Köszönöm Andrea, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. A könyveid nem olyan régen jelentek meg A Főnök ajánlata és a Szerelem az étlapon címmel. Mindkettőt volt szerencsém elolvasni, és imádtam őket. Ezért is gondoltam, hogy interjút készítenék veled. Nagyon érdekel, és gondolom az olvasóimat is, hogy miként született meg ez a történet.
1.
Kérlek, mesélj magadról kicsit, mit lehet tudni rólad?
Farkas Andreának hívnak, huszonöt éves vagyok, horvát származású párommal, a két éves kislányunkkal és a kutyusunkkal élünk együtt. Imádok olvasni, egy jó regény számomra nemcsak kikapcsolódás, hanem esély egy új világ megismerésére, egy kaland és egyben menedék. Nem tudom azt mondani, hogy az írás a hobbim, mert szépen lassan az életem részévé vált, ami nélkül ma már nem telik el egyetlen nap sem.
2.
Milyen érzés számodra, hogy megjelent két könyved ilyen rövid idő alatt
Hihetetlen! Tizenkét éves voltam, amikor elkezdtem nem csak kötelezőket olvasni, aminek hatására beindult a fantáziám, és saját kis történeteket találtam ki. Tizennyolc évesen megírtam az első, befejezett kéziratomat, amit tudatlanul el is küldtem néhány kiadónak. A válasz persze egyértelmű volt: nem. Igazából a mai napig emlékszem az e-mail pontos tartalmára: ez nem az a minőség, amit keresnek, viszont még fiatal vagyok, ne adjam fel, írjak tovább. És bár rosszul esett, szomorú voltam, de nem adtam fel, mert az írás és az, hogy bármikor elbújhatok a saját magam alkotta világban nagyon sokat jelentett.
Bárhol voltam, bármit csináltam, írtam. Soha nem gondolkoztam komolyan a publikáláson, az egész annyira álomszerűnek tűnt, ami pont velem biztosan nem történhetne meg. Néha meg kell csípnem magamat, hogy valóban nem csak álmodom-e ezt az egészet.
3.
Miért pont az Erawan Kiadót választottad? Mik voltak számodra az elsődleges szempontok? Nehéz volt hozzájuk bekerülni?
2019-ben Fejős Éva, az Erawan Kiadó vezetője indított egy Facebook csoportot, ahol a tagok 30 napos kihívásban vehettek részt. Ezen én is részt vettem, megírtam a kéziratot, de nem küldtem el a kiadónak.
Abban az évben született a kislányom, így otthon voltam egyedül egy idegen országban, a családom és barátaim nélkül, a párom akkor indította el a vállalkozását, ami rengeteg időt és energiát igényelt tőle. A napjaim nagy részt a pelenkacseréről, a fogzásról és az átalvatlan éjszakákról szóltak egy féléves kisbabával. Az írással elmenekültem kicsit a csak magam által épített világba. Nem volt célom a kiadás, saját magamnak írtam. Őszintén bátorságom sem volt elküldeni.
A csoport megmaradt és 2020 elején elindult egy újabb kihívás, ez már hosszabb. Itt már az írás a mindennapjaim része volt, tanulni akartam, fejlődni és írni. A Főnök ajánlata utolsó fejezetein dolgoztam, amikor jött a telefon, hogy apukám kórházba került. Március végén elvesztettük Őt, ezzel pedig a kézirat teljesen háttérbe szorult. Sokat dolgoztam rajta, de akkor mintha elvágtak volna valamit, még gondolni sem tudtam rá. Hosszú hetekig nem tudtam írni, olvasni, zenét hallgatni, csak túléltem a napokat.
Június eleje volt, amikor a Facebookon értesítésem jött, hogy valaki írt az írós csoportba. Akkor jutott eszembe, hogy „tényleg, nekem van egy kéziratom”. Aznap este megnyitottam és újra elolvastam, de még akkor sem azért, mert szándékomban állt volna elküldeni. Egész éjszaka azon kattogtam, hogy vajon mik lehetnek a hibái, mi az, ami jó benne, tetszene-e másnak? Ezért megírtam az e-mailt, csatoltam hozzá A Főnök ajánlatát, és vártam. Vártam, hogy találjak valami kifogást, hogy miért nem kellene elküldenem, mert borzalmasan féltem. Nem attól tartottam, hogy nem fog tetszeni, vagy nem jó az egész, mert nyilván tudom és tudtam, hogy még rengeteg tanulnivalóm van. Féltem megmutatni másnak, mert az írás olyan sokat jelent nekem, azzal pedig, hogy elküldtem a kéziratot, igazából ki is állhattam volna ruha nélkül az utcára.
Végül egy mit veszíthetsz kérdéssel az öcsém nyomott rá a küldés gombra. Valószínűleg ha nem tette volna, nem küldöm el, úgyhogy bár nem tudja, de egy egyszerű gombnyomással megváltoztatott mindent, mert másnap reggel e-mailem érkezett Fejős Évától, hogy nagyon tetszett neki, mit szólnék a kiadáshoz?
4.
Történeteid részben kitaláltak, vagy teljesen fantáziád szüleményei? Mennyi kutatómunkát igényeltek? Volt erre szükség egyáltalán?
A regények teljes mértékben kitaláltak.
A Főnök ajánlatban Iván plasztikai sebész, így mielőtt elkezdtem írni a regényt, sok interjút megnéztem, olvastam plasztikai sebészekkel, valamint ha megemlítek egy betegséget, vagy egy adott szakmát, azokkal kapcsolatban szeretnék hiteles maradni, ilyenkor jobban utánaolvasok a dolgoknak.
5.
A Főnök ajánlata és a Szerelem az étlapon c. kötetek hogyan jöttek létre? Minek a hatására íródtak?
A történetek általában bevásárlás közben, kutyasétáltatásnál, vagy postán állva ugranak be. Egy ötlet, egy karakter, egy adott szituáció, ami aztán addig motoszkál bennem, hogy muszáj kiírnom magamból. Mindig saját magamnak írtam, a saját magam szórakoztatására, az hogy most ezt mások is olvassák és másokat is szórakoztat elmondhatatlan boldogsággal tölt el.
6.
Családod, hogyan fogadta, hogy romantikus történetet írsz?
Tinédzserkorom óta naponta jártam a könyvtárba mindig újabb és újabb szerzeménnyel térve haza, a saját történeteimet pedig rendszerint az akkor nyolc-kilenc éves öcsémnek olvastam fel, ha szerette volna, ha nem (megsúgom utálta őket, mindet, az összeset), így a szüleim és az öcsém tudták, hogy írok, nekik nem volt meglepetés. A párom nem beszél magyarul, ő nem olvasta még egyetlen írásomat sem, de teljes vállszélességgel támogatott az elejétől fogva, már akkor is, amikor tényleg csak a laptopomnak írtam.
A többiek szerintem kicsit meglepődtek. Nem vagyok egy szószátyár típus társaságban, nekik furcsa lehetett hogy mégis egy egész regényre elegendő mondanivalóm van.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy a könyveket többen viccesnek és humorosnak tartják, na azt senki nem érti, miként lehet. A magánéletben pocsék a humorom.
7.
Mennyire volt nehéz a karaktereket megírni? Voltak kedvenceid?
Nálam először mindig a karakterek születnek meg, őket vagy őt képzelem el egy adott szituációban, így ez könnyen megy.
Iván részeit érdekes volt megírni, az volt az első alkalom, amikor egy férfi bőrébe bújtam. Az elején tartottam tőle, de azt kell mondanom, az ő fejezeteit, élveztem a legjobban írni.
8.
Vannak rituáléd, amikkel az írásra tudsz hangolódni?
A kávéfőzés annak számít?
9.
Az olvasóid hogyan fogadták az eddig megjelent könyveidet? Nem is kérdés, hogy számomra nagy kedvenc lett mindkettő, de elmondható ugyanez másokról is?
Annyira örülök, hogy tetszett mind a két regény! Igazából elképzelésem sem volt arról, hogy tetszeni fog-e az olvasóknak a könyv, annyira hihetetlen volt már az is, hogy lehetőséget kaptam a megjelenésre. Elsőkönyves, 24 éves voltam, valamint a saját nevemmel jelent meg A Főnök ajánlata, nem számítottam arra, hogy sokan esélyt adnak majd a regénynek. Nem tudok elég hálás lenni az olvasóknak, akik bizalmat szavaztak nekem és a könyvnek.
Napról napra, hétről hétre egyre többen olvasták, szépen lassan megtalálta a közönségét. A második részt pedig a legnagyobb meglepetésemre többen már várták is. Nyílván tudom azt, hogy nem tetszhet mindenkinek, viszont ha csak egyetlen embernek tudtam mosolyt csalni az arcára valamelyik regényemmel, már azért megérte. Nekem nagyon sokat segített az olvasás, a könyvek, ahová el tudtam bújni azokon a napokon, amikor egyedül éreztem magamat, én is ezt szeretném nyújtani másoknak.
Forrás:Farkas Andrea írói oldala
10.
A közel jövőben milyen történettel rukkolsz majd elő? Várható új megjelenés az idén?
Márciusban jelenik meg egy középiskolásokról szóló regényem, Bejössz nekem, Rosszfiú
címen. Ennek az első három fejezetét még 17 évesen írtam, a folytatásig
éveknek kellett eltelnie. Sosem voltam igazán népszerű diák, ezért ez a
történet nagyon kedves számomra.
Nyáron pedig jön a Smaragd Klinika sorozat harmadik része.
A könyveket itt tudjátok beszerezni: