Tegnap kikerült Aurora Lewis Turner egyik kötete az A hatalom köve címmel, ma pedig A hetedik bolygó (Bolygókeringő 2.) könyvéből hozok részletet. Minden hétvégén fogom hozni írónő mindkét könyvéből részletet. Remélem tetszeni fog nektek, és támogatjátok vásárlással.
Aurora Lewis Turner:
A hetedik bolygó
(Bolygókeringő 2.)
Tartalom:
Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy
megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében
mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy
megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a
Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök
tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek
rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok
valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak
le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani
magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.
ENGEDÉLLYEL
---Részlet---
Auróra a menedék felsőbb szintjein kialakított parkolóban találkozott a barátaival, ahol szebbnél szebb, praktikusabbnál praktikusabb autók sorakoztak. Azon kapta magát, hogy a többieket nézte, ugyanis ők is ott álltak körülötte. A legtöbben hasonló ruhát viseltek, mint amilyet ő hordott, egyedül Lloyd állt ott kényelmes farmerben, ingben, bakancsban, egy cigarettával az ajkai között. Annak tekintete akaratlanul is Aurórára tévedt, aki Laurával és Sammel kezdeményezett beszélgetést. Ahogy végignézett a csapaton, tudta, hogy nem lesz elájulva rögtönzött útitársaitól, hiszen a vörös hajú lánynak jelenleg nem volt használható ereje, annak barátjáról pedig semmit sem tudott. Egy lépéssel közelebb került a társasághoz, hogy aztán megkérdezze az éppen hallgatásba merülő, sápadt fiút.
– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a száját, és megjegyezte:
– Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy gondolkozzon még egy kicsit, hátha eszébe jut valami használható, de Lloyd elhúzta a száját, hiszen egyáltalán nem nyűgözte le őt a srác.
– Mégis, ezzel a sok szarsággal, hogyan lennél képes megvédeni Aurórát? – A vörös hajú lányt furcsa érzés töltötte el. A múltját még mindig úgy szemlélte, mintha az egy érdekes könyv lapjaihoz tartozna. Azt viszont ennek ellenére is tudta, hogy ez lehetett az első alkalom, amikor az ő jelenlétében is az igazi nevén szólította őt a férfi. Egy pillanatig nem is találta a szavakat, elvesztette a fonalat, így majdnem lemaradt arról, hogy Sam előrelépett, és magabiztosan kijelentette:
– Úgy, hogy én soha nem hagyom őt magára. Jól tudja, hogy mindig számíthat rám. Másrészről pedig elég jól vezetek – tett egy lépést a mellettük álló autó felé, hogy ezzel megragadja az ajtón lévő kilincset, és egy mozdulattal tágra nyissa azt. – Így önként ajánlom fel a vezetői tudományomat.
– Erről ne is álmodj! – fogta meg vehemensen a srác vállát Lloyd, hogy ezzel visszatartsa őt attól, hogy beüljön a vezetőülésbe. – Én vagyok a főnök, tehát én vezetek. Talán majd egyszer… ha felnősz a feladathoz, töki – préselte ki a szavakat magából a vezetőjük, miközben érezte, hogy egyre jobban kitöltötte a belsejét a szokásos dühe. Sam viszont megrántotta a vállát, és nem törődve a goromba szavakkal visszavágott:
– Nem gond. Akkor hátraülök Aurórához.
– Azt lesheted! – folytatta Lloyd, mire a két lányhoz fordult, és kiosztotta nekik a helyüket:
– Hé, kölyök! – szólt újra így a vörös hajú lányhoz, aki kissé mérgesen fordult feléje. – Te mellém ülhetsz az anyósülésre – majd Laurára vetette pillantását –, te, szöszi, pedig hátraülsz ezzel a macskajancsival – biccentett rá sem nézve Samre, aki már-már nekiállt volna vitatkozni vele a megszólítás miatt, mire Laura kinyitotta a hátsó ülést elzáró ajtót, és így szólt a mellette álló fiúhoz:
– Jobb, ha bele sem kezdesz! – ezzel Sam becsukta a száját, majd beszállt az autóba. Auróra kelletlenül telepedett le az anyósülésre, így történt az, hogy Lloyd mellett foglalt helyet, aki, amint mindenki beült, elfordította az autóban a kulcsot beindítva ezzel a jármű motorját.
Némán hagyták el az otthonukként szolgáló menedéket, hogy ezzel az Amerika bolygó fővárosának forgatagában találják magukat. Az alkony vörös fényei befestették a várost, ahol már lassacskán kigyulladtak az utakat szegélyező lámpák fényei, mire egyre nagyobb reklámok és feliratok kezdték szegélyezni az autópályákat. Ahelyett, hogy elhagyták volna a belvárost, inkább annak közepe felé igyekeztek. Auróra látta már a centrumot, ezért az ott lévő turistalátványosságok kevésbé tudták felkelteni az érdeklődését, csakhogy észrevette, hogy azokat is elhagyva másféle épületek emelkedtek mellettük.
– Hová megyünk? – csúszott ki belőle önkéntelenül a kérdés, miközben a bulinegyed kellős közepén találták magukat.
– Ez a Soho – válaszolta neki szűkszavúan Lloyd. – Jango barátunk tudtommal itt vert tanyát.
A szavait bizonyítva azonnal fényreklámokkal kivilágított kaszinók jelentek meg a társaság szeme előtt. Némelyik úgy nézett ki, mintha egy azték templom lenne, másokat víz vett körül, jobban mondva egy üvegbura, amelyben tengeri állatok úszkáltak. Megint mások pedig tornyokként magasodtak az égbe egészen addig, amíg szinte elvesztek a felhők között. Lloyd fel sem nézett az útról, ugyanis őt cseppet sem vonzotta a látvány. A többiek mind az ablakon csüngve nézték az elsötétülő várost, amely immár magára vette neonfény kabátját, így villódzó világításba burkolódzott.
Hamarosan feltűnt előttük egy épület, amelyen egy óriási, világító felirat volt látható, amin egy koktélos pohárban ülő nő foglalt helyet, alatta pedig egy folyamatosan villogó Vegas Baby felirat helyezkedett el. Az a hely annak ellenére ki sem tűnt a többi közül, hogy egy monumentális épületnek lehetett mondható, aminek parkolójában több drága autó és limuzin is ácsorgott. Azokból pedig egymás után léptek ki utasaik, főként ittas hölgyek, hogy aztán a kaszinó felé induljanak.
– Mi folyik itt? – kérdezte Auróra, mire Laura adott neki felvilágosítást a történtekről, miközben mind elhagyták az autót.
– Közeledik a nyár, ez az esküvők szezonja. Ilyenkor sokan kaszinókba mennek lánybúcsúra.
– Életem utolsó szabad napját nem akarnám azzal tölteni, hogy elverek egy csomó pénzt – közölte meghökkenten a vörös hajú lány, mire Lloyd vette át a szót.
– Annál azért többről van itt szó. Különböző műsorokat szoktak rendezni nekik, miközben azokon a csajok bandákba verődve vesznek részt, majd a sárga földig lerészegednek. – Zöld tekintetét az épületen végigjártatva sóhajtott fel.
– Jango barátunkat is itt találjuk.
– Ez az ő kaszinója? – kérdezte Auróra, mire látta, hogy Lloyd bólintott egyet, aztán a bejárat felé indult. A társaság többi tagja szó nélkül követte a férfit, aki egy tágas terembe vezette őket, amelyben rulettasztalok, nyerőgépek és egyéb, pénzköltésre alkalmas berendezések sorakoztak. Lloyd magabiztosan nézett körül, mire kiszúrt magának egy bárpultot, így annak irányába indult.
– Nem inni jöttünk, Lloyd! – állította meg őt eléje állva Auróra, mire az elmosolyodott, a lány felé fordult, és mintegy az okításukra közölte:
– Jegyezzétek meg, ha kerestek valakit, és tudni akarjátok, hogy pontosan hol találhatjátok őt, akkor a legjobb megoldás a pultost faggatni. – A többiek egy emberként vonták meg a vállukat, mire követni kezdték a magas férfit. Az késként szelte át a tömeget, hogy aztán ráhuppanjon a pultnál lévő egyik bárszékre, majd rendeljen magának egy italt. Amikor a társaság többi tagja is odaért, megkérdezte tőlük:
– Ti isztok valamit?
– Kösz, nem – utasította vissza az italt a szőke lány, mire Sam is megszólalt:
– Én egy alkoholmentes koktélt kérnék.
– Tényleg? – vetette rá szokásos, élcelődő tekintetét Lloyd, majd egy rossz fiús mosollyal arcán folytatta:
– Ez aztán a férfias választás!
– Én whisky-kólát kérek, jég nem kell bele – ült le mellé a bárpulthoz Auróra, miközben a barátai is szorítottak maguknak helyet mellettük. Viszont Lloyd érdeklődő tekintete a vörös hajú lányon ragadt. Amint a pultos odafordult hozzájuk, pillantása elszakadt Auróra barna tekintetétől, és leadta a rendelésüket:
– Egy pohár whisky, egy whisky-kóla jég nélkül és egy alkoholmentes koktél lesz. – A pultos bólintott egyet azt jelezvén, hogy felvette a rendelést. Lloyd továbbra is vicces kedvében találta magát, így még utánaszólt a mixernek:
– A koktélba kérnék egy kis színes napernyőt is, tudja, olyat, amilyet a csajok italába szoktak tenni!
– Te, töki, van neked valamilyen különleges képességed? – nézett Samre, mire a lányok között lassan elhalt a beszélgetés. Sam megrántotta a vállát, elhúzta a száját, és megjegyezte:
– Egészen jól tudok rajzolni, meg a fizikához is konyítok egy kicsit. A tanár urat még az egyetemről ismerem, mivel bejártam az órájára. – Egy pillanatra elhallgatott, hogy gondolkozzon még egy kicsit, hátha eszébe jut valami használható, de Lloyd elhúzta a száját, hiszen egyáltalán nem nyűgözte le őt a srác.
– Mégis, ezzel a sok szarsággal, hogyan lennél képes megvédeni Aurórát? – A vörös hajú lányt furcsa érzés töltötte el. A múltját még mindig úgy szemlélte, mintha az egy érdekes könyv lapjaihoz tartozna. Azt viszont ennek ellenére is tudta, hogy ez lehetett az első alkalom, amikor az ő jelenlétében is az igazi nevén szólította őt a férfi. Egy pillanatig nem is találta a szavakat, elvesztette a fonalat, így majdnem lemaradt arról, hogy Sam előrelépett, és magabiztosan kijelentette:
– Úgy, hogy én soha nem hagyom őt magára. Jól tudja, hogy mindig számíthat rám. Másrészről pedig elég jól vezetek – tett egy lépést a mellettük álló autó felé, hogy ezzel megragadja az ajtón lévő kilincset, és egy mozdulattal tágra nyissa azt. – Így önként ajánlom fel a vezetői tudományomat.
– Erről ne is álmodj! – fogta meg vehemensen a srác vállát Lloyd, hogy ezzel visszatartsa őt attól, hogy beüljön a vezetőülésbe. – Én vagyok a főnök, tehát én vezetek. Talán majd egyszer… ha felnősz a feladathoz, töki – préselte ki a szavakat magából a vezetőjük, miközben érezte, hogy egyre jobban kitöltötte a belsejét a szokásos dühe. Sam viszont megrántotta a vállát, és nem törődve a goromba szavakkal visszavágott:
– Nem gond. Akkor hátraülök Aurórához.
– Azt lesheted! – folytatta Lloyd, mire a két lányhoz fordult, és kiosztotta nekik a helyüket:
– Hé, kölyök! – szólt újra így a vörös hajú lányhoz, aki kissé mérgesen fordult feléje. – Te mellém ülhetsz az anyósülésre – majd Laurára vetette pillantását –, te, szöszi, pedig hátraülsz ezzel a macskajancsival – biccentett rá sem nézve Samre, aki már-már nekiállt volna vitatkozni vele a megszólítás miatt, mire Laura kinyitotta a hátsó ülést elzáró ajtót, és így szólt a mellette álló fiúhoz:
– Jobb, ha bele sem kezdesz! – ezzel Sam becsukta a száját, majd beszállt az autóba. Auróra kelletlenül telepedett le az anyósülésre, így történt az, hogy Lloyd mellett foglalt helyet, aki, amint mindenki beült, elfordította az autóban a kulcsot beindítva ezzel a jármű motorját.
Némán hagyták el az otthonukként szolgáló menedéket, hogy ezzel az Amerika bolygó fővárosának forgatagában találják magukat. Az alkony vörös fényei befestették a várost, ahol már lassacskán kigyulladtak az utakat szegélyező lámpák fényei, mire egyre nagyobb reklámok és feliratok kezdték szegélyezni az autópályákat. Ahelyett, hogy elhagyták volna a belvárost, inkább annak közepe felé igyekeztek. Auróra látta már a centrumot, ezért az ott lévő turistalátványosságok kevésbé tudták felkelteni az érdeklődését, csakhogy észrevette, hogy azokat is elhagyva másféle épületek emelkedtek mellettük.
– Hová megyünk? – csúszott ki belőle önkéntelenül a kérdés, miközben a bulinegyed kellős közepén találták magukat.
– Ez a Soho – válaszolta neki szűkszavúan Lloyd. – Jango barátunk tudtommal itt vert tanyát.
A szavait bizonyítva azonnal fényreklámokkal kivilágított kaszinók jelentek meg a társaság szeme előtt. Némelyik úgy nézett ki, mintha egy azték templom lenne, másokat víz vett körül, jobban mondva egy üvegbura, amelyben tengeri állatok úszkáltak. Megint mások pedig tornyokként magasodtak az égbe egészen addig, amíg szinte elvesztek a felhők között. Lloyd fel sem nézett az útról, ugyanis őt cseppet sem vonzotta a látvány. A többiek mind az ablakon csüngve nézték az elsötétülő várost, amely immár magára vette neonfény kabátját, így villódzó világításba burkolódzott.
Hamarosan feltűnt előttük egy épület, amelyen egy óriási, világító felirat volt látható, amin egy koktélos pohárban ülő nő foglalt helyet, alatta pedig egy folyamatosan villogó Vegas Baby felirat helyezkedett el. Az a hely annak ellenére ki sem tűnt a többi közül, hogy egy monumentális épületnek lehetett mondható, aminek parkolójában több drága autó és limuzin is ácsorgott. Azokból pedig egymás után léptek ki utasaik, főként ittas hölgyek, hogy aztán a kaszinó felé induljanak.
– Mi folyik itt? – kérdezte Auróra, mire Laura adott neki felvilágosítást a történtekről, miközben mind elhagyták az autót.
– Közeledik a nyár, ez az esküvők szezonja. Ilyenkor sokan kaszinókba mennek lánybúcsúra.
– Életem utolsó szabad napját nem akarnám azzal tölteni, hogy elverek egy csomó pénzt – közölte meghökkenten a vörös hajú lány, mire Lloyd vette át a szót.
– Annál azért többről van itt szó. Különböző műsorokat szoktak rendezni nekik, miközben azokon a csajok bandákba verődve vesznek részt, majd a sárga földig lerészegednek. – Zöld tekintetét az épületen végigjártatva sóhajtott fel.
– Jango barátunkat is itt találjuk.
– Ez az ő kaszinója? – kérdezte Auróra, mire látta, hogy Lloyd bólintott egyet, aztán a bejárat felé indult. A társaság többi tagja szó nélkül követte a férfit, aki egy tágas terembe vezette őket, amelyben rulettasztalok, nyerőgépek és egyéb, pénzköltésre alkalmas berendezések sorakoztak. Lloyd magabiztosan nézett körül, mire kiszúrt magának egy bárpultot, így annak irányába indult.
– Nem inni jöttünk, Lloyd! – állította meg őt eléje állva Auróra, mire az elmosolyodott, a lány felé fordult, és mintegy az okításukra közölte:
– Jegyezzétek meg, ha kerestek valakit, és tudni akarjátok, hogy pontosan hol találhatjátok őt, akkor a legjobb megoldás a pultost faggatni. – A többiek egy emberként vonták meg a vállukat, mire követni kezdték a magas férfit. Az késként szelte át a tömeget, hogy aztán ráhuppanjon a pultnál lévő egyik bárszékre, majd rendeljen magának egy italt. Amikor a társaság többi tagja is odaért, megkérdezte tőlük:
– Ti isztok valamit?
– Kösz, nem – utasította vissza az italt a szőke lány, mire Sam is megszólalt:
– Én egy alkoholmentes koktélt kérnék.
– Tényleg? – vetette rá szokásos, élcelődő tekintetét Lloyd, majd egy rossz fiús mosollyal arcán folytatta:
– Ez aztán a férfias választás!
– Én whisky-kólát kérek, jég nem kell bele – ült le mellé a bárpulthoz Auróra, miközben a barátai is szorítottak maguknak helyet mellettük. Viszont Lloyd érdeklődő tekintete a vörös hajú lányon ragadt. Amint a pultos odafordult hozzájuk, pillantása elszakadt Auróra barna tekintetétől, és leadta a rendelésüket:
– Egy pohár whisky, egy whisky-kóla jég nélkül és egy alkoholmentes koktél lesz. – A pultos bólintott egyet azt jelezvén, hogy felvette a rendelést. Lloyd továbbra is vicces kedvében találta magát, így még utánaszólt a mixernek:
– A koktélba kérnék egy kis színes napernyőt is, tudja, olyat, amilyet a csajok italába szoktak tenni!
Folyt.köv..
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
