íróként gondoltam magamra. Anno érdekelt a divat világa, szerettem volna divattervező lenni, mivel nagyon szeretek rajzolni. Már a márkanevemet is kitaláltam: Anthony’s. Viszont az élet teljesen más pályára sodort akkor, de a nevet nem felejtettem el sosem, így azonnal tudtam, hogy csak ezzel szeretnék kilépni a nagyközönség elé.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Ez áll hozzám közel. Ebben érzem otthonosan magam, hiszen én is egy örök álmodozó és romantikus típus vagyok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az az érzés leírhatatlan. Én azonban ketté választanám ezt a kérdést. Amikor pozitív visszajelzést kaptam első alkalommal a kiadótól, szinte alig mertem elhinni. Többször, újra el kellett olvasnom az e-mailt, mert tartottam tőle, hogy csak a képzeletem tréfál meg, de nem. Igent mondtak a kiadásra. Amikor viszont legelőször a kezembe fogtam a kinyomtatott regényt, hát nem mondom, hogy nem rohantak meg az érzelmek egy pillanat alatt. Fantasztikus volt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Csakis impulzív. Az írásban nagyon szabad szellem vagyok. Nem hagyom, hogy befolyásoljon a környezetem vagy a saját lelki állapotom. Ha kedvet érzek, írok, mert akkor sikerülni fog, de tudatosan sosem tudtam leülni, hogy most, van fél órám, írnom kell valamit.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van a regényben, nehéz kiragadni belőle bármelyiket is. A könyv két szemszögből, E/1 stílusban íródott. Amit néha nehéznek éreztem, férfi aggyal gondolkodni, hiszen váltakozva haladtam a női és a férfi főszereplő szemszögével. Direkt választottam ezt az írási stílust, mert szerettem volna, ha nem lesz egyhangú a történet, hiszen így plusz olyan szálat lehet bevinni a sztoriba, ami izgalmassá teszi az egészet. Ami még nehéznek bizonyult számomra az az erotikus vonal bevezetése volt. Hiszen más olvasni, és más írni róla. Ezért egy köztes megoldáshoz fordultam. Van benne szenvedély, vágy, romantika és erotika is, de inkább árnyaltabb stílusban. Van, akinek ez is soknak bizonyult, de kaptam olyan kritikát is már, hogy túl finoman fogalmaztam. Hát nem is tudom. Mindenki olvassa el, és döntse el, hogy ő melyik táborba tartozik.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez nagyon érdekes kérdés. Mint már említettem, általában azt írom le, amit a fantáziám diktál, de szeretek nagyon képről is írni. Ez azt jelenti, hogy ha szembe jön velem a neten vagy a valóságban egy fot, és látok benne ötletet, akkor azt beleszövöm a történetembe. Mivel én sosem írok vázlatot, nem egy meghatározott séma alapján haladok, hanem a megérzéseimre hagyatkozom. Egyedül a végkifejlet biztos a fejemben, de az, hogy oda hogyan jutok, teljesen a sorsra bízom. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kéziratomat csak én olvastam egyedül. Őszintén megmondva féltem kiadni a kezem közül, mert tartottam tőle, hogyan fogadná bárki a környezetemből, a tényt, hogy én regényt írok. A nyilvános megjelenésig csak és kizárólag a szűk családom tudott róla, hogy valami nagyon készül a háttérben. Volt is nagy meglepődés mindenki részéről a nagy leleplezős napon. Most, hogy megjelent a könyv, már kicsit bánom, hogy az elején bátortalan voltam. Merni kell kiállni mindenkinek magáért és az álmaiért, mert csak így tud fejlődni a jellemünk. Most, hogy készül a második része a regénynek, már jóval tudatosabban álltam neki. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagy segítséget kaptam egy közeli ismerősömtől, aki fantasztikus tanácsaival és meglátásaival csak jobbá tette az írásomat. Ildi olvasóként nézte a regényt, így szerencsére rá tudott világítani olyan hibákra, amik felett én lehet, hogy átsiklottam volna. Nagyon hálás vagyok neki a munkájáért és az ötleteiért.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A könyvmegjelenés sosem volt állandó napirendi pont nálunk. Mivel én inkább csak magamnak írtam a regényeket, így csak a szívemben reménykedtem benne, hogy ebből egyszer valamikor lehet valami. Mikor elkészültem a Találj Rám kéziratával a férjem bíztatott, hogy küldjem el egy kiadónak. Örökké hálás leszek neki, hogy bízott bennem. A környezetem viszont semmit sem sejtett abból, hogy a napi teendőimen kívül, mivel töltöm a szabadidőmet. Nagy volt a meglepődés mindenki részéről, mikor lehullt a lepel májusban rólam. De ami nagyon jólesett, hogy egytől  egyig mindenki támogatott és elismerte, hogy rengeteg munka van egy regény elkészülésében. Büszkének kell lennem arra, hogy a fantáziámmal olyan világba repíthetem az olvasóimat, amit úgy hívunk, hogy olvasás.   

 Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén még egy regény várható tőlem, ősszel, a most megjelent Találj Rám első részének a folytatása. A címe: Válassz engem lesz! Nagyon sokan várják már, hogy mindkét könyv a kezükben legyen. Van aki, azért, mert már nagyon kíváncsi hogyan folytatódik a történet, valaki pedig azért, mert csak egyben szereti elolvasni a függővéges regényeket. Nekik is üzenem, már nem kell sokat várni rá

A jövőre nézve rengeteg tervem van, amiket mind szeretnék megvalósítani. Már várakozik a laptopomon egy új történet, ami a következő évben fog megjelenni. Itt is garantálhatom a szenvedélyes pillanatokat, a humort, és elárulhatom, hogy nagy szerepe lesz egy vörös cicának is a sztoriban, de kissé elmerülök a keleti kultúrában is….

Az olvasóimnak csak annyit üzennék, hogy köszönöm. Köszönöm azoknak, akik már elolvasták a könyvet és véleményt formáltak róla, mert ezekből tudok fejlődni és egyre jobb lenni, és köszönöm azoknak is, akik most még gondolkodnak, hogy vajon ez a regény nekik íródott-e. Legyenek ők is bátrak és tegyenek egy próbát a könyvvel.

Köszönöm a lehetőséget!

Én köszönöm!

A könyvet itt tudod megvenni:

Erica Anthony írói oldala

NewLine Kiadó

Újraolvasás - R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.) - ("Laza, könnyed olvasmány, nem egy bonyolult romantikus történet, igazi nyári, strandolós könyv. Aki könnyedebb, light-os könyvre vágyik akkor pont, ezt ajánlom. Van itt humor, kaland, vicces és abszurd helyzetek. ")

Továbbra is szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, hogy kiadta R. Kelényi Angelikától a Barcelona, Barcelona című könyvét. Hiszen majd egy év után is, imádtam. Újra olvastam a könyvet, mert nemrég érkezett hozzám a sorozat többi része is. Így elkezdtem, hogy majd folytatni tudjam. Ami nem is olyan hamar hozom is a véleményemet arról is, de most Barcelona,Barcelona (Caroline Wood 1.) sorozattal kezdem.

 

 R.Kelényi Angelika:
Barcelona,Barcelona
(Caroline Wood 1.)

 

Tartalom:

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

  Véleményem
5/5

Uhh, de jó régen olvastam Barcelona, Barcelonát. Már akkor is nagyon szerettem, de most hogy újra olvastam még jobban.
Másodszorra már nem olyan gyorsan olvastam, mint először. De így is szórakoztató volt, miután Tom megjelent.
Néhol vicces, kínosra sikerültek a vacsorái. Nem semmi kalandokba keveredett Caro. Pont ezért szeretem, mert olyan vagány, kalandokra éhező csaj volt. Aki nem fél bolondot csinálni a magából.
Továbbra is Tom a kedvencem, Ben felejtős, Carlos pedig... Hát, Carlos....Kicsit vicces, igazi nőfaló hírében áll.

Nehezen tudtam olvasni, olyan lassan indult be. Azt hittem, hogy rögtön elkap a lendület,mint régebben, nos tévedtem. Eleje lassú, közepétől már lendületes volt illetve, ahogy Tom belépett a Hotel ajtajában. Onnantól kezdve nem volt megállás. Szerettem Tomot bíztam abban, hogy Caro végül őt fogja majd választani.
Laza, könnyed olvasmány, nem egy bonyolult romantikus történet, igazi nyári, strandolós könyv. Aki könnyedebb, light-os könyvre vágyik akkor pont, ezt ajánlom.
Van itt humor, kaland, vicces és abszurd helyzetek.
Most, hogy kiolvastam, itt van mellettem a következő történet Róma, Róma címmel. Nagyon kíváncsi vagyok miféle kalamajkába, keveredik.

Őszintén ezt a Caroline Wood sorozatot érdemes egyben megvenni, én is ezért vártam. Alig, hogy kiolvastam az első részt, már nyomban kezdtem is a második részt, hogy mi lesz a vele, milyen kalandokba fog keveredni. Az első rész nagyon erős kezdés a következő kalandokhoz. Az biztos, aki ezt a könyvet, sorozatot választja egy cseppet sem fog unatkozni. Én tuti, nem fogok.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bookline

Álomgyár Kiadó

R. Kelényi Angelika írói oldala

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete (The Invisible Life of Addie LaRue) - ("„Annyira elmerültem benne, hogy teljesen megfeledkeztem a való világról.” Jodie Picoult ")

 „Tökéletes egyensúly a sötétség és a fény, a mítosz és a valóság között.”
Alix E. Harrow

„Dacos, örömteli lázadás az idő, a sors és maga a halál ellen.”
Peng Shepherd

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
(The Invisible Life of Addie LaRue) 

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni.
Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

V. E. Schwab tavaly ősszel megjelent regénye letarolta az amerikai piacot, több mint 200.000 példányos eladásával az elmúlt évek egyik legnagyobb fantasy sikere lett, ráadásul a mai napig megtalálható az ország nemzeti listájának legjobb húszas mezőnyében.

Több kritikus szerint ő napjaink legjobb fantasy szerzője, tehetségét Neil Gaimanéhez hasonlítják, aki ugyancsak rendkívüli elismeréssel beszélt erről a könyvről.

A filmkészítési jogok már a nemzetközi megjelenés előtt elkeltek.

Megjelenik augusztus 31-én!
Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Ballai Mária

Fülszöveg

 

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredésében fausti alkut köt egy titokzatos szellemalakkal, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. A férfi megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa a titokzatos kísértet, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének. 

 

 Blörbök

“Addie LaRue arra kárhoztatott, hogy mindenki elfelejtse, ennek ellenére ellenállhatatlanul felejthetetlen karakter, és története a valószerűtlen halhatatlanság legélvezetesebb meséje.”
Neil Gaiman

„Az Addie LaRue láthatatlan élete egy olyan könyv, ami tökéletes egyensúlyt teremt a sötétség és a fény, a mítosz és a valóság között. Ironikus, de felejthetetlen.”
Alix E. Harrow

„Victoria Schwab egy évszázadokon átívelő, szédítő, kaleidoszkópszerű kalandra csábít minket, amely tele van szeretettel, veszteséggel, művészettel és háborúval – közben ezernyi apró, varázslatos pillanattal kápráztatja el az érzékszerveinket. Az Addie LaRue láthatatlan élete éppúgy a hatása alá vonja az olvasókat, mint a hősnőt a fausti alkuja. A regényben gyorsan követik egymást a fordulatok, és hol összetörik az olvasó szívét, hol örömmámorban úsztatják az igazán remek és elvetemült fondorlatok miatt.”
Naomi Novik

„Annyira elmerültem benne, hogy teljesen megfeledkeztem a való világról.”
Jodie Picoult

„Az Addie LaRue láthatatlan élete egy olyan könyv, amilyenbe csak egyszer fut bele az ember élete során... Dacos, örömteli lázadás az idő, a sors és maga a halál ellen – hatásosan emlékeztet arra, hogy a szerelem az egyetlen, ami elég varázserővel rendelkezik ahhoz, hogy mindent legyőzzön.”
Peng Shepherd

„Az Addie LaRue láthatatlan élete Schwab egyik korábbi regényéhez sem hasonlít – nagyszabású, mégis bensőséges, elsöprő erejű, de nem terjengős... Ha Addie bizonyít valamit, az az, hogy a tetteink és kapcsolataink hatása sokkal nagyobb és hosszabb életű annál, mint gondolnánk. Az Addie arcán szétszóródó hét szeplőhöz hasonlóan mi is létrehozzuk a saját csillagképünket, és én a mostani sötét időszakot fényesebbnek éltem meg amiatt, hogy az enyémben Addie is szerepelt.”
Slate

„Schwab csodás stílusban boncolgatja, milyen annak, aki olyan sokáig volt egyedül, hogy halálra rémül, amikor végül társra talál... Addie egy önálló és magával ragadó szereplő, akinek minden nehézség ellenére sikerül nyomot hagynia a világban.”
USA Today

„Schwab története szívet melengető és magával ragadó. A múltban játszódó részek azt a benyomást keltik, mintha gyertyafénynél olvasnánk őket... A könyv nem más, mint egy utalás arra, hogy a nőket kitörölték a feljegyzett történelemből. Ez az utalás azonban olyan finom, hogy szinte fel sem tűnik. Addie LaRue egy metafora, egy nő, aki szó szerint azért küzd, hogy észrevegyék, miközben éli a saját életét. Végig szurkoltam neki.”
New York Times Book Review

„Az utóbbi idők egyik legösztönzőbb, legellenállhatatlanabb és legelbűvölőbb regénye.”
Washington Post

„A szépirodalmi fikció eszköztára nem különül el lényegesen a többi fikcióétól, és V. E. Schwab új könyve, az Addie LaRue láthatatlan élete nemcsak a műfajában lenyűgöző könyv, hanem egy lenyűgöző könyv és kész... pompás, magával ragadó történet... Schwab gondos, ambiciózus és igényes író, aki sem a szereplőit, sem az olvasóit nem ereszti a markából... Ez a könyv nem keveri a műfajokat, nem haladja meg őket, hanem egyszerűen lényegtelenné teszi a létezésüket.”
Chicago Review of Books

„Egy életmű csúcsa... Átható, lírai próza, erkölcsi szempontból összetett, elbűvölő szereplők, egyedi mágia teljesen újszerű köntösben. Minden bizonnyal örök kedvenc lesz... Meghazudtolja a műfajokat, keveri a romantikát a történelemmel, a fantasyt a borzalmakkal ez a különböző korokon átívelő történet. Egy fiatal (és valójában nagyon idős) nőről szól, aki hol felülmúlja a halandókat, hol alulmarad velük szemben... romantikus, nagyra törő, kihívóan és határozottan reményteli történet. Egyszerre nagyszabású és bensőséges, olvasása közben felmerül a kérdés, hogy mi a művészet... Schwab a műfaj egyik legtehetségesebb írója... A könyv őszintén szólva bravúros és ámulatba ejtő.”
Tor.com 

V. E. Schwab

 

Részlet a kötetből

És Henry most már tudja, hogy túl sokat ivott.Próbált eljutni arra a pontra, ahol már nem érez semmit, de úgy gondolja, továbbment a kelleténél, és egy rosszabb helyre tévedt. Forog vele a világ, és ez az érzés már rég nem kellemes. Talál pár tablettát a hátsó sebében, még a testvére, Muriel adta neki a legutóbbi találkozásuk alkalmával. Azt mondta róluk, hogy kis, rózsaszín esernyők. Henry lenyeli őket, miközben a csepergés felhőszakadássá fajul. Csöpög a víz a hajából, kis erekben folyik végig a szemüvegén, és átáztatja az ingét.
Nem érdekli.
Talán az eső majd tisztára mossa.
Talán elmossa őt magát is.
Elér a házig, ahol lakik, egy darabig ácsorog a járdán, bámulja a tetőt és az eget. Valahogy ráveszi magát arra, hogy felmenjen a kapuig vezető hat lépcsőfokon, majd az azt követő huszonnégyen, bár tudja, a lakásában egy olyan múlt várja, amely nem tartogat neki jövőt. Ezért a lépcső tetején leroskad, hátradől, majd feltápászkodik. Egyszer csak a tetőn találja magát. Nem emlékszik, hogy került oda. Azon tűnődik, hány lépést kellene megtennie a széléig. Erőt vesz magán, megszakítja ezt a gondolatmenetet, a szeméhez nyomja a tenyerét, és azt mondja magának, hogy ez csak egy vihar.
Be kell deszkáznia az ablakokat, és ki kell várnia a végét.
Ez csak egy vihar.
Ez csak egy vihar.
Csak egy…
Nem tudja, mikor jelenik meg mellette a férfi.
Az egyik pillanatban még egyedül van, a másikban már nem.
Kattan egyet egy gyújtó, majd Henry látótere szélén megjelenik egy kis, táncoló láng. Aztán megszólal egy hang. Egy másodpercig olyan, mintha mindenhonnan áradna felé, aztán pontosan maga mellől hallja.
– Pokoli este.
Egy kérdés kérdőjel nélkül.
Henry oldalra pillant, és egy férfit pillant meg, aki elegáns, szénfekete öltönyt visel a kigombolt, fekete ballonkabátja alatt. Egy rémes pillanatig azt hiszi, a bátyja, David az. Aki azért jött, hogy emlékeztesse arra, mennyi mindenben csalódást okozott.
Az idegennek ugyanolyan fekete haja és kiugró állkapcsa van, mint a testvérének, de David nem dohányzik, soha életében nem keresné fel Brooklynnak ezt a részét, és korántsem ilyen jóképű. Minél tovább bámulja Henry az ismeretlent, annál kevesebb hasonlóságot fedez fel – és annál inkább tudatosodik benne, hogy a férfi nem lesz vizes.
Holott még most is zuhog az eső, és egyre jobban átáztatja a fiú gyapjúkabátját és pamutingét, hideg kezeket tapasztva a bőréhez. Az elegáns öltönyt viselő idegen semmilyen erőfeszítést nem tesz arra, hogy megóvja a gyújtó kis lángját vagy a cigarettát az esőtől. Szív egy nagy slukkot, és felfelé biccenti a fejét, mintha már várta volna az esőt.
Nem érik testét az esőcseppek.
Mindenhová potyognak körülötte, de ő száraz marad.
Henrynek arra gondol, hogy talán szellem. Vagy varázslat. Vagy ami a legvalószínűbb: hallucináció.
– Mit szeretnél? – kérdezi az idegen, miközben még mindig az eget bámulja.
Henry ösztönösen összerezzen, de a férfi hangja nem dühös, csak kíváncsi, érdeklődő. Feje lassan lefelé billen, majd Henryre néz. A fiú még soha nem látott olyan zöld szempárt. Olyan fényes, hogy csillog a sötétben.
– Most, ebben a pillanatban – pontosít az idegen. – Mit szeretnél?
– Boldog akarok lenni – felel Henry.
– Ah – sóhajt fel az idegen, miközben füst kúszik ki az ajkai közül –, azt senki nem adhatja meg neked!
Te nem.
Henrynek fogalma sincs arról, ki ez a férfi, vagy egyáltalán valóságos-e, de még az alkohol és a kábítószer ködén keresztül is világosan látja, hogy össze kellene végre szednie magát és be kellene mennie a házba. De nem tudja rávenni a lábát arra, hogy megmozduljon, túlságosan ránehezedik a világ, és most előtörnek, áradnak belőle a szavak.
– Nem tudom, mit akarnak tőlem – panaszolja. – Nem tudom, milyennek kellene lennem. Azt mondják, legyek önmagam, de nem gondolják komolyan, és én ebbe belefáradtam… – mondja elbicsakló hangon. – Belefáradtam abba, hogy csalódást okozok. Hogy olyan… nem arról van szó, hogy egyedül vagyok. Azzal nincs bajom. De ez… – Ujjaival az inge elejét markolássza. – Ez fáj.
Egy kéz emelkedik felfelé az álla alatt.
– Nézz rám, Henry! – mondja az idegen, akinek be sem mutatkozott.
Henry felpillant, a ragyogó szempárba néz. Lát benne gomolyogni valamit, mintha füst lenne. Az idegen gyönyörű, de vonásai egy farkast idéznek. Mohó és átható a tekintete, smaragdja rávetül a fiúra.
– Tökéletes vagy – duruzsolja a férfi, és hüvelykujjával végigsimítja Henry arcát.
Hangja olyan, mint a selyem, és Henry elolvad tőle, elolvad az érintésről, már-már az egyensúlyát is elveszti, amikor a férfi keze eltávolodik tőle.
– A fájdalom szép is tud lenni – mondja az idegen füstfellegeket eregetve. – Átalakító, teremtő erővel bír.
– De én nem akarok fájdalmat érezni – siránkozik Henry rekedt hangon. – Azt akarom, hogy…
– Azt akarod, hogy szeressenek.
Erre egy halk, üres hang felel, félig köhögve, félig zokogva.
– Igen.
– Akkor hagyd, hogy szeressenek!
– Úgy beszélsz, mintha az olyan egyszerű lenne.
– Az is. Ha hajlandó vagy megfizetni az árát.
Henryből fuldokló nevetés tör fel.
– Nem a megfizethető szerelemre vágyom.
Az idegen arcán átvillan egy sötét mosoly.
– Én meg nem a pénzről beszélek.
– Hanem?
Az idegen kinyújtja a kezét, és Henry szegycsontjára teszi.
– Az egyetlen olyan dologról, amit minden ember adni tud.
Henry egy pillanatig azt hiszi, az idegen a szívét akarja, még ha az össze is van törve – aztán megvilágosodik. Egy könyvesboltban dolgozik, sok hőskölteménnyel, allegóriával és mitológiai történettel találkozott már. Sőt, az élete első kétharmadát szent iratok tanulmányozásával töltötte, serdülőkorában rendszeresen olvasott Blake-et, Miltont és Goethét. De sok idő telt el azóta, hogy bármelyiket is többnek tartotta volna a mesénél.
– Ki vagy te? – kérdezi.
– Én vagyok az, aki ha gyújtóst lát, tüzet gyújt vele. Aki gondozásba veszi az emberi képességeket.
Henry az idegenre mered, akinek továbbra is száraz maradt a ruhája. Ördögi szépséget fedez fel az ismerős arcban, és hirtelen kígyószerűnek látja a szemét. Tudja, mivel áll szemben: egy éber álommal. Korábban is tapasztalt már hasonlót egy-két alkalommal, amikor kíméletlenül begyógyszerezte magát.
– Nem hiszek az ördögben – jelenti ki. – És nem hiszek a lélekben sem.
Az idegen a nyakát nyújtogatja.
– Akkor nincs mit vesztened.
Ekkor visszaárad a fiúba az a csontig hatoló bánat, amelyet az idegen társasága pár percig csillapított. Mintha még nagyobb nyomás nehezedne a berepedezett üvegre. Henry kicsit meginog, de az idegen elkapja.
A fiú nem emlékszik arra, mikor került elé a férfi, de most szemtől szemben állnak egymással. És amikor az ördög újra megszólal, új mélységet kap a hangja, egyenletes melegség árad belőle, és a fiúnak olyan benyomása támad, mintha egy takarót terítenének a vállára. Hagyja, hogy elmerüljön ebben az érzésben.
– Azt akarod, hogy szeressenek – mondja az idegen –, hogy mindenki szeressen. Azt akarod, hogy mindenkinek elég legyél. Én meg tudom ezt adni neked. És cserébe csak egy olyan dolgot kérek, ami nem is fog hiányozni. – A férfi kinyújtja a kezét. – Nos, Henry? Mit mondasz?
És a fiú kételkedik abban, hogy ebből bármi is valóságos lenne.
Ezért nem számít neki.
Vagy az is lehet, hogy az esőben álló férfinak igaza van.
Egyszerűen már nincs mit veszítenie.
Végül könnyen rászánja magát.
Olyan könnyen, mintha lelépne a szakadék széléről.
És lezuhanna.
Henry megfogja a férfi kezét. Az idegen megszorítja, elég erősen ahhoz, hogy felszakítsa a vágásokat a tenyerén. De a fiú végre már nem érzi a fájdalmat. Nem érez semmit sem. A sötétség elmosolyodik, és kimond három szót.
– Áll az alku.

Előjegyezhető extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène (Code Name Hélène) - ("„Elképesztően olvasmányos beszámoló egy alig ismert, ugyanakkor rendkívüli történelmi alakról. Lawhon eddigi legjobb regénye.” Kirkus Reviews ")

 

„...ez a nő tényleg létezett, és ez az egész tényleg megtörtént...”

(Bookpage)

Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
(Code Name Hélène)

Ariel Lawhon igaz történeten alapuló történelmi regénye a társasági hölgyből kémmé avanzsált Nancy Wake életéről.

Már készül belőle a filmsorozat Elizabeth Debicki (The Crown, Tenet, The Night Manager) főszereplésével!

Megjelenik augusztus 31-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Török Krisztina

 Fülszöveg

Nancy Wake 1936-ban Párizsban él, és a Hearst konglomerátum újságírójaként dolgozik. Itt ismeri meg a dúsgazdag francia iparmágnást, Henri Fioccát, akivel szerelmesek lesznek egymásba, majd össze is házasodnak. Nem sokkal később a németek megszállják Franciaországot, és az újdonsült Mrs. Fiocca kénytelen máris egy újabb nevet felvenni: egy háborús fedőnevet.

A Fedőneve Hélène Nancy Wake második világháborús krónikája, akinek a nevét a világon mindenkinek ismerni kellene. Megtudjuk, hogyan csempészett iratokat a Vichy szabad zónában, hogy az üldözöttek Spanyolországon át menekülhessenek a nácik elől. Végigkövethetjük a saját menekülését a Pireneusokon át, miután a Gestapo ötmillió frankos vérdíjat tűzött ki a fejére. Megismerhetjük az angol SOE (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) soraiba való csatlakozásának körülményeit, és azt, hogyan lett ezután a francia ellenállás egyik legbefolyásosabb vezére.

A Fedőneve Hélène fordulatokban gazdag, izgalmas kémregény a második világháború időszakáról. Ariel Lawhon a történelmi hűséget megőrizve, részben a képzeletére hagyatkozva mutatja be Nancy Wake lebilincselő és mozgalmas történetét a szerelemről, az önfeláldozásról és a megingathatatlan eltökéltségről.

 

Blörbök

”Ariel Lawhon egyformán rabul ejti a történelmi regényeket és a II. világháború korát kedvelő olvasókat, valamint azokat, akik szeretik a vad, szókimondó, független nőalakokat. A Fedőneve Hélène mélységeiben mutatja be, hogy egyetlen, a félelemmel farkasszemet néző ember is milyen jelentős változásokat érhet el a viharos háborús időkben.”
Lisa Wingate, az Elrabolt életek New York Times bestsellerszerzője

„Lebilincselő történelmi regény... Ráadásul ez a nő tényleg létezett, és ez az egész tényleg megtörtént – szól a mantra az olvasó fejében, ahogy oldalról oldalra nem tér magához ámulatából.”
Bookpage

„Elképesztően olvasmányos beszámoló egy alig ismert, ugyanakkor rendkívüli történelmi alakról. Lawhon eddigi legjobb regénye.”
Kirkus Reviews

„Parádés... Lawhon a francia ellenállás legbelső berkeibe repít bennünket, azon belül is egy mindenre elszánt és rendkívüli ösztönökkel megáldott hősnő elméjébe, hogy láthassuk, milyen szokatlan bravúrral szállt szembe a nácikkal és a férfiak arrogáns szexizmusával…”
Booklist

„Lélegzetelállító történet... Lawhon az események kellős közepébe repíti az olvasót, az életteli, lendületes stílus pedig letehetetlenné teszi a könyvet. Ráadásul a részletes utószóból kiderül, hogy a Fedőneve Hélène nagyrészt történelmi tényeken alapul. Ez a regény igazi főhajtás hősnője előtt, aki rendkívüli emberként élte életét.”
Publishers Weekly 

Ariel Lawhon

Ariel Lawhon több történelmi regény szerzője, melyek rendre az amerikai eladási listák élén nyitottak. A 2018-as I Was Anastasia hozta meg az áttörést a pályáján, a kötet New York Times Bestseller lett. Az ezt követő Fedőneve Hélène az eddigi legsikeresebb regénye, sorozat is készül belőle Elizabeth Debicki főszereplésével. Lawhon Nashville mellett él férjével és négy fiával.

 

Részlet a kötetből

 

Bergerac
1942. december 8.

A fogadó emeleti szalonjában ülögélek, várok. Mauzac-ban délután négykor van őrségváltás. A körmömet piszkálgatom. Keresztbe vetem és hintáztatom a lábam. Olvasom A nyomorultakat, vagy egy órán keresztül forgatom a lapokat, de a szavak nem jutnak el az agyamig. Tudom, hogy ezek maradandó szavak, a világirodalom gyöngyszemei. De nem marad meg bennem semmi. Jean Valjean. Gyertyák. Fantine. Betegségek. Cosette. Párizs. Bandák. Gyilkosok. Rablók. Felkelések. Ceruzával alá vannak húzva a sorok, amelyek különösen tetszettek Henrinak. De nem találom a jelentésüket. Ennyi erővel a gombák történetéről is olvashatnék. Vagy a zivatarfelhőkről. A nyomorultak. Én vagyok a nyomorult, hogy csak várok. Mi tart ennyi ideig? Mi történt Garrow-val? Elkapták? Lelőtték? Él egyáltalán, miközben én könyvvel az ölemben ülök egy fotelben? Engem is elkapnak? Mauzac-ba zárnak Garrow-val együtt? Vannak ott egyáltalán női rabok? Vagy egyenesen Ravensbrückbe visznek, ahonnan aztán nincs barát, aki kiszabadíthatna? Jaj, hogy milyen átkozott helyeken kalandozik az elmém, amikor egy egész délutánon át félelemmel tömöm!

4:00
4:13
4:47
5:05
5:15
5:18

Nem vagyok ostoba. Indulnom kell. A bérelt biciklit a fogadó kerítésénél hagyom. Nem megyek vissza Bergerac-ba. Először úgyis ott keresnének. Kelet felé indulok, Lalinde irányába, ott szállok fel a vonatra. Hogy is álcázhatnám magamat? A nevemet nem árultam el Nyúlszájnak, de kétszer is találkoztunk, elég jó személyleírást tud adni rólam. A hajam és a szemem árul el leghamarabb. Váltás ruhát nem hoztam magammal, sok mindent nem tehetek. Nem ártana legalább egy parókát szereznem, ha esetleg élve visszaérek Marseille-be.

Felállok, fogom a táskámat, a fogadó ajtaja felé indulok, három lépést teszek, amikor megszólal a telefon a recepciós pultján. A fogadós lánya helyes, butácska tizenöt éves lány. Ő veszi fel.
– Allô – szól bele, hallgat egy sort, a szeme rám emelkedik. – Mademoiselle Carlier? Oui.
Furcsa, mennyire csak a saját szíve dobogását hallja az ember egy ilyen helyzetben. Négy szapora dobbanást számolok, a fülemben lüktet a vér, miközben a lányka a kagylót nyújtja:
– Magát keresik.
A pultra támaszkodom, a fülemhez emelem a hallgatót. Alig hallhatóan remeg csak a hangom:

– Lucienne Carlier.
– Nancy – hallom a rossz vonalon a távolból Ian Garrow elfúló hangját. Semmi kétség, az ő hangja az. – Köszönöm.
A fogadós lánya engem néz, világosbarna szemében kíváncsiság gyúlik.
– Nincs mit – felelem. – Vigyázzon az úton.
Leteszem a kagylót, megigazítom a táskám vállpántját, és elköszönök a lánytól.
Izzadtan és rémülten érek a lalinde-i vasútállomásra. De legalább időben. Előveszem a papírjaimat, a jegyemet, és leülök az első szabad helyre.
– Késésben, mademoiselle?
Középkorú német tiszt ül velem szemközt, a gyűrűtlen bal kezemet bámulja. A jobb fülcimpája hiányzik, mintha lerágta volna valami hegyes fogú, apró állatka. Igyekszem nem mosolyogni rajta. És erőt veszek magamon, hogy ne akarjam eldugni a kezemet. A gyűrűmet otthon hagytam, Henri vigyáz rá, mert ez a mostani egy olyan út, amin ha elkapnak, semmiképpen sem juthatnak el tőlem hozzá.
Kisodrom az izzadt hajtincset a homlokomból, és zavartan mosolygok a barnaingesre:
– Mindig késésben vagyok.
– Egy ilyen csinos lány és egyedül utazgat – mondja ciccegve. – Hova tart?
– Cannes-ba – hazudom.
– Kár – húzódik mosolyra a szája. – Én csak Marseille-ig megyek.
– És miért kár?
– Mert elvittem volna vacsorázni.
Aki ismer, egyből hallaná, mennyire hazug a nevetésem. De neki nem tűnik fel.
– Nekem nem lenne beleszólásom?
– Mibe?
– Hogy együtt vacsorázom-e magával.
– Talán nem hallotta? – kérdi.
– Mit?
– Elfoglaltuk Vichyt. Mostantól egész Franciaország megszállt terület. Maguknak az ég világon semmibe sincs mostantól beleszólásuk.

Előjegyezhető extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

Octavia E. Butler: A magvető példázata (Parable of the Sower) - ("Híres posztapokaliptikus regény a reményről és az erőszakról – egy díjnyertes szerző tollából. Az 1984-hez és A szolgálólány meséjéhez hasonló remekmű. John Green, New York Times")

Híres posztapokaliptikus regény a reményről és az erőszakról – egy díjnyertes szerző tollából. Az 1984-hez és A szolgálólány meséjéhez hasonló remekmű.

John Green, New York Times

 

Octavia E. Butler: A magvető példázata
(Parable of the Sower)

Megjelenik augusztus 31-én! 

Agave Könyvek Kiadó

Octavia E. Butler regényei Margaret Atwood könyveihez hasonlóan az utóbbi években modern klasszikusokká váltak, csak míg Atwood

A szolgálólány meséjével a nők elnyomására hívta fel a figyelmet, addig Butler az idegengyűlölettel és a klímaváltozással foglalkozott.

A magvető példázatával kezdődő kétkötetes, Földmag című duológiája igazi látnoki könyv: a második részben az USA megválaszt magának egy szélsőséges, radikális elnököt, aki a „Make America Great Again" jelmondattal kampányol.

 A magvető példázata tavaly, 27 évvel a megjelenését követően New York Times Bestseller lett.
Butler minden(!) művének elkeltek a megfilmesítési jogai.

Érdemes megnézni a szerző életművéről készült TED-videót (magyar felirattal):

TED - Videó

Fordította: Huszár András

Fülszöveg

2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében

Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.

Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart, és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.

Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabb. A magvető példázata számtalan írót inspirált, és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett.

Blörbök

„Butler a sci-fi úttörője, a műfaj egyik legkiemelkedőbb szerzője."
– Entertainment Weekly

"Megdöbbentő történet. Ijesztő látomás a szomorú jövőről, amelyet az emberek tudatlanságának, rasszizmusámak és kapzsiságának köszönhetünk, és kísérteties párhuzamba állítható a jelenlegi utunkkal. A főhőse a túlérzékeny tinédzser, Lauren, akinek bátorsága és esze végtelen inspirációs forrás. "
– Bolha, Wall Street Journal

„Megragadó történet a túlélésről, és megrendítő beszámoló arról, hogyan tudunk fejlődni egy széteső világban."
– New York Times Book Review

„Octavia Butler a Maya Angelou, James Baldwin és Toni Morrison alkotta szerzői liga nélkülözhetetlen tagja. A sci-fi és a szépirodalom nagymestere, regényei megismertetik az olvasót az emberi faj lehetőségeivel és veszélyeivel, miközben leckéket kapunk a törzsiség, a faji kérdések, a társadalmi nemek és szexualitás problémáiról.”
– O, The Oprah Magazine

„Az afrofuturizmus és a szélesebb értelemben vett sci-fi műfajának fundamentuma. Egy olyan világban játszódik, amely mindössze tíz év múlva bekövetkezik, amelyben a víz ugyanolyan értékes anyag, mint az olaj, a kábítószerfüggőség rombolja a közösségeket, és politikai vezetője a „Make America Great” szlogen égisze alatt építi ki politikai hatalmát. "
– Buzzfeed

„Pofátlanul előrelátó és bölcs könyv. Érdemes elolvasni azoknak, akik egy jobb világ felépítésére törekszenek, miközben ez a járvány továbbra is leleplezi, mennyire tarthatatlan, mennyire romlottan egyenlőtlen az amerikai életmód, és mindig is az volt."
– Yaa Gyasi, New York Times

„Butler – akár egy világítótorony, amely a megértés szigetéről magasodik fölénk a tengerből. Fogalmam sem volt, hogyan juthatok el oda, de tudtam, hogy életmentő számomra. Egyfajta ellenállás. Butler és az olyan írók, mint Ursula Le Guin, Toni Morrison és Margaret Atwood a műfaj alapelveit használták fel, hogy felfedjék a jelen igazságtalanságait és bemutassák az evolúciónkat."
– Brit Marling, New York Times

„Butler szokatlan melegséggel, érzékenységgel, őszinteséggel és megértéssel meséli el történetét; noha a sci-fi olvasók felismerik benne a jövőbeli Földet, Lauren Olamina és elképzelései olyanok, mint egy fa a csemeték között."
– Publishers Weekl

Octavia E. Butler

1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért. Ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.

Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt. 

Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különfélemutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus.

Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.

Részlet a kötetből

 

Amit megérintetek,

azt megváltoztatjátok.

Amit megváltoztattok,

az megváltoztat titeket.

Nincs más igazság,

csak a változás.

Isten: a változás.

Tegnap éjjel megint jött a visszatérő álmom. Végül is, számíthattam volna rá, hiszen a vívódás hozza elő – olyankor szoktam ezt álmodni, amikor a saját horgomra akadva vergődöm, és úgy teszek, mintha nem történne semmi szokatlan. Amikor apám lánya próbálok lenni. Ma van a születésnapunk: én a tizenötöt töltöm be, apám az ötvenötöt. Holnap igyekszem majd a kedvére tenni; nemcsak neki, hanem a közösségnek és Istennek is. Előző éjjel tehát arra emlékeztetett az álmom, hogy mindez hazugság. Azt hiszem, muszáj lesz írnom az álmomról, a szóban forgó hazugság ugyanis rettenetesen zavar.
Repülni tanulok, felemelkedem a levegőbe. Senki nem tanít rá, magamtól, apránként sajátítom el a repülés képességét, álomról álomra veszem a leckéket. Nem valami burkolt kép, cserébe makacsul vissza-visszatér. Sok leckén túl vagyok már, egyre jobban megy a repülés. Egyre magabiztosabb vagyok, de azért még mindig félek. Nem tudom igazán irányítani magam.
Előredőlök az ajtó felé. Úgy néz ki, mint ami a folyosóra nyílik a szobámból. Mintha messze lenne, mégis arrafelé hajolok. Megfeszülök, és merev tagjaimmal elengedem a kapaszkodót, ami eddig megakadályozta, hogy felemelkedjem vagy elessem. A levegőnek nyomakodok, felfelé török; nem emelkedem, de nem is zuhanok lefelé. Egyszer csak megmozdulok, mintha a rettegés és öröm határán feljebb siklanék, fel a pár méterrel a padló felett lebegő légrétegre.
A nyitott ajtó irányába úszom. Hűvös, sápadt fény árad be a szobába. Hirtelen jobbra csúszok; még egy kicsit. Látom, hogy célt fogok téveszteni, és a falba csapódni, de nem tudok megállni vagy megfordulni. Elsodródom az ajtótól, és a hűvös ragyogást másféle fényár váltja fel.
Ég a szemközti fal. Lángok lobbantak fel a semmiből, elemésztik a falat, felém kúsznak, nyújtóznak. A tűz rohamosan terjed. Belesodródok. Felcsapnak körülöttem a lángok. Kapálózva, vergődve próbálok visszaúszni a biztonságba, markolom a levegőt, a tüzet, rúgkapálok, meggyulladok! Sötétség.
Néha félig kiránt az álomból, amikor elborítanak a lángok. Nem egy jó érzés. Ha teljesen felébredek, nem tudok visszaaludni. Próbálom, de sosem szokott sikerülni.
Ezúttal félálomban maradok. Fokozatosan átcsúszom az álom második felébe – a hétköznapi, valóságos részébe, ami ténylegesen megtörtént velem évekkel ezelőtt, kiskoromban, bár akkor nem tűnt fontosnak.
Sötétség.
Fény dereng fel.
Csillagok.
Rám vetül hűs, halovány, hunyorgó fényük.
– Gyerekkoromban nem láthattunk ilyen sok csillagot – meséli a mostohaanyám. Spanyolul beszél, az anyanyelvén. Mozdulatlanul áll, és eltörpül a Tejút széles sávját szemlélve. Sötétedés után kimentünk leszedni a kimosott ruhákat a szárítókötélről. Napközben szokás szerint rekkenő hőség volt, kiélvezzük a kora esti lehűlést. A Hold nem sütött ki, mégis tisztán látunk a sötétben: csillagok borítják az égboltot.
A városnegyed fala tömören, komoran magasodik a közelben. Kuporgó állatnak tűnik, aki talán ugrásra készül – fenyegetőbb, semhogy védelmet nyújtana. Ám mostohaanyám ott áll mellettem, és ő nem fél. A közelébe húzódom. Hétéves vagyok.
Felnézek a csillagokra, a sűrű, sötét égre.
– Miért nem láttátok a csillagokat? – tudakolom. – Mindenki látja őket. – Én is spanyolul szólok hozzá, ahogy tanította. Így valamiért meghittebb a beszélgetés.
– A városi fények miatt – feleli. – Lámpák, fejlődés, növekedés. Csupa olyasmi, amikkel már nincs erőnk foglalkozni ilyen hőségben és szegénységben. – Szünetet tart. – Amikor annyi idős voltam, mint te, anyám azt mondta, hogy a csillagok… már az a kevés, amit láttunk… ablakot nyitnak a mennyországba. Isten azon keresztül tart szemmel minket. Majdnem egy évig hittem neki. – Mostohaanyám átnyújt egy nyalábot a kisöcsém pelenkáiból. Átveszem, visszasétálok a házhoz, ahol mostohaanyám a nagy fonott ruháskosarat hagyta, és a többi ruhadarab tetejére stószolom a pelenkákat. A kosár megtelt. Hátrafordulok, és látva, hogy mostohaanyám nem engem figyel, hátrahanyatlok a ropogós, tiszta ruhák puha halmára. Egy pillanat erejéig zuhanás közben mintha lebegnék.
Háton fekve nézem a csillagokat. Megkeresek egy-két csillagképet, és megnevezem a részeit. Apám édesanyjának csillagászati könyvéből tanultam meg a neveiket.
Hirtelen üstökös fénycsóvája hasít át nyugat felé az égbolton. Utánabámulok, drukkolok, hátha megpillanthatok még egyet. Aztán mostohaanyám szólít, és visszasétálok mellé.
– Most is égnek lámpák a városban – mondom neki. – Mégsem rejtik el a csillagokat.
– Messze nincs belőlük annyi, mint régen – csóválja a fejét. – A mai fiataloknak fogalmuk sincs, hogy annak idején… nem is olyan régen… mennyire ki voltak világítva a városok.
– Én jobban örülök a csillagoknak – jegyzem meg.
– A csillagok nem kerülnek pénzbe. – Mostohaanyám vállat von. – A magam részéről szeretném inkább visszakapni a városi fényeket, amint csak lehet. Dehát, a csillagokat megengedhetjük magunknak.

Előjegyezhető extra kedvezményekkel!

 Agave Könyvek Kiadó

Büksi Zsuzsanna: Kapcsolat: Bonyolult - ("Szívből merem ajánlani az olvasóimnak, könnyedebb nyári romantikus könyvet. Igazi strandolós olvasmány, ha nyaralni mennék, ezt vinném magammal. Nálam benne van Top 5 listámban, kedvencem lett ez a könyv. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Erawan Kiadónak és Büksi Zsuzsanna írónőnek, hogy elolvashattam Kapcsolat: Bonyolult címmel. Ritkán fordul elő, hogy egy könyvet pár óra alatt olvassam ki, de nagyon megfogott, beszippantott nem engedett el. Hajtott a kíváncsiság mi lesz Hannával és Gáborral. Ezek után mindenképpen figyelemmel fogom kísérni az írónőt, merem remélni, hogy további kötetekre lehet majd számítani.

 Büksi Zsuzsanna:
Kapcsolat: Bonyolult



Tartalom:

Hannát, a kiváló dokumentumfilmest többszörösen megsebezte az élet. Nemrég települt vissza Franciaországból, miután balesetben elveszítette szerelemmel szeretett férjét, Lucas-t. Évekkel ezelőtt egy kettős csalódás űzte őt külföldre. Egyszerre és együtt árulta el akkori szerelme, Gábor, és egykori iskolatársa, szívbéli barátnője, Zsófi. Ők ugyanis Hanna háta mögött összejöttek, majd házasságot kötöttek egymással. Gyerekük született. Igaz, később ők is megtapasztalhatják a szerelem mulandóságát. Gábor váratlanul hazaérve, félreérthetetlen helyzetben, egy férfi ölelő karjában találja Zsófit.


Hannát lelkiismeret-furdalás gyötri férje halálával kapcsolatban. Próbálja összerakni darabokra tört élete cserepeit. Eközben összefut a frissen csalódott Gáborral, aki szeretné helyreállítani kapcsolatát az egykor elhagyott Hannával. Vajon sikerül-e neki? Hannának fel van adva a lecke. Feledni fájón? Ölelni újra? Elveszni régi-új szerelemben? Hinni ismét abban, akiben egyszer már csalódnia kellett?

Egy elsőkönyves, magyar szerző, friss hang, robogó cselekmény, és éppen annyi romantika, ami megfűszerezi az életet. Büksi Zsuzsa humorral, finoman bánik a szereplőivel, és olyan helyzeteket teremt, amelyekben magunkra is ismerhetünk.


Véleményem
5/5

Nagyon örültem, hogy Büksi Zsuzsanna könyvét olvashattam, egy este alatt faltam be, alig tudtam letenni. Beszippantott, magával ragadott ez a szerelmi történet.
Hanna fájdalommal telve érkezett haza Budapestre, hogy új életet kezdhessen. De még ő sem gondolta volna, hogy mi vár rá idehaza.
Gördülékeny, olvastatta magát, egyszerű történet semmi sallang, felesleges mondatok nem voltak. Szeretem az olyan történeteket, ahol gyermek van. Csenge egyik kedvenc karakterem, utána jött Kornél. Jó pont az írónőnek, hogy lassan építette fel Gábor és Hanna kapcsolatát, noha Gábor egészen mást akart volna. De végül kénytelen rájönni, hogy bezony maga esett bele a saját csapdájában. Nem hiába, nem érdemes terveket szövögetni, a sors úgyis keresztül húzza.
Hanna lelki fájdalmával küszködve próbált Gáborral, Csengével tartani a kapcsolatot, amikor hazajött. Az a sok veszteség, a fájdalom, amit őt érte nagy lelkifurdalással párosult.
Végefelé megható volt, főleg az a rész, amikor Hanna Lucas kiállítását bonyolította le. Itt úgy éreztem békére lelt ő is és Lucas, lezárta magában ezt a kapcsolatot, ami nem volt könnyű. Vére tovább léphetett, új életet kezdhetett. Úgy érzem, Hanna mindent megtett, amiért hazajött.
Zsófival kapcsolatban kissé tévedtem, mert valahogy más vártam tőle, valahogy kettős személyiségével nem tudtam mit kezdeni. Egyik percben gyűlölte, másikban már szánakozva figyelte Hannát. Végig lehetett látni, hogy mekkora fejlődésen ment át. Ő is rájött, hogy mi volt a hiba, mi hiányzott az ő életében.
Első kötet, de korántsem az utolsó szerintem Büksi Zsuzsannától. Számomra kellemes volt olvasni, üdítően hatott rám ez a romantikus történet. Ahogy fentebb írtam nem voltak sallangok benne, nem volt túl magyarázva a történet, inkább hagyta hadd, menjenek a maguk útján. Ez tetszett nagyon, nem akart több lenni, mint ami. Szórakoztatni, kikapcsolni nagyon megtette. S azt hiszem, egyszer majd újra fogom olvasni.
Viszont előjött belőlem a "párosítsukösszeamellékszereplőket" énem.. Kornél és Judit... Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha lenne nekik is egy külön történet. Bírtam Kornélt annak ellenére, hogy oltári beképzelt… Viszont nem bánnám, ha lenne külön története.

Mindenesetre egy kalap alatt kiolvastam, és úgy érzem, mint akit fejbe csaptak. Kissé hiányozni fog Gábor és Hanna. Azért elbírt volna az utolsó oldalon szerintem egy vagy két évvel később rész. Vajon mi lehetett volna később? Nem csak velük, hanem Zsófival, Csengével, és Hanna családjával.

Szívből merem ajánlani az olvasóimnak, könnyedebb nyári romantikus könyvet. Igazi strandoló olvasmány, ha nyaralni mennék, ezt vinném magammal. Nálam benne van Top 5 listámban, kedvencem lett ez a könyv.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Büksi Zsuzsanna szerzői oldala

Erawan Kiadó