Octavia E. Butler: A magvető példázata (Parable of the Sower) - ("Híres posztapokaliptikus regény a reményről és az erőszakról – egy díjnyertes szerző tollából. Az 1984-hez és A szolgálólány meséjéhez hasonló remekmű. John Green, New York Times")

Híres posztapokaliptikus regény a reményről és az erőszakról – egy díjnyertes szerző tollából. Az 1984-hez és A szolgálólány meséjéhez hasonló remekmű.

John Green, New York Times

 

Octavia E. Butler: A magvető példázata
(Parable of the Sower)

Megjelenik augusztus 31-én! 

Agave Könyvek Kiadó

Octavia E. Butler regényei Margaret Atwood könyveihez hasonlóan az utóbbi években modern klasszikusokká váltak, csak míg Atwood

A szolgálólány meséjével a nők elnyomására hívta fel a figyelmet, addig Butler az idegengyűlölettel és a klímaváltozással foglalkozott.

A magvető példázatával kezdődő kétkötetes, Földmag című duológiája igazi látnoki könyv: a második részben az USA megválaszt magának egy szélsőséges, radikális elnököt, aki a „Make America Great Again" jelmondattal kampányol.

 A magvető példázata tavaly, 27 évvel a megjelenését követően New York Times Bestseller lett.
Butler minden(!) művének elkeltek a megfilmesítési jogai.

Érdemes megnézni a szerző életművéről készült TED-videót (magyar felirattal):

TED - Videó

Fordította: Huszár András

Fülszöveg

2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében

Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.

Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart, és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.

Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabb. A magvető példázata számtalan írót inspirált, és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett.

Blörbök

„Butler a sci-fi úttörője, a műfaj egyik legkiemelkedőbb szerzője."
– Entertainment Weekly

"Megdöbbentő történet. Ijesztő látomás a szomorú jövőről, amelyet az emberek tudatlanságának, rasszizmusámak és kapzsiságának köszönhetünk, és kísérteties párhuzamba állítható a jelenlegi utunkkal. A főhőse a túlérzékeny tinédzser, Lauren, akinek bátorsága és esze végtelen inspirációs forrás. "
– Bolha, Wall Street Journal

„Megragadó történet a túlélésről, és megrendítő beszámoló arról, hogyan tudunk fejlődni egy széteső világban."
– New York Times Book Review

„Octavia Butler a Maya Angelou, James Baldwin és Toni Morrison alkotta szerzői liga nélkülözhetetlen tagja. A sci-fi és a szépirodalom nagymestere, regényei megismertetik az olvasót az emberi faj lehetőségeivel és veszélyeivel, miközben leckéket kapunk a törzsiség, a faji kérdések, a társadalmi nemek és szexualitás problémáiról.”
– O, The Oprah Magazine

„Az afrofuturizmus és a szélesebb értelemben vett sci-fi műfajának fundamentuma. Egy olyan világban játszódik, amely mindössze tíz év múlva bekövetkezik, amelyben a víz ugyanolyan értékes anyag, mint az olaj, a kábítószerfüggőség rombolja a közösségeket, és politikai vezetője a „Make America Great” szlogen égisze alatt építi ki politikai hatalmát. "
– Buzzfeed

„Pofátlanul előrelátó és bölcs könyv. Érdemes elolvasni azoknak, akik egy jobb világ felépítésére törekszenek, miközben ez a járvány továbbra is leleplezi, mennyire tarthatatlan, mennyire romlottan egyenlőtlen az amerikai életmód, és mindig is az volt."
– Yaa Gyasi, New York Times

„Butler – akár egy világítótorony, amely a megértés szigetéről magasodik fölénk a tengerből. Fogalmam sem volt, hogyan juthatok el oda, de tudtam, hogy életmentő számomra. Egyfajta ellenállás. Butler és az olyan írók, mint Ursula Le Guin, Toni Morrison és Margaret Atwood a műfaj alapelveit használták fel, hogy felfedjék a jelen igazságtalanságait és bemutassák az evolúciónkat."
– Brit Marling, New York Times

„Butler szokatlan melegséggel, érzékenységgel, őszinteséggel és megértéssel meséli el történetét; noha a sci-fi olvasók felismerik benne a jövőbeli Földet, Lauren Olamina és elképzelései olyanok, mint egy fa a csemeték között."
– Publishers Weekl

Octavia E. Butler

1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában szegény fekete szülők gyerekeként. Az apja cipőfényesítő volt, az anyja pedig szobalányként és takarítónőként dolgozott, akit Octavia gyerekként sokszor elkísért. Ekkor szembesült először az elnyomás jelenségével, ami később több regényének is meghatározó elemévé vált. A tudományos fantasztikummal fiatalon találkozott a helyi könyvtárban, ahova sokszor azért menekült, mert nem tudott beilleszkedni a többi gyerek közé.

Az 1960-as évek végén egy kisebbségi íróknak szervezett workshopon az írása lenyűgözte az egyik tanárt, Harlan Ellisont, akinek bátorítására Butler beiratkozott a hathetes Clarion Science Fiction Writers Workshopba. Ott találkozott Samuel R. Delanyvel, akivel később nagyon jó barátokká váltak. Butler a workshop elvégzése után el tudta adni az első novelláit (a legelsőnek a jogait maga Ellison vette meg), és egyre több időt szentelt az írásnak. Sikerét jól illusztrálja, hogy az első, Patternist című sorozatát követően 1978-tól csak az írásból élt. 

Butlernek 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg, a történeteit számos magazin és antológia közölte. 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is kitüntették a Hugo-díjjal, ezen kívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. A műveinek központi témái a társadalmi berendezkedések kritikája, az emberi test fejlesztése génmanipulációval, különfélemutációkkal és az idegenekkel való kapcsolatfelvétel által, valamint az afrofuturizmus.

Leghíresebb regényei a Hajnallal kezdődő Xenogenezis-trilógia, illetve a Kindred és a Földmag-duológia.

Részlet a kötetből

 

Amit megérintetek,

azt megváltoztatjátok.

Amit megváltoztattok,

az megváltoztat titeket.

Nincs más igazság,

csak a változás.

Isten: a változás.

Tegnap éjjel megint jött a visszatérő álmom. Végül is, számíthattam volna rá, hiszen a vívódás hozza elő – olyankor szoktam ezt álmodni, amikor a saját horgomra akadva vergődöm, és úgy teszek, mintha nem történne semmi szokatlan. Amikor apám lánya próbálok lenni. Ma van a születésnapunk: én a tizenötöt töltöm be, apám az ötvenötöt. Holnap igyekszem majd a kedvére tenni; nemcsak neki, hanem a közösségnek és Istennek is. Előző éjjel tehát arra emlékeztetett az álmom, hogy mindez hazugság. Azt hiszem, muszáj lesz írnom az álmomról, a szóban forgó hazugság ugyanis rettenetesen zavar.
Repülni tanulok, felemelkedem a levegőbe. Senki nem tanít rá, magamtól, apránként sajátítom el a repülés képességét, álomról álomra veszem a leckéket. Nem valami burkolt kép, cserébe makacsul vissza-visszatér. Sok leckén túl vagyok már, egyre jobban megy a repülés. Egyre magabiztosabb vagyok, de azért még mindig félek. Nem tudom igazán irányítani magam.
Előredőlök az ajtó felé. Úgy néz ki, mint ami a folyosóra nyílik a szobámból. Mintha messze lenne, mégis arrafelé hajolok. Megfeszülök, és merev tagjaimmal elengedem a kapaszkodót, ami eddig megakadályozta, hogy felemelkedjem vagy elessem. A levegőnek nyomakodok, felfelé török; nem emelkedem, de nem is zuhanok lefelé. Egyszer csak megmozdulok, mintha a rettegés és öröm határán feljebb siklanék, fel a pár méterrel a padló felett lebegő légrétegre.
A nyitott ajtó irányába úszom. Hűvös, sápadt fény árad be a szobába. Hirtelen jobbra csúszok; még egy kicsit. Látom, hogy célt fogok téveszteni, és a falba csapódni, de nem tudok megállni vagy megfordulni. Elsodródom az ajtótól, és a hűvös ragyogást másféle fényár váltja fel.
Ég a szemközti fal. Lángok lobbantak fel a semmiből, elemésztik a falat, felém kúsznak, nyújtóznak. A tűz rohamosan terjed. Belesodródok. Felcsapnak körülöttem a lángok. Kapálózva, vergődve próbálok visszaúszni a biztonságba, markolom a levegőt, a tüzet, rúgkapálok, meggyulladok! Sötétség.
Néha félig kiránt az álomból, amikor elborítanak a lángok. Nem egy jó érzés. Ha teljesen felébredek, nem tudok visszaaludni. Próbálom, de sosem szokott sikerülni.
Ezúttal félálomban maradok. Fokozatosan átcsúszom az álom második felébe – a hétköznapi, valóságos részébe, ami ténylegesen megtörtént velem évekkel ezelőtt, kiskoromban, bár akkor nem tűnt fontosnak.
Sötétség.
Fény dereng fel.
Csillagok.
Rám vetül hűs, halovány, hunyorgó fényük.
– Gyerekkoromban nem láthattunk ilyen sok csillagot – meséli a mostohaanyám. Spanyolul beszél, az anyanyelvén. Mozdulatlanul áll, és eltörpül a Tejút széles sávját szemlélve. Sötétedés után kimentünk leszedni a kimosott ruhákat a szárítókötélről. Napközben szokás szerint rekkenő hőség volt, kiélvezzük a kora esti lehűlést. A Hold nem sütött ki, mégis tisztán látunk a sötétben: csillagok borítják az égboltot.
A városnegyed fala tömören, komoran magasodik a közelben. Kuporgó állatnak tűnik, aki talán ugrásra készül – fenyegetőbb, semhogy védelmet nyújtana. Ám mostohaanyám ott áll mellettem, és ő nem fél. A közelébe húzódom. Hétéves vagyok.
Felnézek a csillagokra, a sűrű, sötét égre.
– Miért nem láttátok a csillagokat? – tudakolom. – Mindenki látja őket. – Én is spanyolul szólok hozzá, ahogy tanította. Így valamiért meghittebb a beszélgetés.
– A városi fények miatt – feleli. – Lámpák, fejlődés, növekedés. Csupa olyasmi, amikkel már nincs erőnk foglalkozni ilyen hőségben és szegénységben. – Szünetet tart. – Amikor annyi idős voltam, mint te, anyám azt mondta, hogy a csillagok… már az a kevés, amit láttunk… ablakot nyitnak a mennyországba. Isten azon keresztül tart szemmel minket. Majdnem egy évig hittem neki. – Mostohaanyám átnyújt egy nyalábot a kisöcsém pelenkáiból. Átveszem, visszasétálok a házhoz, ahol mostohaanyám a nagy fonott ruháskosarat hagyta, és a többi ruhadarab tetejére stószolom a pelenkákat. A kosár megtelt. Hátrafordulok, és látva, hogy mostohaanyám nem engem figyel, hátrahanyatlok a ropogós, tiszta ruhák puha halmára. Egy pillanat erejéig zuhanás közben mintha lebegnék.
Háton fekve nézem a csillagokat. Megkeresek egy-két csillagképet, és megnevezem a részeit. Apám édesanyjának csillagászati könyvéből tanultam meg a neveiket.
Hirtelen üstökös fénycsóvája hasít át nyugat felé az égbolton. Utánabámulok, drukkolok, hátha megpillanthatok még egyet. Aztán mostohaanyám szólít, és visszasétálok mellé.
– Most is égnek lámpák a városban – mondom neki. – Mégsem rejtik el a csillagokat.
– Messze nincs belőlük annyi, mint régen – csóválja a fejét. – A mai fiataloknak fogalmuk sincs, hogy annak idején… nem is olyan régen… mennyire ki voltak világítva a városok.
– Én jobban örülök a csillagoknak – jegyzem meg.
– A csillagok nem kerülnek pénzbe. – Mostohaanyám vállat von. – A magam részéről szeretném inkább visszakapni a városi fényeket, amint csak lehet. Dehát, a csillagokat megengedhetjük magunknak.

Előjegyezhető extra kedvezményekkel!

 Agave Könyvek Kiadó

Büksi Zsuzsanna: Kapcsolat: Bonyolult - ("Szívből merem ajánlani az olvasóimnak, könnyedebb nyári romantikus könyvet. Igazi strandolós olvasmány, ha nyaralni mennék, ezt vinném magammal. Nálam benne van Top 5 listámban, kedvencem lett ez a könyv. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Erawan Kiadónak és Büksi Zsuzsanna írónőnek, hogy elolvashattam Kapcsolat: Bonyolult címmel. Ritkán fordul elő, hogy egy könyvet pár óra alatt olvassam ki, de nagyon megfogott, beszippantott nem engedett el. Hajtott a kíváncsiság mi lesz Hannával és Gáborral. Ezek után mindenképpen figyelemmel fogom kísérni az írónőt, merem remélni, hogy további kötetekre lehet majd számítani.

 Büksi Zsuzsanna:
Kapcsolat: Bonyolult



Tartalom:

Hannát, a kiváló dokumentumfilmest többszörösen megsebezte az élet. Nemrég települt vissza Franciaországból, miután balesetben elveszítette szerelemmel szeretett férjét, Lucas-t. Évekkel ezelőtt egy kettős csalódás űzte őt külföldre. Egyszerre és együtt árulta el akkori szerelme, Gábor, és egykori iskolatársa, szívbéli barátnője, Zsófi. Ők ugyanis Hanna háta mögött összejöttek, majd házasságot kötöttek egymással. Gyerekük született. Igaz, később ők is megtapasztalhatják a szerelem mulandóságát. Gábor váratlanul hazaérve, félreérthetetlen helyzetben, egy férfi ölelő karjában találja Zsófit.


Hannát lelkiismeret-furdalás gyötri férje halálával kapcsolatban. Próbálja összerakni darabokra tört élete cserepeit. Eközben összefut a frissen csalódott Gáborral, aki szeretné helyreállítani kapcsolatát az egykor elhagyott Hannával. Vajon sikerül-e neki? Hannának fel van adva a lecke. Feledni fájón? Ölelni újra? Elveszni régi-új szerelemben? Hinni ismét abban, akiben egyszer már csalódnia kellett?

Egy elsőkönyves, magyar szerző, friss hang, robogó cselekmény, és éppen annyi romantika, ami megfűszerezi az életet. Büksi Zsuzsa humorral, finoman bánik a szereplőivel, és olyan helyzeteket teremt, amelyekben magunkra is ismerhetünk.


Véleményem
5/5

Nagyon örültem, hogy Büksi Zsuzsanna könyvét olvashattam, egy este alatt faltam be, alig tudtam letenni. Beszippantott, magával ragadott ez a szerelmi történet.
Hanna fájdalommal telve érkezett haza Budapestre, hogy új életet kezdhessen. De még ő sem gondolta volna, hogy mi vár rá idehaza.
Gördülékeny, olvastatta magát, egyszerű történet semmi sallang, felesleges mondatok nem voltak. Szeretem az olyan történeteket, ahol gyermek van. Csenge egyik kedvenc karakterem, utána jött Kornél. Jó pont az írónőnek, hogy lassan építette fel Gábor és Hanna kapcsolatát, noha Gábor egészen mást akart volna. De végül kénytelen rájönni, hogy bezony maga esett bele a saját csapdájában. Nem hiába, nem érdemes terveket szövögetni, a sors úgyis keresztül húzza.
Hanna lelki fájdalmával küszködve próbált Gáborral, Csengével tartani a kapcsolatot, amikor hazajött. Az a sok veszteség, a fájdalom, amit őt érte nagy lelkifurdalással párosult.
Végefelé megható volt, főleg az a rész, amikor Hanna Lucas kiállítását bonyolította le. Itt úgy éreztem békére lelt ő is és Lucas, lezárta magában ezt a kapcsolatot, ami nem volt könnyű. Vére tovább léphetett, új életet kezdhetett. Úgy érzem, Hanna mindent megtett, amiért hazajött.
Zsófival kapcsolatban kissé tévedtem, mert valahogy más vártam tőle, valahogy kettős személyiségével nem tudtam mit kezdeni. Egyik percben gyűlölte, másikban már szánakozva figyelte Hannát. Végig lehetett látni, hogy mekkora fejlődésen ment át. Ő is rájött, hogy mi volt a hiba, mi hiányzott az ő életében.
Első kötet, de korántsem az utolsó szerintem Büksi Zsuzsannától. Számomra kellemes volt olvasni, üdítően hatott rám ez a romantikus történet. Ahogy fentebb írtam nem voltak sallangok benne, nem volt túl magyarázva a történet, inkább hagyta hadd, menjenek a maguk útján. Ez tetszett nagyon, nem akart több lenni, mint ami. Szórakoztatni, kikapcsolni nagyon megtette. S azt hiszem, egyszer majd újra fogom olvasni.
Viszont előjött belőlem a "párosítsukösszeamellékszereplőket" énem.. Kornél és Judit... Elgondolkodtam azon, mi lenne, ha lenne nekik is egy külön történet. Bírtam Kornélt annak ellenére, hogy oltári beképzelt… Viszont nem bánnám, ha lenne külön története.

Mindenesetre egy kalap alatt kiolvastam, és úgy érzem, mint akit fejbe csaptak. Kissé hiányozni fog Gábor és Hanna. Azért elbírt volna az utolsó oldalon szerintem egy vagy két évvel később rész. Vajon mi lehetett volna később? Nem csak velük, hanem Zsófival, Csengével, és Hanna családjával.

Szívből merem ajánlani az olvasóimnak, könnyedebb nyári romantikus könyvet. Igazi strandoló olvasmány, ha nyaralni mennék, ezt vinném magammal. Nálam benne van Top 5 listámban, kedvencem lett ez a könyv.

A könyvet itt tudod beszerezni:

Büksi Zsuzsanna szerzői oldala

Erawan Kiadó

S. A. Locryn: Edinburgh kék fényei - ("Locryn, isten adta tehetsége van, amit kár lenne elpazarolnia. Dennis és Davis a kedvenceim lettek olvasás során, hiszen előbb munkatársak, majd barátok, és később talán többek lettek egymásnak. Dennis és Davis, mindketten hordoznak lelki sebeket a múltjukból, és még sem félnek belevágni egy új kapcsolatban. Sőt! Mindketten túl akarnak a lépni a múlton, a fájdalmat elfelejteni. ")

Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam Edinburgh kék fényei című könyvét. Számomra nagy kedvenc lett, imádtam Dennis és Davis évődéseit, az, ahogy ismerkedtek egymással és a helyzettel. A könyvet Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg, és bízom benne, hogy további kötetek is megjelennek írónőtől, mert iszonyat nagy tehetség van benne, érdemes elolvasni a könyvét Edinburgh kék fényei-t hamar kedvenceddé válik.

 

 S. A. Locryn:
Edinburgh kék fényei

(18 éven felülieknek ajánlott)

Tartalom:

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Még hogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén. Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében. Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell. Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük. Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?  

 Véleményem
5/5

Amikor először olvastam kisebb nagyobb részleteket az írónő oldalán, már akkor tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Locryn, isten adta tehetsége van, amit kár lenne elpazarolnia. Dennis és Davis a kedvenceim lettek olvasás során, hiszen előbb munkatársak, majd barátok, és később talán többek lettek egymásnak.
Dennis és Davis, mindketten hordoznak lelki sebeket a múltjukból, és még sem félnek belevágni egy új kapcsolatban. Sőt! Mindketten túl akarnak a lépni a múlton, a fájdalmat elfelejteni.

Őszintén megmondom ez a fajta történet, jobban tetszik. Lassan indult a kapcsolatuk, néha viccesen, néha morcosan, néha távol egymástól, de mindig megoldották a gondjaikat. Olvasás közben megismerhettem Dennis és Davis családját, barátait, munkatársaikat és legfőképpen a gondolataikat, érzéseiket. Davis elég morcos volt, de ez csak a látszat, hiszen valójában egy érző lélek, aki igenis igényli, hogy szeressék. Csak sajnos túl sok lelki teher cipel, nyomja a vállát. Dennis pedig a családjától távol kellett élete legnagyobb döntését meghozni és ennek eredményeképpen, tért vissza mentősökhöz dolgozni. S itt ismerkedik meg Davis-el.

Nagyon szeretem filmekben, sorozatokban a mentősöket, rendőröket és tűzoltókat nézni. Így ez nekem ez a könyv számomra nagy kincs. Betekinthetünk mentősök hősies munkájukba,.ahol nem kis dolog életet menteni. Könyvben szereplők közül Tobyt kedveltem meg, bár eleinte nem tudtam igazán hova tenni, de később egészen megbarátkoztam vele. Adriann érdekes egy fickó, róla szívesen olvasnék még. Nat-ot nem tudom nem kedvelni, de számomra hogy is mondjam, harsány a viselkedése. S ez valahogy nem tetszik.
Van egy negatív szereplő, de szóra sem érdemes, annyira nem érdemel egy szót se. Nem bírom az ilyen előítéletes embereket.

Locryn élethűen írta le Dennis és Davis kapcsolatát, mintha ismerte volna őket vagy valakiről, mintázta, ki tudja. Mindenesetre nekem tetszett, kedvencem lett és nagyon várom a következő történetet, mert nagyon nincs még vége, szerintem. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

S. A. Locryn írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Garajszki Rozika : Aminah - A szokás hatalma - ("Fenomenális, pedig az elsőben, amit kézbe vehetően kinyomtattak, csak két novellám volt. De attól is nagyon boldog voltam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Garajszki Rozika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 1 saját könyve jelent meg eddig Aminah - A szokás hatalma címmel és három antológiában olvasható a novellái, amiket a Holnap Magazin Kiadó oldalán lehet megrendelni. Az Aminah-A szokás hatalma című regény a Líránál is kapható.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Garajszki Istvánné vagyok, de Pitka Rozália néven születtem Kecskeméten. Kisiskolásként Lajosmizsén laktunk, az irodalom szeretete is ott ívódott belém. Ott szerettem meg a könyveket, és még elsősként a fagyipénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba. Később Dabasra költöztünk, de itt is minden alkalmat megragadtam, hogy verset és prózát mondhassak egy-egy versenyen, vagy csak úgy az osztálynak. Írni is elkezdtem még tinédzserként, de az élet másfelé terelt, így az első próbálkozásaim elvesztek. Pár éve kezdtem újra, mert már tudok időt szakítani az írásra.

Aminah című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás kábé két-három hónapig tartott, de azért igényelt némi utánanézést, mert részben az arab világban kell a főszereplőnek élnie, léteznie. Ezekről egy kedves ismerősömtől is hallottam, de voltak dolgok, aminek a neten néztem utána.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokan mondják, hogy ez akár a valóság is lehet, mert hallottak hasonló eseteket, de azért ez mind csak fikció. Próbálom ötvözni a valóságból vett elemeket és az elképzeléseimet. Ebből kerekedik egy olyan történet, amire azt mondják, ez akár meg is történhetett volna.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tinédzserként kezdtem egy ifjúsági regénnyel, de valahogy nem tartottam jónak, és nem is vigyáztam a kéziratra, ami valóban kézirat volt, egy spirálfüzet lapjait írtam tele. Utána bekerültem a nagybetűs életbe, és az írás elmaradt, az olvasás is jóval kevesebb lett. De a fejemben azért éltek a történetek. Sőt sokszor mondtam azt egy filmre vagy könyvre, ezt én másképpen fejeztem volna be. Hát mikor újból tudtam magamra több időt szakítani, akkor ki is írtam magamból, amit lehetett.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre a szórakoztató, romantikus írások körül mozgok, nem tervezek más zsánert. A megírt novelláim nagy része is ebbe a zsánerbe sorolható, viszont más műfajban is írok. Vannak verseim, sőt a Gyóni Géza irodalmi kör által kiírt Szárnyalj velünk pályázat felnőtt kategóriáját is sikerült megnyernem egy jövőről szóló művemmel. Azóta az irodalmi kör lapjában, az Alkotóban rendszeresen jennek meg verseim és novelláim.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először azt érzem, végre kész! Majd rájövök, még mennyi mindent kell javítanom, átírnom, hogy még jobb legyen. Az Aminah című regényem is leadtam a pályázatra, ahol 105 pályázó közül sikerült az első tízbe kerülnöm. Mikor értesítettek, hogy bekerültem a kedvezménnyel kiadható regények listájába, én addigra már kissé átírtam a könyvet. Szerencsére nem volt gond, és az átírt verziót szerkesztették meg nekem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Végül is ez nem álnév. Garajszki Istvánné, Rozika vagyok. Az Istvánnét kihagytam, mert hát az nem igazán jó írói névként, így maradt a keresztnevem. Nem akartam álnevet, mert vállalom, amit leírok. A másik ok pedig, eleinte én is sokszor azért nem vettem meg könyveket, mert a név alapján nem tudtam, hogy magyar, én pedig a magyar szerzőket szerettem volna mindig is támogatni. Sokszor idő kellett hozzá, mire kiderítettem, ki is lapul a cifra és hangzatos írói név mögött.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Azt hiszem. Én is ezeket a könyveket szeretem olvasni. Bár mindig igyekszem komolyabb témát, valami tanulságot is belecsempészni az írásomba, de úgy, hogy ez szórakoztató legyen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fenomenális, pedig az elsőben, amit kézbe vehetően kinyomtattak, csak két novellám volt. De attól is nagyon boldog voltam. Most, mikor az Aminah megjelent, alig vártam, hogy végre megfoghassam. Ez csak az enyém. Tejes egészében az én írásom. Már a borító készítésénél teljesen oda voltam, Mert Somogyi Deák Mercédesz olyan klasszra rajzolta. BOLDOGSÁG! Csupa nagybetűvel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tervezett. Már az a része, hogy minden este leülök a gépem elé, és írok. Vagy ha éppen nem vagyok jó formában, nem jönnek az ötletek, akkor javítok. Aztán van olyan, hogy javítás közben jön egy új ötlet, és törlök, majd újra írok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Is-is. Voltak olyan részek, ahol nagyon könnyen és gyorsan haladtam, de olyan is, ami elgondolkodtatott, milyen megoldást válasszak ahhoz, hogy elérjem a kitűzött célom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Néha egy híranyag, egy érdekes cikk, vagy egy dalszöveg az, ami megragad, elgondolkodtat. Ha sokat jár rajta az agyam, már tudom, hogy ebből lesz valami. Tovább gondolom, megoldást keresek hozzá, és már írom is. Tudom mivel szeretnék kezdeni, és hová akarok eljutni. Közben viszont még annyiszor változik, átalakul.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Él egy jó barátnőm Angliába. Minden novellám és regényem neki küldöm el először. Elolvassa, véleményez, én pedig javítok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örülnek neki. Bár a legelső regényemet elég hosszú ideig, egy évig titokban írtam. Csak az Angliában élő barátnőm tudta, min dolgozom minden áldott este, mert akkor még ő is itthon lakott. Azután, ahogy elkezdtem a novelláimat és a verseimet beküldeni a Holnap magazinhoz, és meg is jelentek, egyre inkább fény derült az esti elfoglaltságomra, és a családom is büszkén támogat. Bár azért a párom éjfél környékén már igyekszik ágyba parancsolni, mert sokszor kelek korán.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha ez a regényem beváltja a hozzá fűzött reményeim, ha tetszeni fog az olvasóknak és jó visszajelzéseket kapok, akkor szóba jöhet még az idén újabb regény kiadása. Van miből válogatni, mert jelenleg hét kötetnyi kézirat lapul a gépemen. Párat már előolvasókhoz is eljuttattam, de nem akartam addig egyet sem megjelentetni, míg el nem érek valahol valami elismerést. Szerintem 105 műből első tízbe kerülni azért már talán jelent valamit.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holnap Magazin

Garajszki Rozika írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Anne Raven - ("Természetesen nagyon jó, de mivel az első három regényem csak ebook formátumban jelent meg, így amikor most áprilisban a NewLine Kiadónál az Illegális szerelmet végre nem e-könyvként, hanem nyomtatott könyvként tarthattam a kezemben, akkor vált valóra igazán egy álom.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Anne Raven írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Illegális szerelem című könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Először is köszönöm szépen a felkérést, igazán megtisztelő. Magamról annyit, hogy anya vagyok, feleség, dolgozó nő, olyasvalaki, aki folyamatosan arra vágyik, hogy többet hozzon ki magából. Szeretem a természetet, imádok írni, olvasni, egy jó film előtt lustálkodni, de épp úgy szeretek új dolgokat felfedezni, tanulni, fejlődni. Vágyom rá, hogy egyszer eljussak azokra a helyekre, ahol már a regényeimben jártam, de arra is, hogy új helyeket fedezzek fel. Alapvetően kitartó személyiség vagyok, igyekszem pozitívan gondolkodni, és az idő az, amiből sosincs elég a számomra. 

Illegális szerelem című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Az Illegális szerelem című regényem nem igényelt több kutatómunkát, mint a korábbiak, viszont azt hiszem, itt már igyekeztem a korábbi tapasztalataimat felhasználva a hátteret, a világot, amiben a regényem játszódik, sokkal jobban elmélyíteni, igazán hitelesen visszaadni. Maga az írás épp ezért tovább tartott, de ha jól emlékszem, szűk egy éven belül elkészültem vele.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maga a történet egy általam kitalált, kreált világ. Hogy mennyire van valóság alapja? Ki tudja? Alapvetően az egész, minden szereplő, cselekmény, bizonyos helyszínek is a képzeletem szüleményei. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azt hiszem 2016. volt számomra az az év, amikor az írás berobbant az életembe. Teljesen véletlenül, gyakorlatilag a semmiből csöppentem ebbe a világba. Akkortájt kezdtem el újra olvasni, élvezni a könyveket, a történeteket. Borzasztóan feltöltött. Tucatnyi szerző regényén voltam túl, amikor kezdett motoszkálni bennem a gondolat: mi lenne, ha én is megpróbálnám?  Hát így kezdődött…

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom, egyelőre nem hiszem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy olvasni, írni is ebben a zsánerben szeretek igazán. Nekem kell a habos-babos, szerelmes habcsók, a könnyed kikapcsolódás érzése, amit ez a műfaj megad a számomra. Nem mondom, hogy soha, és hogy nem csapongok egy kis krimi szál, néha erotikus vonal felé, de alapvetően maradok a gyökereimnél azt hiszem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felszabadító érzés, azt hiszem, ugyanakkor azonnali hiányérzettel is jár. A karakterek hozzád nőnek, behálózzák az életed, velük kelsz és fekszel, úgy beszélsz róluk, mint hús-vér emberekről, megszereted őket. Azt hiszem természetes, hogy az elengedésükhöz idő kell.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A saját nevem túl hosszú, és kevésbé hangzatos szerzőként, így egy kicsit leegyszerűsítve, az angolra fordított változata mellett döntöttem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, abszolút! Ez vagyok én. Ez tesz boldoggá, ez kapcsol ki. Nem bírok semmi erőszakosat, véreset, brutálisat. Felkavar. A valóság tele van ilyen dolgokkal, épp elég ott megélni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó, de mivel az első három regényem csak ebook formátumban jelent meg, így amikor most áprilisban a NewLine Kiadónál az Illegális szerelmet végre nem e-könyvként, hanem nyomtatott könyvként tarthattam a kezemben, akkor vált valóra igazán egy álom. Szóval valahol mérhetetlen büszkeséggel töltött el, de legalább ugyanennyire félelemmel is.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valamennyire tervezett, valamennyire impulzív. Írás közben változnak a dolgok. Van egy kép a fejemben a történetről, a szereplőkről, helyszínről, de így sem tudom pontosan, mi fog történni velük, mi lesz a következő lépésük, csak megtörténnek a dolgok. A karakterek saját útra lépnek, saját döntést hoznak…

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, vannak mumusaim. Az Illegális szerelemben az abszolút kedvencem a fotóstúdiós rész. Érzelmes volt, emberi, őszinte. Számomra azoknak a részeknek a megírása legnehezebb, amikben nincsenek mély érzelmek, de szükségesek a történet előremozdítása szempontjából.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Semmi speciális. Sok szerzőtől hallottam már, hogy zenét hallgat írás közben, de nekem ez nincs meg. A legtöbb esetben egy pillanat, egy szó, egy érzés, egy hely, esetleg egy filmjelenet vált ki belőlem ötleteket, ha pedig megvan az alap, arra építkezem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Család, barátok, kollégák. Mindig ők az elsők, akiknek elküldöm. Fontos számomra milyen hatást, benyomást vált ki a regényem olyan embereknél, akik nem szakmai, csupán érzelmi, élmény szinten tesztelik. Aztán persze jöhet a szerkesztő, aki rávilágít azokra a dolgokra, amikre még figyelnem kell.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt hiszem, nem igazán hitték el, hogy ebből valaha is regény lesz, hogy tényleg végigcsinálom. Most már természetesen büszkék rám, támogatnak mindenben.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóknak szeretném megköszönni a támogatást, a bizalmat. Igyekszem méltó lenni rá. Törekszem minél színvonalasabb, izgalmasabb történeteket írni a jövőben is, és remélem szeretni fogják azokat is. Annyit elárulok, hogy nem lustálkodom. Az Illegális szerelem folytatásán dolgozom. A megjelenést pedig jövő tavaszra tervezem.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó webshop

Anne Raven írói oldala

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rácz Csaba - ("Mindig szerettem volna egy izgalmas váratlan fordulatokkal teli krimiregényt írni, ezért már hónapok óta foglalkoztatott ez a kérdés, támadt egy jó ötletem, a koronavírus pedig megteremtette a rendelkezésre álló időt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Rácz Csaba írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az író új könyve július elején jelent meg, amit a Bookline, a Libri és a Líra oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

  

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

36 éves vagyok, főállásban egy autószalon számítógépes adminisztrátoraként dolgozom, mellette regényeket írok. Szeretek még úszni, biliárdozni, sakkozni. Két idegen nyelven beszélek és egy középfokú nyelvvizsgám van. Érdeklődési körömbe tartozik az orvostudomány, az aeronautika, a germán nyelvészet és az informatika. Ezeket autodidakta módon tanultam meg.  

Bosszú egy ellopott életért című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regény sokkal kevesebb kutatómunkát igényelt, mint amire számítottam, mert nagyon sokat tudok az Amerikai Egyesült Államokról, ahol a történet játszódik, ennek ellenére 6 hónapot vett igénybe, hogy megírjam. 

 Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkét történet, amelyet tartalmaz a regény, teljes mértékben a valóság talaján áll, ennek ellenére az eddig kapott olvasói visszajelzések alapján rendkívül fordulatos és izgalmas, valamint pergő cselekményű.

Hogyan fogalmazódott meg benned új könyved alapötlete?

Mindig szerettem volna egy izgalmas váratlan fordulatokkal teli krimiregényt írni, ezért már hónapok óta foglalkoztatott ez a kérdés, támadt egy jó ötletem, a koronavírus pedig megteremtette a rendelkezésre álló időt. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, a jelenlegi akciókrimi után napokon belül befejezek egy kalandregényt, valamint egy thrillert is fogok még írni.

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Megkönnyebbülés és boldogság kombinációja, mert mindig magam előtt látom a sikert, amelyet a megjelenő új regény aratni fog.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Úgy gondolom, azok az írók bújnak álnevek mögé, akik kételkednek saját sikerükben és tehetségükben, ezért nem merik vállalni önmagukat.  

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert korábban olyan sok tragikusan rossz krimit olvastam, hogy kialakult a meggyőződésem, miszerint ezeknél sokkal jobbakat tudnék írni. Csak a történet alapötletére kellett egy kicsit várnom. 

Milyen érzés volt, amikor az új könyved megjelent?

Fantasztikus! Elöntött a boldogság hulláma, amikor megtudtam a megjelenés dátumát! Semmi nem okoz nagyobb örömet, mint az olvasótábor szórakoztatásának folytatása!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel fegyelmezett és céltudatos személyiség vagyok, ezért az aprólékos precíz kidolgozás mellett lényegretörő, ugyanakkor temperamentumos stílus jellemzi a műveimet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen igen, az akciójeleneteket élveztem a legjobban megírni (verekedések, lövöldözések, robbantások, terrortámadás, repülőgép eltérítés, autós üldözések stb…) Mindent nagyon könnyen tudtam papírra vetni, nagyon gördülékenyen írok, mert képzeletemben folyamatosan látom a történetet pontosan úgy, mintha egy filmet néznék a tévében.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történeteim alapötletei egyébként mindig fejből jutnak eszembe és tudatos gondolkodás eredményeképpen öltenek formát.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A lektorálást édesapám végzi, ő olvassa és javítja elsőként a kéziratokat, de a történet kibontakozási folyamatát a részletes cselekményvázlat mondja meg, amit én szerkesztek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Természetesen mindenki nagyon örült, hogy írok és gratulált is a megjelenés után.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Következő könyvem egy a jelenlegihez hasonlóan izgalmas váratlan fordulatokra épülő kalandregény lesz, melyben a főhős egy játékban vesz részt, melyben az élete lesz a tét. Várhatóan karácsonyra jelenik majd meg.

A könyvet itt is megtudod rendelni a kiadónál.:

Atlantic Press Kiadó

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Amina - A szokás hatalma - ("Kikeresi Csaba számát, és hívja. A telefon hosszan kicsörög, Aminah türelmesen vár, de a srác nem veszi fel. Kicsit később megint újra próbálkozik. Most sem sikerül vele kapcsolatot teremteni. A lány megint elkezd kombinálni. Lehet, hogy már van új barátnője, hiszen nem találkoztak egész nyáron.")

Garajszki Rozika: Amina – A szokás hatalma című könyvéből hoztam egy hosszú részletet belőle. Emlékezés és fájdalmas részek következnek. Ha tetszett a részlet és olvasnád tovább a lenti bejegyzés alatt találhatod a vásárlási linkeket.

Garajszki Rozik:
Aminah- A szokás hatalma

Tartalom:

A ​befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt madár?

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

Aminah – A szokás hatalma

Mónival a temetőben

Móni mindenképp ki szeretné egy kicsit rángatni barátnőjét ebből az állapotából. Már nincs mit tenni, és neki is jobb lenne, ha nem emésztené magát azóta is egyfolytában. Ez az őrületbe fogja kergetni!
Van egy ötlete.
– Mit szeretnél most csinálni?
Aminah hosszasan gondolkodik.
– Ne mondd, hogy nincs ötleted? – kérdezi újból Móni.
– De, már van. Kimenni a temetőbe. Vinnék virágot édesanyának.
– Jó. Akkor kimegyek veled. Mivel megyünk? – kérdezi, miközben arra gondol, nem biztos, hogy ez a legjobb terápia a felejtésre. De talán még ez is jobb, mintha most Aminah hazamenne, és az egész délutánját önsajnálattal, búskomoran töltené a budai villában. – Hát velük – biccent Aminah az őrök felé.
– Mindenhová ők visznek. Nélkülük nem létezhetek.
Közli velük, mit szeretne. Azok csak bólintanak. A feladatuk kiszolgálni a lány igényeit. Csak akkor mondhatnak nemet, ha a lány akarata veszéllyel járna az életére. Vagy ha azt Amir másként rendeli. Kimennek az épületből, és beülnek a sötétített üvegű golyóálló autóba. A magyar őr vezet, az arab pedig melléjük ül hátra. Még megállnak egy virágboltnál. Aminah a biztonságiak kíséretében, no meg Móniéban, hosszabb hezitálás után választ két gyönyörű csokrot. Az egyik fehér rózsákból, a másik rózsaszínű szegfűből van kötve. Kiérve a temetőbe a rózsákat az édesanyja, a másikat pedig nagyszülei sírjára helyezi. Majd egy puha anyagot vesz ki a zsebéből, és az egész márványfelületet áttörli a portól. Amikor végez, leül az édesanyja sírjának sarkára, és megint potyognak a könnyei. Móni próbál beszélgetni vele. Addig se sír talán.
– Te csajszi! Mikor voltál itt utoljára?
– Miért?
– Mert az előző csokrok is teljesen frissek! Mintha azokat is most hoztad volna. És most ezzel együtt van itt már három.
– Azokat tegnap hoztam.
– No, idefigyelj! Én megígérem, hogy máskor is kijövök veled, te meg azt ígérd meg, hogy hetente csak egyszer jössz!

– De én nem akarom édesanyát elhanyagolni. Gondoskodni szeretnék róla. Sajnos már másképp nem tudok – mondja halkan a lány. Nem hüppög, de a könnyei azért potyognak rendesen. Alig győzi törölni őket. – Én őt nagyon szeretem.
– Nem is azt kérem tőled, hogy elhanyagold! A heti egy alkalom az pont elég. Addig a virágok is kitartanak, és a sír is ápolt marad. Neked viszont más dolgod is akad. A többi napra mást kell programozni! Tavaly például rendszeresen, tanultál Csabával! Ahogy elnézlek, ezt az idén is be kell iktatnod. Biztosan rád fér! Ha így haladsz, még ő se tud rendbe kapni! Láttalak! Egy szót se voltál képes beírni a gépedbe.
– Kellene. De Csabát nem is láttam egész nap! Pedig hiányzik.
– Lehet, hogy közbejött neki valami, csak holnap kezd. Vagy átment másik szakra. Nem beszéltél vele?
– Még nem. Mást biztosan nem választott. Mindennél jobban szeretett volna orvos lenni. Meg talán mondta volna a nyáron.
– Akkor hívd fel! Kérdezd meg, miért nem jött be. Szerintem… tudod a számát!
Hatásszünetet tart a mondatban, és kacsint egyet a lány. Ő is tud a bimbózó kapcsolatról, és még támogatná is, de sajnos ő se okosabb Aminah-nál. Nem képesek kijátszani az édesapát.
– Tudom. Majd estére, ha egyedül leszek, felhívom.
– Oké! De el ne felejtsd!
Mónika előre arra gondol, ezzel barátnője legalább leköti magát, és addig se búslakodik. Hátha elüt legalább egy órát is a csevegéssel. Biztos lesz mit mondaniuk egymásnak ennyi idő után. Meg hátha Csaba jobb hangulatba tudja hozni. Esetleg visszaadná Aminah életkedvét, ami bizony nagyon kellene neki. Úgy tudja, a tragédia előtt már épp kezdődött közöttük valami, aminek szerinte folytatódnia kellene. Most nagyon kellene a lelkének egy picinyke boldogság. Otthon a budai villában Mónit visszaviszik az egyetemhez, Aminah-t pedig a budai villába fuvarozzák az őrök. A villa gyönyörű. Hatalmas, modern stílusú, rengeteg üveg felülettel, és gyönyörűen rendezett kerttel. Bent tágas terekkel, óriási szobákkal. A lány félrevonul a saját lakrészébe, és úgy helyezkedik el az ágyán, hogy az egyik kamera se lásson rá a mobiljára. Nem kell mindenkinek látnia, kit fog hívni.

Kikeresi Csaba számát, és hívja. A telefon hosszan kicsörög, Aminah türelmesen vár, de a srác nem veszi fel. Kicsit később megint újra próbálkozik. Most sem sikerül vele kapcsolatot teremteni. A lány megint elkezd kombinálni. Lehet, hogy már van új barátnője, hiszen nem találkoztak egész nyáron. Azon az egy híváson kívül, amit ő kezdeményezett, nem is beszéltek. Csaba nem engedheti meg magának, hogy külföldi számot hívjon. Az ő oktatását is először csak a pénz miatt vállalta. Hogy ki tudja fizetni az egyetemi költségeit, mert őt a szülei nem tudják segíteni. Míg nem ismerte a srác körülményeit, nem is akart mellette tanulni. Arra gondolt, őt ne oktassa az egyetem ügyeletes szívtiprója. Csak akkor kezdett belehúzni, mikor apja megfenyegette, ha rossz lesz az eredmény, Csaba repül, ő pedig megy az arab nagymamához, és ott kell majd egyetemre járnia. Na, az végképp nem lenne jó! Ott egész másként néznek a lányokra. Akkortájt tudta meg azt is, miért vállalta a korrepetálását Csaba. A két ok együttesen nagyobb odafigyelésre sarkallta. Meg közben a srácot is megkedvelte. Rájött, mégse olyan bunkó, sőt inkább érzékeny, és nagyon aranyos. A külső nem mindig meghatározó. Ezért inkább belehúzott a tanulásba. Ezek után sikerültek jelesre az akkori vizsgái. Lehet, hogy a srác csak örömében udvarolgatott neki? Nem is volt mögötte érzelem? Csak örült, hogy megmaradt a fizetése? És most ezért nem veszi fel a mobilt. Meg eltelt az egész nyár. Találhatott közben olyat, akit könnyedén meg is kapott. Veszélyek nélkül. Végül is több mint két hónap! Az is lehet, hogy csak ott hagyta valahol a mobilját. Ezt az utóbbit szeretné hinni. Behúzódik a takarója alá. Nem tud nyugodni, megpróbálja még egyszer, de ennek sincs eredménye. Közben a házvezetőnő vacsorázni hívja. Az is kicsit eltereli a figyelmét. A bátyjáról, Zakariáról kérdezgeti, mert a srác már régen nem járt Magyarországon. Miután a lány felvilágosítja, egyelőre nem is nagyon fog jönni, mert édesapjának a fő segítsége lett, megint visszavonul a szobájába, és újból hívni próbálja Csabát. Összesen vagy hatszor tett rá kísérletet, de a srác egyszer sem vette fel. Most ettől van elkenődve nagyon. Félredobja azt az átkozott mobilt, mert ugye az a hibás, és az ágyra dől. Újból csak sír. Sajnálja önmagát, sajnálja az anyját, és ezt az egész elcseszett világot, a sok szerencsétlen körülményt, amibe akaratán kívül keveredett. Majd megint erőt vesz magán, és eldönti, másnap reggel első dolga lesz kinyomozni, hol lehet Csaba. Ismer pár srácot a haveri köréből. Azoknál fog reggel kezdeni. Ám hamar rá kell jönnie, hogy ő hiába tervezett. Ezt egy pillanat alatt keresztülhúzta valaki.

  A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holanp magazain (ekönyv)

Garajszki Rozika írói oldala ­ 

Líra (Nyomtatott)