Amiket el szeretnék olvasni! 6. rész - ("Félelem és reszketés a könyvek világában, avagy krimi vagy romantika,")

Amiket el szeretnék olvasni! 6. része következik a rovatomban. Most, mint mindig, nehéz volt összeállítani a listát, amit későbbiekben szeretnék elolvasni. Újabb lista, újabb könyvek, amit egyszer el szeretnék olvasni majd. Remélhetőleg még idén. Ti hogy vagytok ezzel? Van listátok nektek is, ugye?

Én most ezeket, a könyveket választottam.

Robert b Bednar:
Duxorg 

 

Tartalom:

DUXORG ​„életre kel” és hamarosan több lesz, mint csak mesterséges intelligencia. Minden szál egy fiatalemberhez vezethető vissza. A szérum, mely őt különlegessé tette, eltűnt. Feltalálójának – Dr. Remcsiknek – menekülnie kell. 

DUXORG szuperintelligenciájának közreműködésével és egy zseni kezei alatt egy ÚJ VILÁG megteremtése veszi kezdetét. A lehetőségek kimeríthetetlenek.

A program sikeres működése alapjaiban változtathatja meg a tudomány minden ágát. A világ egyik fele a tulajdonjogáért küzd, a másik fele veszélyt lát benne, s az eltiprására tör.
Az ellenségnek hatalmas az előnye.

A rendszer alapja egyetlen személyre épül. Aki Thomas Redford Junior. Nekik csak őt kell megtalálniuk, és elpusztítani. A veszély napról napra nő.

Vajon DUXORG misztikus, zöldszemű ügynökével és CyberKill segítségével képes lesz létrehozni és megvédi az ÚJ VILÁGOT?

TOM ideje fogyóban, együttműködésük DUXORG számára határidőhöz kötött.
Az óra ketyeg. A versenyfutás az idővel megkezdődik.

DUXORG, és az emberiség jövője a tét.

 Gigi Forte
Levelek 

 

Tartalom

„Egyikünk sem időmilliomos. Az életünk, az időnk túl drága ahhoz, hogy évekig várakozzunk, gondolkozzunk, és közben ne lépjünk előre, más emberek idejét is rabolva. ”
Klára, a kissé komoly fiatal lány élete gyökeresen megváltozik, amikor egyetemre megy. Csoporttársa, a nyitott és közvetlen Marci, naponta küld neki kedves, gyengéd hangvételű leveleket. A levelekben rejlő érzelmi töltet elindítja Klárát a nagybetűs ÉLET, és a mély érzelmek hullámvasútján. A lány a vágyakozás izgalma után, hirtelen a kétely és a csalódottság útvesztőjébe kerül, ahonnan csak az őszinteség és az igazi szeretet jelenthet kiutat.

 Anne Raven
Illegális szerelem 

 


Tartalom:

Vivien élete majdnem tökéletes.

Csak annyi kell a boldogságához, hogy rendezze húgával korábban megromlott kapcsolatát, és akadjon egy jó téma a fotós diplomamunkájához.

A véletlen összehozza Zalánnal, aki bokszedző. A téma izgalmas, a férfi inspiráló, Vivien mégsem tud felhőtlenül örülni a kínálkozó lehetőségnek. A férfi sincs elragadtatva az ötlettől, hogy a lányt istápolja.

Vivien kényszerhelyzetbe kerül, így hiába nem akarja a közös munkát, végül rájön, hogy szüksége van a férfi segítségére. A lebilincselő edzések, a boksz, a ring kötelei viszont többet árulnak el a férfiről, mint azt valójában szeretné. A múltját övező rejtély gyanakvást kelt Vivienben. Minél több kérdés marad megválaszolatlanul, a lány annál kevésbé képes megfékezni a kíváncsiságát. A késztetés, hogy kiderítse, a férfi miért fordított hátat egykori karrierjének, egyre erősebb. Tudni akarja, mit titkol és miért, de túl későn jön rá, mekkora árat kell fizetnie a kíváncsiságáért.

Vajon még elmenekülhet?

És egyáltalán akar?

 Leda D’Rasi:
A rítus 

 


Tartalom:

A ​Boszorkánydinasztia sorozat írónője legújabb könyvében fejest ugrik a sötét thriller világába és ezzel új oldalát fedi fel az olvasók előtt! Kegyetlen rítusok, sötét istenek, és a nyomozás, ami talán a pokolba vezet…

Las Vegas a bűn városa. Drog, prostitúció, maffia, és a legdurvább gyilkosságok. A helyi nyomozók ehhez edződtek, és hiszik, őket semmi nem lepheti meg, amit ember elkövetni képes.

Ebben ringatja magát Nick Eckerton is, mégis eláll a szava, amikor egy megnyúzott holttest ügyében kezdi követni a nyomokat. Amit talál, túlmutat a hatóságok munkáján, Nick pedig eddigi hitét átgondolva kezd ráébredni az igazságra: van, amit még Las Vegas bűnben fogant városa sem látott. Egy titkos társaságot, akik sötét rítusokkal szólítják az elfeledett isteneket, és hússal, vérrel, csonttal lakatják jól őket a segítségükért cserébe.

Ismeretlen terep ez, ahová nem rendőr kell, hanem valaki, aki otthon van ebben a világban. És ki lehet az?

Egy fiatal nő, aki nemcsak megjárta a rítusok poklát.

De bele is halt…

 Penelope Bloom:
Her Muffin-Felfalnám
(Vonzalom vágyai 3.)

 

Tartalom:

Egy ​dögös, új főnök szexi testtel és isteni muffinokkal.
Aki ráadásul a középsulis szerelmem.
És nem emlékszik rám.
Ugyan mi gond lehet?
Persze azon kívül, hogy őt látva alig bírom a bugyimban tartani a saját muffinomat, pedig pár hónap múlva fel kell pattannom egy repülőre, hogy Párizsba utazzak egy művészeti suliba, ahol végre valóra válhatnak az álmaim, amikre igazán, hosszú-hosszú évek óta vágyom. Nem hagyhatom, hogy egy pasi keresztbe tegyen ennek. Szerencsére csak egy gyors munkát kaptam tőle, pár dekorcuccot kell csinálnom egy nagy halloweenbulira. Szóval Emily, te szexmániás, nem szabad megtörnöd, még akkor sem, amikor a pasi édesebbnek néz ki, mint a péksütemények, amiket süt. És még akkor sem, ha utánad ő a legnagyobb rajongója az őszi-téli ünnepi időszaknak. Vagy ha ugyanúgy imádja a horrorfilmmaratonokat. Vagy ha elolvadsz már csak a mosolyától is. Szóval bármilyen álomszép is a szeme, tökéletes a teste, tudom, hogy fel kell szállnom arra a gépre, és ki kell vernem a fejemből a gyönyörű gyerekeinket, akikkel a fehér kerítéses házunkban éltünk volna. Ugye?

 His Package-Megkapnám
(Vonzalom vágyai 4)

 

Tartalom:

A ​csomagja belecsusszant a ládámba.
Csillapodj, te perverz! A postaládámba.
Ja, és hogy kinek a csomagja? Persze ki másé, mint a dögös szomszédomé.
Most mondanám, hogy a francba… De őszintén: rég csusszant már bele bármi is a ládámba.
És bár ha választanom kéne, hogy kinek az életét mentsék meg, tízből kilencszer inkább egy macskát választanék, mint egy embert, de ez a pasi másnak tűnt. A folyosó túloldalán lévő lakásban élt, az a tipikus zárkózott, szép cipős típus volt, akinek olyan az illata, mintha egy Calvin Klein-reklámból lépett volna ki, és tuti fogselymezett is. A lényeg, hogy teljesen nyilvánvalóan ura volt az életének. Ő volt Mr. Tökéletes, és ha engem kérdezel, le kellene szállnia a magasból közénk. Vagy csak belém. A hosszú, vastag… Itt inkább abbahagyom ezt a gondolatot.
Miután megtaláltam azt a csomagot, egészen véletlenül valahogyan kinyílt, és hát nem volt más választásom, mint belenézni. Kiderült, hogy Mr. Tökéletes mégsem annyira tökéletes, ugyanis rejteget valamit. Ki gondolta volna?
Segítek: én gondoltam. Vagyis reméltem. És borzasztóan élveztem minden egyes másodpercét annak, ami ezután következett. Még a vibrátoraim társaságánál is jobban. Bár ez talán nem meglepő.

 Her Secret-Beavatnám
(Vonzalom vágyai 5.)

Tartalom:

Beismerem. ​Elszúrtam.
1. hiba: Munkát kérni Peter Barnidge-tól
2. hiba: Elfogadni az ajánlatát, ahelyett, hogy a képébe vágtam volna, ahogy elterveztem.
3. hiba: Annak érdekében, hogy ne jussunk el a 99. hibáig, úgy teszek, mintha az egyetlen másik hiba az lett volna, hogy elhallgattam az igazság egy apró, pici morzsáját az interjú alatt.

Peter Barnidge… Hol is kezdjem? Mi lenne ha ott, hogy az első munkanapom után – persze Mr. Nemzetközi Szupersztár Írónál –, a neve a kedvenc gyerek barát káromkodásom lett?

Belerúgtam valamibe? Hogy a Peter Barnidge-ba!

Túlléptem a hitelkeretem? Menjen a Peter Barnidge-ba!

És amikor rájöttem, hogy beleestem a főnökömbe? Mi a Peter Barnidge?

Bárcsak egyszerűen utálhatnám, az könnyebb lenne, mint ezt a gyűlölettel kevert vonzódást érezni. De ő az a fajta dögös pasi, akitől jobb távol tartani magad. Parázslóan izzó sötétség. Olyan dögös, hogy ahányszor csak meglátom, mindig keresztet kell vetnem, mert egyetlen pillantásától az agyam egyenesen egy bűnnel teli világba zuhan.

Ha már bűnről beszélek… egy kicsit hazudtam az állás interjúm alatt. De egyedülálló anyaként mindent megteszek, hogy gondoskodjak a lányomról, akár egy kicsit még hazudok is. Sajnos, még a kis titkok naggyá nőnek az idő múlásával.

Azt hiszem, csak idő kérdése míg rájön, és valahogy nem hiszem, hogy boldog lesz amikor beavatom.

Megjelent: Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban - ("Számos nagy sikerű történelmi regény szerzője. A George Washington Egyetemen szerzett bachelor diplomát nemzetközi kapcsolatok szakon, majd a Cambridge-en kapta meg a master diplomáját történelem szakon.")

New York Times-bestseller!

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban
(The Lost Girls of Paris)

Megtörtént eseményeken alapuló történelmi regény
a II. világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökökről
– egy sikerszerző tollából. 

 

Megjelent!
Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Török Krisztina

 

1946, Manhattan: Grace Healey egy hétköznap reggel munkába igyekezvén átvág a New York-i Grand Central pályaudvar nagycsarnokán, és belebotlik egy gazdátlan bőröndbe. Kíváncsiságtól hajtva belekukkant, és egy borítéknyi fényképet talál benne. A tucatnyi női portré annyira megragadja, hogy a csomagot zsebre vágva, sietve visszatuszkolja a bőröndöt a pad alá, és már szalad is a dolgára. Hamarosan megtudja, hogy a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát szervezte. Az ügynöknőket a megszállt Európában vetették be futárként és rádiósként, közülük azonban tizenketten soha nem tértek haza, sorsukat homály fedi. Grace megpróbálja felgöngyölíteni ezeknek, a nőknek a történetét. Nyomozása egy Marie nevű ifjú anyához vezet, aki veszélyes franciaországi küldetése során a barátság, hűség és árulás útvesztőjében maga is kis híján odaveszett. Pam Jenoff regénye a második világháborúban tevékenykedő női titkos ügynökök köreibe repíti az olvasót. A valós eseményekre épülő történetben feltárul előttünk ezeknek a merész és hősies nőknek a háborúban betöltött fontos szerepe, miközben a szerző magával ragadóan mesél bátorságról, testvériségről és a legnagyobb vészben tanúsított túlélő erőről is.

Blörbök

„Megtörtént eseményeken alapuló regény, ami három bátor, mindenre elszánt nő
történetét mutatja be a második világháború egyik kevésbé ismert fejezetét taglalva.”
Martha Hall Kelly, az Orgonalányok New York Times bestseller-szerzője

„Alapos kutatásokon alapuló, magával ragadó történet. Lenyűgöző mese ismeretlen
nőkről és lányokról, akik segítettek megnyerni a háborút.”
Lisa Wingate, az Elrabolt életek New York Times bestseller-szerzője

„Egy lebilincselő rejtély és egy elbűvölő hősnő avatja letehetetlen olvasmánnyá az
Elvesztek Párizsbant.”
Kate Quinn, az Alice hálózata New York Times bestseller-szerzője

 

Pam Jenoff

Számos nagy sikerű történelmi regény szerzője. A George Washington Egyetemen szerzett bachelor diplomát nemzetközi kapcsolatok szakon, majd a Cambridge-en kapta meg a master diplomáját történelem szakon. Később a Pennsylvania Egyetemen jogászként végzett. Jenoff regényeit a Pentagonnál töltött ideje alatt szerzett élmények és tapasztalatok, valamint a Külügyminisztériumban végzett diplomata munkája ihleti, többek közt az utóbbi intézmény képviseletében ő felelt Lengyelországban a Holokauszt megemlékezésével kapcsolatosgyekért amerikai oldalról. Jelenleg a férjével és három gyermekükkel Philadelphia mellett laknak, ahol az írás mellett jogot tanít.

 

Részlet a kötetből

„A bőrönd eltűnt.
Grace mozdulatlanul állt a Grand Central előcsarnokában a pad előtt, ahol reggel a bőröndöt hagyta, körülötte áramlott, hömpölygött a délutáni tömeg. Egy pillanatra azt gondolta, hogy talán csak képzelte az egészet. De a fényképek, amelyeket abból a bőröndből emelt el még reggel, ott voltak a kezében. Vagyis akkor valaki elvitte vagy arrébb rakta, míg ő munkában volt. Önmagában nem is lett volna abban semmi meglepő, hogy a bőrönd már nincs a pad alatt. Elvégre órák teltek el azóta, hogy itt látta. Miért is ne jöhetett volna érte a gazdája?
Csakhogy így a fényképek rejtélye és az egész ügy még izgalmasabbá vált. A képekre nézett, és eszébe jutott, hogy milyen rémesen kezdte érezni magát, amiért elvette őket.
– Elnézést – szólított le egy mellette elhaladó hordárt.
– Igen, asszonyom? – kapta a kezét vörös kis fejfedőjéhez készségesen a férfi.
– Egy bőröndöt keresek.
– Ha a csomagmegőrzőben van, szívesen elhozom magának. – A kezét nyújtotta. –
Elkérhetem a cédulát?
– Nem, nem így értettem. Nem a sajátomról van szó. Reggel volt itt egy bőrönd, ez alatt a pad alatt – mutatta. – Azt szeretném kideríteni, hová lett. Barna bőr, írás volt az oldalán.
– Ha nem a magáé, akkor miért keresi? – meredt rá értetlenül a hordár.
Jó kérdés, konstatálta magában Grace, és már majdnem megemlítette a fényképeket, de aztán mégis jobbnak látta hallgatni róluk.
– Csak a gazdáját szeretném megtalálni – mondta végül.
– Cédula nélkül nem segíthetek. Esetleg kérdezze a talált tárgyaknál – javasolta a hordár.
A talált tárgyak egy szinttel lejjebb volt, egy dohos kis zugban, világokra a fenti nyüzsgéstől. Ősz pofaszakállas, mellényes, simléderes sapkás öregember üldögélt a pult mögött, és újságot olvasott.
– Egy bőröndöt keresek. Barna, az oldalán írás van, krétával – mondta Grace.
– Mikor veszítette el? – forgatta a szája sarkába a kialudt szivarvéget az öreg.
– Ma.
A férfi a hátsó helyiségbe ment, hallatszott, ahogy pakolászik, majd a fejét ingatva tért vissza.
– Semmi.
– Biztos benne? – próbált Grace a válla felett bekukkantani a hátul terjengő félhomályba, hogy lássa az elkallódott gazdátlan táskákat és bőröndöket.
– Ja – rántott elő az öreg egy vaskos nyilvántartást a pult alól. Fellapozta. – Amit ide behoznak, azt ebbe feljegyezzük. Az elmúlt nap során nem érkezett bőrönd.
Grace azon tűnődött, akkor vajon miért ment hátra előbb személyesen megnézni.
– Gyakran veszítenek el az emberek ilyen nagy tárgyakat? Bőröndöket?
– Meglepődne, mi mindent hagynak el a népek – bólogatott a férfi. – Táskákat, dobozokat. Biciklit. Még kutyákat is.
– És minden itt végzi?
– A kutyákat kivéve. Azokat a városi menhelyre viszik. Ha meghagyja a nevét és az adatait, értesítjük, amint valaki behozná a táskáját – tette még hozzá.
– Grace Flemming – adta meg gondolkodás nélkül a lánykori nevét. Egy pillanatra elszégyellte magát. Máris kitörölte volna Tomot az életéből, mintha a házasságuk meg sem történt volna?
Gyorsan beírta a penzió címét a nyilvántartásba a megfelelő helyre. Aztán sarkon fordult, és visszament a lépcsőn a földszinti előcsarnokba. Még egyszer elsétált a padhoz, és jól megnézte a bőrönd helyét. Talán a gazdája jött vissza érte. Bűntudat hasított belé, ahogy elképzelte, mint nyitja fel a táskát a nő, és keresi benne hiába a fényképeit. Grace bizonytalanul szorongatta az elárvult képeket. Esetleg leadhatná őket a talált tárgyaknál. Elvégre nem az övé, és akkor lezárhatja ezt az egészet. De valami miatt fontosnak érezte őket. Az ő felelőssége, hogy kikerültek a bőröndből, és most a tulajdonos miatta nem érti, mi történhetett velük. Az is lehet, hogy kiborult, amiért elvesztek. Szóval mivel Grace vette el a kis csomagot, az ő felelőssége visszajuttatni a gazdájához. De hogyan? A bőröndnek nyoma veszett, nem tudja, kié, vagy ki vitte magával. Pontosabban, javította ki magát, egy név állt az oldalán, az a krétával odafirkált egyetlen szó. Trigg, idézte fel magában. Az is az eszébe jutott, hogy a fényképeken vízjel látható: O’Neill’s, London. A bőrönd Angliából érkezett. Vagy legalábbis a képek. Talán a brit konzulátusra kellene bevinnie. Ám a nagy óra a csarnok közepén már fél ötöt mutatott, kezdett ritkulni a munkából igyekvők tömege. A konzulátus is bizonyára bezárt már. Grace hirtelen rettenetesen fáradtnak érezte magát. Haza akart menni a penzióba, a saját szobájába, ahol közel két napja nem járt, beülni egy kád forró vízbe, és elfelejteni az egészet. A gyomra is korgott. Elindult az állomásról az utca túloldalán lévő kávézó felé. Ruth’s, így hívták, bár az ajtó felett a neonfelirat th-ja kiégett. Ma este semmi fellengzős steakvacsora. Igazából le kellene végre állnia ezzel, hogy folyton házon kívül étkezik, keresnie valami rendes boltot, ahol bevásárol, és a penzió konyháján főzni, hogy félre is tehessen valamennyit. A takarékosság korábban sohasem jellemezte a mindennapjait, az elmúlt hónapokban itt a nagyvárosban kellett lassan beletanulnia, ha ki akart jönni a kis fizetéséből a magas költségek mellett. A szinte teljesen üres pulthoz ült.
– Egy grillezett sajtos szendvicset kérek, és egy Pepsit – szólt oda a szőke felszolgálónőnek, miután gondolatban összegezte a pénztárcája tartalmát, és konstatálta, hogy futja rá. Míg a pincérnő kiengedte az üdítőjét a gépből, Grace tekintete a pult feletti tévéképernyőre tévedt. Épp a főpályaudvar képe úszott be elé, arról a nőről beszéltek, akit aznap reggel halálra gázoltak az épület előtt.
– Hangosítsa fel – szólalt meg hirtelen még az elemi udvariasságról is megfeledkezve.
– A baleset reggel kilenc óra tíz perckor történt – mondta épp a hírolvasó. Alig néhány perccel azelőtt, hogy ő odaért.
Majd egy női arc villant a képernyőn, hátrafogott sötét haj, komor vonások.
– Az áldozat brit állampolgár, Eleanor Triggnek hívták.
Grace ledermedt. Ugyanaz a név, amit a bőröndre írtak. A balesetben meghalt nő fényképeit emelte el.”

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó

webáruházában!

Agave Könyve Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarja Kauppinen - Mindenkiben megvan az igény arra, hogy valamilyen formában kifejezze a gondolatait, s akiben ehhez valamilyen alkotói hajlam is társul, abból művész lesz, akár irodalmár, akár zenész, vagy képzőművész.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarja Kauppinent, hogy meséljen kicsit magáról és a műveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő [bekezdés]-díjas regényét, A nép igazsága című szatírát a Twister Media oldalán lehet megrendelni. 

 
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1987-ben születtem, házas vagyok, nagycsaládos, hívő keresztény, és nagy becsben tartom országunk kulturális örökségét. Az értékőrzés, a hazaszeretet és a hagyományos értékek tisztelete motivál írásra, ezeket kívánom az alkotásaim által szépirodalmi igényű, ugyanakkor szórakoztató formában kifejezni.

A nép igazsága című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Két évig írtam, 2016 nyarától 2018 júniusáig, ekkor küldtem be a [bekezdés] pályázatra, melyet meg is nyert. Sok kutatómunkát igényelt, igen, mert egy fiktív világot is hitelesen fel kell építeni, ki kell dolgozni az államszervezetet, a társadalmi berendezkedést stb. Mivel ezek a dolgok egyébként is érdekelnek, a világépítés az egyik kedvenc munkafázisom volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Két rész valóság, egy rész fantázia. A valóságtól elrugaszkodott szövegekhez, melyekben kitalált lények és hasonló, nem létező dolgok vannak, nehezen tudok kapcsolódni. Az én világom a realitás, és a hangsúly nem a fiktív földrajzi vagy tulajdonneveken van, hanem azon, hogy az ábrázolt jelenségek valósak legyenek, és elfogadható legyen a mű erkölcsi állásfoglalása.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindenkiben megvan az igény arra, hogy valamilyen formában kifejezze a gondolatait, s akiben ehhez valamilyen alkotói hajlam is társul, abból művész lesz, akár irodalmár, akár zenész, vagy képzőművész. Ezek mind a szubjektum megjelenési formái. Ha rajztehetséggel áldattam volna meg, alighanem képileg ábrázolnám mindazt, aminek kifejezőeszköze számomra a nyelv.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Van a „fiókban” egy-két bizarro vázlatom, de még nem tudom, hogy valaha is a nyilvánosság elé állok-e velük. Egyelőre maradok a szépirodalomnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Gyakorlatias ember vagyok, nem híve az érzelmeknek. Dolgom végezetten elküldöm a bétának, szerkesztőnek.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Természetesen álnév a Tarja Kauppinen, mert az igazi nevem hosszú és kacifántos, nem alkalmas írói névnek, rá sem férne egy könyv borítójára, hacsak nem két sorban. A Tarja Kauppinen név A nép igazsága világához kapcsolódik, mert északi hangulatú, ugyanakkor a magyar nyelvtől sem idegen.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Határozottan igen. Elsősorban szépirodalmárnak tartom magam, noha karrierem kezdetén kipróbáltam magam spekulatív fikciós és történelmi zsánerekben is, a magyar nyelvet művészi eszközként használó, etikai és társadalmi problémákat taglaló, a realitáshoz közel álló irodalom terepén mozgok a legotthonosabban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

2020 őszén jelent meg, egy szemhunyásnyival a második járványhullám előtt. Nagy kő esett le a szívemről, mert a covid miatt a 2020-as év számomra is elég stresszes volt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Minden téren tervszerű és tudatos személyiség vagyok, aki szeret mindent pontról pontra átlátni és kézben tartani. Ugyanakkor a művészet lelke az impulzivitás, a legeredetibb alkotások akkor születnek, ha ki merünk lépni a szokásos keretek közül. Mondhatni, tervszerűen vagyok innovatív.

A nép igazságában vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenceim, igen. Szerettem írni a szereplők közötti dialógusokat, melyekben megmutatkoznak az emberi játszmák, a különböző karakterek szókincsén keresztül pedig nyelvi kísérletező hajlamom is kibontakozhatott.

Nehezebben haladtam az akciójelenetekkel, ezek a zsánerirodalomnak azon velejárói, melyek távolabb állnak tőlem. A harcjelenetek többségét utólag dolgoztam ki, hogy a szöveg jobban megfeleljen a kívánalmaknak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?  

 Az emberi természet és morál foglalkoztat. Szkeptikus vagyok napjaink trendjeivel szemben, s ez a kétely, valamint a hagyományos értékek megőrzésének vágya inspirál.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Bétáim között vannak olyan barátaim, írótársaim is, akik világnézete, erkölcsi felfogása jelentősen eltér az enyémtől, az az igazi mérce, ha a szöveg az ő rostájukon is átmegy.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az írás a magánügyem, igyekszem különválasztani a családi életemtől. Néhány rokonom olvasta, persze agyondicsérték, és büszkén felrakták a polcukra. Viszont a nagyszüleim például nem is tudják.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled  idén?

A tervek szerint egy spekulatív fikciós és egy szépirodalmi novella egy-egy antológiában.

 Kövessétek Tarját a közösségi médiában: 

Tarja Kauppinen írói oldal

Instagram 

Moly

 

Szerezzétek be A nép igazságát a legkedvezőbb áron a kiadótól.

Előolvasás: Dee Dumas: A herceg háremében - ("Igazi keleti romantika, tűzes és szenvedélyes, akár az eddigi történetei. Letehetetlen könyv, titok és botrány övezi e históriát. Abszolút nem fog unatkozni az olvasó, sőt merem mondani, hogy egy este alatt fogja kiolvasni. Ez történet nem fog elereszteni, ahogy engem sem eresztett. ")

Szeretném megköszönni Dee Dumas írónőnek és Soraya Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni A herceg háremében című könyvet. Rég olvastam Dee Dumas írónőtől könyvet. Mikor megtudtam, hogy új kiadója lesz, és ráadásul májusban megjelenik a következő könyve, én tűkön ülve vártam, hogy kezembe vehessem. Mindig is szerettem tőle olvasni, hisz az ő könyvei által ismerhettem meg ezt a csodás, érdekes keleti világot. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy elolvaasom megjelenés előtt ezt a lebilincselő történetet, mely számomra nagy kedvencem lett.

 Dee Dumas:
A herceg háremében

Tartalom:

Amira vagyok és Szaúd-Arábiában élek a szüleimmel. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy támogassam őket, hiszen édesanyám nagyon beteg.Sokat járok édesapámmal a helyi piacra, ahol tánccal szórakoztatom az embereket, abban bízva, hogy elég betevő jut így az asztalunkra. Így ismertem meg egy szaúdi herceget, aki magával vitt a palotájába. Azt mondta, segíteni szeretne rajtunk, ám a háremébe kerültem. Ghaalib sok időt tölt velem, azt hiszem kezdem megkedvelni. Édesanyám viszont kórházban van, állapota egyre rosszabb, súlyos betegsége gyógyíthatatlan. Ráadásul elég fájdalmasan érint, amikor kiderül, hogy a hercegnek feleségül kell vennie a számára kiválasztott nőt és tudod, nem tehetek ellene semmit. Végül utolér a fájdalmas igazság, egy olyan hír, mely teljesen megváltoztatja Ghaalib és az én életemet is.

Amira és a herceg feje felett összecsapnak a hullámok, miután a lány édesanyja meghal. A két fiatal útja különválik, de vajon találkoznak újra, hogy boldogok legyenek együtt? És ki tudja, milyen sötét titkokat rejteget a jövő számukra...

Véleményem
5/5

Atyaég!
Imádtam!
Ezekután nem bánnám, ha minden évben kettő könyvvel jönne ki az írónő. Garantáltan imádnám. Nem gondoltam volna, hogy nehéz lesz megírnom a véleményemet. Hiszen összevissza csaponganak a gondolataim, érzelmeim. Alig tudtam letenni a könyvet. Elképesztő! Mennyi mindenen kellett keresztülmenniük, Amirának és Ghaalibnak. Én drukkoltam nagyon. Izgultam, hogy vajon együtt maradnak-e, szerelmük az összetartozásuk elég erős lesz a megpróbáltatások előtt?

Igazi keleti romantika, tűzes és szenvedélyes, akár az eddigi történetei. Letehetetlen könyv, titok és botrány övezi e históriát. Abszolút nem fog unatkozni az olvasó, sőt merem mondani, hogy egy este alatt fogja kiolvasni. Ez történet nem fog elereszteni, ahogy engem sem eresztett.

„A nevem Amira al-Afhram, és nagyon szeretnék hinni abban, hogy egyszer engem is megtalál a boldogság, és elér majd a szerelem forró lángja, mint ahogy annak idején a szüleimet.”

Tetszett az, hogy nem volt felesleges részek pont annyi volt, amennyit a maga jelenet megkívánt. Kedvencem a tengerparti rész volt. Ott váltak igazán szerelmesek, boldogok, vidámak. Ez tisztán átjött számomra.

„(...) a szeme... A szeme maga a sötét éjszaka.” 

A másik kedvencem, nem is jelenet, hanem inkább egy karakter, Ghaalib unokatestvére, Shibel. Az ő történetét is szívesen olvasnám, sőt Amira testőrét is Ghani-ét is.De ami utána jött. Uhh, hát erre igazán nem számítottam. Nem kis csavart dobott be az írónő. Még én is totál meglepett. Egyik botrány, a másik után.

„Kell nekem, de nem a hárememben lévő nők számának a gyarapításához... Egyszerűen csak kell, azt akarom, hogy mindig mellettem legyen.”

Sokszor nehéz olyan könyvről írnom véleményemet, hogy vigyáznom kell el ne kotyogjak belőle. Dee Dumas egy igen érzelmes, romantikus történetet írt, egy kis csepp erotikával fűszerezve, hogy unalmas ne legyen csempészet bele egy kis botrány, intrikát is a történetében. Ami számomra még lélegzetelállítóvá teszi az olvasást.

Sose tudtam mi fog következni a következő oldalakon, annyira magával ragadott. Nem volt egyáltalán kiszámítható, sőt, élveztem Amira és Ghaalib beszélgetéseiket, hol magázta, hol pedig tegezte a herceget. Én meg vártam, vajon mit lép erre. Szóval nagy kedvencemmé vált ez a történet. S igazából ennél többet nem is tudok mit mondani, csak azt, hogy jegyezd elő. Olvasd el!

A tartalom és a borító forrása: deedumas.hu

 

 Megjelenés:

2021.Május 1.

A könyvet itt tudod előjegyezni: 

Dee Dumas írói oldala

Soraya Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Karády Anna - ("A kutatómunka folyamatos volt, kiskorom óta élvezettel hallgattam a helytörténeti információkat, és szerettem barangolni a vidéken. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Karády Annát, hogy meséljen kicsit magáról és A füredi lány című könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek egy könyve jelent meg eddig, az Álomgyár Kiadó gondozásában.

 

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Fotó:
Szabó Miklós

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Balatonfüreden élek, rajongok a városért és a történelemért is.

A füredi lány című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kutatómunka folyamatos volt, kiskorom óta élvezettel hallgattam a helytörténeti információkat, és szerettem barangolni a vidéken. Maga az írás gyorsan ment, a nagyja három-négy hónap alatt készen volt, a későbbiekben már csak finomítottam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A füredi lány műfaját tekintve: történelmi romantikus egy csipet sci-fivel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez az első regényem, kamaszkori verseimet leszámítva korábban nem írtam; olvasni mindig nagyon szerettem, szerintem ezzel kezdődött minden.

Fotó:
Schmidt-Czetli Ágnes 

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ötletekben gondolkodom, bármi megtörténhet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Izgalmas és egyben várakozással teli – minden író vágyik arra, hogy szeressék a könyvét.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Gondolkodtam álnéven, de végül meggyőztem magamat, hogy a sajátom a legjobb választás.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Elképesztően jó, mai napig alig hiszem el!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Vegyesen, vannak részek, amelyeken egy percet sem gondolkodom, csak írok. Van, amit kutatómunka előz meg és tudatosabb tervezést igényel.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Csak kedvenc jeleneteim vannak, ha mégis muszáj választani egyet, akkor az Olvasás című fejezet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Megihletnek a dolgok: tájak, épületek, emberek…

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kiknek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Édesanyám és a barátaim véleményét kikérem, de a történet alakulásába nem szólnak bele.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkeséggel töltötte őket el.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén?

Ősszel érkezik A füredi földesúr, ami szintén egy történelmi romantikus regény, és a helyszín továbbra is Füred.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Karády Anna Szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ludvig Dóra - ("Hihetetlen (nevet). Amikor a kezembe fogtam az első példányt, annyira felfoghatatlan volt számomra, hogy teljesült egy álmom, és elértem a kitűzött célomat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt Ludvig Dórát, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek egy könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán, vagy a szerzőtől (akár dedikálva) lehet megrendelni. 

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsősorban köszönöm a lehetőséget!

Ludvig Dóra vagyok, 27 éves, házas, és bár sokan nem tudják, de van egy 14 hónapos kisfiam.Jelenleg most vele vagyok otthon, nevelem, fejlesztem és igyekszem a legtöbbet kihozni belőle. Mellette háztartást vezetek, és amikor éppen időm van, akkor írok. Erre legtöbbször inkább este kerül sor, de az intenzív írós/szerkesztéses időszakban minden órát kihasználok, amikor a kisfiam alszik. Ilyenkor a házimunkát egy kicsit a háttérbe szorítom, mert szeretek teljes mértékben csak az írásra koncentrálni, nehogy kizökkenjek. Ezek a hetek eléggé kimerítők tudnak lenni, legfőképpen akkor, amikor javításra kerül a sor. Míg az írás kikapcsol, addig a javítási időszak odafigyelést igényel, és kicsit ki is merít. Éppen ezért, hiába tudom, hogy pihennem kellene néha, egy belső hang egyszerűen nem engedi. Ez egy ördögi kör (nevet).

Mélypont című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

 

A könyv témája miatt utána kellett néznem néhány dolognak. A helyszínt is alaposabban áttanulmányoztam, hiszen Amerikában játszódik a történet, így elengedhetetlen volt, hogy ne keressek rá a városra, iskolára és olyan helyszínekre, amik jól jöhetnek a regényben, mint például a Michigan-tó. Nem tudom pontosan, mennyi ideig íródott. Talán két év.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Általában a történeteim kitaláltak, de nem kizárt, hogy egy-egy jelenet, téma, környezet vagy bármi más megegyezik a valósággal. Igazából mindegyik történetemben benne vagyok egy kicsit, főleg a jelenleg íródó regényemben, de erről most többet még nem árulok el (mosolyog).

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Én tizennégy éves koromig nem igazán olvastam, maximum a kötelező olvasmányokba kezdtem bele, de sosem jutottam a végére, és valahogy nem kötöttek le. Aztán kiolvastam életem első ifjúsági regényét, majd miután befejeztem, jött az az érzés, hogy én is írni szeretnék. Igazából fogalmam sem volt, hogyan kezdjem el, miről meséljek, egész egyszerűen csak fogtam egy füzetet, és írni kezdtem. Persze, ezt sorra követte rengeteg megkezdett történet, amit sosem fejeztem be. Nem éreztem elég jónak, így mindig újba kezdtem. Aztán egyszer elkapott egy érzés, egy téma, amiről tudtam, hogy be kell fejeznem. Ez a könyv sehol nem jelent meg, nem is tervezem. Ezt a könyvet tanulóregénynek hívom, ami mindig emlékeztet arra, honnan indultam.

Miután ezt a regényemet befejeztem, néhány hónapra rá kezdtem bele a Mélypont című regényembe. Akkoriban nem írtam intenzíven, hiszen iskola, sport és egyebek mellett nem igazán volt rá energiám, éppen ezért, nem tudom megmondani, mennyi ideig íródott. Volt egy kiadó, akivel pár évre rá, hogy befejeztem a regényt, sikerült leszerződnöm, végül magánéleti problémák miatt visszavontam. Olyan élethelyzetbe kerültem, ahol a regény és a kiadása teljesen a háttérbe szorult. Akkoriban már annyiszor csalódtam, és annyiszor ringattam magam hiú reményekbe, hogy kezdtem elengedni a dolgot. Úgy voltam vele, talán még nem jött el az ideje a kiadásnak. Aztán, ahogy rendeződött az életem, az írás úgy talált meg ismét. Gyakorlatilag akkoriban ebbe menekültem, és nagyon sokat segített. Az írás tényleg terápia.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezek más zsánerben írni, de nem tartom kizártnak, hogy előbb-utóbb nem keverednek majd (mosolyog).

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Huh. Rengeteg érzés kavarog bennem olyankor (nevet). Az elején elégedett, izgatott, lelkes, boldog vagyok. Aztán jön a lehangolt állapotom, amikor úgy érzem, hogy nem is annyira jó, mint hittem. És akkor ezek az érzések váltakoznak. Hol jó, hol rossz, aztán ez tart egészen addig, amíg a szerkesztőmtől visszajelzést nem kapok (nevet). 

 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Gondolkodtam álnéven, de valahogy egyiket sem éreztem magaménak. Olyan idegen volt számomra, így elvetettem az ötletet. Továbbra sem bántam meg (mosolyog).

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Általában, ha olvasok, akkor is a romantikus könyveket részesítem előnyben, de előfordul, hogy egy-egy krimit is kézbe veszek, ritkán fantasyt, történelmit stb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen (nevet). Amikor a kezembe fogtam az első példányt, annyira felfoghatatlan volt számomra, hogy teljesült egy álmom, és elértem a kitűzött célomat. Teljesen felpörögtem, és nem is igazán tudtam józanul gondolkodni. Kellett pár óra, míg megnyugodtam, ennek ellenére az első példányt remegő kezekkel írtam alá (nevet). 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Azt mondanám, hogy mind a három egyszerre. Az első pár oldal általában hirtelen ötletből indul, aztán átveszi az irányítást a tervezés és a tudatosság.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, igen, máskülönben szerintem nem is igazán érezném jónak a regényt, ha nem lennének. (mosolyog). Általában a szexjelenetekkel küzdök meg. Van, amikor annyira könnyedén megy, máskor pedig hosszabb ideig tart a megírása, és akkor sem az igazi. De talán már fejlődtem ebben is…

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

 

Igazából akkor kezdek bele egy regénybe, ha elkap egy érzés, egy téma, vagy éppen a semmiből lejátszódik előttem egy jelenet. Ilyenkor nagyon nagy bennem a lendület és folyamatosan azt érzem, hogy ki kell írnom magamból.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kiknek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Azoknak mutatom meg a kéziratot, akik nagyon közel állnak hozzám, akikben nagyon megbízom, tudom, hogy építő jellegű kritikát mondanak, és azt is tudom, hogy végigolvassák a regényt. Mindenesetre a szerkesztőm szavaira adom a legtöbbet, mivel szakmailag szerintem nagyon ott van, és nagyon bízom benne. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

 Az, hogy könyvet írok, nem volt számukra újdonság. Mindig támogattak, és várták, hogy mikor jelenik meg, mikor jön el az én időm (mosolyog). A megjelenésnek ők is örültek, hiszen látták milyen hosszú és rögös út vezetett idáig. 

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén? 

 

Hogy idén mi várható Tőlem, az egyelőre még nem publikus (mosolyog). Az Olvasóimnak – és nem Olvasóimnak is –  azt üzenem, hogy kövessék az álmaikat! Higgyenek magukban, és soha ne adják fel, még akkor sem, amikor lehetetlennek tűnik, amit elterveztek. Hiszen sosem tudhatjuk, hogy a sors mikor dob elénk egy olyan lehetőséget, vagy helyzetet, ami közelebb vezet az álmainkhoz!

 

Köszönöm az interjút, Dóra!

 

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ludvig Dóra hivatalos szerzői oldala

Newline Kiadó

 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sáfár Sándor - ("Mivel a KIRRDA egy távoli bolygón játszódik, így leginkább a fantáziám szülte. Mindazonáltal igyekeztem mégis a realitás talaján maradni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írót Sáfár Sándort, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Kirrda könyve jelent meg eddig, amiket Underground Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A nevem Sáfár Sándor Zsolt. A Tisza-parti Csanyteleken élek, az Alföld szívében. Egy leányzó és két fiúgyermek édesapja vagyok, akik Angliában élnek jelenleg. Immár 25 éve autóbuszvezetőként dolgozom, és pillanatnyilag az országos busztársaság kötelékét erősítem. Már kisgyerekként is rengeteget olvastam és imádtam a tudományokat, pláne a csillagászatot és az elektronikát. A szüleim nagyon büszkék voltak rám és remélték, hogy valami komoly pályára sodor majd az élet.
Sajnos nem így történt. Kamasz koromban a rossz társaság hatására merőben más jövő felé kacsingattam, aminek a vége sajnos oda vezetett, hogy kis híján bűnöző lett belőlem. Sorra rúgattam ki magam az iskolákból a szélsőséges viselkedésem miatt, és kimondottan gyűlöltem a tanulást. Végül húszéves koromban eldöntöttem, hogy én nem akarok így élni és egy átlumpolt hétvége után jelentkeztem buszvezetőnek a volánhoz. Életem legjobb döntése volt. Felnőtt férfiak közé kerültem, akik mindent megtettek azért, hogy ’embert’ faragjanak belőlem. Az utasok akkor még nagyon tiszteltek bennünket és ez rám nagyon jó hatással volt. Végre éreztem, hogy azért tisztelnek, mert vagyok valaki, és rám merik bízni az életüket. Szóval innentől kezdve gyökeresen megváltozott az életem, és azóta is szinte küldetésemnek tekintem, hogy példamutatóan éljek, és másokat is arra biztassak. Újra elkezdtem foglalkozni a tudományokkal, a csillagászattal. Megtanultam a számítógép-programozás alapjait, és rengeteget olvastam és álmodoztam egy szebb jövőről. Egy nap, valamikor a 2000-es évek, elején, kezembe került Carl Sagan Kapcsolat című könyve. Nagyon tetszett az ötlet, hogy az idegenek rátalálnak a földi TV-adásra és ezt használják ki a kapcsolatfelvételhez. Már akkor megfogant bennem az ötlet, hogy milyen érdekes lenne látni, ahogy megfejtik az adást, és le vannak nyűgözve az idegen világ (ez esetben a Föld) szépségétől és a lakói sokszínűségétől. Még akkor nem tudtam, de ez a gondolat megalapozta és gyökeresen megváltoztatta a jelenemet.
Igaz, hogy erre közel 20 évet kellett várnom, és nem tudom miért hezitáltam. Vagyis tudom… Annak ellenére, hogy már szinte azonnal megfogant bennem a gondolat, hogy ezt a ’másik oldalról’ megközelítését a kapcsolatfelvételnek, meg kellene írni, állandóan lebeszéltem magam róla. Hisz nem vagyok én író! Még helyesen se tudok írni, hogy jönnék én ahhoz… Aztán 2019-ben egy nap leírtam: KIRRDA…

 

A KIRRDA című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem kutattam semmit. Álmodozó vagyok és nagyon vizuális. A sci-fi pedig szerintem azért sci-fi, mert bármi belefér. Végtelenségig el lehet rugaszkodni a valóságtól, és ezért szerintem a legegyszerűbben papírra vethető műfaj. Ahogy az imént említettem, már évtizedek óta kész volt az ötlet is, így csak kitaláltam a karaktereket és a helyszínt. Még vázlatra se volt szükségem. Legalábbis akkor még azt gondoltam, de utólag már tudom, hogy ez hiba volt, mert sokszor belebonyolódtam a saját történetembe, és csak többszöri újraolvasás után tudtam kibogozni tisztázni a szálakat. Persze ilyenkor bukik ki a tapasztalatlanság, de hát valahol el kellett kezdenem. Bár az is igaz, hogy még ekkor sem hittem, hogy valaha ki lesz adatva a KIRRDA. Inkább csak magamnak írogattam.
Aztán egy nap megismerkedtem Nemec Marian-nal. A művésznő elolvasta az addig készen lévő kéziratot és tetszett neki. Onnantól kezdve megállás nélkül segített jótanácsokkal, szakmai fogásokkal, marketinggel és mindennel, amivel csak tudott. Hálás is vagyok neki ezért.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel a KIRRDA egy távoli bolygón játszódik, így leginkább a fantáziám szülte. Mindazonáltal igyekeztem mégis a realitás talaján maradni. Persze, mivel egy nálunk technikailag, társadalmilag és erkölcsileg is fejlettebb társadalmat álmodtam meg, így persze vannak űrhajók, nano-robotok és sok kütyü. De ezek szerintem hamarosan az emberek életében is mindennapos dolgok lesznek, csak még várnunk kell egy kicsit.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2019 egy tavaszi reggelén kezdtem írni. Orvosnál várakoztam és kb ezren voltak előttem. Nem vittem könyvet magammal, csak telefont. A mobilnetem már elfogyott arra a hónapra , és semmi értelmes tartalom nem volt a telómon. Rettenetesen unatkoztam. Akkor ugrott be, hogy bele kéne kezdeni a régóta dédelgetett történetembe.
Tehát ráböktem a jegyzetek appra és leírtam, hogy KIRRDA… Majd ott kapásból megírtam vagy húsz oldalt. Nagyon megdöbbentett az új élmény. Ahogy fent említettem, nagyon vizuális vagyok. Mikor olvasok, pár sor után már nem látok betűket. Ott vagyok, ott a történetben. Nem, mint egy filmben. A film nem tudja így átadni számomra az élményt. Az olvasás több mint egy film, szinte valóság, amit átélek. Legnagyobb megdöbbenésemre, ugyanez az élmény jelentkezett írás közben is. Ott ültem Tobion Forranti kapitány mellett és végig izgultam, ahogy megmenti a megsérült űrhajót a biztos pusztulástól. Szóval hihetetlen, új élménnyel gazdagodtam akkor, az orvosi szoba előtti várakozás közben, és pikk-pakk eltelt az idő. Onnantól kezdve, amikor csak volt pihenőidőm és rá is értem, előkaptam a telóm, és már körmöltem is. A teljes könyvet telefonon pötyögtem! Ez is hiba volt. Rettenetesen fájt már néha az ujjam és nem volt kedvem kidolgozni rendesen a mondatokat. Ezt utólag olvasva érzem is a könyvben, sajnos. Nem is beszélve a rengeteg elgépelésről. A jövőben nem követem el ezt a hibát. Most írok telefonon, amikor dolgozom, és hol itt, hol ott várakozok hosszabb-rövidebb időket, de azután, amint van időm, átmentem gépre és megszerkesztem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Elsősorban gyerekeknek szánok, úgymond ’kedvcsináló’ sorozatot csillagászati és programozási témában. Ebből az előbbi tulajdonképpen kész is van, csak az illusztrációk hiányoznak.Másrészt szándékozom inspiráló anyagot készíteni alkotói témában. Részemről bárkit támogatok és biztatok ha tehetem, aki úgy érzi, hogy valami tehetség lapul benne. Szerintem ezt nem szabadna elfojtani, de sokan mégis azt teszik, ahogyan én is azt tettem korábban. Ezért szeretném az említett inspiráló anyagot elkészíteni és akár a későbbiekben előadásokat is tartani a témában. Én merek nagyot álmodni. Merjenek mások is…

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hihetetlen! Azt hittem sose készülök el vele, pedig mindössze 9 hónap alatt sikerült megírnom a történetem. Hozzáteszem, nem túl hosszú. Az eredeti kiadás 38ezer szó csupán.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A saját nevemen adtam ki, és fogom a jövőben is a könyveim. Nem is akartam álnevet. Talán, ha idegen nyelven is meg tudom jelentetni, akkor kigondolok egyet, de még az sem biztos.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni? 

 

Igen. Legalábbis elsősorban, mivel magam is imádom a sci-fi történeteket. Hiába akrnék romantikus regényt írni, ha olvasni sem szeretem…

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos! De amikor kézbe vettem, azt talán egy gyermek születéséhez tudom hasonlítani, amikor az ember a kezébe veszi a teste, a lelke egy piciny darabját. 

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Van, hogy tervezem és nem megy, van, hogy nem tervezem és 10 oldal készül. Kiszámíthatatlan. Arra már korán rájöttem, hogy erőltetni nem lehet. Az azután a kukában végzi, amit erőltetve írok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenet? Az összes… Igyekeztem minél kevesebb tartalom kitöltő részt írni. Így gyakorlatilag folyamatos a történet. Nehezen leírni? Igazából nem. Ahogy említettem, én ott voltam írás közben is. Szinte résztvevőként. Így csak Leírtam, amit láttam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

 

Ahogy fent említettem, a KIRRDA már rég megszületett elvi síkon, Carl Sagan regénye után.

A folytatások is össze voltak-vannak állva már fejben. Tehát egyelőre nincs szükségem inspirálódásra, legalábbis a KIRRDA köteteivel kapcsolatban. A kedvcsináló sorozat meg azért jött, mert szeretem oktatni, tanítani a gyerekeket, és talán, ha nem szúrom el az életem a felelőtlenségemmel, akkor tanár lettem volna. A szintén említett alkotói motivációval foglakozó anyagot pedig azért szeretném elkészíteni, hogy a tőlem telhető módon hozzájáruljak a művészet, az alkotás fenntartásához és népszerűsítéséhez.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kiknek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az életem társa, Szilvi elsősorban. Majd néhány barátom, néhány írótársam és persze néhány könyves blogger.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Természetesen örülnek neki és biztatnak. Büszkék rám… 

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén?  

 

Olvassanak sokat! Újraírtam a KIRRDA történetem. Kapott egy új fejezetet és sok helyen újrafogalmaztam. Volt benne egy logikai baki, azt is javítottam, és persze a helyesírási hibákra is jobban figyeltem. Amint letelik a szerződésem az eredeti kiadás kiadójával, már elérhető is lesz. És persze készen vannak a folytatások is.  Igen, folytatások! Méghozzá rendhagyó szerkezetben. Megismerkedtem és összebarátkoztam egy fiatalemberrel időközben. 

 

A neve Fazekas László. Kiderült, hogy ő is fontolgatja az írást. Amikor elmesélte a története vázlatát, azonnal megszólalt bennem csingilingi, hogy ezt ne hagyjam ki. Ugyanis Laci története szinte tökéletesen illett az én általam kitalált KIRRDA folytatásába, méghozzá úgy, hogy több szemszögből átélheti az olvasó a történetet. Nem összekeverendő a kaland-játék-kockázat könyvekkel, mivel azokban az olvasó irányítja történéseket, amíg a mi könyveinkben statikus a történet. Azonban a két könyv két különálló története ellenére mégis találkozik a két cselekmény, és ilyenkor közös párbeszédek és közös akciók jellemzik őket. Szerintem nagyon jók lettek. Persze külön is olvashatóak, de az igazi élményt a két könyv párhuzamos olvasása hozza meg. A címük, NITO és Ébredés az alkonyatra és már nyomdában vannak. 

 

Az előbbit én írtam, és egy a Föld felé száguldó űrhajón játszódik többnyire, majd megérkezésük után a Földön is részben, Laci könyve pedig a Földön, amit egy súlyos vírusfertőzés leigázott (nem covid, még az előtt kitaláltuk), de megérkeznek az idegenek és mint a jó úttörők, ott segítenek, ahol tudnak.
Ezen túl csatlakozott hozzánk egy hölgy, aki az Anna Silver írói nevet viseli, és már javában körmöl egy folytatást a Kirrdához. Én is belekezdtem még egy részbe, ami egy előzménytörténet lesz, és talán ebben az évben be is tudom fejezni. Ezzel én elengedem a kirrdaiakat. Azonban reménykedem benne, hogy csatlakoznak még más írók is, és sikerül egy univerzumot építeni a KIRRDA köré. Szeretnék például egy romantikus részt, amiben két nem-változtató idegen lény szerelmi kapcsolata bontakozik ki, valamint egy gyilkossági nyomozást leíró részt is, ami a Földre tartó űrhajó fedélzetén történik. Ezekre várok jelentkezőket elsősorban, de bármire nyitott vagyok, csak kapcsolódjon az laptörténethez valamilyen formában.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Sáfár Sándor   írói oldala