Nőnapi ajánló tőlem, nektek. - ( Boldog Nőnapot, minden női olvasóimnak.)

Mindig is nehéz helyzetben voltam, hogy mely romantikus könyveket ajánljak nektek Nőnap alkalmából. Hiszen nem csak akkor kell meglepni a Nőket, amikor Valentin nap van, vagy Nőnap. Így összeállítottam egy listát, hogy én miket olvastam, amit szívből ajánlanék nektek minden romantikus lelkű olvasóimnak.

 

 

 

 Farkas Andrea:
A Főnök ajánlata és Szerelem az étlapon
(Smaragd Wellnes Klinika sorozat)

 

Tartalom:

Vasvári Iván torkig van az anyja által szervezett ostoba vakrandikkal, ezért hirtelen felindulásból azt hazudja neki, hogy együtt van valakivel.
Már csak keresnie kell egy nőt, aki eljátssza a barátnőjét egy délután erejéig.
A bökkenő csupán az, hogy véletlenül Kornéliaként mutatta be a lányt, és sajnos nem ismer más Kornéliát a romantikus ábrándokat kergető, ügyetlen asszisztensén kívül.

Darai Kornélia utálja a munkáját, a zsarnokoskodó és öntelt főnökével együtt. Ha lenne elég bátorsága, valószínűleg kiszúrná a férfi újonnan vásárolt autójának kerekeit, vagy mosogatószert csorgatna a kávéjára.
Amikor végre talál valakit, aki igazán megdobogtatja a szívét, be kell látnia, a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy végre észrevegyék… még ha ezért álbarátnőt is kell játszania.
Egy ajánlat, egy családi nyaralás és egy színjáték viszont teljesen megváltoztatja mindkettőjük életét.

 Szerelem az étlapon 

Tartalom: 

Szigetvári ​Hanna imád sütni és főzni. Képes egész éjszaka fent maradni és a Hanna sütije névre hallgató, tökélyre fejlesztett kekszeit sütni. Amióta lakótársa, Lia elköltözött, egyedül maradt a lakásban, a macskájával, Alfrédéval. Édesanyja betegsége miatt reggelente egy virágboltban segít, utána pedig pincérként dolgozik egy belvárosi étteremben. Szíve mélyén viszont szeretne új recepteket kipróbálni, beíratkozni egy szakácsiskolába és megnyitni saját éttermét.

Amikor hét év után újra találkozik az exével, hanyatt-homlok elmenekül a helyszínről, második alkalommal pedig egy tál ételt borít a férfi nyakába – ezért természetesen ki is rúgják az állásából. Így amikor édesanyja megkéri, hogy segítsen a család tulajdonában álló, régóta nem működő panzió eladásában, jobbnak látja, ha elhagyja a várost, és Kincseskertre utazik, ahol hosszú évek óta nem járt.

Marton Olivérnek édesapja elvesztése után egyetlen egy dolog számít az életben: a Smaragd Wellness Klinika. Ezért képes kinti életéből kilépni és hazajönni Magyarországra, hogy belevághassanak a terjeszkedésbe. Arra azonban nem számít, hogy újra találkozik a volt feleségével, akivel házasságuk szitakötőéletű volt ugyan, de a férfiben azóta is sok a megválaszolatlan kérdés a múltjukkal kapcsolatban. Hét évvel ezelőtt lelépett ugyan még az országból is, most azonban elhatározza: ki fogja deríteni, mi történt a múltban. Ő is elutazik a Balaton melletti kisvárosba, ahol együtt nőttek fel a lánnyal – annak ellenére is utazik, ha Hanna komoly veszélyt jelent a testi épségére, vagy éppen az ingjei tisztaságára.

Komlós Kinga:
Végzetes alku
(Eszement alkuk sorozat 1.)



Tartalom:
Catherine ​Campbell nyomozó, a körzeti rendőrfőnök lánya, ám eddig még egyetlen sikeresen megoldott ügyet sem tudhat a háta mögött. Valami mindig beüt: vagy elveszíti a nyomot, vagy rossz embert kap el. Egyszóval nincs szerencséje, úgy, ahogy a szerelemben sincs. Egyik este, az egyik legnagyobb helyi maffiózó elrabolja, és egy végzetes alkut ajánl neki. Vincent Collins pofátlanul választás elé állítja: vagy marad a baleknyomozó, akire nincs miért büszkének lennie apunak, vagy segít neki elkapni és lecsukatni a rivális drogbárót, és így két legyet ütnek egy csapásra. Ha a lány beleegyezik, sikerül a város egyik legelvetemültebb emberét elkapni, megvan a megérdemelt siker, és Vincent útjából is eltűnik a konkurencia. Vajon a fiatal nyomozó lány belemegy egy ilyen képtelen és törvénytelen dologba? Van annyira elkeseredett, hogy összeálljon egy rossz-fiúval? És mi történik akkor, ha ez a rossz-fiú a szívét és a lelkét is gúzsba köti, miközben meglepő titkok bukkannak a felszínre kedvenc bűnözőnkről…


Lana Millan:
Egy angyal az élet küszöbén és Egy angyal a szerelem küszöbén
(Raziel sorozat)



Tartalom:
Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.

Egy angyal a szerelem küszöbén 

 

Tartalom:

Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?
Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.
Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.
Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.

Hidasi Judit:
Egy napon a parton



Tartalom :

Vannak, ​akiknek ki kell várniuk egymást

Edit a legsikeresebb sebész a kórházban. A keze pontos, az időbeosztása feszes, maximalista és tökéletes. Legalábbis mások ezt gondolják róla.
Egy baleset azonban mindent megváltoztat. Élete fenekestül felfordul, és megoldásért egy régi barát tengerparti villájába menekül.
A mindig precíz és körültekintő nő egy dologgal nem számol: hogy a parton összetalálkozik régi szerelmével.
A vonzalom az eltelt hosszú idő ellenére kölcsönös maradt, az élet azonban csavart labdát dob: a férfi házas.
Mégis csodálatos napot töltenek el együtt, ami nem maradhat folytatás nélkül…
A boldogsághoz azonban, mint általában, most is kacskaringós út vezet.
Talán mégis ez a régi szerelem volt az igazi? Vagy az a férfi, aki Editet otthon várja?

Hidasi Judit, a nagy sikerű Aranykör-sorozat után lélekboncolgató, romantikus vizekre evezett. Az Egy nap a parton története jól mutatja az emberi szív kifürkészhetetlenségét, azt, hogy hiába építünk fel egy tökéletes életet, nem véd meg bennünket, ha a sors közbeszól, és váratlan helyzet elé állít bennünket. A szerelem úgy csap le, akár a nyári zápor, és mindent elsöpörhet, amit addig biztosnak és fontosnak hittünk.

Susannah Skiethen:
Hogyan tovább? 

(Együtt veled sorozat 1.)

 

Tartalom:

„A mesékben minden olyan egyszerű.
Van a hercegnő, aki álmodozik a hercegről a fehér lovon, majd néhány kisebb kaland után meg is érkezik hozzá. Aztán szerelembe esnek és boldogan élnek míg meg nem….”

Hope a saját bőrén tanulja meg, hogy a szerelem nem olyan, mint a mesékben.
Boldogan él párjával San Franciscóban, amikor kényelmesnek hitt élete, és harmonikusnak gondolt kapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A sors váratlanul egy titokzatos idegent sodor elé, akibe szó szerint belebotlik. A férfi új reményeket ébreszt a lányban, miközben az ő múltja is bonyodalmakat sejtet. Megannyi akadályt kell leküzdeniük, hogy együtt lehessenek. Vajon a kettőjük közötti vonzalom elég erős hozzá? Mi történik, ha váratlanul egy régi szerelem is felbukkan az életükben?
Szerelem, csalódás, küzdelem a sorok között. Létezhet számukra happy end?

„Tudod milyen az, amikor a lelked elveszít egy darabot, de jön valaki ismeretlenül, és elkezdi összerakni?”

Kopácsi Krisztina:
Sötét múlt

 

 

 

Tartalom:

Egy vagyonos és jóképű férfi. Egy szegény, de csodaszép lány. Az esély, hogy valaha is találkozzanak, egy az ezerhez. A sors mégis úgy dönt, hogy egy véletlen baleset eredményeképp keresztezzék az útjaik egymást. Alex és Stephanie között lassan lángra lobban a szerelem, ám kapcsolatukat egyre durvább fenyegetések árnyékolják be. Végül Stephanie cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, amit csodával határos módon túlél. Minden nyom egy ember felé mutat, és a zaklatót letartóztatják. De vajon tényleg a bűnös került rács mögé? Amikor elrabolják Stephanie-t, robban a bomba, a múlt újra életre kel. Túléli-e a kapcsolatuk a napvilágra bukkanó titkokat? Vajon képes lesz-e Stephanie megbirkózni a szörnyű igazsággal és a feltáruló családi tragédiával?

Amiket el szeretnék olvasni 5.rész következik a blogomon. - ("Unaloműzésre váró olvasmányok. Ajánlom nektek.")

Következő rovatomban, Amiket el szeretnék olvasni 5. részét hoztam el. Mondanám, hogy mindenevő vagyok, de mostanában eléggé hangulatember lettem. Válogatok rendesen. S ez így van jól. Tehát íme az a lista, amiket egyszer el szeretnék majd olvasni. Kicsit vegyes felhozatal lesz, azt hiszem. Jó válogatást!

 

Csanda Gergő:
Isten feketében

Tartalom:

A huszonegyedik század elején a Földön egy minden eddiginél kegyetlenebb háború söpör végig, a pusztulás küszöbére sodorva az ismert civilizációt. 
Egy felderítő misszió során Szalai Dávid tizedes és társai a megszállt Ukrajnában rekednek ellenséges vonalak mögött. Az orosz erőktől körülzárva, minden kommunikációs eszköztől megfosztva lehetetlennek tűnik a küldetés: egy Borisz nevű fiút kell a NATO erők kezére juttatni. Borisz furcsa szerzet, és az együttműködés leghalványabb jelét sem mutatja, de Szalaiék még nem sejtik, milyen fontos szerep vár rá az elkövetkező napokban. Ahogyan azt sem, hogy nem ők az egyetlenek, akik parancsba kapták a felkutatását… 
Időközben az egész Földet felégető háború újabb fordulatot vesz, és a maroknyi csapat megkezdi versenyfutását az idővel a hazajutásért, a túlélésért, a becsületért és a megváltásért.

 Robert Galbraith
Cormoran Strike sorozat

Tartalom:

Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.

Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…

 Karády Katalin:
A füredi lány

Tartalom:

Szerelem ​téren és időn át…

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség… 
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem. 
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.

Vajon a két világot összekötheti a szerelem?

Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni.

 K. M. Holmes:
Neked adom magam

 

Tartalom:

Engedd, ​hogy a vágy magával vigyen!

Jillian Cartert sosem kényeztette el az élet. Keményen meg kellett küzdenie mindenért. A jelenlegi helyzetét viszont szívből utálja. Tudja, hogy változásra van szüksége, de a sors hamarabb lép helyette. És a sorsnak neve is van: úgy hívják, Colton.

A férfi érkezésével minden a feje tetejére áll, és Jillian hiába is tiltakozik ellene, rabul ejti őt. Talán azért, hogy kihasználja, talán azért, hogy megmentse… Colton Moran az a típusú ember, akinek nem lehet ellentmondani. Mindig megszerzi, amit akar, és ez alól Jillian sem kivétel. Nem számít, mi az ára, csak az, hogy birtokolja őt. Arra azonban nem gondolt, hogy a tettének milyen következményei lesznek, és milyen titkokra derül fény.

„Ugyanabba a csapdába léptünk mindketten. Ő is képtelen volt szabadulni tőlem, és tudtuk, hogy csak úgy menekülhetünk meg, ha nem állunk ellen a kísértésnek.”

Vajon együtt képesek leküzdeni az akadályokat? Létezik kiút egy olyan világból, amelyet az alvilág birtokol? Van esélye két megtört szívnek az egyesülésre?

 Vi Keeland:
Vonzó hagyaték

Tartalom:

Szenvedélyes vágy és örökölt gyűlölet 
A küzdelem Weston Lockwood és köztem évtizedekkel a születésünk előtt kezdődött. A nagyszüleink a legjobb barátok és üzlettársak voltak, legalábbis a nagyapám esküvője napjáig – ekkor a menyasszony kibökte, hogy képtelen hozzámenni feleségül, mert Weston nagyapjába is szerelmes. A két férfi éveken át nagy harcot vívott Grace Copelandért, aki egyébként szintén az üzlettársuk volt, azonban egyikük sem tudta teljesen megszerezni a nő szívét. Végül hárman háromfelé mentek. 
A nagyapáink mást vettek feleségül, és a két férfi ádáz ellenfelekké vált az üzleti életben is. Apáink is folytatták az idővel megszokott küzdelmet. Majd Weston és én is. Igyekeztünk a lehető legnagyobb távolságot tartani egymástól. Az a nő azonban, aki miatt egykor kirobbant a háború, meghalt, és a világ egyik legértékesebb szállodáját váratlanul a nagyapáinkra hagyta, hogy osztozzanak meg rajta. Úgyhogy most itt vagyok egy szállodában azzal az emberrel együtt, akit születésemtől fogva gyűlölnöm kellene, és próbálom megoldani ezt az örökül kapott, bonyolult helyzetet. 
Szokás szerint hamar egymás torkának estünk. Szívből gyűlöltem Weston Lockwoodot: magas volt, okos, fennhéjázó és túlságosan is jóképű. Tűz és víz voltunk. A családunk már megszokta a háborúskodást. Azonban volt egy apró kis gond. Valahányszor összevesztünk Westonnal, végül valahogy mindig az ágyban kötöttünk ki. 
A New York Times bestsellerszerző, Vi Keeland az év legszenvedélyesebb romantikus történetét hozza el az olvasóknak.

 Alexander B. Hackman:
Az utolsó huszonhét

Tartalom:

Mit ​tennél Te, ha adnék Neked egy bankkártyát, amin egy végtelen nagyságú pénzösszeg van, de azt is megsúgnám, hogy 27 nap múlva az egész civilizációnk összeomlik? Igen. Az egész. Biztosan lesznek túlélők, és te benne lehetsz, ha most okosan fogsz neki a dolgoknak. Szóval mit tennél most?

Eldöntheted, hogy teszel-e valamit… Elkezdhetsz gondolkodni egy stratégián.

Rendben, de mire teszed le a voksod? A világtól elzárt high-tech búvóhely vagy a puritán csatornarendszer lesz a nyerő? Esetleg ideje előkapni a világháborúból visszamaradt alig használt bunkert? Vagy francba az egésszel, csak elszórod a pénzt, mert úgysem fog történni semmi? De mi van, ha mégis?

Eljött az idő elgondolkodni azon, amire még soha nem gondoltál. 
Felkészülni arra, amire soha nem akartál. 
És elképzelni, ami elképzelhetetlen.

Egy történet Alexander B. Hackman tollából, aki furcsa módon nincs oda a kipusztulás gondolatáért, de azért csak összehozott egy veszett jó apokalipszis trilógiát.

A visszaszámlálás elkezdődött, a napok rohamléptekben peregnek. Huszonhét napod van. Vagy nincs…

 G.F.Lancer
Expulzió

Tartalom:

A Föld többé nem az emberek otthona. Nukleáris kataklizma sújtotta felszínét hamusivatagok borítják, az elemek elszabadultak, viharok tombolnak, szökőárak pusztítanak, a mélyben ismeretlen erők mozgolódnak. A valaha mindenható faj az űrbe kényszerült, kényelmetlen, szűkös lakóhajókra, elavult bázisokra és onnan igyekszik szörnyű bűneit jóvátenni. A Mars még nem lakható, a Föld pedig már nem az. Törekvéseiket, hogy meggyógyítsák az anyabolygót, rendre keresztülhúzza valamilyen ismeretlen erő. 
Oliver ízig-vérig katona. Kissé kopottas már, az italt sem veti meg és olykor bizony eljár a keze, státuszra, rendfokozatra való tekintet nélkül. Küldetése felszámolás, ahogy mindig. Az ellenfél ismeretlen. Pia meg nincs.

 Diana Hunt
Titokzatos útitárs

 

 Tartalom:

Mégis kiben bízhatsz meg, ha senki sem az, akinek mondja magát? 
A francia fotós, Alison Fouler megtapasztalja, hogyan lesz egy kétéjszakás vonatútból egycsapásra érzelmekkel teli hullámvasút. 
Aaron Miller egy piszkosul vonzó férfi, csakhogy a viselkedése megfejthetetlen. 
A titkok felfedése pedig súlyos következményekkel jár. 
Alisonnak rá kell jönnie, hogy amibe belecsöppent, az még a legvadabb rémálmain is túltesz. 
Létezhetnek valós érzelmek egy olyan világban, ahol minden a megtévesztésről szól? 
Nem minden titok hazugság, de minden hazugság mögött egy titok rejlik.

Ferenc K. Zoltán
Szentségtelen fohász

Tartalom:

A ​hatvanas évek Kádár-rendszerében nem volt könnyű az élet. Nemcsak a dolgozó felnőttek számára, de a diákoknak sem. 
Németh Gábor, az érettségi előtt álló, végzős diák komoly bajba keveri magát. Barátaival királyságpártinak vallva magukat, botrányt csinálnak egy iskolai rendezvényen, ahol Horthy Miklóstól idézve, Gábor arra szólítja fel a lakosságot, hogy harcoljanak a kommunizmus ellen, és űzzék ki hazánkból az oroszokat. 
A fiatalembert akár ki is végezhetnék rendszer elleni lázításért, hazaárulásért, de az egyik rendőr úgy dönt, ad neki még egy esélyt az újrakezdésre, és hogy átgondolhassa nézeteit. Gábort felveszik a rendőrségre tanoncként, ahol két nyomozóra, Fehér Zoltán és Benkő Miklós elvtársak gondjaira bízzák. 
A fiúnak már az is nehezére esik, hogy egyáltalán együttműködjön olyan emberekkel, akik az általa gyűlölt rendszert szolgálják, de aztán kiderül, hogy lesz annál még komolyabb problémája is: 
Ugyanis egy őrült járja Budapest utcáit, aki rituális gyilkosságsorozattal sokkolja a rendőrséget. A hatóságoknak azért is van nehéz dolga ezzel, mert az elméletileg tökéletes Kádár-rendszerben, ahol mindenki egyenlő és boldog, nincs helye elégedetlen embereknek, ártatlan nőket okkult módon megkínzó és feláldozó gyilkosoknak viszont pláne nincs. A rendőrség ezért részben megpróbálja eltussolni az ügyet, hogy a lakosság egyáltalán ne értesüljön a jelenségről, részben megpróbálják elfogni a tettest, amivel nagyon meggyűlik a bajuk, mert az elkövető nem hétköznapi ember, és nem is aszerint gondolkodik. 
Közben Neumann Ferenc, a forradalomban betöltött szerepe miatt évek óta raboskodó egykori hungarista pártszolgálatos emberfeletti kitartása, rátermettsége és a hosszú bezártság okozta elkeseredettsége miatt titkos alkut köt, a halottak pedig csak gyarapodnak.

Abby Jimenez: A póráz két végén - ("Voltak kedvenc jeleneteim. Ilyen például Jason családja bemutatása, az ismerkedésük fázisai és az sms-ek, hívások. Imádtam.Jason és Sloan olyan aranyosak voltak. ")

Pár hónappal ezelőtt vettem meg Abby Jimenez: A póráz két végén című kötetet. A  Barátnak tartalaknak a folytatása. Az első részben lehetett megismerkedni Sloant és Brandont. Mikor megtudtam, hogy lesz folytatása, már akkor tudtam, hogy kell nekem ez a könyv. Abby Jimenez írónő szuper könyvet alkotott. 

Abby Jimenez:
A póráz két végén

Tartalom:

Két évvel a vőlegénye elvesztése után, úgy tűnik, Sloan Monroe már sosem fog tudni visszatérni megszokott életéhez. Mindent megváltoztat azonban a kóbor kölyökkutya, aki „vigyél-haza” nézésével teljesen leveszi a lábáról. Új kedvence, Tucker mellett végre kezd visszatalálni önmagához, ezért végképp rosszul érinti, amikor a kutyus eredeti gazdája, Jason hosszú hetek után válaszol a leveleire. Tucker gazdája zenész és éppen Ausztráliában turnézik. Na de a lényeg: vissza akarja szerezni a kutyáját, akit Sloan nem akar harc nélkül odaadni.
De mi van, ha ez a Jason igazán szereti Tuckert? Az eleinte flörtölős üzenetváltásaik hosszú telefonbeszélgetésekké alakulnak, és Sloan nem tagadhatja, hogy valami kialakult kettejük közt. Jason szexi, kedves és vicces. Vajon mi történne, ha személyesen is találkoznának? De a valódi kérdés inkább az, hogy a világsiker kapujában álló Jason vajon meddig maradna mellette. Kibírna Sloan egy újabb szerelmi csalódást?


Véleményem
5/5

Az írónőtől nem az első kötete volt, amit olvastam. Hiszen az előző történetnek Barátnak tartalak a folytatása, de ezúttal Sloan történetével indul. Onnan, hogy Brandon meghalt, és két évvel később megismerkedik egy vicces, romantikus pasival. Aki vidámságot hoz Sloan életében, s rájön ideje végre talpra állnia. Fájdalom, az elvesztése, a szerelmünk hiánya nem fog megszűnni, ha megismerkedünk valakivel.  Sloan sokáig nem is gondolt arra, hogy valaha is szerelmes lesz.

Nagyon tetszett a történet. Voltak kedvenc jeleneteim. Ilyen például Jason családja bemutatása, az ismerkedésük fázisai és az sms-ek, hívások. Imádtam.Jason és Sloan olyan aranyosak voltak. Tetszett, egészen addig, míg bele nem szólt Lola. De aztán később, ahogy olvastam a végén, már más szemmel kezdtem nézni rá. Borzasztóan sajnáltam őt, így már világos volt minden.

Kedvencem Tucker, Jason kutyája. S, igen, tényleg vonzza a csajokat. Imádtam ezeket, a részeket, főleg mikor megrágta Sloan fehérneműit. A jókat kuncogtam.

A másik legnagyobb kedvenc részem, amikor Jason felmegy a színpadra, és énekel, Sloannak. Aztán a dal végén elmondja, mit érezz iránta, nah azon elkezdtem pityeregni. Annyira édes volt. Teljesen el tudtam képzelni magam előtt a koncertet, az embereket és Sloant is.

Voltak olyan részek, amiért Sloant fejbe kólintottam volna. De Kristin szuper barátnő, hogy képes volt mindig felnyitnia a szemét. És ez pont jó. Nagyon jó volt Kristinről, Joshról és a gyerekéről olvasni. Nem lettek elhanyagolva, mint más történeteknél szokott lenni.

Mindenesetre a történet vége felé kellett egy kis dráma, hogy mindketten értékelni tudják a másikat, és azt, hogy mi a fontos. De sok minden ki is derül, hogy még sem úgy van, ahogy az elején gondolták, történik. Nekem nagyon bejött, és szívesen olvasnék még az írónőtől további könyveket.

Szívből ajánlom azoknak, akik könnyed kis romantikus történetre vágynak. Ez a történet abszolút nem akar több lenni, mint amit nyújtani akar.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Bookline 

A napokban jelent meg Trevor Noah: Bűnben születtem című kötet az Agave Könyvek Kiadónál. - ("A The Daily Show világszerte népszerű műsorvezetőjének és a Netflix humorista sztárjának elképesztően vicces, szívbemarkoló életrajzi könyve.")

Trevor Noah: Bűnben születtem
(Born a Crime)

A The Daily Show világszerte népszerű műsorvezetőjének és a Netflix
humorista sztárjának elképesztően vicces, szívbemarkoló életrajzi könyve.

 Megjelent!

 Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Huszár András

Trevor Noah Amerika egyik legismertebb televíziós arca, celebje. 2015 óta vezeti a The Daily Showt, az ország egyik legnézettebb közéleti műsorát. Nemrég éppen Barack Obama volt a pandémia miatt online térbe vonult adás vendége. Noah e mellett az ország egyik legnépszerűbb humoristája. Mi magyarok is rendkívül élveztük a Netflixen látható két egyórás performanszát. Érdemes megnézni őket!

Afraid Of The Dark

Son Of Patricia

(Magyar felirattal.)

Noah állandóan teltházas fellépéseivel már az egész világot bejárta. Vállalkozott arra, hogy az idei Grammy-díjátadó ünnepség műsorvezetőjeként lépjen fel.

Életrajzi ihletésű könyve, a Bűnben születtem, a 2016-os megjelenését követően azonnal #1 New York Times Bestsellerré vált, és hónapokig szerepelt a rangos toplistán. A kötetet mindenhol beválogatták az év legjobb olvasmányai közé, elkeltek a megfilmesítési jogai, majd később több irodalmi díjjal is kitüntették. Igazi sikerkönyvnek számít az Amazonon, és jelenleg több mint 400.000 értékelése van a legnépszerűbb könyves közösségi oldalon, a Goodreadsen.
Mindenkinek előszeretettel ajánljuk ezt a felejthetetlen olvasmányt, amire okkal hivatkoznak többen is a 2010-es évek legjobb memoárjaként.

Trevor Noah valószínűtlen úton-módon jutott el a dél-afrikai apartheidből a The Daily Show asztala mögé, és már a születése is bűncselekménynek minősül: fehér svájci apa és fekete xhosza anya gyermekeként jött világra egy olyan időszakban, amikor öt év börtönbüntetéssel sújthatták az ilyen családokat. Szülei vétségének élő bizonyítékaként első éveit zárt ajtók mögött töltötte, mert anyja szélsőséges és nemegyszer abszurd mértékben rejtegette a kormányzat elől, amely egyik pillanatról a másikra elvehette volna tőle. Dél-Afrika fehér zsarnoksága alól felszabadulva pedig Trevor és édesanyja nekivágott a nagy kalandnak, hogy nyíltan, szabadon, a több évszázados viszontagságokon felülkerekedve megragadják új lehetőségeiket.  

A Bűnben születtem főhőse egy rosszcsont kissrác, aki nyughatatlan fiatalemberré érve keresi magát a világban, ahol a puszta létezését is megkérdőjelezik. A könyv nem csak róla szól, hanem rettenthetetlen, lázadó szellemiségű, mélyen vallásos édesanyjával való kapcsolatáról is. Az asszonyról, aki mindenáron ki akarta menteni fiát a nyomor, az erőszak és bántalmazás körforgásából, amely veszélybe sodorta az életét.

A kötetben összegyűjtött tizennyolc személyes vallomás hol fergeteges, hol drámai, de mindvégig nagy hatást gyakorol az olvasóra. Trevor metsző szellemességgel és keresetlen őszinteséggel tárja fel különleges életét, legyen szó arról, hogy hernyót kell ennie az ínséges időkben, emberrablási kísérlet közben kihajítják egy mozgó járműből, vagy megpróbálja ép bőrrel megúszni a gimis csajozás élet-halál harcát. Egy olyan fiú megható, ellenállhatatlanul mulatságos portréja rajzolódik ki az elbeszélésekből, aki veszélyes időkben, egy szétesni készülő közegben tör utat magának, és egyedüli fegyvere az éles humorérzéke, illetve anyja rendhagyó, feltétel nélküli szeretete.

 

Ajánlások

„Izgalmas új önéletrajz… Az egyik pillanatban megijeszt, a következőben elszomorít vagy megnevettet. A könyv Trevor Noah családján keresztül szívszaggató képet fest az apartheid rendszere alatt nyögő Dél-Afrika mindennapjairól. […] A Bűnben születtem azonban nemcsak egy nyugtalanító felnövéstörténet, hanem egyben szerelmeslevél is a szerző fantasztikus édesanyjának.”
The New York Times

Nehéz lenne jobb származástörténetet olvasni egy humorista tollából. […] Trevor Noah hosszú évek alatt bontakoztatta ki a szellemes igazmondáshoz való tehetségét, és viszontagságos emlékei – hol az anyjának segített összekaparni az ételre, benzinre, iskolai kiadásokra, lakbérre elegendő pénzt, hol a mostohaapja, Abel dühkitöréseit kellett épségben átvészelnie – látni engedik a komikus nagyratörő, sikeres pályájának szorongásokkal teli forrását. Úgy szól a mondás: teher alatt nő a pálma. Nem szokás a terhet méltatni, de Noah-nak sikerül ragyogó humort facsarni belőle.”
The Oprah Magazine

„A Bűnben születtem a sötét tüskék és életveszélyes kanyarok dacára lélekemelő olvasmány, mert Noah lényegretörő, közvetlen társalgási stílusban megírt prózában meséli el, hogyan tört utat magának a sok-sok bántalmazás és kiközösítés közepette. […] Sokat nyom a latba, hogy olyan anya nevelte fel, mint Patricia Nombuyiselo Noah. […] A Bűnben születtem tekinthető pazar ajándéknak – nemcsak az édesanyja, hanem
mindannyiunk részére.”
USA Today 

„[Noah] kivételesen bátor anyja segítségével képes boldogulni. […] A köztük lévő szoros kötelék óriási magasságokba repíti történetüket.”
People

„[Noah] túlélésének – sőt, sikereinek – elképesztő története.”
Cosmopolitan 

„Tehetséges mesélőként képes derültséget keltő iróniával fűszerezni drámai elbeszéléseit.”
Entertainment Weekly

 

„Noah elmés és kitárulkozó története egybevág a modern Dél-Afrika históriájával; igaz, hogy a térség lassú nyugatiasodásának köszönhetően némi előjogokat élvezett, meghatározó éveit a szegénység, az igazságtalanságok és az erőszak határozta meg. Noah bármikor elő tud rántani a zsebéből egy-egy lefegyverző poént, és mesterien szövi egybe párhuzamos narratíváit a fejezetek közé ékelt kitekintésekkel. […] A könyv utolsó felvonását képező legmegrázóbb részek (amelyeknek a korábbi fejezetek okosan megágyaznak) kétségkívül bántalmazó mostohaapjához köthetők, ám hasonlóan jelentőségteljesek a sulibulikról, valamint a fehér és fekete gyülekezetek közti különbségekről szóló, hasfalszaggató anekdoták is.”
Publishers Weekly

 

Részlet a kötetből

„Dél-Afrikában nevelkedtem az apartheid alatt, ami elég ciki, mivel vegyes családban nőttem fel, és én voltam a félvér a családban. Anyám, Patricia Nombuyiselo Noah fekete bőrű. Apám, Robert, fehér. Svájci német, ha pontosak akarunk lenni, és hát a svájci németek mindig azok. Az apartheid alatt főbenjáró bűnnek számított szexuális kapcsolatot létesíteni fajok között. Mondanom sem kell, a szüleim ilyen bűncselekményt követtek el. Az intézményesített rasszizmusra épülő társadalmakban a fajok közötti keveredés nemcsak a rendszerben rejlő alapvető igazságtalanságokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendszer fenntarthatatlan és értelmetlen. A fajok közötti keveredés bizonyítja, hogy a fajok keveredhetnek… és sok esetben keveredni is akarnak. A fehér és nem fehér szülők gyermekei a rendszer logikai cáfolatát testesítik meg, ezért a fajok közötti keveredés még a hazaárulásnál is súlyosabb vétségnek minősül. Persze, emberből vagyunk, a szex pedig szex, tehát a tilalom senkit nem állított meg. Kilenc hónappal azután, hogy az első holland hajók kikötöttek az Asztal-öböl partjainál, félvér dél-afrikai gyerekek születtek. Amerikához hasonlóan a gyarmatosítók – szokásukhoz híven – maguknak akarták a bennszülött nőket. Viszont Amerikával ellentétben, ahol automatikusan feketévé váltak azok, akiknek az ereiben akár csak egy csepp fekete vér is csörgedezett, Dél-Afrikában a kevert etnikumúakat külön csoportba sorolták: se nem feketék, se nem fehérek, hanem úgynevezett „színesek”. A színesek, a feketék, a fehérek és az indiaiak kötelesek voltak faji regisztrációnak alávetni magukat a kormánynál. Besorolásuk alapján több millió embert toloncoltak ki otthonaikból, és telepítettek át más kerületekbe. Az indiai körzeteket elkülönítették a színesekétől, azt pedig a feketék negyedeitől – és mindhármat elkülönítették a fehérek, lakta kerületektől, ütközőzónaként pedig senki földjéket hoztak létre közöttük. Törvény tiltotta az európaiak és bennszülöttek közötti szexuális kapcsolat létesítését, amit később fehérek és nem fehérek közötti szexuális kapcsolatra módosítottak. A kormányzat egészen abszurd végletekig ment el az új törvények betartatása érdekében. A törvény megszegése öt év börtönbüntetést vont maga után. Külön rendőrosztagok szerveződtek csak azért, hogy ablakokon átleskelődjenek, amit nyilván csak a rendfenntartás krémje tudott elvégezni. Ha pedig rajtakaptak egy fehér és nem fehér párt, Isten irgalmazzon nekik. A rendőrök berúgták az ajtót, kirángatták, összeverték, letartóztatták őket. Vagyis hát, ezt művelték a fekete féllel. A fehér embert kábé ennyivel elintézték:
– Nézze, vegyük úgy, hogy részeg volt, de még egyszer ne forduljon elő, jó? Szép napot! –
Mármint, ha fehér férfi feküdt le fekete nővel. Mert ha fekete férfit kaptak rajta egy ágyban egy fehér nővel, akkor örülhetett neki, ha nem vádolták meg nemi erőszakkal. Kérdezzék meg anyámat, belegondolt-e annak a következményeibe, hogy kevert etnikumú gyermeket hoz a világra az apartheid alatt! Nemmel válaszolna. Volt egy vágya, megtalálta a módját, hogy elérhesse, és aztán elérte. Ilyesmit csak egy rettenthetetlen ember vállalhat el. Mert amint belegondol az ember a következményekbe, azonnal visszakozni fog mindentől. Mindenesetre őrült és vakmerő döntést hozott. Kismillió dolognak kellett jól alakulnia, hogy átcsússzunk a rendszer repedésein, ráadásul ennyire sokáig.”

 

Trevor Noah

 

1984-ben született a Dél-afrikai Köztársaságban. Már tinédzserként szerepelt egy televíziós műsorban, később pedig sokat rádiózott, különböző ismeretterjesztő-, sport- és pletykaműsorokat vezetett. Humorával hamar kitűnt mindenhol, önálló műsoraival

nagy népszerűségre tett szert hazájában. 2011-ben költözött édesanyjával az USA-ba, és karrierje mindmáig felfelé ível. Első dél-afrikai humoristaként lépett fel a The Tonight Showban és David Lettermannél is, majd 2014-ben csatlakozott a The Daily Showhoz, aminek 2015 ősze óta állandó műsorvezetője. E mellett több nagy sikerű stand-up műsort készített már a Netflixszel, Bűnben születtem című életrajzi könyve pedig a New York Times bestsellerlistájának első helyén nyitott, és hónapokon át fent volt az ország nemzeti eladási listáján.

 

A kötet 35% kedvezménnyel kapható a kiadó webáruházában!

April Rose Scott: Velünk végződik - ("Ez a történet annyira szívszorító . Végig sírtam, nagyon a szívembe mart Holly és húga története.")

Szeretném megköszönni April Rose Scott írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasni a nem mindennapi történet a Velünk végződik címmel. Ajánlom nagyon, hogy vegyetek kézbe 200-as zsepit. Zokogni fogtok majd, én legalábbis végig sírtam olvasás közben. Számomra ez a történet az év egyik legjobbja lett.

April Rose Scott:
Velünk végződik

Tartalom:

A ​Velünk Végződik nem egy szerelmi történet, hanem történet a szerelemről. Holly és Ryan szerelme tizennégy éves koruk óta töretlen. Mindketten felvételt nyernek Anglia egyik legnívósabb egyetemére, mellyel mindkettőjük álma valóra válik. A nagy utazás előtt pár nappal azonban kiderül, hogy Holly szeretett húga, Ruby rákos és ez mindent megváltoztat. Holly nehéz döntéseket kénytelen meghozni szerelme és húga érdekében, melynek következményeit képtelen előre felmérni. Szívbemarkoló történetük megmutatja az igaz szeretet és szerelem erejét.

"-Tudod kislányom, van egy mondás. – nagyot sóhajtott és mély, lágy hanggal szólt hozzám – Egy láthatatlan szál köti össze azokat, akiket egymásnak szánt a sors. Néha a szál megfeszülhet vagy összegabalyodhat, de sosem szakad el.

-Bárcsak igaz lenne ez a mondás.

-Igaz, hidd el.

-Csak az a baj, hogy én fogtam és szanaszét téptem a miénket. Nem hiszem, hogy sikerülni fog újra összecsomóznom, ha pedig mégis, akkor sem lesz már a régi, sebzett lesz.

-A csomó a múlt bizonyítéka, hogy valamit nem pont úgy csináltunk, ahogy kellett volna. A csomók tanítanak meg minket egyre jobban és jobban vigyázni a szálra."

Véleményem
5/5

Velünk végződik történet nem egy szokványos romantikus mese. Hanem egy olyan történet mely megmutatja, hogy a szeretet, az önfeláldozás nevében mikre nem képes az ember. Egy történet a fájdalomról, kitartásról és az elvesztésről szól. Hogy a szerelem mennyit képes kibírni. Holly és Ryan életük legnagyobb kalandjára készülnek. Sajnos Holly időközben megváltoztatta a döntését. Nem tart Ryan-el. Az élet rútul elbánt Holly-val, kegyetlen, fájdalmas döntést kellett hoznia, hogy húga mellett maradhasson. Viszont én nem értettem egyet. Esélyt kellett volna adnia Ryan-nek, hogy eldönthessen. Ryan-t pedig atyai pofont kellene adni, mert nem látott át a szitán. Valaki adjon már. Nem látott az orránál tovább.

Ez a történet annyira szívszorító. Végig sírtam, nagyon a szívembe mart Holly és húga története.Mennyi mindent megmutatott, hogy milyen is lehet a testvéri szeretet. Mennyi mindent képes az ember a testvéréért. Képes volt a szerelmét feláldozni. Tiszteltem a döntését. Ryan pedig. Mint mondtam atyai pofon, oszt jó napot. De! Kellett távolság, hogy rájöjjön mit is, akar, illetve akarnak egymástól valójában, az élet mit akar tőlük. Kedvenc jelenetem, amikor irányított csontvelő donorokat keresett. Nem restelt segíteni a körülményekhez képest.

Ez a történet megmutatja, mennyire lehet erős a szerelem, a kitartás egymás iránt. S azt is, hogy mi van, ha kiderül a titok. Van-e megbocsátás ezután? Újra egymásra talál Holly és Ryan? Vajon mi lesz a vége? Sok-sok kérdés, amit a könyvben lelhet választ az olvasó

Nem hiszem, hogy tudnék még ennél többet mondani, mint azt, hogy érdemes elolvasni. Szívből ajánlom, akik szeretik az érzelmes romantikus történeteket, és nem zavar, hogy sírni fog közben.

 

 A könyvet itt tudjátok megrendelni:

 April Rose Scott írói oldala

 DiBook

Időközben instagram oldalon fut egy játék, mely március 6-ig lehet játszani. Öt nyertest fogok kisorsolni.

Instagram játék e-könyvéért

Beleolvasó: Farkas Bíborka: Druidaösvény ( Az istenek akarata 1.) - ("A hely, ahol megpróbálták halálra korbácsolni. Nem először éreztem úgy, mint akkor, hogy nincs jogom Connor bőrét is vásárra vinni a sajátommal együtt. Ezzel persze már elkéstem.")

Farkas Bíborka: Druidaösvény (Az istenek akarata 1.) c. könyvéből is hozok nektek hosszabb részletet.

Farkas Bíborka:
Druidaösvény
(Az istenek akarata 1.)



Tartalom:

Az ​ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom. 
A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés. 
Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében? 
A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

 

ENGEDÉLLYEL
BELEOLVASÓ

 

– Azt nem engedem! – Connor szinte haragosan vágta oda a szavakat.
Támaszt keresve bújtam a karjaiba. Csillapítón ölelt át, éreztem, amint fektében meleg, derengő burkot von körém. Lassan, szinte cseppenként szivárgott vissza belém a törékeny békesség.
– Te nem félsz, Mester? – kérdeztem a vállára hajtva a fejemet.
– De igen. Én is félek visszatérni oda, ahol majdnem halálra kínoztak.
Ez eddig eszembe sem jutott. Éreztem, ahogy megborzong.
– És miattam, kell visszatérned… – suttogtam szégyenkezve.
– Nemcsak miattad. Emlékezz, a nővéredet ketten veszítettük el, te pedig akkor még nagyon gyerek voltál! Ne okold magad folyton!
Felrémlett előttem az országúton fekvő, eszméletlen Dana alakja, a föléje hajoló római lovasok, aztán a falum lángokban álló házai. Sírni tudtam volna.
– Biztos, hogy az az egyiptomi nem fog felismerni téged? – kérdeztem aggodalmasan.
– Nem tudom. Remélem – vont vállat a druida. – Kilenc éve nem látott, ráadásul akkor nem volt sem hajam, sem szakállam. – Te kopasz voltál, Mester? – A szemem elkerekedett. Bár hősiesen próbáltam ellenállni, elnevettem magam. Nem akartam elképzelni nagy haja és tömött szakálla nélkül, mégis azonnal megjelent előttem.
– Nemcsak én. Mindenkit leborotváltak – válaszolta Connor fanyar mosollyal. – Úgy néztünk ki, mint a meztelen csigák – tette még hozzá kuncogva.
– Jaj, ne, Mester… – nyögtem fel levegő után kapkodva, mielőtt újra kirobbant volna belőlem a kacagás.
Tudtam, hogy mélységesen tiszteletlen vagyok, mégsem tudtam abbahagyni. Connor sem bírta ki nevetés nélkül; ilyenkor az arca mindig kivörösödött, mulatságos fintorba torzult, és előbb-utóbb még a könnye is eleredt. Elég volt csak egymásra néznünk, hogy újult erővel hahotázzunk fel.
Hosszú percek múlva, megkönnyebbült szívvel, fájó oldalunkat szorongatva nyúltunk el egymás mellett a szénában. A szememet törölgettem, és nem mertem a druidára nézni. Egy kis időnek el kellett telnie, mire meg bírtam szólalni.
– Meztelen csiga… – suttogtam gonoszkodva, ám nem válaszolt. Békésen aludt.
Szikár vállához bújtam, magunkra húzva a viseletes bőrköpenyt. Így már nem tűnt nehéznek elaludni.
Annál keservesebb volt az ébredés. Fáklyafény lobbant az arcunkba, és idegen kezek ragadtak meg, hogy felrázzanak. Először azt sem tudtam, hol vagyok és mi ez az egész. A Mester is csak bámult, mint bagoly a nappali fényben, egy mozdulatot sem tett, hogy megvédje magát. Pedig akik ilyen durván felriasztottak álmunkból, éppen azok a római légionáriusok voltak, akiket eddig sikeresen elkerültünk. A vezetőjüknek látszó, pohos decurio velőtrázóan üvöltözött. Nem értettem, mit akar, de Connor igen.
– Nincs kardunk! – válaszolta az itteniek nyelvén, visszafojtott haraggal. – És tőrünk sincs!
Az ordítozó parancsnok egy beszédes kézmozdulattal felállásra kényszerített bennünket.
– Ne ellenkezz… – mormolta a Mester a fogai között, amíg a légionáriusok talpra ráncigáltak mindkettőnket.
Nem is tudtam volna ellenállni, úgy elzsibbadtam a rémülettől. Értetlenül, szinte kívülről figyeltem, amint az egyik harcos felemeli a két karomat, a másik pedig tüzetesen végigtapogat, kicsit túlságosan sokat időzve a mellem és az ölem tájékán. Övemből diadalmasan húzta elő arasznyi evőkésemet, és a parancsnok felé nyújtotta. Az ingerülten ütötte ki a kezéből. Ugyanez a fickó Connort is végigtapogatta, láthatóan kevesebb átéléssel, mint engem. A Mester övéből előkerült a késem párja, a gyógyító eszközei pedig a bugyorból, a földre szórt holmink közül.
A decurio dühösnek tűnt. Hozzánk egy szót sem szólt, csak rátaposott arra, amit eléje dobáltak az emberei. Kurta parancsszavak csattantak, és a katonák nagy léptekkel kivonultak a gyűlésházból. Vezérük megvető tekintetet küldött felénk, aztán követte őket. Az egész néhány pillanat alatt lezajlott. – Mi… mi volt ez? – dadogtam. A nyelvem alig engedelmeskedett, a fogaim összekoccantak.
Csak most eszméltem rá, micsoda veszélyben forgunk, amíg a légionáriusok el nem hagyják a falut. Márpedig még a közelben voltak, hallottam vasalt lábbelijük csattogását és üvöltözésükön átszűrődve a klánfőnök riadt hadarását.
– Fegyvereket keresnek – válaszolta Connor halkan. Lehajolt, hogy összeszedje földbe taposott eszközeit. – Remélem, senkinél sem találnak, mert akkor mindannyian nagy bajba kerülünk!
– Nem kellene megszöknünk? – suttogtam.
– Gondolod, nem állítottak őröket minden ház elé? Hallgasd csak!
Megmerevedve hallgatóztam, mint valami erdei állat. Túl a hangzavaron, tisztán hallatszott az őrt álló katona lépteinek koppanása a gyűlésház előtt.
– Most mit csináljunk? – kérdeztem borzongva.
– Kezdjünk el imádkozni! – válaszolta a Mester hidegvérrel.
Kezét végighúzta a hunyorgó parázs felett és a fellobbanó lángokba mártotta az eszközeit, a késeinket, mintha csak otthon ülne a tűz mellett. Legszívesebben megragadtam volna, hogy ordítva követeljem, meneküljünk el innen, mégsem mozdultam meg. Higgadtsága megzabolázta a bennem vacogó, életét féltő állatot.
Vele együtt imádkoztam az Istennőmhöz, a Napharcoshoz, Carnwnhoz és a Bosszúálló Ogmához, hogy védjenek meg bennünket és a falusiakat. Connor gyorsan révületbe esett, láttam távolba vesző tekintetén és lelassult mozdulatain. Ahány Istent a segítségünkre hívott, késével annyi hosszú sebet ejtett tenyerén, vérét pedig a tűzbe hullatta. A tét épp elég nagy volt hozzá, hogy én se vonakodjak követni őt, bár nem adott kést a kezembe. Még nem tudtam, hogyan kell révülni. Minden vágásnál sírtam a fájdalomtól, úgy könyörögtem az Istenekhez, hogy ne engedjenek római kézre kerülni minket. Az idő megszűnt körülöttem, betöltött a kín és a félelem.
Arra tértem magamhoz, hogy egyszerre csend lett. Connor úgy emelte fel a fejét, mint aki súlyos álomból ébred.
– Most már minden rendben. Elmentek.
Reszkető ujjaim közül koppanva esett ki a kés. A Mester gyengéden a két tenyere közé zárta összevagdalt kezemet.
– Ugye, nem tettek kárt bennetek ezek a mocskos körműek?
A főnök nagy sebbel-lobbal lépett be hozzánk, de a vér látványa megtorpanásra kényszerítette.
– Bennünk nem, és úgy látom bennetek sem – válaszolta Connor hidegen. – Tehát nem találták meg a kardokat a házad fedele alatt…
Az öregember pár lépést hátrált ijedtében.
– Ezt meg honnan tudod? Kétszer is keresgéltek arrafelé. Azt hittem, szörnyethalok, de végül másutt folytatták…
– Ezért nem találták! – A Mester felmutatta véres kezemet, aztán a sajátját. – Máskor jobban rejtsétek el őket! Ha nem vagyunk itt, már égne a falu!
A klánfőnök térdre borult előttünk.
– Hogyan köszönjem meg, tiszteletreméltó druida, hogy megvédtetek minket?
– Köszönjétek Avu Úrnőnek, Carnwnnak, a Napharcosnak és Ogmának! – szólt a druida, mindig egy-egy vágásra mutatva a tenyeremen. – Azt pedig senki sem tudhatja meg, hogy kik vagyunk!

***

– Ezt muszáj megtennem, Kicsi Tölgyfa – szólt Connor, szorosra húzva a vékony bőrkötelet egymásra tett csuklóimon. A kötél másik végét a saját kezére tekerte. – Különben senki sem fogja elhinni, hogy a rabszolgám vagy.
Igaza volt. Az erdőben lehetett rejtőzködve haladni, de kiértünk Gratianus legelőjére. Fel kellett vállalnom a rabszolgaszerepet. Nagyot nyeltem, és megindultam a Mester mögött, alázatosan lehajtott fejjel, ahogyan kell. A kötéllel azonban nem boldogultam. Először majdnem ráléptem a druida sarkára, aztán amikor hátra maradtam, úgy megrántott, hogy elestem.
– Meghallgatod egy hajdani rabszolga tanácsait? – fordult vissza hozzám Connor. – Na, figyelj! Ha hozzám igazítod a lépteidet, nem fogsz tántorogni. Csak arra vigyázz, hogy ne gyere túl közel, az tiszteletlenségnek tűnne. A többit már tudod: alázatos tartás, lehajtott fej, és csak akkor beszélsz, ha kérdeznek!
– Rendben, Mester!
– Innentől gazdának szólíts! És ne ijedj meg, ha egészen másnak tűnök majd, mint amilyennek megszoktál!
Igyekeztem úgy mozogni, ahogyan tanította, és csak néha-néha feltekinteni sandán, mint az igazi rabszolgák. Nem tűnt olyan nehéznek. Ha nem féltem volna annyira, talán még mulatságosnak is találom. A legfőbb ideje volt rabszolgává lennem, mert a távolban a legelőn, juhok és marhák között megpillantottam Gratianus pásztorait. Féltem, hogy idejönnek majd, de eszükben sem volt. Olyan mozdulatlanul üldögéltek, mintha aludnának, míg jószágaik szanaszét bóklásztak körülöttük. Apám letörte volna a derekamat, ha annak idején így vigyázok a nyájamra. A druida egy pillanatra megállt, és összehúzott szemmel elnézett a legelők felé.
– Ott volt az Istenek Ligete – jegyezte meg, és már indult is tovább.
A hely, ahol megpróbálták halálra korbácsolni. Nem először éreztem úgy, mint akkor, hogy nincs jogom Connor bőrét is vásárra vinni a sajátommal együtt. Ezzel persze már elkéstem.

 Folyt.köv.

Ha tetszett ez a kis részlet a könyvet, itt tudod megrendelni:

 Pergamen Libro Kiadó

 

Beleolvasó: Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera árnyai) - ("Készen állt, érezte a tagjaiban a kellemes bizsergést, a bevetés előtti izgalmat. Bármennyire is szörnyűnek tűnhetett egy hasonló gyilkosság, élvezte ezt az életet. Életeket vett el – de tudta, hogy a nagyobb jó érdekében cselekszik, s ezzel az egyetlen tettével számos más életet megmentett. ")

Beleolvasó következő hosszabb részletét a  Claire Robins: Sorsok tükre c. könyvéből hoztam el nektek.

Claire Robins:
Sorsok tükre

Tartalom.

“Sokféle ​legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”

Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.

 

ENGEDÉLLYEL
BELEOLVASÓ

Készen állt, érezte a tagjaiban a kellemes bizsergést, a bevetés előtti izgalmat. Bármennyire is szörnyűnek tűnhetett egy hasonló gyilkosság, élvezte ezt az életet. Életeket vett el – de tudta, hogy a nagyobb jó érdekében cselekszik, s ezzel az egyetlen tettével számos más életet megmentett. Mélyen beszívta a kellemesen hűs éjszakai levegőt, majd elővette a tolvajkulcsát, hogy kinyithassa az erkélyajtót. A szoba fényűző volt. Falait trófeák és állatok lenyúzott prémjei borították, közéjük egy-egy aranyozott keretű festmény és díszes kandeláberek ékelődtek. Az erkély melletti fal előtt kapott helyet a terebélyes, baldachinos, bársony takaróval és selyem párnákkal ékesített ágy. Legalább négyen kényelmesen elfértek rajta. Az ágy egyik oldalán egy szekrény foglalt helyet, rajta már előre odakészítettek egy öblös boroskancsót, mellette több borospohárral, s valamiféle szárított növényt, amiről Nash nem akarta tudni, hogy micsoda. Másik oldalt egy méretes ládikó, rajta súlyos lakattal, a sarokban pedig paravánnal elválasztva a mosakodóhely. Az ággyal szemben gardóbszekrény és néhány polc sorakozott, melyek telis-tele voltak érdekesebbnél érdekesebb tárgyakkal. Volt ott csiszolt drágakő a helyi bányából, aranyszobrok, szelencék, némelyek jól felismerhetően elf és törp származásúak voltak. De helyet kapott mellettük néhány kőből készült ereklye is, talizmánok, súlyos pecsétekkel ellátott tekercsek, még egy kristálygömb is. Nash felhorkantott. Micsoda babonás illető lehet ez a Moneth… Óvatosan körülnézett, hogy talál-e valahol valamiféle rejtett csapdát, esetleg titkos ajtót, de semmi hasonlót nem lelt, csupán a mértéktelen fényűzést. A fejében elraktározott mindent, amit csak tudott, majd csendben az ajtóhoz lépett, s kiosont a folyosóra. Teljesen üres volt. Sehol egy őr vagy cseléd, s úgy tűnt, hogy a vendégek közül sem vette még igénybe senki a szobákat. Amilyen halkan csak tudott, a falhoz lapulva a folyosó vége felé lopakodott. Nem, az egyik szobát mégiscsak használták már. A szemét forgatta a kiszűrődő, félre nem érthető hangok hallatán, s tovább haladt. A folyosó balra kanyarodott, itt csupán a jobb oldalról nyíltak szobák, balra ablakok sorakoztak, ahonnan egyenesen az udvarra lehetett látni. Az ablakokat súlyos függönyök keretezték, előttük széles párkányokat alakítottak ki, ahonnan kényelmesen lehetett kémlelni az udvari történéseket. Nash most épp ezt tette. Kihasználta a hatalmas, egészen a padlóig leérő függönyöket, s az egyik ablak sarkában elhelyezkedett úgy, hogy akkor se vehessék észre, ha valaki mégis erre járna a folyosókon. Az udvar mostanra jobban hasonlított egy kéjbarlanghoz. Fél- és teljesen meztelen emberek vonaglottak és vedeltek, literszámra folyt a bor és egyéb más szeszek. Akadt ott étel is rengeteg, ami csak szem-szájnak ingere volt. Számos heverőt és padot kihozattak az épületből, hogy az előkelőségek kényelmesen mulatozhassanak a szabad levegőn is. Nash biztos volt benne, hogy ha több időt töltött volna a városban ahhoz, hogy többet megtudjon a főnemesekről, most számos igencsak fontos személyt felismert volna. S ahogy jobban végigpásztázta az embereket, megtalálta köztük, akit keresett. Könnyen megismerhető volt hullámos, élénkvörös hajáról, hegyes kecskeszakálláról és a mellkasán lévő méretes tetoválásról. Azt mondják, valami jelentése van azoknak a kusza vonalaknak, de inkább úgy tűnt, viselője egy igencsak kellemetlen heget próbál meg takarni vele. És cseppet sem szégyelli mutogatni, minthogy jelenleg is félmeztelenül ücsörgött az egyik heverőn. Körülötte lengén öltözött vagy teljesen ruhátlan nők sürögtek-forogtak, szőlővel és egyéb egzotikus gyümölcsökkel etették, simogatták, ahol csak érték. Láthatóan tetszett a férfinek… Nash elnyomott egy felmordulást, s unottan, fejét az ablakkeretnek döntve figyelte az eseményeket. Már kezdett elgémberedni a lába, mikor Moneth végre feláll a heverőről, s Nash felkapta a fejét. A férfi még egyszer rávigyorgott a mulatótársaira, némelyikkel váltott még néhány szót, majd egy feltűnően szemrevaló, félmeztelen kurtizán társaságában elindult befelé az épületbe. Nash felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Arra számított, hogy kisebb orgiát fog rendezni a szobában, de így sem rossz, sőt. Összeszedte magát, s lemászott az ablakból, kissé átmozgatta elgémberedett tagjait, s visszaindult a szobába. Csendben elhelyezkedett a paraván mögött, majd elővette a combjához rögzített kecses tőrt. Szerette ezt a darabot, szinte olyan vékony volt, akár egy hajtű, s olyan apró vágásokat és szúrásokat lehetett vele ejteni, melyeket az áldozat meg sem érzett. Főleg ha bódító szerek hatása alatt állt… Belemártotta a tőr hegyét az egyik, táskájában lévő idegméregbe, s várt. A türelem sosem volt az erénye, de nem volt hiábavaló a több éves kiképzés. Hamarosan meg is hallotta a közeledő párocska hangjait, s megfeszült, akár az ugrásra kész ragadozó. Nyílt az ajtó, s belépett rajta Moneth, s szorosan hozzásimulva a nő is. Nash várt, míg becsukták az ajtót, majd hirtelen előbújt, alig észrevehető mozdulattal megszúrta a nő combját, s vissza is húzódott a paraván mögé. Alig egy pillanat volt az egész. Moneth és a nő is meglehetősen ittas volt már, dülöngélve jutottak el az ágyig, ám a férfi képtelen volt tovább megtartani az egyensúlyát, azonnal hátra is vetette magát, s húzta a partnerét is. Pillanatok alatt lekerült róluk a maradék ruha is, s a nő hangosan nyögdécselve vonaglani kezdett a férfin. Nash csak a fejét fogta, és még ez tartotta magát ügyes kurtizánnak… Szerencsére nem kellett sokáig hallgatnia, a méreg a felhevült véráramba kerülve hamar hatni kezdett, s a nő lassanként elvesztette az uralmát a teste fölött. Moneth annyira részeg és tompa volt, hogy ebből semmit nem vett észre, ugyanúgy csókolta, fogdosta és hágta tovább a partnerét, mintha mi sem történt volna. Nash előbújt a paraván mögül, s közelebb sétált az ágyhoz. Ahogy odaért, előhúzta az övéből az egyik tőrét, feltérdelt, s a magatehetetlen nőt egy egyszerű mozdulattal lefordította a férfiről a földre. Moneth erre már felkapta a fejét, s ahogy meglátta maga fölött az orgyilkost, rémülten hátrálni kezdett. Nash lehúzta az arcáról a kendőt, s szélesen, ördögien elvigyorodott, akár egy ragadozó, s amint észrevette, hogy a másik kiáltani készül, a szája elé emelte az ujját, csendre intve őt. A férfi tekintetében halálfélelem csillant, kezét védekezően maga elé tartotta, ám mielőtt akár egy hangot is képes lett volna kiadni, penge villant, s a torkából meleg vér bugyogott elő. Némán tátogott, kezeivel mintha még próbált volna az élet utolsó fonalaiba kapaszkodni, majd hátrabicsaklott a feje, s élettelenül az ágyra hullott. Nash arcában megrándult egy izom, ám aztán teljesen közömbösen nézett végig az áldozatán. Tiszta munka volt. Ha valaha is érzett bármiféle viszolygást a gyilkolástól, az mostanra teljesen kiveszett belőle. Nem lett szívtelen, ó, korántsem lett az. Csupán az könnyítette meg a dolgát, amit eddig látott a világban; a számtalan sanyarú sorsú embert, és amit ők elszenvedtek az ilyen Moneth-féle senkiktől. Ezek már rég halottak voltak, csak még nem tudtak róla. Akkor haltak meg, mikor náluk alacsonyabb származásúakat kínoztak. Egyetlen pillanatra sem sajnálta őket. Megtörölte a tőrét a takaróban, gondosan visszarakta a helyére, majd lemászott az ágyról. A nőre sandított, aki azóta is magatehetetlenül feküdt a földön. A méreg hatása még eltartott egy jó darabig, így volt még egy kis ideje. Képtelen volt egyszerűen csak elmenni, mint aki jól végezte a dolgát. Feltúrta Moneth holmiját, bár a felfordulásban nem volt egyszerű, de megtalálta végül, amit keresett. Az övére csatolva, az ágyban hevert egy kisebb kulcscsomó. Leoldotta, majd végigpróbálgatta a kulcsokat az ágy melletti láda lakatján. Végül az egyik elfordult a zárban, s a lakat nagy kattanással kinyílt. Felnyitotta a láda tetejét, s hamisan elvigyorodott. Épp, ahogy sejtette, tele volt arannyal, drágakövekkel, tömött erszényekkel, és mindenféle csecsebecsékkel. Nem habozott, máris fogott fél tucat erszényt, s egyenként az övére kötötte őket. Már épp elégedetten visszazárta volna a ládát, mikor valami halvány, derengő fényt vélt előtörni az arany közül. Egy apró, vészjelző hang megszólalt a fejében, de képtelen volt hallgatni rá, a kíváncsisága erősebb volt, s elkezdte feltúrni az aranyat. Mégsem képzelődött, valóban fény szűrődött ki közülük, egy alig ökölnyi, faragott márványszoborból áradt. A hasán valamiféle pecsét volt, az bocsátotta ki magából a fényt, pulzált, szinte mintha élt volna. Nash a homlokát ráncolta, kivette a szobrot, ám ahogy közelebb emelte az arcához, hogy jobban megnézhesse, megcsípte az ujját, mintha apró villámütés érte volna. Meglepődött a furcsa érzéstől, ijedtében kiejtette a szobrot a kezéből, s ahogy az földet ért, megrepedt. A repedésből éles, vakító fény tört elő, Nash-nek a szeme elé kellett kapnia a kezét, s mikor a világosság valamelyest halványult, s újra képes volt körbenézni, nagy meglepetésére egy alakot látott a szoba közepén. Olyasmi volt, akár egy elf, vékony, karcsú testű, ám jóval magasabb, talán még emberből sem látott ekkorát, s a feje tetején elágazó szarvak – vagy inkább agancsok? – meredtek hátrafelé. És a szemei… a szemei úgy ragyogtak, akár a csillagok. Megtört volt. Térdepelt, ám a kezei magasan a feje fölött lógtak bilincsbe verve, mintha egy láthatatlan falhoz lenne hozzáláncolva. Nem élő volt, inkább tűnt kísértetnek vagy látomásnak, s Nash óvatosan közelebb kúszott hozzá, hogy jobban megnézhesse, ám ekkor az alak megmozdult, s ő ijedten hátrahőkölt. Amaz mintha álmából ébredt volna, úgy nézett körbe a szobában, akár egy riadt kismadár, mellkasa szaporán hullámzott. Nash ámult, sosem látott még hozzá hasonló lényt, meg akarta volna érinteni, szólni akart volna hozzá. A férfi – vékony, csontos arcából és lapos mellkasából annak tűnt – végül ránézett, tekintete átható, szinte már égető volt.
- Megtörted a pecsétet… - lehelte, a hangja mintha évezredek távlatából szólna, egyszerre volt férfi és női.
- Ki vagy te? – bukott ki Nash-ből az álmatag kérdés, képtelen volt levenni a szemét a jelenésről.
- A nevem Gwychyrrhean. A Rempath egyik driádja vagyok.
- Hogy lehet, hogy még sosem láttam hozzád hasonlót?
- Mi, driádok sokezer évvel ezelőtt, még az első emberek előtt éltünk. Mi vigyáztuk a Rempath csúcsait és Kordrin szent erdeit. Mára már egyetlen élő társunk sem maradt, de sokunk szelleme sosem hagyta el Vystera-t, hogy eskünket megtartva halálunk után is óvhassuk a vidéket.
- Mi történt veled? Hogy kerültél… ide? – pillantott a driád csuklóit tartó bilincsekre.
- Moneth. Évek óta vadászott már ránk, míg végül engem sikerült fogságba ejtenie ebben a bálványban. Ezzel az erőmet fel tudta használni, hogy megkeresse Rempath legtermékenyebb bányáit. – arcán bánat és megbánás suhant át, mintha csak árulásnak tartaná, amit akarata nélkül kellett véghez vinnie – A pecsét tartott fogva a bálvány belsejében, s hogy ezt megtörted, onnan kijuthattam.
- De hisz még mindig rab vagy… - kúszott közelebb Nash, s a bilincseket vizsgálta – Mondd, hogyan tudnám ezeket megtörni?
A driád megmozdította a kezeit.
- Ezeket a bilincseket egy varázslat hozta létre. Hogy eltűnjenek, fel kell olvasnod a bálvány hátán a szöveget. Akkor én is szabaddá válok.
Nash újra felvette a szobrot, ám ahogy megtalálta rajta az írást, egészen kétségbe esett. Sosem látott még ilyen írásjeleket.
- Én ezt nem tudom elolvasni… Nem ismerem ezt a nyelvet…
- Segítek. – mosolyodott el a másik.
Azzal Nash mintha csak megvilágosodott volna, a fejében szinte álomként szavak kezdtek formálódni. Látta, hallotta, érezte őket, sosem hallott még hasonló beszédet, mégis értette a szavakat, tudta, mit kell mondania. És mondta. Maguktól jöttek ki a torkán a hangok, ahogy olvasta a sorokat, a bálvány a kezében vibrált, morajlott. A driád csuklója körül a bilincsek izzani kezdtek, s ahogy Nash a szöveg végére ért, egyszerűen elpattantak, s a férfi végre szabad lett. Alakja ragyogott, ahogy végre kiegyenesedhetett, arca sugárzott a megkönnyebbüléstől.
- Köszönöm, barátom… Kiszabadítottál… - lehelte boldogan, s fejet hajtott a lány előtt
- Örökké hálás leszek neked.
Nash leírhatatlan boldogságot és megtiszteltetést érzett, örömében képtelen volt megszólalni, csak nézte őt áhítattal telve.
- Most vissza kell térnem a hegyekbe. Rendbe kell hoznom, amit általam tönkretettek. Búcsúzom, barátom. Tudd, hogy Rempath hegyei közt mindig menedékre lelsz. És ha eltévednél, egyvalamit jól jegyezz meg… A sorsok tükre minden titkot felfed.
Azzal a driád még egyszer fejet hajtott, majd az alakja elemelkedett a padlótól, felragyogott, s szertefoszlott. Ahogy Nash lenézett a kezére, látta, hogy a bálványból is csupán por maradt, mintha soha nem is létezett volna. Extázissal töltötte el az iménti jelenés, s most, hogy a driád visszatért a hazájába, az érzés is kezdett halványodni, s átadta a helyét a zavarvodottságnak. Mégis mit jelent az utolsó mondat? Mi a csoda lehet a sorsok tükre? Mit akart ezzel mondani?

 

 Folyt.köv.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Claire Robbins írói oldala

Underground Kiadó