Beleolvasó: Szabó Tamás: Holdvíz

Néhány hónappal ezelőtt Szabó Tamás: Holdvíz c.kötetéből már hoztam nektek beleolvasót. De most újra hozok egy kis részletet ezúttal a cápás jelenetből. Három részletet mutatok nektek, bízom benne, hogy tetszeni fog.

Szabó Tamás:

Holdvíz

Tartalom:

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

ENGEDÉLLYEL

Hajnalodott. Két nap telt el azóta, hogy otthagytam Noémit a bóján. Tovább kell mennem! A szárazföld csábítóan közel lapult. De éreztem, hogy ez az utolsó néhány kilométer keményebb lesz, mint az eddigi szakasz együttvéve. Óriási akaraterőre volt szükségem ahhoz, hogy visszacsobbanjak a tengerbe, és folytassam az utat. Küzdöttem a fájdalom, a fáradtság és a beletörődés ellen. Olybá tűnt, mintha már évek óta küzdeném magam előre ebben a keserű-sós világban. Halászhajók horgonyoztak előttem, párszáz méterre lehettek... Ismét egy nagy csobbanást érzékeltem a szemem sarkából. Odakaptam a fejem. Egy pillanatra mintha láttam volna egy sötétszürke test körvonalait. De nem voltam biztos benne, hogy az, aminek gondolom. Talán csak a kimerültség űzött gonosz tréfát a képzeletemmel. Az érzés, hogy nem vagyok egyedül, minden eddiginél erősebb volt. A part felé néztem... Istenem, pedig már olyan közel járok hozzá! 

Megismétlődött a csobbanás néhány méterrel előttem; ezúttal szinte felrobbanni látszott a víz. Most már éreztem is a felszín alatt a nagy valami által keltett lökéshullámot. Ide-oda forgolódtam. Nem láttam, de tudtam, hogy itt van valahol a közelben. Talán alattam. Az apró hullámok szeszélyesen kergették egymást körülöttem, ám valami kitűnt közülük. Nem illett ide. Bár ugyanolyan szürkéskék színe volt, mint otthonának, az óceánnak, nem a víz részét képezte. Merthogy az áramlattal és a hullámokkal ellentétesen haladt. 

Ez a valami egy háromszög alakú uszony volt. Hol lassan, hol sebesen mozgott, néha eltűnt, máskor pedig magasan a felszín fölé tornyosult. Körülöttem ólálkodott, és én fáradtam követtem a tekintetemmel. 

Most már semmi kétség. Itt van... Figyel engem. Érzékeli minden egyes mozdulatomat. Lebuktam a víz alá. A búvárszemüvegem bepárásodott, de így is láttam rajta keresztül azt a nagy, félelmetes testet. Tízméternyire lehetett. Ott volt, aztán beleolvadt a mélység sötétjébe…Vajon milyen faj lehet? A jövevény elnyújtott nyolcasokat írt le körülöttem. Elúszott mellettem, aztán visszajött. Ez rám vadászik... Becserkészett engem! Biztosan régóta követ. Talán csak egy delfin.Egyre csak szűkültek azok a nyolcasok körülöttem. 

– Ne! Menj innen, hagyj békén, menj... Talán még a szívverésemet is hallja. Ekkor nagy sebességgel elúszott mellettem. A hátúszója nyílegyenesen szelte a habokat. Felsikoltottam, és belélegeztem egy nagy adag vizet. A farokúszója nem föl-le irányban mozgott, hanem a halakra jellemző oldalirányú, söprő mozdulattal. Vagyis akkor ez nem delfin. Hanem egy cápa. Iszonytató, fekete félelem szállt meg. A Miatyánkot kezdtem el motyogni. Tudtam, nem az én zsírtalan, szárazföldi húsom az ő ermészetes tápláléka. A legtöbb cápa összetéveszti az embert egy fókával. Legrosszabb esetben belém fog harapni... Ám hiába észleli, hogy a cupákom nem megfelelő a számára, és hiába hagy békén ezután, egyetlen próbaharapás is végzetes lehet idekint, ebben a legyengült állapotban. Ismét jött, de most abból az irányból, amire nem számítottam. Hozzám is ért, fájdalmasan súrolva fedetlen lábfejemet, ahol már nem takarta a búvárruha. A bőre rendkívül érdes volt; sokezer éles, apró, fogas pikkely fedte. Mintha csiszolópapír lett volna. Így kóstolt belém először. Vérfelhő lebegett körülöttem a bőrünk súrlódása nyomán, és ez csak fokozta a ragadozó vadászösztönét. Egyre magabiztosabb lett a mozgása. Egy nagy hullám megemelt, így fölülről jobban ráláthattam. A kurva életbe… mekkora! 

Bepánikoltam. Tudatszűkült állapotban kapálóztam a part felé. Hátulról támadott, alulról bökte meg az orrával a csípőmet, és felfordított. Mintha csak egy mozdony jött volna nekem. Megpördültem a tengelyem körül, s éreztem, hogy egy pillanatra kiemelkedem a felszín fölé. Mikor aztán észbe kaptam, láttam, hogy ismét a víz alatt vagyok.

A könyvet itt tudjátok megvenni:

Maxim Könyvkiadó

Szabó Tamás írói oldala

Beleolvasó: C.C.Brown: Tania - Örvény a múltba - ("Tudod, ha az éjszakai égre nézel, és pár másodpercre behunyod a szemed, majd újra kinyitod, már nem biztos, hogy ugyanazokat a fénylő pontokat látod, mint előtte.")

Számomra egyik legkedvesebb írónő könyvéből hozok nektek beleolvasót, C.C.Brown: Tania – Örvény a múltba címmel. Nagyon izgalmas, kalandos és humor kis történetről van szó. Tania véletlen baleset folytán egy másik helyre és időben tér magához, ahol számos kalandba fog keveredni, mely később a szerelem is rátalál majd. Szívből ajánlom nektek ezt a könyvet, és jó olvasást kívánok nektek.

C. C. Brown:

Tania – Örvény a múltba

Tartalom:

 Almási Tania egy rendkívüli lehetőséget kap a dél-angliai tengerparton működő Living Coasts víziállatkerttől, így néhány hónapra Torquay-ba költözik. A tenger fölött magasodó állatkert helyén száz éve még az angol arisztokrácia társasági életének központja, a Marine Spa épülete állt. Egy éjszakai, egyéni mentőakciója alkalmával a sziklák alatt kavargó örvény a mélybe, vagyis 1893-ba sodorja. Így veszi kezdetét egy izgalmas, kalandokkal átszőtt utazás, ahol egy okostelefon fontos szerepet kap, de számtalan bonyodalom okozója is. Hogyan sikerül áthidalnia az évszázados különbségeket? Izgalmas hajsza, kalandos utazás, szerelem, humor, és felhőtlen kikapcsolódás, legfőképp az olvasónak!

ENGEDÉLLYEL

Prológus

Tudod, ha az éjszakai égre nézel, és pár másodpercre behunyod a szemed, majd újra kinyitod, már nem biztos, hogy ugyanazokat a fénylő pontokat látod, mint előtte. A fényévnyi távolságra lévő csillámló pontocskák kihunyhatnak egy pillanat alatt. Te a múltba tekintesz, ha felnézel a csillagos égre, így akár nevezheted magad időutazónak is. Csak legyen kitartásod, és egy pillanatra se csukd be a szemed, mert elveszted az utat, amely a csillagokhoz vezet...

Első rész

1. Elsüllyedt születésnap

           

November tizenkettedike van. Ez a nap annyiban fontos számomra, hogy minden évben ezen a napon ünneplem a születésnapom. Hogy miért nem mondom, ezen a napon van ténylegesen? Egyszerű a válasz: Fogalmam sincs, mikor születtem pontosan. Persze az év stimmel, a hónap is. A nap viszont bizonytalan.

Életemet egy macskának köszönhetem. Gondos szülő anyám – engem elhelyezvén születésem után egy dobozban – úgy ítélte meg, mindent megtett a jövőm megalapozása érdekében, így éjjel tizenegykor, a toronyház lépcsőházában sorsomra hagyott.

Egy hajnalban munkába induló BKV sofőr majdnem átesett rajtam, és a vörös macskán, aki mellém kucorodott. Annak teste melegétől nem hűltem ki. A Heim Pál kórház csecsemő osztályára kerültem. Leendő anyám is ott dolgozott. Miután már jóval a harmincon túl volt, valamint sajnos neki nem születhetett gyermeke, megbeszélte leendő apámmal, fogadjanak örökbe.

A Tania nevet kaptam, mert apa nagyon szerette az orosz irodalmat. Egyértelmű volt, ha nagyobb leszek, akkor elmesélik kalandos születésem történetét, ami nekem nagyon tetszett. Többször is elmeséltettem velük, esti mese helyett. Tehát ez a nap amolyan megemlékezés arról, hogy túléltem azt az éjszakát. Nem okozott lelki törést az életemben, hogy a biológiai anyámról semmit nem tudok. De miért is akarnék bármit megtudni róla? Hiszen nem kétséges, ő nem akart engem, de azért rendes volt tőle, hogy nem húzott le a vécén, hanem adott egy esélyt.

Gondoltam, meghívom néhány munkatársam, akivel összebarátkoztam az elmúlt hónapokban itt az angol Riviérán. A közelben volt egy jó kis romkocsma. A falakon milliónyi festmény, portré ismeretlen emberekről. Talán néhány hagyatékból megmaradt darab. A magas, burkolatlan mennyezetről alumínium lámpák lógtak le, akár egy gyárban. Óriási forgalmat bonyolítottak, és isteni volt a forró csokijuk. Erre a helyre mentünk át munka után: Paul, Renata, Josè, Kathy, Tom, és jómagam.        

– Ma mindenki az én vendégem! – mondtam, miután kihozták az első üveg bort.

– Nem is tudtam, hogy nyertél a lottón! – nevetett Josè.

– Nekem egy hölgy nem fizet! – kiáltott Tom. 

– Egyetértek. – mondta Paul.

– Oké, akkor ezt a bort én fizetem! – helyesbítettem, hogy ne essen csorba a férfiak önérzetén.

– Beszéltél már apáddal? – kérdezte Renata, miközben belepréselte magát egy fotelbe.

– Ó, igen! Már délelőtt felhívott, hogy felköszöntsön.

– Akkor, boldog szülinapot Tania! – harsogta Kathy, és magasba emelte poharát.

Néhány óra és több üveg bor múlva elszállingózott lassan mindenki.

– Tudom, te nem ittál, csak néhány pohárral, de azért ülj csak taxiba hazafelé – anyáskodott Renata. 

– Ne aggódj, hazatalálok. Nagylány vagyok! – nyugtattam meg főnököm.

Végigsétáltam a kikötői sétányon, amely felett színes villanykörte füzér világított több száz méteren keresztül. Az óriáskerék ki volt világítva, a vízen kikötő felett átívelő híd tükröződött. Messziről munkahelyem, a Living Coasts víziállatkert égbenyúló acélhálója sötétlett. Fájdalmas, elnyújtott vonyítás, vagy inkább ugatás hallatszott a sziklák felől.

Először azt hittem, az állatkertben valamelyik fóka, de ahogy egyre közelebb sétáltam, szinte bizonyos voltam benne, valahonnan a tenger felől jön. Vagy inkább a Living Coasts sziklái alól. Megborzongtam, amikor arra gondoltam, amit Tom mesélt, mikor először csónakáztunk arra. Az örvények veszélyesek, és ott a barlang a szikla alatt. Ide járnak a vadon élő fókák is, mert melegebb a víz.

A vonyítás újra, meg újra megismétlődött, kissé akadozottan, mint mikor a fókák panaszkodnak. Tudtam, valami baj van. Közelebb mentem az állatkerthez, a kulcsommal kinyitottam a kiskaput, majd óvatosan lementem az épület melletti keskeny lépcsőn, amely az apró kikötőhöz vezetett. A dagály még nem érte el tetőpontját. Teljes volt a sötétség, de a hangot most szinte egészen közelről hallottam. Keserves, panaszos hang.

Cselekednem kell! – gondoltam. Beugrottam a kis motorcsónakba, majd – a Tom-tól tanultak alapján – beindítottam. Kis gázt adtam, és amilyen közel csak tudtam, megközelítettem a barlang bejáratát. Leállítottam a motort, és körbe világítottam. Az egyik sziklamélyedésben, egy fóka fejét pillantottam meg, majd egy másikat is, picit beljebb. Nem tudtam, mi lehet a baj. Lehasaltam a csónak elejére, és kezemmel evezve próbáltam közelebb jutni hozzá. Rávilágítottam a telefonommal, akkor láttam meg a barlang bejáratát. Egy vékony drótháló védte, hogy ne menjenek be apálykor a kíváncsiskodók. Valaki mégis lyukat vágott rajta. Gondolom, ezen jöttek-mentek ki-be a fókák is. Ez a szerencsétlen viszont fennakadt. Azon gondolkodtam, hívni kellene Paul-t, vagy Tom-ot, de egyik sem volt túlzottan beszámítható a buli után. Végül határoztam: A csónak aljában megkerestem a mentőmellényt. A pulcsim, cipőmet levettem, a telefont a mellény egy vízhatlan zsebébe toltam. Lassan a vízbe ereszkedtem, miközben a csuklómra húztam a madzagot, ami a csónakhoz volt kötve

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

C.C.Brown oldala

C.C. Brown írói oldala

Amazon

Libri

Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza - ("– Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant. Tony az órájára pillantott. – Csak tizenöt percet késtem.")

Elnézést kérek, megint késve hozom nektek a Beleolvasót. Sajnos tegnap  nem volt internetem, így ma egy hosszabb részletet fogok hozni  Fróna Zsófia: Fegyverforgató – Fegyverek Háza c. kötetéből.

Fróna Zsófia:

Fegyverforgató – Fegyverek Háza

(Fegyverek Háza 1.)

Tartalom:

Egy lány. 

Egy farkas. 

Egy tőr. 

Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne. 

A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott. 

Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába. 

Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon? 

Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire. 

Megállja majd így a helyét? 

A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett. 

Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató? 

Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást? 

Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

ENGEDÉLLYEL

– Félórája várok – jegyezte meg Megaira, amikor a fiú végre mellétoppant.
Tony az órájára pillantott.
– Csak tizenöt percet késtem.
– Attól én még félórája várok – vigyorgott.
Tony mosolyogva csóválta meg a fejét.
– Készen állsz?
Az utca végén parkoló fekete Audihoz sétáltak; a volán mögött egy szőke, cingár fiú ült, akit Tony úgy mutatott be, mint a család sofőrjét. A srác odamorgott nekik valamit, ami akár köszönés is lehetett, de ezen kívül nem szólt hozzájuk.
A lőtér kívül esett a lakott területen, és úgy alakították ki, hogy még véletlenül se tévedhetett ki egy golyó sem.
A bejáratnál Tony elővette az engedélyét, majd elővett pár fontot a pénztárcájából.
– A lány a vendégem – jegyezte meg a pult mögött ácsorgó nőnek, közben Megaira felé biccentve. – Egy napijegyet szeretnék neki.
A nő az előtte elhelyezett monitor felé fordult, és kattintott néhányat.
– Tudok neki vendégjegyet adni, de ezzel nem lőhet.
– Ó, higgye el, nem akarok lőni – mentegetőzött Megaira.
Az öltözőben mind a ketten golyóálló mellénybe bújtak, majd a felszíni lőtér felé vették az irányt.
– Nem szeretek zárt terekben lövöldözni – magyarázta Tony, miután észrevette, hogy Megaira vissza-visszapillantgat a termek felé.
Gyönyörűen sütött a nap, beragyogva a fűvel benőtt, rétre emlékeztető teret. Nem ők voltak az egyedüliek, akik itt gyakoroltak. A tér épület felőli oldalán húsz lövészfülke sorakozott egymás mellett – ezekből nyolc foglalt volt.
Tony Megaira kezébe nyomott egy fülvédőt.
– Ezt vedd fel! – mondta, közben a sajátjával bíbelődött, aztán beállt a hozzájuk legközelebb eső fülkébe.
Megaira a fiú fegyvereit figyelte – mert kettő is volt neki. Mintha egymás tökéletes másai lettek volna, úgy nézett ki a két Smith&Wesson. Az ezüstszínű, forgótárcsás hatlövetűek ragyogtak a napfényben, fekete bőrmarkolatuk pontosan Tony tenyeréhez idomult. Megaira már többször látta őket képeken, de csak most vette észre, hogy mindkét pisztoly csövére egy-egy szót véstek, bár most sem tudta kivenni a betűket.
Tony rutinosan kifordította a tárcsákat, töltött, aztán a pálya másik felén felállított táblákra célzott, mely mögött három méter magas golyóálló – és bizonyára hangszigetelt – fal állt.
Az első lövésnél Megaira összerezzent; hiába készítette fel magát, a lövésnek komolyabb hangereje volt, mint amire számított.
Tony pontosan eltalálta a céltábla közepét.
– Azt tudtam, hogy tudsz lőni – mondta a lány –, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jól!
– Ez semmi nem volt – legyintett a fiú. – Még van hova fejlődnöm.
– Hát én nem értek hozzá, de kétlem, hogy ennél van hova tovább fejlődni.
Tony nem válaszolt, csak vállat vont, majd ismét felvette a lövéshez szükséges pozíciót.
Még pár tárat kilőtt, Megaira pedig hiába kereste a hibákat, nem járt sikerrel. Minden lövés célba talált.
– Megfoghatom? – kérdezte a lány a fegyverek felé nyúlva.
Tony riadtan rántotta el őket.
– Inkább ne!
– Nem akarok lőni!

– Véletlenül is elsülhetnek. Nagyon érzékeny a ravaszuk.
– Rendben – sóhajtott Megaira csalódottan.
Miután Tony az utolsó tárat is kiürítette, összecsomagolt.
– Nagyon ügyes vagy – lelkendezett Megaira, miközben kibújt a golyóálló mellényből. Boldogan csacsogott, hiszen végre részese lehetett Tony életének azon részének is, amelyet eddig nem ismert.
A fiú zavartan túrt bele félhosszú barna hajába és elővette a telefonját, azt nyomkodta, amíg ki nem értek az épület elé.
Phil, a sofőr, éppen akkor kanyarodott oda.
– Haza? – kérdezte.
– Nem, Phil, elég a belvárosig.
A bögre ölelése nevű kávézónál tette ki őket. A csupa üveg, krémszínű székekkel berendezett kávézó egy tágas térről nyílt; népszerű helynek számított a fiatalok körében.
– Emlékszel, mennyit jártunk ide? – kérdezte Tony.
– Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Gyakorlatilag itt lettünk barátok.
– Ha arra gondolsz, hogy teljesen beborítottál egy nagy adag capuccinóval, amin extra nagy adag tejszínhab volt, akkor mindenképp.
– Nem tagadhatod, hogy az a pillanat megalapozta a kapcsolatunkat – nevetett Megaira.
– Igaz, bár abban a pillanatban nem épp erre gondoltam. Az ölembe hullottál a kávéddal együtt. Szó szerint…
– Tehetek róla, hogy olyan nyeszlett voltál? Mondjuk vastagabb éppenséggel nem lettél azóta sem.
Tony szusszant egyet.
– Te elgáncsoltad saját magadat!
– A legjobbakkal is megesik – vont vállat Megaira.
Tony szája mosolyra húzódott. Az órájára nézett, majd ismét az épületre.
– Megiszunk egy kávét? – kérdezte.
– Persze.
– De most ne borítsd rám!
– Nem ígérek semmit – vigyorgott a lány.
Nancy csak késő este ért haza, Megaira hallotta, ahogy ledobja a kulcsait az erre a célra fenntartott tálba. Felkönyökölt az ágyában és az ajtó felé nézett.
– Miért kerülöd? – szólalt meg Sarah, mire Megaira felkapcsolta a kislámpáját és a húgára nézett.
– Nem kerülöm.
– Jaj, Meg, ne szórakozz már! Hisz’ látom!
Megaira visszadőlt a párnájára.
– Így, hogy vége a giminek… – kezdte, de Sarah közbevágott.
– Ezért kerülöd? Elég nagy marhaság lenne, tekintve, hogy mindenből kiváló lettél.
– Nem az a bajom, hogy vége a giminek.
– Akkor mi? – kérdezte Sarah és felült, hogy jobban lássa a nővérét.
– Az a baj, hogy nem jelentkeztem sehová, mert gőzöm sincs, hogyan tovább.

Sarah levegőért kapkodott.
– Én azt hittem, beadtad a jelentkezésed egy csomó egyetemre…
– Igen, Nancy is ezt hiszi, és jobb lenne, ha ez így is maradna.
– Baromi csalódott lesz, ha ezt megtudja.
– Igen, Sarah, tudom, ezért nem kellene megtudnia, legalább addig, amíg ki nem találok valamit.
– És miért nem jelentkeztél sehova?
– Mert semmi nem érdekel úgy igazán és nem látom értelmét, hogy olyat tanuljak, ami nem érdekel.
– Akkor legyél egyszerűen őszinte vele. Állj elé és mondd meg neki.
– Ritkán vannak ennyire pocsék ötleteid – sóhajtott Meg, és visszafeküdt a párnájára. – Majd kitalálok valamit szeptemberig, csak ne szólj neki. Rendben?
– A szeptember egykettőre itt van.
– Rendben? – kérdezte Megaira kicsit erélyesebben.
– Rendben – sóhajtott Sarah megadóan és visszafeküdt.
Megaira lekapcsolta a lámpát, de még sokáig csak feküdt a sötétben és gondolkodott. Aztán egyszer csak a nappaliban megcsörrent a telefon.
– Sarah, ébren vagy? – kérdezte, de válasz gyanánt csak tompa hortyogás érkezett.
Nesztelenül a szobaajtóhoz osont és résnyire kinyitotta – de mielőtt kiléphetett volna, Nancy felvette a telefont és beleköszönt.
– Jól vagyunk. Igen, ő is jól van – mondta Nancy kis késéssel, nyilván arra a kérdésre, hogy vannak, bár azt nem értette, hogy valaki miért lett külön kiemelve.
– Igen, tudom, hogy abban a korban van, de ne merészelj idejönni – folytatta a nő sziszegve. – Nem érdekel! Ne gyere ide, és hagyd békén Megairát! Nem kérünk sem belőled, sem a többiekből. Jegyezd meg, ő soha nem lesz olyan, mint ti! – Ezzel a nő lecsapta a telefont, olyan erővel, hogy még az asztal is belereccsent.
Megaira lélegzete elakadt.
Róla beszéltek.
Sőt, Nancyt életében először hallotta úgy istenigazából dühösnek. A hideg futkosott a hátán, és az a kevés álom is kiszállt a szeméből, ami benne volt. Óvatosan, hogy Sarah-t ne ébressze föl, visszacsukta az ajtót, aztán leült a földre és nekidőlt.
Az ablak most éppen vele szemben volt. Az éjszakai égbolt kristálytisztán terült a táj fölé, lehetett látni az összes csillagot, még a legapróbbat, leghaloványabbat is.
Érezte, ahogy egyre nagyobbra nyílik a szeme, és csak bámult ki az ablakon. Egyetlenegy gondolat zakatolt a fejében.
Mit titkol előle Nancy?

A könvet itt tudjátok megrendelni:

NewLine Kiadó

NewLine Kiadó szeptemberi megjelenései - ("Mindig megtudd lepni a kiadó, de még jobban a borítókészítő munkája.")

NewLine Kiadó sem pihen szeptemberben, hiszen újabb szuper könyvek érkeznek 15-én. Előjegyezhetőek már most a könyvek, én kinéztem párat, amit szívesen elolvasnék. Ti melyiket választanátok? Mindent vagy csak egyiket, másikat? Egyre jobb és érdekes történetek jelennek meg a kiadónál. Szinte alig telik el olyan hónap, hogy ne mutatnának új írókat. Mi csak örülhetünk ennek, nem?

Íme néhány könyv, ami jövő hónapban fog megjelenni.

Chris Land:

Lélekvesztő 1.

Tartalom:

Christina Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével.
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait.
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak?
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel meg kell küzdeniük, akár az életük árán is.
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész…
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

Szilágyi-Kiszler Adrienn:

A Napfény hangja

Tartalom

Audrey Rose Parker mindig is úgy gondolta, hogy képes különbséget tenni jó és rossz között. Bár a gimnázium első éveiben sokszor részt vett barátai csínytevéseiben, mégis inkább a józan gondolkodású diákok közé sorolta magát, mintsem a lázadók közé. Viszont évekkel később, amikor követi zenész barátait a napfényes Los Angelesbe, rá kell jönnie, hogy a döntéseink nem csak feketék vagy fehérek. Újonnan épített kapcsolatai megannyi lehetőséggel kecsegtetnek, azonban ugyanannyi veszélyt is rejtenek magukban.
Mi képes arra, hogy elmossa a lány által eddig olyan élesnek hitt határokat, bátor és őrült cselekedetek között? 
Ha az új munkája, valamint Los Angeles nyüzsgő és botrányos életvitele nem lenne elég változás az életében, az eddig elérhetetlennek hitt hírességek közelében idővel saját kárán azt is meg kell tanulnia, hogy a napfény hangja nem feltétlenül olyan édes...

Selena B. Lowell:

Vérzivatar

(Örök idők 1.)

Tartalom

Te mit tennél a szerelemért?

Meddig mennél el a szerelemért?

Áronnak nincsenek barátai. Semmi sem fontos neki szülein, és a motorozáson kívül.

Márk, Áron életének sötét foltja. Mindent elér, amit akar. Az sem zavarja, ha vér tapad a kezéhez.

Emma a megszokott egyetemisták életét éli: haverok, buli

Egy véletlen során világaik keresztezik egymást, amely tele van titkokkal, fájdalommal, szerelemmel és szenvedéllyel.

Mindhármukban egy valami közös: a VÉRZIVATAR, amely testüket áztatta.

Az Örök Idők egy olyan romantikus – fantasy könyvsorozat, amely hasonló, de mégsem egyforma történeteket foglal magába, mitikus lényekkel ötvözve.

A történetek központi kérdése:

Vajon a szerelem legyőzhet minden rosszat?

„Ő volt a megfontoltság tipikus mintaképe. Én meg a meggondolatlanság lidérces árnya. Márk pedig a fenyegető veszedelem.”

Jud Meyrin:

A Loweni boszorkányhajsza

(Felföldi rejtélyek 1.)

Tartalom:

Egy ​kotnyeles újságírónő 
Egy kemény nyomozó 
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos 

Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki. 

Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt. 

Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük. 

Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl? 
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély? 
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?

Naomi Lawrence:

Vilma világgá megy

Tartalom

Vilma ​egy többé- kevésbé felvilágosult, idős hölgy, aki megelégeli, hogy 87 éves, ráncos, görbe és ráadásul kezd teljesen elhatalmasodni rajta a demencia- ezért elhatározza, hogy elegánsan kiszáll az élet nevű mókuskerékből, amíg még teheti. Titokban szökést tervez, amelyről naplót vezet- és ami egyáltalán nem alakul úgy, ahogy azt elképzelte. Közbe jön egy esküvő, egy macska, egy elveszett holttest és egy csomó almás pite. Ennek ellenére ő elszántan igyekszik csupa életveszélyes dolgot elkövetni, hátha valamelyik hatásos lesz- azonban kiderül, hogy ezek közben egészen jól szórakozik. Hosszú idő óta először. És miután a távoli Venezuelában rablótámadásba és kábítószer- kereskedelembe keveredik, a dolgok nem várt fordulatot vesznek. 
Vilma szökése egy olyan kaland, amelyben az élet napos és árnyékos oldalaiba is bepillanthatunk, néha könnyes, néha vidám kulisszatitkokat kilesve- és a végén talán még azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az élet minden látszat ellenére igenis szép lehet- még 80 felett is.

Ella Steel és Marilyn Miller:

Üldözöttek

Tartalom

Alessandra szabadságra és önállóságra vágyik, nem alvilági életre. Alexander Salvatore egyetlen lányaként ez azonban szinte lehetetlen. Mikor feladná a reményt, hogy kitörhet, történik valami. Esélyt kap, hogy szabad lehessen. A szabadságnak viszont mindig ára van… 
Noah úgy éli az életét, ahogy ő akarja. Jay Davis fiaként felelősségteljes, céltudatos, és persze, hogy ő az egyetem szívtiprója. Mindent megkap, amire vágyik, és amiért nem fél keményen megdolgozni. 
Két külön világ. Szabadság és bezártság. Két fiatal, akik az ellentétek ellenére egymásba szeretnek. Egy szerelem, ami nem csak tiltott, hanem egyenesen életveszélyes. 
Mit teszel, ha a világ, ami elől menekülsz, végül rád talál? 
Üldözötté válsz…

Suzanne Wolf:

Bilincs mögött

Tartalom

Gabriella Cooper frissen végzett kriminálpszichológus, aki gyerekkora óta szerelmes legjobb barátnője bátyjába, Lucas Fosterba. Lucas viszont minden egyes alkalommal és minden lehetséges módon tudtára adja, hogy csak a húgának tekinti. Egy látszólag meggondolatlan lépés miatt Gaby életveszélyes fenyegetést kap egy veszélyes bűnözőtől, aki több bankot is felrobbantott és kirabolt a városban. Ebben a feszült helyzetben Lucas sem tudja tovább titkolni érzéseit a lány iránt. Vajon Gabynak sikerül kilépnie a ráragasztott szerepből és bilincsbe tudja verni Lucas szívét, hogy magához láncolja? Meddig tudja tagadni egy férfi az érzéseit? Ebben a kötetben a mögött sorozat első kötetéből a „Jelvény mögött” című regényben már megismert Gaby és Lucas történetét követhetjük nyomon. Vidám párbeszédek, akció, intrika és feszültség egy kis romantikával fűszerezve az írónő legújabb regényében.

A könyveket itt tudjátok előjegyezni:

NewLine Kiadó

Kedvenc idézeteim: Holly Miller: Álmomban már szerettelek

Pár hete megjelenés előtt elolvashattam Álomgyár Kiadó egyik legsikeresebb könyvét, Holly Miller: Álmomban már szerettelek címmel. Ebből a kötetből csomó idézetet választottam és ebből felteszek ide nektek a blogomra. Imádtam olvasni és tényleg nyár egyik legjobb könyve lett számomra. Kíváncsian várom írónő következő regényére.
Többit az instámon lehet megnézni.

Holly Miller: 

Álmomban már szerettelek 

Tartalom:

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? 

Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. 

Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. 

Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben. 

Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. 

Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? 

Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? 

A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.

Kedvenc idézeteim:

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Abby Jimenez: Barátnak tartalak - ("Mit is mondhatnék engem megvett teljesen. Szórakoztatott és egyben komoly témát feszegetett az írónő.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elolvashattam Abby Jimenez: Barátnak tartalak c. könyvét. Már a borító és a tartalom megfogott. De miután elolvastam, kedvencem is lett. Minden bizonnyal nem ez lesz az első kötetem az írónőtől. Szívesen olvasnék még tőle.

Abby Jimenez:

Barátnak tartalak

Tartalom:

„Pimasz ​humor, szívfacsaró küzdelem és leplezetlen erotika… Jimeneznek a kisujjában van a romantikus vígjátékok teljes eszköztára.” – Publishers Weekly

Őrülten vicces és szívmelengető történet egy keményfejű, pimasz nőről és egy szexi tűzoltóról, aki lángra gyújtja a szívét. 

Kristen Petersen nem szereti a drámát, az utolsó csepp véréig hajlandó küzdeni a barátaiért és nincs ideje olyan pasikra, akik nem értik meg őt. Ezenkívül van egy nagy titka: egy egészségügyi probléma miatt olyan beavatkozásra készül, ami után nem lehet majd gyereke. Érthető, hogy Kristen vegyes érzésekkel küzdve tervezgeti legjobb barátnője esküvőjét – főleg azok után, hogy megismeri a tanút, Josh Copelandet. 

A fickó humoros, szexi, sosem veszi magára Kristen gyilkosan gúnyos megjegyzéseit és nagyon jól tudja, hogy a legtöbb érzelmi viharra a mexikói kaja a tökéletes megoldás. Sőt még Kristen kutyája, Kaszkadőr is odavan érte. Az egyetlen bibi: Josh egy nap nagy családot szeretne majd. 

Kristen tisztában van vele, hogy a fickónak máshol kellene keresnie a boldogságot, de minél jobban és jobban egymásba gabalyodnak, annál nehezebben ereszti őt el. 

Véleményem

5/5

Mit is mondhatnék engem megvett teljesen. Szórakoztatott és egyben komoly témát feszegetett az írónő. Elképzelni sem tudtam volna, hogy egy vicces, humoros téma mellett mennyire megfér egymás mellett a komoly téma. S szerintem jól tette az írónő, így olvashatóbb, könnyed laza kis történet kerekedett ki.  Észre sem lehetett venni, hogy az írónő direkt csempészte bele.

Hihetetlen milyen vicces helyzetekbe keveredett Kristen, Josh-al. De szerettem ezeket, a jeleneteket olvasni. Lopott percek, csókok és ölelések. Mintha a világ nem is tudna róluk, pedig de. Aztán ott volt az a tündéri kis kutya, Kaszkadőr Mike. Na meg a ruhái…

Aztán, ahogy haladt a történet úgy jött a hidegzuhany és teljesen más fordulatot vett a sztori.

Teljesen meg tudtam érteni mit érzett Kristen. Nagyon átéreztem a helyzetét.  Nem könnyű együtt élni a tudattal, ráadásul el is engedni Josh-t még nehezebb volt. Drukkoltam nagyon, hogy végén összejöjjenek. Annyira megérdemelték volna a boldogságot mindketten.

Kedvencem Brandon és Sloan voltak. Shawnt nagyon utáltam kissé ripacsnak találom, folyton mindenhez meg volt a véleménye, szava.

Írónő egy kis csavart tett a történetbe, ezt igazán nem vártam volna. Pont így… Ami Brandonnal történt, ezt igazán nem kellett volna. Nem mondom, hogy nem voltam mérges.

Egy szó, mint száz, imádtam. Nagyon tetszett. Elképesztő humora van az írónőnek és igencsak komoly témáról ír. Tanít, elgondolkodtat és megmutatja, hogy a szerelem bármit legyőzz, ha igazán akarunk.  

Szívből ajánlom minden romantikus lelkű olvasóimnak. Cseppet sem fogják megbánni. Csodálatos történet, amiért érdemes elolvasni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Beleolvasó: Petróczki Kitti: Lujzi élete - ("Február 10-én Áron elhívott vacsorázni. Kivételesen nem a zenekarral voltunk, hanem egy másik baráti társasággal.")

Eljött hát az utolsó részlet a Petróczki Kitti: Lujzi élete c. kötetéből. Bízom benne, hogy elnyerte mindenkinek a tetszését és megvette a könyvet. Engem biztosan, és el is olvasom, vagyis olvasom is a könyvet. A kötet a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg, és ott lehet megvásárolni.

Petróczki Kitti:

Lujzi élete

Tartalom: 

Vedd a saját kezedbe végre az irányítást és tegyél magadért! 

Hidd el van hova tovább! 

Meglátod! A történet, Lujzi élete, téged is magával fog ragadni, és ki fog rángatni a szürke hétköznapokból. 

Itt az ideje, hogy belefogj ma, a saját jövőd építésébe! 

„ A régi szép idők most vannak ” 

Én meg vagyok győződve róla, hogy ez a könyv, megadja neked azt az apró lökést az életedben, amely elindíthat a saját jövőd felé!

ENGEDÉLLYEL

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Book Dreams Kiadó

Petróczki Kitti: Lujzi élete