Interjú S.A.Locryn írónővel - ("A melegség, illetve úgy általában az LMBTQ+ emberek helyzete mindig is foglalkoztatott, és mindig is elkeserítőnek éreztem, hogy mennyire alulreprezentált ez a téma nemcsak a szakirodalomban, hanem a szép és szórakoztató irodalomban is.")

Köszönöm S. A. Locryn írónőnek, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő első regénye a Gyufaláng, Tamás és Sándor életét, szerelmük kibontakozását mutatja meg a halál árnyékában. A könyv a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg. Locryn hihetetlenül jól bánik az érzelmekkel, érzésekkel, a gondolatokkal. Az írása filmszerű élmény volt számomra, nagyon nagy hatatást gyakorolt rám. Az biztos, hogy nem egyszer olvasós ez a kötet. Ezért szeretném magát az írónőt és a történetét nektek bemutatni.

 

1.

Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk meg rólad? Hogy kezdődött számodra az írás?

Mindig is szerettem olvasni, gyerekkoromban engem a szüleim nem a tévénézéstől tiltottak el, hanem az olvasástól, amikor valami rossz fát tettem a tűzre. Azt hiszem, az írás is innen jött, szerettem volna elolvasni a saját történeteimet is. Az egyik mottóm is az, amit Beverly Cleary mondott: „Ha nem látod a polcon azt a könyvet, amit el akarsz olvasni, akkor írd meg.” És bár van rengeteg olyan könyv, amiket szívesen olvasok, és nagyon szeretek, mindig arra vágytam, hogy az én történeteim is ott legyenek azon a bizonyos polcon.

2.

Hogyan kezdted el az írói pályát, vagy esetleg teljesen random ötletként jutott eszedbe az írás

Kilenc évesen kezdtem el írni, az első történetem egy Fecskék és Fruskák fanfiction volt. Ezt még füzetbe írtam, amit mindenhova cipeltem magammal. Aztán lassan elkezdtem saját szereplőkről írni, és azóta sincs megállás. Rengeteg történet van a fejemben, sokszor nem is haladok velük olyan gyorsan, mint szeretnék.

3.

Hogy jött az ötlet, hogy megírd Tamás és Sándor történetét a háború árnyékában?

Nagyon sok háborús történetem van. Már gyerekkoromban is rettenetesen foglalkoztatott az első és a második világháború, és a szüleim sosem értették, hogy honnan jönnek a kérdéseim, amikkel bombáztam őket. Visszatekintve én sem értem... Az viszont biztos, hogy minden évben halottak napján, mikor kimentünk a temetőbe, végtelenül elkeserítőnek tartottam a katonasírok látványát. A temetőben van egy egész parcella „Névtelen hősöknek” rengeteg sírral, ennél szomorúbb pedig nincs is a világon. Azt hiszem, nekik is szerettem volna történetet adni. Azt nem állítom, hogy van annyi, hogy mindenkinek jusson, de azért nagyon igyekszem. Innen jönnek a háborús témáim. Tamás és Sándor esetében viszont a bajtársak közti érzéseket szerettem volna bemutatni, ami ennél sokkal többé nőtte ki magát, hiszen a Minden lettek egymásnak.

4.

Kik segítettek neked, hogy megvalósuljon könyv formában ez a történet?

Van egy barátnőm, a leghűségesebb béta olvasóm, és a legnagyobb kritikusom, aki mindent elolvas és véleményez, amit csak írok. Ő nagyon sokat segített, és tartotta bennem a lelket, amikor épp nem láttam értelmét, hogy érdemes folytatni, és megírni Tamás és Sándor történetét. Mellette a férjem segített nagyon sokat. Ő nagyon analitikus gondolkodású, és nagyon jó abban, hogy a logikai hibákat megtalálja egy-egy történetben. És a Gyufalángot is ezzel a kritikus szemmel nézte végig. Ő volt az, aki pályán tartotta Tamást, hogy ne szaladjon vele nagyon messze az a bizonyos ló. Ha olvastátok a könyvet, értitek, mire gondolok.

5.

Mit szóltak, hogy nem egy hagyományos romantikus történetet írsz, hanem történelmi melegregényt? Kaptál emiatt rossz kritikát vagy volt, aki csúnyán beszólt ezért? A családod miként fogadta, hogy LMBTQ történetet írsz?

A Gyufalángot általában jól fogadták az olvasók, eddig szinte csak pozitív vélemények érkeztek a könyvre, sőt általában elmondhatom, hogy a blogomon olvasható többi meleg történet is jó fogadtatást kapott. De persze nem minden ment ennyire könnyedén. Abszolút úgy látom, hogy mivel meleg történeteket írok, ezeket nagyon könnyű látatlanban szidni. Főleg Facebookon, különböző könyves és írós csoportokban szokott ilyen előfordulni. Volt már olyan, hogy az adminok léptek közbe egy-egy eldurvult komment hadjárat esetén.

A családomban nem tudja mindenki, hogy írok. Azt meg, hogy LMBTQ+-t, még kevesebben. Vannak olyan tagjai a családomnak, akikről tudom, hogy nincs értelme ilyenekről beszélni velük, és mivel nem vagyok önmagam ellensége, nem is erőltetem. Viszont, akik tudják, és olvasták, nekik nagyon tetszett, és örülnek is neki, hogy emellett döntöttem. Sőt minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a lehető legjobban reklámozzák is a könyvet.

 6.

Voltak nehéz percek vagy jelenetek, amiket nem tudtál megírni? Van olyan jelenet, ami nem fért bele a könyvbe?

Több jelenet kimaradt a végleges verzióból. Egyrészt azért, mert túl hosszú lett volna a könyv, másrész azért, mert túl brutális lett volna tőle a történet. Egy-két csatajelenet például ilyen a háborúból. Valahol meg kellett húznom a vonalat, és így sajnos voltak olyan részek, amik nem kerültek bele. És igen, voltak bőven olyan jelenetek, amiknek a megírásával megszenvedtem. Az egyik ilyen az, amikor Sándort letartóztatják, és ami a fogságban történik vele. Egy kicsit bele is haltam, hogy olyan borzalmak történtek vele. Vagy Tamás családja és az ’56-os események. Itt is bőven voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben együtt sírtam volna Tamással és Sándorral.

7.

Mesélnél arról, hogy mi késztetett arra, hogy történelmi meleg regényt írj?

A melegség, illetve úgy általában az LMBTQ+ emberek helyzete mindig is foglalkoztatott, és mindig is elkeserítőnek éreztem, hogy mennyire alulreprezentált ez a téma nemcsak a szakirodalomban, hanem a szép és szórakoztató irodalomban is. És mivel a történelem mindig is nagyon érdekelt, adta magát a választás, hogy egy olyan kort mutassak be, amiben eleve nem volt könnyű élni, hát még úgy, hogy ilyen titkokat is cipelni kényszerült az ember. 

8.

Tudtommal várható a folytatás. Mesélsz róla? Miről fog szólni? Benne lesz Tamás és Sándor? Milyen korról fogunk olvasni a következő regényedben?

Igen, készül a Gyufaláng második része is. Tamás és Sándor továbbra is nagy szerepet kapnak benne, de a főszereplői a szomszéd gyerekek lesznek. Vagyis, akkor már fiatal felnőttek, hiszen a második kötet cselekménye ’56-ra koncentrál majd. De azt elmondhatom, hogy minden kérdésre választ kapunk majd, ami a Gyufalángban nyitott maradt.

9.

Kutatómunkát végeztél a történelmi háttér miatt? Ha igen, milyet és hányszor kellett igénybe venned?

Nagyon sokat kutattam, minden apróságnak tűnő dolognak utána akartam járni, hogy minél hitelesebb lehessen a könyv. A végén már nem is számoltam, hogy hány órát töltöttem különböző könyvek, tanulmányok és az internet bújásával. Volt egy egész dokumentumom a jegyzeteimnek. Annak ellenére is törekedtem a történelemhűségre, hogy pár eseményt szándékosan előre vagy hátra mozgattam az időben. Például a melegek elleni fellépéseket pár évvel korábbra, hoztam, hogy még feszültebbé tehessem a főszereplők körülötti atmoszférát.

10.

Tamásnak van egy érdekes képessége. Mért pont ezzel a képességgel ruháztad fel? Mindig is ez volt eredetileg? Szerinted a valóságban is létezik ez a képesség?

Eredetileg nem terveztem, hogy ennyire fontos szerepet kap majd ez a képesség, pár rémálomnak szántam. De akkor még valami hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban, sőt Tamás is kissé „félembernek” tűnt. Kellett ez a képesség, hogy ki tudjon teljesedni, hogy az az ember lehessen, akivé végül kinőtte magát.

Én teljes meggyőződéssel gondolom, hogy létezik ilyen képesség, sőt sok ember meg is tapasztalta már, csak épp nem tudja, hogy erről van szó, ahogy nem tudja hasznosítani sem. Szerintem a „dejà vu” jelenség Tamás képességének egy enyhe formája. Valamikor korábban láttunk már egy a pillanatot, aztán elfelejtettük. Tamás viszont nem felejti el, ő képes cselekedni ezek alapján.

Forrás:Pillanatszilánkok

 

 

 

11.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Volt, amiből tudtál tanulni?

Kaptam nagyon hasznos észrevételeket, amiket igyekszem majd a következő könyveimben hasznosítani. Ilyen volt például, hogy hajlamos vagyok terjengősen, túl hosszú mondatokat használva fogalmazni. Erre nagyon igyekszem odafigyelni, hiszen fontos az, hogy az olvasó számára élvezetesek legyenek a történeteim.

12.

Mennyire könnyen engeded el a karaktereidet? Vagy nem tudod elengedni őket, mert írás közben közel kerülnek hozzád, és újabbnál újabb történeteken, töröd a fejed, ahol még szerepet kaphatnának?

Semennyire sem tudom elengedni őket. Tamás és Sándor olyanok, mintha régóta a barátaim lennének. Éppen ezért időről időre a magam szórakoztatására írok róluk hosszabb-rövidebb novellákat. Ezek közül néhány már az írói oldalamra is felkerült, de bőven vannak még róluk ilyen jelenetek.

És szerepet is fognak még kapni a későbbiekben, hiszen ahogy korábban már említettem, még visszatérnek a Gyufaláng folytatásában is.

13.

Miért pont S.A.Locryn az írói neved?

Az „S” és az „A” betűk a civil nevemből jöttek. A Locryn egy brit misztikus krimi sorozat egyik főszereplőjének a keresztneve. Mivel nagyon szeretem a sorozatot és a szóban forgó szereplőt is, az ő és az írónő (Harper Fox) tiszteletére választottam ezt a nevet. Egyébként magát az írói nevet akkor találtam ki, amikor pár éve indultam egy irodalmi pályázaton, és álnéven kellett beküldeni a pályaműveket. Akkor annyira megtetszett, hogy azóta is ezt használom.

14. 

Utolsó kérdésem, tervezel-e még más fajta történetet írni, vagy maradsz ennél a műfajnál? 

Abban egészen biztos vagyok, hogy továbbra is maradni fogok az LMBTQ+ főszereplőknél, de van még több zsáner, amiben szívesen kipróbálnám magam. Például valami sötétebb, horrorszerűségben, vagy valami teljesen modern környezetbe helyezett történetben. De mivel a történelmi zsáner áll a legközelebb hozzám, egészen biztosan abban is fogok írni még.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Book Dreams Kiadó

S.A.Locryn időkapszulái

További történeteit itt olvashatjátok:

Tamás és Sándor - Pillanatszilánkok

Peter May: Vesztegzár - ("Nagyon bejött ez a történet, fordulatos, izgalmas és abszolút nem lehetett tudni mi lesz a következő lépés. ")

Mai blogbejegyzésemben egy olyan könyvről hozok véleményt, ami eléggé tükrözi a valóságot. Egy olyan világot, mely ma már félelemmel megyünk ki az utcára, és nem tudjuk mi lesz ennek a vége. A kötet pedig nem más, mint Peter May: Vesztegzár. Nemrégiben volt Libri-nél akciós időszak és gondoltam, hát meg veszem ezt a kötetet. Kíváncsi voltam milyen lehet a könyv. Olvasgattam a molyos értékeléseket, és úgy látom 77%-on áll. Ez a könyv nagyon bejött és azt hiszem, szívesen olvasnék még az írótól, ha a kiadó úgy állna, hogy kiadják a többi köteteit.

 Peter May:
Vesztegzár

Tartalom:

 „Peter ​May az az író, akit a világ végére is követnék.” – New York Times
2005-ben írta Peter May ezt a thrillert, melyben egy halálos vírus miatt zárják le Londont – és a világot.
Jack MacNeil detektívfelügyelő utolsó napja a londoni rendőrségnél. A karrierje romokban, a házasságának lőttek. Már a családtagjai is vírusosak.
De hiába nagyszerű a regény, hiába világhírű bestsellerszerző May – a kiadók sorra adták vissza a kéziratot.
„Nem realisztikus.” "May túl messzire ment." – Ilyen reakciókkal adtak kosarat a skót sztárszerzőnek.
A Vesztegzár ma már – sajnos – realisztikus.
15 évet kellett várni, hogy végre nyomdába kerüljön a kézirat, mely eddig az író számítógépén kallódott.
„A szerkesztők extrém kitalálmánynak, lehetetlenségnek nevezték a könyvemet, amelyben Londont le kell zárni egy láthatatlan ellenséggel, a vírussal folytatott harcban. Azt mondták, ez soha nem történhet meg. Pedig sok kutatást folytattam, és nekem nagyon is lehetségesnek tűnt” – nyilatkozta May.
Honnan tudta Peter May másfél évtizede? Honnan látta a jövőt?
2005 jövőjét.
És 2020-ét is.

 Véleményem
5/5

Hol is kezdjem…
Amikor 21. század Kiadó reklámozta fb-n a könyvet akkor gondoltam, hogy ezt a könyvet mindenképpen beszerzem, és így is lett. Libri akciós keretén belül került kezembe ez a kötet és alig pár nap alatt olvastam ki.
Nagyon bejött ez a történet, fordulatos, izgalmas és abszolút nem lehetett tudni mi lesz a következő lépés. A vírus jelenlét nagyon ott van, még ha annyira nem is vehető észre.

A történet elején, egy építkezés során előkerül egy táska teli csontokkal, mely később kiderül, hogy egy kislányé. Ennek a kislánynak a története rajzolódik ki, ahogy olvastam, egyre több dolog is kiderül róla. Az ügyet egy olyan nyomozó kapja, akinek hamarosan véget ér a szolgálata, de mielőtt leteszi a fegyvert, a kislány ügyét, a gyilkosát kézre keríti, kerüljön bármiben. Kedvenc karakterem mindenképp a főszereplő Jack MacNeil. Érezhetően fontos volt számára, hogy megtalálja a kislány gyilkosát. Régen olvastam már ilyen izgalmas krimit. Szerintem filmként is megállná a helyét. Sőt, biztosan is, el tudnám képzelni Jack karakterét Gerard Butler-nek. Másik kedvencem Amy, a kínai kerekesszékes lány. Ők ketten derítik fel a kislány ügyét. Amy és Jack kapcsolatáról lehetett volna kicsivel több, de így is megfelel szerintem. Egy karaktert nagyon utáltam az Amy barátját Tomot. Egy igazi bunkó. Nem igazán tudta elfogadni, hogy Jack és Amy együtt vannak. Nem sajnáltam, ami vele történt az utolsó oldalon.

A vírusos témával kapcsolatban nagyon keveset olvasok, ezért külön örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet. Szívesen olvasnék hasonló témában. Vesztegzár egy olyan történet, ami mai valóságban, ami valóságban is megállná a helyét, csakhogy H5N1 vírus helyett, ma Korona vírus pusztít. Nem tudtam elvonatkoztatni, ami a könyvben történt. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lenne, ha minden, ami könyvben történik, az megvalósulna. Ki tudja mi zajlik igazán a világban és körülöttünk.

Nos egy érdekes történetet kaptam kézhez, élmény volt elolvasni. Csak annyi volt gondom, hogy vége eléggé összecsapott volt. Szerintem elbírt volna egy olyan, hogy fél év múlva rész. Jó lett volna tudni, ha nyilvánosságra kerülne, hogy miért halt meg a kislány és miért kellett a sok millió ember meghalnia.

Lebilincselő történet, ami akár valóságos is lehetett volna. A végével volt gondom, lesz folytatása vagy csak simán így lett vége? Nem ezt vártam. Azt hittem valami nagy durranás lesz, végülis lett is, csak épp nem az, amire számítottam.

A könyvet itt tudod megvásárolni:

21.Század Kiadó

Libri

Beleolvasó: C.C.Brown: Tania-Örvény a múltba - ("– Így drágám, most elmegyünk a házamba, s majd ott kipihenheti magát, s illő ruhát is keresünk önnek. ")

 Mai blog bejegyzésemben pedig megint egy beleolvasót hozok nektek, ezúttal C.C.Brown: Tania-Örvény a múltba címmel. A mostani részben a megmentői épp megismerik Tania-t és a fura dolgait. Tania pedig megismerkedik Lady Thinderrel és George-al az inassal, számomra személyes kedvencem a könyvből. 

C.C.Brown:

Tania - Örvény a múltba

 

 
Tartalom:

Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!

ENGEDÉLLYEL

A két lovas konflis nagyon is igazinak tűnik, a Beacon Cove széles, macskaköves útján. A gyönyörű, fényes, fekete lovak orrlyukaiból párafelhő száll fel, patáik türelmetlenül kopognak a macskaköveken. A bakon egy cilinderes kocsis ül, hosszú fekete köpenyben. Amikor meglát bennünket, leugrik, kinyitja a kocsi ajtaját, leengedi az apró lépcsőt, amelyen keresztül beemelnek, majd leültetnek egy piros bársonyülésre. A furcsa ruhás nőt is felsegítik, aki velem szemben foglal helyet. Rám mosolyog. 
– Így drágám, most elmegyünk a házamba, s majd ott kipihenheti magát, s illő ruhát is keresünk önnek. 
Majd megkopogtatja a kocsi tetejét, s az nagyot rándul, ahogy a két ló nekiveselkedik. 

4. Lady Thinder otthona

Útközben, a konflis ablakán kitekintve alig hiszek a szememnek. A régi, ismerős épületeket mintha kipofozták volna. A kikötőben nagy a jövés, menés. Halas, zöldséges kordékat tologató asszonyok, halászok harsogva kiabálnak át egymásnak a bárkáikról. A belső yacht kikötőben most óriási kereskedelmi hajó áll. Hét árbocos izé. A pallóján jönnek, mennek a nehéz terheket cipelő kikötőmunkások. Esküszöm, mindjárt jön Onedin kapitány, és odakiált az első tisztnek, hogy "Bains! Az ördögbe is, mindjárt itt a dagály, és kifutunk!" 
Gyerekek játszanak valami golyókkal nem messze tőlük. Maszatos kis arcuk, és rongyos ruházatuk van, mintha a Twist Oliver című film castingjára várnának. Elegáns asszonyok, cilinderes, nagybajuszos urak sétálnak az üzletsoron. Svájcisapkás rikkancs fiú újságot lobogtat kezében, hangja érces, nem igazán kisfiús. Hentesek, fűszeresek, halárusok üzletei sorakoznak a Torwood street emelkedőjén. Nagybajuszos, köpönyeges, fényes sisakos rendőr posztol az utca sarkán. Keresem a kamerákat, de vagy nagyon jól elrejtették őket, vagy ez tényleg csak egy hülye, de nagyon is valóságosnak tűnő álom. Kóvályog a fejem, csak úgy pörögnek előttem az élő film kockái, melyben most én is benne vagyok. De hogy kerültem ide? És miért pont én kerültem ebbe a helyzetbe? 
Olvastam már ilyen jellegű könyveket. Mindig izgalmasnak tartottam a történetekben az időutazást, de két lábbal a földön járó ember vagyok, nem hiszek sem az ufókban, sem az angyalokban. Most viszont már semmiben sem vagyok biztos, amiben eddig NEM hittem. 
Georgiára nézek, engem néz jóindulatú megértéssel a szemében. Nem tudom, hogy leolvasott e bármit is meghökkent, hitetlenkedő arcomról, de megszólal. 
– Ugye, messziről került ide hozzánk, kedvesem? – kék szeméből őszinte kíváncsiság tükröződik. 
– Meglehetősen – válaszolom röviden, nem faggat tovább. 
– Bocsásson meg, de miért szólított az imént madame Zara-nak? 
– Hiszen minden ruházatán e név szerepel – válaszolta. 
Ez igaz is. A Magyarországon beszerzett ruháim nagy részén ez a márkanév található. A hölgy azonban folytatja. 
– Módfelett különösnek tartottam ugyan némelyiken, a nagy feliratokat, amelyeket valamilyen újfajta, számomra nem ismert módszerrel helyeztek a szövetre, de manapság annyi minden új kerül be Európából, Amerikából Angliába, hogy minden nap tanulhat az ember valamit – mosolygott rám.

– De talán nem ez a neve, gyermekem?
Hangja olyan dallamosan hullámzik föl, s le a magánhangzóknál, hogy öröm hallgatni.
– Nem asszonyom. A nevem Tania Almási.
– Oh, hát mi végből kerültek önre egy másik hölgy nevével ellátott ruhadarabok?
Nos, ezen még nem gondolkoztam. Mármint a háttér sztorin. Mivel, ha nem akarom, hogy a bolondok közé zárjanak, kénytelen leszek úgy hazudni, mint a vízfolyás.
– Oh, az hosszú történet – mondom csendesen, s ő bólint, mintha mi sem lenne ennél természetesebb.
Kinézek az ablakon, a Babbacombe dombjait látom. Még olyan ritkán vannak a házak, hogy a tengert már messziről látni lehet a mélyben. A kocsi befordul pont arra, ahol eredetileg, mármint 2016-ban éltem két hónapig. Bekanyarodunk a Babbacombe csodás panorámájú sétányára. Az én időmben itt ücsörögtem a zöld füvön, és sült halat falatoztam. Most az egyik, hófehér oszlopokkal szegélyezett, hatalmas házhoz gördül be a konflis.
A konflis nagy döccenéssel megáll, már nyitják is az ajtót, a kis lépcsőt lehajtják. Magamra tekerem a takarót, amelyen eddig ültem, és Georgia után én is lelépek a lépcsőn, melyről két inas segít le.
– Köszönöm! – mondom határozottan a szolgáknak, akik újra fel akarnak emelni.
– Már tudok egyedül is járni.
Lady Thinder hátrafordul, egy kézlegyintéssel elküldi őket, majd int, hogy kövessem. Pazarul berendezett ház előcsarnokába érünk, ahol néhány alkalmazott serénykedik körülöttünk. A falakon csodálatos festmények, hatalmas ablakok, trópusi növények, pálmák mindenütt.
– Gyönyörű! – bukik ki belőlem az elismerés.
– Köszönöm kedvesem. Most elkísérik a vendégszobába, kerítünk megfelelő ruhát. Addig is a rendelkezésére áll az egyik szobalányom!
Középkorú, kövérkés asszony igyekszik felénk.
– Marie, mutasd meg Almási kisasszonynak a vendégszobát, hívd a szolgát, fűtsön be a kandallóba, s készíts meleg fürdőt. Valamint, bármit óhajt a kisasszony, olyan mintha én kérném tőled, Marie.
– Igenis, Madame – pukedlizik az, majd előttem mutatva az utat, elindul.
– Mire kész lesz a fürdővel kedvesem, a ruha ott várja majd a szobában, s Marie segít öltözködni, és rendbe tenni a toalettjét. Később találkozunk a szalonban, a teán – int, majd tovalibben az egyik szobába.

Ha tetszett a beleolvasó, itt megvásárolhatod a könyvet.

C.C.Brown oldala

C.C. Brown írói oldala

Amazon

Libri

Beleolvasó: S.A. Locryn: Gyufaláng - ("A konyhában az étel illatát addigra kezdte elnyomni a koszos ruhák szaga. Sándor ismét gondolatban vállat vont azon, hogy mennyire nem zavarja. A fronton évekig mindüknek ilyen szaga volt. Csakhogy annak már vége, és a világ elvárja tőlük, hogy a régi rendbe illeszkedjenek.")

 Ma este egy beleolvasót hoztam még hozzá S.A. Locryn: Gyufaláng c. kötetéből. Ezúttal egy fürdőszobai jelenetet hoztam el, hogyan boldogulnak egymással, hogy most nem a fronton vannak. Miként viszonyulnak hozzá a mindennapi dolgokhoz, szükségletekhez.

S.A. Locryn:
Gyufaláng

Tartalom:

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

ENGEDÉLLYEL

 A konyhában az étel illatát addigra kezdte elnyomni a koszos ruhák szaga. Sándor ismét gondolatban vállat vont azon, hogy mennyire nem zavarja. A fronton évekig mindüknek ilyen szaga volt. Csakhogy annak már vége, és a világ elvárja tőlük, hogy a régi rendbe illeszkedjenek. A háború előtt nem engedte volna meg magának, hogy ennyire rossz házigazda legyen, de a normális világ formalitásai már rég nem érdekelték. Kizárólag Tamás miatt erőltette meg magát.
– Na jó, amíg te megküzdesz a teával, addig melegítek vizet, hogy meg tudj fürdeni. Meg készítek össze neked ruhákat, amiket felvehetsz ezek helyett – mutatott végig Tamáson.
Ő elvigyorodott ezen, épp megjegyezte volna, hogy tőle Sándor ugyan el is égetheti a régi ruháit, a benne levő fagyott lakókkal együtt. De mielőtt meg tudott volna szólalni, ismét összerántotta egész testét a köhögés. Sándor ezt végszónak tekintette, és felpattant az asztal mellől. Nem is jött vissza addig, amíg mindennel el nem készült.
– Gyere, megmutatom a fürdőszobát – intett az egyik ajtó felé. – Bekészítettem neked a ruhákat. Tettem be törölközőt és borotvát is. Maradj nyugodtan addig, amíg jól esik.
– Amíg ki nem hűl a víz – válaszolta vigyorogva Tamás.
– Akkor sokáig bent leszel – nevetett fel Sándor is –, a fürdőszoba nagyon jól tartja a meleget.
Azzal magára hagyta, bement a hálószobába áthúzni az ágyneműt. Miután végzett, visszatért a konyhába főzni még egy adag teát, és nekiállt előkészíteni mindent a karácsonyi ebédhez és vacsorához. A húsleves vidáman gyöngyözött a tűzön, és Sándor már épp a székelykáposztát készítette elő, mire Tamás előkerült a fürdőszobából. Lógott rajta a kék-fehér csíkos pizsama. Hitetlenkedve nézett végig magán, lábait a Sándortól kapott vastag zokniba bújtatta, és a küszöbön állva enyhe zavarában a lábujjain hintázott.
– Mikor ruhát emlegettél, nem gondoltam, hogy kórházi pizsamára gondoltál – próbálta elbagatellizálni a helyzet kellemetlenségét Tamás.
– Nem értem, mi a problémád vele – törölte meg a kezét egy konyharuhába Sándor, majd felemelte a pultról az előre odakészített teásbögrét. – Mi mást kellett volna rád adnom? Úgyis vissza akartalak fektetni az ágyba, még azelőtt, hogy ismét rád tör a köhögés.
Sándor elhallgatott. Pár pillanatig tartotta a bögrét, és várta, hogy Tamás elvegye tőle, de a másik nem mozdult meg, csak meredt rá, mintha kérni akarna valamit, de szégyellné magát miatta. Miután elunta a várakozást, Sándor letette a bögrét, és visszafordult Tamás felé. Figyelte azt a nyugtalanságot, sugárzó arcot, az összevont szemöldököt, a nedvességtől csillogó, bár valamennyire megregulázott, bozontos szakállat.
– Azt hittem, meg is borotválkozol – szólalt meg újra.
– Meg akartam – sütötte le a szemét Tamás –, de annyira remegett a kezem, hogy nem mertem belekezdeni...
Sándor sóhajtott egy nagyot. Azonnal megértette a másik zavarát. Fordított helyzetben ő is éppen így nem tudna mihez kezdeni a helyzettel.
– Gyere, megcsinálom. – Olyan természetességgel jelentette ki, hogy Tamás szeme elkerekedett a döbbenettől. Sándor elmosolyodott rajta. – Mi az? A fronton hányszor megcsináltuk? A sebesülteknek. Még téged is megborotváltalak, mikor nem tudtál mozogni... – hallgatott el egy pillanatra. – Miután megégtél...
– Igen, emlékszem – nyelt egy jól hallhatót Tamás –, de nem várhatom el...
– Ugyan miért nem? – Sándor őszintén nem értette. – Gyere.
A vállánál fogva vezetni kezdte Tamást, aki nem állt ellen neki. Sőt, mintha enyhült is volna a feszültség a tagjaiban attól az érintéstől. Ez Sándort is megnyugtatta, képtelen lett volna megmagyarázni a miérteket, de rosszul érintette volna, ha Tamás nem bízna úgy benne, ahogy régen.
A fürdőszobába vezette, ahol leültette a kád szélére. Tamás leengedte a kihűlt vizet, miután végzett, mert a kád teljesen üres volt, csak az oldalán lehetett látni némi szappan lerakódást, ami valószínűleg úgy maradhatott ott, hogy nem vette észre.
Sándor fogta az egyik sarokban tárolt kisebb lavórt, kiborította belőle a kacatokat, amiket benne tartott. Meleg vizet engedett bele, fogta a szappant, borotvát, és mindent, amire csak szüksége lehetett, Tamás elé készített. Ezután még odahúzta a sámlit, amire általában csak a ruháit szokta leszórni. Leült Tamással szemben egy vállára vetett törölközővel. Mielőtt viszont nekiállt volna beszappanozni a bozontos szakállt, Tamás pizsamájának a gombjai felé nyúlt. Ki akarta gombolni a felsőket, hogy kissé hátrébb lökhesse a másik vállán a pizsama felsőt. Nem akarta összeszappanozni, vagy semmi más módon összekenni.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Book Dreams Kiadó
S.A. Locryn írói oldala

Selena B.Lowell: Démonok árnyékában - ("Emelem a "nem létező" kalapomat! Waoo! Ez egy nagyon jó felépített izgalmas, teli titkokkal íródó történet. Abszolút a legjobb lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, hogy borzongani fogok. Olvasás közben úgy éreztem, mintha megelevenedett volna a történet valóságszerűen hatott. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Selena B.Lowell írónőnek, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a Démonok árnyékában c. kötetét. Régóta vártam, hogy megjelenhessen ez a kötet. Mindig is szerettem a horror könyveket, de különösen azokat, amelyik magyar szerző ír. Semmi kétség, Selenának ebben a műfajban kell írnia könyveket. Nagyon kellenek magyar könyves piacán magyar szerző, aki horror műfajban is ír. Úgy vettem észre, hogy kevesen vannak, akik e zsánerben írnak, inkább többek a romantikus-erotikus jellegű kötetek. Írónőtől biztosan fogok még olvasni, hiszen érdemes követni az oldalát újabb könyves infók után. 

Selena B. Lowell:
Démonok árnyékában

Tartalom:

A ​történet napjainkban, Minnesota talán legeldugodtabb kisvárosában történik…. 
Evelin Hartnett egyáltalán nincs elragadtatva a gondolattól, hogy szülei halála után, új családjához kell költöznie. Mint ahogy Josh sem örül leendő mostohatestvérének. Mégis lát valamit a lányban majdnem ugyan úgy, mint osztálytársuk Mike. 
A két fiú gyűlöli egymást, de nem ismerik azt a múltbéli titkot, amely magyarázattal szolgálna nekik. 
Erre az okra csak hárman tudták a titkos magyarázatot. Az egyikük lassan beleroppan az évek óta ki nem mondott szavak súlya alatt. A másik halott. A harmadik úgy érzi, hogy kész belemenni a játékba. De a játéknak két oldala van, amelyhez sokan csatlakozni fognak akarva, vagy akaratlanul. 
Tehát adott… 
Egy poros, múltban leragadt kisváros. 
Egy idegen újlány, kit természetfeletti események sorozata kísért. 
Két fiú, akiket fura dolgok kerítenek hatalmába születésük óta. 
Egy hét fős baráti kör, akiknek a barátsága gyilkos fordulatot vesz. 
Egy anya. Egy titok. Egy könyv. 
Egy szerelmi háromszög. 
Gyűlölet, hazugság, gonoszság, vérontás. 
DÉMONOK! 

Véleményem
5/5

Őszintén megmondom, nagyon vártam ezt a könyvet. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a következő horror története az írónőtől. Sokáig tartott mire kézbe vettem. Sajna kellett olyan hangulat, hogy egy horror könyvet olvassak. Olyan gyilkosos hangulat. Most ezen a héten ilyen hangulatom volt. Alig tudtam letenni a könyvet. Ezekután mindenképp követelem a következő történetet.

Emelem a "nem létező" kalapomat! Waoo! Ez egy nagyon jó felépített izgalmas, teli titkokkal íródó történet. Abszolút a legjobb lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, hogy borzongani fogok. Olvasás közben úgy éreztem, mintha megelevenedett volna a történet valóságszerűen hatott.

Voltak olyan jelenetek, ami borzasztóan hatott rám. Hogy melyik azt nem írnám le, mert az erősen spoiler lenne, de azt el kell mondanom, hogy Selena nagy ért ehhez.

Azon gondolkodom, hogy a karakterekről mit is írjak. Igazából nincs velük gondom, nagyon jól fel lett építve. Josh a kedvencem... De aztán, ahogy szépen derültek ki titkok, nagyon meglepődtem. Akkor, hogy is van?

Bárány bőrbe bújt farkas esete áll fenn? Komoly?  Mike-ról azt hittem ő a rossz fiú, de ezek után már semmiben nem voltam biztos. Evelin meg... Nah, ő a kakukktojás az egész történetben. Őt nem tudtam, hova a bánatba tegyem. De komolyan. Mike vagy Josh.. Tessék választani..  Végülis választott.  Aztán... Áhh, nem mondom, mert erősen spoiler. Majd olvassátok el!  Elképesztő módon festette le a karakterek az írónő, hogy véletlenül se lehessen megkedvelni vagy épp utálni a karakterek, és ráadásul nem tudni ki kicsoda, hova melyik oldalra áll. Gondolok a papra és Josh anyjára Sarah-ra is.

Amúgy kösz, Selena! Holt biztos a fára nem fogok felnézni soha többet! Aki olvasta, azt tudja, miről beszélek. (nevetek.) Aki meg, nem az sürgősen vegye meg.

Viszont egy pirinyó hibát szeretnék megemlíteni. Remélem ebből nem lesz gond, elütések és érdekes mondatok. Legközelebb, ha javasolhatok ilyet, át kellene nézni. Mondjuk, így sem vonom le az 5 csillagot. Minek vonnám le?!

Selena, ez a történet fantasztikusan jól sikerült. Kedvenc jelenetem, mikor a kereszt leesik és Josh beszól, hogy nem szeret ott lenni. Na, ezen felnevettem...

Köszönöm, hogy olvashattam, és kellően frászt hoztál rám. Ez után kívánom, hogy még több horrort írj, teli titkokkal és rejtélyekkel. Írj, írj! Abba ne hagyd!

Egy gyors kérdés. Lesz folytatása?? Annyira jó lenne, ha folytatódna a történet, mert nagyon úgy lett vége, hogy nincs vége…

Várom a következő könyvedet. Kedves olvasó szívből ajánlom nektek a Démonok árnyékában c. könyvet, ki ne hagyjátok.

 A könyvet itt tudjátok megvenni:

NewLine Kiadó

Selena B. Lowell szerzői oldala

 

Naomi Lawrence: Vilma világgá megy - ("Naomi elképesztően tehetséges, elgondolkodtató és imádnivaló történetet írt. Sokszor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek? Nagyon magával ragadt, faltam a betűket. Nem tudtam letenni, és amikor az utolsó oldalra értem, őszintén nagyon sajnáltam, hogy vége lett. ")

 ~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Naomi Lawrence írónőnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasnom 2020-as év egyik legjobb könyvét a Vilma világgá megy címmel. Egyszerűen imádtam minden sorát és egyúttal szomorú is voltam. Hiszen 87 évesen már teljesen másként látja az ember a világot. Tapasztaltabb, bölcsebb… Egyúttal külön köszönettel tartozom az írónőnek, mert ezzel a történettel kihúzott az olvasási csávámból. Nem mondanám, hogy válságban voltam, csak nem volt kedvem annyira olvasni. Vilma megmentett. Köszönöm!

 Naomi Lawrence:
Vilma világgá megy

Tartalom:

Vilma ​egy többé- kevésbé felvilágosult, idős hölgy, aki megelégeli, hogy 87 éves, ráncos, görbe és ráadásul kezd teljesen elhatalmasodni rajta a demencia- ezért elhatározza, hogy elegánsan kiszáll az élet nevű mókuskerékből, amíg még teheti. Titokban szökést tervez, amelyről naplót vezet- és ami egyáltalán nem alakul úgy, ahogy azt elképzelte. Közbe jön egy esküvő, egy macska, egy elveszett holttest és egy csomó almás pite. Ennek ellenére ő elszántan igyekszik csupa életveszélyes dolgot elkövetni, hátha valamelyik hatásos lesz- azonban kiderül, hogy ezek közben egészen jól szórakozik. Hosszú idő óta először. És miután a távoli Venezuelában rablótámadásba és kábítószer- kereskedelembe keveredik, a dolgok nem várt fordulatot vesznek. 
Vilma szökése egy olyan kaland, amelyben az élet napos és árnyékos oldalaiba is bepillanthatunk, néha könnyes, néha vidám kulisszatitkokat kilesve- és a végén talán még azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az élet minden látszat ellenére igenis szép lehet- még 80 felett is.

Véleményem
5/5

Agyagatya! Imádom! Jaj, Vilma, teee... Elképesztő, hihetetlen egy nőszemély vagy. Egyszerre vicces, humoros és szomorú, tragikus az ő sorsa. Hiszen 87 évesen ki szeretne foglalkozni? Ki szeretne mellette ülni és beszélgetni? Hallgatni az ő múltját, tudását?Mondanám, hogy én szívesen. Egy nagyon szép és tanulságos életet élt le. De sajnos a magány és a céltalan élet közbe szólt, és a betegségről ne is beszéljük.

Az élet kegyetlen. Őt élni nem hagyja méltósággal, pedig szeretne, engem meg meghalni nem hagy méltósággal, pedig ez minden vágyam.

Naomi elképesztően tehetséges, elgondolkodtató és imádnivaló történetet írt. Sokszor nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek? Nagyon magával ragadt, faltam a betűket. Nem tudtam letenni, és amikor az utolsó oldalra értem, őszintén nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Szívesen olvastam volna még. Imádtam Waltert, olyan aranyos fickó. Kedveltem a karakterét Tök rendes volt részéről, hogy fedezte Vilmát, amikor „elszökött”.

Megint csak valami, amin már nem lehet változtatni, valami, amiire már nem mondhatom, hogy majd holnap.

Olvasás közben úgy éreztem, hogy ismerem Vilmát, hogy tudom ki ő. Aztán rájöttem, hogy miért éreztem így. Nagyon emlékeztetett számomra nagyon fontos személyre, aki ma már sajnos nem él, a hiánya fojtogató számomra. Ez a csupa szív, aranyos, bohókás Vilma egy az egyben, mintha a Keresztanyámról szólna.

Olyan döbbenetes érzésekkel, gondolatokkal ajándékozott Vilma, mint senki más. 87 éves idős Vilma küzd a butulás, az egyedüllét ellen. Küzd, hogy még az élete utolsó perceiben maga maradjon. Hogy tisztességesen, méltón és emberileg tudjon távozni e kíméletlen életből. Aki azt, hogy számára már nincs létjogosultsága e világon lenni. Pedig mekkorát téved, Vilma. De, ahhoz, hogy rájöjjön el kellett szöknie, Elszökni, hogy tapasztalatot gyűjtsön és rájöjjön az élet szép. Még neki is.Sokat tanultam belőle, sokat megértettem. Megértettem, hogy olykor az embernek meg kell hoznia, egy bizonyos döntést. Viszont sosem szabad elfelejteni, hogy az élet vagy a sors, nagyon meg tudja tréfálni az embert.

Ezt a történetet szívből merem ajánlani mindenkinek. Nagy kedvencem ez a könyv. Reménykedem, hogy ezzel nincs még vége a történetnek.

Ha szeretnéd elolvasni, akkor itt tudod megrendelni NewLine Kiadó oldalán illetve, ha dedikált példányt szeretnél akkor keresd fel az írónő facebook írói oldalát.

NewLine Kiadó

Naomi Lawrence írói oldala

Interjú Csabai Márk íróval - ("Számomra a legkönnyebb a Nem mondhatsz nemet! volt, hiszen az igaz történet lévén csak arra várt, hogy papírra vessem. Megrázó volt, újra átélni a történteket, és sokat tanultam belőle. A legnehezebb pedig az Így öltek ők volt.")

Szeretném megköszönni Csabai Márk írónak, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Magyar Szerzők Könyvei Blog számára. Márk egyszerre boncolgat humoros és komoly témákat. Nemrégiben volt szerencsém elolvasni az Egy csibész naplója sorozatot és a Határtalanul című könyvét, ami az Álomgyár kiadó gondozásában jelent meg.

2018-ban jelent meg könyve, Nem mondhatsz nemet!, amit időközben beszereztem, majd 2019-ben pedig az Így öltek ők címmel. Ezt a könyvet sajnos nem volt még lehetőségem elolvasni. Talán egyszer eljön az ideje ennek is. Szeretném bemutatni nektek Csabai Márkot és az általa írt könyveket.

 

Forrás: Csabai Márk írói oldala

Mesélj kicsit magadról?

Meglepő lehet, de nehezen mesélek magamról. Tizennégy éve vagyok jelen a hazai irodalmi életben, és napról napra erősödő szerepem van benne. Még ha időként vissza is vonulok a színfalak mögé, nem távolodom el az írástól. Ezekben, az esetekben alkotok, vagy valami „nagy” dolgot készítek elő - ilyenkor nincs időm sem energiám kirakni a reggeli kávés posztokat. Érző emberként az is előfordul, hogy nyalogatom a sebeimet. Az utóbbi időszakban nekem is sok dolog megváltozott. Rengeteg időt felemésztett a vállalkozásaim stabilizálása, amiket nagyon megcincált a COVID. Túl vagyok egy komoly magánéleti válságon, de már van fény az alagút végén. Mostanában egyre több verset írok, talán pont a fénynek köszönhető ez, élvezem. Napjaikban pedig egyre nyíltabban vállalok politikai szerepeket igaz, ezt még tanulnom és szoknom kell. Az utóbbi időszakban csak úgy jellemzem magam „közepes forgószél”. Szeretem a finom kávét, a karcos vörösbort, a nőket, szeretem szeretni a szerelmem, büszke, konzervatív, keresztény vagyok. Nem vagyok laposföld-hívő.

Melyik könyvedet volt legnehezebb vagy a legkönnyebb megírni?

Számomra a legkönnyebb a Nem mondhatsz nemet! volt, hiszen az igaz történet lévén csak arra várt, hogy papírra vessem. Megrázó volt, újra átélni a történteket, és sokat tanultam belőle. A legnehezebb pedig az Így öltek ők volt. Hiszen az nem a fantázia műve, sokkal inkább érdekességek gyűjteménye, ahol változtatás nélkül próbáltam közölni azokat az információkat, amikhez hozzá lehet férni. Más világ, főleg, mert önjelölt szakértőkkel kell vitatkozni olykor egy szórakoztató album tartalmáról. De jól tudjuk, a focihoz, művészetekhez, főzéshez mindenki ért. Nehéz volt ebbe a világba belecsöppenni.

Van kedvenc jeleneteid a könyveid közül?

Kedvenc jelenetet nem tudnék kiemelni, hiszen számtalan könyvem gyors lefolyású és ömlenek a jelenetek. Mire felfogod az egyiket, már jön is a másik. Pont, mint a szerelem. Én azokat kedvelem, amik nagyon személyes hangvételűek. Talán pont azért, mert ott kiszólok a karakterem hangján, és a saját meglátásaimat adhatom valaki szájába. Fura játék, de ezeket, a jeleneteket élvezem.

A könyveid részben igaz történet alapján íródtak, tudnál erről bővebben mesélni?

Számos történetem részben, vagy egészében igaz történet. Számos „jelenetet” én magam éltem át korábbi munkáimnak köszönhetően, vagy valaki olyan, aki ki számomra megbízható és hiteles forrás. Az élet fura fintora, hogy az egyik jelenet a könyvemben – annak részese voltam a való életben – az én szemszögemből lett közölve. A könyvbemutatón pedig találkoztam valakivel, akiről kiderült, hogy Ő is részese volt annak a pillanatnak, csak a másik oldalról. Ő máshogyan élte meg a dolgokat. Fura könyvlapon találkozni valakivel, aztán pedig a való életben is.

Honnan jött az ötlet, hogy alvilági figurákról, illetve sorozatgyilkosokról írj?

A korábbi éjszakai munkáimnak köszönhetően adott volt a téma. A földön hevert, én csak lehajoltam érte. A bűn többi színe pedig, már csak egy karnyújtás innét.

 

Az Így ők öltek ők c. könyved mennyire viselt meg lelkileg? Nehéz volt ezeket, a dolgokat megírnod?

Tárgyilagosan tekintettem a történetekre. Minden különböző forrásnak hangot és teret engedtem, hiszen az igazságot, csak a halottak tudják. Az élők azt mondanak, amit akarnak...  Megérteni a cselekedeteket... az nehéz volt.Régebben Mark Wander írói álneved volt. Hogy – hogy saját neved használva adsz ki könyvet? Mit gondolsz az írói álnévről? Melyik jobb? Egyszer mindent ki kell próbálni, de jobb a saját név. Szerintem. A lényeg, hogy szeressék a munkád. Ha ez stimmel, a név igazából nem számít, de később már kötelez...

Az olvasók melyik könyvedet szeretik legjobban? Mit gondolnak az egyes kötetekről?

A regényeim megosztják az olvasókat, nehéz olvasmány mind. Gondolkodni is kell a humoros sorok közben. Szakik leginkább filmes alakok műviéhez hasonlítják a regényeimet Guy Ritchie, Q. Taranino. Szóval vagy imádod és rajongsz értük – sok ilyen olvasóm van, köszi nekik, ezért is jelennek meg 10 éve több kiadásban is – vagy pocskondiázod őket, mert nem tudod befogadni a gondolatokat. Akik sablon regényeken szocializálódnak, azoknak éles váltás lehet. Az Így öltek ők, meg egy képes szórakoztató album, nem tanulmány, nem regény. Hiába mondtam, nem értik néhányan, de velük szemben mások meg élvezték minden sorát. Mindenki figyelmét köszönöm. Megjegyzem, számtalanszor keseregnek nekem írótársak, hogy „cickafarka22bunny” milyen értékelést írt a munkájáról, és ez mennyire rossz neki. Erre csak azt szoktam mondani, hogy „cickafarka22bunny”-nak is jár az ingyenes 10 percnyi hírnév, és így ő is nyomot hagyott maga után az internet sivatagában. De így ennyi. Miért nem „cickafarka22bunny” írja meg az adott történetet? Ja igen, mert kritizálni könnyebb, kitartása és kreativitása meg nincs hozzá. Ezeken át kell lépni, a jogos észrevételt pedig el kell ismerni.

Milyen terveid vannak a közel jövőre nézve? Várható-e könyv megjelenés idén?

Idén nem lesz már könyv, elvitte a COVID. Majd 2021-ben érkezik egy album biztosan. A közel jövőben pedig azokat szeretném szórakoztatni, akik szeretnek. Aki pedig morognak rám, azokat meg hergelem.

A könyveket itt lehet beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Csabai Márk írói oldala