Megjelent Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (The Thursday Murder Club) - ("- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. - Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. - Takarodjon a földemről, különben kidobatom! ")

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
– Mark Billingham

Richard Osman:
A csütörtöki nyomozóklub
(The Thursday Murder Club)

2020 egyik legnagyobb krimi szenzációja!
Több mint 1 millió eladott példány Angliában!
Steven Spielberg vette meg a filmjogokat!

Az Agave webshop listavezetője!
3. a Libri, 7. a Bookline előjegyzési listáján

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Fülszöveg

Négy valószínűtlen barát.
Egy kegyetlen gyilkosság.
Isten hozott a csütörtöki nyomozóklubban!
Egy békés nyugdíjasotthonban négy barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkossági ügyekről beszélgessenek. Amikor kegyetlen gyilkosság történik a faluban, a nyomozóklub tagjai hirtelen egy aktív nyomozás közepébe cseppennek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már közel járnak a nyolcvanhoz, van pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít. Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?

Richard Osman első regénye a megjelenését követően azonnal elnyerte az olvasók és kritikusok tetszését, ráadásul sorra döntötte meg az angol könyvpiac rekordjait. A csütörtöki nyomozóklub több mint 1 millió példányos eladásával 2020 legnagyobb debütálása lett, osszan vezette a sikerlistákat, a filmjogokat pedig Steven Spielberg vette meg.

 

Blörbök

“Olyan leleményes, mint a legjobb Agatha Christie-regények. Imádtam a Fredrik Backmant idéző szereplőket!”
A. J. Finn

“Elképesztően bájos és nagyon okos. Pont ilyennek képzelünk el egy regényt Richard Osmantól.”
Sarah Pinborough

 

“Gyilkossági rejtély Agatha Christie nyomdokain.”
Araminta Hall

 

“Izgalmas, megható, hangosan röhögős.”
Mark Billingham

“Okos cselekmény, nagyszerű csattanók és kivételes humor!”
Fiona Barton

“Bámulatos rejtély.”
Caroline Kepnes

“Okos, könyörületes, szívélyes, megindító és NAGYON vicces. Milliószor is megnevettetett.”
Marian Keyes

“Ördögien eszes, borzasztó vicces és szórakoztató. Menthetetlenül beleszerettem.”
Shari Lapena

“A titkok és rejtélyek rajongói imádni fogják.”
Harlan Coben

“Vicces, okos és tagadhatatlanul brit.”
Adam Kay

“Robert Galbraith és Tom Sharpe találkozása.”
Philippa Perry

“Kiemelkedő regény. Végig nevettem rajta.”
Belinda Bauer

“Tömör gyönyör… Imádtam minden oldalát.”
Jane Fallon

 

Richard Osman

Brit televíziós producer és műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub az első és tagadhatatlanul az eddigi legjobb regénye.

 

Részlet a kötetből

„Ian nyugodtan, szinte már derűsen száll ki a rendőrautóból.
A rendőrök beszéltek vele, hogy kibékítsék. Majd holnap visszajön. A sírok úgysem mennek sehova. Talán hiba volt ilyen korán idehozatni a markológépeket. De akkor is vagány húzás volt, szóval ezt a hibát érdemes volt elkövetni. A markolókkal üzent, márpedig üzenni fontos, bármi is legyen az üzenet.
Nem bánja, hogy a lakók szembeszálltak vele, úgyis hamar ráunnak a dologra. Majd kitalál valami mást, amin felhúzhatják magukat. Mi lenne, ha kirúgná az egyik pincért, akit kedvelnek, vagy kitiltaná az unokákat az uszodából egészségügyi és biztonsági okokra hivatkozva? Akkor aztán senkit sem fog érdekelni a nyavalyás temető. Igazából nevetnie kell, de tényleg, úgyhogy így is tesz.
Ebben a pillanatban azonban észreveszi Matthew Mackie atyát. Úgy ácsorog ott a reverendájában meg a kis fehér papi gallérjában, mintha övé lenne a hely. Ezt az arcátlanságot!
Ez a föld Iané, az isten szerelmére! Ian tulajdona! A férfi a barikádhoz nyargal, és másodpercek múlva Mackie atya képébe dugja a mutatóujját.
- Ha nem lenne lelkész, most rögtön leütném magát. - Köréjük sereglik a tömeg, mintha egy verekedést néznének egy kocsma parkolójában. - Takarodjon a földemről, különben kidobatom!
Ian meglöki Mackie vállát, aki a mozdulattól hátratántorodik. Hogy megőrizze az egyensúlyát, belekapaszkodik Ian pólójába, de mind a ketten kibillennek és a földre esnek. Donna az elszörnyedt Karen Playfairrel együtt felsegíti Iant és a papot. Néhány lakó, köztük Joyce, Ron és Bernard lefogja Ian Venthamet, miközben páran a szemközti oldalon védőfalat állnak Mackie atya köré, aki döbbenten mered maga elé a földön. Tisztára, mint az óvodában, de Mackie ezzel együtt megviseltnek tűnik.
- Nyugodjon le, Mr. Ventham! Nyugodjon le! - üvölti Donna.
- Tartóztassák le! Birtokháborító! ‒ ordítja Ian, akit elrángat az útról egy csapat elszánt hetvenes és nyolcvanas vénember, sőt még egy kilencvenes is, aki egyetlen nappal maradt le arról, hogy a második világháborúban behívják katonának, és ezt azóta is bánja. Joyce a csetepaté kellős közepén találja magát. Milyen kemény legény lehetett annak idején Ron, Bernard, John és Ibrahim! És milyen gyengének tűntek most. Volt bennük valamennyi spiritusz, de igazság szerint egyedül Chris Hudsonnek sikerült lefognia Venthamet. Azért jó volt egy kis tesztoszteron, amíg tartott.
- Én egy szent helyet védelmezek. Békésen és törvényesen - mondja Mackie atya.
Donna felsegíti Mackie-t, és leporolja bő reverendáját, mely alatt egy törékeny öregember lakozik.
Chris kirántja Ian Venthamet a köré gyűlt tömegből. Az adrenalin végigszáguld Ventham szervezetén, amit Chris vagy ezerszer látott már éjszakánként a városok utcáin botorkáló részegeknél. Pólójára feszülő izmain kidudorodnak az erek, ami árulkodó jele annak, hogy szteroidot használ.
- Menjen haza, Mr. Ventham, mielőtt letartóztatom - utasítja a férfit Chris Hudson.
- Egy ujjal se értem hozzá - ellenkezik Ian Ventham.
Chris halkan beszél, nem akarja, hogy mások is hallják, amit mond.
- Láttam, hogy az atya kibillent az egyensúlyából, Mr. Ventham, de csak az után, hogy maga hozzáért, még ha nem is erővel. Szóval, ha le akarnám tartóztatni magát, megtehetném. És a detektívösztönöm azt súgja, hogy lesz itt egy-két tanú, akire számíthatok a bíróságon. Szóval, ha nem szeretné, hogy vádat emeljenek maga ellen egy pap inzultálása miatt, ami nem festene túl jól a prospektusaiban, akkor szálljon be szépen az autójába, és lépjen olajra. Megértette? Ian Ventham bólint, de csak a látszat kedvéért, mert fejben már egészen máshol jár, más körül forognak a gondolatai. Végül lassan és bánatosan megrázza a fejét, és ezt mondja
Chris Hudsonnek:
- Itt valami nem stimmel. Valami készül.
- Hát, bármi is készül, az holnap is készülni fog - válaszolja erre Chris. - Úgyhogy menjen szépen haza, nyugodjon le, és szedje rendbe magát. Viselkedjen férfi módjára, és törődjön bele, hogy vereséget szenvedett.
Ian sarkon fordul, és elindul a kocsija felé. Vereség? Na persze. Elhalad a tréler mellett, kétszer megdöngeti a taxi ajtaját, és odaint a kijárat felé.
Lassan bandukol az autó felé, elgondolkodva. Hol van Bogdan? Bogdan jó gyerek. Lengyel. Le kéne burkoltatnia vele a medencéjét. Á, túlságosan lusta, ezek mind azok. Majd beszél Tony Currannel. Tony tudni fogja, mi legyen. De mi van Tonyval, elveszítette a mobilját? Valami nem stimmel vele.
Ian odaér a Range Roverhez. Kerékbilincset raktak rá. Az apja dührohamot fog kapni, Ian csak most vette kölcsön tőle. Busszal kell hazamennie, és az apja ott fogja várni az állomáson. Ian halálra rémül, és elerednek a könnyei. Ne sírj, Ian, apa meg fogja érteni. Ian nem akar hazamenni.
A zsebében kotorászik, aprópénzt keresve, aztán megtántorodik és előrebukik. Kinyújtja a kezét, hogy megkapaszkodjon valamiben, de csak a levegőt markolja, semmi mást. Mire Ian Ventham a földre zuhan, már halott.”

 

Megvásárolható extra kedvezményekkel!

Agave Könyvek Kiadó

Beleolvasó: Chris Land: Lélekvesztő I. - ("Felnéztem a metrón, s összecsaptam a kiolvasott kötetet. - Fene ebbe a Chris Land-könyvbe, úgy lekötött, hogy túljöttem a megállón - dohogtam -, már rég le kellett volna szállnom, most mehetek vissza, vagy talán mégse? ")

Chris Land: Lélekvesztő I. című könyvéből hozok nektek beleolvasót. Ezúttal az első fejezetből fogok hozni. Nekem nagy kedvenc ez a könyv, szívből, bátran merem ajánlani nektek. Érdemes mindkettőt beszerezni NewLine Kiadónál.

 Chris Land:
Lélekvesztő I.

Tartalom:

 Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

 

ENGEDÉLLYEL

~~~ Részlet ~~~

 

Chris Land: LÉLEKVESZTŐ

(Webster sorozat 1.)

 

„Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.”

Paulo Coelho

 

Sven bevágódott a járatba, zuhanása következtében éktelen robajjal beomlott alatta az imént még épen álló padlózat, majd nekicsapódott a talajnak. A levegő benne rekedt, ahogy hanyatt esett és érezte, amint vakolatdarabok, apró kövek hullanak rá, aztán a tüdeje engedett, vett egy mély lélegzetet, de több okból is megbánta; egyrészt olyan érzése támadt a tüdejébe nyilalló fájdalomtól, mintha tüzes vasat forgatnának a mellében, másrészt pedig, mert homokszemcsék özönlötték el a légcsövét, ahogy beszívta a körülötte terjengő port. Kínjában oldalra fordult, köhögve fulladozott és öklendezett, mivel már napok óta nem evett, így csak vérrel kevert nyála csorgott a kövekre. Iszonyúan szédült, szinte forgott körülötte az egész világ. Ez már a vég, futott át az agyán. Tudta, hogy meg fog halni, mielőtt kiérne a félelmekkel és áporodott bűzzel teli alagútból, addig erőnek erejével küzdött ellene, hogy feladja, noha azt is sejtette, hogy lejárt az ideje. Megpróbálta kímélni törött bordáit, így továbbfordult ép oldalán, és semmi pénzért el nem engedte volna a lámpát, amit csonka ujjaival szorongatott. Azt viszont észlelte, hogy a másik kezéből már akkor kiesett az a színarany háromezer éves kancsó, amikor átszakadt vele együtt a vékony padló, de nem bánta. Lassan kinyitotta a szemét, a por már leülepedett, sötétség fogadta, melyet csak egy halvány sárga fénycsóva szelt ketté, bár az is alig világított. Rettegett, és minden ízében remegett ettől a helytől.
- Gyerünk, Sven - biztatta rekedten önmagát. - Ki fogsz jutni, ki kell jutnod innen! - Hangját elnyelték a falak, s egy pillanatra elhalt a lámpa fénye is, majd újra éledt. Felnevetett volna, de a torkát feltóduló vér öntötte el, így ismét köhögni kezdett. Jobbjával óvatosan a falhoz húzódott, megkísérelt felülni, nyirkos keze azonban megcsúszva visszahanyatlott. Izzadtságban fürdött, cafatokban lógó inge hidegen tapadt felhorzsolt testére, újra nekiveselkedett, ám az ellenkező, a könnyebb irányba fordította a fejét, s alig hitt hunyorgó szemének. A járat vége felől vékony csíkban fény áradt be, amiben megcsillantak a homokszemek.
- Megvan a kijárat - ordította volna, bár a hangja hörgésszerű motyogásnak hallatszott a kietlen térben. Maradék erejét összeszedve a könyökére támaszkodott, s maga alá húzta a lábait. Érezte, amint törött bordája beljebb nyomakodik a felsőtestében, a menekülés útja láttán mégse nagyon törődött vele, közben észre sem vette, hogy megmaradt ujjai közt a lámpából végleg kialudt a fény. Nem fogtok kicseszni velem, erőltetett mosolyt összeégett, torz arcára, amelyet pár napja még csodáltak a nők, akik azóta már szörnyű halált haltak.
Nehézkesen feltápászkodott, s tántorogva a falnak támaszkodva megállt. Felfigyelt a színarany, ékkövekkel kirakott kancsóra, amin egy csodálatos lány épp áldozatot mutatott be az isteneknek, és felpillantott a résre, ahonnan beáramlott a meleg. Mióta vonzotta már a napsütés enyhe sugara, talán idejét se tudta volna megállapítani. Az érdes falat tapogatva elindult a fény felé: nem merte elszakítani a pillantását róla, mert félt, hogy csak a szeme káprázik, és az egész valóság szétfoszlik. Oly rég vágyott már a sivatagban tomboló nyár forró leheletére, de ezen a helyen csak árnyak uralkodtak, és mély sötétség. Kínlódva tette meg a lépéseit, aztán megbotlott valamiben, s mielőtt lenézhetett volna, mi is az, arccal a földre bukott. Hiába kapta védekezően maga elé a karjait, épp az ókori kancsóra esett a felsőtestével, amely arra késztette a törött bordát, hogy átfúródva a belső részeken elérje a szívet. Sven utolsó, fájdalmakkal teli nyögését visszaverték a falak, aztán végleg elhaltak a neszek a hegy belsejében, hogy titkaikat mindörökre megőrizzék a végtelen csendben, vagy talán mégse? 

Felnéztem a metrón, s összecsaptam a kiolvasott kötetet. - Fene ebbe a Chris Land-könyvbe, úgy lekötött, hogy túljöttem a megállón - dohogtam -, már rég le kellett volna szállnom, most mehetek vissza, vagy talán mégse?
Ott kódorogtam az utcán munka nélkül, orrom a földet verte, ahogy leszegett fejjel tócsákat kerülgetve csatangoltam az esős időben. Eszméletlenek az emberek, gondoltam; az egyik azt hiszi, hogy amiért kiszolgálóként alkalmazhat, már kiszolgálom teljes mértékben őt is; a másik, hogy aktakukac vagyok, és én leszek a könyvmoly; a harmadik, rázzam magam egész éjjel egy bárban, egy szál semmiben, hát mi vagyok én?
Mivel ennyire lefoglaltak a gondjaim, nem figyeltem az úton sártengerré képződött pocsolyára, csak akkor tudatosult bennem, amikor egy autó telibe kapott, így átkozódva söpörtem le a kabátom, közben nekimentem egy alaknak, akinek szétnyílt a táskája, és az összes irata a kátyúban landolt, csupán hellyel-közzel kapkodtam utánuk. - Elnézést, nem akartam.
- Gyorsan, gyorsan, szét ne ázzanak - hadarta.
- Már nem - adtam oda neki az itatóst, ő kikapta a kezemből, belevágta a táskába, és besietett az első lépcsőházba. Egy kulcscsomó maradt nálam, utánaslattyogtam, kinéztem hova megy be, aztán becsöngettem, s amikor ajtót nyitott, belefogtam: - Bocsánat, én…
- Jöjjön beljebb! Ha tudná, hogy mennyire vártam - hagyott a küszöbön. A szíves invitálásra beléptem, letettem a kulcsait, majd belöktem az ajtót, s rájöttem, hogy könnyelműen viselkedtem, erre megfordultam, de utánam szólt: - Épp az utolsó pillanatban érkezett, maga aztán jól elázott, nem akarja levetni azt a kabátot?
Csalódásomnak hangot adva közöltem: - Nem vetkőzöm, mennem kell, állást keresek...
- Ne tegye, hiszen elhozta a bizonyítványait, így tájékozódtam önről, s miután remek ajánlásokat kaptam a munkájáról, mint egyiptológus kollégát, üdvözlöm a köreinkben.
Megzavart gyors észjárása. Mit akar? Egyiptológus? Állás? Állás - fogtam fel, visszafordultam, és elég bambán nézhettem rá, mert magyarázkodott: - Elnézését kérem emiatt, tudja, az összes munkatársunkat leinformáljuk. Nálunk ez természetes, de ne ácsorogjunk itt, jöjjön beljebb az irodába, ott kényelmesebb körülmények közt is megtárgyalhatjuk a feladatát. Adja a kabátját - rángatta le rólam a vizes göncöt, és felakasztotta a fogasra.
- Mit csinál? Azt hiszem, valami tévedés lehet a dologban, egy apró félreértés…
- Nézze, ön egy hete állás felől érdeklődött nálunk, s minthogy én házon kívül tartózkodtam, Nancy, a titkárnőm fogadta, aki igen bizakodóan nyilatkozott magáról. Mivel a bizonyítványáról másolatot készített, leinformáltam önt, s mondhatom, hogy kitűnő ajánlásokat kaptam, sőt, a jelentkezők közül magát találtam a legalkalmasabbnak a feladat megoldására, most pedig nem akarom, hogy - mint leendő munkatársam - megfázzon.
Amíg beszélgetett, szemrevételeztem: Elegáns öltöny, barna haj, megnyerő szemek, melyekből csak úgy sugárzott az értelem. Ötven körülinek saccoltam őszülő halántéka miatt, ezért hamarjában összekapkodtam magam: - Így megbízik ebben a Nancyben?
- Persze, hiszen a feleségem. Kérem, bocsásson meg, személyesen még nem találkoztunk, Doug Dykens a nevem, és köszöntöm önt… - Lelkesedését a csengő zavarta meg, így az ajtóra nézett, majd rám. - Pardon, de csöngettek, maga csak foglaljon helyet, rögtön jövök.
Amint kitette a lábát, megcsörrent a telefon, erre kisegítve őt felvettem a kagylót. - Üdv, itt Christina W. Montgomery, sajnálattal közlöm, hogy ma nem állok munkába, mert az egyiptológián kívül a latin végzettségemnek megfelelő állást találtam, minden jót - szakadt meg a vonal.
Míg letettem a hallgatót a helyére és magam a székre, Dykens is bejött, leült az íróasztala mögé, és megtörte a csöndet: - Egy komoly ügyről lenne szó... Nos, én annak idején, mint tudja, régész voltam, mostanság viszont elköteleztem magam a múzeumoknak, így olyan régiségeket kutatok fel, amelyek valaha eltűntek, vagy illetéktelen személyekhez kerültek.

  

Folyt.köv.:

A könyvet itt lehet beszerezni:

Chris Land írói oldala

NewLine Kiadó

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) - ("– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a száját, és megjegyezte: – Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. ")

Tegnap kikerült Aurora Lewis Turner egyik kötete az A hatalom köve címmel, ma pedig A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) könyvéből hozok  részletet. Minden hétvégén fogom hozni írónő mindkét könyvéből részletet. Remélem tetszeni fog nektek, és támogatjátok vásárlással.

  Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)

Tartalom:

 Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.

ENGEDÉLLYEL

---Részlet---

Auróra a menedék felsőbb szintjein kialakított parkolóban találkozott a barátaival, ahol szebbnél szebb, praktikusabbnál praktikusabb autók sorakoztak. Azon kapta magát, hogy a többieket nézte, ugyanis ők is ott álltak körülötte. A legtöbben hasonló ruhát viseltek, mint amilyet ő hordott, egyedül Lloyd állt ott kényelmes farmerben, ingben, bakancsban, egy cigarettával az ajkai között. Annak tekintete akaratlanul is Aurórára tévedt, aki Laurával és Sammel kezdeményezett beszélgetést. Ahogy végignézett a csapaton, tudta, hogy nem lesz elájulva rögtönzött útitársaitól, hiszen a vörös hajú lánynak jelenleg nem volt használható ereje, annak barátjáról pedig semmit sem tudott. Egy lépéssel közelebb került a társasághoz, hogy aztán megkérdezze az éppen hallgatásba merülő, sápadt fiút.
– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a száját, és megjegyezte:
– Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy gondolkozzon még egy kicsit, hátha eszébe jut valami használható, de Lloyd elhúzta a száját, hiszen egyáltalán nem nyűgözte le őt a srác.
– Mégis, ezzel a sok szarsággal, hogyan lennél képes megvédeni Aurórát? – A vörös hajú lányt furcsa érzés töltötte el. A múltját még mindig úgy szemlélte, mintha az egy érdekes könyv lapjaihoz tartozna. Azt viszont ennek ellenére is tudta, hogy ez lehetett az első alkalom, amikor az ő jelenlétében is az igazi nevén szólította őt a férfi. Egy pillanatig nem is találta a szavakat, elvesztette a fonalat, így majdnem lemaradt arról, hogy Sam előrelépett, és magabiztosan kijelentette:
– Úgy, hogy én soha nem hagyom őt magára. Jól tudja, hogy mindig számíthat rám. Másrészről pedig elég jól vezetek – tett egy lépést a mellettük álló autó felé, hogy ezzel megragadja az ajtón lévő kilincset, és egy mozdulattal tágra nyissa azt. – Így önként ajánlom fel a vezetői tudományomat.
– Erről ne is álmodj! – fogta meg vehemensen a srác vállát Lloyd, hogy ezzel visszatartsa őt attól, hogy beüljön a vezetőülésbe. – Én vagyok a főnök, tehát én vezetek. Talán majd egyszer… ha felnősz a feladathoz, töki – préselte ki a szavakat magából a vezetőjük, miközben érezte, hogy egyre jobban kitöltötte a belsejét a szokásos dühe. Sam viszont megrántotta a vállát, és nem törődve a goromba szavakkal visszavágott:
– Nem gond. Akkor hátraülök Aurórához.
– Azt lesheted! – folytatta Lloyd, mire a két lányhoz fordult, és kiosztotta nekik a helyüket:
– Hé, kölyök! – szólt újra így a vörös hajú lányhoz, aki kissé mérgesen fordult feléje. – Te mellém ülhetsz az anyósülésre – majd Laurára vetette pillantását –, te, szöszi, pedig hátraülsz ezzel a macskajancsival – biccentett rá sem nézve Samre, aki már-már nekiállt volna vitatkozni vele a megszólítás miatt, mire Laura kinyitotta a hátsó ülést elzáró ajtót, és így szólt a mellette álló fiúhoz:
– Jobb, ha bele sem kezdesz! – ezzel Sam becsukta a száját, majd beszállt az autóba. Auróra kelletlenül telepedett le az anyósülésre, így történt az, hogy Lloyd mellett foglalt helyet, aki, amint mindenki beült, elfordította az autóban a kulcsot beindítva ezzel a jármű motorját.

Némán hagyták el az otthonukként szolgáló menedéket, hogy ezzel az Amerika bolygó fővárosának forgatagában találják magukat. Az alkony vörös fényei befestették a várost, ahol már lassacskán kigyulladtak az utakat szegélyező lámpák fényei, mire egyre nagyobb reklámok és feliratok kezdték szegélyezni az autópályákat. Ahelyett, hogy elhagyták volna a belvárost, inkább annak közepe felé igyekeztek. Auróra látta már a centrumot, ezért az ott lévő turistalátványosságok kevésbé tudták felkelteni az érdeklődését, csakhogy észrevette, hogy azokat is elhagyva másféle épületek emelkedtek mellettük.
– Hová megyünk? – csúszott ki belőle önkéntelenül a kérdés, miközben a bulinegyed kellős közepén találták magukat.
– Ez a Soho – válaszolta neki szűkszavúan Lloyd. – Jango barátunk tudtommal itt vert tanyát.
A szavait bizonyítva azonnal fényreklámokkal kivilágított kaszinók jelentek meg a társaság szeme előtt. Némelyik úgy nézett ki, mintha egy azték templom lenne, másokat víz vett körül, jobban mondva egy üvegbura, amelyben tengeri állatok úszkáltak. Megint mások pedig tornyokként magasodtak az égbe egészen addig, amíg szinte elvesztek a felhők között. Lloyd fel sem nézett az útról, ugyanis őt cseppet sem vonzotta a látvány. A többiek mind az ablakon csüngve nézték az elsötétülő várost, amely immár magára vette neonfény kabátját, így villódzó világításba burkolódzott.
Hamarosan feltűnt előttük egy épület, amelyen egy óriási, világító felirat volt látható, amin egy koktélos pohárban ülő nő foglalt helyet, alatta pedig egy folyamatosan villogó Vegas Baby felirat helyezkedett el. Az a hely annak ellenére ki sem tűnt a többi közül, hogy egy monumentális épületnek lehetett mondható, aminek parkolójában több drága autó és limuzin is ácsorgott. Azokból pedig egymás után léptek ki utasaik, főként ittas hölgyek, hogy aztán a kaszinó felé induljanak.
– Mi folyik itt? – kérdezte Auróra, mire Laura adott neki felvilágosítást a történtekről, miközben mind elhagyták az autót.
– Közeledik a nyár, ez az esküvők szezonja. Ilyenkor sokan kaszinókba mennek lánybúcsúra.
– Életem utolsó szabad napját nem akarnám azzal tölteni, hogy elverek egy csomó pénzt – közölte meghökkenten a vörös hajú lány, mire Lloyd vette át a szót.
– Annál azért többről van itt szó. Különböző műsorokat szoktak rendezni nekik, miközben azokon a csajok bandákba verődve vesznek részt, majd a sárga földig lerészegednek. – Zöld tekintetét az épületen végigjártatva sóhajtott fel.
– Jango barátunkat is itt találjuk.
– Ez az ő kaszinója? – kérdezte Auróra, mire látta, hogy Lloyd bólintott egyet, aztán a bejárat felé indult. A társaság többi tagja szó nélkül követte a férfit, aki egy tágas terembe vezette őket, amelyben rulettasztalok, nyerőgépek és egyéb, pénzköltésre alkalmas berendezések sorakoztak. Lloyd magabiztosan nézett körül, mire kiszúrt magának egy bárpultot, így annak irányába indult.
– Nem inni jöttünk, Lloyd! – állította meg őt eléje állva Auróra, mire az elmosolyodott, a lány felé fordult, és mintegy az okításukra közölte:
– Jegyezzétek meg, ha kerestek valakit, és tudni akarjátok, hogy pontosan hol találhatjátok őt, akkor a legjobb megoldás a pultost faggatni. – A többiek egy emberként vonták meg a vállukat, mire követni kezdték a magas férfit. Az késként szelte át a tömeget, hogy aztán ráhuppanjon a pultnál lévő egyik bárszékre, majd rendeljen magának egy italt. Amikor a társaság többi tagja is odaért, megkérdezte tőlük:
– Ti isztok valamit?
– Kösz, nem – utasította vissza az italt a szőke lány, mire Sam is megszólalt:
– Én egy alkoholmentes koktélt kérnék.
– Tényleg? – vetette rá szokásos, élcelődő tekintetét Lloyd, majd egy rossz fiús mosollyal arcán folytatta:
– Ez aztán a férfias választás!
– Én whisky-kólát kérek, jég nem kell bele – ült le mellé a bárpulthoz Auróra, miközben a barátai is szorítottak maguknak helyet mellettük. Viszont Lloyd érdeklődő tekintete a vörös hajú lányon ragadt. Amint a pultos odafordult hozzájuk, pillantása elszakadt Auróra barna tekintetétől, és leadta a rendelésüket:
– Egy pohár whisky, egy whisky-kóla jég nélkül és egy alkoholmentes koktél lesz. – A pultos bólintott egyet azt jelezvén, hogy felvette a rendelést. Lloyd továbbra is vicces kedvében találta magát, így még utánaszólt a mixernek:
– A koktélba kérnék egy kis színes napernyőt is, tudja, olyat, amilyet a csajok italába szoktak tenni! 

Folyt.köv..

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Moly

Olvasnimenő Kiadó

Aurora Lewis Turner írói oldala

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: A hatalom köve - ("Esküdjetek meg, hogy senkinek nem beszéltek arról, amit én most mondani fogok, ugyanis ez a hír államtitkokként kezelendő!")

Mai napra egy új beleolvasót hozok nektek, ezúton is köszönöm Aurora Lewis Turner írónőnek, hogy blogomon megoszthatom veletek a pár napja megjelent A hatalom köve című könyvéből részletet. Igyekszem hozni a részleteket a blogomra, de ha megtetszett nektek a részlet, a bejegyzés alatt találhatjátok az írónő és a kiadó elérhetőségét.

 Aurora Lewis Turner:
A hatalom köve

Tartalom:

 Egykor öt királyság uralkodott a Kontinensen. A középső, Norma volt mindig is a leghatalmasabb. Annak hercegnője, Olivia egy sötét titkot rejteget; egy átok miatt akaratlanul is ártatlan emberek vére tapad kezéhez. Annak megtörése céljából egy nem mindennapi utazásra indul, s rájön; az általa ismert emberi világ mögött rejtőzik egy másik tele mágikus lénnyel, szörnyekkel és varázslattal. Vajon sikerrel jár? Meddig tudja titkolni Vincent, a szörnyvadász elől kilétét és véres múltját? Normából való távozásával elindul a harc a hatalomért. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen fontos szerepe van ebben, s hogy a szíve nem egy egyszerű emberi szív csupán... 

 

 ENGEDÉLLYEL

--- Részlet---

A fellegvár szikrázott a déli napsütéstől. Fehér tornyai magasztosan meredeztek az ég felé. Belül kellemesen hűvös idő fogadta a három katonát. Elöl ment Bogumil, jobbról az egyik, balról a másik társa fogta őt közre a célból, hogy még véletlenül se tévesszék őt szem elől. A három katona a kötelességének teljes tudatában lépdelt végig a vörös szőnyegen, az egykori uralkodók szobrai előtt, amelyek magasztosan álltak a jövevényeknek tisztelegve.

A három katona viszont nem volt ott egyedül, hiszen tőlük nem sokkal lemaradva lépdelt a három idegen. Elöl ment a fekete hajú Ibis, akivel tulajdonképpen Bogumil az üzletet kötötte. Őt követte egymás mellett ballagva a fehér hajú, bájos arcú Serena, valamint Noah, akinek egy akkora hátizsák feszült a hátára, mely majdnem nagyobb volt nála. A jövevények, bár igyekeztek nem mutatni az érzéseiket, elámultak a trónterem láttán. Érdeklődő pillantásaikat végigvezették a fehér márványfalakon, a régi királyok szobrain, a rózsaablakokon, melyeken áttörő fény szivárványszínt festett a padlózatra. Végül a pillantásuk a három trónra vetült, mely a terem végében helyezkedett el tekintélyt parancsolóan. Akkor a trónusok üresen álltak várva az uralkodókra.

          Hamarosan elcsendesedett a márványkövön visszhangzó katonai csizmák csattogása, majd síri csend telepedett az egész teremre. Egy darabig illedelmesen várták az uralkodók jöttét, aztán a Noah kezén lévő időmérő eszközt kezdte pásztázni a tekintetük. Még mielőtt zúgolódás hangja támadt volna, kinyílt a trónterem ajtaja, és megjelent ott a király és királynő két katona kíséretében. A katonák megálltak a trónusok egyik s másik oldalán, miközben az uralkodópár némán elhelyezkedett a trónusok közül kettőn. A harmadik trón üresen maradt, azt a hagyomány szerint mindig a trónörökös foglalhatta el egészen apró korától kezdve. De most a trónörökös a váron s a városon kívül, messze járt.

          Bogumil előrelépett, letérdelt a két, a márványteremben is jelentős méretekkel bíró trónus előtt, és a tekintetét lesütve ennyit mondott:

– Teljesítettem az ígéretemet. Elhoztam azokat, akiket említettem.

– Ezek lennének a te híres nyomkövetőid? – húzta fel a királynő hangsúlyos, aranyszőke szemöldökét, majd kételkedéssel átitatott hangon így folytatta:

– Egy volansi – nézett rá a fehér hajú nőre, akinek keze ettől látványosan az övére csúszott. Hirtelen hiányozni kezdtek neki a fegyverei, amiket a fellegvár bejárata előtt kellett hagynia. Zavarta őt a nő kijelentése, szinte már érezte, hogy viszketett a tenyere. De aztán ujjait belebújtatta az öve és a nadrágja közé, majd úgy várta, hogy a királynő pillantása átvándoroljon Noah-ra. –, egy fornaxi, és te – nézett végül a fekete hajú nőre, aki hideg, kék szemeit állhatatosan a királynőn tartotta. – Te, akiről nem tudom, hogy ki vagy. Mi a neved, idegen?

– Ibis vagyok – húzta ki magát a fekete hajú nő, de nem hajolt meg a királynő előtt. Az látszólag nem is vette zokon ezt, ehelyett a pillantása visszavándorolt Bogumilra, és így fűzte tovább a szavait:

– Azt várod tőlem, hogy ezt a fontos küldetést idegenekre bízzam? Ők más országok szülöttei, nem Norma vére csörgedezik az ereikben. Nem bízom bennük.

– Engedje meg, hogy megjegyezzem, királynőm – vette át a szót Bogumil továbbra is meghajtott térddel –, igaz, hogy nem e földről valók, de megbízható emberek. Vincent pedig a legjobb!

– Vincent? – kérdezte a királynő ismét átvonultatva fagyos tekintetét a jelenlévőkön.

– És hol van ő?

– Épp a városba tart – vette át a szót Serena, aki viszonozta a királynő fagyos pillantását. – És tényleg nincs nála jobb! De miben is kellene a szakértelme?

– Az államtitok – folytatta az uralkodónő fölényeskedően, de aztán a király közbeszólt:

– Ne játszadozz már velük, Mildred! Inkább essünk túl ezen az egészen! – könyökölt a király trónja karfáján látványosan unva a neje vallatását.

 

– Addig nem, amíg meg nem tudom, hogy valóban érdemesek-e a feladatra. Azt mondják, hogy Vincent a legjobb, de messziről jött ember azt mond, amit akar...

– Hát, jó! – lépett egyet előre Serena, aki fehér felsője alól előhúzott egy medált, amelyen két méretes metszőfog lógott. Az egyik fekete színű volt, akárcsak a legsötétebb éjszaka, míg a másik olyan fehér, mint a tej. A nő előrébb lépett, hogy aztán levegye a nyakából a láncot, melyre a fogak voltak erősítve, és felmutatva azokat ennyit mondott:

– Vincent ölte meg a lynxi amfiszbénát, a sárkányszerű lényt, melynek a farkán is van feje. A fehér fog ehhez a fejhez tartozott, míg a fekete ahhoz a fejhez, ami a törzséből nőtt ki. Vincent a legjobb – szórt szikrákat Serena kék tekintete ellentmondást nem tűrve. Nem szerette, ha bárki is megkérdőjelezte Vincent szakértelmét. Az uralkodónő közelebb parancsolta őt magához, majd a kezét nyújtotta a medálért. A fehér hajú nő láthatóan nem szívesen adta a királynő kezébe az ékszert, amit oly féltve őrzött, de aztán felsóhajtott, és mégis átadta neki azt. A király ebben a pillanatban mutatta először jelét az érdeklődésnek, hiszen ilyet nem sokszor láthatott még ő sem. Miközben mindkét uralkodó tekintete elveszett a talizmánban, Noah hangja hatolt a fellegvár levegőjébe visszhangot verve:

– Ha megengedik... – lépett oda a fogat tartó kezek gazdáihoz, hogy a táskája oldalsó zsebéből kivegyen egy átlátszó, henger alakú tárgyat, majd azt előbb a saját szeme elé emelve ennyit mondjon:

– Látszik, hogy ez eredeti. Igencsak érdekes jelenséget mutatnak az amfiszbéna fogai a mikroszkóp alatt. Figyeljék meg, ahogy a fehér színű fog részecskéi felnagyítva fekete, gyémántszerű molekulákból állnak, míg a fekete fog részecskéi fehérnek tűnnek! – ezzel odanyomta az uralkodók orra alá a kerek, nagyításra használatos eszközt. A király látszólag elámult a látottakon, miközben a királynő ajkai is résnyire nyíltak. Ez az apró mozdulat jelezte azt, hogy őt is megdöbbentette az, amit a nagyító alatt látott. De aztán tekintetét hamarosan visszatérítette Serenához, aki a kezét nyújtotta a nyakláncáért.

– Érdekes – zárta a tenyerébe a fogakat a királynő, de annak látható része kilógott az ujjai közül. Serena egy lépést előrébb tett a nyaklánc irányába, de aztán Ibis nyugtató érintése csöndesítette őt. A királynő visszalépdelt a trónusához, leült, majd tekintetét Higgins királyra vetette. A király tudta, hogy a nő az ő véleményét kérdezi, ezért bólintott egyet. Ettől a királynő megköszörülte a torkát, és ennyit mondott:

– Esküdjetek meg, hogy senkinek nem beszéltek arról, amit én most mondani fogok, ugyanis ez a hír államtitkokként kezelendő! – A társaság tagjai egymásra néztek, majd bólintottak egyet. – Esküdjetek Vincent életére, hiszen úgy látom, hogy mindegyikőtöknek fontos az a férfi, aki megölte a lynxi amfiszbénát – vájta bele mélykék tekintetét Serena hideg pillantásába. – Hallani akarom!

– Esküszöm – lépett előre Ibis, majd a többiekre nézett, végül az ő hangjukat is érthetően visszhangozta a terem.

– Rendben – bólintott egyet a királynő. – A lányom, Olivia hercegnő eltűnt. Ma hajnalban üresen találtam az ágyát. Ez a jómadár – mutatott Bogumilra – nyitotta ki a kapukat, hogy aztán útjára engedje őt. Onnantól kezdve, hogy távozott a városból, nem tudunk róla semmit. Hozzátok vissza őt ide, hozzánk! Nem valószínű, hogy messzire jutott, hiszen nem aludt az éjszaka. Muszáj neki megpihennie. Olivia csupán egy gyermek, aki még soha nem járt e városon kívül. Nem ismeri a kinti világ veszélyeit, úgyhogy óvatosan bánjatok vele!

– És mit kapunk cserébe? – kérdezte Ibis, akinek haja feketén csillogott a rózsaablakon átszökő, nyári napsütésben.

– Természetesen nem maradunk hálátlanok – állt fel a király és királynő mintegy befejezve a megbeszélést. Miközben elfordultak, hogy elhagyják a termet, ennyit vetett még oda foghegyről a királynő:

 

Folyt köv...

 A könyvet itt tudjátok beszerezni.

Olvasnimenő (készlet figyelés)

Moly

Aurora Lewis Turner írói oldala

Twister Media Kiadó [bekezdés]-díjas írók összeültek és csináltak egy szuper videót az olvasóiknak. Azóta hatalmas nagy projektjükké vált. - ("Szerettük volna egy izgalmas, online programsorozattal feldobni az otthonülésre kényszerült olvasók estéit, hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, ami ezekben az érdekes időkben mindenkiben felgyülemlett. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyire ráéreztünk ezzel az igényekre: ki voltak, ki vannak éhezve az emberek a társasági életre, ami a könyvklubhoz kapcsolódó olvasói aktivitáson is látszik. ")"

Rendhagyó poszttal jövök, ma bemutatom nektek a Könyvklubot, amelynek keretei közt a Twister Media [bekezdés]-díjas írói csapatának néhány tagja beszélget különböző irodalmi témákról. Szeretném, ha Ti is megismernétek a munkájukat. Azt gondolom, érdemes őket figyelni, hallgatni.

A könyvklub oszlopos tagjai:

Tarja Kauppinen, Sas Ágnes, Nagy Sándor Ádám, N. Nagy Zoltán, Demeter Norbert és Papp- Szabó Vanília

 

Készültem pár kérdéssel nekik. Fogadjátok szeretettel a válaszaikat!

 

 

Milyen indíttatásból jött létre a Könyvklub?

NNZ: A Könyvklub elsődlegesen azért jött létre, mert úgy éreztük, hogy a pandémia által okozott bezártság megfosztotta az érdeklődőket az olyan fórumoktól, ahol az írással és olvasással kapcsolatos témákat lehet átbeszélni.

Norbert: Amellett, hogy egy új platformon is meg akartunk mutatkozni, ebben a formában szerettük volna pótolni az olvasókkal elmaradt személyes találkozásokat. Ezen kívül nem titkolt célunk volt az is, hogy az érdeklődők jobban megismerhessék a [bekezdés]-díjas írókat. A dolog bejött, sok rendszeresen visszajáró nézőnk van, szuper kis közösség alakult ki ezalatt a néhány hét alatt.

NSÁ: A klub létrejöttéhez köthető indok az volt, hogy írók beszélgessenek egymással és a közönséggel érdekes témákban az írásról, olvasásról, alkotásról általában.

Tarja: Az ötlet ősszel született, amikor beharangozták a második járványhullám miatt a kijárási tilalmat. Szerettük volna egy izgalmas, online programsorozattal feldobni az otthonülésre kényszerült olvasók estéit, hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, ami ezekben az érdekes időkben mindenkiben felgyülemlett. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyire ráéreztünk ezzel az igényekre: ki voltak, ki vannak éhezve az emberek a társasági életre, ami a könyvklubhoz kapcsolódó olvasói aktivitáson is látszik. Egy jópofa, rendszeres programsorozatot szerettünk volna létrehozni az irodalomkedvelő közönség számára, amely annyival több egy egyszerű műsornál, hogy bekapcsolódhatnak a nézők is, sőt, igyekszünk mindenkinek megadni a lehetőséget arra, hogy hozzászólásaik által részt vehessenek az adásban.

Vanília: Unatkoztunk a karantén-időszak alatt, és kreatív emberek lévén nemcsak a saját estéinket szerettük volna feldobni, hanem másokét is. Mivel írók vagyunk, adott volt, hogy az írással-olvasással kapcsolatos témában hozzunk létre valamit. És itt jött a képbe egy korábbi ötlet, egy könyvklubnak az ötlete. Mondhatni a karantén adta meg azt a lökést, amire a könyvklubnak szüksége volt ahhoz, hogy megszülessen.

Ágnes: Ha jól emlékszem, akkor kezdődött a könyvklub szervezése, amikor mi, a 2019-es évfolyam bekerültünk. Ehhez több szerencsés és szerencsétlen tényezőnek együtt kellett állnia. Egyrészt, a COVID-járvány alapvetően megváltoztatta az emberek szabadidős szokásait, és az internet minden eddiginél kikerülhetetlenebb tényezővé vált. A másik dolog, hogy legtöbben elsőkönyves, vagy az első könyvük megjelenése előtt álló szerzők vagyunk. A [bekezdés]-programban az a különleges, hogy nemcsak a regényünk jelenik meg, de az írói karrierünk beindításában is rengeteg segítséget kapunk. Egyébként is rendszeresen vannak megbeszéléseink, valódi kis közösség vagyunk. Azt gondolom, hogy a könyvklub ebből organikusan fejlődött ki, a kiadóvezetőnk már régóta szeretett volna egy olyan platformot, ahol rendszeresen megmutatjuk magunkat. És végül, de nem utolsósorban: biztosan nem jött rosszul az sem, hogy a 2019-esekkel érkezett Demeter Norbi, akinek volt már hasonló irányú tapasztalata, és a mai napig (nagyon profin) ő vezeti az adásaink többségét.

Mi a célja a klubnak? 

NNZ: A Könyvklub elsődleges célja, hogy teret adjon az írókat és olvasókat is foglalkoztató témáknak azzal, hogy a műsorban résztvevők kivesézik azokat, és közben aktívan reagálnak az olvasói hozzászólásokra. 

Norbert: Abban mindannyian egyetértettünk, hogy sok misztikumot és kételyt kell eloszlatni az íróság minbenlétéről. Szeretnénk betekintést engedni az alkotásba, meg akarjuk mutatni, hogyan zajlanak bizonyos folyamatok, és hogy mennyire sokszínű ez az egész, amit írásnak nevezünk. Nincsenek benne bejáratott vagy éppen rossz utak, hiszen mindenki másképp mesél és máshogyan alakítja a történeteit. Emellett a könyvklub jó lehetőséget biztosít arra is, hogy az olvasók elmondhassák a véleményüket az adott témákban, és nemcsak velünk, szerzőkkel, hanem egymással is megvitathassák az észrevételeiket, meglátásaikat.

NSÁ: Az írók és az olvasóik között idővel kialakul egy kis „fal”, a klub egyik célja ennek az akadálynak a lebontása, hogy mi is megismerhessük az olvasóink véleményét, és ők is a miénket a választott témákról, ezáltal közelebb hozva az alkotókat az alkotásaikat fogyasztókhoz.

Tarja: Az eredeti célunk az volt, hogy irodalommal kapcsolatos témákról beszélgessünk interaktívan, a nézőket is bevonva, de idővel kibővültünk, biztos pont lettünk egy járvány sújtotta világban, és alig féléves működésünk során máris kialakult egy „kemény mag” azon olvasókból, akik minden adáson aktívan részt vesznek, és hozzászólnak, beszélgetnek egymással és persze velünk is a kommentszekcióban. Amikor elkezdtük ezt a projektet, nem is gondoltuk, hogy ilyen erős közösségépítő hatásunk lesz. Óriási örömünkre szolgál a rengeteg nagyszerű, tartalmas hozzászólás, és az, hogy nemcsak előadunk egy passzív hallgatóságnak, hanem valós párbeszéd alakul ki a közönséggel, ami nem ér véget az adások befejeztével, hanem hét közben is folytatódik. Az olvasók, nézők írnak, reagálnak, és most már bizton állíthatjuk, hogy ez a műsor nemcsak arról a hét-nyolc emberről szól, akik szerepelnek benne, hanem mindazokról is, akik az éteren keresztül rendszeresen csatlakoznak hozzánk.

Vanília: A célja, hogy az írás-olvasás témakörön belül számunkra fontos témákra reflektáljunk. Megismertessük a gondolatainkat, a világnézetünket a nézőkkel, és természetesen, hogy létrejöjjön egy párbeszéd köztünk meg az olvasók között.

Ágnes: Szerintem ezt az előző kérdésben már részben megválaszoltam. A könyvklubnak talán az a legfőbb célja, hogy a kiadó olvasói megismerjenek minket, és hogy őket is közösséggé szervezzük. Fontos elem a műsorban, hogy reagálunk a nézői kommentekre (még ha én pont nem is tudok, mert általában telefonról vagyok), és ők is gyakran reagálnak egymáséra, úgyhogy ebben azt hiszem, nagyon sikeresek vagyunk. Az én személyes célom pedig az, hogy olyan témákról beszélhessek, amiket fontosnak tartok. A kortárs zsánernek csomó társadalmi relevanciája van, amit nemzetközi szinten is csak most kezdünk el felfejteni, még mindig erős a sznobizmus a popkultúrával szemben. Az egyik kedvenc adásom például a romantikus irodalmat övező ellenszenvről szólt, amiben pro és kontra oldalról is felmerültek tök jó érvek; például, hogy a femininnek vélt dolgoknak milyen mélyen gyökerező társadalmi elutasítottsága van, vagy hogy a romantikus narratívákban felmerülő konfliktusok nagyon gyakran egészségtelenné teszik az ábrázolt párkapcsolatot, ez azonban sokszor nincs megfelelően kezelve. Ezek például olyan témák, ahol nagyon fontos az írói-olvasói tudatosság.

Hány részesre tervezitek? 

NNZ: Nincs megtervezve, hány rész lesz. Addig csináljuk, amíg vannak érdekes témáink és persze nézőink. Reméljük, ez még sokáig így marad.

Norbert: Nem beszéltük ezt meg előre, szerintem addig csináljuk, ameddig van miről beszélgetnünk, amíg érdekes témákat tudunk boncolgatni és persze, ameddig a nézőket, az olvasókat is érdekli egy-egy ilyen diskurzus.

NSÁ: Ezt még magunk sem tudjuk, de amíg a témák el nem fogynak, és az érdeklődés sem halványul, mi itt leszünk, a kezdeményezésnek nincs záró időpontja.

Tarja: Hosszú távra tervezünk, mert egyre inkább látjuk, hogy űr maradna utánunk, ha abbahagynánk.

Vanília: Ameddig van téma, illetve résztvevők, addig mi szívesen csináljuk. Jöttek visszajelzések, hogy bizonyos témákat érdemes lenne részletesebben is kibeszélni, de természetesen új ötleteket is várunk a nézőktől.

Ágnes: Bevallom, azt sem tudom, hogy most hányadik résznél tartunk. Valószínűleg még sok ilyen lesz, mivel van egy állandó közönség, akik kéthetente rendszeresen leülnek és néznek minket, illetve a mi oldalunkon is akad bőven muníció.

Kaptatok-e visszajelzést, és ha igen, milyet az eddigi a kezdeményezésetekre? 

NNZ: Az élő adások alatt nagyon sok hozzászólás érkezik az adott témákkal kapcsolatban, amelyek egyértelműen pozitív visszajelzésnek tekinthetők.

Norbert: Sok visszajelzés érkezik a live alatt és a könyvklubon kívül is, és ezek alapján úgy tűnik, hogy szeretik, szükségesnek tartják az olvasók ezt a típusú kapcsolattartást is.

NSÁ: Bár nem annyira sok adásban fordultam meg még, amennyire tudom és láttam, a visszajelzések pozitívak, az olvasóknak többnyire tetszenek az adások, és a témákat is érdekesnek találják. Persze nem minden téma vált ki ugyanakkora érdeklődést, de erre számítottunk is.

Tarja: Én a magam részéről rengeteg visszajelzést kapok. Adás végén elkezd rezegni a telefonom, jönnek a „szuperek voltatok megint, el tudtalak volna hallgatni titeket éjfélig is” típusú üzenetek, valamint számos olvasó írásban folytatja a témák kivesézését, és utólag mondja el, ami az adásba nem fért bele. Annyira nevettem, amikor először használta valaki az „egyik kedvenc szereplőm” kifejezést valamelyikünkre, mostanra azonban alighanem minden nézőnek vannak kedvenc szereplői, ahogy a „kedvenc rész” kifejezés is beépült már a köztudatba.

Szerda-csütörtök magasságában már gyülekezni szoktak az „Ugye lesz live ezen a héten is?” jellegű üzenetek a közösségi oldalaimra, és bízvást állíthatjuk, hogy elkötelezett közönségünk gyűlt össze e röpke fél esztendő alatt. Olvasóink izgulnak értünk és velünk, kapcsolódnak hozzánk, és úgy várják a következő adást, mint egy filmsorozat legújabb részét. Az érdeklődést és az elkötelezettséget tekintve mi lettünk az irodalmi talkshow, a virtuális közösségi összeröffenési lehetőség.

Vanília: Vannak visszatérő nézőink és olyanok is, akiket az adott téma érdekel. Mindkét tábortól pozitív visszajelzéseket kaptunk, mi pedig örülünk, hogy szeretnek minket nézni.

Ágnes: Kaptunk, vegyeseket. Tegyük hozzá, hogy egy élő adást hiába beszélünk meg előre, nem sikerülhet mindig ugyanazt a színvonalat hozni. Nekem is vannak olyan beszélgetések, amiket jobban szeretek és szívesebben nézek vissza. Tény, hogy szakmai látásmódban és világnézetben is különbözőek vagyunk, ez magával hozza, hogy a nézők nem értenek mindig mindenkivel egyet, de pont emiatt érdekes a műsor. Ami nagyon pozitív, hogy mindig vannak hozzászólások, és hogy sikerült egy állandó nézőszámra beállnunk. Illetve, többen írtak már a facebook oldalamra vagy a személyes profilomra, hogy a könyvklub miatt lettem szimpatikus nekik, az ilyesmi mindig nagyon jó érzés.

Milyen témákat fogtok érinteni a beszélgetések alatt? 

NNZ: Rengeteg téma van még a tarsolyunkban a populárisabbaktól kezdve egészen a nagyon szakmai ötletelésekig, de egyelőre ezek legyenek a mi titkaink.

Norbert: Minden könyvklubban igyekszünk olyan témát felvetni, ami nemcsak minket, szerzőket, vagy éppen a szárnyaikat bontogató írókat érdekelhet, hanem az olvasókat, a nézőket is foglalkoztatja. A cél a beszélgetés, a kommunikáció, a véleménycsere. Foglalkozunk majd az olvasási szokások megváltozásával, de beszélgetünk majd vallásos, spirituális irodalomról is. Emellett tervben van egy portré jellegű műsor is, amiben a [bekezdés]-díjas szerzőket ismerheti meg közelebbről az olvasóközönség.  

NSÁ: Erre nehéz pontosan válaszolni, de nagy vonalakban, továbbra is megmaradunk az írás és az olvasás témaköréhez kapcsolódó kérdéseknél, amelyeket igyekszünk legjobb tudásunk szerint körbejárni.

Tarja: Spoiler nélkül annyit árulhatok el erről, hogy van egy máris több oldalas ötletlistánk, ami folyamatosan bővül az olvasói javaslatok (és persze a saját elképzeléseink) alapján. A kiindulópont az irodalom, ez azonban igen tág fogalom, és én a magam részéről szeretem az emberi oldalát meglátni mindennek, így a könyveknek is. A száraz tényeknél sokkal érdekesebb a lélek, ez az én vezérelvem a jövőbeni adások témáira nézvést. Igyekszünk érinteni mindazon témákat, amik az olvasói igények alapján beérkeznek, és feldobni őket a magunk nézőpontjával, szemléletével, hiszen ez a legszebb az egészben: az emberi tényező, ahogy egy könyv savát-borsát is a karakterek és az ő személyiségük adja meg.

Vanília: Rengeteg témaötletünk vár még kidolgozásra, de annyi biztos, hogy változatos témákkal készülünk. Szeretnénk betekintést adni a nézőknek abba, hogyan dolgozunk, kedvenc könyveinket beszéljük ki, illetve a vallást is jobban körbejárjuk majd.

Ágnes: Én most elég sűrű időszak előtt állok. Egy hónap múlva kezdődnek a vizsgáim, és nem titok az sem, hogy orvostanhallgatóként állandó klinikai önkéntes vagyok. Azért írom le ezeket, hogy senki ne lepődjön meg rajta, ha a most következő időszakban nem fog sokat látni az élő adásokban. A következő pár adásban nem leszek benne, és arról, hogy a nyár közepén mivel fogok visszatérni, még nem tudok nyilatkozni, mivel ezeket az adásokat egyelőre még nem terveztük meg. Arról, hogy a többiek miről fognak beszélgetni, pedig meghagyom, hogy ők nyilatkozzanak.

 

A videókat megtekinthetők a linkekre kattintva

5 tévhit a zsánerről 1.rész [bekezdés]

Tanulható-e az írás? 2.rész [bekezdés]

Kötelező olvasmányok 3. rész [bekezdés]

Kritikák és vélemények 4. rész [bekezdés]

Könyves adaptációk 5. rész [bekezdés]     

Magyar vagy külföldi 6. rész [bekezdés]

Ciki romantikust olvasni? 7.rész [bekezdés]

A történet vége? 8.rész [bekezdés]

Az irodalom peremvidékei 9. rész [bekezdés]

Ihleten innen és túl 10. rész [bekezdés]

Irodalomterápia 11. rész [bekezdés]

Ifjúsági irodalom 12. rész [bekezdés]

Karan-téma 13. rész [bekezdés]

 

A tagok:

Twister Media

Tarja Kauppinen 

N. Nagy Zoltán

Sas Ágnes

Demeter Norbert

Papp-Szabó Vanília

 Nagy Sándor Ádám

 

 A könyvklub következő műsorait itt találhatjátok:
Tarja Kauppinen

Maradj otthon! 20.rész-Twister Media - ("Ez a jeles hónap, vagy úgy mondanám bejegyzésem, 1 évvel ezelőtt indítottam el, azzal a céllal, hogy magyar kiadókat, szerzőiket támogassam őket. A pandémia sajnos senkit sem kímél. Így, gondoltam egy merészet és elindítottam Maradj otthon! rovatomat.")

Maradj otthon! 20. részével érkezem, következő rovatomban Twister Media Kiadót fogom bemutatni nektek. Szinte mindegyik könyvet beszereztem, kivéve Martin Kay 2. részét és Papp-Szabó Vanília könyvét. De egyszer majd meg lesz. Most azokat mutatom, amik nekem meg vannak fizikai formában, mindegyik író [Bekezdés]-díj pályázaton nyerték meg a lehetőséget, hogy egy szuper könyvet adjanak ki. 

Ez a jeles hónap, vagy úgy mondanám bejegyzésem, 1 évvel ezelőtt indítottam el, azzal a céllal, hogy magyar kiadókat, szerzőiket támogassam őket. A pandémia sajnos senkit sem kímél. Így, gondoltam egy merészet és elindítottam Maradj otthon! rovatomat. Azóta is igyekszem minden kiadót, annak magyar szerzőit bemutatni. Én ezzel a móddal szeretném támogatni a kiadókat, és szerzőiket. Bízom benne, hogy sok olvasónak tudok ezzel segíteni, és szerzőket is, hogy egymásra találjanak.  

E jeles napon pedig Twister Media Kiadóra esett. Az ő köteteiket mutatom be, ami jelenleg meg van nekem. Bíztatok mindenkit, ha van rá mód, követetlenül a kiadótól szerezzétek be a könyveket.

 

 

 Alynne Webb:
Az utolsó

Tartalom:

Háború ​fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.

Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.
Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.
Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír

 N.Nagy Zoltán:
Keselyű

Tartalom:

A ​Babits-gyilkosságok sötét játszmájában nincsenek válaszok, csak újabb holttestek.

Magyarország, 2014.
Szigeti Zalán nyugodt élete pillanatok alatt fenekestül felfordul, amikor a háza melletti játszótéren a szeme láttára égetnek el egy embert. Hamar világossá válik számára, hogy a gyilkos macska-egér játékba kezdett vele, amelyben nemcsak a saját élete a tét, de a családja is veszélybe kerül.
A szövevényes nyomozás vezetője, Budai László rendőr alezredes meg van róla győződve, hogy a tettes azonos a 25 évvel korábban órásmesterként dolgozó Keselyű Richárddal, aki majdnem két tucat embert ölt meg, mielőtt 1989-ben nyoma veszett.
Ahogy a múlt árnyai megelevenednek a jelenben, egyre több jel mutat arra, hogy a gyilkosságok kapcsolódhatnak a költőfejedelem, Babits Mihály életéhez.
Zalán a rendőrséggel párhuzamosan kutatja a sötét összefüggéseket, de a holttestek száma egyre csak nő, és a halálos játszmában senki nem lehet biztonságban.

Mi köze van Babits Mihálynak egy sorozatgyilkoshoz? Létezik-e a titokzatos Keselyű? Ahhoz, hogy eljusson a súlyos titkok között lappangó igazsághoz, Zalánnak egyedül kell szembenéznie a rá vadászó gyilkossal.

 Frey Éva:
Allegórium

Tartalom:

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.

Intrikában gazdag, borongós, vérbeli vámpírregény ez, mely finoman felépített allegória is egyben. Hogy pontosan minek az allegóriája, annak eldöntése az olvasó feladata.

 Csóti Lili:
Hetedvérig

Tartalom:

Rosenwyn Blair számára összejöttek a dolgok.
Anyja szülővárosába költözik, melynek máskor viszálykodó lakossága egyvalamiben biztosan egyetért: őt kimondottan utálják.
Újonnan megismert családja egy rakás hátborzongató boszorkányból és őrült unokatestvérből áll, ami lehetne akár vicces is, de nem az.
Egyetlen barátja egy veszedelmes démon.
És ha mindez még nem lenne elég, egy gyilkossági ügybe keveredik, miközben természetfeletti ellenfelei üldözőbe veszik.
A tél beköszöntével pedig az elszigetelt településen összecsapnak az e világi és túlvilági erők.

A Hetedvérig sötét atmoszférájú, mégis remek humorú young adult fantasy, melynek misztikus krimielemei a legváratlanabb helyeken képesek meglepni olvasóit.

 Tarja Kauppinen:
A nép igazsága

Tartalom:

Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, alantas, szentségtelen vidék. Csak a legmegátalkodottabbak maradhatnak életben itt, s Leiden nem tartozik közéjük, így hát menti az irháját. Bár ne tenné…
Hősünk a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. Hogy a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a képzeletet is, s hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja.

Karcos humorú szatíra egy idegen, mégis ismerős világban, mely maró gúnnyal világít rá az emberi természet fonákságaira. Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba. Spirituszmámoros ámokfutás a nihilbe. Egy száraz, sötét kacaj.
Havasfelföld hantolatlan gyalázattól fertéztetett tájain barangolva szembenézhetünk a bennünk lakozó árnyakkal, s az őrült, ugyanakkor megrendítően valószerű kalandok közepette a szemükbe kacaghatunk.
Fergetegesen cinikus, letehetetlen olvasmány a történelem és a fantasy rajongóinak.

HA MEGRAGADHATNÁD A TÖRTÉNELEM KEREKÉT, MERRE FORDÍTANÁD?

 Krausz Emma:
Osztálykép

Tartalom:

 Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

 Nagy Sándor Ádám:
Embertelen vidék

Tartalom:

A ​modern civilizáció elpusztult, áldozatául esett az emberiség agressziója miatt kitört háborúknak.

Tizenhét év telt el az utolsó világégés óta, a túlélők a Tar névre keresztelt terület foglyaiként tengetik napjaikat, a túlélésért való állandó küzdelem pedig lassan felőrli az emberségüket: banditák basáskodnak felettük, gépszörnyetegek terrorizálják őket, a börtönük falául szolgáló ködfal pedig elveszejt bárkit, aki bemerészkedik az ölelésébe…

Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.

Kevesen küzdenek másért, mint a saját túlélésükért, ezalól pedig a mechanikus torzszülötteket irtó vakmerő harcosok sem képeznek kivételt. A többi ember szemében kegyetlen, önző számkivetettek, akik a mindössze egyetlen tehetséggel rendelkeznek, az pedig az élet kioltása. Többségük rá is szolgált erre az ítéletre. Vadászoknak nevezik őket, közéjük tartozik egy fiatal kardforgató, Varjú is, aki már több életre elég borzalmat látott, akinek a fején óriási vérdíj van egy város pusztulása miatt. A férfi egyedül vándorol a kegyetlen földön, maga sem tudja mi után kutatva…

Martin Kay:
Eastern
(Eastern 1.)

Tartalom:

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

 

A könyvet itt szerezhetitek be:

Twister Media Kiadó

Twister Media webshop